MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR BÜNTETŐJOGI ÉS KRIMINOLÓGIAI INTÉZETI TANSZÉK Szakdolgozat A resztoratív büntetőjog és a mediáció alapkérdései Készítette: Babják Mónika Konzulens: Prof. Dr. Görgényi Ilona Miskolc 2014
DEPARTMENT OF CRIMINAL LAW AND CRIMINOLOGY FACULTY OF LAW UNIVERSITY OF MISKOLC Thesis Restorative justice and the main questions of mediation in criminal law Written by: Mónika Babják Consultant: Prof. Dr. Ilona Görgényi Miskolc 2014 2
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés... 5 2. A resztoratív igazságszolgáltatás... 7 2.1 A resztoratív igazságszolgáltatás fogalma... 7 2.2 A resztoratív igazságszolgáltatás célja... 9 2.3 A resztoratív igazságszolgáltatás alapelvei... 10 2.4 A resztoratív szemléletre épülő modellek... 13 3. A büntetőjogi mediáció alapjai... 15 3.1 A büntetőjogi mediáció fogalma... 15 3.2 Büntetőjogi mediáció megítélése Európában... 16 3.2.1 Az Európa Tanácsnak a büntetőügyekben történő mediációról szóló R(99)19. számú ajánlása... 20 3.2.2 Az Európai Bizottság az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért (CEPEJ) (2007)13. számú irányelve, avagy iránymutatások a büntetőjogi mediációról szóló ajánlások megfelelő átültetése érdekében... 22 3.2.3 A Resztoratív Igazságszolgáltatás Európai Fóruma (European Forum for Restorative Justice) és a Victim Support Europe (VSE)... 22 3.3 A büntetőjogi mediáció törvényi szabályozása Magyarországon... 24 3.4 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról... 29 3.5 A büntetőjogi mediáció célja... 32 3.6 A büntetőjogi mediáció alapelvei... 33 4. Büntetőjogi mediáció a gyakorlatban... 36 4.1 A büntetőjogi mediáció résztvevői... 36 4.1.1 Az áldozat... 36 4.1.2 Az elkövető... 38 4.1.3 A közvetítő... 38 4.2 A büntetőjogi mediáció folyamata... 41 4.2.1 Általános szabályok... 41 4.2.2 A közvetítői eljárás megindításának alapja... 43 4.2.3 A közvetítői megbeszélés kitűzése... 44 4.2.4 A közvetítői megbeszélés és a feljegyzés... 45 4.2.5 A megállapodás... 46 4.2.6 A közvetítői eljárás befejezése és a jelentés... 46 5. Záró gondolatok... 49 3
6. Felhasznált szakirodalom... 52 7. Jogszabályok jegyzéke... 55 4
1. Bevezetés Szakdolgozatom címének megfelelően a resztoratív büntetőjog és a mediáció alapkérdéseivel foglalkozik. A kezdeti kutatómunka után már egyértelmű volt számomra, hogy az elmúlt mintegy évtizednyi időből is akkora mennyiségű és olyan minőségű szakirodalom áll a témát kutatók részére hazánkban, amely kiemelkedő helyet biztosít Magyarországnak európai viszonylatban is. Ezen kívül megállapítottam, hogy jelentős számú angol nyelvű szakirodalmat is találhat a téma iránt érdeklődő kutató, melyek közül az Európai Unió területéről származókkal magam is találkoztam. Dolgozatomban a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályokkal nem foglalkozom, mert ez terjedelmesebb munkát kívánna, s itt nem szeretnék elnagyolva írni róla. A téma bevezetését nem vezetem fel hosszan, ezért a történeti résszel munkámban nem foglalkozok külön. Ahhoz, hogy a mediációról minél átfogóbb képet tudjak adni, szükségesnek tartom a témakör megtárgyalását a helyreállító igazságszolgáltatás fogalmának, céljainak és alapelveinek magyarázatával kezdeni, ezenfelül a resztoratív szemléletre épülő alternatív modelleket is bemutatom. Ezt követően a büntetőjogi mediáció alapjainak szemléltetését a megkezdett vonalon folytatom tovább, tehát az ide tartozó részek magyarázata, mint a büntetőjogi mediáció fogalma, törvényi szabályozása, célja és modelljei szintén bemutatásra kerülnek. Elkerülhetetlen ezen a ponton nem számba venni az Európai Unió idevonatkozó joganyagát is ahhoz, hogy megérthessük a magyar jogszabályozás mögött meghúzódó okokat és összefüggéseket. Emellett szükségesnek tartottam uniós tagságunk kapcsán is -, hogy a választott témát ne csak hazai viszonylatokban vizsgáljam, hanem kitekintsek Európára is, figyelembe véve az irányelvekben található helyreállító igazságszolgáltatással és büntetőjogi mediációval kapcsolatos fogalmakat, alapelveket és iránymutatásokat. A hazai és az uniós jogszabályok képezik a gyakorlatban használatos büntetőjogi mediáció alapjait, melyet dolgozatom harmadik részében fejtek ki. Természetesen nemcsak a közvetítői eljárás résztvevőit mutatom be részletesen, hanem a büntetőjogi mediáció eljárásának folyamatát is leírom. A témát bizonyos mélységig feldolgozva dolgozatom befejezésében igyekszem átfogó képet adni a resztoratív igazságszolgáltatás magyarországi és európai helyzetéről és törvényi szabályozásáról napjainkban, és ezek által igyekszem kihangsúlyozni a téma fontosságát és jelentőségét a büntetőjog területén. 5
Hosszú út áll azonban még a mediáció előtt ahhoz, hogy széles körben elfogadottá és elterjedtté váljon, mint a kárhelyreállítás egyik formája. Az azonban kétségtelenül megállapítható, hogy Magyarország is miképpen az Európai Unió jó úton indult el. 6
2. A resztoratív igazságszolgáltatás 2.1 A resztoratív igazságszolgáltatás fogalma A resztoratív vagy kárhelyreállító igazságszolgáltatásnak számos definíciója ismert, melyek tartalmukat tekintve meglehetősen szerteágazók gyakran keverednek bennük az elvi megfontolások, az elvárt hatások és az eljárás alkotóelemei. 1 Vigh József A kárhelyreállító igazságszolgáltatás eszközei a hazai büntető igazságszolgáltatás rendszerében című tanulmányában arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kárhelyreállító igazságszolgáltatás egy olyan gondolkodási mód, mely a bűncselekménnyel okozott kárra irányul, azaz az áldozatnak okozott kár reparálására, valamint a bűncselekménnyel okozott kár jövőbeni csökkentésére. Az elkövető felelősségvállalását várja el, és törekszik arra, hogy mind az áldozat, mind pedig az elkövető reintegrálódjék a társadalomba. 2 Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 2002-ben elfogadott dokumentuma szintén kiemeli, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás egy speciálisan a bűnözésre kifejlesztett reakció, mely tiszteletben tartja az összes érdekelt személy méltóságát és egyenlőségét, mindamellett, hogy a megértésre alapoz, és célja a társadalmi harmónia elérése. 3 A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság és a Nemzetközi Kriminológiai Társaság, a Társadalomvédelem és Humánus Büntetőpolitika Nemzetközi Társaság valamint a Nemzetközi Büntetőjogi és Börtönügyi Alapítvány közös állásfoglalása alapján a resztoratív igazságszolgáltatás olyan megoldásokat jelent, amelyek elősegítik a helyreállítást, a kiegyezést és a megnyugvást. A kárhelyreállító igazságszolgáltatás megteremti a lehetőséget a bűncselekmény elkövetése során keletkezett konfliktus kollektív feloldására, valamint hangsúlyt kaphatnak az érintett felek és közösségek. 4 A helyreállító igazságszolgáltatás európai jó gyakorlatai a büntetőeljárásban című konferenciakötetben található definíció ezzel összefügg, Lode Walgrave szerint ugyanis a helyreállító igazságszolgáltatás olyan alternatív igazságszolgáltatási módszert jelöl, amely elsődlegesen a bűncselekmény következtében az egyén és a közösség által elszenvedett károk helyreállítását célozza. 5 1 FELLEGI 2009, 55. oldal 2 VIGH 2003. 3 GÖNCZÖL 2010, 4. oldal 4 GÖRGÉNYI 2006, 41. oldal 5 WALGRAVE 2010, 31. oldal 7
Ezen megfogalmazásoktól némiképp eltér Theo Gavrielides definíciója, aki úgy véli, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás nem más, mint egy etosz, amely gyakorlati célokat szolgál, köztük az okozott sérelem jóvátételét az érintett felek közötti (közvetlen vagy közvetett) találkozó, valamint egy önkéntes alapon zajló és őszinte dialóguson alapuló, kölcsönös megértést célzó folyamat révén. 6 A helyreállító igazságszolgáltatás Gavrielides szerint ugyanis egyszerre elmélet és gyakorlat, az etosz pedig maga egy életszemlélet. Az élet, az interperszonális kapcsolatok újszerű értelmezése, valamint egy módszer, amely sajátos prioritásokat határoz meg azzal kapcsolatban, hogy mi igazán fontos az együttélés megtanulása során. 7 Érdemes kitekintenünk az Európai Unió szabályozására is: a Tanács 2001/220/IB kerethatározatában világosan megfogalmazza, hogy az eljárás fogalma tágan értelmezendő és magában foglalja a büntetőeljáráson kívül a sértettek bármely hatósággal, közszolgálati szervezettel vagy a sértetteket segítő szervezettel való kapcsolattartását ügyükkel összefüggésben a büntetőeljárás előtt, alatt és azt követően, majd pontosít, a büntetőügyekben folytatott közvetítés a büntetőeljárás előtt vagy alatt a tárgyalásos megegyezés keresése a sértett és bűncselekmény elkövetője között egy szakember közvetítésével. 8 A helyreállító igazságszolgáltatás fogalmát egy frissebb szabályozás, az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve a következőképpen határozza meg: bármely olyan eljárás, amelynek keretében az áldozat és az elkövető önkéntes beleegyezésük esetén pártatlan harmadik fél segítségével aktívan részt vehet a bűncselekmény kapcsán felmerülő kérdések rendezésében. 9 A 2012. október 25-én elfogadott és 2012. november 15-én hatályba lévő 2012/29/EU irányelv a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok címet viseli és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározatot (a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról) váltja fel. Az Európai Unió tagállamainak 2015. november 16-ig kell implementálniuk nemzeti jogukba a rendelkezést. 10 Röviden Görgényi Ilona úgy fogalmaz, hogy a resztoratív igazságszolgáltatás lényegében azon problémák megoldásának szervezett modellje, amelyet az elkövető általi jogsértés idézett elő. 11 6 GAVRIELIDES 2011, 163. oldal 7 GAVRIELIDES 2011, 164. oldal 8 A Tanács 2001/220/IB kerethatározata 9 Európai Parlament és a Tanács 2012/29. sz. irányelve 10 Európai Bizottság Az áldozatok jogai (European Commission Rights of Victim) 11 GÖRGÉNYI 2006, 41. oldal 8
2.2 A resztoratív igazságszolgáltatás célja Lode Walgrave kiemeli, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás, mint paradigma alapjaiban tér el a büntető és a rehabilitációs szemléletű megközelítésektől. Sajátosan tekint a problémára: a bűncselekményt az elkövetése során felmerülő káron keresztül szemléli, és ezáltal célja azon feltételrendszer megteremtése, amely lehetővé teszi a jóvátételt. 12 Fellegi Borbála is megjegyzi, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás olyan folyamat, amelynek elsődleges célja a szabályszegés vagy bűncselekmény elkövetése következtében kialakult kár helyreállítása. 13 Görgényi Ilona az angol szakirodalomban fellelhető három R betűvel jelzett ( Responsibility, Restoration, Reintegration ) célkitűzést említi meg, miszerint a resztoratív igazságszolgáltatás legfőbb feladata az, hogy megteremtse a lehetőséget az elkövetőnek szembesülni tettével és az általa okozott bűncselekmény hatásával, elősegítse a jóvátételt valamint az áldozat és az elkövető reintegrációját. 14 A helyreállító igazságszolgáltatás tehát az áldozat és közössége felől közelíti meg a konfliktus feloldását, célja pedig a jóvátétel. 1999-ben a X. ENSZ-kongresszusra való felkészülés jegyében a következőképp sorolták fel resztoratív igazságszolgáltatás célkitűzéseit: az áldozat valamint a hozzá közel állók anyagi, érzelmi, pénzügyi, társadalmi szükségleteinek figyelembevétele; az elkövetőnek a társadalomba való integrálásával az újbóli bűnelkövetés megelőzése; az elkövetők támogatása, hogy képessé váljanak elfogadni és vállalni a cselekményeik miatt a tevékeny felelősséget; működő közösségek létrehozása, melyek támogatják az elkövető áldozat rehabilitációját, és részt vesznek a bűnmegelőzésben; a jogszolgáltatás eszkalációjának elkerülése, valamint az ezzel kapcsolatos költségek és késlekedések kivédése. 15 12 WALGRAVE 2010, 31. oldal 13 FELLEGI 2009, 55. oldal 14 GÖRGÉNYI 2006, 42. oldal 15 GÖRGÉNYI 2006, 46. oldal 9
Nagypál Szabolcs a helyreállító igazságszolgáltatásról úgy gondolja, hogy a megelőzésről nem szabad egyetlen igazságszolgáltatásnak sem lemondania, a megtorlásról pedig fokozatosan át kell helyeznie a súlypontját a helyreállításra, anélkül azonban, hogy a társadalmi helytelenítés és az erkölcsi elítélés határozott kifejezését teljesen föladná. 16 Legfőbb pozitívumként mondható talán el a helyreállító igazságszolgáltatásról, hogy személyként kezeli az embert az igazságszolgáltatás folyamatában, a bűncselekményre pedig, mint emberek közötti viszályra tekint. Úgy véli, hogy a helyreállító igazságszolgáltatásban az elkövető önként felelősséget vállal a tettéért és felajánlásokat tesz önszántából; így kettős célt sikerül betöltenie az igazságszolgáltatásban: kártalanítja az áldozatát, mialatt önmaga is egyfajta átalakuláson megy át, nevelődik a jóvátétel következtében. Persze nem szabad megfeledkezni egy fontos mellékhatásról - természetesen nem negatív értelemben -, a megelőzésről sem. Mindezekből kitűnik, hogy a resztoratív igazságszolgáltatás arra hivatott, hogy a felek közötti párbeszéd beindulását segítse elő, a párbeszédsegítés leghatékonyabb ismert eszköze pedig a közvetítés. 17 2.3 A resztoratív igazságszolgáltatás alapelvei Görgényi Ilona a Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekbencímű könyvében kiemeli, hogy az ENSZ a büntető igazságszolgáltatáshoz köthető elvárásokat alapelvek (basic principles), alapvető minimum-szabályok (standard minimum rules), szerződések és konvenciók formájában fogalmazza meg. A büntetőügyekben történő helyreállító igazságszolgáltatás alapelveiről szóló ENSZ-dokumentum és melléklete a szerkezeti felépítést tekintve 23 alapelvből áll: 1-5. alapelv: definíciók 6-11. alapelv: a resztoratív igazságszolgáltatási programok alkalmazása 12-19. alapelv: a resztoratív igazságszolgáltatási programok működése 20-22. alapelv: a resztoratív igazságszolgáltatási programok továbbfejlesztése 23. alapelv: fennmaradást biztosító klauzula 18 16 NAGYPÁL 2011, 17. oldal 17 NAGYPÁL 2011, 18. oldal 18 GÖRGÉNYI 2006, 50. oldal 10
Az ENSZ-dokumentum standardjai számos vonatkozásban kapcsolódnak az Európa Tanácsnak a büntetőügyekben történő mediációról szóló R(99)19. sz. ajánlásához. Az alapelvek röviden: 1. Resztoratív igazságszolgáltatási program minden olyan program, amely resztoratív eljárásokat alkalmaz és resztoratív eredmények elérésére törekszik. 2. A helyreállító eljárás minden olyan eljárás, melynek során az áldozat, elkövető, továbbá bármely más személy, közösség tagja, akit érintett a bűncselekmény, aktívan együttműködik a következmények megoldásában, sokszor egy közreműködő segítségével. Resztoratív eljárásoknak minősül a mediáció, a kiegyezés, a konferencia valamint az ítélőkörök. 3. A resztoratív eredmény nem más, mint a helyreállító eljárás során elért megállapodás. 4. A felek: az áldozat, az elkövető valamint mindenki, akit a bűncselekmény érint és bevonható az eljárásba. 5. A közreműködő: elfogulatlanul, pártatlanul kell segítenie a feleket. 6. A helyreállító igazságszolgáltatási programok a büntető igazságszolgáltatás összes szakaszában alkalmazhatók, alárendelten a nemzeti jognak. 7. A resztoratív eljárások csak akkor alkalmazandók, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az elkövető megvádolásához, továbbá szükséges a felek szabad és önkéntes hozzájárulása. A felek ezen hozzájárulásukat az eljárás bármely szakában visszavonhatják. A megállapodás önkéntes és csak ésszerű, arányos kötelezettségeket tartalmazhat. 8. Az adott ügy lényeges elemeit az áldozatnak és az elkövetőnek el kell ismernie, ez ugyanis a resztoratív eljárásban történő részvétel alapja. Az elkövető részvétele, nem tekinthető a bűnösség beismerésének bizonyítékaként egy későbbi jogi eljárásban. 9. Ügyelni kell a hatalmi egyenlőtlenségekhez vezető eltérésekre, a kulturális különbségekre az ügy resztoratív útra terelése, valamint a helyreállítóeljárás lefolytatásakor. 10. Ügyelni kell a felek biztonságára az ügy elterelése és a resztoratív eljárás lefolytatásakor. 11
11. Ha a resztoratív eljárás lefolytatása nem helyénvaló, nem lehetséges, akkor az ügyet vissza kell utalni a büntető igazságszolgáltatási hatóságokhoz, valamint az eljárás lefolytatásának módjáról haladéktalanul döntést kell hozni. 12. A tagállamoknak alapelveket, standardokat kell kialakítaniuk. 13. Alapvető eljárási garanciákat kell alkalmazni az elkövető és az áldozat irányába történő tisztességes viszonyulás céljából a helyreállító igazságszolgáltatási programokban. 14. A resztoratív eljárás során a beszélgetések titkosak, nyilvánosságra a későbbiekben sem hozhatók kivéve a felek beleegyezése, a nemzeti jog kívánalmai szerint. 15. Ahol helyénvaló, az egyezségek eredményeit az igazságszolgáltatásnak felül kell vizsgálnia vagy inkorporálnia kell az igazságszolgáltatási döntések, illetve ítéletek meghozatalakor. Ekkor ki kell zárni, hogy ugyanazon tények miatt vádat emeljenek (non bis in idem). 16. Amennyiben nem sikerül megegyezésre jutniuk a feleknek, az ügyet vissza kell utalni a szokásos büntető igazságszolgáltatási eljárásra és haladéktalanul döntést kell hozni az eljárás lefolytatásának a módjáról. Önmagában a megegyezés hiánya nem lehet hivatkozási alap a későbbi büntetőeljárásban. 19 17. A resztoratív eljárás folyamán megfogalmazott megegyezés végrehajtásának elmaradásakor vissza kell utalni az ügyet a helyreállító program keretébe, vagy a szokásos igazságszolgáltatási eljárásra és az eljárás lefolytatásának módjáról haladéktalanul döntést kell hozni. 18. A közreműködő: pártatlanul kell eljárniuk, tekintettel a felek méltóságára. 19. A közreműködő: ismeretekkel kell rendelkeznie a helyi kultúra és közösség vonatkozásában, szükség esetén előzetes képzésben kell részesülnie. 20. A tagállamoknak nemzeti stratégia kialakítását, kárhelyreállító igazságszolgáltatás fejlesztését kell célozniuk. 21. Rendszeres tanácskozás szükséges a resztoratív igazságszolgáltatási programokat végrehajtók és a büntető igazságszolgáltatási hatóságok között, hogy kifejlesszék az egyetértést, növeljék a resztoratív programok alkalmazásának körét, fokozzák a resztoratív eljárások és azok eredményeinek 19 GÖRGÉNYI 2006, 50 58. oldal 12
hatékonyságát és olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek segítik a resztoratív megközelítés beiktatását a büntető igazságszolgáltatási gyakorlatba. 22. A tagállamoknak a civil szférával együttműködve elő kell segíteniük a helyreállító igazságszolgáltatási programok kutatását, értékelését. 23. Az irányelvek nem érinthetik az elkövető vagy az áldozat olyan jogait, amelyek a nemzeti jogban vagy az alkalmazható nemzetközi jogban vannak megállapítva. 20 2.4 A resztoratív szemléletre épülő modellek Fellegi Borbála szerint a resztoratív szemléletre épülő modellek közül a leggyakrabban a következők kerülnek alkalmazásra: Áldozat-elkövető mediáció; Konferencia-modell; Körmodell; A közösség érdekében végzett munka; Közösségi tanácsok; Áldozatvédelmi programok. 21 Áldozat elkövető mediáció: a resztoratív szemlélet Európában leginkább alkalmazott gyakorlata, melynél egy független harmadik fél (a mediátor ) közvetít az áldozat és az elkövető között. A mediáció lehet közvetlen találkozó, illetve ismeretes az indirekt mediáció is, melynek során a mediátor külön-külön egyeztet a felekkel és tolmácsolással segít a megállapodás létrejöttében. Folyamatában elsődlegesen a közvetlenül érintett személyek vesznek részt, közösségek, támogatók csak ritkább esetben jelennek meg az ülésen. 22 Konferenciamodell: ez a resztoratív szemléltre épülő modell a mediációnál tágabb kört von be a döntéshozatalba. Az ülésre az áldozaton valamint az elkövetőn kívül meghívást kapnak a családtagok, a közösségük tagjai, a hatóság képviselői (rendőr, pártfogó), a referenciaszemélyek (significant others), a segítő szakemberek és az érintett közösség egyéb képviselői is. A megbeszélés célja, 20 GÖRGÉNYI 2006, 50 58. oldal 21 FELLEGI, 2009 5-7. oldal 22 FELLEGI 2009, 79. oldal 13
hogy a résztvevők együttesen tárják fel a cselekményhez vezető okokat, következményeket, valamint közösen hozzanak döntést arról, miként valósuljon meg a sérelmek helyreállítása és az újraelkövetés megelőzése. A konferencia folyamatában pártatlan, semleges közvetítő a facilitátor jár el, aki elsődlegesen a felek közötti kommunikációt segíti. 23 Körmodell: ezt a modellt leginkább a nagyobb közösségben felmerülő problémák megoldására alkalmazzák. Itt a facilitátor szerepe kevésbé jut érvényre. A megbeszélés alatt a szót mindig a körben következő személy kapja, a beszéd jogát az ún. beszélő bot (talking stick) szimbolizálja. Szimbolikusan a kör közepén található a konfliktus, mely mindenkinek a közös problémája ezáltal megoldása is közösségi feladat. 24 A közösség érdekében végzett munka: (Hivatalos magyar megnevezése: közérdekű munka.) Abban az esetben sorolható a modellek közé, ha önkéntesen vállalt tevékenység, amelynek elsődlegesen a jóvátétel a feladata. Jellemzője, hogy: alkalmazása esetén hangsúlyos, hogy az elkövetett bűncselekmény nem csak általános jogi-erkölcsi norma megsértéseként értelmezhető, hanem egy adott közösség számára kárt okozó tevékenységként; szankcionáláskor a helyreálltás az elsődleges; az elkövető aktív, közvetlen felelősségvállalását igényli. 25 Közösségi tanácsok: a fő hangsúly a konfliktus során érintett közösségre helyeződik. Az eljárásban a konfrontáció, a történtek és annak hatásának feldolgozása, valamint a jóvátétel kidolgozása a közösség tagjainak részvételével megy végbe. Áldozatvédelmi programok: áldozatok támogatását, kártérítését és kompenzálását célozza. Ezen programok csak akkor képezik a helyreállító gyakorlat részét, ha lehetőséget adnak az elkövető közvetlen bevonására, az áldozat, az elkövető, és az érintett közösség között végbemenő direkt vagy indirekt kommunikációra, illetve a resztoratív megközelítés szempontjai indirekt módon megfigyelhetők a végrehajtása során. 26 23 FELLEGI 2009, 79 80. oldal 24 FELLEGI 2009, 81. oldal 25 FELLEGI 2009, 82.oldal 26 FELLEGI 2009, 86. oldal 14
3 A büntetőjogi mediáció alapjai 3.1 A büntetőjogi mediáció fogalma A büntetőjogi mediáció fogalmának meghatározásakor Geskó Sándor felhívja a figyelmet, hogy számos téves értelmezés található a szakirodalomban. Elsőként is fontos, hogy a mediáció nem szinonim fogalma a konfliktuskezelésnek. Ez utóbbi ugyanis jóval tágabb fogalom, amely magában foglalja a segített, a közvetlen, a jog előtti, jogi, illetve jogon kívüli konfliktus-megoldási formákat is. A mediáció pedig olyan, jog előtti közvetítési eljárás, melynek során egy külső, pártatlan közvetítő segíti a vitás feleket előrehaladott fázisban lévő konfliktusok kezelésében (amikor a felek között már nincs érdemi kommunikáció) a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálásának érdekében. 27 Barabás A. Tünde arra is rámutat a Börtön helyett egyezség? című könyvében, hogy a mediáció és a helyreállító igazságszolgáltatás nem egymás szinonimája, ahogyan azt az európai büntető igazságszolgáltatásban gyakran használják. A resztoratív igazságszolgáltatás szűkebbnek tekinthető annyiban, amennyiben elsősorban a büntetőügy lezárására fókuszál, és tágabb is egyben, mivel a tettesi válaszok olyan közvetítetlen lehetőségeit is tartalmazza. Ehhez képest viszont a mediáció tágabb kört ölel fel, mert nem-kriminális kontextusban vizsgálja a konfliktust, de szűkebb is egyúttal, mivel a megegyezést a tettes áldozat relációjában közvetíti. Pontosabban a mediáció nem más, mint a jóvátétel egy olyan speciális megvalósítási formája, amely a jóvátétel fogalmához képest egy mindenkor szükséges pluszt, a felek közötti megbékélést, konfliktusfeloldást is magába foglalja, hiszen lényege a felek találkozása és megegyezése. Azaz minden tettes áldozat-egyezség jóvátétel, de nem minden jóvátétel tettes áldozat-egyezség. 28 Európa Tanácsnak a büntetőügyekben történő mediációról szóló R(99)19. sz. ajánlása szerint a büntető ügyekben alkalmazott mediáció fogalma a következő: Bármely olyan eljárás, amelyben az áldozat és az elkövető a szabad akaratából aktívan megkísérli a bűncselekmény okozta problémák rendezését egy független harmadik fél (mediátor) segítségével. 29 27 GESKÓ 2010, 100.oldal 28 BARABÁS 2004, 102 103. oldal 29 FRIŠKOVEC 2010, 238. oldal 15
3.2 Büntetőjogi mediáció megítélése Európában Az Európai Unió szabályozása nagy mozgásteret enged a tagállamok számára, hogy saját nemzeti jogukba implementálják az EU-s irányelveket. Ez következik abból a tényből, hogy a tagállamok saját maguk határozhatják meg, hogy mely bűncselekmények esetén engedélyezik a büntetőeljárást közvetítői eljárásra terelni. Ez szolgálhat okul arra, hogy a büntetőjogi mediáció helyzete igencsak eltérő képet fest az EU tagállamaiban, ugyanakkor megállapítható az is, hogy a legtöbb tagállam hasonló szempontok alapján határozza meg azoknak a bűncselekményeknek a körét, melyek közvetítői eljárásra utalhatók. 30 A következő ábra a környező országokat mutatja be aszerint, hogy a közvetítői eljárás lehetősége adott-e, és amennyiben igen, jogi segítségnyújtás párosul-e hozzá az állam részéről: Közvetítői eljáráshoz történő jogi segítségnyújtás lehetősége Mediáció lehetősége nem létezik Jogi segítségnyújtás nem biztosított a mediáció során Jogi segítségnyújtás biztosított Nincs információ Nem tagállam (Forrás: CEPEJ jelentés 2012. 141. oldal) Egy 2009-es európai uniós jelentés szerint általánosságban megállapítható az EU tagállamairól, hogy saját nemzeti jogukban viszonylag kevés bűncselekmény estén 30 Victims in Europe 2009, 111. oldal 16
engedik közvetítői eljárásra utalni az ügyet, az meg szinte egyáltalán nem jellemző, hogy súlyos bűncselekmények kapcsán is szóba jöhetne alternatív megoldásként. Vannak persze kivételek: Finnország, Németország, Luxemburg vagy Lengyelország. Beszámolhatunk olyan országokról is, ahol egyáltalán nem engedélyezik közvetítői útra terelni a büntetőügyet, olyan értelemben legalábbis, ahogy az Európa Tanácsnak a büntetőügyekben történő mediációról szóló R(99)19. sz. ajánlása megfogalmazza. (Lásd ezen országok listáját lentebb.) Az EU-s tagállamok harmadik csoportjába azok az országok tartoznak, ahol megengedett ugyan a büntetőjogi mediáció, de csak igencsak korlátozott számú bűncselekmények esetén. Sok tagállamban a lehetséges büntetés maximum büntetési tétele az egyik kritériuma annak, hogy egy bűncselekmény mediációs eljárásra bocsájtható-e. 31 Az Európai Unió tagállamainak megoszlása aszerint, hogy engedélyezett-e a büntetőjogi mediáció alkalmazása 32 : Nem engedélyezett Engedélyezett, de csak meghatározott bűncselekmények esetén Engedélyezett a büntetőjogi mediáció alkalmazása Bulgária Ausztria Finnország Ciprus Belgium Németország Dánia Cseh Köztársaság Luxemburg Litvánia Észtország Lengyelország Málta Hollandia Románia Spanyolország Egyesült Királyság Portugália Franciaország Görögország Magyarország Írország Olaszország Lettország Portugália Szlovákia Szlovénia Svédország (?) A közvetítői eljárás kimenetele hatással van a büntetőeljárásra A közvetítő dönt arról, hogy a közvetítői eljárás kimenetele hatással van-e a büntetőeljárásra A közvetítői eljárás kimenetele nincs hatással a büntetőeljárásra (?) Svédországgal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, de elképzelhető, hogy számításba veszik a mediáció kimenetelét a büntető eljárásban (Forrás: Project Victims in Europe Implementation of the EU Framework Decision the standing of victims of the European Union 2009, 113-114. oldal) 31 Victims in Europe 2009, 112-113. oldal 32 Victims in Europe 2009, 113-114. oldal 17
A 2009-es európai uniós tanulmány beszámol egy reprezentatívnak ugyan nem mondható felmérésről azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unióban mennyire vannak tisztában az állampolgárok a büntetőjogi mediáció lehetőségével a sértett és az elkövető között. A felmérés érdekes eredményt mutat. A témával kapcsolatos tájékozottság szintje a közel 200 megkérdezett szerint alacsonyabbnak mutatkozik, mint azt az adott lehetőségekhez viszonyítva várnánk. 63,7% válaszából az derül ki, hogy egyáltalán nem hiszi, vagy kevésbé gondolja úgy, hogy az áldozatok tájékozottsága a büntetőjogi közvetítői eljárással kapcsolatban kielégítő lenne. 33 Áldozatok tájékozottsága a büntetőjogi mediációról Nem ért egyet egyáltalán Nem ért egyet Semleges Egyetért Teljesen egyetért Összesen 23,3% 40,4% 15,5% 17,6% 3,1% 100% Mediáció lehetősége 22,2% 33,9% 18,0% 22,2% 3,7% 100% (Forrás: Project Victims in Europe Implementation of the EU Framework Decision on the standing of victims of the European Union 2009, 114. oldal) A következő táblázat az európai országokban elérhető büntetőjogi mediáció megoszlását mutatja a közvetítői eljárásban részt vevő közvetítőszemélye szerint (2010- ben hatályos szabályozás alapján): Bírósághoz hatáskörébe tartozik a mediáció Hatósági hatáskörben végzik Bíró feladata Ügyész feladata Mediátor végzi magánfoglalkozásban Horvátország Ausztria Ausztria Albánia Ausztria Cseh Bosznia- Köztársaság Hercegovina Belgium Ausztria Belgium Franciaország Bulgária Finnország Izland Horvátország Görögország Észtország Franciaország Szerbia Magyarország Magyarország Magyarország Franciország Luxemburg Lettország Írország Görögország Románia Luxemburg Lettország Szerbia Szerbia Moldova Montenegró Törökország Szlovákia Lengyelország Portugália Spanyolország Románia Svédország Törökország Svájc Macedónia (Forrás: CEPEJ jelentés 2012, 135. oldal) 33 Victims in Europe 2009, 115. oldal 18
Az alábbi grafikon a mediátorok számát hivatott megmutatni az összlakosságra vonatkozólag és a 100 ezer lakosra vonatkoztatva országonként a 2010-es évben. Ezen adatok értelmében hazánban ebben az évben 1185 fő mediátort tartottak számon. Abszolút érték Az akkreditált mediátorok száma 100 ezer lakosra lebontva (Forrás: CEPEJ jelentés 2012, 139. oldal) Az Európai Unióra történt kitekintés összefoglalásaként tehát megállapítható, hogy nem minden tagállam ültette át nemzeti jogába a büntetőjogi mediáció lehetőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az országok nem tesznek eleget az irányelvben foglaltaknak, amely ugyanis megengedi a tagállamoknak, hogy saját hatáskörükben eljárva mérlegeljék, milyen bűncselekmények utalhatók büntetőjogi közvetítői eljárásra, ha egyáltalán akármely bűncselekmény esetében megfelelő megoldásnak gondolják az ügy mediációs útra való bocsájtását. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a tagállamok gyakorlata a közvetítői eljárás terén hasonló, többségében nem minden bűncselekmény esetén alkalmazható lehetőségként ajánlható fel, és többnyire az eljárás kimenetele hatással van a büntetőeljárásra folytatására is. 34 34 Victims in Europe 2009, 114-115. oldal 19
3.2.1 Az Európa Tanácsnak a büntetőügyekben történő mediációról szóló R(99)19. számú ajánlása Mint már korábban említettem, az ajánlás mellékletében foglalt alapelvek sokban hasonlítanak a büntetőügyekben történő helyreállító igazságszolgáltatás alapelveiről szóló ENSZ-dokumentumhoz és annak mellékletéhez. Az ajánlás megfogalmazza, hogy büntetőjogi mediációnak csak akkor van helye, ha ehhez a felek beleegyezésüket adták. Ennek mindazonáltal általánosan elérhető lehetőségnek, szolgáltatásnak kell lennie a büntetőeljárás bármely szakaszában. A mediáció során elhangzott beszélgetések bizalmasak, és később sem használhatók fel, hacsak a felek beleegyezésüket nem adják hozzá. A mediációban részt vevő hatóságoknak elég autonómiát kell biztosítani a büntető igazságszolgáltatás rendszerén belül ahhoz, hogy megfelelően elláthassák feladatukat és a mediáció elérhesse eredeti célját. A jogi szabályozás terén követelményként leírja, hogy a nemzetek joganyagának elő kell segítenie és meg kell könnyítenie a mediációt büntetőjogi ügyekben is. Megfogalmazása szerint szükségesnek tartja, hogy a szabályozás tartalmazzon irányelveket, melyek meghatározzák azon bűncselekmények körét, melyek mediációs eljárásra terelhetők, az eljárás megindulásának feltételeit, és azt is, hogy milyen módon kell ezeket a büntetőügyeket kezelni a közvetítői folyamat lezárulása után. Alapvető eljárásjogi biztosítékok szükségesek az ajánlás értelmében különösképpen azért, hogy a feleknek joguk és lehetőségük legyen jogi segítségnyújtás, jogsegély igénybevételéhez, vagy ahol szükséges, tolmácsoláshoz, fordításhoz. A gyakorlatot tekintve az ajánlás megfogalmazza, hogy a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak kell fenntartani a jogot ahhoz, hogy dönthessenek arról, hogy egy büntetőügy megoldásánál közvetítői eljárást javasolnak-e vagy sem. Mielőtt azonban a végleges döntést a felek meghozzák, tájékoztatni kell őket jogaikról, a mediációs eljárás természetéről és lehetséges következményeiről. Ugyanakkor egyik résztvevőt sem lehet tisztességtelen módon rábírni arra, hogy beleegyezését adja a büntetőeljárás közvetítői eljárásra bocsájtására illetve arra, hogy a közvetítői eljárás tovább folytatódjon, hogyha a szembenálló felek valamelyike már nem képes megérteni az eljárás lényegét és következményét. A mediációs eljárás alapjaként szükséges, hogy a felek tudomásul vegyék az ügy alapvető tényeit, körülményeit, de ez nem szolgálhat bizonyítékként az esetleges elkövetkezendő hatósági eljárásban. Mielőtt a hatóságok egy büntetőügyet mediációs eljárásra ajánlanának, figyelembe kell venniük döntésüknél, ha a felek között 20
nyilvánvaló különbségek vannak, különös tekintettel olyan tényezőkre, mint a kor, érettség vagy értelembeli különbségek. Az előbb említett ajánlásnak, majd döntésnek az érintettek részéről azonban ésszerű időn belül meg kell születnie, melyről az illetékes mediációs szolgálatot is haladéktalanul értesíteni kell. A közvetítői eljárás során a felek között született egyezség ugyanolyan hatással bír, mint egy hatóság által meghozott döntés azonos körülmények, tények mellett. Amikor egy ügy visszakerül azállami hatóság hatáskörébe (a mediáció nem hozott egyezséget, vagy, mert az egyezség jogi szempontból nem elfogadható), annak haladéktalanul döntést kell hoznia arról, hogy az eljárás hogyan folytatódjék tovább. Az ajánlás külön részt szentel a mediációs szolgálatok működésének. Fontosnak tartja alapvető követelmények (standard) előírását ahhoz, hogy sikeresen és az irányelvnek megfelelően működhessenek. Elegendő autonómiával kell rendelkezniük ugyanakkor ahhoz, hogy munkájukat eredményesen elláthassák, azonban fontos, hogy állami szerv felügyeletet gyakoroljon felettük. A szolgálaton dolgozó mediátorok kiválasztása a társadalom minden rétegéből kell hogy történjen az ajánlás szerint, és ki kell hogy terjedjen azokra, akik jól ismerik és értik a helyi kultúrát és közösséget. Persze fontos az is, hogy a közvetítők megfelelő személyes képességekkel rendelkezzenek. Különösen fontos a jó problémamegoldó képesség, illetve tudjon elkövetőkkel és áldozatokkal együtt dolgozni. A büntetőjogi rendszer és a hatályos szabályozás alapvető ismerete is szükséges ahhoz, hogy a mediátor szerepét az elvártak szerint elláthassa. Ezt elősegítendő a közvetítők először képzésen vesznek részt, amely azután folyamatos továbbképzésekkel is kiegészül. Az Európa Tanács R(99)19-es ajánlása foglalkozik a mediátorok képzésével is, úgy fogalmaz, hogy a tagállamok feladata, hogy megfelelő képzést biztosítsanak a mediátorok számára, különös tekintettel arra, hogy ellenérdekű felek állnak egymással szemben az eljárás folyamán, ezért is fontos közös oktatási programok felállítása és közös alapok kidolgozása. Az oktatást felügyelni szükséges, emellett mentorokat kell kinevezni, és biztosítani kell a folyamatos szakmai fejlődés lehetőségét is. A tagállamoknak fel kell ismerniük annak fontosságát a jövőben, hogy közös kritériumok alapján akkreditálják a mediátorokat és a szolgálatot, melyben dolgoznak, amely egyúttal a jövő generációt is képzi. A dokumentum szerint érdemes megfontolni európai mediátor-bizonyítvány kibocsájtásának lehetőségét is. 21
3.2.2 Az Európai Bizottság az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért (CEPEJ) (2007)13. számú irányelve, avagy iránymutatások a büntetőjogi mediációról szóló ajánlások megfelelő átültetése érdekében Az Európai Bizottság az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért (European Comission for the Efficiency of the Justice), röviden CEPEJ 2007. december 7-én irányelveket fogadott el azért, hogy segítse az EU-s direktívák hatékonyabb implementálását a tagállamokban. A Strasbourgban kelt Iránymutatások a büntetőjogi mediációról szóló ajánlások megfelelő átültetése érdekében címet viselő dokumentum (amely a R(99)19 ajánlásra épít) szerint lényeges eltérések lehetnek az EU-tagállamok között a büntetőjogi mediáció tekintetében. Az elmaradások okai között megemlítik: az emberek nincsenek tisztában a helyreállító igazságszolgáltatás és mediáció fogalmával és lehetőségével, amely lehetőség sokszor nem is elérhető opció;a közvetítői eljárásra utalás lehetősége csak egyetlen büntető igazságszolgáltatási hivatal hatáskörébe tartozik; az eljárás viszonylag magas költsége; speciális oktatás és a képzett mediátorok hiánya. Ezen okok tudatában és tükrében egy munkacsoport iránymutatásokat dolgozott ki azért, hogy segítse a tagállamokat az implementációban a büntetőjogi mediáció elősegítése érdekében. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak és a közvetítői eljárás résztvevőinek fontos kötelességük tájékozatni az embereket a mediáció lehetőségéről és előnyeiről. Népszerűsítést szolgáló eszközökként felsorolja a cikkeket és az egyéb információhordozókat a médiában; szórólapok, internet, poszterek, telefonos segélyvonalak, információs- és tanácsadó központok igénybevételét, valamint programok, szemináriumok, konferenciák vagy nyílt nap szervezését a mediációs szolgálatokon. A tagállamoknak, egyetemeknek és más oktatási intézményeknek, illetve a mediációban résztvevőknek támogatniuk és elősegíteniük szükséges a tudományos kutatásokat a helyreállító igazságszolgáltatás és a büntetőjogi mediáció területén. A dokumentum ennél is tovább megy, és azt mondja, hogy az említett lehetőségeket be kellene építeni a nemzeti alaptantervekbe is. 3.2.3 A Resztoratív Igazságszolgáltatás Európai Fóruma (European Forum for Restorative Justice) és a Victim Support Europe (VSE) 22
A Resztoratív Igazságszolgáltatás Európai Fóruma (European Forum for Restorative Justice) egy kormányoktól független, non-profit szervezet az Európai Unióban, melyet a belga jognak megfelelően hoztak létre. Hivatalos megalapítása az első találkozóhoz köthető, melyet a Belgiumban található Leuven városában tartottak 2000. december 8-án és 9-én. Alapító okiratát a Belga Hivatalos Lapban tették Közzé 2001. április 19-én. A Fórum állandó Titkársággal rendelkezik, amely a Leuven-i Egyetem Kriminológiai Intézetében kapott helyet. Az Igazgatóság tagjait a 2011-es Általános Ülésen választották meg, jelenleg 9 tagból áll. A tagságról annyit kell tudni, hogy vegyes tagsági struktúra jellemzi: egyének és szervezetek is kérhetik felvételüket és jelenleg 41 ország képviselői vannak jelen. A Fórum általános célkitűzése, hogy segítsen megalapozni és fejleszteni az áldozatok mediációját és más resztoratív igazságszolgáltatási gyakorlatot is Európában. Az általános célkitűzésen kívül a Fórum a következőket tartja szem előtt: elősegíteni az információcserét az államok között, elősegíteni a hatékony helyreállító igazságszolgáltatási politikák fejlődését, szolgálat és törvényhozás, felfedezni és továbbfejleszteni a resztoratív igazságszolgáltatás elméleti alapjait, serkenteni a kutatásokat és segédkezni az alapelvek kidolgozásában, etikában, oktatásban, tréningekben és gyakorlatban. 35 Egy másik, manapság kiemelkedő jelentőségre szert tett nemzetközi szervezet a Victim Support Europe. A VSE-t nem-kormányzati szervezetek hálózata alkotja, mely információt és segítséget szolgáltat az áldozatoknak. Víziója szerint az európai áldozatok hangja kíván lenni; missziójában megfogalmazza, hogy elkötelezett az irányban, hogy megerősítse a bűncselekmények áldozatainak jogait és az értük dolgozó szolgálatokat Európában, amelynek megvalósulását azzal kívánja elősegíteni, hogy megalapozza és fejleszti a szolgálatokat. A szervezet célja biztosítani, hogy a kontinensen minden áldozat számára legyen hozzáférhető információ és áldozatokat segítő szolgálat már közvetlenül a bűncselekmény bekövetkezte után, tekintet nélkül arra, hogy az áldozat mely ország állampolgára vagy a bűncselekményt melyik országban követték el. A VSE azon munkálkodik, hogy az áldozatok megkapják a nekik kijáró tiszteletet a büntetőeljárás során, a megfelelő jogok biztosítva legyenek a számukra, és legyen módjuk beleszólni az eljárásba. 35 European Forum for Restorative Justice: Annual report 2011 23
A VSE megfogalmazta politikáját, mely szerint a folyamatokat aktívan kívánja befolyásolni és elkötelezett annak érdekében, hogy az európai közpolitikában is felhívja a figyelmet az áldozattá vált és a bűncselekménnyel érintett állampolgárok igényeire, szükségleteire, ennek érdekében védi és erősítené jogaikat. Célul tűzik ki az áldozatok igényeit kielégítő új szabályozás elősegítését és azt is, hogy az áldozatokat segítő szolgálatok nyújtotta lehetőségek találkozzanak az áldozatok kívánalmaival. 36 A szervezet stratégiájában 2 prioritást emel ki a 2012-2015 közötti időszakra: 1) elősegíti és koordinálja az áldozatoknak nyújtandó minőségi szolgálatok fejlődését egész Európában: a szervezet keretein belül lehetőséget biztosít tapasztalat-, jó gyakorlat és információcserére a tagszervezetek között; ezen felül koordinálja az ezek közötti átjárhatóság megvalósítását, éppen azért, hogy az áldozatok saját országukban vehessék igénybe a segítő szolgálatot, függetlenül a bűncselekmény elkövetésének helyétől; 2) szószólói és képviselői is legyenek egyben az áldozatok jogainak Európában: ezt elősegítendő eljárnak az áldozatok ügyében, ezzel is megerősítve azok védelmét; a VSE szintén aktívan közbenjár, hogy elősegítse és fejlessze az igazságügyi együttműködést és leredukálja a jogi akadályokat annak érdekében, hogy az áldozatok megfelelő igazságszolgáltatásban részesülhessenek. 37 3.3 A büntetőjogi mediáció törvényi szabályozása Magyarországon Nagypál Szabolcs úgy véli, hogy a büntetőjogi mediáció gyökerei Magyarországon 2003-ig nyúlnak vissza. Ekkortól hatályos ugyanis a pártfogói felügyelői vélemény jogintézménye a büntetőeljárási törvényben. Az akkori rendelkezés szerint a pártfogói felügyelői véleménynek ki kell terjednie arra a körülményre is, hogy a terhelt a kilátásba helyezett magatartási szabályok vagy különböző kötelezettségek teljesítését valóban vállalja-e, és képes-e azokat ténylegesen teljesíteni, valamint arra is, hogy a sértett hozzájárul-e a részére adandó jóvátételhez, vagyis elfogadja-e azt. 38 (A pártfogói felügyelői szolgálatról a későbbiekben még bővebben írok.) 36 VSE (Vision and Mission) 37 VSE (VSE Strategy for 2012-2015) 38 NAGYPÁL 2011, 29. oldal 24
A mediáció témakörének tárgyalása során hazánkban a következő jogszabályokat kell mindenképpen sorra venni: 1998. évi XIX. törvény a büntető eljárásról (Be.) 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről (Btk.) 2006. évi CXXIII. törvény a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről (Bkt.) 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet a Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről A közvetítői eljárás közvetlen előzményként érdemes megemlíteni, hogy a büntetőjogi mediáció tárgyi és személyi feltételeiről szóló rendelkezések hazánkban a 2006. évi LI. törvénnyel kerültek be a Be.-be, úgy, hogy a kódex A közvetítői eljárás nevű jogintézménnyel egészült ki, és a Btk.-ban a kárjóvátételt feltételező eredményes mediációra tekintettel büntethetőséget megszüntető ok és a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő esetkör létesült Tevékeny megbánás néven. 39 A ma hatályos 2012. évi C. törvény (új Btk.) 25. szerint a Büntethetőséget megszüntető okok közé tartozik a tevékeny megbánás többek között: az elkövető halála, az elévülés, a kegyelem, a tevékeny megbánás és az a törvényben meghatározott egyéb ok. Ennek a jogintézménynek a kriminálpolitikai kiindulópontja az, hogy a tevékeny megbánás alapvetően a sértett érdekeit szolgálja. Ezért a jogalkotó arra törekszik, hogy előmozdítsa a közvetítői eljárás lehető legszélesebb körű alkalmazását. A sikeres közvetítői eljárás eredményét a jogalkotó az elkövetett bűncselekmény súlyától függően honorálja vagy a büntethetőség megszűnésével, vagy a büntetés korlátlan enyhítésének a lehetőségével. 40 Az új Btk. tevékeny megbánás címet viselő része a következőképpen fogalmaz: 29. (1) Nem büntethető, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva a sértett által elfogadott módon és 39 GÖRGÉNYI 2006, 121. oldal 40 2012. évi C. törvény indokolása a Büntető Törvénykönyvről 25
mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó. A 2012. évi C. törvény indoklása a Büntető törvénykönyvről a 29. -sal kapcsolatban azt mondja, hogy az (1) bekezdés értelmében a büntethetőséget megszüntető okok közé sorolandó a tevékeny megbánás, amennyiben a felsorolt kategóriákba tartozó bűncselekmény elkövetője (ha az 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő) tettét a vádemelésig beismeri: - Ha a terhelt beismerő vallomást tesz a vádemelésig, akkor az ügyész döntésének megfelelően közvetítői eljárásra utalható a büntetőügy. Sikeres mediációt követően és még mindig a vádemelés előtt az ügy ügyészi megszüntetéssel lezárul még az ügyészi szakaszban. - Az ügyet a bíróság is közvetítői eljárásra terelheti a vádemelést megelőzően abban az esetben, ha a terhelt beismerő vallomást tett. Ilyenkor a sikeres közvetítői eljárás eredményeképpen a bíróság szünteti meg a terhelt ellen folyó eljárást tevékeny megbánás miatt. A Be. 221/A. a 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. cikk (1) bekezdésének, 9. cikk (2) bekezdésének és 10. cikkének való megfelelést szolgálja. (1) bekezdése szerint a közvetítői eljárás: A közvetítői eljárás az élet, testi épség és az egészség elleni (Btk. XV. Fejezet), az emberi szabadság elleni (Btk. XVIII. Fejezet), az emberi méltóság és az egyes alapvető jogok elleni (Btk. XXI. Fejezet), a közlekedési (Btk. XXII. Fejezet), a vagyon elleni (Btk. XXXVI. Fejezet), illetve a szellemi tulajdonjog elleni (Btk. XXXVII. Fejezet), ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. A Btk. és Be. által felsorolt fejezetek értelmében a következő 55 bűncselekmény esetében van tehát lehetőség közvetítetői eljárásról beszélni: 26
XV. fejezet Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények XVIII. fejezet Az emberi szabadság elleni bűncselekmények XXI. fejezet Az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények XXII. fejezet A közlekedési bűncselekmények XXXVI. fejezet A vagyon elleni bűncselekmények Emberölés (160. ) Erős felindulásban elkövetett emberölés (161. ) Öngyilkosságban közreműködés (162. ) Magzatelhajtás (163. ) Testi sértés (164. ) Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (165. ) Segítségnyújtás elmulasztása (166. ) Gondozási kötelezettség elmulasztása (167. ) Emberrablás (190. ) Emberrablás feljelentésének elmulasztása (191. ) Emberkereskedelem (192. ) Kényszermunka (193. ) Személyi szabadság megsértése (194. ) Kényszerítés (195. ) A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (215. ) Közösség tagja elleni erőszak (216. ) Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése (217. ) Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése (218. ) Személyes adattal visszaélés (219. ) Közérdekű adattal visszaélés (220. ) Magánlaksértés (221. ) Zaklatás (222. ) Magántitok megsértése (223. ) Levéltitok megsértése (224. ) Kiszolgáltatott személy megalázása (225. ) Rágalmazás (226. ) Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése (226/A. ) Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala (226/B. ) Becsületsértés (227. ) Kegyeletsértés (228. ) A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (232. ) Vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése (233. ) Közúti veszélyeztetés (234. ) Közúti baleset okozása 235. ) Járművezetés ittas állapotban (236. ) Járművezetés bódult állapotban (237. ) Járművezetés tiltott átengedése (238. ) Cserbenhagyás (239. ) Lopás (370. ) Rongálás (371. ) Sikkasztás (372. ) Csalás (373. ) Gazdasági csalás (374. ) Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (375. ) Hűtlen kezelés (376. ) Hanyag kezelés (377. ) Jogtalan elsajátítás (378. ) Orgazdaság (379. ) Jármű önkényes elvétele (380. ) Uzsora-bűncselekmény (381. ) 27
XXXVII. fejezet A szellemi tulajdon elleni bűncselekmények Bitorlás (384. ) Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (385. ) Védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (386. ) Jogkezelési adat meghamisítása (387. ) Iparjogvédelmi jogok megsértése (388. ) A Btk. 36. (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmények esetében az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. A büntetés korlátlanul enyhíthető a Be. 221/A. (1) bekezdésének második mondata szerinti halmazatban lévő bűncselekmény esetében is. A (2) bekezdés szerint közvetítői eljárásra utalásnak a büntető eljárás során egy alkalommal van lehetőség. Ennek azonban nem lehet akadálya az sem, ha az elkövető a bűncselekménye által okozott kárt már önként részben vagy teljes mértékben megtérítette az áldozat részére. Az új Büntető törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy a tevékeny megbánás alkalmazásának nincs helye, ha az elkövető többszörös vagy különös visszaeső, a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, bűncselekménye halált okozott, a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el, vagy korábban szándékos bűncselekménye miatt közvetítői eljárásban vett részt, és ennek eredményeként vele szemben az (1) vagy (2) bekezdést alkalmazták, feltéve, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem telt el. A Btk. szavai csengenek vissza a Be. 221/A. (3) bekezdésében is, amely úgy fogalmaz, hogy az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védő, illetőleg a sértett indítványára az eljárást legfeljebb hat hónapi időtartamra felfüggeszti, és az ügyet közvetítői eljárásra utalja, ha: a) a Btk. 29. -a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye, 28
b) a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, vállalja, és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni, c) a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja. A 2001/220/IB tanácsi kerethatározat. magyarázata értelmében a fent felsorolt feltételek konjunktívak. A bekezdés értelmében a közvetítői eljárás maximális időtartama 6 hónap, mely alatt a büntető eljárást az ügyész felfüggeszti. A Be. 221/A. (6) bekezdés kimondja, hogy a közvetítői eljárás további, részletes szabályait külön törvény állapítja meg, hazánkban a 2006. évi CXXIII. törvény szól a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről. Ezt a törvényt azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyeket a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapján az ügyész, illetőleg a bíróság közvetítői eljárásra utalt. 41 3.4 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról Ennek a résznek a címében megjelölt irányelv elődje az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-én született kerethatározata, amely a sértett jogállásával foglalkozik, megfogalmazza, hogy a tagállamok kötelesek törvényi, rendeleti, és közigazgatási rendelkezéseiket a szükséges mértékben közelíteni egymás jogszabályaihoz A tagállamoknak a sértett igényeit átfogó és összehangolt módon kell megközelíteniük, illetve kezelniük azért, hogy elkerüljék a részleges és következetlen megoldásokat, valamint a sértettek másodlagos viktimizációját. 42 Érdemes külön is kiemelni 2001/220/IB tanácsi kerethatározat néhány bekezdését, melynek a magyar jogban történő megfelelését szolgálja a Büntetőeljárási törvény 41 2006. évi CXXIII. törvény 1. 42 KISS 2006, 242. oldal 29
közvetítői eljárásról szóló címe. A kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy minden tagállamnak feladata biztosítani, hogy az áldozatot megfelelő módon kezeljék a büntetőeljárás rendszerében. Folyamatosan törekedniük kell az államoknak arra is, hogy az áldozat felé megfelelő tisztelettel legyenek és biztosítsák az őket megillető jogokat, illetve eljárjanak érdekében a büntetőeljárás során. A 9. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok feladata, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak az elkövetőnek, hogy az kielégítő jóvátételt nyújthasson áldozatának. A kerethatározat egy teljes cikket tartalmaz, Büntetőjogi mediáció a büntetőeljárásban címmel (10. cikk), és (1) bekezdésben megfogalmazza, hogy minden tagállamnak lehetősége szerint elő kell segítenie a büntetőügy mediációs útra terelését; a közvetítői eljárásnak elérhetőnek kell lennie azon bűncselekmények esetén, amelyeket megfelelőnek tartanak erre. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok feladata az is, hogy az elkövető és az áldozat között a közvetítői eljárás folytán született megállapodást figyelembe vegyék a büntetőeljárásban is. Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve felváltva elődjét - 2012. október 25-én lépett hatályba és jól körülhatárolt célja, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban, támogatásban és védelemben részesüljenek, valamint képesek legyenek részt venni a büntetőeljárásban 43. Ehhez azonban a tagállamok hatóságainak és áldozatsegítő- és helyreállító igazságszolgáltatási szolgálatainak megfelelő gondossággal kell viseltetniük és szakértelemmel kell hozzáállniuk az áldozatokhoz. A fogalom meghatározásai körében az irányelv definiálja az áldozat (Amit a későbbiekben A büntetőjogi mediáció résztvevői fejezet Az áldozat c. részében bővebben is kifejtek), a helyreállító igazságszolgáltatás fogalmát is, amelyet már korábban ismertettem. Témánk tárgyalása szempontjából fontosak azok a jogok, amelyet az irányelv a 2. és 3. fejezeteiben ír le. A 8. cikkben megfogalmazásra kerül az a követelmény a tagállamokkal szemben, miszerint biztosítaniuk kell, hogy az áldozatok térítésmentesen igénybe vehessenek áldozatsegítő szolgáltatásokat a büntetőeljárás előtt, alatt és azt követően. A 9. cikk Az áldozatsegítő szolgálatok által biztosított támogatás címet viseli és az áldozatsegítő szolgálatok feladatait és a velük szemben állított elvárásokat részletezi: 43 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve, I. fejezet, 1. cikk (1) 30
a) az áldozatok jogainak gyakorlásával kapcsolatos információk, tanácsadás és támogatás, beleértve a bűncselekmények miatti nemzeti kárenyhítési rendszerekhez való hozzáférésre, valamint a büntetőeljárás során játszott szerepükre vonatkozó tájékoztatást, így a tárgyaláson való részvételre történő felkészítést; b) a helyben működő releváns segítő szakszolgálatokról való tájékoztatás, és az azokhoz történő közvetlen irányítás; c) érzelmi és ha rendelkezésre áll pszichológiai segítségnyújtás; d) a bűncselekmény miatt felmerült pénzügyi és gyakorlati kérdésekre vonatkozó tanácsadás; e) a másodlagos és ismételt áldozattá válás, a megfélemlítés, valamint a megtorlás veszélyével, illetve ezek megelőzésével kapcsolatos tanácsadás, kivéve, ha más köz- vagy magánszolgálatok már nyújtanak ilyet. A 10. cikk a meghallgatáshoz való jogot hivatott biztosítani az áldozatok számára. Tagállami hatáskörbe helyezi annak biztosítását, hogy a büntetőeljárás során az áldozatok is aktív szerephez juthassanak, vagyis felszólalhassanak és bizonyítékot is szolgáltathassanak. 12. cikkében (A helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások keretében igénybe vehető biztosítékokhoz való jog) sorakoztat fel: (1) A tagállamok bármely helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatás nyújtásakor az áldozatoknak a másodlagos és ismételt áldozattá válással, a megfélemlítéssel, valamint a megtorlással szembeni védelmét biztosító intézkedéseket hoznak. Az említett intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a helyreállító igazságszolgáltatási eljárásban való részvétel mellett döntő áldozat biztonságos és hozzáértő helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatásokat vehessen igénybe legalább az alábbi feltételekkel: a) helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások kizárólag az áldozat érdekében, a biztonsági szempontokra is figyelemmel, és az áldozat szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezése alapján alkalmazzák, amely bármikor visszavonható; b) a helyreállító igazságszolgáltatási eljárásban való részvételhez történő hozzájárulását megelőzően teljes körű és pártatlan tájékoztatást adnak az áldozatnak az eljárásról és annak lehetséges eredményeiről, valamint tájékoztatják az esetleges megállapodás végrehajtásának felügyeletére vonatkozó eljárásokról; 31
c) az elkövető elismerte az alapvető tényállást; d) megállapodást csak önkéntesen lehet elérni, és az figyelembe vehető bármely további büntetőeljárás során; e) a helyreállító igazságszolgáltatási eljárások során folytatott nem nyilvános megbeszélések titkosak, és azokat utólag sem hozzák nyilvánosságra, kivéve, ha a felek abban állapodnak meg, vagy ha jelentős közérdek miatt a nemzeti jog így rendelkezik. A (2) értelmében a tagállamok feladata, hogy lehetővé tegyék és elősegítsék a büntető ügyek helyreállító igazságszolgáltatási szolgálatra terelését azáltal, hogy a közvetítői eljárásra utalás feltételeinek törvényi szabályozását megteremtik, erre az irányelv 2015. november 16-ig ad határidőt. 3.5 A büntetőjogi mediáció célja Az 1744/2013. (X. 17.) Kormány határozat a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról a 2013 2023 közötti időszakra jelöli ki az irányvonalat. Külön részt szentelnek a resztoratív igazságszolgáltatásnak és közvetítői eljárásnak Alternatív szankciók és helyreállító módszerek alkalmazásának erősítése a bűncselekménnyel okozott kár kompenzálása érdekében címmel (8.4.2.). Célkitűzésük szerint a közvetítői eljárás célja, hogy törekedjen a bűncselekmény előtti, eredeti állapotot visszaállítására, a sértett sérelmeinek enyhítésére, az elkövetők felelősségvállalásának ösztönözésére. A szemlélet egyszerre tűzi ki célul a sértettek sérelmeinek helyreállítását, a normaszegő személy felelősségre vonását, egyben reintegrációját, rehabilitációját az őt visszafogadó közösségbe, valamint a hosszú távra is kiható bűnmegelőzést. Alkalmazása során kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a bűncselekmény által érintett személyek és közösségek tagjai közvetlenül is részt vegyenek a bűncselekményre adott válaszok (szankciók) kidolgozásában. Így a sértetteknek, az elkövetőknek és a közösségeiknek mind az anyagi érdekei, mind az érzelmi szükségletei érvényesülhetnek a konfliktusmegoldás és a jóvátétel során. A Be. 221/A. (2) bekezdése is meghatározza a közvetítői eljárás célját: a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között - a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó - megállapodás 32
jöjjön létre. A 2006. évi CXXIII. törvény hasonlóképp fogalmaz a 2. (1) bekezdésében: a közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató bíróságtól, illetőleg ügyésztől független, harmadik személy (közvetítő) bevonásával - a sértett és a terhelt közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő - írásbeli megállapodás jöjjön létre. A (2) bekezdés szerint a közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a terhelt tevékeny megbánását megalapozó, a sértett és a terheltközötti megállapodás jöjjön létre. Karin Bruckmüller és Christoph Koss tanulmánya szerint a mediáció céljai a következők: a sértettnek okozott sérelem jóvátétel egyrészt anyagi, másrészt erkölcsi szempontból; tényeges figyelembevétele a sértett érzelmeinek, szükségleteinek; lehetőséget adni a terheltnek, hogy megfontolja azt, hogy miként tehetné jóvá az elkövetett bűncselekményt, valamint aktívan részt venni az okozott kár helyreállításában; elkerülni a büntetett előélethez fűződő hátrányokat a pozitív mediátori jelentés esetén. 44 3.6 A büntetőjogi mediáció alapelvei Az önkéntesség elve A titkosság elve Az általános körű hozzáférhetőség és a büntető igazságszolgáltatás valamennyi szintjén történő hozzáférhetőség elve A mediációs szolgálat autonómiájának elve Mit is jelentenek ezek bővebben: Az önkéntesség elve: a 2006. évi CXXIII. törvény az eljárás általános szabályai címszó alatt megfogalmazza, hogy a közvetítői eljárás csak a sértett és a terhelt önkéntes hozzájárulásával folytatható le. Továbbá az eljárásban a sértett és a terhelt 44 BRUCKMÜLLER KARIN 2010, 114.oldal 33
egyenrangú felek, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat, és minden egyezségre önként kell jutniuk. A Be. 221/A. (1) bekezdése szintén utal arra, hogy a közvetítői eljárás a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. Ennek értelmében a feleket, azaz a sértettet és a terheltet nem lehet kényszeríteni semmilyen módon vagy eszközzel az eljárásban való részvételre. Görgényi Ilona kiemelte továbbá azt is, hogy az önkéntesség elve azt is jelenti, hogy a mediáció folyamán sem az elkövető irányába nem gyakorolható presszió a túlzott mértékű reparáció felajánlása végett, sem az áldozat nem presszionálható, hogy túlságosan kismértékű jóvátételt elfogadjon. 45 A titkosság elve: a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvény 3. (5) bekezdése szerint a közvetítőt - ha törvény másként nem rendelkezik - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényre, adatra és körülményre vonatkozóan, amelyről közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. Az ezt követő (6) bekezdés pedig megfogalmazza, hogy a közvetítő ezen titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll. Valamennyi mediáció esetén fontos követelmény, hogy minden beszélgetés, információcsere, ami a felek között elhangzott, titokban maradjon. 46 A titoktartási kötelezettség elsősorban a közvetítőt terheli, és a közvetítői tevékenység megszűnése után is, ahogy arra nézve a törvényjavaslat is tartalmazza az elvárásokat. Lényegében azonban a titoktartási kötelezettség a közvetítői eljárás valamennyi szereplője (pl. a kiskorú sértett törvényes képviselője stb.) irányába fennáll. 47 Az általános körű hozzáférhetőség és a büntető igazságszolgáltatás valamennyi szintjén történő hozzáférhetőség elve: a cél az, hogy a mediáció mindenhol elérhető legyen. A büntetőügyekben történő mediációnak hozzáférhetőnek kell lenni a büntető igazságszolgáltatás valamennyi szakaszában. Kapcsolódhat a büntetőeljárási útról történő eltereléshez (a hagyományos büntetőeljárások alternatívájaként), történhet a formális büntető igazságszolgáltatással 45 GÖRGÉNYI 2006, 156. oldal 46 GÖRGÉNYI 2006, 157. oldal 47 GÖRGÉNYI 2006, 158. oldal 34
párhuzamosan, továbbá a bírósági döntés részévé válhat, és azt követően is igénybe vehető. 48 A mediációs szolgálat autonómiájának elve: a mediációval foglalkozó szervezetek sajátos vonásokkal kell rendelkezniük. A büntetőügyekben alkalmazható mediációs eljárás lényegi pontja ugyanis a nyitottság, a korlátozásoktól mentes kommunikáció, amelynek során lehetőség adódik az érzelmek kifejezésére, továbbá fontos azon gyakorlati megoldások keresése, amelyek megfelelnek a bűncselekménnyel érintett áldozatok szükségleteinek, és elősegítik azt a folyamatot, hogy az elkövető jobbá válhasson. 49 48 GÖRGÉNYI 2006, 158 159. oldal 49 GÖRGÉNYI 2006, 159. oldal 35
4 Büntetőjogi mediáció a gyakorlatban 4.1 A büntetőjogi mediáció résztvevői A büntetőjogi közvetítői eljárás 3 mellőzhetetlen résztvevője: Az áldozat Az elkövető A közvetítő 4.1.1 Az áldozat Bárd Károly szerint a sértett rég trónfosztott szereplője a büntetőjognak és az igazságszolgáltatás rendjének. Az eljárás hivatásos résztvevői végérvényesen eltulajdonították a közvetlenül érintettek konfliktusait. A per egykori ura, a vádfunkcióval korlátlanul rendelkező sértett a modern eljárási rendszerekben alig több, mint a tanúk egyike. A büntetőjogi szankció elsődleges célja már rég nem a sértett kompenzációja, sem anyagilag, sem pedig lélektanilag 50 A büntetőjogi mediációnak azonban az egyik lényegi vonása, hogy az áldozatnak lehetőséget nyújt kifejezni a bűncselekmény rá gyakorolt hatását és az ebből eredő tényleges szükségleteit. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az a nézet, hogy a társadalomnak védenie kell az áldozattá vált személyeket. 51 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve az áldozat fogalmát világosan körülhatárolja, amely értelmében nemcsak a bűncselekmény folytán sérelmet szenvedett természetes személyek tartoznak bele a kategóriába, de a bűncselekmény következtében életét vesztett áldozat családtagjai is, akik a cselekmény által közvetett módon szenvedtek sérelmet. Sérelem alatt kell érteni a fizikai, szellemi, illetve érzelmi sérülést is és a gazdasági hátrányt. 52 Az Európai Áldozatvédő Fórumnak az áldozat mediációs eljárásbeli helyzetéről szóló nyilatkozatában megfogalmazott vezérelvei a következők: a mediációs eljáráshoz szükséges magának az áldozatnak a bevonása, és ezért fő kritérium az, hogy az minden fél érdekét figyelembe vegyék; 50 BÁRD 1984, 21. oldal 51 GÖRGÉNYI 2006, 168. oldal 52 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve, I. fejezet, 2.cikk (1) 36
a mediációra csak abban az esetben kerülhet sor, ha ahhoz mindkét fél, tehát az áldozat és az elkövető is szabadon, előzetes tájékoztatást követően beleegyezésüket adják; a büntetőjogi mediáció eltér más mediációs eljárásoktól, mivel a bűnelkövetőnek vállalnia kell tetteiért a felelősséget és köteles az áldozat irányába elismerni a bűncselekmény káros következményeit; fontos, hogy a mediációban részt vevő személyek és maga a mediátor is megfelelő tréningen vegyenek részt, hogy megfelelő ismerettel rendelkezzenek az áldozatokra vonatkozó speciális kérdésekkel kapcsolatosan. 53 A bűncselekményt elszenvedettek áldozatainak kijáró jogokat a következőképpen foglalhatjuk össze röviden: tisztelet és megbecsülés jár nekik a büntetőeljárás folyamán; joguk legyen információhoz és magyarázathoz a sérelmükre elkövetett bűncselekményben zajló büntetőügy állását, kimenetelét illetően; joguk legyen információval szolgálniuk azoknak az eljárásban részt vevő hivatalos személyeknek, akik az elkövetővel kapcsolatos döntést meghozzák; legyen elérhető számukra jogi segítségnyújtás, tekintet nélkül a költségekre; védelem illeti meg őket fizikailag vett értelemben és a magánéletben is; jóvátétel járjon nekik az elkövető és az állam részéről egyaránt. Az Áldozatok Magna Chartája, vagyis az ENSZ 1985. évi Deklarációja szerint a bűncselekmények áldozatai olyan személyek, akik egyénileg vagy kollektíven szenvedtek sérelmet így különösen testi vagy mentális sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget vagy alapvető jogaik lényeges korlátozását olyan cselekmények (tevékenységek vagy mulasztások) által, amelyek sértik a tagállamok hatályos büntetőjogi normáit, beleértve azokat is, amelyek a hatalommal való büntetőjogilag értékelendő visszaélést tiltják. 54 2013-as adatok szerint Magyarországon 272.000 embert regisztrált a rendőrség, úgy mint valamely bűncselekmény sértettjét. A hazánkban elkövetett bűncselekmények több mint 60 %-át követték el tulajdon ellen, kb. 7 %-át pedig személy ellen. Dr. Veisz Gábor a VSE éves konferenciáján tartott előadásában (Varsó, 2014. május 15.) az áldozatokat a következőképpen csoportosította. Szerinte az esetek legnagyobb részében maga a bűncselekmény sértettje tekinthető áldozatnak, de előfordulhat, hogy a közeli hozzátartozókat, rokonokat vagy éppen a szemtanút is annak lehet nevezni, sőt néha ezt 53 GÖRGÉNYI 2006, 167 168. oldal 54 GÖRGÉNYI 2006, 169. oldal 37
a szerepet tölthetik be a szomszédok, barátok, osztálytársak vagy akár a rendőrség tagja is. 55 4.1.2 Az elkövető A mediáció során lehetősége van az elkövetőnek arra, hogy aktívan részt vegyen az eljárásban. Az Európa Tanács R(99) 19. számú ajánlása kiemeli, fontos az, hogy a büntetőügyekben történő mediációval növeljük az elkövető felelősségérzetét, és ténylegesen lehetőséget kell nyújtani számára, hogy jóvátegye a kárt. Ezáltal a mediáció elősegítheti az elkövető visszailleszkedését, valamint rehabilitációját a társadalomba. Gönczöl Katalin kiemeli, hogy ez az eljárás azért is jó, mert az elkövető nemcsak a védekezését adhatja elő, hanem más érveket is. Olyanokat, amelyek a konfliktus kialakulásában, bűnös megoldásában szerepet játszottak és az eredményes megegyezés céljait szolgálhatják. Az eljárás keretében így számára is megvilágosodhatnak a saját tettének okai, a sértett és más érdekeltek elmondásából pedig megismerkedik, illetve szembesül tettének következményeivel. 56 4.1.3 A közvetítő A 2006. évi CXXIII. törvény részletesen körbehatárolja a büntetőeljárásban eljáró közvetítő személyét, személyével kapcsolatos összeférhetetlenségi okokat, feladatait, jogait és kötelezettségeit, kizárását. A törvény 3. (1) bekezdésének értelmében a közvetítői eljárást a büntető ügyekben eljáró bíróság, illetőleg ügyész székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelője, vagy a pártfogó felügyelői szolgálatként kijelölt szervvel - pályázat útján - közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd folytatja le. A 2007. január elsején hatályba lépett büntetőjogi közvetítői törvény először kizárólag a pártfogó felügyelőket jelölte meg lehetséges és választható közvetítőként. 2008. január 1. óta azonban az ügyvédek is hasonlóképpen elláthatnak közvetítői tevékenységet, és ennek megfelelően létre is jött már a szakmai kollégiumuk. A 55 VEISZ 2014. 56 GÖNCZÖL 2008, 15. oldal 38
büntetőjogi közvetítés során eljáró közvetítő a magyar jog szerint hivatalos személynek minősül. 57 A 2006. évi CXXIII. törvény 3. (1) bekezdéséhez igencsak hasonlóan fogalmaz a 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet, amikor azt mondja, hogy ha az ügyész, illetve a bíróság a székhelye szerint illetékes igazságügyi szolgálatot közvetítői eljárás lefolytatása érdekében keresi meg, azt az igazságügyi szolgálat vezetője által kijelölt, közvetítői tevékenységet végző pártfogó felügyelő vagy közvetítői tevékenység végzésére szerződésben álló ügyvéd (a továbbiakban együtt: közvetítő) folytatja. A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló törvény meghatározza továbbá azt is, hogy ha a közvetítői eljárásra utalt ügy körülményei indokolják, egy ügyben több közvetítő is kijelölhető. Ebben az esetben a vezető közvetítőként kijelölt közvetítő teljesíti a törvényben előírt feladatokat, melyek a következők: a közvetítői eljárás során pártatlanul, lelkiismeretesen, a szakmai követelmények szerint közreműködjön a megállapodás létrehozásában; tiszteletben kell tartania az eljárásban résztvevők méltóságát; biztosítania kell, hogy a résztvevők egymással szemben is tisztelettel járjanak el. A közvetítő jogai és kötelezettségei a 2006. évi CXXIII. törvény alapján a következők: - jogosult és köteles mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának ellátásához szükségesek. Ehhez az ügyész a közvetítői eljárásra utalásról szóló határozat, illetve a bíróság az eljárást felfüggesztő végzés kézbesítésével egyidejűleg a közvetítő rendelkezésére bocsátja ( ) az iratokat. A Be. 96. -ának (2) bekezdése szerint kezelt azon adatok, amelyek nem a tanúként kihallgatott sértettre vonatkoznak, nem bocsáthatók a közvetítő rendelkezésére. - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényre, adatra és körülményre vonatkozóan, amelyről közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. Ez a titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll. A közvetítő szerepe tehát nemcsak a párbeszéd kereteinek megvonása (statikus cél), hanem a folyamat mederben tartása, illetve sínre tétele is (dinamikus cél). A jó 57 NAGYPÁL 2011, 32. oldal 39
közvetítő helyzetbe hozza a feleket, amelyben azután már ők maguk tudnak párbeszédet folytatni és megállapodni. 58 A közvetítővel szemben a következő kizárási okok állhatnak fenn a 2006. évi CXXIII. törvény 4. (1) bekezdése alapján: Közvetítőként nem járhat el, a) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró, ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság tagjának hozzátartozója, b) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánfél, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója, c) aki az ügyben mint tanú, szakértő, illetőleg szaktanácsadó vesz vagy vett részt, d) az a pártfogó felügyelő, aki pártfogó felügyelőként a terhelt vagy a sértett ügyében három éven belül eljárt, vagy bármelyikük folyamatban lévő ügyében eljár, kivéve a közvetítői eljárás alkalmazásáról szóló döntés meghozatala előtt kért pártfogó felügyelői véleményt készítő pártfogó felügyelőt, e) az az ügyvéd, aki a terhelt vagy a sértett ügyében három éven belül eljárt, vagy bármelyikük folyamatban lévő ügyében eljár, f) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A kizárási okokat a közvetítő köteles haladéktalanul bejelenteni a pártfogó felügyelői szolgálat vezetőjének. A közvetítőn kívül indítványozhatja még a közvetítő kizárását a sértet, a terhelt (vagy képviselőjük) is, amennyiben úgy találják, hogy kizárási ok áll fenn. A pártfogó felügyelői szolgálat vezetőjének feladata dönteni a közvetítő kizárásáról és új közvetítő kijelöléséről, melyre 3 nap áll rendelkezésére. A döntés megszületéséig a közvetítő nem járhat el az ügyben. Közvetítőként ügyvéd is eljárhat, ez esetben speciális szabályok alkalmazandók, melyekről a 2006. évi CXXIII. törvény 5/A. rendelkezik. Ha a közvetítői eljárásban ügyvéd vett részt közvetítőként, a) az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodáson túl joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet, és ügyvédként annak ellenjegyzésére nem jogosult, b) a büntetőeljárás folytatása, a közvetítői eljárást követő vádemelés elhalasztása, a polgári jogi igény érvényesítése, továbbá egyéb, a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett jog- vagy 58 NAGYPÁL 2011, 19. oldal 40
érdeksérelem elhárítása érdekében büntetőeljáráson kívül indított eljárás során egyik fél érdekében, képviseletében sem járhat el. 58/2007. (XII. 23.) IRM rendelet a büntető ügyekben közvetítői tevékenységet végző ügyvéd képesítési követelményeiről, díjazásáról és iratkezeléséről címet viseli. Ennek értelmében az az ügyvéd láthat el közvetítői feladatot, aki a) továbbképzési, illetve szakvizsgarendszerben akkreditált, vagy nemzetközi mediációs szervezet legalább kétszer 30 órás, tematikájában egymásra épülő, mediációs tárgyú elméleti és gyakorlati képzésében vett részt, vagy b) magyar vagy külföldi egyetemi, főiskolai képzésben közvetítő (mediátor) képesítést szerzett. Az ügyvéd-közvetítő az eljárás befejezése után jelentést készít annak kimeneteléről, melyet aztán 8 napon belül megküldi az eljárás iratanyagával együtt a pártfogó felügyelői szolgálatnak. Szabálysértési eljárás esetén a közvetítő eljárást a szabálysértési hatóság vagy bíróság helye szerint illetékes pártfogó felügyeleten dolgozó pártfogó felügyelő folytatja le. 59 Ügyészségi és bírósági közvetítői ügyek száma (Forrás: SERFŐZŐ 2013) 4.2 A büntetőjogi mediáció folyamata 4.2.1 Általános szabályok 59 2012. évi II. törvény, 82/D. 41