Az értekezés szerzője: Dr Kiglics István. Pécsi Tudományegyetem. Közgazdaságtudományi Kar Gazdálkodástani Doktori Iskola

Az értekezés szerzője: Dr Kiglics István Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Gazdálkodástani Doktori Iskola Témavezető: Dr Vörös József Professor

2 Dr Kiglics István Paradigmaváltási kísérlet a japán gazdaságban Budapest 2009

3 Tartalomjegyzék BEVEZETŐ... 5 1. A JAPÁN GAZDASÁG AZ 1990-ES ÉVEK KÖZEPÉN... 12 1.1. FŐBB AKTUÁLIS PROBLÉMÁK... 12 1.1.1. Külső tényezők... 12 1.1.2. Belföldi tényezők... 15 1.2. REFORMLÉPÉSEK JAPÁNBAN A 80-AS ÉVEKTŐL... 25 2. JAPÁN GAZDASÁGI MODELL JELLEMZŐI ÉS EREDETE... 31 2.1. A HAGYOMÁNYOS MODELL-RENDSZER JELLEMZŐI... 33 2.2. A HAGYOMÁNYOS GAZDASÁGI RENDSZER EREDETE... 38 2.2.1. Az Edó Meiji Taishó-eredetről... 39 2.2.2. A Shówa-időszaki eredetről... 46 A japán gazdaság a 30-as években külföldi szemmel... 46 3. A GAZDASÁG MEGTORPANÁSA ÉS HALMOZÓDÓ GONDJAI AZ 1990-ES ÉVEKBEN. 59 3.1. TOVÁBBI MODELL-JELLEGZETESSÉGEK... 59 3.1.1. Noguchi kritika... 59 3.1.2. Menedzsment és részvényesek... 63 4. AZ ELVESZTETT ÉVTIZED KITÖRÉSI KÍSÉRLETEI... 68 4.1. A HASHIMOTO ADMINISZTRÁCIÓ FŐBB KIHÍVÁSAI ÉS VÁLASZAI... 68 4.1.1. Főbb reformlépések... 72 4.1.1.1. A reform területei:... 72 4.1.1.2. Pénzügyi reform: Big Bang... 75 4.1.1.3. A program ütemezése... 77 4.1.1.4. A reformmal kapcsolatos kritikák, ellentmondások... 79 4.1.2. Hashimoto regnálásának hatása... 82 4.2. OBUCHI-MANŐVEREK... 87 4.2.1. A pénzügyi válság kezelése... 87 4.2.2. A hagyományos modellrendszer repedezése... 93 4.3. KOIZUMI, A MESSIÁS-ÍGÉRET GORDIUSI KÍSÉRLETE... 95 4.3.1. ÖRÖKSÉG A MÚLTBÓL... 97 4.3.1.1. Az államháztartás, költségvetés szigorítása... 100 4.3.1.2. Bankkonszolidáció... 101 4.3.2. A gordiusi kísérlet eredménye és a hagyaték... 104 4.3.2.1. A szent tehén: kiváltságok elleni fellépés, privatizáció... 104 4.3.2.2. Megújuló politikai és adminisztratív környezet... 107 4.3.2.3. A liberalizáció mellékvágányai és kritikák... 110

4 4.3.2.4. Reformok utáni helyzet...111 4.3.2.5. Hazai és nemzetközi értékelés... 114 4.3.2.6. A post-koizumi kormányok reformirányú tevékenysége... 115 5. A TÍZ ÉVNYI REFORMIDŐSZAK HOZADÉKA...118 5.1. TÁRSADALMI POLITIKAI KÖZEG... 118 5.2. ÁLLAMIGAZGATÁS, SZABÁLYOZÁS... 119 5.3. TŐZSDE, PÉNZPIAC... 121 5.4. A BANKSZFÉRA ÁTALAKULÁSA... 126 5.5. ÚJ SZELEK AZ ÜZLETI SZEKTORBAN... 128 5.6. CORPORATE GOVERNANCE... 133 5.7. AZ M&A FELGYORSULÁSA... 138 5.8. MEGÚJULÓ FOGLALKOZTATÁSI KÖRNYEZET... 142 5.9. SZOCIÁLIS FESZÜLTSÉG: NYUGDÍJRENDSZER, EGÉSZSÉGÜGY, ÉS FEJLETLEN MUNKAERŐPIAC... 146 5.10. FOGYASZTÁSI-ELOSZTÁSI FORRADALOM... 153 6. A XXI. SZÁZADI JAPÁN GAZDASÁGMODELL INDULÁSA?... 158 6.1. A VÁLTOZÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA DIÓHÉJBAN... 158 6.2. REFORM, MODELL-RENDSZER VÁLTÁS, VAGY...?... 159 6.2.1. Valóban lehet beszélni reformokról, vagy valami másról van szó?... 159 6.2.1.1. Rövid távú szemléletek... 160 6.2.1.2. Hosszú távú szemlélet... 162 6.3. KONKLÚZIÓ... 163 MELLÉKLETEK:... 167 A DOLGOZATBAN HASZNÁLT JAPÁN KIFEJEZÉSEK, RÖVIDÍTÉSEK ÉS INTÉZMÉNYEK JEGYZÉKE VALAMINT NÉHÁNY FOGALOM RÖVID DEFINIÁLÁSA:... 167 JAPÁN MINISZTERELNÖKÖK, HIVATALI IDEJÜK, ÉS FŐBB TEVÉKENYSÉGÜK A HÁBORÚT KÖVETŐ TALPRAÁLLÁS IDEJE ÓTA... 177 A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN KÉSZÜLT JAPÁN TERVEK:... 180 A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK REFORMJÁNAK KIDOLGOZÁSÁHOZ VEZETŐ FŐBB ELŐKÉSZÍTŐ LÉPÉSEK: 181 AZ ÜZLETI KÖRNYEZET FELTÉTELEINEK VÁLTOZÁSA:... 183 INTÉZMÉNYI ÉS MÉDIAFORRÁSOK, REFERENCIAIRODALOM... 184

5 BEVEZETŐ A XIX. század második felében nyitó és felzárkózási törekvéseiről ismert Japán a II. világháború során elszenvedett kijózanító vereség után olyan gazdaságfejlesztési iramot diktált, amivel az 1980-as évek végéig sikert sikerre halmozva ejtette ámulatba a világot. A japán csodával a nemzetközi figyelem középpontjába kerülő ország az olajválság után gazdasági nagyhatalommá vált. Az egyidejű amerikai és európai válságos helyzet kontrasztjában a japán modell a 80-as években szinte a végső győzelem dicsfényében ragyogott. Az olajválság által okozott sokkból leggyorsaban talpraálló, a nyugati modell felett diadalmaskodó japán teljesítmény nemcsak a kereskedelmi súrlódások alapját képező versenyképességben mutatta meg erejét, hanem az Amerikát felvásárolni képes befektetői tőkeerőben 1 és az egész világnak újat mutató japán menedzsment módszerekben is. A Nyugat 2 piaci pozícióit veszélyeztető hatékonyság és a 80-as évek végén produkált újabb gazdasági csodának látszó boom világszerte radikálisan átformálta az országhoz való viszonyt. Az addig kicsit lenézett szegény rokonból hirtelen nagyokat harapni tudó ázsiai tigris vált. Az ügyesen felzárkózó, jó tanuló országra már a 60-as évek óta kiemelt figyelem jutott. A 80-as évekre azonban már olyan versenytársként került a köztudatba, akitől van mit tanulni, és mint ilyen, ettől az időszaktól a japán gazdaság az egyik legnépszerűbb kutatási tárggyá vált szerte a fejlett világon. Különleges japán stílusú menedzsmentet véltek felfedezni, és sikerének 1 Ekkor tört be háborúban legyőzött Japán igazán az Egyesült Államokba, és ez érzékenyen érintette az amerikai önérzetet. A Sony felvásárolta a Columbia Picture-t, a Mitsubishi Real Estate a Rockefeller Centert az USA egyik nemzeti büszkeségét, a japán jen árfolyama a duplájára erősödött az amerikai dollárral szemben. Az 1987 novemberi Fekete Hétfő, a New York-i tőzsdekrach pénzügyi világválságot kirobbantani készülő veszélyét is a japán tőzsdei világ összefogásával sikerült elhárítani. [Alletzhauser, 1990] A fellendülésről később, a 90-es évekre bebizonyosodott, hogy csak látszat volt. Az 1986 1990 közötti időszakot nevezik Japánban buborékgazdaságnak. Jellegzetessége az ingatlanpiaci árfelfutáshoz kapcsolódó látszatfelvirágzás. (A buborék szó a jelenség leírására használt kifejezés tükörfordítása.) Ugyanakkor a háború utáni gazdasági modell utolsó nagy tűzijátékának, szakaszzárónak, egyfajta maturálódási lépcsőnek is tekinthető, amivel de facto egy új gazdaságfejlődési szakaszba vezető küszöb átlépése történt meg. 2 Nyugat alatt a japán nyelvhasználat általában Európa és az Egyesült Államok gazdasági és kulturális értelemben vett fogalmát érti. A gazdasági összehasonlításoknál a brit-amerikai kifejezés is használatos, különösen a gazdasági reformokkal kapcsolatban.

6 titkát kutatók százai kezdték firtatni, tanulmányok egész sorában. Nemcsak a külső érdeklődés nőtt meg ennyire, a japánok is önbizalmat nyertek, és a sikereik során felhalmozott hard tőkéjük (vagyis az áru és a technológia) exportja mellett a soft tőkét, vagyis a japán menedzsmentet is exportálni kezdték. Meglepő lehet a fentiek után, hogy a mai japán gazdaság számos sebből vérzik! Utólag visszatekintve, 80-as évek végén és 90-es évek elején nagy dolog volt készülőben. A gazdasági növekedés a 60-as évekhez viszonyítva az olajválság után lelassult ugyan, de még mindig kiemelkedő volt OECD-viszonylatban. Ekkor azonban a növekedés egy láthatatlan falba ütközött. A soron következő kormányok azóta hiába próbálkoztak a szokásos, bevált gazdaságpolitikai eszköztárral, a kilábalás nem akart megindulni. Az utolérési és lekörözési stratégia ( ) sikeresen megvalósult, ennek része volt a csoda időszaka is. A következő feladat a fenntartható fejlődésre való áttérés lett volna, azonban ekkor még mindig éltek a gyors fejlődéshez szocializálódott gazdaságpolitikai beidegződések. A megszokott gazdaságpolitikai lépések azonban hatástalanoknak bizonyultak, ezért egyfajta frusztráltság volt eluralkodóban. Minden értékelés, ami korábban az egekig magasztalta a japán menedzsmentet, hirtelen hibák sorát vélte felfedezni, és ellenkező előjelű értékelésbe csapott át. Sőt, mintha nemcsak a vállalatok, hanem az ország menedzsmentje is sötétben tapogatózott volna, nem találva a kivezető utat. A zavar és az ezzel járó vita kevésbé intenzíven ugyan, de jelen volt már a 80-as évek elejétől. A háttérben a lassan zavarba ejtő mértékű költségvetési eladósodás volt, amit a megszokotthoz képest lendületvesztésbe került gazdaság is fokozott. Ehhez járultak a felszínre került problémák a politikában, ami a 90-es évek közepe tájára a vita jelentős felélénküléséhez vezetett, megnyitva az utat a reformok előtt. Ekkor már maguk a japán kutatók próbálták kézbe venni a megújítást, és nem egyszerűen gazdasági reformokról, hanem egy meghatározott gazdasági rendszer leváltásáról kezdtek beszélni. Eközben a szóhasználatban irányzatoktól függően a rendszer -kifejezés mellett a reform és a globalizáció köetelményeihez való alkalmazkodás keretében a XXI. századi japán gazdaság kereteinek megteremtése is

7 párhuzamosan élt egymás mellett. A gazdasággal párhuzamosan a politikai keretek átalakítása, illetve ilyen várakozások, helyenként nyomásgyakorlás is súlyt kapott mind a politikai szereplők, mind az üzleti élet, mind a közvélemény részéről. Az 1990-es évek közepén táján élénk vita zajlott. A vita eredményeit a radikálisnak kommunikált és Big Bang néven ismertté vált, főleg a pénzügyi rendszert érintő reformokban fogalmazták meg. A reform elindítói ettől várták a problémák megoldását. Ugyanakkor a reformok környéki bizonytalanságot, a politikai belharcokon alapuló ellentmondásos hozzáállást több tényező is jól mutatja. Egyrészt, a változtatások radikalizmusát már akkoriban, a bevezetésükkor is megkérdőjelezték a kritikák. Utólag visszatekintve mégis azt kell mondani, hogy az akkor megtett lépések észrevehetően hozzájárultak a gazdaság működésének átalakulásához, miközben a problémák egy részére keresték csak a választ, vagyis további lépésekre volt még szükség. Másrészt, a reformok megindulása után, a belföldi bankválság és az ázsiai válság környékén a vita hevessége hirtelen alábbhagyott utalva a reformokhoz való hozzáállás megváltozására, sőt el is hallgatott, majd néhány évvel később, a századforduló után ismét a reformretorikát előtérbe helyező Koizumi-időszak alatt kapott újra erőre. A gazdasági élénkülés első jelei az elvesztett évtized 3 után, a XXI. század fordulóját követően a Koizumi-éra alatt kezdtek megmutatkozni. A reform-kúra folyamat egyben olyan szövődményekkel járt, amelyek mind a társadalmat, mind a politikai életet megmozdították. A belső problémák erősödése mellett a világgazdaságban elindult negatív folyamatok, válságjelenségek is begyűrűztek, megnehezítve az átalakulás hozadékának, ok-okozati összefüggésének megítélését. Az elvesztett (vagy elvesztegetett ) évtized és annak hozadéka miatt a Koizumiidőszak utáni Japánban az elért eredmények értékelése meglehetősen ellentmondásos. Az amerikai ingatlanpiaci anomáliák következtében világgazdasági pénzügyi válság alakult ki, s ez egyenesen rámutatott a reformokkal megcélzott angolszász pénzkapitalizmus zavaraira. Az ezeket érintő kritikák hozzáadódtak a Koizumiidőszakot utólag értékelő kritikákhoz. Az ellenhatásaként kialakulóban levő tendencia 3 Az 1990 és 2000 közöti időszakot nevezi a japán közvélekedés elvesztett évtized -nek.

8 a reformerek hangját kissé elnyomta, és az így kibontakozott vita az eredeti szándékhoz képest megnyirbáltan végrehajtott japán reformfolyamatot is kérdőjelekkel tüzdelte meg. A késő- illetve a post-koizumi időszak szakmai és politikai szereplőitől származó, némi nosztalgiával is színezett kritikák egyrészt az átalakítás mértékét ostorozzák amely szerintük túlment a kívánatos határokon, másrészt az irányát is sokfelől megkérdőjelezték. Érdekes olvasata, lehet a folyamatoknak, hogy Japánban az átalakulás-átalakítás az európai gondolkodástól eltérő keretekben, és mindig felülről induló, vagy egy folyamatot lezáró bejelentéssel veszi kezdetét. A folyamatokat mindig a fent tartja kézben. Alulról induló kezdeményezés, mozgalom nem nagyon létezik: vagy erőtlen, vagy ha egyáltalán érzékelhető, akkor is inkább csak közvetve jelenik meg a választások során, politikusok támogatottságában. Ez a sajátosság egész Ázsiában (Kína, Korea stb.) is érzékelhető. Ezért nehéz megfogalmazni, értelmezni, mivel más a jelentés-tartalma például a rendszerváltás kifejezésnek a két eltérő (ázsiai és európai) kulturális-nyelvi közegben. Míg Európában a rendszerváltásnak inkább alulról jövő, megdöntő jelentéstartalma van, a mai Japánban a fogalom valami olyan mozgásként értelmezhető, hogy a fent erőpozíciója erodálódik, és a lent felé mozdul el. A folyamat azonban még nem fejeződött be, és éppen ez az átalakulásirendszerváltási folyamatnak a kulcskérdése. Erre utal a könyv címében a kísérlet kifejezés. A reformfolyamat eredményeinek összefoglalójában a gyenge pontokat éppen a fent meghatározó tényezőinek felemás állapota jellemzi ez az eredmények leginkább szembetűnő mozzanata. A dolgozatban a közel 25 éve végzett megfigyeléseim adatait felhasználva hat fejezetben tárgyalom az általam gazdasági rendszerváltás mértékűnek érzett átalakulási folyamat egyes lépcsőit. Az anyagban kísérletet teszek a sok bizonytalansági tényező hátterének feltárására, és a mellettük csendesen lezajlott kis lépések számbavételére, amik észrevétlenül átlendítették a gazdaságnak főleg az üzleti szektorát a hagyományosnak nevezett modell (azaz a rendszer) korlátain 4 : 4 Itt szereték utalni arra, hogy a modell és a rendszer kifejezéseket bizonyos értelemben szinonimaként használom. Amint említettem, a főleg külföldön elterjedt modell kifejezés által takart sajátos gazdasági mechanizmust a japán irodalomban, a belső vitákban a

9 Az első fejezetben rögzített pillanatképpel azt szeretném megvizsgálni, ahogyan a korábbi nemzetközi figyelmet kiérdemlő sikermodell felett megjelentek a változás felhői: megváltozott mind a belföldi, mind pedig a nemzetközi környezet, amit a 80- as években már fel-felbukkanó reformigény megjelenése kísért, de amit elbizonytalanodása miatt a politikai szféra kis hatékonysággal tudott csak kezelni. A reformkísérletek véghezvitelét a részeredmények dacára az ellenérdekek lényegében leblokkolták. A második fejezetben bemutatom a sokat vizsgált és nemzetközileg elhíresült hagyományos modell-rendszer jellemzőit, majd nemzetközi és japán kutatások eredményeinek felhasználásával kimutatom, hogy a hagyományokra épülő modell tulajdonképpen csak egy részében tekinthető hagyományokon alapulónak. Eredete, elemeinek bevezetési ideje és módja valójában azt igazolja, hogy nagyon is valós, időszakokhoz kötődő, aktuális politikai és stratégiai igények alapján építették ki, és ezeknek megfelelő működési sajátosságokkal rendelkezik. A harmadik fejezetben azt a problémát járom körbe, hogy a hagyományos modellnek is nevezett működési mechanizmus miért vált sikertelenné, milyen zavarokat produkált, és milyen politikai színezetű reformkísérletek történtek a zsákutcába jutott helyzetből való kimozdulásra. A negyedik fejezetben bemutatom, ahogyan a reformkísérletek a korábbi kudarcok után a gazdaság felé fordultak. A vitákból kibontakozott, hogy a háború után jól működő gazdasági intézmény és mechanizmus azért vált sikertelenné a 90-es években, azért jelentkeztek benne működési zavarok, mert mind a külső, mind pedig a belső feltételrendszer megváltozása túlhaladta az eredetileg meghatározott működési keretein. Az is kiderült, hogy a megoldáshoz nem elégségesek a szokásos rendszer, vagy system, konkrétan az 1940-es rendszer, illetve japán típusú szisztéma (, ) kifejezéssel illetik. A kifejezéssel egyrészt arra utalnak, hogy a gazdasági mechanizmus sajátosságai túlhaladják a modellel kifejezhető kereteket, másrészt arra, hogy a kapitalizmuson belül is attól meglehetősen távoleső sajátosságokkal rendelkező gazdaságműködtetési mechanizmusokról, szervezeti keretekről van szó, amelyeket a reformokkal egy nyugati vagy angolszász típusú gazdasági keretrendszerhez szándékoznak közelíteni (vagy olyannal leváltani) a reformok mellett érvelők. Ennek megvannak a politikai vetületei is, ám azok meghaladják a jelen tanulmány kereteit. A részleteket az anyag további részei tárgyalják.

10 kompromisszumokon alapuló reformok. Olyan döntéseket kellett hozni és olyan lépéseket kellett tenni, amelyek a korábbi működési elemeket és kereteket megváltoztatta. Ez vezetett ahhoz, hogy az 1995-tel kezdődő évtizedben a soron következő kormányoknak sikerült áttöréseket elérni néhány kulcsponton. Az ötödik fejezetben igazolom, hogy a sok apró a visszahúzó erők ellenállása miatt, felemás módon megvalósított korrekciós lépés összeadódva olyan láncreakciót indított el, aminek eredményeként napjainkra a japán gazdaság belső feltételrendszere, működési mechanizmusai a régi keretektől jelentősen eltávolodtak. A megújulást célzó lépések minden hiányosságuk ellenére eredményeket hoztak, amiket a fejezetben két táblázatba sűrítve bemutatok. Az utolsó fejezetben összegezni kívánom a változásokat, és kisérletet teszek a kibontakozó fejlődési tendenciák több oldalról való megközelítésére. Végül egy tágasabb összefüggésbe helyezem a megvizsgált értékelési szempontokat, és a folyamatot a napi küzdelmektől eltávolítva egy perspektívikus megközelítést alkalmazok. A végső összegzésnél pedig arra az eredményre jutunk, hogy bár az újonnan kialakulóban levő keretek egyes területeken jelentősen eltérnek a régi vagy hagyományos változattól, az új irány mégis szervesen illeszkedik a japán modernizációs fejlődési vonulatba. A fentiek mellett szeretném hangsúlyozni, hogy, a jelen könyvben inkább csak a reformkísérletek belső mozgatórugóira, a feltételrendszer változásaira, illetve annak hátterére koncentrálok. Még a belső folyamatok elemzésénél sem tudok vállalkozni minden egyes terület megtárgyalására, csupán a következményeket kisérlem meg számbavenni és értelmezni már csak a terjedelmi korlátok miatt is. Így például nem tudok kitérni a buborékgazdaság néven ismerté vált fejlődési szakasz mélyen fekvő gyökereire, mozgatóira, az elöregedő társadalom és az ehhez kapcsolódó külföldi munkaerő kérdéseire, a külgazdasági feltételrendszerre és a tőkebefektetési folyamatokra. Tudatában vagyok a fenti témák fontosságának. Az ezen témákra való kitérés azonban éppen azok terjedelme és fontossága miatt önálló tanulmányt igényelne, és a jelen dolgozatban szükségképpen csak felszínesen és a főtéma tárgyalási

11 folyamatától elszakadva lehetne őket érinteni. Ha ilyen területeket mégis érintek a dolgozatban, akkor csak annyiban, amennyiben ez a főtéma tárgyalását, értelmezhetőségét előmozdítja a reformfolyamatokra hatással vannak.

12 1. A JAPÁN GAZDASÁG AZ 1990-ES ÉVEK KÖZEPÉN Az elmúlt 15 évben bár meglehetősen lassan és ellentmondásosan, sokszor előreés visszalépéssel vagy lassítással a reform szó a japán politikusok szótárában is divatkifejezéssé vált 5. Megjelent a változtatási kényszer elismerése, és valóban jelentős változások is zajlottak, kis részben a külföldi feltételek, nagyobb részben a belső feltételrendszer megváltozása és az ennek kapcsán megfogalmazódott igények világosabb felszínre kerülése következtében megtett erőfeszítések miatt. A XXI. század első évtizedének végére érzékelhető, hogy a reformkísérletek a gazdaságban és a kapcsolódó területeken szerkezeti és mechanizmusbeli változásokat gerjesztettek. Felvetődik bennem az a kérdés, hogy a változások nyomán végbement átrendeződések eredményeképpen beszélhetünk-e még a hagyományos japán gazdasági modell-rendszerről. 1.1. FŐBB AKTUÁLIS PROBLÉMÁK Milyen társadalmi-politikai motiváció, illetve gazdasági helyzet váltotta ki az említett változási igényt és a politikai-adminisztratív hajlandóságot? A továbbiakban a hajlandóságnak az említett külföldi és belföldi okait, tényezőit tekintjük át a jelen tanulmányban. 1.1.1. Külső tényezők Japán a II. világháború utáni vert katonai és romokban heverő gazdasági helyzetéből nemcsakhogy sikeresen kimászott, hanem a mintának tekintett nyugati gazdaságstratégiák tapasztalataira építve és technológiai modellje után haladva, ugyanakkor a nyugattól eltérő, saját zárt gazdasági rendszerben, a 80-as évek végére gyors ütemben utólérte és le is hagyta a megcélzott fejlett gazdaságokat. 5 Ironikus módon az is előfordul, hogy ezen címszó alá a reform irányával, szellemével ellentétes irányú korrekciókat is elrejtenek kevésbé a gazdaság mint inkább a politika területén. Gazdasági téren inkább a reformok lassítása, illetve mentőakcióként a korábbi gazdaságpolitikai eszközökhöz való visszanyúlás a jellemző. (Lásd a továbbiakban az Obuchikurzus illetve az post-koizumi politika és gazdaságpolitika alfejezeteket.)

13 1. ábra. Japán százéves nemzetközi felzárkózási kísérletének sikere az amerikai GNP 1980-as szintjéhez viszonyított növekedésének függvényében Forrás: Japan 1986: An International Comparison Keizai Koho Center Az elvesztett háború után Japán megnyerte a békét. Olyannyira, hogy a korábbi győztes és a gazdasági versenypozíciókban hegemonisztikus, fejlett gazdaságoknak már nem csak vetélytársa, hanem veszélyes ellenfele lett méretben és versenyképességben is a saját területein 6, amint azt a 70-as évek végétől jelentkező kereskedelmi súrlódások mutatták. A 90-es évekre kiderült, hogy a további gazdaságfejlődéshez már nem elégséges az utolérési/lehagyási ( ) stratégia, amit Japán részben a Meiji-időszakot követően, de még annál is elszántabban a II. világháború utáni időkben követett. A nemzetközi szervezetek és a fejlett országok a háború utáni talpraállás és szárnypróbálgatás idején politikai okokból bizonyos mértékig tolerálták Japán üstökösszerű felemelkedését, és ezzel fokozatos erősödését. Toleranciára szükség is volt, mivel a háború utáni valutaárfolyamszintből adódott árversenyképessége (ez az olajválság után technológiai területekre is érvényes lett) ellenére Japán a külföldi befektetők előtt zárva tartotta piacait, és csak a nemzetközi kereskedelemben 6 Autógyártás, finommechanika, háztartási elektronika, PC hardwere, stb.

14 elfogadott normáknak (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény [GATT] stb.) engedett. Amint a gazdasága annyira megerősödött, hogy már nem csak alacsony áraival tudott versenyezni, a korábban toleráns fejlett országok egyre türelmetlenebbé váltak a japán piacok zártságával szemben. A 80-as évek eleji külkereskedelmi súrlódások mellett ekkor már megjelent a japán gazdaság nagyobb nemzetközi szerepvállalását követelő igény 7 is, amit az 1985-ös Plaza egyezmény egyértelműen mutat. Ekkorra már a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) országok egész kórusa követelt importliberalizációt Japántól, és ebben is engedniük kellett a 80-as évtized végére, de az ipari termékek terén elért versenyképesség bőven adott lehetőséget az engedményre. Ugyanakkor a versenyképességet illetően is jelentős változások következtek be a nemzetközi piacon. Japán saját, addigi fejlesztési stratégiáját érintő veszélyes követőkre talált Ázsiában. Példáját követték részben az ázsiai elmaradottságból üstökösszerűen kiemelkedő, Japán fejlesztő modelljében követendő példát látó kistigrisek 8, részben pedig a Teng Hsziao Ping által a piac nagyobb szerepvállalása felé terelt Kína 9. Az utóbbi ráadásul hosszabb ideig és dinamikusabb fejlődési ütemmel, nem különben olcsón előállított, jó minőségű 10 és hatalmas mennyiségű termékáradatával félelmetes vetélytárssá nőtte ki magát, mint gazdasági hatalom is. A háború után Japán sikereit megalapozó tömegtermékpiac ellátása a jobb árversenyképesség miatt ezzel az újonnan feljövő országok felé tolódott el. Japán új kihívás elé került. A közel hasonló minőségű, de jóval olcsóbban termelő, feltörekvő vetélytársakkal 11 kellett felvennie a versenyt a háború után elért piaci 7 Az olajválságból megerősödve kikerült japán gazdaság szerepe átértékelődött. 1985 szeptemberében a New Yorki Plaza Hotelben a G5-ök egyezmény írtak alá, melynek következményeként felértékelték a Japán jent a dollárral szemben. Ezzel együtt a belső piacon korlátozott pénzügyi liberalizációt is bevezettek. Az egyezmény létrejöttével az addigi világgazdasági lokomotív szerep átkerült USA-ból és Nyugat-Németországból az ázsiai országba, hozzájárulva a Buborék néven ismert fellendülés kialakulásához. 8 Dél-Korea, Taiwan, Szingapúr stb. 9 Ázsiában India is jelentkezik vetélytársként az utóbbi időben, de India esetében a gazdasági modell kevésbé támaszkodik a japán fejlesztési típusra, sokkal inkább egy szervesebb fejlődési mintát követ. 10 Többek közt a költségelőnyök miatt Japánból kitelepült és működtetett technológiával. 11 Nem csak a méreteiben is fenyegető Kína és India, hanem a dél-ázsiai országok: Vietnam, Indonézia, Malajzia is ebbe a körbe tartoznak, ahol a legmodernebb gyártási technlógiákkal

15 pozícióinak megtartása érdekében! A japán bérek mellett az árverseny nem lehetett reális alternatíva. Igy csak más termékek és technológiák kifejlesztése, a versenytársak által nem elérhető, magasabb hozzáadott értékű hazai termelés maradt a rendelkezésre álló lehetőség, ami jelentős szerkezetátalakítás igényét vetette fel. A szerkezetátalakítás viszont a hazai termelés visszaesésével, stagnálásával és belső feszültségekkel fenyegetve felvetette a belföldi tényezők szerepének újragondolását. Mindemellett a belföldi kondícióknál is széles körű változás jelei mutatkoztak. 1.1.2. Belföldi tényezők A 90-es évek elején a makrogazdasági teljesítmény az I. olajválság külső és vis maior-jellegű sokkját leszámítva a japán gazdasági csoda időszakaként emlegetett 12 periódus óta nem tapasztalt mértékben esett vissza. Az éves GDP-növekedési ütem csökkenési tendenciája jóval nagyobb volt, mint a korábban megszokott és egy olajsokk jellegű külső hatással sem volt magyarázható (2. ábra). A 90-es évek eleji visszaesés tehát szokatlanul nagy, és utólag visszatekintve vadonatúj növekedési pályára való áttérést, egy vissza nem térő fejlődési periódus végét jelezte. jelentek meg és teremtettek konkurrenciát maguknak a fejlett országok és természetesen Japán is. Nem is beszélve a korábbi kistigrisekként emlegetett Dél-Korea, Tajvan, Hong-Kong-ról, ahol ugyan a bérszinvonal-különbség már nem volt annyira nagy, viszont az önllóan fejlesztett technológiai szintben már japán sarkában lihegtek. 12 A 60-as éveket (valójában az 1956 1973 közötti időszakot) szokták a gazdasági csoda időszakaként emlegetni. Az GDP átlagos növekedése a mai kínai fejlődéshez hasonlóan magas volt.

16 2. ábra. Forrás: Japán Statisztikai Hivatal adatai Ez a lépésváltás ugyanakkor két lépcsőben ment végbe, az olajválsággal lezáródott I. vagy gazdasági csoda szakasz után jött a II. vagy mérsékelt növekedés (még mindig 3-5 % körüli), expanzív külkereskedelmi sikerekkel. Mindkettő kifelé irányuló dinamikával jellemezhető. A buborékgazdaság vége után, a 90-es évekkel jött a III., az átállási-stagnálási szakasz, ami viszont a belső problémákkal való küzdelem jegyében telt el. A lépésváltásjelzés a reál és pénzügyi szférában sőt, mint látni fogjuk, más gazdasági és nem gazdasági területeken is megmutatkozott.

17 3. ábra. A gazdaság visszaesése a pénzügyi és reálgazdasági szektorban a 90-es években Adatforrás: Japán Statisztikai Hivatal: Történeti adatsor A tőzsdeindex az 1989-es 39 ezer jenes szintet megközelítő csúcsteljesítménynek majdnem kevesebb mint felére esett vissza (3. ábra), amit a csődök számának emelkedése is mutat, jóllehet a bankok még sokáig nem tisztították meg portfólióikat, így a csődközeli cégek száma valószínűleg magasabb volt. Igaz, a 80-as évek végi buborékgazdaság jellegzetességeit egyebek mellett a tőzsde példa nélküli szárnyalása, valamint az NTT privatizációjának és tőzsdén való jegyzésének alakulása formálta meg, így a tőzsdecsúcs nem tekinthető normál fejlődés eredményének. Mint ahogy az sem, hogy az összeomlás mintegy 20 évvel vesse vissza a piaci teljesítményt, és több mint egy évtizedes stagnálás, és további kisebb mértékű visszaesések után csak a 2002-es mélypont után induljon el ismét. A Nikkei 13 átlagindex ugyanakkor még ma sem kapaszkodott vissza lényegesen magasabb szintre, mint az 1989-es csúcsérték harmada. 13 A Tokyói Tőzsde (TSE) főpiacán jegyzett 225 meghatározó cég árfolyammozgásának átlagindexe, amit a Nihon Keizai Shinbun (Japán vezető gazdasági napilapja) számol és tesz közzé. Az indexet 1950 óta számolják és a tartalmát évenként felülvizsgálják. (Az amerikai megfelelője a Dow Jones Ipari átlag-index)

18 A tőzsdeboomnak volt még egy nem igazán kellemes következménye. A nagy tömegben kibocsátott, a lakosság szemében ígéretes perspektívájúnak beállított 14 NTTrészvényportfólió akkoriban sok első generációs kisbefektetőt csábított a piacra. A lakosságnak a háború utáni hosszas szegénység után, a lassú, de hosszú ideig tartó töretlen életszínvonal-emelkedéssel egyidejűleg felhalmozódó megtakarításaiból először nyílt lehetősége a tőzsdén befektetni. A buborék kipukkanása idején jegyzett árfolyamértéknek ugyanakkor az NTT-részvény közel háromnegyedét elvesztette, ami a kezdő kisbefektetőket érintette leginkább, mivel ők kapcsolódtak be általában később, így ők vásároltak leginkább a magasabb árfolyamszinten. A buborékgazdaság összeomlása nem csak a kisvefektetőket, hanem a tűz gerjesztésében aktív szerepet vállaló bankokat is nehéz helyzetbe hozta. Az összeomlás sokkjának következményeként hibernálódott gazdaság teljesítménye és a vállalatoknál bennragadt hatalmas a csődök folytán növekvő rosszhitelállomány a bankok cselekvőképességét lebénította. A lakosság (más nézőpontból az adófizetők és választópolgárok egyben!) megtakarítási és befektetési kedvét ugyanakkor elvette, hogy sok első generációs kisbefektető égette meg a kezét a pénzpiaci buborék által keltett turbulencia idején. A választókat ugyanakkor más események is sokkolták. Az 1989-ben kirobbant recruit-befektetési botrány, a Sagawa Kyubin stb. botrányok, amelyekben a politikai első vonalnak szinte minden tagja érintett volt valamilyen mértékig 15 (elérve a miniszterelnöki szintet is), hatalmas sokkhullámokat gerjesztett a közvéleményben. Az 1992-ben a Nomura brókerház preferált befektetőinek veszteségkompenzálása körül kirobbant botrány, az 1994-ben kipattant építőipari korrupciós, valamint a HIVvírussal fertőzött készítményeket forgalmazó gyógyszergyártó körüli botrányok stb. megingatták a gazdasági elit iránti bizalmat. Mivel ezeknek megvolt a kormányzati adminisztrációt és a politikai köröket érintő vetülete is, az elsőosztályú elitnek tartott állami adminisztrációba vetett hit is megingott. A lakosságban pedig olyan sérelmek halmozódtak fel a folyamatok következményeként, amelyek a későbbiekben 14 A kormány koordinálta az NTT-vel kapcsolatos lépéseket a privatizálás során, amivel egyes korabeli kritikák szerint hozzájárult egyebek mellett a buborékgazdaság körüli jelenségek alakulásához is. 15 Lásd: melléklet botránnyal kapcsolatos cikkeket a mellékletben.

19 megrendítették nemcsak az addig hegemonikus helyzetben levő kormánypárt támogatóbázisát, hanem megnehezítették a bajba jutott bankok konszolidálását is hiszen azt csak a kiábrándult adófizetők pénzéből lehetett volna megvalósítani. A helyzetet jól jellemzi, hogy nem csak a viszonylag kis közvetlen befolyással rendelkező lakosság érzelmeivel volt a baj, hanem a sokkal nagyobb közvetlen befolyással rendelkező üzleti szektort is lépésre késztette. A Keidanren és a Keizai Douyuukai 16 is felhívást tett közzé a gyorsan bevezetendő reformok érdekében. Az ellenzéki pártok pedig összefogtak egy közös, korrupcióellenes törvény beterjesztése érdekében 17. A fenntebb említett közállapot, a lakosság és az üzleti szektor együttesen olyan folyamatokat indított el, amiket egyrészt már nehezen lehetett felülről kézben tartani, másrészt a status quo mellett a kérdőjelek halmozódását eredményezte. A hivatalban levő kormányok a külföldi, főleg amerikai sürgetés ellenére sem nagyon igyekeztek a bankok konszolidálásával, erre csak akkor kerítettek sort, amikor a katasztrófa már közvetlen közelről fenyegetett, és kívülről is megfelelő nemzetközi nyomás érvényesült 18. Ez részben a gazdasági helyzet már említett hibás megítéléséből, részben pedig a politikusok félelméből adódott, amit a választóknak a pénzügyi szektor konszolidálásához szükséges költségvetési források felhasználásával szembeni, már említett érzékenysége és ellenérzései 19 is fokoztak. A konszolidálás helyett inkább a hagyományos keynesiánus eszközökhöz nyúltak, és a sokszor bevált, a hatalmon levő Liberáldemokrata párt (LDP) érdekeit is szolgáló, közmunkákat célzó élénkítő csomagokkal (1. táblázat) igyekeztek a gazdasági konjunktúrát élénkíteni, és ezen keresztül közvetett módon megsegíteni a gyengélkedő pénzszektort. 16 Mindkét szervezet a japán üzleti világ érdekvédelmi intézménye. Részletek a mellékletben. 17 Opposition to submit Joint anticorruption bill (The Daily Yomiuri, 1992. február 17.) 18 A különböző indokkal és területekre benyújtott liberalizációs és reformigények az olajválság utáni időszakban gyakorta érkeztek a japán kormánynak címezve, itt azonban ennél többről van szó. Az a félelem uralkodott el ugyanis, hogy a labilis, szakadék szélén álló japán bank(ok) összeomlása egy új, Japánból induló pénzügyi világválság kirobbantója lehet és ez már meghaladta a napi belpolitikai csatározások kompetenciáját. (ASP program, Lawrence Summers, az Clinton kormányzat pénzügyminiszterének látogatása az USA-ból 1998 jún. 21.) 19 A buborékgazdaság idején a pénzpiaci szereplők spekulációi, a kisbefektetők diszpreferenciális bánásmódjával kapcsolatos és más, politikusokat érintő korrupciós botrányok ekkor kerültek felszínre. (Erre a 2 fejezetben még visszatérünk.)

20 Cél 1992. aug. Általános gazdaságélénkítő csomag: közmunkák 1993. ápr. Általános gazdaságélénkítő csomag: közmunkák 1993. szept. Rendkívüli gazdaságélénkítő csomag: közmunkák 1994. feb. Általános gazdaságélénkítő csomag: közmunkák 1995. ápr. Rendkívüli árfolyamellensúlyozó, Összeg Kormányfő 10 700 Miyazawa 13 200 Miyazawa 6150 Hosokawa 15 200 Hosokawa 7000 Hata gazdaságélénkítő csomag: közmunkák 1. tábla: Költségvetési élénkítő csomagok a 90-es évek első felében (trillió jenben) 20 (Adatforrás: ASP program, 1998. március 29.) Az élénkítő csomagok azonban csak átmeneti fellendülést hoztak, a gazdaság motorját nem sikerült beindítani. A GDP növekedése kisebb lendület után visszaesett, a nullához közelített, sőt átmenetileg a negatívba is átcsapott (2. ábra), a bankrendszer óriási rosszhitelállományt halmozott fel, és az ország kezdett csúszni a bankválság felé. A vállalati csődök száma növekedett, a lakossági fogyasztás csökkent, a munkaerőhelyzet szokatlan romlásnak indult. Ez nem egyszerűen a teljes foglalkoztatásra, az élethosszig tartó munkakörülményekre büszke ország munkanélküli népességének létszámnövekedését jelentette. A munkanélküliek számának növekedése csökkenő születésszámmal és gyorsuló elöregedési folyamattal 21 párosult. A világszerte ismert foglalkoztatási rendszeren repedések keletkeztek: nemcsak megjelent, de gyorsan teret nyert a rész- és ideiglenes foglalkoztatás, a frissen munkába álló rétegek körében a hagyományos feltételek között történő munkavállalási hajlandóság csökkent 22, majd később az élethosszig tartó foglalkoztatás gyakorlata is erodálódott. Ez különösen a fiatalokra nézve járt 20 Az amerikai dollár/jen árfolyam 1993 es 1996 között 110 jen illetve 83 jen között mozgott. 21 Nem szabad elfelejteni, hogy a háború utáni növekedés méretéhez milyen nagy mértékben hozzájárult az, hogy a népesség az 1940-es 72 millióról (a háborús, néhány milliós emberveszteséget is beleszámítva), 2001-re 126 millióra nőtt. 22 Az apáik körében még természetesnek tartott 3 K-s (kitanai piszkos, kitsui nehéz, kiken veszélyes) munkakörülményeket az új nemzedék már egyre kevésbé fogadja el, erre külföldről, többnyire Dél-Amerikából importálnak második, illetve harmadik generációs, japán származású munkaerőt.