gépesítés, gépek Hogyan válasszunk (12.) Bálacsomagolót A so ro za tot szer kesz ti: Dr. De mes György Dr. Bellus Zoltán Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllő Néhány megszívlelendő gondolat a választás előtt Mielőtt a megfelelő konstrukció kiválasztásával foglalkoznánk, el kell döntenünk, hogy azt milyen körülmények között és milyen komplex technológiában kívánjuk használni. A gyakorlatban hagyományos silózáskor a magas nedvességtartalmú és nagy mennyiségű anyag tárolása és tartósítása két vagy három oldalról határolt falközi silókban történik. Abban az esetben, ha a végterméket szálasan kell biztosítanunk és a nedvességtartalom a szenázs, illetve a széna tartományában mozog, akkor az előzőeken túl az előfonynyasztás, vagy a renden történő szárítás után a tartósítás és a tárolás történhet bálacsomagolással. Meg kell viszont jegyeznünk, hogy a száraz szálasanyagok minőségének csomagolással történő megóvása nálunk egyelőre nem perspektivikus. Hagyományos silózáskor a nagy befogadóképességű létesítményekre alapozott tartósítási eljárások optimalizálása céljából a szálas- és tömegtakarmányokat a tökéletes tömöríthetőség biztosítása érdekében, a lehető legkisebb méretre kell felszecskáznunk. A gyakorlat ezt a takarmányformát az utóbbi időkig szinte csak ezzel az eljárással kezeli, ezért a technológiai előrelépés egyre égetőbb feladattá vált. A szálastakarmányok magasabb nedvességtartalmon történő tartósítása és tárolása jelen esetben a szilázs és a szenázs előállításának tématerületét jelöli ki. A bálázott takarmányok kezelésére vonatkozó csomagolási próbálkozásokkal már 30-40 évre visszamenőleg találkozhattunk, de a minőségi végtermék biztosítását csak az utóbbi 10-15 évben megjelent befedési technikák tudták megfelelő színvonalon kielégíteni. Általánosságban leszögezhetjük, hogy a kiválasztás folyamatát a vállalkozások adottságainak és lehetőségeinek felmérésével kell kezdeni, amelyet a már adott, vagy bevezetendő tartósítási és tárolási technológia elemzése, illetve a bálacsomagolási eljárás helyének konkrét kijelölése kell, hogy kövessen. Az innovatív bálacsomagolási eljárásaink ma már lehetőséget teremtenek akár a szálas, akár a szecskázott takarmányaink, vagy aprított melléktermékeink kezeléséhez. Így az eljárás mind a szecskázóra, mind pedig a bálázóra, mint szántóföldi vezérgépre alapozott technológiákhoz tökéletesen illeszthető. Hogyan tudunk a vállalkozások igényeinek megfelelni? Hazánk szálastakarmány menynyiségének döntő hányadát a gyep, a herefélékből és különböző fűfajokból álló füves keverékek, valamint a pillangósok adják, míg a tömegtakarmányok alapját a silókukorica, valamint az arra alapozott vegyes vetésű állományok jelentik. A gazdaságok komplett betakarítási, tartósítási és tárolási technológiái alapvetően így az említett növények termőterületétől, az adott állatállományok összetételétől és nagyságától, valamint a kapcsolódó és szigorú technológiai, valamint ökonómiai rendszerben működő részfolyamatoktól függenek. Ennek megfelelően a kialakítandó, a zöldetetéstől a téli tárolásig és etetésig felhasznált takarmányok kezelésére alapozott technológiák nemcsak alapjaikban, hanem lényegükben is eltérnek egymástól. A szálastakarmányaink gyepterületének nagyobbik részén az első növedéket betakarítjuk, a sarjút pedig legeltetéssel hasznosítjuk. Ezzel szemben a lucernát átlagos időjárási viszonyok között négyszer, kedvezőbb esetben ötször is kaszálhatjuk, melyek közül az első és utolsók főleg csapadékos időben szenázsként, a két középső pedig, szénaként hasznosítható. Szarvasmarha ágazatunk ellátásához szükséges nagy mennyiségű, valamint jó minőségű szálasés tömegtakarmányok tartósítása összetett és bonyolult feladat. Optimális szinten történő kivitelezéséhez korszerű, energiatakarékos és a környezetvédelmi elvárásoknak, illetve a birtokstruktúraigényeknek is megfelelő technológiai folyamatokat, valamint azok korszerű műszaki hátterét kell biztosítanunk. A tömegtakarmányokat egymenetes betakarítás útján, magas nedvességtartalmon szecskázva, a szálastakarmányokat pedig két menetben, a kaszálást és előfonynyasztást követően vagy szecskázással, vagy bálázással takarítjuk be. Állaguk felhasználásig történő tökéletes megóvása érdekében 102
anaerob erjesztést alkalmazunk, melyet korszerűen bálacsomagolással valósíthatunk meg. A megfelelő gépkonstrukció kiválasztása előtt a növény állat környezet termelés rendszer elemeit külön-külön kell megvizsgálnunk. A folyamatot a vállalkozások szerkezete, termőterülete és állatállománya nagyságának függvényében elemezve jelölhető ki a szükséges növénytermesztési és állattartási technológia, melyben kulcsfontosságú elemek lesznek a betakarítási, a tartósítási-tárolási és a feldolgozási műveletek is. Így a nagy termőterületű és állatállományú gazdaságok tömegtakarmányaikat döntően hagyományos módszerrel fogják tartósítani, és csak a szigorú minőségi elvárások miatt nyúlnak az innovatív lehetőségek (silófólia-töltés és speciális bálacsomagolás) valamelyikéhez. A magas tápanyagtartalmú lucerna hagyományos módszerekkel csak nagy veszteségek árán kezelhető, korszerű tartósítását és tárolását a fent említett módszerek jelenthetik. Célunk ezért a veszteségek csökkentéséhez és a minőség javításához szükséges tartósítási és tárolási eljárások, nagyüzemekben hatásos innovációjának megvalósítása. Ellenkező esetben, amikor a kisgazdaságok és a családi vállalkozások esetében nem állnak rendelkezésre, illetve jóval szerényebbek a nagyüzemi feltételek, és az állatlétszám is kevesebb, szükségessé válik a takarmánybázis egyedi jellegű biztosítása. Ennek praktikus módszere lehet az a bálacsomagolás, mellyel megoldható és egyben garantálható a számukra feltétlenül szükséges minőségi takarmányellátás is. Minden egyéb vállalkozási formához, állatállományhoz és termelésszerkezethez tartozó tartósítási és tárolási technológiát a helyi igényeknek megfelelően kell tervezni. Mi kell a helyes a technológia összeállításához? A technológiai fegyelemre igen érzékeny bálacsomagolás csak egy optimálisan összeállított komplett technológia részműveleteként hozhat minőségi eredményt. Bármely részművelet nem megfelelő szintű végrehajtása a fermentált minőségi végtermék előállítását kockáztatja. Csomagolással egyértelműen a bálázott anyagokat kezeljük, kérdés csak az, hogy az milyen formában áll rendelkezésünkre. Az esetek döntő többségében a szálasan (szükség szerint szeletelt formában) betakarított és bebálázott anyagok jönnek szóba, de mivel ma már lehetőségünk van a szecskázott takarmányok és aprított melléktermékek, valamint keverékek bálázására is, ezek csomagolása sem jelenthet többé akadályt. Szálastakarmányok esetén a kaszálás az első munkaművelet, mely alapjaiban határozza meg a végtermék minőségét. A nagy hozamú, valamint legeltetésre is használt gyepek betakarítására a rosszabb talajfelszínhez is könynyen alkalmazkodó dobos vágószerkezetek, jobb talajadottságok és kisebb hozamú pillangósok esetén inkább a mellső, vagy oldalt függesztett tárcsás kaszaszerkezetek felelnek meg. Míg a gyepek esetén nem szükséges a szársértés, addig a lucerna szenázsként történő betakarításakor főleg, ha az időjárási viszonyok is kedvezőtlenek, célszerű valamilyen szársértési módszer alkalmazása (lásd AGROFÓRUM 2008. 19. évf. 7. sz. 96-99. old. Hogyan válasszunk (1.) Kaszáló és rendrevágó gépet ). Az időjárási kockázat hatására kialakuló szántóföldi veszteségek a rendterítőkkel és rendrakókkal, illetve a többfunkciós univerzális gépek alkalmazásával minimalizálhatók. A művelet úgy hozza összhangba a nedvesség-leadási viszonyokat, hogy egyben lerövidíti a teljes növény száradási idejét is. A nagy állatállománnyal és ahhoz tartozó területen gazdálkodó vállalkozások számára a nagy munkaszélességű és teljesítményű vontatott rendterítőkből és rendrakókból álló kétgépes, ezzel szemben a szerényebb lehetőségekkel rendelkező gazdaságok és kisebb termőterületek esetén az alacsonyabb teljesítőképességű és kisebb munkaszélességű gépek, vagy az univerzális egygépes rendkezelő technológia ajánlható. A gyepek rendkezelési munkáihoz megfelelnek az egyszerűbb szerkezetű és nem vezérelt ujjas konstrukciók (akár rendsodrók is), de a lucerna lényegesen kényesebb rendkezelési munkáinak elvégzéséhez a rendterítést kivéve, már vezérelt ujjas rendkezelő gépek szükségesek. Lucerna szenázsként történő tartósításakor a rendre vágott anyagot az előfonnyasztást követően rendrakással vagy a szecskázó, vagy a bálázó rendfelszedőjének munkaszélességéhez illesztjük (lásd AGROFÓRUM 2008. 19. évf. 9. sz. 84-88. old. Hogyan válasszunk (3.) Rendkezelő gépet ). A bálakészítés esetén két változat vehető számításba. Az első esetben a silókukoricát szilázsként egy menetben takarítjuk be, a szecskázott alapanyag bálázása a gazdaságok telephelyén speciális eljárással történik. A második változat (szenázsként betakarított szálastakarmányok) esetén a bálázásra előnyösebb az állandókamrás konstrukciók alkalmazása, mivel a nagy nedvességtartalmú anyagok tömörítését a változókamrás gépek kisebb hatékonysággal és hatásfokkal végzik. A lucernaszenázs-készítés nagyüzemi igényeinek optimálisan a szögletes nagybálázók felelnek meg. Konstrukciójuknak köszönhetően e nagyteljesítményű berendezésekkel magas térfogattömegű bálák készíthetők. Mivel a fermentáció hatásfoka egyenes arányban áll a takarmányok térfogattömegével, ezért a berendezések üzemeltetésekor maximális késszám mellett, maximális tömörségű bálákat kell előállítani (lásd AGROFÓRUM 2008. 19. évf. 10. sz. 84-88. old. Hogyan válasszunk (4.) Bálázógépet ). Szecskázás esetén a szálas- és tömegtakarmányok egy- vagy kétmenetes betakarítására kisteljesítményű függesztett és vontatott, lengőkéses, tárcsás, illetve dobos, valamint nagy teljesítményű vontatott, vagy magajáró, tárcsás és 103
dobos aprítószerkezetű berendezések alkalmazhatók. Az aprítási folyamat kiegészítő szerkezeti elemeként passzív (pl. törő- és zúzóbetét, törőléc és zúzófenék, illetve zúzókosár), vagy aktív zúzóegységeket alkalmazunk. Az etetőszerkezettel és tárcsás vagy dobos aprítóval kiegészített kisszecskázók a napi zöldtakarmány-készítés mellett rendfelszedővel, valamint egy- és kétsoros silókukorica adapterrel szenázs és szilázs előállítására is megfelelnek. Felszereltségük függvényében a nagyteljesítményű magajáró szecskázók a szálastakarmányokon túl alkalmasak silókukorica és kukoricaszár, valamint cső- és teljes növényi zúzalék készítésére is. Milyen gépkonstrukciók állnak rendelkezésünkre? A bálacsomagolást végrehajthatjuk a bálázás helyszínén a szántóföldön, vagy elvégezhetjük a gazdaságok siló-, vagy egyéb tároló Működés Meghajtás Konstrukció Csomagolás Kiszolgálás Üzemeltetés 104 telepein. Annak eldöntése, hogy melyik lehetőséget választjuk, a helyi adottságok figyelembevételén túl alapvetően az alkalmazott technológiától, a takarmányérték fizikai megóvásának milyenségé- Bálacsomagoló berendezések felosztása Függesztett BÁLACSOMAGOLÓ BERENDEZÉSEK Egyedi rendszer Traktor hidrosztatika Vontatott Hengeres és szögletes bálák Saját felvevő és leadó egység, vagy külön rakodógép Manuális vagy automatikus elektronikus vezérlés Kapcsolt vagy összeépített Hengeres bálák Saját felvevő és leadó egység Automatikus elektronikus vezérlés Bálacsomagoló berendezések főbb jellemzői 1. ábra Csoportos rendszer Kiépített hidrosztatika Áttelepíthető vagy magajáró Hengeres és szögletes bálák, vagy bálarakatok Külön rakodógép Automatikus elektronikus vezérlés 1. táblázat Jellemzők Egyedi rendszer Csoportos rendszer Teljesítményszükséglet (kw) 15-88 5-12 Bálaméretek (mm mm) csomagolóasztal csomagolókeret - hengeres bálák Ø (600-1800) (1100-1500) (2500-2700) (2000-2200) - szögletes bálák (700-1200) (1200-2000) (3000-3900) (7200-7500) Fóliaméret (mm m mm) (500-750) (1500-1800) 0,24 (750-1000) (1200-1500) 0,3 Tekercselés 1-3 db fóliahenger 2-4 db fóliahenger Fóliaelőfeszítés mechanikus vagy hidraulikus hidraulikus - nagysága (%) 50-130 50-130 Tömegteljesítmény (th -1 ) 10-45 30-80 1. kép Egyedi rendszerű csomagolás önkiszolgáló berendezéssel től és minőségétől, a tárolási egységek nagyságától és feltöltésük intenzitásától, az alkalmazott csomagológépek konstrukciójától, valamint a felhasználás követelményeitől függ. Mielőtt rátérnénk a konkrét típusok ismertetésére, valamint az optimális csomagolási eljárás és csomagológép kiválasztására, tekintsük át a berendezések általános csoportosítását (1. ábra) és fontosabb jellemzőit (1. táblázat). A bálacsomagolók hidromotoros rendszerűek, meghajtásuk ennek megfelelően történhet az üzemeltető traktorról (függesztett és vontatott kivitelek), vagy saját erőforrásuk hidrosztatikai rendszeréről (benzin- és dieselmotoros kivitelek), extrém esetben közvetve a talajról (tarló-hajtás). A gépek működését tekintve megkülönböztethetünk egyedi és csoportos rendszerben csomagoló konstrukciókat. A bálákat egyenként csomagoló gépek (1. kép) kiszolgálása kétféleképpen valósul meg. Az első megoldásnál (többségében szántóföldi, de telepi kivitelben is) a bálák felvétele és leadása történhet: a gépek munkaasztalának speciális működtetésével, felvevő egységükkel (karos és szánkós kivitelek), illetve lemezes vagy tányéros leadóegységük és munkaasztaluk össze-
2. kép Csoportos rendszerű csomagolás univerzális berendezéssel hangolt műveleteként, önkiszolgáló rendszerben. E funkciókra alkalmatlan gépek teljes körű kiszolgálását speciális adapterrel ellátott homlokrakodó gépekkel oldhatjuk meg. A csoportos rendszerben dolgozó berendezések a bálák befedéséhez szükséges összetett mozgást: a munkaasztalukkal, és/vagy a munkaasztaluk bálamozgató hengereivel (bizonyos esetekben hevedereivel), és/vagy a tekercselő-előfeszítő mechanizmusuk segítségével együttesen hajtják végre. A csomagolóanyaggal történő tekercselés a gépkialakítástól függően: egy vagy több fóliahengerrel, egy- vagy több-bekezdésű menetfelvitellel, a fólia előfeszítését követően valósul meg. A bálákat speciális egységgel felvevő konstrukciók döntően a szántóföldön, az egyszerűbb kivitelek pedig, a tárolótelepi munkáknál használhatók praktikusan (pl. Tellefsdale, Lely-Welger, Kverneland-Taarup, Volvo, Gemelli stb.). A csoportos rendszerben (2. kép) dolgozó gépek mind a hengeres, mind a szögletes bálák, valamint az utóbbiakból kialakított rakatok becsomagolását is el tudják végezni. A sajátmotoros meghajtással működő berendezések munkaasztalán a bálákat tengelyirányban, a rakatokat pedig arra merőleges irányban is szorosan kell illeszteni. A művelethez rakodógépes kiszolgálás szükséges. Az egyedi és a csoportos rendszerben dolgozó berendezések közötti további különbség, hogy míg az első esetben az elkészített bálákat a gépek leadják, vagy legurítják magukról, addig a csoportos rendszerben csomagolók a bálák vagy a rakatok alkotta úgynevezett bálahurka alól működés közben vándorolnak ki (pl. Ebko, Pomi stb.). A gépfejlesztés első lépéseit a csomagolás minőségének javítása, valamint a teljesítmények növelése határozta meg. Ez utóbbit egyrészt a kiszolgálási idők csökkentésével, másrészt a több fóliahenger egyidejű tekercselésével oldották meg. A minőség javítása nemcsak jobb alapanyag felhasználását jelentette, hanem a tarlószúrás problémájának kiküszöbölését is magával hozta. Közismert, hogy az alapvetően fűfélék kezelésére kifejlesztett berendezések csomagolás után a bálákat palástfelületükre gördítik. Gyeptarlón ez nem okoz fóliasérülést, viszont lucernatarlón már komoly a károsító hatás. Ezért a szántóföldön dolgozó gépek esetében a csomagolt bálák tarlóra történő sérülésmentes lehelyezése érdekében olyan speciális konstrukció (fordító-leadóegység) kifejlesztése vált szükségessé (pl. McHale, Kverneland-Vicon, Krone stb.), mely a bálákat talpfelületükre helyezi le (3. kép). A gyártók a teljesítőképesség növelését a kétgépes kapcsolt változatok bevezetésével próbálták megoldani. Ezek elterjedését azonban a csomagológép követési hibáin túl a bálák felvételének bizonytalansága, valamint a bálázási és csomagolási műveletek összehangolási nehézségei határolták be. A fejlesztés ezért olyan irányt vett, melynek köszönhetően a különféle műveleteket egy kompakt, tandem futóműves konstrukció a műveletek sorrend- 3. kép Bálacsomagolást követő speciális bálalehelyezés 105
106 4. kép Egymenetes kétműveletes rendszer jében hajtja végre (pl. Lely-Welger, John Deere, Göweil, Vicon, Krone, Orkel stb.). Előnyük, hogy a berendezések csak a kötözés időtartama alatt állnak, így a csomagolást a bálakészítés alatt hajtják végre. Egyes változatok bálafordítóleadóegységgel is ki vannak egészítve (4. kép). A nagy alvázméretek és tömegek, valamint a megnövekedett vontatási ellenállás és teljesítményszükséglet csökkentése érdekében megjelentek a csomagolást a bálázással egy műveleti térben (5. kép) megvalósító változatok (pl. Kverneland-Taarup BIO stb.). A berendezések a tökéletes végtermék előállításához 20 késszám feletti szeletelőegységgel szereltek és azzal, hogy a csomagolás most a bálakamrában közvetlenül történik, teljesítménynövekedést is fel tudnak mutatni. A tarlószúrás kiküszöböléséhez szükséges fordító-leadóegységgel döntő többségében rendelkeznek. A bálák szúrásállóságának, stabil fedettségének és hosszú idejű tárolásának biztosítása érdekében, többféle próbálkozás is indult. A korrekt megoldást a bálák 3D-rendszerben történő csomagolása hozta meg. A befedést ebben az esetben kétféle módszerrel, egyrészt a bálák térbeli mozgatásával, másrészt egymásra merőleges irányú tekercselésükkel lehet megvalósítani. Az első módszer a túlságosan komplikált konstrukciós kialakítása miatt, az utóbbi előtérbe helyezését segítette elő. A 3D-rendszer is a hagyományos forgó munkaasztal és tengelye körül forgó bála összetett mozgásviszonyaira épül. A tekercselés végrehajtásához kétféle lehetőség közül választhatunk. Az első alkalmával a forgómozgást végző egykaros rendszer menetfelviteléhez egy arra merőleges és vízszintes síkban mozgó kiegészítő kar fóliahengerének palástfelületi csomagolóanyaga járul. A második többkaros (több fóliahengert alkalmazó) lehetőség esetén a bálák palástfelületének befedését az egyik karon lévő fóliatekercs 90º-os elfordításával nyerjük (pl. Kverneland-Vicon, Kuhn, Kverneland-Taarup stb.) (6. kép). A szálastakarmány bálák fermentációjakor a legnagyobb gondot a bálák rendkívül heterogén minősége eredményezi. Okát döntően a rendek szerkezetében és nedvességtartalmában, a szálhoszszúság nagyságában és eloszlásban, valamint a bálakészítés technikájában kereshetjük. További problémát jelent az is, hogy nem csak az egyes bálák között, de egy adott bálán belül a bálamag és 5. kép Bálakészítés és csomagolás egy berendezésben
hengerpalást tömörség-különbségének köszönhetően is lényegesen változik a minőség. A hagyományosan bálázott szenázs erjedésének feltételei a közepes térfogattömegek miatt így nem optimális. Az innovatív szecskabálára alapozott szenázsvagy szilázskészítési technológia vitathatatlan előnye a bálák lényegesen magasabb térfogattömege, mely több esetben vetekszik a silófólia-tömlőkben kialakuló értékekkel, de lényegesen meghaladja a falközi silókban ideálisnak tartottakat. A szecskázott anyag bálázása a homogén anyagszerkezettel és a térfogattömeg-különbségek kiküszöbölésével biztosítja az optimális anaerob feltételeket. A szecskabálázó-csomagoló gép alapjaiban megegyezik az egymenetes és kétfunkciós berendezésekkel. Eltérés csak a szecskázott vagy aprított anyag tömörítését végző bálázóegység konstrukciójából adódik. A csomagolás egy gépen belül történhet a bálakészítés helyén a bálakamra felemelését követően, vagy egy alvázra szerelt kétgépes rendszerben. A traktormeghajtású és telepi üzemeltetésű berendezések rakodógépes kiszolgálása fogadógaraton vagy ferdefelhordón keresztül valósítható meg (7. kép). A nyugaton és a tengerentúlon kiforrott eljárás a kelet-európai régióban most mutatkozik be. Legfontosabb feladatunk egyelőre az, hogy tisztázzuk a termelési viszonyainkon belül elfoglalható helyét és szerepét. A berendezések (Kverneland-Taarup, Orkel, Göweil stb.) elterjedését az irreálisan magas bekerülési költségük is lényegesen behatárolja. 6. kép Egymenetes kétműveletes 3D-rendszer A bálacsomagolás a fermentációhoz csak akkor tud tökéletes anaerob feltételeket biztosítani, ha a takarmánynövényeket megfelelő fenofázisban és nedvességtartalmon, illetve technológiával (gépekkel) takarítjuk be, valamint a bálázott anyagok legfontosabb fizikai tulajdonságait (szárazanyag-tartalom, szál- vagy szecskahossz, térfogattömeg) is optimális szinten tartjuk. A bálázást szilázskészítés esetén a lécsurgást elkerülve, 65 % körüli nedvességtartalmon végezzük. Ekkor az 1100 1250 mm méretű bálák tömege meghaladja a 900 kg-ot, térfogattömege a 700 kg/m 3 -t. Szenázskészítés esetén a nagyobb szálhosszúság miatt, valamint azért, mert az alacsonyabb 60 % körüli nedvességtartalmon a tömeg alig éri el a 700 kg-t, a tömörség az 500 kg/ m 3 -t, a rendfelszedett anyag szeletelése feltétlenül szükséges. Bálakötözéshez a tökéletes bálageometria érdekében a homlok- és végoldalra szegélyként is ráfeszülő hálót a szénabála kötözésénél eggyel nagyobb menetszámmal alkalmazzunk. A csomagolást a környezeti hőmérséklet függvényében a lehető legrövidebb További fontos tanácsok 7. kép Szecskázott anyag egymenetes és kétműveletes feldolgozása 107
időn belül (tűző napsütésben fél órán belül) végezzük el. A rosszul vagy gyengén erjeszthető takarmányok és melléktermékek fermentációját adalékanyagok bevitelével javítjuk. Ezek hatásmechanizmusát elemezve megállapíthatjuk, hogy a baktériumtörzseket, illetve enzimpreparátumot tartalmazó és folyékony halmazállapotú biológiai szerekkel szemben más ismert szerek így a működésükhöz eleve meghatározott nedvességtartalmat igénylő, valamint halmazállapotukból adódóan szétosztályozódásra és elhullásra hajlamos granulátumok szerepe ma már egyértelműen háttérbe szorult. A szerek kiadagolása a bálázógépek rendfelszedőjére történő permetezéssel oldható meg. Csomagoláskor speciális összetételű öntapadós, UV- és fénystabilizált fóliát használunk. A csomagolóanyagot a bálákra egy vagy több fóliahengerrel és egy- vagy több-bekezdésű menetfelvitel formájában tekercseljük fel. A fedőrétegek tökéletes tapadásának biztosításához a fólia 50-130 %-os előfeszítése szükséges. A fedőréteg vastagságának gyakorlati értékét rövid idejű tárolás esetén 0,08-0,10 mm-re, hosszabb tárolási idő esetén 0,12-0,16 mm-re, míg kiemelt minőségmegőrzés alkalmával 0,18-0,22 mm-re állítsuk be. Egyedi és csoportos rendszer esetén a takarmányok minőségének és a tárolás időtartamának, illetve a rakatok nagyságának függvényében alkalmazott fóliák 500-750 mm és 750-1000 mm szélesek, valamint 0,24-0,30 mm vastagok. A berendezések kiszolgálásához homlok-, míg bálakazal készítéséhez teleszkópos rakodógépeket használjunk. A berendezések működtetése manuálisan és távirányítással is megoldható. Kényes műveletek közé tartozik a bálák rakodása és szállítása, mivel a csomagolás előtti báladeformáció (meleg miatti megrogyás, mozgatás miatti alakváltozás) a tökéletes befedést, a csomagolt bálák deformációja és sérülése pedig az optimális fermentációt, valamint az állagmegóvást fogja veszélyeztetni. A problémák kiküszöböléséhez speciális megfogó-, rakodó- és szállító adaptereket kell alkalmazni. Az egyszerűbb egyedi rendszerű konstrukciók elsősorban a kisvállalkozások (a függesztett és teljes kiszolgálást igénylőktől a kis tehergépkocsi alvázra szerelt önkiszolgáló mobil csomagolókig), az egymenetes kétgépes típusok inkább a közép- és nagygazdaságok, valamint a bérvállalkozások, míg a csoportos rendszer változatai egyértelműen a nagygazdaságok és a bérvállalkozások számára a legalkalmasabbak. 108