Parasit. Hung. 1. 169-174.1968 A rovarpatológia felhasználása a növényvédelemben Dr. SZÁLAY-MARZSÓ László Növényvédelmi Kutató Intézet, Budapest A többi élőlényekhez hasonlóan a rovaroknak is megvannak a betegségei, amelyek már a régi görögöknek is feltűntek. Bár a kártevő rovarok elleni felhasználásuk már igen régi gondolat, gyakorlati megvalósítására az első jelentősebb lépések csak az elmúlt évtizedekben történtek meg. A rovarpatogén tényezők felhasználásának jelen időszakban a kémiai növényvédelem végrehajtása során keletkezett közismert mellékhatások adtak lendületet és kötelességünk, hogy a biológiai védekezésben felhasználható megoldások sorában a rovarpatológia adta lehetőségeket is szemügyre vegyük:. A rovarokat lényegében hasonló mikroorganizmusok támadják meg, mint amelyek a magasabbrendü élőlények betegségeit okozzák, igy soraikban megtalálhatók a bakétriumok és virusok mellett a protozoonok, gombák és rickettsiák. Miután csak ezek képesek valóban járványszerü tömeges rovarpusztulások előidézésére, jelen áttekintésünkben elhagyhatjuk a rovarpatológia egyéb területeinek tárgyalását, amelyek sorában megemlíthetjük a fizikai tényezők (sugárzások, hő okozta pusztulás, kiszáradás, stb.) okozta károsodásokat. A rovarpatogén szervezetek iránti érdeklődést egyebek mellett az a körülmény is indokolta, hogy általában specifikus kórokozókról van szó, amelyek a gazdaszervezeten kivül egyéb élőlénycsoportokra nézve nem veszélyesek, ezért az életközösségek szempontjából lényegesen kevesebb zavart okozhatnak mint valamely szélesebb hatásspektrumú inszekticid. * Elhangzott a MPT 1968. március 28-i tudományos ülésén.
A rovarpatológiai tényezők gyakorlati felhasználásához azonban igen sok részletkérdés megoldása szükséges; ezek az alábbiakban foglalhatók össze: 1/ a mikroszervezet legyen erősen fertőzőképes a célbavett" kártevő gazdaszervezetre nézve és e tekintetben ne mutasson jelentősebb variációt; 2/ legyen ugyanakkor veszélytelen egyéb élőlényekre, gerincesekre, parazitákra, ragadozókra, amelyek ugyanannak az é- letközösségnek tagjai és hozzájárulhatnak a kártevő korlátozásához, legfőképen pedig legyen veszélytelen az emberre nézve; 3/ a kórokozó tömeges elszaporitása legyen könnyű, gazdaságos és a kész termék rendelkezzék a kémiai nö vényvéd ősz erek-. is megkivánt raktározhatósággal, hatástartóssággal és álljon ellen a kijuttatás során fellépő hatásoknak (nyomás, súrlódás stb.); 4/ a gazdaáilatot a kórokozó rövid időn belül pusztitsa el, vagy tegye mozgás, i l l. táplálkozás szempontjából inaktiwá. Ezek a követelmények alapvetőek és ha végigtekintünk a rovarpatogén tényezők során, a jelenleg ismertek közül meglehetősen korlátozott azoknak a száma, amelyeknél a tulajdonságok szerencsés kombinációja révén reményünk lehet rá, hogy a gyakorlati növényvédelemben alkalmazásukra sor kerül. Előadásomban áttekintést szeretnék adni az egyes csoportokról, helyesebben némi kritikai értékelés keretében be szeretném mutatni a rovarpatogén szervezetek főbb csoportjait. Gombák Sár a jelenleg ismert rovarpatogén gombafajok száma 400 felett van és ismert képviselőjük, a Beauveria bassiana felhasználása már a rovarpatológia klasszikus fejezetének számit, meg kell állapitanunk, hogy felhasználásuknak jelentős akadályai vannak..a gombák természetes körülmények között is, a rovarok tömegszaporodásának összeomlásakor jelentkeznek leginkább és csak igen kevés eset ismert, amikor a kártevők elszaporodását gombák sikerrel
megakadályozták: volna. Ez összefüggésben ál Ihat a gombák speciál i s nedvességigényével is. Bár kétségtelen, bogy a legtöbb rovarpatogén gomba tenyésztését megoldották, alkalmazásuk a jövő f e l adata; egyes kórokozók emberegészségügyi vonatkozásai is még tisztázásra várnak. Protozoonok A jelentős rovarpusztulást okozó véglények gyakorlati használhatóságát számos tényező akadályozza: a patogenezis folyamata vontatott, a beteg állatok a természetes ellenségeknek áldozatul esve kiesnek a fertőző gócok sorából, a tömegtenyésztésnek akadályai vannak és egészségügyi vonatkozásaik is tisztázatlanok. P.ickettsiák Ezek a még ma is tisztázatlan rendszertani helyzetű kórokozók a baktériumokhoz állnak közel,elszaporodásukhoz azonban élő szövetet igényelnek, ez előállításukat drágitja. Bár jelentős rovarkártevők (pl. cserebogarak) kórokozói, alkalmazásuk egészségügyi szempontból is aggályos (gerincesekre kimutatott fertőzőképesség). Vírusok A rovarvirusok csoportjában nagy számmal fordulnak elő az ideál i s " rovarpatogén tényezőktől megkivánt tulajdonságok! Az előadás keretei nem engedik meg, hogy az egyes érdekes tipusokat részletesen ismertessem. Összefoglalóan csak megemlítem, hogy a legtöbb virus gazdaspecifikus, erősen fertőz, a virusokkal kapcsolatban rendszerint megtalálható zárványtest pedig a bennrejtőző virusrészecskék számára nagyfokú védelmet biztosit. Ez lehetővé teszi a virusöknak a természetben való fennmaradását, raktározhatóságát és növényvédőszerek módjára való kijuttatását. A fertőzött rovarok pusztulásuk után elfolyósodva maguk is a fertőzés gócaivá válnak és a testükből kiszabaduló milliárdnyi zárványtest elősegíti a megbetegedés járványszerü terjedését. A rovarpatológia di-
adalmas fejezetei közé sorolhatja a fenyőerdőket pusztulással fenyegető kanadai fenyődarazsak, a' franciaországi bucsujárőpillék és az amerikai lucernalepke elleni átütő sikereket, amelyeket az állatok virusbetegségeinek felhasználásával értek el. Joggal merül fel a kérdés, hogy a kezdeti sikereket miért nem követte a rovarvirusok általánosabb alkalmazása? A válasz a virusok tömeges előállításának nehézségeiben rejlik. A közsimerten csak élő gazdaszervezetben elszaporodó vírusok tömeges előállítása a mesterséges táptalajokon létesitett tömegtenyésztési módszerek kidolgozása előtt költséges és lassú munka volt; ma már egyre növekszik a tömeges rovartenyésztési módszerek száma és ettől, valamint a szövettenyészetek felhasználásától a viruskutatás további fellendülése várható. Baktériumok Felsorolásunkban utoljára maradtak a rovarpatogén baktériumok, nem a kisebb jelentőségük miatt, hanem éppen annak érdekében, hogy a rovarpatológia egyik legfontosabb tényezőjét jobban szemügyre vehessük. Yan ugyanis baktériumfaj,a Bacillus thuringiensis Berliner, amely a legkülönfélébb kártevő hernyókra nézve toxikus. A kórokozó maga már régóta ismert, sőt az elmúlt évtizedekben k i - Táló magyar kutatók is foglalkoztak elszaporításának és felhasz nálásának gondolatával (HÚSZ, K15MEHT). Ma már az Egyesült Államokban, Franciaországban és Csehszlovákiában e baktériumot tonnaszámra állítják elő és alkalmazzák. Az előadás bevezetőjében f e l sorolt követelményeknek oz a baktérium igen sok tekintetben megfelel: a vizsgált lepkefajok hernyóinak nagy része (kivételek a bagolylepkék) toxikus, ugyanakkor a hártyásszámyuakra, igy a méhekre vagy a rovarok parazitáira nézve gyakorlatilag veszélytelen. Spórás baktérium lévén, spóraalakban a legkülönfélébb hatásoknak ellenáll, jtfl raktározható, kipermetezve a lombozaton fennmarad, A táplálékkal a hernyóba jutott baktériumok enzimjei segítségével a bélfalon áthatolnak, toxinjukkal a gazdaállatot megbénítják és testüregében elszaporodva 1-2 napon belül a gazda pusztulását okozzák. Lényeges az is, hogy a bénulás következtében már a baktérium felvételét követő néhány órán belül megszűnik a megbetegedett rovarok táplálkozása, ezáltal a kártételük is. A
kórokozó olcsó táptalajokon nagy tömegben szaporítható és a spóraszuszpenzió növényvédőszerek módjára permetezhető. E közlemény keretében hazai kísérleteink részletes ismertetésére nem térhetek k i, csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy sikeres kísérletek történtek a kórokozóknak az amerikai szövőlepke elleni felhasználására, amely különösen az érőfélben levő gyümölcsösök, zöldségfélék esetében fontos, miután a baktérium emberre gyakorlatilag veszélytelen. Különféle, védekezőszerek kis dózisban való alkalmazásával a baktérium hatásossága fokozható, szermaradvány-problémák előidézése nélkül. összefoglalásul meg kell állapitanom, hogy a biológiai védekezésmódok egyéb területeihez hasonlóan a rovarpatológia sem kinál csodaszereket a kártevő rovarok elpusztítására, ugyanakkor azonban a belefektetett fáradtságot bőségesen megtéritő fiatal tudományág, amely a növényvédelem egyéb módszereivel együtt alkalmazva uj utakat indíthat a rovarkártevők elleni küzdelemben. SZÁLA Y-MARZSÓ, L.: The Application of Insect Diseases in Plant Protection The utilization of- insect diseases in the biological control of insect pests is not a new idea; nevertheless, the practical use of insect pathogens has yielded outstanding results only during the last twenty years. The present paper discusses the possibilities of microbial control of insect pests and evaluates the various groups of insect pathogens from this point of view. Special attention is given to insect viruses which are able to suppress pest populations under natural conditions and to Bacillus thuringiensis, a pathogen of lepidopterous pests. Érkezett: 1968.7.8. Br. SZALAY-MARZSÓ L. tudományos munkatárs Növényvédelmi Kutató Intézet Budapest, I I. Herman 0. u. 15.