Áfa levonhatóság, visszaigényelhetőség

Áfa levonhatóság, visszaigényelhetőség Időállapot: 2016-01-01-2017-12-31 Szerző: Veresné Drótos Katalin, Lektor: Kereszti Lajos, Módosítva: 2016-10-07 08:51:03 Tartalomjegyzék: 1. Az Áfa levonhatóság és visszaigényelhetőség gyakorlata: 2. Adózás 3. Könyvviteli elszámolás 4. Iratminták, nyomtatványok 5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások 6. Módosítás az előző változathoz képest A téma rövid leírása Az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet másik adóalany rá áthárított a részére teljesített termékbeszerzés és szolgáltatás nyújtás során, termékimport után megfizetett, közvetett vámjogi képviselő önadózással rendezett, vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett, saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett. 1. Az Áfa levonhatóság és visszaigényelhetőség gyakorlata: Az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet másik adóalany rá áthárított a részére teljesített termékbeszerzés és szolgáltatás nyújtás során, termékimport után megfizetett, közvetett vámjogi képviselő önadózással rendezett, vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett, saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett. 1. oldal

1.1. Személyi feltételek Az adólevonási jogot kizárólag azaz adó fizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki nyilvántartását az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az adóalany nem gyakorolhatja adólevonási jogát arra a termékbeszerzésre és szolgáltatás igénybevételére, amelyre nem a tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza. 1.2. Tárgyi feltételek Az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adóalany rendelkezésére álljon a nevére kiállított, az ügylet teljesítését tanúsító számla, egyszerűsített számla, a termék szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, egyéb okiratok, bizonylatok. Az előzetesen felszámított adó összege nem haladhatja meg a meghatározott dokumentumokban szereplő, illetve az abból adóként kiszámítható összeget. 1.3. Az adólevonási jog keletkezése Az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. Az egyszeres könyvvitelt, a bevételi nyilvántartást vezető vagy nyilvántartási kötelezettségének módosított teljesítési szemléletben (a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint) eleget tévő adóalanytól -pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel- történő vásárláskor az adólevonási jog az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésének időpontjában és nem az ellenérték megfizetésének időpontjában keletkezik. 1.4. A jogosultság keletkezésének időpontja, a fizetendő adó megállapítása Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel a adóztatandó ügylet megvalósul, vagyis a teljesítés. Ez az általános szabály, ezek mellet természetesen különös szabályok is vannak. Ilyenek: - ha az ügylet tárgya természetben megosztható, a részteljesítés is teljesítés, - bírósági vagy más hatósági eljárás keretében nyújtott szolgáltatás esetében, amikor a hatóság végzéssel állapítja meg a teljesítés ellenértékét, a határozat 2. oldal

közlése a jogosultság keletkezésének időpontja, - ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodnak meg, (kivéve a zártvégű lízinget és részletrevételt) az ellenérték megtérítésének esedékessége, (ha ez meghaladja a 12 hónapot a 12. hónap vége) a jogosultság keletkezésének időpontja, - időszakos elszámolású ügyletek esetében fő szabály szerint: az elszámolási időszak utolsó napja Kivétel ez alól:ha az ellenérték esedékessége az elszámolási időszak utolsó napját megelőzi, akkor a számla kibocsátás időpontja,követi, akkor fizetési határidő, de legkésőbb az elszámolási időszakot követő 30. nap. - előleg fizetésekor az előleg jóváírása, kézhezvétele a jogosultság keletkezésének időpontja, (Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleghez nem kapcsolódik adófizetés) - ha az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő a kötelezett (fordított adózás), akkor a fizetendő adót: - az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy - az ellenérték megtérítésekor, vagy - a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani. - ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig nem fizették meg, a fizetendő adót a határidő lejártát követő napon kell megállapítani, - a közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén a beszerzést igazoló számla vagy egyéb a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja, de legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja a jogosultság keletkezésének időpontja, - import beszerzések esetén a termék vámjogi sorsának rendezéséről szóló határozat közlésének napja a jogosultság keletkezésének időpontja. 1.5. Adómegosztás Az adólevonás joga az adóalanyt olyan mértékben illeti meg, amilyen mértékben a terméket, szolgáltatást az adóköteles termékértékesítése, szolgáltatás nyújtása érdekében használja. Ebben az esetben kerül sor az előzetesen felszámított adó megosztására. Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany olyan részletező nyilvántartást köteles alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak követésére, hogy a termék vagy szolgáltatás hasznosítása adólevonásra jogosító, vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatás nyújtását szolgálja. Ez a tételes elkülönítés esete. Amennyiben erre nincs lehetőség az adóalany a megosztást 3. oldal

meghatározott számítási módszer alkalmazásával is elvégezheti. (Lásd: Áfa arányosítása komplex témában) A törvény taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor az adóalanyt annak ellenére megilleti az adólevonás joga, hogy a termék felhasználása, a szolgáltatás igénybevétele nem adóköteles ügylet érdekében történik: - termék Közösségen belüli értékesítése, - termék közösségen belüli fuvarozása, - termék Közösség területén kívülre történő értékesítése, - termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek, - nemzetközi közlekedéshez kapcsolódó tevékenységek, - közvetítői tevékenység, - termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek. Az adóalanyiságot eredményező új közlekedési eszközök és a sorozatjellegű ingatlanértékesítések utáni adólevonási jog az adóalanyiságot eredményező ügylet teljesülésekor keletkezik, azaz ezen ügyletekre az adókötelezettség bekövetkezte előtt adólevonási jog nem alapítható. 1.6. Az adólevonási jog gyakorlásának tilalma Bizonyos esetekben az adólevonási jog korlátozott, illetve tiltott. Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja, adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel. Nem vonható le a. ólmozott és ólmozatlan motorbenzint, b. minden üzemanyagot, ha személygépkocsi üzemeléséhez használják, c. egyéb terméket, amelyet személygépkocsi üzemeltetéséhez használnak, d. személygépkocsit, e. 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt, f. jachtot g. egyéb vízi-közlekedési eszközt, amely sport-vagy szórakozási cél elérésére alkalmas, h. lakóingatlant i. lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket j. élelmiszert 4. oldal

k. italt l. személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást, m. lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást, n. taxi-szolgáltatást, o. parkolási szolgáltatást, p. úthasználati szolgáltatást, r. vendéglátó-ipari szolgáltatást, s. szórakoztatási célú szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó. Továbbá nem vonható le a távbeszélő szolgáltatást, mobiltelefon szolgáltatást, internetprotokollt alkalmazó adatátviteli szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 %-a. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 %-át tovább számlázza. Szintén nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított áfa összegének 50 százaléka. Abban az esetben azonban, ha a felsorolt termékek igazoltan továbbértékesítési célt szolgálnak az előzetesen felszámított adó levonható. Az adólevonási jog korlátozása alól kivételt képez a motorbenzin áfája, ha meghatározott kísérleti fejlesztés keretében-igazoltan a környezetet jobban kímélő motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztéshez használják fel.valamint abban az esetben,ha a úgy kerül hasznosításra,hogy anyagjellegű ráfordításként más termékértékesítés adóalapjába épül be. Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok: Az adóalanyt megilleti a tárgyi eszköz előállításához felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor is, ha egyébként egészben vagy részben nem illetné meg. Az adólevonási jog legkorábban a rendeltetésszerű használatbavételkor keletkezik. A későbbi jogérvényesítés lehetősége: Az adólevonási jog a keletkezés évében és az azt követő naptári évben érvényesíthető,az adóalany döntése szerinti bármelyik adómegállapítási időszakban, attól függően,hogy a levonási jog mikor keletkezett,attól számítva 2 év.ettől az időponttól eltérően csak önrevízióval van mód a levonás érvényesítésére. 1.7. Korlátozott adólevonási jog 5. oldal

Az adóalanyt a másik tagállam, illetve a harmadik ország területén teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanezt a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást belföldön teljesítené 1.8. Joggyakorlás átalakuláskor Átalakulás esetén a jogelődnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód gyakorolhatja. 1.9. Adószám törlése, felfüggesztése Azaz adóalany, akinek adószámát az adóhatóság jogerősen törölte, nem gyakorolhatja adólevonási jogát az adószám felfüggesztéséről hozott határozat jogerőre emelkedés napja és az adószám törléséről szóló határozat jogerőre emelkedés napja közötti időszakban teljesített termékbeszerzése és szolgáltatás igénybevételre. Amennyiben az adóalany adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, az adóalany a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját követően - az adószám felfüggesztésének időtartama alatt megnyílt levonási jogát az adószám-felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő naptól kezdődően, a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján gyakorolhatja. Az adóalany az adó-megállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen, vagy korábbi adó-megállapítási időszakban keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével. Ha az így megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet az adózónak vizsgálnia kell, hogy azt a soron következő adó-megállapítási időszakban veszi figyelembe, mint csökkentő tételt, vagy az állami adóhatóságtól visszaigényelheti. A visszaigénylés feltétele: az egyes adó-megállapítási időszakban realizált negatív adókülönbözet nagyságától és a bevallás gyakoriságától függ. Így főszabályként a visszaigénylés lehetősége azonnal megnyílik, ha az adott adó-megállapítási időszakban meglévő negatív adókülönbözet: 1. havi bevallóknál az 1 millió forintot, 2. negyedéves bevallóknál a 250 ezer forintot, 6. oldal

3. éves bevallóknál az 50 ezer forintot eléri, vagy meghaladja. A visszaigénylésnek nem feltétele a visszaigényelhető adót tartalmazó számla pénzügyi rendezettsége. 2. Adózás 2.1 ÁFA Az általános forgalmi adó visszaigénylésének előfeltétele az adó elszámolása, erről bevallás készül. Az adóbevallást fő szabályként negyedévente kell benyújtani. Ettől eltérő gyakorisággal - havonta kell bevallást beadni, ha az adózó tárgyévet megelőző második adóévben az elszámolandó adója pozitív előjelű és az 1 millió forintot meghaladta, vagy a tárgyévben az elszámolt adója pozitív előjelű és meghaladta az 1 millió forintot,illetve újonnan alakulók esetében. - évente kell adóbevallást tenni, ha az előzőek szerint megállapított adó előjelétől függetlenül nem érte el a 250 ezer forintot, és nincs közösségi adószáma. Ez a lehetőség megszűnik 50 millió forint éves árbevételi szint felett. - negyedéves bevallásra kell áttérni, ha a tárgyévben elszámolt adó előjeltől függetlenül a 250 ezer forintot elérte, illetve ha az adóalany év közben kap közösségi adószámot. 50 millió forint árbevételi szint felett is ilyen gyakorisággal adható be a bevallás. Az elszámolandó adó a fizetendő adó, az előzetesen felszámított adó és az előző adómegállapítási időszakról göngyölített csökkentő tételek különbözete. Ha az elszámolandó adó előjele pozitív, vagyis a fizetendő adó összege meghaladja a csökkentő tételek összegét, az elszámolt adót az adóhatóságnak meg kell fizetni. Ha az elszámolandó adó előjele negatív, vagyis a fizetendő adót csökkentő tételek összege meghaladja a fizetendő adó összegét, az adóalany a negatív elszámolandó adót az Art. szerinti elévülési időn belül göngyölítetten a soron következő adómegállapítási időszakban fizetendő adót csökkentő tételként beszámíthatja, vagy az adóbevallás benyújtásával egyidőben az adóhatóságtól az adó visszatérítését kérheti, amennyiben a visszaigénylési jog Áfa-törvénybeli feltételei teljesülnek. Az áfa-visszaigénylések esetében a kiutalásra rendelkezésre álló határidő fő szabály szerint 75 nap.. A korábbi 30, illetve 45 napos kiutalási határidők bizonyos 7. oldal

feltételek teljesítése esetében továbbra is fennállnak, ha az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet amelynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette, vagy tartozása egészében más módon megszűnt. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden egyes számla amely esetében a visszaigénylés fennáll -, kiegyenlítésének meg kell történnie. Amennyiben akár egy számla esetében nem történt meg a kiegyenlítés, akkor a kiutalás fő szabálya vonatkozik a teljes visszaigényelt összegre, ami 75 nap. A kiegyenlítéssel kapcsolatos feltétel fennállásáról az adózónak a bevallásban szükséges nyilatkozni, valótlan nyilatkozat esetében súlyos szankciókkal kell számolni, hiszen céges adózók esetében a mulasztási bírság a visszaigényelt adó összegének 5 százaléka, de legalább 500 ezer forint lesz. A visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot nem haladja meg, legkorábban a bevallás határidejétől számított 30 napon belül, ha meghaladja 45 napon belül kell az adóhatóságnak kiutalni. feltéve, hogy a fenti kiegyenlítésre vonatkozó új szabályok teljesülnek, illetve egy adóellenőrzés menete az adott időpontokat nem írja felül. 2.2 Társasági adó Sem a fizetendő, sem a visszaigényelhető Áfa-nak eredményre gyakorolt hatása nincs. 2.3 SZJA 2.3.1 SZJA szerint adózó (vállalkozó) Sem a fizetendő, sem a visszaigényelhető Áfa-nak eredményre gyakorolt hatása nincs. 2.3.2 Magánszemély Nem értelmezhető. 8. oldal

2.4 EVA 2.4.1 Kettős könyvvitelt vezető EVA alany Nem értelmezhető. 2.4.2 Bevételi nyilvántartást vezető EVA alany Nem értelmezhető. 2.5 Egyéb adók és járulékok Nem értelmezhető. 3. Könyvviteli elszámolás 3.1 Kettős könyvvitel A fizetendő (pozitív előjelű) adó megfizetése: T 468 Általános forgalmi adó elszámolási számla K 384 Elszámolási betétszámla Az adóhatóság a visszaigényelt (negatív előjelű) adót pénzügyileg rendezi: T 384 Elszámolási betétszámla K 468 Általános forgalmi adó elszámolási számla 3.2 Egyszeres könyvvitel A bevallásban kimutatott kötelezettség pénzügyi rendezése: Elszámolási számla kiadás Adóalapot nem képező kiadás A bevallásban kimutatott visszaigényelhető adót az adóhatóság átutalja Elszámolási számla bevétel Adóalapot nem képező bevétel 3.3 Szja szerinti adózás 9. oldal

Nem értelmezhető. 4. Iratminták, nyomtatványok Ehhez a témához nincsenek feltöltve fájlok. 5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások 124/2007. Adózói kérdés-válasz utólagos számlahelyesbítés érinti-e az áfa visszaigénylés összeghatárát? [Áfa törvény 48. ] Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 45. (1) bekezdésének a) pontja szerint, amennyiben az adóalany az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, erről helyesbítő számlát köteles kibocsátani. Ugyanezen jogszabályhely (3)-(4) bekezdései alapján, amennyiben az áthárított adó összege, illetve az adó megállapításához szükséges adó alapja csökken, akkor a helyesbítést az adóalany a helyesbítő számla kibocsátásának napját tartalmazó adó-megállapítási időszakban köteles figyelembe venni. Így van ez abban az esetben is, ha a számlahelyesbítés egy korábbi év adó-megállapítási időszakába tartozó ügylet tekintetében történik. Az Áfa törvény 48. (4) bekezdésének a) pontja szerint az adóhatóság az adóvisszaigénylési kérelmet akkor teljesíti - többek között -, ha az ott meghatározott adómérték alá tartozó, az adóalany által teljesített termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezett be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően, időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri, vagy meghaladja a 4 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy az adott adóbevallás benyújtásakor az adóév elejétől göngyölítetten meghatározott adóalap összegének elérése megnyitja az adó-visszaigénylési jogot. Amennyiben valamely következő adó-megállapítási időszakban sor kerül egy korábbi időszakot, esetleg korábbi évet érintő negatív irányú számlahelyesbítésre, akkor ezt a helyesbítő számlát annak kibocsátása szerinti adó-megállapítási időszakban kell elszámolni, és amennyiben ezáltal az év elejétől összesített adóalap esetleg lecsökken 4 millió forint alá, akkor ez természetesen a tárgyév korábbi adómegállapítási időszakaiban jogszerűen keletkezett adóvisszaigénylési jogot visszamenőlegesen, a tárgyév korábbi adó-megállapítási időszakaira vonatkozóan 10. oldal

nem annullálja. Amennyiben azonban az adott adó-megállapítási időszakban a bevallás elkészítésekor az összesített adóalap nem éri el a 4 millió forintot, akkor az adó-visszaigénylési jog - újra - szünetel mindaddig, amíg az Áfa törvény 48. (4) bekezdése szerinti valamelyik jogcímen újra jogot nem szerez a visszaigénylésre az adóalany. Tehát a helyesbítés a korábban megszerzett adó-visszaigénylési jogot a jogszerű megszerzés időszakára vonatkozóan utólag, visszamenőlegesen nem befolyásolja, a visszaigénylési jog megnyílása azonban nem vonatkozik a jog megnyílásának időszakát követő egész évre automatikusan, hanem annak meglétét minden adómegállapítási időszakban az adóbevallás benyújtásakor vizsgálni kell, mert fentiek alapján egy jelentős negatív irányú számlahelyesbítés a visszaigénylési jog - időleges - elvesztését eredményezheti. (PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 10.368/3/ 2007. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 3302324205/2007.) 15/2009. Adózói kérdés-válasz az áfa-levonási jog gyakorlása, illetve az áfa-visszaigénylés megítélése az adószám felfüggesztésével összefüggésben [az áfatörvény 131. és 137. -ához] 1. A levonási jog gyakorlása Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 137. (1) bekezdése alapján abban az esetben, ha az állami adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) rendelkezései alapján az adóalany adószámát felfüggeszti, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül nem gyakorolhatja. Mivel az adóalany a levonási jogát tényszerűen a bevallás benyújtásával gyakorolja, ezért a fenti törvényszövegből következően az adóalany azon adómegállapítási időszak(ai)ban, amely(ek)ről a bevallását a felfüggesztés időtartama alatt nyújtja be, bevallásába egyáltalán nem állíthat be levonható adót. Példa: Tegyük fel, hogy havi bevalló esetén, az adószám felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napja november 5., és a felfüggesztés jogerős megszüntetésére december 21-én kerül sor. Ebben az esetben a fentiek szerint az adóalany sem az október hónapról november 5-ét követően (pl. november 10-én) beadott, sem a november hónapról a december 20-ai határidőig beadott bevallásában nem szerepeltethet levonható adót. Ez azt jelenti, hogy ezekben a 11. oldal

bevallásokban nemcsak az október, illetve novemberi időszakban keletkezett levonási jogát, hanem az elévülési időn belül (pl. márciusban) keletkezett, azonban korábban még nem gyakorolt (korábbi bevallásban nem szerepeltetett) levonási jogát sem gyakorolhatja. Mivel az áfatörvény 131. (1) bekezdése alapján levonási jog gyakorlása az is, ha az adóalany a korábbi adómegállapítási időszakban keletkezett, és onnan csökkentő tételként áthozott tétellel csökkenti a fizetendő adóját, ezért az adóalany, a fenti példa szerinti bevallásaiban, korábbi (a példa szerinti esetben szeptemberi) időszakról áthozott csökkentő tételt sem szerepeltethet. Az áfatörvény 137. (2) bekezdése szerint, amennyiben az adószám felfüggesztését úgy szüntetik meg, hogy az adószámot nem törlik, akkor a megszüntető határozat jogerőre emelkedésének napjától az adóalany adólevonási jogát ismét gyakorolhatja. Az előző példa szerinti esetben így, az adóalany a december hónapról pl. január 10-én beadott bevallásában, függetlenül attól, hogy ezen adómegállapítási időszak egy részében (december 21-ig) az adószáma felfüggesztés alatt állt, az ezen adómegállapítási időszakban keletkezett levonható adóját, illetve az október és november hónapban keletkezett levonható adóját (ha van ilyen), valamint a szeptemberi időszakról áthozott csökkentő tételt is szerepeltetheti. Amennyiben az adóalany adószáma törlésre kerül, a levonási joga melyet a felfüggesztés ideje alatt nem gyakorolhatott az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával elenyészik, az többé nem is gyakorolható. Ilyen esetben tehát az előző példánál maradva ha az adószám felfüggesztése december 21-én az adószám jogerős törlésével szűnik meg, akkor az adóalany októberi, novemberi és decemberi adómegállapítási időszakaiban keletkezett adólevonási joga is elenyészik. 2. Visszaigénylés Az áfatörvény a visszaigénylésre vonatkozóan a korábbi szabályozástól eltérően a felfüggesztett adószámú adóalanyokra nem tartalmaz speciális rendelkezést. Az Art. 24/A. (6) bekezdés 2. mondata szerint az adóhatóság az adózónak a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedését megelőző időszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, illetve költségvetési támogatás iránti kérelmét kizárólag a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően teljesítheti. Az idézett törvényi rendelkezés alapján, ha az adószám jogerős felfüggesztését megelőző adóbevallási időszakról az adóalany még az adószám felfüggesztésének jogerőre emelkedése előtt beadja a visszaigényelhető adót tartalmazó bevallását, azonban adószám jogerős felfüggesztésére még a visszaigénylés teljesítését megelőzően sor kerül, úgy azt csak a felfüggesztés jogerős megszüntetését 12. oldal

követően teljesítheti az adóhatóság. A példa szerinti esetben az októberi adóbevallási időszakáról november 2-án beadott bevallásában az adóalany az általános szabályok szerint szerepeltethet ugyan visszaigényelhető adót, mivel azonban az adószámát november 5-én jogerősen felfüggesztik, így ezt a visszaigénylési kérelmet az adóhatóság csak a felfüggesztés jogerős megszüntetését követően teljesítheti (Amennyiben az adószám jogerős felfüggesztését követően az adószám törlésre kerül a visszaigénylési kérelmet az adóhatóság nem teljesíti). Az Art. 24/A. (6) bekezdés 1. mondata alapján az adószám jogerős felfüggesztése és a felfüggesztés jogerős megszüntetése közötti időszakra az adóalany sem a felfüggesztés ideje alatt, sem azt követően nem alapíthat adó-visszaigénylést. Az előző példánál maradva, mivel az adóalany a novemberi adómegállapítási időszakáról beadott, illetve októberi adómegállapítási időszakáról az adószám jogerős felfüggesztését követően (pl. november 10-én) beadott bevallásában a fentiek alapján levonható adót, illetve előző időszakról áthozott csökkentő tételt nem szerepeltethet, így visszaigényelhető adó szerepeltetése ezekben az időszakokban fel sem merül. A decemberi adóbevallási időszakáról beadott bevallásában az adóalany, mivel az adószám felfüggesztése, a bevallás beadásának időpontjában már jogerősen megszűnt (feltéve, hogy az adószámot nem törölték), levonható adót, illetve előző időszakról áthozott csökkentő tételt már szerepeltethet ugyan, de az említett jogszabályhely alapján visszaigényelhető adó ebben a bevallásban még nem szerepeltethető. Természetesen, ha az adószám december 21-én törlésre kerül, az említett időszakokra vonatkozóan visszaigénylés lehetősége megszűnik. Amennyiben azonban az adószám felfüggesztését az adószám törlése nélkül szüntetik meg, és az adóalany a felfüggesztés időszakában keletkezett levonható adóját a soron következő adómegállapítási időszakra viszi tovább, az átvitt negatívum visszaigénylésére a soron következő adómegállapítási időszakról beadott bevallásában a megfelelő feltételek teljesülése esetén lehetősége lesz. Ilyen esetben ugyanis az adóalany a visszaigénylést már nem a felfüggesztéssel érintett időszakra, hanem az azt követő adómegállapítási időszakra alapítja. Példánkban tehát a decemberi adómegállapítási időszakról beadott bevallásban levonható adó igen, azonban visszaigényelhető adó még nem szerepeltethető. Amennyiben azonban a levonható adóból a fizetendő adó csökkentését követően fennmaradó részt az adóalany átviszi a januári adóbevallási időszakra, a januárról beadott adóbevallásban szereplő negatívum az egyéb törvényi feltételek teljesülése esetén visszaigényelhető, függetlenül attól, hogy annak esetleg olyan levonható adó is a részét képezi, amelyet az adóalany az előzőek szerint göngyölített. 13. oldal

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki főosztály 3223/1/2009. APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 4007689077) 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről A megfizetés és a kiutalás időpontja 37. (1) Az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót - ha e törvény vagy fizetési kötelezettséget megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. Ha az adóhatóság által határozattal megállapított adó törvényben előírt esedékessége előtt a fizetésre kötelezett gazdasági társaság cégbejegyzés nélkül szűnik meg, a megszűnés napján valamennyi, az adóév egészére fizetendő adó esedékessé válik. (2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi fizetési számláját az azt vezető pénzforgalmi szolgáltató megterhelte, fizetési számlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a pénzforgalmi szolgáltató vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják. (3) Az eljárási illetéket, ha az illetéktörvény másként nem rendelkezik, a kérelem benyújtásakor kell megfizetni. (4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy külön törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót 75 napon belül kell kiutalni. Ha a felszámolás alatt álló adózóval szemben ezen határidő alatt az igényelt költségvetési támogatással összefüggésben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés indul, vagy van folyamatban, a költségvetési támogatás kiutalásának határidejét az ellenőrzés megállapításairól hozott határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. Ha az adózó a kiutalási igényét a felszámolást, egyszerűsített felszámolást vagy a végelszámolást, egyszerűsített végelszámolást lezáró adóbevallásban terjeszti elő, a költségvetési támogatást felszámolás vagy végelszámolás esetén 60, egyszerűsített felszámolás vagy egyszerűsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell kiutalni, amely határidőt a lezáró adóbevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől kell számítani. Az adóhatóság a magánszemély jövedelemadó-bevallásában feltüntetett visszatérítendő adót, illetve költségvetési támogatást az igény (bevallás) 14. oldal

beérkezésétől számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jétől utalja ki. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától, b) 386 ha az ellenőrzés megkezdését vagy befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától, c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától kell számítani. (4a) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a visszaigényelt általános forgalmi adót, feltéve, hogy az adózó a kiutalási igényét nem a felszámolást (egyszerűsített felszámolást) vagy a végelszámolást (egyszerűsített végelszámolást) lezáró adóbevallásban terjeszti elő, a bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni, amennyiben az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet - melynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja - számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette vagy tartozása egészében más módon megszűnt, és a feltétel fennállásáról az adózó a bevallásában nyilatkozik. Ha a felszámolás alatt álló adózóval szemben ezen határidő alatt az igényelt költségvetési támogatással összefüggésben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés indul, vagy van folyamatban, a költségvetési támogatás kiutalásának határidejét az ellenőrzés megállapításairól hozott határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. E rendelkezés alkalmazása során az ellenértéket megfizetettnek kell tekinteni, amennyiben abból kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik a visszatartás. (5) A kiutalás napjának az számít, amelyen az adóhatóság az átutalásra megbízást adott. Költségvetési támogatás kiutalásának minősül az is, ha az adóhatóság gyakorolja visszatartási jogát. Ez esetben a kiutalás napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen az adóhatóság a visszatartott költségvetési támogatással az általa nyilvántartott adótartozás összegét csökkenti, illetőleg amelyen a köztartozást nyilvántartó szervezetnek történő átutalásról rendelkezik. 15. oldal

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról 55. (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). (2) 52 Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette, és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg - nevében, de más által kiállított számla esetében - az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet. 56. A fizetendő adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - a teljesítéskor kell megállapítani. Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok 57. (1) 53 Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés. (2) 54 Bírósági vagy más hatósági eljárás keretében bíróságnak vagy más hatóságnak nyújtott szolgáltatás esetében, ha az ennek fejében járó ellenértéket a bíróság vagy más hatóság határozattal (végzéssel) állapítja meg, teljesítés az ellenértéket megállapító jogerős határozatnak (végzésnek) a szolgáltatás nyújtójával történő közlése.58. (1) 79 Amennyiben a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja. (1a) 80 Az (1) bekezdéstől eltérően teljesítés a) a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja, amennyiben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége és a számla vagy a nyugta kibocsátása az elszámolással vagy 16. oldal

fizetéssel érintett időszak utolsó napját megelőzi, b) az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő hatvanadik nap, amennyiben az ellenérték megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik. (2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. alkalmazandó. (3) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) és (1a) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés történik a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, vagy b) egyéb, a (2) bekezdés és az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is. (4) 87 E nem alkalmazható a termék 10. a) pontja szerinti értékesítésére. 58/A. 59. (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani. (2) A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. (3) 57 E -t alkalmazni kell az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az adófizetésre a 140. a) pontja alapján az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. 60. (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót a) 58 az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani. (2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be. 17. oldal

(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani. (4) E egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. -ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani. (5) 59 E nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti. 61. (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely) a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy b) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget, a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg. (2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani. (3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani. (4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1)- (3) bekezdések szerinti - megállapítása között a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át, a fizetendő adót - az (1)-(3) bekezdésektől eltérően - az a) pontban említett esetben 18. oldal

a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani. (5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján vagy azt követően fizették meg. Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok 62. Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására e törvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók. 63. (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani. (2) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1) bekezdés szerinti - megállapítása között a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, a fizetendő adót - az (1) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani. Termék importjára vonatkozó különös szabályok 64. (1) Az 54. -ban említett esetekben teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi helyzetének [54. (1) bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott meghatározott eljárások [54. (1) bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli kikerülése. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az importált termék vámköteles, illetőleg mezőgazdasági lefölözés vagy más, a közösségi politika keretében meghatározott kötelező jellegű befizetés hatálya alá tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására az előzőekben említett kötelező jellegű befizetésekre e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni. (3) 60 Abban az esetben, ha az importált termék a (2) bekezdésben említett kötelező jellegű befizetések egyikének hatálya alá sem tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására a vámra e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni. 19. oldal

IV. Fejezet ADÓ ALAPJA Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében 65. Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja. VII. Fejezet ADÓ LEVONÁSA 119. (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. ] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. (2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. alkalmazandó, az adólevonási jog - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik. 120. Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított; b) 135 termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez - ideértve az előleget is, ha az adót a 140. a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti - kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított; c) termék importjához kapcsolódóan ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg cb) maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított; d) előleg részeként megfizetett; e) a 11. (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított [a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó]. 121. Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor 20. oldal

is, ha a terméket, szolgáltatást a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne; b) a 89. és 92., a 93. (2) bekezdése, valamint a 98-117. -ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja; c) a 86. (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy ca) a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy cb) az a 98. (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát. 122. (1) Annak a személynek, szervezetnek, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. (4) bekezdésén alapul, adólevonási joga az ott meghatározott feltételek teljesülésekor keletkezik. (2) Az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg a) a 6. (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az adóalanynak fizetendő adóként kellene megállapítania akkor, ha a termék értékesítése adóköteles lenne; b) a 6. (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a termék értékesítése után fizetendő adóként megállapított. Előzetesen felszámított adó megosztása 123. (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le. (2) Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító 21. oldal

termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés). (3) Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani. Adólevonási jog korlátozása 124. (1) A 120. és 121. -tól függetlenül nem vonható le: a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított adó; b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges; c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges; d) a személygépkocsit (ide nem értve a halottszállító személygépkocsit) terhelő előzetesen felszámított adó; e) a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó; f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó; g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas; h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó; i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó; j) az élelmiszert terhelő előzetesen felszámított adó; k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó. (2) A 120. és 121. -tól függetlenül nem vonható le továbbá: a) 136 b) a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást, c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást, d) a taxiszolgáltatást (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékében - a továbbiakban: SZJ -60. 22. 11), e) a parkolási szolgáltatást, f) az úthasználati szolgáltatást, g) a vendéglátó-ipari szolgáltatást, 22. oldal

h) a szórakoztatási célú szolgáltatást (SZJ 55. 40, 92. 33, 92. 34, 92. 72) terhelő előzetesen felszámított adó. (3) A 120. és 121. -tól függetlenül szintén nem vonható le: a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64. 20. 11 és 64. 20. 12), b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64. 20. 13), c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64. 20. 16-ból) terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka. Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek 125. (1) A 124. -tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha a) a 124. (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál; b) 137 a 124. (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. szerinti választási jogával; c) a 124. (1) bekezdésének d) - h) pontjaiban említett esetekben a terméket igazoltan a 6. (4) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint értékesítik; d) a 124. (2) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatást igazoltan a 15. szerinti szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe; e) a 124. (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be. (2) 138 A 124. -tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül a) a 124. (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja; b) a 124. (1) bekezdésének d)-g) pontjaiban említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja; c) a 124. (1) bekezdésének c) pontjában és (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a b) pontban említett szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be; d) a 124. (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. (1) bekezdés l) pontja alá tartozik, a 88. szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette e) 139 a 124. (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában 23. oldal