Erdőgazdálkodás Nemzetközi és hazai kitekintés
Az erdő definíciója a világ egyik legösszetettebb életközössége, amely magában foglalja: - a talajban élő mikroorganizmusokat, - a földfelszínen élő mohákat, gombákat, lágy és fás szárú növényeket, - továbbá az abban élő rovar-, madárvilágot és erdei vadállományt.
Az ERDŐ régi jogi definíciója (1996) Az ERDŐ újabb jogi definíciója (2009) 2017. évi LVI. törvény ezen érdemben nem változtatott
Az erdők jelentősége Faanyag biztosítása az ipar számára; ipari nyersanyag (papír-, bútor-, építő-) energiahordozó Erdei termékek (nyomelemek: gombák, gyümölcsök) Rekreáció Lebegő por megkötése (30-70 t/ha/év - fenyő bükk) Biomassza produkció a biogeokémiai anyagforgalom (szén); Élőhely biodiverzitás megőrzése, vadászat egyik fő színtere; Éghajlatot befolyásoló szerep (CO 2 -szint, páratartalom) Mikroklímát befolyásoló szerep (hőkiegyenlítés, szélvédelem) Felszíni lefolyást csökkentő és kiegyenlítő szerep
2017. évi LVI. tv. az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról *
A világ össznépességének és erdősültségének alakulása
Globális áttekintés (2017) Az összes erdőterület a földterület ~30%-a - ez ~0,6 ha/fő Nature (2015) szerint 3000 mrd db fa 422 fa/fő A Föld erdeinek több mint 50%-a 5 országban található: Orosz Föderáció, Brazília, Kanada, Amerikai Egyesült Államok (AEÁ) Kína 300 millió család él az erdőkben, vagy közel az erdőkhöz 1,6 milliárd ember léte függ közvetlenül az erdőktől Közvetve mindenkié! ökoszisztéma szolgáltatások
15 km széles, 7000 km hosszú, 12 országot érintő visszaerdősítési projekt. Célterületei talajerozió fékezése, agrárium bővítése, biodiverzitás megőrzése GREAT GREEN WALL
Az erdősültség Érintetlen vegetáció 85-95% erdő 890-es évek - 40-80% erdő 1945 11,8% erdő 1991 18% erdő napjainkban 20-21% (EU átlag 36%) erdő (Finnország 73%) AZ ERDŐTELEPÍTÉSEK ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON
Összes hazai erdőterület: ~2 millió hektár
stb.
2009 2017-ben további gazdasági célok:
A hazai erdők főbb jellemzői Magyarország a mérsékelt övi lombos erdők zónájába tartozik. 89% lombos; 11% örökzöld (2012) 85%-án lombos, 15% örökzöld (2000) Örökzöldek közül: lucfenyő (73%), a vörösfenyő (16%) 57%-át őshonos fafajok, 43%-át idegenföldi, fafajok (akác, fenyők, vöröstölgy) vagy klónozott fajták (nemesnyárak) foglalják el. Élőfakészletben mérve az őshonos fafajok 68%-ot, a nem őshonos fafajok 32%- ot képviselnek. Az erdőterület 22%-a országos jelentőségű védett természeti területen fekszik a Natura 2000 hálózat területeinek kijelölése további 20%-nyi (420 e ha) területet érintett, így összesen az erdők 42%-a élvez valamilyen természetvédelmi oltalmat
Hazai fafajok erdészeti szempontú csoportosítása
Fafajmegoszlás Magyarországon Forrás: ÁESZ
A természetes és a helyükre ültetett kultúrerdők fajszáma
Az erdők természetessége
Holtfa például az ízeltlábúak egyedfejlődésének fontos színtere
A kezeletlen európai bükkös erdőkben a holtfa mennyisége eléri a teljes fatérfogat 20-30%-át, vagyis hektáronként akár 200 m 3 is lehet (a Bükki őserdőben 175 m 3 /ha, míg az erdőművelés alatt álló területeken 20-30 m 3 -re kellene növelni)
Biotóp fa : jelentős élőhelyet jelentő öreg, odvas fa
Csoportosítás az életközösség természetességi állapota szerint
Őserdő Bükk (Répáshuta térsége)
Őserdő Bükk (Répáshuta térsége) Fennsíkon, meszes alapkőzeten kialakult idős, a művelésből 160 éve kivont magashegységi bükkös. Szerkezeti jellemzők A faállomány kétszintes, az erdődinamikai folyamatok során megindult a lékesedés, az erdő belseje világos. Cserjeszintje gyér, főként a bükk újulatából áll. Összetétel Mindkét lombszintben a bükk az uralkodó, szálanként magas kőris, juharok, hegyi szil található. A gyepszint fejlett, finom léptékben heterogén, sok üde lomberdei fajjal (pl. gombernyő, szagos müge, erdei szélfű, hajperje). Természetesség: 5 (a módosított Németh-Seregélyes skála szerint) Veszélyeztető tényezők: A területen igen nagy a vadkár, ami a fásszárúak regenerációját erősen gátolja.
A természetközeli állományok területi aránya az elmúlt évtizedekben jelentősen lecsökkent, és ma már az összes erdőterület kevesebb, mint felén (az ország területének 7%-án) találhatók. Az ártéri erdők aránya 20% körül kellene legyen természetföldrajzi értelemben, de az emberi beavatkozás miatt csak 0,4% A fakitermelések elvileg régóta nem haladják meg az erdőkben képződő folyónövedéket. Az elmúlt 10 év átlagában a gazdálkodók a véghasználati lehetőségeket területben 79%-ban, fatérfogatban 80%-ban használták ki. A biomassza-tüzelésre felhasznált faanyag részaránya nő, jelenleg kb. 60%-a az újraképződő fatömegnek.
Hazai jogi szabályozás története 12. szd végétől 13. szd végéig Erdőispánságok létrehozása: a ritkán lakott erdőterületek erőforrásait (fakitermelés, halászat, vadászat) aknázták ki az udvar céljaira. Lakói az erdőóvók, akik szolgálóként az erdők közeli falvakban éltek. 1426 Zsigmond király: az első hazai erdőgazdálkodási rendeletet a Zólyom környéki ólombányák erdőinek használatát szabályozandó Miksa király, 1565 : erdőpátens részletes erdészeti utasításokat tartalmazott a kohók és bányák faellátása érdekében Mária Terézia: a) 1769 erdőrendtartás erdővédelem a gazdasági célok érdekében b) 1770 a Selmecbányán működő mérnökképző intézményt egyetemi rangra emelte és feladatává tette az erdők művelésének oktatását
1791. Első igazi erdőtörvény 1807. Futóhomok fásítását előíró törvény 1879. Erdőtörvény: Véderdők fenntartását rendelte el, - megtiltotta az irtást és a tarvágást, - hatóság által jóváhagyott terv szerinti erdőkezelést is előírta 1920 június 4: a Trianoni döntéssel erdeink 84%-át elvesztettük!! 1923. Alföld-fásítási törvény Kaán Károly hatására 1935. Erdő- és természetvédelemről szóló törvény (Kaán Károly hatására): meghatározta a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást. Kaán Károly 1867-1940
Körzeti erdőtervezés Központilag készül az erdészetek szerint néha a valóságtól távol álló elvárásokat fogalmaz meg. Tíz évre, 10-15 e hektáros tervezési körzetekre vonatkozik (a korábbi üzemterv megszűnt). Tartalma: b) az erdőtagok erdőgazdasagi rendeltetéseit es üzemmódját; c) az erdőrészletek termőhelyi viszonyainak es az erdőállományok jellemző adatainak leírását; d) erdőrészletenként a természetességi állapotot; e) Erdőrészletenként a javasolt erdőfelújítási feladatokat; f) erdőrészletenként az erdei haszonvételek javasolt mértékét, gyakorlásának módját, i) a védett természeti területen a védelemhez, illetve a Natura 2000 területeken a közösségi és kiemelt jelentősegű előhelyek es fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges javaslatokat.
Magyarország erdőállományából évente, a tartamos gazdálkodás szabályait figyelembe véve bruttó 8 millió m 3 fa termelhető ki, amelynek nagyjából a fele energetikai célú hasznosításra szánt. A 2012-ben kb. bruttó 7,7 millió fát termeltek ki papíron...
Magyarországi gazdálkodási adatok ~10 milliárd Ft értékű rönkfa kitermelése évente Értékesítés alacsony feldolgozottsággal, olcsón magas minőségű és feldolgozottságú termékek szerény aránya, mert kevés (országosan 9-10) az erre alkalmas üzem A terület fele állami kézben (22 állami erdőgazdálkodó)
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont szerint: - illegális vágás: 3-3,5 millió köbméter/év - (50-75 milliárd Ft). Így összességében kb. 10-11 millió köbméteres a teljes éves fakitermelés - ez nem éri el a magyar erdőállomány 13 millió köbméteres folyó növekedését, - de meghaladja a kitermelési célú erdőállomány 9 millió köbméteres éves gyarapodását, s ez már az erdők megújuló képességét veszélyezteti. Az illegális kitermelésből származó fa legnagyobb része - mintegy 80%-a - tűzifaként hasznosul. Napi Gazdaság, 2009. 10. 27.
Jellemző fafajaink
Kocsányos tölgy (Q. robur) Kocsánytalan tölgy (Q. petraea) Nevét arról kapta, hogy termései hosszú kocsányon csüngnek. Nehéz, kemény fáját szilárdságban és rugalmasságban egy hazai fafaj sem múlja felül s ezért széles körben felhasználható. Termése nehezen észrevehető, rövid kocsányon ül. Fája valamivel könnyebb, finomabb szövetű, ezért keresettebb, azonban fatermése kisebb.
Csertölgy (Quercus cerris) Fája a többi tölggyel ellentétben igen kevés csersavat tartalmaz ezért nem tartós, az időjárásnak kitéve hamar korhad. Ezért az erdészek nem sorolják az ún. nemes tölgyek közé. Felhasználhatósága a különféle tartósító eljárásokkal egyre bővül. Az egyik legjobb tűzifa.
Bükk (Fagus sylvatica)
Elsősorban közép-európai fafaj, hazánkban az Északi-középhegységben, a Magas-Bakonyban, a Mecsekben, a Zselicségben, a Kőszegi- és a Sopronihegységben alkot összefüggő állományokat - ált. 600 m-től. Alacsonyabb térszíneken főként a gyertyánnal, cserrel és a kocsánytalan tölggyel alkot elegyes állományokat. Magasabb térszíneken a bükk a meghatározó fafaj, csak elvétve jelenik meg elegyfaként korai juhar, hegyi juhar, magas kőris vagy gyertyán. A páradús északi, északkeleti oldalakat kedveli (a légnedvességet az összes hazai fafaj közül a legjobban igényli). Mészkedvelő, fiatalabb korban árnyékigényes. Több területen már védelem alatt áll: Vétyemi Ősbükkös", a soproni Asztalfői-bükkös", a Bükk hegységi Őserdő" és a Tátika-hegyi Ősbükkös". Törzsforma: zárt állásban egyenes, hengeres, óriási méretű törzseket fejleszt. A fák magassága 35-40 m-t is elérhet. Véghasználati korban (100-120 év) a mellmagassági átmérő 0,4-0,7 m. idősebb korban (200-300 év) elérheti az 1,5-1,8 m-t is: pl. Bakonybélben (Somhegypuszta), vagy Mikén (Somogy megye).
Korábban: o elsősorban csak a hamuzsír gyártására (üveghuták, szappangyártás) használták. E célból jelentős erdőterületeket irtottak ki szerte Európában; o a két világháború között a bükköt főleg tűzifaként és telített talpfaként hasznosították. Nem sorolták az igazán értékes fafajok közé. Ma az egyik legsokoldalúbban felhasználható fafaj; o Európa legfontosabb furnéripari fafaja. o Legfőbb bútoripari felhasználási területe a székgyártás; o az építőiparban a belső térben célszerű felhasználni (tartóssági okok), így lépcsők, padlóburkolatok (parketták), lambériák és fapultok. o a legegészségesebb háztartási fatömegcikk alapanyag (mivel nincsenek benne gesztesítőanyagok): edények, kanalak, kefetestek stb. o szívós, rugalmas: jól fel lehet használni a sportszerek (pl. bordásfal) és a szerszámnyelek gyártásában (e területen az akácfa azonban előnyösebb). Energetikai hasznosítás: o kiválóan alkalmas faszéngyártásra; o a pirolízis során olyan hasznos melléktermékek is képződnek, mint a metil-alkohol, az ecetsav és a fakátrány; o a hasított bükk tűzifa igen keresett exporttermék. A sima kérgű, ropogás nélkül égő bükkfa különösen a kandallók fűtésénél előnyös.
Gyertyán (Carpinus betulus) A főfafajok egyedeinek törzsfeltisztulását, jó törzsnevelését szolgálja és védi a talajt az elgyomosodástól. Azonban szívóssága, erős árnytűrése, évenkénti bő termése, kiváló sarjadóképessége, kezdeti gyors növekedése miatt elnyomhatja a nála értékesebb fafajokat. Tömör, kemény fája nehezen megmunkálható, de felhasználhatósága a technika fejlődésével egyre nő.
Természetes előfordulása részben a kocsánytalan tölgyével, részben a bükkével közös. Arnyéktűrő, a tölgyesek különösen fontos kísérő fafaja. Jól sarjadzik, kezdeti növekedése gyors. Az erdőfelújításoknál, -neveléseknél így figyelem fordítandó a főfajok (bükk, kocsánytalan tölgy) növekedésére, az elgyertyánosodás" megelőzésére. A száraz meleget kevésbé bírja, az éghajlati szélsőségeket (pl. erős fagyok) jól viseli. A hazai haszonfák közül a gyertyán a legnehezebb, legsűrűbb. A sűrű szövetű közönséges gyertyán igen kemény, kopásálló és szilárd fával rendelkezik. Természetes tartóssága viszonylag csekély, ezért külső téri alkalmazása nem javasolható.
Hasznosítása A gyertyánt a viszonylag nagy mennyiségű és hosszú rostjai különösen alkalmassá teszik a papíripari hasznosításra. Mivel cserzőanyagokat nem tartalmaz, az élelmiszeriparban (pl. húsüzemi vágódeszkák) előnyösen alkalmazható. A kopásálló gyertyán kiválóan esztergályozható: textilipari vetélőket, orsókat, sakkfigurákat, fatálakat, kaptafákat, fagombokat, ecsetnyeleket gyártására szolgál. A zongoramechanika egy része is gyertyánból készül. Energetikai hasznosítás: a vékony kérgű, fatérfogatra vetítve magas fűtőértékű gyertyán értékes tűzifa - jelentős része kerül exportra.
Hegyi juhar (Acer Pseudo-Platanus) Korai juhar (Acer platanoides) Mezei juhar (Acer campestre) Tekintélyes méretűek; fájuk értékes, szívós, rugalmas, hajlékony, jól megmunkálható; játékkészítés és sportszergyártás; bútor furnér- és lemezipar. Fája súlyos, nehezen hasad, így esztergályozásra kiválóan alkalmas. A kopárosodás ellen nagyszerű. Méretei miatt leginkább csak tűzifát választékolnak belőle, pedig fája igen értékes volna.
a faipari szempontból legfontosabb a hegyi juhar Magassága elérheti a 25-30 m-t. A hegyi juharból furnért és fűrészárut egyaránt készítenek. Viszonylag jól és könnyen lehet fűrészelni, marni, gyalulni, esztergályozni. A fűrészáru rendkívüli mód hajlamos a teknősödésre", vetemedésre. A juharok fáját külső térben nem javasolható felhasználni, mivel a biotikus és abiotikus károsítókkal szemben egyaránt kevés ellenállást mutat.
Felhasználás: A bútoripar a juhart furnérként (a frontfelületekre) és tömörfaként egyaránt felhasználja. Készítenek belőle értékes stílbútorokat (pl. cseresznyével kombinálva), normál és hajlított székeket, asztaltetőket. A belső építészetben parketták, falburkolatok, pultok stb. készülnek juharból. A hegyi juhar egyik legfontosabb felhasználási területe a hangszergyártás. A hegedűk hátlapja és nyakrésze készül juharból. A göcsmentes juharból készül fuvola, fagott, szájharmonika és orgona, sőt dobtestek is A juhar értékes faanyag a fatömegcikkgyártásban (dobozok, sakktábla, tányérok, gyertyatarlók, fakanalak, faedények stb.)
Vénic szil (Ulmus laevis) Hegyi szil (Ulmus scabra) Mezei szil (Ulmus minor) A szilek területe és jelentősége nem csak nálunk, de egész Európában rendkívüli módon lecsökkent. A szilfavész (Ceratostomella ulmi) a szileket különösen a mezei szilt tömegesen pusztította ki.
Magas kőris (Fraxinus exelsior) Virágos kőris (Fraxinus ornus) A kőrisek, mint elegyfajok csaknem valamennyi természetes társulásunkban előfordulnak. Faanyaguk igen értékes. Nagy fényigényességük miatt állományaik erősen kiritkulnak, ezért nem érdemes elegyetlenül termeszteni őket. Kopárok erdősítésére a virágos kőris igen alkalmas.
Fehér fűz (Salix alba) Fekete nyár (Populus nigra)
Akác (Robinia pseudo-acacia) Észak-amerikai fafaj. Magyarországra 1710-ben kerül parkfának. Kemény, tartós, sokoldalúan hasznosítható fája van. Könnyen telepíthető, tőről és gyökérről kiválóan sarjad. Gyengébb termőhellyel is beéri, de talaját hamar kiéli. Más fafajt nem tűr meg maga mellett. Természetszerű elegyes erdeinkben nemkívánatos fafaj.
Üzemmódok Vágásos a véghasználatok rendszeres ciklusban követik egymást kb. 1800 ezer ha Átalakító vágásosról szálaló üzemmódra való áttérés 50 ezer ha Szálaló a folyamatos erdőborítást szolgálja kb. 14 ezer ha Faanyagtermelés nem szolgáló természeti folyamatok szabad érvényesülése a cél 66 ezer ha
Az erdőgazdálkodás kiemelt ágazatai: 1) erdőművelés (felújítás és ápolás) 2) fahasználat 3) vadászat - vadgazdálkodás 1/a) Az erdőfelújítás: kitermelt erdő helyén új erdő létrehozására irányuló tevékenység. Történhet: * természetes úton, magról (bükkösök, tölgyesek, cseresek) * természetes úton, sarjról (akácosok, nyárasok) * mesterséges úton (elvetett makkal, vagy elültetett csemetével) 1/b) Az ápolás: a csemetés korú erdő fő fafajainak védelmét szolgáló beavatkozás a gyorsabban növő lágyszárú, cserje növényzet ellen. A fiatal korú erdő következő életfázisában (10-25 év) már a későbbi kedvező fafajösszetétel (kívánt elegyarány) biztosítása a legfontosabb feladat, amelyet tisztító vágásokkal érünk el.
Erdőápolás előtt állománycsere közben
Kerítéssel védett terület a vadkárok megelőzésére (Keszthelyi-hg.)
Az idegenhonos bálványfa (a kép előterében fiatal példányai) megállíthatatlanul terjed - a városközpontoktól a védett természeti területekig mindenütt megtalálható
2) Fahasználat: a faanyag tudatos hasznosítására irányuló tevékenység - erdeink közép és idős korában történő gazdálkodási beavatkozások 2/a) A középkorú időszakában: nevelővágások törzskiválasztó gyérítés: a legnagyobb bevételt hozó egyedek kiválasztása, a kevéssé értékesnek látszó állomány gyérítésével; növekedésfokozó gyérítés: a kiválasztott törzsek magassági és vastagsági növekedését segítik elő. gyorsan növő fafajaink esetében (nyarak, fűzek, égerek) o a középkor 10-20 éves, o az idős kor 20-40 éves, lassan növő fafajaink esetében (tölgy, bükk) o a középkoron 30-90 éves, o az idős koron 90 év feletti állapotot értünk.
2/b) Idős vagy érett korában: véghasználat (végvágás). Irtás: ha tuskóval együtt termelik ki a fát Tarvágás: az önmaguktól megújulásra nem képes fafajú erdők (fenyők, nemes nyárak stb.) Egyetlen vágással történik a kitermelés. Felújító vágás: a makkot termő, természetes úton felújuló tölgyesek, bükkösök, cseresek. Időtartam 3-30 év Fokozatos felújítóvágás, ha hosszabb idő alatt, legalább 3 lépcsőben, 15-30 év alatt termelik ki az öreg erdőt (tölgyeknél legalább 15 év, bükknél 20-25 év) Szálaló vágást alkalmaznak erdőrezervátumok védőzónáiban, parkerdőkben, 30-60 évet átfogó időszakban.
Közelítés: a fának a vágásterületen az erdei útig/rakodóig történő mozgatása - Vonszolással - Lóval - Traktorral - Vonszolás nélkül - Kötélpályán - Csúszópályán - Tengelyen (pl. forwarder = traktor + utánfutó + daru)
Hagyományos LKT (erdészeti csuklós traktor) közelítő régebben Zetor (csehszlovák, 1972-től), ma JCB motorokkal
Hagyományos forwarder
Mini forwarder speciális terepre, parkerdőkbe
Lóval közelítés
Kötélpályás közelítés: aljnövényzetet kímélő megoldás meredek hegyoldalakon
Kötélpályás közelítés a Keszthelyi-hegységben (2015)
Állománycsere kötélpályás közelítéssel (erdei fenyő szelektív kitermelése Keszthelyi-hg.)
Feldolgozás aprítékolás
Az erdőgazdálkodással kapcsolatban felmerülő problémák és vádak - 1
Az erdőgazdálkodással kapcsolatban felmerülő problémák - 2
Az erdőgazdálkodással kapcsolatban felmerülő problémák - 3
A természetközeli erdőgazdálkodás A természeti folyamatokat optimálisan kihasználó, a tartamosságot, biológiai sokféleséget biztosító módszer, amely során: nem sérül az erdő, mint legfejlettebb életközösség ökológiai egyensúlya olyan kíméletes beavatkozásokat hajtanak végre, amelyek nem sértik az erdő talaját, a megtelepült csemetéket és az idős állomány egyedeit azonos súllyal kezeli az ökológiát és az ökonómiát. Olyan erdőképet alakít ki, amelyek: kis-, közepes-, nagycsoportos felépítésűek termőhelyálló, lehetőleg őshonos fafajúak elegyes erdők és ezért ökológiailag stabilak optimális élőfa készletűek természetes úton önmegújulásra képesek.
A szálalóerdő és az egykorú erdő átmérőeloszlása
A természetközeli állapot felé történő átalakítás folyamata A differenciálódás szakasza: segítjük az értékesebb állományszerkezeti elemeket. A felújulás elősegítésének szakasza: a hangsúly az újulat csoportok létrehozására helyeződik kis és szabálytalan alakú lékek megnyitásával, meglévő újulat-csoportok felhasználásával. A változatos állományszerkezet kialakításának szakasza: cél a a különböző vastagságú és magasságú, más-más méretcsoportba tartozó törzsek mozaikos csoportjainak létrehozása. A változatos állományszerkezet fejlesztésének szakasza: a kialakult csoportok, mozaikok fejlődésének biztosítását, az egyes szerkezeti elemek önállóságának megteremtését szolgálja.
Agrár-erdészeti rendszerek A nagy táblás mezőgazdasági művelés esetében a mezővédő fásítás jelentős szerepet tölt be a mikroklíma megőrzésében, a deflációs hatások csökkentésében (talajvédelem). A mezővédő fásítások ökológiai folyosóként a felaprózódott élőhelyek összeköttetéseit biztosítják. Fontos élőhelyek, hozzájárulnak a biológiai növényvédelemhez. A fásításoknál jellemzően nem történik a mgi kultúrák esetében megszokott vegyszerezés, így a peszticid terhelés csökken. A mezővédő fásítás fásszárú növényeiben, illetve talajában a szénraktározás az erdőkéhez hasonlóan magas. A gyepgazdálkodással kombinált agrár-erdészeti rendszerek esetében az extenzív állattartás hagyományainak életben tartása és a tájkép megőrzése kiemelten fontos.
Az FSC (Forest Stewardship Council - Felelős Erdőgazdálkodás Tanácsa) nemzetközi minősítés: garanciát jelent az ökológiailag fenntartható gazdálkodásra és a helyi lakosság jogainak és érdekeinek figyelembevételére. A) Garantálja, hogy az adott termék (fa- és papíráru) olyan erdőgazdaságból származik, ahol a kitermelés és erdő újratelepítés során figyelembe veszik a biodiverzitás és az ökológiai egyensúly fenntartását; B) Garantálja a helyi lakosság jogainak és érdekeinek figyelembe vételét, illetve a döntéshozatalba való bevonásukat. * felhagyás a tarvágással, ill. a tarvágás nagy volumenű alkalmazásával * természetes erdők megtartása * felhagyás az erdők ültetvényekké alakításával * génmanipulált növények tiltása * kémiai növényvédőszerek alkalmazásának elkerülése * ritka ill. veszélyeztetett fajok védelme * védelmi területek kialakítása * a fafajok területhez illő megválasztása * őshonos népek jogainak tiszteletben tartása * betartandó üzemi tervek meghatározása * a munkavállalók jogainak betartása Világszerte több mint 50 millió hektárt tesz ki az FSC-vel rendelkező művelt erdők területe.
Magyarországon is léteznek FSC tanúsítvánnyal rendelkező erdőgazdaságok. Mindösszesen 132 hazai cég (erdőgazdaságok, feldolgozóüzemek, készterméket gyártók) rendelkezik FSC tanúsítvánnyal - 2012. novemberi állapot (info.fsc.org)
A PRO SILVA a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodást szorgalmazó erdészek 1989-ben, Szlovéniában alapított európai szövetsége. Céljuk a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás. A PRO SILVA a természetközeli erdőgazdálkodás gyakorlatba ültetését az alábbi módokon támogatja: információcsere az európai nemzeti csoportok között; bemutató területek létrehozása; találkozók és terepi programok szervezése a bemutató területeken; oktatási- és kutató intézményekkel, valamint egyéb szervezetekkel való együttműködés.
További adalékok (versenyen kívül)
Erdeink faállományának kormegoszlása (%)
Természetszerű erdőtársulások Magyarországon
Aktuális erdőtörvény (2017 szeptembertől): 2017. évi LVI. törvény Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LVI. Törvény az erdőgazdálkodást gyakorlók érdekképviseletei dolgozták ki a törvénytervezetet. Elsődleges szempont volt az erdő gazdasági, védelmi, és közjóléti szerepének megőrzése, de úgy, hogy felesleges megkötések ne korlátozzák a szükségesnél jobban az erdőkezelőket a most szerzett nagyobb szabadság az erdőművelésben a gazdaság szereplőinek kedvez, a természeti értékeinek pedig árt, és az erdősített területek csökkenéséhez vezethet - WWF
A klímaváltozásra való tekintettel jó megoldás a fakitermelés időszakának a helyi időjárási viszonyokhoz igazítható; Az erdei legeltetés engedélyezetté válik; A védett állami erdőkben a kíméletes erdőgazdálkodás kisebb területen lesz kötelező. Sík vidéken újból elterjed a tarvágás, de más tájakon is gyakrabban találkozhatunk végvágással, ahol még a tuskókat is eltávolítják. Az ártéri erdők - beleértve a védettek is - kíméletlenül átalakíthatók; A cserje kiirtható, a jellemző fafajok helyett más is ültethető, a fák ágai pedig árvízmagasságig eltávolíthatók. A telepített akácerdők körüli védőzóna a felére csökken, így könnyebben juthat be az őshonos fafajokból álló erdőkbe; A faanyag szállítására használt utak kialakítását nem kötik engedélyhez, ami az erdők utakkal való felszabdalásához vezethet, és megkönnyíti az illegális szemétlerakást; Sok védett madárfaj fészke körül szűkre szabott (50-100 m) az engedélyezett védőzóna.