A reformkor 1. Általános jellemzői Időszaka: Magyarországon az 1830-1848. közötti időszak Célja: a polgári átalakulás, az elavult, feudális keretek felszámolása haza és haladás (Kölcsey) Jellemzője: békés kísérlet a változtatásra országgyűléseken, törvények révén próbálnak a reformkori politikusok változásokat elérni a Habsburg-dinasztia ellenében ez a jellemző különíti el a forradalom időszakától 2. Háttere A napóleoni háborúk időszakához nyúlik vissza (1799 1814) A háborúk alatt: a hadseregek ellátása növekvő keresletet jelentett a mezőgazdasági termékek iránt háborús konjunktúra (fellendülés) bontakozott ki a nemesség széles rétege bekapcsolódott az árutermelésbe, a majorságaiban robotmunkával termelt gabonára volt kereslet bár európai szinten rosszabb minőségű volt, a hadsereg biztos piacot jelentett ez a nemesség anyagi gyarapodását eredményezte (számukra az volt kedvező, minél tovább tart a háború) a felhalmozott tőkét nem egyformán hasznosítja a nemesség: - a főnemesség gondot fordít birtokai fejlesztésére, modernizációjára nagyobb (10 ezer hold feletti birtokaik) több hasznot is termeltek - a kis- és középbirtokos nemesség szerényebben gyarapodott a megszerzett tőkét jobb életkörülményekre fordítják, nem modernizációra A háborúk végével a piacok beszűkültek, a kedvező értékesítési lehetőségek eltűntek a rosszabb minőségű magyar gabonára nem volt immár kereslet a konjunktúrát dekonjunktúra (visszaesés) váltja a nemesség helyzetében, megélhetésében lényegi változás történik (kevesebb bevétel) helyzetüket nehezíti a Habsburg-kormányzat intézkedése is: - a háborúk alatt az uralkodó, I. Ferenc (1792-1835) fedezet nélküli pénzkibocsátásra tér át (papírpénz) - fedezet hiányában értékét veszti (infláció)
- a kormányzat az inflációt devalvációval oldja meg (a forgalomban lévő pénz leértékelése) először 1811-ben (80%-os leértékelés), majd 1816-ban is (60%) sor kerül erre - a nemesség konjunktúra idején felhalmozott tőkéje értékét veszti A kialakult helyzet miatt a kis- és középnemesség nyitottá válik a reformok iránt: - birtokait korszerűsíteni kellene, technikai újításokat alkalmazni a versenyképes áru érdekében - a majorság robotban való művelése helyett bérmunkásokat alkalmazni (a robot nem volt kifizetődő, mivel a jobbágy nem érdekelt a termelésben) - mindehhez pedig pénzre, tőkére lenne szükség - ezt azonban a hagyományos keretek között nem lehet megvalósítani Élő példa a problémára Széchenyi István esete: birtokai korszerűsítése érdekében hitelhez folyamodott egy bécsi bankhoz, ám a bank elutasítja kérelmét. Oka: az érvényben lévő ősiség törvénye (1351, Nagy Lajos), amely miatt a birtok nem lehet a hitel fedezete, mivel a törvény értelmében nemesi birtokot eladni vagy elárverezni nem lehet. Ezzel a problémával foglalkozik Széchenyi Hitel c. műve, melynek megjelenésétől (1830) számítjuk a reformkor kezdetét. 3. A REFORMKOR FŐ KÉRDÉSEI A.) A MAGYAR NYELV ÜGYE A reformkor egyik központi kérdése, kezdete II. József nyelvrendeletéig nyúlik vissza (1784). A nyelvrendelet kibocsátásakor nemesi nemzeti ellenállást váltott ki, ennek köszönhetően került előtérbe a magyar nyelv használata, Magyarországnak a birodalmon belüli önállóságát kívánva ezzel erősíteni. A hivatalos államnyelv a reformkor kezdetén a latin nyelv volt: ezt kívánták felváltani a magyar nyelv államnyelvvé tételével. Szorosan kapcsolódott ehhez a nyelvújítás mozgalma, mely a magyar nyelv modernizálását tűzte ki célul. A reformkorban ebben a kérdésben született a legtöbb eredmény: - 1825. a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása (Széchenyi birtokainak egyévi jövedelmét ajánlja fel a célra) - 1830-as évek: törvények magyar nyelvű megfogalmazása - 1844/II. törvénycikk: a magyar lett a hivatalos államnyelv B.) A JOBBÁGYKÉRDÉS A kérdés lényege a jobbágyfelszabadítás, a jobbágyság megváltása a jobbágyi helyzetből (a kor nyelvén: örökváltság ). A jobbágyság a társadalom 70-75%-át kitevő réteg. Helyzetének javítására voltak kísérletek a XVIII. században (1767. Mária Terézia Urbáriuma, 1785. II. József jobbágyrendelete).
A nemességhez hasonlóan differenciált réteg: - a mezővárosi jobbágyok körében több a jómódú, gazdagparaszti réteghez sorolható jobbágy, - nagyobb részét azonban a kis telekkel rendelkező vagy telek nélküli jobbágyság (zsellérek) teszi ki A jobbágyság problémája: - a majorság terjeszkedése és az ezzel járó telekaprózódás - a különböző terhek (állami, földesúri, egyházi) Problémájuk ugyanakkor összefügg a nemesség problémájával, elsősorban a robot kérdésében: -már nem kifizetődő a földesúrnak: a jobbágy nem érdekelt a majorság művelésében, saját rossz szerszámaival műveli a majorsági földet -kifizetődőbb lenne, ha a földesúr bérmunkásokat alkalmazna, ehhez azonban pénzre lenne szüksége A jobbágyfelszabadítás ezt kívánta orvosolni. A reformkorban két nézet alakult ki, mindkettő lényege az volt, hogy a jobbágy szabadsághoz és tulajdonhoz jusson (Kölcsey): - az önkéntes örökváltság: a jobbágy, ha van pénze, megváltja a földesúrtól szolgáltatásait és telkét egy kialkudott összegben ez csak olyan jobbágyokra terjedne ki, akiknek módjukban áll kifizetni a megváltást - a kötelező örökváltság: a megváltást nem a jobbágy, hanem az állam fizeti, a jobbágyság egészére kiterjedő felszabadítás Mindkét út lényege az, hogy a nemes a pénzhez jut, amelyből birtokait fejleszthetné, bérmunkásokat alkalmazhat, a jobbágy pedig önálló tulajdonosként érdekelt a termelésben. A jobbágyfelszabadítás kérdése először az 1832-36-os országgyűlésen vált komoly kérdéssé az országgyűlést megelőző ún. koleralázadás miatt. 1831-ben kolerajárvány pusztít az ország ÉK-i részén (Sáros, Zemplén, Szepes megye): a kormányzat zárlat alá helyezi a régiót (tilos elhagyni az ott élőknek a területet), ami a jobbágyságot kedvezőtlenül érinti. Sokan ugyanis az ország más részein vállaltak volna idénymunkát. Ez már elégedetlenséget szült, amit fokozott a járvány kezelésre használt kútfertőtlenítés: a kormányzat bizmutporral fertőtleníti a kutakat, amivel kapcsolatban az a nézet terjed el, hogy gyógyszer helyett méreg, és a kormányzat a jobbágyság mérgezésére törekszik. Ennek köszönhetően parasztfelkelés bontakozott ki: a jobbágyok földesúri kastélyokat, kormánytisztviselőket támadtak meg. Gyorsan, néhány hét alatt sikerült felszámolni ugyan, de a felkelés ráirányította a figyelmet a jobbágyság problémáira. Az 1832-36-os országgyűlést tekintik az első reformországgyűlésnek. Az országgyűlés hagyományosan kétkamarás (alsó- és felsőtábla), az alsótáblán az 52 vármegye képviselőivel, a felsőtáblán a főrendek (arisztokrácia és főpapság) képviselőivel. Az alsótábla vármegyei követei követutasítással érkeznek: a vármegye határozza meg, hogy milyen kérdésben milyen álláspontot képviseljenek, ettől nem térhetnek el.
Az 1832-36-os országgyűlésre a követek haladó szellemű követutasítással érkeztek, ami a jobbágyfelszabadítás támogatását jelentette. Ezen az országgyűlésen a reformkor legismertebb alakjai már szerepeltek (Kölcsey, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Kossuth, Széchenyi). Az örökváltság kérdésében azonban nem született eredmény: a Habsburg udvar a vármegyékben elérte a követutasítások megváltoztatását (Kölcsey pl. emiatt le is mondott képviselőségéről). A jobbágykérdésben elért egyetlen eredmény az 1839-40-es országgyűlésen született meg: itt fogadták el az önkéntes örökváltságot. A jobbágyság helyzetét ez nem változtatta meg jelentősen, mivel a többségnek nem volt lehetősége önerőből elérni a felszabadítást. C.) AZ ÉRDEKEGYESÍTÉS PROGRAMJA Az érdekegyesítés lényegében összefügg a jobbágyfelszabadítás kérdésével: a jobbágyság és nemesség összefogásának gondolatát jelenti a reformok érdekében, a nemzeti közösség megteremtését. Az érdekegyesítés a nemzetfelfogás változását jelzi: nemzet alatt a korábbi századokban a kiváltságos rétegeket értették (vagyis a nemességet), a társadalom kisebb részét. A nacionalizmus hatására viszont a kiváltságos szemlélet háttérbe szorul, és nemzet alatt az egy néphez tartozók összességét értik, akiket a közös történelmi múlt, kultúra, nyelv kapcsol össze. A nemesség mint társadalmi csoport önmagában kis létszámú a reformok eredményes megvalósításához: az érdekegyesítés lényege épp ezért az, hogy a nemességnek meg kell szerezni a jobbágyság támogatását, hogy nagyobb erőt képviselhessen. Ennek módja: az alkotmány sáncaiba fogadni a jobbágyságot felkarolni a jobbágyság számára legfontosabb dolgokat: szabadságot, jogi egyenlőséget adni a jobbágyságnak, és tulajdont D.) A HALADÁST GÁTLÓ, FEUDÁLIS TÖRVÉNYEK, SZOKÁSOK ELTÖRLÉSE Magában foglalja: az ősiség törvényének eltörlését (problémáját ld. korábban) a közteherviselés programját (általános adózás, a nemesi adómentesség eltörlése) szabad hivatalviselés (nem nemesek is viselhessenek hivatalt) E.) GAZDASÁGI REFORMOK A Magyarország számára kedvezőtlen viszonyok megváltoztatása: 1.elsősorban Kossuth képviseli a hazai ipar fejlesztésének programját ( Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás ) védővámok bevezetését szorgalmazza a hazai ipar védelmében (az osztrák és cseh ipar versenyének kizárása, az 1754-es vámrendelet reformja) 1841-ben kezdeményezésére alakul meg az Ipartestület 1844-ben pedig a Védegylet: tagjai vállalták, hogy 6 évig csak magyar árut vesznek, még ha drágább vagy gyengébb minőségű is a külföldi nél (célját nem érte el, 1848-ra csődbe ment)
2. céhek, szabályozások eltörlése: elavult szervezeti formák, Európa fejlettebb országaiban már gyárak, ipari nagyüzemek működnek A reformkorban ebben a tekintetben is történik előrelépés: az 1839-40-es országgyűlésen fogadják el (az önkéntes örökváltság mellett) a gyáralapítás szabadságát. Ennek köszönhetően javarészt Pesten alakulnak nagyüzemek, gyárak: alapítóik általában nagyobb tőkével rendelkező zsidó vagy német családok lesznek (pl. Ganz vasöntöde, Óbudai Hajógyár, Goldberger textilüzem). Jellemző adat azonban, hogy míg 1840-ben a birodalom más részein kb. 10 ezer gyár, nagyüzem működött, Magyarországon kb. 500. 3. infrastruktúra, közlekedés fejlesztése: a gazdaság jó működéséhez elengedhetetlen (gyorsabb áruszállítás) a reformkor kezdetén kevés a kövezett út, nincs vasúthálózat nehezen hajózhatóak a folyók előrelépés a reformkorban: nő a kövezett utak száma (makadámutak) elindul a vasútépítés: 1846. Pest-Vác vonal átadása 1847. Pest-Szolnok vonal átadása Széchenyi gyakorlati alkotásai közül: Vaskapu szabályozási munkálatai a Tisza folyamszabályozási munkáinak elindítása dunai és balatoni gőzhajózás elindítása F.) A NEMZETISÉGI KÉRDÉS Hátterében a XVIII. század demográfiai változásai állnak: a betelepítések és a bevándorlás révén Magyarország soknemzetiségű és kevert nemzetiségű állammá vált. A magyarság ugyan a népességen belül a legnagyobb nemzetiség (40-45%), de a nemzetiségek összességében a népesség nagyobb részét teszik ki. A XIX. században a nemzetiségek körében elkezdődik a nemzeti ébredés: a nacionalizmus hatására körükben is erősödik a nemzeti múlt, kultúra ápolása, a nemzeti nyelv használatának igénye. Ezt jelzik a megjelenő származáselméletek (pl. románok: dáko-román kontinuitás a románok a romanizált dákok leszármazottai, nem bevándorolt népcsoport Erdélyben, így Erdély ősi román terület horvátok: illírizmus a horvátok az ókori illírek leszármazottai szlovákok: a honfoglalás előtti Nagymorva Birodalomhoz kapcsolják eredetüket) A nemzetiségi ébredés maga után vonta a politikai jogok követelését: ezek a saját intézményektől az autonómiáig (területi önigazgatás) terjedtek. A nemzetiségi követeléseket a nemzetiségek értelmiségi rétege (elsősorban a papság) fogalmazta meg és képviselte, mivel legtöbbjüket a csonka társadalom jellemezte (zömmel jobbágyság, kis számú nemesség és értelmiség).
A magyar politika válasza a nemzetiségi ébredésre egyértelmű volt: az egy politikai nemzet koncepciót fogalmazták meg, melynek lényege: - a nemzeti lét nemcsak a saját nyelvet és kultúrát, hanem az önálló állami létet is jelenti - Magyarországon csak egy önálló állami múlttal rendelkező népcsoport van: a magyar - ezen kívül csak a horvátokat ismerik el politikai nemzetnek (van állami múltjuk), a többi nemzetiséget nem - velük kapcsolatban a jogkiterjesztésre hajlandóak: egyénileg mindazokat a jogokat megkapják, amelyeket a magyarok (pl. ha történik jobbágyfelszabadítás, a nemzetiségi jobbágyokra is kiterjed), de közösségi jogokat (pl. területi autonómia) nem. - hosszútávon azt várják, hogy a nemzetiségek így integrálódnak, aszszimilálódnak a magyar társadalomba (elmagyarosodás). A nemzetiségek ennél azonban többet vártak: a magyar nyelv államnyelvvé tétele (1844) már problémát jelentett, az 1840-es évektől kezdve kiéleződött a magyar és a nemzetiségi vezetők viszonya. Ez óhatatlanul a magyarokkal szembenálló kormányzat, azaz Bécs felé orientálta a nemzetiségi mozgalmak vezetőit. 3. A REFORMORSZÁGGYŰLÉSEK Az 1832-36-os országgyűlés: I. Ferenc nem hagyta jóvá a mindkét táblán elfogadott önkéntes örökváltság tervét ( Az indítványokat agyonütöm ),az önkéntes örökváltság ügye elbukott. Ez volt az első országgyűlés, amely nagy nyilvánosságot kapott. Az országgyűlés üléseiről Kossuth Lajos (aki egy távollévő főrend képviseletében volt jelen) készített tudósításokat (Országgyűlési tudósítások), melyek országos szinten ismertté tették nevét. Kossuth az országgyűlés után is folytatta tudósításait, ezúttal a vármegyei gyűlésekről (Törvényhatósági tudósítások). 1835-ben I. Ferenc meghalt, utódja fia, V. Ferdinánd lett (1835-1848). Gyenge uralkodó lévén helyette konzervatív államkancellár, Metternich irányította a Habsburg Birodalmat. Javaslatára a kormányzat megtorló akciót indított az országgyűlés után: - az országgyűlésen feltűnt, a reformokat támogató fiatalok (országgyűlési ifjak) vezetőjét, Lovassy Lászlót 10 éves spielbergi várfogságra ítélték (a börtönévek alatt megőrült) - Kossuth Lajosra 4 év börtönt szabtak ki - a lázításért és felségsértésért már korábban perbe fogott Wesselényi Miklóst (az 1838-as pesti jeges árvíz hősét, az árvízi hajóst ) 3 éves fogságra ítélték (két hónap alatt megvakult a börtönben).
Az 1839/40-es országgyűlés: a kormányzat az ellenzék sikertelen megtörése miatt visszakozik Eredmények: - amnesztia a politikai foglyoknak (ekkor szabadul ki pl. Kossuth) -önkéntes örökváltság elfogadása -gyáralapítás szabadságának törvénybe iktatása Az 1843/44-es országgyűlés: legfontosabb eredménye a magyar nyelv államnyelvvé tétele Az országgyűlést követően Metternich újabb támadást indít a reformtábor ellen: bázisát, a vármegyéket veszi célba. A vármegyékben hagyományosan a főispán a vezető: 1845-től Metternich ún. adminisztrátorokat (kormánybiztosok) nevez ki az ellenzéki főispánok mellé, akik a bécsi kormányzatot képviselik. Az adminisztrátorok feladata egyszerű: erőszakkal, megfélemlítéssel, megvesztegetéssel próbálják elérni a vármegyei reformtábor megosztását, gyengítését. Az 1847/48-as országgyűlés: az utolsó rendi országgyűlés a forradalom előtt Intő példa volt az országgyűlés előtt az 1846-ban Galíciában kitört nemesi felkelés. A bécsi kormány ott a lengyel és ukrán parasztokat fordította szembe a nemesekkel. A magyar nemesség számára ennek fényében egyre sürgetőbbé vált a jobbágyfelszabadítás az érdekegyesítés programja mentén. Az országgyűlésen azonban ismét csak mérsékelt eredmények születtek (pl. eltörlik az ősiség törvényét), de igazi áttörés továbbra sem történik pl. a jobbágyfelszabadítás kérdésében. Az eseményeket az 1848. februárjában kitört párizsi forradalom mozdítja ki a holtpontról. 4. A REFORMKOR POLITIKAI IRÁNYZATAI Alapvetően a két tábort a konzervatívok és liberálisok jelentik. Konzervatívok: a bécsi kormányzat Metternich, minden változtatást ellenez magyar támogatói elsősorban az udvarhű arisztokrácia körében vannak: nem ellenzik feltétlenül a reformokat, de a lassú, a bécsi kormányzattal együttműködő reformok hívei képviselőjük pl. Dessewffy Aurél és a fontolva haladók csoportja a konzervatív tábor 1846-ban tömörül pártba: Konzervatív Párt Liberálisok: több irányzat lelhető fel közöttük, de az alapvető kérdésekben egyetértenek eltérés inkább a vármegyék szerepét, a közigazgatást illetően vannak municipalisták: a vármegyék, mint középszintű igazgatási szerv fenntartásának hívei a nemesség politikai szereplésének legfontosabb színtere ezt az álláspontot képviseli pl. Kossuth, Wesselényi
centralisták: kis létszámú, főként értelmiségiekből álló csoport a vármegyét, mint köztes és elavult igazgatási szervet fölöslegesnek tartják elegendő a központi (felső szintű) irányítás és helyi (városi, települési) önkormányzat mintának az angol berendezkedést tekintik képviselőjük: Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston A liberális tábor összefogása 1847. márciusában történt meg: ekkor alakult meg az ellenzék pártja, az Ellenzéki Kör. Programjukat az Ellenzéki Nyilatkozatban foglalták össze: gyakorlatilag a reformkor összes fontos kérdését tartalmazza. (közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, a nem nemesek választójoga, népképviselet, kötelező örökváltság állami kártalanítással, az ősiség eltörlése, polgári szabadságjogok, a parlamentnek felelős kormány).