Épületlábazatok Az épületek lábazata sokkal inkább ki van téve a nedvesség hatásainak, mint a felmenő, hiszen a talajból is folyamatosan nedvesség éri, és a fröccsenő esővízből is oda jut a legtöbb. A vízszigetelést többnyire a lábazat felett építik be a falazatba, amelynek az a feladata, hogy a talajból a kapillárisokon felfele szivárgó víz útját elzárja. A lábazat viszont a legtöbb esetben nincs védve vízszigeteléssel, mivel igen ritkán készül vízzáró betonból. Erre a hibára a salétromosodás figyelmezteti a tulajdonost. Javítás, felújítás Egyszerűbb esetben csak a lábazat vizesedik, de a felette levő fal száraz marad. A lábazatot másként kell kezelni, mint a felette lévő falakat, mert a föld felöl folyamatosan nedvességet kap. Az ebből fakadó hibákat természetesen ki kell javítani, mégpedig attól függően, hogy mi okozza az állaguk rohamos romlását. Felújításkor mindenkor figyelembe kell venni a lábazatok nagy só és víz terhelését. A vizes, salétromos, omladozó burkolatú lábazatokat felújításuk előtt meg kell vizsgálni, és az előidéző okokat meg kell szüntetni. Figyelni kell rá, hogy a lábazat mellett futó járda nem lejt-e befelé, nincs-e összetöredezve, vagy a csapadékvíz nem folyik-e be a lábazat és a járda közötti réseken. A nem megfelelő járdát mielőbb ki kell javítani, a lábazat és a járda közötti réseket pedig bitumennel kell kitölteni. E mellett az esőcsatornát is át kell
vizsgálni, hogy ennek hibái nem áztatják-e a lábazatot. Az esőcsatornákon lefolyó csapadékvizet legalább 2 m távolságba kell elvezetni, és külön e célra kialakított kavicsos vízelnyelőbe vagy esővízcsatornába kell vezetni. Javításkor az egyszerű vakolatcsere önmagában nem oldja meg a problémát, csak elodázza a hatékonyabb megoldást. Ha az épületek falai a lábazaton felül vizesednek, salétromosodnak mindenképen szükség van a felújítás előtti épületszigetelésre, falszárításra. Sőt, a szigetelés nélküli lábazat-felújítás később nagyobb károkat is okozhat. Például ha a nedvesedő lábazatot valamilyen erős cementes szigetelő vakolattal vonják be, vagy dísztéglával hagyományos csemperagasztóval leburkolják, akkor a lábazatban levő nedvesség a falazat felé fog terjedni, és a vizes lábazatról leválasztja az előkészítés nélkül felhordott terméskő vagy dísztégla burkolóanyagot is. Előbb tehát ki kell a lábazatot szárítani, majd következhet a lábazat újbóli helyre állítása. Ha az épület falai nem salétromosodnak és a lábazat feletti vízszigetelés még jól funkcionál, akkor a lábazatot különösebb utólagos szigetelés nélkül is fel lehet újítani. Előkészítésként a nedvesedési határ felett legalább 50-100 cm magasan le kell verni a vakolatot. A felület megtisztítása után egy alapos mosás is ajánlott, majd a száradást követően a fugákat megfelelő szerszámmal 2 cm mélységben ki kell kaparni és habarccsal pótolni. Az esetleges falkitöréseket pedig vissza kell falazni. Ezután az egész falazatot még egyszer nem árt átkefélni és tiszta vízzel lemosni. Ezt követi a javító vakolat
tapadását elősegítő gúzolás, ami egy speciális (DIN 18 550) összetételű tapadásjavító réteg kialakítása a javított falazaton. Ez mosott, vegyes szemcsenagyságú homokot és esetenként egyéb tapadásjavító anyagot tartalmaz. A gúzoló anyagot faléccel egyenletes rétegben kell a sérült falazatra felhordani, majd egyenesre húzni. Száradási ideje legalább 24 óra, ám a száradását meleg időben esetleg nedvesítéssel kell késleltetni. Laza szerkezetű, vegyes falazatoknál még a gúzolás előtt vakolattartó rabicháló felerősítésére is szükség lehet. A gúzolt réteg vastagsága nem számítható be a tényleges javítóvakolat 2,5-3 cm vastagságába. Ez akár két rétegben, kanállal feldobva is lehetséges, vagy nagyobb vakolatvastagság esetén nedveset a nedvesre elv alapján kell felhordani, majd elsimítani. Az újabb javítóvakolat réteget 1-2 nap elteltével, előnedvesítést követően lehet 0,5-1 cm vastagságban felhordani, parafa vagy sztirol simítóval elsimítani. A felújított végső felületek festését szilikon tartalmú homlokzatfestékkel érdemes átvonni.
A lábazatok felújításánál fontos szempont, hogy a felülete szellőzni tudjon. Erre különböző megoldások vannak. Például a letisztítás után különleges lábazati szárítóvakolattal vonják be a kijavított lábazatot. A vakolatgyártók termékpalettáján ebből számos fajta közül lehet választani. Folyékony mészpótló adalékszeres vakolatok azonban e célra nem ajánlottak, mert ezek a felületek nagy só és vízterhelése miatt rövid idő alatt salétromosodnak. A lábazatok dekorálhatók terméskővel, vagy dísztéglával is, a ragasztáshoz speciális szellőző, felújító ragasztóhabarcsot kell használni. Távtartóval műkő lapok is felszerelhetők, amik biztosítják a burkolólapok mögötti szellőzést. A burkolat esztétikus lesz, és a salétromosodás sem károsítja a felületét. A lényeg az, hogy a leromlott állagú lábazat hibái szakszerűen ki legyenek javítva. és a nedvesség ellen is kellően védve legyen.
A lábazat nedvesedésére eleinte a salétromosodás és a lábazat feletti vakolat nedvesedése figyelmeztet. A járdáknak kifelé kell lejteniük, hogy csapadékvíz ne a lábazathoz jusson. A lábazat felől a falak felé terjedő nedvesség az oldalfalak vakolatát is megtámadják. A járdák és a lábazat közötti réseket bitumennel kell lezárni. Az esőcsatornákból lefolyó víz melegágya a lábazat későbbi meghibásodásának, és elősegíti a vakolat leválását. Felújításkor az esőcsatorna kifolyását elvezető cső beépítésével legalább 2 m távolságra kell elvinni. A lábazat régi vakolatának leverését és a téglák közötti fugák kivésését követően előnedvesítés után speciális anyaggal, gúzolva kell bevonni a falfelületet. A gúzolt felületre kerül az új speciális javítóvakolat 2,5-3 cm vastagságban felcsapva. A vakolat réteg kiszáradását követően szilikonos homlokzatfestékkel kell a kijavított lábazatot bevonni.