634.0.324.4/5 A FENYŐPAPÍRFA TERMELÉS MUNKARENDSZEREINEK ÉRTÉKELÉSE PETHÖ JÓZSEF A Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát területén is kiemelkedő jelentőségű feladat a nevelővágásokat szakszerűen, termelékenyen és gazdaságosan végrehajtó, korszerű termelési eljárások bevezetése. A követelményeknek legjobban megfelelő géprendszer és technológia meghatározása céljából, helyszíni kísérletsorozatra került sor, ahol a papírfa-célválasztékot adó 20 50 éves erdeifenyvesek nevelővágásának végrehajtását vizsgálták, 17 technológiai változatban. A jellemző paraméterek meghatározása után jelölték ki a legkedvezőbb megoldásokat, bizonyítva, hogy korszerű gépi eszközök alkalmazásával is érvényesíthetők a rudas állományokban a szakszerű erdőnevelési elvek. Az Erdő 4. számában a témát feltáró, illetve megalapozó elemzést írtam. Erre építve, ezúttal a vizsgált 8 munkarendszer 17 technológiai változata közül az erdőnevelés-gépesítés-ökonómia követelményeinek legjobban megfelelő változat kiválasztását mutatom be, a sorozatszámítás elveinek a felhasználásával. Az említett cikk ismerete az elkövetkezők megértéséhez alapvetően fontos. A műveletek költsége Az egyes műveletek végzésére használt gépek, eszközök üzemóraköltségének megállapításához az alábbi képletet használtam fel, figyelembe véve az 1980. I. 1-től érvényes, új rendelkezéseket is: A N e P-F k'(ft/üzemóra) = (1 + + r) + B + H 2 100 100 A = a beszerzési ár (Ft) N = a gép élettartama (év) r = javítási hányad P = időkihasználás (%) H = a gép élettartama (üzemóra) eszközlekötési járulék (%) bér, a pótlékokkal (Ft/üó) az üzemköltség (Ft/üó) Pl.: hajtó- és kenőanyag, gumiabroncs stb. Az így nyert adatok birtokában és a már megismert időegyenletek felhasználásával nyertem minden egyes művelet egységre eső költségét. Az összefüggés általános alakja: k <Ft/in 3 ) = t (üó/m 3 ) -k' (Ft/üó) A munkarendszerek mutatói A továbbiakban meg kell határozni a rendszerek működését legjobban jellemző műszaki-gazdasági mutatókat. Ezek: a szükséges létszám, a rendszer évi teljesítménye, termelékenység, élőmunka-ráfordítás, fajlagos költség, fajlagos eszközérték, egy főre eső eszközérték, a gépek száma. A mutatók számítása 218
dr. Herpay Imre és dr. Rumpf János által kidolgozott képletek segítségével történt. Ezen számítások kereteit az egyes munkarendszerek szakaszokra és a faanyag eltérő áramlásának megfelelő mezőkre osztása képezik. A munkafolyamat-szakaszon belül időbeli összehangolás történik, az egész szakaszra vonatkozóan pedig az előbbiekben felsorolt paraméterek számítását kell elvégezni. Az egyik szakaszból a másik szakaszba való átlépés során az együttes paramétermeghatározása egyszerű összeadással és arányosítással történik. A vizsgált 8 munkarendszeren belül 5 8 szakasz elhatárolása volt indokolt. Az azonos megítélés érdekében a természetes környezetben folyó termelést meghatározó, nem szabályozható, stabil elemek (pl. állományviszonyok, domborzat), a nem szabályozható, véletlenszerű elemek (pl. időjárás) és a szabályozható elemek (pl. ember, gép) hatását az alábbi állandó, vagy adott határok között mozgó értékekkel vettem figyelembe: az átlagfa 0,1 bruttó m 3 /db, aljnövényzet elszórtan található 1 m magasságig, a terep sík vagy enyhe lejtő (<5 ), az élőmunka- és gépkihasználás foka 50 60%, a mozgatási távolságok előközelítés 5 40 m, közelítés 500 m, kiszállítás 2,5 és 5 km, szállítás 20 km. A sorozatszámítás módszerét a 8. munkarendszer 16. technológiai változatára az I. táblázatban mutatom be. Amint látható, a megoldás módot ad a teljes munkarendszer vizsgálatán túl a munkafolyamat-szakaszok vizsgálatára is, azaz a rendszer esetleges,,gyenge pontjainak" felkutatására. Az összes, korábban bemutatott munkarendszer-változatra hasonló formában elvégzett elemzés végeredményét a II. táblázatban foglaltam össze. A munkarendszerek értékelése A II. táblázatból kitűnik, hogy a választott munkarendszerek jellemzése az öt, egymással szoros kapcsolatban levő műszaki-gazdasági mutató alapján történt. Tudjuk, hogy vállalatonként, időszakonként változhat az egyes mutatók megítélésének súlya. A mára, s az előttünk álló időszakra érvényes elvek azonban konkrétan megfogalmazhatók: számottevően növelni kell a munka termelékenységét, tehát az élőmunkát felszabadító, termelékenyebb rendszerváltozatoké a jövő; a fajlagos költségek meredek vonalú emelkedése nem engedhető meg; fokozni kell az állóeszközök (gépek, járművek) kihasználását, ezáltal a fajlagos eszközérték viszonylag alacsony szinten tartható; nagy teljesítményű, megfelelő kialakítású gépek bevezetése révén csökkenteni kell a termelés fajlagos energiaigényét. Fokozott jelentőségű tehát a munkarendszerek műszaki-gazdasági mutatóinak együttes vizsgálata, hogy a teljes rendszerre vonatkozó, megbízható értékelést adhassunk az adott feladat végrehajtására való alkalmasságát elemezve. A termelékenység és a fajlagos eszközérték kapcsolatát az 1. ábrán mutatom be a munkarendszerek mutatói alapján. Látható, hogy fenyő nevelővágásban már 700 m 3 /év-fő termelékenységi szint eléréséhez különösen nagy eszközértékű beruházásra van szükség. Természetesen ez a meredek emelkedés a méretesebb faanyagot adó termeléseknél később kezdődik, dr. Szepesi László számításai szerint véghasználatban 1000 1200 m 3 /év'fő szint körül ugrik meg a fajlagos eszközérték. Vagyis jelentősen termelékenységjavulás egyre nagyobb áron érhető csak el. E tényt alapvetően determinálja a hazai erdészeti gép- 219
S A sorozatszámítás módszerének bemutatása a 8. munkarendszer A" változatára I. táblázat Műveletek N S 01 a a d J < w 0 i oc 3 '«fa s 0 CTS u u 1 -o 2 'a «J fa 1 szakasz: Döntés m.-fűrésszel 2 0,20 0,40 21,00 0,7 2 Gally.+dar. Kockuras 1 0,56 0,56 565,60 1,0 1 2> : Xti N S>o a"h W l-l Szakasz mutatói 0,96 586,60 1.7 3 214 1 891 0,96 587,00 261,46 2 957 647 Q'2 = 3214 m 3 /év (a rendszeren végigfutó fatömeg) a >01 aa tű. > S-g > ír* >> í AJ*. -01 > % SS d hí o 6«! o «S ei Ba > +J h 01 lk yi H 01^. 0!._ faw Egy főre eső eszközérték Ej' Ft/fő 2. szakasz Közelítés Valmet 2 0,139 0,278 91,74 2 1 Szakasz mutatói 2 X0.25 =0,5 12 950 6 475 0,28 92,00 37,32 2 900 000 összetett mutatók 0,5 +1,7 =2,2 1 461 1,24 679,00 298,78 2 944 545 3. szakasz: Felterhelés IFA HIAB 2 0,080 0.160 32,80 2 1 Szállítás ZIL 1 0,200 0,200 35,00 2,5 3 Leterhelés IFA HIAB 2 0,048 0,096 19,68 0,6 1 Szakasz mutatói 0 0,456 87,48 5,1 X0,14 =0,73 22 500 4 412 0,46 88,00 28,55 617 843 összetett mutatók 0,73+2,2 =2,93 1 097 1,70 767,00 327,33 2 364 855 4. szakasz: Kérgezés Camblo 5 0,168 0,840 88,70 5 1 Szakasz mutatói 5 X0.30 =1,5 10 714 2 143 0,84 89,00 55,46 484 000 összetett mutatók 1,5 +2,93 =4,43 726 2,54 856,00 982,79 1 727 996 5. szakasz: Felterhelés D4KB HIAB 3 0,036 0,108 13,05 3 1 Szakasz mutatói 3 X0.064 =0,19 50 000 16 667 0,11 13,00 4,51 349 667 A rendszer végső mutatói 0,19+4,43 =4,62 3 214 696 2,65 869,00 387,30 1 671 312 Q' 2 Q 2 3214 _ < * (Szükséges szakaszbeli létszám szorzótényezői alapján számítva! Pl. 2. szakasznál: = 0,25) Q ; Q' 2 12 950
Munkarendszerek legfontosabb műszaki-gazdasági mutatói II. táblázat Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Munkarendszer és változat 1. mr. (1 m) A vált. B vált. C vált. 2. mr. (2 m) A vált. B vált. C vált. D vált. E vált. KCR D4KB időszakiak kézi köz. k.-pár Gémtoldat Forw. kiszáll, időszakiak cn >. C 0>:o >ÍSi s > CU'O) 1 280 313 279 387 375 387 447 316 d u o 10 S u H lí SS «S 6,41 5,74 6,45 4,69 4,84 4,69 4,03 5,75 ab SS a 400 369 601 418 433 456 376 679 +-> U I M N B Ú a w H 84 88 81 130 132 147 125 127 Egy főre eső eszközérték E' Ft, fő 95 811 124 723 102 656 242 887 241 633 282 868 282 884 194 719 9. 3. mr. (4 m) 361 4,99 442 122 213 905 10. 4. mr. (Hosszúfa) 276 5,46 787 264 349 113 11. 5. mr. (Szálfa) 294 6,18 508 140 202 807 12. 13. 14. 6. mr. A vált. B vált. C vált. Bobcat Bobcat+SS 103 M.-fűrész 332 365 425 5,10 4,98 4,29 622 1115 416 188 452 132 320 503 932 508 271 940 15. 7. mr. Harveszter 542 3,37 702 299 799 893 16. 8. mr. A vált. Processzor I. 696 2,65 869 387 1 671 312 17. B vált. Processzor II. 696 2,65 662 284 1 238 412 I. ábra. A termelékenység és a fajlagos eszközérték kapcsolata 221
E 100 300 500 700 KOO 1200 1400 1600 1000 1000 W/ ft 2. ábra. A termelékenység és az eszközhatékonyság alakulása a műszaki felszereltség függvényében gyártás hiánya is. Igazolásul szolgáljon erre a 8. munkarendszer A és B változata közti különbség jóllehet a B változat csak adaptálás szintű gépberuházást takar. Az élőmunka- és eszközhatékonyság alakulása a 2. ábrán látható. Bár a nagy értékű gépberuházás hatására vonatkozóan csak néhány példát tudok bemutatni, de így is levonható az a következtetés, hogy az egy főre jutó eszközérték fokozásával a termelékenység degresszív növekedést mutat, az eszközhatékonyság degresszív csökkenése mellett. Ez azt jelenti, hogy a gépesítés jelentős fokozása egy szint után a termelékenység szerény mértékű javulását eredményezi csupán. El kell fogadni a vállalati szintű fejlesztésnél azt az elvet, hogy a műszaki fejlődéssel járó gépesítés egyrészt az önköltség lehetséges minimumát, másrészt az állandó jelleggel kísértő munkaerőhiány kiküszöbölését eredményezze. Utóbbiról a termelékenység oldaláról az előzőekben már szóltam. A műszaki fejlesztésnek az önköltségre gyakorolt hatását a 3. ábrán mutatom be. Az élő- és holtmunka együttes (Kö SS zes ) költségének alakulása látható az ábrán, a gépesítés függvényében. Köztudott, hogy a műszaki felszereltség fokozása a bérköltség csökkenésében és a gépek üzemeltetési költségének növekedésében nyilvánul meg. Az önköltség minimumát a fenyőpapírfa-termelésben 250 350 ezer forint/fő szinten levő géprendszerekkel érhetjük el. Az ábrán az I. szakasz a gépesítés kezdetét reprezentálja. A II. szakasz a jelenlegi gépesítettségi szintet jelenti, míg a III. szakasz jelzi a forwarderek, proceszszorok időszakát. Ahol a műszaki fejlesztés során a III. szakaszra jellemző gépesítésbe kezdtek, azonnal alapvető dilemma elé kerültek a költségek felső határának megítélését illetően. A felelet nem egyszerű, hiszen több tényezőt kell egyszerre mérlegelni, az említetteken túl a vállalat fafeldolgozási és exportpolitikáját is. A fenyő papírfa esetében mindenesetre alapelv csak az lehet, hogy a munkarendszer által létrehozott terméknek nyereséghányaddal kell rendelkeznie. A képlet nyelvére lefordítva ezt a korlátozást, az összes költségre vonatkozó kikötésünk: 222
A F KösszesiS Kmax. = Ny Vá Má (1+ )-ü+ ) (!+ ) 100 100 100 ahol K = az összes költség (Ft/m 3 ), A = a termék ára (Ft/m 3, az 1980. évi faáremelés előtt) Ny = nyereség (%) Vá = vállalati általános költség (%) Má = munkahelyi általános költség (%) F = erdőfenntartási járulék (Ft/m 3 ). Az NyFK területén az export papírfa esetében ahogyan az ábrán is látható Kmax. = 800 Ft/m 3. A nyereség biztosítása érdekében ezt a határt nem szabad átlépni. Kmax. vonalához közel, illetve felette elhelyezkedő munkarendszerek a két, ún. bedolgozói rendszer (II. táblázat 3. és 8. sorsz.) kivételével tőkés relációjú gépberuházásra alapozottak. Ügy tűnik, gépvásárlásaink a jelzett gondok miatti korlátozott volta az elkövetkező tervidőszakra sem ígér kedvező irányú változást. Az előzőekben bemutatott összefüggések és tendenciák alapján, a műveletgépesítés és a folyamatgépesítés önköltségét vizsgálva, a következőket állapíthatjuk ma meg. A tő melletti munkaműveletek motorfűrészes kivitelét egy műveletre korlátozva magas eszközértékű géppel helyettesíteni csak a végső esetben szabad. Így a Valmet forwarder és az ÖSA darabológép összekapcsolását el kell vetni. A gallyazás-göcsözés-darabolás-rakásolás összevont műveletcsoport végzésére alkalmas processzorok fenyő nevelővágásban történő alkalmazása a 3. ábra. Az önköltség és az egy főre eső eszközérték kapcsolata 223
fejlesztés jó irányát jelenti, de meg kell találni a magas költség csökkentésének útját. Nem igényel különösebb bizonyítást a választékhossz 1 m-ről 2 m-re való növelésének majdnem minden műveletre kiható önköltségcsökkentő hatása. A rakodási munkáknak lehetőség szerinti teljes gépesítése azonban ma már nem lehet költségalku" tárgya. A sorozatszámítás módot ad a munkarendszerek egyes szakaszainak összehasonlítására is. Figyelemre méltó eredménnyel járt a forwarder kiszállítógépként való alkalmazása 2,5 km távolságon (II. táblázat, 7. sz.). Ha ezzel a mozgatási fázissal a vállalati szállítás művelete végérvényesen kiküszöbölhető, ez a munkarendszer adja nagyon kedvező élőmunka-ráfordítás mellett a legjobb költségszintet. Természetesen ettől függetlenül, a forwarder a közelítés gépe. összefoglalás A jelenlegi helyzetben leginkább az élőmunka-ráfordítás és a fajlagos költség oldaláról célszerű a vizsgált technológiai változatok rangsorát felállítani. Mint láttuk, 800 Ft/m 3 összegben határoztam meg a papírfatermelés teljes a tő melletti tevékenységtől az értékesítésig terjedő folyamatának maximális önköltségét. Amelyik munkarendszer ennél nagyobb költséggel állítja elő a papírfa-célválasztékot, az veszteséges. A napjainkig alkalmazott termelési eljárások 1 m 3 papírfát közelítően 400 Ft/m 3 egységnyi költség- és 5,8 6,4 óra/m 3 élőmunka-ráfordítás mellett állítanak elő (II. táblázat, 1 3. sorsz.). A fejlesztés elvárt minimális eredménye az, hogy az önköltség növekedésének mértékénél intenzívebb legyen az élőmunka-ráfordítás csökkenése. Még ennek a megvalósítása is nagyon nehéz tőkés import esetén. A II. táblázatban, 4 8. sorsz. alatt, a 2 m-es választékhosszra való áttérés technológiai változatai találhatók. Itt a választék hosszának növelésén kívül csupán annyi a változás, hogy a meglevő gépeket célszerűen csoportosítottuk és a rakodási munkák teljes gépesítése is megtörtént. Az eredmény lényeges termelékenységjavulás, minimális költségemelkedés mellett. A Kockums GP 822 processzor alkalmazása viszont, bár ugrásszerű csökkenést idéz elő az élőmunka-ráfordítás terén (II. táblázat, 16. sz.), költségkihatása 869 Ft/m 3 a jelenleg lehetséges felső határt is átlépi. Fentiek miatt az exportra kerülő fenyő papírfa esetében célszerű áttérni egységesen a 2 m-es hosszúságú választék termelésére, mégpedig átmeneti időre a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával. Mivel a fejlesztés helyes útja hosszabb távon a processzorok alkalmazása, meg kell találni a pillanatnyilag elfogadhatatlannak látszó magas költség csökkentésének módját. Ennek lehetséges útja egyrészt a legmagasabb szintű munkaszervezés, másrészt hazai gallyazó-daraboló adapter beépítése szocialista gyártmányú alapgépre (pl.: T 150 K), harmadsorban a papírfa árának megfelelő szintre emelése. Ez utóbbi esetben feltehetően a tőkés vásárlóval kötendő termelési kooperáció is szóba jöhet. I R O D A L O M 1. Herpay Rumpf (1978): A fahasználat termelési folyamata I. Kézirat. Sopron, EFE. 2. Herpay Rumpf (1979): A fahasználat termelési folyamata II. Kézirat. Sopron, EFE. 3. Szepesi L. (1978): Fakitermelés gépesítésének optimalizálása. MÉM Mérnök- és Vezető-továbbképző Intézet, Budapest. 224