A Puszta 2001. 1/18. pp. 116-124. A SZERECSENSIRÁLY (LARUS MELANOCEPHALUS) VÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI HALASTAVI KÖRNYEZETBEN A FAJ TERJEDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE 1 2 VEPRIK RÓBERT BAKACSI GÁBOR 1 SZEGEDI VADASPARK, SZEGED 2 KISKUNSÁGI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG, KECSKEMÉT 2001 Bevezetés A szerecsensirály (Larus melanocephalus) Magyarországon és Európában jelentős mértékben terjedő faj. Tradicionális költőhelyei a Fekete- és Égei-tenger partvidékén találhatók és terjeszkedése Nyugat felé zajlik. Magyarországi megjelenését 1940-ben észlelték először a Rétszilasi halastavon. A szegedi Fehértavon Beretzk Péter mutatta ki fészkelését 1953-ban. 1988-ig csak néhány pár költött a Korom-szigeten. Ekkor élőhely-rekonstrukció keretében partvédelem és a tómederből szigetmagasítás történt. Ezt követően a szigeten jelentősen megnövekedett a fészkelő állomány. 2002-ben már több mint 150 pár költött itt. Évrőlévre az eredményesebb költés érdekében, továbbá a hatékonyabb megfigyelés miatt elvégezzük a sziget őszi-téli letakarítását. A lekaszált gyomnövényeket, illetve a nádat elégetjük, újabban lehordjuk a szigetről. Kísérleti jelleggel nádszövet, illetve fekete fólia leterítés is történt, amely a Larus melanocephalus fészkelésében nem hozott kellő eredményt, csak a dankasirály (Larus ridibundus) vagy a küszvágó csér (Sterna hirundo hirundo) foglalta el költési céllal. Az égetés helyszínén ugyanezt tapasztaltuk. A szerecsensirályok (Larus melanocephalus) a teljesen kopár foltokat sohasem részesítették előnyben. Inkább a foglalt helyeken szorítják ki a dankákat (Larus ridibundus) és kezdenek fészekrakáshoz. 1956-1993 között alumínium gyűrűvel jelöltek 82 fiókát és egy adult madarat. 1994-ben Magyarország csatlakozott a Nyugat-Európában indított színes gyűrűs jelölési programhoz. Kezdetben kizárólag fiókákat, később 1997-től már adult madarakat is gyűrűztünk.
Lefektetett nádfonat a költősziget szélén (Szeged-Fehértó) Anyag és módszer A fiókákat dobozba gyűjtöttük (5-10 példányt), jelöltük, majd az eredeti helyszínre revírbe visszavittük. Az adult példányok befogását akkor végeztük, amikor még tartott a kotlás. A csapdákat tojásos, vagy 1-2 napos fiókás fészekre raktuk, mert a nagyobb fióka mozgékony és hatástalanítja az eszközt. Év Magyarországon gyűrűzött példányszám 1. táblázat. Gyűrűzési adatok Fehér-tavon gyűrűzött összes példányszám Fehér-tavon gyűrűzött fiókák száma Fehér-tavon gyűrűzött felnőtt egyedek száma 1994 161 116 116-1995 174 140 139 1 1996 202 180 180-1997 283 202 184 18 1998 269 225 225-1999 103 86 33 53 2000 169 31 11 20 2001 103 103 83 20 2002 265 154 128 26 Összesen 1729 1237 1099 138
A jelölések eredménye A vonulás iránya és a telelés egyik helyszíne a Mediterráneum, a másik pedig az Atlanti-óceán partvidéke (La Manche-csatorna térsége). 2. táblázat. A fajt veszélyeztető tényezők és lehetséges megoldások a kár csökkentésére. Veszélyforrások költési időben történő lecsapolás (kiszáradás) után róka és egyéb emlős predáció elektromos vezetékek szántóföldi vegyszerezés szeméttelepi táplálkozás botulizmus eső, ami a pelyhes fiókák pusztulását okozza barna rétihéja predáció Kiküszöbölésük hatósági korlátozás, mesterséges vízvisszapótlás szigetelt légvezetékek, illetve a vezetékek láthatóvá tétele (nem megoldott) védett területen szabályozható riasztás, vagy elzárás (nem oldható meg) mesterséges árasztás (nem megoldott) természetes szelekció természetes predáció A Csaj-tó madárszigete. A faj terjedését a meglevő élőhelyek, szigetek védelmén túl, újabb telepek létrehozásával lehet mesterségesen elősegíteni. Erre jó példa a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) vagyonkezelésében levő Csaj-tó IV-es tóegysége. Itt 2000-ben a mederben egy szigetet és egy félszigetet készítettek. A tavat vízzel feltöltötték és halat telepítettek bele. A tó nádasában kialakult több gémtelep, megjelent fészkelőként a nyári lúd (Anser anser rubirostris) is. 2002-ben a szigeten már költött a küszvágó csér (Sterna hirundo
hirundo), a dankasirály (Larus ridibundus), a kendermagos réce (Anas strepera strepera) és 18 pár szerecsensirály (Larus melanocephalus). Jelenleg a KNPI illetékességi területén találhatók a hazai szerecsensirály állomány fő fészkelőhelyei, melyek a következők: a Fehér-tó (157 pár), a Kelemen-szék (12 pár) és a Csaj-tó (18 pár). A korábbi években is több helyszínen volt eredményes költés vagy fészkelési kísérlet. Ezek: Pusztaszer, Büdös-szék; Fülöpháza, Kondor-tó; Szabadszállás; Harkakötöny. 2000-ben Rétszilason szintén készült egy új sziget az egyik tóegységben. A tulajdonos az ökoturizmus érdekében az egyik tavat extenzíven hasznosítja. 2002-ben a szigeten már költöttek dankasirályok (Larus ridibundus) és 26 pár szerecsensirály (Larus melanocephalus). A rétszilasi halastó madárszigete. Állománykeveredés A Magyarországon gyűrűzött szerecsensirályokat (Larus melanocephalus) fészkelőként megfigyelték Hollandiában, Belgiumban, Szlovákiában és Ukrajnában. A szegedi Fehér-tó Korom-szigetén költött holland, belga, olasz, görög gyűrűt viselő madár, illetve Kelemen-széken és Rétszilason jelölt madár. Helyhűség 1998-ban, egy napon megjelölt 100 fióka közül 85 hagyta el a szigetet. 15 példányt még a röpképes kor elérése előtt elpusztította a barna rétihéja. A kirepült 85 madárból 47 példányt figyeltek meg és azonosítottak a színes gyűrű alapján Európában. 21 pld. Olaszországban, 22 Franciaországban telelt. Fészkelni visszatért a Korom-szigetre 10 pld. Belgiumban költött 5 pld. Ennyi bizonyított, de ennél valószínűleg több
is előfordult, csak nincs róla információ. A probléma az, hogy az alumínium gyűrű 4-5 év alatt elkopik, olvashatatlanná válik, a színes gyűrű pedig eltörik és lehullik. 1999-től acélgyűrűt használunk és a színes gyűrű végeit felhelyezés után összeragasztjuk. Reményeink szerint ezzel a módszerrel 5 év után is van mód információt szerezni madarainkról. Szükség lenne több hazai telepen folytatni a kutatást, mint a gyűrűzést és a jelölt példányok leskunyhóból történő távcsöves leolvasását. 1994-2002-ig, 9 év alatt országosan meggyűrűztek 1729 példányt, ebből Fehér-tavon 1237 példányt. A leskunyhós megfigyelések közel 100 egyedet azonosítottak a Korom-szigeten. Sirálykolónia a Korom-szigeten. Következtetések A szerecsensirály (Larus melanocephalus) délről terjeszkedő faj, hazai állománya egyenletesen növekszik. A meglevő, tradicionális fészkelőhelyek védelmén túl, mesterségesen létrehozott szigetekkel lehet a terjedésüket elősegíteni. Így természetesen más fajoknak is segítjük a fészkelését, mint a cigányréce (Aythya nyroca), a kendermagos réce (Anas strepera strepera), a dankasirály (Larus ridibundus) és a küszvágó csér (Sterna hirundo hirundo). A jelölések és leolvasások mellett érdemes lenne genetikai (DNS) vizsgálatokkal kutatni az európai és a hazai állomány kapcsolatrendszerét. Köszönetnyilvánítás Szeretnénk köszönetet mondani a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak a kutatás engedélyezéséért, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Gyűrűző Központjának, valamint Halmos Gergőnek, Karcza Zsoltnak, Széll Antalnak és Szinai Péternek az adatok rendelkezésre bocsátásáért.
Irodalomjegyzék BANKOVICS, A. (1984): Szerecsensirály (Larus melonocephalus). In: Haraszthy, L. (ed.) Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest. 95-96. BOD, P. & MOLNÁR, L. (1980): A Csaj-tó és környéke. In: Marián, M. (ed.) A Dél-Alföld Madárvilága. Szeged. 83-88. SZÉLL, A. & BAKACSI, G. (1996): A szerecsensirály (Larus melonocephalus) fészkelési viszonyai Magyarországon. Túzok 1.(3). 105-115. SZÉLL, A. & ZSÓTÉR L. (1986): A szerecsensirály (Larus melonocephalus) fészkelése a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben. Aquila 93-94. 49-53. VARGA, L., VEPRIK, R., GERGELY, J., SZÉLL, A., CSIHAR, L. & STAUDINGER, I. (1996): A magyar szerecsensirály (Larus melanocephalus) gyűrűzési program első eredményei. Túzok 1.(3). 116-123.
Képmelléklet Előre gyártott nád-pallók szállítása a költőszigetre Öreg szerecsensirály
Öreg madarak megfogása fészekvarsával Gyűrűzéshez egybegyűjtött szerecsensirály fiókák
Klasszikus jelölési mód acél lábgyűrűvel és színes gyűrűkóddal Gyűrűzött fiatal és öreg szerecsensirály elengedés előtt