CORRIGENDUM This document corrects document COM (2016) 759 final of Concerns all language versions. The text shall read as follows:

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2016) 759 final/2 2016/0375 (COD) CORRIGENDUM This document corrects document COM (2016) 759 final of Concerns all language versions. The text shall read as follows: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az energiaunió irányításáról, valamint a 94/22/EK irányelv, a 98/70/EK irányelv, a 2009/31/EK irányelv, a 663/2009/EK rendelet, a 715/2009/EK rendelet, a 2009/73/EK irányelv, a 2009/119/EK tanácsi irányelv, a 2010/31/EU irányelv, a 2012/27/EU irányelv, a 2013/30/EU irányelv és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról és az 525/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) {SWD(2016) 394 final} {SWD(2016) 395 final} {SWD(2016) 396 final} {SWD(2016) 397 final} HU HU

2 1. A JAVASLAT HÁTTERE A javaslat indokai és céljai INDOKOLÁS Az ambiciózus éghajlat-politikai célokat megfogalmazó és energiarendszereink alapvető átalakításával járó stabil és alkalmazkodóképes energiaunió csak úgy valósítható meg, ha összekapcsoljuk az uniós és nemzeti szintű összehangolt jogalkotási és nem jogalkotási fellépéseket. Ennek elérése érdekében az energiauniónak erős irányítási rendszerre van szüksége, amely biztosítja, hogy a különböző szinteken végrehajtott szakpolitikák és intézkedések koherensek legyenek, kiegészítsék egymást, és kellően ambiciózusak legyenek. E kezdeményezés fő célkitűzése, hogy az energiaunió megvalósítása céljából meghatározza e folyamat jogalkotási alapját, amelynek sikeréhez az szükséges, hogy nem jogalkotási intézkedések és az irányítási rendszerre vonatkozó intézkedések egészítsék ki a kezdeményezést. A Bizottságnak a minőségi jogalkotás melletti határozott elkötelezettségével összhangban a javaslat jelentősen csökkenti a tagállamokra, a Bizottságra és más uniós intézményekre háruló adminisztratív terhet. Az energia- és éghajlat-politikai területeken (mind a Bizottság, mind pedig a tagállamok vonatkozásában) fennálló jelenlegi tervezési és jelentéstételi követelmények hasznosak, mivel részletes információkat szolgáltatnak az adott szakpolitikai területekről, és támogatják az ágazati jogszabályok végrehajtását. Ugyanakkor ezek a követelmények sokféle különálló jogszabályban találhatók meg, amelyeket különböző időpontokban fogadtak el, és emiatt bizonyos fokú ismétlődések, következetlenségek és átfedések alakultak ki, és elmaradt az energia- és éghajlat-politikai területek integrációja. Emellett néhány jelenlegi követelményt a velük összefüggő 2020-as célok fényében határoztak meg, amelyek emiatt nem alkalmasak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret megvalósításának támogatására, és nincsenek összehangolva a Párizsi Megállapodás 1 alapján elfogadott tervezési és jelentéstételi kötelezettségekkel sem. Ez a javaslat összevonja az energia- és éghajlat-politikai, valamint az energiaunióval kapcsolatos egyéb szakpolitikai területeken elfogadott fő uniós jogszabályokban elszórtan meglévő tervezési és jelentéstételi kötelezettségeket, és jelentős mértékben egyszerűsíti azokat. Csökkenti, összehangolja és aktualizálja ezeket a követelményeket, és megszünteti a meglévő párhuzamosságokat. Összességében a javaslat az energia- és éghajlat-politikai vívmányok több mint 50 egyedi tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségét integrálja, észszerűsíti, illetve helyezi hatályon kívül (31 kötelezettséget integrál, 23-at pedig töröl). A Bizottság és a tagállamok részvételével zajló észszerűsített politikai irányítási folyamat, amely szorosan bevonja a többi uniós intézményt is, összehangolja a kötelezettségek gyakoriságát és időzítését, jelentős mértékben javítja az átláthatóságot és az együttműködést, és ezzel további előnyökkel jár az adminisztratív teher csökkentése terén. Az Európai Tanács október 24-i következtetéseiben a Bizottság javaslata 2 alapján elfogadta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet 3. A 1 2 Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján fogadták el 2015 decemberében. A Bizottság Éghajlat- és energiapolitikai keret a as időszakra című, január 22-i közleménye (COM(2014) 15 final). HU 2 HU

3 következtetésekben előírták egy olyan megbízható és átlátható irányítási rendszer kialakítását, amely nem jár szükségtelen adminisztratív teherrel, és amely elősegíti annak biztosítását, hogy az EU teljesítse éghajlat-politikai célkitűzéseit, ugyanakkor biztosítja a szükséges rugalmasságot a tagállamok számára, és teljes mértékben tiszteletben tartja azon jogukat, hogy szabadon meghatározzák energiaszerkezetüket. A következtetések hangsúlyozták, hogy ennek az irányítási rendszernek a meglévő építőelemeken, például a nemzeti éghajlatvédelmi programokon és a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti terveken, továbbá azon kell alapulniuk, hogy észszerűsíteni kell és össze kell vonni az elkülönült tervezési és jelentéstételi irányokat. Az energiaunió létrehozására irányuló február 25-i stratégia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kereten túlmenően kiterjesztette az irányítási rendszer hatókörét az energiaunió mind az öt dimenziójára (energiabiztonság, szolidaritás és bizalom; belső energiapiac; a kereslet csökkentése; dekarbonizáció, a megújuló energiát is beleértve; valamint kutatás, innováció és versenyképesség). Az energiaunió helyzetéről szóló, november 18-i közlemény és az ahhoz csatolt, nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekre vonatkozó bizottsági iránymutatás további részletekkel szolgált, és előírta, hogy az irányítási rendszert jogszabályban kell rögzíteni. Az Energiaügyi Tanács november 26-i következtetéseiben elismerte, hogy az irányítási rendszer az energiaunió hatékony és eredményes felépítésének egyik elengedhetetlen eszköze. Ezzel párhuzamosan a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekkel foglalkozó technikai munkacsoport keretében rendszeres megbeszélések folynak a Bizottság és a tagállamok között. Az Európai Parlamentnek Az európai energiaunió felé című dokumentumról szóló, december 15-i állásfoglalása azt szorgalmazta, hogy az energiaunió irányítási kerete ambiciózus, megbízható, átlátható és demokratikus legyen, és az Európai Parlament teljes bevonásával valósuljon meg, valamint biztosítsa a 2030-as energia- és éghajlat-politikai célok elérését. Mindezek alapján e javaslat arra törekszik, hogy az energiaunió irányítási rendszerére vonatkozó szabályozási keretet két fő pillérre támaszkodva alakítsa ki: Az egyik pillér az energia- és éghajlat-politikai területen a tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek észszerűsítése és integrálása, hogy azok jobban tükrözzék a minőségi jogalkotás elveit. A második pillér pedig egy szilárd politikai folyamat meghatározása a tagállamok és a Bizottság között az energiaunió célkitűzéseinek, különösen a 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlatpolitikai célok megvalósítása érdekében, amely szorosan bevonja a többi uniós intézményt is. Az Európai Unió október 5-én ratifikálta a Párizsi Megállapodást, amely november 4-én lépett hatályba. A javasolt rendelet hozzájárul a Párizsi Megállapodás végrehajtásához, beleértve annak 5 éves felülvizsgálati ciklusát is, és biztosítja, hogy az 3 Ennek alapja az az éghajlat-politikai cél, mely szerint 2030-ig az egész gazdaságban legalább 40%-kal csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) hazai kibocsátását az 1990-es szinthez képest, valamint az az uniós szintű kötelező cél, hogy 2030-ig az EU fogyasztásában a megújuló energia aránya elérje legalább a 27%-ot, továbbá az arra vonatkozó uniós szintű indikatív cél, hogy 2030-ig legalább 27%-kal javuljon az energiahatékonyság és a rendszerösszekötőkre vonatkozó 15%-os cél. A következtetések azt is megfogalmazták, hogy az energiahatékonysági célok egy 30%-os uniós szintű célértéket szem előtt tartva 2020-ig felülvizsgálatra kerülnek. HU 3 HU

4 ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Párizsi Megállapodás szerinti ellenőrzési, jelentéstételi és hitelesítési követelményeket harmonikusan beépítsék az energiaunió irányítási rendszerébe. Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel Az energiapolitikai vívmányok, valamint az éghajlat-politikai vívmányok megfelelő részei célravezetőségi vizsgálatának eredménye alapján a javasolt rendelet vagy érintetlenül hagyja, vagy pedig hatályon kívül helyezi vagy módosítja a tagállamok tervezési és jelentéstételi kötelezettségeit és a Bizottság ellenőrzési kötelezettségeit, amelyek jelenleg az ágazati jogszabályokban találhatók meg. A javaslatot az energiahatékonysági irányelv, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv, a megújulóenergia-irányelv és az energiapiac újratervezésére irányuló kezdeményezésbe tartozó különböző jogszabályok bizottsági felülvizsgálatával párhuzamosan dolgozták ki, hogy biztosítsák e kezdeményezések között a teljes összhangot. Biztosították azt is, hogy a javaslat összeegyeztethető legyen az energia- és éghajlat-politikai területeken elfogadott többi uniós jogszabállyal. Emellett a javaslat az energia- és éghajlat-politikai területek integrálása érdekében teljes mértékben beépíti az üvegházhatást okozó gázok nyomonkövetési rendszeréről szóló rendeletet (MMR). A javaslat összességében továbbviszi az MMR jelenlegi tervezési, jelentéstételi és nyomonkövetési rendelkezéseinek megközelítését, amely az éghajlatvédelem terén korábban elvégzett észszerűsítési munka eredménye. Ugyanakkor e javaslat az energiaügyi jogszabályokkal összhangban észszerűsíti az MMR jelenlegi rendelkezéseit, aktualizálja a jelenlegi rendelkezéseket, hogy azok alkalmassá váljanak a kötelezettségvállalások elosztása és a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) tekintetében javasolt rendeletek végrehajtásának nyomon követésére és az EU Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak teljesítésére. Mivel a javaslat sokféle témát ölel fel, a Bizottság úgy döntött, hogy nem tesz javaslatot az MMR átdolgozására. Mindazonáltal a Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy megtartsa az MMR mindazon tartalmát, amelynek módosítását nem javasolta a jelenlegi javaslatban. Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival A kezdeményezés összekapcsolódik más szakpolitikai területekkel is, mint például a közlekedéssel, a környezetvédelemmel, az iparpolitikával, a gazdaságpolitikával, a kutatással és az innovációval. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a kezdeményezés a tervezés és a jelentéstétel észszerűsítését és integrálását illetően az energetika és az éghajlatvédelem területére összpontosít, ezzel egyidejűleg viszont beépíti más területek sajátos jelentéstételi és tervezési irányvonalait is. Ez annak biztosítása érdekében szükséges, hogy egy kezelhető folyamatot hozzanak létre, amely az energiaunió fő célkitűzéseire összpontosít. A javasolt rendeletben meghatározott, tagállamokhoz intézett bizottsági ajánlások szempontja kiegészíti az európai szemeszter összefüggésében kiadott ajánlásokat, és összeegyeztethető azokkal; az európai szemeszter a makrogazdasági és strukturális reform kérdéseire összepontosít (és ritkán kapcsolódik az energetikához vagy az éghajlatvédelemhez). Eközben az irányítási rendszer az energetikai és éghajlat-specifikus szakpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Ha viszont az energetikai és éghajlat-specifikus szakpolitikai kérdések relevánsak a makrogazdaság vagy a strukturális reform szempontjából, akkor részét kell képezniük az európai szemeszternek. HU 4 HU

5 2. JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG Jogalap A rendelet valamennyi rendelkezésének jogalapja az EUMSZ 191., 192. és 194. cikke. A javasolt rendelet e cikkel alkalmazási körében jogos célkitűzést követ. Az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése és az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése szerinti intézkedések elfogadására általában a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó. Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén) A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása volt az egyik olyan alapvető megfontolás, amely miatt egy olyan megközelítésen alapuló irányítási módot választottak, hogy maguknak a tagállamoknak kell megállapítaniuk a nemzeti terveket és az azokban foglalt célkitűzéseket és intézkedéseket. Az uniós szintű fellépés szükségessége Mivel az energiaunió létrehozására irányuló stratégia számos eleme uniós szinten meghatározott célkitűzésekhez kapcsolódik, uniós szintű fellépésre van szükség e célkitűzések elérésének, valamint annak biztosítása érdekében, az EU-n belül és a tagállamok között összhangban legyenek energia- és éghajlat-politikai intézkedések, miközben megőrzik a rugalmasságot a tagállamok számára. Ráadásul az Unió előtt álló energiapolitikai kihívások többségét nem lehet összehangolatlan nemzeti fellépésekkel kezelni. Ugyanez igaz az éghajlatváltozásra is, amely természetéből adódóan határokon átnyúló jellegű, és önmagában a helyi, nemzeti vagy akár uniós szintű fellépéssel nem lehet megoldani. Emellett az energiaunió minden egyes dimenziójának határokon átnyúló vonatkozásai vannak, ezért uniós szintű fellépésre van szükség a tagállamok közötti megerősített együttműködés további előmozdítása érdekében. Az energiaunió dimenzióinak egyikét sem lehet eredményesen megvalósítani, ha nem létezik uniós szintű irányítási mechanizmus a tagállamok és a Bizottság között, amely megerősíti a regionális együttműködést az energia- és éghajlat-politika terén. Annak biztosítása érdekében is szükség van az uniós szintű fellépésre, hogy az EU készen álljon arra, hogy teljes körűen részt vegyen a Párizsi Megállapodás alapján végzett felülvizsgálati folyamatban. Végezetül pedig a jelenlegi tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek észszerűsítése miatt is szükséges az uniós szintű fellépés, hiszen e tekintetben a jelenlegi követelményeket uniós jogszabály rögzíti, így ezeket csak uniós szintű jogalkotási javaslattal lehet módosítani és/vagy hatályon kívül helyezni. Uniós hozzáadott érték Az energiaunió szilárd irányítási rendszerének létrehozása segít annak biztosításában, hogy az EU és tagállamai közösen elérjék az energiaunió elfogadott célkitűzéseit, beleértve a 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célokat is, valamint hogy hatékony és megfizethető módon összehangolt és közös megoldásokat találjanak a közös kihívásokra. Az energiaszektorban az elkövetkező évtized során jelentkező jelentős beruházási igény fényében erre sürgető szükség van. A tagállamok számára előnyt jelent az energia- és éghajlat-politikára vonatkozó észszerűsített és egyszerűsített tervezési és jelentéstételi keret. A nemzeti hatóságokon belül és a tagállamok HU 5 HU

6 között alkalmazott hatékonyabb és koherensebb adminisztratív eljárások az energia- és éghajlat-politikai intézkedések hatékonyabb kialakítását és végrehajtását teszik lehetővé. A magánszektor számára az átláthatóbb nemzeti szabályozási keret formájában jelentkezik az előny, ami az energetikai és éghajlatvédelmi területeken hozott befektetési döntések alapja; a polgárok pedig annak előnyeit fogják élvezni, hogy jobb tájékoztatást kapnak az energiaunió és az ahhoz kapcsolódó szakpolitikai intézkedések végrehajtásáról. Arányosság Az irányítási rendszerre irányuló javaslatot (a nem jogalkotási megközelítés helyett) jogszabályban kell rögzíteni annak biztosítása érdekében, hogy minden tagállam összehasonlítható módon működjön közre a folyamatban és járuljon hozzá a közös célkitűzések és célok eléréséhez, továbbá hogy javítsák a szabályozás stabilitását és a befektetői biztonságot, valamint hogy biztosítsák a tagállamok és az Unió által végzett közös ellenőrzést. A nemzeti szintű tervezés és jelentéstétel megközelítése a célravezetőségi vizsgálaton alapul (lásd alább), amelynek az egyik fő célkitűzése, hogy értékelje a jelenlegi megközelítés arányosságát, és adott esetben javítsa ezen elv tiszteletben tartását. A tagállamok és a Bizottság közötti iteratív folyamat bizottsági ajánlásokon, nem pedig bizottsági határozatokon alapul, biztosítva ezzel az arányosságot és a tagállamoknak az EUMSZ 194. cikke szerinti jogait. A jogi aktus típusának megválasztása A rendelkezések közvetlen alkalmazhatóságának biztosítása érdekében egy rendeletre, nem pedig irányelvre van szükség, ami biztosítja a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek és jelentések összehasonlíthatóságát is. A közvetlen alkalmazhatóság további előnye, hogy lehetővé teszi a tervek 2021 előtti életbe léptetését. Ráadásul a rendelet több rendelkezésének címzettjei nem a tagállamok, így a rendelkezéseket nem lehetne a nemzeti jogba való átültetésen keresztül végrehajtani (pl. a Bizottság kötelezettségei, a Bizottság ajánlásaival kapcsolatos eljárás, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) stb.). 3. AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Célravezető szabályozás és egyszerűsítés A célravezető szabályozás és az egyszerűsítés biztosítása a javasolt rendelet egyik alapvető célkitűzése. A Bizottság jogalkotás minőségének javítása iránti elkötelezettségének megfelelően a javaslat inkluzív módon, teljes átláthatóság és az érdekeltekkel folytatott folyamatos párbeszéd mellett készült. A javasolt rendeletet alátámasztó célravezetőségi vizsgálat (REFIT) alapján a tagállamokra és a Bizottságra háruló adminisztratív teher jelentős csökkenésére lehet számítani az új megközelítésnek köszönhetően, viszont a vizsgálat a megbízható adatok korlátozott elérhetősége miatt csak részben tudta számszerűsíteni ezeket a hatásokat. Ugyanakkor az új megközelítés több olyan előnnyel jár, amelyek jelentősen javítják a koherenciát és a hatékonyságot. A javaslat nem ír elő mentességeket a mikrovállalkozások számára, és a kkv- HU 6 HU

7 kat illetően sem tartalmaz külön célzott megközelítést, mivel ezeket a szervezeteket a kezdeményezés nem érinti. A javasolt rendelet fokozza az e-jelentéstétel szerepét, ami várhatóan tovább fogja csökkenteni az adminisztratív terhet. Hatásvizsgálat Az ezt a javaslatot kísérő hatásvizsgálat a minőségi jogalkotással kapcsolatos hatályos iránymutatással teljes összhangban készült, és megkapta a Szabályozói Ellenőrzési Testület kedvező véleményét. A testület javító célzatú javaslatai bekerültek a végső változatba. A tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek észszerűsítésével kapcsolatos szakpolitikai alternatívákat illetően sokféle lehetőséget értékeltek, a puha (nem jogalkotási) eszközöktől, azaz a tagállamoknak szóló iránymutatástól kezdve egészen a jelenlegi kötelezettségek észszerűsítésére és integrálására vonatkozó különböző jogi megközelítésekig. Különböző szakpolitikai alternatívákat értékeltek például a következőkkel kapcsolatban: a nemzeti tervek és jelentések aktualizálása és gyakorisága és a Bizottság ellenőrzése; a tagállamok és a Bizottság közötti iteratív folyamat, beleértve a tagállamokhoz intézett ajánlásokat is; az abban az esetben adott lehetséges politikai válasz, ha a tagállamok összesített erőfeszítése nem elégséges az uniós szinten elfogadott célkitűzések eléréséhez; valamint a regionális konzultáció szerepe a nemzeti tervek kidolgozásában. A hatásvizsgálat azt a következtetés vonta le, hogy egy olyan új, egységes jogalkotási aktus az előnyben részesítendő alternatíva, amelybe beépül az üvegházhatást okozó gázok nyomonkövetési rendszeréről szóló rendelet (MMR). A hatásvizsgálat rámutatott arra, hogy lehetővé kell tenni a tagállamok nemzeti terveinek és kétéves eredményjelentéseinek, valamint a Bizottság ellenőrzési jelentéseinek néhány formális aktualizálását (beleértve a meghatározott szakpolitikai területekre vonatkozó éves jelentéseket is). A hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottsággal folytatott iteratív eljárásnak fel kell ölelnie mind a nemzeti tervek kidolgozását (megcélzott szint), mind pedig a végrehajtását (teljesítés), továbbá hogy a nemzeti tervekre vonatkozó bizottsági ajánlásokra és eredményjelentésekre van szükség. A másik következtetés az volt, hogy kötelező regionális konzultációkat kell folytatni a többi tagállammal a tervezett és végleges nemzeti tervekről, hogy az energiaunió összefüggésében biztosítsák a nemzeti tervezési folyamatok és politikák megfelelő koordinációját. A fent említett előnyben részesített szakpolitikai alternatívák a kisebb adminisztratív terhet és a tagállamoknak biztosított rugalmasságot illetően a legjobb hatást érik el, miközben egy olyan irányítási rendszert hoznak létre, amely kellően erős annak biztosításához, hogy teljesüljenek az energiaunió célkitűzései. Hivatkozás a hatásvizsgálat összefoglalójára: SWD(2016)395 4 Hivatkozás a Szabályozói Ellenőrzési Testület kedvező véleményére: SEC(2016) A hatásvizsgálat vezetői összefoglalója, amely a következő dokumentumot kíséri: Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az energiaunió irányításáról, valamint a 94/22/EK irányelv, a 98/70/EK irányelv, a 2009/31/EK irányelv, a 663/2009/EK rendelet, a 715/2009/EK rendelet, a 2009/73/EK irányelv, a 2009/119/EK tanácsi irányelv, a 2010/31/EU irányelv, a 2012/27/EU irányelv, a 2013/30/EU irányelv és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról és az 525/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (bizottsági szolgálati munkadokumentum). HU 7 HU

8 A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata Az uniós energiapolitikai vívmányok keretében alkalmazandó tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek célravezetőségi vizsgálata (REFIT) támogatta a javasolt rendelet előkészítését. A célravezetőségi vizsgálat értékelte az energiapolitikai vívmányokból eredő tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek, valamint a fő uniós éghajlatvédelmi vívmányok szerinti kötelezettségek közötti kölcsönös összefüggéseket is. A célravezetőségi vizsgálat általános következtetése az, hogy miközben az uniós energiapolitikai vívmányok keretében alkalmazandó tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek összességében jó eredményeket értek el, e tekintetben az uniós energiapolitikai vívmányok jelentős javítására, valamint az uniós éghajlatvédelmi vívmányokkal való kölcsönös összefüggések erősítésére van lehetőség, jelentősen javítva ezzel a jelenlegi költség-haszon arányt. Ennek alapján a célravezetőségi vizsgálat kifejezetten azt javasolta, hogy a tagállami tervezés és jelentéstétel, valamint a bizottsági ellenőrzés rendszerszintű integrációjára van szükség a koherencia biztosítása és annak érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság teljes körűen ki tudják használni a szinergikus hatásokat, valamint hogy biztosítsák a különböző tervezési és jelentéstételi irányvonalak következetességét, és egyben alkalmassá tegyék a rendszert az energiaunió új átfogó kerete szerinti célra, beleértve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret céljait is. A javasolt rendelet végrehajtja a célravezetőségi vizsgálat ajánlásait, néhány eset kivételével, amikor ez nem volt lehetséges elsősorban amiatt, hogy a kötelezettségek gyakorisága nem esett egybe az irányítási rendszerről szóló rendeletben előírttal, illetve a kötelezettség túlságosan technikainak bizonyult. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk január 11-én nyilvános konzultációt kezdeményeztek, hogy összegyűjtsék az érdekelt felek és a polgárok véleményeit és hozzászólásait. A konzultáció több mint 12 héten át tartott, és április 22-én zárult le. 6 Az online felmérésre összesen 103 beadvány érkezett, és további beadványokat nyújtottak be ben, ezek közül 15 a tagállamoktól érkezett. 7 A nyilvános konzultációra adott válaszokat felhasználták a Bizottság értékelésében és a jelenlegi tervezési és jelentéstételi kötelezettségek célravezetőségi vizsgálatában, valamint a javasolt rendeletet alátámasztó hatásvizsgálatban A Szabályozói Ellenőrzési Testület véleménye, amely a következő dokumentumot kíséri: Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az energiaunió irányításáról, valamint a 94/22/EK irányelv, a 98/70/EK irányelv, a 2009/31/EK irányelv, a 663/2009/EK rendelet, a 715/2009/EK rendelet, a 2009/73/EK irányelv, a 2009/119/EK tanácsi irányelv, a 2010/31/EU irányelv, a 2012/27/EU irányelv, a 2013/30/EU irányelv és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról és az 525/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről. A konzultáció a következőkre összpontosított: i. hogyan lehetne észszerűsíteni az energetika és éghajlatvédelem terén jelenleg érvényes tervezési és jelentéstételi kötelezettségeket, hogy azok jobban szolgálják az energiaunió célkitűzéseit; ii. hogyan lehet a legjobban továbblépni az integrált tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési eszközök kifejlesztése érdekében; valamint iii. hogyan lehet létrehozni egy olyan irányítási folyamatot, amely támogatja az energiaunió célkitűzéseinek elérését. Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Málta, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia és Svédország. HU 8 HU

9 A válaszadók túlnyomó többsége elismerte a jelenlegi tervezési és jelentéstételi kötelezettségek fontosságát, de egyetértettek abban, hogy a hiányosságok, a párhuzamosságok és a következetlenségek elkerülése érdekében észszerűsíteni kell, valamint jobban össze kell hangolni és integrálni kell a jelenlegi tervezési és jelentéstételi kötelezettségeket, az észszerűsítési erőfeszítéseket pedig a 2030-as keret szerinti célkitűzésekhez szorosabban kapcsolódó tervezési kötelezettségekre kell összpontosítani. Több érdekelt fél rámutatott arra, hogy a jelenlegi nemzeti terveket jobban integrálni kell ezekkel a területekkel 8, miközben arra is rávilágítottak, hogy észszerűsíteni és csökkenteni kell általában a tervezési kötelezettségeket. A válaszadók túlnyomó többsége úgy ítélte meg, hogy 2020 után az energetika és éghajlatvédelem területén alkalmazott tervezési és jelentéstételi kötelezettségek észszerűsítése tekintetében előnyben részesítendő alternatíva egy egységes jogalkotási aktus. A tagállamok megosztottabbak voltak azt illetően, hogy a jogalkotási vagy a nem jogalkotási alternatívát válasszák. A válaszadók többsége úgy vélte, hogy a nemzeti terveknek tükrözniük az energiaunió mind az öt dimenzióját, azokat egy részletes sablon alapján kell elkészíteni (amelyet a technikai munkacsoportban részt vevő tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk), valamint egyértelműen a számszerűsített uniós célokkal rendelkező területekre kell összpontosítani. Korlátozott számú válaszadó köztük több tagállam is inkább a rövid távú stratégiai nemzeti terveket részesített előnyben. Több érdekelt fél, köztük a tagállamok többsége ragaszkodott ahhoz, hogy el kell kerülni az újabb adminisztratív terheket vagy a többletköltségeket. A tervek véglegesítésére és felülvizsgálatára irányadó politikai folyamatot illetően sok válaszadó egy olyan átlátható és részvételen alapuló tervezési folyamat mellett állt ki, amely kedvez a befektetői bizalomnak, és elősegíti a széles körű elfogadottságot a nyilvánosság körében. Végezetül a válaszadók általában egyetértettek abban, hogy az új irányítási rendszernek elő kell segítenie a nemzeti energiapolitikák összehangolását, és erősítenie kell a regionális együttműködést, a Bizottságnak pedig fontos szerepet kell játszania a folyamatban. A nyilvános konzultáció részletesebb összefoglalása a hatásvizsgálatban olvasható. Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása A célravezetőségi vizsgálatot és a javasolt rendelet alapjául szolgáló hatásvizsgálatot két tanulmány támasztotta alá, amelyet a Bizottság nevében a Trinomics and Amec Foster Wheeler készített 2016 első felében. A javasolt rendeletben és annak 1. mellékletében (nemzeti tervek sablonja) szereplő nemzeti tervek alkalmazási köre és megközelítése szempontjából hasznosnak bizonyult a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekkel foglalkozó technikai munkacsoport által elvégzett munka, amely a Bizottság elnökletével működött, és valamennyi tagállam képviseltette magát benne. 8 Azaz a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek, a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek és az éghajlat-politikai tervezési követelmények. HU 9 HU

10 Az érdekelt felek által a nyilvános konzultáció során megfogalmazott hozzászólások knowhow-ját kiegészítő ismeretforrásként használták fel az elemzés kiegészítésére. Alapjogok Mivel a javasolt intézkedés elsősorban a tagállamokhoz mint intézményi szereplőkhöz szól, összhangban áll az Alapjogi Chartával. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK E javaslat fő célkitűzése a tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségek észszerűsítése és egy irányítási mechanizmus létrehozása. A tagállamoknak rendszeres időközönként integrált terveket és jelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottságnak. A tagállamok által szolgáltatott információk alapján a Bizottságnak el kell készítenie a szükséges ellenőrzési jelentéseket. Az energia- és éghajlat-politikai fellépés szakpolitikai területein dolgozó tisztviselőket, ideiglenes alkalmazottakat vagy külső személyzetet rendelnek a Bizottság feladatainak ellátásához a Bizottság jelenlegi általános humánerőforrás-kitekintése keretében. Az EEA esetében további szerződéses alkalmazottak (2020-ban legfeljebb 3) fokozatos felvételére van szükség az EEA jelenlegi humánerőforrás-programozásán túl. A javasolt rendeletnek az Energiaügyi Főigazgatóság és az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság általi végrehajtásából eredő költségeket amelyeket a mellékelt pénzügyi kimutatás részletez 2020-ig teljes mértékben fedezi a szóban forgó költségvetési tétel jelenlegi programozás szerinti pénzügyi keretösszege. Az EEA számára szükséges pénzügyi erőforrások többletköltségként jelentkeznek a jelenlegi pénzügyi programozáshoz képest. 5. EGYÉB ELEMEK Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai A Bizottság és tagállamok e rendeletben előírt jelentései és értékelései biztosítják a rendelet végrehajtásának szoros nyomon követését. A rendelet hivatalos felülvizsgálatára 2026-ban kerül sor. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a Párizsi Megállapodással kapcsolatos globális értékelés eredményeit. Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén) Tárgytalan. A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata A javasolt rendelet első fejezete meghatározza a jogszabály tárgyát és hatályát, valamint felsorolja a használt fogalmak meghatározásait. A javasolt rendelet második fejezete előírja, hogy a tagállamok január 1-jéig kötelesek elkészíteni a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó integrált nemzeti energia- és éghajlatpolitikai terveiket, valamint az azt követő tízéves időszakokra is ilyen terveket kell készíteniük. Az I. melléklet meghatározza a tervekre vonatkozó kötelező sablont, amely megadja a pl. a szakpolitikákra, az intézkedésekre és az elemzési alapra vonatkozó további elemeket. HU 10 HU

11 Ez a fejezet egy ismétlődő konzultációs folyamatot is előír, amelyet a Bizottság és a tagállamok folytatnak le a terv véglegesítése előtt a nemzeti terv tervezete alapján, amelyet január 1-jéig, azt követően pedig a következő tízéves időszakra vonatkozóan minden tízedik évben kell benyújtani a Bizottság számára. Ebben a keretben a Bizottság ajánlásokat tud megfogalmazni a célkitűzések, célok és hozzájárulások megcélzott szintjével, valamint a tervben szereplő konkrét szakpolitikákkal és intézkedésekkel kapcsolatban. A regionális konzultációk keretében más tagállamok is megjegyzéseket fűzhetnek a tervek tervezetéhez. A terveket január 1-jéig aktualizálni kell (még mindig 2030-ra kitekintve). A harmadik fejezet arra kötelezi a tagállamokat, hogy készítsék el és jelentsék a Bizottságnak az 50 éves kitekintéssel rendelkező hosszú távú kibocsátáscsökkentési stratégiáikat, amelyeknek kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy a tagállamok hozzájáruljanak a gazdasági átalakuláshoz, a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez és az átfogóbb fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, valamint hogy igazságos és költséghatékony módon induljanak el a Párizsi Megállapodásban rögzített hosszú távú célok felé. A javasolt rendelet negyedik fejezete kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy az elért eredmények nyomon követése érdekében 2021-től kezdődően kétéves eredményjelentéseket készítsenek a tervek végrehajtásáról az energiaunió öt dimenziójában. Ezekben a kétéves eredményjelentésekben a tagállamok kötelesek kétévente beszámolni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló nemzeti tervezésükről és stratégiáikról, összhangba hozva a jelentések időzítését a Párizsi Megállapodással. Ez a fejezet meghatározza az évente elkészítendő jelentéseket is, tekintetbe véve például az Unió és tagállamai nemzetközi kötelezettségeinek teljesítését, valamint hogy megteremtsék a szükséges alapot [a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves ÜHG-kibocsátáscsökkentések meghatározásáról, valamint az ÜHG-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló XXX] rendelet 9 és [a földhasználathoz, a földhasználatmegváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó ÜHG-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az ÜHG-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló XXX] rendelet 10 szerinti megfelelőségértékeléshez. Ezek a jelentések pl. az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó jegyzékekhez és a fejlődő országoknak nyújtott támogatásokhoz kapcsolódnak, és lehetővé teszik az Unió és tagállamai számára, hogy bemutassák az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás alapján vállalt kötelezettségeik végrehajtása terén elért eredményeiket. Ugyanakkor átláthatóvá teszik a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek felhasználását is, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló irányelv (kibocsátás-kereskedelmi rendszerről szóló irányelv) alapján történik. Ez a fejezet rendelkezik arról is, hogy az öt dimenzióval kapcsolatban mit kell tartalmaznia e jelentéseknek, és létrehoz egy e-jelentéstételi platformot, amelynek a meglévő jelentéstételi 9 10 COM/2016/0482 final /0231 (COD). COM/2016/0479 final /0230 (COD). HU 11 HU

12 eljárásokra, adatbázisokra és e-eszközökre kell épülnie, és ki kell használnia azok előnyeit, mint amilyenek például az EEA, az Eurostat (ESTAT) és a Közös Kutatóközpont (JRC) jelentéstételi eljárásai, adatbázisai és e-eszközei. A javasolt rendelet ötödik fejezete meghatározza a Bizottság ahhoz szükséges ellenőrzési és értékelési eljárásait, hogy nyomon kövesse a nemzeti tervben meghatározott célkitűzésekkel kapcsolatban elért eredményeket. Előírja azt az eljárást is, amelynek keretében a Bizottság intézkedéseket hoz az energiaunió célkitűzései közös elérésének biztosítása érdekében, vagy ajánlásokat tesz a tervek végrehajtásával kapcsolatban annak érdekében, hogy elérjék a már kitűzött célkitűzéseket. Rendelkezik az eredményjelentéseken alapuló bizottsági ajánlásokról, és előírja, hogy a Bizottságnak uniós szinten fel kell lépnie, illetve intézkedéseket kell megkövetelnie a tagállamoktól, ha az elért eredményekről készített értékelés azt mutatja, hogy a 2030-ra vonatkozó uniós energia- és éghajlat-politikai célok nem fognak teljesülni (azaz csökken a megcélzott lehetséges szint, és teljesítési hiányosságok vannak, illetve meg kell szüntetni ezeket a hiányosságokat). A fejezet meghatározza az energiaunió helyzetéről szóló éves jelentések bizottsági megközelítését is. A javasolt rendelet hatodik fejezete meghatározza az ÜHG-kibocsátásokra, szakpolitikákra, intézkedésekre és előrejelzésekre vonatkozó nemzeti és uniós nyilvántartási rendszerek követelményeit. Ezeket a rendszereket nemzetközi szinten kell létrehozni. Ezek a rendszerek a dekarbonizáció dimenziója tekintetében támogatják a nemzeti terveket is. A fejezet megteremti a jogalapot az uniós és nemzeti nyilvántartások létrehozásához is, hogy figyelembe vegye a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat, és lehetővé teszi a Párizsi Megállapodás 4. cikkének (13) bekezdése és 6. cikke szerinti, nemzetközi szinten átadott kibocsátáscsökkentési eredmények felhasználását. A javasolt rendelet hetedik fejezete meghatározza a tagállamok és az Unió közötti együttműködés és támogatás mechanizmusait és elveit. Meghatározza az EEA szerepét is annak érdekében, hogy az adott esetben e rendelet alapján ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységekkel támogassa a Bizottságot. A javasolt rendelet nyolcadik fejezete előírja az ahhoz szükséges rendelkezéseket, hogy pontosan meghatározott esetekben felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából bizonyos hatásköröket ruházzanak a Bizottságra. A javasolt rendelet kilencedik fejezete létrehozza az Energiaunió-bizottságot (a 182/2011/EU rendelet szerinti vizsgálóbizottságot), előírja a rendelet 2026-ban elvégzendő felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket, a koherencia érdekében hatályon kívül helyez és módosít más uniós jogszabályokat, valamint meghatározza az átmeneti intézkedésekre és a hatálybalépésre vonatkozó rendelkezéseket. HU 12 HU

13 2016/0375 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az energiaunió irányításáról, valamint a 94/22/EK irányelv, a 98/70/EK irányelv, a 2009/31/EK irányelv, a 663/2009/EK rendelet, a 715/2009/EK rendelet, a 2009/73/EK irányelv, a 2009/119/EK tanácsi irányelv, a 2010/31/EU irányelv, a 2012/27/EU irányelv, a 2013/30/EU irányelv és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról és az 525/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikkének (1) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, [tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 11,] [tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 12,] rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Ez a rendelet meghatározza a szükséges jogalkotási alapot egy olyan megbízható és átlátható irányításhoz, amely az Unió és tagállamainak egymást kiegészítő, koherens és ambiciózus erőfeszítésein keresztül biztosítja az energiaunió célkitűzéseinek és céljainak elérését, miközben előmozdítja az Unió minőségi jogalkotásra vonatkozó elveit. (2) Az európai energiauniónak öt fő dimenziót kell felölelnie: energiabiztonság; belső energiapiac; energiahatékonyság; dekarbonizáció; valamint kutatás, innováció és versenyképesség. (3) Az ambiciózus éghajlat-politikai célokat megfogalmazó stabil és alkalmazkodóképes energiauniónak biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiát kell biztosítania az Unió fogyasztóinak mind a háztartásoknak, mind pedig a vállalkozásoknak, ami Európa energiarendszereinek alapvető átalakítását követeli meg. Ez a célkitűzés csak összehangolt fellépés keretében valósítható meg, amely összekapcsolja az uniós és nemzeti szintű jogalkotási és nem jogalkotási aktusokat is HL C [ ], [ ], [ ]. o. HL C [ ], [ ], [ ]. o. HU 13 HU

14 (4) A Bizottság javaslatát több energiapolitikai ágazati kezdeményezéssel, nevezetesen a megújuló energiára, az energiahatékonyságra és az energiapiac újratervezésére irányuló kezdeményezéssel párhuzamosan dolgozták ki és azokkal együtt fogadták el. Ezek a kezdeményezések egy csomagot alkotnak elsősorban az energiahatékonyság átfogó témájában, de az Uniónak a megújuló energiaforrások terén betöltött globális vezető szerepét és az energiafogyasztókkal kötött méltányos egyezséget illetően is. (5) Az Európai Tanács október 24-én elfogadta az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretét, amely négy fő célon alapul: az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának legalább 40%-os csökkentése, az energiahatékonyság legalább 27%-os javítása a 30%-os cél szem előtt tartásával, a megújuló energia legalább 27%-os arányának elérése az Unió energiafogyasztásában, valamint a villamosenergia-rendszerösszeköttetésre vonatkozó legalább 15%-os cél. Meghatározták, hogy a megújuló energiára vonatkozó cél egy uniós szinten kötelező cél, és azt a tagállamok hozzájárulásain keresztül valósítják meg azt a követelményt követve, hogy közösen kell elérni az uniós célt. (6) Azt a kötelező célt, hogy 2030-ig az egész gazdaságban legalább 40%-kal csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok hazai kibocsátását az 1990-es szinthez képest, hivatalosan a Környezetvédelmi Tanács március 6-i ülésén hagyták jóvá mint az Unió és tagállamainak a Párizsi Megállapodással kapcsolatos tervezett nemzeti vállalását. A Párizsi Megállapodás, melyet az Unió október 5-én ratifikált 13, november 4-én lépett hatályba. A megállapodás felváltja az évi Kiotói Jegyzőkönyv alapján elfogadott megközelítést, amelyet 2020 után nem folytatnak. Ezért a kibocsátások és azok eltávolításának nyomon követésére és bejelentésére szolgáló uniós rendszert ennek fényében aktualizálni kell. (7) Az Európai Tanács október 24-i következtetéseiben 14 azt is megállapította, hogy egy olyan megbízható és átlátható irányítási rendszer kell kialakítani, amely nem jár szükségtelen adminisztratív teherrel, és amely elősegíti annak biztosítását, hogy az Unió teljesítse éghajlat-politikai célkitűzéseit, ugyanakkor biztosítja a szükséges rugalmasságot a tagállamok számára, és teljes mértékben tiszteletben tartja azon jogukat, hogy szabadon meghatározzák energiaszerkezetüket. A következtetések hangsúlyozták, hogy ennek az irányítási rendszernek a meglévő építőelemeken, például a nemzeti éghajlatvédelmi programokon és a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti terveken, továbbá azon kell alapulniuk, hogy észszerűsíteni kell és össze kell vonni az elkülönült tervezési és jelentéstételi irányokat. Egyetértettek abban is, hogy erősíteni kell a fogyasztók szerepét és jogaikat, a beruházók számára pedig nagyobb fokú átláthatóságot és kiszámíthatóságot kell biztosítani többek között annak révén, hogy rendszeresen nyomon követik a megfizethető, biztonságos, versenyképes, védett és fenntartható energiarendszer irányában tett előrehaladás mérésére szolgáló fő mutatókat. (8) Az energiaunió létrehozására irányuló február 25-i bizottsági stratégia megállapítja, hogy egy integrált irányítási folyamatra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az európai, regionális, nemzeti, illetve helyi szintű energiapolitikai intézkedések mindegyike hozzájáruljon az energiaunió célkitűzéseihez, és ezzel a A Tanács (EU) 2016/1841 határozata (2016. október 5.) az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött párizsi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 282., , 1. o.). Az Európai Tanács október i következtetései (EUCO 169/14). HU 14 HU

15 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kereten túlmenően kiterjesztette az irányítási rendszer hatókörét az energiaunió mind az öt dimenziójára. (9) Az energiaunió helyzetéről szóló, november 18-i közleményében 15 a Bizottság továbbá azt is megállapította, hogy az energiaunió mind az öt fő dimenziójával foglalkozó integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek a stratégiaibb szemléletű energia- és éghajlat-politikai tervezés szükséges eszközei. Az energiaunió helyzetéről szóló jelentés részét képező, nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekre vonatkozó bizottsági iránymutatás megteremtette az alapot ahhoz, hogy a tagállamok elkezdjék kidolgozni a 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti terveket, továbbá meghatározta az irányítási folyamat fő pilléreit. Az energiaunió helyzetéről szóló közlemény azt is előírta, hogy az irányítási rendszert jogszabályban kell rögzíteni. (10) A Tanács november 26-i következtetéseiben 16 elismerte, hogy az energiaunió irányítási rendszere az energiaunió hatékony és eredményes felépítésének és célkitűzései elérésének egyik elengedhetetlen eszköze. Kiemelte, hogy az irányítási rendszernek azon az elven kell alapulnia, hogy integrálja az éghajlat- és energiapolitikai intézkedések stratégiai tervezését és a végrehajtásukról szóló jelentéstételt, valamint koordinálja az éghajlat- és energiapolitikával foglalkozó szereplőket uniós, regionális és tagállami szinten. Azt is hangsúlyozta, hogy az irányítási rendszernek biztosítania kell a 2030-ra elfogadott energia- és éghajlatpolitikai célok elérését, és hogy az irányítási rendszer nyomon fogja követni, hogy kollektív uniós szinten milyen előrelépést sikerül elérni az energiaunió öt dimenziója mentén meghatározott szakpolitikai célkitűzések megvalósítása terén. (11) Az Európai Parlamentnek Az európai energiaunió felé című dokumentumról szóló, december 15-i állásfoglalása 17 azt szorgalmazta, hogy az energiaunió irányítási kerete ambiciózus, megbízható, átlátható és demokratikus legyen, és az Európai Parlament teljes bevonásával valósuljon meg, valamint biztosítsa a 2030-as energia- és éghajlat-politikai célok elérését. (12) Ezért az energiaunió irányítási rendszerének fő célkitűzését annak kell képeznie, hogy lehetővé tegyék az energiaunió célkitűzéseinek és különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret céljainak elérését. Ezért ez a rendelet összekapcsolódik a 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célokat végrehajtó ágazati jogszabályokkal. Miközben a tagállamoknak rugalmasságra van szükségük a nemzeti energiaszerkezetükhöz és preferenciáikhoz legjobban illeszkedő szakpolitikák megválasztásában, ennek a rugalmasságnak összeegyeztethetőnek kell lennie a piac további integrációjával, a megnövekedett versennyel, az energia- és éghajlat-politikai célkitűzések elérésével és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való fokozatos átállással. (13) Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé tartó átmenet változásokat követel meg a befektetői magatartásban, és ösztönzőket tesz szükségessé a teljes szakpolitikai spektrumban. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése az európai gazdaság hatékonyságának és innovációjának fellendítését követeli meg, és különösen a levegőminőség javulását kell eredményeznie Az energiaunió helyzete, 2015 című i közlemény (COM(2015)572 final). A Tanács november 26-i következtetései (14632/15). Az Európai Parlament december 15-i állásfoglalása Az európai energiaunió felé című dokumentumról (2015/2113(INI)). HU 15 HU

16 (14) Mivel az üvegházhatást okozó gázok és légszennyező anyagok nagyrészt közös forrásokból származnak, az ÜHG-kibocsátás csökkentésére szolgáló szakpolitikai intézkedéseknek járulékos előnyei lehetnek a levegőminőségre nézve, ami kiegyenlítheti az ÜHG-kibocsátás mérséklésének néhány rövid távú költségét vagy akár az összes ilyen költséget. Mivel a 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 18 alapján jelentett adatok fontos elemek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó jegyzék és a nemzeti tervek összeállításához, el kell ismerni annak fontosságát, hogy olyan adatokat kell összeállítani és jelenteni, amelyek következetesek a 2001/81/EK irányelvben és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó jegyzékben. (15) Az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi végrehajtási rendelet 19 végrehajtásának tapasztalai megmutatták, hogy szükség van a más jogi eszközök hatálya alá tartozó bejelentésekkel kapcsolatos szinergiákra és koherenciára; ezek a jogi eszközök különösen a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 20, a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 21, az 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 22 és az 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 23. A kibocsátások jó minőségű bejelentésének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy következetes adatokat használjanak fel az ÜHG-kibocsátás bejelentésére. (16) A Bizottság minőségi jogalkotás melletti szilárd elkötelezettségével összhangban az energiaunió irányítási rendszerének jelentősen csökkentenie kell a tagállamokra, a Bizottságra és más uniós intézményekre háruló adminisztratív terhet, és elő kell segítenie az uniós és nemzeti szinten az energiarendszer alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság irányába mutató átalakítása tekintetében hozott szakpolitikák és intézkedések koherenciáját és megfelelőségét. (17) Az energiaunió célkitűzéseinek elérését az uniós kezdeményezések és az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekben meghatározott koherens nemzeti szakpolitikák összekapcsolásán keresztül kell biztosítani. Az energetika és éghajlatvédelem területén elfogadott ágazati uniós jogszabályok meghatározzák azokat a tervezési követelményeket, amelyek a változás előmozdításának hasznos eszközei voltak nemzeti szinten. A különböző időpontokban történt bevezetésük átfedésekhez vezetett, és nem mérlegelték kellően a szakpolitikai területek közötti szinergikus hatásokat és kölcsönhatásokat. Ezért az éghajlatvédelem és energetika területén jelenleg elkülönülten létező tervezést, jelentéstételt és ellenőrzést lehetőség szerint észszerűsíteni és integrálni kell Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., , 22. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., , 13. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., , 32. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról (HL L 33., , 1. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete (2008. október 22.) az energiastatisztikáról (HL L 304., , 1. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 517/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., , 195. o.). HU 16 HU