Kérdések és Válaszok a CO 2 föld alatti tárolás direktívájával kapcsolatosan Miért van szükség a CO 2 leválasztására és föld alatti elhelyezésére (CCS)? Hosszú távon az energiahatékonyság és a megújuló energiák jelentik az energiaellátás biztonságát és a klíma védelmét szolgáló fenntartható megoldást. Azonban 2050-ig ezek az eszközök nem képesek a szükséges 50%-kal csökkenteni az üvegházgáz-kibocsátást a CO 2 leválasztási és föld alatti elhelyezési technológiák alkalmazása nélkül. Az időzítés nagyon kritikus kérdés, mivel az elkövetkező 10 évben lecserélésre kerül Európa szenes erőműveinek mintegy harmada. Eközben Kína, India, Brazília, Dél-Afrika és Mexikó energiafelhasználása folyamatosan növekszik és ezt a hatalmas igényt, legalább is nagyrészt, fosszilis erőművek fogják kielégíteni. Képesnek kell lenni arra, hogy e jövőbeli nagy kibocsátásokat valamilyen módon kezelni tudjuk Mennyibe kerül a CCS technológia alkalmazása A CCS-költségek egy része CO 2 leválasztására, szállítására és elhelyezésére alkalmas infrastruktúra kiépítésére fordított beruházási tétel, másik része pedig az infrastruktúra működtetéséből, például a működtetéshez szüksége többlet-energiaigényből tevődik össze. A jelenlegi technológiai árak mellett a beruházási költségek 30-70 % a működési költségek pedig 25-75%-kal haladják meg a CCS-technológiát nem alkalmazó erőművek költségeit. Ezek a költségek várhatóan jelentős mértékben fognak csökkenni a technológia piaci bevezetése során. Mikorra várható a technológia szélesebb körű alkalmazása Az eljárás elterjedése elsősorban a szén-dioxid kvóta és a technológia költségén múlik. Amint a kiküszöbölt szén-dioxid tonnánkénti ára alacsonyabb lesz, mint a kvótaár azonnal el fog indulni a CCS technológia elterjedése. Habár mindkét ár alakulása meglehetősen bizonytalan, az EU klíma és energiacsomag célja éppen az árstabilizálás fokozása. Az EU Kibocsátás Kereskedelmi Rendszere a leválasztott és biztonságban szállított-eltárolt szén-dioxidot ki nem bocsátottnak tekinti. A Kereskedelmi Rendszer - amely az Unió üvegházgáz-kibocsátásának 20%-t tartalmazza - átalakítása várhatóan jelentős mértékben emelni fogja a CO2 piaci árát A 2008. január 23-án megjelent Fenntartható Energiatermelés Támogatása c. közlemény az Unió a CCS-technológia minél korábbi demonstráció iránti elkötelezettségét tükrözi, egyben komoly hozzájárulást vár a az ipari és állami szektor részéről. A demonstráció célja, hogy a CCS ipari méretekben alkalmazott technológiai elemeinek integrálásából minél többet lehessen tanulni. A CCS technológiát lehetővé tevő jogi szabályozás a demonstrációs projektekre és jövőbeli CCS projektekre egyaránt érvényes lesz. A demonstrációs projektek beindulásával a CCS-technológia ára várhatóan jelentősen csökkenni fog az elkövetkező 10 évben. Az Unió előrejelzése szerint, amint az a szén-dioxid föld alatti tárolásával foglalkozó direktíva hatástanulmányában is megjelent, a CCS-technológia térhódítása 2020-tól várható. Ekkor válik ugyanis támogatás nélkül piacképessé, és fog majd egyre jelentősebb szerepet játszani.
Ki fogja viselni a költségeket A CCS-technológia alkalmazása nem fogja tovább növelni a 20%-os üvegházgáz-kibocsátás csökkentés költségeit. Amit a technológia fejlettségi szintje arra alkalmassá válik, az üzemeltetők eldönthetik, hogy a kibocsátást és a kvótaár megfizetését, vagy a CCStechnológia alkalmazását és a kvótanyerést választják. Azt, hogy mennyit fizet az üzemeltető, a CO 2 kvótaára fogja meghatározni. A CCS-technológia alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a kiküszöböl szén-dioxid tonnánkénti ára alacsonyabb lesz, mint a kvótaár. Ebben a vonatkozásban a kvótaár a CO 2 -kibocsátás klíma terhelési díját jelenti. A piaci helyzettől függően az üzemeltetők a költség egy részét a fogyasztókra terhelhetik. A kezdeti időszakban a CCS demonstrációs projekteknek szükségük van a szén-dioxid piaci bevételeken felüli támogatásra, mert a technológia jelenlegi ára jelentősen magasabb a kvótaárnál. A folyamat katalizálása érdekében nagyon fontos a kezdeti többlet-finanszírozás, de az ipar elkötelezettsége és a Tagállamok hozzájárulása is nélkülözhetetlen. Az energia előállítás területén a CCS-technológia korai demonstrációjának fontossága, a többletfinanszírozás szükségessége miatt az Unió elfogadja az alkalmazás állami támogatását. Az ezzel kapcsolatos állásfoglalást a 2008. január 23-án elfogadott Környezetvédelmi Állami Támogatási Irányvonalak tartalmazza. A módosított Kibocsátás Kereskedelmi Direktíva alapján az eladott kvóták után befolyó összegek legalább 50%-t kellene a klímaváltozás elleni küzdelemre, így a környezetvédelmi szempontból megfelelően biztonságos CCS-technológia alkalmazására fordítani. Sőt ezeken túlmenően mintegy 300 millió kibocsátási egység - az új belépők tartalékából - eladásából származó bevétel akár 12 ipari méretű demonstrációs projekt és innovatív megújuló energiával kapcsolatos technológiai fejlesztésének támogatására felhasználhatóvá válik. Kötelező lesz a CCS technológia alkalmazása? Jelenleg nem. A direktíva lehetővé teszi a szén-dioxid leválasztását és tárolását, egy olyan keretet biztosítva, amely kezeli a környezetvédelmi kockázatokat és eltávolítja a technológiai alkalmazás útjában álló akadályokat. Hogy a CCS-technológiának gyakorlati jelentősége is lesz, az elsősorban a CO2 és a CCS-technológia árától függ. A CCS alkalmazásáról pedig a működtetőnek kell döntést hozni. Annak érdekében, hogy a technológiai beszorulás elkerülhető legyen, a Tagállamok kötelesek arról gondoskodni, hogy a 300 megawattnál nagyobb teljesítményű erőművek csak akkor kapnak működési engedélyt, ha 1) megfelelő tároló hely rendelkezésre áll;2) a szállítási lehetőségek technológiailag és gazdaságilag megvalósíthatók; 3) ha műszakilag és gazdaságilag megvalósítható a CO 2 leválasztás retrofit alkalmazása (azaz leválasztásra kész). Amennyiben a feltételek adottak, a leválasztó és komprimáló berendezések számára megfelelő helyet kell biztosítani az üzemegység területén. Elképzelhető azonban, hogy a helyzet változni fog. Ahhoz, hogy a kibocsátás-csökkentési célokat elérjük 2020-ra, a CCS-technológia alkalmazása elengedhetetlen, és 2015-re a benne rejlő lehetőségek egyértelműen fognak látszódni. Amennyiben a technológia környezetvédelmi biztonság és a gazdaságosság tekintetében bizonyítást nyer, a direktíva 2015-ös felülvizsgálata során a fosszilis erőművek számára kötelező alkalmazás kérdését újra meg fogják vizsgálni.
Milyen módon fogja kezelni az Európai Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer a CCS-t? A Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer a legjelentősebb pénzügyi ösztönző a CCS-technológia alkalmazására. A leválasztott és biztonságosan tárolt szén-dioxid - az EU jogi szabályozása alapján - nem kibocsátottnak minősül a Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerben a kereskedés II. Fázisában (2008-2012), míg a 3. fázisban a Kibocsátás-kereskedelmi Direktíva explicit módon beemeli a CCS-t a Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerbe. Mekkora mértékben fog a CCS-technológia alkalmazása hozzájárulni a CO2-kibocsátás csökkentéséhez az EU-ban? A pontos mennyiség a CCS-technológia hatékonyságától függ. Ugyanakkor az Uniós direktíva előkészítése során végzett Hatástanulmány alapján a CCS-technológia 2020-ban mintegy 7 millió, 2030-ban pedig már 160 millió tonna kiküszöbölt CO2 mennyiséget jelenthetne, amely a csökkentés mintegy 15%-t teszi ki. A globális becslések hasonló, mintegy 14%-os hozzájárulást látnak a CCS-technológia alkalmazásával. Milyen tárolók és milyen módon kerülhetnek kiválasztásra? Alapvetően két tároló típus jöhet szóba a CO2 elhelyezése szempontjából: letermelt kőolaj és földgáz mezők és sósvizes víztartó rétegek (olyan mélységi víztestek, amelyek magas oldott sótartalmuk miatt nem alkalmasak ivóvíz, vagy mezőgazdasági felhasználásra). A tároló kiválasztása a projekt tervezési fázisának egyik legkritikusabb pontja. A Tagországuk maguk állapítják meg, hogy mely területek lehetnek alkalmasak CO2 tárolására. Abban az esetben, ha kutatást kell folytatni a szükséges információ beszerzésére, a kutatási engedélyeket nem diszkriminatív módon kell kiadni, mégpedig 2 éves érvényességgel és a hosszabbítás lehetőségével. A részletes vizsgálatot a direktíva I. mellékletben szereplő kritériumok mentén kell elvégezni, beleértve a besajtolt széndioxid viselkedésének modellezését is. A tároló csak akkor használható, ha a feltételezett körülmények között nincs jelentős szivárgási kockázat és egészségre és a környezetre veszélyes események bekövetkezésének valószínűsége megfelelően kicsi. A tároló kezdeti vizsgálatát a potenciális működtető végzi, amelynek eredményeit a Tagország kompetens hatósága számára benyújt az engedélyeztetési eljárás során. Amennyiben a hatóság elfogadja az információkat, mert azok az előírt feltételeknek megfelelnek, egy előzetes engedélyt ad ki. A technológiai alkalmazás korai szakaszában további biztonsági lépcső is közbe van iktatva: A direktíva következetes alkalmazása és a CCS-technológia iránti társadalmi bizalom növelése érdekében az előzetes engedélyeket az Európai Unió szakértői testületei is megvizsgálják. Az Unió véleménye nyilvános lesz, ugyanakkor a végső engedélyezés a kompetens hatósági jogkörében marad a szubszidiaritás elvének megfelelően. Lehetséges-e az EU-n kívüli tárolás engedélyezése? A direktíva csak az EU-n belüli tárolást szabályozhatja, illetve várhatóan a teljes EU Gazdasági Térségre kiterjesztésre kerül. Az ezen a területen tárolt szén-dioxid a direktíva
alapján a Kereskedelmi Rendszer szerint nem kibocsátottnak minősül majd. A területen kívüli elhelyezés nem tiltott, de kredit nem adható érte, amely kevés ösztönzést jelent az ilyen jellegű tevékenység elvégzésére. Mekkora kockázata van a szivárgásnak? Mi történik szivárgás esetén? A szivárgás alapvetően a választott tárolótól függ. Az IPCC CCS-sel kapcsolatos jelentése alapján a megfelelően kiválasztott és kezelt tároló 100 évig nagy biztonsággal, 1000 évig pedig nagy valószínűséggel képes visszatartani a szén-dioxid 99%-t a kiszivárgástól. A kulcs tehát a tároló megfelelő kiválasztása és kezelése. A kiválasztási kritériumok olyan módon kerültek meghatározásra, hogy a szivárgási kockázat minimális legyen. Az EU szakértői testülete további bizonyosságot ad arra vonatkozóan, hogy a direktíva irányelvei az Unió egész területen egységesen legyenek betartva. Egy monitoring terv felállítása is szükséges, amely igazolja, hogy a besajtolt szén-dioxid az elvártnak megfelelő módon viselkedik. Amennyiben a gondos tervezés és kivitelezés ellenére mégis csak szivárog a rendszer, korrigáló lépések megtétele szükséges, hogy a biztonságos állapot helyreálljon. A kibocsátási krediteket pedig a szivárgás mértékéig vissza kell szolgáltatni. Továbbá a szivárgás miatt fellépő lokális károk rendezésére a Környezeti Felelősség Direktíva vonatkozó szabályozását kell alkalmazni. Ki felügyeli a tárolókat? A Tagállam kompetens hatóságának a feladata biztosítani a direktíva betartását. Rutin felügyeleti vizsgálatokat kell lefolytatni minden évben, amelyek a besajtoló és monitoring eszközöket valamint a teljes környezeti rendszert ellenőrzik. Nem rutinszerű vizsgálatokra a szivárgás észlelésekor, a direktíva előírásának nem megfelelő installációk és bármilyen más problémás esetben lehet szükség. Hosszú távon hogyan van a felelősség kérdése szabályozva? A föld alatti tárolás élettartama jóval meg fogja haladni egy-egy üzem működési idejét. Éppen ezért olyan szabályozásra van szükség, amely a hosszú távú felelősség kérdésére is választ ad. Ennek érdekében a direktíva hosszabb távon, átruházza a felelősséget a Tagállamra. Ugyanakkor, a szennyező fizet elv alapján az üzemeltetőnél marad a felelősség amíg jelentős a szivárgás kockázata. Lényeges azonban, hogy az eltérő tagállami szabályzás miatt ne alakulhasson ki versenytorzító helyzet. A direktíva alapján a tárolót akkor lehet az Tagállamra átruházni, ha 1) minden lehetséges mérés és számítás azt mutatja, hogy a besajtolt szén-dioxid teljes mértékben a tárolóban marad, 2) egy minimális, átadást megelőző időszakot a kompetens hatóság állapít meg, 3) az átruházás utáni időszakra az üzemeltető vállalat, legalább a monitoring fenntartási költségei fedező, pénzügyi hozzájárulást ad, 4) a tároló lezárásra kerül, a besajtoló infrastruktúrát pedig eltávolították. Mivel ez a másik lényeges döntés a tároló élettartama alatt, a kérdés eldöntésében Uniós vizsgálat lefolytatása is szükséges. Milyen lépések várhatók a jogharmonizáció területén? A tagállamok 18 hónapon belül kell, hogy átültessék a direktívát a nemzeti szabályozásba, amelynek megfelelőségét az Unió ellenőrizni is fogja.
Ezalatt az Unió bizonyos vezérelveket fog kidolgozni kritikus kérdések esetében, mint pl. a CO2-folyam összetétele, a felelősség átruházása és a pénzügyi hozzájárulás mértékének számítása az átruházási időszakot követően, amelyek segítik majd a szabályozás beépülését. Mindezek mellett a kompetens hatóságok információcseréjét is támogatni akarja az Unió. Ezen felül egy olyan tudományos testület létrehozása is cél, amely támogatni fogja az Unió szakmai véleményezését a projektekkel kapcsolatosan. Végül a monitoring és jelentéskészítéssel kapcsolatos vezérelvek elkészítése is folyamatban van a CCS-technológia Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerbe történő beemelés céljából. Forrás: http://europa.eu