A tantárgy neve: Magyarország természeti földrajza Tantárgyfelelős: Martonné dr. Erdős Katalin A tantárgy oktatója: Martonné dr. Erdős Katalin Óraszám/hét: 3 óra előadás Kreditszám: 4 A számonkérés módja: kollokvium A tárgy elhelyezése az oktatási rendszerben A szakmai törzstárgy a tantárgyi hálóban a geográfus BSc-ben résztvevők számára a 4. félévben szerepel. A tantárgy célja Magyarország változó ősföldrajzi viszonyainak, valamint különböző síksági, dombsági és hegységi tájtípusainak földtani, domborzati, éghajlati, vízrajzi, talajtani és növényföldrajzi jellemzőinek ismertetése. A regionális földrajz keretébe sorolható tantárgy egyfelől lehetőséget nyújt a geoszférák megismert törvényszerűségeinek időbeli és térbeli változásainak a bemutatására, másfelől a különböző tájtípusok tájalkotó tényezőinek bemutatásával segítséget nyújt a szintetizálásra, azaz a földrajzi környezet, ill. az abban lejátszódó folyamatok komplex értelmezéséhez. Ajánlott szakirodalom Martonné Erdős K. 2004. Magyarország természeti földrajza I. DE Kossuth Egyetemi Kiadó 245p. Martonné Erdős K. 2005. Magyarország tájföldrajza DE Kossuth Egyetemi Kiadó 192p. Részletes tantárgyi tematika 1. hét Előadásunkat egy tudománytörténeti bevezetővel nyitjuk, amelynek keretében a Kárpátmedence földtudományi megismerésének a folyamatát mutatjuk be. Ptolemaiosz első ismert térképétől, időrendi sorrendben felvillantjuk az ókortól, a középkoron át napjainkig mindazokat a kutatókat, akik számottevően hozzájárultak Magyarország természetföldrajzi viszonyainak megismeréshez. A rövid tudománytörténeti áttekintés után Magyarország földrajzi helyzetének bemutatása következik. Az abszolút földrajzi helyzet, azaz az ország földgömbön való helyzetének koordinátáinak megadása után rátérünk a relatív földrajzi helyzet részletes jellemzésére. Áttekintjük a két legfontosabb jellemző, az átmenetiség és medencejelleg földtani, domborzati, éghajlati, vízrajzi, talajtani és növényföldrajzi bizonyítékait és következményeit. Foglalkozunk továbbá Kárpát-medence nagyszerkezeti viszonyaival is. Ennek keretében értelmezzük a legfontosabb szerkezeti vonalakat, ismertetjük a Kárpát-medencét alkotó nagyszerkezeti egységeket, tisztázzuk azok eredetét és legfontosabb jellemzőit, majd röviden áttekintjük a nagyszerkezeti egységeket alkotó kisebb szerkezeti egységeket is. 2. hét Ezen a héten megkezdjük a Kárpát-medencét alkotó nagyszerkezeti egységek ősföldrajzi viszonyainak időrendi sorrendben való áttekintését. Az ismertetést a
proterozoikummal főleg a Tiszai nagyszerkezeti egységre vonatkozó elképzelések bemutatásával kezdjük. Jóval szélesebbek a földtörténeti ókorhoz kapcsolódó ismereteink. Az ópaleozoikumban már pontosban nyomon követhető az egyes kontinensek és óceánok ezen belül a Kárpát-medencét alkotó nagyszerkezeti egységek helyzete, annak változásai. Az ordovícium, szilur és devon időszak legfontosabb felszíni és főleg felszín alatti képződményeit szerkezeti egységenként mutatjuk be. Ugyancsak ennek az előadásnak a keretében tekintjük át az újpaleozoikumot is, amelynek legfontosabb eseménye az Ős-Tethys összezáródása. Ennek következményeit mutatjuk be az óceánzáródással egymás közelébe kerülő szerkezeti egységekre lebontva. A látványos változások metamorfózis, szerkezetalakulás és gránitosodás a karbon, kiemelkedés és lepusztulás, ill. egy lassú riftesedési folyamat a perm meghatározó eseménye. 3. hét A 3. héten kezdjük meg a mezozoikum eseményeinek és képződményeinek áttekintését. Ennek keretében térképekkel illusztrálva ismertetjük a triász és jura során bekövetkező lemeztektonikai folyamatokat, melynek eredményeként kinyílt a Vardar-, a Pennini-, majd a Csalhó Szörényi-óceán, ill. bemutatjuk a bennük felhalmozódott, a Dunántúli-középhegység, a Bükk, az Aggtelek Rudabányai-hegyvidék, a Mecsek, Villányi-hegység, valamint a Kőszegi-hegység jelentősebb hegységalkotó kőzeteit. Foglalkozunk a jura második felétől beinduló Vardar-óceán szubdukciójához köthető, a Bükkben és az Aggtelek Rudabányai-hegyvidéken bekövetkező takarók kialakulásával is. 4. hét A mezozoikumon belül, a krétát az óceánzáródások, ill. hegységképződési fázisok időszakaként definiálhatjuk. Az előadás keretében nyomon követhetjük a Vardar- és Pennini-óceán záródásához kapcsolódó látványos lemezmozgásokat, amelynek eredményeként a Kárpát-medencét alkotó két nagy lemez tömb, az ALPACA és a Tisza-Dácia egymás mellé csúszik, miközben kiszélesedik a Magura-óceán. Hegységenként áttekintjük a lemezütközések által kiváltott hegységképződési fázisok hatásait szerkezetalakulás, metamorfózis, kiemelkedés, lepusztulás is. Ezen belül kihangsúlyozandó a Dunántúli-középhegység töréses-pikkelyes szerkezete, valamint a felsőkrétai kiemelkedés, ill. lepusztulás során kiformálódott trópusi kúpkarsztos tönkfelszíne, a Gömör Borsodi szerkezeti egység redős-takarós szerkezete és metamorfizált pelozóos-mezozóos képződményei, a Mecsek gyűrt pikkelyes és a Villányi-hegység pikkelyes szerkezete, végül a Soproni-hegység takarós-pikkelyes, a Kőszegi-hegység gyűrt-pikkelyes szerkezete, ill. kőzeteik erőteljes metamorfizációja. 5. hét A paleogén és alsómiocén meghatározó lemeztektonikai eseménye a Kárpát-medencét alkotó lemeztömbök mai helyére való kerülése. E nagy folyamat keretében mutatjuk be az érintett földtörténeti időszakok történéseit és képződményeit. Kiemelendő, hogy az ország domborzati képe a paleogénban fordítottja a mainak, s a fő hangsúlyt a Dunántúli-középhegységet és a Bükköt is magába foglaló Budai Paleogén-medence eseményeire helyezzük, ahol a transzgresszió és regresszió váltakozásának megfelelően üledékképződési és lepusztulási periódusok váltották egymást. A transzgresszós időszakok fontos eseménye a barnaszeneink képződése is. Ezen túlmenően
foglalkozunk az eocén vulkáni tevékenységgel, valamint az ország egyéb területein zajló, hosszantartó lepusztulás következményeivel is. Az 5. héten megkezdjük a középső- és felsőmiocén eseményeinek az áttekintését is, amely a geomorfológiai inverzió és a vulkánosság időszakaként definiálható. Az előadás keretében rámutatunk e két esemény egyidejűségére, és ismertetjük a magyarázatukkal foglalkozó különböző korábbi és jelenlegi elképzeléseket. Áttekintjük a miocén vulkánosság legfőbb jellemzőit és hegységenként (Visegrádi-hegység, Börzsöny, Cserhát-vidék, Mátra-vidék, Tokaj Zempléni-hegyvidék) a vulkáni működés szakaszait is. Foglalkozunk az elsődleges vulkáni formák rekonstruálhatóságával, ill. azok módosulásával. 6. hét Az előző heti előadás témáját folytatva, a 6. héten a geomorfológiai inverzió folyamatát tekintjük át a miocén bádeni emeletétől a Pannon-beltó feltöltődéséig. Ennek keretében a hallgatók megismerkednek a bádeni és szarmata emelet ősföldrajzi viszonyaival, az üledékképződés színtereivel és képződményeivel. Részletesen foglalkozunk a Pannontenger/beltó kialakulásával, feltöltődésével és üledékeivel, valamint ismertetjük a beltó feltöltődésének idejére és módjára vonatkozó különböző (fluviolakusztrikus, fluviális és eolikus) elméleteket. Ennek a hétnek az anyaga a pliocén ősföldrajzi viszonyainak az ismertetése is, amelynek két fő eseménye a Kárpát-medence ősi vízhálózatának a bemutatása, valamint a bazaltvulkánosság. Ugyancsak ezen a héten tekintjük át hegységeink elegyengetett felszíneinek genetikájával kapcsolatos elképzeléseket. 7. hét Az előadássorozat leghosszabb fejezete a pleisztocén ősföldrajzi viszonyainak bemutatása. Ennek keretében elsőként az időszak kronológiai kérdéseivel foglalkozunk, majd az Alföld pleisztocén felszínfejlődését tekintjük át. A legnagyobb figyelmet e témakörön belül a folyóvízi felszínformálásnak szentelünk, amelynek során a süllyedő Alföld területén számos folyó (Duna, Sárvíz, Tisza és mellékfolyói) épített hordalékkúpot. Az előadás során a változó erózióbázisoknak megfelelően képet alkotunk a folyók irányváltozásairól, miként a würm második felében csaknem általánossá váló eolikus felszínformálásról is. Áttekintjük az Alföld futóhomokos térszíneit és jellemző homokformáit, valamint az eolikus és fluviális lösszel fedett térszíneit. 8. hét A külön fejezetként tárgyaljuk a Kisalföld pleisztocéni felszínfejlődését. Külön foglalkozunk a Győri-medencével, amelynek területén a hordalékkúpok épülése (mindenekelőtt a Duna) volt a meghatározó folyamat, ill. a Marcal- és az Igmánd Kisbéri-medencével, amelynek kiformálásában a folyóvízi letarolásnak volt meghatározó szerepe. Az eolikus felszínformálás az Alföldhöz képest itt jóval szerényebb. Ugyancsak ennek az előadásnak a keretében tekintjük át a Nyugat-magyarországi kavicstakarók kialakulását, ill. a folyóvízi felszínformálás mellett az egyéb felszínformáló folyamatait (geliszoliflukció, krioturbáció stb.). A 8. hét anyaga a Dunántúli-dombság jégkorszaki formálódása is. Ennek keretében részletesen foglalkozunk a folyóhálózat változásaival, a Balaton kialakulásával, a dombságot formáló különböző szerkezeti mozgásokkal, a folyóvízi akkumuláció színtereivel, a dombságokat felszabdaló eróziós és deráziós völgyekkel, a völgyhálózat
térbeli rendjével, a meredek peremeket formáló csuszamlásokkal és a lejtőket lealacsonyító geliszoliflukcióval, valamint az eolikus felszínformálással. 9. hét A pleisztocént a középhegységi területek áttekintésével zárjuk. E téma keretében számba vesszük a hegységi területek felszínformálását meghatározó tényezőket: szakaszos emelkedés, változó éghajlat (meleg-nedves, meleg-száraz, hideg-nedves, hideg száraz), ill. az azoknak megfelelő, eltérő (lineáris, areális) felszínfejlődés. Részletesen bemutatjuk a kialakuló formakincset, ill. az azokat meghatározó tényezőket (kőzetminőség, magassági helyzet, domborzat, hegységszerkezet). Különösen nagy hangsúlyt fektetünk a hegységi területek periglaciális formakincsének (krioplanációs lépcsők, tornyok, kőtengerek, kőtörmelék-lejtők, kőtörmelék-garatok, kriopedimentek stb.) bemutatására, de érintünk egyéb felszínformáló folyamatot (karsztosodás, derázió, csuszamlás stb.) is. 10. hét A Kárpát-medence természeti földrajzi viszonyai sokat változtak az utolsó 10 ezer év, azaz a holocén folyamán is. Ezt a folyamtatot mutatjuk be a 11. héten. A változások jóval lassabbak voltak a történelem előtti időkben. Ezek megnyilvánulásai a folyók kisebb irányváltásai, valamint az éghajlatváltozások (preboreális, boreális, atlanti, szubboreális, szubatlanti fázisok). Sokkal jelentősebbek az antropogén hatásra bekövetkező változások, amelyek közül az előadás keretében a következő kérdésköröket érintjük: globális felmelegedés hatása hazánkra, Alföld szárazodása, városi hőszigetek Magyarországon, folyószabályozások és következményei, Új Vásárhelyi-terv, Bős Nagymaros kérdése, felszíni és felszín alatti vizeink vízminősége, vízgazdálkodási problémáink, talajerózió, növényvilágunk változásai stb. 11. hét A félév utolsó négy hetében Magyarország különböző tájtípusait tekintjük át, egy-egy középtáj példáján. Elsőként a Nyírséget mutatjuk be, amely a futóhomokos hordalékkúpsíkságok típusába sorolható táj. Ennek keretében szisztematikusan áttekintjük és számos térképpel és képpel szemléltetjük a Nyírség felszínfejlődését, domborzati mindenekelőtt futóhomok formáit, éghajlati, vízrajzi, növényföldrajzi és talajtani viszonyait, továbbá foglalkozunk az aktuális környezetvédelmi problémáival és védett természeti értékeivel is. Medencebeli löszös síkság példáját adja a Hajdúság. A bemutatása hasonló szisztéma szerint történik, mint a Nyírségé. Az előadás során nagy hangsúlyt fektetünk az alacsony és a magas löszös síkságok tájalkotó tényezői között meglévő különbségek, ill. annak okainak feltárására. 12. hét Az alacsony és a magas ártéri síkságok sorába tartoznak Felső-Tisza-vidék kistájai Beregi-, Szatmári-sík, Bodrogköz, Rétköz, valamint a Hortobágy is. Jóllehet egészen a folyószabályozásokig mindegyikük felszínfejlődésében meghatározó szerepet játszottak a folyók, majd azt követően az antropogén hatások, a tájak eltérő módon fejlődtek, s tájalkotó tényezőiben számos különbség jelentkezik. Ezt a különbséget a tájképi megjelenés is markánsan visszatükrözi. Jóval mozgalmasabb, pl. a futóhomokszigetekkel tarkított Bodrogköz és Rétköz az egyhangúbb az elhagyott folyómedrekkel és az azokat kísérő folyóhátakkal sűrűn átszőtt Beregi- és Szatmári-síkkal szemben, s
egészen más élményt kínál jellegzetes növény- és állatvilágával, szikformáival a Hortobágy szikes pusztája. A tájalkotó tényezők részletes bemutatásával e különbségek okaira is rávilágítunk. 13. hét Vulkáni és üledékes kőzetekből felépülő alacsony középhegység és hegységbeli, hegységelőtéri dombság tájtípusába sorolható a Visegrádi-hegység. Felszínfejlődésének bemutatása során áttekintjük a hegység aljzatát alkotó prevulkáni üledékeket, majd a vulkáni működés szakaszait és elsődleges vulkáni formáit. Számba vesszük mindazokat a hatásokat, amelyek tovább formálták a hegység arculatát napjainkig. Képekkel illusztrálva mutatjuk be domborzatának legfontosabb jellemzőt, majd áttekintjük a többi tájalkotó tényezőt is. A 13. héten megkezdjük a Bükk-vidék tárgyalását is, amely tájtípusát tekintve, döntően karsztosodó kőzetekből felépülő középhegység, ill. hegységbeli, hegységelőtéri dombság. Az óra keretében még áttekintjük az ordovíciumtól a holocénig terjedő kőzeteit. 14. hét A Bükk-vidék felszínfejlődésének ismertetése jó példa arra, hogy a hosszabb földtörténeti múltra visszatekintő hegységek kutatása milyen nehézségekkel jár, mennyire bonyolult annak feltárása. Gazdag képanyaggal illusztrálva mutatjuk be hegységi és dombsági tájainak domborzati formáit, különös hangsúllyal a karsztos és periglaciális formakincsre. Az egyéb tájalkotó tényezőinek ismertetése során a hegység domborzati és kőzettani összetételéhez kapcsolódó jellegzetességek kapnak nagyobb figyelmet, mint pl. a karsztvizek, a kőzethez kötődő növénytársulások. Mélységi magmás és palás kőzetekből felépülő, alacsony középhegység a Velenceihegység. A tájalkotó tényezők áttekintése az előző tájakhoz hasonlóan történik. A táj egyediségét mindenekelőtt a variszkuszi gránit, ill. annak sajátos lepusztulási formái jelentik.