Máltai munkanapló: 1.Nap: Majdnem sikerült elkésni reggelről a reptérre menvén, de minden rendben ment, életem első repülése lenyűgöző volt és kellemesen csalódtam, ugyanis semmi félelmet nem éreztem, csak gyönyörködtem a tájban és ízleltem a török konyha fogásait, nagyon későn értünk Vallettába, ahol busz várt minket, ami a szállásra vitt, fáradtak voltunk, nem is néztünk nagyon körül a szálláson és a környéken, örültünk, hogy végre ágyba kerültünk. 2. Nap: A mai nap szólt igazából a beköltözésről és a kipakolásról, rendbetettük a wifit, megcsináltuk a takarítási rendet, napközben az irodában vártak minket eligazításra, és bemutatták nekünk a munkahelyeket. Az én munkahelyem szimpatikus volt, egy nagy szerviz sok beállással, a főnök, Emmanuel már várt és körbevitt minket gyorsan. Kimondottan tetszett a hely, ezután szabad program volt. 3. Nap: Én és a társamnak kellett menni a legkorábban munkába, a katasztrofális tömegközlekedés ellenére sikerült beérnünk majdnem időben, szerencsénkre, mivel olyan vihar kerekedett, hogy a többiek ki se tudtak jönni a házból. Egy idősebb mester mellé lettem beosztva, akit Steve-nek hívtak, egy nagyon alapos ember volt, jól beszélt angolul, így megértettük egymást. Szerencsére türelmes is volt, és szakmai angolból sokat tanultam mellette és szakmailag is rengeteget, mert szeretett magyarázni. Hazafelé még nehézkes volt az út, mivel nem ismertük a tömegközlekedést. 4.Nap: Éppen ébredésünkkor hatalmas vihar kerekedett, ami szinte egész nap tartott, se mi, se a többiek nem tudtak munkába menni, mert az aluljárót is elöntötte a víz, pihentünk és takarítottunk. 5 Nap: Egy nyugis pénteki nap, megtapasztaltam, hogy az itteni emberek munkához való hozzáállásuk különbözik, Steve-el Peuget boxeren cseréltünk lengéscsillapítókat és ez egész nap tartott, mert nem siettünk, de ahol siettünk, ott se volt észrevehetően gyorsabb a tempó. Este egyik csoporttársammal megtaláltam a közös hangot és sokáig beszélgettünk, kártyáztunk. 6 Nap: Korán keltünk, mivel ma a történelmi főváros volt a cél, ahová gördülékenyen és könnyen odaértünk. Nagyon érdekes és szép volt, de az igazi érdekesség számunkra a Malta Classics kiállítás volt a válogatottan gyönyörű veterán autókkal. Magam se tudom, hogy hogy sikerült megcsinálni, de kaptunk a szervezőktől VIP jegyeket, mind a hatan. Közvetlen a start mellett ülhettünk (!) Kényelmes székeken, saját asztalnál és korlátlan étel (pizza, gyros, hal, szendvicsek) és ital (ice tea, sprite,coca cola, ásványvíz) fogyasztással... hihetetlen volt. Talán életem egyik legmegmaradóbb élménye, bár néhány gyönyörű autót sajnos rommá törtek.
7.Nap: Korán keltünk ismét, mivel messzire kellett mennünk, úti célunk Commino szigete és a Blue Lagoon volt és a gyönyörű barlangok, ahová hosszú és zsúfolt buszozás után egy kényelmes kis bárkával jutottunk el. Egész nap strandoltunk, estére nagyon elfáradtunk. Korán lefeküdt mindenki, beszélgetni se volt energiánk. 8:Nap: Sajnos sikerült napszúrást kapnom a strandolásban, már este is rosszul éreztem magam, de másnapra teljesedett ki, rosszul voltam, egész nap feküdtem. 9:Nap: Szerencsére már jobban voltam, a tanárnő tanácsára még otthon maradtam és pihentem, és a sok folyadéknak köszönhetően sokkal jobban voltam egy kiadós alvás után. 10:Nap: A mai napon már nyoma sem volt a rosszullétnek, gyenge voltam, de már dolgozni el tudtam menni könnyedén, érdemes is volt, ugyanis egy veterán autón dolgoztunk, egy másik kollégával, akit Mark-nak hívtak. Vele nagyon jól kijöttem, ugyanis kiderült, hogy csakúgy, mint én, ő is veteránokkal foglalkozik hobbiként és megmutatta a veterán motorját és az autóját, ami nem volt más, mint egy kirestaurált Fiat 500-as. Mark-al ezután jól kijöttünk, ugyanis érdekelte őt a számára ismeretlen szocialista és főleg magyar veterán járműpark. Érdekes módon az Ikarust még Máltán is ismerték az emberek. Markkal facebook-on bejelöltük egymást és itthonról is tartjuk a kapcsolatot. 11:Nap: Folytattuk Mark-al a munkát, és ennek gyümölcse volt, hogy beindult az öreg sorhatos motor, gyönyörű volt, ezzel a munkával ment el gyakorlatilag az egész napunk. 12:Nap: Újra péntek, ma Steve-el dolgoztam, megtanított sok mindent ezen a napon. Főleg a köszörűvel mutatott trükköket, amit még itthon is tudok majd hasznosítani. Egy BMW 520d-n cseréltünk olajat. Sokat beszélgettünk, mert kevés volt a munka, ezen kívül leginkább szerszámokat takarítottunk. 13:Nap: Ismét korábban keltünk, mai úti cél a Golden Bay volt. Nem volt olyan szép, mint a Blue Lagoon, viszont sekélyebb volt a víz és messzebbre be lehetett menni. A csoporttársaim még egy korallzátonyt is találtak. Sajnos én nem tudok úszni, de napoztam és fürödtem sokat. Délben a tanárnővel ebédelni mentünk, és meghívott minket egy italra, egy máltai különlegességre, érdekes íze volt, mint egy gyógynövényes ice tea, de oltotta a szomjat, mivel a tanárnő másnap utazott haza és jött a másik tanárnő, aki leváltotta őt.
14:Nap: Szabad program, leginkább azzal ment el az idő, hogy találjunk egy olcsó, de könnyen megközelíthető élelmiszerboltot, ami történetesen egy török kisbolt volt. Utána a nap hátralévő felében mostunk és kitakarítottunk, meg vacsorát főztünk, mivel összedobtuk a pénzt rá. 15:Nap: Hétfői nap, nehezen ébredtünk föl, de megérte, kivételesen időben jött a busz és a hátralévő időre másik mester mellé osztottak be, ő volt Daniel, aki velem egyidős, 20 éves volt, nagyon nyugodt és barátságos, jól kijöttünk és sokat viccelődtünk. Azonabn érdekes munkákat is csináltunk, habár a mai nap az ismerkedéssel ment el. Alkatrészmosáson kívül nem igen volt munka. 16:Nap: A mai nap számomra megint érdekes volt, egy veterán autó, ami egy hathengeres Calillac volt, hatalmas kanapé méretű első üléssel, gyújtást állítottunk rajta, de elég furfangos szerkezet volt. Utána váltórudazatot állítottunk, egész napos projekt volt, mivel Daniellel-tartottam a próbaútra, mivel meginvitált rá. 17:Nap: Olajcserés nap, sokat késtünk, mivel két busz sem vett föl minket, de egyáltalán nem zavarta a főnököt, csak legyintett, hogy nem probléma és mosolygott. Sok munka volt, egy Fiat pandán, BMW 520d-n és Fiat Punton csináltunk szervizelést. 18:Nap: Szokásos napnak indult, ám dél körül nagyon érdekes munkát kaptunk, egy nagykövetségi 7- es BMW-t hoztak nagyszervizre, már maga a V12 felirat az oldalán is tiszteletet parancsoló volt, de amikor megláttuk, hogy fal vastagságú ablakai vannak és mázsás ajtói, akkor már a főnök is kijött megcsodálni. Nagyszervizre jött, de meggyűlt vele a bajunk, még az aljában is páncéllemezek voltak, generáloznám a féket, amikor Daniel szól, hogy vigyázzak, majd ketten szedjük le a kereket. Érdekes volt, hogy ugyan mi lehet nehéz egy alufelnin, majd Daniel elmagyarázta, hogy golyóálló még a gumi is. És nem hiába szólt, ugyanis olyan nehéz volt, hogy ketten alig bírtuk leszedni egy kerekét. 19:Nap: ÚJRA PÉNTEK! A műhelyben is érződött a pénteki hangulat, egy fiat scudoból emeltük ki a motort, ugyanis itt nem szokás a motorgenerál, itt fűzöttblokkal oldják meg a kopott motor problémát. Hosszú és körülményes munka volt, először hallottam Daniel szájából egy sokat mondó sóhajtás után, hogy : I love my boss... habár elég ironikusnak hangzott, úgy néz ki, ezzel sokat fogunk még dolgozni, mivel nap végére se sikerült kivennünk a blokkot. Péntek esti vacsorát tartottunk, a tanárnő is átjött hozzánk meglátogatni minket, egy jó beszélgetés és kiadós vacsora után laptopról néztünk filmet. 20 Nap: Sokáig aludtunk, majd kirándulni mentünk. A déli partra mentünk a gyönyörű sziklaszirteket megszemlélni, hatalmas emelkedők és szakadékok voltak, de gyönyörű volt, habár jó éttermet találni kihívás volt, de nem az volt a lényeg.
21:Nap: A mai napon, mivel fáradt volt mindenki, mert sokat dolgoztunk, közösen megszavaztuk, hogy menjünk a tengerpartra, egész nap fürödtünk, jól éreztük magunkat, eléggé elfáradtunk, és mivel holnap munkanap volt, ezért lepihentünk korán. 22:Nap: Hétfő. Folytattuk Daniel-el a Fiat Scudot, munkaidő vége előtt egy órával sikerült végre kivennünk a motort, de nagyon megszenvedtünk vele. Végre kint volt, mire megmosakodtunk, addigra vége is lett a munkaidőnek, de nem is baj, mert elfáradtunk. 23:Nap: Megint késtünk, ugyanis hiába tudtuk már a közlekedést, csak sikerült rossz irányba menő buszra szállni. Késtünk ismét, de a reakció hasonló volt, úgy néz ki, tudja a főnök, hogy milyen itt a közlekedés. A mai nap folyamán a kiszerelt motorról szedtük le a befecskendezőket, és az elektromos rendszert, amiket át kellett szerelnünk a fűzött blokkra. Ezzel teljesen kész lettünk, úgy tervezzük, másnap mehet a helyére. 24:Nap: Pontos beérkeztünk, hideg nap volt, legalábbis a máltaiaknak, nekünk pólós idő, nekik pulóveres, de nem akadályozott minket a munkában. Egy targonca segítségével vissza tudtuk tenni a motorblokkot viszonylag hamar, és ebédidő után már indult is. Nem sokkal munkaidő vége előtt saját lábán álltam ki az autóval, a másnapi munkával meg már állt be Daniel, és azt mondta, hogy ez nehéz munka lesz, készüljek föl rá. 25:Nap: Egy Mercedes 140 volt az utolsó munkanapomra a munkánk, kuplungcsere, elég macerás munka, teljesen ki kell szabadítani a motort, a váltót, és bölcsőstül leengedni a motort. A nap végére eljutottunk oda, de itt volt a búcsú ideje sajnos,mivel ez volt az utolsó munkanapunk. Felkészültem és sok ajándékot vettem, amiből jutott Steve-nek, Mark-nak, Daniel-nek és Emmanuelnak, a főnöknek is. Nagyon jól esett nekik, hosszú volt a búcsú, de úgy néz ki, tudom velük tartani majd a kapcsolatot interneten keresztül. 26:Nap: Újra pénteki nap, de már nem kellett mennünk dolgozni, délután kettőre kellett mennünk az okleveleket átvennünk, és mivel rendben volt az egész szoba, ezért visszakaptuk a 100 Eurós előleget is, elbúcsúztunk itt is és készültünk a hétvégére. 27:Nap: Takarítottunk és pakoltunk, de a tengerpartra még le tudtunk menni. A pakolás estére jutott, nagyon jó volt még utoljára pihenni egyet a tengerparton, de igazából már vegyesek voltak az érzelmek, volt, akinek hiányzott a családja, de volt, aki nem akart egyáltalán hazamenni.
29:Nap: Hazaút, korán keltünk, mivel a busz korán jött értünk, hogy időben elérjük a gépet. Minden simán ment, egészen Isztanbulig, ahol ugyanis a magyarországi nagy viharok miatt az előző gépet nem engedték fölszállni, és a miénket is késleltették, így félő volt, hogy Isztanbulban éjszakázunk, de végül 2 óra késéssel sikeresen hazaértünk és a reptéren már várt a családom.