GABY GUZEK - ELISABETH LANGE GOMBÁK A TESTÜNKBEN

Átírás

1 GABY GUZEK - ELISABETH LANGE GOMBÁK A TESTÜNKBEN Fordította Mente Éva Magyar Könyvklub Budapest 1999 ISBN x Előszó Az egyre tökéletesebb műtéti technikák, a genetikai állományba is betekintő pontosabb diagnosztikai lehetőségek és a finom laboratóriumi eljárások eredményeképp ma már az egy-két generációval korábban halálos kimenetelű betegségek is gyógyíthatók. Létezik azonban néhány olyan krónikus betegség, amellyel a modern medicina is nehezen tud megbirkózni. Az allergia, a pikkelysömör, a neurodermitis, a különböző bélbetegségek esetén az orvosok rendszerint tanácstalanok. Még rosszabb a helyzet, ha a beteg állandó fáradtságról, levertségről, koncentrációs zavarokról panaszkodik, mert könnyen a pszichiáternél köthet ki. Holott erre az esetek jó részében semmi ok sincs. Sajnos úgy tűnik, hogy a modern orvostudomány elhanyagolja az egyik igen-igen régi, a gombákkal foglalkozó diszciplínát, az orvosi mikológiát. A gombának nevezett apró élőlényeknek a szervezetet károsító hatását már 1835-ben felismerték. A baktériumokat és a vírusokat jóval később fedezték fel. Ma már köztudott, hogy valamennyi mikroorganizmus ártalmas lehet az emberi szervezetre. Jóllehet káros hatásmechanizmusukról hatalmas tudásanyagot halmoztak fel a kutatók, a gombák mint kórokozók valahogyan mégis feledésbe merültek. A gombás megbetegedések területén igen kevés orvos jártas. A szakemberek véleménye szerint Németországban évente mintegy ember hal meg gombás megbetegedés következtében. A gombák káros hatásával mégis csak a legsúlyosabb esetekkel találkozó orvosok foglalkoznak. Tapasztalataik szerint a legyengült ellenálló képességű betegeknél a gombás megbetegedés nehezen győzhető le. A bőrgyógyászok, a nyilvánvaló tünetek miatt, gyakrabban szembesülnek gombás eredetű bőrbetegségekkel. Széles körben igen lassan tudatosodik az a felismerés, hogy a gombák nemcsak különleges esetekben okozhatnak belgyógyászati panaszokat. Sok orvos úgy véli, "a gombák nem ártalmasak". Persze ez a vélemény igencsak megalapozatlan, hiszen a mikológia alig-alig szerepel az orvosképzésben. A mikológiai tananyag az egyetemi oktatásban elenyésző mennyiségű. Ráadásul az orvosok egy része azért nem foglalkozik szívesen a gombás betegségekkel, mert a területet a sarlatánok sajátították ki maguknak: zavaros tanaik aggodalmat és félelmet keltenek, számukra a dolog nem más, mint jól jövedelmező üzlet. Mindez azonban gátolja a tárgyilagos ismeretterjesztést. Mindenkinek tudnia kell, hogy az emberi szervezetre káros, élősködő gombáktól veszélytelen, hatékony módszerekkel könnyen megszabadulhatunk. I. rész AZ ISMERETLEN GOMBÁS BETEGSÉGEKRŐL Egyetlen ok, sokféle tünet A Kórokozó gomba nem ismerhető fel azonnal A beteg és az orvos egyaránt nehéz helyzetben van: mivel a gombás fertőzés igen sokféle formában jelenhet meg, nem diagnosztizálható olyan egyszerűen, mint mondjuk, a nátha. A következő, jellemző példák kiválóan szemléltetik, miféle hatásokat válthatnak ki a gombák a szervezetben. A legtipikusabb tünet - az általános betegségérzet Egy negyvenéves, korábban sportos nő állandóan fáradt, naponta tizenkét órát alszik. Már reggel, ébredés után halálosan fáradt. Munkahelyén is szenved: egyáltalán nem tud koncentrálni. Mintha csak ólomlábakon járna. Néha a legizgalmasabb feladat sem érdekli. Időnként úgy érzi, beteg, képtelen dolgozni. Az orvos a fenti tünetekkel nem tud mit kezdeni. Az asszony vérképe normális, a laboratóriumi értékek nem mutatnak eltérést. Mégis, az évek óta tartó fogyókúra és kalória-ellenőrzés ellenére folyamatosan hízik. Időnként úgy érzi, azonnal be kell kapnia egy kis kenyeret, kekszet vagy csokoládét. Ilyenkor halálosan éhes, karikák táncolnak a szeme előtt. Természetesen a szükségesnél sokkal több vajas kenyeret és csokoládét nassol. Kínzó éhsége a szokásos diétás trükkökkel - mondjuk, egy tál salátával vagy egy joghurttal - nem csillapítható. Hiszen ezeket mindig ki kell, egészítse valami édességgel... Egy ideje, minden különösebb ok nélkül, kéz- és térdízületi fájdalmak is gyötrik. Az orvos erre sem talál magyarázatot. Ezért az asszony természetgyógyászhoz fordul. A terapeuta veti fel először a gombás fertőzés lehetőségét. A vizsgálatok során kiderül, hogy a beteg bélfertőzésben szenved, amelyet a Candida albicans nevű fertőző élesztőgomba okoz. A gyógyszeres kezelés és az étrendváltoztatás hatására fájdalma már három nap múlva enyhül, kínzó éhség- és fáradtságérzete csökken. A következő tíz hónap során tíz kilót lead a testsúlyából. A fáradtság, az ízületi panaszok és a kínzó éhségérzet a belszervi gombás fertőzés jellemző tünetei. Mint a következő példából kitűnik, az apró paraziták egyéb jelenségeket is előidézhetnek a szervezetben. Hasonlóan tipikus: több betegség egyszerre Egy fiatal férfi erős szívtáji fájdalomról panaszkodik. Éjszakánként az az érzése, hogy a szíve kiugrik a helyéből. A szíve az alapos orvosi vizsgálat szerint egészséges. A diagnózis tehát: pszichoszomatikus szívbántalom. A férfinál egyidejűleg heves, fájdalmas puffadás és emésztési zavar is jelentkezik. Továbbá hamar kifullad, és folytonosan az az érzése, hogy meg van fázva, mert állandóan eldugul az orra és "tele van" a feje. Amikor végül prosztatagyulladást kap, az urológus a vizeletvizsgálat alapján megállapítja, hogy Candida albicans gombafertőzése van, amely az emésztőrendszerből indult. A béltraktus gombaellenes gyógyszeres kezelése és a diéta hatására nemcsak a prosztatagyulladás, hanem a többi tünet, a puffadás és a szívtáji fájdalom is megszűnik. Mi okozza a sok különböző tünetegyüttest A fenti példák kiválóan szemléltetik, hogy a gombás betegségek és a tünetek milyen rendkívül változatosak. Ugyanaz a csíra szervezetenként más és más hatást válthat ki. A tünetek változatosságát az okozza, hogy minden szervezet másképp válaszol a gombás fertőzésre. Ahol az immunrendszer gátat vet a gombák szaporodásának, ott a szervezetnek a gombák ízületi panaszokat okozó anyagcseretermékeitől kell megszabadulnia. Ahol a gombák túlságosan igénybe veszik és legyengítik az immunrendszert, ott jelentkezhet a folytonos meghűlés vagy az állandó betegségérzet.

2 Figyelem! A gombák okozta tünetek egy része még nem tisztázott. A gombaellenes terápia ezeket a rejtélyes tüneteket is elmulasztja. A gombás fertőzések változatos tünetei és az ismeretek hiányossága a szakembereket is félrevezetheti. Mégse kövessük el azt a hibát, hogy magunk állítunk fel esetleg téves diagnózist, és tüneteinket vélt gombás megbetegedésnek tulajdonítjuk. Látszólag nehezen magyarázható panaszaink, fájdalmaink esetén feltétlenül forduljunk orvoshoz, hogy kiderüljön: nem valamilyen más betegség áll-e a háttérben. Ha nincs egyéb elváltozás, érdemes felvetni a gombás megbetegedés gyanúját. Akkor is feltétlenül forduljunk orvoshoz, ha szilárd meggyőződésünk, hogy panaszainkat gomba okozza. A gomba - barátunk és ellenségünk A kórokozó gomba a hasznos élesztőgomba közeli rokona A gombákat mindenki ismeri, hiszen nagy részük nem a szervezetben rejtőzködik. A pék az élesztőgombát, a sörfőzde a sörélesztőt hasznosítja. A nemes penészgomba nélkülözhetetlen a sajtgyártásban a Camembert, a Brie vagy a Roquefort előállítása során. A sokféle étkezési gomba az ínyencek kedvelt eledele. E kedves, jóindulatú gombák rosszindulatú rokonai azonban az ember ádáz ellenségei. A gombák közös tulajdonságai Rendszertanilag a kórokozó parazita gomba és a légyölő galóca is növény. A gombák legközelebbi rokonai az algák. Mivel a gombák a növényektől eltérően nem tagolódnak gyökérre, szárra, levélre és virágra, a biológusok "a gombák birodalmáról" szoktak beszélni. A gombák nagy részét gombaszövedék, a micélium alkotja. Egyes fajoknál a micéliumból termőtest alakul. Ilyen a kedvelt sampinyon, a laska és a vargányagomba. A gombák tábora azonban nagyrészt szabad szemmel láthatatlan, mégis hatalmas. Ki hinné, hogy a világ legnagyobb élőlénye - egy gomba? A 600 km 2 kiterjedésű gombafonalat amerikai kutatók találták a talajban. A láthatatlan gombafonalak az emberi sejteket, például bőrünket is beszőhetik. A gombák első megközelítésre rendkívül titokzatosnak tűnnek. Pedig valójában igen hasznos élőlények. Olyanok, mint valamiféle újrahasznosító üzem: az energiát nem a napfényből vagy a levegőből, hanem más organizmusokból nyerik, rendszerint elhalt növényi vagy állati maradványokból táplálkoznak. A maradványokat tökéletesen hasznosítják. Az általuk hátrahagyott ásványi anyagokat vagy a vizet viszont a többi élőlény veheti fel. A gombák tehát a földi tápláléklánc nélkülözhetetlen részét képezik. A gombák nem ínyencek, nem is válogatósak. Így mindenütt megélnek: csak úgy hemzsegnek a talajban, a levegőben, a vízben, az élelmiszerekben, a lakásban - sőt magukban az élőlényekben is! A gombákat akkor tekintjük károsnak, ha mint paraziták károsítják a gazdaszervezetet. Bizonyos gombák kórokozók A szakemberek szerint az emberi szervezetben legalább százféle parazita gomba található. Egy gomba akkor káros, ha hosszú időn át élősködik szervezetünkben. Az ilyen gomba kórokozó, vagy szaknyelven: patogén. Ha a gombák hosszú távon meg akarnak telepedni bizonyos testrészekben, például egyik kedvenc tartózkodási helyükön, a bélben, a gazdaszervezet sejtjeihez tapadnak. A patogén gombák speciális kémiai anyagok segítségével, mintegy a sejtfalra "akaszkodva" tapadnak a hámsejtekhez. Ha a gomba megköt, nagyon erősen tapad. A lábról például erős mechanikus dörzsöléssel sem távolítható el tökéletesen. Egyes gombák vegyi anyagaik segítségével feloldják a sejtfalat, és behatolnak a sejtekbe. Ez történik a bélben is, ha a gomba nem kap elég táplálékot. Tápanyag után kutatva átfúrja a bélfalat, és eljut a véredényekig. Majd az érbe is behatol, és a vércukorból táplálkozik. A szervezet saját védekezőrendszere azonban akadályt gördít a gombák megtelepedésének útjába. Bizonyos kórokozó gombák ezért éppen ebből az irányból támadnak: a bélhám védekezését biztosító A típusú immunglobulinok (IgA) lebontásával sikeresen gátolják a hámfelület védekezőrendszerét. A kórokozó élesztőgombák minden eszközt bevetnek, hogy kijátsszák az immunrendszer éberségét. Álcázzák magukat, hogy az immunrendszer ne idegen anyagként, hanem a test saját anyagaként azonosítsa őket, tehát ne védekezzen ellenük. A testi sejtek felépítését utánozva be is tudják "csapni" az immunrendszert. A nem kívánatos betolakodókkal szemben a szervezet egész sor további eszközt állít hadrendbe. Ám a kórokozó gombák gyakran ezeket is legyűrik. A gyomor-bél traktusban, ahol a savas gyomornedv normálisan elpusztítja a mikroorganizmusokat, vagy egyszerűen meggátolja a szaporodásukat, az ártalmatlan sütő-, illetve sörélesztő elpusztul. A kórokozó élesztőgombák azonban a különlegesen savas közegben is remekül érzik magukat, és akadálytalanul szaporodnak. A patogén gombákról A világ minden táján élnek kórokozó gombák. Egyes trópusi fajok nehezen kezelhető, életveszélyes betegségeket idézhetnek elő. Ezektől nálunk, a higiénés viszonyoknak köszönhetően, szerencsére nem kell tartani. A mi cukros, ballasztszegény táplálkozásunk éppenséggel a bélgombáknak teremt paradicsomi életfeltételeket. A mikrobiológusok az áttekinthetőség kedvéért három csoportra osztják a gombákat. Ezek: az élesztőgombák, a penészgombák és az úgynevezett dermatophytonok. Mindhárom csoport tagjai károsíthatják az emberi szervezetet. Élesztőgombák A legtöbb betegséget az élesztőgombák okozzák. Nem minden gomba tartozik ebbe a csoportba, de minden élesztő - gomba. Az élesztő neve a mikrobiológiában: Candida. A fertőzések nagy részét a Candida albicans, a "fehér élesztő" okozza. A Candida elnevezés az orvosi gyakorlatban rendszerint a Candida albicansra vonatkozik, jóllehet ezen kívül még számos patogén Candida-faj létezik, amely mind speciális kezelést igényel. A Candida krusei és a Candida glabrata ugyanis ellenállóbbak a jelenleg használatos gombaellenes gyógyszerekkel szemben, kiirtásuk nehezebb. A kezelés időtartama ezért a gomba fajtájától is függ. A szintén patogén Candida tropicalis a Candida glabratához és a Candida krusezhez hasonlóan igen széles körben terjed és fertőz. A fentieken kívül számos ritkábban előforduló faj is ismeretes. Penészgombák A sajtgyártásban alkalmazott ártalmatlan nemespenész mellett számos kórokozó penészgombafaj is létezik. Ilyen például a nedves falakon tenyésző, jellegzetes fekete foltot képező Aspergillus niger, a "feketepenész". Nagy mennyiségű szaporító spórája rossz körülmények között is évekig életképes. Ha levegőből a belégzés során nagy mennyiségű spóra kerül a tüdőbe, súlyos betegséget okoz. Jól ismert példa az ún. "fáraó átka" ben, Tutanhamon fáraó sírjának feltárásakor a piramisba behatoló 22 személy - köztük Lord Carnavon is - mind ugyanannak a titokzatos tüdőbetegségnek a következtében halt meg. Ma már tudjuk, hogy a sírkamra felnyitásakor az ott burjánzó penészgomba spóráit

3 belélegezve valamennyien gombás tüdőfertőzést kaptak. Mindez azonban valószínűleg nem csupán a véletlen műve. A kutatások tanúsága szerint az ókori egyiptomiak tudatosan vegyi fegyverként alkalmazták a penészgombát: így kívánták elpusztítani az illetéktelen behatolót. A sírkamrákban ugyanis találtak feltehetően a penészgomba szaporítására szolgáló edényeket. Az Aspergillus niger mellett életveszélyes tüdőbetegséget okozhat az Aspergillus fumigatus nevű penészgomba is. A tüdő-aspergillosis elsősorban az élelmiszeriparban, a sajterjesztőkben, a sütödékben, a malmokban és a sörfőzdékben dolgozókat fenyegeti, de a kertészek, mezőgazdasági munkások és a faipari dolgozók között is gyakori. Dermatophytonok A patogén gombák utolsó csoportja, az úgynevezett dermatophytonok, elsősorban az emberi bőrön, valamint a kéz és a láb körmén élősködnek. Egyes fajták csak bőrpírt idéznek elő, mások súlyos, fájdalmas bőrbántalmakat okoznak. Korábban úgy gondolták, hogy a dermatophytonok csak az elhalt hámsejtekből (korpa) táplálkoznak, valójában azonban sajnos az ép bőrfelületet is bevonják fonalaikkal, és a bőrt károsítva az élő sejtekből is táplálkoznak. A dolog elég rémisztő; vigasztalásul csak annyit, hogy a dermatophytonok okozta gombafertőzés kellemetlen ugyan, de nem életveszélyes. Fertőzésforrások A gombákkal szemben sehol sem lehetünk biztonságban. Egy azonban bizonyos: a gomba mindig szerzett betegség, és sajnos könnyen megkaphatjuk. Sok lakásban ugyanis úgy hemzsegnek a penészgombaspórák a levegőben, akár az erdőben vagy a mezőn. A fenyegetettség mindig a spórakoncentráció mértékétől függ. A bioszemét veszélye A penészgomba-fertőzés tipikus, mindennapos forrása a bioszemét. A meleg, ritkán ürített szeméttárolóban felhalmozódó ételmaradék ideális táptalaj a penészgomba számára. A fedél felnyitásakor keletkező légörvényből nagy mennyiségű, főként Aspergillus fumigatus spórát lélegezhetünk be. Az asztmás és a bronchitiszes betegek különösen veszélyeztetettek. Ők lehetőleg kerüljék a bioszemetet, mert az orvosok szerint a beteg tüdőben könnyebben megtelepedhetnek a spórák. Hiszen még az egészséges tüdő is nehezen tud ellenállni a folyamatos spórakórokozó-bombázásnak. A rothadó szemetet soha ne tartsuk egy napnál tovább a lakásban! Az állatok - gombahordozók! A penészektől és a dermatophytonoktól eltérően az élesztők mindig valamilyen más élőlényre vannak utalva, önmagukban életképtelenek. Viszont egyáltalán nem válogatósak. A gombafertőzést főként az állatok terjesztik, róluk kerül át az emberre. A Candida-fertőzés forrása lehet kutya, macska, ló, sertés, baromfi, sőt hal is. A dermatophyton-fertőzés szinte valamennyi háziállatról átterjedhet az emberre. Gyakori az akaratlan pingpongeffektus. A gombákat a rovarok is terjeszthetik. Ha fertőzött állati vagy emberi bőrfelülettel érintkeznek, és a gomba megtapad a páncéljukon, azt átvihetik az ép emberi vagy állati szervezetre. Emberről emberre A fertőzés természetesen emberről emberre is terjedhet. Egy csók is elég, a szájon át az egész emésztőrendszer fertőződhet. A nemi aktus során a partnerek kölcsönösen fertőzhetik egymást. Visszatérő hüvelygombásodás esetén ezért a partner is kezelendő, abban az esetben is, ha tünetmentes. Ha a gombás fertőzés makacsul visszatér, arra is gondolni kell, hogy esetleg a partner a fertőzött. Testünk a gombák paradicsoma A gombák elsősorban a meleget és a nedvességet kedvelik, és hálásak, ha rendszeresen táplálékhoz jutnak. Az emberi szervezet optimális környezet a gombák számára, hiszen itt mindez szerencsésen együtt van. A gombák kedvenc tartózkodási helye fajonként különböző. A béltraktus A káros gombáknak nem létfeltétele az oxigén. A béltraktus tökéletesen megfelelő hát a számukra. Az elapadhatatlan táplálékfolyam olyan a számukra, mint valamiféle önkiszolgáló étterem. Optimális feltételek között a kórokozó élesztőgombák száma a bélben 20 perc alatt megduplázódhat. A gomba előbb építi be a táplálékot, mint maga az ember: nemcsak a cukrot, a könnyen emészthető szénhidrátokat, hanem például a gombasejt felépítéséhez szükséges fontos ásványi anyagot, a kalciumot is. Az ember, mint kényszerű vendéglátó, kénytelen beérni a maradékkal. Az egyenetlen bélfelszín kiváló búvóhelyeket nyújt a kórokozó élesztők számára. A gombák szívesen tartózkodnak a bélbolyhok között. Sőt fészket is raknak itt. Később azután akár az egész szervezetet meghódíthatják. A bélnyálkahártya kis repedésein keresztül a gombasejtek behatolnak a belek véredényeibe, majd innen a véráram útján szétszóródnak az egész szervezetben. A patogén élesztők előszeretettel tartózkodnak a vékonybélben. Enzimek segítségével tapadnak a bél falához. A szaporodó gomba fonalai algaszerűen úsznak a táplálékban. A túlburjánzó élesztő a vastagbelet, illetve a végbelet is elérheti. A húgyutak A szervezet saját védekezőrendszere normális esetben elpusztítja a gombát, meggátolja terjedését. Ha a védelem nem működik, vagy már túl sok gombasejt hatolt be a szervezetbe, egyesek kontrollálatlanul megtelepedhetnek bizonyos szervekben, például a hólyagban, illetve a vesében. Ez a vizeletből is kimutatható. További veszélyeztetett szervek: a szem, a nemi szervek, valamint a tüdő. A bőr, a haj és a köröm Az élesztőgomba a bőrön és a kéz, valamint a láb körmén is megél. Patogén élesztőt elsősorban az idős emberek bőrén mutattak ki. A felső bőrrétegekből és a szarulemezkékből táplálkozó gomba roncsolja a bőrt. A dermatophytonok törzshelye a bőr, a köröm, valamint a hajhagymák. Mivel 37 C-nál hűvösebb hőmérsékletet igényelnek, elsősorban kívülről támadják meg a gazdaszervezetet. A meleget kedvelő fajok a bőr alatt és a nyirokcsomókban is jól érzik magukat. A bőrmikózisok mintegy 80%-át dermatophytonok okozzák. A légutak A penészgombák nemcsak a joghurtot, a gyümölcsöt és a kenyeret, hanem az embert is megtámadhatják. Mivel ezeknek a gombáknak életfeltétele az oxigén, főként a légutakban telepszenek meg. A gombafonalakkal befont hörgőcskék asztmás tüneteket produkálnak. Ismét a szervezet védekezőrendszere lép működésbe: a gomba okozta nyálkahártya-izgalom erős köhögést vált ki: a köhögés során kiáramló levegő kisodorhatja a gombát a légutakból. Ha a védekezőrendszer valamilyen okból - például krónikus légzőszervi megbetegedés miatt - károsodott, a gomba tartósan megtelepedhet. Tudnunk kell, hogy az élesztők, a dermatophytonok és a penészek telephely tekintetében cseppet sem válogatósak. A véráram útján az egész szervezetben szétszóródhatnak, de terjedhetnek érintkezés útján is. A gombás megbetegedés általában nem áll meg egyetlen testrésznél vagy szervnél, hanem gyorsan továbbterjed a szervezetben. Ezért

4 például a húgyhólyag fertőzése esetén a vizsgálatnak és a kezelésnek más szervekre is ki kell terjednie, hogy a gombák elterjedését megfékezzük. A hólyagra korlátozódó kezelés eredménye ideiglenes lenne. Mindez a bőr és a köröm fertőzése esetén is érvényes. A gombás betegség hosszadalmas A gombák elszántan védik telephelyüket A gombák többféleképpen is károsítják a szervezetet. A béltartalomból sok fontos tápanyagot vonnak el a gazdától. Hogy kényelmes telephelyüket biztosítsák, káros anyagcseretermékeikkel gyengítik immunrendszerünket. Mindez hosszú távon rendkívül kedvező a többi kórokozó, például a vírusok és a baktériumok számára. A parazitizmus A gombák tartós jelenléte nyomokat hagy maga után. A patogén gombák súlyos károsodásokat okozhatnak a gazdaszervezetben. A paraziták ritkán hordoznak halálos veszélyt, hiszen nem érdekük. Minél tovább szeretnék élvezni gazdájuk kényszerű vendéglátását. Éppen a szervezet számára is fontos anyagokat hasznosítják, de mivel stratégiailag kedvező telephelyeket választanak a táplálékszerzéshez, jelenlétük tartós, nehéz megszabadulni tőlük. A mikotoxinok A gombák káros anyagcseretermékei még a létfontosságú tápanyagok elvonásánál is nagyobb veszélyt jelentenek a szervezet számára. A patogén gombák sok káros anyagcsereterméket hagynak maguk után. Ezek rendeltetése voltaképpen a nemkívánatos konkurencia, például a baktériumok távol tartása, valamint a gazdaszervezet immunrendszerének legyengítése, a támadások elhárítása. A gombák anyagcseretermékei erős mérgek, úgynevezett mikotoxinok, szó szerinti fordításban "gombamérgek". A legismertebb mikotoxint, az alkoholt az élesztőgombák termelik a szénhidrátok erjesztése során. Tudjuk, hogy az alkohol nemcsak a bor- és sörivóknak való, hanem a sebfertőtlenítéshez is nélkülözhetetlen, mert pusztítja a baktériumokat és a vírusokat. A gombák az alkoholnak pontosan ezt a hatását használják ki a konkurencia legyőzése és telephelyük biztosítása érdekében. A galócákkal ellentétben a mikrogombák csak optimális életfeltételek között termelnek mérget. A toxin előállítása energiaigényes, energia pedig csak akkor jut rá, ha a táplálék mennyisége elegendő és a telephely hőfoka is megfelelő. Jelenleg a penészgombák által termelt, jól ismert aflatoxin a legveszélyesebb mikotoxin. Az aflatoxin már kis mennyiségben is súlyos májkárosodást okoz. A különböző gombafajok mintegy 400 különféle, eltérő hatású és ismertségű egyéb toxint termelnek. A mikotoxinok hatása Sok kutató nehezményezi, hogy a mikotoxinok hosszú távú hatása alig ismert. A legtöbb toxin ugyanis nem azonnal fejti ki hatását, hanem észrevétlenül, lappangva. A mérgek hosszú időn keresztül felhalmozódnak, de a betegség esetleg csak évtizedek múlva jelenik meg. A mikromennyiségű mikotoxinok kutatása igen drága műszereket, pontos metodikát igényel. A mikotoxinok késői hatásainak vizsgálata szintén költséges. Az éveken, sőt évtizedeken át tartó vizsgálatok, illetve állatkísérletek költségeit kevés laboratórium tudja fedezni. A mikotoxinok rendszerint az élelmiszerekben is észrevehetetlenek. Még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülünk, ha a mikotoxint az emberi testben élősködő gomba hozza létre. Bár a patogén élesztőgomba által termelt canditoxin nevű méreg csak olyan nagy mennyiségben okoz azonnali tünetet, amekkora egyszerre nem is lehet jelen a szervezetben, hosszú távon gátolja a szervezet gombaellenes védekező mechanizmusait. A japán kutatók vizsgálatai szerint a canditoxin gátolja a T limfocita nevű immunsejtek termelését, ezáltal gyengíti a gombaellenes immunválaszt. Ha a védekezőrendszer megbénul, a gomba háborítatlanul szaporodhat. Így azonban szervezetünk a többi nem kívánatos betolakodó kórokozó, például a vírusok és a baktériumok számára is könnyű préda. A tudósok feltételezése szerint az immunrendszert felborító gombák szerepet játszhatnak az allergia kialakulásában is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gombaellenes kiegészítő kezelés az allergiás és a neurodermitis jellegű megbetegedések esetén is jó hatású. A mikotoxinok A mikotoxinok a gombák mérgező anyagcseretermékei. A gombák igen gyorsan adják le ezeket az önmagukra is veszélyes anyagokat. A legveszélyesebb toxintermelők a penészek. A mikotoxinok kémiai felépítése és hatásmechanizmusa egyaránt eltérő, hatásuk az enyhe bőringertől egészen a daganatos elváltozásig terjed. Szerkezetük rendkívül stabil: a meleget 160 C-ig tűrik, ellenállóak a savval szemben, sőt néha még a főzés hatására sem pusztulnak el. A mikotoxinok veszélyeit az állatorvosok már igen jól ismerik. A mikotoxinnal fertőzött takarmányok hatalmas károkat okozhatnak az állattenyésztők számára. Angliában 1960-ban például pulyka pusztult el aflatoxinmérgezés következtében. Az eset a humánmedicina figyelmét is ráirányította a veszélyes kórokozókra. A gombás betegségek felismerése A gombás betegség rendívül sokrétűen nyilvánulhat meg A gombás betegségeket nemigen lehet csupán a tünetek alapján biztonsággal diagnosztizálni. A szakemberek néhány tipikus tünet alapján azonnal a parazitákra gyanakszanak. A tünetek sokrétűsége első látásra valóban zavaró, léteznek azonban olyan útmutató összefüggések, amelynek nyomán elindulhatunk. Egyes tünetek tudományos magyarázata már ismert, másokét még nem sikerült megtalálni. Fájdalmas puffadás A bél gombás fertőzöttségének egyik legismertebb jele a has puffadása. Egy szelet torta, csokoládé vagy egy adag spagetti elfogyasztása után a has elődomborodik és fájdalmasan felpuffad. A has puffadásakor olyasféle folyamat játszódik le, mint a tészta kelesztésekor. A kenyértésztát ártalmatlan lazító sütőélesztővel futtatjuk fel. A gomba megerjeszti a szénhidrátokat a tésztában. Erjedés közben gáz keletkezik. Az emberi bélben ugyanez történik. A 37 C-os, ideális hőmérsékleten a gombák itt is a cukorból és a szénhidrátokból táplálkoznak, és közben gázt termelnek. Ettől a has annyira felpuffadhat, hogy szinte szétfeszül. Nehéz légzés, szívpanaszok A gázzal telt bél felnyomhatja a rekeszizmot. A mellkas térfogata beszűkül, a szív és a tüdő számára kevés a hely. A beteg ezért már egy-két lépcsőfok után is kapkodja a levegőt. A rekeszizom és a tüdő nyomása szívpanaszokat - ritmuszavarokat, sőt fájdalmat - is okozhat. Fájdalmas viszketés a végbéltájon A gombás betegek nem szívesen szólnak a végbelük táján észlelt piros, viszkető, gyakran nedvedző kiütésekről. Székelés után a bőr ég és fáj. A szaknyelven anális ekcémának nevezett tünet a bélgombák elszaporodására utal.

5 Erről a tünetről általában még az orvos előtt is csak vonakodva beszélnek a betegek, nehogy azt higgyék róluk, hogy nem tisztálkodnak rendesen. Kellemetlen bőrjelenségek A bélgombák könnyűszerrel ide-oda vándorolnak az emésztőrendszer teljes hosszában. A szájban fehér lepedéket képeznek a nyelven és az ínyen. A lepedék erős gargarizálással és dörzsöléssel sem távolítható el tökéletesen. A gombák az emésztőrendszeren kívül is megtelepedhetnek. A bőr felszínén például viszkető, hámló foltokat okoznak. Kínzó éhségérzet, túlsúly Mivel a gombák elsősorban cukorral és egyéb szénhidrátokkal táplálkoznak, a gombás betegek étrendje is eszerint alakul: csokoládét, süteményt, kenyeret kívánnak. Ha a gombák nem kapják meg kedvenc eledelüket - követelik: a beteg ilyenkor szinte elájul az éhségtől. Vércukorszintje leesik, a cukorhiány izomremegést, szemkáprázást vált ki. Ha ilyenkor az orvos cukorbetegségre gyanakszik, a vizsgálat eredménye rendszerint negatív. A beteg pedig folytonos cukorhiányban szenved. A bélgombás betegeknél végzett mérések erőteljes vércukorszint-ingadozást mutattak. Ezért produkálnak a gombás betegek a cukorbetegekhez hasonló tüneteket. Mivel a gombák a bélbe jutó szénhidrátok nagy részét felhasználják, a szervezet számára nem jut elegendő tápanyag. A szervezet a cukorhiányra energiapótlást, táplálékot igényel. Egyes tudósok feltételezése szerint a gombák egy másik "trükkel" közvetlenül beleavatkoznak az anyagcserébe. "Hírvivő", messenger anyagok segítségével folytonosan bejelentik cukorigényüket, és ily módon éhségérzetet váltanak ki. Így azután a gombás betegek rendszerint túl sokat esznek, mivel a cukorhiány állandó éhségérzetet kelt. Hatalmas kalóriamennyiséget halmoznak fel, és mivel a gombák nem emésztenek fel mindent, általában túlsúlyosak is lesznek. A zsírpárnák a fogyókúra hatására sem tűnnek el. A gombaellenes kezelés hatására ezek a betegek gyakran fogyókúra és éhezés nélkül is lefogynak. Emésztési zavarok A bélgombák saját kényelmük érdekében ravasz módon távol tartják a konkurenciát, ami újabb súlyos problémákat idéz elő. Mivel a természetes bélflórához tartozó baktériumokat is elüldözik, sok betegnél krónikus szorulás, másoknál pedig, éppen ellenkezőleg, állandó hasmenés alakul ki. Szorulás esetén óvatosan kell bánni a hashajtóval, hiszen a gyógyszer a gombákat nem háborítja, viszont könnyen kipusztíthatja a hasznos baktériumokat. A hashajtó ráadásul a bél ellenálló képességét is csökkenti. A bél ellenállása gyengül a kórokozókkal - tehát a gombákkal szemben is. Az így szaporodó bélgombák az emésztőrendszerből könnyen átterjedhetnek a húgyutakra vagy akár más szervekre is. Májkárosodás Az élesztőgomba-fertőzés másik klasszikus tünete az alkoholistákhoz vagy a hepatitises betegekhez hasonló értékeket mutató májfunkció. Ha a vizsgálat mégsem jelez hepatitist, az orvos értelemszerűen arra következtethet, hogy a májkárosodás alkoholos eredetű, hiába bizonygatja a beteg az ellenkezőjét. Eközben mindkettejüknek igaza lehet. Lehet, hogy a beteg egy cseppet sem ivott, véralkoholszintje mégis magas, mája károsodott. A sör-, illetve borkedvelők jól tudják, hogy az élesztők nemcsak gázt, hanem alkoholt is termelnek. A gombák a bélben is alkoholt állítanak elő a cukorból. Az alkohol innen a véráramba kerül. A gombák által termelt értéktelen alkohol májkárosító hatása igen nagy. Krónikus hüvely- és hólyaggyulladás A gombák a bélből szerteszét vándorolhatnak a szervezetben. Más szerveinkben megtelepedve további súlyos problémákat idézhetnek elő. A folytonosan visszatérő, hosszadalmas hüvelygombásodás is származhat a bélből. Ha ilyenkor csak a hüvelygombát kezeljük, a terápia hosszú távon eredménytelen lesz. Mosakodás közben a bélből ismét gombák kerülhetnek a hüvelybe, és máris kialakul az újabb fertőzés. A bélgomba a hólyagra és a húgyutakra is átterjedhet. Nőknél a szervek közelsége miatt fokozott a fertőzésveszély. A gombásodás gyorsan átterjedhet a bélből a hüvelybe, majd onnan a hólyagba. A gombás hólyaghurut ugyanolyan panaszokat okoz, mint a bakteriális eredetű. Fő tünetei a vizelési fájdalom és a fájdalmas égető érzés. Ha a fertőzést baktérium okozza, akkor az a vizeletből kimutatható, és a betegség speciális gyógyszeres - antibiotikus - kezeléssel gyógyítható. Ha a hólyaghurutot gomba okozza, az antibiotikum nem segít. Ellenkezőleg: az antibiotikum éppen a gomba konkurens baktériumait pusztítja el, javítja a gomba életfeltételeit, és növeli a fertőzés lehetőségét! Ízületi és izomfájdalmak A gombás betegek gyakran panaszkodnak ízületi és izomfájdalmakra. Éles fájdalmat éreznek az ujjak, a térd, a váll és a könyök ízületeiben, illetve a nyak- és hátizomzatban. Az ilyen betegeket rendszerint reumásnak vagy köszvényesnek vélik. Az alkalmazott terápia természetesen nem használ a gomba ellen. A tünet eredete ma még nem tökéletesen tisztázott, de valószínű, hogy a szervezetnek a gombák anyagcseretermékeire adott válaszáról van szó. Tompa fáradtságérzet, koncentrációs zavarok A szervezet elszánt küzdelmet folytat a gombákkal szemben, de sajnos legtöbbször alulmarad. Erre utal a gombás betegségek következő jellemző tünete: az állandó tompa fáradtságérzet és a koncentrációs zavarok. A paraziták leküzdése súlyos tehertételt jelent a szervezet számára - másra ezért már nem jut energiája. Immunrendszerünk állapotától függően a gombás betegség tünetei hol erősebbek, hol gyengébbek. A körülírhatatlan, bizonytalan tünetekkel a beteg nem mer orvoshoz fordulni. Attól fél, hogy a tüneteket az orvos kedélyhullámzásnak vagy pszichés zavarnak minősíti. Szexuális zavarok Pszichés problémára gyanakodhat az is, akinek libidója csökken, holott szexuális élete korábban normális volt. Ki gondolná, hogy a szexuális zavart gomba okozza? A gomba okozta általános tompa fáradtságérzet a szexualitás területére is kihathat. Másrészt a gombásan fertőzött nemi szervek fájdalmassá tehetik az aktust. Egyes adatok szerint a gombák még alattomosabban is alááshatják szexuális életünket: olyan hormonokat és hormonszerű anyagokat termelnek, amelyek megzavarhatják az ember hormonháztartását, és kiolthatják a szexuális vágyat. A gombás fertőzés szélsőséges esetben impotenciát, illetve meddőséget is okozhat. Ilyenkor a gombaellenes kezelés után a korábban meddő asszony teherbe eshet. Bőr- és hajzsírosodás A gombás betegek bőrpanaszai, kiütései, hajzsírosodása valószínűleg szintén hormonális okokra vezethetők vissza. Ha sikerül megszabadulni a gombáktól, a hormonháztartás is helyreáll. A bőr visszanyeri frissességét, a haj régi csillogását. Bizonyos hormonok kedveznek a gombák szaporodásának. A nők esetében például a fogamzásgátló tabletta kifejezetten gombabetegségre hajlamosító tényező. Tudnunk kell, hogy a bélgombák okozta tünetek nem egyértelműek. A betegség egyénenként más lefolyású lehet, egyrészt mivel a panaszokat különféle gombák okozzák, másrészt mivel a fertőzésre minden szervezet másképp válaszol. Immunrendszerünk általános állapotunktól függően képes megbirkózni a gombák káros anyagcseretermékeivel.

6 A mellékelt tünetlista segítségével a gombás fertőzések mégis viszonylag jól behatárolhatók. Biztos diagnózis önállóan azonban nem állítható fel. Ha olyan súlyos panaszai vannak, mint például az emésztési vagy az egyensúlyi zavarok, feltétlenül forduljon orvoshoz. A diagnózis felállításához a tünetlista önmagában nem elegendő. Az orvos segítségével a lehetséges egyéb okokat is mérlegelni kell. Tünetlista: a gombás betegségek tünetei Ha egy ideje ismételten észleli valamelyik alábbi tünetet, vagy esetleg egyszerre többet is, feltétlenül forduljon orvoshoz. Gombaellenes terápia csak szakorvosi diagnózis alapján végezhető! Gombás megbetegedésre utalhatnak a következő tünetek: - Puffadás, szorulás, hasmenés - Viszkető, vörös, néha nedvedző kiütés a végbélnyílásnál - Gyomorfájás, szájszag - Fáradtságérzet, levertség, koncentrációs zavarok - Feledékenység, rossz hangulat - Kínzó éhségérzet, túlzott édesség-, szénhidrát-, illetve gyümölcsfogyasztás - Izomremegéssel járó éhségérzet - Szemkáprázás - Fogyókúrás diéta ellenére jelentkező makacs túlsúly - Nehézlégzés, náthaszerű orrdugulás, fülgyulladás - Izomfájdalmak, merev nyak - Ízületi fájdalmak, az ízületek dagadása - Bőrszennyeződések, bőrpír, kiütések, száraz bőr, csapzott, zsíros haj - Kellemetlen testszag, kéz- és lábszag - Hüvelyi gombafertőzés, erős fájdalommal kísért menstruáció - Hólyaghurut - Prosztatagyulladás - Szexuális zavarok A gombás betegségek rizikófaktorai Hajlamosító tényezők A patogén gombákkal szemben sehol sem lehetünk biztonságban. Szerencsére azonban nem mindenkinél telepszenek meg. Egyesek viszont különösen fogékonyak a parazitafertőzésre. Bizonyos betegségek és gyógyszerek, illetve a helytelen életmód és a nem megfelelő táplálkozási szokások hajlamosítanak a megbetegedésre. Antibiotikumok Az egészséges bélflórában a gombák nem tudnak megtelepedni. A bélben élő mintegy 500-féle baktérium szolgálja az ember védelmét. Ha bakteriális fertőzés, például mandulagyulladás miatt antibiotikumot kell szednünk, sajnos a bélflóra jóindulatú baktériumai is kipusztulnak. Szabad az út a patogén gombák számára. Ha a gombának sikerül megtapadni a bélfalon, többé nem hajlandó átadni a helyét. Az antibiotikus kezelés után visszatérő hasznos baktériumoknak sem. Ha a gomba ilyenkor elegendő táplálékot kap, korlátlanul szaporodik, és gyorsan terjed a bélben. Táplálkozás Az átlagos nyugat-európai táplálkozás kedvez a gombáknak. A normál étrendben szereplő ételek nagy részét a paraziták is szeretik. Kedvencük: a cukor és a rostmentes tápanyagok. Az energiahordozó cukor a patogén gombák elsődleges tápláléka. Az édes ételek és italok hatására a gombák hihetetlen mértékű növekedésnek indulnak. A helyes táplálkozáshoz nyújt hasznos tanácsokat könyvünk második része. A gombák nemcsak a terített asztalnak örülnek, szeretik, ha kényszerű gazdájuk más úton-módon is kényezteti őket. Antibiotikumok: jótékony mérgek. Az antibiotikumok a baktériumok elpusztítására szolgáló mérgek. Anyagukat az ipar érdekes módon néha éppen gombák anyagcseretermékeiből nyeri. A mikroorganizmusok fegyverként használják az antibiotikumokat a túlélésért folytatott harcban. Mint neve is jelzi: "az élet ellen irányuló". Ezek a hatékony kémiai fegyverek elpusztítják a nem kívánatos mikrobákat, vagy rontják életfeltételeiket. Egyesek mérgek, mások például a konkurens élőlény légzését gátolják. A gombás betegségek utóbbi időben tapasztalható gyors terjedéséért javarészt az antibiotikumok felelősek. Pedig alapvetően jótékony, nélkülözhetetlen gyógyszerek. Nélkülük évente milliók halnának meg olyan fertőzések következtében, amelyek - hála az antibiotikumoknak - ma már nem életveszélyesek. Fogamzásgátlók Nemcsak a cukor, hanem egyes hormonok is kedveznek a gombák fejlődésének, mindenekelőtt a női hormon, az ösztrogén. Még nem tisztázott, hogy a gombák az ösztrogént eredeti formájában használják-e fel a növekedéshez, vagy átépítve, a szaporodáshoz. A kutatók azonban valamennyien egyetértenek abban, hogy az ösztrogéntartalmú fogamzásgátló hajlamosít a gombás fertőzésre. A terhesség alatt az ösztrogénszint magas. Ezért a terhesség a gombás megbetegedés egyik legjelentősebb rizikófaktora. A vizsgálati adatok szerint a terhes nők mintegy 30%-a fertőzött. Ha a gombák a szülőcsatornát is megtámadták, az anya a szülés közben a még fejletlen immunrendszerű gyermeket is megfertőzi. A gomba fehér lepedéket képez az újszülött nyelvén. A mikózisos csecsemők az első hónapokban a pelenka alatti gombás bőrgyulladásra is hajlamosak. A pelenkadermatitis általában gombaellenes kezeléssel gyógyítható. Immungyengeség, krónikus betegségek Csecsemő- és idős korban az immunrendszer működése nem tökéletes, ezért ilyenkor fokozottan ki vagyunk szolgáltatva a gombáknak. Ha a szervezet nem védekezik, a gombáknak könnyű a dolga. Ugyanez a helyzet a krónikus betegekkel is: szervezetük folytonosan küzd valamilyen egyéb betegséggel, ezért a gombákra nem marad energiája. A daganatos, cukorbeteg, köszvényes, illetve reumás betegek különösen hajlamosak a gombás fertőzésre. Az immunrendszert a tartós helytelen táplálkozás, a védekezéshez szükséges vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek hiánya is gyengíti. A tartós stresszhatás szintén csökkenti a szervezet ellenálló képességét. Kortikoszteroidok A betegségek elhárítására hivatott immunrendszer néha túllő a célon. Ilyenkor a test saját sejtjeit is idegen betolakodóként kezeli, és ellenük

7 támad. A hibás védekezési reakciót a szervezetünkben kis mennyiségben jelen levő kortikoszteroid hormonok csökkentik. Ha valamilyen betegséget, például gyulladást kortikoszteroid készítménnyel gyógykezelnek, a többlethormon gyengíti az immunrendszert, és utat nyit a kórokozók, így a gombák számára is. A kortikoszteroid hormonokról A mellékvesekéreg által termelt kortikoszteroid hormonokhoz hasonló gyógyszerkészítményeket mesterségesen állítják elő. A mellékvesekéreg-hormonok sokrétű feladatot látnak el. Gyulladásgátló hatásuk miatt széles körben alkalmazhatók gyógyszerként. A szteroidterápiát azonban újabban sokan megkérdőjelezik a mellékhatások miatt. A kortikoszteroidok hosszú távon csökkentik a csontok mésztartalmát, károsítják a bőrt. Egyelőre azonban mégis nélkülözhetetlenek a gyógyászatban. Tünetlista: a gombás fertőzés rizikófaktorai A gombás betegségeket nemigen lehet csupán a tünetek alapján diagnosztizálni. Ha felmerül a parazitás fertőzés gyanúja, a gondos anamnézis is segít. Válaszoljon az alábbi kérdésekre. Ha sok kérdésre igennel válaszol, hajlamos a gombafertőzésre. Lehetséges, hogy panaszait gombás megbetegedés okozza. Kapott-e antibiotikumot (pl. mandulagyulladás, fülgyulladás, gyulladt fog stb. miatt) a kö-zelmúltban? - Kapott-e korábban úgynevezett széles spektrumú antibiotikumot? (Aki nem biztos a válaszban, kérdezze meg háziorvosát.) - Az antibiotikus kezelés tíz napnál tovább tartott-e? Esetleg többféle antibiotikumot is kapott? - Kapott-e két hétnél hosszabb kortizonkúrát (asztma, ízületi gyulladás stb. miatt)? - Volt-e már (esetleg többször is) terhes? - Két évnél hosszabb idő óta szed-e fogamzásgátló tablettát vagy egyéb hormonkészítményt? - Gyakran és szívesen fogyaszt-e édességet? - Van-e valamilyen alább említett krónikus betegsége: allergia, cukorbetegség, reuma, köszvény, bőrgyulladás, pikkelysömör? Az immunrendszer Ha szervezetünk védekezőrendszere jól működik, a gombáknak nincs esélye Naponta több ezer baktérium, vírus és gomba próbál behatolni a szervezetünkbe. Szerencsére azonban akadályba ütköznek. Az emberi immunrendszer kiváló védekező mechanizmus. A betolakodók nagy részét ártalmatlanná teszi, még mielőtt nagyobb kárt okoznának. A patogén csírák, például a gombák elleni védekezésben egész sor speciális sejt és hírvivő anyag vesz részt. A rendszer valamennyi elemének pontosan körülhatárolt feladata van. Az immunrendszer működése Bizonyos sejtek ingerlik, mások, éppen ellenkezőleg, gátolják egymást. Bizonyos sejtcsapatok egyesült erővel küzdenek a kórokozó csírák ellen, mások az összecsapásból származó hulladékot szállítják, illetve távolítják el a szervezetből. A számtalan szabályzó mechanizmusból és reakcióból összetevődő igen bonyolult védekezőrendszer szerepét ma még nem ismerjük teljes pontossággal. A tökéletesen működő immunrendszer nemcsak a vírusok, baktériumok és gombák, hanem a daganatok kialakulása ellen is védelmet nyújt. A komplex biológiai rendszer azonban igen sérülékeny. Ha a védelem gyengül, megbetegszünk, mivel a baktériumok, vírusok és gombák akadálytalanul behatolhatnak a szervezetbe. Bizonyos orvosi elképzelések szerint a gombák csak az immungyenge szervezetet képesek megtámadni. A mikológusok szerint a gombáknak az immunrendszer legkisebb hibája esetén is komoly esélye van. Természetesen nem könnyű megállapítani, hogy a sok összetevős rendszer valamelyik része esetleg nem sérült-e. Látszólag egészséges szervezetünknek is lehet olyan gyenge pontja, amiről nem tudunk. Egyesek immunrendszere természettől fogva jobban működik, másoké nehezebben hárítja el a kórokozókat. Ők is egészségesek, de fogékonyabbak a betegségekre. Védekezőrendsze-rünk tulajdonságai örökletesek. A legújabb kutatások szerint a mechanizmust a betegségek mellett a stresszhatások is gyengítik: a stresszhormonok akadályozzák az immunrendszer működését. Az immunrendszert veszélyeztető tényezők Az immunrendszer szempontjából igen fontos a helyes táplálkozás. A védekező sejteknek vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomelemekre van szüksége. Előfordul, hogy valaki szervezetéből fontos anyagok hiányoznak, holott kiegyensúlyozottan táplálkozik. A problémát valamilyen ásványianyag- vagy vitamin-felvételi zavar okozza. Ilyenkor hiába vesz magához elegendő tápanyagot, szervezetébe kevés vagy semmi sem épül be. A kutatások tanúsága szerint védekezőrendszerünk a káros környezeti hatásokkal szemben hatalmas mennyiségű vitamint használ fel. Ha káros növényvédő szerek jutnak testünkbe, B-vitamin, C-vitamin és szelén (nyomelem) hiányunk lehet. A dohányosok vérében kevés lehet a bétakarotin. Hiányjelenséget okozhatnak a nehézfémek, például a higany vagy a kadmium is. Ha a kórokozó csírák, például a gombák valamilyen oknál fogva legyengült immunrendszerrel találják szembe magukat, könnyű a dolguk. Az immunkárosító patogén gombák viszont ezen túlmenően az egészséges emberre is veszélyesek. Az immunrendszer alkotórészei Szervezetünk védekezőrendszere számos alkotórészből tevődik össze. A külön-külön önálló feladatokkal rendelkező összetevők összehangolt működése megakadályozza, hogy a kórokozók behatoljanak a szervezetbe, és ott szaporodjanak. Ha az összhang akár csak egyetlen ponton is megbomlik, az ember könnyen megbetegszik. Az antitestek - a felderítés A patogén csírákat az antitestek ismerik fel és teszik ártalmatlanná. Az antitestek immunglobulinok, védekező fehérjék. Funkcióik szerint öt, betűvel jelzett osztályba sorolhatók (A, G, M, D, E). Az antitestek jelölése: "IgA", IgG" stb. A histamin - a riasztás A histamin a bevetési helyre szólítja az "immunrendőrséget". Egyidejűleg a kórokozó által megtámadott testrész jobb vérellátását is biztosítja, hogy az elhárító sejtek a véráram útján gyorsabban juthassanak a színhelyre. A T-szupresszorsejtek - a riasztás lefújása Ha a veszély elmúlt, a T szupresszorok visszavonulót fújnak, hogy az immunrendszer ne pörögjön fel feleslegesen. A makrofágok - a takarítás A makrofágok eltávolítják - felfalják és megemésztik - a foglyul ejtett kórokozókat.

8 Hibás immunreakciók A hiperreakció is kóros Ha immunrendszerünk rosszul vagy lassan működik, megbetegszünk, de túlműködése is hibás. Egyes kutatók szerint az ilyen hiperreakciókat éppen a gombák okozzák. Ilyen túlzott immunválasz például az allergia. Az allergia A gombás fertőzés többféleképpen is allergizáló tényező, mivel a paraziták folytonosan ingerlik az immunrendszert. Ha egyszer bejutnak a szervezetbe, elszántan, minden lehetséges eszközzel igyekeznek megtartani nehezen megszerzett pozícióikat. A szervezet viszont természetesen azonnal meg akar szabadulni tőlük, és antitesteket küld harcba a betolakodók ellen. Ha az elhárítás nem elég hatékony, ha nem sikerül legyőzni a kórokozót, a fertőzés állandó stresszhelyzetet tart fenn. A folyamatosan csúcsra járatott elhárítás idővel az egyébként ártalmatlan környezeti tényezőkre, például a virágporra vagy egyes élelmiszerekre is túl érzékenyen reagál. Élesztőallergia Az élesztő- és a penészgomba vörös posztó az immunrendszer szemében - az antitestek habozás nélkül ellentámadásba lendülnek. Ha a gombák folyamatosan foglalkoztatják az immunrendszert, hosszú távon könnyen kialakulhat az allergia. A szervezet elszánt dühvel küzd a gombasejtek ellen. Az iskolás gyermekek csaknem 80%-ának Candida albicans allergiatesztje pozitív, vagyis szervezetük szembesült már valamilyen gombás fertőzéssel, ezért kialakult benne az ellenanyag. Ha a Candidát sikerül kipusztítani, az allergia nem okoz további bonyodalmakat, hiszen ha nincs inger, a reakció is megszűnik. A kutatók szerint a patogén élesztők kiváltotta allergia az ártalmatlan élesztőgombákra is kiterjedhet. Előfordulhat, hogy a gombás fertőzésen átesett beteg később a sütő- vagy sörélesztővel készült ételeket sem bírja. Szervezete ugyanúgy reagál a hasznos élesztőkre, mint a patogén gombákra, mivel a gombafajok hasonló kémiai szerkezetük következtében könnyen összetéveszthetők. Élelmiszer-allergia A gombák előszeretettel szállják meg egyik legjelentősebb immunszervünket, a béltraktust, amely a táplálékpép fontos alkotórészeit kiszűri, és apró nyílásain át a szervezetbe juttatja. A bélnek tehát folytonosan döntenie kell, mely részecskék kerülhetnek be, melyek nem, illetve melyeket kell megsemmisítenie - például a káros baktériumokat vagy éppen a gombákat. A bélnyálkahártya igen sok agresszív ellenanyagot, például immunglobulint tartalmaz. A gombák azonban harcba szállnak az A típusú immunglobulinokkal: ha sikerül kémiailag felbontaniuk, hatástalanítaniuk az IgA-t, szilárdan megtelepedhetnek és szétterjedhetnek a bélfalon. A kórokozók és az immunrendszer között a bélben folyó állandó harc azután könnyen allergiás reakciók alapja lehet. Tudományos feltevések szerint a bél gombás fertőzöttsége az élelmiszer-allergiák kialakulásában is közrejátszhat. Az újabb kutatások igazolták, hogy a gombák megváltoztatják a bélfal áteresztőképességét, így a nagyobb, lebontatlan részecskék is átjuthatnak a szervezetbe, pedig ott semmi keresnivalójuk. Az immunrendszer, hogy ezeket kiküszöbölje, antitesteket küld az alapjában véve ártalmatlan anyagok ellen. Ez, a tápanyagok ellen képzett E és G típusú immunglobulin (IgE, IgG) az allergiások véréből kimutatható. Légúti allergia A penész- és élesztőgombák nemcsak a béltraktusban, hanem a légutakban is szívesen megtelepszenek. Főként az asztmások és a krónikus bronchitiszesek légutaiban tenyésznek, anélkül hogy a beteg tudna róla. A fertőzött légutak tovább károsodnak, a beteg immunrendszere tovább gyengül. A kortikoszteroid spray pedig, mint már mondottuk, csak kedvez a gombáknak. A paraziták az asztmásoknál gyakran bemerészkednek a szájból a légutakba. Az ilyen fertőzés külső jele, a berepedt ajak a gombaellenes kezelés hatására gyógyul. A mikológiában járatos tüdőgyógyászok gyakran javasolják, hogy az asztmásoknál végezzenek gombavizsgálatot. Ha a fertőzés fennáll, az antimikotikum inhalálását írják elő. A légúti megbetegedések nemcsak gombás fertőzésre hajlamosítanak, hanem a levegőben található gombaspórák ellen is allergizálhatnak. Az allergia szintén asztmás rohamokat és erős köhögési ingert válthat ki, és tovább gyengíti a légutak ellenállását: könnyen kialakulhat a légúti gombaallergia és a légúti gombás fertőzés ördögi köre. Diagnózis a rotációs étrend segítségével A gombás fertőzéssel gyakran jár együtt élelmiszer-allergia és szénanátha. Az allergiások véréből kimutathatók az allergének elleni antitestek. Ha a vérben a panaszok ellenére nem található ellenanyag, nem allergiáról, csupán élelmiszer-érzékenységről beszélünk. Egy táplálkozástudományi szakemberek által összeállított célirányos diéta segítségével magunk is kiszűrhetjük, hogy szervezetünk mely élelmiszerek ellen tiltakozik. Az úgynevezett rotációs diéta során a beteg négynapos forgásban fogyasztja a feltételezhetően allergizáló ételeket, például a tejtermékeket, a dió- vagy citrusféléket. Előbb-utóbb kiderül, hogy vajon valamennyi tejtermék gondot okoz-e, vagy mondjuk, csupán a sajt. Ha az élelmiszer-érzékenység vagy allergia gyanúja felmerül, forduljunk allergológushoz, javasolja-e a rotációs diétát. A bőséges szakirodalomból pontosan tájékozódhatunk. Az élelmiszerek teljes skálájából természetesen csak türelmesen tudjuk kiszűrni, hogy mi okozza a problémát. Ezért érdemes először kipróbálni, hogyan reagál szervezetünk az élesztőt tartalmazó ételekre: egy időre, mondjuk, egy hétre, száműzzük az étrendről az élesztőt. A krónikus betegségek és a gomba A gombák tovább nehezítik a helyzetet Ha a gombák gyengített immunrendszerrel találják szembe magukat, könnyű a dolguk. Ily módon egy közönséges nátha is hajlamosíthat a gombás fertőzésre. A tartós immungyengeség pedig különösen kiszolgáltatja a beteg szervezetet a gombáknak. A krónikus betegeknél ezért igen gyakori a járulékos gombás megbetegedés. Egyes kutatók közvetlen kölcsönhatást tételeznek fel a krónikus betegségek és a gombás fertőzés között. Diabetes (cukorbetegség) Diabetes esetén a vér magas cukortartalma miatt is igen gyakori a gombás fertőzés, hiszen a cukor a gombák kedvenc tápláléka. A cukorbetegek tehát több szempontból is hajlamosak a gombás megbetegedésre. Immunrendszerüknek éppen a gombák elhárításához szükséges alkotórészei nem működnek megfelelően. Ráadásul, ha a gombák egyszer megtelepszenek a szervezetükben, táplálékellátásuk is optimális: a betegek vérének és szöveteinek magas cukortartalma biztosítja a növekedésükhöz szükséges utánpótlást. A cukorbetegek bőrének vérellátása igen rossz. A gombák elsődleges behatolási pontjára így alig-alig jut ellenanyag. A diabetesesek szájából szintén átlagon felüli mennyiségben mutatható ki gomba. A paraziták a száj nyálkahártyájából továbbhaladnak kedvenc tartózkodási helyük, a béltraktus felé, illetve az immunhiányos betegek egyéb szerveit is károsíthatják. Egy német tanulmány szerint ha a cukorbeteg gombás fertőzöttségét megszüntetjük, a diabetes tipikus tünetegyüttese is javul. Ha a szénhidrát-anyagcserét zavaró parazitákat sikerül kiküszöbölni, a vércukor kiegyenlítettebb lesz, mert a bélgombák okozta alacsony értékek már

9 nem okoznak gondot. A szervezetnek végre már csak magáról kell gondoskodnia a gombákat nem kell táplálnia. A mikológusok ezért javasolják a diabeteseseknek, hogy rendszeresen ellenőriztessék, nincs-e gombás fertőzésük. Psoriasis (pikkelysömör), neurodermitis A pikkelysömör, illetve a neurodermitis jellemző tünetei a bőrviszketés, a korpás hámlás, a bőrpír. A betegségek oka mindmáig felderítetlen, csupán annyit tudunk, hogy a bőr valamiféle gyulladásos reakcióiról van szó. A szervezet harcol: antitesteket küld valamilyen vakmerő betolakodó ellen. Ez a normálistól eltérő immunglobulin-többlet laboratóriumi úton kimutatható. Az antitestszint növekedése azt mutatja, hogy mindkét betegség allergiás eredetű, jóllehet ez tudományosan még nem egyértelműen igazolt. Valamiféle, ismeretlen eredetű, téves immunreakcióval állunk szemben. A bőrgyulladás elleni kortikoszteroid kezelés szintén kedvez a gombáknak. A betegek bőrkárosodásai pedig szinte kaput nyitnak a gombáknak. Ha a paraziták bejutnak a beteg szervezetbe, az immunrendszerre kettős feladat hárul: ezentúl nemcsak a bőrbetegség, hanem a gomba ellen is védekeznie kell. Ha az immunrendszert gombaellenes terápiával mentesítjük, a psoriasis és a neurodermitis jellemző tünetei is mérséklődnek. Egyes nézetek szerint a patogén gombák éppenséggel e bőrbetegségek kiváltó okai is lehetnek. A megfigyelések szerint a psoriasisos és neurodermitises betegek 80-90%-ának bélflórája károsodott, patogén baktériumok és gombák mutathatók ki benne. Ezen a fertőzött bélfalon át a táplálékból nem megfelelő anyagok is átjuthatnak a szervezetbe, az ellenanyag-termelés során allergi-zálódnak a betegek egyes élelmiszerekre. A szakemberek ilyenkor speciális étrendet javasolnak. Fejkorpa Egyes kutatók szerint a nagymérvű fejkorpásodást is okozhatják gombák. A szaknyelven szeborreás ekcémában szenvedő betegek fejbőre gyakran gyulladt, viszket, hámlik. A betegség egyéb testrészekre is átterjedhet. A mikológusok a beteg bőrfelületről kimutatták a Pityrosporum ovale nevű gombát. Ha gombaellenes kenőccsel vagy hajkrémmel sikerül kiirtani a parazitát, a bőrtünetek is csökkennek, esetleg el is múlnak. Az említett gomba sajnos nagyon nehezen mutatható ki - negatív eredmény esetén is jelen lehet! A szeborreás ekcémás betegek bélflórája is gyakran károsodott. Székletmintáikból gyakran kimutatható a patogén élesztő- és penészgomba. A béltraktus gombaellenes kezelése a szeborreás, ekcémás tüneteket is csökkenti. Zsír-anyagcserezavarok, szív- és keringési elégtelenségek A nyugati országokban a szív- és keringési elégtelenség a leggyakoribb halálok. Okait azonban mindeddig nem sikerült megnyugtatóan feltárni. Néhány rizikófaktor, például a vér zsírtartalma vagy a magas vérnyomás szerepe vitathatatlan, de még ezekkel kapcsolatban is sok a nyitott kérdés. A táplálkozástudományi szakemberek szerint a vér magas zsírtartalmát valószínűleg a rendszeres koleszterindús táplálkozás okozza. Az érintett betegek viszont gyakran azt állítják, hogy étrendjük koleszterinszegény, vérkoleszterinjük mégis magas. Néhány szakorvos felfigyelt arra, hogy a magas vérkoleszterinszint gyakran jár együtt gombás fertőzéssel. Ha a gombaellenes kezelés eredményes, a vér zsírtartalma is csökkenhet. A meglepő jelenség magyarázata valószínűleg a következő: a magas vérzsírtartalom a szervezet gombaellenes védekező reakciója. A laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint ugyanis a gombák nem kedvelik a koleszterintartalmú táptalajt. Egyes feltevések szerint a vérzsírok védekezésképpen befogják a mikroorganizmusok káros anyagcseretermékeit, például a mikotoxinokat. Mint ismeretes, az ugyancsak apró paraziták okozta maláriás fertőzés esetén is magas a betegek vérzsírtartalma. Ha valakinél a magas vérzsírtartalomnak nem sikerül megtalálni az okát, ajánlatos mikológia vizsgálatot is végeztetni. Reuma A reuma fogalom mintegy 200 betegséget takar. Mindegyik esetben valamely testrész vagy szerv kimutatható ok nélküli, tartós, fájdalmas gyulladásos megbetegedéséről van szó. A reuma kiváltó oka sajnos még nem ismert. Egyesek úgy vélik, autoimmun betegség, azaz a szervezet hibás reakciók következtében önmaga ellen fordul. Lehetséges, hogy a reuma kialakulásában a patogén mikroorganizmusok, a vírusok, baktériumok és a gombák is közrejátszanak, ugyanis a reumás betegek véréből, sőt érdekes módon az érintett ízületi folyadékból is nagy mennyiségű antimikrobás antitest mutatható ki. A heveny gyulladásos ízületi panaszokra rendelt kortikoszteroid kezelés, mint tudjuk, kedvező a gombák számára. A megfigyelések azt mutatják, hogy a gombaellenes kezelés a reumás rohamokat is mérsékeli. Ízületi gyulladás A fájdalmas és igen hosszadalmas ízületi gyulladás, szaknyelven arthritis különféle okokra vezethető vissza. Kiváltó oka néha ismeretlen, a gyulladás idültté válik, máskor patogén mikroorganizmusok, például sérülés, sebzés útján az ízületbe jutó baktériumok idézik elő. Az újabb kutatások szerint az arthritist gombák is okozhatják. A gombák általában kerülő úton - rendszerint a véráram útján a bélből - jutnak az ízületekbe. Ebben az esetben a gombaellenes terápia az ízületi gyulladást is csökkenti. Köszvény A köszvény szinte népbetegségnek számít. Az ízületi gyulladásokkal ellentétben oka ismeretes: az anyagcsere során keletkezett húgysav nem távozik a vérből, így a vér húgysavszintje megemelkedik. Az ízületekben és az inak mentén lerakódó húgysav pedig gyulladást idéz elő. Noha a köszvény és a gombás fertőzés között nincs közvetlen összefüggés, a vizsgálatok azt mutatják, a köszvényeseknél a meggyengült immunrendszer miatt mégis gyakori a gombás megbetegedés. Az esetleges kortikoszteroidos kezelés tovább növeli a fertőzésveszélyt. A gombaellenes terápia sok esetben a köszvényes rohamokat is enyhíti. A kezelést megelőző diagnózis Önállóan sose döntsünk a terápiáról! Megtudtuk, hogyan ismerhető fel a gombás betegség, mik a fertőzésre hajlamosító tényezők, hogyan is működnek a paraziták. Ha a gombás fertőzés gyanúja felmerül, soha ne kezdjünk pontos diagnózis nélkül, saját szakállunkra gombaellenes terápiát. Feltétlenül forduljunk orvoshoz, hogy orvosi vizsgálat igazolja feltevésünket, és zárja ki a lehetséges egyéb okokat. Forduljunk orvoshoz! Előfordulhat, hogy ha az orvosnak felvetjük a gombás fertőzöttség gyanúját, az első pillanatban csak legyint: "Ugyan már, a gombák nem okoznak ilyen panaszokat..." Sajnos a legtöbb orvosnak, az említett okoknál fogva, ma még ez az álláspontja. Mégse adjuk fel, nyugodtan, türelmesen folytassuk a beszélgetést, próbáljuk rávezetni az orvost, hátha igaz a diagnózis, és valóban az annak megfelelő terápia lenne szükséges. Ne féljünk a kudarctól: az Egyesült Államokban korábban hasonlóan elutasító volt az orvosok magatartása, a betegek kitartása azonban

10 elérte célját, igaz, egy laikusoknak szánt közérthető szakkönyv sokat segített ebben. A bizalmas orvos-beteg kapcsolat sokat könnyíthet a helyzeten. Ha az orvos régóta folytatja már a kezelést, menet közben nyugodtan felvethetjük a gombás fertőzés lehetőségét, különösen ha az eddigi terápia nem hozott látványos eredményt, hiszen a gombás betegség diagnosztikája ártalmatlan. Nem szükséges azonnal mikológus szakorvoshoz fordulni, a problémát háziorvosunknak, nőgyógyászunknak, a belgyógyásznak vagy a bőrgyógyásznak is felvethetjük, hiszen a vizsgálatokat ő is kezdeményezheti. Ha mégsem járunk sikerrel, keressük fel a mikológiai szakrendelést. Az orvosok szkeptikusak a gombákkal kapcsolatban Vajon miért elutasító az orvosok álláspontja a gombákkal kapcsolatban? Az orvosképzés során igen kevés szó esik a mikológiáról, ezért a nem erre szakosodott orvosok keveset tudnak a gombákról. Ismereteiket posztgraduálisan, továbbképzések során kellene elmélyíteni, a lehetőségek azonban korlátozottak. A szakirodalom szintén viszonylag keveset foglalkozik a mikológia kérdéseivel. Ezért a legtöbb orvos csak legyint, ha a gombákról esik szó: "Ugyan már, a gombák nem okoznak ilyen panaszokat." Természetesen a betegek gombákkal kapcsolatos felvetéseit sem veszik komolyan. Hiszen a betegek gyakran képtelen ötletekkel fordulnak az orvoshoz, és elképzeléseiket olykor a képes újságokból, a barátnőktől, esetleg a barátnők jól értesült rokonaitól szerzett információkra alapozzák. Nem csoda, ha az orvos szkeptikus, és a problémát néhány szóval elintézi. Mit nyújthat a természetgyógyász orvos? Az utóbbi időben mind több alternatív természetgyógyász orvos fordul érdeklődéssel a mikológia felé. Aki az alapképzése mellé természetgyógyászati ismereteket is szerzett, okvetlenül találkozott már a gombákkal. Nem feltétlenül mikológus tehát, de bizonyosan nyitottabb és nem szkeptikus. Ugyanakkor elegendő orvosi szakismerettel rendelkezik ahhoz, hogy kizárja az egyéb betegségek lehetőségét. Mit nyújthat a természetgyógyász? Néhány mikológus szakorvostól eltekintve a természetgyógyászok foglalkoztak először a gombás megbetegedésekkel. Természetesen nem valamennyi természetgyógyász egyformán megbízható: vannak köztük önjelölt gyógyítók, megfelelő képzés nélkül. Végeredményben azonban igen sok természetgyógyász jártas a gombás fertőzések felismerésében és kezelésében. A betegnek kell eldöntenie, hogy hagyományos vagy alternatív orvoshoz vagy természetgyógyászhoz fordul-e. Igen fontos azonban, hogy a kezelés orvosilag megalapozott legyen. Vajon megfelelő-e a kezelés? A laikus nehezen tudja megítélni, hogy az orvosnál vagy a természetgyógyásznál jó kezekben van-e. A terapeuta akkor jár el szakmailag helyesen, ha - Figyelmesen meghallgatja és komolyan veszi a beteg panaszait. - Kérdésekkel és fizikális vizsgálatokkal kizárja az egyéb kórokokat. - Ha a gombafertőzés gyanúja felmerül, székletvizsgálatot rendel el, vagy az egyéb érintett testrészekről vett mintát küldi el laboratóriumi vizsgálatra. - Problémás esetekben gombaellenanyag-vizsgálatot (vérvizsgálat) kér. - vizsgálatok kimutatják a gombát, elrendeli a megfelelő gyógyszerelést. - Előírja a megfelelő cukormentes diétát. - Laboratóriumi kontrollvizsgálatokkal ellenőrzi a gyógyulást. A gombák nyomában A gombák kimutatása Nagyon kínos, hogy a gombák láthatatlanul jelen vannak a testünkben - a gyakorlott laboránsok előtt azonban szerencsére nem maradnak rejtve. A nyomkeresés jól kidolgozott módszerekkel halad előre. A paraziták a laboratóriumban kitenyészthetők és a mikroszkópban pontosan meghatározhatók. Ha ez nem elegendő, a vérmintából is kideríthető, hogy a szervezet milyen mértékben termel gombaellenes anyagokat. Laboratóriumi diagnosztika A gombák kedvező körülmények között villámgyorsan szaporodnak. A laboratóriumi vizsgálatok során éppen ezt, a szervezetben rendkívül kellemetlen tulajdonságukat használják ki. Ha az orvos gombafertőzésre gyanakszik, az érintett területről mintát küld tenyésztésre. A laboratóriumban a bőr-, a haj- vagy a székletmintából speciális optimális táptalajon rövid idő alatt kitenyészthető és pontosan meghatározható a gomba. A mintavételt meghatározott körülmények között, egzakt módon kell végezni. A mintát szintén meghatározott módon kell továbbküldeni a speciális laboratóriumba. A mintavételi hiba és a helytelen transzport könnyen befolyásolhatja a vizsgálat eredményét, gombás fertőzöttség esetén is negatív leletet eredményezhet, tehát a kezelés is elmarad. Az alábbiakban - segítségképpen - betekintést nyújtunk a mintavételi eljárásokba. Mintavétel a székletből A mintavételt saját magunknak kell végezni. A feladat sokak számára kellemetlen, pedig igen fontos, hogy gondosan járjunk el. Tudatosítanunk kell, hogy természetes folyamatról van szó, hogy havonta több ezer székletmintát vesznek és vizsgálnak meg, és hogy az eredményt az orvos tisztán diagnosztikai szempontból értékeli. Az orvos által felírt széklettartályt vigyük haza, a mintavétel otthon történjen. Ha a bélben sok a patogén gomba, a székletbe is mindig kerül jó néhány. Innen laboratóriumi úton könnyen kimutatható. A székletből a tartályban található kis műanyag kanállal vegyük a mintát. Mivel a gombák nem egyenletesen oszlanak el, hanem szabályos "fészkeket" képeznek, a következőképp járjunk el: A kanállal kb. 25-ször szurkáljuk meg a székletet, vagy kavarjuk meg, majd kb. 8 különböző helyről vegyünk borsószem nagyságú mintát. A tartályt maximum kétharmadáig töltsük meg, mivel a gombák által termelt gázok szállítás közben szétvethetik a tartályt. Előfordulhat, hogy a székletvizsgálat eredménye a fertőzés ellenére is negatív. Ennek az az oka, hogy éppen a gombafészkekből nem vettünk mintát. A fertőzés alapos gyanúja esetén a vizsgálatot meg kell ismételni. A laboratóriumi orvosok azt tanácsolják, hogy a székletmintavétel előtti este igyunk három evőkanál vízzel hígított gyümölcsecetet. Ezt követően nagyobb valószínűséggel található gomba a székletben. A szakemberek véleménye szerint az ecet oldja a gombákat a bélfalhoz kötő anyagokat. Ezért viszonylag több gomba jut a székletbe. A téves eredmények elkerülése érdekében székletvizsgálat előtt tartsuk be a következő óvintézkedéseket: néhány nappal a mintavétel előtt ne fogyasszunk se penészes sajtot, se kefirt. Ezek az élelmiszerek ugyanis penész-, illetve élesztőgombákat tartalmaznak. Az ártalmatlan élesztőgombák a széklet mikroszkopikus vizsgálata során könnyen összetéveszthetők például a Candida albicansszal. A pozitív székletvizsgálati eredmény után nem minden orvos javasol automatikusan kezelést. Egy korábbi, túlhaladott álláspont szerint ugyanis a beteg csak bizonyos kritikus vizsgálati érték fölött kezelendő. A mikológusok jelenlegi álláspontja szerint minden parazitával fertőzött beteget kezelni kell. Szerintük a székletből nem lehet pontosan következtetni a bélben jelen levő gomba mennyiségére. Ráadásul a gombák igen gyorsan szaporodnak, és ha a szervezet bármilyen oknál fogva legyengül, súlyos problémákat okozhatnak. A szakemberek egybehangzóan úgy vélik, hogy a gombának semmi keresnivalója a normális bélflórában, küzdeni kell ellene.

11 Mintavétel a vizeletből A gombák a hólyagban és a húgyutakban is szívesen megtelepszenek. Ilyenkor a vizeletből is kimutathatók. A mintavétel során a következőkre kell ügyelni: a mintavételi edény legyen steril. A laboratóriumban sorakozó, nyitott helyen tárolt edények nem alkalmasak a célra. A vizelet elejét még ne fogjuk fel a pohárba, hanem csak a későbbi, az ún. középsugaras vizeletet. A nők arra is ügyeljenek, hogy a vizeletbe ne kerüljön hüvelyváladék, mert a hüvelyváladék esetleges gombás fertőzöttsége téves vizsgálati eredményt adhat. Ezért a mintavétel előtt a húgycsőnyílást nem elegendő lemosni, le is kell fertőtleníteni. Ha extrém esetben katéterrel vagy hólyagpunkcióval kell vizeletmintát venni, a beavatkozást természetesen csak orvos végezheti. Mintavétel a légutakból Légúti gombás fertőzés gyanúja esetén a hörgőváladékból kell kimutatni a kórokozót. A hörgők által kiválasztott folyadékból rendszerint tüdőgyógyász szakorvos vesz mintát. Egy speciális eszköz, a bronchoszkóp segítségével behatol a légutakba, és leszívja a szükséges folyadékot. Ha kezelőorvosunk esetleg csak köpetmintát kér, a kapott vizsgálati eredmény torzulhat. A garatfallal érintkező felköhögött tüdőváladék ugyanis a garatban megbúvó gombákat is magával sodorhatja, tehát az eredmény nem a tüdőre vonatkozik majd. Ezért köpetmintavétel előtt szájunkat-garatunkat alaposan öblítsük ki gombaellenes fertőtlenítőoldattal. A köpet lehetőleg ne érintse a nyelvet és az ajkakat. Mintavétel a szájból A szájban tenyésző gomba szabad szemmel is látható. A fertőzött csecsemők nyelvét, szájpadlását és ínyét fehér lepedék borítja. Gombafertőzés gyanúja esetén az orvos egy kemény, steril tárggyal - vattacsomóval vagy spatulával - vesz kenetet a feltételezhetően fertőzött területről. Mintavétel a bőrről A bőr nedvedző, vörös, viszkető foltjait gyakran gomba okozza. Valós eredmény csak megbízható mintavételi technikával nyerhető. A mintavétel során az orvos 70%-os alkohollal megtisztítja a gyanús terület környékét, ezután eltávolítja a nagy felrakódásokat, pörköket, hámfoszlányokat. Majd az egészségesnek látszó terület irányába vesz kaparékot, steril edénybe. A nyilvánvalóan beteg szövetből nem érdemes mintát venni, mivel abban már valószínűleg nincsenek szaporodóképes gombák, tehát a vizsgálati eredmény negatív lenne. Ha csupán vattapálcával vennénk a próbát, szintén negatív eredményt kapnánk. Mintavétel a körömről Az orvos a bőrmintához hasonló módon az egészségesnek tűnő körömrészről vesz mintát. Előbb azonban gondosan letisztogatja a nyilvánvalóan beteg részeket. A gombák az egészségesnek látszó körömrészek peremén találhatók. Akinek nagyon kemény a körme, és fél, hogy a kaparás fájdalmas lesz, körmét a mintavétel előtt kezelje nem gombaölő puhító, például karbamidtartalmú kenőccsel. Mintavétel a hajról és a szőrszálakról A gombák a szőrrel borított testfelületeken - a fejbőrön, a szakállban - is szívesen megbújnak. A bőrből továbbhaladnak a hajhagymák irányába. Súlyos esetben hajhullást idéznek elő. A mintavétel során az orvos a feltehetően fertőzött területekről vesz elegendő mennyiségű hajszálcsonkot, finom csipesszel. A kiválasztott területet előzőleg alkohollal fertőtleníti, hogy a vizsgálat ne adjon téves eredményt. A minta szakszerű szállítása A vizsgálati eredmény nemcsak a mintavétel technikáján áll vagy bukik: az anyag szállítása és feldolgozása is számtalan buktatót rejt. A tenyésző kultúrát gyakran zavarják meg idegen, nem a betegből származó kórokozók. Az anyag átviteléhez kérjük ki a laboránsok tanácsát. Vérvizsgálat Ha a gombák befészkelik magukat a szervezetbe, nemcsak közvetlen, hanem közvetett jeleket is hagynak maguk után. A vizsgálatok során a szervezet gombák ellen termelt ellenanyagait tudjuk kimutatni. A vér magas ellenanyagszintje gombafertőzésre utal, azt jelzi, hogy a szervezet szembesült már a gombával, a fertőzés lezajlott, vagy jelenleg is fennáll. A gombák elleni harcra az immunrendszer különböző elemei sorakoznak fel. Ezek különböző, speciális tesztekkel kimutathatók a vérből. A teszteket rendszerint rövidítve, mozaikszóval jelölik. A HAT-vizsgálat - fennáll-e jelenleg a gombás megbetegedés? A haemagglutinációs teszt (HAT) az immunrendszer aktuális állapotáról szolgáltat információt. A teszt során a vér M típusú immunglobulin (IgM)-szintjét vizsgálják. Ez az antitest viszonylag rövid ideig cirkulál a vérben, a fertőzés után kb. egy héttel kiürül a szervezetből. Ha tehát az IgM jelen van a vérben, arra következtethetünk, hogy akut gombás fertőzés áll fenn. Az IFT-vizsgálat - fennállt-e korábban a gombás megbetegedés? Az immunfluoreszcens teszt az immunrendszer korábbi állapotáról ad tájékoztatást. A teszt során a vér G típusú immunglobulin (IgG) szintjét vizsgálják. Ez az antitest a fertőzés után még egy hónappal is jelen van a vérben, tehát a fertőzés régebben kezdődött. A vizsgálatok eredményéből következtethetünk a fertőzés lefolyására. Ha például a HAT és az IFT egyaránt pozitív, a fertőzés régóta fennáll, és jelenleg is zajlik. A fentieken kívül létezik még néhány kiegészítő vérvizsgálat, amelyet csak a speciális laboratóriumok végeznek. A laboratóriumi módszerek hibalehetőségei Mind a gombatenyésztés, mind a laboratóriumi vérvizsgálat igen bonyolult, kifinomult technika. Eredményük azonban sajnos gyakran félrevezető. Előfordulhat, hogy a mintában volt gomba, de a laboratóriumi táptalajon mégsem tenyészik ki. Ilyenkor lehet, hogy a táptalaj nem megfelelő, vagy agresszívebb csírák nyomják el a gombát. Bizonyos gombák, például a Pityrosporum ovale nevű bőrgomba, laboratóriumi körülmények között nehezen szaporodnak. Néha a vérvizsgálat eredménye is félrevezető lehet. Előfordulhat, hogy a beteg legyengült immunrendszere nem produkál antitesteket, pedig komoly fertőzés áll fenn. Bizonyos patogén gombák, például a Candida krusei, soha nem indukálnak antitestképződést, tehát a lelet negatív lesz. A tapasztalatok szerint azonban a gombatenyésztés és a vérvizsgálat az esetek többségében megfelelő eredményt hoz. Gyógyszeres kezelés A gombák szívósak, de... A gombák szervezetünkben szívósan küzdenek fennmaradásukért. Szerencsére mégis az ember van fölényben. Ha meg akarunk szabadulni a gombáktól, étrendünk megválasztásával ronthatjuk életkörülményeiket, és hatékony gyógyszerekkel támadhatunk ellenük. A kezelés mindig kombinált Ha az orvos megállapította a gombás fertőzést, megkezdhetjük a kezelést a gyógyszerek és a diéta beállításával. A diéta önmagában nem vezet eredményre, ellenkezőleg: többet árt, mint használ! Az éhes gombák nagy mennyiségű káros anyagot termelnek a konkurens

12 mikroorganizmusok és a beteg immunrendszere ellen, és tovább növelik a beteg éhségérzetét. Az éhes gombák a legveszélyesebbek. Ha nem kapnak elegendő táplálékot, átfúrják a bélfalat, hogy a vérereket megcsapolják, és közvetlenül a vércukorból táplálkoznak. Ha bejutnak a vérbe, még nehezebb lesz megszabadulni tőlük. A kezelés csak akkor lehet hatékony, ha a gombák táplálékának megvonásával egyidejűleg gyógyszeresen is pusztítjuk a parazitákat. A leggyakrabban alkalmazott készítmények csak a gombákra hatnak, a hasznos bélbaktériumokat nem károsítják. A diéta és a gyógyszeres kezelés mellett a terápia során az immunrendszert erősítő készítmények szedése is javasolt. A bélműködés támogatása szintén igen hasznos. A kiegészítő beavatkozások tetszőlegesek, és egyénenként eltérhetnek. A kezelés alapja minden esetben a gyógyszerelés és a diéta kombinációja. A gyógyszerek hatásmechanizmusa ma már eltérő, legtöbbjük a béltraktusban fejti ki hatását. A klasszikus Nystatin A máig legelterjedtebb gombaellenes hatóanyagot 1950-ben fedezte fel két amerikai kutató gombaellenes baktérium hatóanyag izolálásával. A két hölgy az anyagnak a Nystatin nevet adta, ami nem más, mint a "New York State in" rövidítése, ily módon megörökítve, hogy a felfedezés egy New York állambeli laboratóriumhoz fűződik. A Nystatin azon kevés hatékony gyógyszerek közé tartozik, amelyeknek szinte semmilyen mellékhatása sincs. Csupán néha, nagy dózisban okoz hasmenést. A nagyméretű Nystatin-molekulák az emésztőcsatornán belül maradnak, mivel a bélfalon nem jutnak át. Ezért a gyógyszer még terhességben is szedhető. Nystatin - reggel, délben, este A Nystatin adagolása a székletminta alapján történik, a kórokozók mennyiségétől függően. Az általános kezelési séma a következő: Reggel: 2 tabletta Nystatin. Fogmosás után Nystatin-oldatos szájöblítés. Alaposan, sokáig öblögessünk, majd az oldatot kis adagonként, lassan nyeljük le. Délben és este: ugyanígy járjunk el. Vegyünk be 2-2 Nystatin tablettát. Elalvás előtt az ágyban vegyünk a szájunkba egy kis Nystatin-oldatot, majd lassan nyeljük le, hogy a gyógyszer a nyelőcsőben fejtse ki hatását. (Az oldatot napközben is lehetőleg fekve nyeljük le.) A Nystatin hatásmechanizmusa igen egyszerű: a gyógyszer áteresztővé teszi a gomba sejtfalát, így az létfontosságú anyagokat veszít, és idegen anyagok nyomulhatnak a gombasejtbe: a gombasejt végeredményben vagy összezsugorodik, vagy szétpukkan. A gyógyszergyárak különböző terméknéven forgalmaznak Nystatin tartalmú gyógyszereket. Ez ne okozzon problémát. A gyógyszer Nystatintartalmát is feltüntetik a csomagoláson - legfeljebb kicsit kisebb betűvel. Egyes terapeuták a speciális, magisztrális gyógyszertári készítményeket kedvelik. Minden esetben az a lényeg, hogy a gyógyszer hatóanyag-tartalma megfelelő legyen. A hatóanyag-tartalmat nemzetközi egységben (NE) szokták megadni. Egy tabletta hatóanyag-tartalma NE Nystatin legyen. A gyógyszergyárak a csomagoláson feltüntetik a készítmények hatóanyag-tartalmát. A Nystatin természetes anyag Azoknak sincs okuk az aggodalomra, akik bizalmatlanok a gyógyszerekkel szemben: a Nystatin nem szintetikus készítmény, hanem természetes anyag. Hatásmechanizmusa eredeti természetes tulajdonságán alapul: gombaölő szer. A Nystatint a bélgombák ellen tabletta, illetve drazsé formájában, a száj és a garatüreg gyógyítására folyadék vagy gél formájában ajánlják. A tablettát és a folyadékot vagy gélt együttesen kell alkalmazni! Ha ugyanis a gombák megtelepedtek a bélben, a szájban és a nyelőcsőben is mindig található néhány láthatatlan gomba. Hiába gyógyítjuk meg a bélflórát, ha a száj és a nyelőcső fenntartja a fertőzést. A gél, illetve a folyadék a szájtól a gyomorig, a tabletta pedig a tápcsatorna további szakaszán hat. Csak ilyen többfrontos támadással küzdhetünk hatékonyan a gombák ellen. Az emésztőrendszer kezelése (Natamycin, Amphotericin B) A Natamycin és az Amphotericin B hatóanyag kémiai szempontból a Nystatinhoz hasonló. Mind tabletta, mind folyadék formájában a bélben, külsőleg hatnak, mellékhatásuk gyakorlatilag nincs. Az Amphotericin B rágótabletta formájában a száj alapos fertőtlenítésére ajánlott. Az Amphotericin B infúziós oldatban is rendelhető. Így a gyógyszer a vérárammal valamennyi szervhez eljut, és kifejti hatását. Erre azonban csak súlyos esetben van szükség, ha a gombás fertőzés másképp nem győzhető le. Az infúziós kezelés sajnos mellékhatásokkal járhat. A Nystatin, a Natamycin és az Amphotericin B tabletta formában csak az emésztőszervi gombák ellen hat. A bélből nem jut be a keringésbe, ezért ha a gombák más szerveket érintenek (bőr, köröm, tüdő stb.), az ilyen kezelés nem kielégítő. Ugyanakkor viszont több szakember ebben az esetben is feltétlenül szükségesnek tartja az emésztőrendszer - mint fertőzésforrás - folyamatos párhuzamos kezelését. Szisztémás kezelés (azolok) Ha a gombák a vesét, a húgyutakat vagy a bőrt támadták meg, az emésztőrendszeri gyógyszerek nem segítenek. Ilyenkor a bélfalon áthatoló, a szervezetben ható gyógyszer szükséges. Az egész szervezetet érintő, ún. szisztémás kezelés korábban, a készítmények mellékhatásai miatt, sok problémát okozott. A legrégebbi azol típusú szisztémás gyógyszer a Ketaconazol. Vesekárosító hatása miatt ma már ritkán alkalmazzák. Továbbfejlesztett, kisebb mellékhatású azol a Fluconazol és az Intraconazol. Az Intraconazolt elsősorban a bőr- és körömgombásodás esetén, a Fluconazolt a belső szervek fertőzése és hüvelygombásodás ellen ajánlják. A laikusok nehezen igazodnak el a különböző szisztémás gyógyszerek hatástanában. A gyógyszerelést az orvosnak kell elrendelni - egyébként is valamennyi készítmény csak orvosi rendelvényre adható. Bőrgomba elleni porok, tinktúrák, samponok A bőrfelületi gombák könnyebben kezelhetők, mint a bélgomba. Szinte valamennyi hatóanyag egyaránt létezik kenőcs, krém, tinktúra, fürdő, por, sampon és oldat formájában is. Itt a Ketaconazol is nyugodtan alkalmazható, mert külsőleg nincs mellékhatása. Ha kenőcsökkel, illetve tinktúrákkal kezelünk, a gyógyuláshoz nagyobb türelemre van szükség, mint a szisztémás kezelésnél, cserébe viszont kevesebb a mellékhatás. A bőrgomba kezelésében is minden esetben kérjük ki az orvos tanácsát. A kezelés menete A gombaellenes kezelés lefolyása A bélgombák ellen sajnos nem adható egységes kezelési útmutató. A kezelés időtartama, a gyógyszerelés megválasztása és a gyógyszerek adagolása elsősorban a kórokozók mennyiségétől és szívósságától függ. A betegek reakciója sem egységes. Az egyik már a második napon kiválóan érzi magát, a másik éppen ellenkezőleg: romlik az állapota. Segítségképpen mégis vázlatosan áttekintjük a kezelés lényeges pontjait. Az első hét teendői - Cseréljük ki a fogkefénket. A fogkefében megbújhatnak a gombák, és a szervezetbe visszakerülve fenntarthatják a fertőzést. Éjszakára tegyük fogkefénket a gyógyszerész által ajánlott gombaölő folyadékba. A protézist ugyanilyen módon fertőtlenítsük.

13 - Fehérneműnket, a törülközőket és a mosdókesztyűt a kezelés teljes időtartama alatt 95 C-os vízben mossuk. - A gombaellenes terápia kezdetén a belet érdemes teljesen kiüríteni (például glaubersós hashajtással). A bél kiürítése jó hatású lehet, de orvosi szempontból nem feltétlenül szükséges. - A könyvben szereplő lista alapján szerezzük be a javasolt élelmiszereket. Ne sajnáljuk az időt! Rakjuk tele a hűtőt friss zöldséggel és egyéb nyalánkságokkal. A gombaellenes diéta során éhezni tilos! - A gyógyszeres kezelést a diétával egyszerre kell elkezdeni. - A gyógyszert az étkezések alkalmával vegyük be. Elalvás előtt mindig öblögessünk gombaellenes oldattal. - Az első három héten szigorúan tartsuk be a diétát! Naponta legalább három liter folyadékot igyunk, hogy szervezetünket tehermentesítsük az elhalt gombák káros anyagcseretermékeitől. Jó, ha tudjuk - Sok gombás beteg rövid időn belül jobban érzi magát. Másoknak, éppen ellenkezőleg, kezdetben romlik az állapota. Ez a jelenség is normális. A több millió elhalt gombasejt káros anyagcseretermékei ugyanis súlyos terhet rónak a szervezetre. Az immunrendszernek ráadásul a szétesett gombasejteket is el kell takarítani. - A láz szintén természetes védekező reakció. A fáradtság a szervezetben zajló elkeseredett küzdelem velejárója. Akit ez túlságosan megvisel - orvosával egyeztetve -, csökkentheti a gyógyszeradagolást, hogy a szervezetében kevesebb legyen az elhalt gombasejt. - Az első napokban esetleg fellépő székelési zavarokat szintén az elhalt gombák okozzák. - Ha a gombák cukrot követelnek, és úgy érezzük, muszáj valami édességet ennünk, a parazitákat cselezzük ki valamilyen cukormentes nyalánksággal! A második hét teendői - Továbbra is szigorúan tartsuk be a gombaellenes diétát, és rendszeresen szedjük az előírt gyógyszereket. - Ne sajnáljuk magunkra az időt! Lassan észrevehető lesz a javulás. Egy frissítő fürdő, egy lazító séta vagy új frizura néha sokat segít. Jó, ha tudjuk - Ha a gombák nagyon szívósak, a beteg sokáig fáradt és éhes. Nem szabad feladni: már nem tarthat sokáig. Az ember az erősebb! - Ha a panaszok - a puffadás, az ízületi fájdalom - megszűnnek, sok beteg elbízza magát. Vigyázat! A kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni. Maradt még éppen elég szaporodóképes gomba, amely a betegséget újra fellobbanthatja. A harmadik héttől - Továbbra is szedjük rendszeresen az előírt gyógyszereket. A kúra akár 4-5 hétig is eltarthat. - A gyógyszeres kezelés végén adjunk le újabb székletmintát, vajon sikerült-e megszabadulnunk a parazitáktól. - Próbáljuk ki, hogy az élesztőtartalmú (vagy bármely más) élelmiszerek fogyasztása nem okoz-e gondot. - Óvatosan, lehetőleg lassan és fokozatosan álljunk át a normál étrendre. Lassanként térjünk vissza a gyümölcsfogyasztásra. Az édességet még jó ideig kerüljük. - A javulás valószínűleg szembeszökő. Az 5-6. héttől esetleg már a kívánt súlycsökkenés is észlelhető. Mi a teendő, ha a fertőzés visszatér? Gyakran előfordul, hogy röviddel a kezelés befejezése után ismét jelentkeznek a kellemetlen tünetek. Az orvos bizonyára számon kéri, hogy a beteg szigorúan betartotta-e a diétát, hogy rendszeresen szedte-e az előírt gyógyszert. A visszaesésnek azonban a fentieken kívül számos egyéb oka is lehet. - Egy lyukas fog például újra fellobbanthatja a fertőzést. A kórokozók szívesen megbújnak a lyukas fogakban, sőt a fogkő kiszögelléseiben is, ahova a gyógyszer nem tud behatolni. Fogainkat ellenőriztessük a fogorvossal! - Előfordulhat, hogy a fertőzést partnerünktől kaptuk vissza (aki esetleg nem is tud a betegségéről). A fertőzéshez gyakran egy csók is elég. - Lehet, hogy valamilyen háziállat tartja fenn a fertőzést. Elég, ha egy macska vagy kutya simogatása után valamelyik nyálkahártyánkhoz érünk. - Néha valamilyen anatómiai rendellenesség okozza a makacs betegséget. A gombák sokáig menedéket találhatnak a bél rendellenes kiboltosulásaiban, ahová a gyógyszerek nem jutnak el. Alternatív és kiegészítő kezelés Hókuszpókusz, vagy gyógyítás? A kombinált "gyógyszer + diéta" kezelés mellett egész sor egyéb gombaellenes kezelési módszer létezik. A szakértők jól tudják, hogy étrendváltoztatás és gyógyszerelés nélkül nem érhető el eredmény. Emellett, kiegészítésképpen, természetesen néhány egyéb eljárás is szóba jöhet. Vannak azonban olyan módszerek is, amik csupán hókuszpókuszok, sőt kifejezetten veszélyesek. A könnyebb tájékozódás érdekében az alábbiakban áttekintünk néhány kiegészítő koncepciót. A bélflóra regenerálása A bélben normális körülmények között több száz féle olyan baktérium hemzseg, amely az optimális bélműködést biztosítja. Ha a gombák elszaporodnak, a jóindulatú baktériumok egyensúlya felborul. A gombák gyógyszeres kiirtása után tanácsos a bélflórát célzottan regenerálni. A szükséges baktériumok gyógyszerek formájában a gyógyszertárakban kaphatók. A bél hatalmas belfelületét belakják a mikroorganizmusok. Minél nagyobb területet foglalnak el a hasznos baktériumok, annál kevesebb a gombák esélye. A baktériumok élethalálharcot folytatnak a gombákkal, ezek lassabban szaporodnak, ha a táplálékon meg kell osztozniuk a baktériumokkal. A jóindulatú baktériumok folytonos ellenanyag-termelésre ingerlik a bélfalat. A gombás fertőzés után a bélnyálkahártya immunműködése legyengül. Ezért ismételten késztetni kell például az A típusú immunglobulin (IgA) fejlesztésre, hogy az újabb gombák betelepülését megakadályozzuk. A bélbaktériumok a gyógyszertárakban tabletta, illetve oldat formájában is kaphatók. A helyes adagolásról olvassa el a betegtájékoztatót. A különféle bélszakaszokat benépesítő különböző baktériumok a szakemberek szerint egyszerre többféle készítménnyel pótolhatók. Az egyik készítménnyel például a vékonybélben tenyésző Lactobacteriumok, a másikkal, például kapszula formájában, a vastagbélben élő Escherichia coli pótolható. Kiegészítésül sok orvos javasol még számos egyéb, elölt bélbaktériumot és sejtalkotórészt tartalmazó oldatot. Az elölt, szaporodásképtelen baktériumok is képesek fokozni az ellenanyag-termelést. A bélbaktériumok tápláléka: a tejcukor A hasznos baktériumokat a gombák számára értéktelen tejcukorral táplálhatjuk. A tejcukor a baktériumokat táplálja, a gombák viszont nem

14 tudják emészteni. Ha az étrendből a többi cukrot száműzzük, a baktériumok jutnak előnyhöz. Ezért készítjük a diétás fungimüzlit is tejcukorral. Az immunrendszer erősítése Gombás betegség esetén az immunrendszer általános erősítése javasolt. A rendelkezésre álló gyógyszerek hatásmechanizmusa eltérő. Immunglobulinok Az immunrendszer működését serkentő fontos készítmény a szervezet saját immunglobulinjaiból áll. Ezt a keveréket adják a trópusokra utazóknak a betegségek megelőzése érdekében. Gombás fertőzés esetén is javallott, bár egyesek vitatják a drága gyógyszer gombaellenes hatását Ėchinacea A kúpvirágból kivont Echinacea immunstimuláló hatása közismert. Egyesek közvetlen gombaölő hatásúnak is tartják. Kiegészítő terápiaként mindenképpen hasznos. A gyógyszertárban kapható Echinacea-kivonat erősebb hatású, mint a tea. A teával a gyógyszerkutatók szerint nem érhető el a szükséges dózis. Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek (szelén, cink) A gombás betegségben immunrendszerünk gyakran azért mond csődöt, mert hiányoznak a működéséhez szükséges vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. A gombás fertőzés esetén elsősorban cinkhiány mutatható ki. Az egészséges immunrendszernek napi 15 mg cinkre van szüksége. Gombás fertőzés esetén gyakran írják elő ezt a fontos nyomelemet. A gyógyszertárban recept nélkül kapható. A szelén nevű nyomelem immunerősítő hatása szintén tudományosan igazolt. Sok szelénkészítmény tartalmaz ártalmatlan élesztőt. Az élesztőre érzékeny gombás betegek olyan szelénkészítményt válasszanak, amely biztosan nem élesztőtartalmú. Az esetleg fennálló vitamin-, ásványianyag- vagy nyomelemhiány a vérből laboratóriumi vizsgálattal kimutatható. Ezt a vizsgálatot mégis kevés orvos kéri. Pedig elvileg csak olyan vitamint, illetve nyomelemet érdemes szedni, ami valóban hiányzik. Normális esetben az értelmes táplálkozás (például az általunk ajánlott hosszú távú diéta) is elég. Homeopátiás módszerek Sok természetgyógyász és alternatív gyógyászattal foglalkozó orvos alkalmazza előszeretettel a homeopátiás gyógyszereket. Ezek olyannyira hígított készítmények, hogy csak néhány molekula hatóanyag található bennük. Hatásuk elméletileg nem is a hatóanyag koncentrációjától, hanem egyéb mechanizmusoktól függ. A homeopátiás gyógyszerek elméletileg az egész szervezetet ellenállóképesebbé teszik a betegségekkel szemben. A módszerrel kapcsolatosan időnként fellángolnak a szakmai viták, erre azonban itt nem szeretnénk kitérni. Homeopátiás gyógyszerek A gombás betegség kezelésére a homeopátia önmagában nem alkalmas. A homeopátiás módszerrel hígított Nystatinnal végzett laboratóriumi kísérletek azt mutatják, hogy a Nystatin ebben a formában nem hat a gombákra. A kísérlet során táptalajon tenyésztett gombatelep közepére cseppentik a hatóanyagot. Ha a hatóanyag körül a gombatenyészet visszahúzódik, az anyag gátolja vagy elöli a gombát. A homeopátiás hígított Nystatin, illetve más gombaellenes gyógyszer nem ad ilyen reakciót. Gombás fertőzés esetén a standard gyógyszereket nem szabad homeopátiás gyógyszerekre cserélni. Ezeket legfeljebb kiegészítésképp, az immunrendszer erősítésére használjuk. Vaccináció A vaccinációs terápia során elsősorban fertőző megbetegedéseket kezelnek injekció formájában adott homeopátiás oldattal. A fertőzést kiváltó anyagból előállított oldat rendeltetése az immunrendszer erősítése a betegség ellen. Maga az elmélet azonos a védőoltások elvével, innen származik elnevezése is. A homeopátiás vaccináció valójában nem szabályos oltás, mivel az oltóanyag olyannyira hígított, hogy hatóanyag gyakorlatilag alig található benne. A módszer hívei szerint a terápia méregteleníti a szervezetet, kiüríti a csírák által hátrahagyott káros anyagokat, ez azonban tudományosan még nem bizonyított. A vaccinációt legfeljebb kiegészítő terápiaként alkalmazzuk a standard kezelés mellé. A Voll-féle akupunktúra Az elektroakupunktúra egyre népszerűbb diagnosztikus és kezelési módszer. Hívei szerint segítségével a szervezet rejtett gócai is könnyen felderíthetők. Hatása azonban orvosi szempontból vitatott. Gombás megbetegedés esetén alkalmazása nem ajánlott, hiszen a standard diagnosztikus módszerek viszonylag megbízhatóak és veszélytelenek. Aki úgy érzi, hogy nála az elektroakupunk-túra jó hatású, a standard terápia kiegészítéseképpen igénybe veheti, például az immunrendszer erősítésére. Vigyázat: a következő szerek veszélyesek! A gombás megbetegedések esetén bizonyos kezelési eljárások - például a homeopátiás módszerek - ma még vitatottak, de a terápia kiegészítéseképpen igénybe vehetők. A következő három szer viszont mindenképpen kerülendő! A svédcsepp és a szódabikarbóna hatástalan Egyes csecsemőgondozási szakkönyv a szódabikarbónát ajánlja a gombás fertőzés megelőzésére és kezelésére. A laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint a gombák növekedése a szódabikarbóna hatására nem csökken. Bizonyos szerzők mégis kitartóan állítják, hogy a szódabikarbóna a Nystatinhoz hasonlóan hatékony gombaölő szer. Ez az elképzelés téves, sőt veszélyes. A standard gyógyszereket nem szabad szódabikarbónára cserélni. Még kiegészítésképpen se alkalmazzuk. Ugyanez érvényes az alkohol és 11 gyógyfű keverékéből készült svédcseppre is, ez sem gátolja a gombák szaporodását. Laboratóriumi körülmények között kizárólag nagy alkoholkoncentráció mellett pusztult el néhány gomba. A mikológusok nem javasolják a svédcsepp használatát. A bór életveszélyes! A bórt és a bórsavat a múlt században fertőtlenítésre, illetve bizonyos betegségek gyógyítására használták. Később elhagyták, mert felismerték, hogy a bórsav életveszélyes. A bór még a kenőcsökből is felszívódik a bőrön át, és lerakódik a belső szervekben. A bórsavpor súlyos vesekárosodást okoz. A mikológusok megfigyelése szerint a bór az utóbbi időben reneszánszát éli. A legtöbb mérgezés a hüvelyi gombás fertőzésekre javasolt bóros tampon használatából származik. A bórnak ráadásul még gombaölő hatása sincs: a laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint a gombák viszonylag magas bórkoncentráció mellett is vígan szaporodnak! Végre egészséges vagyok! Mindig a beteg veszi észre először, hogy meggyógyult. Végre megszabadult a gombák okozta panaszoktól. Úgy érzi magát, mintha újjászületett volna. Azonban ilyenkor is laboratóriumi kontrollvizsgálat, például székletvizsgálat alapján kell megbizonyosodni arról, hogy a gombákat sikerült felszámolni. Hiszen egy-két villámgyorsan szaporodó maradék csíra is elég, hogy újra fellobbantsa a betegséget. A negatív laboratóriumi eredmény komoly fegyvertény, mivel különösen ellenálló, valószínűleg több éven át a szervezetünkben élősködő parazitáktól sikerült megszabadulni. Akkor sem szabad elkeseredni, ha egy idő múlva esetleg ismét megjelennek a tünetek. Visszaesés lehetséges, mert a gomba sajnos igen szívós.

15 II. rész GYÓGYÍTÁS ÉS MEGELŐZÉS AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS SEGÍTSÉGÉVEL Gyógyító étrend A gombás beteg helyes táplálkozása Mindeddig a gombás betegségek orvosi vonatkozásaival foglalkoztunk. Most térjünk rá a terápia másik, legalább ugyanilyen fontos oldalára: a helyes táplálkozás, a megfelelő étrend kialakítására. A gyógyulás kulcsa a mi kezünkben van! Miért fontos a diéta? Ha a szervezetben élősködő gombák tápanyagkínálata bőséges, a kórokozók gyorsan szaporodnak. Optimális körülmények között számuk óránként akár meg is háromszorozódhat. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a beleinkben tartózkodó kártékony betolakodóktól akkor szabadulhatunk meg véglegesen, ha lehetetlenné tudjuk tenni a létüket. A gyógyszeres kezelés önmagában nem elég hatékony. A terápia szerves része a gombaellenes diéta. Ha helytelenül táplálkozunk, a gombák folytonosan lakmároznak a szervezetünkben, és kiválóan érzik magukat. Így nehéz lesz megszabadulni tőlük. Ha viszont a kórokozókat böjtre fogjuk, gátat vethetünk szaporodásuknak, és a gyógyszerek könnyűszerrel elbánnak velük. Elméletileg tehát ki kellene éheztetni a parazitákat. Ez azonban lehetetlen, hisz az embernek ennie kell, és ilyenkor a gomba is mindig táplálékhoz jut. Szervezetünk csak akkor működik megfelelően, és csak akkor tud védekezni a betolakodók ellen, ha folyamatosan pótoljuk a létfontosságú tápanyagokat. Végső soron a gombás beteg sem mondhat le az evés örömeiről. A bökkenő csupán az, hogy a gomba éppen a legfinomabb ételektől fejlődik a legjobban... Ha viszont minden olyan ételt elvonunk, amelyből a gomba hasznot húz, az ember jár rosszul. A radikális diéta tehát nem segít. A gombaellenes diéta az egészséges, ízletes ételekből és a gomba számára értéktelen táplálékokból tudatosan összeállított étrend. Egy-egy ilyen diéta hetekig, sőt akár hónapokig is eltarthat. Elkeseredésre azonban semmi ok: a kórokozókat sakkban tartó ésszerű étrend is lehet élvezetes. Még a család, sőt akár a vendégek is szívesen fogyasztják majd a receptjeink alapján készült ételeket. Különösen akkor, ha van már tapasztalatuk a teljes értékű táplálkozás területén, hiszen a gombaellenes diéta elméletileg néhány lényeges pontban különbözik ugyan a teljes tápértékű étrendtől, kulináris szempontból mégis csekély az eltérés. Gombaellenes terápiához javasolt diétánk elsajátítása bizonyosan nem okoz majd különösebb gondot. Nehezítsük meg a paraziták dolgát! Hagyjuk el a cukortartalmú élelmiszereket. Keményítőtartalmú ételt csak akkor fogyasszunk, ha az sok ballasztanyagot tartalmaz. Gyümölcsöt, illetve gyümölcskészítményeket egyáltalán ne együnk, még akkor se, ha a csomagolás szerint a termék "cukor nélkül" készült. A gombaellenes kezelés kezdetén néhány hétig kenyér helyett speciális müzlit reggelizzünk. A hangsúlyt a zöldségekre és a főzelékfélékre helyezzük. Naponta kerüljön az asztalra legalább egy nagy adag párolt, illetve nyers zöldség. Az első hetekben tartózkodjunk az alkoholtartalmú italoktól! Később néha ihatunk majd egy-egy pohárka bort, a sör és a pálinka viszont mindaddig tilos, míg a gombákat nem sikerült végleg felszámolni. Ajánlott élelmiszerek Vásárlásaink során a szupermarketek, piacok és bioüzletek óriási kínálatából lehetőleg a gombaellenes diétába illő, az alábbiakban felsorolt élelmiszerekből válogassunk. Tejtermékek: Biojoghurt, tehéntúró, friss sajtok, tej, aludttej, kefir, író, tejszín, savó, ömlesztett sajtok. Tojás: Bármilyen formában elkészített friss tojás, tojás fehérje, tojás sárgája. Zöldségfélék: Valamennyi friss vagy mélyhűtött zöldségféle, különösképp a hagyma, fokhagyma, póréhagyma, retek, torma, vizitorma, kereti zsázsa, hüvelyesek (száraz vagy konzerv formában is), cukor nélkül eltett savanyúságok, tejsavas zöldségek (savanyú káposzta, bab), cukorrépából készült ballasztpehely. Italok: Cukormentes, édesítőszerrel készült limonádé, édesítőszerrel készült Cola, szemes kávé, pótkávé, fekete tea, gyógyteák, ásványvíz, gyógyvíz, zöldséglevek, cukor nélkül. Gabona- és burgonyakészítmények: Valamennyi gabonaféle, teljes mag, durva dara, teljes őrlésű liszt vagy dara formájában, zab-, búza-, rozs-, kölespehely, zab-, búzakorpa, burgonya, hasábburgonya, burgonyaszirom. Szójakészítmények: Tofu (szójatúró), szójatej (szójaital), szója liszt, szója granulátum, szójapehely, szójahús, szójafelvágott. Levesek, kötőanyagok, fűszerek: Üres húsleves, üres levesek, konzerv levesalap, cukormentes mustár (l o.), cukormentes majonéz (l o.), cukor- és keményítőmentes ketchup, ecet, tiszta kakaópor (cukor nélkül), természetes citromaroma, természetes mandulaaroma, szintetikus sütőaromák, zselatin, szénhidrátmentes növényi eredetű kötőanyagok. Kenyér, pékáru: Savanyú tészta alapú teljes őrlésű rozskenyér (maláta nélkül), ballasztanyaggal dúsított savanyú tészta alapú kenyerek (maláta nélkül), pl. korpakenyér, teljes őrlésű, cukormentes kekszek, teljes őrlésű szárított kenyér. Húsok, felvágottak: Baromfi, vadhúsok, nyúl, birka, marha, sertés, felvágottak, sonka, füstölt hús, cukormentes szárazkolbász. Halak, rákok: Valamennyi édesvízi és tengeri hal, osztriga, fekete kagylók, tintahal, rák, garnéla, homár, halkonzerv saját lében. Zsírok, olajok: Hidegen sajtolt növényi olajok ( olíva-, dió-, lenolaj), finomított növényi olajok, margarin, félzsíros margarin, vaj, olvasztott vaj, disznózsír,

16 libazsír. Diófélék, magvak: Földimogyoró, mogyoró, dió, kesudió, paradió, napraforgómag, szezámmag, lenmag, mák, tökmag, kókuszreszelék, cukormentes diókrém. Édesítőszerek: Szénhidrátmentes édesítőszerek (pl. szacharin), tejcukor. MIT NE EGYÜNK A gombákat tápláló ételeket a diéta idejére töröljük a bevásárlási listáról. Ne aggódjunk, a felsorolt élelmiszerek elhagyásával étrendünk tápértéke nem csökken. Ellenkezőleg: új, kímélő étrendünk egészségesebb lesz! Húsételek: Cukorral vagy mézzel készült szárazkolbász Halak: Mártással készült halkonzerv, panírozott halfilé, marinírozott hal. Gyümölcsök, gyümölcskészítmények: Friss és fagyasztott gyümölcsök, cukrozott és cukrozatlan gyümölcslevek, sűrített gyümölcslevek, cukrozott és cukrozatlan gyümölcskonzervek, mazsola, illetve valamennyi szárított gyümölcs, valamennyi lekvár, alma-, illetve körteszirup, gyümölcsjoghurt, illetve valamennyi cukorral készült hasonló jellegű tejtermék. Édességek: Háztartási cukor, barna cukor, nádcukor, kandiscukor, szőlőcukor, édesített diófélék, bonbon, csokoládé, marcipán, medvecukor, cukortartalmú köhögés elleni cukorkák, cukorrépaszirup, juharszirup, méz, instant kakaó, cukortartalmú édesítőszerek, cukorpótlók (szőlőcukor stb.), jégkrém (a diétás jégkrém is!), cukorbetegeknek készült diabetikus édességek, diabetikus sütemények. Gabona- és burgonyakészítmények: Világos búzalisztek, világos rozsliszt, zsemle, kalács, lepény, étkezési keményítő, hántolt és hántolatlan rizs, dara, burgonyapürépor, knédlipor, krémlevesek, paradicsomleves és -mártás, mártás kötőanyagok és instant mártások, édesített müzlipor, köleskészítmények, szárított gyümölccsel, mazsolával készült müzli, sütemény, keksz, pudingpor, krémpor, tejszínhabrögzítő, búzacsíra. Mártások: Keményítőtartalmú mártások (por- és krémformában is), cukor- vagy keményítőtartalmú ketchup, cukor- vagy keményítőtartalmú készen kapható mártások, szójaszósz, élesztőkivonat. Zsiradékok: Magas zsírsavtartalmú sütőzsiradékok (pl. kókuszolaj). Italok: Sör, bor, aperitifek, likőrök, pálinkák, cukortartalmú limonádé és Cola, édesített tejes italok. A csábító cukor A gombák szeretik a cukrot A cukor gyermekkorunk óta kedvencünk. A cukorkristályok intenzívebbé teszik az ízeket, és gyors energia-utánpótlást biztosítanak. Aki éhes, holtfáradt vagy kimerült, rendszerint édességgel regenerálja energiáját. Nem csoda hát, ha túl sok édességet fogyasztunk. Egyeseknél a cukorfogyasztás már-már káros szenvedély. A táplálkozástudományi szakemberek szerint ennek valószínűleg az az oka, hogy a túlzott cukorfogyasztás felborítja az anyagcserét, és növeli az éhségérzetet. A gombás fertőzöttek még fokozottabban kívánják az édességet, míg a betegség megszűntével ez határozottan csökken. Cukorfogyasztásuk ismét normalizálódik, csupán időnként kívánnak édességet, és jó ideig elvannak nélküle. A cukorról, sajnos, le kell mondanunk Mint tudjuk, a cukor gátlástalan növekedésre serkenti a gombákat, ezért gombás fertőzés esetén a kezelés teljes ideje alatt le kell mondanunk a cukortartalmú élelmiszerekről. Sajnos még akkor is, ha az élelmiszer cukortartalma viszonylag csekély. A legminimálisabb mennyiségű cukor is késlelteti a gyógyulást. A táplálkozástudományi szakemberek az egészségeseknek is azt tanácsolják, hogy kevesebb édességet és több keményítőtartalmú szénhidrátot, például burgonyát, hüvelyeseket vagy kenyeret fogyasszanak. A szervezet a keményítőtartalmú ételeket lassabban, de folyamatosabban veszi fel, mint a gyorsan lebomló cukrot. Az étel hosszabb ideig laktat, a vércukorszint stabilabb, és az édességet sem kívánjuk mindenáron. A hosszútávfutók és a bicikliversenyzők tapasztalatból tudják, hogy az édesség hirtelen megemeli a teljesítőképességüket, de csak rövid ideig. A keményítőtartalmú ételek hatékonyabban biztosítják a hosszú távú, tartós energia-utánpót-lást. A teljes értékű táplálkozás hívei a cukrot néhány éve kerek perec károsnak nyilvánították. A teljes értékű étrendben a mézzel és a különféle szirupokkal helyettesítették a cukrot. A gombák viszont sajnos nem tesznek különbséget, számukra mindenfajta cukor nyalánkság. Még a diabetikus cukor is, mert ennek anyagait (pl. szorbit) is kedvelik. Ha gondosan megnézzük, miből készülnek az úgynevezett "cukor nélküli" csokoládék, kiderül, hogy csupa olyan édesítőszert tartalmaznak, amit szeretnek a gombák. Minden szénhidrát cukortartalmú! Gombás megbetegedés esetén a szakemberek minden esetben óvnak a cukortól, de a keményítőtartalmú tápanyagokat nem tiltják. Pedig a cukor és a keményítő azonos építőelemekből, cukormolekulákból - például szőlőcukorból (glukóz) vagy gyümölcscukorból (fruktóz) - épül fel. Ha a két cukormolekula egymáshoz kapcsolódik, kettős cukor (diszaharid) keletkezik. A háztartásban használt cukor is gyümölcscukor és szőlőcukor kombinációja. Az eddig említett vegyületek íze édes. A hosszú molekulaláncú cukor, a keményítő viszont semleges ízű. Az elfogyasztott keményítő nehezen emészthető, hosszú molekulaláncait az emésztőnedvek idővel kisebb, egyszerű cukormolekulákra, végeredményben a szervezet számára szükséges szőlőcukor-molekulákra bontják. Sajnos a gombák is ugyanezt teszik. Kis cukorlexikon Mindegy, hogy fehér, világossárga vagy sötétbarna: valamennyi cukorfajta csupán-energiahordozó. A gombáknak pedig pontosan erre van szükségük. A diabetikus cukrot, a kandist, a barna és a szőlőcukrot mind-mind örömmel hasznosítják. Most, hogy cukormentes ételeket keresnénk, vásárlás közben a termékek csomagolásán igen különböző cukorfajtákkal találkozhatunk. A könnyebb tájékozódás kedvéért álljanak itt a leggyakoribb fajták. Tudnunk kell, mit illeszthetünk étrendünkbe és mit nem.

17 Szőlőcukor A szőlőcukor egy cukormolekulából álló egyszerű cukor, más néven glukóz vagy dextróz. A gombák számára igazi csemege, remek tápanyag. A gombaellenes diéta szigorúan tiltja. Gyümölcscukor A késztermék és a gyümölcslevek összetételében rendszerint fruktóz néven szereplő gyümölcscukor szintén egyszerű cukor. A háztartási cukor egyik összetevője. A gyümölcsök különösen nagy mennyiségben tartalmazzák (nevét is innen kapta). A gombák kedvelik, ezért a diéta során hagyjuk el. Étkezési cukor A háztartásban rendszerint ezt a fehér vagy barnás színű kristálycukrot használjuk. A termékeken kristálycukor vagy szaharóz néven szerepel. Molekuláit azonos mennyiségű szőlőcukor és gyümölcscukor alkotja. Gombás betegek ne fogyasszák. Malátacukor A maltóz néven is szereplő malátacukor kettős cukor: molekulája két szőlőcukor-molekulából áll. A sütő- és söriparban széles körben használatos. A gombás betegek a malátacukorral készült ételeket sem fogyaszthatják. Tejcukor A laktóz néven is ismert tejcukor szintén kettős cukor: molekulája egy szőlőcukor- és egy galaktózmolekulából áll. Mint neve is mutatja, a galaktóz elsősorban a tejtermékekben fordul elő. A gombák számára értéktelen, mivel a patogén élesztőgombák a tejcukrot képtelenek felbontani. A gombás betegek tehát nyugodtan fogyaszthatnak tejcukrot, annál is inkább, mivel a laktóz a gombák természetes ellenségeit, a bélbaktériumokat táplálja. Glukózszirup, maltodextrin A sok élelmiszer-ipari termékben alkalmazott glukózszirup és maltodextrin rövid és közepesen hosszú szőlőcukorláncokból épül fel. A gombák kedvelt csemegéje. A gombás betegek minimális mennyiségben se vigyék be a szervezetükbe. Keményítő A keményítő nem cukor, nem is édes ízű, pedig hosszú cukorláncok alkotják. A növények számára fontos építőanyag, az ember számára energiaforrás. A búza-, rizs-, kukorica- és burgonyakeményítő egyenes, fonalszerű molekulákból áll. A hüvelyesek, például a borsó, a lencse vagy a bab molekulalánca viszont többszörösen összegabalyodó, kusza szövevény. A keményítőt a gombák csak nehézkesen, lassanként, "cukordarabokká" elmorzsolva tudják beépíteni, mert a szövevényes molekula nehezen bontható. A ballasztanyaggal kombinált keményítő még nagyobb akadályt jelent a gombák számára, mivel a ballasztanyag mintegy gátat von az emészthető szénhidrátmag köré. Miközben lassan, nagy üggyel-bajjal bontják a keményítőt, a táplálék nagy része a ballasztanyag hatására gyorsan halad át a bélcsatornában. Így a gombák még nehezebben jutnak táplálékhoz, lassabban tudják kinyerni a táplálékból a szükséges cukrot. Ballasztanyagokkal a gombák ellen A Rostdús tápanyagok kondicionáló hatása A tudomány csupán mintegy húsz éve fedezte fel a rostdús táplálkozás jótékony hatását. A közvélemény a század elejéig szó szerint csupán az emésztést terhelő fölösleges ballasztnak tartotta az emészthetetlen anyagokat. A durva őrlésű, sötét liszt és a durvább, közönségesnek számító zöldségfélék, például a hüvelyesek vagy a káposzta, ezért volt a szegények eledele. A hetvenes évek végén angol kutatók közvetlen összefüggést találtak a túlfinomított táplálék és a civilizációs betegségek között, a táplálkozástudományi szakemberek figyelmét is ráirányítva a témára. Nyilvánvalóvá vált, hogy a rostdús tápanyagok kevesebb zsírt, kevesebb koleszterint, kevesebb köszvényre hajlamosító purint és kevesebb energiát, vagyis kevesebb kalóriát tartalmaznak. Az értelmes táplálkozás tehát - rostdús. Hogyan hatnak a ballasztanyagok a gombákra? A ballasztanyagok jelentős szerepet játszanak a gombás betegségek kezelésében. Mivel a gombák a rostokat nem tudják emészteni, hasznosítani sem tudják, ezek az emészthetetlen anyagok viszont nélkülözhetetlenek a bélműködés szempontjából. A duzzadó anyagok folyadékot vesznek fel a bélből, megdagadnak, és megnövelik a táplálékpép nagyságát. Duzzadás közben a bélben megkötik a nyálkahártyát izgató, káros, esetleg mérgező anyagokat. A rostanyagok serkentik az emésztőnedveket, a táplálékmaradványok gyorsabban haladnak át a bélben. A ballasztanyagok előnyös tulajdonságait a gombaellenes diéta során is érdemes kihasználnunk. Gyorsabb átfutás A ballasztanyagok hatására a táplálék gyorsabban halad át a bélcsatornán. A kevés emészthetetlen anyagot tartalmazó finomított ételek kb. 70 óra alatt jutnak át, a rostdús anyagok viszont már akár 8 óra alatt is. Ha a táplálék gyorsan áthalad a bélen, a gombáknak kevés ideje van a lakmározásra, és kevesebb gomba-anyagcseretermék kerül a bélfalon keresztül a szervezetbe. A táplálék átfutási ideje könnyen ellenőrizhető: együnk egy nagy adag céklasalátát. Az időpontot jegyezzük fel. Ha a széklet vörösesre színeződik, a cékla átjutott a bélcsatornán. Kölcsönhatások A kezelés első napjaiban sok gombás beteg kifejezetten rosszabbul érzi magát, mivel a gyógyszerek által elpusztított gombák bomlástermékei enyhe mérgezéses tüneteket idéznek elő. A bakteriális fertőzések antibiotikumos kezelésekor is tapasztalható ez a jelenség. A beteg tompa, levert, fáradt. Ha azonban a terápia kezdetén azonnal rostdúsabb táplálkozásba kezd, a ballasztanyag a bélben megköti a bomlástermékeket, csökkenti a kezelés kellemetlen melléktüneteit. A ballasztanyagok mellett a gyógyszerek hatása is fokozottabb, mivel a ballaszt segítségével a gyógyszer valamennyi bélfodorba eljut. Ha ballasztanyagokról van szó, legtöbben a teljes őrlésű kenyérre vagy a búzakorpára gondolnak. A gabonafélék héjának alkotórészei valóban hasznosak. A zöldségfélék 1-5%-os rosttartalma magas víztartalmuk mellett viszonylag csekély, mégis jó hatású. A nyers zöldségfélék és a gabonadara nagy részecskéi mechanikusan szinte leborotválják a gombákat a bél faláról. A bél megtisztítása A hüvelyesek, például a borsó, a bab, a lencse, a szója, a csicseriborsó ballasztanyag-tartalma kb. 20%, tehát a teljes őrlésű kenyér rosttartalmának kétszerese. A zöldségfélék és a hüvelyesek pektin-, cellulóz-, emészthetetlen nyákanyag-, fehérje- és cukortartalma ugyan csekély, de esetünkben igen hasznos, mivel a gombák számára emészthetetlenek, a hasznos bélbaktériumokat viszont táplálják, és a bélflórát is regenerálják. Ha pedig az egészséges mikrobák előnyhöz jutnak, visszaszorítják a gombát. A gabona- és zöldségfélék, valamint a hüvelyesek rosttartalma igen fontos az egészséges bélműködés szempontjából. A bélflórát alkotó kb. 500-féle mikroorganizmus nagyrészt jóindulatú. Az emészthetetlen alkotórészek sokféle bonyolult mechanizmus segítségével gátolják az ellenséges mikroorganizmusok betelepülését, és mechanikus ingerek révén javítják a bél vérellátását. Ezáltal javul a bélnyálkahártya immunsejtjeinek oxigén- és tápanyagellátása. Az egészséges bélrendszer pedig hatékonyabban tud védekezni a gomba ellen.

18 Milyen ballasztanyagot vegyünk? Kedvenc ételeink rosttartalmát gabonakorpa hozzáadásával növelhetjük. Az üzletekben kétféle, eltérő tulajdonságú korpa kapható: a rostdús, oldhatatlan búzakorpa és az oldódó, duzzadó zabpehely. Ki-ki ízlésének megfelelően választhatja meg, melyik ételbe melyik illik. A gluténmentes répapelyhet a gabonaérzékenyek is fogyaszthatják. Lassabban duzzad, elsősorban egytálételekhez és sütéshez ajánlható. A választott korpából vagy pehelyből mindig csak 1-2 kanállal tegyünk az ételbe. Így az étel íze sem változik, és a szervezet egyensúlya sem borul fel. Figyelem! A ballasztanyagok mellé sok folyadékot kell fogyasztani! Az egészséges reggeli A méz és a lekvár tilos Kialakult reggelizési szokásainkhoz viszonylag mereven ragaszkodunk. Egyikünk sajtot és felvágottat reggelizik fehér kenyérrel, másikunk lágy tojást pirítóssal, sokan csakis a kalácsot kedvelik, de olyan is bőven akad, aki mindig friss ropogós lekváros vagy mézes zsömlével kezdi a napot. Bizony, nehéz lemondani a megszokott, finom reggeli ízekről! Pedig, sajnos, nincs mit tenni. És a kenyér? A gombaellenes diéta kiiktatja az étrendből az édességet és a fehér lisztből készült pékárut. Ha reggelire kalácsot, fehér lisztből sütött kenyeret vagy zsömlét eszünk mézzel vagy lekvárral, a gombák mindjárt a nap kezdetén vidáman lakmározhatnak - és szaporodhatnak. Van olyan beteg, aki édességfogyasztás után azonnal rosszul érzi magát, mert gombái igen gyorsan szaporodnak. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy ha a gombákat jól tápláljuk, késleltetjük a gyógyulást. A gombaellenes kezelés első 2-3 hetében reggelire kenyér helyett fogyasszunk inkább speciális gomba elleni müzlit (l. fungimüzli, 89. o.). Milyen kenyeret ehetünk? Ha a diéta elhúzódik, a kenyérről nemigen tudunk lemondani. Ilyenkor legfeljebb savanyú tésztával lazított, 100%-os teljes őrlésű lisztből vagy darából készült kenyeret vegyünk. Lényegtelen, hogy a tészta finom vagy durva-e, vannak-e benne teljes magok vagy sem. A nagyon barna kenyereket azonban kerüljük: ezeket ugyanis gyakran cukor- vagy malátasziruppal színezik! Ismét csak a gombáknak kedveznénk. Ha nem világos, hogy a kenyér milyen tésztából készült, kérdezzük meg az eladót, vagy kérjünk felvilágosítást a péktől. Mindig csak olyan kenyeret fogyasszunk, amelynek összetétele ismert. A savanyú tészta a legjobb A rozsdarából savanyú tésztával készült kenyér a legjobb. Minél durvább szemű, annál több ballasztot tartalmaz, annál hosszabb ideig laktató. A szemcsés rozskenyér azért is egészséges, mert alaposan meg kell rágni. A durva szerkezetű kenyér lebontásával a gombák sokáig küszködnek, ezért dietetikai szempontból szintén a teljes őrlésű rozslisztből készült kenyér a legkedvezőbb. A valódi savanyú tészta jelentős B- vitamin- és ásványianyag-tartalma erősíti az immunrendszert, ami a gombás betegségben természetesen nem elhanyagolható szempont. Érdemes tehát körülnézni a pékségekben. A fehér zsömlét felejtsük el A diéta idején zsömlét egyáltalán ne fogyasszunk. Sok barna színű, rozsos, darás, magos vagy teljes őrlésű zsömleként kínált készítmény javarészt fehér lisztből készül, és igen kevés sötét ballasztot tartalmaz, hiszen akkor jóval laposabb és sűrűbb lenne! A változatosság kedvéért néha fogyaszthatunk teljes őrlésű lisztből sütött búza- vagy tönkölykenyeret. Igaz, nem mindig könnyű beszerezni, de megéri az utánajárást. Reggelizzünk müzlit Próbáljunk lemondani mindarról, amit szokás szerint szívesen reggeliznénk, és a diéta első 2-3 hetében együnk speciális gombaellenes fungimüzlit. Érdemes nagyobb adagban előre elkészíteni. A diétás müzli A müzli igen sokféle hozzávalóból tevődik össze. Így hatásosabb. A kombináció biztosítja reggeli szénhidrátszükségletünket. Hosszú időn át laktat, mivel az összetevők csak lassanként bomlanak le, végig biztosítva a szervezetnek szükséges energiát. A müzli ballasztanyagait céltudatosan állítottuk össze. A duzzadó és töltőanyagok megkötik a gombák káros anyagcseretermékeit, és azok gyors kiürülését is biztosítják. Tejcukortartalma a gombákkal konkurens hasznos mikrobáknak kedvez. A müzli ösztönzi a rágást, serkenti a nyáltermelést és az íny vérellátását, a gombák így a szájüregből is könnyebben kipusztulnak. A müzli fogyasztása Ha nincs hideg tárolóhelyiség, a nagyobb mennyiségű előre elkészített müzlit a hűtőszekrény zöldségtárolójában tartsuk. A másnapi adagot viszont vegyük ki a hűtőből, hogy aromásabb legyen. A hozzávalókat megbízható helyen szerezzük be. A nem szakszerűen kezelt diók és magvak ugyanis mikotoxinokat tartalmazhatnak. A szakkereskedések viszont garantálják a jó minőséget. Dió-, mogyoró- vagy tejcukor-érzékenység esetén hagyjuk el az érintett hozzávalót. Lehetőleg minden reggel fogyasszunk müzlit valamilyen savanyú tejtermékkel, például biojoghurttal, krémtúróval, aludttejjel, kefirrel. A diéta idején a gyümölcs tilos. Egy csipet C-vitamin (aszkorbinsav) savanyú, gyümölcsös ízt ad a müzlinek, és a szükséges vitaminmennyiséget is biztosítja. Tudjuk, milyen fontos a gombás betegségben az immunrendszer karbantartása. A müzli cukorpótlókkal tetszés szerint ízesíthető. Recept Fungimüzli Hozzávalók adaghoz: 75 g hámozatlan mandula, 75 g kesudió, 50 g napraforgómag, 75 g tökmag, 150 g pirított szójamag, 150 g búzakorpa, 200 g zabkorpa, 150 g lenmag, 100 g tejcukor, 250 g zabpehely, 100 g rozspehely, 150 g árpapehely, 200 g búzapehely 1. A mandulát, a kesudiót, a napraforgómagot és a tökmagot durvára aprítjuk, és egy nagy tálba tesszük. Hozzáadjuk a szójamagot, a búzaés a zabkorpát, a lenmagot, a tejcukrot és a gabonapelyheket. 2. A hozzávalókat alaposan összekeverjük, majd a müzlit jól záródó dobozba vagy fagyasztótasakba tesszük. Ha sötét, hűvös helyen tároljuk, nem avasodik, és nem veszít tápértékéből. A teljes tápértékű gabonamagvak Gomba ellen hántolatlan gabonamagvak A rozs, a búza, a zab, az árpa és társaik az utóbbi időben jókorát léptek előre a nyersanyagok népszerűségi listáján. Bebizonyosodott, hogy a gabonamagvak igen jóízűek. Gombás megbetegedés esetén a teljes magvak gazdag szénhidráttartalma biztosíthatja kalóriaszükségletünket. A

19 gombák viszont alig-alig jutnak hozzá, mivel a szénhidrátokat héj és rost veszi körül. Ráadásul idejük sincs, mivel a rostos magvak gyorsan áthaladnak a vékonybélen. A szakértők feltevése szerint a gabona durva héja a bélfalról mintegy legereblyézi, leborotválja a gombatelepeket. A gabonafélék előnyös tulajdonságai A gabona - a búza, a rozs, a köles, a zab stb. - évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb tápláléka. Ma már világosan látjuk, miért. A teljes magvak segítségével kivédhető a túlsúly és a cukorbetegség, mivel a ballasztanyagok jól megtöltik a gyomrot, és fékezik az étvágyat. A magvak tápanyagtartalmát a szervezet lassan, folyamatosan veszi fel, ezért nincs jelentős vércukor-ingadozás sem. Gyomorfekély esetén a gabonás ételek megkötik és közömbösítik a fölösleges gyomorsavat, és elősegítik a gyógyulást. Végül, de nem utolsósorban: a gabona ballasztanyagai edzik a bélnyálkahártyát, és gyorsítják a tápanyag átfutását. Búza, tönköly, aszalt tönköly Mindhárom gabonaféle ugyanabból a családból származik. A tönkölyt a modern, nagyobb terméshozamú búza csak századunk elején szorította ki. Napjainkban ismét divatba jött, mert erős, igénytelen és vegyszerek nélkül is termeszthető. Az aszalt tönköly halványzöld, illatos magja szintén a tönkölybúza termése: az aszalt tönkölyt azonban még érés előtt betakarítják, speciális technikával megpirítják és megszárítják. Ezért rendszerint olyanok is fogyaszthatják, akik egyébként érzékenyek a búzára. Rozs A rozs fontos kenyérgabona. A rozskenyértésztát az élesztő nem lazítja eléggé, ezért vad élesztőből, ecet- és tejsavbaktériumokból készült savanyú tésztával lazítják. Élesztőérzékenység esetén a savanyú tészta sem javallott. A rozs a gombaellenes diéta fontos tartozéka. Magas vas-, kálium-, foszfor- és magnézium-, fluor- és ballasztanyag-tartalma révén kiváló immunerősítő. A hosszúkás, keskeny, szürkészöld rozsszemek könnyen felismerhetők. A főtt rozsos ételek íze erős, aromás. Zab A majdnem 10%-os zsírtartalmú, kellemes, dióra emlékeztető ízű zab ember és állat számára egyaránt fontos tápanyag. Régóta ajánlják a betegeknek és a csecsemőknek is. Nyákanyaga kíméli a gyomrot és a béltraktust. Gombás fertőzés esetén igen hasznos, mivel megköti és elszállítja a gombák anyagcseretermékeit, és csökkenti a gombás fertőzés kellemetlen kísérőtüneteit. A kereskedelemben a csupasz zab a leggyakoribb. Ezt a speciális, pelyva nélküli fajtát nem kell hántolni, így a mag nem sérül, nem veszít zsírtartalmából, nem avasodik. A csupasz zab tartósabb, és frissen csíraképesebb is a többinél. Hajdina Bár a hajdina botanikai szempontból nem gabonaféle, a tápanyagtartalma mégis a gabonáéhoz hasonló. Főként szénhidrátokat és ballasztanyagokat tartalmaz. Peremes szürkésbarna magjának 10%-a olyan nagy értékű fehérje, amivel a gombák a bélben semmit nem tudnak kezdeni. Proteinjének minősége felülmúlja a többi gabonáét. Ez annyit jelent, hogy a hajdinán tejtermék és tojás fogyasztása nélkül is jó ideig meg lehetne élni anélkül, hogy fehérjehiány lépne fel. E-vitamin-tartalma szintén átlagon felüli. A hajdina nem tartalmaz glutént, ezért gluténérzékenyek is fogyaszthatják. Köles A kis sárga mag ásványi anyagokban egyik leggazdagabb gabonafélénk. Százalékos arányban a zab után a köles tartalmazza a legtöbb fontos tápanyagot: fehérjetartalma 5-15%, B-, C-vitamin- és béta-karotin-tartalma is jelentős. Valamennyi fontos ásványi anyag, nyomelem, valamint a fogak és a csontozat számára fontos fluor is megtalálható benne. A köles azonban nyersen nem fogyasztható, mert olyan fehérjekárosító enzimeket rejt, amelyek csak a főzés vagy a pirítás hatására bomlanak el. A köles fehérjéje önmagában nem különösebben értékes, tejtermékekkel, tojással vagy hüvelyesekkel együttesen azonban felértékelődik. A köles vastartalma például C-vitamin-tartalmú gyümölccsel, paprikás, káposztás, citromos salátával könnyen felszabadítható. Árpa Pelyvás gabona, hántolni kell. A hántolt árpamagból nyerhető az árpagyöngy. Eközben azonban a fehérjében, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag külső rétegek veszendőbe mennek. Árpagyöngyöt a gombaellenes diéta alatt ne fogyasszunk, mert a külső védőréteg nélkül a gombák könnyen hozzáférnek a mag szénhidrátjához. A zabhoz hasonlóan az árpa is gyomorkímélő. A vegetáriánusok magas fehérjetartalma miatt szívesen fogyasztják az árpát. Hüvelyesekkel kombinálva még hatásosabb. A gabona tárolása A szemes gabona hideg, száraz, levegős helyen évekig eltartható. Meleg tárolóban hamar megtámadják a kórokozók, a penész és a gomba. Nyirkos időben előfordulhat, hogy a lezáratlan gabona kicsírázik és megpenészedik. A gabonafélék főzése Felhasználás előtt valamennyi gabonafélét szűrőben folyó vízzel alaposan átmosunk, hogy eltávolítsuk a magvakon normálisan jelen levő élesztőgombát. Ezután a gabonát beáztatjuk, hogy megdagadjon, mert így hamarabb megfő, és könnyebben emészthető. Az áztatás idejére az edényt tegyük hűvös helyre, nehogy a meleg konyhában ellepjék a mindenütt jelen levő penész-, illetve élesztőgombák. (Mint az alábbi táblázatban is látható, nem minden gabonafélét kell feltétlenül beáztatni főzés előtt.) A gabonát lehetőleg fedő alatt, lassú tűzön főzzük, majd a tűzről levéve egy kissé pihentetjük. Így jobb ízű, és könnyebben emészthető. A gabonafélék áztatása és párolása Típus Áztatás Párolás óra perc búza tönköly aszalt tönköly rozs árpa zab 2 30 hajdina nem szükséges 20 köles nem szükséges 20 Egyszerre nagyobb adag gabonát is megfőzhetünk. Ha főzés után gyorsan lehűtjük, és mélyhűtőtasakba vagy jól záródó edénybe tesszük, hűtőszekrényben legalább 5 napig friss marad.

20 Receptek Palacsinta teljes őrlésű lisztből Hozzávalók 1 adaghoz: 1 púpozott evőkanál teljes őrlésű liszt, ml tej, 1 tojás, 1 csipet só, 1 csipet sütőpor, 1 csipet C-vitamin (aszkorbinsav), olaj a sütéshez. 1. A lisztet, a tejet, a tojást, a sót, a sütőport és a C-vitamint alaposan összekeverjük. Lehetőség szerint kb. 30 percen át pihentetjük. 2. Egy teflonbevonatú palacsintasütőt megolajozunk, majd felforrósítjuk. A tésztát beleöntjük, és egyenletesen vékonyan szétterítjük. 3. A palacsinta első felét fedő alatt megsütjük, majd megfordítjuk, és a másik felét is világosbarnára sütjük. 4. A teljes őrlésű lisztből készült palacsintához felhasználhatunk búza-, árpa-, rozs vagy hajdinalisztet is. Két vagy három különböző liszt keverékéből is finom. Ha a palacsintát reggelire sütjük, már előző este állítsuk össze. Ötlet: A teljes őrlésű lisztből készült palacsintát fahéjjal vagy őrölt vaníliával ízesíthetjük, vagy tölthetjük édes túróval. Friss zöldfűszerekkel, sósan is kiadós. Töltött árpaomlett 100 g árpaliszt, 1 /4 l tej, 2 tojás, 1 csipet só, 1 csipet szódabikarbóna, 1 csipet C-vitamin, 4 evőkanál olaj a sütéshez, 2 evőkanál zabpehely, 2 paradicsom, 2 kemény tojás, 1 csomó bazsalikom, 200 g friss sajt vagy túró, só, frissen őrölt feketebors. 1. Az árpalisztet a tejjel, a tojással, a sóval, a szódabikarbónával és a C-vitaminnal jól elkeverjük. A tésztát 30 percig pihentetjük. 2. Egy teflonbevonatú palacsintasütőben 1 evőkanál olajat felforrósítunk. Annyi tésztát öntünk bele, hogy vékony lepényt kapjunk. Megszórjuk búzakorpával, megfordítjuk, és készre sütjük. Ezután a következő lepénnyel folytatjuk, mindaddig, amíg a tészta tart. 3. A paradicsomot megmossuk, kimagozzuk és kockára vágjuk. A tojást és a bazsalikomot apróra vágjuk, és a sajthoz keverjük. Jól megsózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a paradicsomkockákat, majd az omlettek tetejére adagoljuk. Tönkölyfasírt Hozzávalók 8 darabhoz: 250 g aszalt tönköly dara, 400 ml húsleves, 2 nagy tojás, 2 evőkanál szójaliszt, 100 g ömlesztett sajt, 1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál zabpehely, olaj a sütéshez. 1. Az aszalt tönkölyt a hideg levesbe öntjük, és lassú tűzön felforraljuk. Kis lángon, folytonos keverés mellett sűrű péppé főzzük, majd hűlni hagyjuk. 2. A tojást, a szójalisztet, a sajtot, a felaprított fokhagymát a péphez adjuk. Pogácsákat formálunk, zabpehelybe forgatjuk, majd forró olajban, közepes hőmérsékleten kisütjük. Kb. 20 perc alatt kész. Zöldséges currys búza 125 g szemes búza, só, 1 babérlevél, 2 gerezd fokhagyma, 1 csomó zöldhagyma, 2 zöldpaprika, 500 g cukkini, 40 g vaj vagy margarin, 1-2 evőkanál curry, 1/4 l húsleves, 150 g tejföl. 1. A búzát éjszakára bő vízbe beáztatjuk. Másnap a sóval, a babérlevéllel és egy fokhagymagerezddel kis lángon, kb. 1 órán át csendesen puhára főzzük. Ha megfőtt, a levét leöntjük, és szűrőben lecsepegtetjük. A fokhagymát és a babérlevelet kivesszük. 2. A hagymát, a paprikát és a cukkinit megmossuk, megtisztítjuk, majd apróra vágjuk. A vajat nagy, mély serpenyőben felmelegítjük. Beletesszük a zöldséget, kb. 5 percig pároljuk, majd sózzuk. Hozzáadjuk a másik felaprított fokhagymagerezdet, és néhány percig együtt pároljuk. Közben meghintjük curryval, és kevergetjük. 3. A zöldségeket felengedjük a húslevessel. Hozzáadjuk a búzát és a tejfölt. Közepes hőmérsékleten tovább pároljuk, hogy krémes állagú legyen. Ha szükséges, még megsózhatjuk, majd tálaljuk. Csőben sült fűszeres köles 150 g köles, 300 ml húsleves, 3 tojás, 3 paradicsom, 2 evőkanál tetszés szerint összeállított aprított vegyes fűszer, 50 g tejföl, 3 evőkanál reszelt sajt, só, frissen őrölt bors, 1 evőkanál vaj. 1. A kölest a húslevessel felforraljuk. Fazékban, fedő alatt, kis lángon, 20 percig főzzük, majd rövid ideig hűlni hagyjuk. 2 Hozzáadjuk a tojásokat, az apróra vágott paradicsomot, a fűszereket, a tejfölt és egy evőkanál sajtot. Sóval, borssal ízesítjük. A keveréket lapos, kizsírozott formába öntjük, elsimítjuk, és meghintjük vajdarabkákkal C-ra (gáztűzhely: 3. fokozat, légkeverős sütő: 180 C) előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt világosbarnára sütjük. Megszórjuk a maradék sajttal, és együtt tovább sütjük, hogy a sajt ráolvadjon. Kölesrizottó 2 csomag leveszöldség, 2 nagy paradicsom, 2 evőkanál olaj, 200 g köles, 1/2 l húsleves, 1 evőkanál vaj vagy margarin, 2 evőkanál tejföl. 1. A leveszöldséget megtisztítjuk és apró kockára vágjuk. A paradicsomot megmossuk, és szintén kis darabokra vágjuk. 2 A leveszöldséget és a paradicsomot olajban megpároljuk. Hozzáadjuk a kölest, majd felöntjük a húslevessel. Fazékban, fedő alatt, kis lángon 20 percig pároljuk, majd a tűzről levéve 10 percig pihentetjük. 3. A rizottóba óvatosan belekeverjük a vajat vagy a margarint. Adagonként tejfölözzük. Hajdinakása 150 g (egész szemes) hajdina, 2 evőkanál olaj, 3/4 l húsleves, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem, só, frissen őrölt bors. 1. A hajdinát forró olajban pirítjuk. Ha már érződik az illata, felöntjük a forró levessel, és alaposan összekeverjük. 2. Felfőzzük, majd fedő alatt lassú tűzön 15 percig csendesen főzzük. A tűzről levéve 10 percig pihentetjük, majd hozzáadjuk a petrezselymet, sózzuk és borsozzuk. Egy kanál tejföllel ízesítve különösen finom. Ötlet: A főtt hajdinakása-maradékhoz adhatunk egy kevés reszelt sajtot (esetleg mélyhűtött spenótot is). Lapos pogácsákat formálunk, tojásba és zabpehelybe forgatjuk és kisütjük. Megjegyzés: A hajdina rendkívül ellenálló a kártevőkkel és a kórokozókkal szemben. Kivételesen nem kell tartani attól, hogy a növényen visszamarad valamilyen vegyi anyag. A hajdinát nemigen trágyázzák, illetve gyomirtózzák, mert felesleges. Párolt búza