PE Energia Akadémia 156 SZÜLETÉSNAPOMRA Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. /József Attila/ Szomorkodom szigorúan tudományos alapon Áder János, hazánk köztársasági elnöke már sokadszorra nyilvánult meg, mint a klímavédelem elkötelezettje, sőt beállt a klímaalarmisták közé. Legújabb kezdeményezése, hogy a Párizsi klímaegyezményhez szubnacionális szervezetek (szövetségi államok, tartományok, városok, nemzetközi szervezetek) is csatlakozhassanak. Ennek támogatása érdekében írt levelet Emmanuel Macron francia elnöknek (aki Párizsban egy újabb klímakonferenciát kíván összehívni vajon hány tízezren tülekednek majd ismét ott?). Köztársasági elnökünk teljes mértékben elfogadja és képviseli az ENSZ által politikai szintre emelt klímavédelmet, amely azonban tudományosan nem megalapozott. Mint műszaki szakember a tudományosan bizonyított álláspontot vallom, mely szerint a szén dioxid kibocsátás nem okozhat klímaváltozást, pontosabban nem okozhat globális felmelegedést. Ezért a konszenzussal elfogadottnak hazudott klímavédelmi politika hamis és megtévesztő. Szomorúan tapasztalom, hogy a köztársasági elnök úr nem tanulmányozza a kapcsolatos tudományos szakirodalmat. Példaképpen hát ismerkedjünk meg egy friss szakmai cikk eredményeivel. 1 Nagy baj, ha valamely elmélet, mozgalom, politikai áramlat vagy nemzetközivé vált politika alaptézisei hibásak, különösen, ha azok dogmává merevülnek. Ezek tipikus példája a legújabb kori klímavédelem és klímapolitika, amely elutasítja a tudományos bírálatokat. Ehhez kapcsolódva a cikk utolsó, összefoglalás jellegű pontjával ( Klímaszámítások és mérések ) indítjuk az ismertetést. A szerzők szerint a német média naponként riogat a globális felmelegedéssel, amelyet a klímahívők szerint az ipar által kibocsátott CO 2 okoz. A politika erre olyan intézkedésekkel 1 H.J. Lüdecke, C.O.Weiss: Drei natürliche Zyklen bestimmen die Erdtemperatur der letzten 2000 Jahre. EIKE Europäisches Institut für Klima&Energie, 5. August 2017.
reagál, amelyek a gazdaságra jelentős terheket rónak. A tudományos szakirodalmat, ideértve még a Klímavilágtanács (IPCC) egyes riportjait is, teljes komplettségében ignorálja (lásd pl. hier und hier). A klímapolitikát elutasító ( klímaszkeptikus ) tudósok és szakemberek, közöttük számos Nobel díjas, már több felhívást, petíciót, deklarációt fogalmaztak meg a kormányok számára, amelyeknek a lényege, hogy a CO 2 hipotézisre nem szabadna politikai döntéseket alapozni. A cikk felsorolja az alábbiak szerint a legfontosabb petíciókat, amelyeket akár több százan, ill. több ezren írtak alá, ill. támogattak: http://en.wikipedia.org/wiki/oregon_petition, http://en.wikipedia.org/wiki/heidelberg_appeal, http://en.wikipedia.org/wiki/leipzig_declaration, https://www.google.de/search?q=u.s.+senate+minority+report%2c+11.12.2008+climate+sceptics&i e=utf-8&oe=utf-8&client=firefox-b&gfe_rd=cr&ei=jhz5v6syaomr8wfnoifoag, http://canadafreepress.com/index.php/article/9764, http://opinion.financialpost.com/2012/11/29/open-climate-letter-to-un-secretary-general-current- scientific-knowledge-does-not-substantiate-ban-ki-moon-assertions-on-weather-and-climate-say-125- scientists/, https://wattsupwiththat.com/2017/02/25/richard-lindzen-petition-to-president-trump-withdraw-fromthe-un-convention-on-climate-change/). Érdekes, hogy ezekről a szakmailag megalapozott nyilatkozatokról, petíciókról hallgat a média, és nem reagálnak a kormányzatok. Homokba dugják a fejüket, ahelyett, hogy párbeszédet kezdeményeznének. A magyar médiumok különösen hallgatnak, korábban csak ez a honlap adott tájékoztatást, legutóbb Lindzen professzornak a Trump elnökhöz címzett petíciójáról (2017.03.08. keltezésű írás). Illik megjegyezni, hogy a klímavédelmi politikát támogató petíciók is születtek, ugyancsak Nobel díjasok részvételével. A szerzők érdekes megjegyzése, hogy ez utóbbi Nobel díjasok kivétel nélkül a humán tudományok művelői. A klímaszkeptikusok többnyire természettudósok és műszaki szakemberek. Hiszen a klímatudomány nem művészet, hanem tudomány! Érdemes a hivatkozásokba betekinteni, mert lényegesen többet tartalmaznak, mint a petíciók szövegei. Az olvasó előtt e témakörrel kapcsolatban egy egészen más világ rajzolódik ki, mint amit a napi médiában olvas, ill. hall. A politika és a média szerint a globális felmelegedés veszélyeinek megalapozottsága a klímamodellekre épülő számításokon, ill. a kapcsolatos szimulációs vizsgálati eredményeken nyugszik. Számos ilyen modell létezik, a szimulációs eredmények olyan nagymértékben eltérnek, hogy már ezért sem alkalmasak a klímaváltozás várható alakulásának megalapozott becslésére. Pedig ez történik. Az 1. ábra a szimulációs hőmérsékletváltozási függvényeket szemlélteti. Ahány modell, annyiféle eredmény. Hát akkor melyik lehet igaz? Egyik sem, hiszen az ábra a mérési eredményeket is feltünteti. A kék színnel jelzett négyzetek a műholdas mérések adatait, a zöld színű pontok nagyszámú földi, ill. a légballonos mérések átlagolásából képzett ( hivatalos ) hőmérséklet értékeket ábrázolja. Ezek szerint az utóbbi két évtizedben az átlagos hőmérséklet gyakorlatilag változatlan.
1. A ábra. A hőmérsékletváltozás szimulációs görbéi és a mért valóságos értékek Az emelkedő görbék szinte felhőt képeznek, minden görbe más más modellhez tartozik. A vastagon kihúzott átlagosnak tekinthető piros görbe alapján sem lehet a klímaváltozást előre jelezni, hiszen az átlagolás nem hitelesítheti a hibás eredményeket. Pedig a német politika ezt teszi, erre alapozza a klíma és energiapolitika szélsőségesnek tekinthető intézkedéseit. A Párizsi klímaegyezmény is ezen eredmények alapján fogalmazza meg alapvető célkitűzését: a globális hőmérsékletváltozás ne emelkedhessen +2 o C fölé. Ez viszont csak a fosszilis energiahordozók felhasználásának erőteljesen korlátozásával garantálható. Helyüket a megújuló energiáknak kell átvenni. Dióhéjban ez az új energiapolitika (Energiewende) lényege. Ezek után már rátérhetünk a szerzők saját tudományos vizsgálatainak ismertetésére, amelyeknek középpontjában a klímaváltozásban megfigyelhető ciklikusságok elemzése áll. A szakirodalomban számos publikáció található, amelyek a különböző időszakokban kialakult ciklikus hőmérsékletváltozásokat tárgyalják. Így pl. szerepel az ismert ~65 éves periódusú, vagy a 200 éves periódusú hőmérsékletváltozás. Több esetben a vizsgálatokhoz szükségessé vált a rendelkezésre álló hőmérsékleti adatoknak hosszabb időtartományra való kiterjesztése, ami az un. proxyadatok felhasználásával lehetséges. Ezek az adatok a fák évgyűrűinek vizsgálatából, a jégdugó vizsgálatokból (pl. Antarktisz, Vosztok kutató állomás) vagy az üledékes kőzetek vizsgálatából származhatnak. A szerzők ezt az adatkiterjesztést végezték el, az elemzéseikhez több mint 500 000 adatot használtak fel, és a legutóbbi 2000 évet vizsgálták. A naptevékenységre visszavezethető domináns (De Vrires/Suess) ciklus vizsgálatához az analízist 10 000 évre kellett kiterjeszteniük. 1979 től kezdődően már a műholdas adatok is rendelkezésre állnak. Az adatok Fourier spekrálanalízisén alapuló elemzésével kimutatták, hogy a hőmérsékletváltozás döntően három (már korábban ismert) ciklus eredő hatásaként jön létre. (A vizsgálati módszer ahhoz hasonló, mintha egy adathalmazból a valamilyen szempontból összetartozó értékeket akarjuk különválasztani. A
szerzők szerint a globális hőmérséklet alakulásával kapcsolatban ilyen ciklusvizsgálatokat korábban nem végeztek.) Első ízben sikerült bizonyítani, hogy a rendelkezésre álló összes hőmérsékleti adatsor valóban egyetlen olyan globális adatsort (a szerzők által G7 el jelölve) eredményez, amely a valóságos hőmérsékletváltozásokat visszaigazolja. A 3. ábra a kapcsolatos hőmérsékleti függvényeket szemlélteti. A szürke színű függvény a létrehozott globális G7 adatsort, a kék színű ebből kiindulva, a 30 évenkénti átlagolással kisimított görbét ábrázolja. A piros görbe pedig már a reverz Furier transzformációval reprodukált három alapciklus eredő hőmérsékletváltozását szemlélteti ( Sinusse Repräsentation ). 3. ábra. Az utolsó 2000 év hőmérsékletváltozásaiban fellelhető ciklikusságok A kék színű eredeti és a három domináns ciklus együtthatásából származó piros színű függvény közötti korrelációs együttható eléri a 0,84 értéket, ami azt igazolja, hogy a cikk címében levő állitás ( Az utolsó 2000 évben három természetes ciklus meghatározza a földhőmérsékletet ) helyén való. Egyébként a függvényeken éles szemmel is felfedezhetők az 1000 éves, az 500 éves és a 200 éves periódusidők egyaránt. Ami biztos: a klíma állandóan változik, hol melegedési, hol hűlési szakaszokkal. A Sinusse Repräsentation ból magyarázatot kapunk arra is, hogy az 1850 óta tartó felmelegedés után valóban stagnálnia kellett a hőmérsékletnek az utóbbi 20 évben (piros függvény ezen időtartományhoz tartozó szakasza). Pedig éppen ebben az időszakban jutott a légkörbe az eddig kibocsátott szén dioxid 50 % a. Ez alapján biztonságosan kijelenthető, hogy a szén dioxid lényeges befolyást a klímára nem gyakorolhat. (Zárójelesen megjegyezzük, hogy a szén dioxid üvegházhatásával kapcsolatos sugárzási vizsgálatok is ezt igazolják.) A szerzők hangsúlyozzák, hogy az analízisük során gyakorlatilag az eddig ismert összes hőmérsékleti ciklust megtalálták, új ciklust viszont nem találtak. A három domináns adatsor eredője jól visszaadja az utóbbi 2000 év globális átlagolt hőmérsékletének a változását. Joggal feltételezhető, hogy a Sinusse Repräsentation a következő 200 évben is érvényes lesz, amelynek alapján viszont egy klíma lehűlési időszak várható (a piros színű görbe vége szerint).
A szerzők vizsgálatainak legfontosabb eredményei: 1. Az antropogén eredetű melegedés hipotézisének nincsen tényleges alapja, ugyanis a három mértékadó klímaciklussal kielégítően leírhatók az utolsó 2000 év klimatikus hőmérsékletváltozásai. A leíráshoz nem hiányzik a szén dioxidnak a globális hőmérsékletre gyakorolt állítólagos hatása. 2. A három domináns klímaciklus esetében csak a (~200 év periódusidejű) De Vries/Suess ciklus okát lehet biztonsággal megnevezni, a 9000 évre visszatekintő Waveletanalízis alapján. E szerint egyértelmű a bizonyíték, hogy ez a ciklus a naptevékenységre vezethető vissza. A másik két (~1000, ill. ~500 év periódusidejű) ciklus esetében az okok még ismeretlenek. Itt példaképpen a klímaváltozással összefüggő kutatásoknak csak egy új speciális ágacskájára tértünk ki, a kutatási területeknek még számos ága ismert, amelyeknek megértéséhez szakismeretekre is szükség van. Ez természetesen nem várható el a döntéshozó politikusoktól és a közvélemény tájékoztatásért felelős médiumoktól. De ez nem csökkenti a felelősségüket a helyes döntések meghozatala, ill. a korrekt tájékoztatás tekintetében. Azt tudniuk kell, hogy kikre hallgassanak és kinek higgyenek. Mi megelégednénk a jó döntésekkel és a korrekt tájékoztatással, nem kell bennünket sem befolyásolni, sem az orrunknál fogva (meg)vezetni. Végül megemlítendő, hogy Áder János egyáltalán nem kivétel, hiszen minden európai elnök, miniszterelnök, a miniszterek, az EU vezetői stb. mindnyájan klímahívők, hisznek a klímavédelem szükségességében. Mert nem tudják, hogy azt nem kell védeni. Vajon ott lesznek e legközelebb a bonni, majd a soron kívüli párizsi klímakonferencián? Már nagy a készülődés: klímavédelem az USA nélkül? Amiben sokan hisznek, nem biztos, hogy a valóság része. József Attila versének utolsó versszakai sem tanulság nélküliek: Ön, amíg szóból értek én, nem lesz tanár e földtekén gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanitani!
A különféle Horger Antalok világszerte újra és újra termelődnek, s a klímahorgerek kórusban riogatnak: Jön a klíma, jön a klíma! Veszélyben a Földanya! S a CO 2 szerényen csak mosolyog, csak mosolyog. (Petz Ernő, 2017. 08. 25.)