A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

Átírás

1 HU HU HU

2 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2010) 774 végleges A. melléklet/16. fejezet A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről HU HU

3 A. MELLÉKLET 16. FEJEZET: BIZTOSÍTÁS A. BEVEZETÉS A biztosítás olyan tevékenység, amelynek keretében szervezeti egységek vagy egységek csoportjai olyan, meghatározott események hátrányos pénzügyi következményei ellen védekeznek, amelyek bekövetkezése bizonytalan. A biztosítások két típusa különböztethető meg: társadalombiztosítás és egyéb biztosítás A társadalombiztosítás olyan rendszer, amely a szociális kockázatokra és igényekre nyújt fedezetet. Megszervezése gyakorta kollektív módon történik egy csoport számára; a rendszerben való részvétel általában kötelező, vagy egy harmadik fél ösztönzi azt. A társadalombiztosítás elemei a következők: a kormányzat által kötelezővé tett, irányított és finanszírozott társadalombiztosítási rendszerek; valamint a munkaadók által munkavállalóik érdekében biztosított vagy működtetett, munkaviszonyhoz kapcsolódó rendszerek. A társadalombiztosítás leírása a 17. fejezetben olvasható A társadalombiztosításon kívüli biztosítások olyan eseményekkel kapcsolatban biztosítanak fedezetet, mint a halál, adott kor elérése, tűz, természeti katasztrófák, árvíz, gépjárműbalesetek stb. A haláleseti kockázati és az elérési biztosítás életbiztosítás összefoglaló néven ismert, az ezen eseményektől eltérő eseményekkel szemben biztosítók pedig a nemélet-biztosítások Ez a fejezet az életbiztosításról és a nemélet-biztosításról szól. Azt írja le, hogy a biztosítási tevékenységeket hogyan veszik figyelembe a számlákon A biztosítás területén a jogokat és a kötelezettségeket a biztosítási kötvény határozza meg. A biztosítási kötvény megállapodás a biztosító és egy másik szervezeti egység, a szerződő között. A megállapodás értelmében a szerződő biztosítási díjat fizet a biztosítónak, egy meghatározott esemény bekövetkezése esetén pedig a biztosító kártérítést fizet a biztosítottnak vagy a megnevezett személynek. A szerződő ilyen módon védekezik bizonyos kockázatok ellen; a biztosító a kockázatközösség kialakításával arra törekszik, hogy a biztosítási díjakból nagyobb bevételre tegyen szert, mint amit kárként ki kell fizetnie A biztosítási kötvény meghatározza az érintett felek szerepét, akik a következők: a) a biztosítási fedezetet nyújtó biztosító; b) a biztosítási díjakat fizető szerződő; HU 2 HU

4 c) a kártérítésre jogosult kedvezményezett; d) a biztosított személy vagy tárgy, amelyet kockázat fenyeget; A gyakorlatban előfordulhat, hogy a szerződő, a kedvezményezett és a biztosított ugyanaz a személy. A biztosítási kötvény felsorolja ezeket a szerepeket, és mindegyiknél megnevezi a megfelelő személyt A biztosítás legáltalánosabb formája a közvetlen biztosítás, amelynek keretében a szervezeti egységek biztosítják magukat meghatározott kockázatok pénzügyi következményei ellen a biztosítónál. A közvetlen biztosítók is biztosíthatják magukat oly módon, hogy a közvetlen biztosítással biztosított kockázatok egy részét más biztosítóknál biztosítják. Ez az úgynevezett viszontbiztosítás, amelyet viszontbiztosítók nyújtanak. HU 3 HU

5 1. Közvetlen biztosítás A közvetlen biztosításnak két típusa létezik: az életbiztosítás és a neméletbiztosítás Meghatározás: Az életbiztosítás olyan tevékenység, amelynek keretében a szerződő rendszeresen fizetést teljesít a biztosítónak, aminek fejében a biztosító garantálja, hogy egy adott időpontban vagy amennyiben a biztosított személy korábban elhalálozik azt megelőzően egy meghatározott összeget vagy életjáradékot fizet a kedvezményezettnek. Az életbiztosítási kötvény kockázatok egész sorához kapcsolódóan biztosíthat juttatásokat. Például egy idős kori életbiztosítás ellátást biztosíthat, amikor a biztosított betölti a 65 évet, valamint a biztosított halála után ellátást biztosíthat a túlélő házastársnak annak haláláig Az életbiztosítások közé tartozik a személyi sérülés, ezen belül a munkaképtelenség esetére szóló kiegészítő biztosítás, a baleseti halál esetére szóló biztosítás, valamint a balesetből vagy betegségből származó rokkantság esetére szóló biztosítás is Az életbiztosítások egyes fajtái a biztosítási esemény bekövetkezésekor fizetnek kártérítést, pl. egy jelzálogkölcsönhöz kapcsolódó életbiztosítás csak akkor folyósít ellátást a jelzálog visszafizetésére, ha a kereső a hozzá tartozó hitel lejárata előtt elhalálozik. A legtöbb ilyen típus jelentős megtakarítási elemet tartalmaz kockázatfedezeti elemmel kombinálva. A jelentős megtakarítási elem miatt az életbiztosítást megtakarítási formának tekintik, és a hozzá tartozó tranzakciókat a pénzügyi számlán rögzítik Meghatározás: A nemélet-biztosítás olyan tevékenység, amelynek keretében a szerződő rendszeresen fizetést teljesít a biztosítónak, aminek fejében a biztosító garantálja, hogy egy meghatározott esemény bekövetkezésekor, amely nem az adott személy halála, egy meghatározott összeget fizet a kedvezményezettnek. Ilyen esemény például a baleset, betegség, tűz stb. A legtöbb európai országban az életbiztosítási kockázatokra is fedezetet nyújtó balesetbiztosításokat a neméletbiztosítások közé sorolják Az olyan életbiztosításokat, amelyek egy bizonyos időtartamon belül bekövetkező halál esetén nyújtanak juttatást, más körülmények között azonban nem, és amelyeket általában kockázati életbiztosításnak neveznek, a nemzeti számlákban nemélet-biztosításként kezelik, mivel a kártérítés csak egy meghatározott kockázat bekövetkezése esetén jár, egyébként nem. A biztosító társaságok elszámolási gyakorlata miatt a kockázati életbiztosítást a gyakorlatban nem mindig lehet elkülöníteni a többi életbiztosítástól. Ilyen körülmények között a kockázati életbiztosítást ugyanúgy lehet kezelni, mint az életbiztosítást Mind az életbiztosítás, mind a nemélet-biztosítás kockázatmegosztással jár. A szerződők általában rendszeresen kis összegű díjakat fizetnek a biztosítóknak, akik a biztosítás által fedezett események bekövetkezése esetén nagyobb HU 4 HU

6 összegeket fizetnek ki a kárigénylőknek. A nemélet-biztosítás esetében a kockázatok a biztosítást kötő sokaság egészében oszlanak meg. A biztosító annak alapján határozza meg, hogy mekkora díjat számít fel az adott évben nyújtott biztosítási szolgáltatásért, hogy ugyanezen év során milyen összegű kár kifizetésére számít. A kárigénylők száma jellemzően sokkal kisebb a szerződők számánál. Az egyes nemélet-biztosítási szerződők esetében még hosszú távon sincs kapcsolat a befizetendő díjak és a kapott kártérítések között, ám a biztosító minden nemélet-biztosítási üzletág esetében évente megállapít ilyen kapcsolatot. Az életbiztosítás esetében mind a szerződők, mind a biztosító számára fontos, hogy az idők során miként alakul a díjak és a kifizetések közötti kapcsolat. Amikor valaki életbiztosítást köt, arra számít, hogy a várhatóan kifizetésre kerülő ellátások összege legalább akkora lesz, mint az ellátás esedékessé válásáig befizetendő díjak összege, és ezt a megtakarítás egy formájának tekinti. A biztosítónak a díjak és az ellátások szintje közötti összefüggés meghatározásakor a biztosítási kötvény ezen aspektusát kell egyesítenie a biztosított sokaság várható élettartamára vonatkozó biztosításmatematikai számításokkal, figyelembe véve a halálos balesetek kockázatát is. Ezenkívül a díjak beérkezése és az ellátások folyósítása közötti időszakban a biztosító a befolyt díjak egy részének befektetéséből jövedelemre tesz szert. Ez a jövedelem is befolyásolja a biztosítók által meghatározott díj- és ellátási szinteket Az élet- és a nemélet-biztosítás között jelentős különbségek vannak, amelyek következtében a számviteli tételek típusai eltérőek. A nemélet-biztosítás keretében a folyó időszakban történik újraelosztás valamennyi szerződő és néhány kárigénylő között. Az életbiztosítás elsősorban az adott időszak alatt befizetett díjakat osztja el újra ugyanazon szerződőnek később folyósított ellátásokként. 2. Viszontbiztosítás Meghatározás: A biztosítók úgy védekezhetnek a nem várt nagyszámú károk vagy a kivételesen nagy összegű károk ellen, hogy viszontbiztosítást kötnek egy viszontbiztosítóval. A viszontbiztosító társaságok korlátozott számú pénzügyi központban koncentrálódnak, így a viszontbiztosítási folyamatok nagy része külfölddel szemben lebonyolított tranzakció. A viszontbiztosítók általános gyakorlata, hogy a kockázatok további megosztása érdekében más viszontbiztosítókkal kötnek viszontbiztosítást. Ezt a további viszontbiztosítást továbbengedményezésnek hívják A kockázatok enyhítése úgy is megvalósítható, ha az egy adott biztosításhoz kapcsolódó kockázatokat biztosítók egy csoportja vállalja. Minden egyes biztosító csak a biztosítás ráeső részéért felelős, megkapja a biztosítási díj megfelelő részét, és kártérítés vagy ellátás kifizetése esetén az összeg ugyanekkora részét folyósítja. A biztosítási kötvényt a vezető biztosító vagy a biztosítási bróker kezeli. Például a Lloyds of London egy olyan biztosítási piac, ahol a közvetlen és a közvetett kockázatokat nagyszámú biztosító között osztják meg. HU 5 HU

7 16.18 A közvetlen biztosítónak több lehetősége van arra, hogy közvetett fedezetet szerezzen az általa vállalt kockázatokra. A következő viszontbiztosítási módozatokat lehet megkülönböztetni: a) arányos viszontbiztosítás, amelynek keretében a biztosító valamennyi kockázatnak vagy a közvetlen biztosítási kötvények meghatározott állománya valamennyi kockázatának megállapodás szerinti százalékát átengedi egy viszontbiztosítónak. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen biztosító a díjak megfelelő százalékát átadja a viszontbiztosítónak, amely azután a károk ugyanakkora arányát fedezi, amikor azok felmerülnek. Ilyen esetben a viszontbiztosító által a biztosítónak kifizetett viszontbiztosítási jutalékot a vállalt viszontbiztosítási díjbevételek csökkenéseként kell kezelni. b) a nemarányos viszontbiztosítás, más néven excess of loss viszontbiztosítás, amelynek keretében a viszontbiztosítót csak akkor sújtja kockázat, ha a közvetlen biztosítási kárigény összege meghalad egy meghatározott küszöbértéket. Ha egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés olyan közvetlen biztosítási kárigény van, amely meghaladja a küszöbértéket, akkor a viszontbiztosító a nyereségének egy részét átadhatja a közvetlen biztosítónak. A nyereségmegosztást a számlákban a viszontbiztosítótól a közvetlen biztosító felé irányuló folyó transzferként kezelik, a károk kifizetéséhez hasonlóan. HU 6 HU

8 3. Az érintett egységek A közvetlen biztosításban és a viszontbiztosításban részt vevő szervezeti egységek túlnyomó részben biztosítók. Más típusú vállalat is folytathat biztosítási tevékenységet nem fő tevékenységként, ám a biztosítási tevékenységre vonatkozó jogi szabályozás általában előírja, hogy a biztosítási tevékenység valamennyi vonatkozását külön számlarendben vezessék, és így be lehessen azonosítani egy önálló szervezeti egységet, amelyet a biztosító társaságok (S.128) és a nyugdíjpénztárak (S.129) alszektorokba sorolnak. A kormányzat folytathat egyéb biztosítási tevékenységeket, de ebben az esetben is valószínű, hogy azonosítani lehet egy önálló szervezeti egységet. Miután megjegyeztük, hogy más szektorok is végezhetnek ilyen tevékenységeket, a következőkben azzal a feltételezéssel élünk, hogy a biztosítók akár rezidens, akár nem rezidens biztosítók végzik az összes biztosítási tevékenységet Azok a szervezeti egységek, amelyek biztosítással szorosan összefüggő tevékenységeket végeznek, de maguk nem vállalnak kockázatot, biztosítási kiegészítő tevékenységet végző egységek. Ezek az egységek a pénzügyi kiegészítő tevékenységet végző vállalatok alszektorába (S.126) tartoznak, és például a következő egységek tartoznak közéjük: a) a biztosítási brókerek; b) a biztosítókat és nyugdíjpénztárakat segítő nonprofit magánintézmények; c) olyan egységek, amelyek főtevékenységük keretében a biztosítótársaságok és a nyugdíjpénztárak, valamint a biztosítási piac felügyeleti hatóságának szerepét töltik be. B. A KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁS KIBOCSÁTÁSA Az ügyfél díjat fizet a biztosítótársaságnak, amely mindaddig kezeli azt, amíg kárigényt nem jelentenek be, vagy le nem jár a biztosítás. A biztosító időközben befekteti a díjat, a befektetésből származó jövedelem pedig többletforrásként szolgál a felmerülő károk kifizetésére. A biztosító úgy állapítja meg a díjakat, hogy a díjak plusz a befektetésükből származó jövedelem összege mínusz a várható kárigények eredményeként egy marzs marad, amelyet a biztosító megtarthat; ez a marzs a biztosító kibocsátása. A biztosítási ágazat kibocsátását úgy mérik, hogy tükrözze a biztosítók díjszabási politikáját. Ehhez négy különböző tényezőt kell meghatározni. Ezek a következők: a) a megszolgált díjak; b) a biztosítási díjkiegészítések; c) a felmerült károk vagy az esedékes juttatások; HU 7 HU

9 d) a biztosítástechnikai tartalékok. Ezeket külön-külön vizsgáljuk, mielőtt rátérnénk a közvetlen nemélet-biztosítás, a közvetlen életbiztosítás és a viszontbiztosítás kibocsátásának mérésére. HU 8 HU

10 1. A megszolgált díjak Meghatározás: A megszolgált díjak a díjbevétel azon részét képezik, amely a biztosítónak a számviteli időszak alatt jár. A díjbevétel a biztosítási kötvényben meghatározott időszakot fedi le. A díjbevétel és a megszolgált díj közötti különbség a meg nem szolgált díjak tartaléka. Ezen összegeket a kötvénytulajdonosok eszközeként kell kezelni. A biztosítási számvitelben alkalmazott megszolgált díj fogalma összhangban áll a nemzeti számlák eredményszemléletű elvével A biztosítási díj havi vagy éves gyakorisággal fizetendő rendszeres díj, vagy általában a biztosítási időszak kezdetén fizetendő egyszeri díj. Egyszeri díjat általában az olyan nagy eseményekhez kapcsolódó kockázatokra vonatkozó biztosításért kell fizetni, mint nagy épületek építése, berendezések felszerelése, vagy a közúti, vasúti, tengeri vagy légi áruszállítás Az adott évben megszolgált díjak kiszámítása a következő: a díjbevétel, plusz a meg nem szolgált díjak tartaléka az üzleti év elején, mínusz a meg nem szolgált díjak tartaléka az üzleti év végén; vagy másképp bemutatva a következő: a díjbevétel, mínusz a meg nem szolgált díjak tartalékának változása (mínusz a növekedés vagy plusz a csökkenés) A meg nem szolgált díjak tartalékai és az egyéb tartalékok a nemélet-biztosítási technikai tartalékok (AF.61) és az életbiztosítási technikai tartalékok (AF.62) közé tartoznak. A biztosítástechnikai tartalékok leírása a bekezdésben olvasható A szerződőknek gyakran különadót kell fizetniük a biztosítási díj után. Az életbiztosítási díjakra sok országban nem vonatkozik ez a biztosítási adó. Mivel a biztosítók kötelesek átutalni ezt az adót a kormánynak, a vonatkozó összegek nem kerülnek be a biztosítók éves elszámolásába. Csak egy viszonylag kis összeg az évre vonatkozóan a kormánynak átutalandó maradékösszeg kerülhet be a biztosítók mérlegébe kereskedelmi hitel címszó alatt. Az adófizetést magát nem rögzítik a biztosítók számláin. Ezen adót a nemzeti számlákban termékadóként kezelik. A szerződők feltételezhetően közvetlenül az adóhatóság számlájára fizetik be ezeket az összegeket. HU 9 HU

11 2. Biztosítási díjkiegészítés Meghatározás: A biztosítási díjkiegészítés a biztosítók biztosítástechnikai tartalékainak befektetéséből származó jövedelem, amely szerződőkkel szembeni kötelezettséget jelent Az életbiztosítás esetében különösen, de kisebb mértékben a nemélet-biztosításra is igaz, hogy egy adott időszakban az esedékes ellátások vagy a felmerült károk összege gyakran meghaladja a megszolgált díjak összegét. A díjakat általában rendszeresen fizetik, gyakran a biztosítási időszak kezdetétől, míg a károk később merülnek fel, az életbiztosítási ellátások pedig gyakran több évvel később válnak esedékessé. A díjak befizetése és a kártérítés esedékessé válása között a biztosítási díj a biztosító rendelkezésére áll, hogy befektesse azt, és jövedelemre tegyen szert. Ezeket az összegeket biztosítástechnikai tartalékoknak hívják. A tartalékok befektetéséből származó jövedelem lehetővé teszi a biztosítóknak, hogy alacsonyabb díjakat számítsanak fel, mint egyébként tennék. A nyújtott szolgáltatás mértéke a díjak és a károk egymáshoz viszonyított mértéke mellett e jövedelem nagyságát is figyelembe veszi A nemélet-biztosítás esetében, noha elképzelhető, hogy a díj a biztosítási időszak kezdetén esedékes, a biztosító csak az idő előrehaladtával, fokozatosan szolgálja meg a díjakat. A biztosító a fedezet lejárata előtt mindenkor elkülöníti azt az összeget, amely a szerződőnek a jövőbeni szolgáltatásokkal és a jövőben esetlegesen folyósítandó kártérítésekkel kapcsolatban jár. Ez egy fajta hitel, amelyet a szerződő nyújt a biztosítónak, és amelyet meg nem szolgált díjnak hívnak. Ehhez hasonlóan, amikor a kötvényben meghatározott kockázat bekövetkezik, és emiatt a biztosító által fizetendő kártérítés esedékessé válik, gyakran előfordulhat, hogy a fizetendő összegekről folyó tárgyalások miatt a folyósításra csak kis idővel később kerül sor. Ez is egy hasonló hitelfajta, amelyet a függő károk tartalékának neveznek Hasonló tartalékok léteznek az életbiztosítások esetében is, de ezen kívül kiegészülnek további két másik biztosítási tartalékkal: az életbiztosítások biztosításmatematikai tartalékaival, valamint a nyereségrészesedéssel összekapcsolt biztosítások tartalékaival. Ezek jövőbeni ellátások kifizetésére félretett összegek. A tartalékokat általában pénzügyi eszközökbe fektetik, a jövedelem pedig befektetésből származó jövedelem. Felhasználhatók gazdasági tevékenység, például ingatlanügyletek finanszírozására, nettó működési eredmény elérésére különálló telephely vagy másodlagos tevékenység keretében A szerződőknek járó összes, befektetésből származó jövedelmet az elsődleges jövedelmek elosztása számlán a szerződőknek fizetendő összegként számolják el. Nemélet-biztosítás esetén ezt az összeget a jövedelmek másodlagos elosztása számlán mint a biztosítóknak visszafizetett biztosítási díjkiegészítést számolják el. Életbiztosítás esetén a díjakat és a biztosítási díjkiegészítéseket a pénzügyi számlán mutatják ki. HU 10 HU

12 3. A korrigált felmerült károk és az esedékes ellátások Meghatározás: A felmerült károk és az esedékes ellátások jelentik a biztosítók szerződőkkel szembeni pénzügyi kötelezettségeit azokkal a tárgyidőszakban bekövetkező kockázati eseményekkel kapcsolatban, amelyekre a biztosítási szerződés kiterjed Nemélet-biztosítás esetén a felmerült károk, életbiztosítás esetén pedig az esedékes ellátások fogalma összhangban áll a nemzeti számlák eredményszemléletű mérési elvével. Korrigált felmerült nemélet-biztosítási károk Meg lehet különböztetni kifizetett károkat és felmerült károkat. A felmerült károkat az év során bekövetkezett biztosított kockázati események alapján keletkező összegek jelentik. Az, hogy a szerződő bejelentette-e a vonatkozó eseményt, nem lényeges. A kárigények egy részének a kifizetésére a következő évben vagy annál is később kerül sor. Másrészt olyan kárigények is vannak, amelyek előző években bekövetkezett események következményei, de a folyó évben történik a kifizetésük. A felmerült károk ki nem fizetett része hozzáadódik a függő károk tartalékához A naptári évben felmerült nemélet-biztosítási károk kiszámítása a következő: a kifizetett károk, mínusz a függő károk tartaléka az elszámolási év elején, plusz a függő károk tartaléka az elszámolási év végén; vagy másképp bemutatva: a kifizetett károk, plusz a függő károk tartalékának változása (plusz a növekedés vagy mínusz a csökkenés) A biztosítónak a károkkal kapcsolatban viselt, akár külső, akár belső költsége nem tartozik a felmerült károk közé. Ezek a költségek a következők lehetnek: szerzési költségek, állománykezelés, befektetések kezelése és kárrendezés. A forrásul szolgáló számviteli adatokból egyes költségeket nem lehet külön-külön meghatározni. A külső költségekhez tartoznak az olyan munkákért fizetett kiadások, amelyekkel a biztosító egy másik egységet bízott meg, és amelyeket ezért folyó termelőfelhasználásként rögzítenek a számlákban. A belső költségek közé a biztosító saját alkalmazottai által végzett munkák kiadásai tartoznak, amelyeket ezért munkaerőköltségként vesznek figyelembe a számlákban. HU 11 HU

13 16.37 Katasztrófák esetén a felmerült veszteségek nem befolyásolják a károk értékét. A katasztrófa miatti kifizetéseket a biztosítótól a szerződő felé irányuló tőketranszferként kell elszámolni. Az ilyen módon történő elszámolásnak az az előnye, hogy elkerüli azt a látszatot, hogy a szerződő rendelkezésre álló jövedelme nő, ami viszont bekövetkezne abban az esetben, ha a kárigényeket másképp számolnák el (lásd a bekezdéseket) A biztosítási szolgáltatást folyamatosan nyújtják, nem csak akkor, amikor a kockázat bekövetkezik. A nemélet-biztosítási szerződők számára felmerült károk mértéke azonban évről évre változik, és bekövetkezhetnek olyan események, amelyek különösen nagy mértékű károkat okoznak. Sem a biztosítási szolgáltatások volumenét, sem az árát nem befolyásolja közvetlenül a károk ingadozása. A biztosítók a károk bekövetkezésének valószínűségére vonatkozó saját becsléseik alapján állapítják meg a díjakat. Emiatt a kibocsátás kiszámításához alkalmazott képletben a felmerült károk korrigált értéke szerepel, ami a károk ingadozásával korrigált becsült összeg A felmerült károk korrigált értékére vonatkozó becslést statisztikai módszerekkel lehet levezetni a károk korábban tapasztalt mértéke alapján a várakozásokon alapuló módszerrel. A fizetendő károk múltbeli alakulásának a vizsgálatánál számításba kell azonban venni, hogy ezen károknak mekkora részét fedezi a közvetlen biztosító viszontbiztosítási szerződése. Ha például a közvetlen biztosítónak excess of loss viszontbiztosítása, más néven nemarányos viszontbiztosítása van, a díjak mértékét úgy állapítja meg, hogy azok a viszontbiztosítás által fedezett károk szintjét el nem érő károkat plusz az általa fizetendő viszontbiztosítási díjakat fedezze. Arányos viszontbiztosítás esetén a díjait úgy állapítja meg, hogy fedezzék az általa fizetendő kártérítéseket plusz a viszontbiztosítási díjakat A felmerült károk ingadozása miatti korrekció másik módszere a saját vagyon és a káringadozási tartalék változására vonatkozó számviteli adatok alkalmazása. A káringadozási tartalékok olyan összegek, amelyeket a biztosítók jogszabályi vagy közigazgatási előírásoknak megfelelően tettek félre annak érdekében, hogy fedezetet biztosítsanak a szokatlan vagy előre nem látható nagy jövőbeni kárigényekre. Ezek az összegek az AF.61. nemélet-biztosítási technikai tartalékok részét képzik. Az esedékes életbiztosítási juttatások Az esedékes életbiztosítási juttatások az érintett számviteli időszakban a szerződés értelmében járó összegek. Életbiztosítás esetén nincs szükség váratlan ingadozás miatti korrekcióra Az ellátásokkal kapcsolatos költségeket nem lehet az esedékes ellátások között számolni, hanem folyó termelőfelhasználásként és munkaerőköltségként kell figyelembe venni; HU 12 HU

14 4. Biztosítástechnikai tartalékok Meghatározás: A biztosítástechnikai tartalékok a biztosítók által félretett összegek. A tartalékok a szerződők számára eszközöknek, a biztosítók számára pedig kötelezettségeknek minősülnek. A technikai tartalékok alábbi fajtái különböztethetők meg: nemélet- és az életbiztosítások, valamint az életjáradékok Az európai számviteli irányelv szerint a technikai tartalékok hét típusát lehet megkülönböztetni. A mérlegben minden esetben ki kell mutatni a viszontbiztosítással növelt összeget, a viszontbiztosítóknak átadott összeget, valamint a nettó összeget. A hét kategória a következő: a) a meg nem szolgált díjak tartaléka a szerződéses díjak és a megszolgált díjak közötti különbség. Ez a tartalék a tagállami jogszabályoktól függően magában foglalhat egy, a még le nem járt kockázatokkal kapcsolatos külön elemet; b) életbiztosítási tartalékok a várható jövőbeni ellátások jelenértéke (beleértve a bejelentett bónuszokat, de nem korlátozva azokra), csökkentve a jövőbeni díjak jelenértékével. A felügyeleti hatóság felső határt szabhat meg a jelenérték számításánál alkalmazandó diszkontrátára vonatkozóan. c) a függő károk tartaléka a felmerült és a kifizetett károk közötti különbség. A tartalék egyenlő a pénzügyi év végéig bekövetkezett, bejelentett vagy be nem jelentett eseményekből származó összes kár rendezése kapcsán a biztosítótársaságnál felmerülő összes becsült költségnek és az e károk tekintetében már megfizetett összegeknek a különbségével. d) A bónuszok és díjkedvezmények tartalékai (hacsak nem szerepelnek a fenti b) kategóriában) a szerződőknek vagy a kedvezményezetteknek bónuszok és díjkedvezmények formájában szánt összegeket foglalják magukban, amennyiben ezeket az összegeket még nem írták jóvá a szerződőknek vagy a kedvezményezetteknek. e) A káringadozási tartalék tartalmaz minden olyan összeget, amelyet jogszabályi vagy közigazgatási előírásoknak megfelelően tettek félre annak érdekében, hogy kiegyenlítsék az elkövetkezendő évek kárhányadaiban bekövetkező ingadozásokat, vagy hogy különleges kockázatokra tartalékoljanak. Elképzelhető az is, hogy a nemzeti hatóságok nem engedélyeznek ilyen tartalékot. f) A többi technikai tartalék közé többek között a le nem járt kockázatok tartalékai tartoznak, amennyiben nem szerepelnek a fenti a) kategóriában. Ez a tétel magában foglalhatja a korosodási tartalékokat is, amelyek az életkor előrehaladtának a kárigények összegére gyakorolt hatását veszi figyelembe, pl. az egészségbiztosítás esetében. HU 13 HU

15 g) Az életbiztosítási kötvények technikai tartalékai olyan életbiztosítási tartalékok, amelyek esetében a befektetési kockázatot a kötvénytulajdonosok viselik. Ez a tétel az életbiztosítási kötvényekkel kapcsolatban a szerződőkkel szembeni olyan kötelezettségekre fedezetül képzett technikai tartalékokat foglalja magában, amelyeknél a hozam értékét olyan befektetésekre történő hivatkozással határozzák meg, amelyek kockázatát a szerződő viseli, vagy valamely indexre, mint az indexált életbiztosítás esetében. Ebbe a tételbe tartoznak a kölcsönös járadékbiztosítások technikai tartalékai is Amikor a kibocsátás kiszámításához meghatározzák a biztosítástechnikai tartalékok (F.61 és F.62) változásait, a realizált és a nem realizált eszköztartási nyereséget/veszteséget nem veszik számításba. 5. A biztosítási kibocsátás meghatározása A biztosítók biztosítási szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek, de külön szolgáltatási díjat nem számolnak fel A biztosító beszedi a díjakat, és a biztosított esemény bekövetkezésekor kártérítést vagy ellátást folyósít. A kártérítések vagy ellátások a biztosított esemény pénzügyi következményeiért kártalanítják a kedvezményezettet A biztosítástechnikai tartalékok olyan pénzalapok, amelyeket a biztosítók jövedelemszerzés céljából befektetnek. Ezek az alapok és a kapcsolódó befektetésből származó jövedelem (biztosítási díjkiegészítések) a kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségek Ez a szakasz a közvetlen biztosítási és a viszontbiztosítási szolgáltatások kibocsátásának kiszámításához szükséges információkat ismerteti. Nemélet-biztosítás A biztosító kibocsátása a kedvezményezetteknek nyújtott szolgáltatás A várakozásokon alapuló módszerrel számolva a kibocsátás kiszámításához alkalmazandó képlet a következő: a megszolgált díjak plusz a biztosítási díjkiegészítések mínusz a korrigált felmerült károk; ahol a korrigált felmerült károk a károk ingadozása miatt kerülnek korrigálásra. A korrekció múltbeli adatok alapján vagy a káringadozási tartalékok és a saját vagyon változásaira vonatkozó számviteli adatok alapján történik. A biztosítási díjkiegészítések ingadozása kisebb, mint a károké, és esetükben nincs szükség HU 14 HU

16 Életbiztosítás ingadozás miatti korrekcióra. A korrigált károk becslésekor az információkat termékekre bontják alá, például gépjármű-biztosításra, épületbiztosításra stb. Ha a szükséges számviteli adatok nem állnak rendelkezésre, a múltbeli statisztikai adatok pedig nem elegendőek ahhoz, hogy az átlagos kibocsátást ésszerűen meg lehessen becsülni, a nemélet-biztosítás kibocsátását költségszinten (beleértve a folyó termelőfelhasználás költségeit, a munkaerő-költséget és a tőkeköltséget) plusz egy normál nyereség összegeként lehet megbecsülni A közvetlen életbiztosítás kibocsátásának kiszámítása a következőképpen történik: a megszolgált díjak; plusz a biztosítási díjkiegészítések; mínusz az esedékes juttatások; mínusz a technikai tartalékoknak és a nyereségrészesedéssel összekapcsolt biztosítások tartalékainak növekedése (plusz csökkenése) Ha nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok az életbiztosítások e képlet szerinti kiszámításához, akkor a nemélet-biztosítás esetében leírt, a költségszinten alapuló módszert kell alkalmazni. A nemélet-biztosításhoz hasonlóan egy normál nyereséget is be kell kalkulálni A kibocsátás kiszámításánál az eszköztartási nyereséget/veszteséget nem szabad figyelembe venni. Viszontbiztosítás A viszontbiztosítási szolgáltatások kibocsátásának kiszámítására szolgáló képlet a közvetlen biztosításéhoz hasonló. Mivel azonban a viszontbiztosítás elsődleges oka a közvetlen biztosító kockázatnak való kitettségének a korlátozása, a viszontbiztosító a rendes ügymenet jelentős részében kivételesen nagyösszegű kárigényekkel foglalkozik. Emiatt, illetve mivel a viszontbiztosítási piac világszerte viszonylag kevés nagy cégre koncentrálódik, egy közvetlen biztosítóhoz képest kevésbé valószínű, hogy a viszontbiztosító váratlanul nagy kárral szembesül, különösen excess of loss viszontbiztosítás esetében A viszontbiztosítás kibocsátásának mérése ugyanúgy történik, mint a közvetlen nemélet-biztosítás kibocsátásának mérése. Van azonban néhány olyan fizetési tranzakció, amelyek egyedül a viszontbiztosításra jellemzők. Ezek az arányos viszontbiztosítás esetében a közvetlen biztosítónak fizetendő jutalék és az excess of loss viszontbiztosítás esetében járó nyereségrészesedés. Ezek HU 15 HU

17 figyelembevétele után a viszontbiztosítás kibocsátásának kiszámítása a következőképpen történik: a megszolgált díjak mínusz a fizetendő jutalékok; plusz a biztosítási díjkiegészítések; mínusz a korrigált felmerült károk és a nyereségrészesedés. C. A NEMÉLET-BIZTOSÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ TRANZAKCIÓK Ez a rész a nemélet-biztosítások elszámolását szolgáló tételeket írja le. Ilyen biztosítást köthetnek üzleti egységek, háztartások mint magánszemélyek, valamint külföldi egységek. Abban az esetben azonban, ha egy háztartás egy tagja által kötött biztosítás társadalombiztosításnak minősül, a szükséges tételek leírása a 17. fejezetben olvasható. 1. A biztosítás kibocsátásának felosztása a felhasználók között A nemélet-biztosítás kibocsátásának leírása a bekezdésben olvasható. A biztosítók kibocsátásának értékét felhasználásként számolják el a következőképpen: a) üzleti egységek folyó termelőfelhasználása, beleértve a következő szektorokat: nem pénzügyi vállalatok (S.11), pénzügyi vállalatok (S.12), kormányzat (S.13), piacra termelő kisvállalkozások (S.141 és S.142) vagy vállalatokat segítő nonprofit intézmények (S.15); b) háztartások mint egyének végső fogyasztási kiadásai (S.143 és S.144); vagy c) a nem rezidens szerződőkhöz irányuló export (S.2) A kibocsátás értékét a biztosítás típusa alapján osztják fel a felhasználók között További lehetőség, hogy a kibocsátás értékét a szerződők ténylegesen fizetendő díjainak arányában felhasználásként osztják fel a szerződők között A kibocsátás folyó termelőfelhasználásként történő felosztása ágazatonkénti bontásban történik. 2. A külföldnek és a külföld által nyújtott biztosítási szolgáltatások A rezidens biztosítók biztosítási fedezetet nyújthatnak külföldi háztartásoknak és üzleti egységeknek, a rezidens háztartások és üzleti egységek pedig biztosítási fedezetet vásárolhatnak külföldi biztosítóktól. A rezidens biztosítóktól a szerződőknek járó befektetésből származó jövedelem magában foglalja a külföldi szerződőknek járó összeget. A nem rezidens szerződők szintén fizetnek biztosítási díjkiegészítést a rezidens biztosítóknak. HU 16 HU

18 16.63 A nem rezidens biztosítókkal biztosítást kötő rezidens üzleti egységekre és háztartásokra is hasonló megfontolások vonatkoznak. A rezidens biztosítottak külföldi befektetésből származó imputált jövedelemben részesülnek, valamint külföldre fizetnek díjakat és díjkiegészítéseket. Ezeknek a tranzakcióknak a nagyságát nehéz megbecsülni, különösen akkor, ha nincs olyan rezidens biztosító, amelyhez képest összehasonlítást lehetne végezni. A nemzetgazdaságra vonatkozó becslések készítéséhez a megfelelő partneradatokat is fel lehet használni. Ismerni kell a rezidensek által végzett tranzakciók szintjét, és a szolgáltatásokat nyújtó gazdaságban a biztosítási díjkiegészítéseknek a tényleges díjakhoz viszonyított arányának segítségével meg lehet becsülni a befektetésből származó, kapott jövedelmet, illetve a fizetendő biztosítási díjkiegészítést. 3. Az elszámolási tételek A társadalombiztosításnak részét nem képező nemélet-biztosítás vonatkozásában összesen hat pár tranzakciót rögzítenek: két pár a biztosítási szolgáltatás termelésére és fogyasztására vonatkozik, három pár az elosztásra, egy pedig a pénzügyi számlára. Kivételes körülmények között egy hetedik, elosztással kapcsolatos tranzakciót rögzíthetnek a tőke számlán. A tevékenység kibocsátásának értékét, a szerződőknek járó, befektetésből származó jövedelmet, valamint a szolgáltatás díjának értékét nemélet-biztosítás esetében az alábbiakban leírt módon számolják A termelési és fogyasztási tranzakciók a következők: a) mivel a rezidens szervezeti egységek minden ilyen tevékenységét biztosítók végzik, a kibocsátást (P.1) a biztosítók termelési számláján számolják el; b) a szolgáltatás fogyasztója a gazdaság bármelyik szektora vagy a külföld lehet; a szolgáltatás díja a biztosítóknak fizetendő. Az üzleti egységek által teljesített fizetések folyó termelőfelhasználásnak (P.2) minősülnek, amelyet termelési számláikon veszik figyelembe. A háztartások mint magánszemélyek által biztosítással kapcsolatban teljesített fizetések végső fogyasztási kiadásnak (P.3) minősülnek, amelyet a jövedelem felhasználása számlán rögzítenek. A külföld által teljesített fizetéseket szolgáltatások exportjaként (P.62) rögzítik a termékek és szolgáltatások külföld számláján A jövedelemelosztási tranzakciók a nemélet-biztosításokkal kapcsolatban a szerződőknek járó, befektetésből származó jövedelemhez, a nettó neméletbiztosítási díjakhoz és a biztosítási kártérítésekhez kapcsolódnak: a) A nemélet-biztosítási technikai tartalékok befektetéséből származó jövedelem (D.441) a szerződőket illeti. Ezért azt a biztosítók által fizetendő, valamint az összes szektor és a külföld kapott tételeként számolják el. A befektetésből származó jövedelmet a szerződők nemélet-biztosítási technikai tartalékainak arányában vagy a tényleges (fizetendő) biztosítási díj arányában kell felosztani a szerződők között. Mind a fizetendő, mind a HU 17 HU

19 kapott tételeket az elsődleges jövedelmek elosztása számlán veszik figyelembe. b) A nettó nemélet-biztosítási díjak (D.711) a biztosítási díjak és a befektetésből származó jövedelem, amelyekből a biztosítók kiadásaikat finanszírozzák. Ezeket úgy számolják ki, hogy a megszolgált díjakhoz hozzáadják a biztosítási díjkiegészítéseket, és levonják a biztosítók kibocsátásának az értékét. Ezeket a nettó díjakat a gazdaság valamennyi szektora vagy a külföld átal fizetendő és a biztosító által kapott tételként számolják el. A nettó díjak szektorok közötti felosztása a kibocsátás felosztása szerint történik. c) A közvetlen nemélet-biztosítási kártérítések (D.721) olyan összegek, amelyeket a biztosítók meghatározott események bekövetkezésekor kötelesek megfizetni a szerződőknek, és összegük megegyezik a kibocsátásszámításban alkalmazott összegekkel. A biztosítási kártérítéseket a gazdaság valamennyi szektora vagy a külföld által kapott és a biztosítók által fizetendő tételként számolják el. Mind a nettó díjakat, mind a kártérítéseket a jövedelmek másodlagos elosztása számlán rögzítik. Bizonyos károk a szerződő által harmadik felek tulajdonában vagy személyében okozott károk vagy sérülések miatt merülnek fel. Ilyen esetekben a jogos károkat a sértett felek részére közvetlenül a biztosító által, és nem közvetett módon, a szerződő közreműködésével fizetendő összegként kell elszámolni. d) A katasztrófa miatti veszteségek következtében felmerülő kártérítési igények nem folyó transzferek, hanem tőketranszferek (D.99), amelyeket a tőkeszámlán a biztosítók által a szerződőkkel szembeni kötelezettségként rögzítenek. e) A nemélet-biztosítási technikai tartalékokat (AF.61) a pénzügyi vagyonmérlegben tartják nyilván. Ezeket a tartalékokat a biztosítók kötelezettségeként, valamint az összes szektor és a külföld követeléseként rögzítik. A tartalékokat a díjelőlegek és a függő károkra félretett összegek alkotják. Ezt a kategóriát nem kell alábontani, noha a megszolgált díjak és a felmerült károk számításához mindkét összetevőre szükség van A táblában látható példa ezeknek a folyamatoknak az elszámolására. HU 18 HU

20 16.1. tábla Nemélet-biztosítás Felhasználás S.1 S.15 S.14 S.13 S.12 S.11 S.11 S.12 S.13 Termékek Háztarés szolgál- tásokat Nem Nem tatások Külföld segítő Pénz- pénz- pénz- Pénzszámla számla Teljes nonprofit Ház- Kor- ügyi ügyi ügyi ügyi Korvonatkozó gazda- intéz- tartá- mány- válla- válla- válla- válla- mány- Összesen tételei ság mények sok zat latok latok Tranzakciók és egyenlegező tételek latok latok zat Külföld számla 0 0 P.62 Szolgáltatások exportja 0 0 P.72 Szolgáltatások importja Termelési számla 6 6 P.1 Kibocsátás P.2 Folyó termelőfelhasználás Elsődleges jövedelmek elosztása számla D.441 Biztosítottak tulajdonosi 5 0 jövedelme Jövedelmek másodlagos elosztása számla D.711 Nettó nemélet-biztosítási díjak D.721 Nemélet-biztosítási károk 6 0 Rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számla P.3 Végső fogyasztási kiadás Pénzügyi mérleg (nyitó) AF.61 Nemélet-biztosítási 74 technikai tartalékok Pénzügyi mérleg (záró) AF.61 Nemélet-biztosítási 81 technikai tartalékok Pénzügyi tranzakciók F.61 Nemélet-biztosítási 7 technikai tartalékok Átértékelési számla AF.61 Nemélet-biztosítási 0 technikai tartalékok HU 19 HU

21 D. ÉLETBIZTOSÍTÁSI TRANZAKCIÓK Ez a rész azt írja le, hogy az életbiztosítási elszámolások mennyiben térnek el a nemélet-biztosítási elszámolásoktól. Egy életbiztosítási szerződés esetében a szerződés alapján fizetendő ellátásokat a pénzügyi számlán nyilvántartott vagyonváltozásként kezelik. A társadalombiztosítási rendszerbe tartozó szerződések esetében a nyugdíj formájában nyújtott ellátásokat jövedelemként rögzítik a jövedelmek másodlagos elosztása számlán. Az eltérő kezelést az indokolja, hogy a társadalombiztosítási rendszeren kívüli biztosítási szerződések megkötésére teljes mértékben a szerződő kezdeményezésére kerül sor. A társadalombiztosításba tartozónak minősülő biztosítási szerződések egy harmadik fél általában a kormányzat vagy a munkaadó beavatkozását tükrözik, melynek célja arra bátorítani vagy kötelezni a szerződőt, hogy tartalékot képezzen, mely nyugdíjas korában jövedelmet biztosít számára. A társadalombiztosítás leírása a 17. fejezetben olvasható Az életbiztosítások szerződői a háztartási szektorba sorolt magánszemélyek (S.143 vagy S.144). Ha egy vállalat biztosítást köt valamely munkavállalója életére, az kockázati életbiztosításnak minősül, nem pedig életbiztosításnak. Életbiztosítási tranzakciókra tehát csak (az S.128 biztosítótársaságok szektorba sorolt) biztosítók és a rezidens háztartások mint magánszemélyek (S.143 és S.144) között kerül sor, hacsak nem minősülnek (a külföld szektorba (S.2) sorolt) nem rezidens háztartásokhoz irányuló exportnak. Ugyanazt a módszert követve, mint a nemélet-biztosítás esetében, az életbiztosítás kibocsátásának értéke megfelel a háztartások végső fogyasztási kiadásai és a szolgáltatások exportja értékének. A biztosítottak befektetésből származó jövedelmét biztosítási díjkiegészítésként kezelik. Az életbiztosítás esetében azonban a díjakat és károkat nem mutatják ki külön és nem kezelik folyó transzferként. Ehelyett azok a pénzügyi számlán rögzített nettó tranzakció elemeit alkotják, amelynél a pénzügyi eszköz az életbiztosítás és a járadékjogosultság A számlákon négy tranzakciópárt rögzítenek; két pár a biztosítási szolgáltatás termelésére és fogyasztására vonatkozik, egy pár a befektetésből származó jövedelmet írja jóvá a biztosítottaknak, egy pár pedig az életbiztosítás és a járadékjogosultságok változását mutatja ki. a) Az életbiztosítás kibocsátását (P.1) a biztosítók termelési számláján rögzítik. b) Az igénybe vett szolgáltatások értékét a háztartások végső fogyasztási kiadásaként (P.3) rögzítik a rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számlán vagy a külföld által fizetendő, nem rezidens háztartásokhoz irányuló szolgáltatásexportként kezelik (P.62). A háztartások által nem rezidens biztosítóknak teljesített fizetések szolgáltatásimportnak minősülnek (P.72). HU 20 HU

22 c) Az életbiztosítási technikai tartalékok befektetéséből származó, a szerződőket megillető jövedelmet (D.441) az elsődleges jövedelmek elosztása számlán számolják el. Az életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban megítélt bónuszokat még akkor is jóváírják a szerződőknek, ha meghaladják a bónuszt meghirdető intézmény befektetésből származó jövedelmét. A befektetésből származó jövedelmet a biztosítók által fizetendő és a rezidens háztartások vagy a külföldi, nem rezidens háztartások által kapott tételként veszik figyelembe.. A befektetésből származó jövedelmet a szerződők életbiztosítási technikai tartalékainak arányában vagy ha ez az információ nem áll rendelkezésre a díjbevételek arányában kell felosztani a szerződők között. d) Az életbiztosítási technikai tartalékok és járadékjogosultságok (AF.62) elszámolási tételei a pénzügyi vagyonmérlegben szerepelnek. Ezeket a tartalékokat a biztosítók kötelezettségeként, valamint a háztartások és a külföld követeléseként rögzítik. Ezek az összegek az életbiztosítási szerződések megtakarítási jellegét tükrözik. Ide tartoznak a díjelőlegek és járadékfizetések. Ezt a kategóriát nem kell alábontani, noha a megszolgált díjak és a fizetendő juttatások számításához mindkét összetevőre szükség van Az életbiztosítási technikai tartalékok és a járadékjogosultságok azokat a biztosítási kötvényeket képviselik, amelyek alapján egy adott időpontban egyösszegű kifizetésre kerül sor. Az egyösszegű kifizetést át lehet váltani járadékra, amely az egyösszegű kifizetést rendszeres kifizetésekké alakítja. Az egyes szerződők feltételes jogosultságai a lejáratkor vagy azt követően egy összegben vagy járadék formájában fizetendő összegek nem adódnak hozzá a biztosító kötelezettségének értékéhez. Az eltérés a feltételességből és a jelenértékszámításból adódik. Az életbiztosításokra és járadékjogosultságokra kimutatandó összeget a biztosítók számviteli elvei alapján határozzák meg A táblában látható példa ezeket a folyamatokat mutatja be. HU 21 HU

23 16.2. tábla Életbiztosítás Felhasználás vagy eszközök Források vagy kötelezettségek S.1 S.15 S.14 S.13 S.12 S.11 S.11 S.12 S.13 S.14 S.15 S.1 Termékek Háztar- Háztar- Termékek és szolgál- tásokat Nem Nem tásokat és szolgáltatások Külföld segítő Pénz- pénz- pénz- Pénz- segítő Külföld tatások számla számla Teljes nonprofit Ház- Kor- ügyi ügyi ügyi ügyi Kor- Ház- nonprofit Teljes számla számla vonatkozó gazda- intéz- tartá- mány- válla- válla- válla- válla- mány- tartá- intéz- gazda- vonatkozó Összesen tételei ság mények sok zat latok latok Tranzakciók és egyenlegező tételek latok latok zat sok mények ság tételei Összesen Külföld számla 0 0 P.62 Szolgáltatások exportja P.72 Szolgáltatások importja 0 0 Termelési számla 4 4 P.1 Kibocsátás Elsődleges jövedelmek elosztása számla D.441 Biztosítottak tulajdonosi jövedelme Rendelkezésre álló jövedelem felhasználása számla P.3 Végső fogyasztási kiadás 4 4 Pénzügyi mérleg (nyitó) AF.62 Életbiztosítási technikai tartalékok Pénzügyi mérleg (záró) AF.62 Életbiztosítási technikai tartalékok Pénzügyi tranzakciók F.62 Életbiztosítási technikai tartalékok Átértékelési számla AF.62 Életbiztosítási technikai tartalékok HU 22 H

24 E A VISZONTBIZTOSÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ TRANZAKCIÓK A viszontbiztosítók elszámolásai nagy vonalakban megegyeznek a közvetlen biztosítók elszámolásaival. Az egyetlen különbség az, hogy a szerződőkkel (akik nem biztosítók) felmerülő közvetlen biztosítási tranzakciók helyett a biztosítási tranzakciókra a viszontbiztosítók és közvetlen biztosítók között kerül sor A biztosítási tranzakciókat a viszontbiztosítás levonása nélkül, bruttó módon számolják el. A biztosítási díjak első lépésben a közvetlen biztosítónak fizetendők, amely a biztosítási díj egy részét adott esetben a viszontbiztosítónak fizeti ki (engedményezés), amely adott esetben egy kisebb összeget egy másik viszontbiztosítónak fizet, és így tovább (továbbengedményezés). Hasonlóképpen ugyanez vonatkozik a károkra vagy juttatásokra is. A bruttó elszámolás összhangban áll az eredeti szerződő nézőpontjával. Ez a szerződő általában nincs tudatában annak, hogy a közvetlen biztosító bármekkora összeget is átengedne a viszontbiztosítónak. Ha a viszontbiztosító csődbe megy, a közvetlen biztosító továbbra is köteles megfizetni az átengedett kockázatokkal kapcsolatban felmerülő károk teljes összegét A közvetlen életbiztosítás kibocsátásának kiszámítása a viszontbiztosítás levonása nélkül történik. A viszontbiztosítás levonása utáni nettó összegekkel történő számítás szerint a közvetlen szerződő által fizetett díjakat úgy kellene kimutatni, hogy egy részüket a közvetlen biztosítónak, egy részüket pedig a viszontbiztosítónak fizetik meg, de ez az úgynevezett nettó elszámolás nem megengedett. Az 1. ábra ezt a folyamatot mutatja be. 1. ábra: A szerződők, a közvetlen biztosítók és a viszontbiztosítók közötti folyamatok Szerződő 1a. Bruttó biztosítási díj 2a. Bruttó kár 3a. Bruttó befektetési jövedelem Közvetlen biztosító 1b. Viszontbiztosítási díj 2b. Viszontbiztosítási kár 3b. Befektetési jövedelem Díjkiegészítés Viszontbiztosító Befektetési jövedelem Az 1. ábra a következő folyamatokat foglalja össze: 1. A szerződő a viszontbiztosítási résszel együtt fizeti meg a díjat a közvetlen biztosítónak (1a.), amely a bruttó díj HU 23 HU

25 viszontbiztosításra eső részét átengedi a viszontbiztosítónak (1b.). 2. A kárkifizetés elszámolása is hasonló módon történik, csak ellenkező irányban. A viszontbiztosító kifizeti a kártérítést a közvetlen biztosítónak (2b.). A közvetlen biztosító ehhez az összeghez hozzáadja az általa a szerződőnek fizetett kártérítést (2a.). 3. A technikai tartalékok befektetéséből mind a közvetlen biztosítónak, mind a viszontbiztosítónak tulajdonosi jövedelme származik. A viszontbiztosító átruházza a tulajdonosi jövedelem összegét a közvetlen biztosítóra (3b.), amely hozzáadja azt ahhoz a tulajdonosi jövedelemhez, amelyre ő tett szert, azután továbbadja azokat a szerződőnek (3a.) A szerződő és a közvetlen biztosító közötti valamennyi bruttó tranzakció magában foglalja a közvetlen biztosító és a viszontbiztosító között áramló megfelelő összegeket; emiatt az ábrán ezek a nyilak vastagabbak A közvetlen biztosítóshoz hasonlóan, például egy katasztrófát követően, a viszontbiztosítási kártérítések egy részét nem folyó transzferként, hanem tőketranszferként rögzítik A viszontbiztosító kibocsátásának egésze a viszontbiztosítási szerződéssel rendelkező közvetlen biztosító számára folyó termelőfelhasználásnak minősül. Mint már korábban említettük, számos viszontbiztosítási szerződés megkötése különböző nemzetgazdaságokhoz tartozó biztosítók között történik. Így ezekben az esetekben a kibocsátás értéke a viszontbiztosítást kötő biztosító számára importnak, a viszontbiztosító számára pedig exportnak minősül A viszontbiztosításhoz kapcsolódó tranzakciók elszámolása a neméletbiztosítás elszámolásához hasonló módon történik, azzal az eltéréssel, hogy egy viszontbiztosítási szerződés esetében a szerződő mindig egy másik biztosító A termelési és fogyasztási tranzakciók a következők: a) A kibocsátást (P.1) a viszontbiztosítók termelési számláján veszik figyelembe. A viszontbiztosítási szolgáltatásokat gyakran nem rezidens viszontbiztosítók nyújtják, és ilyen esetben azok elszámolása szolgáltatásimportként történik (P.72). b) Viszontbiztosító szolgáltatásának fogyasztója csak közvetlen biztosító vagy másik viszontbiztosító lehet. Ha a szerződő rezidensnek minősül, akkor a viszontbiztosítási szolgáltatás fogyasztását a szerződő egység folyó termelőfogyasztásaként (P.2) számolják el. Ha a szerződő nem rezidens, akkor a felhasználást szolgáltatásexportként (P.62) veszik figyelembe. HU 24 HU

26 16.82 A jövedelemelosztási tranzakciók a viszontbiztosítással kapcsolatban a szerződőknek járó, befektetésekből származó jövedelmekhez, a nettó viszontbiztosítási díjakhoz és a viszontbiztosítási kártérítésekhez kapcsolódnak: a) A viszontbiztosítók által a viszontbiztosítási technikai tartalékok befektetéséből származó jövedelem (D.441) a biztosítottakat illeti, amelyek közvetlen biztosítók vagy viszontbiztosítók lehetnek. Mind a viszontbiztosítók, mind a közvetlen biztosítók lehetnek rezidens vagy nem rezidens egységek. b) A nettó nemélet-viszontbiztosítási díjak (D.712) a szerződők által fizetendők, és a viszontbiztosítók kapott tételének minősülnek. Mind a díjat fizető, mind a díjat kapó egységek lehetnek rezidens vagy nem rezidens egységek. c) A nemélet-viszontbiztosítási kártérítések (D.722) a viszontbiztosítók által fizetendő és a szerződők által kapott tételnek minősülnek, amelyek egyaránt lehetnek rezidens vagy nem rezidens egységek. Mind a nettó biztosítási díjakat, mind a kártérítéseket a jövedelmek másodlagos elosztása számlán számolják el. d) A viszontbiztosítási technikai tartalékokat (AF.61) a pénzügyi mérlegben tartják nyilván. Ezeket a tartalékokat a viszontbiztosítók kötelezettségeként és a szerződők eszközeiként rögzítik; ez utóbbiak közvetlen biztosítók vagy viszontbiztosítók lehetnek A viszontbiztosítók által a biztosítónak mint viszontbiztosítási szerződőnek fizetendő jutalékokat úgy tekintik, mint a viszontbiztosítónak fizetendő biztosítási díjakat csökkentő tételeket. A viszontbiztosító által a közvetlen biztosítónak kifizetett nyereségmegosztást folyó transzferként veszik figyelembe. Noha a fizetendő járulékot és a nyereségmegosztást eltérő módon kell rögzíteni, mindkettő csökkenti a viszontbiztosító kibocsátását Ha a közvetlen biztosítási kártérítéseket nem folyó transzferként, hanem tőketranszferként kezelik, az ugyanazon gazdasági eseményhez tartozó viszontbiztosítási kártérítéseket egyéb tőketranszferként kell kezelni (D.99). A biztosítást kiegészítő tevékenységekhez kapcsolódó tranzakciók A kiegészítő biztosítási szolgáltatások kibocsátását a felszámított díjak vagy jutalékok alapján számoljuk el. A biztosítók és nyugdíjpénztárak szakmai szövetségének szerepét betöltő nonprofit intézmények kibocsátását a szövetség tagjai által befizetett tagdíjak alapján vesszük figyelembe.. Ezt a kibocsátást a szövetség tagjainál folyó termelőfelhasználásként kell elszámolni. HU 25 HU