www.ungarn-in-berlin.de 15. szám, ára: 1,50 euró 2002. november/december Magyar Egyesület Berlin e.v. Idei koncerteseményünk: Bródy János! Kockázatok És Mellékhatások 2002. november 9., Collgeium Hungaricum: 1996 után ismét körünkben köszöntjük a magyar popmuzsika egyik meghatározó egyéniségét, az Illés és a Fonográf együttes megannyi emlékezetes számának szövegíróját, Bródy Jánost, aki már előző berlini koncertjén is élőben megmutatta, hogy szólókarrierje is töretlen. Akkor készült egyébként Zsebényi József tiszteletbeli tagunk itt látható felvétele. Az érdekes eseményről, amelyen bizonyára újabb ismeretekre tehetünk szert a gyógyszerészet világából, tavaszi számunkban olvasható majd riport. Beharangozónkat lásd az 5. oldalon Herzlichen Glückwunsch dem Förderverein Deutsch-Ungarische Freundschaft e.v. Oranienburg zum 10jährigen Jubiläum und weiterhin ein erfolgreiches Wirken! 10 Jahre Der Vorstand der Ungarischen Vereinigung Berlin e.v. Der Förderverein Deutsch-Ungarische Freundschaft e.v. Oranienburg (DUF) feiert in diesem Jahr sein 10-jähriges Bestehen und kann unter Leitung von Frau Christa Loerke auf ein Jahrzehnt sehr erfolgreicher Arbeit zurückblicken. Nach jahrelangen freundschaftlichen Kontakten zwischen dem damaligen Kreis Oranienburg und der Stadt Heves in Ungarn wurde der Förderverein im Jahre 1992 ins Leben gerufen. Vordergründiges Ziel war es, Schülern der Förderschulen des Kreises Oberhavel Begegnungen mit (Fortsetzung auf Seite 2) E számunk tartalmából: Hírek események programok Film irodalom Életek Sorsok: Nagy Iván Életem Új ízek Bözsike konyhájából Portugáliai utazás: Hat nap Lisszabonban Kinek az ünnepe is október 23.? Miért éppen Berlin? TV-műsor rejtvény
2002. november/december 2. oldal Neuer ungarischer Gesandter in Berlin Nachdem der frühere 2. Mann der Berliner Botschaft, Dr. József Czukor, im Sommer dieses Jahres seine Arbeit in Berlin beendet hatte, übernahm Dr. András Orgoványi am 1. September 2002 die Aufgaben eines Gesandten an der ungarischen Mission in Berlin. Olvasóinkhoz A Berlini Híradó mint mindig, ezúttal is nagy kapkodás közepette jelenik meg. Így most, sajnos, nem sikerült időben összeállítani az idei egyesületi események, estek, programok beszámolóit. Ezért aztán a tavaszi számig várnia kell annak, aki visszapillantásainkat keresi. És akkor majd egész évi krónikával jelenik meg a lap. Egyébként, ami az általános szerkesztői gondokat illeti, lásd: A szerkesztőség írja, a 3. oldalon. Lapunk következő száma a jövő évi közgyűlésre jelenik meg. Am 26. März 1959 in Budapest geboren, arbeitete der heute 43jährige nach seinem Studium an der Naturwissenschaftlichen Fakultät der Budapester Loránd- Eötvös-Universität, dann als Forschungsstudent von 1985 bis 1988 an der Akademie der Wissenschaften und promovierte 1988 (Dr. univ. rer. nat.). Nach vier Jahren freiberuflicher Tätigkeit trat er 1992 in den Dienst des ungarischen Außenministeriums und begann eine Diplomatenausbildung beim Auswärtigen Amt in Berlin. Von 1992 bis 1994 war er EG-Referent im Außenministerium in Budapest. 1994 wurde er Erster Sekretär an der ungarischen Botschaft in Bonn und arbeitete als Kontaktdiplomat zur deutschen EU-Ratspräsidentschaft. Danach leitete er von 1994 bis 1996 das Referat EU-politische Angelegenheiten im ungarischen Außenministerium, bevor er als Botschaftsrat für den Bereich EU-Angelegenheiten wieder für drei Jahre an die ungarische Botschaft in Bonn entsandt wurde. 1999 kehrte er für drei Jahre als Ministerialoberrat und Berater im Kabinett des Leiters des Staatssekretariats für EU-Integration im Außenministerium nach Budapest zurück. Folytatjuk a bemutató sorokat: Mint a Híradó legutóbbi számában megírtuk, április 1- jén hivatalba lépett Dropkó Erzsébet konzul asszony, akinek a fényképével azonban adósok maradtunk. Íme! Ungarische Kinder im Creativzentrum Oranienburg (2001) Herzlichen Glückwunsch! ungarischen Schülern meist aus sozial benachteiligten Familien zu ermöglichen. An dem jährlich stattfindenden Jugendaustausch nahmen zahlreiche ungarische und deutsche Schüler teil und lernten so Land und Leute, Kultur und Lebensgewohnheiten des jeweils anderen Landes kennen. An den ausgezeichnet organisierten sommerlichen Begegnungen wurden außerdem interessante Projektthemen bearbeitet, um die Auseinandersetzung mit aktuellen Themen der Völkerverständigung, Toleranz, europäischen Integration u.a. zu fördern. Auch mehrere unserer Mitglieder nahmen aktiv an diesen interessanten Begegnungen teil, beherbergten als Gasteltern an den sogenannten Familienwochenenden ungarische Gastschüler und verbrachten so erlebnisreiche gemeinsame Tage (Berlini Híradó berichtete in mehreren Ausgaben ausführlich). Der Vorstand der Ungarischen Vereinigung Berlin wünscht weiterhin viel Erfolg in der aufopferungsvollen Arbeit des Fördervereins und hofft, diese Glückwünsche auch persönlich bei der Geburtstagsfeier auf dem Empfang am 8. November 2002 in Oranienburg übergeben zu können! Dr. Hetey László
3. oldal 2002. november/december Tisztelt szerkesztőség, nagyon kellemetlen számomra bevallani, de sajnos még nem írtam le semmit, bár elvállaltam. Se ötletem, se jegyzetem. Esetleg majd máskor írok. Szívélyes üdvözlettel: Első Csalódás Na szia! Én nagyon szívesen elmegyek minden rendezvényre, minden kirándulásra, minden előadásra, minden koncertre, minden összejövetelre, vigyázok a pénzre, veszem a virágot, nagy örömmel olvasom az újságot de írni bele, azt már nem. Egyszerűen nem tudok írni. Puszi: Második Csalódás Kedves Barátom! Szeretem a társaságodat, a jó kedvedet, a tréfáidat. De azt a szívességet, hogy írni, azt nem hiszem, hogy meg fogom tenni Neked, ne haragudj. Nem tudok magyarul írni. Minden jót: Harmadik csalódás Negyedik Csalódás két havi e-mail termése: Uram! Majd írok nektek egy tanulságos és terjedelmes cikket az Internettel kapcsolatos új fejleményekről. Hamarosan elkészül a megígért cikk, csak még gyűjtök egy kis anyagot hozzá. Ma neki akartam látni a cikknek, de új főnököm lett, berendelte mindannyiunkat a munkaidő végén, és három heti kemény plusz munkát helyezett kilátásba. Kicsit más szemszögbe került a tervezett cikk témája, újra át kell gondolnom a felépítését. Mikor lesz lapzárta? Adtok még két hetet? Sajnos, nagyon kevés időm maradt az írásra, de igyekszem tartani a határidőt. Hát sajnos, jól ráéreztél, talán tényleg nem vagyok alkalmas cikkírásra. De majd legközelebb, érdekesebb témáról. Folytathatnám a sort. Nap mint nap kapja a szerkesztő az ilyen és ehhez hasonló lesújtó üzeneteket. Néha kifakadna: Emberek, kell Nektek ez a lap vagy sem? Ha kell, tegyetek is le valamit a közös asztalra! Mert hogy van ellenkező példa, azt alább igyekszünk bebizonyítani. Gyerekek, van még idő? Szereztem valakit, aki szívesen írna egy közérdeklődésre számot tartó cikkecskét. Puszi: Lap Rajongója Meddig kell a cikk? Oké, meglesz! Szervusz: Kávé Házi Hagyjad, ha nem írja meg más, majd én. Csak ne tedd alá a nevem, még azt hiszi valaki, az egész újságot én írtam meg. Szia: Cikk Átíró Újság mikor lesz? Jó, egy hónappal előtte küldöm az anyagot! Üdv: Házi Szerző Utóbbiak, sajnos, kevesebben vannak. No de mégis: Az Egyesületünk lapjáról van szó. És ilyenkor, év végén, új év küszöbén, miért ne fogadhatna javulást egyik-másik tagunk e kérdésben. Reménykedünk hát! Vigyázz, mert utolérnek! Óvatosan vezessünk gépjárművet Magyarországon, mert vége az eddigi liberális gyakorlatnak, és még kellemetlen meglepetés is érhet bennünket! Az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztályának tájékoztatása értelmében a külföldi állampolgárok Ma- gyarországon elkövetett közúti közlekedési szabálysértése esetén az alábbi eljárási rend kerül alkalmazásra: A külföldi állampolgár részére a lakóhelye szerint illetékes külképviselet kézbesíti a szabálysértési bírság kiszabásáról kelt határozatot egy befizető lappal együtt. A határozatban megadott bírság összegét az alábbi módon lehet kiegyenlíteni: Magyarországon történő postai befizetéssel vagy külföldön, postai vagy banki átutalással, a határozatban megadott számlaszámra (ez a határozatot meghozó rendőrkapitányság számlaszáma). Amennyiben a bírság megfizetésére megadott határidő (általában 45 nap) eredménytelenül telik el, akkor az érintettel szemben beutazási tilalom elrendelésére is sor kerülhet. A külképviselet a szabálysértési bírságok beszedésében nem járhat el.
2002. november/december 4. oldal Unser Autor im Februar 1998 bei der Ungarischen Vereinigung als Referent zu Gast Angesichts der schon für 2 0 0 3 beginnenden Veranstaltungsplanung ist es angemessen, einen kurzen Rückblick auf das auslaufende Jahr zu werfen. Die Deutsch-Ungarische Gesellschaft e.v. DUG wird bis zum Jahresende etwa 28 Veranstaltungen durchgeführt haben, darunter auch in Brandenburg und Mecklenburg-Vorpommern. Weitestgehend wurde dabei die arbeits- ungarischen Botschaft organisierten Berlin-Budapest-Tagen im Juni konnte zusätzliche Akzente setzen. Der Festakt zum ungarischen Nationalfeiertag im März führte reichlich über eintausend Freunde Ungarns zusammen; die DUG ist stolz, dass sie die ungarische Botschaft bei dieser gemeinsamen Veranstaltung mit dem Ehrengast, dem ungarischen Staatspräsidenten S. E. Herrn Prof. Dr. Mádl, unterstützen konnte. In dem Bemühen, kurzfristig auf aktuelle Geschehnisse zu reagieren, wagte die DUG das Angebot von Veranstaltungen, die nicht in herkömmlicher Weise über das Zwei-Monats-Programm des Collegium Hungaricum veröffentlicht werden. Als Voraussetzung dafür wurde ein Kreis von etwa 800 Interessenten erschlossen, die nur Klaus Rettel Die Deutsch-Ungarische Gesellschaft e.v. in Rückblick und Vorausschau teilige Vereinbarung mit dem Collegium Hungaricum berücksichtigt, wonach dieses in seinem Programm die Kultur im engeren Sinne darstellt, während die DUG sich mehr auf die (EU- und wirtschafts- )politischen Themen konzentriert. Im Bestreben, über den eigenen Mitgliederkreis hinaus über Ungarn zu informieren und für die Belange Ungarns neue Freunde zu finden, wurde ein gutes Dutzend der Veranstaltungen mit Kooperationspartnern durchgeführt. Zusätzlich zu der in der ungarischen Botschaft und im Collegium Hungaricum gebotenen Gastfreundschaft konnten mehrfach neue Veranstaltungsorte einbezogen (unter anderem Europäische Akademie, Rumänisches Kulturinstitut) und damit die Teilnehmerzahlen weiter erhöht werden. Als herausragend erfolgreich stellte sich auch in diesem Jahr wieder die mit dem Collegium Hungaricum gemeinsam durchgeführte Europa- Woche im Mai heraus; die Mitwirkung an den maßgeblich von der über E-Mail eingeladen werden; jeder kann sich vormerken lassen, auch wenn er nicht Mitglied der DUG ist (E-Mail: info@d-u-g.org). Ein Teil dieser Adressen wird nur im Hinblick auf bestimmte Interessengebiete aktiviert, dann aber zusätzlich zum Programmheft des Collegium Hungaricum angeschrieben, gewissermaßen zur Erinnerung. So konnte außerhalb des offiziellen Programms im September Noch in Arbeit: www.d-u-g.org, die Homepage der Gesellschaft mit dem neuen ungarischen Gesandten S. E. Herrn Dr. Orgoványi unmittelbar nach seiner Dienstaufnahme in Berlin ein Vortrag über den Beitrittsprozess Ungarns zur EU angeboten werden. Im Oktober wurde kurzfristig auf den positiven Ausgang des irischen Referendums über den EU-Vertrag von Nizza reagiert, und es konnte das weitere von den Beitrittsländern zu beachtende Verfahren bis hin zum eigenen Referendum der Ungarn über den EU- Beitritt (wahrscheinlich am 15. März 2003) mit dem irischen Presseattaché Herrn Dr. O Riain erörtert werden. Der vermehrten Propagierung zukünftiger, aber auch den Berichten über durchgeführte Veranstaltungen wird der Aufbau der Internetpräsenz der DUG unter www.du-g.org dienen, die bis zum Jahresende abgeschlossen sein soll. Bis dahin sind bisher drei Veranstaltungen im Angebot: am 26. November im Rumänischen Kulturinstitut ein Vortrag, in dem der Einsatz des Begriffes (Mittel-)Europa in der Politik untersucht wird, um in erster Linie eine abwehrende Haltung der (westeuropäisch ausgerichteten) EU zu begründen (Referentin: Frau Dr. Gabanyi von der die Bundesregierung beratenden Stiftung für Wissenschaft und Politik). Am 9. Dezember stellt Herr Prof. Dr. Pápay von der Universität Rostock in einer Multimedia-Show den ungarischen Freiheitskampf 1848/49 an Hand der von ihm in jahrelanger Suche zusammengetragenen Bilder der sogenannten Revolutionsmalerei dar. Auf der in diesem Jahr sehr spät stattfindenden öffentlichen Mitgliederversammlung der DUG am 17. Dezember in der ungarischen Botschaft wird um 17.00 Uhr der zu diesem Zeitpunkt als neuer ungarischer Botschafter hoffentlich bereits akkreditierte Herr
5. oldal 2002. november/december Sándor Peisch (von 1985 bis 1990 Gesandter an der ungarischen Botschaft in Bonn, von 1994 bis 1999 Botschafter in Wien) vorgestellt. Er wird das Jahr 2002 politisch würdigen, einen Ausblick auf das Jahr 2003 geben und insbesondere über die nur vier Tage zuvor vom Kopenhagener EU-Gipfel erwartete Einladung an Ungarn, der EU beizutreten, referieren. Auch die Leser des Berlini Híradó sind herzlich eingeladen, mit Herrn Peisch auf dieses denkwürdige Ereignis mit einem Glas ungarischen Weins anzustoßen. Anschließend stellt die DUG ihre Studie über die Integration der in Berlin und Brandenburg lebenden Ungarn während der letzten fünfzig Jahre öffentlich und im Beisein der Berliner Ausländerbeauftragten Frau Barbara John vor. Dankenswerter Weise hatten sich viele Mitglieder der Ungarischen Vereinigung an der vorbereitenden Fragebogenaktion in der Zeit um den Jahreswechsel 2001/02 beteiligt. Die Ergebnisse sollen gemeinsam auf der Veranstaltung erörtert werden. Dies wird auch möglicher Weise für viele die letzte Möglichkeit sein, noch einmal mit Frau John persönlich zu sprechen und ihr für die vielfache Hilfestellung in den letzten eineinhalb Jahrzehnten zu danken, falls der Berliner Senat ihre angekündigte Ablösung Anfang 2003 durchsetzt. Diese Überlegungen führen bereits in das neue Jahr. Auch dann wird es das Bestreben sein müssen, in Kooperation mit vielen Unterstützern die Arbeit der DUG auszubauen und neue Tätigkeitsbereiche zu erschließen. Auf der Mitgliederversammlung in der Jahresmitte werden turnusmäßig Präsidiumswahlen anstehen. Dabei wird eine Positionsbestimmung der DUG innerhalb der nicht-regierungsamtlichen Arbeit von und über Ungarn unerlässlich sein, um möglichst eine Intensivierung der weiteren Arbeit trotz sinkender finanzieller Unterstützung durch Sponsoren zu erlangen. Doch das ist dann schon ein neues Thema für einen Artikel im nächsten Híradó. Die Redaktion. Újra Itt Van! Hat évvel ezelőtt volt először vendégünk Bródy János. Azóta sok minden történt vele és velünk is. Megváltozott körülöttünk a világ, de azért Bródy neve megmaradt régi csengésében és fényében. Azok számára, akik esetleg nem ismernék még őt, illetve már talán nem tudják őt hova tenni, és talán mindannyiunk számára egy kis emlékeztető a művész életéből. Tini pályafutása az Illés zenekar megalakulásával kezdődött 1964-ben. Ő volt az, aki nem csak az akkori nemzedéknek az életérzését próbálta tolmácsolni, hanem sokaknak segített eligazodni, sőt sokan éppen a dalszövegek alapján tanultak meg szabadon véleményt formálni. Az Illés zenekar 1973-ban külső és belső feszültségek következtében felbomlott. Ezt követte a Fonográf korszaka. A Fonográf nem pusztán zenekar, hanem alkotóműhely is volt: Itt készültek Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezei, amelyek értelmi szerzője elsősorban Bródy János volt. Szövegeit ebben az időszakban még a korábbinál is erősebben cenzúrázták, de ő mindig megtalálta a lehetőséget arra, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen. Szólókarrierje 1978-ban kezdődött a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival. A műsor már akkor Az utca másik oldalán címet viselte, kifejezve az alkotóművész magatartását. Ezzel a címmel látott Bródy János menedzserének és pénztárosunknak társaságában, 1996-ban: Tulajdonképpen a sikeres koncert egyik titka, ha ők hárman jól megvannak egymással napvilágot 1994-ben negyedik önálló lemeze. Előtte 1980-ban a Hungarian Blues, 1985-ben a Ne szólj szám és 1989-ben a Hang nélkül örvendeztette meg Tini rajongóit. Életművében természetesen nagyon jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek, amelyek szövegét ő írta: Kőműves Kelemen 1982, zeneszerző Szörényi Levente István, a király 1983, zeneszerző Szörényi Levente Doktor Herz 1988, zeneszerző Tolcsvay László Fehér Anna 1988, zeneszerző Szörényi Levente Kiátkozott 1997, zeneszerző Szörényi Levente És még folytathatnám a sort, de visszatérek az önálló korszakhoz, hiszen ez a jelen, ami azt jelenti, hogy természetes mindennapi megjelenésével egy szál gitárral kiáll elénk a Magyar Ház színpadán és bemutatja Kockázatok és mellékhatások című új lemezét. Persze a régi szép dallamok is elhangzanak, és remélem, telt ház előtt fogunk majd visszaemlékezni a régi szép időkre is. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk! Robotka József
2002. november/december 6. oldal A Berlini Magyar Híradó most már másodszor kért fel, írjak néhány sort az életemről a Híradó számára. Az első alkalommal sikerült még a kérés teljesítését elhárítanom, mondván, kit érdekelne az, hogy mi mindent műveltem eddig, és hogy miért lett belőlem az, ami végül is lettem. De a szerkesztők igyekezete most valamivel kitartóbb volt: meggyőzni arról, igenis fontosnak tűnik nekik, hogy én is írjak magamról. Pont én, lévén, hogy sokan ismernek Berlinben. Nos, miután lényegesen egyszerűbb a computerhez leülni és írni, mint valamilyen ellenérveket találni, engedtem a kényszernek. Az ok, hogy oly sokáig óvakodtam e sorok leírásától, a meggyőződésem, senkit nem érdekelhet valóban, ki is vagyok. Egy a sok itt élő magyar közül, többnek talán nem is szimpatikus. Hozzá jön azonkívül, hogy életem teljesítménye szerintem nem eléggé jó, és így az emberek e sorok olvasása után valószínűleg rosszabb véleménnyel lesznek rólam, mint előtte. Való tény: nincs mivel dicsekednem. Sok minden, amit szerettem volna életemben elérni, nem sikerült, hogy miért, ki tudja: így hozta a sors. Például: mindig szerettem volna hivatalnok lenni, mint apám is volt. Nem lehettem, mert annak idején még nem voltam német állampolgár. Szerettem volna középiskolai matematikatanár lenni, nem lettem, mert gimnáziumi tanáraim szerint az a fizetés éhbér, nem elég egy család fenntartásához. Szerettem volna belépni egy kolostorba, de a lányok annak idején túl szépek voltak hozzá. Az érettségi osztályom minden évben tart találkozót, és ha ott körülnézek, alig vannak néhányan köztünk, akiknek a neve elől hiányzik a Dr. jelző, vagy pedig a Prof. Dr. Mindannyian többet értek el nálam. A sors nekem úgy hozta, hogy még a diplomám előtt ott kellett hagynom az egyetemet. Lehet ezzel dicsekedni? És mit értem el? Elértem 65 életévet és egy háromgyerekes családot. Elértem azt a tudatot, hogy az utóbbi harminc évben többet sikerült az itt élő magyarságért tennem, mint néhány más magyarnak. Elértem, hogy három gyermeket becsületben fel tudtam nevelni, negyven éven keresztül egy feleséget elkényeztetni, tudtam anyámat, húgomat, két keresztlányomat Magyarországon minden irányban támogatni. Büszkeségem: fiamnál júliusban megszületett az első unokám. Négy nyelvet beszélek, még kettőt értek úgy-ahogy. Elértem, hogy 13 Egy huszadik századi átlagos magyar sors Nagy Iván: Életem éven keresztül vezethettem az itteni magyar katolikus egyházközséget. Végül elértem azt, hogy most, amikor az egyházközség vezetését leadtam, csupán néhányan mondták a hívek közül: na, hála Istennek megy, és a legtöbbje azt mondta: kár hogy mégy, mi lesz most velünk? Tehát önéletrajz a Híradó számára. Egy otthoni magyar, főleg ha oly idős mint én, ha megkérik, írja meg néhány mondatban élete történetét, könnyű helyzetben van. Az íróasztalában legalább egy tucatnyi, ha nem több, önéletrajz fekszik. Az ő problémája inkább az: melyiket vegye elő. Mert ugyebár, legalább egy tucatnyit kellett írnia és írt is élete folyamán, egymástól mind különböző változatokat, mert 1940 és 2000 között annyiszor változott az irány, az, amit az embertől hallani akartak vagy elvártak, és mindenkiben volt annyi udvariasság, hogy a szegény káderfelelőst nem akarta zavarba hozni például azzal, hogy felmenőit nem az épp akkor közkedvelt színben tüntette volna fel. Az utóbbi ötven évben mindig akadt valami, amit illett elhallgatni, ha az ember egy állásra pályázott. Így lett a rengeteg KISZ- és párttagból mára forradalmi ellenálló. Könnyű ma egy volt állami vezetőről azt mondani: jellemtelen alak volt. Én azt mondom: ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Mit tettem volna én akkor az ő helyében? Szerintem könnyebb visszavonulni (esetleg meghalni), mint helyt állni, és a lehetőségek közt a célért, a népért harcolni. Kétféle ember van: jó és rossz. De az a jellemtelen, aki meggyőződését ma megtagadja, aki nem tudja, honnét jött, kinek tartozik hálával? Nos, én életemben csupán egy önéletrajzot írtam, 1955-ben, amikor az egyetemi felvételre jelentkeztem, de miután ez a papír már nem áll a rendelkezésemre, így neki kell rugaszkodnom, hogy átgondoljam: mi minden történt velem életem 65 évében, mit is mondjak el magamról? 1937-ben születtem Budán, az I. kerületi János kórházban. Apám családja Szegedről származott, de már az ő apja is Külső-Erdélyben született, a Déva melletti Zámon (108 kataszter most kis- vagy középbirtok?). Apám is ott született 1883- ban, szüleit még gyerekként elvesztette. Budapesten járt egyetemre, a bölcsészeten végzett, majd az első világháborút végigharcolta. Mint főhadnagy ott állt Trianon után haza nélkül, rang nélkül, állás nélkül. Erdély elveszett, magyar hadsereg akkor nem létezett. Így a kereskedelmi minisztériumba került és miniszteri számvevőségi főtanácsosként került vissza a
7. oldal 2002. november/december második világháborúban a vezérkarba. Anyám 26 évvel volt fiatalabb nála, született az ország túlsó végén, Mosonszentmiklóson. Az ő egyik nagyanyja Regensburgból származott, apám anyja román volt. Ilyenek vagyunk mi magyarok. Mégis egyik meggyőződésem: gyermekeinket itt kint is meg kell tartanunk magyarságunk számára, magyar nyelvünk és kultúránk számára. Egy gyerek nem attól magyar, hogy egy magyar faluban a boltban kenyeret tud vásárolni, hanem hogy ismeri Petőfit, Aranyt vagy Berzsenyit, és meg is érti, amit olvas. A magyar kultúra a legnagyobb kincsünk, nem szabad hagynunk elveszni. Anyám 1944-ben visszakerült velem és húgommal Mosonszentmiklósra. Miért? Nem önszántából: Apám 44-ben meghalt, utána két hónappal kibombáztak bennünket, és ő ott állt két kisgyermekkel, férj nélkül, lakás nélkül és pénz nélkül. A negyvenes évek végén a pont érvényes szemlélet szerint nem kívánatos állapotú személy volt. Apja nagyparaszt (20 hold, dehogy kulák), elhunyt férje értelmiségi és osztályidegen. De ennek ellenére ő éjt nappá téve gürcölt, felnevelt bennünket, taníttatott nyelvre, zenére, és én büszkén kijelenthetem: soha az életben nem fogok annyit tudni dolgozni (és nem is akarok), amennyit szegény anyám értünk dolgozott. Igaz, minden nyáron a cséplőgép mellett kerestem, hogy élni tudjunk. Ki tudja ma már, mit jelent az: masinázni. Reggel öttől este fél tízig a porban, hat héten keresztül minden nap, zsákolni, nyársalni! Jó, hogy a mai gyerekek ezt már nem tudják. 1955: érettségi a Győri Révai Miklós Gimnáziumban. Büszke vagyok ma is, hogy Révaista vagyok. Orosz tagozat, heti 9 oroszórával, kitűnő érettségi. Utána az általános mérnöki kar a Budapesti Közlekedési Műszaki Egyetemen, 55 szeptemberétől, volt fizikatanárom, Dr. Maróth Rezső közbenjárására, mert ugyebár: osztályidegen voltam. Ott orosz regényeket olvastam meg a Komszomolszkaja Pravdát naponta, mert járattam, Pesten a Bástya moziba jártam, ahol csak orosz filmek mentek, magyar felirat nélkül. A második évfolyamban az októberi események, letartóztatás már csütörtökön, 25-én a parlamenti vérengzés után a Nádor utcában, csodálatos módon kiszabadulás, aztán aktív részvétel az elején (te tudsz oroszul, gyere, fordíts a katonáknak!), de egy hét múlva elhagytam Budapestet (gyalog, a kertek alatt Bicskéig, mert a város már az oroszok gyűrűjében be volt zárva). Forradalom. Nem szeretem ezt a szót, az én mottóm mindig inkább az volt: szeressétek egymást. Soha nem volt fegyver a kezemben a katonai szolgálaton kívül Mezőtúron. Mikor a Szabad Európa Rádióból 25 évvel később megtudtam, hogyan lincselték meg a Köztársaság téren Szabó Lajos alezredest, aki a laktanyaparancsnokom volt, sírtam. Azok, akik akkor a csőcselékhez tartoztak, ma kitüntetést szeretnének kapni és az ő gyerekeik, unokáik mondják meg, ki ünnepelhet. November 17-én át Ausztriába, karácsonykor tovább Franciaországba, Grenoble, egyetem, ösztöndíj nincs, Hollandia, Essen, műszaki rajzoló Krupp-nál, és 1957 szeptember óta Berlin, szünet nélkül, máig. Röviden hangzik, de hosszú volt. Húsz évesen kerültem Berlinbe, a Műszaki Egyetemre. Itt is általános mérnöki kar (Fakultät für Bauingenieurwesen), de: ösztöndíj nincs, elismerés mint politikai menekült nem lehetséges, azt már megkaptam a franciáknál. Miért jött át Franciaországból? Menjen vissza, mondták a hivatalokban. Nos, tanultam és dolgoztam egy időben, aztán megnősültem (elvett a feleségem!), jöttek a gyerekek. Három gyermekem született, Elisabeth, Esther és Matthias, akiket igyekeztünk becsületes emberként felnevelni, minden anyagi nehézség mellett. Így ott kellett hagynom az egyetemet és dolgoztam. Sorrend: Institut für Verkehrswesen, Nixdorf Computer AG, Datum e.v. Bonn, Statistisches Landesamt Berlin. Közben három év teológia, csupán érdeklődésből. A statisztika és az adatfeldolgozás mellett (25 éven keresztül mint rendszerelemző felső beosztásban) hét éven keresztül a munkatársak érdekképviseletében is dolgoztam (Personalrat). 1959-ben beléptem a szociáldemokrata pártba (SPD), mivel akkor is az volt és azóta is az a meggyőződésem: az én szívem a baloldalon dobog. A teológiához is így kerültem: Azért élünk a világon, hogy a szociális igazságtalanságokon változtassunk. Keresztények is nem azért vagyunk, hogy okvetlenül
2002. november/december 8. oldal magunk a mennybe kerüljünk annak idején azt majd eldönti a Nagy Bíró az utolsó ítéleten, hanem hogy azon dolgozzunk: felebarátainknak ne csak azt ígérjük, a túlvilágon jobb lesz nekik, hanem azért tegyünk valamit, hogy már itt e világon is jobb életük legyen, lehessen. 1989-ben Fejős Ottó főlelkész beleegyezésével megbízott a berlini püspöki helynök és a lelkipásztori decernátus vezetője: igyekezzem itt Berlinben a magyar egyházközséget ismét feléleszteni. Már 1935 óta van Berlinben magyar lelkipásztori munka a katolikus egyházon belül, ezt kellett most folytatni és szervezetileg ismét felépíteni. Itt is szerveztem, mint mindig. A nem német nyelvű egyházközségeknek kiharcoltam azt a pénzt, amit a németek is megkapnak, nekünk cserkészotthont szereztem (több mint három éves harc), anyagi hozzájárulást kunyeráltam az egyházközség mindennapi költségeihez, évente lelkigyakorlatot szerveztem, bár a látogatottság gyér volt, a magyar részről tapasztalható ellenállást az ökuméniával szemben próbáltam nem észrevenni, a berlini magyar protestáns lelkipásztori munkát támogattam, úgyszintén a nemzetközi keresztény gyülekezetek konventjének munkáját. Körlevelet írtam a hívek számára, minden hónapban négy oldalt, amiről az olvasók azt mondták: Az újságot nem olvasom, de a te körleveledet igen. Szerintem ez volt többek közt, ami összetartotta 13 éven keresztül a híveket. Utólagos kérdés, most, miután nem kellettem tovább: érdemes volt? Válaszoljon, aki akar. Mindamellett konzervatív beállítottságú is vagyok. A zenében nekem már Mozart túl modern (15 éven keresztül énekeltem egy gregorián kórusban, kizárólag latinul), festészetben nekem csak az úgy kb. 1900 előtti tetszik, nem iszom, nem Egy huszadik századi átlagos magyar sors Nagy Iván: Életem táncolok, mindig hangoztatom, hogy a történelemi gyökerek ismerete nélkül nem lehet a mai fejlődésből semmit megérteni stb., stb. Társadalmi munka? Aki ismer, tudja, hogy a nélkül nem is tudnék élni. Életem egyik fő irányelve: az ember társadalmi lény, kötelessége a társadalom azon részéért, amely körülötte van, valamit tenni. 13 éven keresztül megpróbáltam a magyarokat itt együtt tartani, vallásos nevelést adni nekik bibliaórákon, lelkigyakorlatokon, körlevelekben, személyes beszélgetésekben. Felnőtteket készítettem fel keresztelésre, esküvőre, betegeket látogattam stb. Temettem, prédikáltam, harcoltam a különböző hivatalnokokkal az egyházközség érdekében, az óvodások és cserkészek érdekében. A külföldiek lelkipásztori konferenciája 1996-ban a Pasztorális Tanácsba delegált, az érsekség legmagasabb grémiumába. Ott most hatodik éve képviselem a nem német anyanyelvű híveket. Az ökuménikus munkát mindig segítettem, prédikáltam Drezdában, Hannoverben, Bielefelden stb. Meggyőződésem, a Mindenható nem azt nézi, melyik felekezetben kereszteltek meg valakit, hanem, milyen lélekkel hisz Istenben és segíti felebarátait. Eredmény: ez év júliusában kénytelen voltam ezt a munkát abbahagyni, nem azért, mert nem bírtam fizikai vagy lelki erővel a lelkipásztori munkát, hanem mert nem bírtam lelki erővel a harcot személyek ellen, akik nem akartak engemet személy szerint. De kitüntetésnek tartom, hogy az érsekség megkért, a grémiumokban dolgozzak tovább. Más: Mindemellett most már a tizedik éve dolgozom a bűnügyi bíróságon mint esküdt. Mivel elmúltam 65 éves, csupán még két évig lehetséges ezt a munkát végeznem. A Magyar Egyesületben alapítása óta tag vagyok. Sajnos, más elfoglaltságok és a késő kezdések miatt nem minden rendezvényen tudok részt venni. Mivel foglalkozom még? 1970 óta szervezem az érettségi osztályunk évi találkozóit Győrött, innét Berlinből. Gimnáziumomban is tartok néha előadásokat. Támogatom a Collegium Hungaricum újjáépítését részben az én bűnöm is, hogy a telkünket a Dorottya utcában visszakaptuk és remélem, hogy alkalmam lesz a kész épületet is még valamikor meglátni, és benne még néhány éven keresztül közreműködni az itteni magyarságért. Sajnálom, hogy azt kell mondanom, ígérnem: velem továbbra is lehet számolni. Ez a beszámoló nem csupán életrajzi adatok közlése. Valakit szerintem csak abból lehet megismerni, ha felfogását is ismerjük, elveit, meggyőződését. Így talán túl hoszszú lett ez életrajz. Bocsánatot kérek érte.
9. oldal 2002. november/december Zsolnai Hédi: FORRADALOM! 1956 (egyéni emlékezés idegenben ) München, 2002. október 23. Októberi Forradalom! De szerettük egymást Nagyon. Hittük, ez már így lesz mindig. De a magyar kivetkedzik formájából igen hamar S újra egymásba belemar! Így lesz ez már tán örökre, Szomorú a lelke tőle annak, aki csak jót akart, mert hát abba is belemart honfitársa, leg- barátja, gonoszkodás egyre-másra! Saját vére sem kímélte. Így megy ez sokezer éve. Így volt, s így lesz, s én nem hiszem, jöhet, ki változtat ezen? Annak Szentnek kéne lenni, ki képes lenne elérni; Szeressük egymást, emberek. Ó, miért, miért nem lehet? Soha nem fogom érteni, miért jó másnak véteni, s nem segíteni szeretettel; mivé leszel így, ó, ember? Októberi Forradalom! Emlékeznünk kéne nagyon! Epilóg: S mit érezhet mindebből egy ilyen O.V., ki a forradalmat is csak felhasználja önmutogatásra szánalmas pária! Demnächst im Híradó In unserer nächsten Ausgabe beginnen wir mit Auszügen aus dem Buch Grüsz mir mein Ungarland von Dr. Alfred Krautz über den langen Weg der Bertuschka Lauff von Oberungarn nach Oldenburg. Das bis jetzt nur als Fragmente eines Manuskripts vorliegende Werk des Kunstwissenschaftlers und Autors wurde auf dem Stammtisch der Ungarischen Vereinigung am 1. November 2002 vorgestellt und findet sicher interessierte Leser! Nyílt levél a Magyar Köztársaság berlini Nagykövetének! János Usztics, 13351 Berlin, Otawistr. 37 Prőhle Gergely Nagykövet Úr Magyar Köztársaság Nagykövetsége Berlin, 2002. október 28. Tisztelt Nagykövet Úr! Már régóta érlelődött bennem, amit most megírok a magam, a Berlini Magyar Kolónia és ahogy gondolom, minden Berlinben élő magyar nevében. Nem tudom, mire vezethető vissza az ismeretségünk kezdete óta Önben lezajlott negatív változás. Kezdetben Ön igen szívélyes és barátságos nagykövet volt. Azóta Ön eltávolodott tőlünk, itteni magyaroktól, eltörölte, megváltoztatta évtizedes szokásainkat. Az Ön rendezvényein megszűnt a magyar szó, nem énekeljük a Himnuszt. Mi minden magyar ünnepségen emelt fővel, büszke szívvel énekeltük Himnuszunkat, magyar ünnepi beszédet hallgattunk, esetleg lefordítva németre. Ön a legutóbbi március 15-i ünnepségen egy mondatot mondott magyarul, azt, hogy nem fognak magyarul beszélni. Ehhez valóban tartotta magát a másik két jeles magyar személy is, és sikerült az egyik legszebb magyar nemzeti ünnepünket egy további magyar szó nélkül érzelmileg tönkretenni. Mire vezethető vissza ez a viselkedés? A német nyelvtudásuk bemutatására, egymással versenyezve? Az átéltek és a történtek után felvetődik a kérdés: Mennyire magyar ember Ön a szívében? Ki meri-e Ön igaz lelkiismerettel jelenteni, hogy szíve szerint igazán tudja képviselni hazánkat, magyarságunkat és minket mindannyiunkat, magyarokat? A történtek után azt hiszem, nem. Tudja, mi átéltünk már néhány nagykövetet, mert Önök jönnek és mennek, de ilyen nem volt még egyiküknél se, mint Önnél. Ilyen irányú viselkedésének a csúcspontja az, hogy bennünket magyarokat, a berlini magyar egyesületeket kizárt az október 23-iki nemzeti ünnepünk közös megünnepléséből. Ha legalább tudtuk volna ezt előre, akkor szerveztünk volna saját ünnepséget. Ön volt az első, aki ezt megtette velünk, és az én érzésem szerint ezt sohasem bocsátjuk meg Önnek. Lehet, Önnek jobban tetszik magát németekkel és más nemzetiségű, elsősorban szívesen evő vendégekkel körülvenni. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy ezeket a vendégeket édeskeveset érdekelte az Ön és a másik két jeles magyar személy hazánkról, történelmünkről németül tartott beszéde. Ön láthatta volna: Ezek a vendégek csak arra vártak, hogy a büfé meg legyen nyitva. Mi vagyunk azok, az itt élő magyarok, akik alakítjuk hazánk képét más emberekben, akik viselkedésünkkel megbecsülést szerzünk hazánknak. Mi adjuk tovább a kultúránkat, amihez sosem kapunk Öntől semmi segítséget. Mi mesélünk hazánkról pozitívan, és hisznek nekünk, mert nekünk barátaink vannak itt és munkatársaink, akikkel együtt élünk. Ez természetesen minden országra érvényes. Önök csak jönnek és mennek! Ezt soha ne felejtse el, ha megmaradna a diplomáciai pályán. A levél másolatát megkapja a Magyar Külügyminisztérium, a Magyarok Világszövetsége, a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD) és a keletnémetországi magyar szervezetek. Tisztelettel Usztics János, a Berlini Magyar Kolónia tagja A Magyar Egyesület sok tagja is nagyon szomorú volt, amikor egymástól hallotta: Én, sajnos, nem. Én sem kaptam meghívót 23-ra! Legalább tudtuk volna ezt időben! És a fő kérdés marad: Milyen lesz vajon a Nagykövetség március 15-iki ünnepsége? Reméljük, hogy más, mint amilyen ez az október 23-iki rendezvény volt!
2002. november/december 10. oldal Volker Voss DÉJÁ VU Kunst gegen Schnelllebigkeit und Umweltverschmutzung Wie man mit Tiefgründigkeit der Schnelllebigkeit unserer Zeit entgegenwirken kann, demonstrierte Zsuzsa Péreli den Berlinern am 17. Oktober 2002 an Hand ihrer Kunstwerke. Ihre aus Gobelin und Papier geschaffenen Kunstobjekte, die überwiegend den Menschen und sein geistiges Umfeld darstellen, waren bis 7. November 2002 im Collegium Hungaricum zu sehen. Viel Kraft und Energie, aber auch Zeit steckt Zsuzsa Péreli in die Kreation ihrer Kunstwerke. Einige ihrer Gobelinarbeiten ziehen sich bis zur Fertigstellung bis zu einem Jahr hin. Bevor ich mit einem Bild beginne, muss es bereits im Kopf fertig sein, sagt sie. Dann geht es zunächst mit der Bleistiftspitze an die Arbeit, und so entsteht langsam und tiefgründig auch das plastische Bild. Für ihre Arbeiten wurde sie schon vielfach ausgezeichnet. Das Déjá Vu-Erlebnis muss sich der Betrachter jedoch selbst erarbeiten, so Peter Sowa, Geschäftsführer der Auslandsgesellschaft Nordrhein-Westfalen e.v., zur Ausstellungseröffnung. Dabei sei es besonders wichtig, auf die Feinheiten zu achten. Wie erwartet, stand an diesem Abend nicht nur das visuelle Erlebnis auf der Tagesordnung. Ehemann László Tolcsvay sorgte zusätzlich für einen Hörgenuss. Doch war das nicht die einzige Gelegenheit, mit dem Künstlerehepaar in Kontakt zu kommen. Zwei Tage später lud noch die Ungarische Vereinigung zu einem Plauderstündchen mit den beiden Budapestern. Bei einem Glas ungarischen Wein gab es viel Gelegenheit zum persönlichen Kennenlernen. Dabei brachte Zsuzsa Péreli nochmals ihre Freude über das zahlreiche Erscheinen von Besuchern zur Ausstellungseröffnung zum Ausdruck. Bei ihrer ersten Präsentation in Berlin vor 11 Jahren kamen nämlich nur drei Leute. Die Postboten streikten damals, und die Einladungen konnten nicht pünktlich zugestellt werden. Nichtsdestotrotz kamen im Nachhinein noch viele Kunstliebhaber, um die Ausstellung zu sehen, erinnert sie sich. Außergewöhnlich ist ihre Arbeitsweise: Viele ihrer Ideen entstehen schlicht auf der Metrorolltreppe. Ich beobachte die Menschen und speichere sie in der Erinnerung, erläutert sie. Bereits mit vier Jahren malte sie Menschen, worauf sie dann beschloss, Malerin zu werden. Aber es sind nicht nur Menschen, die sie interessieren. So fiel ein aus Gobelin gefertigtes Bild auf der Ausstellung aus dem Rahmen. Es zeigt ein Landschaftsmotiv, das überwiegend mit zerknüllten Bierdosen und anderem Müll verdeckt ist. Natürlich sei dies ein Hinweis auf die Umweltsituation, lässt sie durchblicken. Es zeige die Vermüllung unserer Gesellschaft die Umweltverschmutzung ebenso wie die kulturelle und die geistige, und zwar weltweit. Die Menschen merken schnell, hier ist etwas nicht in Ordnung. Und ihre Sprache wird überall verstanden. Mittlerweile kann sie auf 18 erfolgreiche Ausstellungen im In- und Ausland zurückblicken. Ehemann László auf seine kritischen Texte von früher angesprochen: Musik hat einen Freiheitsdrang, was das System natürlich irritierte. Doch sei ihm seine Kritik damals gar nicht so bewusst gewesen: Es war Kritik aus reinem Jugenddrang heraus. Und die Zukunft? Tolcsvay schreibt gerade die Musik für einen ungarisch-italienischen Film. In mehreren deutschen Städten wird demnächst das Musical Gottes Geld von Dickens aufgeführt, für das er ebenfalls die Musik schrieb. Ehefrau Zsuzsa liegen viele Bestellungen vor, beispielsweise Kollagen aus Gobelin wünscht sich ein Budapester Krankenhaus. Ob sie sich bei ihrer Arbeit nicht in die Quere kommen? Nein, Zsuzsa arbeitet im Erdgeschoss, László im zweiten Stock, merken sie scherzhaft an. Und um beim Scherzen zu bleiben: Auf die Frage nach dem Engagement Zsuzsa Pérelis in Sachen Umweltschutz verriet sie, dass in ihrem Garten alles biologisch angebaut wird und: Wie Sie sehen, lebe ich immer noch!
11. oldal 2002. november/december Lutz Lorenz Stille Begleiter des Zelluloid Ungarische Stummfilmplakate in Berlin Mit einer Präsentation ungarischer Stummfilmplakate aus den 1910er Jahren des letzten Jahrhunderts setzte das Collegium Hungaricum in Berlin seine Reihe mit kinematographischen Ausstellungen fort. Die wiederum von Miklós Kőniger, dem seit vielen Jahren in Berlin lebenden Sammler und Kurator, ins Leben gerufene Ausstellung, wurde nach den Expositionen zu Lya de Putti oder Martha Eggerth-Kiepura zweifellos wieder ein Publikumsmagnet an der Touristenmeile rund um den Alexanderplatz. Von den Filmen sind nur wenige geblieben, etwa 90 % sind verschollen, zerfallen, oder wurden einfach weggeworfen, nachdem man sie gezeigt und gesehen hatte. Warum ihre Ankündigungen, die Kinoplakate blieben, bleibt ein Rätsel, sie haben einen würdigen Platz im Ungarischen Filmarchiv gefunden. Als Auswahl aus der reichen Sammlung des Landesfilmarchivs in Budapest waren 32 von ihnen in Berlin zu sehen, alle ab 1910 entstanden, als die Bilder laufen lernten. Bevor die großen Zeiten des Kinos begannen, zeigten sie, reißerisch aufgemacht, oft nur banale Episoden aus dem Alltag, waren bald wieder vergessen. Und doch spielten sie eine wichtige Rolle, waren die Topmeldungen ihrer Zeit, die Nachrichten unserer Urgroßeltern. Technische Entwicklungen Den Kinoplakaten kam, zeitgleich mit der Salonfähigkeit und Massenkonsumtion des abendfüllenden Leinwandspektakels, die Entwicklung der Lithographie zu Gute. Etwa ab 1910 war es möglich, in riesiger Auflage Plakate herzustellen. Die meisten in der Berliner Ausstellung, oft gewaltig kitschige Schinken, stammen aus den Druckmaschinen des Hauses Seidner in Budapest. Später zeigen sie auch die Ankündigungen der großen Erfolge des ungarischen Films, etwa der Streifen von Mór Jókai oder Imre Földes, Produktionen der Lux-Film, der Phönix oder der Gloria-Film. Ildikó Berkes, aus Budapest zur Ausstellungseröffnung angereiste Vizedirektorin des Ungarischen Filmarchivs, ließ wissen, dass die Kinoplakate oft besser waren als die Filme selbst. Sie haben bis heute im Gegensatz zu den Streifen eine Zeit überdauert, in der die Frage noch nicht ganz entschieden war, ob ein Film Kunst oder nur Ware sei. Viele herausragende bildende Künstler ihrer Zeit haben sich am Kinoplakat versucht, widerspiegelten den Zeitgeschmack und die Sehnsüchte der Konsumenten. Artefakte ergänzen Liebevoll beigefügt waren den stummen Zeugen an den Wänden des Collegium Hungaricum Artefakte der Stummfilmzeit. Wieder- um aus der Sammlung Werner Mohr und Miklós Kőniger fanden sich in den Ausstellungsvitrinen Portraitbildchen der großen ungarischen Mimen, Charlestonkleider, Filmschlagernoten und die unentbehrliche Rose aus dem Knopfloch. In der Foyergalerie dann ein Ausflug in die neuere Geschichte des ungarischen Kinoplakates. Erzébet Koleszárs Filmplakate von 1969 bis heute zeigten Plakatkunst in den Techniken unserer Zeit: Grafiken, Zeichnungen, Fotografiken, Adaptionen zur Muppet Show oder ein gemaltes Belmondo-Portrait. Der kaum fassbare Übergang fasziniert mich, so die Künstlerin, mich interessieren die Nuancen, alles, was die Welt lebenswerter macht. Nostalgie ist beliebt. Wollen wir nicht alle einmal in einem Film spielen, in ihm leben, so Márton Méhes, Vizedirektor des Collegium Hungaricum in Berlin. Mit der Ausstellung zu ungarischen Stummfilmplakaten ist es seinem Haus bis zum 31. August gelungen, die Berliner und ihre Sommergäste in die gute alte Zeit zu entführen, ein wenig träumen zu lassen von der großen Liebe, dem starken Mann, dem verführerischen Vamp, inmitten des hektischen Berliner Stadtzentrums.
2002. november/december 12. oldal Magyar Egyesület Berlin e.v. Karácsonyi ünnepségünket 2002. december 14-én a Berlini Cserkészcsapattal és a Magyar Kolóniával együtt, batyusbál alapon tartjuk meg. A cserkészek 17 órakor a moziteremben Betlehemes és egyéb játékot adnak elő, amire szeretettel külső közönséget is várnak. Utána a Mitte-i zeneiskola két előadóművésznője ad rövid műsort. Maga az ünnepség (kb. 18 órától) zártkörű lesz. Hogy ki mit hozzon batyujában, azt Rademacher Irénnel kérjük időben tisztázni. 2003. január 25.: Vendégünk Masát András professzor a Collegium Hungaricum igazgatója a Ház terveiről beszél. Februári azt tervezzük, hogy a Magyar Köztársaság új berlini nagykövetét, Peisch Sándort meghívjuk klubestünkre. A Magyar Ház az év hátralévő két hónapja alatt is bő programválasztékkal várja látogatóit. Lesznek újabb kiállítások, lesz könyvbemutató, tudományos előadás, konferencia és sok minden más is. Érdemes kézbe venni a CH füzetét, amely megújult külsejével az eddiginél áttekinthetőbben csábít az intézet megannyi érdekes estjére. Hírek programok Köszöntjük új tagjainkat: Erdmann Erzsébet Görbe Tamás Hetey Hanna Tummoscheit Maria Március 29. Kirándulás Potsdamba. Közelebbi úticélunk: Bornstädter Krongut. Luthardt Ágnes ezúttal is szívesen elkalauzolja majd az érdeklődőket. Április 26-án a Magyar Egyesület tisztújító közgyűlése lesz. A jelenlegi vezetőség lassan három éve van hivatalban, ideje tehát munkáját számon kérni, majd új csapatot választani. Május vége minden bizonnyal kiválóan alkalmas az egyesületi kiránduláshoz. Bízzunk jó időben! Laci 60 éves Ha nem tudtuk volna hivatalos papírjainkból, lehet, hogy nem jöttünk volna rá, pedig igaz: fiatalos, sportos elnökünk nemrégiben betöltötte azt a bizonyos életévet, aminek kapcsán sokan már a jövendő nyugdíjas életüket tervezgetik. Az Egyesület nevében szeretettel gratulálunk, kívánva, hogy ha Laci is forgatna ilyen gondolatokat a fejében, akkor az unokáin kívül az Egyesület is kapjon helyet bennük! Lapzártakor a Magyar Egyesületnek 72 fizető, ill. tiszteletbeli tagja van. Magyar Kolónia e.v. Berlin Minden hónap második szombatján találkozunk a Collegium Hungaricumban (Magyar Ház), Karl- Liebknecht-Str. 9, 10178 Berlin. Decemberben a berlini cserkészekkel és a Magyar Egyesülettel (lásd ott) együtt karácsonyi ünnepséget tartunk. A Berlinben élő finnekkel tervbe vett összejövetelünket jövőre, talán június 21-re halasztjuk, mert akkor remény lesz arra, hogy a zilahi Református Gimnázium tánccsoportjának idén elmaradt fellépésére is sor kerülhet. Minden hónap első péntekjén 19 órás kezdettel: Egyesületi törzsasztal a Marika kávézóban (Wichertstr. 69, 10439 Berlin) A konkrét időpontokat és kiegészítéseket az Egyesület honlapjáról, valamint az időszakosan megjelenő körleveleinkből lehet megtudni. Minden rendezvényünkön szeretettel várjuk a Kolónia tagjait és az érdeklődőket. Programunkról, tevékenységünkről készségesen ad tájékoztatást: Szabó János, tel. 791 96 51, Nemes József, tel. 636 85 79
13. oldal 2002. november/december Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin Aktuális tájékoztató Ismét folytatódnak a rendszeres havi istentiszteletek! Helyük változatlanul a Grunewald-templom kápolnája (Bismarckallee/ Wernerstr. sarka, bejárat a templom mögött). Az istentisztelet mindig a hónap második szombatján, du. 16.00 órakor van. Novemberben és decemberben is lesz úrvacsoraosztás. További felvilágosítást ad minden érdeklődőnek: Prof. Dr. Balla Bálint, tel. (+4930) 825 84 32 Pompéry Judit, tel. (+4930) 40 39 77 59, e-mail: BaskayBgmH@aol.com Szeretettel hívunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül: éljenek az alkalommal és vegyenek részt testvéri gyülekezetünk építésében! A Berlini Magyar Katolikus Misszió tájékoztatója A Berlinben és környékén élő magyar katolikus keresztény hívők a harmincas évek közepétől kezdve rendszeresen öszszegyűlnek a városban, hogy anyanyelvükön közösen istentiszteletet tartsanak. A nyolcvanas évek végén kezdődött el az egyházközség szisztematikus építése. A szentmiséket 1992 óta havonta egyszer a berlini Magyar Katolikus Misszió felelős lelkipásztora, a Hamburgban élő Rasztovácz Pál lelkész úr tartja. A misszió tevékenysége a következőkre összpontosul: Havonta egyszer rendszeresen szentmiséket tartunk a berlinwilmersdorfi Szent Kereszttemplomban (Kirche Heilig Kreuz, Hildegardstr. 3a, 10715 Berlin), minden hónap 4. vasárnapján 15 órakor A szentmisék előtt és után gyónási lehetőség van. Az elsőáldozásra előkészítő oktatást a mise után tartjuk. Beteglátogatás és betegek otthoni áldoztatása kérésre történik (a megadott telefonszámok egyikén kérjük az időpontot egyeztetni). Kérjük a szülőket, hozzák el gyerekeiket a misére és a hittanórákra. Rasztovácz Pál plébános lakcíme: Bürgerweide 35, 20535 Hamburg, telefon: (+4940) 250 77 83 A Berlini Magyar Katolikus Misszió tanács tagjai: Antal Gabriella (624 80 30) Gál Margit (312 49 40) Márton Sándor (624 80 30) Nagy Iván (859 626 33) Rosta Erzsébet (406 23 48) Schwarzkopf Ferenc (337 80 72) Visontai Eszter (313 55 72) Adventsmarkt mit ungarischem Stand 1. Dezember 2002, 12 Uhr rings um die Grunewaldkirche Berlini cserkészek A berlini Apáczai Csere János Cserkészcsapat minden hónap második és negyedik szombatján találkozik. A csapat munkájáról, a pontos időpontokról a vezetőknél lehet érdeklődni: Szántó-Konthur Krisztina kcsöv. és Konthur Zoltán st., telefon: 796 02 91. Brunszvik Teréz Társaság Berlinben élő magyar, ill. német-magyar családok vagyunk, 1996 tavaszán kezdtünk el heti egy alkalommal, valamelyik család otthonában babacsoport keretén belül találkozni. Csoportunk azóta természetesen kibővült. Célunk, hogy gyermekeinknek lehetőséget kínáljunk magyarul beszélő, velük egykorú gyermekekkel való találkozásra, barátkozásra játékos magyar nyelvű foglalkozások keretében. Évek óta megünnepeljük a kicsik számára nevezetes ünnepeket, ilyen pl. a Mikulás, a farsang és a gyermeknap. Programjaink szervezéséhez és az óvoda működéséhez szükségessé vált egy egyesület létrehozása, ezért 2000. május 25-én megalapítottuk a Brunszvik Teréz Társaságot. Ha felkeltettük kíváncsiságukat, kérdéseikre szívesen válaszol Mosbacher Melinda elnök, telefon: (033203) 259 94, Schiller Orsolya (Dél-Berlin), telefon: 784 48 54, és Tivadar Pedro (Észak-Berlin), telefon: 283 12 16. Mindenfajta érdeklődést és támogatást köszönettel fogadunk.
2002. november/december 14. oldal Akárhányszor érkezem Berlinbe, e földrajzi ponton mindig más várost találok. A szó Berlin mint fogalom, mint bizonytalan tartalmat rejtő hangkép különben már kora gyerekkoromban beszivárgott a képzeletvilágomba /Kertész Imre/ Több mint egy hónapja vagyok Berlinben, s a tervek szerint még nyolcat maradok. A sors különös ajándéka, hogy Kertész Imrével egyidőben itt lehetek. Régóta vágytam arra, hogy részt vegyek e város kulturális pezsgésében. Elsősorban a német nyelvtudás és a mögötte rejlő történelem vonzott ide. Először édesanyám ajánlotta nekem Berlint, amikor arról kérdeztem, szerinte Németország mely pontján töltsek el viszonylag hoszszabb időt. Pillanatnyi habozás nélkül mondta: Menj Berlinbe. S lám, végre itt vagyok. Ittlétem többrétű. Az ECLA (European College of Liberal Arts) program ösztöndíjas diákjaként Berlin sok-sok kulturális szigetének egyikén kötöttem ki, mely Pankow és Buch között terül el. Hétköznapjaimat Berlin eme két körzete között ingázva töltöm, az előbbi a lakhelyem, az utóbbi az előadások és a szemináriumok színhelye. A Liberal Arts hidat képez különböző korok és gondolkodásmódok között, az ókortól kezdve egészen a XX. századig. A híd alappilléreit írásbeli feladatok adják. A híd napról-napra, hétrőlhétre épül esszék és beszélgetések formájában, angolul. Előadásokon és szemináriumokon veszünk részt nap mint nap, a hétvégén pedig különböző témakörökben esszéket futása lévén a széles közönség előtt is ismert). Pályámat Budapesten kezdtem kulturális újságíróként. Érdeklődésem Berlin iránt ebből adódóan is kulturális eredetű. A budapesti InfoRádió külsős munkatársaként szeretnék minden olyan kulturális eseményről tudósítani, Miért éppen Berlin? írunk. Mindenki külön-külön, természetesen. Csaknem ötvened magammal tanulok itt. A társaim Németországból, az Egyesült Államokból, Romániából, Lengyelországból, Észtországból, Oroszországból, Dél-Afrikából, Jugoszláviából és Magyarországról érkeztek. Az előadók is különböző országok lakói. Jómagam előadóművészettel, vers- és prózamondással is foglalkozom. Ez irányú érdeklődésem gyerekkoromban kezdődött, a délvidéki Szabadkán, Horváth Emma tanárnő szárnyai alatt. A magyarországi televíziós tehetségkutató versenyen, a Ki mit tudon, többször részt vettem; számos nemzetközi verseny első díját mondhatom magaménak, így például 1996-ban elnyertem az ország legjobb versmondójának járó Radnóti díjat. Az előadóművészet ma is szenvedélyem. Keresem, kutatom csíráit, gyökereit itt Berlinben is Végzettségemet illetően azonban elektronikus újságíró vagyok. 2001. szeptemberében diplomáztam a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorvezető-rendező szakán, Horváth Ádám és Vitray Tamás osztályában. (Ők mindketten közismert magyarországi televíziós személyiségek, kiváltképp Vitray Tamás, aki képernyős pályamely magyar vonatkozású. Ezzel kapcsolatban (is) szeretettel várok minden információt. A kulturán belül kiváltképp a színház és a film érdekel. Eddigi berlini tartózkodásomat két, egymáshoz szorosan kapcsolódó, a közelmúltban történt történelmi jelentőségű esemény körvonalazza, melyek talán újabb választ adnak a kérdésre, miért is vagyok itt Berlinben. Október 3-án, a Brandenburgi Kapu leleplezésekor én is ott álltam a tömegben, s úgy éreztem, a kapu újbóli megnyitása szimbolikus jelentőségű. Lelkem mélyén talán sejtettem valami fontos esemény közeledtét, s érzéseim néhány nap múltán beigazolódtak: október 10- én megszületett az első magyar irodalmi Nobel-díj s talán nem véletlen, hogy Kertész Imre éppen itt, Berlinben értesült a hírről Mindezzel pusztán arra kívántam utalni, hogy Berlin sorsdöntő (kulturális) magyar történések helyszíne is. Talán ezért is vagyok itt Korhecz Imola, e-mail: IMOLKA44@hotmail.com
15. oldal 2002. november/december Nem voltam november 19-én a Magyar Házban. Pedig nekem kellett volna elnökünk indokolt távollétében bevezetnem a Péreli-Tolcsvay művészházaspárral folytatandó beszélgetést. Robotka Jóska megbocsátott: A pénz beszél, ha munkád van, menned kell. A munka Bad Kissingenbe vitt. Mint a neve is elárulja, Kissingen fürdőváros, és valóban, telis-tele van szállodákkal és elegáns, többségükben korosabb vendégekkel. A tolmácsolás általában alig hagy időt arra, hogy az ember munkája színhelyének nevezetességeit is megnézhesse, hacsak nem szerepel a hivatalos programban is a városnézés. Ezúttal szerencsénk volt, és férjem mint szakavatott idegenvezető (az ő délelőttje szabad volt ) igencsak célratörően sietett velünk valahová. Kollégám tulajdonképpen bankot keresett, ehelyett azonban egy kisebb építmény előtt találtuk magunkat, melynek homlokzatán két furcsa szót olvashattunk: RAKOCZY és PAN- DUR. Hogy kerül Kissingenbe Rákóczi? Az épület előtt trónolt ugyanis bronzba öntve II. Rákóczi Ferenc. Még szűkebb hazám táján, Sárospatakon sincs ilyen szobra! Miért neveztek el róla gyógyforrást? És miért van a tőszomszédságában pandúr, ami a Rákóczy-forrás ikertestvérének a neve? Ez utóbbit nem sikerült kiderítenem, viszont a Rákóczi névre találtam magyará- Urban Mária Alibi zatot: A gyógyforrást 1737-ben fedezték fel újra a Frank Saale folyócska medrének elterelésekor. Nevét valószínűleg a Schönborn gróf dragonyosezred ott pihenő tagjaitól kapta. Ennek az ezrednak a katonái a Rákóczi-szabadságharcban ellene harcoltak. A fejedelem persze soha nem járt Kissingenben. Furcsa módon mégis lépten-nyomon belebotlottunk a nevébe: nyaranta Rákóczy Ünnepi Napok jelentik a szezon kimagasló eseményét, lovastornával, bállal, kosztümös felvonulással. Bridzsklubot és sportegyesületet is neveztek el róla. Igen jó hatása lehet a gyógyvíznek! Miután kicsodálkoztuk magunkat, továbbsétáltunk a bank felé A városfal maradványai előtt megintcsak egy szoborba ütköztünk. A svédek elűzésében 1643-ban kimagasló szerepet játszó Peter Heil kissingeni polgárnak állíttatott emléket 1997-ben a Heil család, mégpedig ki tudja milyen indíttatásból Varga Imre budapesti szobrászművész alkotásával. Ha nem járt volna le a szabadidőnk, vajon milyen magyar vonatkozású meglepetéseket tartogatott volna még számunkra Bad Kissingen? Én tehát ezennel tisztáztam a távollétem okát. De miért nem számol be senki a november 19-iki beszélgetésről?
2002. november/december 16. oldal A napokban születik a végleges döntés arról, hogy 2004-től kilenc másik országgal együtt Magyarország is tagja lesz-e az Európai Uniónak. Ezzel kapcsolatban nemcsak a régi tagországok, hanem az újak lakosságában is sok a félelem, fenntartás és aggodalom, kinek mit hoz, illetőleg kitől mit vesz majd el ez az európai jövő. A kérdések megválaszolásához természetesen kevésnek bizonyulnának lapunk véges számú hasábjai, de azért talán nem érdektelen egy pillantást vetni egy olyan jelenleg is az EU-hoz tartozó országra, amely sok mindenben igenis összehasonlítható Magyarországgal. Szerencse, hogy Mogyorósi Géza háziszerzőnk nemrég ott járt, s íme: itt az írása. 6 nap Lisszabonban A Magyarországnál alig kisebb területen fekvő Portugália dinamikusan fejlődő ország, melynek fővárosában, a vonzáskörzeteket is beszámítva, bő kétmillió ember él. Hat napos lisszaboni tartózkodásom során egy ízig-vérig történelmi metropolisszal ismerkedtem meg. Előrebocsátom, hogy noha (a német turisták számára íródott) útikönyv óva intett az ügyes kezű zsebtolvajoktól, a csalfa alamizsnát kérőktől és a drogos bódulatban mindenre képes züllött egzisztenciáktól, Lisszabonban semmilyen atrocitás sem ért. Egyszerűen csak pompásan éreztem magam a Berlinnél, de még Budapestnél is sok tekintetben jutányosabb, hangulatos cityben. Közép-Európából 3-4 órányi repülőúttal érhető el a festői fekvésű portugál főváros. Lisszabon szinte minden utcája, pálmafákkal, emlékművekkel ékesített tere a múlt hősi korszakát idézi. A turisták és üzletemberek számára nem csupán kellemes klímája miatt csábító a metropolisz, hanem magas színvonalú, de megfizethető szolgáltatásai miatt is. Szűk egy hetes lisszaboni kalandozásom alkalmával seregnyi dologra rácsodálkoztam az 1255-ben királyi székhellyé lett városban, melynek romantikus kikötője kiindulópontja volt Vasco da Gama és Pedro Alvarez Cabra fél évezreddel ezelőtti felfedező, gyarmatosító útjainak. A XVI.-XVII. század midőn hazánkban a törökök ideiglenesen állomásoztak Lisszabon fénykora volt: ekkor már 100 ezer ember élt, dolgozott az Atlanti-óceán partján elterülő világvárosban. Közlekedési, kereskedelmi központként nemzetközi hírre tett szert a Gibraltári szorostól, illetve Afrikától alig 480 kilométerre fekvő Lisszabon, ahonnan tucatjával startoltak óriás vitorlások Dél-Amerika irányába is. Rio de Janeiro a 7820 kilométeres távolság ellenére történelmileg, gazdaságilag, nyelvileg ezer szállal kötődik Portugáliához, s még szorosabbak a kapcsolatok az 1999 végén Kínának visszaadott, de továbbra is autonóm jogokat élvező Macau-val. A dimbes-dombos Lisszabonban sétálva főleg középkori templomok őrzik még az 1755-ös földrengés A Diadalív Lisszabon déli részén nyomait, melynek a lakosság kétharmada esett áldozatul. Az öreg, romos egyházi épületek némelyikére az elmúlt esztendőkben már új tetőzet került: stílustörésre lehetne számítani, de ehelyett építészeti bravúrt látunk. és koldusokat, alamizsnáért könyörgő rokkantakat, no meg kóbor macskákat. Az EU-tagság nem lehet minden gondra recept! Hajdani diktatúrákban turistáskodva már többször megtapasztaltam, hogy komoly a rendőri jelenlét. lgaz ez Portugáliára is, de a külföldi vendégeket a sok egyenruha aligha rémiszti; inkább biztonságot ad, pláne, hogy a megszólított rendőrök mindegyike barátságosan, angolul adott útbaigazítást! Diktatúrából a demokráciába A XIX. század a francia invázió jegyében telt: a portugál királyi udvar Rio de Janeiro-ba tette át székhelyét. Polgárháborús hírek is érkeztek Brazíliába az anyaországból! A XX. század közeledtével a politikai stabilitással párhuzamosan látványos gazdasági felemelkedés jellemezte a Pireneusi-félszigetet és a hozzá tartozó gyarmati birodalmat. A monarchia megdöntését követően, 1910. október 5-én kiáltották ki Lisszabonban a köztársaságot. Az 1926-os katonai puccsig több mint 40 kormány kísérelte meg a demokratizálódás útjára terelni a déleurópai országot. Antonio de Oliveira Salazar 1932-től 1968-ig irányította diktatórikus eszközökkel Portugáliát. A Franco
17. oldal 2002. november/december Spanyolországával, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal egyaránt jó kapcsolatokat ápoló Salazar miniszterelnök akkor még gyarmattartó országát a Marshallsegély áldásaiban is részesítették a második világháború után. Sőt, Portugália 1949-ben ott volt a NATO tíz alapító tagja között. Az ENSZ-be 1955-ben vették fel az agrár-ipari orientáltságú Portugáliát, ahol még két évtizedet kellett várni a demokratikus parlamentarizmusra. A szocializmus eszméjével kacérkodó lázongó gyarmataival viaskodó dél-európai államban 1974-ben ért véget a diktatúra, s 1986-ban, Spanyolországgal közösen felvételt nyert a Közös Piacba (EU) Portugália. Az Európai Unió viszonylag új tagjának számító, rohamosan modernizálódó óceán-parti állam a 90-es években két komoly bemutatkozási lehetőséget is kapott a nemzetközi porondon. Az öreg kontinens kulturális fővárosa 1994-ben volt Lisszabon, s 1998-ban a világkiállítás házigazdája lehetett a 10 millió lakosú Portugália. Az Expo 98 az ország közlekedési hálózatának, szállodaiparának gyors korszerűsödéséhez vezetett. A négy százalék feletti éves gazdasági növekedésre számos EU-tagállam irigykedhet a XXI. század küszöbén. Az EU soros elnöki tisztet 2000 első félévében betöltő Portugália az UEFA döntése értelmében házigazdája lesz a 2004-es foci EBnek, melynek megrendezési jogára pályázott Spanyolország és hazánk társaságában Ausztria is No, mire az öreg kontinens 16 legeredményesebb labdarúgó válogatottja kifut a gyepre, tán már Magyarország is tagja lesz Portugáliához hasonlóan az Európai Uniónak! Portugália a számok tükrében: területe: 92.000 km 2 fővárosa: Lisszabon (680.000 lakos, vonzáskörzettel együtt 2,1 millió fő) lakossága: 9,8 millió (99 % portugál) államformája: parlamentáris köztársaság (1976 óta) Vallás: 94 % katolikus NATO tagország 1949 óta ENSZ tagország 1955 óta EU tagország 1986 óta Kleiner Service des Berlini Híradó: Ausgewählte Fernsehprogramme der nächsten Wochen mit ungarischem Bezug Samstag, 9. November 2002, ZDF 14.00 Mein Mann, das Wirtschaftswunder. Temperamentvolle musikalische Komödie mit Marika Rökk Sonntag, 10. November 2002, 3sat 9.30 Frédéric Chopin: 24 Préludes op. 28. Klavier: András Schiff Montag, 11. November 2002, arte 15.50 Kinder der Revolution Dissidenten aus Polen, Ungarn, Tschechien und der ehemaligen DDR erzählen vom großen Umbruch in Osteuropa. Ihre Lebensgeschichten zeigen den Kampf gegen die Diktaturen des Kommunismus. Dienstag, 12. November 2002, B3 14.00 Schätze der Welt Erbe der Menschheit: Budapest Donauufer und Burgviertel 1996 Die Hauptstadt Ungarns liegt in einer beeindruckenden Landschaft beiderseits der Donau zwischen ungarischem Mittelgebirge und großem Tiefland. Das Bild der Stadt ist geprägt von Zerstörung und Wiederaufbau. Auf den Fundamenten des alten entstand das neue, heute Budapest prägende Bild. Dienstag, 12. November 2002, ARD 17.43 Fußball-Uefa-Cup 2. Runde, Rückspiel: VfB Stuttgart Ferencváros Budapest Mittwoch, 13. Nov. 2002, MDR 00.15 Herrenjagd (A falu jegyzője) Historiendrama 1987, Regie: Éva Zsurzs Sonntag, 24. November 2002, 3sat 13.30 Schlemmerreise Ungarn 1. Gulasch und Tokajerwein Sonntag, 1. Dezember 2002, 3sat 13.30 Schlemmerreise Ungarn 2. Puszta und Paprika Sonntag, 1. Dezember 2002, 3sat 17.15 Tiere der Welt: Die Spur des Otters Einem österreichischen Team ist es gelungen, Fischotter über ein gesamtes Jahr hinweg zu beobachten. Schwerpunkt waren die großen Ottervorkommen in den Teich- und Naturschutzgebieten Tschechiens und Ungarns. Montag, 2. Dezember 2002, 3sat 14.00 Mein Mann, das Wirtschaftswunder. Komödie mit Marika Rökk Donnerstag, 5. Dezember 2002, 3sat 20.15 Anna, die Leihmutter (Magzat), Spielfilm, Ungarn/Polen 1993, Regie: Márta Mészáros Der Film schildert die Freundschaft zwischen zwei ungleichen Frauen, die von sozialer Abhängigkeit überschattet ist. Der Ausgang des Leihmutter-Experiments erscheint so ungewiss wie der Ausgang des sozialen Umbruchs, der die beiden Frauen an verschiedene Pole der gegenwärtigen ungarischen Gesellschaft gebracht hat. Die ungarische Regisseurin Márta Mészáros zählt zu den renommiertesten Filmemacherinnen Ungarns. In Anna, die Leihmutter thematisiert sie einen authentischen Fall, der 1990 monatelang durch die ungarische Presse ging. Freitag, 13. Dezember 2002, 3sat 21.30 3satbörse Auf ihrem Jahresabschlussgipfel entscheidet die EU über die Aufnahme neuer Mitglieder. Ab 2004 soll die Europäische Union um mehrere Länder im Osten erweitert werden. Eine enorme Herausforderung für Politik und Wirtschaft. Sicherlich bietet der größere Europa- Markt aber auch eine Menge Chancen. Mit welchen Papieren etwa aus Ungarn, Polen und Tschechien kann der Anleger hierzulande an der Osterweiterung verdienen?
2002. november/december 18. oldal Könyvespolc 99 Prozent Demokraten Német politikusok arcképcsarnoka in Berlin vorgestellt Lutz Lorenz Der seit 15 Jahren in Berlin lebende Journalist und Publizist Géza Mogyorósi hat mit den Porträts deutscher Politiker sein zweites Buch vorgelegt. Nach dem Reiseführer Berlin magyar szemmel vor gut zwei Jahren stellt der Autor seinen Landsleuten nun fast einhundert der wichtigsten deutsche Politiker unserer Zeit vor. Die Auswahl sei ihm nicht leicht gefallen, so Mogyorósi bei der Vorstellung seines Buches im September im Collegium Hungaricum in Berlin. Er habe sich davon leiten lassen, wer in der vorigen und jetzigen Regierung eine Rolle spiele und somit auch den ungarischen Zeitungslesern ein Begriff sei. Auch wer in der künftigen Staatsführung die in der Bundesrepublik am 22. September gewählt wurde, also zum Zeitpunkt der Präsentation noch nicht bekannt war ein Amt einnehmen könnte, sei aufgeführt, ergänzt durch die Ministerpräsidenten der einzelnen Bundesländer. Ein Rückblick schließt die Publikation: Adenauer, Brandt, Kohl, Ulbricht und Honecker. Nur knappe zehn Wochen hat Mogyorósi an seinem Buch geschrieben, dann ganze sechs Monate mit Änderungen verbracht, um zum Erscheinungstermin im August aktuell zu sein: So wurden die sommerlichen Amtswechsel von Brandenburgs Ministerpräsident Manfred Stolpe zu Matthias Platzeck und im Verteidigungsministerium von Rudolf Scharping zu Peter Struck noch buchstäblich im letzten Moment eingearbeitet. Mogyorósi will mit einem Buch, das von einem Vorwort des ungarischen Botschafters in Berlin, Gergely Prőhle, eingeführt wird, für politisch Interessierte in Ungarn eine Orientierungshilfe geben, ein Nachschlagewerk vorlegen. Auch ein ganz persönlicher Grund sei der Auslöser gewesen: Wenn man seit 15 Jahren als Auslandskorrespondent tätig ist, landen viele Informationen im Archiv, die durch redaktionelle Kürzungen nie abgedruckt werden konnten, so der Autor, der viele dieser Fakten in seinem neuen Buch preisgibt. In leicht verständlicher Weise werden Politiker vorgestellt, die Mogyorósi bei seinen Recherchen nicht selten überraschten. Wenn man weiß, dass ein Honecker zehn Jahre in den Gefängnissen der Nazis verbracht hat, kann man verstehen, welche 720- Grad-Wendungen dieser Mann durchlaufen musste. Und die Ostpolitik eines Helmut Kohl stellt sich im Wissen darum ganz anders dar, dass er in seinem Heimatort als junger Mensch von befreiten polnischen Zwangsarbeitern verprügelt wurde. Német politikusok arcképcsarnoka aus dem Századvég Verlag Budapest ist zum Preis von 1.344,- Ft im ungarischen Buchhandel zu erwerben. In Berlin vertreibt das Collegium Hungaricum den Band, der nicht in deutscher Sprache aufgelegt werden wird. Per Internet ist das Nachsachlagewerk über www.szazadveg.hu zu beziehen. Ungarische Literatur 2002 Neuerscheinungen Die Angaben, die keinen Anspruch auf Vollständigkeit erheben, wurden auf der Grundlage des VLB (Verzeichnis lieferbarer Bücher) erstellt. Einzelne Titel sind möglicherweise noch nicht lieferbar. Balázs, Béla: Die Jugend eines Träumers Autobiographischer Roman. Hrsg. von Hanno Loewy. Berlin: Das Arsenal, 2001. - 376 S. ISBN 3-931109-19-4 Dalos, György: Seilschaften Aus dem Ungar. von Elsbeth Zylla und György Dalos. Köln: Dumont Literatur und Kunst Verlag, 2002. - 350 S. ISBN 3-8321- 6004-3 Déry, Tibor: Niki oder die Geschichte eines Hundes Erzählung. Aus dem Ungar. übers. und mit einem Nachwort von Iván Nagel. Berlin: Arsenal, 2001. - 112 S. ISBN 3-931109-26-7 Esterházy, Péter: Francsikó und Pinta Aus dem Ungar. von Zsuzsanna Gahse. Berlin: Berlin Verlag, 2002. - 143 S. ISBN 3-8270- 0406-3 Esterházy, Péter: Eine Frau Berlin. Berliner Taschenbuchverlag, 2002. - 192 S. ISBN 3-442-76123-9 Garaczi, László: Picasso sieht rot Erzählungen. Aus dem Ungarischen von Andrea Seidler und Pál Deréky. - 112 S. Graz: Literaturverlag Droschl, 2001. ISBN 3-85420- 599-6 Gergely, Ágnes: Die Unbehüteten Roman. Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki. Berlin: Aufbau-Verlag, 2002. - 192 S. ISBN 3-351-02945-4 Illyés, Gyula: Stiller Nachmittag Gedichte in Prosa. Übers. von Paul Kárpáti. Flein bei Heilbronn: Verlag Werner Schweikert, 2002. Kalász, Márton: Dunkle Wunde Hölderlin-Gedichte. Hrsg. von Michael Buselmeier. Aus dem Ungar. von Julia Schiff. (Edition Künstlerhaus) Heidelberg: Verlag Das Wunderhorn, 2002. - 48 S. ISBN 3-88423-198-7 Kertész, Imre: Der Spurensucher Erzählung. Aus dem Ungar. von György Buda. (BS; 1357) Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2002. - 144 S. ISBN 3-518-22357-7 Kertész, Imre: Schritt für Schritt Drehbuch zum Roman eines Schicksallosen. (es; 2292)Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2002. ISBN 3-518-12292-4
19. oldal 2002. november/december Nobel-díj Kertész Imrének 2002. október 10-én tudtuk meg a hírekben: az idei irodalmi Nobel-díjat Kertész Imre magyar író fogja megkapni. A Berliner Zeitung-ban akadtunk rá másnap Konrád György köszöntő írására, amelyet a szerző engedélyével lapunkban erdetiben, magyarul olvashatják. Konrád György: Isten éltesse Kertész Imrét! A felvételt Kertész Imre Sorstalanság c. könyvéből vettük át. (Fortsetzung von Seite 16) Márai, Sándor: Der Wind kommt von Westen Amerikanische Reisebilder. Aus dem Ungar. von Artur Saternus. München: Piper, 2002. - 198 S. ISBN 3-492-23406-2 Márai, Sándor: Die Gräfin von Parma Roman. Aus dem Ungar. von Reneé von Stipsicz-Gariboldi. München: Piper. 2002. - 192 S. ISBN 3-492-27050-6 Márai, Sándor; Simányi, Tibor: Lieber Tibor Briefwechsel. Hrsg. und aus dem Ungar. übers. von Tibor Simányi. München: Piper, 2002. - 335 S. ISBN 3-492-04377-1 Nádas, Péter: Der eigene Tod Aus dem Ungar. von Heinrich Eisterer. Göttingen: Steidl, 2002. - 224 S. ISBN 3-88243- 838-X Örkény, István: Minutennovellen Aus dem Ungarischen von Terézia Mora. Mit einem Nachwort von György Konrád. (BS; 1358) Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2002. - 176 S. ISBN 3-518-223548-5 Rakovszky, Zsuzsa: Familienroman Gedichte. Ungarisch-Deutsch. Nachwort und übersetzt von Zsuzsanna Gahse. Wien: Edition Korrespondenzen, 2002. - S. ISBN 3-902113-12-X Tolnai, Ottó: Ich kritzelte das Akazienwäldchen in mein Heft Vier Erzählungen. Aus dem Ungarischen von György Buda und Géza Deréky. Wien, Lana: edition per procura, 2002. - 167 S. ISBN 3-901118-49-7 Zusammengestellt von Christine Schlosser Van amikor egyetlen könyv is útlevél a világirodalomhoz. A Sorstalanság megpecsételte Kertész Imre sorsát. Volt ereje gyerekkorában túlélni, megfigyelni és felnőttkorában viszszatekintve újra látni a haláltábort. Az abszolút ártatlanság állapotában vitték Auschwitzba. Körülbelül másfélszázezer magyar zsidó gyerek került oda; a falumbeliek szinte mind. Hogyan bírja a krematóriumok tőszomszédságában egy tizennégy éves fiú életben tartani magát? Ez valóban kaland. Kertész Imrét választotta ki a sorsa arra, hogy éljen és ezt a kalandregényt megírja. És tette ezt úgy, ahogy másnak nem adatott meg a világon, elbeszélt valamit a többiek helyett is. A maga csendes válaszát az eléje álló halálra. Ezt az élményt lehet megdöbbentőnek is találni. És van, akit holtáig elkísér ez a megdöbbenés. A hetvenkét éves Kertész Imrével találkozni vidám esemény, ölelés, ragyogás, még itt vagyunk. A két előző mondatban nem látok érdemleges ellentmondást. A Sorstalanságot Kertész még a régi rendben írta, annak is a peremén, túlélő fáradsággal, ami a regény filozófiáját is szerencsésen átjárja. Egy életszerető embernek sok testilelki erőt kívánok a díjazottság és az ünnepeltség szép átvészeléséhez. Übersetzen Dolmetschen Konferenzdolmetschen Hans-Ulrich Moritz Für die Berliner Gerichte und Notare allgemein beeidigter Dolmetscher Ungarisch Alte Hellersdorfer Str. 15, 12629 Berlin Tel./Fax: (030) 562 06 51, Mobil-Tel.: (0177) 244 20 53 email: HansUlrichMoritz@aol.com
2002. november/december 20. oldal Achtung! Unsere Kapelle ist wieder zurück! Nun wieder bei unvergänglichen Weisen genießen!