Amikor a csemeték elérik az 5 10 cm magasságot (kb. négy hét), a túlsűrű vetéseket ritkítani kell, oly mértékben, hogy előbb 3 4, majd 5 6 cm-re legyenek egymástól a csemeték. Elégséges fm^ként 40 50 db-ot meghagyni 1 éves korra. A gyenge csemetéket ki kell nyírni ollóval, különben a korompenész is nagy károkat okozhat. 1955-ben kezdtem hozzá a rezgőnyár-csemete neveléséhez. Az első évben V 2 kg magot sikerült begyűjteni és belőle 22 000 db csemetét nevelni. Ebben az esztendőben a lótetű akadályozta a csemetenevelés sikerét. Nem sikerült teljesen kiirtani. A csemeték 30 140 cm magasságot értek el. A választott talaj túl nedves volt és a terület árnyékos. Ez is akadályozta a nagyobb eredmény elérését. 1956-ban 3,5 kg magot sikerült pergetni és 110 000 db csemetét nevelni. A csemeték elérték az 1 méter magasságot, sőt mintegy 30%-a a 120 cm-t. Ez volt a legsikerültebb vetés, 1957-ben 3 kg magból csupán 30 000 db 1 éves csemete lett. Gyönyörű kelés után az árnyaló hirtelen eltávolítása miatt 1 óra alatt elpusztult valamennyi csíranövény. 1958-ban 10 dkg magból 18 000 csemetét sikerült nevelni. A következő években, most már 4 éves tapasztalatok felhasználásával 2 300 000 rezgőnyár-csemete nevelését tervezzük. Ez a menynyiség kielégíti az egész északi hegyvidék csemeteszükségletét. Az első ültetések szépen fejlődnek, és az 1957-es telepítések elérik a 2 méteres maga;sságot. A rezgőnyár telepítésére sok lehetőség van a hegyvidéki erdeinkben. A kínzó fahiány és nagy ipari alapanyagszükséglet, valamint talajaink javítása, gazdagítása amellett szól, hogy bátran telepítsünk előállományként, vagy kisebb csoportonkint elegyítés céljából rezgőnyárat. Azt remélem, hogy a fenti tapasztalatok nyomán más erdőgazdaságok is kedvet kapnak ehhez a munkához és tapasztalataink segítenek munkájukban. IRODALOM 1. Erii munkaközösség: A nyárfa 1953. Mezőgazd. kiadó. 2. Kopeczky Ferenc: A rezgőnyár. Az Erdő" 1953. dec. 3. Marjai Zoltán. Nyármag csírázás és fiziológiai vizsgálatok. Erdészeti kutatások 1956. 3. 4. Billik: Tapasztalataim a rezgőnyármaggyűjtés és csemetenevelés terén. (Lengyel nyelvű.) Las Polski 1954. 5. 5. V. Jirkovszky: Tapasztalatok a rezgőnyárnak magról való termesztéséről. (Cseh nyelvű) Lesnicka Práce 1954. 7. 6. Wettstein: Rövid tájékoztatás a rezgőnyárról Alig. Forstzeitung 1954. 21'22. Németnyelvű) 7. Ole Borsét: A rezgőnyárfa termésének csírázóképessége. Reports of the Norvegien Torest Resarch Institute 1954. N. 44. 8. Bakkay László: Nyármagcsemetenevelés. Az Erdő 1954. aug. 9. OEF. Nyárfa-konferencia. 1956. A fogatos közelítés fejlesztésének problémái* HUSZÁR E N D R E tuflományos munkatárs, ERTT A fa útját a döntés helyétől a kereskedelmi vagy ipari telepig a következő szakaszokra oszthatjuk: 1. közelítés, 2. kiszállítás, 3. erdőgazdasági szállítás, rövidebben: szállítás, 4. közforgalmi szállítás. Közelítésnek nevezzük a kitermelés területén végzett anyagmozgatást. A munka során különböző biológiai követelményeket is ki kell elégítenünk. A kiszállítás többnyire kiépített pályán történik. Élettani hatásai nincsenek, mert a pálya által elfoglalt területet a mozgatás céljainak megfelelően alakítjuk át és ki- * Az OEF 1958. augusztus 29-én a Budakeszi Kísérleti Erdészet területén fogatos közelítő kerékpár-bemutatót rendezett, amelyen részt vettek Keresztesi Béla főigazgatóhelyettes vezetésével az OEF, továbbá a hegyi és dombvidéki erdőgazdaságok szakértői. A kerékpárokat az ERTI értékelte és mutatta be. A közölt tanulmányt a szerző a bemutatón elmondott vitaindító előadása alapján írta, de abban helyet kapott a hozzászólások során felvetett néhány gondolat is.
vonjuk a hozamterületből. A kiszállítás általában az időjárás okozta viszonyoktól függ és az állandó üzemet biztosító pályákig kőpályás út, erdei vasút stb. tart. Az erdőgazdasági szállítás az időjárástól függetlenül használható pályákon folyik. Célja, hogy a fát a közforgalmi rakodókra közforgalmi vasútállomásra, uszályrakodóra továbbítsa. A közforgalmi szállítás a fa útjának leghosszabb szakasza. Az anyag a feladás tényével kikerül az erdészet kezéből és további mozgatását a nagytömegű és nagytávolságú áruszállítás szabályai jellemzik. E négy tagoltság fogalma újkeletű. Az erdészeti szakírók közül sokan elsősorban a régebbi munkák szerzői nem így tárgyalják anyagukat. A fejlődés folya- 1. ábra. Szekereidből kialakított közelítő mackó. Lejtős terepen rúddal használják, mán, de még napjainkban is gyakran összevontan, összefonódva jelentkeznek az egyes szakaszok. A négyes tagoltság azonban így is felismerhető és ezért a jövőben nekünk is eszerint kell végeznünk vizsgálatainkat. Néhány évtizeddel ezelőtt alapvető változás kezdődött az erdőgazdasági anyagmozgatásban. A sok évszázadon keresztül úgyszólván azonos módszereket (gravitációs és fogatos anyagmozgatás, úsztatás, tutajozás stb.) az ugrásszerű fejlődésnek induló technika újakkal, fejlettebbekkel váltja fel. Az átalakulás a közforgalmi szállítás megindulásával kezdődött. A vasút gyors elterjedése és a hajózás fejlődése rövidesen szinte kizárólagosságot biztosít számukra. A közforgalmi szállítás mai formája kialakultnak tekinthető. E területen elsősorban a módszerek tökéletesítése és egyes munkafolyamatok, gépesítése rakodói anyagmozgatás, fel- és leterhelés stb. van hátra. Az erdőgazdasági szállítás a keskeny nyomközű vasutak bizonyos további szerepe mellett az 1930-as években kezd megváltozni. A gépkocsik és vontatók térhódítása azonban csak a felszabadulás után vált rohamossá. A mai módszerek alapvetően helyesek és kiforrottak. Bizonyos változás várható azonban a járóművek és az utak fejlődésében, továbbá a tárolás és a rakodás módszerében. Ez a változás maga után vonja azt is, hogy a napjainkban még mintegy 25%-os, fogatos szállítást is rövid idő alatt a gépek veszik át. Az előző két szállítási szakasszal ellentétben a kiszállítás és közelítés módszerei ma még nem tekinthetők kialakultnak, sőt ezek irányelvei sem egységesek. A külön-
böző szerzők hazájuk éghajlati, földrajzi, terep, talaj és faállomány viszonyai, továbbá a felújítás, erdőnevelés, fahasználat, általában az erdőgazdálkodás egészének módszere, a termelőeszközök, a gépesítés foka és lehetősége, a munkásviszonyok stb. szerint számtalan eljárást és ezek különböző variációját tartják helyesnek. Az erdőgazdálkodásnak e két munkaterülete volt az, amely a technika térhódítása során a kezdeti időszakban a legjobban elmaradt. Szükségszerűen napjainkban a közelítés és a kiszállítás fejlődése és átalakulása a leggyorsabb. Az ERTI-ben nemrég megindult gépesítési kutatómunka ma még nem állapíthatta meg a hazai viszonyokra legalkalmasabb módszereket, a gyakorlat pedig még kevésbé, mert nem tud lépést tartani a szinte ugrásszerűen és napról napra tökéletesedő fejlődéssel. 2. ábra. Két Hradeci-kerékpár segítségével a rönköt teljesen megemelhetjük, hogy a lovak visszatarthassák a rönköket. Jelen tanulmány kereteit messze meghaladná a magyar erdőgazdálkodás azon sajátosságainak vizsgálata és értékelése, amelyek a közelítés és kiszállítás módszereire hatással vannak. Most csak arra szorítkozhatunk, hogy felsoroljuk az anyagmozgatás e két kezdeti szakaszának a következő 15 20 év folyamán valószínűnek látszó jellemzőit. Ezen megállapításokat egyrészt a távlati fejlesztési terveink, másrészt a hasonló erdőgazdálkodást folytató országok irodalma alapján tesszük meg. 1. A közelítést és a kiszállítást többnyire külön-külön szakaszban hajtjuk végre. 2. A kiszállítást főként gépkocsikkal és vontatókkal végezzük el. 3. A fogat a kiszállításban nem kap jelentős szerepet. 4. Gépesítjük a nagyobb tarvágások közelítését. 5. Gépesítjük a nehéz terepen történő közelítést, függetlenül a használat módjától. 6. Fogatos közelítést a könnyebb terepen, de ott is csak a felújítóvágásokban és gyérítésekben végzünk. 7. A fogatos közelítést az időjárás-szabta lehetőségektől függően egyidejűleg hajtjuk végre a' fakitermeléssel. 8. A fogat és a fogatos a legtöbbször beépül a fakitermelő munkacsapatba és a fa első átvételére csak a közelítés megtörténte után kerül sor. Ezekután vegyük vizsgálat alá a közelítést a munka mai módszere szerint.
A közelítés fogalmába tartozik a tűzifa és egyéb apró választék összehordása a sarangoláshoz, illetve összerakáshoz. Ezt a munkát szinte kizárólag kézi erővel végezzük el. Ide tartozik továbbá az összesarangolt vagy összerakott és valamennyi egyéb választék kivitele ' olyan utakra, vagy utakhoz, amelyeken a kiszállítás történik. A tűzifát, bányafát, pillérfát és az aprószerfát így kétszer mozgatjuk meg. Először emberi munkával, majd főként fogatos energiával. A kézi összehordás amellett, hogy nagy fizikai igénybevételt jelent, csökkenti a munka termelékenységét, a fogatos energia felhasználásával végzett mozgatás pedig a meg nem felelő eszközök miatt körülményes, lassú és gyakran kíméletlen is. Káro- 3. ábra. ívelt tengelyű kerékpár szekérkerekekkel. sítja a talajt, a lábon maradó állományt és az újulatot egyaránt. Jelenlegi fakitermelési módszereinkben a kézi összehordást mindenütt alkalmazzuk, a fogatok pedig a tulajdonképpeni közelítéssel egybekapcsolva több km távolságra kiszállítást is végeznek. Lóállományunkat a népgazdaság fejlesztési célkitűzéseinek megfelelően csökkentenünk kell. Ezt elsősorban az erdők feltárása, a földút építés gépesítése, nagymértékű fejlesztése és ennek következtében a korszerűbb anyagmozgatási módszerek alkalmazása teszi lehetővé. A lecsökkent fogatállomány munkaterületét szűkítjük. Megmarad részükre a könnyebb terepen a gyérítések és felújító vágások kitermelt faanyagának közelítése. Emellett fogatokkal kell elvégeznünk az olyan közelítést is, amely nehéz terepen történik ugyan, de kevés a fatömeg és ezért a gépek használata nem gazdaságos. A két munka sajátossága, eszközei és módszerei alapvetően különböznek egymástól. A nehéz terep különösen hazai viszonylatban nem jellemző, továbbá ennek módszerei is kevésbé alakultak ki. Ez utóbbival külön kell foglalkoznunk. Jelenleg csak a könnyű terep fogatos közelítését vizsgáljuk. A jövőben a fogatok munkája csökken a kiszállítással, de megnövekszik azon közelítéssel, amelyet a szorosabb értelemben vett fakitermelési munka során eddig kézzel végeztek el. A közelítés távolsága 100 200 m lesz, sőt gyakran a száz métert sem haladja meg. A célnak legmegfelelőbb közelítő eszközzel szemben támasztott követelményeink a következők:
4. ábra. A két csavarorsós közelítő kerékpár. 5, ábra. Lódömper" pillérfával terhelve.
7. ábra. A normál méretű kerékpár a mechanikusan terhelt pillérfával.
1. Legyen alkalmas valamennyi választék közelítésére. 2. A mozgatott fa a közelítés alatt ne károsodjék. 3. Kímélje a talajt, az újulatot és a visszamaradó állományt. 4. A menetellenállás csekély legyen, hogy a fogat vonóerejét gazdaságosan kihasználhassuk. 5. A vontatáshoz legyen elegendő egy ló is. 6. Fordulékony legyen, hogy mozgatását a fák között is könnyen elvégezhessük. 7. Nagy teherbírás. 8. Gyors, lehetőleg mechanizált rakodás. 9. A fel- és leterhelést egy személy is elvégezhesse. 10. Erős és egyszerű szerkezeti felépítés. 8. ábra. A normál méretű kerékpár rönkfelierhelő csörlővel. 11. Kis önsúly. 12. Megbízható fék. 13. Stabilitás. A következőkben áttekintjük az egyes közelítő eszközöket, azok fejlődését, valamint a különböző kísérletek során előállított típusokat. Az országos jármű a fogatos famozgatás legelterjedtebb eszköze. Valamennyi választék közelítésére alkalmas. Sok évszázad alakította ki univerzális járóművé. Szerkezeti felépítésében a fa és a vas szerencsésen egészíti ki egymást, egyaránt biztosítva a rugalmasságot és a szilárdságot. Teherbírása nagy. Hosszú távolságon, különösen rossz útviszonyok között jól megfelel. Hibái: 1. A felterhelés munkaigényes, a méretesebb választékokat csak több személy tudja felrakni. 2. A leterhelés körülményes. 3. A járómű nem fordulékony, mozgása a sűrűbb állományokban nehézkes. 4. Az önsúly nagy. 5. Az önsúly, a vasráf és a tökéletlen csapágyazás miatt nagy vonóerőt igényel. 6. Bizonyos mértékig rombolja a talajt, az újulatot, sőt a visszamaradó állományt is.
Ugyanezek a megállapítások érvényesek a szekérelővel történő közelítésre is. A fa részbeni vonszolása azonban további káros következményekkel jár. Az ún. slofka alkalmazása pedig a fát jelentősen rongálja. A ma még általánosan használt minden segédeszköz nélküli vonszolás valamennyi módszer között a legnagyobb vonóerőt igényli, károsító hatása a legerősebb, és mivel legkevésbé kormányozható, a vonszolt fa még a lábon maradó állományban is károkat okoz. E módszert gyérítésekben és felújító vágásokban csak nagy hó esetében szabad alkalmaznunk. A közeütő kerékpárok első típusaihoz a szekérelő szolgáltatta a mintát. A rönk és a szálfa elejét a tengely fölé emeljük, míg a végük a földön vonszolódik. E típusok közül legegyszerűbb az ún. mackó (1. ábra). Használt szekértengelyből, ill. szekérelőből készül, a felterhelés megkönnyítésére kis átmérőjű kereket a'kalma- 9. ábra. A kis méretű kerékpár a feiterhelt rönkkel. zunk. Ez rendszerint megvasalt, de perselyezés nélküli, nagy talpszélességű rönkvég. Azoknak a nagyméretű rönköknek a közelítésére használják, amelyeket fogatos erővel nem tudnak a földön vonszolni. Egyszerű és olcsó közelítési segédeszköz, amelyet egyéb célra már nem alkalmas, használt szekéralkatrészekből házilag is összeállíthatunk. A csehszlovák Hradeci-kerékpár (2. ábra) forgózsámollyal és tömör gumiabroncscsal készült. Két kerékpár együttesen is használható. Ez esetben a rönköt teljes egészében megemeljük és elmarad a részbeni vonszolás is. A Hradeci kerékpárral foglalkoznunk kell. Olyan helyen jöhet számításba, ahol sok a nagyméretű rönk. Felterhelése azonban mai formájában nem megfelelő. A következő típusokon a rönk vagy szálfa a meghajlított tengely alatt függ. A fel- és leterhelés mechanikus. A legegyszerűbb ilyen forma íves tengely, amelyre szekér kerekeket tesznek (3. ábra). 1956. tavaszán az akkor még Erdőgazdasági Szállítóvállalat keretébe tartozó gépkísérleti üzem készítette el a Vértesi Áll. Erdőgazdaság két dolgozója, Kiss Miklós és Kelecsényi László tervei szerint az első fúvott gumiabronccsal ellátott kerékpárt. A cél a rönk vagy szálfa teljes megemelése volt, amelyet a két kerékpár összekapcsolásával kívánták elérni. A gumiabroncsok megkímélték az újulatot és a talajt. A két kerékpár összekapcsolása miatt azonban nehézkessé vált az elfordulás és általában a mozgás.
Az ívelt tengelyű kerékpárok legnagyobb hibája, hogy irányításuk bizonytalan, mivel a fogathoz csak a hámfán keresztül kapcsolódnak, továbbá a fék hiánya, amely miatt lejtős terepen nem használhatók. 1956. nyarán újabb kerékpárokat készített a Gépkísérleti Üzem. Egyik a két csavarorsós rönkközelítő kerékpár (4. ábra), amely a rönköt teljes egészében megemeli. A másik az ún. lódömper (5. ábra), a tűzifa, pillérfa és egyéb apró választék közelítéséhez. Ennek ürítése már mechanikus. Mindkettő két rudas megoldású. A lovat földhordó kordé módjára fogják be és így szoros kapcsolat létesül a vonóállat és a kerékpár között. Tulajdonképpen e két típus elkészítése jelenti a fordulópontot a magyar kerékpárok fejlődésében. 1957-ben e típusok továbbfejlesztésével kezdődött meg a kutatás az ERTI-ben. Első feladat a minden részében túlméretezett dimenziók és súly csökkentése a két 10. ábra. A visegrádi kerékpár tűzifával terhelve. kerékpár egyesítése volt. Feladat volt továbbá a rönk felterhelésének könnyebbé és gyorsabbá tétele, valamint a tűzifa olyan mechanikus lerakása, amely megkönnyíti a sarangolást. Az ERTI 1957. októberében az egyesítet típusokat széles körű szakértői értekezleten ismertette. Itt került bemutatásra a javasolt típusok modellje is. 1958-ban az ERTI gépkísérleti üzemében elkészült a két javasolt típus. Ezek csak méreteikben térnek el egymástól. Szerkezetük sorozatgyártás esetében acélcsőből készül, amely a jelenleg alkalmazott gázcsőnél nagyobb szilárdságot és rugalmasságot biztosít. A kis önsúly (normál méretű 145, ill. 167 kg, kis méretű 52 kg) úgy volt elérhető, hogy a szerkesztők számítva a gumiballonok rugalmasságára, a dinamikus tényezőt kicsinek vették fel. A két típus valamennyi választék közelítésére alkalmas. A tűzifát kézzel rakják a kerékpárra adapterként kapcsolható keretre (6. ábra). Leterhelésük a biztosító horog kikapcsolásával mechanikus (7. ábra). A nagyobb típusra a rönköt csörlővel (8. ábra), a kisebbre emelőkarral terhelik fel (9. ábra). A rönk teljes egészében a levegőbe kerül és elmarad a részbeni csúszás is. A normálméretű kerékpár teherbírása 1000 kg, a kisméretűé 500 kg. Ugyancsak 1958-ban készült el a billenő platós közelítő kerékpár is a Pilisi Áll. Erdőgazdaság visegrádi erdészetének műhelyében (10. ábra). Szerkesztői: Madas László és Pankotai Gábor, valamint a műhely dolgozói. A kerékpár alkalmas a tűzifa, pillérfa
és egyéb apró választék közelítésére. Nagy előnye a masszív, alacsony és egységes szerkezet. Ráfutó fékmegoldása szellemes és üzembiztos. Hibája a leterhelés fogyatékossága, amely a fixmegoldású rakoncák következménye. Hibája továbbá az is, hogy rönkközelítésre nem alkalmas, pedig a váz kialakítása a célnak megfelelő volna. Teherbírása 1000 kg. Ez év folyamán módosították az A 0 21-es csörlő közelítő kerékpárját is. Az eredetileg emberi vontatásra készült keletnémet gyártmányú eszközt Kassai Jenő, a Mecseki Áll. Erdőgazdaság gépesítési előadója lóvontatásúra alakította át. A kerékpár egyaránt alkalmas a tűzifa, pillérfa, bányafa és a rönk közelítésére (11. és 12. ábra). Szerkezete egyszerű és könnyű. A fel- és leterhelés azonban nehézkesebb, mint az előbbi típusoknál. Teherbírása 500 kg. 11. ábra. Az A 0 21-es csörlő módosított kerékpárja tűzifaközelítésre állítva. A csatolt táblázat ismerteti, hogy az egyes eszközök milyen vonatkozásban felelnek meg a támasztott követelményeknek. A rovatokban szereplő követelmények nem befolyásolják egyenlő súllyal a berendezések használhatóságát. Éppen ezért a százalékos kiértékelés is csak megközelítően tájékoztat. Megfelelő műszerek hiányában egyértelmű mérési adatok helyett egyelőre csak az empirikus kísérletek megállapításaira támaszkodó kiértékeléshez folyamodhattunk. Azonban a kísérletek eredményeként is meggyőződhetünk arról, hogy a közelítésben tapasztalható hibák jórészének nem az eszközök tökéletlensége az oka, hanem a munka megfelelő előkészítésének és szervezésének hiánya. Pl. az országos járómű univerzális hordképességével többé-kevésbé megfelelne a célnak és teljesítménye is kielégítő volna, ha rövid távolságú anyagmozgatás követelményei szerint a fogatos mellett rakodómunkásokat is biztosítanánk. A szekérelőből. rövid idő alatt mackó, kerekeiből adapter segítségével ívelt tengelyű kerékpár állítható össze. E segédeszközök, kiegészítve kisegítő felterhelőkkel, a slofka és a vonszolás kiküszöbölése mellett az országos járművel végzett közelítést is elfogadható eredménnyel alkalmazhatnék és az eddigi káros biológiai kihatás is jelentősen csökkenthető volna. Az országos járómű és segédeszközei ennek ellenére mint azt a külföldi gyakorlat is bizonyítja nem lehetnek a jövő közelítő eszközei. Helyettük rövid idő alatt jobbat, tökéletesebbet kell adnunk az erdőgazdaságok számára. Az országos járóműre vonat-
4_i O *- W to J M M Sorszám AO 21-es csörlő közelítő kerékpárja Visegrádi közelítő kerékpár Kisméretű egyetemes közelítő kerékpár Normálméretű egyetemes közelítő kerékpár H 0. PJ 0: B ÍD i-i w cn i r t CD O 11 M O CB O s. O: P t*r w! : Kettős közelítő kerékpár Ivelttengelyű kerékpár Hradeci kerékpár... Mackó Közelítés szekereiével és slofkával Közelítés szekereiével tengely fölé terhelt rak. Közelítés szekérrel négykeréken Vonszolás slofkával... Vonszolás láncban Közelítési eszköz vagy módszer + + j_ + -!- + + + + szálfa + + + + + + + + + + + + + + + közelítésre rönk bányafa Alkalmas + + + + + + tűzifa + + + + + + + +.Hf + 0 + + 0 + + + + + + +. 0-0 m + + + + + + + + CO Közelített fa védelme Talaj, újulat védelme Kedvező menetellenállás + + + + + + + + + + + + + _ _ + 1 + 0 + + + + <I 1 lovas vontatás + + + + ' + so 1 Fordulékony- ság Nagyteherbírás + + -. + + + + + + + + + + + + + + + + i + + + + -J- + 0 felterhelés leterhelés rönk tűzifa rönk bányafa bányafa tűzifa g (6 85 cs + + + + + + + -1- -1- + + + + + + + + + + + y Egyszemélyes felterhelés Egyszemélyes leterhelés + + + + + + + + + + + + to Erős, egyszerű szerk. + + + + + + + + + + + + + + + + +» Kis önsúly Megbízható fékezés + + + + + + T -f- Stabilitás 1 a -a 0 *- O 4- *- 0 i Követelni.-nek megfelel %
kozó előző megállapításainkat legfeljebb az átmenet néhány éve alatt hasznosíthatjuk. Üj eszközökre van szükség. Ezek megválasztásához, vagy kialakításához vizsgáljuk meg a korábban támasztott és talán vitatható követelményeket és határozzuk meg ezek kielégítését. A valamennyi választék közelítésére alkalmas eszköz akár különböző adapterek alkalmazásával is a legjobban megfelel céljainknak. A többcélúságra való törekvés azonban csak addig helyes, amíg a kerékpár eredeti rendeltetésének ugyanolyan jól megfelel. Pl. a rönkközelítő kerékpár gerincére helyezett tűzifakeret, nem befolyásolja a rönkközelítésre való alkalmasságát. 12. ábra. Az A 0 21-es csörlő módosított kerékpárja rönkközelítésre kész állapotban. A talaj és újulat, valamint a visszamaradó állomány védelmét a vonszolódás kiküszöbölésével érhetjük el. Kerekes járművek esetében legkisebb károsítást a fúvott gumiabroncs biztosít. Helyes volna e nehézkes javítású megoldás helyett megvizsgálni a légkamrás, vagy laticelbetétes abroncsok alkalmazhatóságát is. Sajnos, ezek ma még céljainknak megfelelő méretben nem készülnek, ezért kedvező kísérleti eredmények ellenére is egyelőre a fúvott gumiabroncsokat kell választanunk. A mechanizált fel- és leterhelés egyrészt munkafiziológiai, másrészt teljesítményfokozó szempontból szükséges. A bányafa és tűzifa mechanizált felterhelésére azonban csak előre összegyűjtött és megfelelő módon pl. ászokfára, konténerbe összerakott fa esetében gondolhatunk. Gyűjtögetéskor nem látszik indokoltnak és gazdaságosnak a mechanizálás megoldása. A fejlesztés szempontjából az ERTI két típusa, a visegrádi és az A 0 21-es csörlő közelítő kerékpárja jöhet számításba. Mai formájában azonban egyik sem tekinthető kiforrottnak. A normál méretű egyetemes közelítő kerékpárt esetleg két elem összekapcsolásával alkalmassá kell tenni a hosszabb rönk, esetleg a szálfa közelítésére is. Vizsgálni kell, hogy a szerkezet elég ellenálló-e és a gyengének bizonyuló elemeket meg kell erősíteni. A kisméretű egyetemes közelítő kerékpár különösen a gyérítésekben változtatás nélkül is alkalmasnak látszik. A szerkezet ellenállóképességét azonban meg kell vizsgálnunk.
A visegrádi közelítő kerékpár hátulsó rakoncáját úgy lenne célszerű kiképezni, hogy az az ürítés alkalmával ne legyen akadály. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy a tűzifakeret levétele mellett hogyan lenne alkalmas rönkközelítésre is. Az A 0 21-es csörlő kerékpárjának rönkfelterhelési módszerét módosítani kell, hogy az könnyebb és gyorsabb legyen. Megoldandó továbbá a tűzifa mechanikus leterhelése. Szükségesnek látszik ezeken kívül a nagyméretű rönkök közelítésére mintegy 2 t teherbírásig és 70 cm átmérőig új kerékpártípus kialakítása. E kerékpár gerincét magasabbra kell kiképeznünk, hogy a rönköt jobban megemelhesse és így az idősebb újulatban is kíméletes közelítést biztosítson. A fejlesztés szempontjából alkalmasnak látszó kerékpárok mindegyikénél újszerű a két rúd közötti befogási mód. Hogy ez mennyiben válik be, kísérletekkel kell eldönteni. Ugyancsak kísérleteket állítunk be a stabilitás és a fékek vizsgálatára is. A lovakat a honvédségi taligás hámokkal kell szerszámoznunk. A nehéz erdei terepen ugyanis ez látszik légmegfelelőbbnek. A kerékpárok vontatásához kis vonóerő szükséges. Bár vonóerőpróbákat eddig még nem végeztünk, mégis valószínű, hogy, kivéve a még ki nem alakított nehéz típust, a kerékpárokat kis termetű lovakkal vagy öszvérekkel is vontathatjuk. Az ERTI jelenleg néhány erdőgazdaság segítségével lehetőleg azonos körülmények között üzemi munkák során megvizsgálja az egyes kerékpárokat és 1959 januárjában javaslatot tesz a legalkalmasabb típusok null-szériájának elkészítésére. E széria széleskörű vizsgálatára még a folyó gazdasági évben sor kerül, és 1959 60 folyamán megindulhat a sorozatgyártás. A fásítások ápolásáról TÓTH BÉLA EltTI tud. munkatársa, Püspökladány Az ország gazdasági életének szocialista fejlődése a már 1923. óta törvényileg megalapozott, de többé-kevésbé holtpontra jutott erdőn kívüli fásítási munkának is nagy lendületet adott. Az első hároméves terv időszakában ez a kérdés eléggé háttérbe szorult az újjáépítés nagy gondjai mellett, és ebben az időszakban szervezett fásítási munkáról nem is szólhattunk. Az 5 éves tervben azonban már teljes erővel megindult a fásítás. Jelentős lépés volt ezen a téren előbb a megyei erdőtelepítő állomások felállítása, majd ezeknek az erdőgazdaságok szervezetébe való beolvasztása révén az erdőgazdasági fásítási csoportok létrehozása. A szervezett munka meghozta a maga gyümölcsét. Az első 5 éves tervünk időszakában 52 500 ha-nyi fásítást végeztünk, azaz évente átlagosan 10 500 ha-t. A tervgazdálkodás tekintetében átmeneti évnek számító 1955-ben már 21 ezer ha-n fásítottunk, a második 5 éves terv pedig évi 24 800 ha erdőnkívüli telepítést írt elő. Nem kisebb jelentőségű azonban az a körülmény sem, hogy a kezdeti sok sikertelen munka után a telepítések minősége rohamosan javult, és ma már igen sok helyen láthatunk mintaszerűen telepített fásításokat. Ezeknek a telepítéseknek most már jelentős hányada olyan fejlettségi állapotba jutott, hogy kikerült vagy rövidesen kikerül az ún. telepítési korból, és a fiatalos korba jutva, további, most már nevelési beavatkozásokat igényel. Tekintettel arra, hogy az erdőnkívüli fásításoknak nem kizárólagos rendeltetésük a faanyag közvetlen megtermelése, az ápolásuknál, nevelő vágásaiknál egyes esetekben el kell térnünk a kizárólag fatermelési rendeltetésű faállományok kezelésénél megszokott, illetve utasításban szabályozott alapelvektől. Az erdőnkívüli fásítások nevelő beavatkozásai eltérőek mindenekelőtt már a jellegük, és közvetlen rendeltetésük szerint is. Ezek alapján a fásításokat a következő csoportokra oszthatjuk: 1. a mezőgazdasági művelésre okszerűen és tartósan nem használható, vagy egyéb területeken kizárólag faanyag megtermelésére szolgáló kisebb-nagyobb, zárt erdőfoltok, 2. mező- és legelővédő fásítások, 3. lakott területeken létesített fasorok, 4. külterületeken (utak, csatornák stb. mentén) léte-