HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VIII. ÉVFOLYAM. 1 6 SZÁM Erdélyi Magyar Adatbank

Átírás

1 HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE I. VIII. ÉVFOLYAM. 1 6 SZÁM. 1943

2 TARTALOM-MUTATÓ TANULMÁNYOK, CIKKEK ALBRECHT DEZSŐ: Magyar hivatás 129 ALDOBOLYI NAGY MIKLÓS: Magyarok a Kis-Szamos mellékén 346 BAKK PÉTER: Népoktatásunk mai kérdései 25 BARÁT JENŐ: Magyarország népmozgalma 1942-ben 303 BÁRDOSSY LÁSZLÓ: Két világ között 65 BIRÓ JÓZSEF: Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után 36 Ifj. BOÉR ELEK: Az arany és a kliring harca 359 CSEKEY ISTVÁN: Alkotmány és alkotmányfejlesztés 257 CSIZMADIA ANDOR: Az új olasz testületi állam 1 CSORTÁN MÁRTON: A kolozsvári Tízes Szervezet 218 DEÉR JÓZSEF: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon 134 HANKISS JÁNOS: Magyar magatartás az irodalom tükrében 211 LÁSZLÓ DEZSŐ: Hatalom és erkölcs 148 MAKKAI SÁNDOR: A magyar otthon 198 MARTONYI JÁNOS: Új magyar közigazgatás felé 325 MÁLYUSZ ELEMÉR: Mátyás király 193 A magyarság a középkori Erdélyben 267 OBERDING JÓZSEF GYÖRGY: A bánsági telepítések rövid története 154 PALOTÁS ZOLTÁN: A geopolitika mint államtudomány 98 PUKÁNSZKY BÉLA: Szászok a magyarság és a románság közt 336 RÉTHY ANDOR: A»Termés«és írói köre 91 SZAKÁCS GUSZTÁV: A Nemzeti önállósítási Alap Erdélyben 204 VENCZEL JÓZSEF: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában 8 VITA SÁNDOR: Balkáni kérdések 290 ZATHURECZKY GYULA: Erdélyi szászok és magyarok 80 MAGYAR FIGYELŐ ALBRECHT DEZSŐ: Teleki Pál öröksége 234 BISZTRAY KÁROLY az erdélyi unió előzményeiről 233 BÖZÖDI GYÖRGY: Az EMKE népművelő munkája 236 CSIZMADIA ANDOR: Kolozsvár évi népmozgalma 178 GESZTELYI NAGY ZOLTÁN: A magyar népesedés kérdései 114 HESZKE BÉLA: A Renner-terv 112 Német tudós könyve a francia népmozgalomról 241 JAKAB ANTAL: Vérbajmegbetegedések a Székelyföldön 380

3 JAKAB ELEK az erdélyi unióról 306 KAKAS ISTVÁN: Egyetemi ifjúságunk útja 53 KEMÉNY ZSIGMOND az erdélyi közéletről 110 MAROSI PÉTER: Az európai kereszténység 172 megújhodása OTTLIK LÁSZLÓ:»Két világ között«167 PARAJDI INCZE LAJOS: Kolozsvári hivatás 116 PÁLFFY KÁROLY: Néhány elvi és gyakorlati szempont az iskolánkívüli népműveléshez RÉTHY ANDOR: A Pásztortűz szerkesztőjének felelőssége SALAMON SÁNDOR: Száznegyvenéves vers Erdély állapotáról SZABÓ ISTVÁN: Magyarország a Duna térsé- 379 gében vitéz TIBA ISTVÁN: A kolozsvári egyetemi ifjú- 307 ság finn kiállítása ÚJFALVI SÁNDOR emlékiratai a primorokról 52 VEÉGH SÁNDOR: Nemzetiségi középiskoláink 175 VENCZEL JÓZSEF: Új székely kongresszust! 238 VITA SÁNDOR: A németek Erdély gazdasági 375 életében ZATHURECZKY GYULA: Jelek és változások 312 ZRINYI MIKLÓS Mátyás királyról 165 : Vojnovich Géza illetékessége 56 A Hitel felolvasó estjei 181 SZEMLE LÁSZLÓ GYULA: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje MAROSI PÉTER: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban SZABÉDI LÁSZLÓ: Ész és bűbáj (Vita a magyar jelképrendszer körül) SZABÓ ISTVÁN: A háborús Berlin szellemi élete SZÖLLÖSY ANDRÁS: 60 Magyar zeneírás 315 I. TÓTH ZOLTÁN: Román vonatkozású magyar történeti irodalom 118 MŰMELLÉKLETEK A kolozsvári Szent Mihálytemplom Kálvária-freskója A kolozsvári Szent Mihálytemplom szentélyboltozatának helyreállítása Az aranyosmedgyesi várkastély A kolozsvári Bánffy-palota A gyulafehérvári székesegyház Vajdahunyad vára A nagyenyedi templomvár, a Bethlen-kastéllyal BORBEREKI KOVÁCS ZOLTÁN: Tehénitató BORDY ANDRÁS: Fél-akt KÓS ANDRÁS: Judás KÓSA HUBA FERENC: Önarckép NAGY IMRE: Csíki udvar

4 GY. SZABÓ BÉLA: Vázlat a Napraforgóevő c. fametszethez SZAMOSI SOÓS VILMOS: Benedek Elek SZERVÁTIUSZ JENŐ: Maros és Olt SZOLNAY SÁNDOR: Tavasz Segesvárt VARGA NÁNDOR LAJOS: Önarckép VIDA GÉZA: Fadöntő Minerva Rt. Kolozsvár

5 NEMZETPOLITIKAI SZEMLE JANUÁR Az új olasz testületi állam Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában Népoktatásunk mai kérdései Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után CSIZMADIA ANDOR VENCZEL JÓZSEF BAKK PÉTER BIRÓ JÓZSEF MAGYAR FIGYELŐ Újfalvi Sándor emlékiratai a primorokról Egyetemi ifjúságunk útja Vojnovich Géza illetékessége SZEMLE Szabó István: A háborús Berlin szellemi élete VIII. ÉVFOLYAM KOLOZSVÁR 1943

6 HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE SZERKESZTIK: ALBRECHT DEZSŐ, KÉKI BÉLA, VENCZEL JÓZSEF, VITA SÁNDOR Megjelenik havonta négy ív terjedelemben. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Mátyás király-tér 5. szám, I. emelet. Telefonszám: Póstacsekk száma: ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre 12 Pengő. Egyes szám 1 Pengő. T A R T A L O M CSIZMADIA ANDOR: Az új olasz testületi állam 1 VENCZEL JÓZSEF: Tallózás az erdélyi földreform román 8 irodalmában BAKK PÉTER: Népoktatásunk mai kérdései 25 BIRÓ JÓZSEF: Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei 36 döntés után MAGYAR FIGYELŐ: UJFALVI SÁNDOR emlékiratai a primorokról 52 KAKAS ISTVÁN: Egyetemi ifjúságunk útja 53 Vojnovich Géza illetékessége 56 SZEMLE: SZABÓ ISTVÁN: A háborús Berlin szellemi élete 60 Szerkesztő KÉKI BÉLA Helyettes szerkesztő KISS JENŐ Lapunk címfejét Széchenyi Hitelének évi első kiadása címbetűi után készítettük. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: A L B R E C H T D E Z S Ő

7 FELHIVÁS A MAGYAR TÁRSADALOMHOZ Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak; mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállalt családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több, mint jótékonykodás, több mint az emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták. HORTHY MIKLÓSNÉ

8 E S Z Á M M U N K A T Á R S A I Bakk Péter, tanítóképző-intézeti tanár, Kolozsvár * Bíró József dr., műtörténetíró, Nagyvárad * Csizmadia Andor dr., Kolozsvár thj. város tanácsnoka * Kakas István, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének elnöke * Szabó István, az Ellenzék belső munkatársa * Venczel József dr., az Erdélyi Tudományos Intézet tanára. A HITEL ELŐFIZETÉSI DÍJA ÉVRE 12 PENGŐ Amint azt a mult számunkban is jeleztük, a Hitel az évben 12 alkalommal jelenik meg s ennek megfelelően az előfizetési díj is a mult évi 9. pengővel szemben 12. Pengő. Tisztelettel kérjük kedves Előfizetőinket, hogy az előfizetési díj beküldésénél ezt a változást szíveskedjenek tekintetbe venni. Amennyiben az évi előfizetésre 9 pengőt küldöttek volna be tévesen, úgy ez összeg szíves kiegészítését kérjük. Csekklapot jelen számunkhoz is mellékelünk, esetleges felhasználás végett. A HITEL ÚJABB KÜLÖNLENYOMATAI Makkai László dr.: Balkáni és magyar elemek a magyarországi rokori erdélyi betelepülése. Szabó T. Attila dr.: A románok újabbmán társadalomfejlődésben. Ifj. Boér Elek dr.: Nagy tér-gazdaság. Mikó Imre dr.: Erdélyi politika. László Gyula dr.: A magyar őstörténelem régészetéről. Ottlik László dr.: Szent István birodalma az új Európában. Makkai László dr.: Északerdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása. Venczel József dr.: Erdély és az erdélyi román földreform. Molter Péter: Falukutatás Bálványosváraljánújabb alakulása. Erdei Ferenc: Parasztságunk leg- Albrecht Dezső: Magyarság a változásbanlem forradalma. Zathureczky Gyula: A magyar szel- Tamási Áron: Erdélyi jelentés a magyar szellem küzködéseiről. Malán Mihály: A szláv veszedelem. Bónis György dr.: Magyar törvény László Dezső: Korszerű magyarság. magyar lélek. Venczel József: dr.: A székely népfelesleg. Mikó Imre dr.: Kormányzó és kormányzóhelyettes. Szabó István dr.: Az asszimiláció a magyarság történetében. Balogh Jolán dr.: Kolozsvár régi lakói. Zathureczky Gyula: Magyar politika vitéz Rajty Tivadar dr.: Munka bérrendszerek. Európában. Tamás Lajos dr.: A román nép és Gagybátori E. László: Kodály Zoltán nyelv kialakulása. és kórusai. Martonyi János dr.: Közigazgatásunk László Gyula: A honfoglaló magyarság reformja. lelkialkatáról.

9 1943. JANUÁR HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VIII. ÉVF. 1. SZÁM AZ ÚJ OLASZ TESTÜLETI ÁLLAM A MOST FOLYÓ HÁBORÚ óriási erőfeszítései mutatják, hogy az a nemzet ér el több sikert, amelyik fejlettebb gazdasági szervezettel, erőteljesebb munkásvédelemmel rendelkezik. Csak a legteljesebb szervezettség, az erők tervszerű kihasználása tudja a kívánt eredményt felmutatni, mert a feladat nemcsak a harcterek egyes pontjain áttörést kierőszakolni, hanem a front mögött fenntartani a hátország harckészségét is. Az utolsó évtizedekben nagy változások történtek a gazdasági életben. Az egyének szabad versenyét s a tőkének a kiszolgáltatott munkással szemben gyakorolt korlátlan szabadosságát a szervezett és sok esetben irányított gazdaság, a tervszerűség, a rend és a gazdaságban működő értékes munkaerő védelme váltotta fel. A századvég egyik legnagyobb gondolkodójának, XIII. Leó pápának Rerum novarum kezdetű körlevelében leírt jóslatát nem homályosította dodonai köd, érveinek igazságát nem csak utódja erősítette meg negyven esztendővel később a Quadragesimo annoban de a gazdasági élet rendjét biztosítani akaró államok is ráébredtek, hogy az ipari forradalom folytán felduzzadt gazdasági életben az állam meg nem elégedhetik a XIX. század elméletíróitól reárótt éjjeli őr szerepével, mert amelyik állam ezt teszi, lemarad a népek versenyében. A gazdasági harc erős, szervezett közösségek versenye, melyben az egyén értékes, természetadta tulajdonságaira igen nagy szükség van, de csak úgy és akkor, ha azokat a közösség érdekében hasznosítja. Szükség van az egyén kezdeményezéseire, de csak a közösség szolgálatában. A kapkodás és ötletszerűség kora lejárt, helyette a tervszerűség, az előrelátás, a szervezettség és a rend kora következett el az állami és gazdasági életben egyaránt. Minden állam, legyen bár államformája parancsuralmi, mint a német, tekintélyállami, mint a portugál, vagy az osztrák kísérlet, demokratikus, mint az angol, valamennyi különösen a háború okozta gazdasági versenyben saját életét fokozott mértékben kívánja rendezni, mert a régi gazdasági elvek mellett képtelen lenne az idők követelte erőfeszítésekre. Természetesen a parancsuralmi és tekintélyállamok gazdasági élete nagyobb rendet mutat fel; itt a gazdasági életnek már olyan szervezete volt a háború kitörésének pillanatában, mely az egész nemzetet totális háborúra készítette elő s innen van az, hogy míg ez államok gazdasági rendszere a háború óta alig változott, az angol-francia háborús gazdál-

10 2 Csizmadia Andor kodás céljára egészen új gazdasági bürokráciát kellett beállítani: a háború kényszere a demokrata nagyhatalmak magángazdálkodását is totális államgazdasággá alakította át. A gazdasági élet szervezettsége természetesen a parancsuralmi és tekintélyállamokban sem egyforma, mert mindegyikben az állam sajátos berendezéseihez igazodik, a mult szervezeteiből nő ki, fejlődik, tehát nem mellőzi el a történeti alapokat. Magyarország is a totális háború korában él s a tárgyilagos szemlélő nem lehet megelégedve minden vonalon gazdasági életünk működésével, bár kétségtelen, hogy sok tekintetben találunk figyelemreméltó eredményeket. Nem vitás azonban az, hogy a gazdasági élet teljes szervezettségére nálunk is szükség van, azt a hivatott tényezők építik is, de mikor benne élünk az építés lázában, sok felesleges kísérletezéstől szabadulunk meg, ha figyelembe vesszük azokat a külföldi tapasztalatokat, melyek az egyes államokban a jól szervezett gazdálkodás megvalósításához vezettek. E tapasztalatok között jelentős helyet foglal el az olasz gazdasági rendszer példája. Az olasz rendszer kifejlődését igen szemléletesen mutatja be a hivatásrendi kérdések egyik legjobb ismerője, Karay Kálmán: Olasz testületi önkormányzati jog címmel most megjelent könyvében. AZ OLASZ ÁLLAM MA TESTÜLETI ÁLLAM, melynek szervezett társadalma nem osztályokra, hanem rendekre tagozódik. E rendek azonban nem felújításai a születésen és hatalmi erőkön alapuló középkori rendiségnek, amellyel az új rendiség csupán a társadalomszemlélet azonosságában függ össze, hanem ennek az új rendiségnek gazdasági egységei az ú. n. rendek, az azonos hivatású (foglalkozású) egyének társadalmi szervezetei, amelyeket azután az állam a gazdasági élet szervezésében bizonyos közhatalmi feladatokkal ruház fel. Az olasz gazdasági élet két alappilléren nyugszik: a szakszervezeteken és a korporációkon. Míg az előbbi foglalkozási érdeket képvisel, az utóbbi termelési érdeket. E testületi önkormányzatok a fasiszta testületi államban egymással láncszerűen összefüggő és a gazdasági élet egész területére kiterjedő szervezetet alkotnak, melyet általánosan szindikális-korporativ rendszernek (ordinamento sindicale corporativo) neveznek. A rendszerben a függőleges irányú szindikális tagozódást vízszintesen fogja át a testületi tagozás. A fasiszta szindikáüs rendszer alapszervei: a foglalkozási egyesületek, melyek az ugyanazon foglalkozást űzők hivatási szervezetei. Ezekben külön csoportosulnak a munkaadók és a munkavállalók. A foglalkozási szervezkedés teljesen szabad, senki sincs kötelezve, hogy valamelyik szindikális szervezetbe tagként belépjen, a foglalkozás, vagy mesterség gyakorlása sincs tagsághoz kötve, sőt ugyanabban a foglalkozási ágban akárhány szakszervezet alakulhat, mégis az állam a szindikális egység elvét (unita sindicale) úgy viszi keresztül, hogy az illető foglalkozási ág jogi képviseletére ugyanazon a területen csupán egy szindikális szervet ruház fel.

11 Az új olasz testületi állam 3 A szindikátus a munkaadónak, vagy a munkavállalónak (egyegy szindikátusban csak vagy munkaadó, vagy munkavállaló tagok lehetnek) törvényesen elismert, vagyis az állam közjogi rendjébe beillesztett foglalkozási egyesülete. A szindikátusok egyben a rendszernek elsőfokú szervezetei, melyek községenkint, járásonkint, vagy kerületenkint a közigazgatási, beosztásnak megfelelően tömörítik az azonos foglalkozási ágak munkaadóit és munkavállalóit. Bizonyos értelemben magasabb fokú szervek a federációk, melyek több, egymással rokon foglalkozási ág munkaadóinak, vagy munkavállalóinak közjogi személyiséggel felruházott foglalkozási egyesületei. Megalakulásuk itt is a szabad társulás alapján történik, de ahhoz, hogy a magánegyesület közjogi jogosítványokkal rendelkező testületi önkormányzat rangjára emelkedjék, szükséges a magánfelek akaratnyilvánításához az állam elismerése. Eddig 134 federáció nyert törvényes elismerést. A szindikális rend felsőfokú szervezetei a konfederációk, melyek az ugyanazon gazdasági ághoz tartozó foglalkozási ágakat gyűjtik egybe. Amíg a federáció a rokon foglalkozási ágak gyakorlóinak, tehát természetes személyeknek egyesülete, a konfederáció a törvényesen elismert elsőfokú foglalkozási egyesületeknek, vagyis jogi személyeknek a szervezete. Ez idő szerint 9 konfederációt ismer el az olasz állam: az iparosok, az ipari munkások, a mezőgazdák, a mezőgazdasági munkások, a kereskedők, a kereskedelmi alkalmazottak, a hitel- és biztosítóintézetek, a hitel- és biztosítóintézetek alkalmazottainak, nemkülönben a szabadfoglalkozásúak és művészek konfederációit. A szindikátusok, federációk és konfederációk szervezetének vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy a szindikális rendszer különféle szervei nemcsak hierarchikusan tagozódnak, hanem egyszersmind alúlról felfelé haladva egymásból alakulnak ki, ami jellegzetes szervezési módja a fasiszta szindikális rendszernek. A tartományi és nemzeti szindikátusokból alakul ki a szindikális rendszer legtágabb hatáskörű elsőfokú szerve, a federáció, oly módon, hogy a federáció egyetemét jelentő közgyűlés tagjainak legnagyobb részét a tartományi és nemzeti szindikátusok elnökei, vagy titkárai adják. A federációból alakul ki a szindikális rendszer következő tagozata s egyben csúcsszerve: a konfederáció oly képen, hogy a konfederáció egyetemét jelentő tanács tagjainak túlnyomó részét a hozzájuk tartozó federációk elnökei, illetve titkárai alkotják. A SZINDIKÁLIS RENDSZERBEN természetszerűleg legkorlátozottabb a szindikátusok hatásköre. Működésük a federációk hatáskörébe tartozó egyes helyi vonatkozású, vagy országos érdekű, de különleges szakértelmet kívánó ügyek intézésére terjed ki. Így a községi szindikátusok egyetlen feladata, hogy az általuk képviselt hivatási csoport helyi kérdéseit figyelemmel kísérjék, megoldásukra javaslatot tegyenek s általában a helyi szempontokat a magasabbrendű foglalkozási szervezetekben érvényesítsék. A tartományi szindikátusok a szindikális képviselettel járó területi feladatokat látják el. Ennek keretében döntenek a tagfelvétel kérdésében, előkészítik

12 4 Csizmadia Andor a kollektiv munkaszerződéseket és gazdasági megállapodásokat, határoznak a federációk által reájuk ruházott kérdésekben, kiküldik a közjogi szervekhez a helyi hivatásrendi képviselőket, gondoskodnak tagjaik jólétéről és a szükséges szakmai továbbképzésről, valamint meghatározott fegyelmi jogkört gyakorolnak. A federációk hatásköre képviseleti, politikai és fegyelmi jogok gyakorlására, szabályrendeletek alkotására és jóléti tevékenységre terjed ki. A federáció a hivatási csoport összes munkaadóinak, illetve munkavállalóinak érdekét tagságra való tekintet nélkül hivatalból képviseli. E képviselet magábafoglalja egyes olasz írók véleménye szerint a kollektiv munkaszerződések és a kollektiv gazdasági megállapodások kötésének jogát is, bár ez a jog mint Karay Kálmán találóan kifejti inkább a federációk szabályalkotási jogkörébe tartozik. A képviseleti jogkörhöz tartozik az is, hogy a federáció a munkaügyi bíróság előtt kollektiv munkaviszályok esetén pert indíthat és ilyen egyéni viszályokba beleavatkozhatik. A federáció, mint törvényes képviselet, tagjaira tagsági járulékot vethet ki. Politikai joga alapján kijelöli és kinevezi a kategória képviselőit a korporációkba s a törvények által meghatározott tanácsokba és testületekbe. Szabályalkotási jogkörében az említett kollektiv szerződéskötési jogon kívül maga állapítja meg ügyrendjét. Végül gyakorolja a fegyelmi jogot, előmozdítja tagjai gazdasági jólétét és ugyanazért lehetővé teszi szakmai oktatásukat, törődik nevelésükkel. A konfederáció felsőbb hatósági jellegéből következik, hogy a szindikális rendszer már említett feladatain kívül hatásköre elsősorban irányításra, valamint a felügyelet és ellenőrzés gyakorlására terjed ki. Tagsági járulékot nem egyesekre, hanem a tagszervezetekre vet ki. Megilleti a tagkiküldés joga azokhoz a szervekhez, melyeket a törvény előír, fegyelmi hatósága az alsóbbfokú szervek vezetőségének, biztosítja az egyesületek működésének összhangját s ezért kiegyenlíti a tagok között támadt viszályokat, s végül gyakorolja a törvények és egyéb jogszabályok által reája ruházott felügyeleti és ellenőrzési jogkört. Karay Kálmán megállapítása szerint a szindikális rendszernek az egész dolgozó nemzetet magában foglaló jellege teszi különösképen nevezetessé a rendszer... szervezeti összefüggéseit. Az alulról felfelé való kiépítés lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy a többszörös választás szűrőjén keresztül az egyes foglalkozási ágak legkiválóbb képviselői mindig magasabbrendű szervezetbe jutva, mindig nagyobb hatáskörrel felruházva, eljuthassanak a nemzeti termelés szabályozásának csúcsszervezeteibe. Ez a rendszer minden dolgozó számára biztosítja a felemelkedés útját. Mindenki számára lehetővé teszi, hogy tudásának megfelelő helyen szolgálja foglalkozásának s ezen keresztül a nemzeti termelésnek érdekeit. A felemelkedés lehetőségét a választás biztosítja. Az ilyen választás azonban korántsem hasonlítható a politikai választásoknak Olaszországban is annyira lejárt rendszeréhez. Ahol foglalkozási, tehát egyúttal anyagi érdekek védelméről van szó, ott az emberi természetből kifolyólag kevéssé érvényesülnek a politikai rendszer hátrányai. A

13 Az új olasz testületi állam 5 szindikális rendszer önkormányzati szerveinek megalakítási módja a vezetők kiválasztását a legjobban biztosítja. Amint az éltető nedvesség a fa gyökereitől egészen a koronájáig, a hajszálereken keresztül egyre magasabbra emelkedik, ugyanúgy juthatnak fel a legkisebb községi szindikátusok tagjai is a nemzeti termelés irányításának magasabbrendű szervezeteibe. Ilyen értelemben jogosan beszélhetünk a fasiszta szindikális rendszer kapilláris jellegéről. AZ OLASZ TESTÜLETI ÁLLAM azon az alapelven épült fel, hogy a hivatási csoportok testületi önkormányzatainak a rendszer minden fokozatán munkaadókra és munkavállalókra elkülönülő, elsősorban foglalkozási érdekeket védő, alulról felfelé kiépülő függőleges szervezetét a nemzeti termelés legmagasabbrendű érdekeit védő, vízszintes szervezet fogja össze. Ez a felső szervezet a fasiszta korporáció intézménye. A korporációk termelési ciklusok szerint fogják össze a termelés tényezőit. A termelési ciklus az az időszak, amely bizonyos termelvény létrehozásához szükséges s az egyes korporációk mindazoknak a tényezőknek szervezetei, amelyek a termelvény előállításában bármiféle szellemi, testi, vagy műszaki munkával résztvesznek. Vannak azonban olyan testületek is, melyek hivatási áganként fogják össze a munkaadókat és a munkásokat, ezek tulajdonképen vegyes szindikátusoknak felelnek meg, s a munkaadók, valamint a munkavállalók érdekeinek összhangba hozását célozzák. A fasiszta testületi rendszerben nem minden termelési ciklusnak van külön korporációja, hanem a rokon és egymást kiegészítő termelési ciklusokban résztvevő gazdasági tényezők a termelés nagy ágai szerint, egy testületben dolgoznak. Ezt nevezik a termelés nagy ágai alapelvének (criterio del grande ramo di produzione), mely a fasiszta testületi rendszerben a termelési ciklusok elvével összekapcsolva érvényesül. Az ilyen alapon szervezett korporáció a termelési ciklusokat összhangba hozza: benne mindazok résztvesznek, akik bizonyos termelvény nyersanyagát termesztik, azt feldolgozzák és forgalomba hozzák. Így pl. a fa korporációja összefogja az erdőgazdát, aki a fát termeszti, a vállalkozót, aki termeli, a fűrésziparost, aki először megmunkálja, az asztalost, aki tovább feldolgozza, a bútorkereskedőt, aki forgalomba hozza és így tovább. A korporációban az egyes foglalkozási ágak mindig ugyanolyan számú munkaadóval és munkavállalóval vesznek részt s így dolgoznak a testületi alapelv célkitűzéseinek megfelelően teljesen függetlenül attól, hogy a szindikális rendszerben a földművelés, az ipar, a kereskedelem, vagy a többi nagy gazdasági ág valamelyikébe tartoznak-e a nemzeti termelés javára. Épen ezért a korporáció nem is a hivatási csoportok foglalkozási érdekeit, hanem tagjai gazdasági érdekeit védi. Míg a szindikális rend a munkaviszonyt, a testületi rend a termelési viszonyt szabályozza. A korporációkat a kormányfő rendelettel állítja fel. Ez idő szerint 22 korporáció működik, melyek a szervezésük alapjául szolgáló termelési ciklusok szerint három csoportba sorozhatok. Az első csoportban a mezőgazdasági vonatkozások szerepelnek.

14 6 Csizmadia Andor Ide sorolhatók: 1. a gabonaneműek, 2. a kerti vetemények, a virág és gyümölcs, 3. a bor, a szőlő és az olajos növények, 4. az állattenyésztés és a halászat, 6. a fa, 6. a textiltermékek korporációi. A második csoportban a mezőgazdasági termelés már nem szerepel. Ezek 7. a vas és fém, 8. a gép, 9. a vegyészet, 10. a ruházkodás, 11. a papir és sajtó, 12. az építészet, 13. a víz, gáz és villamosság, 14. a bányászat, 15. az üveg és kerámia, 16. a folyékony és szilárd fűtőanyagok korporációi. Végül a harmadik csoport azokat a korporációkat foglalja össze, melyeknél a termelési tevékenység különféle szolgáltatásokban jelentkezik. Ezek: 17. a gondoskodás és hitel, 18. a szabadfoglalkozás és művészetek, 19. a tenger és a levegő, 20. a belső közlekedés, 21. a szórakoztatás, 22. a vendéglátás korporációja. A korporációk hatásköre kiterjed a gazdasági közigazgatás egész területére. Legjelentősebb része a jogszabályalkotás, mely egyrészt az üzemen belül a munkaviszonyok szabályozására, munkaszerződéseket pótló szabályok alkotására, másrészt a munkaviszonyon túlmenő jelentőséggel a gazdasági viszonyok, nevezetesen a termelés egységes szabályozására, ármegállapítására vonatkozhatik. De ellátják a korporációk a gazdasági tanácsadást is, az egyes hivatási csoportok között keletkezett munkaviszályokban békéltetnek, végül az igen jelentős igazgatási hatáskörben javaslatot tehetnek a kormánynak gazdasági törvények és rendeletek kibocsátására, előmozdíthatják új termelési módok bevezetését, új vállalatok alapítását, feleslegessé váltak megszüntetését szorgalmazhatják. Ez az igazgatási hatáskör általában minden gyakorlati és tudományos, egyes esetre vonatkozó és általános tevékenységre kiterjed, mely a nemzeti termelés legfőbb megszervezését szolgálja. Az állam a korporációk e felhatalmazása útján irányítja és szervezi az egész gazdasági életet. Természetesen az olasz szindikális testületi rendszer is állami felügyelet és ellenőrzés alatt áll. Az államnak ezt a jogát a korporációk minisztériuma (Ministero delle Corporazioni) gyakorolja. Szerepe körülbelül ugyanaz, mint nálunk a belügyminiszteré a területi önkormányzatok, vármegyék, városok, községek fölött. Valóságos gazdasági csúcsminisztérium, mely a nemzetgazdasági minisztérium megszünése óta gazdasági közigazgatási ügyekben a legfőbb ügyintéző hatóság teendőit is ellátja. Sokkal fontosabb azonban a minisztérium szervezési hatásköre, mely kiterjed az egész szindikális-korporativ rendszerre. Legfőbb feladata pedig e rendszer állami irányítása, a gazdasági törvények előkészítése, a kollektív munkaszerződések és a rendszer működésének ellenőrzése. A minisztérium mellett mint véleményező hatóság a korporációk nemzeti tanácsa szerepel, alárendelt szervei pedig a tartományi tanácsok, a tartományi hivatalok és a felügyelőségek. A tanácsok a helyi érdekek szempontjainak érvényesítésére hivatottak, a tartományi hivatalok a minisztérium bürokratikus alapon szervezett vidéki kirendeltségei, a testületi felügyelőségek pedig a dolgozók szociális védelmét a helyszínen ellenőrző állami szervek, melyek a megszüntetett iparfelügyelőségek és munkaügyi felügyelőségek hatáskörét is ellátják.

15 Az új olasz testületi állam 7 BETETŐZI A TESTÜLETI BERENDEZÉST a fasiszta törvényhozó szerv: a fasciók és korporációk kamarája, mely a fasizmus uralomrajutása óta fejlődésében a régi liberális rendszerrel fokozatosan szakítva, megvalósítja a törvényhozásban a gazdaságon kívüli erők, vagyis a fasiszta politikai szervek és a gazdasági erők, vagyis a korporációk nemzeti tanácsának összhangját. Rendkívül figyelemreméltóak Karay Kálmánnak azok a fejtegetései, melyek a fasiszta rendszer kiépítésében a tudomány szerepéről szólnak s meghatározzák egyúttal az olasz testületi önkormányzati jognak a jogrendszerben megillető helyét. Nem sokkal a híres Carta del Lavoro, az olasz munkaalkotmány megjelenése után a korporációügyi miniszter rendeletére a miniszterium mellett állandó bizottság alakult a testületi rendszer tanulmányozására. E bizottság rendezte 1930-ban a Rómában tartott első, majd 1932-ben a Ferraraban tartott második testületi tartományi kongresszust. Az elméleti és gyakorlati szakértők közreműködéséből jött létre a korporációkról szóló törvény is. A szindikális testületi rendszer kidolgozásában jelentős szerepet vittek az olasz egytemek is. Számos új tudományos intézet létesült a testületi jog fejlesztésére, a testületi jog önálló egyetemi tanszékeket kapott s így fejlődött ki az olasz jogrendszernek egy új ága, melynek rendszerbeli helye tekintetében még az olasz tudomány sem foglal el egységes álláspontot, mégis bizonyos, hogy»tudományművelés szempontjából önálló korporatív jogtudományról«lehet beszélni.»a fascizmus vallja Karay Kálmán szindikális korporativ rendszerben találta meg azt a szervezetet, amely a XX. évszázad igényei által az állammal szemben gazdasági téren támasztott követelményeket a legjobban ki tudja elégíteni. A szindikátus-korporatív szervezet tehát a társadalmi élet egész területének csak egy részén, a gazdasági élet területén működik. Közelebbről tehát joganyaga is a közigazgatási jognak ahhoz az új ágához tartozik, amelyet gazdasági közigazgatási jognak nevezünk. A korporatív jog a testületi önkormányzat az autodisciplina gondolatától áthatott gazdasági közigazgatási jog, melynek alapvető jogszabályai a gazdasági alkotmányjog elválasztására nyujtanak lehetőséget.«az új olasz testületi állam szindikális-korporatív rendszerével az egész nemzet erőit egyesíteni tudja a totális háború céljainak szolgálatában. Mint épen Karay egyik bírálója, Valló József találóan írja (Közigazgatástudomány, szám 314. l.): az erők összefogása 1. politikai síkon az egyetlen párt intézménye segítségével, 2. szociális síkon a szindikális rend (Németországban a Nemzeti Munkafront) keretein belül és 3. gazdasági síkon a korporatív szervezet (Németországban: Organisation der gewerblichen Wirtschaft stb.) közvetítésével valósul meg. Csak minden erő latbavetésével és előrelátó szervezéssel lehet nehéz időkben sikert elérni és győzni. Az olasz példa ezt szolgálja. CSIZMADIA ANDOR

16 TALLÓZÁS AZ ERDÉLYI FÖLDREFORM ROMÁN IRODALMÁBAN AZ ERDÉLYI FÖLDBIRTOKREFORM kérdéseit tárgyaló román szerzők tanulmányaiban feltűnő, hogy makacs következetességgel ragaszkodnak néhány heretikus történettudományi megállapítás mellett bizonyos statisztikai számsorokhoz, amelyek Erdély évi»tarthatatlan«birtokpolitikai helyzetét röviden azzal jellemzik, hogy itt a korátolt forgalmú birtokok arányszáma százalék, tehát az összes terület kétötöde már jogi helyzeténél fogva útjában áll a természetes agrárevoluciónak, de továbbá szerfölött»egészségtelen«az egyes birtokkategóriák egymás közötti viszonya, mivel a százalékos törpe- és kisbirtokos réteg kezén a földtulajdonnak csak százaléka van, és megdöbbentően»igazságtalan«a földtulajdon nemzetiségi megoszlása, mert a románság létalapját mindössze 3, kat.hold jelenti, ami az egész terület százaléka, habár a románság arányszáma százalék. Dr. Iacob János képviselőnek az erdélyi agrártörvény kamarai tárgyalását július hó 15-én bevezető jelentése tartalmazta először ezeket a számadatokat s egyfelől a parlamenti jegyzőkönyvből 1, másfelől Iacobnak az egész jelentést közreadó Chestia agrară in Ardeal című, Nagyváradon, 1924-ben megjelent munkájából kerültek be az erdélyi földbirtokreform későbbi román irodalmába. Mindenekelőtt Lazar Liviusz doktori értekezése (La Mise en Oeuvre de la Réforme Agraire en Roumanie. Párizs, 1924.) közli újra Iacob eszmefuttatását és statisztikai adatait, majd a román földreformok első monografusa, az agrárkomité vezértitkára, Constantinescu Mititza használja fel ezeket az adatokat (L évolution de la propriété rurale et la réforme agraire en Roumanie. Bukarest, 1925.), később Bercaru Valér doktori értekezése (La réforme agraire en Roumanie. Párizs, 1928.) és Damian C. Konstantin társadalomgazdaságtani tanulmánya (Reforma agrară din Bukarest, 1928.) közli, de ugyancsak a Iacob-féle úton halad Mitrany Dávid nagy angolnyelvű monografiája (The Land and the Peasant in Rumania. The War and agrarian Reform Publications of the Carnegie Endowment for International Peace. Economic and Social History of the World War. Rumanian Series. London, 1930.) s Mitrany nagy gondot fordít arra is, hogy az erdélyi román földreformmal kapcsolatos Iacob-féle vándorstatisztika ez alkalommal mutatós és elegáns tabellákban, tudományos külsővel lásson napvilágot. A szóbanforgó számadatok valóban tekintélyre tesznek szert s a későbbi irodalmi megnyilatkozások 2 úgy utalnak rájuk, 1 Monitorul Oficial, március 4-i, 149. sz. 2 Petrini Emil: La réforme agraire en Roumanie. Bukarest, különlenyomat a»bulletin Mensuel de renseignements économiques et sociaux«1931. évi 3. sz.-ból; Ciomac L. János dr.: Despre stările agrare din Transilvania sub regimul maghiar şi cercetări asupra situaţiei exploatărilor agricole după reforma agrară. Bukarest, melléklet a»buletinul Ministerului Agriculturii şi Domenii-

17 Venczel J.: Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában 9 miként a kétségbe nem vonható, ellenőrzött és elismert forrásadatokra utalni szokás. A román közgazdasági szakírók között csak egyetlenegy, a módszeresen dolgozó Ciomac L. János dr., nem veszi át kritika nélkül ezeket az adatokat, azonban ő is csak a románság birtokállományának megállapításával kapcsolatosan fejez ki némi kétséget. A Mitranyval polemizáló Móricz Miklós dr. néhány megjegyzése 3 ösztökélt arra, hogy ezeket az irodalmi megnyilatkozásokat s a bennük érvényesülő statisztikai ügyeskedést közelebbről szemügyre vegyük, az adatok eredetét kivizsgáljuk s hitelességüket megállapítsuk. Ugyan Erdély mezőgazdasági statisztikai helyzetének ismerete s a birtokpolitikai viszonylatok tanulmányozása már előttünk is eleve kétségessé tették ezeknek a számsoroknak az értékét, de hamarosan arra is rájöttünk, hogy itt nem egy különleges módszer, hanem a román irredenta statisztika és a román hivatalos statisztika általában gyakorolt módszere érvényesült: így az alábbi tanulmány nemcsak az erdélyi román földreformmal kapcsolatos, hanem fényt vet általában a román statisztika egyes»módszeri«vonatkozásaira is. A KORLÁTOLT FORGALMÚ BIRTOKOK IACOB parlamenti előadásában és idézett tanulmányában 4 megállapítja, hogy az erdélyi román Kormányzó Tanács évi adatgyűjtésének eredményeképpen a Romániához csatolt magyar területek kiterjedése 14, kat. holdban 5 rögzíthető s ebből kincstári birtok községi birtok alapítványi, egyházi és iskolai vagyon társasági és testületi vagyon közbirtokosság és úrbéri vagyon hitbizomány magánbirtok 7.65% 15.45% 4.53% 1.55% 9.05% 0.82% 60.95% Közelebbi adatokat, nevezetesen abszolut számokat nem közöl,, de az évi román összeírásra való hivatkozással nyilvánvalóvá teszi, hogy ezeknek az arányszámoknak az alapszámai a Kormányzó lor«, évi I sz.-hoz; Grintzescu Ernő: Le problème du redressement agricole en Roumanie. Bukarest, 1931.; Frunzănescu A.: Evoluţia chestiunii agrare in România. Bukarest, V. ö. Móricz Miklós dr.: Az erdélyi föld sorsa. Az évi román földreform. Budapest, Erdélyi Férfiak Egyesülete Jancsó Benedek Társaságának Könyvei, II , , 179., , Vö. Mon. Of. i. h , Chestia agrară în Ardeal 20.; továbbá l. Lazar , Damian 23., Mitrany 213., Ciomac A Romániához csatolt magyar területek kiterjedése nem 14, kat. hold, hanem 17, kat. hold (vö. az egyes vármegyék adóközségeinek területét és kataszteri tiszta jövedelmét mívelési ágak és osztályok szerint, az 1909: V. tc. alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után, 1914-ben közlő hivatalos kiadványok részletes adataival, illetve Móricz: i. m. 199.). Az évi román mezőgazdasági statisztikai összeírás pontosságára és megbízhatóságára nem vet éppen előnyös fényt ez a 2, kat. holdat kitevő különbözet.

18 10 Venczel József Tanács irattárában megvannak s így hitelességüket kétségbevonni nem lehet. Azonban két évtizeddel ezeknek az adatoknak bátor közreadása után, most, amikor figyelő szemmel átnéztük a román statisztikai irodalmat, meg kellett állapítanunk, hogy Iacob megtévesztő módon adta elő az idézett arányszámokat. Mert ezeknek a statisztikai adatoknak a forrása nem az évi román mezőgazdasági statisztikai összeírás, hanem Enescu János és Gyula akadémiai jutalmat nyert statisztikai kompilációja: Ardealul, Banatul, Crişana şi Maramurăşul din punct de vedere agricol, cultural şi economic (Bukarest, első kiadás: 1915, harmadik, bővített kiadás: 1920.), amely 29. lapján közli a fenti arányszámokat s 30. lapján az alapul szolgáló abszolutszámokat is. Ezeknek a forrása viszont az évi magyar mezőgazdasági statisztikai felvétel (Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam, XXVII. k.), megpedig a történeti Erdély vármegyéire és ezeken kívül Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Temes és Torontál vármegyékre vonatkozóan. Tehát megállapíthattuk, hogy a Iacob-féle adatok nem is a Romániához csatolt magyar területekre vonatkoznak, hanem egy egészen más területre, de továbbmenőleg az Enescu-féle adatoknak eredeti forrásukkal való összevetése útján azt is megállapíthattuk, hogy nem is valami pontos adatok, mert jelentékeny és statisztikailag alig érthető eltérések tapasztalhatók Enescuék 11. sz. ösz- szesítő táblája és az évi statisztika között. Nevezetesen: Enescuék adatai értelmében: az évi statisztika értelmében: kincstári birtok 1, , községi birtok 3, , vallás- és tanulmányi alap különféle alapítványok róm. kat. egyházi vagyon gör. kat.,, gör. kel ref ág. ev unit zsidó hitközségi vagyon állami iskolák vagyona községi magán 5 5 társulatok, testületek, vasútak birtoka közbirtokosságok, úrbéri birtokok 1, , hitbizományok összesen korlátolt forgalmú birtokok 8, , összesen magánbirtokok 12, , végösszeg 21, , Már a végösszegben mutatkozik +400 kat. hold eltérés; a korlátolt forgalmú birtokok összegében azonban ez az eltérés már kat. hold, ami abból következik, hogy a számbavett tizenhét tétel közül mindössze hat tétel egyezik meg az eredeti adatforrással.

19 Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában 11 A szükséges kiigazítás után tehát a fenti arányszámok helyesen az alábbiak: kincstári birtok községi birtok alapítványi, egyházi, iskolai vagyon társulati és testületi vagyon közbirtokosság és úrbéri vagyon hitbizomány magánbirtok 8.16% 14.21% 4.60% 1.55% 9.02% 0.82% 61.64% A KORLÁTOLT FORGALMÚ BIRTOKOK kérdése azonban nem statisztikai, hanem»gyakorlati«szempontból érdekelte a románságot, mert szerintük a korlátolt forgalmú birtokok, már jogi helyzetüknél fogva, megakadályozzák a természetes agrárevoluciot; tehát részben meg kell szüntetni ezeket a birtokokat, részben át kell csoportosítani, mert egzisztenciális érdek, hogy Erdély földjének közel 40 százaléka ne gátolja a másik 60 százalék normális fejlődését s ne álljon útjába a szociális agrárpolitikának. Helyes! mondjuk, illetve mondanánk mi is, hogyha ennek a»gyakorlati«szempontnak nem volna szintén egy nagy hibája: azok, akik előszeretettel hánytorgatják (Iacob és Ciomac), megfeledkeztek arról, hogy ezek a korlátolt forgalmiú birtokok (kevésbbé nyakatekert kifejezéssel: közbirtokok) több részletes leírásban ismertek, tehát pontosan ellenőrizhető szociális vagy antiszociális voltuk, s meg lehet határozni, hogy milyen mértékben érdemelhetnek a nagybirtokokkal egyenlő elbánást egy esetleges földbirtokreform során. Tudjuk ugyanis, hogy a fenti korlátolt forgalmú birtokállományból 6 mezőgazdasági terület kat. hold 10.3% legelőterület 1, % erdő és nem termő terület 5, % Tehát minden további vizsgálódás előtt ki kell kapcsolnunk a korlátolt forgalmú birtokok 66.7 százalékát (5, kat. holdat), mivel normális körülmények között az erdő és nem termő területre földbirtokreform tervbe nem vehető. A legelőterületből: kincstári legelő kat. hold községi legelő közbirtokossági és úrbéri legelő összesen 1, Tehát újból ki kell kapcsolnunk a korlátolt forgalmú birtokok 20.6 százalékát (1, kat. hold legelőterületet), mivel ez közlegelő, s már is azt a célt szolgálja, amit a földbirtokpolitika a földbirtokreform útján akar megvalósítani. A vizsgálódás tárgya ezek szerint mindössze csak 1, kat. hold korlátolt forgalmú mezőgazdasági és legelőterület, vagyis az 6 M. Stat. Közl. Új f. XXVII. k

20 12 Venczel József összes korlátolt forgalmú birtokok 12.7 százaléka, amelynek megoszlása az alábbi: mezőgazdasági legelő összesen terület kat. holdakban: kincstári birtok községi birtok vallás- és tanulmányi alap különféle alapítványok róm. kat. egyházi vagyon gör. kat gör. kel ref ág. ev unit különféle iskolák vagyona zsidó hitközségi vagyon társulatok, testületek, vasútak birtoka közbirtokosságok, úrbéri birtokok hitbizományok összesen , De nyilvánvaló, hogy itt megint különbséget kell tennünk a korlátolt forgalmú birtokok különböző csoportjai között. Egyfelől vannak a hitbizományok, amelyek kétségkívül ugyanazon elbírálás alá tartoznak, mint a nagyobb méretű magánbirtokok, de már problematikus a társulatok, testületek és vasutak birtokállománya, mert ezeknek csak egyrésze eshetik hasonló elbírálás alá, nevezetesen a magáncélú kereskedelmi és ipari társulatok birtokai. Másfelől vannak a kincstári és községi birtokok, az alapítványi és iskolai birtokok, továbbá az egyházi birtokok, amelyeknek elbírálása nem olyan könnyű feladat, miként azt a román földreform tervelői és végrehajtói elképzelték. Közcélú funkciójukra való tekintettel mindenekelőtt külön kell választanunk a kincstári és községi birtokokat kat. hold az alapítványi és iskolai birtokokat összesen és az egyházi birtokok tömegéből ki kell kapcsolnunk azokat a birtokokat, amelyek nyilvánvalóan szociális funkciót töltenek be: a felekezeti iskolák alapjait kat. hold az egyházközségek alapjait a szerzetesrendek birtokait összesen Ezek szerint a fenti 1, kat. hold korlátolt forgalmú mezőgazdasági- és legelőterületből elvileg újabb kat. holdnak kell mentesülnie minden birtokpolitikai beavatkozás alól, hiszen ezek a birtokok már is olyan közcélú szerepet töltenek be, aminőt az ilyen fajta birtokokkal a földbirtokreform is tervel. Tehát végeredményképpen az oly sokat emlegetett és annyi minden szempontból bírált 8, kat. hold kiterjedésű korlátolt

21 Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában 13 forgalmú birtokállomány a tárgyilagosan szociális célkitűzésű birtokpolitika számára mindössze és legfönnebb kat. holdra zsugorodik, ami az egész területnek 4.2 százaléka. Ebből hitbizomány kat. hold: 1.2% társulatok, testületek, vasútak birtoka % püspöki és káptalani vagyon % De természetesen még ezek sem végleges összegek erdélyi viszonylatban. Ugyanis újólag hangsúlyoznunk kell, hogy a társulatok, testületek és vasutak birtokállományából csak egy rész vonható birtokpolitikai ítélkezés alá. A püspöki és káptalani vagyonok szempontjából pedig tudni kell, hogy egyedül a nagyváradi róm. kat. püspöknek és káptalannak volt nagyobb birtoka s ettől eltekintve a Romániához csatolt területeken a püspöki és káptalani vagyonok, illetve a protestáns egyházak központi alapjai ami a mezőgazdasági- és legelőterületet illeti nem tettek ki többet kat. holdnál s ebből kat. hold román érdekeltség volt 7. És még tekintetbe kell venni, hogy a fenti adatok nem a Romániához csatolt területekre, hanem egy jóval nagyobb területre vonatkoznak, hiszen Torontál megyének nagyobb része, Bihar és Szatmár megyének tekintélyes része, s Máramaros északi fele nem került román uralom alá. Ez a körülmény a fenti mezőgazdasági- és legelőterületeket felölelő vagyonkomplexumból mintegy kat. hold róm. kat. egyházi birtokot és kat. hold hitbizományi mentesített a román agrárpolitika erőszakos beavatkozása alól. Vagyis az a nagyhangú megállapítás, amely a Romániához csatolt magyar terület kétötödét már jogi helyzeténél fogva antiszociálisnak mondta ki, legfönnebb kat. hold mezőgazdasági és legelőterület erejéig állja meg a helyét. A KÜLÖNBÖZŐ BIRTOKTIPUSOK IACOB statisztikai megbízhatóságának és közgazdasági tárgyilagosságának másik, a korlátolt forgalmú birtokok adatközlésével is vetekedő bizonysága az a számsor, amely Erdély birtokosainak és birtokainak arányszámait közli birtoktípusok szerint s megjelöli e birtoktípusok átlagos kiterjedését is. E szerint: birtokosok birtokok birtokok %-os arányszáma átlagos kiterjedése 5 kat. holdon aluli (törpebirtok) kat. hold kat. holdas (kisbirtok) kat. holdas (középbirtok) kat. holdon felüli (nagybirtok) A történeti Erdély + Arad, Bihar, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Temes vármegye területén a róm. kat., gör. kat. és gör. kel. érseki és püspöki birtokok, továbbá a róm. kat. és gör. kat. káptalani és szemináriumi birtokok, végül a protestáns egyházi alapok birtokai összesen kat. hold mezőgazdasági és legelőterületet öleltek fel. Ebből a nagyváradi róm. kat. püspökség, káptalan és szeminárium tulajdona Bihar vár-

22 14 Venczel József Iacob forrásképpen az évi magyar mezőgazdasági statisztikai felvételt jelöli meg, de ne higyjük azt, hogy ő ezeket az arányszámokat és átlagokat a Romániához csatolt vármegyék valamelyes kombinációja segítségével számította ki. 8 Előbb mi is azt hittük és több kombinációval kísérleteztünk, mígnem felfedeztük arányszámait és átlagait a Magyar Statisztikai Közlemények, Új folyam, XXIV. kötetének az országos viszonyokat taglaló bevezető részében, mint országos arányszámokat és átlagokat 9-10 : évi országos arányszámok és átlagok Iacob erdélyi arányszámai és átlagai Törpebirtokosok Kisbirtokosok Középbirtokosok Nagybirtokosok Törpebirtokok Kisbirtokok Középbirtokok Nagybirtokok Törpebirtokok Kisbirtokok Középbirtokok Nagybirtokok Magától érthetődő, hogy a román statisztika szokásjoga itt is érvényesül s egyes adatok eltorzultan, mások másolási hibákkal látnak napvilágot. Ezen csodálkozni nem kell és nem is szabad. Az azonban méltán kelthet feltünést, hogy egy kérdés statisztikai szakértője lelkiismeretfurdalás nélkül országos arányszámokat és átlagokat mutat be egy országrész arányszámai és átlagaiképpen. Különösen akkor, amikor a forrásul felhasznált statisztikai kiadvány vármegyénként is részletezi adatait s így lehetőséget nyit arra, hogy valóságosabb értékű arányszámok és átlagok is kiszámíttassanak. Nem kíméljük a fáradságot, s hogy leplezzük Iacob és követőinek statisztikai bűnét, most utólagosan kiszámítjuk ezeket az arányszámokat és átlagokat, mégpedig a történeti Erdély vármegyéire és a területük nagyobb részével Romániához csatolt Arad, Bihar, megyében kat. hold. A többi kat. holdból gör. kat. egyházi vagyon kat. hold, róm. kat. egyházi vagyon kat. hold, gör. kel. egyházi vagyon kat. hold, ref. egyházi vagyon kat. hold, ág. ev. egyházi vagyon kat. hold és unit. egyházi vagyon 552 kat. hold. Tehát a görög ritusú egyházaké összesen kat. hold, a róm. kat., ref. és unit. egyházaké kat. hold, az ág. ev. egyházé kat. hold. (M. Stat. Közl. Új f. XXVII. k.). 8 Vö. Mon. Of , Chestia agrară în Ardeal 15.; továbbá l. Lazar , Bercaru 18., Damian , Mitrany 208., Ciomac M. Stat. Közl. Új f. XXIV. k. 7* 8*. 10 Iacob a középbirtokot 500 kat. holdig, a nagybirtokot 500 kat. holdtól számítja, anélkül azonban, hogy a vonatkozó arányszámokat bár megvan rá a lehetőség korrigálná. Természetesen mi mindenütt a középbirtokot 1000 kat. holdig, a nagybirtokot pedig 1000 kat. holdtól számítjuk.

23 Tallózás az erdélyi földreform román irodalmában 15 Krassó-Szörény, Szatmár, Szilágy és Temes vármegyékre vonatkozóan. E szerint 11 a megnevezett vármegyék területén országos arányszámok és átlagok absz. szám % törpebirtokosok száma kisbirtokosok középbirtokosok nagybirtokosok törpebirtokok területe (kat. hold) kisbirtokok 6, középbirtokok 1, nagybirtokok 3, törpebirtokok átlaga (kat. hold) kisbirtokok középbirtokok nagybirtokok Azonban a fenti adatokat nem kívánjuk túlságosan kiaknázni a román szerzők tudománytalan adatközlésével szemben, habár itt a törpe- és kisbirtok javára 7.8 százalékos különbözet mutatkozik (a törpe- és kisbirtok arányszáma százalék és nem százalék, miként azt Iacob állította s a többiek állandóan ismételték). Nem kívánjuk túlságosan kiaknázni, mert a Magyar Statisztikai Közlemények idézett kötete nem öleli fel az egyes vármegyék egész területét, hanem csak a mezőgazdasági jellegű üzemeket s figyelmen kívül hagyja a tisztán legelő- és erdőüzemeket; s e mellett az idézett statisztikai kötet nem is ad lehetőséget arra, hogy a Romániához csatolt terület egészére számíthassuk ki az egyes birtoktípusok területét, mert községi adatokat nem tartalmaz. De végeredményképpen nincs is szükségünk a fenti statisztikai kötet adataira, mert ezeknél frissebb adatokat közöl a Magyarországi Gazdacímtár című, már 1911-ben megjelent hatalmas kiadvány 12, amely községenként számbaveszi és névleg meg is nevezi a 100 kat. holdnál nagyobb, tehát a közép- és nagybirtokosokat, s azok birtokait mívelési ágak szerinti részletezésben ismerteti. Móricz Miklós már idézett monográfiájának függelékében közli ennek a Gazdacímtárnak módszeresen feldolgozott anyagát s ennek értelmében a Romániához csatolt magyar területeken 13 törpe- és kisbirtok 9, kat. hold: 51.9% közép- és nagybirtok % vagyis Erdélyben és a vele szomszédos keletmagyarországi részeken, mindenféle üzemet egybevéve, körülbelül az a birtokmegoszlás 11 M. Stat. Közl. Új f. XXIV. k. II. Táblás kimutatások. 12 Magyarországi Gazdacímtár Magyarország, Horvát- és Szlavonországok 100 kat. holdon felüli birtokosainak és bérlőinek czimjegyzéke, az egyes megyék részletes monográfiájával. Szerkesztette: zsitvabessenyői Rubinek Gyula. Kiadja az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület. Budapest, l. 13 Móricz: i. m