Szerkesztette Vizkievicz András Vizsgakövetelmények Ismerje a nyitvatermőknél megjelenő evolúciós újításokat (virág, mag, víztől független szaporodás), hozza ezeket összefüggésbe a szárazföldi élethez való hatékonyabb alkalmazkodással.
Nyitvatermők (törzse) Szerkesztette: Vizkievicz András A földtörténet során elsőként megjelenő virágos, magvas növények. A nyitvatermők kb. 250 millió évvel ezelőtt (felső devon) alakultak ki, első képviselőik a mintegy 100 millió évvel ezelőtt kihalt magvaspáfrányok voltak. A magvaspáfrányoknál a hím jellegű spórának a virágpor feleltethető meg, amely szél útján közvetlenül a petesejtet tartalmazó magkezdeményre került. A virágporban létrejöttek a hímivarsejtek, a magkezdeményben a petesejtek, ilyen módon az ivarsejtek egymás mellett alakultak ki, így már a megtermékenyítéshez nem volt szükség vízre. A megtermékenyítést követően az anyanövény a fejlődő csírát tartalék tápanyaggal látta el, majd ezt követően egy védőréteg képződött a csíra körül, kialakult az ősi mag. Mivel a megtermékenyítésük függetlenné vált a víztől, továbbá viaszos leveleik miatt kiválóan szabályozzák vízháztartásukat állandó vízállapotú növények így a növények közül elsőként hódították meg a szárazföldeket, jól bírják a vízhiányt. Nagyon elterjedtek, magas hegységekben 1000 m fölött, a tajgában, ill. a mediterrán területeken egyaránt megtalálhatóak. Főbb jellemzőik Kivétel nélkül fás szárúak. Többségük örökzöld, néhány fajuk lombhullató pl. vörösfenyő, Ginkgo biloba, leveleik főleg tű vagy pikkely alakúak, ritkán nagy felületűek (Ginkgo biloba). Virágaik egyivarúak általában egylakiak. Egyivarú virág: vagy csak termő vagy csak porzó található a virágban. Egylaki növény: egy egyeden mind a termős, mind a porzós virágok megtalálhatók. Virág-takarólevelek nincsenek, így a virágok felépítése igen egyszerű. A porzós virágzat általában barkaszerű, főleg az ágak csúcsán találhatók meg, bennük porzók kicsik, pikkelyszerűek. A termős virágok termőlevelei lemezesek, melyek füzérei a tobozvirágzatot alkotják. A törzs nevét onnan kapta, hogy a magkezdemények szám szerint kettő - a termőlevelek tövében szabadon fejlődnek (termő, zárt magház, termés nincs). A keletkezett virágpor a szél közvetítésével közvetlenül a magkezdeményre jut. A megtermékenyítést követően a magvak szárnyas repítőszerkezetük segítségével, a toboz felnyílása után nagyobb távolságot is megtehetnek. A magok általában 3-5 sziklevelet tartalmaznak (sokszikűek). 1
Nyitvatermők csoportjai Magvaspáfrányok (kihalt) Cikászok Páfrányfenyők Fenyők o Ciprusfélék faj: nyugati tuja faj: keleti életfa faj: ciprus faj: közönséges boróka o Mocsárciprusfélék faj: mocsárciprus faj: mamutfenyők o Fenyők faj: erdei fenyő faj: fekete fenyő faj: törpefenyő faj: lucfenyő faj: ezüstfenyő faj: jegenyefenyő faj: vörösfenyő faj: libanoni cédrus Tiszafák faj: tiszafa Cikászok (Szágópálmák) Ősi típusú nyitvatermők. Külső megjelenésükben pálmaszerűek, jellemző a pálmatörzs, amely egyes fajoknál hordószerűen megrövidül. A megporzás és a megtermékenyülés között akár több hónap is eltelhet. A ma élő cikászok trópusi elterjedésűek, keményítőben gazdag beléből készítik a szágót, - ezért szágópálmának is nevezik - amely fontos táplálék. Páfrányfenyők Ősi osztály, virágkorukat a földtörténeti középkor jura időszakában élték, mára egyetlen kivétellel az összes faja kihalt. Az említett faj a Dél-Kínában őshonos Ginkgo biloba élő kövületnek tekinthető. Hatalmasra növő fája lombhullató, levelei jellegzetesen legyező alakúak, villás erezettel. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos magköpenyének vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot árasztanak, ezért közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok jó értágító hatásúak, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságúak, és javítják az agyi vérellátást, a koncentráló készséget, a szellemi teljesítőképességet (állítólag). Fenyők A törzs fajokban leggazdagabb, előfordulását tekintve legelterjedtebb csoportja, megtalálhatók szinte mindenhol, elsősorban Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi területein kiterjedt, majdnem összefüggő erdőket alkotnak (tajga). Lehetnek fák vagy cserjék (ciprusfélék). Többségük örökzöld, de ismertek lombhullató fajok is (vörös fenyő), leveleik tű vagy pikkely alakúak. Elfásodó női virágzatuk a toboz. A megtermékenyítés gyakran csak a megporzást követő évben történik (erdei, fekete fenyő). 2
Ciprusfélék faj: keleti életfa faj: közönséges boróka Mocsárciprusfélék faj: mocsárciprus faj: kaliforniai mamutfenyő Fenyők; faj: erdei fenyő: törzse kissé barnás, hosszú tűlevelei kettesével állnak. faj: lucfenyő erdei fenyő 3
Tiszafák Húsos maghéja nem mérgező, azonban magja és a fa minden része erősen toxikus és keserű! Tiszafa Libanoni cédrus Vörösfenyő 4