VÍRUSOK Vírusoknak nevezzük a legkisebb ismert mikroorganizmusokat, méretük körülbelül 20 és 400 nanométer közötti. Felfedezésük Ivanovszkij, orosz kutatóbiológus 1892- ben végzett kísérleteihez köthető. Kísérleteiben beteg növények nedvét baktériumszűrőn átszűrte, majd ezzel a szűrlettel egészséges növényeket tudott megfertőzni. Így jött rá, hogy a baktériumoknál kisebb kórokozók is léteznek, miket még fénymikroszkóppal sem lehet látni.
Nevük a latin virus, azaz méreg szóból ered, mivel felfedezésük előtt egyes vírusos fertőzések baktérium-kórokozóit a kutatók nem találva, feltételezték, hogy e betegségeket nem sejtek, hanem csupán mérgező, élettelen, de valamiképp mégis bioaktív (fertőző) anyagok okozzák.
A vírusok tulajdonképpen adathordozók, (mint a magnetofonkazetta, a flopilemez, a pendrive vagy a CD). A természetben a vírusokban tárolt genetikai információt a fertőzött sejtek játsszák le, s ennek nemcsak az a következménye, hogy a sejtek károsodnak, hanem a kódolt genetikai információ a részecskék újratermelését is lehetővé teszi.
Élő és élettelen anyagra egyaránt jellemző sajátosságokkal rendelkeznek. Paraziták, önmagukban nem mutatnak életjelenségeket, nincs anyagcseréjük, önálló mozgásra képtelenek. Élő anyagként csak gazdaszervezetben, annak folyamatait felhasználva viselkednek. Így tehát nem egyértelmű, hogy élőlénynek tekinthetjük-e őket.
A vírusok működése Egy vírus megfelelő sejtbe jutva, annak működését módosítva több százezer példányban is lemásolhatja magát, ezzel a gazdaszervezet megbetegedését, károsodását okozva. Az új vírusok felgyülemlenek a sejten belül, ami egy idő után felreped és elpusztul.
Sokszorozódásuk: 1. rátapad a sejtre 2. befecskendezi az örökítőanyagát 3. átszervezi a gazdasejt működését 4. a gazdasejt a saját fehérjéjét felhasználva a vírussal azonos új vírusokat termel 5. a gazdasejt elpusztul és az új vírusok kiszabadulnak, készen a további fertőzésre
Mivel életükhöz szükség van gazdaszervezetre, nem lehettek a legelső élőlények. Valószínűleg sejtekből kiszakadt, elszabadult genetikai elemek leszármazottai.
Felépítésükre nem jellemző a sejtes szerveződés. Méretük nanométeres nagyságrendű (20-400 nm), ezért csak elektronmikroszkóppal tanulmányozhatók. Szimmetrikus, kristályos felépítésűek. Egy örökítőanyagmolekulából, ami vagy DNS, vagy RNS lehet, és az azt körülvevő fehérjeburokból (kapszid) állnak.
DNS vírusok: szemölcsöt okozó vírus, rákkeltő adenovírus, herpesz, ember himlő (variola). Olyan vírusok, amelyek magukban DNS-t hordoznak és azt a cél sejtbe juttatják, ami utána azt elkezdi készíteni. Ilyenek a herpesz-vírusok és a súlyos májkárosodást okozó Hepatitisz B vírus is.
RNS vírusok: mumpsz influenza HIV-vírus, száj- és körömfájás, rubeola, kanyaró, agyhártyagyulladás (kullancs), veszettség vírusa.
Olyan vírusfajták, amelyek fehérjeburka RNS-t vesz körül, ezt bejuttatja a sejtbe egy enzimmel együtt, ami kiegészíti az RNS egy szálát kétszálú DNS-re (reverz transzkripció), ami így tökéletesen beépült a gazdasejt genetikai állományába, tehát ugyanúgy, mint a DNS vírusoknál, a sejt elkezd másolatokat készíteni a vírusról. Ilyen vírusok többek között a fertőző májgyulladást okozó Hepatitisz A vírus, az elsőként felfedezett dohánymozaik vírus, az influenza vírus, és a szervezet immunhiányosságát kialakító HIV vírus is.
Hepatitisz B vírus
A fehérjeburok jellegzetes geometriája határozza meg a vírus alakját. E körül bizonyos vírusok esetén még egy külső, lipoid jellegű burok is lehet (az ún. peplon, ami a gazdasejtből származik, és a vírus sejtbe történő behatolását segíti).
A vírusok típusai Fehérjeburkuk szerkezete alapján három csoportba sorolhatók. A helikális vírusok külső fehérjeburka csigavonalban helyezkedik el az örökítőanyag körül. Ilyen pl. a dohánymozaik-vírus.
A kubikális vagy köbös vírusok fehérjeburka teljesen szabályszerű, húsz egyenlő szárú háromszöglap által határolt idom (ikozaéder). Ilyen szerkezetűek a herpeszvírusok, a bárányhimlő vírusa stb.
A binális vírusok kettős szerkezetet mutatnak. Köbös szerkezetű feji és helikális farok részből állnak, amelyhez fehérjeszálak kapcsolódnak. Ide tartoznak a bakteriofágok.
A baktériumoknak (bakteriofágok) mycoplasmáknak (mycoplasmavírusok) algáknak, gombáknak, egysejtű eukariotáknak, növényeknek és állatoknak egyaránt vannak vírusai.
Az emberi és állati vírusok szájon át, belégzéssel, vérrel, a vérszívó rovarok,rágcsálók és denevérek közvetítésével, a méhlepényen át, szülés során (perinatalisan) és nemi kapcsolatok révén fertőzhetik meg a szervezetet.
A vírusfertőzések A vírusfertőzések legnagyobb része észrevétlenül, tünetmentesen zajlik le. Az influenza és a hasmenést okozó gastroenteritis vírusok kivételével (amelyek a szervezetbe jutva azonnal elkezdenek szaporodni a légutak vagy a gyomor-bél rendszer nyálkahártyasejtjeiben) valamennyi vírusfertőzést tünetmentes lappangási időszak követ,amely néhány naptól akár három hónapig is terjedhet.
Ennek azaz oka, hogy a szervezeten belül hosszú utat kell a vírusnak megjárnia, amíg elérkezik a célsejtjeihez, amelyekben korlátlanul tud szaporodni; a szervezet veleszületett immunitása megakadályozza a vírus azonnali elszaporodását; létre kell jönnie bizonyos immunválasznak a megbetegedés kialakulásához. Például a májgyulladás-vírusok önmagukban nem károsítják a májsejteket. A betegség akkor alakul ki, amikor a sejtölő immunitás elkezdi pusztítani a vírustermelő sejteket.
Védekezés a vírusok ellen A vírusok ellen sokáig nem tudtunk gyógyszerekkel védekezni, mert a sejten kívüli vírus semmilyen anyagot nem vesz fel, az átprogramozott saját sejtet pedig a gyógyszer képtelen megkülönböztetni az egészséges saját sejttől.
Így vírusfertőzés esetén csak tüneti kezelésre volt lehetőség, mára azonban ez megváltozott, és évről évre egyre újabb antivirális szerekkel bővül az orvostudomány fegyvertára. Rendkívül primitív életformája miatt képtelen anyagokat felvenni a környezetből, így az orvos által felírt antibiotikumot se. Ezt azért írják fel, mivel a szervezet védekezése legyengül, utat engedve különböző baktériumoknak, miket az antibiotikum hatástalanít.
A vírusok szaporodásához a legkedvezőbb hőmérséklet a 35-36 Celsius fok, amelyet a szervezet saját hőmérsékletének növelésével lassíthat. A láz tehát természetes védekezési mód, az alacsony lázat ezért nem célszerű csillapítani.
A szervezetnek ismert egy másik védekezési módja is. A huszadik század második felében fedezték fel, hogy a vírussal megtámadott sejt speciális anyagot, az interferont termel, mely a többi sejtbe jutva valamiképp akadályozza azok fertőződését. Az interferonok nagy jelentőséget jelenthetnek a jövőben a vírusok elleni védekezésben. Léteznek interferonos kezelési módok különféle betegségekre, de ezeknek sok esetben súlyos mellékhatásaik vannak.
Gyakori vírusok: Influenza Bárányhimlő Rózsahimlő Kanyaró Mumsz Agyvelőgyulladás Járványos gyermekbénulás Herpesz (ajak/genitális) Hepatitis (A,B,C,D, E, G) Méhnyakrák HIV Ebola MERS-vírus (Middle East Respiratory Syndrome coronavirus) Dengue láz (csonttöréses láz)
Hepatitis A fertőzés a gyomor-bélrendszer útján jön létre. A vírus a fertőzött ember székletével a környezetbe kerül, ahol nagyon stabil, sokáig életképes. A fertőzés szájon át jön létre szennyezett étel, ital, kéz, csatorna, szabad vizek közvetítésével. Terjedésében ezért fontos a higiénés viszonyok és a személyes viselkedés szerepe.
Hepatitis B A vírus igen magas fertőzőképességgel bír, vérrel és testnedvekkel terjed. Közvetítheti szexuális kapcsolat, vérátömlesztés, és apróbb sérülések során fertőzött olló és borotva, de meg lehet fertőződni piercing, tetoválás, pedikűr és manikűr közben is.
Hepatitis C egy RNS vírus, mely gyakran krónikus májgyulladás okozója. A gyulladás véglegesen és súlyosan károsítja a májsejteket, így a beteg szerv idővel nem tudja ellátni feladatát. Májzsugor, még később - az onkogén vírus révén - májrák alakulhat ki. Testnedvvel, elsősorban vér útján terjed, a betegek nagy százaléka kerül ki tűt használó kábítószeresek közül.
Védekezés II.
Megelőzés Védőoltás Gyors orvosi segítség
Viroid: egyláncú kör alakú RNS-molekula. Mai ismereteink szerint nem határoz meg enzimet, ugyanakkor képes saját maga egyes részleteit hasítani, átalakítani. A növényi sejtekben kialakuló enzim (RNS-függő RNS-polimeráz) képezi, sokszorozza. Pl.: a burgonya bütykösségét okozó viroid.
Prion: sejtekben kialakuló hibás fehérje, amely kóros folyamatokat indít el. Nagymértékben ellenáll különböző hatásoknak (UV, g-sugárzás, enzimek, hő). Mai ismereteink szerint a sejtben tevékenyen részt vesz újabb molekuláinak létrehozásában (szaporodik). Pl.: szivacsos agysorvadás, súrlókór, Creutzfeldt Jacob szindróma.