PE Energia Akadémia 106. ENSZ klímacsúcs. Valóban győzelem?

Átírás

1 PE Energia Akadémia 106 ENSZ klímacsúcs. Valóban győzelem? 2015 dec. 12 én, plusz egy napos vitával befejeződött az ENSZ 12 naposra tervezett 21. klímakonferenciája (COP21). A tét nagynak bizonyult, ezért óriási előkészítés előzte meg, hatalmas költségekkel és kivételes biztonsági intézkedések mellett. Valószínűleg a világ eddigi legnagyobbnak tekinthető rendezvénye volt: résztvevővel, 1000 meghívott polgármesterrel (a világ minden tájáról), a tagországok delegáltjával, 3000 újságíróval, több ezer aktivistával és sok cég képviselőivel, ill. lobbistáival, 150 államfő, ill. kormányfő részvételével. Jókat ettek, ittak és vitatkoztak egy teljesen előkészítettnek hitt egyezmény szövegéről, amelyet módosításokkal végül minden résztvevő tagország elfogadott. A megállapodás alapcélkitűzése a 2020 ban lejáró Kiotói Egyezmény folytatásának megalapozása volt. A klímahívők szerint az eredmény óriási, amelyet néhány idézet igazol, pontosabban igazoltnak láttat: Klímacsúcs: az utolsó esély. Esély a Föld megvédésére. Történelmi jelentőségű megállapodás született az ENSZ párizsi klímacsúcsán. Az egyezmény valódi fordulatot jelent a fenntartható, alacsony szén dioxid kibocsátású jövő irányába. Fordulópontot jelenthet a káros éghajlatváltozás elleni nemzetközi fellépésben, és megmutatja, hogy mi minden lehetséges, ha a világ összefog. Az emberek milliárdjainak segíthet megfelelő életfeltételeket biztosítani a távolabbi jövőben. Minden idők legfontosabb konferenciája. Persze ez csupán az érem egyik oldala. Máris számos elfogult, egyoldalú, de korrektnek tekinthető értékelés is megjelent. Először nézzük dióhéjban, hogy mi is történt. A konferenciát a francia köztársasági elnök, mint házigazda nyitotta meg. 196 ország hivatalos lépviselői vettek részt, 180 ország előzetesen egyéni vállalást tett a klímaszennyezés csökkentésére. Az állam ill., kormányfők három percben szólalhattak fel, egyedül Obama elnök lépte ezt túl tíz kerek perccel. E rövid összefoglalót Axel Bojanowskinak a párizsi helyszínről továbbított tudósítására alapozzuk: A klímacsúcson végül mind a 196 ország egyetértésével elfogadásra került a Párizsi megállapodás, amely arra szolgál, hogy az emberiség, a tudósok által diagnosztizált földfelmelegedést korlátozza. A megállapodás szerint a felmelegedést jelentősen két Celsius fok alatt kellene tartani a 19. század végének hőmérsékletéhez képest. Ebből közelítőleg egy fok melegedés már

2 bekövetkezett. De erőfeszítéseket kell tenni, hogy a földfelszini hőmérséklet emelkedése 1,5 fok alatt maradjon. A szóban forgó 1,5 fokos klímacél nélkül a szigetországok nem akarták a megállapodást aláírni (a tengerszint emelkedésétől rettegve). A CO2 emisszió maximumát minél előbb el kell érni, de a fejlődő országokban hosszabb idővel kell számolni. Egyes elhangzott vélemények szerint ez puha megfogalmazás, hiszen további játékteret biztosít a szén, olaj és gázfelhasználással kapcsolatos kibocsátásoknak. A megállapodás szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának kontextusban kell lennie a szegénység elleni harccal. Ez a kitétel elsősorban Indiának volt fontos, amely az olcsó szén felhasználásával százmilliókat akar a szegénységből kivezetni. Az erősebb megfogalmazások, mint a dekorbanizálás, a zéró emisszió, vagy akár csak az emisszióneuralitás az olajkitermelő országok, India és néhány további ország számára nem voltak elfogadhatók. A megállapodás szerint az országoknak öt évenként új célokat kell megfogalmazni az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásával kapcsolatban. Alapelv, hogy a vállalásokat szigorítani kell, de a megállapodás azt sem zárja ki, hogy indokolt esetben a célok enyhítése is előfordulhat. Az államok tegyenek intézkedéseket a kockázatok kiküszöbölésére, a két fokos hőmérséklet növekedés korlátozásával kapcsolatban. Itt az 1,5 fokos célértékről már nem esik szó. A megállapodás szerint az államok elismerik azokat a veszteségeket és károkat, amelyek a klímaváltozás miatt következnek be. Ez a szegényebb tagországok harcának nagy eredménye. A soron következő, jövő évi klímakonferencián ez az egyik kiemelt téma lesz, amellyel kapcsolatos projektek kidolgozására munkabizottságok jönnek létre. A klímaváltozás által érintett országok támogatásokban részesülnek tól az iparilag fejlett országok évi 100 milliárd dollárt biztosítanak ezen országok energiaellátásának átállítására. Ez a kitétel azonban az utolsó pillanatban a megállapodás nem kötelező érvényű, második részébe került át. További jogászkodás, hogy a szóban forgó támogatási összeg többféle forrásból biztosítandó, pl. vállalatoknak is be kellene szállni. A szegény országok próbálták elérni, hogy a támogatási feltételek minél lazábbak legyenek. A tagállamok megállapodtak, hogy az ENSZ nek minden támogatásról könyvelést kell vezetnie. A gazdag országoknak korszerű technológiák és tudás átadásával kell a szegény országokat segíteni. A klíma megállapodás szerint a főfelelősséget az iparilag erős országoknak kell vállalniuk, a többieknek viszont a lehetőségeikhez és fejlettségi státusukhoz mérten kell a környezet védelméhez hozzájárulni. Ezzel tulajdonképpen első ízben sikerült megkerülni a fejlett és fejlődő országok éles megkülönböztetését. Ugyanis e témában éles vita alakult ki. Az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban a megállapodás konkrét számszerű célértékeket nem tartalmaz, ugyanis sok ország ezt az államiságukba való beavatkozásként értelmezné.

3 2020 ban az országoknak új kibocsátási célokat kell kitűzniük, és öt évenként ezeket lehetőleg szigorítani kell tól pedig életbe lép a (még kidolgozandó) Jelenteni és Szigorítani előírás mind a kibocsátási értékek, mind a pénzügyi támogatások területén. Egyes szakértők szerint a szabályozás gyenge pontja, hogy a tagországok előzetes vállalásai távolról sem elegendőek a globális felmelegedés megfékezésére, amit az 1. ábra kíván szemléltetni. Az ábra az üvegházhatású gázok kumulált kibocsátását ábrázolja (ekvivalens gigatonnában mért CO2 egységre átszámítva). A sárga görbe a jelenlegi trendet mutatja. A piros görbe az egyes országok vállalásaihoz tartozik (amennyiben betartják azokat), viszont a kék színű görbe szerint kellene a kibocsátásoknak csökkennie ahhoz, hogy 2100 ra a +2 fokos felmelegedési célérték alatt lehessen maradni. A deficit (Lücke) óriási. 1. ábra. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérlege A megállapodásban megfogalmazott +2 fokos határérték, (amelyet a G7 ek ülése emelt politikai szintre) igazán a klímakutatás eredményeivel sincsen összhangban. A 2. ábra 17 kutatási forrásra hivatkozva az un. klímaszenzivitás 1 (szimulációs vizsgálatok alapján becsült) értéktartományát mutatja be. Első ránézésre a tartományok szélessége és a megjelölt középérték is rendkívül eltérő, ami a vizsgálatok bizonytalanságára utal. Az ábra összeállítója mégis legvalószínűbbnek a szürke vonallal megjelölt 2 fokos értéket jelöli meg (innen származhat vajon a politikai szintre emelt +2 fokos határérték?). Ez tehát azt jelenti, hogy e 2 fokos hőmérsékletnövekedés akkor következne be, ha a szén dioxid koncentráció a jelenlegi érték kétszeresére emelkedne. Az eddig (egy konkrét helyen) mért maximális érték 400 ppm (milliomod koncentráció érték). De hát hol vagyunk még a kétszeres 800 ppm től? Miért oly sürgető a CO2 kibocsátás csökkentése, a klímavédelem legfontosabb céljaként? Igaz, hogy az 1 A klímaszenzivitás értéke azt mutatja meg, hogy valószínűsíthetően hány fokkal emelkedik a globális hőmérséklet, ha a légköri szén dioxid koncentráció a kétszeresére növekszik

4 2. ábra. A klímaszenzivitás értéktartományai a különböző klímakutatók szerint ábra szerint az IPCC AR5 jelentése átlagos értékként irreálisan 3 fokot jelöl meg. Mégis erre épül a teljes klímavédelem? Mindebben valami nagy ellentmondás, ill. hamisság fedezhető fel. Meg kell jegyezni, hogy a Kiotói Egyezmény 2020 ban jár le, amelyhez éppen a fejlett országok (nagy CO2 kibocsátó) hozzáállása nem tekinthető példamutatónak tisztelet a kivételeknek. Ennek figyelembevételével aligha tekinthető reálisnak a +1,5 fokos klímacél elérése. Az energiaellátás területén hatalmas kutatás fejlesztési munkákat kellene azonnal indítani. De ezeket ki finanszírozza? Csupán a megújuló energiaforrások hasznosításával a biztonságos villamosenergia ellátás ugyanis nem oldható meg. A megállapodás második fele (amelyet az államfőknek nem kell aláírni) a 2020 ig terjedő időszakkal foglalkozik. Itt hangsúlyos felhívásként szerepel, hogy minden magántársaságnak és intézménynek azonnali aktív lépéseket kell tennie a saját területén. A Világklímamegállapodást április 22 én fogják az államfők aláírni. Akkor lesz érvényes, ha legalább olyan 55 állam aláírja, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55 százalékáért felelősek.

5 A megállapodás szövegezési vitái miatt a konferencia egy nappal meghosszabbodott. A végén még az USA, Törökország és Nicaragua élt csak kifogással, amelyeket a francia külügyminiszter, mint házigazda diplomatikusan feloldott. Egyes újsághírek szerint a nicaraguai igenhez Ferenc pápa közreműködésére volt szükség, aki telefonon beszélt Ortega nicaraguai elnökkel. Így történhetett meg, hogy végül minden tagállam egyetértésével született meg a megállapodás. Igaz, hogy egyetlen kötelező jellegű számszerű vállalás nélkül. 3. ábra. Győzelem, a két órával később kezdődő záróülésen A klímacsúcs óta nagyszámú értékelés jelent meg, nagyon sokféle minősítéssel. A szervezők véleményéről már a bevetetésben szóltunk. A megállapodás szerintük A világ megmentésének dokumentuma. A környezetvédők viszont csalódottak, minthogy hiányoznak a konkrétumok. Többet vártak és szkeptikusok a jövőt illetően, mivel az országok előzetes vállalásai távolról sem elegendőek. Kérdéses, hogy ezek (a megállapodásban foglalt) későbbi szigorítása megvalósul e? A klímaszkeptikusoknak bélyegzett klímarealisták szerint csak ez volt várható. Szerintük a világ továbbra is félrevezetettségben, a klímakatasztrófák félelmében fog élni. A gigantikus klímacsúcs megfogalmazásuk szerint Út a világméretű bürokráciához. Út a világkormányzáshoz. Vigyázat a világ megmentőivel! szól a figyelmeztetésük. Az érintett vállalatok, iparágak szerint Ez nem a klímavédelem, hanem a gazdaság dekarbonizálásának dokumentuma. Becslések szerint a klímacsúcs előkészítése és lebonyolítása 1,1 milliárd dollárba került. Ehhez képest a megállapodás tartalma eléggé felvizezettre sikerült. De hát a legfontosabb célkitűzés az volt, hogy minden tagállam elfogadja. A sok sok kompromisszum után csak olyan megoldás volt várható, amely a konkrétumok megfogalmazását és vállalását a bizonytalan jövő feladatává teszi. Személyesen csak annyit fűzhetek hozzá, hogy az egész klímavédelemben ködszurkálás folyik, minthogy a szén dioxidnak a globális hőmérsékletre (amely tulajdonképpen nem is definiálható) gyakorolt hatása csak a klímakutatások komputereinek szimulációs

6 eredményeiben létezik. A mintegy 1000 meteorológiai mérőállomás és a műholdak mérései a két paraméter között még laza összefüggést sem igazolnak. Friss műholdas mérési eredményeket az alábbi 4. és 5. ábra szemléltet. 4. ábra. Műholdas UAH mérési adatok (University of Alabama Huntsville). Globális hőmérséklet: 18 éve és 6 hónapja nincsen változás 5. ábra. Az északi félteke hőmérséklete. 19 éve és 10 hónapja nincsen változás További hasonló mérési adatok állnak rendelkezésre: az Északi sarkra, a Déli sarkra, Ausztráliára és az USA 49 államára érvényesen. 2 Hol van akkor felmelegedés, ha itt sehol nincs? A hivatkozott komputerekben, azért kell hűteni őket. De akkor miről szólt az ENSZ 2 E honlapon az Előadások között, a dátumozású diasorozatban megtekinthetők

7 klímacsúcs? Talán mégis a világkormányzás előkészítéséről, hiszen a konferencián senki sem beszélt a mérési adatokról, a valóságról. Obama elnök, az udvariatlanul hosszúra nyúlt felszólalásában is csupán a klímakatasztrófák veszélyeit sorolta. A klímacsúcson egyedül a természetet nem kérdezték meg, pedig a kíváncsiaknak válaszol is, amit a fenti műholdas hőmérséklet diagramok igazolnak. Eszközzé vált a klímavédelem, amely tévútra vitte az energiapolitikát. E szaktudományok területén dolgozó szakemberekben a kérdések és aggodalmak egyre súlyosabban fogalmazódnak meg, amelyekre válaszokat végül a tudomány fog adni. Sokadszorra újra leírom: És mégsem melegszik a Föld!. Nem hiszem, hanem tudom. Szeretném tudni, hogy mit tudnak erről a klímahívő politikusok. (Petz Ernő, )