Лkiállítás a Karoling peremkultúra, а IX. századi avar leletanyag, és későbbi összefüggéseinek bemutatásával indul. Arra a gondolatra építve, hogy az Árpád fejedelem által 995-96-ban végrehajtott honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élt késő avar népesség megérte ezt az időt, s maradékaik beolvadva a honfoglaló magyarságba, alapját képezhették az Árpád kori lakosságnak, s így természetesen a mai magyar népnek. Nem foglalunk állást e népek nyelvi hovatartozását illetően, csupán" azt mutatjuk be, hogy a Somogy megyében található mintegy 90, többségében a késői, úgynevezett griffes-indás kultúrához tartozó, avar kori lelőhely mellett alig 20 a klasszikus honfoglalás- kori lelőhelyek száma, s ez már csupán a számok összehasonlítása alapján is magában hordozza a fent említett lehetőséget. Pannóniát a történeti források szerint 900-ban vették birtokba az Árpád által vezetett honfoglaló elődeink. A jelenlegi adatok alapján úgy tűnik, hogy a frank és a bolgár hadjáratok után sem az avarság teljes kipusztulásáról, sem teljes elszlávosodásáról nem beszélhetünk. Ma már több olyan lelőhelyet ismerünk - főként a Dunántúlról -, amelyik kitölti a nagy számú VIII. századi késő avar kori leletanyag és a magyar honfoglaló emlékek közötti időszakot. A X. századi köznépi temetőkben bizonyosan megtalálható az itt talált asszimilált lakosság. Üveg és féldrágakő gyöngysor Kereki-Homokbánya avar temető 131a. sír- Kantár aranyozott lyukvédő veretei Vörs-Papkert В 307. sír -»
Л Kis-Balaton kutatási program során Vörsön feltártunk egy olyan temetőt (eddig a Kárpát-medence egyetlen ilyen jellegű ismert lelőhelye), amelybe a VIII-IX. század fordulójától a X. század végéig folyamatosan temetkeztek, s a kémiai szerológiai vizsgálatok eredménye egyértelműen erre a folyamatosságra, keveredésre utal. Igen érdekes jelenség, hogy a megyében hitelesen feltárt legkorábbi honfoglalás kori sírok többsége egy avar előzményeket mutató temető szerves folytatásaként került elő. A szerológiai vizsgálatok eredményeként kialakult genetikai egységek (családok) leletanyagát tartalmazzák a tárlók, amelyekben az egyes családokat, régészeti horizontot képviselő egyének koponyája alapján elkészített arcrekonstrukciók teszik szemléletessé egykor élt eleink arcvonásait. Лterem közepén elhelyezkedő, egymásba fonódó három felület a vörsi temetőben megtalált három, egyes szakaszaiban egymás mellett élő régészeti kultúra egybefonódását, az azokat képviselő népességek összeolvadásának lehetőségét szimbolizálja. A kiállítás végén számítógéppel mutatjuk be az Encyclopaedia Humana Hungarica Egyesületnek a honfoglalás koráról és a középkorról készült CD-Rom-jainak anyagát. Лteremben balról jobbra haladva először a megye területén talált VIII-IX. századi leletekkel illusztrálva a Kárpát-medence magyar honfoglalás előtti képét láthatjuk. Lószerszámdísz (ezüst és aranyberakásos vas kantárrózsa) Vörs-Papkert В 307. sír Lószerszámdísz (ezüst és aranyberakásos vas kantárrózsa) Vörs-Papkert В 352. sír
Aranyozott bronz fülbevaló opak üveggyönggyel Vörs-Papkert B. Kétélű vas kard markolata Vörs-Papkert B.I67. sír Bronz övbujtató Vörs-Papkert B. 167. sír A feltehetően belső- és közép-ázsiai eredetű avarság 552-ben lépett az európai történelem színpadára. A türk fennhatóság elől nyugatra vándorolva ekkor keltek át a Volgán. 567-ben már birtokba veszik a legyőzött gepidák erdélyi és tiszántúli országát, majd 568 húsvétját követően az egykori Pannónia, a szövetséges langobardok földjének megszállására került sor. Л г avarok nagyállattartó népességként költöztek a Kárpát-medencébe, ám fokozatos letelepedésükkel megváltozott gazdálkodásuk, és a földművelés lett megélhetésük legfőbb forrása. Az Avar Kaganátus sokáig sikeresen harcolt a Keletrómai (Bizánci) Birodalommal. A hadjáratok végén megkötött béke fejében kicsikart bizánci évpénz (nagymennyiségű arany solidus és egyéb értékes ajándék) az avar arisztokrácia, az előkelők szűk rétegének luxusigényeit elégítette ki. Az avar inváziók utolsó
Tegez öv bronz csatja Vörs-Papkert B. 561. sír hulláma 626-ban megtört a bizánci főváros, Konstantinápoly falainál. Birodalmukat 630-at követően válságok sorozata rendítette meg. Elszigeteltségüket egy keletről jövő újabb népvándorlás oldotta fel, amikor a 670-680-as években - a kagán engedélyével - új nép költözött a területükre, amely mintegy átrétegezte a korai Avar Kaganátus társadalmát. A dél-orosz steppéken uralkodó bolgár fejedelem népei Kuvrat kán fiainak vezetésével szétszéledtek. Az egyik fejedelemfi, Kuber vezette népcsoport Pannoniában telepedett le. A korszerű fegyverzettel megerősödött kaganátus településterülete ekkor minden irányban megnövekedett, közülük mindenek előtt a Bécsi-medence megszállása az Enns folyóig jelentős. A VIII. század folyamán - a korszak jellegzetes motívumáról griffes-indás népességnek nevezett - avarság zöme paraszti életmódot folytatott, ugyanakkor az arisztokrácia és fegyveres kíséretük nomád viseletben járt, keleti divatnak hó- Tegezfilggesztőszíjdíszítő veretei i i Vörs-Papkert В. 561 sír
Tegezfiiggesztó'szíjszíjosztó veretei Vórs-Papkert B. 561 sír A késői Avar Kaganátus hatalmának a Karolingok kelet felé, és a dunai Bolgár Kánság észak-nyugati irányban terjeszkedő politikája vetett véget. Nagy Károly frank uralkodó és vezérei 791-796 között három hadjáratot vezettek az avarok ellen. A frank grófsági szervezet fokozatosan kiterjedt Pannoniára, megkezdődött a keresztény hit terjesztése. A történettudomány erősen vitatott kérdése, hogy mi lett a Kárpát-medencei avarság sorsa: kipusztultak-e a frank és bolgár támadások, majd az azokat követő belharcok következtében? A legújabb - többek között éppen Somogy megyében végzett - régészeti kutatások eredményei arra vallanak, hogy az Avar Kaganátus a IX. század elejétől kezdve a politikai önállóságát megőrizni ugyan nem tudta, a köznép, a lakosság egy jelentős része azonban valószínűleg megélte a magyar honfoglalást, és így egyik lényeges elemét képezi őstörténetünknek. A magyar őstörténet a honfoglalást megelőző két évezredet (Kr.e. 1000-Kr.u. 895.) fogja át. Egykorú írott források híján nincs jóformán egyetlen szilárd pont sem az egész folyamatban, ezért pillanatnyilag nincs olyan hipotézis, amely a többinél lényegesen elfogadhatóbbnak kínálkoznék. Az elméletek későbbi források beszámolóin, a magyarság saját töredékes eredethagyományán, továbbá Juliánus domonkos szerzetes és társai 1235. évi útjáról szóló, Magna Hungáriát említő beszámolón alapulnak. Szintén fontos forrás az arab és perzsa geográfusok tudósításai a IX. századi sztyeppe magyarjainak lakóhelyéről, berendezkedéséről és életmódjáról. A legvitatottabb és a legkevésbé megoldottnak tekinthető kérdés az ősmagyarság vándorútjának rekonstruálása. Feltételezik, hogy legkorábbi szál-
lásuk az Ural hegység és az Ob között, a tajga övezetben volt. Az ugor egységet egy ismeretlen külső erő szakította szét. Arról a mintegy másfél évezredről, amely az ugorok szétválásának feltételezett ideje (Kr.e. 1000 körül) óta az első (VI. századba nyúló) írásban feljegyzett emlékezésig eltelt, a nyelvészet és a régészet adhat számot, ha bizonyos lelőhelyeket az ősmagyarokkal tud kapcsolatba hozni. Elterjedt az a vélemény, hogy az ugoroktól történt elszakadás után az ősmagyarok Magna Hungáriába, a Volga és a Káma folyók vidékére költöztek. A két leggyakrabban emlegetett őshaza Levédia és Etelköz. Az utóbbi a Don (Etel) és az Al-Duna közötti hatalmas térség neve lehetett. A magyarok hosszabb időn át, talán a VII. század óta a kor sztyeppéi nagyhatalma, a Kazár Birodalom fennhatósága alatt éltek, és a IX. században, talán 830 táján váltak függetlenné, amikor biztosan szállásaik voltak az Al-Duna mentén, és törzseik már politikai egységet (törzsszövetséget) alkottak. Az Árpád fejedelem által vezetett magyarok, és a hozzájuk csatlakozott katonai segédnépek 895-900 között foglalták el a Kárpát-medencét. A honfoglalás első szakaszában a Duna-Garam vonaláig nyomultak, elsősorban a sík területeket szállták meg, víz mellé, folyóvölgyekbe, mocsarak által védett területekre telepedtek. A Dunántúl birtokbavétele szövetségesük, Arnulf császár halála után, 900-ban ment végbe. Megyénk területét a feltételezések szerint kezdetben Bogát, majd Bulcsú uralja, Fájsz fejedelem a X. század közepén alakíthatta ki egyik központját a ma is nevét viselő Somogyfajsz környékén, ahol a fejedelmi udvar és a katonai kíséret számára állíthattak elő bucakemencékben vasat az 1988- ban megtalált kohótelepen. Ugyancsak a korszak fontos helye lehetett a Somogyvámos és Bodrog mellett felfedezett hasonló korú kohótelep is. A megye területén még több helyen azonosított vasművességgel kapcsolatos lelőhely az itt lakóknak a nyugati hadjáratokban, majd az uralkodó hadseregének ellátásában betöltött fontos szerepére utalhat. A klasszikus honfoglalás kori (a középréteg sírjait rejtő) temetkezések a legutóbbi időkben, főleg a Balaton partján, illetve attól nem messze kerültek elő (Vörs, Fonyód, Balatonlelle, Balatonszemes). Elképzelhető, hogy az augsburgi vereség (Bulcsú harka halála), s talán Fájsz ezzel együtt járó bukása (hatalomvesztése) után kerül a Balaton déli partján elterülő földek és népek fölötti uralom Koppány családjának a kezébe, s ekkor alakítja ki a később megyeközpontként szereplő somogyvári erősséget Koppány dux. Biztosan használják ebben az időben a vörsi temetőt, amelyik eddig az egyetlen olyan teljesen feltárt lelőhely, ahol folyamatos temetkezést figyelhetünk meg az avar kor utolsó szakaszától egészen az államalapítás időszakáig.
Ezüstfiilbevalópár és ingnyakdíszek a vörsi 406. sírból Aranyozott ezüst lószerszámdísz és övveretek a balatonszemesi honfoglalás kori sírból Vörstől nyugatra, a Papkert nevű határrészen 1983-94 között folytak kutatások a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság támogatásával a Kis-Balaton leletmentő program keretében. Itt két, egymástól 800 méterre levő, egykor vizenyős területtel elválasztott dombon található az a kora középkori település és a kiállításon bemutatott temető, melynek leletanyaga segítséget adhat a dunántúli késő avar kori népesség IX-X. századi életének, és a honfoglaló magyarsággal való asszimilációjának vizsgálatához. A Papkert В elnevezésű lelőhelyen 7000 m 2 -nyi területet tártunk fel. Ez a kiemelkedés kisebb-nagyobb megszakításokkal a középső rézkor óta lakott, vagy temetkezési céllal használt hely volt. A kora középkori leletanyag szerint a késő avar kor legvégén, a VIII IX. század fordulóján kezdtek el ide temetkezni. Ettől az időtől kezdve két - két és fél évszázadon át folyamatosan temetőnek használhatták a dombhátat. A sírok fölé később - a XII. század vége felé - III. Béla királyunk pénzérméivel keltezhető kisebb falu települt.
A régészeti leletanyag alapján három csoport különíthető el: késő avar kori, Karoling és magyar honfoglalás kori műveltség emlékei találhatók a 716 feltárt sír mellékletei között. A késő avar kori griffes-indás népesség hagyatéka a temető egész területén megfigyelhető. A férfiak rangjelző viselete az öntött, vésett-poncolt indákkal, pikkelymotívumokkal és egyéb stilizált növényilletve állatábrázolással díszített veretes öv. A leggazdagabbak hátaslovainak szerszámzatán aranvozott-ezüstözött kantárrózsák voltak, és sírba kerültek fegyvereik, a csontos íj, fokos, harci balta is. A női ékszerek szőlőfürtcsüngős és ovális karikájú, üveggyöngycsüngős fülbevalók, állatalakos és üvegbetétes mellboglárok. A dinnyemag alakú gyöngyök arany- és ezüstfóliás többtagú rúdgyöngyökkel együtt alkotják a nyakláncokat. A IX. századi, nyugati kereskedelmi kapcsolatokat tükröző ún. Karoling-peremkultúrához tartozó leletanyaggal rendelkező személyek többségét a domb nyugati részén temették el. A férfi sírok jel- A fonyódi honfoglaló vitéz aranyozott lemző leletei ennél a csoportnál is elsőezüst nagyszíjvége sorban fegyverek és használati tárgyak: lándzsák, balták, borotvák és csiholok. Egy frank sarkantyúpár a korabeli lovas harcmodorra utal. A női és kislány sírokban Dalmáciára és a Morva-medencére jellemző ékszerek fordulnak elő: színpompás, ún. millefiori- és többtagú rúdgyöngyök, öntött csillagcsüngős és huzalból sodrott fülbevalók, poncolt lemezgyűrűk, üveggombok. Ritka lelet egy szokatlan formájú, valószínűleg övre, vagy nyeregre is akasztható, vasabroncsokkal megerősített sajtár. Ugyancsak e korszakhoz sorolhatók a szűk nyakú palackok. A környékre települő magyar honfoglalás kori népesség figyelembe vette a korábbi temetkezési rendet. A sírsorok szabadon maradt részeit úgy vették használatba, hogy a jelképes lovas - csupán lószerszámokat tartalmazó - temetkezéseik az avar lovas sírok közvetlen környezetében kerültek elő.
A harcos férfiak képviselője négy íjász. A csontlemezekkel megerősített visszacsapó (reflex) íjak és rombusz alakú vasnyílhegyek mellett különleges lelet egy nyíltegezhez tartozó csaton ábrázolt tulipánfejű, sörényes griff. A nyugati fegyverzet és hadviselés térhódításának jele egy kétélű karddal felfegyverzett férfi, aki ezen kívül a fegyverövén többféle hagyomány jegyeit hordozza: a csat honfoglalás kori típus, az öv bújtatóján pedig viking ábrázolásokra emlékeztető állatfejeket láthatunk. A X. századi közösség rangos asszonyainak viseletére jellemzőek az öntött csüngőjű ezüst és bronz fülbevalók, a felsőruházatot és az ingnyakat díszítő aranyozott ezüst pitykék és préselt rozetták, ezüst lemezkarperecek, sodrott kar- és nyakperecek. Egy kisleány nyakláncába - talán egy itáliai hadjárat emlékeként hazahozott - ezüst dénárt, Berengar rex 888-915 közé keltezhető, Milánóban vert érméjét fűzték. A honfoglaló magyar köznép ékszerei a pödrött végű ezüst fülbevalók, lépcsős fejű poncolt gyűrűk, egyszerű bronz huzalkarperecek, hordó alakú ezüstfóliás gyöngyök, ezüstés bronzlemezből készült füles gombok és csörgők. Egy másik fiatal lány bizánci előképet tükröző, üveg- és féldrágakő-berakásos aranyozott bronz gyöngyöt viselt. A temető szerkezete azt mutatja, hogy a különböző társadalmi helyzetű csoportok sírjai bizonyos mértékben elkülönültek egymástól. A domb nyugati részén temették el azokat a bronzveretes öves, illetve a lándzsás, kardos, baltás férfiakat, akik számára a túlvilági élethez nem járt lóáldozat. A faluközösség vezetői aranyozott veretes övvel, s hasonlóan díszes kantárzatú lóval, íjjal, nyíllal, harci baltával eltemetett személyek voltak, akiknek temetkezései a domb keleti felén csoportosultak, szinte szabályos sorokat alkotva. Ez, a korabeli társadalom tagoltságára utaló jelenség nemcsak a késő avar, hanem a honfoglalás kori temetkezések körében is megfigyelhető. A magyar királyok pénzeinek és a jellegzetes kora Árpád-kori tárgyaknak hiánya a leletek közül azt valószínűsíti, hogy e származására nézve többgyökerű népesség - valószínűleg az államszervezés kori belháborúk idején, és esetleg éppen annak következményeként - legkésőbb a XI. század elején felhagyott ezen a helyen a temetkezéssel. A vörsi koraközépkori temető pontos belső időrendjének meghatározása csupán régészeti módszerekkel igen nehéz. A megszokott rétegtani megfigyelések nem vezetnek egyértelmű eredményre, mivel a különböző régészeti leletekkel rendelkező csoportok esetében ugyanazt a területi - társadalmi elkülönülést figyelhetjük meg, ám egymás fölé rétegződés nélkül. A kevés számú, egymást metsző sír inkább a családtagok későbbi tudatos utántemetésére utal, mint arra, hogy egy már elfeledett régi helyre temetkeznek újból. Ezért is próbáltuk meg segítségül hívni a természettudomá-
Avar koriféifi (36-45 éves) Vörs 307. sír (VIII. század vége) VII1-IX. századi nő (21-25 éves) Vörs 243. sír IX. századi nő (30-40 éves) Vörs 252/B sír IX. századi lovas férfi Vörs 655. sír
nyokat, közöttük a történeti antropológiát és a csontkémiai vizsgálatokat. Ezek eredményeinek bemutatását is megkíséreljük a kiállításban, felhívva a figyelmet arra, hogy a Lengyel Imre professzor által meghatározott genetikai struktúrák (családmodellek) csupán egy lehetséges, ám nagyon valószínű megoldásai a temetőn belüli rokoni kapcsolatok ábrázolásának. A tárlókban látható arcrekonstrukciók a különböző csoportokat reprezentáló egyének mai ismereteink szerint legtökéletesebbnek vélt arcmásai. A kémiai szerológiai meghatározásokon alapuló csoportosítás lényege, hogy a vizsgált temetőt sírhalmazokból álló területi egységekre bontják, majd az egyes régiókon belül különböző értékekkel rangsorolják a genetikai kapcsolatokat kizáró, vagy valószínűsítő egyedi biológiai jellegzetességeket. A kialakítható struktúrák közül a legnagyobb valószínűségi értékűt fogadják el, mint lehetséges családot". Л vörsi temető után Somogy megye egyéb lelőhelyein előkerült fontosabb honfoglaláskori leletek bemutatására törekedtünk. Itt szemléletesen láthatjuk az első tárlóban bemutatott avar és az itt kiállított honfoglalás kori öv szerkezete közötti különbséget a Fonyódon talált öv rekonstrukcióján keresztül. Honfoglaló eleink szinte azonnal megtelepedésük után megindították mintegy hetven éven keresztül folytatott ( kalandozások" néven számon tartott) hadi vállalkozásaikat a keresztény országok ellen. Eközben eljutottak az Atlanti óceánig és a Pireneusokon túlra is behatoltak. A 933-as merseburgi vereség után fordult figyelmük Bizánc ellen, majd 970 után itteni hadjárataikat is beszüntették. A Balaton déli partján elhelyezkedő temetkezések részben még a kalandozásokban" résztvevő harcosok nyughelyei lehetnek, amit a sírjaikban talált nyugati pénzek jeleznek. A fonyódi öweretek 1988-ban az általános iskola épületének bővítésekor kerültek elő. A húsz éves kora körül meghalt férfi lábánál, a váz szintjénél magasabban temették el az összegöngyölt lóbőrt a benne hagyott koponyával és lábszárcsontokkal. A lóbőrre tették az ezüst lemezcsíkokkal díszített kantárt, és mellé helyezték a kengyeleket is. Az aranyozott ezüst veretes övön a veretek közé varrták fel Provencei Hugo (926-945) és II. Lothar (931-950) itáliai királyok 931-945 közé keltezhető közös kibocsátású pénzérméit. Az övön bizonyára tarsoly is lóghatott, mivel a zárószíjat díszítő kis pajzs alakú veretek és a szíj végére erősített kis szíjvég is előkerült. A 20-22 éves férfi nyakában egy eredetileg domborított arany lemezből kinyírt, átlyukasztott szabálytalan alakú csüngő volt. Az egykori ruha ujját csuklónál és a nadrágot a bokánál ezüst lemezcsík díszítette. Jobb fülében egyszerű ezüst karika fülbevalót viselt.
Honfoglaló íjász Vörs 500. síi- Honfoglalás kori no (21-25 éves) Vörs 406. sír X. századi harcos (46-55 éves) Vörs 167. sír X. század végifé?fi (41-50 éves) Vörs 710. sír
A balatonszemesi sír szép veretei szintén 1988-ban kerültek a múzeum tulajdonába. A sírban a mellékletek között egy IX. századi (Theophilus, II. Mihály és Constantin együttes uralkodása alatt vert) bizánci arany solidus negyed része, valamint I. Berengar királyságának (888-915), illetve császárságának (915-924) idején kibocsátott (átfúrt, de jó megtartású) ezüst érméi kerültek elő. Az öweretek és a tarsoly záró szíj szíjvégének archaikus stílusa (tarsolylemezes körhöz való tartozása), a Berengar-érmek jó állapota alapján a sírt a X. század első harmadára keltezhetjük. J w elentősebb, de szerényebb leletanyaggal rendelkező honfoglalás kori lelőhely a korábban említett X. századi vaskohász telepek mellett még Somogyaszaló 13 sírral. Somogyjádon 12 sír került napvilágra, Tengődön 3 lovas sír maradványait sikerült megmenteni, Zselickislakon is lovas sír került elő. Л kalandozások" kudarca után Árpád dédunokája, Géza nagyfejedelem (972-997) tette meg az első lépéseket az állam megszervezése felé. Elindította az országban a térítést, megkezdte a központi hatalom kiépítését. Békére törekvő politikáját megerősítették azok a dinasztikus házasságok, melyeket gyermekei kötöttek külföldi uralkodóházak tagjaival. A bizánci fenyegetés miatt szüksége volt a német birodalom politikai, erkölcsi és esetleges katonai segítségére, központosító törekvéseit csak erős katonai kíséretével tudta megvalósítani. Mindemellett igyekezett olyan országot utódjára hagyni, amely független minden külső hatalomtól. Művét fia Szent István (997-1038) fejezte be. Királlyá koronáztatta magát, s meghozta azokat a törvényeket, és intézkedéseket amelyek az állam alapjainak lerakását jelentették. Pénzt veretett, okleveleket adott ki. Megalkotta a vármegyéket, melyeknek eredeti határaira a szintén általa alapított püspöki egyházmegyék, főesperességek alapján tudunk következtetni. Sorozatos katonai győzelmei nyomán sikerrel fogta a Kárpát-medencét teljes politikai, vallási egységbe. Somogyban az Istvánnal szemben pogány ideológiával fellépő, egyébként valószínűleg a bizánci keresztségét felvett, Koppány leverését követően az Istvánt segítő Rád, Harc, Győr és Tibold nemzetség kapott birtokokat. Az államszervezés során Somogyváron egy királyi főispánsági, Segesden pedig még egy királynéi központ is kialakult a megye területén.
Лközépkor folyamán Magyarországot nem egy ízben Európa Eldorádójának nevezték. A Kárpátok védelmét élvező ország szinte teljesen önellátó volt és egyes régiói egymást kiegészítve alkottak egy különleges egységet; a Kárpátokból származó nemesfém, az erdélyi sóbányák, az Alföldön felcseperedő rideg marhák, a dús szántóföldek, a tölgyesekben makkoltatott disznónyájak, a halban bővelkedő tavak, és a vad borította erdők mind-mind hozzájárultak Magyarország gazdagságához. Amellett, hogy Európa legnagyobb nemesfémet bányászó és exportáló állama volt Amerika felfedezéséig, ezüst-, és arany neműi Kijev, Velence, Regensburg, valamint a Rajnán túli világ minden részébe eljutottak, irigyelt gazdagságát élő marha exportjának is köszönhette. A tőzsérek által lábon hajtott marhák egész Közép-Európát ellátták hússal, emellett bor, gabona, hal és vadbőség jellemezte. Galeotto Marzio szerint A magyarországi folyamoknak csak egy része víz, a többi hal." Aratás és juhnyírás ábrázolása duc de Beny herceg Hóráskönyvéből. (1411-1416) Magyarország földjének termékenysége már az első századokban szembetűnő volt. 1096-ban, amikor az első keresztes hadak átvonultak Magyarországon, Guibert apát a következőket írta: Se szeri, se száma a toronymagasságú búzaasztagoknak, a nyájaknak száma töméntelen." A kenyérgabona (rozs, búza), zab és köleskása mellett a középkorra a jelentős húsfogyasztás volt jellemző. A királyi szakácsdinasztiák nemzedékről nemzedékre öröklődtek. Fő központjuk a Somogy megyei Nagyszakácsi és Kölked volt, és több tagjuk az
idők folyamán a főnemesség soraiba emelkedett. A kölkedi Szakácsiak 1429-ben családi címert is kaptak, amely egy nyíllal átlőtt levágott sas lábat ábrázolt. A szakácsok ízletes főztjük mellett hűséges bizalmi emberei is voltak a mindenkori királynak. A borivás szenvedélyének már a középkori Magyarországon is sokan hódoltak. II. (Vak) Béláról írja a krónika, hogy: a borívásra adta magát, s udvari emberei ahhoz valának szokva, hogyha a királytól valamit részeg állapotban kértek, mindent megkaptak. És az így adott javakat a király akkor vissza Л kölkedi Szakácsi család címerképe már nem vehette, amikor kijózanodott." Nagy Lajos király lakodalmán patakokban folyt a jó minőségű budai és pozsonyi bor, a XV. században viszont már a szerémségi, somogyi és baranyai borokat dicsérik. Mátyás király Budaszentlőrincen lelkét üdíteni" a kolostor pincéjét is felkereste, a pesti nótárius dala pedig így szól: Tabernában halni meg, ez az akaratom, Hol epedő ajkammal utolsót ihatom, Hol peng a citera, felzendül a kardal, E vén korhely iránt, Uram, legyél irgalommal." A főúri étkezésekről ad színes leírást Bonfini: A fiatal liba, a kacsa, a kappanok, fácánok, foglyok, seregélyek, melyek nagy számban vannak errefelé, aztán borjú, bárány, gödölye, disznó és vaddisznó, húsok meg halak, mindegyik a maga külön mártásában úszik és fűszereződik. Az is szokás, hogy nem úgy, mint nálunk (ti. Itáliában), mindenki külön tálból eszik, hanem valamennyien egy tálból kapnak, és senki sem használ villát, amikor a falatot fölemeli, vagy a húsba harap." Bőséges lehetett a lakoma Thurzó Ilona mennyegzőjén is, ahol 31 ökör, 80 borjú, 166 bárány, 44 malac, 2 vaddisznó, 6 szarvas, 30 őz, 20 nyúl, 308 fogoly, 434 lúd, 1165 kappan, 97 tyúk, 56 ponty, 460 pisztráng, 235 menyhal, 308 fehér hal és 162 más különféle hal lelte halálát.
A nagy mennyiségű hal fogyasztása a számos böjti naphoz kapcsolódott. A dömösi apátság alapításakor a szerzetesek ellátására II. Béla 33 helembai halászt rendelt, akiknek minden hét szerdáján, péntekjén és szombatján, valamint a 40 napos nagyböjt ideje alatt napi 30 darab, legalább 4 tenyér nagyságú halat kellett beszolgáltatni. A böjt sok esetben inkább lakomának tűnhetett, amint azt Thurzó Szaniszló, Galgóc kapitányának 1603. január З.-i, péntek napi, 19 fogásos böjti fogyasztásából is kiderül. Minden hajdani királyi váruradalmunknak megvolt a maga királyi halászfaluja. A természetes vizek mellett, a kolostorok kertjében ásott halastavakban is folyt a haltenyésztés. Különleges halfajunk a viza, a XVI-XVII. Italozás ábrázolása cg)' genovai tavernából. században az export marha népszerűségével vetekedett. Ezt a rendkívüli méretű halat ugyancsak a hentesek darabolták, dolgozták fel. A vizát folyamrekesztéssel fogták, a kisebb halakhoz azonban merítőhálót, vejszét, varsát használtak. Evlija Csele-bi török utazó 1666-ban a következőket írta a Balatonról: Kanizsa és Koppan váraktól egy merhálé hoszszúságú helyen nagy tó van, amelynek kerülete 47 mérföld. Négy oldalán erős várak állnak... A Balatonban ezernél is több fajta hal van, ízletesebbek ezek, mint más országok tavi halai." A középkorban az átlagéletkor - 32-34 év - főleg a magas gyermekhalandóság miatt volt ilyen alacsony. A középkori embert ugyanak- Szarvasáhrázolás középkori padlótéglán kor a járványok, éhínségek, termé- Gálosfa-Kistótvárosból. szeti katasztrófák, háborúk is tize-
delték (kolera, pestis), illetve a temetők csontanyagának tanúsága szerint jelentős mértékű lehetett a csontbetegségek száma is (köszvény). A korabeli források 1194- ből a Dráva-Száva közti területen sáskajárásról, éhínségről és járványról, 1224-5, 1270 és 1348- ból pedig pestisjárványokról számolnak be. 1439-ben vérhas okozta Albert király halálát. A gyermekágyi láz nem kímélte a királynékat sem, Anne de Foix, II. Ulászló hitvese 1506 júliusában, alig 10 nappal II. Lajos születése után halt Körmenet ábrázolása a Mátyás Graduáléból, díszes sírkövekkel a kerengő' udvarán. meg. Matuzsálemek azonban a középkorban is léteztek, erre példa egy Somogyi Mátyás nevezetű jenéi jobbágy, aki 1615-ben, tanúvallomásának idején 125 éves, és állítása szerint János király és Izabella esküvőjén már javakorabeli emberként vett részt. A XV századi Magyarországon 62 ünnepnap volt a vasárnapokat leszámítva, így a 365 napból csak 251 telt munkával. Nemhiába nevezi egy korabeli forrás Magyarországot Boldogasszony rózsakertjének, vagy ahogy egy átutazó francia domonkosrendi szerzetes írja 1308-ból:...legelőkben, kenyérben, húsban, aranyban és ezüstben bővelkedő föld ez. Halakban pedig minden országnál gazdagabb... a folyók legtöbbjének homokja aranyat hord. Ezért aztán Magyarországon az urak állandóan mosatják, termeltetik és gyűjtik az aranyat." Somogyvári pártamaradványok.
Лközépkori településtípusok rendkívül tarka képet mutatnak. A honfoglalás-kori téli-nyári szállásváltó rendszerből az Árpádkor elejére jellemző szórt, tanyasias jellegű falvakon át a középkor 1 utcás, illetve szabályos elrendezésű településéig a legváltozatosabb térszerkezet alakulhatott ki. A legegyszerűbb tanyasias települések a középkor egészében léteztek, bár egyes időszakokban nagyobb szerepet kaptak. A korai, később elhalt település magvak mellett a későbbi évszázadok folyamán egy bizonyos fokú kirajzás figyelhető meg a túlzsúfolt falvakból, és ezzel együtt kisebb irt- Városábrázolás Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki szárnyas oltáráról. ványtelepülések is létrejöttek. 1427. Ezek a pár házas települések ritkán falvakká alakulhattak át, ám legtöbb esetben elenyésztek. A szabályos elrendeződésű falvak főleg a telekrendszer létrejötte után az egész országban elterjedtek. A legtöbbször egy utcás falu utcájára merőlegesen elhelyezkedő telkek a rajtuk épült házzal, csűrrel, istállóval és más gazdasági épületekkel alkották a belsőséget (fundus), a kert, gyümölcsös és a szántóföld a telekméret arányában tartozott hozzá. A templom vagy a falu közepén egy orsómag alakban kiszélesedő téren állt a piaccal együtt, vagy egy domboldalon foglalt helyet. Kedvező földrajzi adottságok és útviszonyok, vámok, révek mentén fekvő falvakból oppidum (mezőváros) is keletkezhetett. Civitasok, a király által adományozott jogkörrel rendelkező városok már sokkal ritkábbak. Korai településeink sorában, sok esetben találkozunk szolgáltató falvakkal, melyek nevüket egy bizonyos foglalkozásról, mesterségről kapták (pl. Szántód, Kovácsi, Szakácsi, Ötvös). A X-XI. századi ispáni várak, mint az államigazgatás központjai épültek ki. A várispánok egybegyűjtötték a terményadót, de ezek a földvárak voltak a hadmozgósítás, bíráskodás, egyház és közigazgatás központjai is a XIII. századig. A tatárjárás utáni időszakban, a kőből épült magánvárak elterjedésével jelentőségük csökkent. A középkor végi 20 000 falu, illetve 800 mezőváros sűrű településhálóza-
tot mutat, Somogy is az egyik legsűrűbben lakott megye a XV században. A török háborúk alatt a végvári vonalon fekvő területekről való elköltözés miatt mind több és több falu válik lakatlanná. Dernschwam császári követ 1555-ben a Dráva-Duna közén vonul át és a pusztulásról a következőket írja: Ez a szép termékeny táj Lajos király halála óta pusztává és elvadulttá vált, a bozótok és erdők rablók, martalócok búvóhelyéül szolgálnak, sok-sok elpusztult falu nyomai láthatók, a jó termőföldeket alig művelik, s a táj nap mint nap pusztább lesz." A lábon hajtott marhák messze földre eljutottak. A hamburgi állatvásár ábrázolása. Sarkantyúk Somogy megyei lelőhelyekről. П е tűrje a papság, hogy a nép a temetőben, vagy magában a templomban táncra perdüljön. Mert Szt. Ágoston úgy rendeli: ünnepnapon is inkább kapáljon, vagy szántson az ember, mintsem, hogy vigadozzék! A templom, a kolostor legyen az Isten háza! De az se forduljon többé elő, hogy a templomban, ahol istentiszteletnek, élők és holtak üdvét szolgáló imádságnak kell felhangzania, rablók és fosztogatók lakomázzanak, s ott gyűjtsék össze rablott zsákmányukat. " (Az 1279 évi budai zsinat exkommunikációs határozatából.) Nem véletlenül születtek meg ezek a szigorú ítéletek, hiszen a középkori vallásgyakorlatot a hitbuzgalom mellett a kitörő életöröm is jellemezte, amelyre egy példa az az aacheni zarándoklat 1524-ből,
ahová a magyarokat vándorszínészek, síposok, dudások, medvetáncol tatok és csepűrágók kisérték. A középkori ember életét nagymértékben meghatározta a hit. Magyarország a Kelet és Nyugat határmezsgyéjén mindkét egyház befolyási övezetéhez tartozott. A görög bazilita kolostorok szétszórtan ugyan, de a XIII-XIV. századig fennmaradtak (Szávaszentdemeter, Tihany, Visegrád). A dinasztikus házasságok révén sok esetben ugyancsak erősödött ez a vonal. A legkorábbi bencés monostorok a kulturális élet központjaivá váltak, A somogykéthelyi korpusz. a XIII. századtól sok esetben hiteleshelyi, (oklevél kiállítás) funkciókat is elláttak. A világi papok közül a megyéhez kapcsolódó szervezeti formában a főesperes látta el a legfőbb feladatokat, akinek kötelességei közé tartozott a Cannonica Visitacio is, ilyenkor kíséretével plébániáról plébániára vándorolva begyűjtötte a tizedet és tájékozódott a vidék hitéletéről. Az iskolák a papság kezelésében voltak, akik a XV században már a falusi és városi plébániák mellett sok helyen alapfokú iskolákat tartottak fenn. Az első magyar egyetemet Nagy Lajos alapította Pécsett 1367-ben, ahol a septem artes liberales (hét szabad művészet) elsajátítására oktatták a diákokat. Bár a szóbeliség még a királyi udvarban is magyar nyelven történt, a magasabb műveltség fogalmai a latinhoz kötődtek, így az írásbeliség is e nyelven folyt. A budai polgárok kiátkozzák a pápát. (XIV század eleje) Harangábrázolás a Képes Krónikából
Megyénkben az első királyi alapítá sú bencés monostor (1091Somogyvár) Szt. László királyunk nyughelyéül is szolgált. A franciaor szági S. Gilles-i anyakolostor alá tar tozó monostor híres búcsújáróhely ként a zarándokútvonal mentén fe küdt. Az okleveles adatok szerint egyik első, főúri alapítású monosto runk (1061) Zselicszentjakabon ta lálható. A falusi templomok jóval szeré nyebb külsővel, kisebb alapterület tel bírtak, nem egy esetben nem ál landó anyagból épültek, (patics-, ilszent István király és Gizella királyné letve fatemplomok) Szt. István törtemplomot alapít. Miniatúra a Képes vénye alapján minden 10 falunak Krónikából. közösen kellett templomot építenie és temetkezni is csak a plébánia jogkörrel rendelkezett templomok körüli megszentelt földbe lehetett. A románkori építészet kőfaragványai mögött ugyanúgy felsejlik a honfoglalás kori ötvösművészet motívumkincse (palmetták), mint az antik világ táptalajából táplálkozó bizánci, illetve hazánk ba lombard közvetítéssel érkező akantuszleveles, szalagfonatos díszítés..amaury de Bénc teológus oktat a Párizsi Egyetemen. (XIII. század eleje)
Лmagyar ötvösmunkák különlegessége a Kelet és Nyugat irányából érkező kettős hatásnak köszönhető, amelyből végül is a XIV. századra szökik szárba a magyarokra jellemző, egyedi sodrony zománc művesség. Ennek jellemzője, hogy a díszítéshez szolgáló gömböcskéket úgy készítették, hogy a megolvasztott fémet hideg vízzel telt edénybe ejtik, majd ezeket szétválogatva illesztették a kelyhekre, cibóriumokra. A magas művészeti szinten alkotó ötvösök mellett az egyszerű vidéki mesterek a köznép ízlésének és főleg pénztárcájának megfelelő ékszereket készítettek; az Árpád-korban a hajkarikák, fülbevalók, gyűrűk, üveg gyöngysorok számos típusával találkozhatunk. A későbbi korszakra már a gyönggyel és rozettával kirakott párták, pártaövek, karperecek a jellemzőek. Ezek sokszor egyszerűbb anyagból a gazdagabbak ragyogó öveit próbálták utánozni. Avasfeldolgozáshoz kacsolódó elnevezések (Kovács, Vasas, Csatár) ugyancsak a korai gazdasági szervezet részeként jelentek meg. A mindennapi élet eszközeihez és a háborúk fegyvereihez a vasat hosszú ideig földbevájt, úgynevezett bucakemencékben állították elő a helyben bányászható gyepvasércből. A méhészek a gyertyaöntés alapanyagán, a méhviaszon kívül jófajta mézsört is készítettek. A viasz a nemesfémmel, posztóval vetekedő export cikknek számított. 1495-ben a kassai apácák már valóságos művészei voltak a gyertyakészítésnek, és a megformázott gyertyákat ki is festették. A mindennapi háztartás szerves részét képezték a fazekasok fazekai, bográcsai, bögréi, kancsói és korsói. A korai időszak kézi korongját a középkorra felváltotta a lábbal hajtott gyors korong, így vékonyabb falú edények készülhettek. A legtöbb áru a helyi piacon talált gazdára, csak a különlegesen kiképzett, és a díszkerámia jutott el messzi vidékekre. Rezgőtűk a későközépkorból. (Kaposvár. 61. úti ásatások anyaga) A kelmekészítés régészetileg alig rekonstruálható, néhány orsógombon és a szövőszéket rögzítő cölöpök nyomain kívül csak ritkán találunk ruhafoszlányokat. A mindenkori viseletre sokkal több adatot nyerünk az ábrázolásokból, leírá-
sokból, tiltásokból. Könyves Kálmánnak a világias öltözködést tiltó rendelete bemutatja az előkelők ruházatát: Senki, aki a klerikusok sorában áll, ne viseljen világias ruházatot! Úgymint drága szőrmegallért, tarka tunikát, vörös hosszúujjast, színes takarókat, ne hordjon zöld inget, színesre festett cipőt, ne viseljen selyeminget, se selyem tunikát. Ne hordjanak selyem mellkendőt sem, nyakukat ruhakapocscsal, nyakravalóval kössék be." A magyar udvari viselethez kiváló adalékul szolgáló, a XV század közepén készült kártyasor a magyar viselet egyes specifikus részleteit is bemutatja. A prémes ruha, süveg, néhol turbánszerűen alágyűrt fátyollal a magas rangot jelezte. A ruhák drágaságára utal, hogy még a Mezőgazdasági eszközök a megyeiből. végrendeletekben is sokszor szerepelnek, sőt zálogba is vethetők. A köznép ezzel szemben házilag készített, erős anyagú, durva posztóból (daróc) készült ruhában járt, bár bizonyára még ez is értéket képviselt, hiszen 1389-ben Igaion az egyik jobbágytól palliumát (köpeny) és tunikáját (ing) szedik el. Fazekastermékek ásatásokból.
Bronzveretekkel díszített ruha készítése 1400-ból. A Nádor kódex szemléletesen írja le egy gazdag reneszánsz ember életvitelét. A szegény ember így szól a haldokló gazdaghoz:...no hol vannak a nagy telkök kiket gyűjtöttél, a széles paloták és a magas tornyok, kiket rakattál, a gyöngyök, firisök, a kösöntyők, a násfák, a gyűrűk, kiket ujjodba viseltél? A sok pénzt inkább szeretted, hogynem Istent, a jóízű fives ételeket, a kenetöket, a jó színű fejér ezüst edényeket, a színváltoztató különb-különb jó ruhákat. Hová lőttek a nagy ékös ágyleplök, lepődök? Nincsen immár vad- és madárhúsod, sem jelös vacsorád, sem jó fives boraid, de tenmagad vagy férgeknek étke." ЛSomogy vármegye központját képező, Kupavár nevet viselő földvárban Szent László király alapított bencés monostort, amelyet a kolostort benépesítő francia származású szerzetesek St-Gilles védőszentje, Szt. Egyed tiszteletére szenteltek. Az alapítólevelet László 1091-ben adta ki a Saint Gilles-i apát és Teuzo pápai legátus jelenlétében. A kolostoralapítás táján épült fel a monostor temploma: három hajós, három apszisos bazilika, amelynek falait kívül-belül lizénák tagolják. Nyugati két szakaszát az oldalfalaknál később épített fal különíti el a templom terétől. E fal középrésze derékszögben megtörik és egy korábbi falazott sírkamrát fog közre. A nyugati tér két szakaszos, két tornyos előteret képez, amelyet való lovagalakos csempe töredékéről. Középkori arcél. Apostolábrázohb színűleg csak utólag választottak (Gálosfa-Kistótváros)
A somogyvári bencés apátság madártávlatból. el a templom terétől. A templom nyugati homlokzatán és déli oldalán egyegy lépcsőzetes bélletű, oszlopok nélküli kapuzat maradványa származik ugyanebből az építési szakaszból. A faragványok valószínűsítenek egy átépítést a XII. század utolsó harmadában, míg a kolostor a gótikus kerengővel a XIII. század második évtizedében épülhetett. A templom átépítése során az eredetileg kő kváderekből épített falazatokat téglafalak váltották fel. Az északi mellékhajóhoz valószínűleg ugyanekkor négyzetes, alacsonyabb padlószintű mellékteret építettek, amelyet ajtó és ablaknyílás kötött össze a templom terével. A benne talált oltármenza később kerülhetett ide. A valószínűleg emeletes melléképítményhez tartozó tér rendeltetése sekrestye vagy káptalanterem lehetett. A kolostor későbbi gótikus átépítésére a XIV század végén vagy a XV század elején került sor. A XVI. század elején az elhagyatott, düledező templomot helyreállították, de már ekkor műhelyeknek és magtárnak használták nyugati előcsarnokát, ahol a tornyok alatt pincét alakítottak ki. A kolostor területén 1824 óta folynak kutatások. 1896-ban Gerecze Péter végzett ásatást, 1972-től Bakay Kornél folytatott nagyszabású feltárást. Költő László-M. Aradi Csilla-Szentpéteri József
AZ AVAR TÖRTÉNELEM FONTOSABB ESEMÉNYEI 562 Avarok az Al-Dunánál, bebocsátást kérnek a Bizánci Birodalomba 567 Találkozás a germán népekkel: szövetség a pannóniai langobardokkal a tiszántúli és erdélyi gepidák ellen 568 Avarok Pannoniában, Baján kagán uralkodása (562-601) 623/624-658/660 Samo frank kereskedő szláv állama függetlenedik az avar hatalom alól az Alpesek vidékén 631 Bolgár felkelések az Avar Birodalom területén 634-635 körül Kuvrat bolgár kán több csatában megveri az avar kagánt és a pontusi steppén, a Kubán vidékén megalapítja az onogur-bolgár birodalmat 670 körül Kuber, Kuvrat negyedik fia népének betelepülése Pannoniába - a griffes-indás kultúra kialakulása 692 Békekötés a frankokkal, az avar birodalom határát az Enns folyó mentén állapítják meg 791 Nagy Károly frank uralkodó támadása az avar birodalom ellen 795 Avar belháború, a legfőbb méltóságok, a kagán és a jugurrus halála. Erik friauli herceg kirabolja az egyik avar uralkodói központot, hringet 803 Nagy Károly felállítja a Dunántúlt is magában foglaló Oriens tartományt 804 Krum bolgár kán győzelme a Tiszánál az avarok fölött 805 a megkeresztelkedett új avar fejedelem, Theodor capcan szálláshelyet kér Nagy Károlytól a szlávok zaklatásai miatt inter Sabariam et Carnuntum" (Szombathely és Petronell között) 822 Avar követség utolsó említése a frankfurti birodalmi gyűlésen 838-839 A Mojmir morva fejedelemtől elűzött nyitrai herceg, Pribina frank birtokot kap Mosaburg (Zalavár) környékén 850 Liupram salzburgi érsek templomot szentel Mosaburgban Mária tiszteletére 860 k. Pribina halála Német Lajos Regensburgban kelt oklevele Savaria közelében Wangariorum marcha" nevű határhegyet említ 861-873 k. Kocel, Pribina fia a zalai frank grófság ura 866 Cirill és Metód Mosaburgba érkezik 870 A pápa Metódot Sirmium érsekévé nevezi ki. Adófizető avarok említése A bajorok és karantánok megtérése с egyházi iratban 895 Magyar honfoglalás a Kárpát-medencében
A MAGYAR HONFOGLALÁS ÉS ÁLLAMALAPÍTÁS FONTOSABB ESEMÉNYEI 567-től A Kazár(nyugati türk) Birodalom kialakulása Kelet-Európában 700-750 között A magyarok nagy része elhagyja az őshazát, Magna Hungáriát és Levédiába költözik 820-as évek Kazáriai háborúk - a fellázadt kabarok a magyarokhoz menekülnek 830-as évek A magyarok elszakadása a kazároktól 839 Magyarok az Al-Dunánál, a Kárpátok előterénél 860 Konstantin szerzetes magyarokkal találkozik a Krím félsziget tájékán 862 A magyarok először jelennek meg a Kárpát-medencében Karlmann, Oriens prefektusa szövetségeseként 881 A magyarok és a kabarok Szvatopluk morva fejedelem oldalán Bécs mellett a frankok ellen harcolnak 882 Az Orosz Őskrónika Kijev mellett Magyar hegyet említ 886-889 Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár adata szerint a magyarok a Don és az Azovi tenger vidékén fekvő Levédiában élnek 889 Besenyő-magyar háború, menekülés Etelközbe 892 A magyarok Arnulf keleti frank király szövetségesei, Szvatopluk ellen harcolnak 894 A magyarok Árpád fia Levente vezetésével - Bizánc szövetségeseként - az Al-Dunánál legyőzik Simeon bolgár cárt, Szvatopluk szövetséget köt a magyarokkal, akik megtámadják a frank fennhatóság alatt álló Pannoniát, Szvatopluk halála 895 tavaszán Árpád fejedelem a magyar fősereggel átkel a Vereckei hágón, Álmos nagyfejedelem halála Erdélyben 899-900 Magyar seregek Lombardiában harcolnak Berengár itáliai király ellen 899 Arnulf keleti frank császár halála 900 A magyarok birtokba veszik Pannoniát 902 A magyarok hadai megdöntik a Morva Fejedelemséget 904 Kurszán fejedelem halála a bajor-magyar határvidéken, Árpád egyeduralkodása 907 július 4-5. A keleti frank birodalmi sereg veresége a magyaroktól Pozsony mellett, Árpád halála
900-as évek Többnyire sikeres magyar hadjáratok Európában, ám két megrendítő vereség miatt (933: merseburgi csata Szászországban, 955: augsburgi csata Bajorországban) megszűnnek a nyugati irányú kalandozások" 943 után Fájsz nagyfejedelem uralkodása 948 Bulcsú harka és Tormás herceg megkeresztelkedik a bizánci fővárosban, Konstantinápolyban 955 után Taksony nagyfejedelem uralkodása 965 Szvjatoszláv orosz fejedelem megdönti a Kazár Birodalmat 970 Az orosz, bolgár, besenyő hadakkal szövetkezett magyar seregek veresége a bizánci Arkadiopolisnál véget vet a kalandozásoknak" 970 után Géza nagyfejedelem uralkodása 972 Magyar követség I. Ottó német-római császárnál békekötés és a kereszténység felvétele végett, szentgalleni Brúnó a magyarok térítő püspöke 973 húsvétján Az I. Ottó által összehívott quedlinburgi fejedelmi találkozón magyar főurak vettek részt 977 Vajk születése, a keresztségben az István nevet kapja 995 Adalbert prágai püspök - római útja előtt - Géza esztergomi udvarában időzik 996 A Szent Márton hegyi (Pannonhalma) bencés apátság alapítása István feleségül veszi Gizella bajor hercegnőt 997 Géza halála után István a magyarok nagy fejedelme Koppány herceg fellázad Somogyban, de a német lovagokkal megerősített István legyőzi a veszprémi vár alatt 1000. dec. 25. - 1001. január I. között Istvánt királlyá koronázzák, a Magyar Királyság befogadása Európa keresztény államai közé 1001 húsvétja II. Szilveszter pápa a ravennai zsinaton szentesíti az esztergomi érsekség és a magyar püspökségek felállítását 1018 után A Jeruzsálembe vezető zarándokút megnyitása Pannonián keresztül 1030 II. Konrád német-római császár sikertelen támadása Nyugat- Magyarországon 1031 Imre herceg halála, István király fiú utód nélkül maradt 1032 Vazul herceg sikertelen merénylete a király ellen 1038. augusztus 15. István király meghal, örököse unokaöccse, a velencei származású Orseolo Péter
A MAGYAR KIRÁLYOK Az ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK I. (Szent) István 1001-1038 Péter 1038-1041, 1044-1046 Aba Sámuel 1041-1044 I. András 1046-1060 I. Béla 1060-1063 Salamon 1063-1074 I. Géza 1074-1077 I. (Szent) László 1077-1095 (Könyves) Kálmán 1095-1116 II. István 1116-1131 II. (Vak) Béla 1131-1141 II. Géza 1140-1162 III. István 1162-1172 ellenkirályok: II. László (1162-3) és IV István (1163) III. Béla 1172-1196 Imre 1196-1204 III. László 1204-1205 II. András 1205-1235 IV Béla 1235-1270 V István 1270-1272 IV (Kun) László 1272-1290 III. András 1290-1301 Premysl Vencel 1301-1305 Wittelsbachi Ottó 1305-1307 ANJOU-HÁZ I. Károly (Róbert) 1308-1342 I. (Nagy) Lajos 1342-1382 Mária 1382-1395 II. (Kis) Károly 1385-1386 Luxemburgi Zsigmond 1387-1437 Habsburg Albert 1437-1439 Jagelló I. Ulászló 1440-1444 V (Utószülött) László 1445-145 7 Hunyadi I. Mátyás 1458-1490 Jagelló II. Ulászló 1490-1516 II. Lajos 1516-1526
CHAPTERS FROM THE STOREHOUSE OF MEDIEVAL LIFE Joining to the festivals connected to the 1000. Anniversary of the Founding of Hungarian State and the commemorations of the arrival of the Hungarians 1100 years ago, the Rippl-Rónai Museum of Kaposvár exhibits medieval finds from the archaeological collection of Somogy. The researches of the recent years together with the unscheduled excavations brought forth settlement traces and finds along the Southern shore of the Balaton, which contain burials of the first generation of the conquering Hungarians of the Transdanubian region (Fonyód, Balatonszemes, Boglárlelle). It is in Somogy that a specific cemetery has been located, which upon archaeological evidence was used continuously from the end of the VIII. Century until the last decades of the X. Century. Hopefully its analysis can contribute to the clearance of the question of Avar continuity and the problem of assimilation. At the beginning of our exhibition we selected a collection from the finds of the abovementioned excavation (Vörs-Papkert). As a frame we have exhibited the parallels of these articles originating from other excavations, dating from the latest Avar period, and also the finds of the conquering Hungarians from other parts of the county. The most significant novelty of the exhibition is the one-time family structure model accomplished throvigh chemical-serological method (blood group analysis, the determining of collagen types in bones etc.). The exhibition is made more vivid by the face reconstruction achieved by the elaboration of the anthropological material. On the maps representing the Avar and Hungarian settlements, their siting in connection to each other and their proportion is shown. In the middle of the hall 3 surfaces intertwining with each other symbolise the connection of the 3 archaeological periods of the cemetery of Vörs sometimes living alongside each other, and the possibilities of fusion in the population representing them. In the second part of the exhibition we tried to show the visitor some moments of the everyday life of medieval Hungary. The country, at that time referred to as the El Dorado of Europe, secured by the Carpathian mountain range was abundant in fish, game, cattle and rich arable land, with significant salt-, and precious metal quarries. Connected with the lifestyle of nobles, abundant banqueting and drinking was present. The special recipes throughout the centuries were created by royal cook dynasties originating from Nagyszakácsi and Kölked in Somogy. In the exhibition we aspired to show through the archaeological finds from Somogy the relics of medieval city and country-life, the importance of the Church and the situation of industry and manufacture. The decorated glazed furnace tiles refer to the richness of the furnishing of noble households, whereas the different artefacts are related to everyday life. Hungary is situated at the meeting point of Eastern and Western Christianity. The monasteries along with being the cultural centres performed documentary functions - issued charters etc. as well. In the contrary the priests of parishes were insufficiently educated, often without the knowledge of writing and reading. The chalices, crosses and relic holders reflect the mentality of medieval artists. Our exhibition closes with the presentation of the Benedictine monastery of Somogyvár, presumably the most important monument in Somogy. The monastery founded in 1091 by King Ladislaus as a royal burial ground in honour to S. Egidius was the filia of S. Gilles in France. Along with the selection from its rich early medieval stone carvings we show a handful from the smaller finds of the excavation.
A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: dr. Költő László M. Aradi Csilla, Matucza Ferenc FORGATÓKÖNYV: dr. Költő László, M. Aradi Csilla, dr. Szentpéteri József LÁTVÁNYTERV: Bánkúti Albin, Matucza Ferenc FOTÓK: Gőzsy Gáborné, Lantos Miklós MULTIMÉDIA-ALKALMAZÁS: Molnár Ferenc RESTAURÁLÁS: Horváth Péter, Marton Klára, Nagy Ágnes, Vámosi Lajosné, Wilhelm Emilia, Prymula Antal ARCREKONSTRUKCIÓK: dr. Skultéti Gyula és Kustár Ágnes REKONSTRUKCIÓS RAJZOK: Nyári Zsolt TECHNIKAI KIVITELEZÉS: Matucza Ferenc, László József, Bogya Lehel Készült a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság, a Fesztiváliroda és a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala támogatásával A multimédia bemutató az Enciklopédia Humana Egyesület (Budapest) alkotása
A kiadvány megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága Kiadja a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Szerkesztette: dr. Költő László, M. Aradi Csilla Tervezés, technikai szerkesztés: Matucza Ferenc Fotó: Gőzsy Gáborné Felelős kiadó: Dr. Király István Szabolcs megyei múzeumigazgató Készült: Pethő és Társa Nyomda, Kaposvár 2001 ISSN 1215-542X