FÖLDTANI KÖZLÖNY. A földigáz elég hosszú pihenés után ismét hallatott magáról. Mintegy A KISSÁKMÁSI GÁZKITÖRÉS.

Átírás

1 FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII. KÖTET JANUÁR. 1. FÜZET. A KISSÁKMÁSI GÁZKITÖRÉS. Irta LóezY Lajos dr.' Az I. tálilával és az 1 8. ábrával. A földigáz elég hosszú pihenés után ismét hallatott magáról. Mintegy szemrehányásként mordult bele abba a lanyhaságba, amely két év óta használatlanul hagyta az erdélyi földigáz-kineset. A múlt év október hónap :2'.)-én vasárnap virradóra, éjfél utáni két óra tájt Kissármáson megnyílt a föld es több nyílásból erupciós ervel több ezer köbméter mennyiség száraz, rögös agyagmárga és szétzúzott törmelék repült a levegbe. Az explózió színhelye kicsiny vulkáni parazita-kráterekhez hasonlít. Metángáz röpítette ki az altalajból a nagy földtömeget és a gáz meggyulladva hatalmas lánggal égett három napig. A jelenség széles környezetben érthet ijedelmet okozott és gyorsan szétterjed híre országos érdekldést keltett. A hírlapok h- ségesen beszámoltak a katasztrofális explózióról ; a szakférfiak is azon melegében nyilatkoztak róla ; az elmélked fantáziának is alkalma volt a nyilvános megkeresés kényszere alatt az e r u p c i ó r ó 1 és okairól nyilatkozni. Nevezetesen Cholnoky Jen és Papp Káeoly a Budapesti Hírlap hasábjain közzétett cikkeikben a gázkitörést egyenesen a gázkút elzárásának tulajdonítják. November hó l-jén, harmadnapra a gázkitörés után látogathattam meg a vész színhelyét. E napon, délben, még három méter magasságú lángokat láttam az egyik kráterbl kicsapni. Ersen lokalizálva volt már ekkor a tz ; a gyulafehérvári utászszázad és a kirendelt közmunka folyvást tzifecskendvel locsolta a száraz agyagmárga törmeléket és szétázott vizes agyaggal tömögette a lángokat ontó repedéseket. Mire délután három órakor Kolozsvárra visszaindultam, véglegesen el volt oltva a tz. Az explózió 9 vagy 10 kisebb-nagyobb krátert emelt a báró Bánffyféle Bolygó réten, amelyet a beszterce-marosludasi helyiérdek vasttt- * Eladta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 november 8.-1 szakülésén. Földtani Közlöny. XLII. köt I9IS. 1

2 D! LOCZY LAJOS vonal közepén szel át (lásd az I. táblátl A legközelebbi nyilas körülbelül 350, a legmesszebbre es 7U0 m-re esik keletre a II. számú elzárt gázkúttól, amelynek legcsekélyebb bántódása nem esett. Közvetlenül az explózió után a gázkút manométere 28'2 atmoszféra nyomást mutatott. Ez a nyomás Böhm Feeenc mérnök úrnak, a pénzügyminiszteri kutató kirendeltség vezetjének jelentése szerint, a július 31-iki leolvasáshoz képest, amikor a gázkút a sikerült tömítési munkálatok után elzáratott, nagyobbodott. A II. számú gázkút történetét ' illetleg itt legyen megemlítve, hogy ennak fúrását 1!)()S nov. 2G-án' kezdték meg, kálisóra kutatva. 22 méterben már jelentkezett földigáz, a mélység felé mindinkább ersödve, 160 m mélységbl 1!»09 januárius l-2-én erupciós ervel tört el, úgy, hogy a fúrást 1909 április 2á-ig csak nagy akadályok között lehetett folytatni. A fúró munka m mélységben végzdött évi jún. 23-án próbálták a gázkutat elzárni, minthogy azonban az elzáró szerkezet a csövek fejére volt alkalmazva, a csörakatok között gáz felnyomuló 22 m mélyben 350 méter távolságig a kúttól számos helyen 19 órával az elzárás után kitört, mire a zárószelepet újra kinyitották. A tökéletes elzárás 120 m mélységben 1911 júuus hó 31 -én sikerült, a mikor a manometer 28 atmoszféra nyomást jelzett április közepétl 1911 július hó végéig, tehát körülbelül 27 hónapig ontott a kút másodpercenkint átlag 9 m^-nyi, egészben 6öO milliónyi m^ gázt. A Bolygórét idei gáztörései a vasútvonal két oldalán történtek. Északkelet felé 550 m távolságban a II. sz. gázkúttól, közvetlenül a vasút pályateste mellett, mintegy 7 8 m átmérj kerek, körkörösen behorpadó tölcsér támadt, amelynek környezetén a száraz, szürke agyagmárga darabok ritkásan fedték a szikkadt rétnek száraz fvel ellepett síkját (3. ábral Ebbl a nyilasból legkevesebb kanyag löketett ki. A besüpped oldalakkal ellátott tölcsér alatt tömeghiánynak kell lenni a fels talaj alatt. ÁUítólag ebbl a kráterbl csapott fel a legels láng. amely a száraz füvet nyugat felé jó darabra felpörkölte. A tölcsér helyét az I. táblabeli térképen a D bet jelzi. A gázkúttól m-nyire, tehát csaknem az elbb említett horpadás és a gázkút közti távolságnak közepén, észak-déli általános irányban 3."i m magas szabálj'talan földtöltés keletkezett, amelynek közepén körülbelül 80 cm mély horpadásból ersen lángolt megérkezésemkor a gáz. (Az I. táblán A C-vel jelezve). Ez a sánc, amely a báró BÁNFFV-féle leégett hajdúháztól délre, a vasúti töltésen túl- * Jelentés az erdélyi medence földgázelöfordulásai körül eddig ^ égzett kutató munkálatok eredményeirl I. rész. Kiadja a m. kir. pénzügjtninisztérium löll februárius.

3 A kissáemxsi gázkitörés. 3 terjedt, Böhm Ferenc úr elzetes tervvázlata szerint négy kráternyilasból kilökött föld tömegébl alakult. Az egyik, a legdélibb, a pályatestet roncsolta szét. Ezeket ottjártamig a locsolgató oltással már ^-^^:,:--w^~ ^ ':^':^^.^ T^,-^'^,-'^ V>^S-:>^"'í 1. ábra. A kissármási gázkút 1910 júuius hó i27-éu. Papp Károly dr. fényképe. eltömték és elsimították. A legdélibb kráter erupciója a vasúti töltést a, sínekkel csaknem egy méternyire fölemelte és oldalra is nyomta. Délkeletre a vaspályától a báró BÁNFFY-féle sósfürdö hídja közelében északkelet-délnyugati irányban egy repedés mentén, amely a rét harasztjait fölszántotta, két nagyobb kráter (F) ós egy kisebb nyílás támadt. 1*

4 D! LOCZY LAJOS Ezeken kítül kissé távolabb kelel-délkeletre, a sósfürdötl körülbelül 180 m-re, a gázkúttól 700 m távolságban még egy magános, száraz agyagmárgából felépített kerek kráter van, amelynek kiszabaduló gáza nem gyulladt meg, aminek köszönhetjük, hogy rajta oltási munka nem lévén szükséges, eredeti állapotában érintetlenül maradt (4. ábra). Valamennyi utóbb felsorolt kráter a kilökött száraz agyagrögökböl halmozódott fel. A hajdúháztól délre nyúló 1^0 m hosszú, :25 30 m széles, szabálytalan körvonalú sánc négy kráternyílásból kiröpített anyagnak egyesülésébl keletkezett. Az els hirvételek szerint Szcs Geegely hajdú lámpásától, ennek a sáncnak északi végén gyulladt meg a gáz és pedig amikor ez 2. ábra. A lángba borult rét Kissármáson, 1011 október hónap 29-én. felijedve az exploziót közvetlenül megelz dübörgésektl és talajingástól kifutott a házból és fellármázta a gázkiit rét Szucsányi Máeton-í azzal, hogy alighanem baj van a gázkútnál. Visszatérve házához, látta a kiszórt portól elszürkül levegt, amikor azután meg is gyulladt a kiszabadult gáz. Más adatok szerint az explózió megtörténte után gyiíjtott a hajdú világosságot, hogy meglássa mi történt és ekkor vetett lobot a nagy terjedelemben szétáradó gáz, amely tet és családja tagjait, különösen feleségét, súlyos égési sebekkel sértette. Mindezen mozzanatok hiteles megállapítását a kirendeltség fogja intézni, onnét fogjuk a kitörések színhelyének pontos tervrajzát is megkapni. Az épül vasúti töltéshez hasonló sánc száraz márgadarabokból állott, amelyek között vedernyi, sót játékasztalnyi táblák is voltak. Ezek közül némelyik a szikkadt, azonban alul mégis nyirkos talajba cm mélyen vágódott bele (.j. ábra). Ebbl a gázkitörés hatalmas röpít

5 A KISSARMASI GÁZKITÖRÉS. 5 erejére lehet következtetni ; legalább is oo 40 ra magasságra kellett nézetem szerint annak a vedernyi agyagrögnek a levegbe szállnia, amely leestében olyan mélyen vágódott be a talajba. A kihányt földtömeg térfogatát Böhm Feeenc mérnök úr 9000 m^-re becsüli 2-vel számítva önnek tömegsiilyál és átlag ö méterre fölemelkedését, a 3. ábra. A fóldigáz kitörésé lu'jl támadt tölcsér a kissármási réteu, a vasúttól északra, a. D ponton. A kráter szélén CsiA J. zalatnai báuyaföniérnök áll. Pálfy Mór dr. fölvétele 1911 november 2-án. levegbe a térszín fölé, a 18,000 tonna súlyának kiemelésére 120 millió lóer volt legalább szükséges ; föltéve, hogy egy másodi3ercnyi id alatt történt az egész. Mennyivel nagyobb er volt szükséges a repedések és a kráternyilások kirobbantásához. Figyelemre méltó az is, hogy a kilökött agyag kelet felé jobban ellepte a nyílások környékét, mint azok nyugati szomszédságát. Ebbl a nyílások útjait nyugat felé lehajtóknak

6 D! LOCZV LAJOS vagyok hajlandó feltételezni. Nincs eldöntve, hogy hol és miként gyulladt meg a gáz. A hajdú házánál az lámpagyújtásától, avagy a pályatest tövében lev beszakadt tölcsérnél (D ponton), a merre út és ösvény nincs. Ha beigazolódik, hogy a láng elször ebbl a magánosan állótölcsérbl csapott ki, amely a járt gyalogutaktól is meglehetsen félreesik, úgy a gáznak magameggyulladására lehet gondolni. A tölcsérbl kidobott száraz agyagmárga darabok a szorosan mellette lév vasúti 4. ábra. A süélsö, keleti gázkitörés helye {E pontj a kissármási Bolygóréteu. Pálfy Mór dr november 2-i fölvétele. sínekhez dörzsöldve, a bennük bven lev kvarcszemecskék szikrát csiholhattak az acélon. A kissármási gázkitörést kísér és megelz jelenségeki-öl vegyes érték megfigyelések vannak. A kirendeltség Böckh Hugó fbányatanácsos úr vezetésével gondosan gyjtötte azokat. Pontosak a következ följegyzések. Sztjcisányi Máeton gázr, hajnali két óra köri, okt. 29-én tompa morajt hallott, mintha vasúti kocsikat tologattak volna. Negyedórára ersbödött a dübörgés, mire ijedten a gázkúthoz sietett. Ott mindent rendben talált és leolvasva a manométert 28'2 atmoszférát jegyzett föl. Visszatérve lakására, látja, hogy Bíníty báró hajdúja a gázkúttól északkeletre emelked földháton áll és onnét kiáltozik, hogy nála a ház közelében repedezik a föld ; kéri, hogy nyissa ki a gázkutat. Mire özücs-

7 A KISSABMASI GÁZKITÖRÉS. 7 Gekgely visszament házához, óriási dörrenés hallatszik, «csupa por és füsti) a leveg. A gázküt re ijedten a VESZPKÉjn-féle major felé futott, de amire odaérkezett, lángban látta a kitörés helyét. Baeta Sándoe, a gázküt második re akkor jött ki házából, amikor már lángolt a robbanás színhelye. is 28'2 atmoszférának olvasta le a manométer mutatóját. VESZPBÉJvn fszolgabíró úrnak pusztagazdája a vasúti töltés melletti tölcsérbl látta az els lángot, azután következett egy nagy robbanás, 5. ábra. A kissánnási fökitörésbl loü méter távolságra elröpült márgadarab, a gyepbe sülyedve. Dr. Pálfy Móe fényképe 1911 november 2-án. mire a vasútvonalat eltorzító kis kráterbl is tz csapott fel. Dahos Gyöegv vasúti r nagy dübörgésre ébredt föl, mint valami zuhanás tompa zajára. A Bolygó réten inogni látja a pályatestet ; a vasúti töltés melletti tölcsér már lángol. A vasúti r az országúton sietett a kissármási állomásra, és amikor a dombra érkezett, nagy robbanást Jult lángba minden. 2 3 nappal elbb is hallott dübörgést. Baeta Sándor nvére okt. 28-án déleltt észrevette, hogy a gázkút melletti hallott és erre világosság támadt. Sugáe János kissármási lakos azt vallotta, hogy az utolsó robbanás után kis szünet volt és csak azután bo- kukoricaföldön apró kupacok emelkedtek ki és hogy a víz fölfelé folyik az árokban. Ezt többen megfigyelték. Ezekbl a bemondásokból az tnik ki, mintha több, legalább há-

8 s K LOCZT LAJOS rom egymást követ explózió lett volna, amelyek között a legutolsó volt a legersebb. BöcKH Hugó úr adatokat szerzett a földrengési jelenségekrl, amelyek október 26-ika és 28-ika között Nagysármáson, Katonán, Uzdiszentpéteren olyan ersek voltak, hogy az észlel állami tanítók és családtagjaik álmukból felriadtak ; a bútorok megmozdultak és moraj, zúgás kisérte a rengést. A kolozsvári egyetemi földrengés jelz mszerek semmiféle rengést nem jegyeztek ezeken a napokon. 6. ábra. A kissármási gázkitiirés délnyugati vége, a vasúttól délre, A ponton. PÁLFY ilór dr. 191Í. nov. 2-i fényképe. Az állítólagos földrengési helyek 4 10 km. távolságban fekszenek a kitöréstl és olyan északnyugat-délkeleti irányban helyezkednek el, amely a Idssármási Boh'gó réten áthaladó autiklinálisba esik. A gázkút közelében ugyanis délnyugati dölésirányokat ismerünk a völgyoldalak rétegein, míg a Bolygó réten támadt keleti krátereknél északkeleti réteghajlást figyeltünk meg két év eltt. A kissármási gázexploziókat és az ezektl támasztott krátereket nem szabad egyedül állóknak tekintenünk. Már közönséges ktásásoknál is többször tapasztalnak gázkitöréseket ; még gyakoriabbak ezek a petróleum területeken, ahol fúrás közben a furólyukliól vagy oldalról történ gázexploziók nem is olyan litkák.

9 A KISSARMASI GAZKITÓEES. Magát a petróleumot is gázok nyomják fel és szöktetik hatalmas oszlopokban a fuiókutakból a levegbe. Az iszapvulkánokból is gáz nyomja fel lapos kúpokba a sarat. Néhol az iszapkúpokon nagy kötuskókat is láthatni. Nincs eldöntve, vájjon a lassan kifolyó iszappal kerübiek-e ezek a felszínre, avagy idnkint paroxizmusba került gázexploziók dobják ki az iszapvulkáuok krátereibl a nagyobi), súlyos és kemény köveket. Az Erdélyi Medencében sok helyen találtak a nyáron a magyar kir. pénzügyminiszter úr megbízásából dolgozó urak egykori iszapvulkánok nyomaira. A hideg gázaktól táplált és mködésbe hozott, 7. ábra. A IV. számú íoldigázos tócsa tájáu keletkezett domborulat, a kiszórt márkával. A vasúttól B pont felé tekintve fényképezte Pálfy Mór dr nov. 2-án. imént leírt, rokonjelensegek csoportjába tartozik a kíssármási gázrobbanás. A hatalmas energia kifejtése azonban már a tulajdonképeni vulkáni erupciókra emlékeztet. Nincs ugyan a hideg gázt ontó sármási kráternyilasoknak semmi analógiájuk a valódi vulkánokkal, amelyekben forró gázok és túlhevített vízgz ' a felhajtó ei-. Mindazonáltal a Bolygó réten felhalmozódott száraz agyagrögök alkotta kráterek és a beszakadó * Ezt ugyan legújabban Brijn genévei tudós a vulkánokról letagadja.

10 10 D! LOCZY LAJOS tölcsér a vulkánok részletjelenségeihez a kicsiny parazitikus ki'áterekhez és a fumarolás lyukakhoz (bocca) hasonlítanak. Még a Strombolit sem láttam 1907-ben erösebben mködni, mint amilyen a kissármási erupció lehetett, amely egyszerre 9000 m^ földtömeget lökött ki. BÖHM Feeenc mérnök úr október hó 30-án nyitotta ki a gázkút fszelepót ; elbb azonban leolvasta a manométert, amely 28"2 atmoszféra nyomást mutatott, tehát az elbb feljegyezettnél nagyobbat. 8. ábra. A fölemtlkedett rétszélen Böhm Ferenc bányaméruök vezetésével dolgozó utászok. A kissármási hajdúháztól délre C ponton. Fényképezte Pálft Mór dr nov. 2.-án. Mikor a tz eloltása után november 3-án a gázkutat ismét elzárta, a kiáramlás sebességébl 12"060 m* mp. gázmennyiséget mért a júliusi 9*995 m^ ellenében. A gázkút gázmennyisége tehát a bolygóréti nagy robbanás után tetemesen növekedett. A gázkút körüli kicsiny gázkiömlések, amelyek a 132 m.-ben történt eltömés felett fekv rétegekbl a küls csrakatok folytán a talajban mutatkoztak, szintén változatlanok maradtak. A kissármási gázkitörés okáról nem mondok véleményt, st hangsúlyozom, hogy az elttünk fekv nem is egészen egybehangzó adatokból korainak tartom a kitörés okáról pontos alapon szólani. A felmerült különböz okotadó nézetekrl sem kivánok birálólag beszélni. A gázkút és a Bolygó rét meg nem repedezett közvetlen környékének fúrásokkal

11 A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS. 11 és kézi aknákkal leend rendszeres vizsgálata van hivatva olyan adatok szolgáltatására, amelyek segélyével az altalaj szerkezetét, a földalatti gáztartók helyzetét és természetét megismerjük és ezek alapján az okokat is leszögezzük. Most a különböz felfogások a hipotézisek módszerével keresik az okot. A legelterjedtebb nézet természetesen a gázkút három hónapig tartó elzárásának tulajdonítja az okot, ehhez képest az explózió magyai'ázatát a visszafojtott gáz felhalmozódásában keresi. Vájjon nem lehetne befolyást látni az elzárás ellenkezjében, a 27 hónapig tartó nyitvaállásban, amely id alatt 650 millió köbméternyi gáz szállt ki az altalajból. Ennek helyére nagyobb mélységbl még nagyobb feszültség gáz emelkedhetett föl, amelynek elegend energiája volt a felszíni takarót összetörni. A Bolygó rét iszap sósfürdje és két további gázbuborékos gödre arra is rámutat, hogy itt elbb is sebzett helye volt a talajnak. A földrengéseket, mint tektonikus elmozdulásokat kísér jelenségeket is figyelembe vették az okok keresésében némelyek, különösen a gázkutatások körül olyan nagy buzgalommal és érdemekkel munkálkodó szakbeli férfiak. Ezen nézet tektonikus kéregmozgásoknak tudja be a gázexploziót. Miként az elbb felsorolt nézeteket, az utolsót is nagy kétséggel kell kísérni, nemcsak azért, mert a földi-engésre vonatkozó adatok nagyon szkek és szórványos helyekrl valók, meg amiért a kolozsvári földrengési állomás semmit sem érzett a földrengésbl ; hanem azért is, mert a tektonikai változások és mozzanatok bebizonyítása még nincs elttünk. Az erupció kétségtelenül pontos okát megállapítani nem lesz könny dolog. Ismétlem, hogy egyik nézet mellett sem foglalok véleményemmel határozott állást, hanem a vizsgálatoktól várom azokat a motívumokat, amelyek talán megvilágítják a kissármási gázkitörés keletkezését. Kétségtelenül bizonyítják a Bolygó réten látotti jelenségek azt, hogy ott nagyobb mélységekben nagy nyomású gáz bven van raktározva. Ez a bizonyosság megér annyit, mint amennyi kárt a gázkitörés okozott!

12 TANULMÁNYUTAM AFRIEA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. Irta Balogh Maróit dr.' A ábrával Az év július havában abban a szerenesés helyzetben voltam, hogy Budapest székesfváros tekintetes Tanácsának anyagi támogatásával eljutottam Afrikába. Marseille-bül indultam el az afrikai partok felé s Algerben, Algerie francia tartomány fvárosában, Észak-Afrikában szállottam partra. Ajánló levelem kett is volt ; az egyiket Lóczt Lajos dr. egyetemi tanár úrtól, a magy. kir. földtani intézet igazgatójától, a másikat pedig Bárczy István úrtól, székesfvárosunk polgármesterétl kaptam s így eljutottam oda, ahová akartam. Meglátogattam az algeri francia tudomány-egyetem gyönyör pálma-kertben épült palotáját s az abban lev ásványtani-, földtani- és slénytani intézetet. A földtani laboratórium vezetje, Ficheur egyetemi tanár úr, ekkor épen Európában tartózkodott, de a laboratóriumi munkák vezetje, Savornin, igazi francia udvariassággal kalauzolt az elég gazdag múzeumban és a Eue Michelet-n, az egyetemmel átellenben lev földtani térképek készítésére berendezett intézetben, ahol a francia geológusok tüzetes földtani fölvételei alapján készülnek a pontos földtani térképek az összes észak-afrikai francia birtokokról : Tunisie, Constantine, Algerie és Oran tartományokról. Itt Strallen és Ehrmann urak mködtek, mint munkatársak. Az algeri francia tudomány-egyetem földtani múzeumában elég gazdag ásványtani, kzettani és paleontológiái gyjtemény van együtt. Feltn sok a vasérc, amelyet az Atlas vidéke a Bon-foktól kezdve Marrokkóig igen bségesen termel. Tunisie, Constantine, Algerie és Oran tartományok vasércekben igen gazdagok. Lelhelyeik Oranban : Ear-el Maden, Béni Saf, Oran ós Alger között : Kristel, Tónés. Temoulga, Kouina, Ain-Sadonna, Zaccar, Mouzaia, Ain-Oudrer ; Bougie mellett : Timmerib, Beni-Felkai ; Bougie közelében : Marouania, Meboudja ; El-M' Kinen, Tebeiga pedig Bon közelében ; Tunisieben : Quenza, Bon Kádra, Djebel-Djerissa, Nefraz, Nebeur. Algerie egymaga 1906-ban tonna, 1907-ben tonna és 1908-ban tonna vasércet adott. Az összes lelhelyek közül a legtöbb vasércet adja Béni Saf, Orantól délre. És pedig 1905-ben tonna, 1906-ban tonna, 1907-ben tonna és 190S-ban tonna vasércet adott. Az érc fkép vöröses barna hematit 58 % tiszta vastartalommal. A vasérctelep hozzásimul egy liaszkorú mészréteghez, amely viszont arkái rétegekre támaszkodik. Az ércet nagyrészt hajókon szállítják el s eladják fképen Angliának cs Németországnak, továbbá az Amerikai Egyesült Államoknak, de jut belle Franciaországnak is. Ha az észak-afrikai francia tartományok vasérctermelését összehasonlítjuk Magyarország vasérctermelésével, akkor látjuk, hogy e tartományok meny- * Eladta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 október hónap 11. -i szakulésén.

13 TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKEN. 13 nyire felülmúlják Magyarországot ebben a tekintetben. Hazánk évi vasérctermelé.se 1, tonna volt 14, kor. értékben. Magyarország összes föltárt és várható vasérckészletét Papp Károly dr. 144 millió tonnára becsülte, ami a mai fogyasztást véve alapul 86 évre volna elegend. Ebben van : Az ország megnevezése

14 14 D! BALOGH MARGIT lyezkedése az algeri öbölben megvilágítja azt a tényt, hogy mi módon történt ennek a hatalmas arkái hegy-vonulatnak, zónának a leszakadása, amelynek ma egy része a tenger alá van sülyedve. Az algeri palatakarónak egy része, röge elsülyedt a mai algeri öböl helyén : tle keletre és nyugatra két arkáikns rög maradt meg és nyúlik be a tengerbe : a Cap Matifou és a Bouzarea. Hatalmas vetdéssel zökkenik le keleten a város feletti kiemelkedés egy része. A fennmaradt fillit-rög meredek oldalát azonban a francia mérnökök a vasút-építéssel kapcsolatban elfalaztatták, amivel elfedték a rétegeket szemünk ell. Az arkái-övet, amelybe az algeri öböl is beleesik, fként az jellemzi, hogy ez srégi kzetek azokon a kiugró félszigeteken vagy Capokon nyomozhatok nagyrészt, amelyek között a part mélyen beöblösödik. Suess ezt a jelenséget úgy magyarázza,* hogy ez öblök azon leszakadásokból származnak, amelyek folytán a kristályos zónának több része a mélybe leszakadt s így egyes üstök és rögök keletkeztek. FiscHEB-nek azonban más véleménye van errl a partfejldésérl. Szerinte a régebbi kzetek jobban tudtak ellentállani a tenger abráziós erejének, mint a puhább és fiatalabb korú kzetek : innen e partalakulat. Eltekintve a már elbb említett algeri öböl környékétl, az arkái zóna els gneisz tömege keletrl nyugat felé haladva a Djebel Edougli, Bonétól nyugatra ; délen a Petzara-tó határolja ezt a gneisztömeget. Párban szerint a meredeken északfelé leszakadó kzetekben négy fokozatot lehet megkülönböztetni. A centralgneisz elliptikus tömege, amely pegmatit ereket tartalmaz, körülbelül 1000 m-es legmagasabb csúcsokat alkot. Palás gneiszek veszik körül, ez a második fokozat. Ebben egy piroxén kzet lép föl, amely mészvas augitot és gránátot tartalmaz. Ezekre az elömagaslatokra támaszkodik északon harmadik fokozat gyanánt egy alacsony dombsor, gránitot tartalmazó csillámtalkés agyagpalákból alárendelt padokkal, amelyek kristályos, durva szemcséj mészkövet és vasércet tartalmaznak. Ez utóbbi, fképpen magnetit, mindannyiszor mészk réteg alatt mutatkozik lencseformájú beágyazásban, ahol egyúttal számos forrás is fakad. Coqüand és Parran az említett zöld eruptivkzeteket, amelyek vasat és mész-lapot tartalmaznak, szoros összeköttetésbe hozzák a vasércpadok és mészpadok képzdésével azzal a megjegyzéssel, hogy a vasércek jórészt a mész leüllepedése eltt, tehát a gneiszokkal egyidejleg képzdtek. A források utóbb gazdagították a vasérccel összeköttetésben lev mészlerakodásokat. A negyedik, tehát az utolsó alacsony fokozat réteges gneiszbl áll. Az arkái kzeteket tovább a Stora öböltl délre. Philippville-tl nyugatra nyomozhatjuk, ahol gránit, talk- és agyagpalák találhatók. A következ tagja az arkái zónának a nagy kabyl gneisztömeg, Algerie-tartományban, Dél- Kabyliában. Ez a Djudjura masszívja, a Bougi-öböltöl nyugatra, amely az t kísér régebbi palákkal együtt magában foglalja a. Dellysnél torkolló Wadi Atlasban. A parttól befelé egyre emelkedik, eléri az 1420 m-t is, de így is sokkal alacsonyabb, mint az t délen körülvev s rátámaszkodó mészkbl álló része a Djudj urának, amelynek hatalmasan felgyrt csúcsai m között váltakoznak. A kabyl gneisztömegre több helyen nummuut rétegek (folyó) Sebaou-t. A Djudjura a leghatalmasabb hegycsoport az egész Eszaki- borulnak, mégis hárorn nagy csoportja szabadon van, amelyek közül a legdélibb.

15 TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 15 amelyhez régebbi palák is csatlakoznak, nyugatról keletre 54 km hosszúságban húzódik; közepes szélessége 16 km Dellys felé s a tenger mellékén a harmadiori üledékek teljesen betakarják. Teljesen izolált masszív északon a Djebel Bellona, amelyet a Sebaou folyó egy meredek szurdokban vág ketté. Itt egy pompás profil tárul fol : az összes üledékek alapja egy durva kékes gneiszgránit, amely fölfelé gránitgueiszba és réteges sárgás gneiszba megy át. Ezután filutek és talkpalák következnek s végül hatalmas csillámpalák, amelyek körülbelül 20 m vastag és piritkristályokban gazdag kristályos mésztelepet illesztenek maguk közé. A következ része az arkái zónának a már leírt algeri öböl kornyéke. Innen tovább nyugatra az arkáikus zóna maradványait azokban az arkáikus kzetekbl felépített tengeralatti padokban nyomozhatjuk, amelyek a Cap Chenouá-n és Tánés-nél találhatók. A Mastaganem-öböl nyugati oldalán, az oráni partszegélyen gránit közetek bukkannak föl ; különböz vörös palák és kvarchomokk tömege alatt Unoman gyrdött selyemfény agyagpalák, mészkt és gálmát tartalmazó dolomitok helyezkedtek el. A régebbi kzetek Orantól nyugatra a tengerparton több helyen föllelhetk ; Nemourtól délre. Oudjda felé pedig egy hosszabb vonulatban követhetk egy antikünálison. amely a marokkói határon átnyúlik. Itt is többnyire a palában egyes különálló granittömegek fordulnak el, mint pl. Nedrománál, a Nemours-tól délkeletre vezet úton, ahol is a gránit szintén palával együtt mutatkozik, amely palákban chiastolit és andaluzit van. A hegység keleti részében teljesen hiányoznak a régebbi kzeteknek mélyen benyúló feltörései. CoQUAND a marokkói területen óriási fáradsággal nyomozta az arkáikus zóna folytatását. A Nemourstól délre említett hegyráncok Tlemcentl nyugatdél-nyugatra a szárazföld belsejében folytatódnak, míg egy része a régebbi k- zeteknek követi a tengerpart vonalát, anélkül, hogy mélyebben nyomulna a szárazföldbe. így MeliUánál (Marokkó), a Eas-el-Deirtl nyugat felé a tengerparton egy elég hosszú vonalban nyomozható a turmalint és gránátot vezet gneisz és a csillámpala. A Eas Torf vagy Cap Negro Tetuantól északra a nevét attól a sötétszín, gránáttartalmú csillámpalától kapta, amelybl föl van építve s amelyet itt agyagpalák és fiatalabb gránitvonulatok kísérnek. Ezek a kzetek alkotják a Ceuta elhegységét, amely a Djebel Mousától ágazik el s ezzel elérik e régebbi kzetek a Gibraltárt. A szárazföldön befelé egy régi, üledékes hegység kíséri ezeket, amely Tetuantól kezdve a Eifen végig a tengerpart mentét követi s befelé egészen a fentebb említett régebbi rögökig terjed. Djaritznál, Tetuán fölött, Coquand trilobita, oiihoccras és orlhis maradványokat talált. A hegység vonulatának az iránya itt általában a kelet-észak-kelet nyugat-délnyugatból az észak-dél irányba megy át. A felgyrt Atlas-hegység arkáikus zónájának ismertetésével kapcsolatban felemlítem, hogy az észak-afrikai lánchegységben egymással párhuzamos zónák ismerhetk fel Az els a vulkánikus zóna, amely nagyrészt szigetek formájában emelkedik ki a tengerbl ; a keleten lev Galita szigetcsoportnál kezddik és egyes szórványos részekben egészen a Melilla öbölben lev Djafareu szigetekig követhet. A második a fent ismertetett arkái zóna, amely nagyrészt a tengerbe

16 16 VI BALOGH MARGIT nyúló félszigeteken követhet és fként töredékekben elforduló gneisz, gránit és régi palákból áll, Edoughtól a hosszú Kas-el-Deir-ig s követve a part görbületét egészen a Hercules oszlopáig terjed. Az egyes részek összefüggését a francia geológusok már régen fölismerték és találóan jellemezték. A palahegység után a vörös, perminek vagy karbonnak tartott konglomerát vagy vörös homokk következik s alkotja a harmadik zónát. Ezután következik a meredeken magasra felgyrödött mészhegység, amely rétegfelgyrdés délfelé a Hodnáig, azután és azontúl egészen a Szaharáig terjed. Sdess szerint megismétldik délfelé fordítva Észak-Afrikában az Appenninek fölépülése. Az Appeninek küls peremének felgyrt üledékes képzdményei a Jónitenger alatt ersen nyugat felé fordulnak s az eocén és krétahegységnek folytatása Észak-Afrikában nyomozható. A Dak'hela elöhegység a Cap Bonnal 9. áljra. Az arkái zóna leszakadása az algeri öljöllien. Szíciliii irányában húzódik s nagyrészt neokomból és flisbl van összetéve. Itt is, Afrikában, az Appenninekhez hasonlóan a kristályos közetek öve le van szakadva s csak néhány töredék mutatkozik belle s a lánchegység a szárazföld belsejében gyrdött föl. Itt is vulkánikus közetek kísérik a leszakadások területét, amelyek itt, épen úgy, mint Itália nyugati partjain, nem hosszú vonalakban, hanem egyes üstökben követhetk, amint azt a régebbi kzetekbl áuó elöhegység övének töredékei jelölik. Az Atlas-hegység fölépülése az eddigi kutatások alapján nagyon bonyolult, Gibraltárnál észak felé fordul és Cap Ghiznél eléri az Atlanti óceán partjait. E rendszer folytatása a spanyol partokon a báti CordiUerákban nyomozható. De térjünk vissza az els vagjás vulkánikus övhöz. Az Atlas hegyrendszert jellemzi az ers felgyrödés, amely a harmadkorban kezddött. Körülbelül akkor kezddhetett az arkáikus öv beszakadása is, amivel egyidejleg fiatal vulkánikus tömegek léptek föl a törési vonal mindkét

17 TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 17 oldalán s amely folyamat valószínleg a jelenkorban ért véget. E fiatalabli vulkániku.s képzdményeknek sorozata nem egyéb, mint a nagy észak-afrikai lánchegység els zónája a Földközi-tengertl számítva. A tengerbl hellyelközzel fiatalabb vulkánikus kzetekbl felépült szigetek bukkannak föl s kísérik az afrikai partokat, azonban egyes helyeken a vulkánikus közetek a szárazföldön is felbukkannak. Ha keletrl nyugat felé haladunk, a fiatalabb vulkánikus közeteknek els nagyobb tömegét a üalita szigeten s az ezt kísér kisebb szigeteken és zátonyokon találhatjuk meg. Velani megkülönböztet Galita szigetén egy meredeken elhelyezked sötét mészk és palarögöt. Ezt leszámítva, az egész sziget traehitból és dolerithez hasonló kzetekbl áll. Kissé távolabb nyugat felé a fiatalabb vulkánikus képzdmények folytatását az afrikai szárazföldön nyomozhatjuk. Ilyen a Kabylieben, Dellys tájékán lev bazalttömeg. Algertól s a Metidja síkjától nyugatra ezek a kzetek még mélyebben nyomozhatok a szárazföld belsejében. Milianah környékén már három különálló övnek látszanak. Ezek közül az els vonulat a tengerparton húzódik Scherschel tájékán és más helyeken. A második vonulat a tengerjjarttól számított els krétakori lánchegységnek a déli párkányát képezi, míg a harmadik több mint 50 km hosszúságban a hatalmas Sra-Kebira nevií második krétakori hegylánc déli lábánál terül el Pomel szerint. A fiatalabb vulkánikus közetek Oránban is föllépnek és pedig trachitok és bazaltok. Ezek itt szorosabb összeköttetésben vannak fiatalabb, harmadkorú rétegekkel, st még a negyedkorú képzdmények egy régibb részletével is. Bleicher kimutatta, hogy a tracliitok általában régibbek, mint a bazaltok. A kis Habibas sziget malomkö-trachitból áll. Nyugat felé, a Tafna folyó mindkét partján nagyobb bazalttömegek mutatkoznak. Oran és Tlemcen határán Ain-Temouchent közelében van egy bazaltsziget : itt a bazalttömegek szárazföldi csigákat tartalmazó negyedkori képzdményeken helyezkednek el. Nemoursnál szintén bazalttömegek nyomozhatok, míg Nemoiu'stól nyugatra a Djafaran szigetek traehitból és fonolitb ó 1 állanak. A tengerparttól szintén nem messze lev Alboran szigetén egy fiatal üledékes rög meredeken van felállítva, amelyen egy olivintartalmú kzetréteg helyezkedett el. A régebbi paleozoikus üledékek a szilur és devon Afrika jelentékeny részét borították. Az Atlasban azonban nincsenek jelentékenyebben kifejldve, mint maguk az arkái közetek, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak. Keletrl nyugat felé haladva már a Galita szigetén is volnának állítólagos paleozós üledékek. E sziget nagyobb tömegében palákból, homokkbl, kvarcitból és sötét mészbl épült fel, amely rétegeket a gránitnem k- zetek erupciói megzavartak és felállítottak Issel ezeket a rétegeket Sardinia szilur rétegeihez hasonlítja és a Galita csoportot ligy tárgyalja, mintha Sardiniának folytatása lenne s nem egyéb, mint annak a régi kontinensnek a maradványa, amely a mai nyugati Földközi-tenger helyén állott és az Alp- Appennin-Atlas hegyláncolat kiemelkedésekor a harmadkorban a mélységbe Földtani Közlöny. XLIl. köt. i911. ^

18 18 K BALOOH MARGIT sülyedt. A szárazföldön Constantin tartományban az öskristályos palák mellett sok agyagpala, grafit és kvarcpala fordul el, amelyek paleozós képzdményeknek látszanak, amelyek azonban a gneiszoktól és csillámpaláktól nehezen különíthetk el. A Philippville és Djidjelli (Constantin tartomány) közötti arkáikus tömeghez kékesszürke, csillogó, finoman ráncolt palák csatlakoznak s ezek a Boiikhalfai csillámpalákkal Tiziouzonnál (Kabylei) szoros kajk-solatban vannak. Oran tartományban is követhetk ezek az üledékek. Itt fiuitjellegü, selyemfény és különböz szín palák fordulnak ol. Rendesen sárgásvörösek vagy kékesszürkék. Ezek a palák gyakran lencseformájú mészkrétegeket ós kvarcot tartalmaznak. Néha tejfehér kvarcerek is fordulnak benne el. Orannál, az Oroszlán-hegy tengerfelli részén grafitpala is található. Fképen a Kap Lindess, Djebel Skouna, Ain Tolba, Kebira és Gar Roubannál nyomozhatok. Mai-okkóban paleozós közetek kísérik a Földközi-tenger partvidékén húzódó arkáikus kzeteket. Coqtjand két emeletet különböztetett itt meg. Az els emelet kvarckonglomerátumot és szürkés kvarcitot tartalmaz és körülbelül 200 m vastag. Erre helyezkedik el a második emelet és pedig selyemfény palák és hatalmas sötét mész körülbelül 120 m vastagságban. Tetuan és Djaritz között a Cuitan völgyében Coqüand a sötétkék mészben sok kövületet talált és pedig különféle korallt, orthocerast és trilobitát. Marokkó középs részében, az Um-er-Rebia folyó környékén jelentékenyen fordulnak el paleozós agyagpalák, kvarcitok és kristályos meszek ; Casa Blancat is elérik. Ugyanez található Marokkó és Magador között. A Magas- Atlas fgerincén is több helyen kimutatható. A Wadi Sus és a Wadi Draa között az Anti-Atlas és a Djebel Báni láncai fképen paleozós rétegekbl állanak. Míg Constantintól kezdve Ceutáig az Atlas északi részében az öspaleozós rétegek, a silur és devon csupán az arkáikus közetek kísériként lépnek fel, addig Marokkó déli részén jobban vannak kifejldve. Blbicher a k a r b o n k o r ú közeteknek egy zónáját nyomozta Oran tartományban. Részei a fvárostól Orantól keletre és nyugatra elterül Djebel Kahr és Djebel Santo. Nemom-stól nem messze Ain Tolbánál is található, bár nem nagy területen, hanem azért mégis tekintélyes tömegben. Az Oran közelében lev Oroszlánhegy masszív elöfokán, a Cap de l'aiguiue-en a karbonkorú rétegek a selyemfény régi palákon diszkordánsan helyezkednek el. Ezek a rétegek konglomerátokból állanak, amelyek durva agyagos palás homokkövekkel váltakoznak és tartalmaznak különféle kvarcit padokat, szürke mészköveket kvarctörmelékekkel, korallokat, kriuoidákat és foramiuiferák nyomait. Fritsch szerint Marokkóban, a Magas- Atlasban az Urika völgyében nyomozhatok régebbi karbonkorú palák s benne mészpadok barna vasérccel. Maws szerint Marrakestl délre, az Atlas északi platóján is nyomozható a karbon. Ennek a platónak a magvát szürke szín, merlegesen felállított és nyugati csapással bíró palák képezik. Ezen a magon egy vörös, fiatalabb homokktakaró helyezkedik el. Assghinnál, Tasseremut fölött, a völgyben kibukkannak e palák a homokkötakaró alól. Mulaí Ibrahim szentélyétl keletre a palák 1500 m-nél is magasabb csúcsot alkotnak. Ezekhez hasonló palák még elszigetelve a

19 TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKEN. 19 xaarrakesi síkon Frougánál is vannak. Balansa botanikus páfrány-nyomokat ialált Marrakeschtöl délre a palákban. A permi és triász rendszert is nyomozhatjuk az Atlas felgyrt láncaiban. El Eantour környékén Constantin tartományban Coquand szerint fillitek, palák, homokkövek és márgák csoportja található, amelyet triászkoninak tarthatunk. Ezt nyomozhatjuk Toumiettes környékén, a Djebel Mousán, s, Djebel Kseibán, a Djebel Safián. továbbá a Djebel Filfilah lábainál, st a Djebel Edoughon is. Ezeken a rétegeken konkordánsau fekszik az alsó liászkorú, sötét, csaknem fekete mész. amely rendesen az illet hegy csúcsát alkotja. így Sidi Cheikh-ben-Rohounál egy 400 m vastag rétegezést találhatni fiuitböl, fekete és sziirke kvarcitból. anagenit. agyag, mészpala és márgából. 10. áljra. Alger, háttérljeu ii paleuzoós zónával a permi korú hegységgel. Philippvilletöl keletre a Djebel Filfilahon ezeket a triászkorú rétegeket ersen megzavarták az eruptiv kzetek. Coquand szerint itt jurakorú márvány alatt márgák és vörös anagenitek helyezkednek, amelyben vörös vasérctelérek vannak elég nagy számmal, továbbá gránit- és augitit-erek törik át. Bonénál, a Djebel Edough gneiszmasszivjára nyugaton kvarchomokkövek dlnek, amelyek délen a Qued-el-Arebig, nyugaton pedig a Ras-el-Hadid vagy Cap de Ferig követhetk : kvarcporfirok törik át. CociUANoal szemben Tissot Constantin tartomány triásznak tartott rétegeit részben a kristályos palahegységhez, részben az eocénhez számította. Algerie tartományban az spaleozós palákat vöröses konglomerátok, Töröses homokkövek és márgák komplexusa övezi, amely a Kabyl hegység déli részén Azron-Tidjernél 150 m vastagságú s amelyet azonban liásznjészk takar be. Oran tartományban is szorosan hozzásimulnak e vörös konglomerátok ^s durva homokkövek az spaleozós rétegekhez. Különböz módon helyezked-

20 20 l>! BALOOII MARGIT nek el. így pl. Pomel szerint Orantól délre, a Djebel Kabaron vagy Oroszlánhegyen diszkordánsan feküsznek a régi mészpalákou. Marokkóban a tengerparton végighúzódó régebbi palaközeteket, hosszában a Rif mentén, st még Tetuauon túl is kísérik e vörös homokkövek és konglomerátok. Körülbelül 200 m-re vehet e rétegek közepes vastagsága. Az említett vörös permi triászkorú rétegeknek megfelel Marokkó déli részén is egy hatalmas vonulata a vörös, kemény, kvarcitos homokköveknek, közbeékelt mész- és agyagpadokkal. Fritsch ezt a Wansero faluról Wansero-homokkönek nevezte el. Ebbl van felépítve a marokkói Atlas elöhegysége. az m-es plató. Marrakestl délre terül el, az Atlas vonulatával párhuzamosan elterül teknszer alakulatban és diszkordánsan, részben régebbi karlionkorú palákon, részben poriiriteken helyezkedik el. A plató északi részében, különösen ott, ahol meredeken végzdik a síkság felé, a fels rétegeket különféle márgák és mészkövek borítják. Erre még tzkgumók is helyezkednek el. A jura korú lerakodások, különösen a mész, jóval több anyagot szolgáltattak az Atlas hegység fölépítéséhez, mint az említett régebbi képzdmények. Tunisíe, Constantine és Algerie tartományokban még csak elszórtan fordulnak el a jurakorú rétegek, különösen a tartományok középs részén. Oránban azonban már jóval nagyobb tömegben van a jura. Az Oran tartomány belsejében lev Saida hegység, mely a nagy Schott -regiótól északra terül el, egészen ebbl van fölépülve, st még a. marokkói határon is átnyúlik. Fképen a fels jura van kifejldve az Atlasban. A Tell-Atlasban a 1 i á s z mérsékelten van képviselve. Mind a három francia tartományban végig követhet, de csak szórványosan, egyes helyeken Gruelmától és El-Kantourtól kezdve a Kis- és Nagy-Kabyl hegységben, a Chenona masszívján, az Onarensisen, Arzewen és Oranon keresztül a Djebel Amourig Tafnánál. Többnyire mész- és dolomittömegek, amelyek kevés kövületet tartalmaznak, ami megnehezíti az egyes emeletek megállapítását. Philippville és Constantine között El Kantournál a Sidi-Cheikb-ben-Rohon és a Toumielte meredek csúcsai alsó liászkorú grafitmészbl vannak. Különböz belemnilfís, finnuonites és pciitacriiiiisok lelhelye ez. A Djebel Fílülahon a mészk az eruptívkzetekkel való érintkezés által a karraraihoz hasonló márvánnyá alakult, miközben a fossziliák összes nyomai elpusztultak. Qued-el-Kantráuál nyomozható a középliász ammonítes nyomokkal. Jurakorú rétegeket említ Nicaise a Djndjura ráncaiban, hol is a paleozós rétegek közt helyezkedett el. Még ismertebbek a jurakorú szürke mészpadok Quarsenisnél, Teniet-el-Haddtól nyugatra. A Kef-Sidi-Amaron, a Grand Picén és a Sidi-Abd-el-Kaderon Nicaise és C'oquand számos kövületet találtak. A középliászt jellemzi a Coqdand által gyííjtött Hhyiichniiflhi ii-inirdnt d'obbigny és a Helcion i'.rliiictorius Coquand. Oran tartományban Pomel a liásznak mind a három fokozatát ki tudta mutatni fossziliák által, st a fels liász Oranban két emeletet is mutat, amint azt Bleicher kinyomozta. A középs jurának, a doggcrnek csekély kivétellel csupán csak a fels emelete, a callovien nyomozható az Atlasban. A fels

21 TANULMÁNYUTAM AFRIKAI ÉSZAKI PARTVIDÉKEN. 21 jurának viigy míxlmnak az emeletei jelentékenyen vannak elterjedve az Atlasban és pedig úgy a Tell-Atlasban, mint az ettl délre elterül magas platók vidékén. Keleti Algeriebeu még csak egyes szigetei nyomozhatok, e tartomány nyugati részén azonban már összefüggöleg van kifejldve s hatalmas hegyláncot alkotnak, amely követi az Atlas felgyrdésének az északkelet-délnyugati irányát, messzire nyúlik be Marokkóba s a Tell-Atlas és a magas platók között természetes határt képez. A Hodna és a Sahara között az oxfordi eme'et már nem szerepel a cephalopodákkal, hanem a rétegeket korallok jellemzik. Bou Saadatól délre meredeken emelkedik ki a Leba Liamouu. Ez nem más, mint egy izolált juratöredék, melyet részben eltakarnak a krétakorú rétegek, részben vetdé- 11. ábra. Oázis a Szahara határán. sekkel csatlakoznak hozzája. A juraképzdmények itt két emeletet alkotnak. Alul agyagos rétegek helyezkednek el, amelyek kövületeket nem tartalmaznak, homokk és mészpadok közbeékeldéseivel. Ezután koraumész következik gazdag faunával {Cidaris f/lamliffra, Dysasier granulosus, CoUyrites Lobyioli) crinoidákkal és braehiopodák. Érdekes, hogy ezen a mészen diszkordánsan van elhelyezve a fels neokomkorú mész, ami mutatja, hogy a juraperiodus végén itten szárazföldi képzdmény volt. A Nagy-Atlas ráncaiban Algerie és Orau tartományban hosszan nyomozhatok a krétakorú hegység ráncaiban a jurarétegek. A legjelentékenyebb tömege azonban a jurának az Atlas középs hegyvonulatában található. Algerieban kezddik még ez a rész, a Fels-Chelifif partjánál, a nagy Chott-ech-C'berguitól északra húzódik különböz nevek alatt, mint Nádor, Saida, Daya-hea^y^ség, a marokkói határon túl. A hegyvonulat oiani részében, nevezetesen Saida környékén, a jura összes ismert emeletei

22 ; 22 D! BALOGH MARGIT kinyomozhatok. Az Atlas-hegység tömegének összetételében a legnagyobb részt mégis a krétakorú rétegek adják. A kréta képviselve van a legalsóbb emelettl a legfelsbbig. A francia geológusok szerint nyomozható itten a neocomien, iirgonien, aptien, albien vagy gault, cenomau, túron és senon. A neocomien már ott kezddik, ahol az Atlas északkelet felé Szicíliába fordul át, vagyis a Cap Bonnál ; Zaghouanon kesesztül folytatódik. De nemcsak Tunisieben nyomozható, hanem ki van fejldve Algerieben és pedig a Teü-Atlasban, továbbá a magas platókon és a déli hegységben egészen a Sahara határáig. E különböz vidékeken különböz módon vannak a rétegsorozatok kifejldve. Például a Cap Bon körül és Zaghouannál réteges, szürkésfekete márgát találunk mészpadokkal. Jellemz, hogy kevés benne a kövület. Erre a márgára szürke márványmésztakaró helyezkedik el, melyet már az urgonien emelethez számíthatni. A TeU-Atlas neocomrétegeinek faunáját a cephalopodák jellemzik. A platókon inkább korauok és ostreák lépnek eltérbe. Ugyancsak a TeU- Atlasban, Phillippville, Constantine és Guelma között Coquand különböz' belemniteseket, ammoniteseket, asterianusokat gyjtött. Az urgó-apti emelet észak-keleti Tunisban tnik föl elször. PiOLLAND szerint a neocomon elhelyezked szürke márvány, továbbá ehhez hasonló mészképzdmények tartoznak ide Tunis észak-keleti részén. Egészen a. Djebel Ee9asig, Bon Kourninig nyomozhatjuk. A Djebel Ee9as-t alkotó mészkben ércerek vannak. Jellemz itt a brecciaképzdmény. Tunis várostól nem messze, a Djebel Moktán a márgában Bele nini les aff. fh'inícttiuilifíulatiixt talált BOLLAND. Észak- Algerie urgo-apti emeletét jellemzi, hogy nagy az eltérés az északi és a déli rész kifejldése között. Északi Marokkóban rcqiiii'niá-v, <niinioiiifi-k, jiliusiknell-ek, Irochiisok jellemzik az urgo-apti emelet mészkövét, amint meredeken helyezkednek el a Eif permikorú homokkövén s régi paláin. Erre aztán nummulit mészk helyezkedik el. Az albien vagy gault szokatlan vastagságban, vagy m- nyíre fejldött ki homokköböl, márgából és mészkbl, st konglomerátokból is. Nagy része vau a Déli-Atlas orografiai kialakulásában és összefügg vele a vidék terméketlensége. Különböz módon van kifejldve a TeU-Atlasban, a magas platókon és a déli hegységben. A eenoman emelet Algerieben van nagyon elterjedve. Nem ritkán 500 m vastagságban van kifejldve ez a réteg^ és nagy hegytömegeket képez. Coquand nagyon szép Oslrea Af'ricuna Lamaeck. Irigonia crcmuuita Lamabk, Turrilites costalíis Lamarck és Discoidea cylindnca AoASSiz példányokat gyjtött ez emeletbl. A túron aránylag kevéssé van elterjedve az Atlas-hegységben. Az északi parti hegységben csak szórványosan követhet, Oranban és Marokkóban is csak keveset van kifejldve. Coqdand Tebessa környékrl ismerteti a turont. Három emeletre osztja s a eenoman Inoceramus márgára következnek : 1. Tömött mész, benne vöröses márvány-padok is szürke mészk ; 2. szürke márga 3. hatalmas mészpadok. Itt találta a jellemz ilippuriicii organhans Desm.-í is. A s z e n o n elterjedése jelentékeny Algerie és Constantine provinciák déli

23 TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 23 magas platóin, továbbá a tavak és a Szahara közötti részen. Kzettanilag és paleontholgiailag nagyon egyliangú a kifejldése. 400 m vastagságban mész és sötét márga. A fauniijának a faciesei és ugyanazok. Coqüand három emeletet különböztet meg : szantonien (alsó emelet), campanien és dordonien. A szantonien emeletben találta Cocüand az Adidkik/Ics (Bnrhircrox) Morreni Cocuand érdekes példányát és az Ostren dirholoiiin Bayle-I. A eampauienböl való az InoceniniKS Cripsi Mantell. Az eocén és oligocén fképen az Atlas keleti részében van ki fejldve, de Algerie nyugati részében már nem követhet. A kövületeket tartalmazó eocénkorú lerakodásoknak három fözónáját különböztethetjük meg. Az els zóna Algerieben a Cap Blancotól Ténés-ig terjed. A 2. zóna Tunis 1:2. álirii. A Szahara. közepe táján kezddik s Tebessáu át a Szaharáig, Biskra környékéig húzódik. A harmadik zónát Tunis keleti és déli részén jelölhetjük ki. Az al.sóeocént jellemzi többek között a Plioladomya iiuniidd Coqu. és'a SidcobnccinuHi Michelini Coqu. A pari.sien is képviselve van Nuiiiniidites cumplanaut Lam. és más kövületekkel. Gyakori továbbá az oligocénban a Chondritea f. Tnrgioni Brongniart.. amely flis-fucoidea lenyomat Európában, st nálunk is gyakori. A miocén Tunisban és Constantine-ban kevéssé jelentékeny, ellenben Algerieben és Oranban jobban van kifejldve és kövületekben is gazdag. A p 1 i o c é n-rétegek viszont már csak a partvidékre szorítkoznak, mert a tenger nagyon visszahúzódott. Tunisie keleti partjain. Algerie és Oranban követhet. Jellemzk a subappennin emeletbl Vcuus inuliüamcllata Lamabck, Murex (Ehinacantha) brandaris Linné, Helix ftubsensilis Crosse és mások. Az utolsó geológiai idszak, a negyedkor is képviselve van az Atlasban

24 íi K BALOGH MARGIT és pedig a tengeri képzdmények fképen a paxt közelében, míg az édesvízi üledékek a folyó völgyekben járultak liozzá a mai domborzat teljes kialakulásához. Már most tekintetbe véve azt a körülményt, hogy az Atlas hegységben a geológiai fölépülés alapján zónákat különböztethetünk meg, állítjuk azt. hogy ez a lánchegység nem egyéb, mint egy része a nagy mediterrán felgyrdött hegységnek és egészen más jellegíí, mint az egyhangú afrikai kontinens, mert késbben csatlakozott az srégi afrikai szárazföldhöz. Azok a nagy mozgások, amelyek a föld kérgének mediterrán részét Afrika tábla-tömegére rátolták, ez a gyrdés és kiemelkedés, kivéve a marrokkói liegyeket, egyre növekv intenzitással a tercier kor elejétl a quaterner elejéig cartott. Tekintetbe véve azt a körülményt, hogy az Atlas legmagasabb láncai a Szahara szélén mintegy összetorlódni látszanak s az északi részében, a Tell-Atlasban a láncok nem ilyen magasak és inkább távolabb állanak egymástól, elfogadható üothpletz elmélete, mely szerint itt egy N S irányú tangencionalis ert kell feltételeznünk, mely a Szahara mai határán a legersebben és leghosszabban mködi )tt. ami által itt a felgyrdés ersebb lett, míg a régebben megszilárdult afrikai tábla ellent tudott állani a mköd felgyr erknek. A felgyürdés kezdetén, tehát a harmadkorban kezddhettek meg a régi parü öv beszakadásai, amely alkalommal fiatal kitörési tömegek kerültek felszíni-e a törési vonal mindkét oldalán, amely folyamat valószinííleg a jelenlegi periódusban ért véget. Az elsülyedt részeknek egyes tömegei utóbb újból kiemelkedtek, de ekkor már liatatmas terciér-korú üledékekkel voltak borítva, amelyek azután, épen úgy, mint a jura és kréta hegységben lerakodott üledékek, a folytatólagos gyrüdésekben részt vettek. Ezzel a típusos felgyrt lánchegységgel élénk ellentétet képez a tle délre elterül észak-afrikai sivatagok nagy tábláj a, amely tulajdonképpen csak egy része az Arabian, Szírián és Mezopotámián keresztül húzódó, ázsiai táblának. A Vörös tengerbl és Szuezi csatornától kezdve nyugaton az Atlanti óceánig, míg az Atlasztól és a Középtengertl délen egészen a Szudánig tart. Fölépítésében nem olyan egyszer, mint amilyennek els pillantásra látszik. Az alajija ennek is, mint az Atlast kivéve Afrika valamennyi részének, egy srégi hegység kristályos palákból és s eruptiókzetekbl, amelyek délen, továbbá a Nílustól keletre lev magasabb hegységben elbukkannak. Erre paleozós rétegek következnek, fképen a Szahara közepe táján és Senegal közelében : ezek szilur palák és devon homokkövek. Mig azonban az arkáikus kristályos palák gyrdöttek. addig a paleozós rétegek vízszintesen helyezkednek el felettük, úgy hogy itt a felgyürdés már a szilur id eltt be volt fejezve. A triás és a jura idben itt egy hosszabb szárazföldi periódus volt, míg a krétakorú tenger ismét nagy területeket borított be e táblán. A nyomai felismerhetk a homokkövekben s a mészkben Dél- Algerieben, Tripolisban, a Nilus mellékén és egy keskeny vonalban az Atlanti partokon. Az eocénban tengeri lerakodásokból képzdött alsó Egyptom ; a miocén és pliocén idkre esik a Barka felépülése, míg a bels hegyekben hatalmas vulkánikus kitörések léptek föl.

25 HÜNYADDOBRA KORNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. ZO Ezok a vulkánikus kitörések szoros kaposolatban vaunak a tercier idben bekövetkezett tektonikai elmozdulásokkal, amelyek a vidék mai reliefjének az alapját vetették meg. Ugyanis sülyedések és beszakadások következtek be ez alkalommal, amelyek folytán az eddig egyhangú üledékes tábla változatos formákat nyert s a mai begyek alakultak ki. Hosszanti repedések, kereszt-törések és üstszerü leszakadások következtében nagy kiterjedés területek lesülyedtek, míg mások helyökben maradtak. így keletkeztek a nagy száraz, víztelen területek, mig az egyes mélyebb üstökben a víz összegyíílt : itt keletkeztek az oázisok. Némely helyen a felület rögökben törött össze, mint egy tó fels jégburka, máshelyen egyes részek a mai tenger nívója alá sülyedtek, mint a Barkától délre es oázisok. Ezeket az elmozdulásokat azonban részben elfedték a negyedkori folyóhordalékok..\z elején, a pluviál idben, a vizek mködése ersebb, utóbb szárazság állott be, mely már a mai idkre vonatkozik. HÜNYAD-DOBRA KORNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. Irta Gaál István dr. A 1.^. ábrával. Hunyad-Dobra, vagy mint a legközelebbi jövben magyarosan nevezni fogják : Jóf, a Maros alluviális árterének szélén a bal parton fekszik, úgy hogy a tle D-re es szomszédos kicsiny oláh falvak már a közép-miocén partvonalhoz közel, a közép-hegység (illetve itt Erdhát) lábánál helyezkedtek el. Ezúttal Fazacsel, Mihalesd, Roskány és Pánk környékérl óhajtanék azokból a följegyzéseimbl közölni, melyeket részben az év nyarán Kadic Ottokár dr. geológus, tisztelt barátom társaságában, majd pedig év tavaszán a területen újból megfordulva gyjtöttem. A fölsorolt helyek közül kétségkívül Pánk a legösmertebb a geológiai irodalomban. Ennek egyrészt az is lehet az oka, hogy Felsö-Lapugy tszomszédja, másfell azonban faunájának gazdagsága és megtartási állapota is régen fölhívhatta reá a figyelmet. Neu- OEBOBEN * gyjtött itt legelször, st szinte mondhatjuk : legutoljára is. Az utána való irodalom fauna tekintetében újat nem mond, a lelhelyeknek sem jár utána. KocH - is e.sak a Neugeboren gyjtötte adatokat ismétli munkájában. 1 Systomíitisclies Vi?rzeichnis der bis jetzt iu den Tegelschichten vou Pánk aufgefundeneu Gasteropoden. (Verli. u. Mitt. d. Sieljeuli. Ver. f. Nat. XVI. köt.) U. az : Tabellarisches Verzeiehuis der bis jetzt bei Pánk niiclist Lapngy aufgefundeneu Miocen-Conchylieu etc. (U. ott XX. köt.) 2 Az erdélyrészi medence harmadkori képzdményei. II. Noogén-csoport. Budapest, 1000.