DOKTORI (PHD) DISSZERTÁCIÓ

Átírás

1 Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Doktori Iskola Vezetője: Prof. Dr. habil. Gergely András egyetemi tanár, DSc DOKTORI (PHD) DISSZERTÁCIÓ ROSONCZY ILDIKÓ ZSUZSANNA OROSZ GYORSSEGÉLY BÉCSNEK 1849 TAVASZÁN A Panyutyin-hadosztály elindításának körülményei és következményei Témavezető: Prof. Dr. habil. Kun Miklós egyetemi tanár, CSc Budapest, 2015

2 Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Doktori Iskola Vezetője: Prof. Dr. habil. Gergely András egyetemi tanár, DSc PhD értekezés Rosonczy Ildikó Zsuzsanna Orosz gyorssegély Bécsnek 1849 tavaszán A Panyutyin-hadosztály elindításának körülményei és következményei Témavezető: Prof. Dr. habil. Kun Miklós egyetemi tanár, CSc A doktori szigorlat időpontja: január 20. Szigorlati bizottság: Prof. Dr. habil. Gergely András egyetemi tanár, DSc (elnök) Prof. Dr. Hermann Róbert egyetemi tanár, DSc Prof. Dr. Csikány Tamás egyetemi tanár, DSc Dr. Solymosi József, PhD A nyilvános védés időpontja: Bíráló bizottság: Opponensek:

3 Tartalom Bevezető Historiográfiai visszapillantás Új források tükrében I. a lázadók újabb győzelmeket aratnak. Orosz osztrák tárgyalások az orosz fegyveres beavatkozásról 1849 áprilisában Orosz és osztrák elképzelések a katonai segítségről A lengyel ügy Orosz reakciók a váratlan magyar katonai sikerekre Az újabb osztrák kudarcokat követő döntések II. Április közepén megmozdultak az orosz csapatok. Orosz katonai előkészületek és az első napok Galíciában Az orosz hadsereg létszáma, felépítése Paszkevics áprilisi intézkedései Indulás Galíciába Bevonulás Krakkóba III. ki kezeskedhet azért, hogy egyébként a magyarok nem foglalják el Bécset. Panyutyin altábornagy hadosztályának elindítása az osztrák fővároshoz Orosz helyzetértékelés Osztrák aggodalmak Orosz válasz Varsóból Magyar döntés Komáromban A döntések mérlege

4 IV. Bécsbe megyünk, vasúton visznek bennünket. A hadosztály szállítása vasúton Krakkóból Ungarisch Hradischba A vasúti hálózat A szállítás előkészítése és lebonyolítása Az oroszok élményei Vasúttörténeti siker és kérdőjelek V. az osztrák császári kormány arra kért, állítsam meg az ön különítményét Hradischban. Hogyan rekedt a hadosztály Morvaországban? Csituló bécsi aggodalmak Az osztrák válasz Paszkevics gyorssegélyére Orosz reakció a hadosztály megállítására VI. A morvák örömmel fogadtak bennünket. Két hét Ungarisch Hradischban és környékén Az orosz hadosztály fogadtatása Panyutyin próbálkozásai a körülmények tisztázására Paszkevics kísérletei a hadosztály helyzetének megoldására Indulás Magyarországra VII. az oroszok beavatkozása valóság. Újabb két hét Pozsonyban és környékén Az út Nagyszombatig Haynau intézkedései és a hadosztály felvonulása Pozsonyhoz Az első napok Pozsonyban A kapcsolattartás nyelve Ebéd a Redoute-teremben A kolera Pozsony környékén várakozva VIII. A hadosztály a nyári hadjáratban. Rövid kitekintés

5 Összegzés Rövidítések jegyzéke A felhasznált források és szakirodalom jegyzéke Térképek (Nagy Béla rajzai) A Panyutyin altábornagy parancsnoksága alá rendelt hadosztály útja Krakkóból Ungarisch Hradischig vasúton, onnan tovább gyalogmenetben Pozsonyig, május 10 június A Panyutyin-hadosztály csapatainak elhelyezkedése, június A szemben álló csapatok elhelyezkedése a felső-dunai hadszíntéren, június Mellékletek F. Sz. Panyutyin (F. V. Timm) I. F. Paszkevics levele I. Miklóshoz, május 7. Varsó Császári és orosz gyalogosok (V. Odescalchi) Haynau és Paszkevics (J. R. Freysauf)

6 Bevezető Jelenetek a magyarországi hadszíntér eseményeiből, Ez annak a kőnyomatnak a címe, amelyen tizenkét csatakép koszorújában két magabiztos, diadalittas hadvezér alakja vonja magára a figyelmet. Pompás lovakon nyargalnak egymás mellett, mögöttük kíséretük, oldalt a szemlére felsorakozott katonaság. Az egyik hadvezér Ivan Fjodorovics Paszkevics orosz tábornagy, a másik Julius von Haynau osztrák táborszernagy. Lenyűgöző a megörökített pillanat, egy bökkenője azonban van a dolognak: még pedig az, hogy Paszkevics és Haynau személyesen soha nem találkoztak. Vagyis egyszerűen a magyar rebellisek fölötti győzelmet ünneplő orosz osztrák fegyverbarátság szimbóluma a jelenet: már ahogy ezt a meg nem történt közös parádét a derék bécsi rajzoló és litográfus, Johann Rudolf Freysauf elképzelte. Pedig az együttműködésre ítélt Haynau és Paszkevics 1849 júliusának középső harmadában akár találkozhattak is volna, hiszen igencsak közel jártak egymáshoz a magyar főváros térségében. Haynau érthető okokból kerülte a találkozást. Bár egy nemzedékhez tartoztak, mert Haynau csupán négy évvel volt fiatalabb Paszkevicsnél, de katonai karrierjét, rangját, tekintélyét és akár származását tekintve sem versenyezhetett a Magyarországra benyomult orosz hadsereg élén álló tábornaggyal, a Lengyel Királyság helytartójával, I. Miklós bizalmasával, akinek nevéhez az Orosz Birodalom győzelmeket hozó háborúi, hódításai kapcsolódtak. Haynau altábornagy 1848 tavaszán még csak hadosztályparancsnok volt. A bánsági főhadparancsnokság temesvári hadosztályának élén állt, ahonnan az egyik alárendeltjével, bizonyos Damjanich János századossal a magyarországi változások megítélése ügyében történt összetűzése után távolították el: szabadságra küldték májusában Itáliából már hadtestparancsnoki beosztásból tért vissza Magyarországra, és amikor Ferenc József május 30-án az itt harcoló cs. kir. hadsereg főparancsnokává tette, rögtön rangot is adott neki hozzá: előléptette táborszernaggyá, sőt titkos tanácsossá is kinevezte. A tekintély- és rangbéli különbség azonban közte és Paszkevics között így is megmaradt. Volt azonban más is, ami a két főparancsnok között az egyenrangúság érzését eleve lehetetlenné tette. Ez pedig a szövetséges hadseregek közötti létszámbeli különbségből adódott. Magyarországon 1849 nyarán ugyanis az az abszurd helyzet állt elő, hogy az osztrák hadsereg támogatására a Habsburg-birodalom területére benyomult orosz segélyhad na- 6

7 gyobb volt, mint Haynau hadereje. Ráadásul az osztrák főparancsnok alá kapott beosztást egy orosz hadosztály is, amire Haynaunak az egész hadjárat során nagy szüksége volt: a temesvári csatában már ez a csaknem osztrák hadtest méretű (de egy honvédhadtestnél mindenképpen nagyobb) hadosztály adta a küzdelemben részt vett cs. kir. erők több mint egy harmadát. A haditervekről szóló előzetes egyeztetések értelmében a Fjodor Szergejevics Panyutyin altábornagy parancsnoksága alatt álló hadosztályt vissza kellett volna csatlakoztatni a III. orosz gyalogos hadtest állományába, amikor erre a szövetséges hadseregek helyzetéből adódóan mód nyílik. Haynau azonban ezt mindenképpen el akarta kerülni, hiszen folyamatosan támaszkodott a hadosztályra, amely így végül csak a világosi fegyverletételt és Arad vára kapitulációját követően tért vissza hadtestéhez. Feszültséget teremtett a szövetségesek között ráadásul az is, hogy a nyári hadjáratban a magyarországi főhadszíntéren a győzelmeket ugyan Haynau aratta (Erdélyben pedig az orosz Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok), a győztesnek járó babér mégis az oroszoknak jutott: a szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletételre orosz erők előtt került sor. Persze az osztrák harctéri sikerek elengedhetetlen háttérfeltétele volt annak a hatalmas orosz haderőnek a magyarországi jelenléte, amely mintegy Damoklész kardjaként függött a magyarok feje fölött, 1 és amely július közepétől végig lekötötte a magyar haderő javát jelentő feldunai hadsereget. (Erdélyben pedig Lüders közben végleg felmorzsolta a szívósan és kitartóan küzdő Bem tábornok csapatait.) Az osztrákok és Haynau azonban minél gyorsabban igyekeztek megfeledkezni az orosz szövetségesek nekik tett szolgálatairól, köztük a Panyutyin-hadosztály érdemeiről is. A történelmi tudatunkban szabadságharcnak nevezett küzdelmet, amelynek célja a magyar alkotmány szerepét betöltő 1848-as áprilisi törvényekben foglalt társadalmi és közjogi reformoknak, majd az ország függetlenségének a védelme volt, az Orosz Birodalom katonai intervenciója döntötte el. Arra, hogy ennek az osztrák kormányzat kérésére megvalósult fegyveres beavatkozásnak mekkora volt a történelmi súlya, két, Oroszország történetét feldolgozó összefoglaló munka tekintélyes kortárs szerzőjét idézzük. Egy magyart és egy oroszt. Kommentár nélkül, és azért csupán, hogy jelezzük, mennyire különböző vélemények ütközhetnek a kérdés megítélését illetően. Niederhauser Emil az 1997-ben megjelent Oroszország történetében, miszerint I. Miklós Magyarországra a már többször bevált Paszkevicset küldte katonával, úgy fogalmazott, hogy az Európában komoly felháborodást vagy legalábbis aggodalmat kiváltó in- 1 Oreusz 2002, 385. (A rövidítések feloldását ld. a dolgozathoz csatolt Rövidítések jegyzékében.) 7

8 tervenciónak: Katonailag egyébként már nem volt túl nagy jelentősége. Mire az orosz csapatok Galícia és Havaselve felől elérték Magyarországot, a szabadságharc már menthetetlen volt, ellenállásra képtelen az osztrákokkal, hát még az orosz osztrák túlerővel szemben. Görgeynek azonban az orosz intervenció megadta azt a lehetőséget, hogy előttük, és ne az osztrák csapatok előtt tegye le a fegyvert Világosnál. 2 A Párizsban 1997-ben elhunyt emigráns orosz történész, Mihail Heller munkája Az Orosz Birodalom története címmel Magyarországon 1996-ban jelent meg először. Ebben a következőket olvashatjuk: I. Miklós beavatkozása megmentette az ausztriai császárságot, amelynek trónján az ifjú Ferenc József császár ült. 65 év elteltével még az osztrák magyar trónon volt, és elindította az első világháborút, amely feltehetőleg távoli következménye volt annak is, hogy az orosz hadsereg elfojtotta a magyar forradalmat. 3 * Dolgozatunkban az Európa addigi történetében példátlan méretű orosz katonai beavatkozás összetett kérdéskörének egyik feldolgozatlan fejezetét tárgyaljuk: a már említett, Panyutyin altábornagy parancsnoksága alatt Magyarországra érkezett és az osztrák fősereg mellé beosztott hadosztály elindításának körülményeit. A hadosztály történetének azt a másfél hónapnyi szakaszát, amely az elindítását elrendelő döntés és a honvédsereg elleni tényleges bevetése között eltelt, s amely jelentős mértékben kihatott az orosz osztrák együttműködés további alakulására. A szakirodalomban általában annyit olvashatunk erről a hadosztályról, hogy Bécs támogatására még a tömeges orosz beavatkozás előtt Paszkevics gyorssegélyként május elején vasúton a morvaországi Ungarisch Hradischba (a város neve csehül: Uherské Hradiště) küldte. Tudjuk, hogy Pozsonyba június 3-án és 4-én vonult be, majd a június i peredi csata második napján, túlerőt biztosítva az osztrák csapatoknak, javukra döntötte el a küzdelem kimenetelét. Rögtön több kérdés vetődik föl. Ha gyorssegélyként érkezett Ungarisch Hradischba, miért töltött ott el két hetet? Ráadásul a szállítása vasúton, tehát a korszak új közlekedési eszközének igénybevételével történt, 2 Font Márta Krausz Tamás Niederhauser Emil Szvák Gyula: Oroszország története. Budapest, 1997, 316. (A 2., javított kiadásban ugyanez szerepel: 2001, 316.) Niederhauser Emil egyébként a közismert létszám mintegy felében adta meg a Magyarországra benyomult orosz hadsereg létszámát. 3 Mihail Heller: Az Orosz Birodalom története. Budapest, 1996, 486. (A két kötetben megjelent Orosz történelem első kötete.) 8

9 ami arra utal, hogy elindításánál a gyorsaság elsőrendű szempont volt. Ha az osztrák fél anynyira sürgette ennek a segélyerőnek az elindítását Morvaországba, miért nem sikerült a morva kisvárosból mintegy két héten keresztül kimozdítania, holott nagyon is törekedett rá? Mire volt jó a nagy gyorsaság, ha a vasúti szállítással megnyert időt lenullázta az Ungarisch Hradisch-i pihenő? Hogyan telt el itt ez a két hét, a város történetében van-e bárminemű nyoma az orosz csapatok itt-tartózkodásának? Ha a hadosztály Morvaországból gyalogmenetben jött végül tovább Magyarországra, és ez volt Paszkevics eredeti szándéka is, akkor a lehetőség szerint minden kockázatot kizárni igyekvő orosz tábornagy, akinek egész magyarországi működését az óvatosság jellemezte, miért nem küldött vele a fedezetét biztosító lovasságot, aminek szállítására a vasút ekkor már ugyancsak képes volt? Paszkevics valóban oda indította el és úgy a segítséget, ahová és ahogyan az osztrákok kérték? Hogyan jött a hadosztály után a trén? Miért szerepel mind a szakmunkákban, mind a forrásokban hol kombinált, hol 8., hol pedig 9. hadosztályként, és Panyutyin ennek megfelelően hol a 8., hol a 9. hadosztály parancsnokaként? Hogyan történt a csapatok vasúti szállítása, ráadásul porosz területen is keresztül? Hol a helye az európai vasúttörténetben a katonai transzportokat illetően ennek a csapatszállításnak? És a nagy kérdés az: hogyan indulhatott el ez a hadosztály az orosz fősereget jóval megelőzve, nagy kerülővel a magyarországi hadszíntér felé akkor, amikor az orosz cár már április elején, a tárgyalások kezdeti szakaszában határozottan leszögezte az osztrák kormányzatnak nyújtandó katonai segítség két feltételét: az osztrák határt átlépő orosz erők akkorák lesznek, hogy magukban is elérjék a kitűzött célt, és nem lesznek egyesítve az osztrák csapatokkal. E kikötésekhez I. Miklós mindvégig ragaszkodott, és Paszkevicsnek ugyanez volt az álláspontja. Hogy a felsorolt kérdésekre választ adjunk, először át kellett tekintenünk az 1849 tavaszán folytatott orosz osztrák tárgyalásokat, majd azokat az orosz fél részéről hozott, főként haderő-átcsoportosításra vonatkozó intézkedéseket, amelyek lehetővé tették, hogy az április 21-i hivatalos osztrák segítségkérést követően az első orosz alakulatok igen rövid időn belül bevonulhassanak az osztrák állam területére. 9

10 Historiográfiai visszapillantás Az a feltételezés, hogy Paszkevics a hadosztályt eredetileg nem Ungarisch Hradischba küldte, és nem azzal a szándékkal, hogy az majd onnan folytassa útját a magyar határ felé, a szabadságharc leverését követően mintegy hét évtizeden keresztül nem merült föl. A rá vonatkozó iratanyag hozzáférhetetlensége miatt fel sem merülhetett. Egyértelműnek látszott ugyanis, hogy a vasúti csapatszállítás úti célja eleve a morva kisváros volt. midőn Ausztria most egész sürgetőleg ismételte megkeresését, Paskiewitsch egy felől a Panutine hadosztályt a krakkói vasúttal Hradisch és Magyar Brodyba indítá, hová az május 14. és 15-kén érkezett, más felől a 3. hadtest előörsségének Sasz alatt Jordanowon át rögtön a határszélen fekvő Spytkoviceba kellett előnyomulni olvassuk Rüstownál, 4 s ugyanezt ismétli meg az ő munkájára támaszkodva Horváth Mihály, majd Gelich Rikhárd is. 5 Mindhárman megjegyzik, hogy Panyutyin hadosztálya mintegy a fele volt annak, amit az osztrákok kértek, és hogy az orosz altábornagy egyelőre újabb parancsra várt, vagyis nem csatlakozott Welden hadseregéhez, mert semmi határozott paranccsal nem bírt magát Welden parancsainak alárendelni. Gelich joggal tesz fel a furcsa helyzeten elgondolkodva egy másik kérdést: mi értelme volt a hadosztályt egyáltalán elindítani, ha az osztrákok egyelőre nem használhatták? Vagyis: Micsoda hátránnyal lehetett volna a Paniutine-hadosztálynak az osztrák sereghez való rögtöni küldése az oroszok hadműveleteire? Logikusnak látszik, amit ő a kialakult helyzet magyarázatául felhoz: olyan volt, hogy ha valaki azt állította volna, hogy tulajdonképpen az volt a szándékuk, miszerint minél keserűbben éreztessék az osztrákokkal segélyöket, a magyaroknak pedig időt engedjenek, hogy előbbieket, ha lehet, még nagyobb szorultságba juttassák, s még inkább emeljék a világ előtt beavatkozásuknak értékét, alig lehetett volna ellene valamit felhozni. 6 A magyar történetírók tehát az osztrák iratanyagtól ekkor még elzárva nem hivatkozhattak másra, mint a megtapasztalt tényekre és annak a Wilhelm Rammingnak a munkájára, aki alezredesként Haynau táborkari főnöke volt a nyári hadjárat idején. Rammingnál pedig az olvasható, hogy a 9. gyaloghadosztály Panyutyin altábornagy parancsnoksága alatt vasúton Krakkóból Hradischig szállíttatott azzal a céllal, hogy az osztrák hadsereg erősítéséül szol- 4 Rüstow II Horváth III (Hradischt nem említi, csak Magyar Brodot, ami a lényegen nem változtat.); Gelich III Gelich III

11 gáljon. 7 Ramming a (dolgozatunkban ismertetendő kínos) részletekre, amelyeket pozíciójából adódóan minden bizonnyal ismert, nem tért ki, megfogalmazásából pedig arra lehet következtetni, amire a magyar történészek következtettek után hozzáférhetővé vált az osztrák iratanyag, de a kutatók a Panyutyin-hadosztály történetével mint mellékszállal nem foglalkoztak. Bánlaky (Breit) József sem változtatott a maga 1890-es években tett megállapításán: Welden attól való félelmében, hogy Görgey a komáromi csata után a visszavonuló osztrák fősereget Bécs irányában nyomon követni fogja, Paskievits herceget sürgősen felszólítandónak vélte, miszerint ez egy legalább főből álló orosz segédhadat az osztrák fősereg támogatása céljából haladéktalanul Gödingbe irányítson. Paskievits fentemlített elvénél fogva eleinte vonakodott a kérést teljesíteni, de ismételt sürgetésre végre mégis ráállott, s így a Panjutin-hadosztályt vasúton Hradisch és Magyar-Brodba indította, ahová az május közepén meg is érkezett. 8 Arra, hogy Paszkevics nem átvitt értelemben Bécs támogatására, hanem egyenesen az osztrák fővárosba indította el Panyutyin hadosztályát, tudomásom szerint a magyar kutatók közül elsőként Steier Lajos figyelt föl. Az osztrák fősereg iratanyagát tanulmányozva a Habsburg-ház trónfosztásának előzményeit és következményeit tárgyaló 1925-ben megjelent munkájában az olvasható, hogy Paniutine orosz tábornokot Gödingbe és a Vágvölgyébe hívta Welden, előzőleg ez azonban Bécsbe küldetett, a főváros védelmére. A varsói parancs ilyenképpen szólt, és Paniutine semmiképpen nem volt hajlandó Welden parancsát követni. 9 (А kiemelés tőlem.) Jánossy Dénes az orosz beavatkozásról 1931-ben közzétett rövid tanulmányában csak azt említi: Caboga grófnak minden rábeszélőképességét latba kellett vetnie, hogy Paszkevics Bécs védelmére még az orosz bevonulás megtörténte előtt segélycsapatot küldjön. 10 Andics Erzsébet szerint a helyzet veszedelmes voltára való tekintettel Paszkevics a cár előzetes engedélye nélkül útnak indított egy hadtestet, amely Porosz-Szilézián át ért el Ausztriába. 11 Itt a pontos úti cél nincs megjelölve. 7 Ramming, 7. 8 Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története In: Bánlaky [Breit] József: A magyar nemzet hadtörténelme I XXII. Budapest, V. A nyári hadjárat. Az orosz osztrák szövetséges hadak támadó hadjárata (1849. június elejétől a háború befejezéséig (30. fejezet). mek.oszk.hu/09400/09477/html/0021/2206.html (letöltve február 14.) 9 Steier: Az 1849-iki trónfosztás, Jánossy, Andics

12 Kosáry Domokos az indulási állomást illetően téved, amikor megjegyzi, hogy egy hadosztályt nagy sietve, vonaton szállítottak le Varsóból, hogy megmentsék Bécset a magyar fenyegetéstől. 12 Az osztrák Rudolf Kiszling 1948-ban kiadott munkája szerint Panyutyin 12 ezer fős hadosztályát Paszkevics Ungarisch Hradischba küldte. (Kiszling arról is szól, hogy Schwarzenberg osztrák miniszterelnök a Varsóba küldött Bernhard Caboga cs. kir. altábornagy útján azért könyörgött Paszkevicsnek, küldjön vasúton egy seregtestet Bécshez, mert Weldennek nem lesz ereje a magyar támadást feltartóztatni. A továbbiakban idézzük majd Schwarzenberg május 4-i Cabogának írt utasítását, amelyből kiderül, hogy Kiszlingnek ez az elemzése nem állja meg a helyét.) 13 Az orosz intervencióról Nicholas I and the Russian Intervention in Hungary címmel angol szerző, Ian W. Roberts tollából jelent meg bőséges forrásanyag, közte igen sok nyomtatásban megjelent orosz dokumentum és visszaemlékezés, valamint széleskörű szakirodalom felhasználásával korszerű monográfia. A szerző angliai levéltárak mellett kutatott Bécsben, Koppenhágában és Stockholmban, de a szovjet levéltárak zárva voltak előtte. Témánkkal kapcsolatban az osztrák iratanyag, így Caboga altábornagynak a hadosztály elindítása körülményeit is részben megvilágító május 6-i és 8-i varsói jelentései ismeretében Paszkevics parancsára hivatkozik, miszerint Panyutyin csapatai csak Bécs védelmében használhatók; ha arra nem lesz szükség, akkor maradjanak tartalékban, és nem lehet őket más osztrák erőkkel összevonva máshol hadműveletekre felhasználni. Ezek után egy orosz szerzőnek a katonaság vasúthasználatáról szóló 1876-os közleménye alapján ismerteti útjukat Ungarisch Hradischig. Arra, hogy ott miért álltak meg, nem tér ki, egyszerűen annyit jegyez meg: május 15-re a Bécset fenyegető támadás veszélye elmúlt. 14 De nézzük, mit írnak az oroszok. Azt, hogy Paszkevics a hadosztályt az osztrák fővárost fenyegető magyar támadásra való tekintettel és anélkül, hogy erre vonatkozólag bevárta volna a cár engedélyét, közvetlenül Bécsbe küldte, de a körülmények megváltozása miatt Ungarisch Hradischban ő maga állíttatta meg. Alekszandr Petrovics Scserbatov Paszkevicsről szóló inkább méltató, mint értékelő életrajzának 1899-ben kiadott 6. kötetében, amelyben az 1848/49-es éveket tárgyalja, Panyutyin hadosztályának megállításáról a következőképpen számol be: Amitől Schwarzenberg félt, nem következett be: Görgey nem szánta rá magát Bécs megtámadására. Az osztrák hadsereg időközben mintegy főre erősödött Vogel 12 Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I II. Budapest, 1994, I Kiszling, Roberts, A hivatkozott közlemény: Annyenkov (Annyenkov idézett adatai hibásak: 116.) 12

13 tábornok Nyugat-Galíciából átvezényelt hadtestével. Paszkevics herceg, amikor erről tudomást szerzett, Panyutyin altábornagynak azt parancsolta, hogy álljon meg Hradisch városánál a Morva folyónál, s maradjon az osztrák fősereg háta mögött, amely ebben az időben a Vág mellett Nagyszombatnál állt. 15 Az 1849-es magyarországi hadjárat történetét feldolgozó Ivan Ivanovics Oreusztól, aki 1880-ban Szentpéterváron megjelent monográfiájában nagy vonalakban máig helytálló elemzését adja Paszkevics magyarországi működésének és beszámol a hadosztály Bécshez küldéséről is, egy rövid mondatban ugyancsak azt olvashatjuk, hogy a hadosztályt Paszkevics rendelkezésének értelmében állították meg a morvaországi Hradischban, s ott május 15-én vonták össze erőit. 16 Oroszul olyan közlés, amely szerint a hadosztályt az osztrákok állították meg Morvaországban, a fenti két munkával szemben nyomtatásban már 1851-ben megjelent. Pjotr Kononovics Menykov, a Paszkevics személyes ellenőrzésével készült hivatalosnak tekinthető munkában ezt írja: Az volt a terv, hogy ezt a különítményt nem állítják meg Gödingben, hanem vasúton vagy Bécsig, a főváros védelmére szállítják, vagy Pozsonyba, hogy az osztrák hadsereg tartalékául szolgáljon. ( ) Az osztrák főparancsnok rendelkezésére a különítményt Hradischnál megállították, ahol május 3/15-én vonták össze véglegesen. Menykov művét németül még ugyanabban az évben kiadták Berlinben, és a fordító Neidhardt neve alatt ismert volt mind a magyar, mind az osztrák kutatók körében. 17 Ez a Menykov-mű azonban Paszkevics felügyelete alatt jelent meg, az ő jóváhagyásával: vagyis a hadjárat történetének hivatalos verziója. Érthető, hogy fenntartásokkal kezelték a kutatók. Meg kell még említeni Revekka Abramovna Averbuch szovjet marxista történész 1935-ben Moszkvában kiadott, a magyar forradalom elleni cári intervenció történetét tárgyaló munkáját, amely a Panyutyin-hadosztály Bécsbe indítását korrektül ismerteti, de mint megállapítja, mivel a magyar erők Buda felé visszafordultak, a Bécset fenyegető csapás elhárult, és a burzsoá csoportok egymás közötti küzdelmei megakadályozták Magyarország felszabadítását. 18 Végezetül érdemesnek tartom megjegyezni, hogy tudomásom szerint a Magyarország elleni 1849-es katonai intervenció gazdag orosz levéltári anyagát orosz történész szisztematikusan nem kutatja. Orosz hadtörténész számára valószínűleg nem különösebben vonzó 15 Scserbatov, Описание Венгерской войны 1849 года с приложением 14-ти карт и планов. Составил И. Ореус. Санкт-Петербург, Magyarul: Oreusz 2002, A Panyutyin-hadosztály elindítására: Opiszanyije, (A német nyelvű változatban: Neidhardt III. 9.) 18 Р. А. Авербух: Царская интервенция в борьбе с Венгерской революцией Москва, A kötet maradandó értékű része a végén közzétett, elsősorban diplomáciai anyagot tartalmazó gyűjtemény. 13

14 téma az igazi kivívást és erőpróbát jelentő krími háború árnyékában ez a hadjárat, amelyet már a kortársak is bíráltak. Születtek és születnek természetesen tanulmányok a magyar 1848/49-ről, de ezek elsősorban politika-, társadalomtörténeti, nemzetiségi kérdéseket tárgyalnak, vagy az intervenciós hadsereg tisztikarának, illetve a másik Oroszországnak a nézeteivel foglalkoznak, és főként a korábbi szakirodalom eredményeire, illetve már közölt forrásokra építenek. 19 A hadműveleti anyag rendszeres feltárása tehát várat magára. 20 Új források tükrében Az alábbi áttekintésben azokat a levéltári forrásokat, illetve nyomtatásban megjelent, főként elbeszélő forrásokat soroljuk fel, amelyekre munkánk során a legtöbbet építettünk. 19 Pl.: А. В. Федоров: Отношение передовых людей России к венгерской революции гг. (A. V. Fjodorov: Az oroszországi haladó gondolkodású személyek viszonya az es magyar forradalomhoz.) Вопросы Истории 1957/ ; В. Г. Вержбицкий: Сочувствие передовых офицеров и солдат русской армии к венгерской революции гг. (V. G. Verzsbickij: Az orosz hadsereg haladó tisztjeinek és katonáinak rokonszenve a magyar forradalom iránt, ) Русский Архив 1962/ ; Váradi-Sternberg János: A cári hadsereg beavatkozásának oroszországi visszhangja. In: Uő.: Századok öröksége. Budapest, ; В. Н. Виноградов: Венгерский поход И. Ф. Паскевича 1849 г.: легенда и действительность. (V. N. Vinogradov: Paszkevics évi magyarországi hadjárata: legenda és valóság.) Новая и новейшая история, 2000/ (Ez utóbbi román szakirodalomra is alapoz.); Т. М. Исламов: Венгерская революция в контексте европейских революций 1848 года. (T. M. Iszlamov: A magyar forradalom az év európai forradalmak kontextusában.) In: Два возврата венгерских гонведских знамен. Роль и значимость дворянской усадьбы в венгерской и русской литературах XIX в. Научные издания московского Венгерского колледжа. Отв. ред.: Й. Горетить. Москва, (A kötetben szereplő szerzők tanulmányai közül Iszlamovét emeltem ki, aki vitatja Vinogradov megállapításait.); В. Я. Гросул: Русские участники зарубежных революций первой половины XIX. века. (Orosz résztvevők a 19. század első felének külföldi forradalmaiban.) Новая и новейшая история, 2007/ ; И.И. Орлик: Венгерская революция годов и Россия. (I. I. Orlik: Az es magyar forradalom és Oroszország.) Новая и новейшая история, A. C. Стыкалин: История одного мифа. Венгерская кампания 1849 г. и капитан Гусев. (A. Sz. Sztikalin: Egy mítosz története. Az évi magyarországi hadjárat és Guszev kapitány.) In: В «интерьере» Балкан: Юбилейный сборник в честь Ирины Степановны Достян. Ред.: Никифоров К. В. Данченко С. И. Каширин В. Б. Макарова, И. Ф. Чуркина И. В. Москва, Az orosz levéltári anyag kutatásával és közzétételével kapcsolatosan megemlítendő egy a közelmúltban megjelent magyar, de sajnos használhatatlan forráskiadvány: Az 1849-es cári intervenció Magyarországon című kötet. Szerkesztette Vadász Sándor. A bevezető tanulmányokat írta Józsa Antal és Vadász Sándor. Budapest, Bővebben ld. Hermann Róbert: Egy elszalasztott lehetőség. Vadász Sándor és Józsa Antal könyvéről. Hadtörténelmi Közlemények, 2001/ Rosonczy Ildikó: Újdonságok az 1849-es orosz beavatkozásról? Kortárs, 2001/

15 A moszkvai Oroszoroszági Állami Hadtörténelmi Levéltárban (Российский государственный военно-исторический архив, RGVIA) feltárt irategyüttesek közül a legfontosabbak: Az orosz hadügyminisztérium iratai közül elsősorban Paszkevicsnek I. Miklóshoz áprilisban május első felében írott itt őrzött levelei, felterjesztései emelendők ki, segítségükkel ugyanis rekonstruálható az orosz döntéshozók párbeszéde. (Mindeddig csak I. Miklós Paszkevicshez írt leveleit ismertük, amelyeket Scserbatov közölt a Paszkevicséletrajz mellékleteként.) Hasznosak Paszkevicsnek Alekszandr Ivanovics Csernisov herceghez, a hadügyminiszterhez intézett átiratai, valamint az osztrák kormány mellé összekötőként küldött és ekkor főleg Bécsben tartózkodó Fjodor Fjodorovics Berg tábornok jelentései, Panyutyinnak adott parancsai. 21 Elsősorban ezeknek a dokumentumoknak az alapján sikerült pontosítani az orosz osztrák tárgyalások menetét és a felek folyamatosan változó és nem egyező elképzeléseit a kért, illetve nyújtandó fegyveres segítségről. Ugyancsak a hadügyminisztérium anyagában találtuk meg I. Miklós szárnysegédjének, Alekszandr Danyilovics Gerstencvejg kapitánynak négy jelentését már az Ungarisch Hradischból elindult hadosztály útjáról és a Pozsonyban eltöltött első napokról. 22 Az ún. Hadtudományi Levéltárban (Военно-ученый архив) egy tekintélyes gyűjtemény található az 1849-es magyarországi hadjárat iratanyagából. A III. gyalogos hadtest hadműveleti naplója mellett itt őrzik a Panyutyin-hadosztály hadműveleti naplóját is. 23 A cár katonai irodájának (Военно-походная канцелярия при императорской главной квартире) anyagában is találtunk egy iratcsomót, amely a hadosztály magyarországi működésének egyes dokumentumait, létszám- és betegkimutatásokat, valamint különböző jelentéseket őriz. 24 A személyi fondok közül számunkra különösen értékes Konsztantyin Romanovics Szemjakin ezredesnek, a 17. (brjanszki) vadászezred parancsnokának, majd a hadosztály vadászdandára ideiglenes parancsnokának a fondja, amely többek között a magyarországi hadjárat idején feleségéhez írt leveleit tartalmazza. 25 Ugyancsak külön fond őrzi annak a 21 RGVIA f. 1. op. 1. gy ; gy ; gy ; gy RGVIA f. 1. op. 1. gy RGVIA f op. 16. gy A Magyarországra bevonult orosz hadsereg (összesített) hadműveleti naplója (RGVIA f op. 16. gy ) összevetve az előbbiekkel, nem tartalmaz új adatokat a hadosztályra vonatkozóan. 24 RGVIA f op. 2. gy RGVIA f op. 1. gy. 2. és 3. Ezek a levelei 2014-ben magyarul megjelentek, ld.: Szemjakin adatait a Rövidítések jegyzékében. Szemjakinnak ezenkívül van egy kis irathagyatéka is (főként parancsok, néhány levél) az 1849-es magyar hadjárat idejéből, amelynek jelzete: f op. 16. gy

16 Szergej Petrovics Kopjevnek az iratait, aki kapitányi rangban a hadosztály szállásmestereként vett részt a magyar hadjáratban, és aki, ha nem is sokat, de megőrzött bizonyos iratokat. Valószínűleg ő állította össze a hadműveleti naplót, annak itt fennmaradt bizonyos részletei erre utalnak. 26 A bécsi Hadilevéltár (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv) iratanyagából a Ludwig von Welden báró, majd Julius von Haynau táborszernagyok parancsoksága alatt álló osztrák főhadsereg május júniusi iratait használtam. A késői kor kutatójának szerencséjére a hadosztályba beosztott ezredek több tisztje vetette papírra magyarországi emlékeit, aminek köszönhetően a hivatalos iratok száraz adatai élettel telnek meg. Ezek közé a magánjellegű források közé tartoznak a már említett Szemjakin-levelek is. Figyelemre érdemes Alekszandr Karlovics Baumgarten ezredesnek, a 17. (brjanszki) vadászezred ideiglenes parancsnokának ben kiadott naplója, amely 2012-től magyarul is hozzáférhető. 27 Baumgarten azonban csak június elején Pozsonyban csatlakozott a hadosztályhoz, ezért naplóját dolgozatunkban kevesebbet használtuk. Csak oroszul olvasható Boguszlav Luginszkijnak, a brjanszki vadászezred 3. zászlóalja egyik fiatal tisztjének 1849-es magyarországi visszaemlékezése, amely már 1855-ben megjelent. 28 Gyakran idézzük a Paszkevics tábornagy nevét viselő 18. (orlovi) vadászezred Władysław Tomaszewicz nevű tisztjének naplóját. Tomaszewicz lengyel lévén anyanyelvén vezetett naplót, amely kéziratban maradt fenn, s 2010-ben Tadeusz Epsztein lengyel történész adta ki Varsóban. 29 Alekszejenko százados a 18. (szevszki) gyalogezred 6. századának volt a parancsnoka, öregkorában papírra vetett, magyarul is megjelent visszaemlékezése fenntartásokkal kezelendő, mert a szerző fantáziája időnként megszalad, hibásan megadott dátumai és helyszínei azonban azonosíthatók, vagyis irománya mégis használható. 30 A RGVIA f op. 1. gy és А. К. Баумгартен: Дневник Журнал императорского Русского военно-исторического общества книжка ; книжка 5. II книжка Magyarul: Rosonczy Ildikó: Egy orosz ezredes, A. K. Baumgarten 1849-es naplója. Hadtörténelmi Közlemények 2012/ Богуслав Лугинский: Воспоминания о походе в Венгрию в 1849 году. Записки пехотинца I II. Москвитянин / és 10/ Władysław Tomaszewicz: Dziennik oficera rosyjskiego z kampanii węgierskiej 1849 roku. Oprac. Tadeusz Epsztein. Warszawa Воспоминания старого служаки. Русский Архив 1890/III. 10/ Magyarul: Egy öreg harcos emlékei. In: A magyarországi hadjárat

17 (csernyigovi) gyalogezred tisztjeitől nincs visszaemlékezésünk, 31 viszont van egy 1900-ban megjelent viszonylag alapos, az 1849-es évre vonatkozóan részben a hadosztály hadműveleti naplójára, részben minden bizonnyal az ezred iratanyagára épülő ezredtörténetünk G. Mokrinszkij tollából. 32 Sajnos a 9. tüzérdandárra vonatkozóan nem találtunk a hivatalos iratokat kiegészítő elbeszélő forrást. Dolgozatunkban arra törekedtünk, hogy a most feltárt orosz forrásokkal szembesítsük a részben már ismert és részben publikált magyar, osztrák és orosz kútfőket, segítségükkel értelmezzük őket, s így rajzoljuk meg a Panyutyin-hadosztály történetének nem várt feszültségekkel és gondokkal terhes, ez ideig egyáltalán nem kutatott kezdeti szakaszát. Ez a hadosztály számára bizonytalan várakozással töltött időszak volt az, amelyben az orosz osztrák szövetségesek megtették az utolsó előkészületeket a magyar függetlenségi háborúval való végső leszámolásra. A hadosztály elindításának és megállításának körülményei, majd további útjának alakulása viszont jelentős mértékben befolyásolták az események további menetét és előrevetítették azokat a konfliktusokat, amelyekkel a szövetségeseknek szembe kellett nézniük nemcsak az 1849-es nyári hadjárat folyamán, hanem később is, a maguk szerepének értékelésekor. * Ki kell térnem a dolgozat névhasználatára, ami vonatkozik mind a személynevekre, mind a helységnevekre. Elsősorban a szakirodalomban bevett, illetve a források szövegében használt formákhoz ragaszkodtam: tehát a cirill betűs személynevek átírásakor a balti német származású és ismert szereplők esetében a megszokott német névforma mellett döntöttem (Rüdiger, Lüders), más esetekben azonban fonetikusan írtam át a neveket. A kérdés egyelőre nyitott, melyik az inkább elfogadható. A történelmi hagyományunkban magyarul meggyökeresedett neveket magyarul használom, pl. Bem József. A helynevek fő szabályként azon a nyelven szerepelnek a dolgozatban, ahogy a forrásokban annak idején írták őket. Kivételt képeznek azok a településnevek, amelyeknek magyar változata közismert. Az osztrák biro- 31 Pontosabban Vlagyimir Zelenyeckij őrnagy írt visszaemlékezést, de sajnos csak az augusztus 5-i újszegedi szőregi csatára vonatkozóan örökítette meg magyarul ugyancsak megjelent emlékeit, ami dolgozatunk időhatárain kívül esik. (Описание сражения под Сегединым между русской австрийской и венгерской армией в г. Северная Пчела 1858/279., 280.; Vlagyimir Zelenyeckij, a Dibics-Zabalkanszkij gróf gyalogezredének őrnagya: A szegedi csata. Egy szemtanú elbeszélése. Fordította és közli Fenyvesi István. Szegedi Műhely, 1991/ Г. Мокринский: История 113-го пехотнаго Cтарорусскаго полка гг. С-Петербург,

18 dalom településeinek nevével az iratokban elsősorban németül találkozunk, ez vonatkozik a sziléziai és morvaországi helynevekre, amelyeknél maradtam a német változat mellett (pl. Ungarisch Hradisch), a kisebb galíciai települések esetében azonban általában a rontott vagy rosszul hallott, esetleg oroszosan ejtett lengyel elnevezés szerepel, így az utóbbiak esetében helyreállítottam a lengyel nevet. A Magyar Királyság helynevei az orosz forrásokban is elsősorban az osztrák szövetségestől átvett német nyelvű változatban szerepelnek (Tyrnau Nagyszombat, Wartberg Szenc), ezeket magyarul használom. A szemben álló feleket az orosz források, mind a hivatalos dokumentumok, mind az elbeszélő források általában osztrákokként, illetve magyarokként, magyar lázadókként vagy egyszerűen csak lázadókként határozzák meg. Az orosz iratokban a cs. kir. csapatok tehát osztrák csapatokként szerepelnek. Vállalva a következetlenséget, a dolgozatban ehhez a fogalomhasználathoz igazodtam. Az orosz forrásokban csaknem mindig a régi naptár szerinti dátumok szerepelnek. Mellettük megadtam az Európában használatos Gergely-naptár szerinti keltezést is. Pl április 28/május 10. * Hosszú azoknak a névsora, akiknek köszönettel tartozom azért, hogy a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakát alaposabban megismerhettem. Legtöbbjük neve olvasható a dolgozathoz mellékelt irodalomjegyzékben. Hálás vagyok 1848/49 hajdani és mai kutatóinak, de hálás vagyok e nagy évek szereplőinek is. Szakmai segítségükért mindenekelőtt Hermann Róbertnek és Csikány Tamásnak mondok most köszönetet. Hálás vagyok Olga Khavanova és Vagyim Mihajlov orosz történészeknek. Megköszönöm a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának, valamint témavezetőmnek, Kun Miklósnak a támogatását és a családomtól kapott szeretetteljes biztatást. 18

19 I. fejezet a lázadók újabb győzelmeket aratnak 33 Orosz osztrák tárgyalások az orosz fegyveres beavatkozásról 1849 áprilisában Minden kormánnyal megtörténhet, hogy lázadók ellen kell harcolnia; ez nem árt a tekintélyének. Ha azonban idegen segítség igénybevételével elismeri, hogy képtelen a saját házában rendet teremteni, akkor bel- és külföldön elveszti minden hitelét fogalmazta meg véleményét és egyben kormányzatának a fegyveres orosz beavatkozással kapcsolatos súlyos dilemmáját Felix Schwarzenberg osztrák miniszterelnök Alfred Windisch-Grätz tábornagynak, az itáliai osztrák hadsereg kivételével valamennyi osztrák haderő főparancsnokának január 21-én írt levelében. 34 Válasz volt ez arra, hogy a címzett Bem József honvédtábornok január eleji erdélyi győzelmeinek s annak hírére, hogy az betört Bukovinába, 35 felvetette az orosz katonai segítség szükségességét. Windisch-Grätz a továbbiakban is szorgalmazva az orosz csapatok behívását az osztrák állam területére, március 24-én az ifjú császárnak, I. Ferenc Józsefnek írt jelentésében azt hangsúlyozta: annak, hogy Bem elfoglalta Nagyszebent, beláthatatlan következményei lehetnek, s a helyzet Magyarországon sem kedvező. Olyan túlnyomó erőre van szükség a felkelés elnyomásához, amellyel ő nem rendelkezik. Ha a serege hátában magyar kézen lévő Komárom elleni támadás nyolc-tíz napon belül nem vezet sikerre, akkor nem marad más hátra, mint nagy arányú katonai segítséget kérni az orosz cártól, amellyel egy csapásra el lehet fojtani a felkelést mind Magyarországon, mind Erdélyben. Úgy vélte, legalább 40 ezer fős orosz haderőnek kellene Galíciából a legrövidebb úton Felső-Magyarországra s ezzel egy időben mintegy 20 ezer főnek Bukovinán vagy Brassón át Erdélybe benyomulnia. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az ellenség felmorzsolása 33 Paszkevics I.Miklós, április 2/14. Varsó. RGVIA. f. 1. op. 1. gy b. 34 Schwarzenberg levelét idézi Joseph Alexander Helfert: Geschichte Oesterreichs vom Ausgange des Wiener October-Aufstandes I IV. Prag Leipzig, Der ungarische Winter-Feldzug und die octroyirte Verfassung. December 1848 bis März IV/ II ; Ld. még pl. Gelich III. 347.; Andics 1961, Bem az osztrák csapatokat a Borgói-szoroson át kergette ki Észak-Erdélyből, január 4-én Tihucánál, 5-én pedig a már bukovinai, határ közeli Dorna-Vatránál mért csapást rájuk. 19

20 után az orosz csapatokat gyorsan vissza is kellene vonni, mert így minden politikai zavarkeltésnek, amelyet egy ilyen beavatkozás esetleg kiválthat, a tényekkel elejét lehet venni. 36 Az osztrák minisztertanács március 29-i ülésére Franz Cordon báró hadügyminiszter javaslatára meghívást kapott Ludwig von Welden táborszernagy, aki ebben az időszakban Bécs katonai és polgári kormányzója volt. Welden határozottan ellene mondott Windisch- Grätz felvetésének. Az volt az álláspontja, hogy a magyar felkelés végére orosz segítség nélkül is pontot lehet tenni. Ha Oroszország segítségét az osztrák kormány erre a célra maga kéri, az az utóbbi teljes erkölcsi vereségét, gyöngeségének beismerését jelentené egész Európa előtt, tehát azt csak végszükség esetén, vagyis akkor lehetne igénybe venni, ha a Monarchia léte forogna kockán. Ettől azonban még messze vagyunk fogalmazott, majd felvázolva a bizalomra okot adó körülményeket, közölte, hogy a következő nap személyesen indul Komáromhoz, ahol kedvező fordulatra van kilátás. 37 A minisztertanács tehát úgy döntött, hogy az Olmützbe rendelt Windisch-Grätz herceget ennek megfelelően tájékoztatják. Windisch-Grätz a hadi helyzetre hivatkozva azonban egyelőre Magyarországon maradt, de április 1-jén megismételte: szükséges, hogy diplomáciai úton az orosz fegyveres hatalom újabbi [vagyis a téli erdélyi beavatkozás utáni R. I.] előrenyomulása és pedig rögtön és oly kielégítő számban igénybe vétessék, hogy az eredmény biztosítva legyen. 38 Welden táborszernagy pedig, aki egyre aktívabb szerepet vállalt a magyar önvédelmi háború leverését célzó tervek megfogalmazásában, majd kivitelezésében, valóban Komáromhoz utazott. Balthasar Simunich cs. kir. altábornagy ekkor már teljes zár alatt tartotta Komáromot, és tüzérségével ostromlövegei március 19-én érkeztek meg szinte folyamatosan lövette azzal a céllal, hogy a lakosság, javai pusztulását látva a várőrség ellen forduljon. A városban valóban súlyos károk keletkeztek, de a komáromiak ennek ellenére kitartottak. Welden, mivel március 30-i megadásra felhívó proklamációja nem járt eredménnyel, a következő napon elrendelte Komárom újabb bombáztatását, és megpróbálta bevenni a Vág menti sáncokat. Ezzel is kudarcot vallott, mert a magyar tüzérség visszaverte a támadást, és ez a sikerült viszszaűzés és diadal feleleveníté a lakosokat is; délután mindamellett, hogy a várost erősen bombázta Dunántúlról az ellen, zeneszóval járt a tömeg az utcákon. Többen a csatatérre 36 Windisch-Grätz I. Ferenc József, március 24. Buda. Andics I III., III sz Egy nappal korábban Windisch-Grätz tájékoztatását alapul véve ugyanilyen értelemben, vagyis az orosz segítség igénybevétele mellett nyilatkozott az osztrák kormánytól március közepén a helyzet felmérésének céljával Windisch- Grätz főhadiszállására, Pest-Budára elküldött Karl Friedrich Kübeck báró is. Kübeck Schwarzenberg március 23. Pest. Andics 1961, Függ. 93. sz Die Ministerratsprotokolle. Nr März Wien Windisch-Grätz I. Ferenc József, április 1. Buda. Idézi: Steier: Az 1849-iki trónfosztás

21 mentek és nagy számmal hozták be az ellenség kiégett röppentyűit, hátrahagyott golyóit, gránátjait, röppentyű-készületeit és ruháit. 39 Welden önbizalmát ez a részlegesnek tekinthető, de mégis elgondolkodtató kudarc nem rendítette meg. Ő is ott volt az uralkodó jelenlétében Olmützben megtartott április 3-i minisztertanácsi ülésen, amelyen több miniszter, így Franz Stadion gróf belügy-, Alexander Bach igazságügy- és Philip Krauss báró pénzügyminiszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Monarchia még birtokában van azoknak az eszközöknek, amelyekkel ez a nehéz küzdelem szerencsésen befejezhető, és a Császárság rangja nem engedi meg, hogy külső segítséghez nyúljon, amely utóbbi egyet jelentene a maga gyengeségének gyászos beismerésével. Úgy vélték, hogy mivel a hadsereg még nem szenvedett vereséget, a vezetésében szükségessé vált személycsere és a birodalom többi tartományából az ott nélkülözhető erők Magyarországra vezénylése elegendő lesz a forradalom leveréséhez. 40 És nem meglepően április 12-én Welden került a főparancsnoki posztról felmentett Windisch-Grätz helyére: 41 ami azt is jelentette, hogy az orosz segítség azonnali igénybevétele mellett érvelő főparancsnok helyét az foglalta el, aki határozottan ellene volt bármiféle külső katonai beavatkozásnak. 42 Az orosz segítségkérés az osztrák kormány ülésein a jegyzőkönyvek tanúsága szerint ezután, vagyis április 3-át követően egészen április 21-ig nem szerepelt, holott ebben az időszakban nyolc alkalommal ült össze a kormány. Pontosabban egyszer, az április 13-i ülés jegyzőkönyvében mégis találunk utalást rá. Karl Friedrich Kübeck báró, aki miután több mint három hetet töltött a kormány megbízásából Windisch-Grätz főhadiszállásán, ekkor tért vissza Magyarországról, s a minisztertanács ülésén személyesen számolt be ottani tapasztalatairól. Többek között arról, hogy ez már nem hadseregek közötti háború, hanem népháború, igen, a Magyarországon összpontosult európai forradalom háborúja a fennálló rend ellen, s megjegyezte, hogy ha a hazai eszközök elégtelensége miatt idegen segítségre volna szükség, akkor annak igénybevétele történjék meg gyorsan. 43 Ugyanekkor, tehát március utolsó hetétől kezdve, amikor a fentiek alapján úgy látszik, hogy az orosz segítség többször felvetődött kérdését az osztrák kormányzat mindig levette a napirendről, a háttérben az orosz udvarral éppen Schwarzenberg miniszterelnök irányításá- 39 Szinnyei, , Die Ministerratsprotokolle. Nr April Olmütz Die Ministerratsprotokolle. Nr April Olmütz Jánossy, Die Ministerratsprotokolle. Nr April Wien ; Ld. még a 36. lábjegyzetet. 21

22 val mind intenzívebben folytak róla az egyeztetések, amelyekről azonban Schwarzenberg nem tájékoztatta minisztertársait. 44 És éppen ezek az ekkor megkezdett egyeztetések készítették elő a magyar szabadságharc sorsát végül eldöntő tömeges orosz katonai beavatkozást, amely azonban messze másként, más módon, más időpontban és más erőkkel következett be, mint amilyenekről az első tervek és javaslatok szóltak. Hamar kiderült ugyanis, hogy a két fél elképzelései a katonai együttműködést illetően igencsak távol állnak egymástól. Az osztrák fél azt szerette volna elérni, hogy az orosz csapatok ott és csak olyan létszámban jelenjenek meg, ahol és amilyen létszámban igényt tart rá. A beavatkozás maradjon részleges és korlátozott, lehetőleg a helyi katonai parancsnokok kérésére történjék, maga a kormányzat, illetve az uralkodó pedig a segítségkéréssel ne kényszerüljön nyilvánvalóvá tenni azt, hogy saját erejéből képtelen úrrá lenni alattvalói lázadásán. Vagyis Schwarzenberg lehetetlen feladat megoldásával próbálkozott: az osztrák birodalom megingott európai hatalmi státuszát orosz fegyverekkel, de a szükségszerűen ezzel együtt járó presztízsveszteség elkerülésével igyekezett helyreállítani. Ez a törekvés mutatkozott meg már az 1849 januárjában Erdélyben kialakult helyzet kezelésében is. Bem sikereire válaszul ekkor az erdélyi osztrák hadtest parancsnoka, Puchner Antal altábornagy, illetve haditanácsa és Brassó, valamint Nagyszeben városok magisztrátusa fordult katonai segítségért a Havasalföldet megszállva tartó V. orosz gyalogos hadtest parancsnokához, Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornokhoz. Az Erdélybe bevonuló két kis létszámú orosz segélycsapat érkezését az osztrák kormány hallgatólagosan helybenhagyva vette tudomásul, miközben az akcióért a felelősséget Puchner altábornagyra hárította. 45 Tehát a fejezet elején idézett Schwarzenberg-véleményből mégsem érdemes azt a következtetést levonni, hogy az orosz fegyveres segítség ügyében Windisch-Grätz és Schwarzenberg között alapvető nézetkülönbség lett volna. Mindketten úgy gondolták, hogy igénybe vételét lehetőleg el kell kerülni, ha azonban saját erővel mégis képtelenek lesznek leverni a magyar lázadást, akkor csak az orosz fegyveres segítség jelentheti a megoldást, de az lehetőleg korlátozódjék a mellékhadszínterekre. Természetesen azonban az orosz beavatkozást nem Windisch-Grätz, hanem pozíciójából adódóan Schwarzenberg készítette elő diplomáciailag és gyakorlatilag is. Addig viszont, amíg esélyt látott a cs. kir. hadsereg győzelmére (éppen az új főparancsnok, az ambiciózus Welden személye révén is), a lehetséges orosz fegyveres segítséget biztonsági tartaléknak tekintette és csak háttértámogatásként kívánt rá támaszkodni. 44 Von der Revolution. Einleitung von Hermann Róbert und Thomas Kletečka. XLIII. 45 Gyalókay 1931, ; Andics 1961,