Környezetvédelmi elvek a gyakorlatban

Dr.Kerényi Attila Környezetvédelmi elvek a gyakorlatban Egyetemi jegyzet KLTE Debrecen, 1997

Lektorálta: KÓRÓS CSABA környezetvédelmi referens Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal 2

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 5 1. A környezeti alapprobléma mint a környezetvédelmi cselekvések integráló vezérfonala... 6 2. A környezetvédelem helyi és országos irányításának szervezeti felépítése, kapcsolatai (Az együttmőködés elve a gyakorlatban)... 7 2.1. A települési önkormányzat környezetvédelmi elıadójának helye a környezetvédelmi cselekvési rendszerben... 7 2.2. A környezetvédelem országos szintő irányításának szervezeti felépítése, kapcsolatai a helyi önkormányzatokkal... 11 2.3. A helyi önkormányzat környezetvédelmi feladatai... 16 3. A környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos alapfogalmak különbözı értelmezései és ezek gyakorlati következményei... 18 3.1. A környezetvédelem eltérı értelmezései a szakirodalomban... 18 3.2. A környezetvédelem tágabb értelmezése... 21 3.3. A környezetvédelem szőkebb értelmezése... 22 3.4. A környezetvédelem tágabb és szőkebb értelmezésének néhány gyakorlati vetülete... 23 3.5. A környezetvédelem fogalma az 1995. évi LIII. törvényben... 24 4. A rendszerszemlélet érvényesülésének fontossága, gyakorlati megvalósítása (A "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" elv érvényesülése)... 26 5. Az élet tiszteletének és védelmének elve... 29 5.1. Az élet tiszteletének és védelmének elve az 1995. évi LIII. törvényben... 30 5.2. Az élet tiszteletének és védelmének elve A nemzeti természetmegırzés politikája c. dokumentumban... 33 5.3. Az élet tiszteletének és védelmének elve az 1996. évi LIII. törvényben (Törvény a természet védelmérıl)... 39 5.4. Az élet tiszteletének és védelmének elve az 1996. évi LIV. törvényben (Törvény az erdırıl és az erdı védelmérıl)... 46 5.5. Az önkormányzati környezetvédelmi elıadó fıbb feladatai az alapelv érvényesülésében... 47 6. Az egzakt megismerés elve - Környezeti monitoring... 49 6.1. A határértékekre vonatkozó általános törvényi elıírások... 50 6.2. A levegıminıség monitoring-rendszer hazánkban... 51 6.2.1. A levegıminıség meghatározása 1990 júliusáig... 52 6.2.2. A levegıminıség meghatározása 1990 júliusától... 55 6.2.3. Tervek 1998-tól... 61 6.3. A felszíni vizek minıségi jellemzıi és minısítése. Vízminıségi monitoring. 61 6.3.1. Kémiai vízminısítés... 61 6.3.1.1. Vízminısítés a 70-es években... 62 6.3.1.2. Vízminısítés a 80-as években... 64 6.3.1.3. Vízminısítés 1994-tıl... 64 3

6.3.2. Biológiai vízminısítés... 72 6.4. Talajaink állapotának nyomon követése... 73 6.5. Az ökológiai monitoring szükségessége... 75 6.6. A táj állapotára vonatkozó információk... 76 6.7. A környezetvédelmi információs rendszer országos középtávú fejlesztési programja... 77 6.8. Az önkormányzati környezetvédelmi elıadó feladatai és lehetıségei az egzakt megismerés elvének érvényesítésében... 81 7. A károk megelızésének és megszüntetésének elve... 84 7.1. A környezeti hatásvizsgálat és hatástanulmány az 1995. évi LIII. törvényben és a 152/1995 (XII.12) kormányrendeletben... 85 8. A visszaforgatás (recycling) elve... 90 8.1. A visszaforgatás elvének érvényesülése a településeken... 91 9. A takarékosság elve... 96 10. Az elıvigyázatosság elve... 98 11. Az alkalmazkodás elve... 99 12. A harmonikus (fenntartható) fejlıdés/fejlesztés elve és a környezetvédelem tervszerő alakításának elve... 102 12.1. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (1997-2002)... 103 12.1.1. A fenntartható fejlıdés elve a Nemzeti Környezetvédelmi Programban... 107 12.1.2. A települési környezet védelme a Nemzeti Környezetvédelmi Programban. 108 12.1.3. A tájvédelem a Nemzeti Környezetvédelmi Programban... 109 12.2. A települési környezetvédelmi program... 111 13. Az egyéni és kollektív társadalmi részvétel elve... 115 14. Az információ szabad áramlásának elve... 118 Mellékletek... 120 Irodalom... 130 Kislexikon... 131 4

BEVEZETÉS A szakgeográfus-képzés új képzési forma egyetemünkön. Ennek keretein belül a hallgatóknak olyan tantárgyakat is tanulniuk kell, amelyek a tanárképzésben korábban nem léteztek. Ez érthetı, hisz a leendı diplomások a környezetvédelem különbözı szintjein - várhatóan legtöbben települési önkormányzati hivatalokban - helyezkedhetnek el. Ezeken a helyeken a magas szintő elméleti felkészültség mellett jó gyakorlati érzékre és ismeretekre is szükségük lesz. Ismerniük kell a hivatali apparátusban betöltött helyüket, kapcsolatrendszerüket, lehetıségeiket és korlátaikat. Nagyon alaposan át kell tanulmányozniuk a munkájukat meghatározó törvényeket, mindenekelıtt az 1995. évi LIII. törvényt (leggyakrabban egyszerően környezetvédelmi törvényként említik), az 1996-ban megszületett természetvédelmi és a már 1991-tıl hatályos önkormányzati törvényt. E három mellett - mint látni fogjuk - számos más törvénynek is van kapcsolata a környezetvédelemmel, s még több egyéb dokumentum, rendelet, végrehajtási utasítás szabályozza az önkormányzatok környezetvédelmi elıadóinak tevékenységét. E jegyzet - terjedelménél fogva - nem térhet ki minden részletre, s nem is jogi szemlélető. Csupán arra törekszünk, hogy a diplomás geográfusok majdan könnyebben eligazodjanak a paragrafusok sőrőjében, s legyenek ismereteik arról is, hogyan lehet elméleti tudásukat átültetni a gyakorlatba, illetve ennek milyen akadályai lehetnek. Fel kell készülniük arra, hogy néha a magától értetıdı és legalapvetıbb környezetvédelmi elvek sem érvényesülnek a mindennapi gyakorlatban, ugyanakkor éppen az lesz a feladatuk, hogy lehetıségeiket maximálisan kihasználva próbálják meg érvényesíteni azokat. Ehhez elsısorban ismerni kell, sıt magukénak kell érezni ezeket az alapelveket. Környezetvédelmi cselekedeteik, intézkedéseik, döntéseik vezérfonalai ezek. Másrészt meg kell tanulniuk azokat a módszereket, amelyekkel "aprópénzre" válthatják, megvalósíthatják környezetvédelmi elképzeléseiket. Még a döntéshozatal elıtt többször is végig kell gondolniuk egy-egy konkrét döntés, intézkedés várható következményeit, s fel kell mérniük, hogy az a környezetvédelem alapelveinek szellemében születik-e. S ha nem, lehetıség szerint meg kell akadályozni az "elvtelen" döntést. Ez a jegyzet az "Általános környezetvédelem II." tantárgy oktatási segédanyaga. Igyekszik oly módon megközelíteni a részben már ismert fogalmakat, alapelveket, hogy azok gyakorlati érvényesülésére, ill. érvényesítésére essen a hangsúly. Esetenként azt is megvizsgáljuk, hogy egy-egy fogalom eltérı értelmezése mennyire különbözı gyakorlati következményekkel járhat. Tudatában vagyunk annak, hogy az elmélet-gyakorlat kapcsolatában nem lehet mindenre felkészíteni a hallgatót. Az élet mindig produkál új és új problémákat, amelyek megoldására nincs elıre gyártott recept. Ezzel a jegyzettel mégis annak a gondolkodásmódnak a kialakulását kívánjuk segíteni, amely az elméleti tételek gyakorlati megvalósításához vezet. 5

1. A KÖRNYEZETI ALAPPROBLÉMA MINT A KÖRNYEZET- VÉDELMI CSELEKVÉSEK INTEGRÁLÓ VEZÉRFONALA Korábbi tanulmányaink során megismerkedtünk azzal, hogy valamennyi környezeti gond gyökere az emberiség lélekszámának nagymértékő növekedése, az emberi igényeket kielégítı termelésnek és a megtermelt javak fogyasztásának fokozódása. Ehhez az ember egyre több nyersanyagot vesz el a természetbıl, melynek során élettelen és élı természeti értékeket pusztít el, egyre nagyobb életteret hódít el az élıvilágtól, egyre nagyobb mértékő anyag- és energiaátalakítást hajt végre, miközben olyan mennyiségő és minıségő szennyezı anyagot termel, amely már közvetlenül veszélyezteti az ember egészségét, az élıvilágot, sıt az élettelen természeti környezetet és az épített környezetet is (pl. savas hatások). Ezektıl a pusztító és szennyezı hatásoktól kell megóvnunk az élıvilágot, az élettelen természeti és az épített környezetet, sıt magunkat is; ahol pedig a bekövetkezett kár még kiküszöbölhetı, ott ezt is meg kell tennünk. A környezet- és természetvédelem bármely szakterületén dolgozunk is, ennek a rendkívül összetett problémakörnek valamelyik részfeladatát igyekszünk megoldani. Ezért is értelmetlen az a helyenként és idınként tapasztalható szembenállás, ami a "környezetvédık" és a "természetvédık" között fennáll. Ha az ilyen szembenállás reális alapokon nyugszik, akkor valaki rosszul végzi a dolgát. Az alapproblémát helyesen elemezve ugyanis bármely részprobléma megoldása csakis egyszerre lehet környezet- és természetvédı, másként nem beszélhetünk környezetvédı tevékenységrıl. Nem környezetvédı magatartás az, amellyel másutt természeti kárt okozunk. Ha például egy település belterületérıl egy egészségkárosító üzemet kitelepítenek egy természetvédelmi területre vagy annak közvetlen közelébe, ezt nem tekinthetjük környezetvédı intézkedésnek, hisz a továbbiakban fenn fog állni az élıvilág veszélyeztetése, ami a környezeti alapprobléma ugyanolyan súlyos része, mint az emberi egészség veszélyeztetése. Érdemes tehát egyes intézkedéseket elemezni abból a szempontból, vajon hogyan segítik a környezeti alapprobléma megoldását. De vajon megoldható-e a környezeti alapprobléma? Megszüntethetı-e a környezetpusztítás, a környezetszennyezés és az emberi egészség károsítása a termelési folyamatok során? Illúzió azt hinni, hogy megvalósítható a szennyezés nélküli termelés. Nem mindegy azonban a szennyezés mértéke. A WHO-nak a tiszta levegı definíciójában jól tükrözıdik a megengedés: nagyon csekély mennyiségő szennyezı anyag lehet a légkörben (sıt természetes viszonyok között is van), de az nem haladhat túl egy bizonyos mértéket. A fakitermelésre és a halászatra is szüksége van és lesz az emberiségnek. Itt sem mindegy azonban a mérték. Az élı rendszereknek megvan a maguk regenerálódó képessége, és ha e képesség határain belül maradunk, nem okozunk megbocsáthatatlan károkat. Azt a tudatos cselekvési rendszert, amellyel az emberiség igyekszik a környezeti rendszerek optimális mőködését s ezzel összhangban egészséges emberi környezetet biztosítani, környezetvédelmi cselekvési rendszernek nevezhetjük. Ezt a cselekvési rendszert ugyancsak bemutattuk az Általános környezetvédelem c. könyvünkben. 6

2. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZAT KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI (AZ EGYÜTTMŐKÖDÉS ELVE A GYAKORLATBAN) 2.1. A települési önkormányzat környezetvédelmi elıadójának helye a környezetvédelmi cselekvési rendszerben Tudnunk kell, hogy egy rendszer akkor mőködik jól ha minden eleme betölti funkcióját, ha kellı mennyiségben vannak benne negatív (stabilizáló) visszacsatolások, ha a rendszer önfejlıdésen megy keresztül. Ezek a kritériumok a környezetvédelmi cselekvési rendszerre is érvényesek. A környezetvédelem tehát akkor hatékony egy társadalomban, ha a tudományok képviselıi kellı súlyt fektetnek a környezeti problémák tanulmányozására és megoldására, ha az oktatásban, a médiákban jelentıségüknek megfelelıen foglalkoznak a környezeti oktatással, neveléssel, tájékoztatással, ha a társadalom irányítói (a legfelsıbb - pl. minisztériumi - szinttıl az önkormányzatokig) felismerik, hogy a környezetvédelem nem egyetlen tárca feladata, és nem lehet egyetlen törvénnyel (de még kettıvel sem) szabályozni azt, hisz az élet nagyon sok területét átszövi, s az ösztönzı intézkedéseknek éppúgy megvan a szerepük a szabályozásban, mint a korlátozásoknak, ha a gazdaság szereplıi hajlandók a termelés minden ágazatában a legkörnyezetkímélıbb megoldásokat keresni, a legkisebb anyag- és energiafelhasználással és a leghatékonyabban termelni, ha a fogyasztók takarékosabban bánnak a fogyasztási cikkekkel, környezetkímélı módon kezelik a hulladékokat, egyáltalán: környezettudatosan élnek, ha a döntéshozók kellı társadalmi kontroll alatt/mellett hozzák meg döntéseiket (kellıen fejlettek a civil szervezetek - negatív visszacsatolás!), ha a környezetvédelmi cselekvési rendszer folyamatosan fejlıdik: egyre ésszerőbb és hatékonyabb intézményi struktúrát hoz létre és mőködtet, ha a környezetvédelem fentebb felsorolt résztvevıi együttmőködnek a környezeti problémák megoldásában. Az 1. ábrán a környezetvédelmi tevékenységeket négy csoportba soroltuk, s a nyilakkal jelezni kívántuk a tevékenységek közötti szükségszerő kölcsönhatásokat. A települési önkormányzatok hivatalaiban dolgozó környezetvédelmi elıadó (referens stb.) meghatározó cselekvési típusai a szervezı, irányító tevékenységek. Ugyanakkor ı maga is beosztott, felettesei vannak, akik utasításait teljesítenie kell. Döntéseit, intézkedéseit befolyásolják törvények, rendeletek, különbözı szabályozók, nem utolsósorban saját szakmai ismeretei, meggyızıdése. Kapcsolatban van társadalmi szervezetekkel, választott testületekkel, bizottságokkal. Próbáljuk meg áttekinteni ezt a kapcsolatrendszert oly módon, hogy foglalkozzunk azzal is, milyen mozgástere marad egyáltalán a környezetvédelmi 7

elıadónak, végrehajthat-e pl. olyan utasításokat, amelyek esetleg sértik a 8

1. Szervezı, irányító 2. Szellemi (tudomány, oktatás, tömegkommunikáció, tudományos ismeretterjesztés) 3. Gyakorlati (termelés, fogyasztás) 4. A társadalom ellenırzı tevékenységei (ellenzéki, pártok, mozgalmak, állampolgári csoportok tevékenységei) 1. ábra. Környezetvédelmi tevékenységek típusai és kölcsönkapcsolatai környezetvédelmi törvény szellemét vagy akár betőjét is. Mennyire és miben lehet önálló, kezdeményezı? A 2. ábrát követve az alábbiakban foglaljuk össze e kapcsolatrendszer lényeges elemeit. Mindenekelıtt arról kell szólnunk, hogy bár az ábrán (és a továbbiakban az egész jegyzetben) környezetvédelmi elıadóként említjük a települési önkormányzat környezetvédelemmel foglalkozó szakemberét, tudatában kell lennünk annak, hogy ez nem mindig egyetlen személy. Nagyobb városok polgármesteri hivatalában környezetvédelmi csoport, sıt a "hivatali hierarchiában" még magasabb fokon környezetvédelmi iroda is mőködhet. Kisebb településeken azonban a csekély létszámú hivatali apparátusban gyakori, hogy a környezetvédelmi feladatkör ellátása más feladatkörhöz kapcsolt. A gyakorlat szerint azonban az önkormányzatnak - hivatali apparátusának létszámától függetlenül - a környezetvédelemmel kapcsolatban ugyanazok a jogai és kötelességei. Mi azt vesszük alapul, hogy az 5000 fınél nagyobb lélekszámú településeken a polgármesteri hivatalban legalább egy környezetvédelmi szakembert "illik" alkalmazni. Amikor a környezetvédelmi elıadó kapcsolatrendszerérıl beszélünk, a környezetvédelmi csoport vagy iroda kapcsolatrendszerére is gondolunk. Ugyanakkor - az egyszerőség kedvéért - az egész jegyzetben megmaradunk a környezetvédelmi elıadó elnevezés mellett. (A hivatalokban egyébként használatos a környezetvédelmi referens kifejezés is.) Néha azonban utalni fogunk a csoport vagy iroda esetenként különleges helyzetére is. 9

Polgármesteri Hivatal Az önkormányzat képviselı-testülete Polgármester, jegyzı Törvények Országgyőlés Irodavezetı Rendeletek Kormány Szakminisztériumok Az önkormányzat szakbizottságai Környezetvédelmi elıadó Környezetvédelmi ismeretek Lakosság Természetvédelmi hatóságok Környezetvédelmi hatóságok Vállalatok, gyárak, intézmények 2. ábra A települési önkormányzat környezetvédelmi elıadójának fıbb kapcsolatai, tevékenységét meghatározó ill. befolyásoló intézmények

A kisebb lélekszámú települések polgármesteri hivatalában a jegyzı közvetlen úton gyakorolni tudja az egész hivatal feletti irányítási jogosultságát. Az egész hivatalban gyakorolja az ún. kiadmányozási (aláírási) jogosultságát. Nagyobb lélekszámú településen a környezetvédelmi elıadó rendszerint a polgármesteri hivatal valamelyik irodájának dolgozója, így közvetlen munkahelyi vezetıje az adott irodát irányító vezetı. Településenként különbözhet egymástól, hogy a környezetvédelem melyik iroda "része". Leggyakoribb eset, hogy a mőszaki vagy a városüzemeltetési irodához tartozik. Ebben az esetben a jegyzı a szakterület kiadmányozási jogosultságát átruházhatja az iroda vezetıjére vagy a környezetvédelmi csoport vezetıjére. Nagy létszámú polgármesteri hivatalokban a környezetvédelmi elıadónak azzal is számolnia kell, hogy több környezetvédelmi feladat nem az ı hatáskörébe tartozik. Ezt az adott hivatal belsı szervezeti és mőködési szabályzatában rögzítik. Természetesnek tartjuk, hogy munkába álláskor ezt igen alaposan át kell tanulmányozni. (Meg kell jegyeznünk, hogy az önkormányzati törvényben a környezetvédelmi elıadó feladatkörére vonatkozóan mégcsak ajánlás sincs, így ezen a téren meglehetısen nagy az önkormányzatok szabadsága.) Sok kellemetlenségtıl kímélheti meg magát az elıadó, ha megismeri feladat- és hatáskörét, és munkája során be is tartja. A különbözı irodák között munkamegosztás van. Általános gyakorlat, hogy a mőszaki irodához tartoznak az ún. építésigazgatási (pl. építésügyi engedélyeztetés, telephely engedélyeztetés, eltérı használatbavétel engedélyezése), a szennyvíz kezelésével (pl. szennyvízelhelyezés, csatornázás, csatornahasználat stb.), a közterület használatával (pl. közterület-foglalási engedélyek kiadása, reklámtáblák elhelyezése) kapcsolatos, de a környezetvédelem területéhez szorosan kötıdı feladatkörök. Ugyanez mondható el az üzemeltetési iroda feladatkörérıl is (hiszen az iroda fı feladata a város "üzemeltetése"), amelyhez a kommunális szemét győjtése és elhelyezése, a közterületek, zöldterületek tisztántartása, gondozása tartozik. Ez a széttagoltság az egységes környezetvédelmi tervezés és ügyintézés szempontjából nem igazán elınyös, de tényként el kell fogadnunk. A környezetvédelmi elıadó feladata ilyenkor, hogy jó kapcsolatokat építsen ki a környezetvédelmi szakterületekkel foglalkozó irodákkal, és az érdekelt elıadók egymást segítı, támogató hozzáállással dolgozzanak együtt. Az összehangolás ilyenkor a jegyzı hivatali feladata, s a munkakörök pontos leírása segítheti az együttmőködést. Közismert, hogy a helyi önkormányzat legfelsı szintő döntési fóruma a képviselı-testület. A testület döntése a polgármesterre nézve is kötelezı, ugyanakkor a testületi döntéseket a polgármester látja el kézjegyével. A képviselı-testület helyi rendeletek alkotására is jogosult: helyi rendeletben szabályozhatja pl. a levegıtisztaság-védelmet, a zajvédelmet stb. (1. melléklet). A képviselı-testület egyes tagjaiból és az általuk javasolt, majd a testület által elfogadott szakemberekbıl megalakulhat a települési önkormányzat környezetvédelmi bizottsága. A bizottság véleményével, állásfoglalásával segíti a képviselıtestület munkáját. A bizottság munkájának ellátását pedig a környezetvédelmi elıadó elıkészítı, szervezı és szakmai munkájával segíti, de ugyanakkor a bizottság a környezetvédelmi elıadónak feladatokat adhat, illetve jelölhet meg. 11

Minden település környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok mőködési területéhez tartozik. A környezetvédelmi elıadónak - saját jól felfogott érdekében - kapcsolatban kell lennie ezekkel a hatóságokkal, amelyek a környezetvédelem különbözı területein végzik hatósági feladataikat. A legfontosabbak a következık: - környezetvédelmi felügyelıségek, - ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat), - vízügyi igazgatóságok, - növényegészségügyi és talajvédelmi állomások, - geológiai szolgálat, - erdıfelügyelıségek, - nemzeti parkok igazgatóságai. A hatósági jogkörök rendszere meglehetısen bonyolult. Ennek ismertetésére most nem térünk ki, csupán arra utalunk, hogy bizonyos esetekben az elsı fokú hatósági jogkört az önkormányzat gyakorolja, a felsorolt intézmények valamelyike pedig a szakhatósági jogkört látja el. Más esetekben a helyzet megfordulhat. A konkrét eseteket külön rendeletek szabályozzák (pl. engedélyeztetési eljárások). Végül, de nem utolsósorban, a környezetvédelmi elıadónak kapcsolatot kell tartania a lakossággal, sıt több esetben törvényi elıírás az együttmőködés. Ezekre az esetekre a késıbbi fejezetekben még visszatérünk. 2.2. A környezetvédelem országos szintő irányításának szervezeti felépítése, kapcsolatok a települési önkormányzatokkal A környezetvédelem valamennyi szereplıjének tevékenységét alapvetıen meghatározzák a törvények. Az ország törvényhozó testülete az Országgyőlés, amely külön környezetvédelmi szakbizottságot is mőködtet. A szakbizottság legfıbb funkciója a törvényelıkészítés, de országos vagy nemzetközi súlyú egyedi környezetvédelmi kérdéseket is megtárgyal, s állásfoglalásával a parlamenti döntéseket segíti. Az Országgyőlés - a törvényalkotáson kívül - többek között elfogadja a Nemzeti Környezetvédelmi Programot, és kétévente értékeli annak végrehajtását, meghatározza a Kormány és a helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatait, jóváhagyja a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló (pénzügyi) forrásokat, és ellenırzi felhasználásukat. A Kormány, élén a miniszterelnökkel és a szakminisztériumok, élükön a miniszterekkel országos irányító, törvényeket végrehajtó-ellenırzı funkciókat töltenek be. A környezetvédelmi törvény szerint: "A Kormány irányítja az állami környezetvédelmi feladatok végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt szervek környezetvédelmi tevékenységét. Kiemelt feladatai: 12

a) a nemzetközi szerzıdésekbıl adódó környezetvédelmi kötelezettségek teljesítése és jogok érvényesítése; b) a környezetvédelem követelményeinek megfelelı környezetkímélı vagy környezetbarát termékek elıállításának, technológiák, létesítmények megvalósításának, elterjedésének elısegítése; c) a jelentıs környezetkárosodások, illetve a rendkívüli környezeti események (beleértve a Magyarország területén folytatott hadgyakorlatot is) következményeinek felszámolása, ha a kötelezettség másra nem hárítható; d) az állam környezeti kártérítési kötelezettsége fedezetének biztosítása és a kötelezettségek teljesítése." A törvények végrehajtási utasításait, valamint a végrehajtás módját konkrétan megfogalmazó rendeleteket rendszerint a szakminisztériumok bocsátják ki - az illetékes szakminiszter aláírásával. A Kormány környezetvédelmi feladatainak törvényi megfogalmazása magában foglalja azt is, hogy a környezetvédelem nem egyetlen minisztérium feladata. Mint ahogy a 3. ábrán is látható, a különbözı környezeti elemek állapotáért különbözı minisztériumok felelısek: Az ásványvagyon az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz, a vizeink a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz, a levegıminıséggel kapcsolatos feladatok a Népjóléti Minisztériumhoz tartoznak. A munkahelyi környezet állapota és a munkavédelem a Munkaügyi Minisztérium, az önkormányzatok a Belügyminisztérium hatáskörébe tartoznak. A Mővelıdésügyi és Közoktatási Minisztérium az iskolákban folyó környezeti nevelés és oktatás tartalmát és követelményeit határozza meg a Nemzeti alaptanterv érvényre juttatásán keresztül. A környezetvédelmi tevékenységek legmagasabb szintő operatív irányító hivatala jelenleg (1997) a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban KTM), melynek felelıs vezetıje a miniszter. Az 1995. évi LIII. törvény a miniszter feladatait az alábbiak szerint fogalmazza meg: a) irányítja - a törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt környezetvédelmi tevékenységeket, - a nemzetközi szerzıdésekbıl adódó környezetvédelmi feladatok végrehajtását, - a feladat- és hatáskörébe tartozó környezetvédelmi igazgatást; b) elemzi és értékeli: - a környezet állapotát és védelmének helyzetét, - a természeti erıforrásokkal való gazdálkodás folyamatait, - a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerő fejlesztésének tapasztalatait, - a környezeti veszélyhelyzet kialakulásának megelızését, valamint a környezeti veszély- és katasztrófahelyzet elhárítását szolgáló környezetvédelmi szakmai tevékenységeket az illetékes szervekkel együttmőködve; c) a b) pont szerint elvégezett értékelés tapasztalatai alapján kidolgozza és a Kormány elé terjeszti a Nemzetközi Környezetvédelmi Programtervezetet; d) közremőködik a természeti erıforrások felhasználására vonatkozó szakmapolitikai koncepciók kialakításában; 13

14 e) közremőködik a környezetvédelmi szakképesítési rendszer kialakításában és mőködtetésében.

KORMÁNY Központi kormányzati szervek Belügyminisztérium Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (ásványvagyon) Földmővelésügyi Minisztérium (talaj, erdı) Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Népjóléti Minisztérium (levegıminıség) Munkaügyi Minisztérium Mővelıdésügyi és Közoktatási Minisztérium Magyar Geológiai Szolgálat Természetvédelmi Hivatal Környezetvédelmi Felügyelıség Országos Vízügyi Fıigazgatóság Országos Közegészségügyi és Tisztifıorvosi Szolgálat Országos Munkavédelmi Fıfelügyelıség Nemzeti alaptanterv Regionális közigazgatás Területi geológiai hivatalok Erdıfelügyelıségek Növényés talajvédelmi állomások Nemzeti parkok, természetvédelmi igazgatóságok Területi környezetvédelmi felügyelıségek Vízügyi igazgatóságok Megyei közigazgatás ÁNTSZ Helyi közigazgatás Önkormányzat Önkormányzat Önkormányzat Városi ÁNTSZ ISKOLÁK 3. ábra. A környezetvédelem hazai közigazgatási szerveinek hierarchiája (Környezet és Fejlıdés 6./5-6. nyomán, módosítva) 15

A felsorolt feladatokat a miniszter a minisztérium hivatali apparátusa segítségével hajtja végre. A minisztériumok eltérı hatáskörébıl adódik, hogy számos környezeti probléma megoldásához, törvények megalkotásához tárcaközi egyeztetésekre van szükség. A felsorolt minisztériumok mindegyikében dolgoznak környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek, akik a tárcaközi egyeztetések szakmai feladatait is elvégzik. Magának az 1995. évi LIII. törvény tervezetének megalkotását is számos ilyen egyeztetı tárgyalás elızte meg. Az állami irányítás hatékonysága nagyban függ a minisztériumok együttmőködésének minıségétıl, gördülékenységétıl. Ábránkon a minisztériumokat összekötı vízszintes vonalak az együttmőködést jelképezik. (Az ábra bonyolultságát kerülendı a vonalak a "szomszéd" minisztériumhoz futnak, de értelemszerően a KTM-mel való együttmőködésükre gondoltunk.) A KTM környezetvédelmi feladatai - érthetı módon - a legsokrétőbbek, s ilyen értelemben a legtöbb az összehangoló jellegő feladata is. Egy ország környezetvédelmi politikájának minıségét és az állami irányítás hatékonyságát azonban az dönti el, hogy a Kormány milyen jelentıséget tulajdonít a környezetvédelemnek. A Kormány véleményezı és tanácsadó testülete az Országos Környezetvédelmi Tanács. A KTM döntéseinek mőszaki-tudományos elıkészítésében a Környezetgazdálkodási Intézet mőködik közre, de az Intézet egyéb környezetvédelmi feladatokat is ellát. A KTM szervezetei hatósági feladatokat is ellátnak. 1997-ig a szervezeti felépítés az alábbiak szerint alakult (3. ábra). A Környezetvédelmi Fıfelügyelıség a 12 regionális környezetvédelmi felügyelıséggel együtt a szőkebb értelemben vett környezetvédelem több hatósági feladatát látja el. Ezzel párhuzamosítható a természetvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervezeti felépítés: az országos irányító hivatal az Országos Természetvédelmi Hivatal, melynek regionális szervezetei a nemzeti parkjaink igazgatóságai és a természetvédelmi igazgatóságok. A tervek szerint 1997-ben változás következik be a területi szervezetekben (4. ábra). A 12 regionális környezetvédelmi felügyelıséget, a 7 nemzeti park igazgatóságot és 3 természetvédelmi igazgatóságot összevonják és létrehozzák a KTM 7 területi szervezetét, amelyek a minisztérium hatósági jogkörrel felruházott regionális szervezetei lesznek. A természetvédelmi kezelıi funkciók ellátására 9 nemzeti park szervezıdik: a jelenleg mőködı 7 nemzeti parkon kívül létrejön a Balatonfelvidék NP és a Dunakanyar-Ipoly NP. Megjegyezzük, hogy a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvény is az 1997 elején (jegyzetünk elkészültekor) létezı szervezeti struktúrát rögzíti, így ezek egyes részeinek ismertetésekor környezetvédelmi felügyelıségekrıl és természetvédelmi igazgatóságokról fogunk szólni. Az említett szervezeti változás jogerıre emeléséhez törvénymódosításokra lesz szükség. (Jegyzetünk kéziratának lezárásáig nem hajtották végre a tervezett szervezeti változtatást.) A települési önkormányzatok és azok szervei, képviselıi a hatósági ügyekben 1997-tıl a KTM területi szerveivel lesznek legközvetlenebb kapcsolatban. Felmerülhet a kérdés, milyen lehetıségei vannak egy környezetvédelmi elıadónak, ha törvényekkel, rendeletekkel kapcsolatban ellentmondásokat vagy más mőködésbeli problémákat tapasztal. Kinek és milyen módon jelezheti észrevételeit? 16

KORMÁNY Központi kormányzati szervek Belügyminisztérium Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (ásványvagyon) Földmővelésügyi Minisztérium (talaj, erdı) Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Népjóléti Minisztérium (levegıminıség) Munkaügyi Minisztérium Mővelıdésügyi és Közoktatási Minisztérium Magyar Geológiai Szolgálat Környezetvédelmi Fıfelügyelıség Országos Vízügyi Fıigazgatóság Országos Közegészségügyi és Tisztifıorvosi Szolgálat Országos Munkavédelmi Fıfelügyelıség Nemzeti alaptanterv Regionális közigazgatás Területi geológiai hivatalok Erdıfelügyelıségek Növényés talajvédelmi állomások KTM területi szervei Vízügyi igazgatóságok Megyei közigazgatás ÁNTSZ Helyi közigazgatás Önkormányzat Önkormányzat Önkormányzat Városi ÁNTSZ ISKOLÁK 4. ábra. A környezetvédelem hazai közigazgatási szerveinek tervezett hierarchiája 17

Bár elismerjük, hogy valós beleszólása a törvények és/vagy rendeletek módosításába igen szerény lehet, jelzési lehetıségeit a következıkben látjuk: - Törvénymódosítási javaslatok esetén az országgyőlési képviselık közvetítését kérheti. - Törvényességi problémákkal a megyei közigazgatási hivatalhoz fordulhat. - A rendeletekkel összefüggı gondokat a KTM területi szerveinek illetékeseivel közölheti. Az adott problémakör súlyosságától függıen szóban vagy írásban teheti meg észrevételét. Véleményének nagyobb nyomatékot ad, ha a helyi önkormányzat nevében terjesztik fel javaslatát. Ennek persze az az elıfeltétele, hogy az önkormányzat vezetıi - nagyon fontos esetekben a képviselı-testület is - egyetértsenek a javaslattal. Arra is szükség lehet, hogy több település önkormányzati elıadói "lobbyzzanak" egy fontos ügy érdekében. Az eddigiekben is volt már erre példa a Megyei Jogú Városok Szövetségének környezetvédelmi bizottsága mőködése során. Ilyen típusú bizottság mőködése elképzelhetı a jövıben is. Alapvetı funkciója az lehetne, hogy összehangolja a települési önkormányzatok környezetvédelmi tevékenységének szabályozását, a szervezeti kereteket, s szükség esetén akár jogszabályi módosítást kezdeményezzen, vagy kezelje a térségi környezetvédelmi kérdéseket: pl. regionális hulladékkezelés vagy szennyvíztisztítás 2.3. A helyi önkormányzat környezetvédelmi feladatai Az önkormányzati környezetvédelmi elıadó a polgármesteri hivatal szakembere, de a törvény adta kötelezettség nem személy szerint rá vonatkozik, hanem magára a helyi önkormányzatra. Az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmérıl a helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatait az alábbiakban fogalmazza meg: 46. (1) A települési önkormányzat (Budapesten a Fıvárosi Önkormányzat is) a környezet védelme érdekébens a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat; b) a Programban (értsd: Nemzeti Környezetvédelmi Programban) foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban illetékességi területére önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselıtestülete (közgyőlése) hagy jóvá; c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetıleg határozatot hoz; d) együttmőködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel; e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot; f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elısegíti a környezeti állapot javítását. (2) A megyei önkormányzat az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében 18