HU 2017 1977-2017 Összefoglaló Az energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépés: állapotfelmérés
EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK 12, rue Alcide De Gasperi 1615 Luxembourg LUXEMBURG 2 Telefon: +352 4398-1 Megkeresés: eca.europa.eu/hu/pages/contactform.aspx Weboldal: eca.europa.eu Twitter: @EUAuditors Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu). Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2017 Print ISBN 978-92-872-8167-8 doi:10.2865/331210 QJ-01-17-962-HU-D PDF ISBN 978-92-872-8149-4 doi:10.2865/112329 QJ-01-17-962-HU-N Európai Unió, 2017 A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. Az olyan fényképek és más anyagok felhasználásához vagy reprodukálásához, amelyek szerzői jogainak nem az Európai Unió a tulajdonosa, közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától kell engedélyt kérni.
HU 2017 Összefoglaló Az energiaügyekkel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépés: állapotfelmérés
Az Unió, az energiaügyek és az éghajlatváltozás 2 2016 volt a feljegyzések szerinti eddigi legmelegebb év: a világban átlagosan 1,1 C-kal volt melegebb, mint az iparosodás előtti időszakban. Az éghajlatváltozás és annak okai már nem képezik komoly tudományos viták tárgyát. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint egyértelműek az éghajlati rendszert érintő, ember által gyakorolt hatások, és azok okát az üvegházhatású gázok növekvő légköri koncentrációi és a megfigyelt felmelegedés jelentik. Az energiaügyek és az éghajlatváltozás mára szorosan összekapcsolódtak. Az Unióban az elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok átalakításából és elégetéséből származó energiatermelés és az energiafelhasználás (pl. az ipar, a háztartások és a közlekedés által) az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 79%-át teszi ki. Ennek következtében az energiatermelésre és az energia felhasználására irányuló eredményes intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozás kezeléséhez. Az energiaügyek és az éghajlatváltozás számos olyan problémát vetnek fel, amelyeket legjobban az országok együttműködésével lehet kezelni. Ezért ezek kiemelt fontosságot kapnak az Unió terveiben.
3 A 2015-ös uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások forrásonként Hulladékártalmatlanítás és -kezelés 3% Mezőgazdaság 10% Ipari folyamatok/termékhasználat 8% Energiatermelés és -felhasználás az összes ágazatban 79% 2015-ös ÜHG-kibocsátások forrásonként Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, EEA greenhouse gas data viewer, 2017.
Az állapotfelmérés célja és módszere 4 Az uniós energiaügyi és éghajlat-változási állapotfelmérés céljai a következők voltak: οο οο οο áttekintést adni az Unió által ezen a területen végzett munkáról; összefoglalni az Európai Számvevőszék és a nemzeti legfőbb ellenőrző intézmények által az Unióban eddig elvégzett kulcsfontosságú ellenőrzési munkát; meghatározni a fő kihívásokat, valamint tájékoztatással segíteni a jogalkotási vitát és a jövőbeli ellenőrzési munkát.
5 Módszer Dokumentumok elemzése: Uniós irányelvek, rendeletek, határozatok, stratégiák, hatásvizsgálatok, értékelések és tanulmányok Releváns uniós ítélkezési gyakorlat Közzétett tudományos kutatások Interjúk: A Bizottság 21 főigazgatósága Európai Környezetvédelmi Ügynökség Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Tájékozódási célú látogatások: - Németország - Lengyelország - Spanyolország Több mint 650, a mérsékléssel és alkalmazkodással kapcsolatos, energiaügyekkel, éghajlatpolitikával és beruházásokkal foglalkozó, a legfőbb ellenőrző intézmények által közzétett teljesítmény-ellenőrzési jelentés összegyűjtése OA 2012. január és 2017. március között közzétett 269 leginkább releváns jelentés kiválasztása a mélyebb értelmezéshez Felmérés az uniós legfőbb ellenőrző intézmények körében azzal kapcsolatban, hogy mit ellenőriztek és milyen kihívásokkal szembesültek Szeminárium az energiaügyi és éghajlati ellenőrzésről
Energiaügy és éghajlatváltozás: Az Unió kapcsolódó tevékenységei 6 Az Unió mind az energiaügyek, mind az éghajlatváltozás területén szakpolitikai kereteket határoz meg. Bizonyos területek, például az energiaszerkezetet érintő különféle döntések a tagállamok hatáskörében maradnak. Az Unió és tagállamai vezető szerepet játszanak a nemzetközi éghajlati megállapodásokkal, mint pl. a Párizsi Megállapodással kapcsolatos tárgyalásokban. Az energiaügyek terén az uniós fellépés fontos eredménye volt a belső energiapiac kialakítása, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a földgáz és a villamos energia Unión belüli szabad áramlását és kereskedelmét. A belső energiapiac célja, hogy költséghatékony módon teljesítse az Unió arra irányuló energiapolitikai célkitűzéseit, hogy megfizethető, versenyképes árú, fenntartható és biztonságos energiaellátást tudjon biztosítani.
7 Az alkalmazkodóképes energiaunió keretstratégiája Energiabiztonság, szolidaritás és bizalom Kutatás, innováció és versenyképesség Energiaunió Teljesen integrált európai energiapiac A gazdaság szén-dioxidmentesítése A kereslet csökkentését elősegítő energiahatékonyság Forrás: A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája (COM(2015) 80 final, 2015.2.25.).
Az éghajlatváltozás mérséklése 8 Az éghajlatváltozással kapcsolatban a legtöbb uniós fellépés az éghajlatváltozás mérséklésére összpontosít, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése által. Az Unió 2020-ra és 2030-ra teljesítendő célértékeket és célkitűzéseket határozott meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiák részarányának növelésére, valamint az energiahatékonyság javítására vonatkozóan. 2050-re az Unió az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátást az 1990-es szintekhez képest 80 95%-kal kívánja csökkenteni. A 2030-as és a 2050-es uniós kibocsátáscsökkentési célokat és célkitűzéseket további jelentős erőfeszítések nélkül nem lehet elérni. A 2030-as célok eléréséhez a következő évtizedben másfélszeresére kell növelni az éves kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket. A legjelentősebb változásra azonban 2030-tól fog sor kerülni, amikor is a kibocsátáscsökkentési rátának három-négyszeresen kell meghaladnia a korábbi szinteket a 2050-es célok eléréséhez.
9 Az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátási trendjei, előrejelzései, valamint a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célértékek Millió tonna CO 2 -egyenérték 6 000 5 500 5 000 4 500 4 000 3 500 3 000 2 500 2 000 1 500 1 000 500 0 1990-1,0% évente 1995 2000 2005 2010-20% -1,5% évente 2015 2020 2025-40% 2030-4,6% évente 2035-3,3% évente 2040 2045-80% - 95% Év 2050 Múltbeli üvegházhatásúgáz-kibocsátás Előrejelzések a meglévő intézkedések mellett Előrejelzések a további intézkedések mellett 2020-as cél (-20% 1990-hez képest) 2030-as cél (-40% 1990-hez képest) 2050-es célkitűzés (-80% 1990-hez képest) 2050-es célkitűzés (-95% 1990-hez képest) A 2030-as célkitűzés (-80%) eléréséhez szükséges erőfeszítések A 2050-es célkitűzés (-80%) eléréséhez szükséges erőfeszítések A 2050-es célkitűzés (-95%) eléréséhez szükséges erőfeszítések Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Trendek és előrejelzések Európában, 2016 Az európai éghajlati és energetikai célok megvalósítása felé tett előrehaladás nyomon követése, 2016.
Az éghajlatváltozás mérséklése 10 Mindegyik gazdasági ágazatnak hozzá kell majd járulnia az uniós üvegházhatásúgázkibocsátások tervezett mértékű csökkentéséhez. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (EU ETS) az Unió felső határértéket állapított meg néhány energiaellátási ágazatra, az energiaintenzív iparágakra, valamint az EGT-n belüli légi járatokra vonatkozóan, és létrehozta a kibocsátási kvóták kereskedelmének piacát, beárazva ezáltal a szén-dioxid-kibocsátást. A többi ágazatra közös kötelezettségvállalás vonatkozik, amelynek keretében a kibocsátások csökkentése az egyes tagállamok számára kitűzött kibocsátáscsökkentési célnak megfelelően történik. A tagállamok egyénileg felelősek a célértékek eléréséhez szükséges nemzeti szakpolitikák és intézkedések meghatározásáért és végrehajtásáért. Ezt a megújuló energiák részarányának növelésére, valamint az energiahatékonyság javítására szolgáló uniós és nemzeti intézkedések egészítik ki.
11 A 2015-ös uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátások ágazatonként Hulladék 3% Mezőgazdaság 11% Közlekedés 26% Közös kötelezettségvállalás Épületek 12% Ipar 19% Energiaellátás 29% Uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer 2015-ös uniós ÜHG-kibocsátások ágazatonként Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, EEA greenhouse gas data viewer, 2017.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás 12 Az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni kell, még az üvegházhatásúgázkibocsátások csökkentésének és a Párizsi Megállapodás céljának az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés 2 C fok alatt tartása a megvalósulása esetén is. Az éghajlatváltozás az iparosodást megelőző korszakhoz viszonyított, 1 C-ot éppen meghaladó aktuális felmelegedéssel már most is hatással van a környezetre, a társadalomra és a gazdaságra. 2 Celsius-fokos hőmérsékletnövekedés esetén Európa éghajlata jelentősen meg fog változni. A 2 C-os növekedési forgatókönyv a globális átlaghőmérsékletre vonatkozik, azaz még ha sikerül is ezen belül maradni, bizonyos régiókban a hőmérséklet akkor is 2 C-nál jóval nagyobb mértékben fog növekedni. 2071 és 2100 között a hőmérséklet Skandinávia egyes részein átlagosan 5 8 C-kal is növekedhet az 1961 és 1990 között mérthez képest. Az átlagos hőmérséklet-növekedés a nyári időszakban Spanyolország nagy részén és Észak-Skandináviában a 3 4 C-ot is elérheti.
13 Szezonális hőmérsékleti változások ( C-ban), a 2071 2100 közötti időszak összehasonlítása az 1961 1990 közötti időszakkal (2 C-os globális növekedési forgatókönyv) Tél Nyár Nincs adat Forrás: Az Éghajlati hatások Európában, a JRC PESETA II projekt, 2014 alapján. Az adatok forrása: Dosio és Paruolo 2011, valamint Dosio et al 2012.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás 14 Az esőzési és havazási mintázatok változásai még akkor is jelentősek lehetnek, ha az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés nem haladja meg a 2 C fokot. 2071 és 2100 között a téli csapadékmennyiség Közép- Európa és Skandinávia egyes részein több mint 25%-kal emelkedhet az 1961 és 1990 közötti értékekhez képest. A nyári csapadékszintek az Unió földközi-tengeri partvidékének nagy részén több mint 50%-kal csökkenhetnek. Az éghajlatváltozás egyes hatásai nem állnak meg a tagállamok országhatárain egy, az éghajlatváltozás miatt megáradt folyó medre például több ország területét is érintheti. Az alkalmazkodás terén az uniós fellépés alapja az alkalmazkodásról szóló 2013. évi uniós stratégia, ami intézkedésre ösztönzi a tagállamokat, de nem teszi azt kötelezővé. Az alkalmazkodással, eltérő mértékben, az EU ágazati jogszabályai is foglalkoznak.
15 A szezonális csapadék változása (%-ban), a 2071 2100 közötti időszak összehasonlítása az 1961 1990 közötti időszakkal (2 C-os globális növekedési forgatókönyv) Tél Nyár Nincs adat Forrás: Az Éghajlati hatások Európában, a JRC PESETA II projekt, 2014 alapján. Az adatok forrása: Dosio és Paruolo 2011, valamint Dosio et al 2012.
Mit tesz az Európai Számvevőszék és a legfelsőbb ellenőrző intézmények? 16 Az Európai Számvevőszék és az uniós tagállamok legfőbb ellenőrző intézményei, együttesen: az uniós legfőbb ellenőrző intézmények, az elmúlt években az energiaügy és az éghajlatváltozás területén belül különböző témákban végeztek ellenőrzéseket. A jelentések legnagyobb részét az energiaügyekkel kapcsolatos ellenőrzések tették ki. Az ellenőrzések megállapították, hogy az uniós jogszabályok tagállamok általi végrehajtásában és a tagállamok energiapiacainak szervezésében fennálló jelentős eltérések akadályozták az EU belső energiapiacának megvalósítása felé történő előrehaladást. A megújuló energiák terén elért növekedés és azok költségeinek globális csökkenése ellenére az ellenőrzések a költséghatékonyság hiányát és a beruházások útjában álló akadályokat állapítottak meg. Az energiahatékonysági ellenőrzések során rendszeresen azonosítottak költséghatékonysági problémákat is. A nukleáris energia területén a legfőbb ellenőrző intézmények jelentős költségnövekedéseket és késedelmeket állapítottak meg. Az ellenőrzések arra is rámutattak, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra történő átállás nem kielégítő mértékű. Az alkalmazkodás területén az ellenőrzések elsősorban az áradásokra összpontosítottak. Ezzel kapcsolatban az ellenőrök az árvízmegelőzés, az árvízvédelem és az árvízi reagálás terén tapasztaltak problémákat. Az energia- és éghajlatügyek bizonyos területei kevesebb figyelmet kaptak az ellenőrzések során: οο οο οο οο οο az alkalmazkodás; az üvegházhatást okozó gázok uniós és nemzeti nyilvántartásai; az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer harmadik szakasza; a közúti közlekedésből származó kibocsátások; a mezőgazdaságból származó kibocsátások.
17 Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények energiaügyekkel és éghajlatváltozással foglalkozó ellenőrzési jelentései 269 Horizontális témák 28 (10%) Alkalmazkodás 52 (19%) Egyéb ágazatok, pl. közlekedés, hulladék és mezőgazdaság 72 (27%) EU ETS és Kiotó 16 (6%) Energia 101 (38%) Uniós legfőbb ellenőrző intézmények jelentései Forrás: az uniós legfőbb ellenőrző intézmények jelentései (2012. január 2017. március).
A fő kihívások 18 Az állapotfelmérés hét fő területen azonosította a fő kihívásokat annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a jelenleg zajló nagy léptékű átalakulásokhoz, ösztönözzük az érdekelt felek közötti vitát, és meghatározzuk a jövőbeli ellenőrzések potenciális lehetőségeit és kockázatait. 1. Energiaügyi és éghajlat-változási irányítás Az energiaüggyel és az éghajlatváltozással együtt kell foglalkozni. Ráadásul az egyik tagállamban meghozott döntések befolyásolhatják a helyzetet más tagállamokban, valamint az általános uniós célok elérését. Eredményes irányítási rendszerre van szükség az Unióban az energia- és éghajlatügyi intézkedések kezelése és nyomon követése, a kockázatok csökkentése, a párhuzamosságok elkerülése, a haladás biztosítása, valamint a költséghatékony megoldások alkalmazása érdekében. A nyilvános ellenőrzések fontos szerepet játszhatnak a kormányzati célok és kötelezettségvállalások elérésével kapcsolatos nyilvános elszámoltathatóság biztosításában, valamint a polgárok kormányokba és az EU-ba vetett bizalmának fenntartásában. Az uniós legfőbb ellenőrző intézmények szerepe azonban mindeddig bizonyos jelentős energiaügyi és éghajlati irányítási rendszerek és nyomon követési eljárások (mint például az üvegházhatásúgáz-nyilvántartások) ellenőrzésére korlátozódott.
19 Az energiaügyi és éghajlattal kapcsolatos kihívások hét fő területe Irányítás Az energetikai átállás Alkalmazkodás A polgárok bevonása Finanszírozás Kutatás és innováció Bizonyítékokon alapuló politika
A fő kihívások 20 2. Bizonyítékokon alapuló politika A megbízható adatok, elemzések és modellek továbbra is fontos eszközei az energiaügyi és éghajlat-változási politikai lehetőségek értékelésének, és szükségesek lesznek azokhoz az integrált nemzeti energiaügyi és éghajlati tervekhez, amelyeket a tagállamoknak kell elkészíteniük a javasolt, az energiaunió irányításáról szóló rendelet keretében, ha megállapodás születik a jelenlegi javaslatokról. 3. Az energetikai átállás Továbbra is mélyreható változások szükségesek a villamosenergiarendszerben a kihívások, mint például az időszakos megújuló energiaforrásokból történő energiatermelés változékonysága, a tárolás, a decentralizált energiatermelés és a dinamikusabb keresletszabályozás iránti igény kezelése érdekében. A tagállamokon belüli és tagállamok közötti energetikai infrastruktúra még nincs teljes mértékben az integrált piacokra tervezve. Az infrastrukturális beruházásoknak azok éghajlati és egyéb hatásainak hosszú távú megértésén kell alapulniuk. Lehetséges, hogy az új vagy meglévő magas szén-dioxid-kibocsátású eszközöket a vártnál korábban kell leállítani, ami szociális kiigazításokat tehet szükségessé. Hasonlóképpen a közlekedési ágazatban is változásnak kell történnie az energiahasználat terén, az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra történő átállással és alternatív üzemanyagok (mint pl. villamos energia) használatával.
21 4. A kutatás és innováció hatékony felhasználása A hosszabb távú energetikai és éghajlati célok eléréséhez új technológiák kifejlesztése szükséges. Gyakran évekig tart, mire egy új technológia ipari léptékben használhatóvá válik. A következő évtizedben jelentős előrelépésekre lesz szükség a technológiai fejlesztések terén a 2030 és 2050 között esedékes kibocsátáscsökkentés megvalósításához. 5. Az alkalmazkodás megtervezése és kezelése Az éghajlatváltozás hatásai már jelenleg is tapasztalhatók. Az éghajlatváltozás sokféleképpen fogja érinteni az uniós polgárokat. Komoly kihívást fog jelenteni az Unió és tagállamai számára az alkalmazkodásra történő felkészülés és annak megtervezése, de ez még mindig kevesebbe kerül, mintha a cselekvésekkel az eseményekre később, utólag reagálnának.
A fő kihívások 22 6. Finanszírozás Az éghajlatváltozás mérsékléséhez szükséges évente körülbelül 1115 milliárd euró értékű beruházásoknak állami és magánforrásokból kell származniuk. A szén-dioxid-kibocsátások magasabb árszintje is hatásos eszköz lenne a magánberuházások ösztönzésére. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költségeit nehéz előre jelezni, és ez fokozottan igaz az alkalmazkodáshoz kapcsolódó beruházások valószínűsíthető előnyeire is. Az alkalmazkodás hosszú távú tervezést és jelentős infrastrukturális döntéseket igényel. A piaci hiányosságok leküzdése érdekében a közforrások nagyszabású mozgósítására lehet szükség, de a magánszektorbeli vállalkozásoknak is jelentős beruházásokat kell eszközölniük az alkalmazkodás terén. Az energiaágazatban az atomerőművek leszerelése és a nukleáris hulladékok elhelyezése sürgető és költséges kihívást jelent az Unió és tagállamai számára, ugyanakkor számos lehetőséget is nyújt a vállalkozások és a foglalkoztatás szempontjából. 7. Az uniós polgárok bevonása A polgároknak az energetikai átállásba történő bevonása jelenleg nélkülözhetetlennek tűnik, mind a jelenségek megértéséhez és a viselkedésbeli változásokhoz, mind pedig a szükséges átmenet megfizetéséhez.
Számvevőszéki munkacsoport 23 Balról jobbra: Tomasz Plebanowicz, Vivi Niemenmaa, Gareth Roberts, Katharina Bryan, Marco Bridgford, Olivier Prigent, Mushfiqur Chowdhury, Fésüs Emese, João Nuno Coelho Dos Santos, Bertrand Tanguy, Phil Wynn Owen, Armando Do Jogo. Az állapotfelmérés elkészítésében Robert Markus, Paul Toulet-Morlanne, Kaszap Balázs, Ingrid Ciabatti, Tomasz Kapera és Íde Ní Riagáin is közreműködött. A jelentés megírásához Richard Moore nyújtott segítséget.
KAPCSOLATBA SZERETNE LÉPNI AZ EU-VAL? Személyesen Az Európai Unió területén több Europe Direct információs központ is működik. Keresse meg az Önhöz legközelebb eső központot: http://europa. eu/contact Telefonon vagy e-mailben A Europe Direct központok feladata, hogy megválaszolják a polgárok Európai Unióval kapcsolatos kérdéseit. Vegye igénybe a szolgáltatást az ingyenesen hívható telefonszámon: 00 800 6 7 8 9 10 11 (bizonyos szolgáltatók számíthatnak fel díjat a hívásért), a rendes díjszabású telefonszámon: (+32 2) 29-99-696, vagy e-mailen: http://europa.eu/contact. Információkat keres az EU-ról? Online Az EUROPA portál tájékoztatással szolgál az Európai Unióról az EU összes hivatalos nyelvén: http://europa.eu Uniós kiadványok Az EU Bookshopból uniós kiadványok tölthetők le/rendelhetők meg díjmentesen/fizetés ellenében: http://publications.europa.eu/ eubookshop. Ha bizonyos ingyenes kiadványokból több példányra van szüksége, rendeljen a Europe Direct központtól vagy hazájának helyi információs központjától (lásd: http://europa.eu/contact). Uniós jogszabályok és kapcsolódó dokumentumok Az EUR-Lex portálról bármelyik hivatalos nyelven letölthetők az EU jogi tartalmai és az 1951-től megjelenő jogszabályai: http://eur-lex.europa. eu/ Az EU által gondozott nyílt hozzáférésű adatok A nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja (http://data.europa. eu/euodp) uniós adatkészletekhez biztosít hozzáférést. Az adatok kereskedelmi és nem kereskedelmi célból egyaránt díjmentesen letölthetők és felhasználhatók.
1977-2017 4