XXXII. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI 1939. PARS MINERALOGICA, GEOLOGICA ET PALAEONTOLOGICA. GIPSZ NAGYBÁNYÁRÓL ÉS FELSŐBÁNYÁRÓL. Irta: DR. TOKODY LÁSZLÓ (Budapest). (3 ábrával.) * * * Az alábbi ásványtani jegyzetek Magyarország két jelentős bányahelyének, az ásványairól híres Nagybányának és Felsőbányának érctelérein található gipszkristályokon végzett kristályalaktani vizsgálatok eredményét foglalják össze. Az ismertetendő gipszkristályokat 1903-ban DR. ZIMÁNYI KÁ ROLY űr, a Magyar Nemzeti Múzeum ny. igazgatója gyűjtötte s volt szíves feldolgozásra átengedni, amiért hálás köszönetemet e helyen is kifejezni kedves kötelességem. E kristályokon kívül az újabb gyűjtések anyagát is tanulmányoztam. Nagybánya ércteléreinek ásványairól B. COTTA és E. FELLEN- BERG (1), majd Löw M. és TOKODY L. (2) közölt részletes felsorolást. Szerintük Nagybányán barnapát, kalcit, barit, pirit, arany, pirargirit, tetraedrit, stefanit, polibazit, argentit, ezüst, szfalerit, galenit, kalkopirit, realgar, auripigment, arzén, antimonit és markazit található. Ez ásványok közül a bournonit (3), pirargirit (4,2), miargirit (5) és tetraedritre (2) vonatkozólag jelentek meg tüzetesebb kristálytani vizsgálatokon nyugvó közlemények. A gipsz előfordulásáról és kristálytani sajátságairól eddig nincs semmi adatunk. Nagybányán a gipsz a Kereszthegy bányáinak régi evéseiből volt gyűjthető. A gipszkristályoknak három féleségét különböztethetjük meg; az egyes féleségek között nagy eltérés nincs. Az első féleséget a c-tengely irányában megnyúlt, 20 40 mm hosszú, ir5 5 mm széles és 0-5 1 mm vastag kristályok képviselik. Ezek víztisztán átlátszók, üvegfényűek. Egyes kristályok belsejében ezüstfehér, selymesen fénylő, hosszúkás, a kristályok egyik vége felé kihegyesedő mag van.
A kristályok formákban szegények. Rajtuk mindössze három alak lépett fel: b(010), m(110), 1(111). A b(010) nagy lapjai rostozottak; a kristályok e forma szerint táblásak. Az m (110) rostos lapjai keskeny csíkok. Az 1(111) tompafényű lapjai középnagyok. A nagybányai gipsz második féleségét 2.5 4 mm hosszií, 0-5 4 mm széles és 0-25 1 mm vastag kristályok alkotják. A színtelen vagy kissé szürkés kristályok üvegfényűek, átlátszók vagy áttetszők. A megfigyelt kristályalakok ugyanazok, mint az első féleségnél: b(010), m(110), 1(111). A b(010) és m(110) erősen rostozott, az 1(111) tompafényű. A b(0i0) szerint táblás kristályok némelyike erősen korrodált, az 1(111) élei legömbölyödtek. Sem az első, sem a második féleség kristályai között ikrek nem fordultak elő. Ujabban a Budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem ásvány- és kőzettani intézetének gyűjteménye Nagybányáról a Kereszthegy bányáiból páratlanul szép gipszkristályokkal gyarapodott. E kristályok a, c-tengely irányában mérhető tetemes hosszúságukkal tűnnek ki s mint a nagybányai gipsz harmadik félesége tárgyalhatók. A kristályok a c-tengely irányában 22 89 mm hosszúságot, a b-tengely irányában 2 4-5 mm szélességet és az erre merőleges irányban 2 44 mm vastagságot értek el. A legnagyobb kristály mérete az említett irányokban 97X4X6-5 mm. A kristályok rudasán fejlődtek ki és egymáshoz sugarasan, kéveszerűen nőttek. Megjelenésük hasonló az 1. ábrán feltüntetett felsőbányai gipszkristályhoz. Színtelenek, átlátszók, olykor csak áttetszők; élénk üvegfényűek. Kombinációjuk ezeknek is rendkívül egyszerű; rajtuk szintén csak három forma; b(010), m(110), 1(11 i) szerepelt. E kristályalakok kifejlődését tekintve, a b(010) nagy lapjai függőlegesen mindig rostosak; az m(110) keskeny lapjainak felülete többnyire sima, olykor azonban függőlegesen finoman rostozott. Az 1(111) lapjai erősen görbültek; a görbültség az [111 : 111] irányával egyezik. A kristályok általában b(010) szerint táblásak. E kristályok a fentebb ismertetett nagybányai gipszkristályok első féleségéhez Gipszkristály Felsőbányáról,
hasonlók. A harmadik típus kristályai között (100) szerint alakult,,fecskefark"-ikerkristály is előfordult. Felsőbánya érctelérein a gipsz fellépését számos szerző említi, így C. A. ZIPSER (6), B. COTTA és E. FELLENBERG (1. p. 150), V. v. ZEPHAROVICH (?), TÓTH M. (8), SZELLEMY G. (9). Kristálytani vizsgálatokat azonban egyikük sem végzett. A felsőbányai nyugati bányaosztály 9. szintjén fehér kvarcra nőve nagyon szép gipszkristályok fordultak elő. Az élénk üvegfényű kristályok teljesen színtelenek, víztisztán átlátszók. A c-tengely irányában erősen megnyriltak, tűszerűek. Hosszúk 5 22 mm, vastagságuk 0-25 1-75 mm. A kristályok mérésre alkalmasak; rajtuk a következő öt formát állapíthattam meg: b (010) m (110) *T (525) 1 (111) n (111) A csillaggal (*) jelzett f (525) a gipsznek általában új alakja. 2. és 3. ábra. Gipszkristályok Felsőbányáról. A b(olo) nagy lapjai függőlegesen erősen rostozottak. Az m(110) szintén rostozott, de nem olyan erősen, mint a b(010). Az
1(111) nagy lapjai általában simák, olykor azonban görbültek. Az n(lll) sima, néha kissé érdes, de jól tükröző lapokkal jelent meg. Az új negyedik fajta prizma, * (525) egy jól tükröző középnagy lappal fejlődött ki. övbeli helyzeténél, továbbá mért és számított szögértékeinek jó egyezése alapján biztos formának tekinthető. A kristályok kombinációja igen egyszerű. A tanulmányozott kristályok legnagyobb része a b(010), m(lío), 1(111) 1. ábra vagy a b(010), m(110), 1(111) n(íll) formák kombinációját 2. ábra_ tünteti fel. Egyetlen kristályon a b(010), m (110), n(ïll),* r(525) alakot figyeltem meg. 3. ábra. Ikerkristályok igen ritkák; ikerlap az (100). 3. ábra. A formák meghatározására és az ikertörvény megállapítására az alábbi szögértékek szolgáltak. mért számított b m = (010) : (110) = 55 38' 55 441/2' m m == (110) : (lio) = 68 27' 68 31' 1 b = (111) : (010) = 71 27' 71 49' 1 1 = (111) : (111) = 37 08' 36 22' n b = (ill) : (010) = 69 37' 69 21' n m (ill) : (110) = 59 19' 590 59/ n n (ill) : (ÎÎ1) = 41 19' 41 18' r 1, = (525) : (010) = 81 35' 81 25' 37 r n = (525) : (ill) = 12 14' 12 04' 37 n n (ill) : (111) = 44 59' 45 04' n n = (ill) : fill) = 62 42' 62 47' Ujabban ismét találtak Felsőbányán gipszkristályokat.* Ezek kvarcra és kalkopiritre telepedtek. Fehérszínűek. Átlagosan 10 mm hosszúak. Mérésre kevésbbé alkalmasak. A vizsgált telérdarab főtömege galenit, pirit, kalkopirit és kvarc elegye. Mennyiségük körülbelül egyenlő. Ezen az alapon fennőve pirit, kvarc, tetraedrit, kalkopirit és gipsz található. A kvarc és kalkopirit felületét helyenként sárgás bomlási kéreg borítja. A galenit kristályait a hexaeder hasadási lapjai határolják, egyébként vaskos megjelenésű. * Ezekből egy stufát KUPÁS GYULA nagybányai ny. főjegyző DR. KERTAI GYÖRGY úrnak ajándékozott, aki azt vizsgálataim céljára szíves volt átengedni, amiért neki e helyen is köszönetet mondok.
A pirit apró kristályain az a(100) és c(210) forma ismerhető fel és pedig vagy csak az e(210) jelenik meg vagy az a(100) és e(210) együttesen lép fel; utóbbi esetben az e(210) az uralkodó. A kőarc kristályai az m(1010). r(1011) és z(olll) formák kombinációját tüntetik fel. Az m (1010) a szokott módon vízszintesen rostozott. Az r(10íl) és z(10íl) tükörfényes sima. A z(0111) kisebb lapokkal fejlődött ki, mint az r (1011). A tetraedrit a kalkopiriten található. Kristályalakjai n(211) és d(110). A kristályok többségén az n(211) egyedül jelenik meg. Ritkábbak azok a kristályok, amelyeken az n(211) tetraéderes csúcsait a d(110) kis lapjai tompítják. Az n(211) lapjai rostozottak; a rostozás merőleges a tetraéder élre. A d(110) lapjai simák, tükörfényesek. A tetraedrit mellett fennőtt pirit fordult elő e(210) alakban. A kalkopirit kristályainak termete szfenoidos. A gipsz kristályai legnagyobb részt fehér színűek, selyemfényűek, át nem látszók, de találhatók víztiszta-átlátszó, üvegfényű kristályok is. Mindkét féleség kristályai b(010) szerint táblásak. Biztosan megállapítható formák: b(010), m(110), 1(111). Az (100) szerint alakult ikerkristályok rendkívül ritkák. Az ismertetett ásványok felsorolási sorrendje egyben a kiválási sorrendnek is megfelel. A Budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem ásvány- és kőzettani intézetében készült dolgozat. GYPS VON NAGYBÁNYA UND FELSŐBÁNYA. Von L. TOKODY (Budapest). (Mit 3 Abbildungen im ungarischen Text.) Die Gypskristalle von NAGYBÁNYA (Komitat Szatmár, Ungarn) aus der Grube von Kereszthegy gehören zu drei Typen. Die Kristalle des ersten Typus sind nach der c-achse stark verlängert, diejenigen des zweiten Typus besitzen in der Richtung der a- und c-achse beinahe gleiche Größe. Zu dem dritten "Typus gehören stengelige Kristalle. Die Dimensionen der wasserhellen, glasglänzenden Kristalle von ersten Typus sind: Länge 20 40 mm, Breite 1-5 5 mm, Dicke 0-5 1 mm. In dem Kerne einiger Kristalle ist ein silberweißer,
seidenglänzender, nach dem einem Ende sich verjüngender Teil zu beobachten. Die fesgestellten Formen: b(010), m(110), 1(111). Die Kristalle sind nach b(010) tafelig. Die Kristalle des zweiten Typus sind wasserhell bzw. graulich, glasglänzend, durchsichtig oder meistens nur durchscheinend. Ihre Länge 2-5 4 mm, Breite 1*5 4 mm, Dicke 0-25 1 mm. Die beobachteten Formen sind b(010), m(110), 1(111). Die Kombinationskanten der nach b(010) tafeligen Kristallen sind abgerundet. Der dritte Typus des Gypses von Nagybánya ist sehr ähnlich zu dem oben besprochenen ersten Typus, doch die Kristalle zeigen eine noch bedeutende Verlängerung in der Richtung der c-achse. Der größte Kristall besitzt nähmlich eine Länge von 97 mm. Die Formen dieser wasserhellen, stengeligen Kristalle sind b(010), m (110), 1(111). Der Typus ist tafelig nach b(010). Unter diesen Kristallen kommen Zwillinge nach (100) selten vor. An der 9.-ten Etage des nördlichen Grubenfeldes von FELSŐ BÁNYA (Komitat Szatmár, Ungarn) kommen auf weißem Quarz sitzend nadeiförmige (5 22 mm lange, 0-25 1-75 mm dicke), wasserhelle Gypskristalle mit den Formen b(010), m (110), If 11), n(íli), *r(525) vor. Die Form *T(525) ist für Gyps überhaupt neu. Die Kristalle sind nach b(010) tafelig. Die Kombination wurden meistens durch die Formen b(010), m (110), 1(111). Fig. 1. oder b(010), m(110), 1(111), n(lll). Fig. 2. gebildet. Zwillingskristalle nach a(100) sind sehr selten. Fig. 3. Es kommen Gypskristalle auch mit Galenit, Pyrit, Quarz, Tetraedrit und Chalkopyrit vor. Der Galenit ist derb. Der Pyrit zeigt die Formen a(100) und e(210). Am Quarz wurden m(10ü0), r(10íl) und z(0lïl) beobachtet. Die Hauptform des Tetraedrits ist n(211), neben dieser ist die Form d(110) untergeordnet. Der Chalkopyrit bildet sphenoidische Kristalle. Der von den oben erwähnten Mineralien begleiteter Gyps ist weiß, seidenglänzend oder wasserhell, glasglänzend, tafelig nach b(010) und besitzt die Formen b(010), m(110), 1(111). Zwillinge nach (100) sind sehr selten. Die Aufzählungsreihe der obigen Mineralien entspricht zugleich der Ausscheidungsfolge. Mineralogisch-petrographisches Institut der Kgl. Ung. P. Pázmány Universität zu Budapest.
IRODALOM. SCHRIFTTUM. 1. B. COTTA und E. FELLENBERG : Die Erzlagerstätten Ungarns und Siebenbürgen. Freiberg. 1862. 146, 196. 2. Low M. és TOKODY L.: Adatok Nagybánya és Borpatak ásványainak ismeretéhez. Beitr. zur Kenntnis der Mineralien von Nagybánya und Borpatak. Földtani Közlöny. 58. 1928. 87 92, 212 215. E közleményben bő adatok találhat5k Nagybánya földtani, teleptani, bányászati és ásványtani irodalmára. Die Mitteilung enthält ein ausführliches Schrifttum über die geologischen, lagerstättenkundlichen, montangeologischen und mineralogischen Verhältnisse von Nagybánya. 5. SCHMIDT S.: A nagybányai bournonitról. Természetrajzi füzetek. 14. 1891. 125 154. Über den Bournonit von Nagybánya. Zeitschr. für Krist. 20. 1892. 151 160. 4. TOBORFFY Z.: Magyarországi pyrargyritek kristálytani vizsgálata. Kristallogr. Eigenschaften ungarischer Pyrargyrite. Földtani Közlöny. 40. 1910. 360 572, 435^*47. ZIMÁNYI K. : Ujabb adatok a nagybányai pyrargyrit kristálytani ismeretéhez. Neue Beitr. zur krystallogr. Kenntn. des Pyrargyrites von Nagybánya. Ann. Musei Nation. Hung. 9. 1911. 251 262. 5. Löw M.: Miargirit Nagybányáról. Miargyrit von Nagybánya. Földtani Közlöny. 40. 1910. 624 627, 674 677. 6. C. A. ZIPSER: Versuch eines topogr.-min. Handbuches von Ungarn. Oedenburg. 1817. 79. 7. V. v. ZEPHAROVICH: Min. Lexicon. Wien. 1859. I. 193. 8. TÓTH M.: Magyarország ásványai. Budapest. 1882. 211. 9. SZELLEMY G.: Nagybányának és vidékének fémbányászata. Nagybánya. 1894. 99.