28/13 Összeállította: Népességstatisztikai fõosztály Népmozgalmi statisztikai osztály www.ksh.hu II. évfolyam 13. szám 28. március 18. Népmozgalom, 27. január december A tartalomból 1 Összefoglaló 2 Házasságkötés, válás 3 Születés, termékenység, terhességmegszakítás 4 Halálozás 5 Belföldi és nemzetközi vándorlás 6 Természetes és tényleges szaporodás, fogyás Összefoglaló 27-ben figyelemre méltó változások történtek az alapvetõ népmozgalmi folyamatokban. Lényegesen visszaesett a házasságkötések száma, mérséklõdött a születések és kismértében emelkedett a halálozások száma, a csecsemõhalandóság is némileg magasabb volt, mint egy évvel korábban. Növekedett a születések és halálozások különbözetébõl adódó természetes fogyás mértéke, miközben a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege is mérséklõdött, így a lakosság lélekszámának tényleges fogyása meghaladta az egy évvel korábbit. Kedvezõ jelenség, hogy folytatódott a terhességmegszakítások hosszabb idõ óta tartó csökkenõ irányzata. Fontosabb népmozgalmi események Népmozgalmi esemény 1. tábla Élveszületés 99 871 97 6 97,7 Halálozás 131 63 132 8 1,9 Csecsemõhalálozás 571 575 1,7 Házasságkötés 44 528 4 8 91,6 Válás 24 869 24 9 1,1 Terhességmegszakítás 46 324 44 95, Természetes szaporodás/fogyás 31 732 35 2 11,9 Tényleges szaporodás/fogyás 1 423 21 21,5 a) 26=1,. 26 27 +) 27 +) /26 a) A házassági mozgalomban a 27. év egy újabb mélypontot jelentett. Az ezredfordulót követõ években alacsony szinten ingadozott, inkább stagnált a házasságkötések száma. A 27. évre becsült 4 8 házasságkötés azonban 8,4 százalékos csökkenést, mintegy 37-zal kevesebb házaspárt jelent az elõzõ évhez viszonyítva. A válások számában nem történt érdemi változás, mivel a bíróságok által felbontott 24 9 házasság lényegében megegyezik a 26. évivel. A házassági kapcsolatok stabilitása azonban ennek ellenére gyengült, mivel azonos számú válás egyre kevesebb házasságot, illetve házasságban élõ párt érint. A születések számában a 23. évi mélypontot követõen megindult egy lassú és három évig tartó emelkedés. Ez az irányzat 27-ben megállt, mivel a 97 6 születés 2,3 százalékkal, közel 23 újszülöttel kevesebb, mint az elõzõ évi. Azt még nem lehet tudni, hogy csak megtorpanásról vagy újabb irányváltásról van-e szó. Hasonló a helyzet a halálozások számának alakulásában, ahol viszont egy alapvetõen csökkenõ trend tört meg 27-ben, mivel a 132 8-ra becsült halálozás,9 százalékkal, mintegy elhunyttal magasabb, mint az egy évvel korábbi. A csecsemõhalandóság 26. évi 5,7 ezrelékes értéke a legalacsonyabb volt a hivatalos népmozgalmi statisztika történetében. Errõl a szintrõl történt,2 ezrelékpontos emelkedés 27-ben, amikor ezer élveszületésre 5,9 egy éven aluli csecsemõ elhalálozása jutott. A kevesebb születésszám és a halálozási többlet összességében mintegy 35 fõvel növelte a természetes fogyás mértékét az egy évvel korábbi értékhez képest. Ennek eredményeként a 26. évi 31 732 fõs természetes fogyással szemben 27-ben a halálozások száma 35 2 fõvel haladta meg a születésekét, vagyis a népesség lélekszáma a nemzetközi vándorlás figyelembevétele nélkül ennyivel lett kevesebb. A nemzetközi vándormozgalom pozitív egyenlege az elmúlt közel két évtizedben mindvégig megfigyelhetõ volt. A bevándorlási többlet mértéke azonban ingadozásokat mutat. 27-ben a nemzetközi vándorlásból eredõ nyereség mintegy 2 fõs volt, ez azonban elmaradt a 26. évi 2 fõt is maghaladó többlettõl. A mérsékeltebb bevándorlás csak kisebb mértékben tudta enyhíteni a természetes fogyásból eredõ népességcsökkenést, így a népesség létszámának tényleges fogyása 27-ben 21 fõt tett ki, szemben a 26. évi 1 5 fõvel. A tényleges fogyás mértékének növekedését 1/3-ad részben a születésszám csökkenése, illetve a halálozások számának emelkedése okozta, 2/3-ad részben pedig a mérsékeltebb bevándorlási többlet eredményezte. A népesség életkor és családi állapot szerinti összetételében folytatódtak a már hosszabb idõ óta tartó szerkezeti változások. Felgyorsult a népesség elöregedési folyamata. A 6 éves és idõsebb népesség száma és aránya elõször 1992-ben haladta meg a éves, gyermekkorú népességét, 25-ben viszont már a 65 évesek és ennél idõsebbek is többen voltak, mint a gyermekkorúak. 28. január 1-jén száz gyermekkorú lakosra 18
2 Népmozgalom, 27. január december Statisztikai tükör 28/13 idõskorú jutott. A népesség elöregedési folyamata nemenként eltérõ képet mutat. A nõi népesség körében 28. január 1-jén már a 7 évesek és ennél idõsebbek is többen voltak, mint a 15 éven aluli leánygyermekek. Lényeges változások zajlanak a lakosság családi állapot szerinti összetételében. Tovább csökkent a házas családi állapotú lakosság aránya, és emelkedett a nõtlen, hajadon, illetve az elvált családi állapotúaké. Ennek eredményeként a 15 évesnél idõsebb lakosság körében száz lakosra számítva 47 tartozott a házasok közé, 31 volt nõtlen vagy hajadon, minden tizedik lakos elvált, és minden kilencedik özvegy családi állapotúként élt 28. január 1-jén. 1. ábra A népesség nem és korcsoport szerint, 28. január 1. + 5 Férfitöbblet ezer fõ 4 3 Férfi 2 1 éves 9 X 85 89 8 84 75 79 7 74 65 69 6 64 55 59 5 54 45 49 4 44 35 39 3 34 25 29 2 24 15 19 1 5 9 4 1 2 3 4 5 ezer fõ Házasságkötés, válás A fiatal életkorban és magas arányban kötött házasságok hosszú ideig jellemezték a magyar házasságkötési viszonyokat. Ez a magatartási minta az elmúlt két évtizedben alapvetõen megváltozott. Az ezredfordulót követõ évek 44 és 46 ezer közötti házasságkötése már csak kevesebb, mint fele volt az 197-es évekre jellemzõ évi 1 ezer körüli esetszámnak. Az elmúlt évben tehát egy alacsony szintrõl történt újabb jelentõs visszaesés. A hivatalos népmozgalmi statisztika elmúlt 13 éves történetében a 27. évi 4 8 házasságkötést csak az elsõ világháború éveinek erõsen megfogyatkozott esküvõi múlták alul. Lényegesen emelkedett a házasságra lépõ párok átlagos életkora. Ennek eredményeként csak elvétve találni tizenéves hölgyeket a párok között, a korábban leggyakoribb 2 24 éves korcsoportról pedig a 2-as éveik második felére tolódott az elõször házasságra lépõ nõk átlagos életkora. A férfiaknál hasonló jelenségek figyelhetõk meg, és náluk jelenleg a 3-as éveik elsõ felében a leggyakoribb a házasságkötés. A 27. évi csökkenésben fõleg a 2-as éveikben Nõ Nõtöbblet járó fiatalok erõsen ritkuló házasságkötései játszák a fõszerepet. A 2 29 éves nõknél 15 százalékkal, a férfiaknál 16 17 százalékkal csökkent egy év alatt a házasságkötések gyakorisága. Kismértékû emelkedés csak a 4 44 éves nõknél és férfiaknál figyelhetõ meg. A házasságra lépõ párok életkorának emelkedése tehát nem jelenti azt, hogy a fiatalon elmaradt házasságok egy késõbbi, érettebb életkorban megköttetnek. Itt tehát nemcsak halasztásról, hanem a házassági párkapcsolattal szembeni tartózkodásról is szó lehet. A házasságban élõk csökkenõ arányával szemben dinamikusan emelkedik a házasság helyett az élettársi kapcsolatot választók száma és aránya. A 25. évi mikrocenzus adatai szerint mintegy 35 ezer pár élt élettársi kapcsolatban, és ez az összes párkapcsolatban élõk csaknem 15 százalékát tette ki. 2 18 16 1 8 6 4 2 Ezer megfelelõ korú nem házas nõre jutó házasságkötés 199 27 +) 19 2 24 25 29 3 34 éves 2. ábra A 27. évi 24 9 bíróság által felbontott házasság nagyságrendjét tekintve nem mutat lényeges változást az egy évvel korábbihoz képest. A válások magas szinten stagnáló abszolút száma azonban a házasságok stabilitásának gyengülésére utal, különösen akkor, ha ezt a házasságkötések erõsen csökkenõ számához vagy a házasságban élõk jelentõsen visszaesõ arányához viszonyítjuk. A jelenlegi válási gyakoriságok mellett a házaspároknak csak 77 százaléka ünnepelné meg a tizedik és 6 százaléka a huszonötödik házassági évfordulót. Az elváltak korösszetételét tekintve egy lassú eltolódás figyelhetõ meg az idõsebb korosztályok felé. Bár továbbra is a 2-as éveikben járó nõknél a leggyakoribb a válás, ennek intenzitása az elmúlt néhány évben csökkent, a 3 44 éves házasfelek körében viszont emelkedõ irányzatú és egyre gyakoribb a házasság felbontása. Ez minden bizonnyal összefügg a házasulók átlagos életkorának emelkedésével, de utalás egyben arra is, hogy a hosszabb ideje fennálló házasságok között növekszik a válások gyakorisága. A ritkuló házasságkötések és a gyakori válások érzékenyen érintik a házasságok mérlegét. Változatlanul jóval több házasság szûnik meg özvegyülés és válás által, mint amennyi új létrejön házasságkötés által. 27-ben mintegy 75 2 házasság szûnt meg özvegyülés vagy válás miatt, és csak 4 8 újat kötöttek. Miután e folyamat közel három évtizede tart, jelentõsen módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele. A rendszerváltás óta a 15 éves és idõsebb népességnél 2,3-ról 31,1 százalékra
Statisztikai tükör 28/13 Népmozgalom, 27. január december 3 emelkedett a nõtlenek, illetve hajadonok és 7,4-rõl 1,3 százalékra nõtt az elvált családi állapotú népesség aránya. Ezzel párhuzamosan a házas népesség részaránya jelentõsen, 61,2-rõl 47,2 százalékra csökkent. Csak néhány év óta figyelhetõ meg az a jelenség, hogy a 15 éves és idõsebb népesség körében a házasok kisebbségbe kerültek, mivel 24 óta a felnõtt lakosság kevesebb mint fele házas családi állapotú. Házasságkötés és -megszûnés Megnevezés 198 199 2 27 +) A 15 éves és idõsebb népesség családi állapot szerint 2. tábla Házasságkötés 8 331 66 45 48 11 4 8 Megszûnt házasság 98 221 89 817 79 685 75 2 halál következtében 7 424 64 929 55 698 5 3 válás következtében 27 797 24 888 23 987 24 9 199. január 1. 3. ábra további gyermekek világra hozatala. Az elmúlt tíz évben közel 3 évvel, 26,2-rõl 29,1-re emelkedett a szülõ nõk átlagos életkora. A 25 év alatti nõk termékenysége változatlanul és jelentõs mértékben csökken, a 3 év felettiek gyermekvállalása viszont emelkedik. Az évenkénti születésszám alakulását elsõsorban az határozza meg, hogy a fiatal korosztályok termékenységcsökkenését milyen mértékben tudják ellensúlyozni a 3 év feletti nõk többletszülései. Ha a 27. évi adatokat ennek tükrében vizsgáljuk, akkor egyértelmûvé válik, hogy az ellensúlyozás nem volt sikeres, mivel a 3 év feletti nõk termékenységemelkedése kisebb mértékû volt, mint az ennél fiatalabb korosztályok termékenységének csökkenése. 16 1 Ezer megfelelõ korú nõre jutó élveszületés 8 6 4 2 199 1992 1993 1995 1996 1998 1999 2 21 22 23 24 25 26 4. ábra 27+) 15 19 2 24 25 29 3 34 35 39 éves 28. január 1. +) Házas Nõtlen, hajadon Özvegy Elvált Születés, termékenység, terhességmegszakítás A születések száma 1998-ban esett elõször 1 ezer alá, és azóta sem érte el ezt a szintet. A 23. évi mélypontot követõ három évben lassú emelkedés volt észlelhetõ, ami az elmúlt évben megállt, illetve újabb csökkenésbe fordult. A 27. évi 97 6 születésszám 2,3 százalékkal, közel 23 újszülöttel kevesebb, mint az elõzõ évi. A szülõ nõk életkor szerinti összetételében folytatódtak a már korábban megfigyelt változások. Egyre ritkább a fiatalon vállalt anyaság, késõbbi életkorra tolódik az elsõ és a A másik fontos tényezõ az éves születésszám szempontjából a házas és nem házas nõk termékenységének alakulása. A 27. évi adatokból megállapítható, hogy a születésszám-csökkenést a házasságból született gyermekek számának visszaesése okozta, mivel a házasságon kívüli születések száma és aránya tovább emelkedett. A 27-ben született gyermekek 37,5 százaléka házasságon kívül jött világra, ami a hivatalos népmozgalmi statisztika történetében az eddigi legmagasabb érték. A házasságon kívüli születések aránya 199 óta csaknem háromszorosára, 198-hoz viszonyítva több mint ötszörösére bõvült. A házasságon kívüli születések dinamikus emelkedése szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a szülõképes korú nõi népesség között is erõsen emelkedett a hajadon családi állapotú, de élettársi kapcsolatban élõ nõk hányada, és számottevõen visszaesett a házasságban élõké. Az éves születésszám szempontjából különösen fontos a házas termékenység alakulása, mert a házasságban élõ nõk gyermekvállalási gyakorisága több mint kétszerese a nem házas nõkének. A 27. évi születésszám-csökkenésben fontos szerepe van annak, hogy a házasságon kívüli születések növekvõ száma nem tudta ellensúlyozni a házasságból született gyermekek számának mérséklõdését.
4 Népmozgalom, 27. január december Statisztikai tükör 28/13 Élveszületések az anya családi állapota szerint Ezer fõ 1 5. ábra Kedvezõ jelenség, hogy az elmúlt évek ingadozó születésszáma mellett folyamatosan csökkent a terhességmegszakítások száma. A 27. évi 44 ezerre becsült mûvi vetélés mintegy 5 százalékkal, 23 mûtéttel kevesebb, mint az elõzõ évi. A változás különösen akkor feltûnõ, ha azt tekintjük, hogy az 199-es évek elején még 9 ezer, az ezredfordulón pedig 59 ezer ilyen mûtétet hajtottak végre évente. A nõk valamennyi korcsoportjában csökkent a mûvi vetélések gyakorisága, vagyis a tizenévesek és a 2-as éveik elején járó fiatalok között is, akik egyre ritkábban vállalnak gyermeket, de a jelek szerint felelõsségteljesebben védekeznek a nem kívánt terhességek elkerülésére. 27-ben száz élveszületésre 45 mûvi vetélés jutott, ami az elõzõ évi 46-hoz képest kismértékû javulást mutat. 8 6 4 2 199 2 27+) Házas Nem házas A 27. évi termékenységi szint mellett száz nõ 132 gyermeket hozna világra élete folyamán, ami mérsékelt csökkenést mutat a 26. évi 135 gyermekhez képest. Mindkét érték messze elmarad azonban az egyszerû reprodukció biztosításához átlagosan szükséges 21 gyermektõl. A bruttó reprodukciós együttható értéke,645 volt, ami azt jelzi, hogy a 27. évi termékenységi szint mellett ezer nõ élete folyamán 645 leánygyermeknek adna életet, vagyis az így felnövekvõ leánygenerációk létszáma mintegy 35 százalékkal maradna el a szülõi nemzedékek létszámától. Halálozás A halálozások számának ingadozásokkal tarkított, de alapvetõen csökkenõ trendje az 199-es évek elejétõl figyelhetõ meg. Az 1993. évi 15 fõt meghaladó halálozás hosszú évtizedek óta rekordmagasságúnak számított, innen indult meg egy csökkenõ irányzat, amit gyakran szakított meg egy-egy év halálozásainak emelkedése. Ezek közé tartozik a 27. év is, amikor a 132 8 fõre becsült halálozás,9 százalékkal, mintegy fõvel haladta meg az egy évvel korábbit. A halálozások évenkénti ingadozásában fontos szerepet játszhat az influenzajárványok periodikus visszatérése, azok idõtartama, illetve kiterjedtsége és az utóbbi években elõforduló tartós kánikula hatása. A 27. évi adatok havonkénti bontása azt mutatja, hogy a halálozások száma öt hónapban volt alacsonyabb az elõzõ évinél, hét hónapban viszont meghaladta az egy évvel korábbit. A legjelentõsebb ingadozás a nyári hónapokban volt. A júniusi jelentõs csökkenésben minden bizonnyal szerepe volt annak, hogy 26-ban ebben a hónapban volt tartós kánikula, ami viszont 27-ben, egy hónappal késõbb, júliusban jelentkezett. Ez 6,7 százalékos, mintegy 73 fõs többlethalálozást eredményezett az elõzõ év azonos hónapjához képest. Halálozások száma havonta 7. ábra Szülészeti események alakulása Ezer 1 8 6 4 6. ábra Ezer fõ Többlethalálozás 13 11 1 9 Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Dec. 26 27+) 2 199 1992 1993 1995 1996 1998 1999 2 21 22 23 24 25 26 27+) Élveszületés Magzati halálozás Terhességmegszakítás Mindezek mellett az egyes korcsoportok és nemek szerint eltérõ módon alakult az általános mortalitás szintje. A férfiaknál fõleg az idõsebb korosztályokban, a 7 év felettieknél emelkedett a halandóság, a nõknél viszont a középkorú 35 49 évesek halandósága nõtt. Ezzel szemben tovább mérséklõdött a középkorú férfiak és az idõskorú nõk mortalitása. Figyelemre méltó a csecsemõhalandóság nemek szerinti változása. 27-ben ezer élveszületésre 5,7-rõl 5,9 ezrelékre emelkedett az egy éven aluli meghaltak száma, de míg a fiú csecsemõk halandósága továbbra is csökkenõ irányzatot mutat, addig a leányoknál,6 ezrelékpontos növekedés történt.
Statisztikai tükör 28/13 Népmozgalom, 27. január december 5 Ennek eredményeként lényegesen szûkült az újszülött-mortalitás nemek közötti mértéke. 27-ben tízezer újszülött fiúgyermek közül 61, a leánygyermekek közül 57 hunyt el 1 éves kora elõtt. Halálozási és csecsemõhalálozási arány nemek szerint Ezer lakosra 18 16 1 8 6 4 2 Ezer élveszülöttre 199 1992 1993 1995 1996 1998 1999 2 21 22 23 24 25 26 27+) 8. ábra 18 16 1 8 6 4 2 27-ben a régiók közül Közép-Magyarország vándorlási többlete emelkedik ki. A Nyugat- és Közép-Dunántúl régióinak szintén pozitív volt a belföldi vándorlási egyenlege, a megyék közül pedig a legvonzóbbak Gyõr- Moson-Sopron és Fejér megyék voltak. Tovább gyengült Észak-Magyarország és Észak-Alföld népesség megtartó ereje, ezeknek a régióknak 9,1 ezer, illetve 8,4 ezer fõs volt a belföldi vándorlásból eredõ népességszám csökkenése. A legnagyobb vándorlási veszteséget a megyék közül Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szenvedte el. A Dunától keletre egyedül Csongrád megyének volt pozitív belföldi vándorlási egyenlege. Ezer lakosra jutó belföldi vándorlási különbözet, 27 +) 9. ábra Halálozás Csecsemõhalálozás Férfi Nõ Fiú Leány +/ Elõzetes, részben becsült adatok. A várható élettartam nemek közötti különbségei okozzák azt a jelenséget, hogy az elhunyt férfiak többsége házasságban élt halála elõtt, az elhunyt nõk között viszont az özvegy családi állapotúak aránya a legmagasabb. Figyelmet érdemel, hogy a 27. évi halálozás emelkedése a nõk körében az összes családi állapotot, a férfiaknál viszont a csak a nõtleneket és elváltakat érintette. Összességében a 27. évi fõs halálozási többlet 8 százaléka a nõknél jelentkezett. Az adatok alapján feltételezhetõ, hogy tovább csökken a férfiak és a nõk várható élettartamában mutatkozó nem csekély különbség. Belföldi és nemzetközi vándorlás A belföldi vándorlás iránya és nagysága lényegesen módosíthatja a népességszám születések és halálozások által meghatározott változását. Az elõzõ évekhez képest nõtt a lakosság országon belüli területi mobilitása, bár ennek mértéke az 196-as vagy 197-es évekhez képest alacsony szintû. 27-ben 265 ezer ember változtatott állandó és 264 ezer lakos ideiglenes lakóhelyet. Az állandó belföldi vándorlások száma mintegy ezer fõvel, 4,7 százalékkal emelkedett, az ideiglenes vándorlásoké pedig 28 ezer fõvel, azaz,1 százalékkal nõtt az elõzõ évhez képest. A településtípusonkénti mobilitásban is új irányzatok figyelhetõk meg. A legnagyobb változás az, hogy az elmúlt tizenöt évben elõször mutat pozitív egyenleget Budapest belföldi vándorlási mérlege. Az utóbbi években folyamatosan csökkent a fõvárosból történõ elvándorlás mértéke, és 27-ben elsõsorban az ideiglenes vándorlásnak köszönhetõen vándorlási többlet alakult ki. Együttesen a többi városban is kismértékû vándorlási többlet jelentkezett, miközben a községek vándorlási mérlege az ideiglenes elvándorlás miatt negatív. 3,, 2,9 (-3,) (-,1) (-6,) (-3,1) (-6,1) A nemzetközi vándorlás tovább módosítja a népességszámnak a születések, a halálozások és a belföldi vándorlás által meghatározott változását, ugyanis egyes területeken enyhíteni tudja a természetes fogyásból és a belföldi elvándorlásból adódó veszteségeket. 27-ben az ország valamennyi régiójában pozitív volt a nemzetközi vándorlás egyenlege. E téren is kiemelkedõ szerep jut a fõvárosnak, ahol a külföldi bevándorlók jelentõs hányada él. A fõváros mellett Pest megyének is egyre növekvõ a nemzetközi vándorlásból adódó pozitív egyenlege. Emellett a dél-alföldi, az észak-alföldi és a nyugat-dunántúli régió számít még vonzó területnek. A Magyarországon érvényes engedéllyel rendelkezõ, huzamosan itt tartózkodó külföldiek száma 28. január 1-jén 175 ezer fõ volt. Ez 5,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A külföldi állampolgárok jelenleg az ország népességének 1,7 százalékát teszik ki. Döntõ hányaduk Európából, ezen belül Romániából, Ukrajnából, Szerbiából és Németországból érkezett. A külföldiek 41 százaléka Budapesten, 38 százaléka a fõvároson kívüli városokban, 21 százaléka pedig a községekben él. A bevándorlók korösszetétele fiatalabb, mint a honos népességé. Mindkét nem esetében a 2 39 éves korosztályok létszáma a meghatározó, arányuk 52 százalék volt a Magyarországon tartózkodó külföldiek körében.
6 Népmozgalom, 27. január december Statisztikai tükör 28/13 Természetes és tényleges szaporodás, fogyás 28. január 1-jén az ország lakosságának lélekszáma 1 45 ezer fõ volt, 21 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A lakosság lélekszáma a természetes fogyás következtében 27 éve folyamatosan csökken. 27-ben mindkét alapvetõ népmozgalmi folyamatban kedvezõtlen irányú változás történt, így a természetes fogyás mértéke növekedett. A halálozások száma 35 2 fõvel haladta meg a születésekét, a két fõ népmozgalmi esemény eredõjeként ennyivel apadt a lakosság létszáma. A népességszám tényleges fogyását jelentõsen befolyásolja a nemzetközi vándorlás egyenlege. 27-ben 2 fõre becsülhetõ a nemzetközi vándorlásból adódó nyereség. 2 18 Ezer lakosra jutó élveszületés és halálozás 1. ábra A halálozások száma az ország valamennyi régiójában és megyéjében meghaladja a születésekét. Az ennek eredõjeként kialakuló természetes fogyás mértéke azonban különbözõ. Az ezer lakosra jutó természetes fogyás a dél-alföldi és a dél-dunántúli régióban a legmagasabb, az északalföldi és közép-magyarországi régióban pedig a legalacsonyabb. Az egyes megyéket tekintve kiugró Békés megye jelentõs természetes fogyása, ahol országos viszonylatban is a legalacsonyabb az ezer lakosra jutó születés és a legmagasabb a halálozás. Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben viszont fõleg az országosnál fiatalabb korösszetétel miatt viszonylagosan magas a születési és alacsony a halálozási arány, így ennek köszönhetõen a legkisebb a természetes fogyás mértéke. 27-ben öt olyan nagyobb területi egysége volt az országnak (Budapest, Pest, Fejér, Gyõr-Moson-Sopron és Csongrád megye), ahol a belföldi és a nemzetközi vándorlás ellensúlyozni tudta a természetes fogyásból eredõ népességcsökkenést, és ennek következtében a lakosság lélekszáma ténylegesen gyarapodott. 16 1 8 197 1973 1976 1979 1982 1985 1988 2 23 26 27 +) Természetes szaporodás Élveszületés Természetes fogyás Halálozás További információk, adatok (linkek): További táblázatok: stadat-táblák: Módszertan: Elérhetõségek: Gabriella.Branyickine@ksh.hu Telefon: 345 6558 Ferenc.Kamaras@ksh.hu Telefon: 345 6565 Információszolgálat Telefon: 345 6789 www.ksh.hu KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 28 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.