PE Energia Akadémia 175 Gázvezetékek háborúja? Európa jelentős gázimportra szorul, amely a jövőben várhatóan még növekedni fog. Az import gáz 30 40 % a Oroszországból származik. Noha az orosz gázszállítás biztonságos, az érintett országoknak igazán panaszuk nem is lehet, mégis állandó téma és törekvés az orosz gázfüggés csökkentése. Németországgal közösen megépült az Északi Áramlat gázvezeték, amelyet most megkettőzni szeretnének. Az EU ezt nem jó szemmel nézi, de valószínűleg nem tudják a létesítést megakadályozni. Az USA is keresztbe tesz, ahol csak tud. A harc tulajdonképpen nem is a kormányok között folyik, hanem az üzletben érdekelt cégek között, a piacért folyik a háború. Közben folyamatban van már a Dél Európa gázellátását biztosító Déli gázkorridor építése. Erről adunk rövid tájékoztatást. A helyzet azért összetettebb. Oroszországból jelenleg az említett Északi Áramlaton kívül Lengyelországon, Fehéroroszországon és Ukrajnán keresztül érkezik a gáz Európába. Lengyelország politikai megfontolásból akar az orosz gázfüggőségtől megszabadulni, a szerződés lejárta után inkább megveszi majd ugyan azt a gázt Németországtól, és cseppfolyósított amerikai gázt (LNG) az USA tól. A gázfogadó terminál gyakorlatilag már elkészült. Oroszország pedig, ugyancsak politikai megfontolásból meg kívánja szüntetni Ukrajnán keresztül a gázszállítást, és már többszöri nekifutással el kezdte építeni a Déli Áramlat nevű gázvezetéket, amelyet mindeddig az EU nak az USA közreműködésével sikerült megfúrni. Legutóbb amerikai nyomásra Bulgária lépett ki a konzorciumból. Ezért Oroszország a Déli Áramlat tervét feladta, de helyébe lépett a Török Áramlat megépítésének terve. A különböző gázvezetékek építésének szomorú története van, de jól jellemzi a háttérben meghúzódó befektetői gazdasági háború mibenlétét. Ugyanis óriási üzletről, de még inkább az energiafüggés átalakításáról van szó. Igazi geopolitikai háború folyik. Az 1. ábra az európai országok gázfogyasztásának az orosz gázimporttól való függését (%) szemlélteti. 1. ábra. Az orosz importgáz százalékos részesedése
Amint látható az orosz gázfüggés 100 % (Finnország) és 14 % (Hollandia) között változik. 75 % nál nagyobb a gázimport Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon és Görögországban. A 2. ábra az Észak Európai gázhálózatot ábrázolja, kiemelten az Északi Áramlatot, amely az Oroszországi Viborgból a Balti tengerben lefektetett kettős vezetéken a Németországi Greifswaldi fogadóállomásig szállítja a földgázt. E vezeték bővítésének előkészítése folyik (szaggatott nyomvonal). A csővezetéket a német acélipar szállítja. 2. ábra. Az Északi Áramlat gázvezeték, és a fontosabb észak európai vezetékek Az Európai Unió korábban indokoltnak és szükségesnek ítélte Dél Európa Oroszországtól független gázellátását, ezért létrehoztak egy konzorciumot az un. Nabucco gázvezeték 3. ábra. A Nabucco (szürke) és a Déli Áramlat (fekete) nyomvonala
létesítésére, amely a Kaszpi tenger térségéből szállított volna gázt Dél Európába, Bulgárián és Románián keresztül, Ausztriai végponttal, amint a 3. ábra szemlélteti. Ezzel párhuzamosan szerveződött az Oroszország által kezdeményezett Déli Áramlat nevű gázvezeték előkészítése, amely a Fekete tengerben lefektetett gázvezetéken, majd Bulgárián keresztül szállított volna gázt Dél Európába, ugyancsak ausztriai és olaszországi végpontokkal. Mindkét vezeték építésében Magyarország érdekelt lett volna. A Nabucco gázvezeték létesítésétől a befektetők sorra elálltak, amikor a beruházási költségek biztosítására került volna sor, a Déli Áramlat építését pedig Oroszország állította le, miután Bulgária (az USA alelnökének látogatása után) kilépett az együttműködésből. A vezeték szakaszok már ott tornyosultak a bolgár tengerparton. Noha az említett létesítések leálltak, de a háttérben működő érdekek és törekvések fennmaradtak, és újraszerveződtek. A sajtó révén újabb és újabb tervekről szerezhettünk tudomást, amint pl. a 4. ábra szemlélteti. Itt a Nabucco valamiféle feltámadása figyelhető meg. Ez esetben az Azerbajdzsánon és Grúzián keresztül haladó Dél Kaukázusi gázvezeték (SCP), a Törökországon keresztül megépítendő Transzanatóliai gázvezeték (TANAP) és a Görögországon és Albánián keresztül vezető Transzadriai csővezeték (TAP) juttatta volna a gázt egészen Olaszországig. Törökország európai területéről ágazhatott volna le a Nabucco West gázvezeték ausztriai végponttal. 4. ábra. A tervezett TANAP és a TAP gázvezetékek Természetesen Oroszország sem mondott le Dél Európai gázpiacról. Amint Törökországgal megjavultak a politikai kapcsolataik, azonnal megállapodtak a Török Áramlat gázvezeték megépítésében. E vezeték az 5. ábra szerint a Déli áramlat nyomvonalának módosításával Törökország európai részén ér partot. Itt a tervek szerint egy gázelosztó állomás is létesül. A dél európai országok gázellátása ez esetben egyrészt az Eastring vezetéken (Bulgária Románia Magyarország Szlovákia), másrészt görögországi leágazással a Tesla gázvezeték révén (Macedónia Szerbia Magyarország Ausztria) valósulna meg.
5. ábra. A Török Áramlat és a Tesla, ill. Eastring gázvezetékek Az ismertetett vezetékek építésének előkészítésébe (konzorciumi megállapodások, tervezés, gyártási feltételek megteremtése, gyártás, csőfektetési engedélyezések) már jelentős összegeket fordítottak, amelyeket egyik fél sem kíván veszni hagyni. A sok nekirugaszkodás és bizonytalanság történetének áttekintése után most már rátérhetünk az említett Déli Gázkorridor (SGC) létesítésének ismertetésére. E gázvezeték rendszer a 4. ábra szerint a Kaszpi tenger nyugati partjától fogja a gázt Dél Európába szállítani. A világon a földgázhasznosítás eddigi legkomplexebb létesítményéről van szó. Több elválasztható energia projektből áll, amelyeknek összes beruházási költsége 40 milliárd US Dollár. Tehát ez már a megvalósulási stádiumában van. Az egyes projektek: A Shah Deniz 2 projekt, az offshore gázkutak fúrása és a gáz kitermelése a Kaszpitengeren Azerbajdzsánban a Kaszpi tenger partján a Sangachal terminálban a gázelőkészítő állomás bővítése Három vezeték projekt megvalósítása: o Dél Kaukázusi vezeték (SCPX) Azerbajdzsán, Grúzia o Transzanatóliai vezeték (TANAP) Törökország o Transzadriai vezeték (TAP) Görögország, Albánia, Olaszország Olaszországi gázfogadó állomás és gázvezetékek építése További leágazások lehetőségeinek megteremtése Dél, Közép és Nyugat Európa gázhálózatai felé A TAP gázvezeték nyomvonala a 6. ábrán látható. Albánia partjától az olasz csizma sarkáig tenger alatti vezeték szakasz épül.
6. ábra. Az épülő Transzadriai gázvezeték (TAP) nyomvonala A létesítésben részvevő befektetők és a részvénytulajdoni hányadok a teljes SGC, ill. a TAP projektekben az alábbiak: Aktieninhaber (Részvénytulajdonosok) Anteile SGC Anteile TAP BP britisch 20 % 20 % SOCAR aserbaidschanisch 20 % 20 % Statoil norwegisch 20 % (?) Fluxys belgisch 16 % 19 % TOTAL französisch 10 % (?) E.ON deutsch 9 % (?) Axpo schweizerisch 5 % 5 % Snam italienisch */* 20% Enagás spanisch */* 16 % (? = keine Info auf TAP Webseite) A TAP vezeték szakasz építésének megnyitó ünnepségét 2016. május 17 én Thessalonikiben tartották a cégek képviselői, a görög miniszterelnök részvételével:
Hogy benyomásunk legyen a TAP gázvezeték fektetéséről, íme, egy fénykép: További fényképek megtekinthetők: Bilder auf TAP A vezeték építéséről video is készült, amelyet ugyancsak érdemes megnézni: https://www.tap-ag.com/playmedia/1188 A jogvédők és a zöldek természetesen máris támadják a projektet, mivelhogy Törökországban nem tartják be az emberi jogokat, és az Európai Beruházási Bank által nyújtott 3,5 milliárd Eurós hitel szerintük még tovább bátorítja a török kormányt. Másrészt a gázvezeték megépítésével még évtizedekre garantálják a fosszilis energiahordozók felhasználását. Kifogásolják, hogy Oroszország is csatlakozhat a vezetékrendszerhez, illetve hogy Azerbajdzsán visszalépett a nyersanyag iparok globális felügyeleti egyezményéből. Az Európai Bizottság viszont támogatja a Déli gázkorridor részeként megépülő TAP vezetéket, amely növeli Európa gázellátásának biztonságát, a gázpiac diverzifikálása révén. Egyben hozzájárul Európa energetikájának átalakításához. Donald Trump amerikai elnök korábban kijelentette, hogy az egész világot ellátják majd energiával. A palaolaj és a palagáz kitermelésének felfutása következtében az USA energiaexportőrré vált, és a cseppfolyósított gáz (LNG) szállításával az európai piacra is be kíván törni. 2017 júniusában elindították az első LNG t szállító tankereket a lengyel tengerparton létesített új gázfogadó terminál felé. Nem ok nélkül ellenzi az USA az Északi Áramlat II. gázvezeték építését, és tesz meg mindent az orosz gázfüggés csökkentése érdekében. Az USA és Németország között e miatt feszültség keletkezett. Angela Merkel természetesen a klímavédelemmel indokolja az Északi Áramlat bővítését, minthogy a gáz a legkevésbé szennyező fosszilis tüzelőanyag. A vezeték építését a kormány 10 milliárd euróval támogatja. Természetesen nem csak a piacon folyik a verseny, az amerikai kongresszus ugyanis 2017 ben elfogadta az un. szankciós törvényt. Eszerint az orosz gázkitermelési
beruházásokat blokád alá vonja, köztük az újabb csővezetékek építését. Egyetlen gázprojektet nevesít a törvény, az Északi Áramlat II. vezetéket. Németország a gázigényének 40 % át Oroszországból szerzi be, amelynek a növekedése várható. Ehhez azonban nem lenne szükség a gázszállító kapacitás megduplázására. Ezért az EU országai attól tartanak, hogy Németország az orosz gázimportja révén egész Európa domináns gázelosztó centrummává válik. Ez Magyarországot is súlyosan érintheti, amennyiben Oroszország a szerződés lejártával, 2019 ben valóban leállítja Ukrajnán keresztül a gázszállítást. Mindezek tükrében felértékelődik a Déli Gázkorridor már folyamatban levő építése. A gázbeszerzés diverzifikálása Dél Európa szempontjából mindenképpen fontos szempont, amit a jövőben még további fejlemények is színesítenek. Tudjuk, hogy a Fekete tenger romániai partszakaszán is találtak jelentős gázmezőt. Az itt kitermelendő gáz legkézenfekvőbb piaca Közép Európa. Nem csodálkoznék, ha Bulgáriából is hasonló hírek érkeznének. De korábban már jelentős gázkészleteket fedeztek fel többek között a Földközi tenger Izraelhez tartozó partszakaszán. Ennek piaca is csak Európa lehet, már több vezetéképítési terv is napvilágot látott. Aztán ne feledkezzünk meg az iráni gázkészletekről, hiszen a Dél kaukázusi, vagy TANAP gázvezetékre elvben Irán is rácsatlakozhat. A jelentős gázkészletek révén valóban átrendeződhet Európa energiastratégiája, de nem úgy amint a klímavédelem megszállottjai gondolják. A többoldalú gázkínálat révén akár jelentősen is csökkenni fog a földgáz ára, ami a gázt a legversenyképesebb energiahordozóvá teszi. Ez lehetőséget teremt arra is, hogy a tudomány és technika fejlődése révén az emberiség megtalálja a gázkorszak utáni energiaellátás forrását. A gazdag gázkészletek tehát egy kegyelmi időszakkal ajándékozzák meg elsősorban Európát, hogy felkészülhessen a következő évszázad, sőt évezred energiaigényeinek ellátására. Gondolhatunk pl. a tengerfenéken felfedezett hatalmas metánhidrát készletek hasznosítására, vagy a negyedik, majd ötödik generációs atomreaktorok fejlesztésére, amelyekben megoldódik az urán 238 as izotóp hasznosítása (tenyészreaktorok), ill. a nagy aktivitású radioaktív hasadási termékek átalakítása (transzmutáció). Ezekkel évezredekben mérhető kitekintéssel oldható meg az emberiség energiaellátása. De addig is még egyre takarékosabban hasznosíthatjuk a még jelentősnek mondható szén és olajkészleteinket is. A klímavédelem keretében szorgalmazott teljes dekarbonizációt és e autó őrületet hagyjuk meg a klímavédők játékszerének. Kérdés azonban, hogy mit szól mindehhez a háttérhatalom? Összehangolható e vajon az üzleti és hatalmi érdekeivel? Amint pl. az USA csak piacot lát Európában a felesleges palagáza számára. Az említett geopolitikai megfontolás alapján vállalja ehhez a szükséges gázvezetékek kiépítését, a keleti parton a cseppfolyósító állomások létesítését és az LNG szállítására alkalmas hatalmas szállító tankerek megépítését (l. 7. ábra). E miatt versenyképes árat valószínűleg nem is tud kínálni, hacsak nem politikai megfontolásból. Gondoljunk csak a német energiapolitikára: a szél és naperőművek igazán nem
versenyképesek, mégis szinte megállíthatatlanul épülnek a megújuló törvényben foglalt hatalmas támogatások következtében. A Politika még azt is megengedi magának, hogy a támogatások költséget beépíti az áramárakba, tehát végül a fogyasztó fizet. Mindezért a politika megvédi a lakosságot a klímaváltozás csúnya következményeitől (miközben nem sikerül a szén dioxid kibocsátást csökkenteni). 7. ábra. LNG szállítására készült szupertanker Említettük a jövő energiaforrásai között az atomenergia hasznosításának lehetséges második felvonását. A jelenlegi termikus reaktorokban a természetes Uránból kinyerhető energiának csak csekély (5 % körüli) hányadát hasznosítjuk. Ennek a hányadnak a növelésére már korán elindult a gyors tenyészreaktorok fejlesztése, e fejlesztés azonban megtorpant. Az alábbi 8. ábra az atomenergetikai kutatásokra fordított kutatás fejlesztési összegek alakulását ábrázolja. 8. ábra. Az atomenergetikai kutatásokra fordított összeg (Mio /év) alakulása
Amint látható a 80 as évek elejéig a kutatási ráfordítások dinamikusan növekedtek, de ezt követően a 90 es évek közepére meredeken vissza is zuhantak. (Az egyes mezők alulról felfelé haladva: könnyű vizes reaktortechnológia (sárga), reaktorbiztonság (piros), üzemanyagciklus (világoskék), atomerőművek végleges leállítása (fehér), gyors tenyészreaktorok (zöld) magas hőmérsékletű reaktorok (okkersárga), fúziós reaktorok (sötétkék). Ma jelentős összegeket elsősorban a fúziós reaktorok fejlesztésére fordítanak, döntően a Dél Franciaországban folyó nemzetközi fúziós projekt keretében. A várakozások nagyok, az eredmények azonban még váratnak magukra. Meg kell azonban említenünk a gyors tenyészreaktorok fejlesztése területén folyó oroszországi eredményeket. Már a 60 as évek második felében a Belojárszki Atomerőműben elkezdték az BN 500 típusú, nátriumhűtésű gyorsreaktorral épülő blokk építését. A blokk elkészült és az óta sikeresen üzemel, a teljesítményét közben 600 MW ra növelték. E technológia nagyipari tapasztalataival egyedül Oroszországban rendelkeznek. 2014 ben üzembe helyezték az BN 800 as, továbbfejlesztett változatot, amely már csak egy közbenső nátriumos hűtőkörrel rendelkezik. Látképe a 8. ábrán látható. És már tervezik a következő, 1200 MW os blokktípust is. 8. ábra. A BN 800 as gyorsreaktoros atomerőművi blokk látképe (Belojárszk, 2014) Oroszország tehát egyedülállóan egy rendkívül következetes fejlesztési programot hajt végre a zárt üzemanyagciklus, és a transzmutáció megvalósítása területén. Ez tűnik ma reálisan az atomenergia hosszú távú hasznosítási lehetőségének, amellyel egyrészt jelentősen növelhető az energiahasznosítás hatásfoka, másrészt csökkenthető a nagyaktivitású radioaktív hulladékok kezelésének és végleges elhelyezésének problematikája. Azért tudni kell, hogy egy ilyen átfogó program megvalósítása rendkívül költséges és hosszadalmas. Nem csoda, ha több országban is leálltak a gyorsreaktoros projektekkel.
Az energiaellátás minden esetre számunkra, mérnökök számára sokkal több, mint a gázvezetékek háborúja. Kár, hogy a politika kiszolgáltatottjaivá váltunk. (Petz Ernő, 2018. 03. 18.)