TÁPIÓSZENTMÁRTON EGYEZTETÉSI VÁLTOZAT TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV

TÁPIÓSZENTMÁRTON EGYEZTETÉSI VÁLTOZAT TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV 2017

TÁPIÓSZENTMÁRTON TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV 2017

TARTALOMJEGYZÉK

4 Bevezető

5 Tápiószentmárton több száz éves múltja kötelez minket arra, hogy megőrizzük azt, amit őseink ránk hagytak. A település képe generációkon keresztül formálódott, s így alakítjuk mi is, majd gyermekeink. Fontosnak tartjuk, hogy ez a formálás illeszkedjen abba, amit őseink megkezdtek, megőrizzük a település hagyományos szerkezetét, épített és természeti szépségeit, egyedi jellemzőit. Ezért készítettük el ezt a kiadványt. E Településképi Arculati Kézikönyv mindenki számára érthető módon mutatja be a közösség környezetalakítással kapcsolatos elvárásait. A kézikönyv összegyűjti a település helyi építészeti stílusjegyeit és azokat a minőségi elvárásokat, amelyeket egy építkezésnél vagy felújításnál figyelembe kell venni. Jó példák bemutatásával az építtetők és építészek számára is segítséget nyújt a helyi karakterisztikus jegyek alkalmazásához. A Településképi Arculati Kézikönyv nemcsak bemutatja ezeket a településképi jellemzőket, hanem külön kitér a településképi szempontból egymástól jól elkülönülő településrészek arculati jellemzőire és értékeire. E kiadvány útmutatóként szolgál minden lakosunk számára, hogy a településkép minőségi formálása, a településképhez illeszkedő építészeti elemek kialakítása, változtatása terén a bemutatott hagyományokra alapulva fejlesszük, szépítsük Tápiószentmártont. Györe László polgármester

6 Tápiószentmárton bemutatása

7 Településtörténet Tápiószentmárton Pest megye keleti peremén, a Nagykátai járásban, Budapesttől 60 km-re, Nagykáta szomszédságában fekszik. A nagyközség az Alsó- Tápió-mente legnagyobb kiterjedésű települése. Tápiószentmárton természetföldrajzi adottságainak köszönhetően évezredek óta lakott hely volt, így szinte minden ősi kultúra nyomát megőrizte. A korai és középső bronzkor kezdetén (Kr.e. 1800-1500) a Tápió völgyében megtelepült népcsoportok a hatvani kultúra délnyugati határterületének képviselői voltak, akik földvárszerű erődöket építettek a Hatvani-hegy környékén. A korszak egyik fő lelőhelye az Attila-domb. A Kr. e. VI. század közepétől szkíták érkeztek az Alföldre, akiknek a vasművesség meghonosítása kötődik a nevükhöz. Ötvösművészetük igen fejlett volt, ebből a korszakból maradt fent a szkíta aranyszarvas, amelyet 1923-ban találtak meg egy fejedelmi sírban. E korszakokat követően jelenleg ismert régészeti nyomokat sem a hunok, sem a gepidák nem hagytak, de az avarok megtalált ékszerei alapján valószínűsíthető, hogy a VI-VIII. század között itt élhettek. A XII. századtól a besenyő eredetű Káta nemzetség is megjelent a területen (hét Káta nevű település létezik ma is). A település első ismert okleveles említése 1438-ból származik: Hédervári Lőrinc által kiadott oklevélben villa Szent Martony néven szerepel. Az eddig ismert források alapján a középkori falu feltehetően csak a XIV-XV. század fordulóján alakulhatott ki, mint a Csekekátiak (Kátay család egyik ága) tulajdonát képező nagyobb birtoktömb része. A XVI. században a Kubinyiak is tulajdonolták, de Werbőczy Istvánnak is voltak itt érdekeltségei, ugyanis a birtok egy részét megkapta II. Ulászló királytól. A Budát meghódító oszmán csapatok 1541-ben Tápiószentmártont is elfoglalták, és khász-birtokként a budai szandzsák pesti náhijéjébe osztották be. A magyar földbirtokos családok közül csak a Kubinyiaknak sikerült megtartani javaikat, de újabb nemesi családok érkeztek, mint például a Péczeliek, a Sőtérek és a Blaskovichok. Noha a Tápió-vidék falvai megsínylették a török időket, Tápiószentmárton érintetlen maradt: az utcaszerkezet, a lakásállomány megmaradt, és nem történt nagy mértékű demográfiai változás sem. A gazdasági élet is színesebbé lett és a térség egyik legjelentősebb térszervező centrumává vált. Tápiószentmárton a vidék többi falujával együtt a 15 éves háború során néptelenedett el, majd az 1620-as években épült újjá. Ekkor vált hangsúlyossá a méztermelés, valamint a ló- és szarvasmarha-tenyésztés. Az újjáépült falu a XVII. század végén ismét elpusztult, majd az ezt követő évtizedekben szinte teljesen lakatlan maradt. Az 1730-as években még puszta volt, és a népességszám növekedése a birtokosok visszaköltözésével, letelepedésével csak az 1740-es évek második felében indult meg. A falu birtokosai Észak-Magyarországról evangélikus szlovák telepeseket hívtak ide. 1785- re már 1147 fő lakott a községben, amely a Tápiómente egyik legnagyobb településévé vált. Ekkoriban Tápiószentmárton felét a Blaskovich-család birtokolta, mellettük még a Szentkirályiak, Földváryak és a Kubinyiak bírtak számottevő tulajdonnal. A nagybirtokosok megerősödésével jelentős változások álltak be a gazdasági életbe is, ami a településszerkezetre és a társadalmi struktúrára is hatással volt. A nagybirtokosok a termőföldek mérete miatt könnyebben igazították termékkínálatukat a piaci viszonyokhoz, mint a településre továbbra is jellemző nadrágszíj parcellákon gazdálkodók. Ennek következtében a területhasznosítás módja is jelentősen megváltozott, a falu határában fekvő földeken megnőtt a szántók részaránya. A magyar polgárosodás Tápiószentmártonban a XVIII-XIX. század fordulóján bontakozott ki, amely a tipikus magyar városokhoz hasonlóan a nemesi és gazdagparaszti réteghez volt köthető. Az urbanizációs folyamat is ebben az időben indult meg. Dacsó Anna, Blaskovich József özvegye 1764-ben családi kápolna gyanánt építette fel a Mária-kápolnát, amely a mai napig Tápiószentmárton legrégebbi épülete. Nyolcvan évvel később, 1845-47 között, a település központjában épült fel a klasszicista stílusú evangélikus templom. E két épület között jelentek meg a nemesi kúriák, többek között a Szentkirályiak, a Jankovichok, a Kubinyiak és a Blaskovichok otthonai. Az épületek térbeli egysége és fizikai megjelenése ha-

8 tározott városi külsőt adott a reformkori Tápiószentmárton központjának. A mezőgazdaság továbbra is kiemelkedő szerepet kapott a település életében és a növénytermesztés mellett az állattenyésztés is egyre hangsúlyosabbá vált. A Blaskovich- és a Károlyi-uradalom jelentős méretű juhnyájjal rendelkezett, de meghatározó volt a sertés-, ló-, és szarvasmarhaállomány is. Nagy hagyománya volt akkoriban a lótenyésztésnek is, amelyet Tápiószentmárton mind a mai napig őriz. Szentkirályi Kálmán angol, Blaskovich László arab versenylovakat nevelt. Blaskovich Ernő alapította azt a ménest, amelyben Kincsem, a híres, versenyeken verhetetlen csodakanca is nevelkedett. A XIX. század második felében a lakosságszám növekedésnek indult, amely a településképen is megmutatkozott. A község központjában újabb templom épült, amellyel erősödött a terület centrum szerepe. A már működő katolikus iskolát 1910-ben négy tantermesre bővítették és az evangélikus iskola is két tanteremmel működött. Nőtt a külterületi népesség is, az anyatelepüléssel pedig egyre szorosabbá váltak kapcsolataik. 1877-ben emiatt Sőreget hozzácsatolták Tápiószentmártonhoz, és 1913-ban a falunak további 8 külterületi lakott helye volt. A növekedéssel együtt kiterjedt a belterület is: Ófalutól keletre, az Alsó-Tápió holtmedrének túloldalán Újfalu néven egy új településrész jött létre. A XIX. század elejével kezdődő gabonakonjunktúra átalakította a gazdasági szerkezetet. A gabonatermesztés elterjedését a század második felétől a vasút megépítése is felgyorsította, amely kapcsolatot teremtett a helyi termelők és a pesti malomipar között. A szántók aránya egészen az első világháborúig egyenletesen növekedett, majd a világégést követő gazdasági szerkezetváltás a területhasznosításban is új irányokat eredményezett. Felerősödött a kertészet, hangsúlyosabb szerephez jutott a szőlő- és gyümölcstermesztés, amely a tanyásodás újabb hullámát indította el. Ez a folyamat azonban nem tartott sokáig. A tradicionális falusi közösségek felbomlása a vasút mellett fekvő térségekben már a két világháború között megindult, majd a termelőszövetkezetek létrehozásával elkezdődött a tanyarendszer gyors sorvadása a jó termőképességű, nagyüzemileg művelhető területeken. Az 1949-ben kezdődő kollektivizálás során a földesúri kúriák jelentős részét lerombolták, és 1960-ra szinte az összes paraszti birtokot felszámolták. Az 1950-től önálló tanácsú, majd 1970-től nagyközséggé váló Tápiószentmártonon a XX. század második felében jelentős fejlesztések mentek végbe. A településen 1958-ban épült meg a kultúrház, és itt kapott helyett a könyvtár is. 1970-ben új iskola létesült, ahol ma a felső tagozatos gyermekek tanulnak. 1978-1982 között kiépült a vízvezeték gerinchálózata, majd a 80-as években a faluba bevezető utakat kétsávossá szélesítették. Tápiószentmártonon 1969- ben 51 C -os termálvizet találtak, amelyre strandfürdőt építettek. A termálvizet 2003-ban gyógyvízzé minősítették. Attila szobra a Kincsem Parkban Attila-domb I. István szobra Világháborús emlékmű

9

10 Településszerkezet Egyes feltételezések szerint a középkori falu nem a jelenlegi területen, hanem attól távolabb, mintegy 1,5 kilométerre, a Sőregi út mentén lehetett, és központja az Attila-dombon, vagy annak környékén alakulhatott ki. Szalagtelkes-utcás település volt, azaz a folyó árteréhez, vonalvezetéséhez idomult és a házakat viszonylag szabályos sorban, az utca mellé építették fel. Eredetileg két utcasorból és a templomból (a falu központi épülete) állhatott. A templomot Szent Mártonnak, a település védőszentjének a tiszteletére emelték, amelyet később a törökök elpusztítottak. A XVI-XVII. században Tápiószentmárton valószínűleg két utcából állt, és feltételezhetően már akkor is lehetett a falunak ún. halmazos településrésze, ahol az utcák szabálytalanul kanyarogtak, az épületek pedig ezek mentén sűrűsödtek. A XVIII. század végén a falu határában szántóföldi termelés folyt, valamint a rétek és legelők is nagy területeket foglaltak el. A szántók területén sok tanyát építettek, de ezek a XIX. század közepére eltűntek, mialatt a település belterülete egyre inkább kertes jellegűvé vált. A falu északi részén a futóhomok volt az uralkodó, a két irányba folyó Tápió mindkét ága mentén pedig jelentős mocsárvilág alakult ki. Az 1763-1787 között készült első katonai felmérésen már kirajzolódik a történelmi magban a kétágas úthálózat egymásba metsződése. A közrefogott terület Tápiószentmárton legrégebbi beépítése, amely halmazos jelleget mutat: a telkek nagysága és alakja változó, az úthálózat szabálytalan, rendezetlen; spontán kialakításuk kisebb-nagyobb teresedéseket, zegzugokat eredményezett. A település kiterjedése északnyugat-délkelet irányú. A klasszikus alföldi településszerkezetnek Tápiószentmártonban egy sajátos formája figyelhető meg: a lakóterületek körül található ólaskertek helyett a sőregi határban a szentmártoniak által bérelt tanyaszerű kertek sorakoznak. A határban már a nemesi kastélyok, kúriák lehatárolása is felfedezhető. A második katonai felmérésen (1806-1869) az úthálózat már letisztult struktúrájú. A tápiószentmártoni tanyák a XIX. századra a majorság kiterjesztésével megszűntek, a helyükre pedig majorsági épületek települtek Tápiószentmárton az 1763-1787 közötti első katonai felmérés idejében

11 (Blaskovits major, Kubányi puszta, Szent Király puszta, Trautmann puszta). A belterület emiatt kertes jellegűvé vált, ugyanis kénytelenek voltak áttelepíteni a jobbágyok kertjeiket a határból a belterületre. Halmazszerű házcsoportok és utcák épültek, amelyek a síkság domborzati viszonyaihoz és az extenzív mezőgazdasági helyigényhez igazodtak. A harmadik katonai felmérésen (1869-1887) a belterületi közutak már a mai állapotokat tükrözik és a dűlőutak hálózata is sűrűsödést mutat. A falu belterülete tovább növekedett, és a Sas-hegyen is határozott telekalakítás látható. Az úrbérrendezés, jobbágyfelszabadítás következtében megjelent a kisparaszti gazdálkodás - szinte teljes egészében az igen rossz termőhelyi adottságú homoktalajokon. Az 1880-as évektől tovább folytatódott a homoki legelők, homoki erdők felosztása (pl. Göbölyjárás, Sőregi földek, Sőregi erdő területe). A 40-es-50-es években készült térképek tanúsága szerint a hagyományos szórvány tanyásodás a két világháború között és a II. világháborút követően a nagybirtokon történt földosztás következtében terjedt el. Növekedett a beépítés Göbölyjárás erdős-tanyás területein és a Nagyatádi-féle földosztás során Újfalu, Sashegy és Malachegy jelentősen beépült. Településszerkezeti szempontból a hatvanas évek végén a strandfürdő megnyitása eredményezett még jelentős változást, amelynek következtében megkezdődött az üdülőterület kiépülése is. Tápiószentmárton az 1806-1869 közötti második katonai felmérés idejében Tápiószentmárton 1941-ben

12 Örökségünk

13 Műemlékek A II. világháborúban elpusztult a Blaskovich-katély, de még ma is áll a család sírkertjében a barokk stílusú, szabadon álló, homlokzati tornyos, Szűz Mária mennybevitelének tiszteletére emelt Mária-kápolna (Mátyás király út 38.). Az 1764-ben, enyhe magaslaton épült, kápolnát 1832-ben gr. Nádasdy Ferenc váci püspök szentelte fel. Az épület 1980-as években felújításon esett át. Kertjében Szent Vendel kora klasszicista szobra áll. A kápolna mögött a család sírkertje van, itt található Blaskovich Ernő, Kincsem tulajdonosának sírhelye is. A kápolna homlokzatát négy falpillér tagolja három falmezőre. A középső mezőben a kőkeretes, szemöldökgyámos kapu felett található a Blaskovichok címere, majd a kórusablak. A homlokzat főpárkánya felett egy háromszögű oromzati részből emelkedik ki a torony. A toronysisak az 1929-es restaurálás alkalmával került az épületre. Az épület jobb- és bal oldalán egy-egy faltükörben két-két ablak helyezkedik el, amelyhez a kontytetős sekrestye kapcsolódik. A főoltár képe a XIX. század elejéről való és Mária mennybemenetelét ábrázolja. Evangélikus templom Az evangélikus anyagyülekezet 1783-ban alakult meg. 6 évvel később először egy boltív és torony nélküli, szalma- és zsindelytetejű imaházat építtettek, mellette fa haranglábbal. Ez a bizonyos imaház Szvacsina József ceglédi építész tervei alapján 1845-47 között épült át egyhajós, klasszicista stílusú evangélikus templommá, boltívekkel és toronnyal. 1882-ben a gyülekezet a fa kórust tégla építménnyé alakította át. A templom 1913-ban 4,5 m hosszú sekrestyével, majd 1983-ban kb. 50 fő befogadására alkalmas gyülekezeti teremmel bővült. 2003-ban közadakozásból egy toronyórát helyeztek el rajta. Átfogó felújítására, külső tatarozására 2007-2008 folyamán került sor.

14 Helyi védett értékek Tápiószentmárton centrumában található a 2014-ben felújított római katolikus plébániatemplom. 1847-ben épült fel, Peitler Antal váci püspök áldotta meg. Peitler Antal 1870-ben Blaskovich Ernő földbirtokossal abban állapodott meg, hogy Tápiószentmártont önálló lelkészséggé teszi. Első plébánosa Barina Vendel volt, aki Kuthen írói néven jelentős sikereket ért el. A földesúri kúriák közül a legtöbb az 1949-ben lezajlott kollektivizálás áldozatául esett. Erre a szomorú sorsra jutott Blaskovich Ernő kastélya, valamint Magyary-Kossa Sámuel kúriája is. A még álló épületek közül ki kell emelni a Szentkirályi-kúriát, amelyet Szentkirályi László építtetett 1813-ban. Az egykoron földszintes, 9 tengelyes, klasszicista épület tornácát tagolás és díszítés nélküli pillérek tartották. A II. világháború után az épületben magtár, termelőszövetkezeti iroda, majd mezőgazdasági szakiskola létesült. Az évtizedek folyamán jelentősen átalakított egykori kúria jelenleg szociális otthonként működik. A klasszicista stílusú, utcasorban álló, földszintes Kubinyi-kúria felépítése az 1800-as évek első negyedére tehető. 1945 után először művelődési házként, majd ÁFÉSZ-irodaként, végül vasboltként használták. Utcai homlokzatának osztása 2+3+2, 2 pillér és 2 oszlop által tartott középrészét timpanon díszíti. A sávozott falú épület bal oldalához egytengelyes bővítményt csatoltak. Az önkormányzati tulajdonban álló épületet 2003-ban teljesen felújították, jelenleg iskolai étkezdeként, valamint szálláshelyként funkcionál. A népi építészet értékeit képezik az egykori vertfalas, ágasfás, szelemengerendás, szalmatetős vagy nádazott lakóházak, amelyek az alföldi jellegű szoba + pitvar-konyha (+ szoba vagy kamra) elrendezéssel épültek, de a tetőszerkezet alakulásában már a XIX. század közepétől kezdődően lényeges változás állt be. Az ágasfás, szelemengerendás szerkezet helyett átmenetileg az ollóágasos, majd a szarufás tetőszerkezet vált általánossá és a korábbi fonott, sövény és fa kémény helyét a vályogból rakott vagy téglából falazott szabadkémények vették át. A történelmileg jellemző oromhomlokzatos-tornácos épületek napjainkra kisebb-nagyobb átalakításokkal maradtak fenn. A temetőkertben található Nepomuki Szent János és Szent Vendel szobra szintén helyi védelem alatt áll. Római katolikus plébániatemplom

15 Kubinyi-kúria Magyary-Kossa Sámuel egykori kúriája Blaskovich Ernő egykori kastélya

16 A népi építészet néhány stílusjegye

17 Kulturális örökség Természeti értékek Tápiószentmárton területéről számos régészeti lelet került napvilágra. Az eddig ismert 21 régészeti lelőhely ugyanakkor minden bizonnyal csak töredéke a valóságnak, vagyis a település régészeti szempontból mind a mai napig szinte felderítetlen. A nagyközség legjelentősebb kulturális öröksége az Attila-dombhoz és környezetéhez köthető. 1923-ban a Blaskovich György és Blaskovich János saját kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Attila-domb értékes leleteket sejtet. Feltételezésüket az is megerősítette, hogy az említett térségben sírokat tártak fel, ill. a felszínen középkori település nyomaira bukkantak. Az Attila-domb akkori tulajdonosát, Blaskovich Aladárt is sikerült megnyerni a folytatandó kutatás ügyének és ez komoly segítségnek bizonyult, hiszen az ásatások költségét is magára vállalta. A feltárások csakhamar sikerrel jártak: egy hamvasztásos, szkíta korabeli fejedelmi sírra bukkantak, amely edénytöredéken és spirálfüggőn kívül a híressé vált tápiószentmártoni aranyszarvast rejtette magában. Az ásatás alkalmával az Attila-dombon több bronzkori sír, kelta és római kori kerámia, a közelben szarmata edénytöredékek kerültek a felszínre. Ezek a leletek voltak a Blaskovich-gyűjtemény első jelentős archeológiai tárgyai. Szkíta aranyszarvas Tápiószentmárton Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik, ahol az ökológiai hálózat mag és pufferterülete, valamint ökológiai folyosója is megtalálható. A település természeti szempontból legértékesebb területei a külterület északi részén, a Tápió és a Hajta vízrendszerén helyezkednek el és a Tápió-Hajta Vidéke országosan védett természeti területhez tartoznak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park részét képezik további exlege védett területek is. Ezt összesen 17 hektár nagyságú, részben erdő, részben vízzel borított, részben nem beépíthető rétek alkotják. Tápiószentmárton jelentős természeti értékét képezik a Natura 2000 területek, vagyis a Hajta-mente, illetve a Felső- Tápió kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területei. Tápiószentmártonban folyik össze az Alsó- és a Felső-Tápió, amely Egyesült- Tápió néven halad tovább. A vizfolyások környezete része a Nemzeti ökológiai hálózatnak, ökológiai folyosó besorolásban. A vízrendszer kisebb vízfolyásai és az azokhoz csatlakozó területek, mint a Kutyatejes-csatorna, Sörégicsatorna szintén az ökológiai folyosó részét képezik. A vizes élőhelyek beékelődnek a belterületbe is A Nádastói-csatotna, mint időszakos vízfolyás és a hozzá kapcsolódó Nádas-tó szinte a település középpontjában, a belterület legmélyebb pontján helyezkedik el. A hozzájuk kapcsolódó nádas vizenyős területeivel pozitívan befolyásolja a település mikroklímáját, és vízgazdálkodását. Az időszakos vízfolyások a település vízrajzi viszonyaiban is fontos szerepet töltenek be a csapadékvizek biztonságos elvezetésével. Ezek alapján indokolt a meglévő természeti viszonyok megőrzése. A térség ökoturisztikai attrakcióit jelentik a szikes puszták, a vizes, mocsaras élőhelyek, a homokbuckák és a löszdombok. Ezekre a természetközeli területekre, a lakosság, mint megőrzendő értékre, és mint a település fejlődésének lehetőségére tekint. Tápiószentmártonon fekszik a Hatvani-hegy elnevezésű védett földvár is

18 Helyi védelem alatt állnak az alábbi területek: Tápió-menti legelő, Hársas-völgy, Nádasréti legelő, Laposi földek legelője, valamint a repülőtér. Fontos természeti értéket bemutató helyszín a Nőszirom Tanösvény, amely a 311-es út kereszteződésénél Cegléd irányába, 200 méterre található. A Göbölyjárási-láprét a 311-es műút északi oldalán húzódik, kuriózuma az itt élő fehér zászpa, amely 60-130 cm, puha, hengeres, szőrös szárú évelő növény. Virága sárgászöld, zöld, vagy fehér., virágzata hosszú, fűzérszerű. Nedves kaszálókra, láprétekre, mocsárrétekre jellemző reliktum jellegű faj. Védett, mérgező gyógynövény (láz- és idegfájdalom-csillapítás). Egy őshonos park is található a Kincsem Lovaspark területén, itt az egykor őshonos, mára kihalófélben lévő állatfajtákkal ismerkedhet meg a látogató. Legfontosabbak közülük a racka-, merinó-, cigája juhok, valamint a magyar tarka szarvasmarha és a szürkemarha. Ugyancsak érdekes látvány a legelő ménes és a gulya a hajdani repülőtér gyepszőnyegén, itt három fajta mangalica (vörös-, szőke- és fecske hasú), a puli, és baromfiudvar is megtalálható. A Kincsem Lovaspark nemcsak a lótenyésztés hagyományainak megőrzése érdekében jelentős a település életében, hanem a park területén (szálloda, istállók, étterem, udvar) érezhető egy természeti erő, amely energia -ként jelenik meg a köztudatban, e jelenség létezéséről többen megvannak győződve, amelyet az ide érkező turisták tekintélyes száma is bizonyít. A jelenség középpontja feltételezhetően az Attila-dombon található, de időben és térben változó lehet. Tápiószentmárton jelentősebb természeti értékei

19

20 Településképi szempontból meghatározó területek

5 21 Településképi szempontból meghatározó területek lehatárolása Tápiószentmárton tipikus mezőgazdasági jellegű, alföldi karakterű falu, amelynek mai településképe, szerkezete a 60-as években, a téeszesítés megkezdésével, a tanyarendszer felszámolásával, a strandfürdő megnyitásával, valamint az üdülőterületek és Göbölyjárás kiépülésével alakult ki. A településképi szempontból meghatározó, egymástól elkülönülő településrészek a nagyközség történeti kialakulását, annak időbeli egymásutániságát is tükrözik.

22 Történelmi településmag A történelmi településmag Tápiószentmárton központi területe, amelyet a később kialakult lakóterületek ölelnek körbe. Szerkezetét két út összefutása határozza meg, amelyek iránya megegyezik az egykori vízfolyások irányával. Itt található a települési műemlékek, illetve a helyi települési értékvédelemre javasolt épületek, utcaképek, szerkezetek döntő többsége is, de a közintézmények is ezen a területen koncentrálódnak. A településmag a nagyközség legrégibb beépítése, amelyre a halmazos telekstruktúra jellemző. A telkek nagysága és alakja nagyon változó és az úthálózat is látszólag szabálytalan, rendezetlen. A katonai felmérések alapján végigkövethető, hogy az évszázadok során a lazán beépített tömbök lakóegységei hogyan sűrűsödtek be. A telkek ugyan eredetileg sem voltak nagyok, de osztódásuk, elaprózódásuk miatt mára már az 500 m2 alatti teleknagyságok is viszonylag gyakoriak. A halmazos szerkezet miatt a tömbök szabálytalanok, a közöttük húzódó utcahálózat pedig összevissza kanyarodó, zeg-zugos, törtvonalú, ezáltal a közterületi struktúra is szövevényes. Az utcák a vonalvezetésük, valamint szélességük miatt sokszor maguk is térjellegűek és a nagyobb csomópontokban tölcsérszerű teresedést alkotnak. A történelmi településmagban a földszintes, falusias jellegű családi házas beépítés a meghatározó, amely általában oldalhatáron álló, az út tengelyére merőleges, nyeregtetős kialakítású épületeket jelent. Néhol megjelenik a hossztengelyű, tornácos, oromhomlokzatos kialakítású lakóépület, fésűs beépítéssel. A kialakult halmazos jellegű történelmi településmag telkei, közterületi struktúrája, az épületek léptéke Tápiószentmárton egyedi építészeti örökségét képezi. Funkcionális értelemben mind a mai napig ez a terület Tápiószentmárton központja. A négy főút Ady Endre, Mátyás király, Kossuth Lajos és Fő utca által határolt terület környezetében található a Polgármesteri Hivatal, a Művelődési ház, a Posta, a rendőrség, a rendelőintézet, illetve a Sportcsarnok és Uszoda épülete is. Mátyás király úti utcakép A Templom tér jellegzetes, fűrészfogas beépítése

5 23 Későbbi lakóterületek A későbbi lakóterületek a történelmi településmag körül, illetve attól északkeleti irányban alakultak ki szabályos, tervszerű parcellázások mentén. A nagyközség belterületének déli határában, a nemesi kastélyok, kúriák és gazdasági területeik lehatárolásának körvonalai már az első katonai felmérés idejében is láthatóak voltak, majd a XIX. század közepén készült második katonai felmérésen a nagybirtokközpontok és a hozzájuk tartozó majorok is egyértelműen kirajzolódtak. Az északkeleti lakóterületek később kezdtek el kiépülni. Az egykori Sas-hegy mai nevén Újfalu területén az 1800-as évek második felében kezdődtek meg a telekalakítások, majd az 1920-as Nagyatádi-féle földosztás révén kezdett el beépülni. Az egykori Kerítések területén a mai Hunyadi János utca két oldala a negyvenes évektől kezdődtek meg az építkezések, de az itt kialakított nadrágszíjparcellák mind a mai napig gyéren lakottak, alulhasznosítottak. A Nádastói utca és Széchenyi István út között húzódó tömböt lágy vonalvezetésű földúttal tárták fel, amelyről meseszerű táji adottságokkal rendelkező, magas színvonalon művelt házikertek látványa tárul elénk. A lakóterületeken szintén a falusias jellegű, előkert nélküli vagy minimális méretű előkerttel rendelkező családi házas beépítés a meghatározó, amely általában oldalhatáron álló, az út tengelyére merőleges, nyeregtetős kialakítású épületeket jelent falusias, illetve kertvárosias karakterrel. Nem ritka azonban a hossztengelyű, fésűs vagy fűrészfogas beépítésű, tornácos, oromhomlokzatos kialakítású lakóépület sem, különösen a település belterületének északnyugati és északi határában. Több helyen megjelenik a hatvanashetvenes évek uralkodó építészeti eleme a megközelítőleg négyzetes alaprajzú, általában 100 m 2 -es, sátortetős, előkertes ház. Az újabb beépítések elsősorban a délkeleti területeken (pl. Sőregi út környéke) koncentrálódnak és a meglévő épületekkel, utcaképpel egységet alkotnak. A Fő utca mindkét oldalán megmaradt fésűs beépítés, illetve a Blaskovich kápolna műemléki környezetére ráépült a Kápolna utcai lakóházak laza, hosszú telkes, szórt beépítése továbbra is megtartandó. A Bem utca beépítésének, léptékének harmóniája a településrészen belül is hangsúlyosan védendő érték. Zöldfelületi szempontból igen értékes a Mátyás király út Bem utca találkozásánál levő Kápolna domb, amelynek faállománya is értékes. Az újabb beépítésű Sőregi utca utcaképe

24 Üdülőterület Tápiószentmárton központi belterületétől keletre, a Sőregi földek térségében alakult ki a község üdülőterülete. Az átlagos építészeti értéket képviselő terület létrejötte a hatvanas évekre vezethető vissza, amikor az ún. Malachegyben bányászott tőzeges gödrökből két horgásztavat alakítottak ki, majd 1969-ben az egykori Kernács-tanya helyén a szénhidrogén-kutató fúrás közben feltárt hévíz vízbázisára alapozva megnyitották a strandfürdőt is. Mivel a terület kialakítása szabályozottan történt meg, ezért az úthálózat viszonylag szabályos, derékszögű, de a telekalakítás különösen a délkeleti részeken a terepviszonyokhoz való illeszkedés miatt némileg rendezetlen. Épületállományára, az épületek stílusára kettősség jellemző. Északnyugati része (Göbölyjárás utca-pacsirta utca közötti terület) a hetvenes-nyolcvanas években épült. Általában egyszintes nyaralóépületek és üres telkek váltják egymást. Az utcák nem burkoltak, a kertekben általában szőlők és gyümölcsösök sorakoznak. A délkeleti terület ezzel szemben egységesebb, fejlettebb képet mutat, ahol az aszfaltutak mellett rendezett előkertekkel, egyszintes, tetőtér-beépítéses vagy kétszintes épületekkel találkozhatunk. A terület központi funkcióját a fürdő adja, amelynek 10 hektárján egy 34-36 fokos termál-, egy 24-26 fokos úszó- és egy 30-32 fokos gyermek-, valamint egy 30-32 fokos strandmedence áll a fürdőzők rendelkezésére. Az északnyugati rész egyik jellegzetes üdülőépülete Pacsirta utcai utcakép

5 25 Göbölyjárás Göbölyjárás a település központjától távol, a 311-es út mellett sűrűsödő tanyás területből alakult ki. A második katonai felmérés idejében a területen már működött a Keglevich tanya, valamint a Kincsem Csárda, majd az 1882- es kataszteri felmérésen már a régi kúriák birtokainak tervek szerint parcellázott területegységei is láthatóak. A telkek kiosztása szabályos, nagyságuk közepes, az úthálózat követi a kúria eredeti telkének fő irányait, így sajátos arculatot alkot. A telekhasználat már vegyes, a beépítés zömmel oldalhatáron álló falusias jellegű, igényesen fenntartott kertekkel, általában előkertek nélkül. Göbölyjárás karakteres építészeti értéke a volt iskola épülete, valamint a sportpálya mögötti terület az értékes növényvilág megőrzése érdekében helyi természetvédelmi terület. Göbölyjáráson található Tápiószentmárton vasúti megállója, amely elhelyezkedéséből adódóan inkább a településrész és a vasúttal párhuzamosan további tanyás területekkel biztosít kapcsolatot.

26 Egyéb, különleges karakterű területek Tápiószentmárton területén több olyan pontszerűen elhelyezkedő érték található, amely meghatározó a települési karakterben és identitásban. Ezek közül az egyik legfontosabb az Attila-domb, amely a múlt század elejéig a Blaskovich nemesi család birtoka volt. Gróf Blaskovich Ernő Priszkosz rétor korabeli leírásai alapján valószínűsítette, hogy egykoron itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1923-ban itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast. Ezen kívül számos újkőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar- és honfoglalás-kori használati- és dísztárgy is a felszínre került, amely azt bizonyítja, hogy a terület már Kr.e.4000-5000-ben lakott volt. A hely régészeti védettséget élvez, mert teljes feltárása még nem történt meg. Az Attila-dombhoz természeti erő vagy energia is kapcsolódik. A park gyógyító erejét a több tízezres látogatói létszám jelzi, azaz a domb pszichés elfogadottsága egyre inkább növekszik. Az Attila-dombon kapott helyet a Kincsem lovaspark. Kincsem gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot. Pályafutása során 54 versenyen indult és mindet megnyerte. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész magyar állattenyésztésnek hírnevet szerzett. Emlékére 1999-ben múzeum nyílt a lovasparkban, amelynek bejárata előtt egy bronzból készült Kincsem szobor fogadja az ide érkezőket, ezzel a felirattal: "Vándor, aki itt jársz, állj meg egy percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen, az egykori Blaskovich birtokon. A múzeum életre hívásakor az elsődleges cél az volt, hogy emléket állítson a hely szülöttjének, Kincsemnek, másodsorban, hogy bemutassa a létező összes lovassportot, harmadsorban pedig, hogy helytörténeti kiállítás keretén belül bemutassa a régi Tápiómente, valamint Tápiószentmárton életét. Ezen kívül még egy kisebb fegyver és versenydíj gyűjteményt is láthat az idelátogató a közönség. A történelmi mezőgazdasági üzemközpontok (majorok) minden határrész súlypontjában megtalálhatóak. A településen gazdasági területekként ezek a meglévő majorok funkcionálnak, mezőgazdasági termeléssel összefüggő tevékenységekkel.

5 27

28 Gazdasági terület Tápiószentmárton mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező település, ahol az ipari tevékenység mindig másodlagos volt. Az 1949-ben megindult szövetkezeti mozgalom hatására több termelőszövetkezet is alakult a faluban, amelyek néhány éven belül megszűntek, majd 1956 után újjáalakultak. 1960-as évek során valamennyi korábbi parasztbirtokot felszámolták, a meglévő TSZ-ek pedig 1975-ben Aranyszarvas MGTSZ néven egyesültek. A termelőszövetkezet országos hírre tett szert, többféle terményből kiemelkedő termésátlagot ért el. Az Aranyszarvas Zrt. mind a mai napig működik, szántóföldi növénytermesztéssel és mezőgazdasági gépi szolgáltatásokkal foglalkoznak. A telephelyük az Albertirsai út mentén áll. A nagyközség másik jelentősebb gazdasági területe a Ceglédi út mentén található, ahol egy építőipari vállalkozás működik. A gazdasági területek arculatát az ipari épületek határozzák meg. Az épületek, üzemcsarnokok, irodák megjelenése kevésbé egyedi: döntően földszintes csarnoképületek találhatóak itt. Az elkövetkező években a jelenlévő épületállomány megújulása, a terület környezettel összhangban való bővítése lehet a cél.

5 29 Külterületek (Beépítésre nem szánt területek) Tápiószentmárton külterületén a tájhasználat az évszázadok során alkalmazkodott a természeti adottságokhoz, a talajviszonyokhoz. A Sőreg-puszta- Tápiószőlős úttól délnyugatra elterülő, kedvező termőhelyi adottságú, jó termőképességű talajokon a szántóföldi növénytermesztés a meghatározó. A nagy összefüggő dűlőutakkal határolt táblákat csak a mély fekvésű területek legelői és gyepjei - Laposi legelő, Lómen gyep, Bereg-völgy, Hársas-völgy - szakítják meg. A Tápió hordalékkúpján kialakult homokhátságon az egykor virágzó szőlők és gyümölcsösök helyén napjainkban inkább erdők találhatóak. A Bereg-völgy felső szakaszán, a település igazgatási területének délnyugati csücskén szintén összefüggő erdőterület teszi változatossá a tájképet. A vasúton túli, a Nagykáta és Farmos közé ékelődő háromszögben a Hatvani -sík kistájhoz tartozó területen - meghatározóak a víztározók és a mélyfekvésű rétek, mocsaras-nádas területek, amelyek nagy része ma már védett természeti terület. Az 1990-es évek elején a kutatók itt több reliktum növényt is találtak: különféle kosborokat, nőszirmokat és alhavasi zászpát. Egyetlen jelentős állóvíz a térségben a Farmos-Tápiószentmárton-Nagykáta közigazgatási területén lévő több mint 300 ha területű nádastó rendszer, amely természetvédelmi terület. A Perje főcsatornába több belvízelvezető csatorna folyik, amelyek közül jelentősebb a Kutyatejes csatorna, mint a település fő vízgyűjtője.

30 Ajánlások

31 A földrajzi adottságok a domborzat, a vízgyűjtők és vízválasztók vonulatai meghatározzák Tápiószentmárton beépített területeit. Ennek következtében ezek a területek szabdaltak, eltérő időben alakultak ki és eltérő karaktert képviselnek, így többé-kevésbé eltérő építészeti ajánlások fogalmazhatóak meg rájuk. A fejezetben az egységes településkép megőrzése, megtartása érdekében sematikus ábrák és jó példák segítségével mutatjuk be az ajánlott építési módokat a korábban ismertetett településrészi bontásban. Tápiószentmárton teljes területére vonatkozó általános előírások Általános alapelvként minden esetben szem előtt kell tartani a meglévő történeti, természeti értékeket, szerkezeti, műszaki, infrastrukturális adottságokat. A beépítési jelleg vonatkozásában a település léptékéhez, karakteréhez javasolt igazodni és meg kell őrizni a tájhoz való szerves kapcsolatot is. Magasság Tápiószentmártonban a házak magassága egységes településképet eredményez. A meglévő épületek közé épülő új házaknak hasonló magassággal javasolt megépülniük, mint környezetük, mivel a túl magas házak nem illeszkednek az utcaképbe. Anyaghasználat, színek Az épületek színvilága változatos, ugyanakkor a rossz példák ellenére is megfigyelhető az összhang a hasonló anyag- és színhasználat tekintetében. Tápiószentmártonban nem elfogadható a tetők és homlokzatok feltűnő és környezetéből kirívó színezése, az erős színhasználat (pl. kék, lila, piros, zöld), a rikító színű fémlemez fedések, fémtetők, zsindelyek és burkolatok alkalmazása. A homlokzatok színezésénél a környezethez igazodóan a természetes pasztellszíneket javasolt alkalmazni. Javasolt a hagyományos vakolt homlokzati architektúra alkalmazása. A hagyományos építőanyagok dominanciáját az új építéseknél is biztosítani szükséges. A Katona József út egységes utcaképe

32 Kerítés Utcafronti kerítés elsősorban fából, kőből, téglából, betonelemekből, élősövényből, drótfonatból illetve ezen anyagok kombinált felhasználásával létesüljön. Tömör és nem átlátható, vagy nádszövettel való zárás nem eredményez harmonikus, barátságos utcaképet. Reklámtáblák, cégérek A reklámtáblákat, feliratokat, cégéreket az épület stílusához, az egységes utcaképhez illeszkedően szükséges elhelyezni. Kerülni javasolt a reklámok túlzott mértékű alkalmazását a homlokzaton, beleértve a homlokzatot takaró épülethálón megjelenő hirdetéseket, reklámokat is. Cégéreket, cégtáblákat és cégfeliratokat úgy célszerű az épületek homlokzatain elhelyezni, hogy azok szervesen illeszkedjenek a homlokzatok meglévő vagy tervezett vízszintes és függőleges tagolásához, a nyílászárók kiosztásához, azok ritmusához. Mindezek alapján cégérek, cégtáblák, cégérszerű reklámtáblák elhelyezése az alábbi irányelvek alapján történhet: a meglévő homlokzati architektúrát figyelembe kell venni; a homlokzat színvilágához illeszkedő színek alkalmazandók, az élénk színek kerülendőek; üvegfelületre ragasztani nem lehet; a reklámfelirat a portál és az ereszpárkány közötti homlokzati sávban helyezhető el.

33 Közparkok, közterületek A közterületek egységes jellege, karaktere érdekében a zöldterületek térbútorait egységes koncepció alapján szükséges megvalósítani. A gyalogos zónákban egységes stílusú burkolat, utcabútor, közvilágítás és növénytelepítés ajánlott. Az anyaghasználat során a természetes anyagok (kő, tégla, fa) preferálandók; a beton, vasbeton elemek lehetőség szerint kerülendőek. Az ajánlások betartása érdekében a tervezett felújításokhoz kapcsolódóan utca- és térrendezési tervet javasolt készíteni. Egyéb Új (közép-, kisfeszültségű és közvilágítási) villamos energia ellátási hálózat lehetőség szerint földkábeles elhelyezéssel épüljön; a tervezett és a rekonstrukcióra kerülő távközlési hálózatokat földkábelbe illetve alépítménybe helyezve földalatti vezetéssel javasolt megépíteni.

34 Történelmi településmag A történelmi központban a kialakult telekstruktúra, az utcák vonalvezetése, beépítettségének jellege, léptéke, a térfalak vonala, az építési anyaghasználat az egységes utcakép érdekében megőrzendő. Telepítés A történelmi központ nagyon szép kialakult telekstruktúrája megőrizendő. Nem engedélyezhetőek a telekstruktúrára ellentétes irányú (merőleges) telekosztások. A történelmi településmagban az oldalhatáron álló, falusias jellegű beépítés a meghatározó. Új épület építésénél maximálisan figyelembe kell venni a terepadottságokat, a meglévő beépítések karakterét, így minden esetben az utcaképhez illeszkedő beépítési formát javasolt követni és a településkép védelme érdekében az épületeket a lehető legjobban terepre szükséges illeszteni. Különösen védendő utcakép a Fő út, Mátyás Király út és a József Attila utcák által határolt területen kialakult halmazos településmag. Magasság A védendő utcaképet alkotó épületekre emeletet ráépíteni, annak tömegét bővítéssel megváltoztatni lehetőség szerint kerüljük.

35 Tetőhajlásszög, tetőforma A történelmi településmagban az épületek tetőhajlásszöge, tetőformája a legtöbb esetben azonos. Az egységes utcakép érdekében a területen a környezethez illeszkedő, egyszerű tetőformájú, magastetős épületek építhetők. Homlokzatkialakítás, nyílászárók A történelmi településmagban mind új épület építésénél, mind felújításnál törekedni kell a jó építészeti arányok, a hagyományos részletek megőrzésére. A részletekre való odafigyelés, az oromhomlokzat deszkázása, fa kerítések, nyílászárok arányainak megtartása nagyban elősegíti az egységes utcakép megőrzését.

36 Későbbi lakóterületek Telepítés A lakóterületeken a falusias jellegű, előkert nélküli vagy minimális méretű előkerttel rendelkező családi házas beépítés a meghatározó, amely általában oldalhatáron álló, az út tengelyére merőleges nyeregtetős vagy sátortetős kialakítású épületeket jelent falusias, illetve kertvárosias karakterrel. A fésűs beépítés az északi-északnyugati bevezető utak mentén (pl. Szelei út, Fő út, József Attila út) alakult ki, így új épület építésénél a kialakult beépítési formát minden esetben követni javasolt. Különösen védendő utcakép: a Fő utca mindkét oldalán fennmaradt oldalhatáros, fésűs beépítés, a Blaskovich kápolna műemléki környezete, a Kápolna utca laza, hosszútelkes, szórt beépítése, valamint a Bem utca beépítésének, léptékének harmóniája. Magasság A védendő utcaképet alkotó épületekre emeletet ráépíteni, annak tömegét bővítéssel megváltoztatni lehetőség szerint kerüljük.

37 Tetőhajlásszög, tetőforma Az újabb lakóterületen az épületek tetőhajlásszöge, tetőformája a legtöbb esetben azonos. Az egységes utcakép érdekében a területen lehetőség szerint a környezethez illeszkedő, egyszerű tetőformájú, magastetős épületek épüljenek. Lapostetős épületet a településrészen ne építsünk. Homlokzatkialakítás, nyílászárók A népi építészet megmaradt értékei továbbra is megőrzendőek. Az ilyen épületek felújításánál a hossztengelyű, tornácos, oromhomlokzatos kialakítás, a tetőhomlokzat díszítettsége, a nyílászárók függőleges és vízszintes tagozása megtartandó.

38 Üdülőterület Telepítés Az üdülőterületen a szabadon álló beépítés a meghatározó. Új épület építésénél maximálisan figyelembe kell venni a terepadottságokat, a meglévő beépítések karakterét, így minden esetben követni ajénlott az utcaképhez illeszkedő beépítési formát és a településkép védelme érdekében az épületeket a lehető legjobban terepre javasolt illeszteni. Tetőhajlásszög, tetőforma Az üdülőterületen magastetős épületek találhatóak, így az egységes utcakép érdekében a területen lapostetős épület nem építhető. Tetőtér-beépítés esetén lehetőség szerint kerülni kell a környezettől eltérő, erőteljes tetőformákat, tetőablakkialakításokat, tetőfelépítményeket. Településképi szempontból a tetősíkban elhelyezett, az utcai homlokzat nyílásainak ritmusához illeszkedő tetőablakok kialakítása javasolt. Kertek Az épületeket az előkert irányába bővíteni nem ajánlott. A strand környezetében található közparkot, közterületet beépíteni, elkeríteni nem lehet.

39 Göbölyjárás Telepítés Göbölyjáráson az oldalhatáron álló beépítés a meghatározó. Új épület építésénél minden esetben az utcaképhez illeszkedő beépítési formát ajánlott követni. Tetőhajlásszög, tetőforma Göbölyjáráson az épületek tetőhajlásszöge, tetőformája a legtöbb esetben azonos. Az egységes utcakép érdekében a területen a környezethez illeszkedő, egyszerű tetőformájú, magastetős épületek építhetők. Egyéb, különleges karakterű területek Az egyéb, különleges karakterű területeken a jelenlegi karakter megtartása mellett új épületek építésénél vagy a meglévőek felújításánál a hagyományos építőanyagokat javasolt preferálni.

40 Gazdasági terület Telepítés A gazdasági területen mezőgazdasági üzemi építmények helyezhetőek el szabadon álló beépítéssel. A telekhatárok mentén fa- és cserjesor ültetendő. Bármilyen beépítésnél vagy meglévő épület felújításánál a szomszédos, nem beépítendő és/vagy természetvédelmi szempontból védett területtel való egyensúly megteremtésére lehetőség szerint törekedni kell. Külterület/Beépítésre nem szánt terület A külterületeken lévő mezőgazdasági és erdőterületen a hagyományos történelmi tájkarakter védelme érdekében elsősorban a helyi építési hagyományoknak megfelelő tájbaillő épületek építhetőek. A volt zártkertek egységes tájkarakterének védelme érdekében az ilyen területek egységes építészeti karaktere, történeti szerkezete megőrzendő érték. Külterületi fásítás, erdősítés esetén törekedni kell honos fafajok telepítésére, és honos erdőállományok kialakítására. A Tápió mentén az ökológiai és természetvédelmi, továbbá a tájképvédelmi érdekekkel összhangban gondoskodni javasolt a természetszerű erdőállományok, gyepterületek megőrzéséről, a tájidegen erdőállományoknak honos erdőtársulásokra való fokozatos cseréjéről. Szélkerék, szélerőmű, szélerőmű-park, távközlési magasépítmény, adótorony, önálló antennaépítmény, vagy önálló reklámépítmény országos és helyi jelentőségű természetvédelmi területeken; védett lápok területén; természeti területeken; Natura 2000 területeken; kertes mezőgazdasági területeken; erdőterületeken nem létesíthető.

41

42 Jó példák: épületek, építészeti részletek

43 Utcakép Az egységes utcakép jól tükrözi a telkek, házak és utcák viszonyát, a település szerkezetét, éppen ezért fontos, hogy harmonikus módon alakítsuk ki.

44 Épületek, homlokzatképzés, szín és anyaghasználat Új ház építésekor, vagy meglévő átalakításakor az épület tömegalakítása településképi szempontból is kiemelkedő szereppel bír. Mivel az utcai homlokzat az épület arca, nagyon fontos az utcaképhez illeszkedő szín- és anyaghasználat, valamint az arányok megtartása.

45 Különleges építmények Különleges építményeknél a funkció mellett ügyelni kell arra is, hogy az építmény mind tömegében, mind kialakításában illeszkedjen környezetébe.

46 Tetők, kémények A tetők, kémények szerves részét képezik az épületnek, így formájukban, anyaghasználatukban, méretükben összhangban kell lenniük mind egymással, mind az épület tömegével.

47 Építészeti részletek Az építészeti részletek, mint például egy tornác vagy pecsétes tégla gazdagítják, díszítik az épületeket, és aktívan alakítják az utcaképet is.

48 Kerítések A kerítések egyszerre teremtenek kapcsolatot az utcával, ugyanakkor térfalat képezve el is választják az ingatlanokat a közterületektől.

49 Kertek A rendezett kertek, zöldfelületek szerves hozzátartozói az épületeknek és az utcaképnek, éppen ezért kialakításukra, gondozásukra kellő figyelmet kell fordítani.

50 Jó példák: Sajátos építményfajták

51 Utcabútorok A terek parkok a közösségi élet színhelyei, ahol a településhez, helyi közösséghez tartozásunkat is megéljük. Mivel rendszerint hosszabb időt töltünk ezeken a helyeken, ezért megjelenésükre fokozott hangsúlyt kell fordítani. A közterületeken elhelyezett utcabútorok stílusának illeszkedniük kell a közterület arculatához.

52 Reklámtáblák, cégérek Az utcaképhez a hirdetőtáblák, reklámfelületek, cégérek is ugyanúgy hozzátartoznak, mint az épületek vagy a növényzet, éppen ezért azokat az épület stílusához, az egységes környezethez illeszkedően kell elhelyezni.

53

54 Impresszum

55 Készítette Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata 2711 Tápiószentmárton, Kossuth Lajos út 3. Györe László polgármester Csohány Klára főépítész Terra Stúdió Kft. 10334 Budapest, Szomolnok utca 14. dr. Kukely György, Rácz Andrea, Tóth-Czeper Gabriella, Bártfai Gergely, Juhász Gergely Szöveg: dr. Kukely György, Rácz Andrea Felhasznált irodalom: Tápiószentmárton Nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezése: PTE TTK Földrajzi Intézet, 2007. Tápiószentmárton Településszerkezeti Terve és alátámasztó munkarészei: TGT Bt., Budapest 2006. Fényképek: Terra Stúdió Kft. Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata Mapire.eu Építészeti Útmutató ábrái Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Kft. Grafika Rácz Andrea