DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS DOMONKOS ZSOLT

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS DOMONKOS ZSOLT MOSONMAGYARÓVÁR 2018

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR WITTMANN ANTAL NÖVÉNY-, ÁLLAT- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI MULTIDISZCIPLINÁRIS DOKTORI ISKOLA HABERLANDT GOTTLIEB NÖVÉNYTUDOMÁNYI DOKTORI PROGRAM DOKTORI ISKOLA VEZETŐ: DR. ÖRDÖG VINCE, DSC EGYETEMI TANÁR TÉMAVEZETŐK: Prof. DR. REISINGER PÉTER DR. FARKAS ANIKÓ PROFESSOR EMERITUS EGYETEMI DOCENS AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (AMBROSIA ARTEMISIIFOLIA L.) ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA CSALLÓKÖZBEN ÉS SZIGETKÖZBEN KÉSZÍTETTE: DOMONKOS ZSOLT MOSONMAGYARÓVÁR 2018

Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) elterjedésének vizsgálata Csallóközben és Szigetközben Írta: DOMONKOS ZSOLT Jelen értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében készült a Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszer-tudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola Haberlandt Gottlieb Növénytudományi Doktori Program keretében. Témavezetők: Prof. Dr. Reisinger Péter, Dr. Farkas Anikó Elfogadásra javaslom (igen / nem) A jelölt a doktori szigorlaton %-ot ért el. Mosonmagyaróvár, (aláírás).. a Szigorlati Bizottság Elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom (igen/nem) Első bíráló (Dr..) igen/nem (aláírás) Második bíráló (Dr..) igen/nem (aláírás) Esetleg harmadik bíráló (Dr. ) igen/nem (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján %-ot ért el. Mosonmagyaróvár, A Bírálóbizottság elnöke Doktori (PhD) oklevél minősítése: Az EDT elnöke

ELŐSZÓ Nagy megtiszteltetés, hogy PhD disszertációmat a 200 éves Óvári Akadémián írhattam meg, anyanyelvemen. Csallóközben születtem és élek. A munkám révén többnyire angolul, dánul és szlovákul írok és beszélek. Legjobb tudásom szerint törekedtem az irodalmi magyar és a tudományos valamint szaknyelv helyes használatára. Kérem a Tisztelt Olvasót, botlásaimat fogadja megértéssel. 1

AZ ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ (Ambrosia artemisiifolia L.) ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA CSALLÓKÖZBEN ÉS SZIGETKÖZBEN KIVONAT Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) számos országban invazív fajként van jelen. Szlovákiában a hét invazív gyomnövény egyike, míg Magyarországon a gyomok fontossági sorrendjében az első helyet foglalja el. A gyomnövény humánegészségügyi és gazdasági kártétele miatt Európa számos országában a figyelem középpontjába került. Vizsgálatainkat 2014-, 2015- és 2016-ban nyárutón szántóföldi kultúrákban, gabonatarlón, repcetarlón, borsótarlón, silókukorica-tarlón, napraforgóban, szójában, cukorrépában, lucernában és ugaroltatott területeken végeztük. Kutatásaink elsődleges, legfőbb célja az ürömlevelű parlagfű (A. artemisiifolia L.) a) előfordulásának, elterjedésének feltérképezése, b) a faj mennyiségi viszonyainak és gyakoriságának vizsgálata, c) a kísérő gyomfajok meghatározása a csallóközi és szigetközi régiókban. Továbbá célunk volt ArcGIS program segítségével az eredmények 2D térképi megjelenítése. Kutatásaink keretében külön elemeztük a NATURA 2000 hálózathoz tartozó kiemelt fontosságú madárvédelmi területen, Ostrovné lúky régióban (Szlovákia) a parlagfű elterjedését. Elvégeztük az eredmények mennyiségi, minőségi és statisztikai elemzését. Statisztikailag igazoltuk, hogy a vizsgált években a Csallóköz 2

parlagfű fertőzöttsége nagyobb, mint a Szigetközé, valamint a rendelkezésre álló adatok statisztikailag igazolják, hogy Ostrovné lúky évről-évre gyomosabb. Eredményeinkkel - első adatszolgáltatóként, forrásként - hozzá kívánunk járulni a későbbi kutatásokhoz, valamint a vizsgált tájegységek parlagfű elleni védekezési stratégiáinak kialakításához. Fontos feladatunknak tekintjük eredményeink széles körben történő megismertetését és a nyilvánosság tájékoztatását. 3

ABSTRACT The common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) is present in many countries as invasive species. It is one of the seven invasive weeds in Slovakia. It occupies the first place according to the importance of weeds in Hungary. Because of the weeds damage on the human health and economics, it is the centre of attention in many European countries. Our surveys were carried out in arable crops during the end of the summer in 2014, 2015 and 2016 in grain and rape seed, soybean, silage maize stubble, alfalfa and fallowed areas. The aim of our research was a) to map and quantitate the occurrence of the common ragweed (A. artemisiifolia L.) b) to determine the spread of the ragweed and the quantitative conditions c) definition of accompanying weed species in the Žitný ostrov and Szigetköz regions. In addition, our aim as well was to show the frequency of ragweed on 2D maps with the help of the ArcGIS program. During our research we have analysed the distribution of ragweed in the bird protected Ostrovné lúky region (Slovakia) which belongs to the NATURA 2000 network. We have carried out the quantitative, qualitative and statistical analysis of the results. Statistically we proved that in the examined years the infection of ragweed in the Žitný ostrov is higher than in Szigetköz and the available data statistically confirm that Ostrovné lúky is weedier year after year. With our results - as first data provider, as source - we would like to contribute to the future research and to the development of strategies for 4

the protection against ragweed in the examined regions. We consider it our important task to broaden our results and to inform the public. 5

Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉSEK... 8 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS... 11 2.1. GYOM-ÉS ÖZÖNNÖVÉNYEK FOGALMA... 11 2.2. A PARLAGFŰ RENDSZERTANI BESOROLÁSA... 15 2.3. MORFOLÓGIÁJA ÉS TAXONÓMIÁJA... 16 2.4. A PARLAGFŰ SZAPORODÁSBIOLÓGIÁJA... 17 2.5. MEGJELENÉSE ÉS ELTERJEDÉSE EURÓPÁBAN... 18 2.6. A PARLAGFŰ TERJEDÉSÉNEK OKAI... 22 2.6.1. Biológiai tényezők... 22 2.6.2. Ökológiai tényezők... 24 2.6.3. Humán tényezők... 24 2.7. JELENTŐSÉGE ÉS KÁRTÉTELE... 25 2.8. A PARLAGFŰ FERTŐZÖTTSÉG MONITOROZÁSÁNAK MÓDSZEREI... 28 2.9. A HELYMEGHATÁROZÁS ÉS A TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK JELENLÉTE A GYOMSZABÁLYOZÁSBAN... 30 2.9.1. A műholdas helymeghatározó rendszer... 30 2.9.2. Térinformatikai rendszerek... 32 2.10. A PARLAGFŰ ELLENI VÉDEKEZÉSI ELJÁRÁSOK... 34 3. ANYAG ÉS MÓDSZER... 37 3.1. CSALLÓKÖZ ÉS SZIGETKÖZ ÖKOLÓGIAI VISZONYAI... 37 3.2. TEREPI GYOMFELVÉTELEZÉS... 41 3.3. ADATOK FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDSZERE... 44 3.4. TÉRINFORMATIKAI ELEMZÉS, 2D PARLAGFŰ FERTŐZÖTTSÉGI TÉRKÉP KÉSZÍTÉSE... 45 3.5. A KÍSÉRŐ GYOMFAJOK VIZSGÁLATA... 46 3.6. STATISZTIKAI ELEMZÉS... 46 6

4. EREDMÉNYEK... 48 4.1. CSALLÓKÖZI PARLAGFŰ FELVÉTELEZÉS 2014-BEN... 48 4.2. SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 2014-BEN... 53 4.3. CSALLÓKÖZI FELVÉTELEZÉS 2015-BEN... 59 4.5. CSALLÓKÖZI FELVÉTELEZÉS 2016-BAN... 72 4.6. SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 2016-BAN... 78 4.7. A CSALLÓKÖZI FELVÉTELEZÉS 3 ÉVES EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE... 84 4.8. A SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 3 ÉVES EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE 89 4.9. STATISZTIKAI EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE... 95 4.10. TÉRINFORMATIKAI TÉRKÉPEK... 97 4.11. OSTROVNÉ LÚKY TERÜLET ELEMZÉSE... 99 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK... 110 6. ÖSSZEFOGLALÁS... 113 7. TÉZISEK... 115 8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 117 9. FELHASZNÁLT IRODALOM... 118 10. MELLÉKLETEK... 149 11. PUBLIKÁCIÓK LISTÁJA... 150 12. ÁBRAJEGYZÉK... 155 13. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 157 7

1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉSEK A gyomnövények elleni védekezés csak a különböző gyomszabályozási eljárások okszerű és integrált alkalmazásával lehet eredményes. Ennek pedig feltétele a gyomflóra ismerete. Napjainkra többségében az igen jó alkalmazkodó képességű neofiton gyomok jelentik a fő veszélyforrást. Ezért kiemelten fontos a mezőgazdasági területeken megjelenő és terjedő, vagy azokat potenciálisan veszélyeztető özönnövények (invazív fajok) ismerete, kutatása. Az ürömlevelű parlagfű (A. artemisiifolia L.) a rá jellemző erőteljes időbeli és térbeli terjedésével az egyik legveszedelmesebb gyomnövény Európában, Magyarországon az első számú gyom. Kompetíciós képessége révén jelentős terméskiesést és más közvetlen illetve közvetett károkat okoz a termelőknek. Mezőgazdasági jelentőségén túl humánegészségügyi okok miatt is szükséges az ellene való védekezés: terjedésének az egyik legsúlyosabb következménye a pollen által kiváltott allergia és az ebből következő népgazdasági károk. Az invazív fajok biodiverzitásra gyakorolt kedvezőtlen hatása is ismert. A parlagfű esetében is megfigyelhető a természetközeli területeken való megjelenése, mely elsősorban emberi tevékenységek eredménye. Míg Magyarországon a parlagfű nagyarányú elterjedése óta számos tanulmány jelent meg a faj okozta gyomosodásról, valamint a nem mezőgazdasági területek fertőzöttségéről is, addig Szlovákiában eddig csak utalások voltak e veszélyes gyom előfordulását illetően. 8

Kutatásaink elsődleges, legfőbb célja ezért az ürömlevelű parlagfű (A. artemisiifolia L.) a) előfordulásának, elterjedésének feltérképezése a Csallóközben és Szigetközben, b) a faj mennyiségi viszonyainak és gyakoriságának vizsgálata a felvételezések alapján, valamint c) a kísérő gyomfajok meghatározása a két régióban. Továbbá célunk volt d) ArcGIS program segítségével az eredmények 2D térképi megjelenítése. Kutatásaink keretében külön e) elemeztük a NATURA 2000 hálózathoz tartozó kiemelt fontosságú madárvédelmi területen, Ostrovné lúky régióban (Szlovákia) a parlagfű elterjedését és a kísérő gyomok jelenlétét. d) Célunk volt statisztikai módszerekkel megvizsgálni, hogy a Csallóköz és a Szigetköz területén jegyzett parlagfű-fertőzöttségi értékek eltérnek-e egymástól. A gyűjtött és rendszerezett adatok a továbbiakban értékes adalékul szolgálhatna a kísérő fajok flóraelemek szerinti csoportosítása, vagy a Windikátorérték, R-ökológiai indikátorérték szerinti besorolása az egyes évekre, vagy vizsgált kultúrákra vonatkoztatva, valamint elemezhető lenne az egyes felvételezési helyeken a sokszínűség, a diverzitás. 9

A 3 év adataiból képet kaphatunk a parlagfű és a mellette előforduló fajok gyakoriságáról, növénycsaládonkénti, életforma szerinti megoszlásáról. A későbbiekben lehetőség nyílik a fajspektrum elemzése és a Szlovák Tudományos Akadémia adatbázisában található információk összevetése, amely lehetővé teszi, hogy megjelöljük a vizsgált területeken előforduló veszélyesnek, invazívnak tekinthető fajokat és azok előfordulási helyeit, továbbá hogy ezekkel az adatokkal hozzájáruljunk a Csallóköz, azon belül Ostrovné lúky ökológiai, természetvédelmi és mezőgazdaságigyomszabályozási szempontokból is megfelelő kezelési stratégiájának kialakításához. Jövőbeni célunk a kapott eredmények összehasonlítása az 5. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések eredményeivel. 10

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. GYOM-ÉS ÖZÖNNÖVÉNYEK FOGALMA Számos publikációban számolnak be arról, hogy a véletlenül behurcolt vagy szándékosan betelepített idegenhonos fajok milyen környezeti hatást gyakorolnak a meglévő ökológiai rendszerekre, illetve mekkora a mezőgazdasági kártételük (Levine és mtsai., 2003, Manchester és Bullock, 2000, Pyšek és Richardson, 2010, Pompe és mtsai., 2008, Bossdorf és mtsai., 2005). A legtöbb növénytársulás már világszerte tartalmaz nem őshonos fajokat (di Castri, 1989, Vitousek és mtsai., 1996, Mack és mtsai., 2000, Hierro és mtsai., 2005). Magyarországon a parlagfű nagyarányú elterjedése óta számos tanulmány jelent meg a faj okozta gyomosodásról, valamint a nem mezőgazdasági területek fertőzöttségéről is (Kazinczi és Novák 2012, Torma és mtsai., 2006b). Szlovákiában azonban eddig csak utalások voltak e veszélyes gyom előfordulását illetően (Vereš és mtsai., 2011, Jehlík, 1998, Štrba, 2003, Štrba és Gogoláková, 2009). Az ürömlevelű parlagfű (A. artemisiifolia L.) folyamatos térhódításával az egyik legveszedelmesebb gyomnövény Európában (Guillemin és Chauvel, 2011, Kazinczi és Novák, 2014, Chapman és mtsai., 2014, Essl és mtsai., 2009, Lambdon és mtsai., 2008, Richi, 1994). Nagy veszélyt jelent a mezőgazdaságra és súlyosan káros hatással van az emberi egészségre (Bohren és mtsai., 2006, Taramarcaz és mtsai., 2005). 11

Ennek megfelelően az EPPO 2004 óta szerepelteti az invazív növények listáján (URL1). Tekintettel a parlagfű egyre észrevehetőbb jelenlétére a természetközeli és védett területeken (pl. Nyíregyháza, Sóstó erdő, 1.ábra ill. URL2, URL3), egyre nagyobb figyelmet kell fordítani e téren is a terjedés megakadályozására. A parlagfüvet - bár invazív fajként értékeljük -, az Európai Unió biodiverzitás védelmi alapokon készült IAS listáján (még) nem szerepel (míg a selyemkóró 2017 aug. óta igen) (URL4). 1. ábra. Parlagfű Nyíregyháza Sóstó erdő, 2017 (forrás: Farkas A.) A gyom- és özönnövények fogalmak értelmezésével fontosnak tartjuk foglalkozni, mivel részben a szubjektív gyomnövény megfogalmazások, részben szinantróp rendszerek által kapcsolódik a dolgozat témájához. 12

A gyomnövény fogalmát számos szerző megfogalmazta: Cserháti (1899): Gyomnak mondunk minden olyan növényt, amely akaratunk ellenére ott fordul elő, ahol valamely növényt termelünk. A gyom károsítja a termést, mert csökkenti a hozamot, esetleg rontja a minőséget. Ujvárosi (1957) meghatározása alapján a gyomnövény az a növény, amit nem vetettünk, hasznot nem hoz, és a kultúrnövény elől elhasználja a talaj tápanyag és víz készletét és elveszi az életterét. Hunyadi (1988): Gyomnak nevezünk minden olyan növényt vagy növényi részt (rizóma, tarack, hagyma, gumó), amely ott fordul elő, ahol nem kívánt a jelenléte. Booth és mtsai. (2003) szerint a növény lehet gyom és nem gyom attól függően, hogy milyen következményei vannak a kultúrnövényre, az állatokra, az emberekre és a meglévő ökoszisztémákra. Egy adott terület ökológiai viszonyaiban bekövetkező változásoknak is egyik oka az özönfajok megtelepedése, mellyel befolyásolják az ott korábban kialakult biológiai sokféleséget (Endresz, 2001, Hermoso és mtsai., 2011). Rejmánek (1995) megfogalmazása alapján invazív fajoknak nevezzük azokat a növényeket, amelyek ott terjednek, ahol nem őshonosak. Invazív (özön) fajoknak nevezzük azokat a növényeket, amelyek eljutottak a megtelepedésük harmadik szakaszába, amikor előfordulási 13

területüket gyorsan növelik az újonnan meghódított területeken (BottaDukát és mtsai., 2004) adott tér-és időskálán akkor beszélhetünk invázióról, ha egy nem őshonos faj elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken az adott területen, adott tér- és időskálán monoton módon növekszik. (Mihály és Botta-Dukát, 2004). Jól mutatja ezt a fajta térhódítást a palagfűről korábban készített térképvázlat-együttes (Béres - Hunyadi, 1991, 2.ábra) 2. ábra. A parlagfű időbeni és térbeli terjedése Magyarországon (BéresHunyadi, 1991) A kereskedelem rohamos fejlődése is felgyorsította az idegen fajok terjedését (Bossdorf és mtsai., 2005, Schrader, 2004). Az éghajlati változások kedveznek az idegen fajoknak, amelyek térhódításukkal számos őshonos növényfajt kiszoríthatnak a flórából (Abbott, 1992, Mack és mtsai., 2000, Manchester és Bullock, 2000, Pimentel és mtsai., 14

2001, Levine és mtsai., 2003, Muńoz és Cavieres, 2008, Kettunen és mtsai., 2009, Winter, 2009, Pyšek és Richardson 2010, Vilà és mtsai., 2010, 2011, Stohlgren, 2011, Pyšek és mtsai., 2012, Ujvárosi, 1962). 2.2. A PARLAGFŰ RENDSZERTANI BESOROLÁSA Az ürömlevelű parlagfű (A. artemisiifolia L.) rendszertani besorolását elsőként Carl Linnaeus írta le (Linnaeus, 1753). A parlagfű a fészkes virágzatúak (Asterales) rendjébe, csöves virágúak (Asteroideae) alcsaládjába tartozó T4 (Therophyta) életformájú gyomnövény (Hunyadi és mtsai., 2011). Ország Növények (Plantea) Törzs Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály Kétszikűek (Magnoliophyta) Rend Fészkes virágzatúak (Asterales) Család Őszirózsafélék (Asteraceae) Alcsalád Csöves virágúak (Asteroideae) Nemzetség Parlagfű (Ambrosia L.) Faj Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) A fajon belül 3 változat különíthető el: a, A. artemisiifolia var. artemisiifolia, b, A. artemisiifolia L. var. elatior L. Descourtilsés, c, A. artemisiifolia L. var. paniculata Blankin, (Mitich, 1996). A Kárpátmedencében az A. elatior L. Descortoulis változathoz tartozó populációk fordulnak elő a legnagyobb mértékben. Kultúrnövényeink közül növénytani szempontból a napraforgóhoz áll a legközelebb (Mihály és Botta-Dukát, 2004). 15

2.3. MORFOLÓGIÁJA ÉS TAXONÓMIÁJA A parlagfű egylaki, váltivarú, kétszikű szélporozta egynyári, tavasszal csírázó nyárutói (T 4 ) egyéves, C 3 -as fotoszintézist folytató gyomnövény (Béres és mtsai., 2005b., Kazinczi és mtsai., 2009, Solymosi, 2005). A gyökérzete orsógyökér rendszerű. Magassága 20 200 cm között lehet (Soó, 1970, Ujvárosi, 1973). A csíranövény levelei rövid levélnyéllel rendelkeznek és tojásdad alakúak (Almádi és mtsai., 1988). Levelei kezdetben nem szőrözöttek. Később a levelek mindkét oldalukon szőrözötté válnak. A levél fonák része erősen szőrözött, szürkés árnyalatú, míg a felső része tompán szőrözött és sötétzöld színű (Béres és mtsai., 2005b, Kazinczi és mtsai., 2008a). A gyomnövény szárának alsó részén található levelek átellenes, felfelé haladva váltakozó állásúak (Kazinczi és mtsai., 2009). A levelek többszörösen szárnyasan szeldeltek, a szeletek tojásdad alakúak. A levelek hosszúsága elérheti a 10 cm-t. A növény felső részén található lomblevelek esetenként tagolatlanok (Béres és mtsai., 2005b, Djukic és mtsai., 2004). A hím- és a nővirág elhelyezkedése a növényeken az idegen megporzást segíti elő, így a beltenyésztés veszélye alacsony. A termős virágok a levelek hónaljában, 3-4 mm nagyságú fészekben helyezkednek el (Béres és mtsai., 2005b). Az egymagvú fészek barnás színezetű, törékeny. A fészekben található kaszat csúcsi részén található a bibecsonk. A kaszatban helyezkedik a tojás alakú mag (Német, 2000). A fészek felső részén 4 6 darab bütyök (körv) található. Ezt a hatfogú burkot a növény a maggal együtt elhullajtja. A faj egyedeinek magprodukciója több tízezer darab is lehet (Chauvel és Betagnolle, 2007). A porzós virágok az ágak csúcsán, laza füzérekben találhatóak. Egy fészekben általában 10-100 virág található (Béres és mtsai., 2005b). Vizsgálatok azonban kimutatták, hogy 16

előfordulnak olyan egyedek is, amelyeken nagyobbrészt a porzós (sűrűbb térállás) vagy a termős virágok (ritkább térállás esetén) találhatóak, ritkább esetekben csakis termős virágok találhatók rajtuk (Gebben, 1965, Kalisz és mtsai., 2004, Friedman és Barret, 2008, Béres, 2006a, Béres és mtsai., 2006). A pollen szemek mennyisége elérheti a 7-8 milliárdot növényenként (Juhász és Juhász, 2002, Kazinczi és mtsai., 2008b). A pollen átmérője 18-22 μm között van (Taramarcaz és mtsai., 2005, Schermann, 1996). 2.4. A PARLAGFŰ SZAPORODÁSBIOLÓGIÁJA Az ürömlevelű parlagfű kétszikű, váltivarú, többségében monoikus növény (Mckone és Tonkyn, 1986, Lundholm és Aarssen, 1994, Kazinczi és mtsai., 2008a). A parlagfű elsődlegesen szélporozta (anemophil) növény. Virágait rovarok is meglátogatják, mert pollenjét szívesen fogyasztják (Wodehouse,1971, Bassett és Crompton, 1975). Csak magvakkal szaporodik, szaporító képletei lehetnek: egymagvú fészek, kaszat és mag (Schermann, 1966). A kaszatok ezermagtömege 2-2,3 gramm (Béres, 1981). A kisebb növények átlagos magtermelése néhány száz, míg a közepes nagyságú növényeké 3000 db (Béres és Hunyadi, 1980, Kőmíves és mtsai., 2006). A csírázási idő és a maghozam közötti összefüggést vizsgálva Bassett és Crompton (1975) a május közepéig kikelt növényeken növényenként átlagosan 32000 magot számlált, a július elején kikelt növényeken mindössze 3100-at. Virágzása júliusban kezdődik és a magvak szétszóródása egészen a fagyok beálltáig eltarthat (Bazzaz, 1974, Kosola és Gros, 1999, Moravcová, 2010, Dahl és mtsai., 1999). A legtöbb mag a növény körül 1 méteres körben szóródik szét (Essl és mtsai., 2015). A parlagfű magvak 17

emlősök és a madarak által terjedése még nem teljesen bizonyított (Bullock és mtsai., 2012). A magvak víz általi terjedésére nincsenek adatok (Fumanal és mtsai., 2007). A parlagfű gyommagvak terjedése elsősorban az emberi tevékenységek által történik (Bullock és mtsai., 2012, Kazinczi és Novák, 2012). Az ősz folyamán a magok primér nyugalom szakaszába lépnek. Vizsgálatok kimutatták, hogy a magnyugalmat az endogén gátló anyagok felhalmozódása okozza (Willemsen, 1975a, 1975b). Ezek az endogén gátló anyagok vízzel ki nem moshatók (Béres és mtsai., 2005b). A magvak csírázása a primér nyugalom (dormancia) megszűnésével indul meg. A csírázási folyamatok indulását az emelkedő hőmérséklet és a fény is segíti (Maguire és Overland, 1959). 2.5. MEGJELENÉSE ÉS ELTERJEDÉSE EURÓPÁBAN A parlagfű Észak-Amerikában őshonos, viszont ma már meghonosodott a világ számos országában (Makra és mtsai., 2015, Lambdon és mtsai. 2008, DAISIE, 2009). A parlagfű első írásos feljegyzése Európában Franciaországból a 18. századból származik (Bullock és mtsai., 2012). Meusel és Jäger (1992) az 1860-as évek elejére határozta meg Európában a parlagfű első előfordulását, amikor is az USA-ból gabona szállítmányokkal kerülhetett a kikötőkbe. Magyarországon az 1900-as évek elejétől (Csontos és mtsai., 2010, Makra és mtsai., 2005, JáraiKomlódi és Juhász, 1993), míg Szlovákiában 1949-ben említik először (Makovcová és mtsai., 1998). Nagy-Britanniában az első feljegyzések 1965-ből származnak (Richi, 1994), ahol elsősorban kikötők körül figyelték meg. Németországban az első feljegyzések 1949-ből származnak az ország nyugati részéből (Schönfelder, 1999). Akkor még 18

szórványos előfordulásról számoltak be a közlemények, viszont Brandes és Nitzsche (2006) tanulmánya szerint az ország déli és dél-nyugati részén a múlt század végétől már invazív fajként van jelen. Ausztriában az A. artemisiifolia L. tömeges megjelenését 1952-ben Burgenlandban észlelték (Ries, 1992). Szlovákiába kerülése 3 útvonalon történhetett: a Szovjetunióból gabonaszállítmányokkal, a pannon útvonalon (Magyarországról és Romániából) kertészeti és gabonaszállítmányokkal, és az Elbán történő gabona- és szójaszállítmányozás által, amely termények gyakran az USA-ból származtak (Jehlík, 1998). Ukrajnában az első írásos feljegyzése 1976-ból származik (Mariyuskina, 1991). Litvániában először 1884-ban figyelték meg (Gudžinsksa, 1993). Európa jó néhány országában készültek jelentések a parlagfű előfordulásáról, mint például Horvátországból (Peternel és mtsai., 2005, Stefanic és mtsai., 2006), Franciaországból (Laaidi és mtsai., 2003, Touraine, 1984, Déchamp, 1995, Couturier, 1992, Chauvel és mtsai., 2006), BoszniaHercegovinából (Soljan és Muratovic, 2004), Olaszországból (D Amato és mtsai., 1998, Mandrioli és mtsai., 1998), Bulgáriából (Yankova és mtsai., 1996, Assyov és mtsai., 2001), Ausztriából (Jäger, 2000), Svájc (Peeters, 2000), Csehországból (Rybniček and Jäger, 2001, Skalová és mtsai., 2017), Svédországból (Dahl és mtsai., 1999), Svájcból (Bohren és mtsai., 2006), Szerbiából (Konstantinovic és mtsai., 2004), Szlovéniából (Koffol-Seriger és mtsai., 1998, Silc, 2002), Lengyelországból (Stepalska és mtsai., 2002, Karnowski, 2001) és Oroszországból (Ostroumow, 1971). Megfigyelték megtelepedését Kínában, Ausztráliában (Kiss, 2007) és Japánban (Nakayama, 1998, Watanabe és mtsai., 2002) is. A parlagfű további terjedése Európában (3.ábra) kutatók által prognosztizált folyamat a globális felmelegedés és a gyomnövény kiváló alkalmazkodó 19

képessége okán (Cunze és mtsai., 2013, Chapman és mtsai., 2014, Leiblein-Wild és mtsai., 2015, Richter és mtsai., 2013). Jacob és mtsai. (2013) kutatása szerint Európa egyes déli vidékei viszont alkalmatlanok lesznek a parlagfű továbbterjedésére az egyre gyakoribb szárazság miatt. 3. ábra. A parlagfű elterjedése Európában 1900 és 2011 között (Forrás: Natural Enviromental Research Council, UK) Ez a veszedelmes gyomnövény szerepel a magyarországi Veszélyes 12 listán (Tóth és Török, 1990). Az Első Országos Gyomfelvételezés alapján (1947-1953) a parlagfű 0,3926 % borítottsággal a 21. helyet foglalta el a felvételezett fajok rangsorában. A második gyomfelvételezés idején (1969-1971) 0,8734 % -kal a 8. helyen, a harmadik gyomfelvételezéskor (1987-1988) 2,5724 %-kal a 4. helyen, a negyedik (1996-1997) és az ötödik (2007-2008) felvételezés alapján 4,7030 %-kal illetve 5,3300 % borítottsággal egyaránt az első helyen volt a fontossági sorrendben (Novák és mtsai., 2009, Kazinczi és Novák, 2012, Ujvárosi, 1975) (1. táblázat). 20

1. táblázat. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) borítási százaléka és a rangsorban elfoglalt helye az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések alapján Parlagfű Országos Szántóföldi Borítási % Gyomfelvételezés Helyezés a rangsorban 1. (1947-53) 0,3926 21. 2. (1969-71) 0,8734 8. 3. (1987-88) 2,5724 4. 4. (1996-97) 4,7030 1. 5. (2007-08) 5,3300 1. A Szigetköz - természeti értékének köszönhetően - botanikailag az egyik legalaposabban kutatott táj Magyarországon. A szegetális vegetációról is több publikáció született, az országosan végzett felvételezések is érintették a Szigetköz néhány települését. Az itt található mezőgazdasági területek (búza, kukorica, cukorrépa táblák) részletes felvételezése (május-június) Czimber és munkatársai nevéhez fűződik (Czimber 1993a, b, c). Az 1990-ben őszi búzában végzett felvételezések adatai alapján a parlagfüvet 26. helyen jegyzik (Czimber, 1993a), míg a 1991-es kukorica felvételezésekben a nyolcadik helyen szerepel a faj a borítási százalék alapján felállított dominancia sorrendben (Czimber 1993b). 21

2.6. A PARLAGFŰ TERJEDÉSÉNEK OKAI A gyomok elleni hatékony védekezés fontos eleme terjedésük okainak feltárása, elterjedésük kutatása és a védekezési módszerek kidolgozása (Thuiller és mtsai., 2005, Uden és mtsai., 2015,). 2.6.1. Biológiai tényezők Az ürömlevelű parlagfű terjedését több tényező is elősegíti. Nagy mértékben járulnak hozzá magának a gyomnövénynek a biológiai sajátosságai. Széles ökológiai amplitúdója (biológiai sokfélesége) és genetikai diverzitása elősegíti a parlagfű adaptációját az új környezeti feltételekhez (Gladieux és mtsai., 2011, Prentis és mtsai., 2008, Leiblein- Wild és Lösch, 2011., Gaudel és mtsai., 2011, Genton és mtsai., 2005). A legszélsőségesebb környezeti körülmények kivételével bárhol képes megtelepedni (Dickerson 1968, Dickerson és Sweet, 1971, Gebben, 1965, Kazinczi és mtsai., 2007a). A parlagfű nagyon jó tápanyag hasznosító- és regenerálódó képességgel rendelkezik, amely szintén segíti felszaporodását (Kazinczi és mtsai., 2008b). A parlagfű tápanyagforrásként hasznosítja a donor fajok növényi maradványait a talajban (Kazinczi és mtsai., 2013). Korai állapotban gyors ütemű növekedés (relatív növekedési sebesség, RGR) jellemzi. Ez a kompetíciós képesség a korai fejlődési szakaszban elnyomó hatással van a környezetében élő növényekre (Kazinczi és mtsai., 2008d, Lehoczky és Reisinger 2003, Lehoczky és mtsai., 2004a, Csiszár és mtsai., 2013). A parlagfű későbbi növekedési üteme intenzív és nagy zöldtömeget fejleszt, ami szintén nagyfokú kompetíciós képességét bizonyítja (Kazinczi és mtsai., 2008a). A parlagfű fennmaradását és 22

terjedését elősegíti az is, hogy magvai hosszú időn keresztül megőrzik csírázóképességüket a talajban. A magok mélyebb talajrétegekben akár 39 év után is életképesek (Kazinczi és mtsai., 2006). A parlagfű erős allelopátiás tulajdonsággal is rendelkezik, másodlagos anyagcsere termékeivel (allelokemikáliák) gátolja a környező növények növekedését (Béres és mtsai., 2001, 2002, Brückner 1998, Brückner és mtsai., 2001, Greismann és mtsai., 1969, Kazinczi és mtsai., 2002, Lehoczky és mtsai., 2010, Tóth és mtsai., 2001, Fisher és Quijano 1985, Vidotto és mtsai., 2013). A parlagfű stresszhelyzetre reagálva lerövidíti a biomassza produkcióra fordított időt, viszont a reprodukció érdekében magot termel (neoténia), ezáltal növeli a parlagfűmagok talajba (magbank) való kerülésének esélyét. Ezt a túlélési stratégiát a parlagfű nyár végén vagy a kora őszi hónapokban alkalmazza (Kazinczi és Béres, 2008c, Hellmann és mtsai., 2008). A faj fennmaradását elősegítik a korábbi évek egyoldalú hatóanyag felhasználásának következtében kiszelektálódott herbicidtoleráns alfajai (biotípusai) is. Hartmann és mtsai. (2003) kutatásaikban elsőként mutatták be a parlagfű atrazin rezisztens biotípusát. Az atrazin számos országban már nem engedélyezett (Magyarországon 2007-től), de a fent említett kutatás rávilágított a parlagfű rezisztencia előfordulására. Ezen kívül alapot nyújtott az egyéb triazin (terbutilazin és metribuzin) csoportba tartozó hatóanyagok rezisztencia vizsgálataihoz. Az imazamox, tribenuron-metil, karbamid, glifozát, az ALS-, a PROTOX-, az EPSP-szintáz-, a PPO-gátlókkal szemben toleranciát, rezisztenciát mutató biotípusok leírásával több hazai és külföldi szerző foglalkozott (Solymosi, 2003, Kukorelli, 2012, Kazinczi és mtsai., 2017, Tóth- 23

Csantavéri, 2003, Patzoldt és mtsai., 2001, Saint-Louis és mtsai., 2005, Mueller és mtsai., 2007, Taylor és mtsai., 2002, URL5). 2.6.2. Ökológiai tényezők Tanulmányok bizonyították az ökológiai tényezők hatását a gyomflóra kialakulására. Az éghajlati tényezők közül a hőmérsékletnek és a csapadéknak meghatározó szerepe van a parlagfű terjedésére (Pinke és mtsai., 2012, Lososová és mtsai., 2004). A talajtani tényezők (talajszerkezet, ph) befolyása nehezen bizonyítható, mivel bonyolult összefüggést találni a talajadottságok és a parlagfű előfordulás mértéke között. A talajtani tényezőkre nagy befolyással vannak a mechanikai művelési eljárások, növényvédő szerek és műtrágyák használata is (Andreasen és Skovgaard, 2009, Farkas, 2004). A parlagfű a talajra kevésbé igényes, de kedveli az agyag- és a mérsékelten homokos talajokat (Reisinger, 1992, Nádasy és Kazinczi, 2011, Pinke és mtsai., 2011, Hunyadi és mtsai., 2011). 2.6.3. Humán tényezők A parlagfű terjedésében jelentős a humán tényezők szerepe, amelyek közvetve és közvetlenül is segítik a faj felszaporodását (Andreasen és Skovgaard, 2009, Cimalová és Lososová, 2009 Pinke és mtsai., 2012). Az elmúlt évszázadban történt politikai és gazdasági változások a mezőgazdaságot is komolyan érintették. Az addigi nagyparcellás termelést felváltották a kisebb területi egységekben működő gazdaságok, jelentősen megváltozott a termelési szerkezet. A nagyparcellák felaprózásával megnövekedett a táblaszegélyek nagysága. Az új földhasználók egy részének nem volt meg a kellő szakmai tudása a 24

növényvédelmi eljárások okszerű és optimális használatára (Karácsony és mtsai., 2010, Kiss és Béres, 2006). A gondozatlan területek egyre gyakoribb előfordulása is elősegítette a parlagfű megtelepedését (Pinke és mtsai., 2013). A termesztéstechnológiai hibák is nagy hatással vannak a parlagfű felszaporodására, mint amilyen a növényvédelmi technológiák nem szakszerű alkalmazása, korai védekezések elhanyagolása, vetésforgó nem megfelelő kialakítása, a talajmunkák és tarlómunkák módjainak helytelen megválasztása, nem fémzárolt vetőmag használata (Kazinczi és Novák, 2012, Tóth és mtsai., 2001, 2004, Szentey és mtsai., 2004). A helytelen agrotechnika hozzájárul a termesztett faj versenyképességének csökkenéséhez, és a parlagfű kompetitorként jelenik meg a szántóföldeken (Berzsenyi, 2011, Erviö, 1994). Az árukereskedelem rohamos fejlődése és a gépek földek, területek közötti mozgása is nagyban hozzájárul a parlagfű terjedéséhez (Schrader, 2004). 2.7. JELENTŐSÉGE ÉS KÁRTÉTELE A Kárpát-medence ökológiai viszonyai kedveznek a parlagfű felszaporodásának és jelenleg is itt észlelik a legnagyobb mértékű állományokat Európában. Erős fertőzési gócpontok fordulnak elő mezőgazdasági területeken és ipari létesítményekben egyaránt (Pál, 2004, Pinke és mtsai., 2011, 2013, Medvecká és mtsai., 2012, Milakovic és mtsai., 2014, Kazinczi és Novák., 2014). A parlagfű könnyen megtelepszik a bolygatott területeken (Maryushkina, 1991, Teshler és mtsai., 2002). A leggyakrabban fertőzött szántóföldi területek a tavaszi vetésű növények, mint a napraforgó, kukorica, szójabab és a korán learatott kultúrák tarlói (Týr és mtsai., 2009, Kovács, 2010, Pinke és mtsai., 2012, 2013, Torma és mtsai., 2006b). A parlagfű térhódítása főleg 25

az alacsonyabb fekvésű területekre összpontosul, de előfordul a magasan fekvő területeken is. A magasabban fekvő területeken a parlagfű előfordulásának első észlelései 2002 őszén történtek a Kremnica-i (Szlovákia) vasútállomás közelében (Štrba, 2003). Szlovákiában a parlagfű a kukorica szemtermését 19,5%-kal, a föld feletti biomassza mennyiségét 18,5%-kal csökkentette 5 parlagfű egyed négyzetméterenkénti előfordulásakor (Vereš és mtsai., 2011). A napraforgó hozama Magyarországon 27%-kal csökkent a parlagfű 2 egyed/m2 előfordulásakor (Béres, 1985). Ez a hozamveszteség akár 33% is lehet, amennyiben a parlagfű elterjedése eléri a 10 egyed/m2 sűrűséget (Kazinczi és mtsai., 2007b). A parlagfű folyamatos térhódításával Európa egyes részein az őshonos növények visszaszorulóban vannak (Kropáč, 2006, Skjøth és mtsai., 2010). A parlagfű a mezőgazdaságban okozott kártételén kívül (Bassett és Crompton, 1975, Lehoczky, 2004) jelentős humán egészségügyi veszélyt is jelent (Oswalt és Marshall, 2008, Taramarcaz és mtsai., 2005, Szentes és Lehoczky, 2016, Lommen és mtsai., 2018, Jager, 1998, Bass és mtsai., 2000, Geller-Berstein és mtsai. 2002). Terjedésének az egyik legsúlyosabb következménye a pollen által kiváltott allergia és a kellemetlen tünetekkel küzdő érintettek egyre nagyobb köre (Fumanal és mtsai., 2007, Hrubiško, 1998). A parlagfű (A. artemisiifolia) a nemzetközi érdeklődés középpontjában különösen azóta áll, hogy kimutatták virágporának légúti allergén hatását. A parlagfű-allergenitás az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedik a lakosság körében (Mezei és mtsai., 1995, Cvitanovic és mtsai., 2004, Verini és mtsai., 2001, Dessaint és mtsai., 2005, Epstein, 1972, Engel, 2003, Béres, 2006a). Reisinger és Szemenyei (2006) 26

elektronmikroszkóp segítségével végeztek pollenszám vizsgálatokat és készítettek felvételeket 4000x nagyításban (4. ábra). A fotón jól látható a tüskés felület, mely elősegíti a nyálkahártyán történő megtapadást. 4. ábra. Parlagfű pollen 4000x nagyításban (forrás: Szemenyei Sz.) Az Európában végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a lakosság kb. 10 %-a érzékeny a parlagfű pollenre. A pollen körülbelül egynegyedüknél asztmás reakciót válthat ki, így jelentős közegészségügyi veszélyt jelent (Smith és mtsai., 2013, Bordas-Le Floch és mtsai., 2015, Taramacaz és mtsai., 2005). A parlagfű pollenterhelés időbeni és térbeni eloszlását fontos ismerni és követni, mivel ezt több más tényezővel együtt lehet elemezni és az összefüggéseket feltárni (Páldy és mtsai., 2006). A levegő monitorozása és a többéves begyűjtött adatsorok elemzésével megjósolható a parlagfű virágzásának ideje és ezzel összefüggésben az allergiás tünetek megjelenése (Farkas és mtsai., 2000, Csépe és mtsai., 2013). 27

2.8. A PARLAGFŰ FERTŐZÖTTSÉG MONITOROZÁSÁNAK MÓDSZEREI A parlagfű térbeli terjedésének monitorozása kiemelten fontos feladat az ellene való védekezés stratégiai lépéseinek kidolgozásában (Pyšek és Richardson, 2006, Clark és mtsai., 2001, Higgins és mtsai., 2003, Chapman és mtsai., 2017). A táblákon előforduló parlagfű fertőzöttség alapján és a faj biológiájának ismeretében készíthető el az alkalmazott agrotechnikához és a gazdasági lehetőségekhez illeszkedő gyomirtó szeres védekezési terv (Ujvárosi 1957, Reisinger és mtsai. 2004). A parlagfű előfordulásának felmérésével (aktuális fertőzöttség) és a talajban előforduló gyommagvak (seedbank) darabszám vizsgálata által (potenciális fertőzöttség) juthatunk információkhoz (Kazinczi és Novák, 2012). Az aktuális fertőzöttség felmérésének módszerei lehetnek egzakt vagy becslésen alapulók (Hunyadi és mtsai., 2000). Az egzakt gyomfelvételezési módszerek lényege, hogy egységnyi területen pontos számlálással határozzák meg a darabszámot vagy mérik a biomassza tömeget, amelyet aztán SI mértékegységekben fejeznek ki. A mérlegelési (Stebler és Schröter féle) módszer alkalmazásakor az egységnyi területről származó (lekaszált) gyomnövény biomasszát lemérik zölden vagy bizonyos nedvességtartalomra leszárítva (Ujvárosi, 1973). Az egzakt gyomfelvételezés másik módszere a gyomnövényszámlálás, amikor egységnyi területen megszámolják az adott gyomfaj egyedeket, esetünkben a parlagfű töveket (Hunyadi és mtsai., 2000). A becslésen alapuló módszerek alapvetően kétfélék lehetnek, mégpedig matematikailag bizonyíthatók és szubjektívek (Hunyadi és mtsai., 2000). 28

Az első kategóriába tartozik a Hult-Sernander-féle módszer, amelyet Magyarországon elsőként Balázs (1944) alkalmazott. A Balázs-féle módszert Ujvárosi fejlesztette tovább úgy, hogy a gyakorlatban, szántóföldi körülmények közt is jól alkalmazható legyen. Ezzel a módszerrel készültek az I.-V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések (Anonym 1970, Ujvárosi 1975, Győrffy és mtsai. 1995, Tóth és mtsai. 1988, 1999, Reisinger, 2001, Kazinczi és Novák, 2012, Novák és mtsai., 2009). A potenciális parlagfű fertőzöttség meghatározásakor egységnyi talajmintából mosással vagy egyéb laboratóriumi módszerekkel elkülönítik a gyommagvakat (Hunyadi és mtsai., 2000). A technika gyors fejlődése lehetővé tette a parlagfű felszíni jelenlétének gyorsabb detektálását. A navigációs (GPS) technológia fejlődése lehetővé tette a fertőzött területetek elhelyezkedésének pontos behatárolását (Kardeván és mtsai., 2004, 2005, Tamás és mtsai., 2006). A távérzékelési technikák során a parlagfű (vizsgált objektum) és az érzékelő között fizikai kapcsolat nem jön létre. Kezdetben a kis magasságból történt digitális fényképezőgéppel készített fényképek segítségével határozták meg a parlagfű fertőzöttséget. A látható fény tartományán alapuló multispektrális kísérletek Magyarországon 2003-ban indultak (Tamás és Reisinger, 2004). A hiperspektrális parlagfű detektálás módszerét Deákvári és mtsai., (2004) és Kardeván és mtsai. (2005) mutatták be. A műholdas felvételek felhasználásával nagyobb területeken elvégzett detektálás alapján készíthetők parlagfű veszélyeztetettségi térképek (Csornai és mtsai., 2009a, 2009b, 2010,). Az időjárási tényezők gyakran zavarják az ily módon végzett gyomfelvételezést és rontják a fotók (multi-, hiper-, űrfelvételek) minőségét. A különböző képalkotó eljárások eddig nem hozták meg a 29

várt áttörést. Gyakorlati szakemberként nem tudok eltekinteni a táblák bejárásától, azt szükségesnek, kikerülhetetlennek tartom. Gyomfelvételezés során olyan egyéb, esetleg váratlan jelenség is detektálható, ami a későbbiekre nézve akár negatív hatással is lehet (pl. kórokozó, kártevő megjelenése, invazív faj betelepedése). Ugyanakkor nagyon ígéretes a hazai fejlesztésű önjáró foto-optikai gyomtérképező (robot) berendezés. Ennek lényege, hogy felvételek előre megtervezett útvonalon kis magasságból készülnek, és a berendezés kialakításának, működésének köszönhetően bemozdulásoktól mentesek (Borsiczky és Reisinger, 2017). A pontos helymeghatározás által optimalizálható a parlagfű elleni védekezés, ami költségmegtakarítást jelent. Ezáltal környezetkímélőbb növényvédelmi technológiák alkalmazhatóak, amelyek a fenntartható növénytermesztés alapfeltételei (Mesterházi, 2004, Maniak, 2003, Reisinger és mtsai., 2004). 2.9. A HELYMEGHATÁROZÁS ÉS A TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK JELENLÉTE A GYOMSZABÁLYOZÁSBAN 2.9.1. A műholdas helymeghatározó rendszer A műholdas helymeghatározás fejlesztését az Egyesült Államok védelmi minisztériuma (US. Department of Defense, DoD) indítványozta 1972-ben (Deákvári és Milics, 2013). A fejlesztés eredménye a NAVSTAR (NAVigation Satellite Timing And Rangning) GPS rendszer lett. A kezdetben katonai célokra használt fejlesztés ma már a legelterjedtebben használt műholdas navigációs rendszer. Egyaránt használják a közlekedésben, a mezőgazdaságban, a földmérésben, a katasztrófavédelemben, a sportban és a kereskedelem területén (Deákvári 30

és Milics, 2013) is. A műholdas helymeghatározó rendszer (Global Positioning System, GPS) fejlődése és elterjedése alapfeltétele volt a precíziós technológiák fejlődésének. A GPS rendszerekben a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően újabb szolgáltatások kerülnek felhasználásra (Deákvári és Milics, 2013). A műholdas helymeghatározó rendszer 3 alegységből tevődik össze: 1. Műholdak 2. Földi követő állomások 3. Felhasználók A műholdas helymeghatározó rendszerek működésének alapja a távolságmérés. A GPS adatok pontossága nagymértékben javítható valós idejű differenciált korrekcióval (DGPS). A rendszer lényege, hogy az adatgyűjtés egy időben két helyről történik: a földi követő állomáson és a GPS vevőn (Tamás, 2001). A precíziós gyomszabályozás előfeltétele a gyomok előfordulási helyzetének és a táblák gyomborítottságának a felmérése. Ezekből az adatokból gyomtérképek készíthetők, amelyek a fajok és fajcsoportok elterjedését mutatják az adott területen (Nagy, 2003). A helyspecifikus gyomirtásnál fontos szempont a gyomok pontos pozicionálása, mivel az automatizált kijuttató berendezés ez által tudja adagolni a gyomirtó szert. A pontos helymeghatározás alapján készíthető el a precíziós növényvédelmi terv, amikor csak azokon a pontokon és olyan dózisú gyomirtó szert használunk fel, amit a károsító kártétele indokolttá tesz (Reisinger és mtsai., 2004). 31

2.9.2. Térinformatikai rendszerek A helyspecifikus gyomirtás egyik alappillére a térinformatikai rendszer tervezése és szervizelése (Németh és mtsai., 2002). A térinformatikai rendszer olyan összetett informatikai rendszer, mely magába foglalja az adatok térbeli gyűjtését, feltöltését, integrálását, elemzését és az eredmények megjelenítésének a folyamatát. A térinformatikai rendszer Földrajzi Információs Rendszer (Geographycal Information System) speciális, térbeli adatokat feldolgozó informatikai rendszer, amelyben az egyes objektumok és a hozzájuk tartozó információk a valós térbeli viszonyoknak megfelelően azonosíthatóak, kezelhetők és vizsgálhatók különböző vizsgálatok alapján (Tamás, 2001). A rendszer lehetővé teszi a tárolt adatok és térbeli kapcsolataik széleskörű analizálását, szintetizálását, generalizálását, az összefüggések alapján pedig automatikusan új információk állíthatók elő (Gross, 1995). A térinformatikai rendszerekben a pontokat meghatározó (GPS pontok) adatokhoz specifikus információk, tulajdonságok (attribútumok) rendelhetők. Az ArcGIS program világszerte az egyik legelterjedtebb térinformatikai rendszer, az Environmental Systems Research Institute (ESRI) cég szoftvere. A szoftver változatai az asztali (desktop), hálózatos (szerver) és a fejlesztési munkát segítő és a mobilfejlesztések. Az ArcGIS szoftvereket földrajzi adatbázisok létrehozására, szerkesztésére, lekérdezésére, elemzésére, valamint az információk térképi megjelenítésére használják (Márkus, 2010). Az ArcGIS szoftvercsaládba négy termékcsalád tartozik, melyek mindegyike magas szintű funkcionalitással rendelkezik a téradatok kezelése terén: 32

1) Az ArcReader olyan ingyenes térkép megjelenítő szoftver, amellyel megjeleníthető a Desktop ArcGIS szoftverrel előállított digitális térkép. Alkalmas minden térkép és minden adattípus megjelenítésére és nyomtatására, valamint térképek vizsgálatára és lekérdezések végrehajtására alkalmas néhány egyszerűbb eszközt is tartalmaz. 2) Az ArcView biztosítja a széleskörű térképezési, adatkezelési és elemzési eszközöket, valamint egyszerű szerkesztési és adatfeldolgozási funkciókat. 3) Az ArcEditor magába foglalja az ArcView teljes funkcionalitását, valamint továbbfejlesztett eszközöket a shape-fájlok (ESRI adatformátum) és geoadatbázisok szerkesztéséhez. 4) Az ArcInfo az ArcGIS Desktop termékek legkomplexebb eleme, amely teljes funkcionalitással rendelkezik. Professzionális adatfeldolgozási lehetőségekkel terjeszti ki mind az ArcView, mind az ArcEditor funkcionalitását. Minden Desktop ArcGIS szoftver felépítése hasonló, így a felhasználók bármelyik Desktop ArcGIS szoftverrel is dolgozzanak, munkájuk eredményét meg tudják osztani másokkal. Az Desktop ArcGIS szoftverekkel előállított térképek, adatok és metaadatok könnyedén megoszthatóvá válnak az egyedi ArcGIS Engine alkalmazások vagy a továbbfejlesztett GIS Web szolgáltatások, az ArcIMS és az ArcGIS Server segítségével (Márkus, 2010, URL 6 ). Az ArcGIS Spatial Analyst az ArcGIS Desktop egyik bővítménye. Lehetővé tesz olyan térbeli elemzéseket, mint például a felület-elemzések, a raszter-elemzések és a 33

grid algebra, mindezt egy interaktív térképi környezetben, ezzel biztosítva új információk levezetésének, gyűjtésének lehetőségét. Az ArcGIS Spatial Analyst azokat az eszközöket is biztosítja számunkra, amelyek szükségesek a széleskörű térbeli modellezésekhez, melyek segítségével, további elemzésével új információkat gyűjthetünk a földrajzi adatokból (Márkus, 2010, URL 6 ). A térinformatikai rendszerek szerepe az adatbevitel, adatkezelés, elemzés és az adatok megjelenítése (Detrekői és Szabó, 2000). A térinformatika felhasználási lehetőségei jelentősek a mezőgazdaságban is, térinformatikai rendszer segítségével készülnek pl. a hozamtérkép, a talaj humusztérképe, a tőszám, a gyomtérképek. A precíziós gyomszabályozás előfeltételeként elvégzendő a gyomok előfordulási helyének és a gyomborítottságnak a felmérése táblákon (Nagy, 2003a, Nagy és mtsai., 2003). Ezekből az adatokból gyomtérképek készíthetők, melyek a fajok és fajcsoportok elterjedését mutatják az adott területen. (Nagy, 2003a). A pontos helymeghatározás alapján készíthető el a precíziós növényvédelmi terv, amikor csak azokon a pontokon és olyan dózisú gyomirtó szert használunk fel, amit a károsító kártétele indokolttá tesz (Reisinger és mtsai., 2004, Nagy, 2003b). A helyspecifikus gyomirtásnál fontos szempont a gyomok pontos pozicionálása, mivel az automatizált kijuttató berendezések ez által tudják adagolni a növényvédő szert (Nagy, 2003b). 2.10. A PARLAGFŰ ELLENI VÉDEKEZÉSI ELJÁRÁSOK A kézenfekvő és általánosan elterjedt kémiai védekezési eljárásokat célszerű más védekezési eljárásokkal kombinálni (Kádár, 2010), amely egyúttal uniós elvárás is (integrált növénvédelem, IPM). Az integrált 34

védelem korai definíciója szerint olyan növényvédelem, amely kombinálja és integrálja a biológiai és a kémiai védekezést a károsítók ellen (Stern és mtsai., 1959 in Kiss és mtsai., 2017). Ma már a növényvédelem minden területén, így a gyomszabályozásban is kívánatos a rendelkezésre álló módszerek, eszközök integrált használata (2009/128/EK uniós keretirányelv). A védekezési módszerek megválasztásánál a fő cél a parlagfű virágzásának és magképzésének a megakadályozása (Béres, 1981). Sikeres védekezés csak a növényvédelemi eljárások integrált alkalmazásával oldható meg. Ezek lehetnek agrotechnikai, fizikai, mechanikai, kémiai és biológiai eljárások (Hunyadi és mtsai., 2000, Lehoczky és mtsai., 2004, Doğan és mtsai., 2005). Az agrotechnikai eljárások legolcsóbb és legfontosabb eleme a jó vetésforgó kialakítása. A vetésforgó által évről évre más növény kerül a területre, ezáltal a további agrotechnikai eljárások is váltakoznak (Stefanovic és mtsai., 2007, Reisinger, 2011). A gyomszabályozásban alkalmazható fizikai eljárások a különböző termikus módszerekre alapozottak. A módszerek lényege, hogy magas hőmérséklet hatására a növényi sejtek roncsolódnak a bennük lévő fehérje kicsapódik (koaguálódik). Ennek módszere többféle lehet, mint pl: láng, gőz, hab, lézer, mikrohullám használata. Néhány termikus eljárás környezetvédelmi hatását többen károsnak ítélik, mivel az energia előállításához fosszilis nyersanyagot (propán bután gázt) égetnek el, ezzel növelve CO 2 -kibocsátást. A mechanikai módszerek közül számos megoldás alkalmazható (Kazinczi és Novák, 2012). Ilyen lehet a gyomlálás, kapálás, kultivátorozás, töltögetés, kaszálás. Az ökológiai gazdálkodásban elterjedt a vetések korai fogasolása vagy a 35

gyomfésűk használata. A gabonatarlókon sarjadt parlagfű megsemmisítésére a tárcsa és kultivátorok (pl. lúdtalp alakú kapatestekkel) alkalmazhatóak (Kőmíves és mtsai., 2006). A mechanikai védekezés leghatékonyabb módja a parlagfű gyökerestől történő eltávolítása, kihúzása (Béres és mtsai., 2005b). A kapálás és sorközművelés időbeni elvégzése is hatékony lehet a parlagfűvel szemben. A kaszálás pontos ütemezése fontos a mechanikai védekezés szempontjából, mivel a korán elvégzett kaszálás után a parlagfű gyorsan újra sarjad. Leghatásosabb közvetlenül a virágzás előtt kaszálni. A tarlóhántás és a talajmunkák pontos ütemezése szintén jelentős mértékben csökkentheti a parlagfű fertőzöttség mértékét. Kisebb területeken, parkokban és kertekben alkalmazható a mulccsal vagy fakéreggel történő talajtakarás (Béres és mtsai., 2005b). A kémiai védekezés elvégzése szakmai felügyeletet igényel. Jó néhány hatóanyag alkalmas a parlagfű irtására, amelyek szakszerű használatával jó eredményeket lehet elérni. A kémiai védekezéseknek technikai korlátai is vannak, ezért általában a szabadföldi kultúrákban alkalmazhatók (Béres és mtsai., 2005b). A szántóföldi kultúrákban a parlagfű ellen alkalmazható hatóanyagok leírásával számos hazai és külföldi szerző foglalkozott, mint pl. Kőmíves és mtsai., (2006), Kazinczi és Novák (2012), Kukorelli (2012), Jursik és mtsai., (2011), Béres és mtsai., (2005a), Béres és mtsai., (2006), Torma és mtsai., (2006a), Pfenning és mtsai., (2008), Prostko és mtsai., (2009), Kádár (2016). A biológiai védekezés során figyelembe kell venni, hogy az invazív gyomnövényeknek sokkal több természetes ellensége van az őshazájukban, mint az általuk újonnan elfoglalt területeken (Kiss és 36

mtsai., 2003). A parlagfű kártevőinek kijuttatása az újonnan meghódított területekre csak tudományos kísérletek alátámasztásával engedélyezett (Igrc és mtsai., 1995, Igrc és Ilovai, 1996). A legígéretesebb kísérletek a parlagfüveken táplálkozó rovarok közül a Tarachidia candefacta-val, parlagfű levélbogárral (Zygogramma suturalis) és a parlagfű olajosbogárral (Ophraella communa) folytak (Reznik és mtsai., 1994, Igrc és mtsai., 1995, Yamakazi és mtsai., 2000, Tóth és Müller-Scharer, 2016). Számos kutatás volt folyamatban növénykórokozó gombafajok felhasználásával, amelyek alkalmasak lehetnek környezetbarát bioherbicidek kifejlesztésére (Kőmíves és mtsai., 2006). Gombákkal számos kísérletet végeztek hazánkban és külföldön egyaránt. Ennek ellenére megbízható és széleskörűen alkalmazott módszer még nem áll rendelkezésünkre. Az eddigi eredmények egyelőre elmaradtak a várttól (Kiss és Bohár, 2009). 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. CSALLÓKÖZ ÉS SZIGETKÖZ ÖKOLÓGIAI VISZONYAI A Csallóköz annak a Kisalföldnek a magyar-szlovák határon túli része, amely Kemeneshátnál és a Bakonynál kezdődik, majd átnyúlva a Dunán felhúzódik északra, a Vág völgyébe és a Mátyusföldre (5. ábra). A Kisalföld tehát magában foglalja a földtanilag azonos és éghajlatilag is megegyező Szigetközt és Csallóközt (Tibor és mtsai., 2002). A Csallóköz nemcsak a Duna, hanem egyben Európa legnagyobb folyami szigete. Északról a Pozsony alatt a Nagy-Dunából kiszakadó, először északkeletre, majd délkeletre forduló északi Duna-ág határolja - KisDuna néven -, amely Gútánál az északról délre rohanó Vág vizével 37

egyesülve Vág-Duna néven jut ismét vissza Komáromnál a Nagy- vagy Öreg-Dunába, mely délről zárja be a Csallóközt, és választja el az egyébként teljesen azonos adottságokkal rendelkező Szigetköztől (Tibor és mtsai., 2002). Csallóköz Szlovákia legdélebbi tája, amely intenzív mezőgazdasági művelés alatt áll. Területe 1885 km2, a déli részen a Duna, és az északi részén a Duna-ág (úgynevezett Kis-Duna) határolja. A sziget 84 km hosszú, 15-30 km széles, tengerszint feletti magassága 105129 m között változik (Tibor és mtsai., 2002). A Csallóköz Szlovákia legmelegebb része, ahol a nyári napok száma meghaladja az 50-et. Az éves átlagos levegő-hőmérséklet 9-10 C, az átlagos januári levegőhőmérséklet -2 C. A terület száraz, az átlagos évi csapadékmennyiség összesen 500-550 mm. (Zaťko, 2002). A Szigetköz határai a Duna és a Mosoni-Duna (5. ábra). A tájegység hossza 52,5 km, átlagos szélessége 6-8 km, területe 375 km2. A terület tengerszint feletti magassága 110 és 125 méter között változik (URL8). A Szigetközben a napsütéses órák száma évente 1900 és 2000 között van, az éves átlaghőmérséklet 10 C körüli, az éves csapadék átlagosan 550600 mm (URL8). A Szigetköz közel 400 km2-es területe kiemelkedő jelentőségű nedves élőhely, amelyen az egyedülálló geomorfológiai, klimatikus, talajtani és nem utolsósorban vízháztartási adottságok következtében különösen változatos élőhelyek alakultak ki, lehetőséget teremtve gazdag és sokszínű élővilág megtelepedéséhez. Ezen, az ország területének alig 0,4%-át kitevő területen megtalálható pl. a teljes hazai edényes flóra 47%-a, a hazai halfajok 80%-a. A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek Magyarországon másutt nem fordulnak elő (Láng és mtsai., 1999). Nem lehet kétséges, hogy a Szigetköznek, ennek az unikális képződménynek sorsáért fokozott 38

felelősséggel tartozunk, az élővilág sokfélesége (diverzitása) ugyanis nem csupán egyetlen jelenség vagy állapot a sok közül, hanem ennél jóval több: kiemelt értékkategória" (Juhász-Nagy Pál, 1993). 5. ábra. Szlovákia és a környező országok térképe, pirossal kiemelve a vizsgált területek (URL9) Csallóközben annak nyugati részén található az Ostrovné lúky (6. ábra) madárvédelmi (NATURA 2000) terület, amely Nyitra és Nagyszombat megye határán terül el, a dunaszerdahelyi és a komáromi járásokban (Ész. 47.864167, Nyh. 17.922222). A terület Apácaszakállas (Opatovský Sokolec), Lakszakállas (Sokolce), Bogyarét (Bodzianske Lúky), Keszegfalva (Kameničná), Nemesócsa (Zemianska Olča), Megyercs (Čalovec), Bogya (Bodza), Zsemlékes (Lipové), Ekel (Okoličná na Ostrove) falvak és Gúta (Kolárovo) város katasztereiben található (URL10). Az ógyallai meteorológiai állomás (Meteorologická stanica Hurbanovo) adatai szerint az éves átlaghőmérséklet 10 C, a januári -1,5 C júliusi meghaladja a 20 C. Évente 2000-2500 órán át süt a nap (URL10). 39

6. ábra. Ostrovné lúky fizikai térképe pirossal kiemelve (URL10) A terület teljes nagysága 8334,68 hektár (URL14). A földhasználat szerinti besorolást a 2. táblázatban mutatjuk be. Ostrovné lúky területén az intenzív használat révén a mezőgazdasági ökoszisztémák érvényesülnek. A regionális mezőgazdaságra jellemző a szántóföldi növénytermesztés. A legnagyobb területen termesztett növények a kukorica (Zea mays L.), az őszi búza (Triticum aestivum L.), a tavaszi árpa (Hordeum vulgare L.) és a napraforgó (Helianthus annuus L.) (URL13). Ez utóbbi esetében megfigyelhető, hogy hagyományos fajtákat termesztenek, és a terület keleti részén domináns a kisparcellák jelenléte. 2. táblázat. Területhasználat Ostrovné lúky-n (URL14) Használat szerinti besorolás Szántóföld Kert Gyümölcsös Legelő Erdő Vízfelület Beépített terület és udvar Egyéb terület összesen Terület (ha) 7884,21 5,27 19,44 54,8 55,44 149,49 126,73 39,3 8334,68 (%) 94,6 0,06 0,23 0,66 0,67 1,79 1,52 0,47 100 40

Megtalálhatók itt az erdei élőhelyek töredékei, főleg mesterséges sétányok az utak mentén, csatornák és kis területű erdők. Szétszórtan fák csak helyileg találhatók. Vizes élőhelyek és mesterséges csatornák tarkítják a tájat (URL11). Ostrovné lúky (kód: SK CHVU019) része a Natura 2000 hálózatnak. A NATURA 2000 hálózat fő célja az Európai Unió területén a ritka és veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok, valamint a természetes élőhelyek védelmének a biztosítása (URL12). A fajok és az európai fontosságú élőhelyek védelmével az EU biológiai sokszínűségét kellene fenntartani. Ostrovné lúky a kék vércse (Falco vespertinus) egyik legjelentősebb előfordulási és fészkelési területe Szlovákiában. A térség sztyeppes, erdős-sztyeppes. Agrár jellegéből adódóan megfelelő feltételeket biztosít a kis őrgébics (Lanius minor) és a parlagi pityer (Anthus campestris) fészkeléséhez is (URL14). 3.2. TEREPI GYOMFELVÉTELEZÉS A kutatásunkat a 2014, 2015 és 2016 években a Csallóközben (Szlovákia) összesen 762, a Szigetközben (Magyarország) összesen 180 helyszínen végeztük (3. táblázat). 3. táblázat. Felvételezési alapadatok áttekintő táblázata 2014. 07.28.-09.16. 2015. 07.22.- 10.05. 2016 07.10.-09.17. Összesen Csallóköz 169 261 332 762 Szigetköz 30 91 59 180 199 352 391 942 41

7. ábra. A felvételezési pontok elhelyezkedése a vizsgált 3 évében 42

Mivel a két országban a gyomfelvételezési módszerek eltérőek, ezért a gyomfelvételezési módszernek az egzakt, tőszámlálásos módszert választottuk. A gyomfelvételezés megkezdése előtt a Csallóköz és Szigetköz térképére 5 km * 5 km nagyságú rácshálót (GRID) készítettünk annak érdekében, hogy a felvételezések tervezett helyszíneit egyenletesen tudjuk elosztani a két tájegységben. Minden egyes kataszterben a random módon kiválasztott helyszíneken 10 m2 mintaterületet (kvadrátokat) jelöltünk ki. A négyzet nagysága 3,17m*3,17m (8. ábra) volt (Németh és Sárfalvi 1998). A kvadrátok kiválasztásánál Mile (1994) modellkísérlete adott támpontokat. A kijelölésnél szempont volt, hogy a mintakvadrát a legtöbb és legmegbízhatóbb információkat nyújtsa a körülötte lévő tábláról (Reisinger, 2000). 8. ábra. A felvételezési kvadrát kijelölése A felvételezési pontokat fedélzeti egység (GPS Garmin Oregon 650 navigáció, szoftver verzió 4.50) segítségével azonosítottuk, valamint rögzítettük a szélességi és a hosszúsági koordinátákat (9. ábra). A 43

felvételezési pontokon helyszínenként 8-10 darab fotót készítettünk dokumentáció céljából. A fertőzöttség mértékének a megállapítására a négyzeten belül található parlagfű töveket számoltuk meg. Ezután a kvadráton belül fellelhető kísérő gyomfajokat jegyeztük fel név szerint. A felméréseket nyárutói szántóföldi vegetációkban - gabonatarlón, repcetarlón, borsótarlón, silókukorica-tarlón, napraforgóban, szójában, cukorrépában, lucernában és ugaroltatott területeken végeztük. 9. ábra. Műholdas fedélzeti egység használata 3.3. ADATOK FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDSZERE A terepi felvételezés során feljegyzett adatokat táblázatokba rendeztük és rendszereztük, melyhez Microsoft Excel (2010) programot használtunk, majd a fertőzöttség mértékének kimutatását 0-10-ig terjedő skála segítségével egyszerűsítettük (4. táblázat). A táblázatot saját ötlet alapján készítettük a témavezetőimmel. Ha egy kvadrátban nem találtunk 44

parlagfüvet, értelemszerűen 0 értéket kapott. Az 1 és 10 közötti előfordulási gyakoriság érték mellé 1-et írtunk, és így tovább. Azokat a kvadrátokat, amelyekben a parlagfű tövek száma meghaladta a 90-et, egységesen 10-essel jelöltük. Ehhez a skálához szubjektív minősítést is rendeltünk, amely az átlátható térképi ábrázolást tette lehetővé. Az egyes kvadrátok a minősítés szerint lehetnek fertőzésmentesek (0), gyengén fertőzöttek (1,2,3), közepesen (4,5,6), és erősen (7,8), valamint nagyon erősen fertőzöttek (9,10). 4. táblázat. A parlagfű előfordulási gyakoriságának értékelése 11 fokú skálán, és az ez alapján képzett szubjektív minőségi mutató Parlagfű db/10m2 0 1-10 11-20 21-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71-80 81-90 91< 3.4. Rangsor 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 TÉRINFORMATIKAI Minősítés Nincs fertőzöttség Alacsony fertőzöttség Közepes fertőzöttség Magas fertőzöttség Nagyon magas fertőzöttség ELEMZÉS, 2D PARLAGFŰ FERTŐZÖTTSÉGI TÉRKÉP KÉSZÍTÉSE A térinformatikai elemzésekhez az ESRI (Environmental Systems Research Institute, 380 New York Street, Redlands, CA 92373-8100, USA) ArcGIS ArcView 10.1 alapszoftverét, valamint a ArcGIS Spatial 45

Analyst és az ArcGIS 2D Analyst program kiegészítéseket használtuk. A terepi mérések megfelelő adatsorainak, valamint a digitalizált táblahatároknak felhasználásával a Spatial Analyst program-kiegészítés segítségével modelleztük a természetbeni állapotot. Az előállított méretarányos modellekről, illetve a különböző adatsorokból előállított modellek egymás mellé helyezésével további információkat nyertünk a terepi állapotokról. A modellek előállításához az IDW (Inverse Distance Weighted) interpolációs módszert használtuk, a mintaértékeket 5-ös erővel figyelembe véve, valamint további 5 szomszédos pontot vontunk be az interpolációba, a rácsméretet pedig 3 m-ben határoztuk meg. Az informatív ábrázolás érdekében az adatsorokhoz egyedi színátmenetes jelkulcsokat készítettünk, amelyet a 2D ábrázolásnál használtunk. 3.5. A KÍSÉRŐ GYOMFAJOK VIZSGÁLATA A felvételezési adatokból kiszámoltuk a kísérő gyomfajok gyakorisági sorrendjét. Ezen kívül a botanikai családok és az életformák előfordulási gyakorisága alapján rendszereztük a kísérő gyomfajokat. Táblázati számoláshoz és az adatok diagramos bemutatására Microsoft Office Excel (2010) programot használtunk. A feljegyzett kísérő gyomfajok megnevezése és családba sorolása a Gyomnövények, Gyomirtás, Gyombiológia (Hunyadi és mtsai., 2000) és az Új Magyar Füvészkönyv (Király, 2009) alapján történt. Életforma szerinti besorolásukat Ujvárosi (1973) alapján készítettük. 3.6. STATISZTIKAI ELEMZÉS A statisztikai elemzéseket a Statistica (version 12.3; StatSoft) szoftverrel végeztük. Hipotézisvizsgálatot végeztünk annak 46

meghatározására, hogy a Csallóköz és a Szigetköz területén mért parlagfű fertőzöttségi értékek eltérnek-e egymástól (F próba a szórásokra, majd t-próba az átlagokra) (Berzsenyi, 2015, Rechner, 2002; Sváb, 1973). Ezt a vizsgálatot az összes minőségi kategóriára páronként végeztük el a két vizsgált tájegységre vonatkozóan. Ezen kívül vizsgáltuk, hogy a parlagfű kísérő gyomfajainak összes egyedszáma (vagy biomasszája) mennyire egyenletesen oszlik meg a fajok között. Az egyenletesség számítására Pielou (1966) módszerét használtuk. EH = H log S Ahol az EH (Egyenletesség, Evenness), H a jelenlegi diverzitás (Shannon-index), a log S az adott fajszám mellett elképzelhető maximális diverzitás. Az egyenletesség számításával vizsgáltuk, hogy a kísérő gyomok egyedszáma mennyire egyenletesen oszlik meg a gyomfajok között. A Hmax az adott fajszám mellett elképzelhető maximális diverzitás. A Shannon-index (Shannon, 1948) kiszámolásához a következő képletet használtuk: H= - S obs å pi log e pi i =1 47

4. EREDMÉNYEK A 3 évre tervezett vizsgálat sorozat eredményeit külön-külön elemeztük a csallóközi és a szigetközi régiókra. 4.1. CSALLÓKÖZI PARLAGFŰ FELVÉTELEZÉS 2014-BEN Csallóközben 169 mintaterületen 80 (47,33%) alkalommal jegyeztük fel a parlagfű előfordulását. Alacsony fertőzöttséget rögzítettünk 23 (13,61%) helyszínen, közepest 15 (8,88%), magas fertőzöttséget 16 (9,47%), és nagyon magas fertőzöttséget 26 (15,38%) kvadrátban (5.táblázat). Az átlagos parlagfű egyedszám a csallóközi régióban a fertőzöttségi kategóriák szerint a 2014-es évben egész számra kerekítve az egyes kategóriákban render 13, 42, 70, és 156 darab 10 m2-enként. 5. táblázat. Csallóköz parlagfű fertőzöttsége a szubjektív kategóriák szerint, 2014 Csallóköz, 2014 Összes Nincs fertőzöttség Alacsony f. Közepes f. Magas f. Nagyon magas f. Összes fertőzött Mintaterület db % 169 89 23 15 16 26 80 100 52,67 13,61 8,88 9,47 15,38 47,33 parlagfű átlag (db/10m2) 56 0 13 42 70 156 70 A parlagfű előfordulása alapján elmondható, hogy a Csallóköz 2014-ben közepesen fertőzött volt. Megvizsgáltuk külön-külön azt is, hogyan alakul a fertőzöttség az egyes kultúrákban illetve azok tarlóin (6. táblázat). 48

6. táblázat. Az egyes kultúrák fertőzöttsége a Csallóközben, 2014 Csallóköz, 2014 Kvadrátok száma (db) Parlagfű (db/10 m2) Fertőzött kvadrátok előfordulási gyakorisága (%) összes átlag Kultúra Összes Parlagfűvel fertőzött Cukorrépa Gabonatarló Hántott gabonatarló Lucerna Napraforgó Parlag Repce tarló Silókukorica tarló 3 144 0 67 0 47 0 4955 0,00 34,41 13 1 1 1 4 7 1 1 1 1 54 100 100 100 25 477 71 86 110 7 36,69 71,00 86,00 110,00 1,75 2 2 100 360 180,00 2014-ben az összes felvételezési ponton fertőzött volt a lucerna, a napraforgó, a silókukorica tarlója és a parlagok. Az egyes kultúrák szubjektív kategóriák szerinti sorrendjét a 7. táblázatban foglaltuk össze. A vizsgálat során 40 kísérő gyomfajt jegyeztünk fel a Csallóközben 2014-ben. A kísérő fajok 19 családba sorolhatók (10. ábra). 49

7. táblázat. Az egyes kultúrák szubjektív minősítés szerinti sorrendje, Csallóköz, 2014 Kultúra, 2014, Csallóköz Cukorrépa Repce tarló Gabonatarló Hántott gabonatarló Lucerna Napraforgó Parlag Silókukorica tarló Minősítés Nincs f. Alacsony f. Közepes Magas Nagyon magas A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomok a Poaceae (22,63%) családba tartoznak. Ezt követik a Solanaceae (14,36%) és a Chenopodiaceae (14,11%) családok képviselői. A felvételezések idejének alapján is elvárható módon a nyárutói egyévesek (T4) domináltak 75,18 %-ban, kisebb hányadban a G3 (8,27%) és a T2, T1 (5,11% 4,87%) gyomok voltak jelen (11. ábra). A 8.táblázatban a gyakorisági sorrend szerinti első 20 fajt szerepeltetjük. További fajok ekkor: S. oleraceus (2,96%), A. theophrasti (2,96%), S. verticillata (2,96%), A. vulgaris (2,37%), G. pavlifora (1,78%), H. annuus (1,78%), A. arvensis (1,78%), B. napus (1,78%), L. seriola (1,78%), E. arvense (1,78 %), P. rhoeas (1,78%), A. arvensis (1,78%), V. arvense ( 1,78%), S. arvensis (1,18%), H. trionum (1,18 %), C. dactylon (1,18 %), S. vulgaris (0,59%), D. muralis (0,59%), P. communis (0,59 %), R. obstusifolius (0,59%). 50

Növénycsaládok előfordulási gyakorisága, Csallóköz, 2014 Poaceae 22,63% Asteraceae 12,65% Amaranthaceae 4,62% Polygonaceae 1,95% Portulacaceae 1,46% Equisetaceae 0,73% Violaceae 0,73% Solanaceae 14,36% Euphorbiaceae 10,22% Convolvulaceae 2,43% Malvaceae 1,70% Rubiacea 1,46% Papaveraceae 0,73% Chenopodiaceae 14,11% Brassicaceae 4,87% Cichoriaceae 1,95% Plantaginaceae 1,46% Caryophyllaceae 1,22% Primulaceae 0,73% 10. ábra. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a csallóközi felvételezés során 2014-ben A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Csallóköz, 2014 80,00 60,00 40,00 20,00 0,00 G1 G3 H3 H5 Életforma T1 T2 T3 T4 11. ábra. A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása 51

8. táblázat. A Csallóközben 2014-ben feljegyzett kísérő gyomok előfordulási gyakoriság szerinti sorrendje (első 20 faj) Sorszám Fajnév Előfordulási gyakoriság (%) 1 Mercurialis annua egyéves szélfű 24,85 2 Chenopodium album fehér libatop 24,85 3 Datura stramonium csattanó maszlag 24,85 4 Setaria viridis zöld muhar 19,53 5 mezei acat közönséges kakaslábfű 14,20 7 Cirsium arvense Echinochloa crusgalli Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 11,24 8 Panicum miliaceum termesztett köles 10,06 9 fekete csucsor 10,06 pokolvarlibatop 9,47 11 Solanum nigrum Chenopodium hybridum Capsella bursapastoris pásztortáska 8,28 12 Setaria pumila fakó muhar 8,28 13 Convolvulus arvensis aprószulák 5,92 14 Taraxacum officinale pongyola pitypang 4,73 15 4,14 16 Polygonum aviculare madárkeserűfű Matricaria chamomilla orvosi szikfű 17 Plantago lanceolata lándzsás útifű 3,55 18 Portulaca oleracea kövér pórcsin 3,55 19 Galium aparine ragadós galaj 3,55 20 Stellaria media tyúkhúr 2,96 6 10 12,43 3,55 52

4.2. SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 2014-BEN Szigetközben a 2014-es felvételezés során 30 mintaterületen 17 (56,66%) alkalommal jegyeztük fel a parlagfű előfordulását. Alacsony fertőzöttséget rögzítettünk 15 (50,00%) helyszínen, közepest 2 (6,67%) darab mintakvadrátban. A felvételezés során nem jegyeztünk fel erős fertőzöttséget és nagyon erős fertőzöttséget. Az átlagos parlagfű egyedszám a szigetközi régióban a fertőzöttségi kategóriák szerint a 2014-es évben 8 és 36 darab 10 m2-enként (9.táblázat). 9. táblázat. Szigetköz parlagfű fertőzöttsége a szubjektív kategóriák szerint, 2014 Szigetköz, 2014 Összes Nincs fertőzöttség Alacsony f. Közepes f. Magas f. Nagyon magas f. Összes fertőzött Mintaterület db % 30 13 15 2 0 0 17 100 43,34 50 6,67 0 0 56,66 parlagfű átlag (db/10m2) 8,8 0 8 36 0 0 11 A parlagfű előfordulása alapján elmondható, hogy a Szigetköz 2014-ben általánosan alacsonyan fertőzött volt e gyommal. Megvizsgáltuk külön-külön azt is, hogyan alakul a fertőzöttség az egyes kultúrákban illetve azok tarlóin (10. táblázat). 53

10. táblázat. Az egyes kultúrák fertőzöttsége a Szigetközben, 2014 Szigetköz, 2014 Kvadrátok száma (db) Parlagfű (db/10 m2) Fertőzött kvadrátok előfordulási gyakorisága (%) összes átlag Kultúra Összes Parlagfűvel fertőzött Gabonatarló Hántott gabonatarló Repcetarló Szója Kaszáló 11 5 45 42 3,82 14 3 1 1 10 1 1 0 71 33 100 0 131 11 8 0 9,36 3,67 8,00 0,00 A Szigetközben 2014-ben csak egy kvadrát esett szója kultúrába, mely fertőzött volt parlagfűvel. A hántott gabonatarlók esetén a kvadrátok közel háromnegyedén találtunk parlagfüvet. Gabonatarlón a kvadrátok 45%-a, repcében azok harmada volt parlagfűvel fertőzött. 11. táblázat. Az egyes kultúrák szubjektív minősítés szerinti sorrendje, Szigetköz, 2014 Kultúra, 2014, Szigetköz Kaszáló Szója Repcetarló Gabonatarló Hántott gabonatarló Silókukorica tarló Minősítés Nincs fert. Alacsony fert. Az egyes kultúrák szubjektív kategóriák szerinti sorrendjét a 11. táblázatban foglaltuk össze. Megállapítható, hogy a fertőzött területek mindegyike csupán alacsonyan fertőzött a parlagfűvel. 54

A vizsgálat során 41 kísérő gyomnövényt jegyeztünk fel, amelyek 18 növénycsaládba sorolhatók. A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomok a Poaceae (20,26 %) családba tartoznak (12. ábra). Ezt követik az Asteraceae (18,30%) és a Chenopodiaceae (12,64%) családokba tartozó gyomnövények. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága, Szigetköz, 2014 Poaceae 20,26% Amaranthaceae 9,80% Polygonaceae 4,58% Lamiaceae 3,27% Resedaceae 1,96% Helleboraceae 0,65% Asteraceae 18,30% Euphorbiaceae 7,84% Brassicaceae 3,92% Caryophyllaceae 2,61% Cichoriaceae 1,31% Primulaceae 0,65% Chenopodiaceae 11,76% Solanaceae 5,88% Convolvulaceae 3,27% Papaveraceae 1,96% Plantaginaceae 1,31% Scrophulariaceae 0,65% 12. ábra. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a szigetközi felvételezés során 2014-ben Az életforma csoportok szerinti eloszlás alapján - a felvételezési időpontnak megfelelően - a nyárutói egyévesek (T4) domináltak 69,08 %ban, kisebb hányadban a G3 (10,53%) és a T1, H5 (4,61%) gyomok voltak jelen (13. ábra). 55

80,00 A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Szigetköz, 2014 60,00 40,00 20,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T3 T4 13. ábra. A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása a Szigetközben 2014-ben A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomnövény a fehér libaparéj (Ch. album) 44,12%, a mezei acat (C. arvense) 35,29% és a közönséges kakaslábfű (E. crus-galli) voltak 29,41%-os részesedéssel (12. táblázat).a gyakorisági sorrend szerinti első 20 fajt szerepeltetjük a 12. táblázatban. A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: E. helioscopia (5,88%), M. inodora (5,88%), M. album (5,88%), M. arvensis (5,88%), P. lanceolata (5,88%), P. aviculare (5,88%), P. persicaria (5,88%), S. arvensis (5,88%), S. media (5,88%), F. convolvulus (5,88%), A. arvensis (2,94%), C. vulgaris (2,94%), C. regalis (2,94%), D. sanguinalis (2,94%), L. seriola (2,94%), P. major (2,94%), S. nigrum (2,94%), S. arvensis (2,94%), S. oleraceus (2,94%), T. officinale (2,94%), V. hederifolia (2,94%). 56

12. táblázat. A Szigetközben 2014-ben feljegyzett kísérő gyomok előfordulási gyakoriság szerinti sorrendje (első 20 faj) Sorszám Fajnév Előfordulási gyakoriság (%) 1 Chenopodium album fehér libatop 44,12 2 Cirsium arvense 35,29 3 Echinochloa crus-galli mezei acat közönséges kakaslábfű 4 Mercurialis annua egyéves szélfű 29,41 5 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 26,47 6 Datura stramonium csattanó maszlag 23,53 7 Setaria viridis zöld muhar 23,53 8 termesztett köles 17,65 9 Panicum miliaceum Amaranthus chlorostachys karcsú disznóparéj 14,71 10 Galinsoga parviflora gombvirág 14,71 11 Setaria pumila fakó muhar 14,71 12 Artemisia vulgaris fekete üröm 11,76 13 Capsella bursa-pastoris pásztortáska 11,76 14 Convolvulus arvensis aprószulák 8,82 15 Chenopodium hybridum pokolvarlibatop 8,82 16 pipacs 8,82 17 Papaver rhoeas Polygonum lapathifolium lapulevelű keserűfű 8,82 18 Reseda lutea vadrezeda 8,82 19 Stachys annua tarlóvirág 8,82 20 Achillea millefolium borzas bükköny 5,88 29,41 57

A 2014-ben végzett felmérések alapján a parlagfűvel fertőzőtt kvadrátokat figyelembe véve láttuk, hogy a Szigetköz alacsony mértékben fertőzött, míg a Csallóköz fertőzöttsége adott évben közepes a szubjektív minősítő skála szerint. Az eltérő fertőzöttséget a statisztikai próba igazolta. A hipotézis vizsgálatnál csak a parlagfűvel fertőzött mintakvadrátok eredményeit vettük alapul a csallóközi és szigetközi eredményekből. A t próba eredménye szerint a mintaátlagok eltérérőek. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy Csallóköz és Szigetköz parlagfűvel eltérő mértékben fertőzött a vizsgált évben, mivel a sokasági átlagok nem egyenlőek a két vizsgált területen 2014-ben (14. ábra). 14. ábra. A parlagfűvel fertőzött csallóközi és szigetközi minták átlagai 2014-ben 58

4.3. CSALLÓKÖZI FELVÉTELEZÉS 2015-BEN Csallóközben 261 mintaterületen 144 (55,17%) alkalommal jegyeztük fel a parlagfű előfordulását. Alacsony fertőzöttséget rögzítettünk 24 (9,19%) helyszínen, közepest 25 (9,50%), erős fertőzöttséget 25 (9,50%), és nagyon erős fertőzöttséget 70 (26,80%) kvadrátban. Az átlagos parlagfű egyedszám a fertőzöttségi kategóriák szerint rendre 12, 50, 74, és 146 darab 10 m2-enként (13. táblázat). 13. táblázat. Csallóköz parlagfű fertőzöttsége a szubjektív kategóriák szerint, 2015 Csallóköz, 2015 Összes Nincs fertőzöttség Alacsony f. Közepes f. Magas f. Nagyon magas f. Összes fertőzött Mintaterület db % 261 100 117 44,83 24 9,19 25 9,50 25 9,50 70 26,80 144 55,17 parlagfű átlag (db/10m2) 56 0 12 50 74 146 70 A parlagfű előfordulása alapján elmondható, hogy a Csallóköz 2015-ben erősen fertőzött volt. Megvizsgáltuk külön-külön is, hogyan alakul a fertőzöttség az egyes kultúrákban illetve azok tarlóin. Borsó- és silókukorica tarlón, valamint hántott mustártarlón 1-1 felvételezés történt, itt nem találtunk parlagfüvet. Szójában, napraforgóban és a hántott borsótarlón a kis számú felvételezett kvadrátok mindegyike fertőzött volt. A parlagon felvételezett kvadrátok közel háromnegyedén, a gabonatarló felvételezések valamivel több, mint felén találtunk parlagfüvet (14. 59

táblázat). Az egyes kultúrák szubjektív minősítési kategóriák szerinti sorrendjét a 15. táblázatban foglaltuk össze. 14. táblázat. Az egyes kultúrák fertőzöttsége a Csallóközben, 2015 Csallóköz, 2015 Fertőzött kvadrátok előfordulási Parlagfűvel gyakorisága fertőzött (%) Kvdrátok száma (db) Kultúra Összes Borsó tarló Hántott borsótarló Gabonatarló Hántott gabonatarló Hántott mustártarló Napraforgó Parlag Repce tarló Silókukorica tarló Szója 1 3 136 55 1 5 48 9 1 2 0 3 77 21 0 5 34 2 0 2 0 100 57 38 0 100 71 22 0 100 Parlagfű (db/10 m2) összes átlag 0 158 7587 1516 0 464 3749 49 0 78 0,00 52,67 55,79 27,56 0,00 92,80 78,10 5,44 0,00 39,00 Alacsony fertőzöttséget mutattak a repcetarló és hántott gabonatarló, közepesen fertőzöttek voltak a hántott borsótarlón, a gabonatarlón és szójában felvételezett területek. A parlagokon magas, a napraforgóban nagyon magas fertőzöttséget tapasztaltunk a Csallóközben 2015-ben. A vizsgálat során 58 kísérő gyomnövényt jegyeztünk fel, amelyek 24 családba tartoznak (15. ábra). A leggyakrabban feljegyzett kísérő fajok a Poaceae (17,34 %) családba tartoznak. Ezt követik az Asteraceae (17,09%) és a Chenopodiaceae (13,64%). 60

15. táblázat. Az egyes kultúrák szubjektív minősítés szerinti sorrendje, Csallóköz, 2015 Kultúra, 2015, Csallóköz Borsó tarló Hántott mustártarló Silókukorica tarló Repce tarló Hántott gabonatarló Szója Hántott borsótarló Gabonatarló Parlag Napraforgó Minősítés Nincs f. Alacsony f. Közepes Magas Nagyon magas Növénycsaládok előfordulási gyakorisága, Csallóköz, 2015 Poaceae 17,34 % Polygonaceae 9,76% Malvaceae 4,04% Caryophyllaceae 3,03% Convolvulaceae 1,77% Scrophulariaceae1,35% Rubiacea 0,51% Apiaceae 0,17% Asteraceae 17,09% Euphorbiaceae 8,00% Amaranthaceae 3,20% Lamiaceae 1,94% Primulaceae 1,77% Helleboraceae 0,84% Resedaceae 0,84% Geraniaceae 0,17% Chenopodiaceae 13,64% Solanaceae 7,07% Brassicaceae 3,11% Plantaginaceae 1,85% Cichoriaceae 1,35% Violaceae 0,59% Papaveraceae 0,42% Portulacaceae 0,17% 15. ábra. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a csallóközi felvételezés során 2015-ben 61

Az életforma csoportok szerinti eloszlás alapján - ahogy az várható - a nyárutói egyévesek (T4) domináltak 72,61 %-ban, kisebb hányadban a G3 (8,96%) és a T1 (5,83%) gyomok voltak jelen (16. ábra). 80,00 A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Csallóköz, 2015 60,00 40,00 20,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T4 16. ábra. A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása a Csallóközben 2015-ben A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomnövény a fehér libaparéj (Ch. album) 46,74%, az egyéves szélfű (M. annua) és a madárkeserűfű (P. aviculare) voltak 34,48 és 30,27%-os részesedéssel. A gyakorisági sorrend szerinti első 20 fajt szerepeltetjük a 16. táblázatban. A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: S. media (7,66%), D. sanguinalis (7,66%), S. annua (7,28%), C. arvensis (6,51%), T. officinale (6,51%), L. vulgaris (6,13%), M. album (6,13%), L. seriola (4,98%), H. annuus (4,60%), A. vulgaris (4,21%), H. trionum (4,21%), C. regalis (3,83 %), S. vulgaris (3,45%), S. verticillata (3,45%), P. persicaria (3,45%), V. arvensis (2,68%), A. chlorostachys (2,68%), G. aparine (2,30%), S. arvensis (2,30%), P. rhoeas (1,92%), R. obstufolius (1,92%), A. millefolium (1,92%), E. helioscopia (1,92%), R. lutea (1,92%), C. canadesis (1,53%), F. convolvulus (1,53%), M. chamomilla 62

(1,53%), C. vulgaris (1,53%), M. arvensis (1,53%), S. oleraceus (1,15%), A. tatarica (0,77%), P. oleraceae (0,77%), X. strumarium (0,77%), E. cicutarium (0,77%), C. maculatum (0,77%), A. arvensis (0,38%), D. muralis (0,38%), T. vulgare (0,38%). 63

16. táblázat. A Csallóközben 2015-ben feljegyzett kísérő gyomok előfordulási gyakoriság szerinti sorrendje (első 20 faj) Sorszám Fajnév Előfordulási gyakoriság (%) 1 Chenopodium album fehér libatop 46,74 2 Mercurialis annua egyéves szélfű 34,48 3 Polygonum aviculare madárkeserűfű 30,27 4 Cirsium arvense mezei acat 25,67 5 Datura stramonium csattanó maszlag közönséges Echinochloca crus-galli kakaslábfű 24,14 fakó muhar pokolvar libatop 16,48 8 Setaria pumila Chenopodium hybridum 9 Abutilon theophrasti selyemmályva 14,18 10 Capsella bursa-pastoris pásztortáska 13,79 11 Matricaria inodora eb szikfű 13,41 12 Panicum miliaceum termesztett köles 12,64 13 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 11,88 14 zöld muhar 11,11 15 Setaria viridis Polygonum lapathifolium lapulevelű keserűfű 8,81 16 Plantago lanceolata lándzsás útifű 8,43 17 Plantago major széleslevelű útifű 8,43 18 Anagalis arvensis mezei-kék tikszem 8,05 19 Galingsoga parvliflora gyakori gombvirág 8,05 20 Solanum nigrum fekete csucsor 8,05 6 7 19,16 14,56 64

4.4. SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 2015-BEN Szigetközben a 2015-ös felvételezés során 91 mintaterületen 50 (54,94%) alkalommal jegyeztük fel a parlagfű előfordulását. Alacsony fertőzöttséget rögzítettünk 27 (29,67%) helyszínen, közepest 12 (13,19%), erős fertőzöttséget 6 (6,59%), és nagyon erős fertőzöttséget 5 (5,49%) kvadrátban. Az átlagos parlagfű egyedszám a szigetközi régióban a fertőzöttségi kategóriák szerint a 2015-ben 12, 46, 66 és 127 darab volt 10 m2-enként (17. táblázat). 17. táblázat. Szigetköz parlagfű fertőzöttsége a szubjektív kategóriák szerint, 2015 Szigetköz, 2015 Összes Nincs fertőzöttség Alacsony f. Közepes f. Magas f. Nagyon magas f. Összes fertőzött Mintaterület db % 91 100 41 45,06 27 29,67 12 13,19 6 6,59 5 5,49 50 54,94 parlagfű átlag (db/10m2) 50,2 0 12 46 66 127 62,75 A fellelt tövek alapján a Szigetköz 2015-ben közepesen fertőzött. Megvizsgáltuk külön-külön is, hogyan alakul a fertőzöttség az egyes kultúrákban illetve azok tarlóin. Az olajretekben és a kaszálón a vizsgált kvadrátokban nem találtunk parlagfüvet (18. táblázat). 65

18.táblázat. Az egyes kultúrák fertőzöttsége a Szigetközben, 2015 Parlagfű (db/10 m2) Kultúra Összes Parlagfűvel fertőzött Fertőzött kvadrátok előfordulási gyakorisága (%) Cukorrépa Gabonatarló Hántott gabonatarló Kaszáló Napraforgó Olajretek Parlag Repce tarló Szója 2 10 2 3 100 30 23 220 11,50 22,00 54 2 3 1 6 4 9 25 0 3 0 6 3 8 46 0 100 0 100 75 89 757 0 470 0 174 32 243 14,02 0 156,67 0 29,00 8,00 27,00 Szigetköz, 2015 Kvdrátok száma (db) összes átlag Gabonatarlón és hántott gabonatarlón a kvadrátok kevesebb, mint felében jegyeztük fel a fajt. Szójában és repcetarlón 1-1 kvadrát kivételével mindegyikben jelen volt a parlagfű. Parlagon mind a 6, napraforgóban mind a 3 kvadrátban előfordult a növény. Az adatokból látható, hogy egy erősen fertőzött napraforgóállomány milyen jelentős mértékben befolyásolja az átlagos fertőzöttséget, negatív irányban (19. táblázat). A 2015-ös szigetközi vizsgálat során 59 kísérő gyomnövényt jegyeztünk fel, amelyek 22 családba tartoznak. A leggyakrabban feljegyzett kísérő fajok a Poaceae (19,24 %) családba tartoznak. Ezt 66

követik a Chenopodiaceae (17,34%) és Asteraceae (14,80%) családok (17. ábra). 19. táblázat. Az egyes kultúrák szubjektív minősítés szerinti sorrendje, Szigetköz, 2015 Kultúra, 2015, Szigetköz Kaszáló Olajretek Repcetarló Cukorrépa Hántott gabonatarló Gabonatarló Szója Parlag Napraforgó Minősítés Nincs f. Alacsony f. Nagyon magas 67

Növénycsaládok előfordulási gyakorisága, Szigetköz, 2015 Poaceae 19,24% Euphorbiaceae 8,67% Solanaceae 4,44% Brassicaceae 3,38% Caryophyllaceae 1,69% Scrophulariaceae 1,06% Equisetaceae 0,63% Violaceae 0,42% Chenopodiaceae 17,34% Amaranthaceae 5,50% Convolvulaceae 3,81% Malvaceae 2,54% Plantaginaceae1,27% Papaveraceae 0,85% Rubiaceae 0,63% Asteraceae 14,80% Polygonaceae 5,50% Lamiaceae 3,81% Resedaceae 2,33% Primulaceae 1,06% Cichoriaceae 0,63% Portulacaceae 0,42% 17. ábra. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a szigetközi felvételezés során 2015-ben Az életforma csoportok szerinti eloszlás alapján - a felvételezés időpontjából következően - a nyárutói egyévesek (T4) domináltak 71,25 %-ban, kisebb hányadban a G3 (9,30%) és a T1 (6,77%) gyomok voltak jelen (18. ábra). 68

A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Szigetköz, 2015 80,00 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T3 T4 18. ábra. A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása a Szigetközben 2015-ben A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomnövény a fehér libaparéj (Ch. album) 63,74%, az egyéves szélfű (M. annua) 39,56% és a mezei acat (C. arvense) voltak 31,87%-os részesedéssel (20. táblázat). A gyakorisági sorrend szerinti első 20 fajt szerepeltetjük a 20. táblázatban. A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: S. nigrum (6,59%), P. lanceolata (6,59%), A. arvensis (5,49%), E. helioscopia (5,49%), P. lapathifolium (5,49%), P. persicaria (5,49%), S. media (5,49%), T. officinale (5,49%), F. convolvulus (4,40%), P. rhoeas (4,40%), V. hederifolia (4,40%), E. arvense (3,30%), G. aparine (3,30%), H.annuus (3,30%), M. album (3,30%), M. arvensis (3,30%), S. vulgaris (3,30%), A. millefolium (2,20%), A. arvensis (2,20%), D. sophia (2,20%), C. sepium (2,20%), C. canadensis ( 2,20%), L. seriola (2,20%), M. inodora (2,20%), P. oleracea (2,20%), S. verticillata (2,20%), S. arvensis (2,20%), V. arvensis (2,20%), C. vulgaris (1,10%), D. muralis (1,10%), H. europaeum (1,10%), H. triomum (1,10%), M. neglecta 69

(1,10%), L. vulgaris (1,10%), P. communis (1,10%), P. major (1,10%), S. kali (1,10%), S. arvensis (1,10%), S. oleraceus (1,10%). 20. táblázat. A Szigetközben 2015-ben feljegyzett kísérő gyomok előfordulási gyakoriság szerinti sorrendje (első 20 faj) Sorszám Fajnév Előfordulási gyakoriság (%) 1 Chenopodium album fehér libatop 63,74 2 Mercurialis annua egyéves szélfű 39,56 3 Cirsium arvense 31,87 4 Echinochloca crus-galli mezei acat közönséges kakaslábfű 5 Setaria viridis zöld muhar 25,27 6 Chenopodium hybridum pokolvarlibatop 19,78 7 Panicum miliaceum termesztett köles 17,58 8 Polygonum aviculare madárkeserűfű 17,58 9 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 16,48 10 Datura stramonium csattanó maszlag 16,48 11 Setaria pumila fakó muhar 14,29 12 Convolvulus arvensis aprószulák 13,19 13 pásztortáska 13,19 14 Capsella bursa-pastoris Amaranthus chlorostachys karcsú disznóparéj 12,09 15 Reseda lutea vadrezeda 12,09 16 Abutilon theophrasti selyemmályva 10,99 17 Galinsoga parviflora gombvirág 10,99 18 Stachys annua tarlóvirág 9,89 19 Artemisia vulgaris fekete üröm 8,79 20 Lamium amplexicaule bársonyos árvacsalán 6,59 30,77 70

A parlagfűvel fertőződött mintakvadrátok eredményeit 2015-ben is elemeztem hipotézis vizsgálattal. A t próba eredménye szerint a mintaátlagok eltérőek. Így az ellenhipotézis igaz, 95%-os valószínűséggel kijelenthető, hogy a sokasági átlagok eltérőek a két vizsgált területen 2015-ben (19. ábra). 19. ábra. A csallóközi és szigetközi parlagfűvel fertőzött minták átlagai 2015-ben 71

4.5. CSALLÓKÖZI FELVÉTELEZÉS 2016-BAN Csallóközben 332 mintaterületen 152 (45,78%) alkalommal jegyeztük fel a parlagfű előfordulását. Alacsony fertőzöttséget rögzítettünk 40 (12,05%) helyszínen, közepest 33 (9,94%), erős fertőzöttséget 25 (7,53%), és nagyon erős fertőzöttséget 54 (16,27%) kvadrátban. Az átlagos parlagfű egyedszám a fertőzöttségi kategóriák szerint rendre 12, 50, 75, és 121 darab 10 m2-enként (21.táblázat). 21. táblázat. Csallóköz parlagfű fertőzöttsége a szubjektív kategóriák szerint, 2016. Csallóköz, 2016 Összes Nincs fertőzöttség Alacsony f. Közepes f. Magas f. Nagyon magas f. Összes fertőzött Mintaterület db % 332 100 180 54,22 40 12,05 33 9,94 25 7,53 54 16,27 152 45,78 parlagfű átlag (db/10m2) 51,6 0 12 50 75 121 64,5 A fellelt tövek átlagos száma alapján a Csallóköz 2015-ben közepesen fertőzött. Megvizsgáltuk külön-külön is, hogyan alakul a fertőzöttség az egyes kultúrákban illetve azok tarlóin. Kaszálóra egy kvadrát esett, ezen nem találtunk parlagfüvet. Cukorrépában, szójában és silókukorica tarlón 1-1, lucernában 2 kvadrátot felvételeztünk, ezek mindegyikén előfordult a parlagfű. 100 feletti kvadrát felmérése történt úgy hántott mint hántatlan gabonatarlón, ezek közel felén találtunk parlagfüvet (22.táblázat). 72

22. táblázat. Az egyes kultúrák fertőzöttsége a Csallóközben, 2016. Kultúra Összes Parlagfűvel fertőzött Fertőzött kvadrátok előfordulási gyakorisága (%) Hántott borsótarló Cukorrépa Gabonatarló Hántott gabonatarló Kaszáló Lucerna Parlag Repce tarló Silókukorica tarló Szója 4 1 154 117 1 2 33 18 1 1 1 1 73 48 0 2 21 5 0 1 25 100 47 41 0 100 64 28 0 100 Csallóköz 2016 Kvdrátok száma (db) Parlagfű (db/10 m2) összes átlag 57 5 7020 3323 0 92 2561 475 0 37 14,25 5,00 45,58 28,40 0,00 46,00 77,61 26,39 0,00 37,00 A szubjektív besorolás a 23. táblázat szerint alakul. 23. táblázat. Az egyes kultúrák szubjektív minősítés szerinti sorrendje, Csallóköz, 2016. Kultúra, 2016, Csallóköz Kaszáló Silókukorica tarló Cukorrépa Hántott borsótarló Repcetarló Hántott gabonatarló Szója Gabonatarló Lucerna Parlag Minősítés Nincs f. Alacsony f. Közepes f. Magas f. 73

A vizsgálat során 69 kísérő gyomnövényt jegyeztünk fel, amelyek 28 családba tartoznak (20.ábra). A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomok a Poaceae (17,54 %) családba tartonak. Ezt követik az Chenopodaceae (15,04%) és a Asteraceae (12,64%) család képviselői. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága, Csallóköz, 2016 Poaceae 17,54% Polygonaceae 8,30% Amaranthaceae 4,95% Convolvulaceae 2,92% Brassicaceae 1,93% Violaceae 1,18% Papaveraceae 0,75% Helleboraceae 0,14% Portulacaceae 0,09% Geraniaceae 0,05% Chenopodiaceae 15,04% Euphorbiaceae 8,11% Lamiaceae 3,72% Primulaceae 2,64% Plantaginaceae 1,79% Resedaceae 1,13% Boraginaceae 0,24% Apiaceae 0,14% Fabaceae 0,09% Asteraceae 12,64% Solanaceae 7,83% Malvaceae 3,49% Caryophyllaceae 2,50% Cichoriaceae 1,56% Scrophulariaceae 0,85% Urticacea 0,19% Rosaceae 0,14% Rubiacea 0,05% 20. ábra. Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a csallóközi felvételezés során 2016-ban Az életforma csoportok szerinti eloszlás alapján a várható módon a nyárutói egyévesek (T4) domináltak 76,80 %-ban, kisebb hányadban a G3 (5,23%) és a T1 (5,00%) gyomok voltak jelen (21. ábra). 74

100,00 A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Csallóköz, 2016 80,00 60,00 40,00 20,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T4 21. ábra. A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása a Csallóközben 2016-ban A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomnövény a fehér libatop (Ch. album) 68,98%, az egyéves szélfű (M. annua) és a zöld muhar (S. viridis) voltak 47,29% és 41,87%-os részesedéssel. A gyakorisági sorrend szerinti első 20 fajt szerepeltetjük a 24. táblázatban. A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: G. parviflora (10,24%), P. miliaceum (10,24%), S. media (9,34%), V. arvensis (7,53%), R. lutea (7,23%), A. chlorostachys (6,93%), M. album (6,63%), T. officinale (6,63%), H. annuus (5,72%), H. triomum (5,72%), L. seriola (5,42%), X. strumarium (5,12%), P. rhoeas (4,82 %), E. helioscopia (4,52%), M. arvensis (4,52%), S. oleraceus (4,52%), V. hederifolia (4,22%), F. convolvulus (3,31%), C. vulgaris (3,01%), L. amplexicaule (3,01%), A. repens (2,71%), S. vulgaris (2,71%), A. spica-venti (2,41%), P. persicaria (2,41%), R. obstufolius (1,81%), A. millefolium (1,51%), M. chamomilla (1,51%), M. arvensis (1,51%), C. dactylon (1,20%), D. muralis (1,20%), L. vulgaris (1,20%), P. major (1,20%), S. verticillata (1,20%), S. arvensis (1,20%), U. urens (1,20%), A. tatarica (0,90%), B. 75

tecturum (0,90%), C. maculatum (0,90%), C. regalis (0,90%), C. canadensis (0,90%), D. sophia (0,90%), D. sanguinalis (0,90%), R. caesius (0,90%), T. vulgare (0,90%), P. oleracea (0,60%), S. halepense (0,60%), V. hirsuta (0,60%), E. cicutarium (0,30%), G. aparine (0,30%). 76

24. táblázat. A Csallóközben 2016-ben feljegyzett kísérő gyomok előfordulási gyakoriság szerinti sorrendje (első 20 faj) Sorszám Előfordulási gyakoriság (%) Fajnév 1 Chenopodium album fehér libatop 68,98 2 Mercurialis annua egyéves szélfű 47,29 3 Setaria viridis zöld muhar 41,87 4 Polygonum aviculare madárkeserűfű 37,95 5 Datura stramonium csattanó maszlag 34,04 6 Echinochloca crus-galli közönséges kakaslábfű 33,43 7 Chenopodium hybridum pokolvarlibatop 26,2 8 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 24,7 9 Anagalis arvensis mezei-kék tikszem 16,87 10 Abutilon theophrasti selyemmályva 16,57 11 Stachys annua tarlóvirág 16,27 12 Solanum nigrum fekete csucsor 15,96 13 Convolvulus arvensis aprószulák 15,36 14 Setaria glauca fakó muhar 15,36 15 Cirsium arvense mezei acat 14,76 16 Matricaria inodora eb szikfű 14,16 17 Artemisia vulgaris fekete üröm 12,35 18 Plantago lanceolata lándzsás útifű 11,45 19 Polygonum lapathifolium lapulevelű keserűfű 10,84 20 Capsella bursa-pastoris pásztortáska 10,24 77

4.6. SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 2016-BAN Szigetközben a 2016-os felvételezés alatt 59 mintaterületbő 43 (72,88%) volt olyan, a parlagfű előfordulását feljegyeztük. Alacsony fertőzöttséget rögzítettünk 25 (42,37%) helyszínen, közepest 13 (22,03%), erős fertőzöttséget 3 (5,08%), és nagyon erős fertőzöttséget 2 (3,39%) kvadrátban. Az átlagos parlagfű egyedszám a szigetközi régióban a fertőzöttségi kategóriák szerint a 2016-os évben 11, 40, 68 és 96 darab volt 10 m2-enként. 25. táblázat. Szigetköz parlagfű fertőzöttsége a szubjektív kategóriák szerint, 2016 Szigetköz, 2016 Összes Nincs fertőzöttség Alacsony f. Közepes f. Magas f. Nagyon magas f. Összes fertőzött Mintaterület db % 59 100 16 27,12 25 42,37 13 22,03 3 5,08 2 3,39 43 72,88 parlagfű átlag (db/10m2) 43 0 11 40 68 96 53,75 A fellelt tövek alapján a Szigetköz 2016-ban is közepesen fertőzött. Megvizsgáltuk külön-külön is, hogyan alakul a fertőzöttség az egyes kultúrákban illetve azok tarlóin. 78

26. táblázat. Az egyes kultúrák fertőzöttsége a Szigetközben, 2016 Kultúra Összes Parlagfűvel fertőzött Fertőzött kvadrátok előfordulási gyakorisága (%) Gabonatarló Hántott gabonatarló Kaszáló Repcetarló Szója 5 48 1 1 4 4 35 0 1 3 80 73 0 100 75 Szigetköz, 2015 Kvadrátok száma (db) Parlagfű (db/10 m2) összes átlag 111 1039 0 6 32 22,20 21,65 0,00 6,00 8,00 A kaszálóra eső egyetlen kvadrátban nem volt parlagfű. A repcetarlón kijelölt kvadrát fertőzött volt parlagfűvel. A kis számú felvételezés során szójában és gabonatarlóban 1-1 kivételével minden kvadrátban előfordult a faj. A hántott gabonatarlón vizsgált kvadrátok 73%-a volt parlagfűvel fertőzött. Az átlagos tőszám alapján a Szigetköz 2016-ban gyengén fertőzött. A vizsgálat során 57 kísérő gyomnövényt jegyeztünk fel, amelyek 22 növénycsaládba tartoznak. A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomok a Poaceae (21,56 %) családba tartoznak. Ezt követik a Chenopodaceae (13,74%) és a Asteraceae (11,85%) gyomnövénycsaládok (22.ábra). Az életforma csoportok szerinti eloszlás alapján a vártnak megfelelően a nyárutói egyévesek (T4) domináltak 74,77 %-ban, kisebb hányadban a G3 (6,53%) és a T1 (4,95%) gyomok voltak jelen (23. ábra). 79

Növénycsaládok előfordulási gyakorisága, Szigetköz, 2016 Poaceae 21,56% Chenopodiaceae 13,74% Asteraceae 11,85% Euphorbiaceae 11,14% Polygonaceae 8,29% Lamiaceae 5,92% Amaranthaceae 4,03% Convolvulaceae 3,79% Solanaceae 3,55% Brassicaceae 2,61% Malvaceae 2,61% Caryophyllaceae 2,13% Resedaceae 2,13% Plantaginaceae 1,90% Cichoriaceae 1,18% Primulaceae 1,18% Papaveraceae 0,71% Geraniaceae 0,47% Helleboraceae 0,47% Equisiteceae 0,24% Rubiacea 0,24% Violaceae 0,24% 22. ábra Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a szigetközi felvételezés során 2016-ban 80

80,00 70,00 A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Szigetköz, 2016 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T4 23. ábra. A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása a Szigetközben 2016-ban A leggyakrabban feljegyzett kísérő gyomnövény az egyéves szélfű (M. annua) 75,44%, a fehér libatop (Ch. album) 70,18% és a fakó muhar (S. pumila) 40,35%-os részesedéssel (27. táblázat). A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: P. lanceolata (14,04%), A. vulgaris (12,28%), A. arvensis (8,77%), G. pavliflora (8,77%), M. arvensis (8,77%), F. convolvulus (8,77%), M. album (8,77%), H. annuus (8,77%), S. media (7,02%), Lamium amplexicaule (7,02%), E. helioscopia (7,02%), S. oleraceus (5,26%), S. arvensis (5,26%), P. rhoeas (5,26%), T. officinale (3,51%), M. inodora (3,51%), L. seriola (3,51%), X. strumarium (3,51%), C. vulgaris (3,51%), M. chamomilla (3,51%), S. vulgaris (3,51%), C. canadensis (3,51%), C. regalis (3,51 %), V. arvensis (1,75%), H. trionum (1,75 %), P. persicaria (1,75%), A. spica-venti (1,75%), R. obstufolius (1,75%), A. millefolium (1,75%), D. muralis (1,75%), C. dactylon (1,75%), D. sanguinalis (1,75%), A. tatarica (1,75%), G. aparine (1,75%), A. tomentosum (1,75%), E. arvense (1,75%). 81

27. táblázat. A Szigetközben 2016-ban feljegyzett kísérő gyomnövények előfordulásának gyakorisági sorrendje Sorszám Fajnév Előfordulási gyakoriság (%) 1 Mercurialis annua egyéves szélfű 75,44 2 Chenopodium album fehér libatop 70,18 3 Setaria pumila fakó muhar 40,35 4 Setaria viridis zöld muhar 35,09 5 Polygonum aviculare madárkeserűfű 35,09 6 Echinochloca crus-galli közönséges kakaslábfű 31,58 7 Amarantus chlorostachys karcsú disznóparéj 31,58 8 Chenopodium hybridum pokolvar libatop 29,82 9 Panicum miliaceum termesztett köles 29,82 10 Datura stramonium csattanó maszlag 28,07 11 Stachys annua tarlóvirág 28,07 12 Cirsium arvense mezei acat 26,32 13 Polygonum lapathifolium lapulevelű keserűfű 22,81 14 Convolvulus arvensis aprószulák 19,3 15 Capsella bursa-pastoris pásztortáska 17,54 16 Abutilon theophrasti selyemmályva 17,54 17 Agropyron repens tarackbúza 17,54 18 Amaranthus retroflexus szőrös disznóparéj 15,79 19 Solanum nigrum fekete csucsor 15,79 20 Reseda lutea vadrezeda 15,79 82

A parlagfűvel fertőzött mintakvadrátok eredményeit hipotézis vizsgálattal elemeztük a csallóközi és szigetközi régióból 2016-ban. A t próba eredménye szerint a mintaátlagok eltérőek. Így az ellenhipotézis igaz, vagyis 95%-os valószínűséggel kijelenthető, hogy a sokasági átlagok eltérőek a két vizsgált területen 2016-ban (24. ábra). 24. ábra. A csallóközi és szigetközi parlagfűvel fertőzött minták átlagai 2016-ban 83

4.7. A CSALLÓKÖZI FELVÉTELEZÉS 3 ÉVES EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE A csallóközi vizsgálatsorozat eredményeiből kiviláglik, hogy a parlagfűvel fertőzött és a parlagfűmentes területek aránya csaknem 5050% a vizsgált években (28.táblázat). 28. táblázat. A minősítési kategóriák előfordulási gyakorisága a Csallóközben, 2014-16 Gyakorisági százalék 2014 2015 2016 Átlag Nincs fertőzöttség Alacsony fertőzöttség Közepes fertőzöttség Magas fertőzöttség Nagyon magas fertőzöttség 52,66 44,83 54,22 50,57 13,61 9,20 12,05 11,62 8,88 9,58 9,94 9,47 9,47 9,58 7,53 8,86 15,38 26,82 16,27 19,49 A fertőzött kategóriákból leggyakrabban a nagyon magas fertőzöttségű mintakvadtrátok fordultak elő (25. ábra). Ezeket követték az alacsony fertőzöttségű, majd a közepes és a magas fertőzöttségű mintakvadrátok. 84

Az egyes szubjektív minősítési kategóriák előfordulási aránya a parlagfű átlagos darabszáma alapján a Csallóközben, 2014-16 60% 50% 2014 2015 2016 40% 30% 20% 10% 0% Nincs Alacsony Közepes Magas fertőzöttség fertőzöttség fertőzöttség fertőzöttség Nagyon magas fertőzöttség 25. ábra. A fertőzöttségi kategóriák előfordulása 2014-2016 a Csallóközben Csallóközben a vizsgált 3 évben a leggyakrabban előforduló 25 kísérő faj előfordulási gyakorisága látható a 26. ábrán. 85

Kísérő gyomok előfordulási gyakorisága (%) a Csallóközben, 2014-16 Melandrium album Taraxacum officinale Stellaria media Artemisia vulgaris Galingsoga parvliflora Polygonum lapathifolium Plantago lanceolata Stachys annua Anagalis arvensis Matricaria inodora Convolvulus arvensis Panicum miliaceum Capsella bursa pastoris Solanum nigrum Abutilon theophrasti Setaria pumila Amaranthus retroflexus Cirsium arvense Chenopodium hybridum Echinochloa crus-galli Setaria viridis Polygonum aviculare Datura stramonium Mercurialis annua Chenopodium album 1,02% 1,27% 1,51% 1,51% 1,56% 1,59% 1,78% 1,97% 2,15% 2,21% 2,21% 2,26% 2,26% 2,45% 2,61% 2,91% 3,55% 3,77% 3,80% 4,90% 5,41% 5,71% 5,87% 0,00% 2,00% 4,00% 7,78% 10,58% 6,00% 8,00% 10,00% 12,00% 26. ábra. A kísérő gyomnövények előfordulási gyakorisága a Csallóközben, 2014-16 A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: V. arvensis (0,94%), H. annuus (0,92%), L. seriola (0,92%), H. trionum (0,86%), A. chlorostachys (0,81%), R. lutea (0,78%), P. major (0,70%), 86

P. rhoeas (0,65%), D. sanguinalis (0,62%), S. oleraceus (0,62%), E. helioscopia (0,54%), L. vulgaris (0,51%), M. arvensis (0,51%), S. vulgaris (0,51%), X. strumarium (0,51%), S. verticillata (0,48%), P. persicaria (0,46%), F. convolvulus (0,40%), M. chamomilla (0,40%), C. vulgaris (0,38%), V. hederifolia (0,38%), C. regalis (0,35%), G. aparine (0,35%), R. obstufolius (0,32%), A. millefolium (0,27%), L. amplexicaule (0,27%), P. oleraceae (0,27%), S. arvensis (0,27%), A. repens (0,24%), A. spica-venti (0,22%), C. canadensis (0,19%), C. dactylon (0,16%), D. muralis (0,16%), A. tatarica ( 0,13%), C. maculatum (0,13%), M. arvensis (0,13%), A. arvensis (0,11%), T. vulgare (0,11%), U. urens (0,11%), B. napus (0,08%), B. tecturum (0,08%), D. sophia (0,08%), E. arvense (0,08%), E. cicutarium (0,08%), R. caesius (0,08%), S. halepense (0,05%), S. arvensis (0,05%), V. hirsuta (0,05%), P. communis (0,03%). A csallóközi régióban feljegyzett 74 kísérő gyomfaj 29 növénycsaládba sorolható. A parlagfű leggyakrabban előforduló kísérő gyomnövényei a Poaceae (18,06%) családba tartoznak. Ezeket követték a Chenopodiaceae (14,51%), Asteraceae (14,08%), Solanaceae (8,32%), Euphorbiaceae (8,32%) családba tartozó gyomok (27. ábra). 87

Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a Csallóközben, 2014-16 Fabaceae Rosaceae Geraniaceae Equisetaceae Urticacea Boraginaceae Apiaceae Portulacaceae Helleboraceae Rubiacea Papaveraceae Resedaceae Scrophulariaceae Violaceae Cichoriaceae Plantaginaceae Primulaceae Convolvulaceae Caryophyllaceae Brassicaceae Lamiaceae Malvaceae Amaranthaceae Polygonaceae Euphorbiaceae Solanaceae Asteraceae Chenopodiaceae Poaceae 0,05% 0,08% 0,08% 0,08% 0,11% 0,13% 0,13% 0,27% 0,35% 0,35% 0,65% 0,78% 0,92% 0,94% 1,53% 1,78% 2,15% 2,50% 2,53% 2,64% 2,75% 3,47% 4,36% 8,08% 8,32% 8,32% 14,08% 14,51% 18,06% 27. ábra. A kísérő gyomok növénycsaládok szerinti megoszlása Csallóközben a vizsgált években H=2,28, Hmax=3,37, Egyenletesség=0,68. A csallóközi vizsgálatsorozat három éves összegzésénél elemeztük a kísérő gyomnövények életforma csoportok szerinti előfordulási gyakoriságát. Az életforma csoportok szerinti eloszlás alapján a nyárutói 88

egyévesek (T4 ) dominanciája (75,29 %) mellett jelentősebbnek mondható arányban a G3 (6,86%) és a T1 (5,25%) gyomok voltak jelen (28. ábra). 80,00 A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Csallóköz, 2014-16 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T3 T4 28. ábra. A kísérő gyomnövények gyakorisági részesedése életforma csoportok szerint a Csallóközben 4.8. A SZIGETKÖZI FELVÉTELEZÉS 3 ÉVES EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE A szigetközi vizsgálatsorozat eredményei mutatják, hogy a fertőzöttségi kategóriák szerinti csoportok eloszlása eltér a csallóközi vizsgálatsorozat eredményeitől. Szigetközben a parlagfűvel fertőzött mintakvadrátok és a parlagfűmentes területek aránya nem egyenlő arányban oszlik meg a vizsgált években (38,5/61,5), (29.táblázat). 89

29. táblázat. A minősítési kategóriák előfordulási gyakorisága a Szigetközben, 2014-16 Gyakorisági százalék Nagyon Magas magas fertőzöttség fertőzöttség Nincs fertőzöttség Alacsony fertőzöttség Közepes fertőzöttség 2014 2015 43,33 45,05 50,00 29,67 6,67 13,19 0,00 6,59 0,00 5,49 2016 Átlag 27,12 38,5 42,37 40,68 22,03 13,97 5,08 3,89 3,39 2,96 A fertőzött kategóriákból leggyakrabban az alacsony fertőzöttségű mintakvadtrátok fordultak elő (29. ábra). Ezeket követték a közepes fertőzöttségű, majd a magas és a nagyon magas fertőzöttségű mintakvadrátok. Annak ellenére, hogy a vizsgálat eredménye szerint a Szigetközben elterjedtebb a parlagfű (több a fertőzött kvadrát, mint a nem fertőzött), a csallóközinél alacsonyabb átlagos fertőzöttség jellemző. A Szigetközben kevesebb az erősen vagy nagyon erősen fertőzött terület. A parlagfűvel fertőzött mintakvadrátok összesített száma és aránya meghaladta a fertőzés mentes kvadrátok számát. 90

Az egyes szubjektív minősítési kategóriák előfordulási aránya a parlagfű átlagos darabszáma alapján a Szigetközben, 2014-16 60% 2014 2015 2016 50% 40% 30% 20% 10% 0% Nincs Alacsony Közepes Magas fertőzöttség fertőzöttség fertőzöttség fertőzöttség Nagyon magas fertőzöttség 29. ábra. A fertőzöttségi kategóriák előfordulása 2014-2016-ban a Szigetközben, százalékban kifejezve A szigetközi felvételezés során leggyakrabban feljegyzett gyomnövények a Ch. album (5,39%), M. annua (4,25%), C. arvense (2,67%), S. viridis (2,67%), Ch. hybridum (2,05%), P. miliaceum (1,96%), S. pumila (1,96%), D. stramonium (1,86%), A. chlorostachys (1,81%), P. aviculare (1,81%), A. retroflexus (1,38%), E. crus-galli (1,34%), S. annua (1,34%), C. bursa-pastoris (1,24%) és C. arvensis (1,24%) voltak. Szigetközben a vizsgált 3 évben a leggyakrabban előforduló 20 kísérő faj előfordulási gyakorisága látható a 30. ábrán. 91

Kísérő gyomok előfordulási gyakorisága (%) a Szigetközben, 2014-16 Artemisia vulgaris 1,83% Galingsoga parvliflora 1,93% Abuthilon theophrasti 1,93% Polygonum lapathifolium 2,03% Reseda lutea 2,22% Convolvulus arvensis 2,51% Capsella bursa pastoris 2,51% Stachys annua 2,70% Echinochloa crus-galli 2,70% Amaranthus retroflexus 2,80% Polygonum aviculare 3,67% Amaranthus chlorostachys 3,67% Datura stramonium 3,76% Setaria pumila 3,96% Panicum miliaceum 3,96% Chenopodium hybridum 4,15% Setaria viridis 5,41% Cirsium arvense 5,41% Mercurialis annua Chenopodium album 8,59% 10,91% 0,00% 2,00% 4,00% 6,00% 8,00% 10,00% 12,00% 30. ábra. A kísérő gyomnövények előfordulási gyakorisága a Szigetközben, 2014-16 A további fajok csökkenő előfordulási gyakoriság szerinti sorrendben: P. lanceolata (1,54%), S. nigrum (1,54%), A. arvensis (1,06%), E. helioscopia (1,06%), F. convolvulus (1,06%), S. media (1,06%), A. repens (0,97%), L. amplexicaule (0,97%), M. album (0,97%), P. rhoeas (0,97 %), H. annuus (0,97%), P. persicaria (0,77%), T. officinale (0,77%), M. arvensis (0,68%), M. inodora (0,58%), S. arvensis (0,58%), 92

A. millefolium (0,48%), L. seriola (0,48%), S. vulgaris (0,48%), S. oleracea (0,48%), V. hederifolia (0,48%), C. vulgaris (0,39%), C. canadensis (0,39%), E. arvense (0,39%), G. aparine (0,39%), C. regalis (0,29%), S. arvensis (0,29%), V. arvensis (0,29%), A. arvensis (0,19%), D. sanguinalis (0,19%), D. muralis (0,19%), A. tometosum (0,19%), H. trionum (0,19%), M. chamomilla (0,19%), P. major (0,19%), P. oleraceae (0,19%), S. verticillata (0,19%), C. sepium (0,19%), X. strumanium (0,19%), A. spica-venti (0,10 %), A. tatarica (0,10%), G. pussilum (0,10%), C. dactylon (0,10%), L. vulgaris (0,10%), D. sophia (0,10%), P. communis (0,10%), S. kali (0,10%), R. obstufolius (0,10%), M. neglecta (0,10%), H. europeaum (0,10%). Szigetközben az 70 feljegyzett gyomfaj 23 növénycsaládba sorolható, amelyeknek az előfordulási részesedését a 31. ábrán mutatjuk be. A leggyakrabban előforduló kísérő gyomnövények a Poaceae (20,32%) családba tartoznak. Ezeket követik a Chenopodiaceae és Asteraceae (15,08%), majd a Euphorbiaceae (9,54%) család gyomnövényei az előfordulási gyakoriságban. 93

Növénycsaládok előfordulási gyakorisága a Szigetközben, 2014-16 Geraniaceae Portulacaceae Helleboraceae Violaceae Rubiacea Equisetaceae Scrophulariaceae Papaveraceae Primulaceae Plantaginaceae Caryophyllaceae Resedaceae Malvaceae Brassicaceae Convolvulaceae Solanaceae Lamiaceae Amaranthaceae Polygonaceae Euphorbiaceae Asteraceae Chenopodiaceae Poaceae 0,19% 0,19% 0,29% 0,29% 0,38% 0,38% 0,57% 0,95% 1,05% 1,53% 2,00% 2,19% 2,19% 3,15% 3,72% 4,29% 4,58% 5,53% 6,49% 9,54% 15,08% 15,08% 20,32% 31. ábra. A kísérő gyomok növénycsaládok szerinti megoszlása Szigetközben a vizsgált években H=2,50, Hmax=3,14, Egyenletesség=0,80. A szigetközi vizsgálatsorozat három éves összegzésénél elemeztük az életforma csoportok előfordulási gyakoriságát is. A nyárutói egyévesek (T4) dominanciája (71,53 %) mellett jelentősebb a G3 (8,83%) és a T1 (5,89%) életforma (32. ábra). 94

A kísérő gyomfajok életformák szerinti megoszlása, Szigetköz, 2014-16 80,00 70,00 60,00 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 G1 G2 G3 H3 H4 H5 HT T1 T2 T3 T4 32. ábra. A kísérő gyomnövények gyakorisági részesedése életforma csoportok szerint a Szigetközben 4.9. STATISZTIKAI EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE Az elemzés során a három vizsgált évben a két tájegységben mért parlagfű darabszám értékeket tekintettük a minták elemeinek, csak a parlagfűvel fertőzött mintatereket véve alapul. A Csallóköz 376, a Szigetköz 110 mintát tartalmazott. Ezek mintaátlagait összehasonlítva következtettünk a két sokaság átlagainak egyenlőségére vagy eltérésére. Először nullhipotézisként feltettük, hogy a két változó szórása egyenlő, ellenhipotézisként pedig azt, hogy ezek 95%-os valószínűséggel (konfidencia szint) eltérőek. F próbát végeztünk ennek eldöntésére. A próba redménye az lett, hogy a minták szórása eltér egymástól (p<0,05). Ezután a mintaátlagok eltérésének vizsgálatára kétmintás t próbát végeztünk. Nullhipotézisként feltettük, hogy a sokasági átlagok egyenlőek, ellenhipotézisként pedig azt, hogy különbözőek 5%-os 95

hibával. A t próba (p<0,05) eredménye az lett, hogy a mintaátlagok eltérőek, nem a véletlen műve, statisztikailag igazolható. Így az ellenhipotézis igaz, 95%-os valószínűséggel kijelenthető, hogy a sokasági átlagok nem egyenlőek a két vizsgált területen (33. ábra). A statisztikai eredmények alátámasztják, hogy a Csallóköz parlagfűvel szennyezettebb terület, mint a Szigetköz. A fenti elemzést elvégeztük az összes mintára is (34.ábra), bevonva a fertőzött és nem fertőzött kvadrátokat egyaránt. Hasonló eredményt kaptunk, mint előzőleg, mivel a p értékek kisebbek voltak, mint 0,05 %. 33. ábra. A csallóközi és szigetközi parlagfűvel fertőzött minták átlagai 2014-16 években 96

34. ábra. A csallóközi és szigetközi összes mintából vont átlagok 2014-16 években Így mindkét esetben a két régió mintáinak szórásai és átlagai eltérnek egymástól 95%-os valószínűséggel, vagyis a két régió parlagfű fertőzöttségének mértéke statisztikailag igazolhatóan külömböző. 4.10. TÉRINFORMATIKAI TÉRKÉPEK A térinformatikai szoftver segítségével elkészítettük a vizsgált tájegységek parlagfű előfordulási térképeit. A térképeken jól látható, hogy a csallóközi és szigetközi régiókban hol és milyen mértékben lelhető fel a parlagfű. A kapott eredményekből megállapítható, hogy a gyom előfordulása nem homogén és a fertőzöttség mértékének is van területi heterogenitása. A vizsgálat során feljegyzett adatokból elkészített 97

térképeket a 35. ábrán mutatjuk be. A kék pontok a felvételezési mintakvadrátokat jelölik a térképeken. 35. ábra. Az ürömlevelű parlagfű területi elterjedése és mennyiségi értékei 2D ábrázolással Csallóközben és Szigetközben 98

A legnagyobb mértékű parlagfű-előfordulást a vizsgált években Csallóközben a terület keleti, valamint középső részén jegyeztük fel. A felvételezés során tapasztalhattuk, hogy ezeken a területeken gyakoribb a kisparcellás napraforgó termesztés, ami elősegítheti a gyomnövény felszaporodását. 4.11. OSTROVNÉ LÚKY TERÜLET ELEMZÉSE A Csallóközben az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) elterjedésére és denzitására vonatkozóan végzett vizsgálatsorozat érintett egyes, a Natura 2000 hálózatba tartozó területeket. Az elemzések során kiemeltük az Ostrovné lúky (Szlovákia) területen (6.ábra) kapott eredményeket. A felvételezések alapadatait a 30. táblázatban foglaltuk össze. Mindhárom évben találtunk olyan kvadrátokat, amelyekben nem volt parlagfű. 2014-ben a 10 m2-re eső parlagfű tövek maximuma 400 db, 2015-ben 154 db, és 2016-ban 310 db volt. 30.táblázat. Felvételezési alapadatok áttekintő táblázata, Ostrovné lúky, 2014-16. Ostrovné 2014. 2015. 2016. lúky 07.28. - 09.16. 07.22. - 10.05. 07.10. - 09.17. Össz. Felvételezés (db) 12 24 33 69 Nincs f. 2 3 10 15 Alacsony f. 3 3 3 9 Közepes f. 1 3 5 9 Magas f. 2 2 3 7 Nagyon magas f. 4 13 12 29 99

Ostrovné lúky alapadataiból látható, hogy a parlagfűvel fertőzött és a parlagfűmentes területek aránya nem egyenlő a vizsgált években. A fertőzött kategóriákból leggyakrabban a nagyon magas fertőzöttségű mintakvadtrátok fordultak elő. Ezeket követték az alacsony fertőzöttségű, majd a közepes és a magas fertőzöttségű mintakvadrátok az előfordulási gyakoriságban. A minimum közepesen fertőzött területek aránya minden évben nagyobb, mint a nem és a kis mértékben fertőzött területek összesített részaránya (36. ábra). 2014-ben az összes vizsgált terület 58%-a volt minimum közepesen fertőzött, a következő két évben és így a 3 év átlagában is az arány még rosszabb. A különböző fertőzöttségű területek száma és aránya, Ostrovné lúky, 2014-16 100% 80% 7 60% 18 20 45 13 24 40% 20% 5 6 0% 2014 2015 Nincs v. alacsony f. 2016 Min. közepes f. Össz 36. ábra. A különböző fertőzöttségű területek száma és aránya, Ostrovné lúky, 2014-16 Az átlagos parlagfű egyedszámokat a fertőzöttségi kategóriák szerint a 31. táblázatban tüntettük fel. A nagyon magas fertőzést jelentő 100

szubjektív kategóriában igen nagy számban fordult elő a parlagfű. Az egyes években a maximumok rendre 400, 154, 310 db/10 m2, 3 év átlagát meghaladó. 31. táblázat. Parlagfű átlagos egyedszám a szubjektív minőségi kategóriák szerint, Ostrovné lúky, 2014-16 Parlagfű Alacsony Közepes (db/10m2) fertőzöttség fertőzöttség 6 35 2014 8 45 2015 15 38 2016 Átlag 9,67 39,33 Magas fertőzöttség 71 65 68 68 Nagyon magas fertőzöttség 215 110 159 161,33 A vizsgált kvadrátok összességében jellemzően gabonatarlókra estek (32. táblázat). 32. táblázat. A felvételezési helyszínek megoszlása kultúrák szerint, Ostrovné lúky, 2014-16 O. lúky Gabonatarló Hántott gabonatarló Napraforgó Parlag 2014 2015 2016 11 11 17 0 4 12 0 3 0 0 6 4 Silókukorica összesen tarló 1 0 0 12 24 33 Az egyes kultúrákban jellemző átlagos parlagfű tőszámokat a 33. táblázatban foglaltuk össze. Az adatok áttekintésekor lényeges, hogy az egyes években nem minden kultúrában történt mintavétel. 101

33. táblázat. Parlagfű átlagos tőszáma az egyes kultúrákban, Ostrovné lúky, 2014-16 Gabonatarló 2014 2015 2016 76 59,18 83,82 Hántott g.tarló NapraSilókukorica Parlag forgó tarló nincs felvételezett kvadrát 53,5 102,66 100,16 66 nfk 33 210 nfk Éves átlag 88 73,91 71,18 A 3 év átlagait figyelembe véve elmondható, hogy a terület felvételezési adataink alapján parlagfűvel erősen fertőzött. A térinformatikai szoftver segítségével elkészítetettük az Ostrovné lúky terület parlagfű előfordulási térképeit (37. ábra). A fekete pontok a felvételezési mintakvadrátok helyét jelölik. A vizsgálat során az erre a területre eső felvételezett kísérő gyomfajokat külön is elemeztük. Az Ostrovné lúky területen feljegyzett 36 gyomfaj 17 növénycsaládba sorolható, amelyeknek az előfordulási gyakoriságát a 38. ábrán mutatjuk be. A leggyakrabban előforduló kísérő gyomnövények a Poaceae (17,77%) családba tartoznak. Ezeket követik az Asteraceae (14,88%), majd a Polygonaceae (9,92%) család gyomnövényei az előfordulási gyakoriságban. 102

37. ábra. Az ürömlevelű parlagfű előfordulása, Ostrovné lúky (Szlovákia), 2014-16 103