KÖZLEMÉNY PURJESZ ZSIGMOND DB. NY. R. TANÁR BEL GYÓGYÁSZATI KORÓDÁJÁRÓL. Adatok a m áj t á I y o g kóroktanához.

Átírás

1 KÖZLEMÉNY PURJESZ ZSIGMOND DB. NY. R. TANÁR BEL GYÓGYÁSZATI KORÓDÁJÁRÓL. Adatok a m áj t á I y o g kóroktanához. Genersch Gusztáv dr., kórodat tanársegédtől. J ) A májtályog többnyre metastatcus úton szokott kfejlődn. Az utat leggyakrabban a vérerekben találjuk meg és csak az esetek ksebb számában jut az epeútak mentén a májba a fertőzmény. Meghaladott álláspontnak kell tekntenünk, ha valak ma nap a tályogképződést másként akarja magyarázn, mnt genyesztő mkrobák hatásából, bárm legyen különben az alkalm ok. Mkor a vérkerngés a közvetítő, könnyebb bzonyítan a tályog mkrobás eredetét, mnt ha a fertőzés az epeútakon történk, mert lyenkor rendes más tényezők s szerepelnek, leggyakrabban epekő vagy bélglszta. Mnthogy azonban hurutos sárgaság után s láttak májtályogot képződn, valószínűleg mégs csak a streptococcus pyogenes az, melynek jelenléte szükséges, hogy májtályog létrejöhessen. A májtályog nálunk korántsem fordul elő oly gyakran, mnt a tropcus vdékeken, s koródánkon évek óta ez az egyedül eset, a mely e sorok megírására késztetett. Esetem nem csak klnka lefolyásában volt érdekes, de főleg a kórboncztan lelet által nyert fontosságot, a mennyben a májtályog kóroktanának megvlágításához szolgáltat adatot. K.I. 27 éves, református napszámosnő. Anyja és öt testvére előtte smeretlen betegségben haltak el, atyja és egy testvére él és egészséges. Hav baja 8 éves korában jelentkezett, azóta rendes. Gyermekkorában morbllt állott k, és nyolcz hétg fekvő beteg volt. Jelen bajára vonatkozólag előadja, hogy már tz év óta felhastáj fáj- *) Előadatott az Erdély Múzeum-egylet orvos-természettudomány szakosztályának 89. XI. 3-k ülésén.

2 ADATOK A MÁJTÁLYOG KÓROKTANÁHOZ. 9 dalma vannak, a melyek dőnként súlyosbodtak és lyenkor sárgaság jelentkezett. 889 szeptemberében került klnkánkra egy lyen súlyosabb rohammal, a mdőn magas láz, nagyfokú sárgaság mellett a májtáj elődomborodását, fájdalmasságát, az epehólyag nagyfokú tágulását, a máj nagyobbodását észleltük. Ekkor faolaj adagolására gyorsan enyhültek a tünetek, sőt skerült epekőmorzsákat s találnunk a bélsárban, úgy hogy ezek alapján a következő kórsme állapíttatott meg : cterus resorptons, cholelthas s, cho an gts (?), hepatts (?). Ugyanlyen tünetekkel feküdt nálunk 890 november havában s, és f. é. szeptember 24-én mnt rég smerős vétette fel magát klnkánkra rég bajával. Előadása szernt szeptember 7-én éjjel krázta a hdeg, a májtájon éles, a lapoczkák felé ksugárzó fájdalmak jelentkeztek, a melyekhez magas láz, két nap múlva pedg sárgaság csatlakozott. A jól fejlett csont- és zomrendszerü nő bőre kfejezetten zöldessárga ; legszembetűnőbb a színváltozás a sclerán, a mellen és lábszáron. A bőr forró, száraz, vszketegség nncs. A zygomatcus táj kprult. A beteg apathcusan fekszk az ágyban, nagy nehezen smer reánk, mnd annak daczára nyugtalan és folyton hánykolódk. Közérzete az említett lehangoltság mellett a májtáj fájdalmak, a forróság és főfájás matt rendkívül zavart. A sclera nagyon sárga, a pupllák középtágak, fényre jól regálnak, a hallás egy kssé nehezebb. A beszéd a nyelv szárazsága matt kevésbé érthető. A mozgás és érzés körökben eltérés nem mutatkozk. A nyak részarányos, de a sternocledomastodeus kötege alsó harmadukban jól kvehetők. A mellkas dombordad, a rövd bordaközök középtágak, a kulcscsont körött árkok mérsékelten ktöltvék, légző mozgásoknál telődnek. A légzés costals, perczenként 36. Mély belégzés végén fájdalom a májtájon. Beszéde suttogó, szaggatott, nyögéssel kevert. Kopogtatáskor csak annyban kapunk eltérést, hogy a jobb hónaljvonalban csak a hetedk, a jobb bmbóvonalban az ötödk borda alsó szélég terjed a tüdő, hátul pedg a jobb scapulars vonalban a klenczedk borda alsó szélég. Érdes sejtes légzés. Bronchophona és pectorálfremtus nem erősbödött. A szívtájon megtekntéskor nem mutatkozk eltérés. A csúcslökés az 5. és 6. borda között a bmbóvonalon belül cm.-rel gyengén ós körülrtán érezhető. Szívtompulat rendes, a csúcson és aorta fölött hallható hangok nem tszták. Az ér-

3 0 GENERSICH GUSZTÁV DB. verés gen szapora, de a mellett szabályos, elég nagy, kemény és középgyors. Az ajkak egy kssé szederjesek, száj, torok nyálkahártyája egy kssé belövelt, a nyelv száraz, barnás lepedékkel bevont, étvágy hányzk, szomj fokozott, nyelés szabad. A has általában egy kssé nagyobb, de különösen az epgastrum és jobb hypochondrum táján eró'sebben kdomborodó. E helyen tapogatva, egy majdnem a köldökg érö, sma fölületü, hol élesebb, hol legömbölyödött szélű feszes, fájdalmas, ruganyos tapntatu képletet kapunk, mely a légzés mozgásokat jól követ, alsó szélén a bal és jobb lebenynek megfelelő behúzódásokat, lletve karélyokat és az epehólyag fenekének mponáló körteszerü kdomborodást mutat. Egyébként a has csak alg érzékeny, feszesebb dunna tapntatu, és váltakozó mélységű dobos kopogtatás hangot ad, míg a leírt képlet fölött a kopogtatás hang tompa. A máj, mnt a fennebb leírásból ktetszk, a rendesnél jóval nagyobb, a bordaíven alul ér és a középvonalban csak 3 cm. választja el a köldöktől. Mnt elődomborodó képlet jól látható és tapntható. Tompulata mnden rányban nagyobb: a jobb hónalj vonalban a 7. bordánál kezdődk és az íven alul 2 ujjnyra terjed, a jobb bmbóvonalban a 6. bordától az íven alul 5 ujjnyra. Alsó határa a köldök felett 3 cmny távolban metsz a középvonalat, és a bal bmbóvonalban vész el az ív alatt. Felső határa egy kssé domború, az alsó a lebenyeknek megfelelő behúzódásokat és az epehólyagnak megfelelő domborulatot mutatja. A máj magától s fáj; a fájdalom rohamonként jelentkezk, de nyomásra s előáll. A lép nem tapntható k; tompulata a 9. és. borda között. Széke szürkés-sárga, a rendesnél nagyobb mennységű zsírt tartalmaz és bűzösebb; különben pépes összeállásu. A vzelet rendes mennységű, sötétbarna, habja erősen sárga, vegyhatása sav, fajsúlya 0, fehérjét, czukrot nem tartalmaz, de valamenny epefesték-próbát ktűnően adja. Kürítéskor tszta, áttetsző, állás közben azonban megzavarodk és barnás üledéket szolgáltat. Mnthogy a kórlefolyás s több tekntetben érdekes és fontos, közlöm a kórtörténetet.

4 ADATOK A MÁJTÁLYOG KÓROKTANÁHOZ. 89. IX. 24. Hő 39, érverés 08, légzés 36. IX , d. u Reggel 4 órakor borzongás, hőmérsék ugyanekkor 37 C. Délután 4 órakor '/a órág tartó hdegrázás, mközben a bőr lbabőrszerű, az arcz beesett, az orr vékony, ajkak, körmök szederjesek, a hő pedg 39'6 fokra szökk föl, mközben a máj nagyon fájdalmas. Orvoslás: a fejre és májtájra hdeg borogatás. Reggel '/a uve S karlsbad víz és 4 gr. nátrum salcylcum pro de. Karlsbad víztől kevés híg, vlágosbarna széke lett. IX. 26. d. e d. u. 39* Éjjel nyugodtan volt a beteg (este 6 órakor cgrm. morphumot kapott bőr alá), az arczízmok, különösen a szájzúghoz menők, dőnként rángatódznak. Az öntudat még mnd zavart. A légzés felületes, hátú kevés, nedves ks hólyagcsás szőrtyzörej. Az érverés zgatott, kcsny és könnyen elnyomható. A nyelv bevont és száraz. A máj ma valamvel puhább, de fájdalmas, az epehólyag alg tapntható k >/a óránként 2 kanál pezsgőt kap a beteg és 2 óránként 0 25 gr. calomelt. IX. 27. d. e , d. u Az éjjel kétszer elég bő, híg széke volt; közérzete némleg javult, mája kevésbbé kemény, de nagyon fájdalmas, nyelve ma egy kssé nedves. Este bevett 200 gramm faolajat. IX. 28. d. e , d. u A bőrön a zöldessárga szín ma fokozottabb. A beteg egész nap apathcusan fekszk hanyatt. Délután 4 órakor hdeg rázza, mközben az érverés oly kcsny lesz, hogy estére 3 decgramm champor rendeltetk. Napközben 7-szer volt híg széke. IX. 29. d. e , d. u Hőmérsék reggelre rendes, az érverés s gyérebb, elég jó, de a beteg semm ránt nem érdeklődk, közérzete az egész nap tartó májtáj fájdalmak matt egészen zavart. D. u. 3 órakor újból krázza a hdeg, mközben a hőmérsék felszökk, a máj feltűnően fájdalmas. Májtompulat egy ujjal lejebb terjed. A székeletben egy 4 mm. átmérőjű, gömbölyded, könnyen málló epekő találtatott. A beteg naponta '/a lter cztromos vzet szk, esténként gr. morphnt kap bőr alá. IX. 30. d. e , d. u Délután 3-/a 5 rá g újból hdeg rázza a beteget, a hő hyperpyretcussá válk, a májtáj fájdalmak szerfelettek, az érverés kcsny, majdnem fonálszerű. A máj feszes, fájdalmas, s mvel a has meglehetősen beesett, gen jól ktapntható A székből epekövet nem lehetett felfogn szűrőn. Este 6 és 8 órakor cgr. morphn. X.. d. e , d. u A beteg szemlátomást esk öf sze; a tegnap hdegrázás után nagyon bádjadt, jóllehet a morphntól nyugodt álma volt. A nyelv nedvesebb. Érverése nagyon kcsny. Az erőhanyatlás ellensúlyozására chnafőzet, bor és erős leves rendeltetk. X. 2. d. e , d. u Éjjel órakor egy órág tartó hdegrázás, mközben a hőmérsék 393-ra szökött. A közérzet nagyon lehangolt, semm ránt sem érdeklődk a beteg. Délután 4 órakor újból hdegrázás, malatt a beteg ordít a májfájdalmak matt, érverése kcsny és lázasan peczkelő, a májtompulat újjal lejebb száll. Éjjelre morphum és champor.

5 \2 GBNBRSICH GUSZTÁV DK. X. 3. A fájdalmak ma ksebbek, de egyéb tünetek nem javultak. Széke 2-szer van naponként, híg, sárgás színű. X. 5. D. e , d. u. 2 órakor 4-0, 4 órakor Délután és 2 óra között újból hdegrázás, mközben a hó'mérsék 4 C-ra megy föl. A beteg teljesen apathous. Hátul a lapoezkák alatt egy-egy száraz szörtyzörej, légzés a délután órákban feltűnően szapora, kopogtatás hang t. é. n. d. Az érverés rendkívül kcsny, könnyen elnyomható. 4 decgrm. moschus. X. 6. D. e ; d. u. 38:2836. A sárgaság változatlan súlyosságú, érverés kcsny, azért 5 perczenként pezsgő" adatk. A nátrum salcylcum adagolása tart. X. 7. D. e. 36'42030, d. u. 37' Teljes apatha, a nyelv smét száraz, az érverés azonban valamvel erösebb. Fájdalom-csllaptóul délután 5 és 8 órakor cgr. morphum. Hátú a tüdők felett egy néhány nedves szörtyzörej, a légzés érdes sejtes. X. 8. D. e. 35'6 (végbélben 35-9)2030. A beteg az ágy végére csúszk, teljesen oda van. Légzés szapora, felületes, zörej érdes-sejtes, számosabb apró nedves szörtyzörejjel vegyest. Az érverés kcsny. */ a 2 / 9 3 hdegrázás, mközben az érverés alg érezhető l / 4 és 4 órakor alkalmazott, champhoros olajbefecskendéstől, pezsgőtől, aethertől nem javul. / a 5 órakor újból nagyon kezd fázn, '/sí-kor a hdegrázás megszűnk, az arczon, mellen hdeg verejték ííl, az érverés nem tapntható. Az erőltetett belégzés mozgások a vonaglás beálltát jelzk; j órakor halál. A kórsme megállapításánál a sárgaságból ndulva k, kzárhattuk mndazon bántalmakat, a melyek ksebbfoku sárgasággal járnak, ós a melyeknél a sárgaság lassanként jön létre, mert a leírt kóresetben az cterus hrtelen höszöntött be és súlyos volt. Atropha fava hepats a máj megnagyobbodott voltánál fogva volt kzárható. Echnococcushólyag elgenyedt tartalmának az epeútakba való fakadása pedg azért, mert echnococcusra semm egyéb postv tünetünk nem volt. Az epeútnak nyálka által elzáródása nem jár ekkora lázzal és fájdalommal. Ellenben ha a dugasz kő, az elzárás hrtelen történk, a sárgaság nagyfokú, e mellett vannak fájdalommal járó rohamok, esetleg magasabb láz, a mely tüneteket tt s észleltünk úgy, hogy az cterus resorptjons, cholelthass felvétele teljesen jogosult. Azonban a májnak tetemesebb megnagyobbodta, a láznak magasabb foka és félbenhagyó jellege, a hdegrázások*), a nagymérvű erőhanyatlás nem mndennap tünete a cholelthassnak. Kénytelenek voltunk tehát felvenn, hogy esetünkben a kő környékéből-kndulólag valószínűleg cholangts, hepatts suppuratva fejlődött k. Teljes kórsménk tehát, ') L. a mellékelt láztáblát.

6 ADATOK A MÁJTÁLYOG KÓROKTANAHOZ. 8 mvel a tályogképződésre másutt okot nem találunk, a következő volt: cterus resorpt ons, chol eltha s s, cholangts et hepatts suppuratva (abscessus hepats). Pyaema. A tetemvzsgálat sok tekntetben gazat adott: gazolta és kbővítette kórsménket, sőt újabb körülményeket hozott napvlágra. Jegyzőkönyve a következőleg szól: Középtermetű, mérsékelten táplált nő hulla, bőrszíne feltűnő sötéten telt sárga, hátán szederjes hullafoltok. Szemek csukottak, kötőhártya sárga, cornea egy kssé zavaros, láták egyenletesen tagok. Orrnyílás tszta, száj csukott, ajkak halványak, sárgák, állkapocs merev, nyak részarányos. Mellkas dombordad, emlők kssé ránczosak, has meghúzódott, fantájon és lágyéktájon terhesség cskók. Májtompulat a hónaljvonalban a bordaszélen alól 4, a bmbóvonalban 3, a középvonalban a processus xphodcus alá 8 cmnyre terjed, de nem a hullán talált kvül két s lejebb 3 cmrel talált vonalon. Alfeltáj száraz, barnás bélsárral beszennyezett. Végtagok meredtek. Jobb 0. borda mellső vége fölött babny kékes szederjes folt, ennek megfelelőleg az rha alatt kötőszövet sötétpros vérrel beszűrődött. Fejbőr halvány, koponya-csontok egy kssé vastagok, a hosszant öbölben híg vér. Keményburok sárgás, lágyburok könnyen levonható, vérszegény, oldalgyomrokban tszta sárga savó. Agy, agya^s, Varol-híd, nyúltagy vérszegény, tszta fehér. Edényfonatok halványak. Bőralatt kötőszövet vérszegény, zomzat vékony, petyhüdt. Torkolat vszerekben kqvés vér és sárga rostonya. Hasfal a felső hasűrben szívósan oda tapadt, hashártya tt megvastagodott, rostonyalepedékkel bevont, ellenben az alsó hasűrben a hashártya sma, fénylő és a medenczevájulatban csak kevés tszta, de erősen sárga savó. A máj egész kterjedésben a rekeszhez, a gyomorhoz és a több szervekhez tapadt és szétbontásnál a bal lebeny és a rekesz között egy a májban szé kelő geny-űr találtatk. A rekesz domborulat j. o. a 4-k, b. o. az ötödk bordág terjed. A bal mellűrben, még pedg különösen a hátsó részében, körülbelül lterny csokoládébarna, bűzös, tejfölszerű geny, s azon kvül mellül egy kevés levegő s. A mellhártya, az odatapadt részeket nem tekntve, szennyes sárga rostonya-lerakodmánynyal bevont, s tt-ott, pl. a felső lebenyben, mellső felületen, krajczárny, genyesen szétbomlott folt van a tüdőn, hol egy dóny tályog befakadt. Az alsó lebeny hátsó felületén egy lencsény lyuk van, genyesen beszűrődött széllel, a mely borsóny, sma falú tüdő-üresébe vezet; azonkívül tt-ott a tüdőben helyet foglaló sárgás mogyoróny tályogok domborodnak k. Különben a tüdő összelohadt, felületes része alá felé légtelenek, a mélyebb részek vérszegények, s a genyűrcsék körül a tüdőszövet 3 5 nrmnyre vörösen beszűrődött, törékeny. Jobb oldalt a mellűrben kevés sárga folyadék, genycsíkokkal keverten, s a mellhártyát hol vékonyabb, hol vastagabb epesárga rostonya borítja. Itt s a tüdő felszínén mogyoróny, dóny, egy kssé kemelkedő foltok vannak, a melyek közepe többnyre sárga, szélek vörösek; egy részök sötét-pros; geny-

7 4 GENEESIOH GUSZTÁV DR. góczoknak bzonyulnak Különben vérszegény a tüdő és egy kssé sávosan beszűrődött A szívburokban 20 grmny sárgás vöröses, kssé zavaros savó. A szívburok zsger és fal lemezét érdes rostonya-lepedék borítja. A szív petyhüdt, zomzata halvány, űrében kevés vér, s jobb oldalt sárga rostonya. A bllentyűk épek és sárgásán bevódottak, valamnt a sma ütérfal s. A hörgők nyálkahártyája halvány, a hörgmrgyek kcsnyek. Függőéíve sírna. Légcső, gége, torok halvány. Pajzsmrgy megnagyobbodott, egy-egy lebenye réczetojásny, durván szemcsés, halvány. A lép nagy, duzzadt, általában vérszegény, egyes részletek azonban sötét barna-vörösek, puhák, de ezek nncsenek élesen elhatárolva. A vesék nagyok, tokjuk könnyen levonható, felszínök sma, halvány, sárgás szürkésvöröses; a bélállomány, valamnt a vesemedencze halvány. A gyomorban kevés, fekete csíkokkal kevert nyálka; a nyálkahártya halvány A nyombélben epés nyálka; az epeút a valvula Watern nyílk, de egy cm.-el feljebb a bélen egy a ksujj hegyét befogadó, lekerekített és beborozott szélű lk van, a mely a ktágult ductus choledochusba vezet, s e lkból az epehólyagra gyakorolt nyomáskor híg, sárgás epe szvárog k. E lk közelében egy mogyoróny szennyes sárgás-barna, lekerekített élű, köbalakú epekő fekszk. A ductus choledochusnak e felett tetemesen ktágult, 5 cm. kerületű és megvastagodott falzatán még egy valamvel ksebb, főtt borsóny hasonló kő van. A ductus hepatcus olyan tág, hogy az ember hüvelykujját s befogadja. A ductus cystcus lúdtollny, az epehólyag lbatojásny és benne még morzsolékony, barna kő vagyon, s résznt benne, résznt a tágult epeútakban körülbelül 2 declter híg, sárga epe, barnás vöröses porond, továbbá egy kevés levegő. A ductus hepatcus ágaba bedughatja az ember az ujját. Az egyk b aloldal nagy epeútban egy elhalt, összetöpörödött és epecon crementumo kkal berakott ascars lum b rc o d es ; az epehólyagból és a nagyobb epeútakból vett epében nagy mennységű frss, éles körvonalú ascarspeték találtatnak. A máj szerfelett nagy, erősen odatapadt, egy kssé egyenetlen, általában tömött, ellentálló, de a kdomborodasokban nagyobb, lágy s tt-ott genyes sárga foltokat mutat. Bemetszve, a tömör máj állományában számtalan bor s ó-d ó ny g enyg ócz ot találunk czafatos sárgás, sok helyt epeszerű genynyel megtelve; faluk hol sma, hol meg genyesen beszűrődött, de mndenütt vérdűsabb májállománynyal van körülvéve. A legnagyobb genygócz, egy tyúktojásny, a bal lebenyben fekszk, s a felületet elérve, a rekeszen át készült törn, lletve a rekesz falát a szívburok felé az áttünőségg megvékonyította. Az art. hepatcán, a véna portae törzsén és főágan nem mutatkozk eltérés, úgyszntén a véna caván sem. A venae hepatcae jobb felőrtörzsében egy árpaszemny sárga, erősen oda tapadó rög van. A bal törzs egyk ágában pedg ellágyult, szennyes barnás-vöröses alvadékot kapunk s e vsszér-ág fala s genysárgák és egy a máj állományában helyet foglaló tályog falát teszk. A pankreas tömött, a ductus Wrsunganus egy egészen szűk nyílással ama duodenumbel áttörés fölött egy cm.-rel fakad. Fodor és cseplesz zsírszegény, a

8 ADATOK A MÁJTÁLYOG KÓROKTANÁHOZ. 5 fodormrgyek a rendesnél nagyobbak, halványak; kettőben kendermag-babny elmeszesedést találunk. A vékonybélben híg, sárga, a vastagbelekben pépes bélsár. Az éhbélben és az leumban egy néhány babny-krajezárny rendetlen, kvágott szélű folytonossághány, a melyek alapja megvastagodott, egyenetlen; sejtgóczot ugyan nem kapunk benne, hanem a megvastagodott hashártyában néhány szürke szemcsét különböztetünk meg. A belek középtartalmúak. Hólyag üres, a méh hátradűlt, egy kssé megnagyobbodott, ízomfala halvány, nyálkahártyája belövelt, a nyakcsatornában üvegszerű nyálka, a kürtök összenőve, a bal kürt ksujjnyra tágult, és barnás savót tartalmaz; hasűr nylasa átjárhatatlan; a jobboldalínak morsus dabolja nytott. Petefészkek aránylag kcsnyek, a jobbkban egy főtt borsóny szennyes-vöröses sarjadzás folt. Hasűr függőér sma. A genyben sok streptococcus pyogenes volt, de ascarspete nem találtatott. Dagnoss: Abscessus hepats post cholelthasm (Perforato ductus choledoch ad duodenum consanata). Thromboss ramorum venae he patc a e, m e t a s tas s n pulmonbus, pleurts blateráls. P y opneumotho rax snster. Percardts fbrnososerosa. Pertonts ncpens. Icterus. Intumesc e n ta lens et renummajorsgradus. Synechae orgánum gentalum nternae. Retreverso uter. Ulcera enterca tuber culotca. A s- cars demortuus n hepate (ductus blferu s)." A kórbonczolat eredménye megegyezk annyban kórsménkkel, hogy cterus resorptnos, cholangts, hepatts suppuratva, pyaema tényleg megvolt. A pneumothorax élőben nem constatáltatott, s mnthogy m a beteget épen a szapora légzés matt még az utolsó előtt nap szorgosan átvzsgáltuk, valószínűleg csak az utolsó órákban jött létre, mdőn a vonagló beteget kméletből nem vzsgáltuk behatóbban ez rányban. A lánczolat mnden esetre érdekes: epekő, májtályog, thrombus a véna hepatcában, metastatcus góczok a tüdőben, egy lyen tályog felfakadásából pneumothorax. Nem gazolta a bonczolat azt a feltevésünket, mntha az epekő körül keletkezett lobos folyamat volt volna a májtályog közvetetten elődézője, mert a kő közvetetten közelében nem volt genyedés, valamnt az epeútak hurutja sem volt genyedő természetű. E helyett a tetemvzsgálat ascars lumbrcodes-t és asearspetéket derített k, a melyek az epehólyagot és epeútakat elárasztották. Ez a lelet egymagában s elég rtka és érdekes. Darane ) az elődökről és az azok elődézte betegségekről szóló munkájában 39!) Davane: Traté des entozoares et des malades vermneusos de l'homme et des anmeaux domestques. Pars, 877 p

9 0 QENEESICH GUSZTÁV DR. esetet említ fel, a melyekben ascars volt az epeútakban. Az esetek 7 csoportba oszthatók, a szernt, a mnt a féreg:. részben már a d. choledochusban, részben még a duodenumban, 2. a ductus choledochusban vagy az epehólyagban, 3. a máj változása nélkül többé-kevésbé tágult epeútakban, 4. a szétrongált epeútakban, 5. a többé-kevésbé változott májszövetben, 6. a tályogokkal áthatott májszövetben, vagy 7. hydropcus epehólyagban találtatott. Davane és Leukart ) alapvető munkából annyt tudunk az elődökről, hogy a bélből vándorolnak az epeútakba, okul szolgálván arra néha bzonyos betegség, pl. dysentera, cholera, vagy a bél változott tartalma és reactója. Máskor semm okot sem kapunk és lyenkor a féreg vándorló és furakodó természetének kell tulajdonítan, hogy az epeútakba s bejuthatott. De míg Davane azt tartja, hogy a kfejlett féreg csak úgy juthat be, ha az epeútak echnococcus-hólyag vagy epekő áthatolása következtében szétroncsolódtak vagy legalább ktágultak, addg Leukart mérésekkel bzonyítja, hogy közepes ascars nyúlánk termeténél fogva egészen rendes ductus coledochuson s behatolhat. Hogy e behatolás néha nem teljes, bzonyítják azon esetek, mdőn a féregnek egyk része már a ductus choledochusban, másk része még a duodenumban találtatott. A féreg behetolását azonban esetleg elősegít az, hogy az epeútak tágabbak. A jelen esetben s a ductus choledochusból a duodenum felé meglehetősen tág rendellenes nylas vezet, a melyen keresztül bármlyen vastag ascars s könnyen bejuthatott. Azonban, jóllehet ascars elég sokszor találtatott az epeútakban, arra csak egy néhány eset van fölemlítve, hogy tályogok s voltak a máj állományában. 2 ) 3 ) *) ') Leukart: De menschlchen Parasten II ) T o n n e é esete : ascars az epeútakban, mely 3 tályogot okozott, egykben a geny mellett egy összekunkorodott féreg (. Davane fennebb könyvét). 3 ) L ebért esete: 20 cm. hosszú ascars a ductus choledochusban, feljebb dóny genyűrben egy 8 cmny féreg macerált állapotban, ettől elkülönítve több ksebb tályogocska; u. o. 4 ) Lebert esete: ascarsok az epeútakban és a máj szövetben több tályog egyk a daphragmán keresztül tüdőtályoggal függ össze, u. o.

10 ADATOK A MÁJTÁLYOG KÓROKTANÁHOZ. 7 Davane véleménye szernt tályog olyanformán jön létre, hogy a féreg beljebb hatol és a májállományt zgatja. Azok az esetek, a melyekben a tályogban ascars találtatott, tényleg meg s engedk ezt a magyarázatot. Ez a felfogás ma általában el van hagyva, mert nem csak ascarsokhoz, de más bántalmakhoz csatlakozott tályogokban s találtak mkroparastákat, mnt azt pl. a Leyden l ) közölte eset, vagy R o- vgh esete ) bzonyítják és a mnt az ezóta a legtöbb esetben constatáltatott. Sőt újabban az epekő keletkezését s az epeútakba jutott mkroparastáktól feltételezett hurutból magyarázzák (Naunyn). 2 ) Már Leyden s valószínűnek mondja, hogy a streptococcus pyogenes a bél felől jut be és tályogképződést okozhat a nélkül, hogy az epepangásnál egyéb ok szerepelne. Ilyenkor azonban az ez úton bejutás csak valószínű, de nem bzonyos. Azon esetek, a melyekben az epeútakban egyúttal ascars ok s találtatnak, gen alkalmasok annak bzonyítására, hogy a streptococcus a ductus coledochuson keresztül jut a májba. Mert ha bzonyos, hogy az ascars ezen az úton ment be, mennyvel könnyebben mehet be egymkroscopcus nagyságú élődő! Ilyenkor csak kedvező vszonyokat tételezünk föl az epeútakban, például epepangást, az epeútak hurutját stb.de másfelől nagyon valószínű, hogy eme kedvező vszonyok nélkül az ascars bevándorlása tályogot dézhet elo, mert a bélből nagyszámú streptoc occust mportálhat. Esetünk nagyon alkalmas, hogy ezen vélemény bzonyítására támaszul szolgáljon, mert az epeátban ascars találtatott, mellette sok pete volt, a tályogok genyében pedg streptococcus pyogenest skerűt kmutatn. A ductus choledochust a béllel összekötő rendellenes nyílás elég nagy kapu lehetett, hogy ascarst beengedjen, a melylyel együtt a streptococcusok s bevtettek, de egyúttal állítható, hogy tág nyílás nélkül bejutó ascars s csempész szerepet játszott volna. Az epeútakban talált ascars összetöpörödött állapotban feküdt az ) En Fal von nmltplen Leberabscessen n Folge von Galleustenen, Charté-annalen, 886. S ) Kovgb: absess nmltpl del fegato da angocolte grave. Svsta clnca d Bologna Nro 6. a) Naunyn: Verandlungen der Congresse f. nnere Medzn, 89. S. 30. Orvos-Teraészettudomáty Értesítő. 2

11 8 GENERSICH GUSZTÁV DR. epeútakban epeconcrementumokkal berakva, az epehólyagban és epeútakban talált peték ellenben egészen frsseknek és épeknek bzonyultak. Ámbár tudjuk, hogy a chtn-rétegbe burkolt pete sokkal tovább képes bármlyen káros behatásnak ellentállan, mnt a féreg maga, a hely vszonyok nem teszk lehetetlenné ama felvételt, hogy a talált féreg mellett még más s jutott be az epeútakba és hogy ettől erednek a peték, sőt nem lehetne megczáfoln ama lehetőséget sem, hogy a régóta tágult állapotban levő duetus coledochu sba féreg nélkül s juthattak be a talált peték. A streptococcus bejutása lehetőségének bzonyítására nem s szükséges ez utóbb, az gazat megvallva, már erőltetett magyarázat, mert esetünk eléggé bzonyítja e nélkül s, hogy az az út, a melyen az ascars vagy a peték bejutottak, a streptococcus számára s nytva állott. Esetünket azonban bonyolítja az epekőnek együttes jelenléte, mert epekő ascars nélkül s okozhat májtályogot. Fölmerülhet tehát az a kérdés, hogy vajon az epekő vagy az ascars vádolható-e a májtályog elődézéseért? E kérdés eldöntésénél előbb annak a tsztázásával kell foglalkoznunk, hogy a kettő közül melyk volt előbb az epeútakban, az epekő-e, vagy az ascars? Epekövek gyermekeknél és fatal egyéneknél aránylag rtkán fordulnak elő. Hem ) 395 esetben 25 éven alól csak 5-ször, 20 éven alól pedg 3-szór talált epekövet. A foglalkozásnak s van ném szerepe, a mennyben a munkásosztály, a melynél a máj működése még a fűző hánya matt s kevésbbé akadályozott, rtkábban szenved epekövekben. Ha ez adatokat esetünkre alkalmazzuk, azt találjuk, hogy betegünknél már (5 éves kora óta voltak cholelthassrohamok, tehát egy a munkásosztályhoz tartozó egyén fatal, 20 éven alól korban szenvedett epekőtől. Önkéntelenül vetődk fel az a kérdés, hogy vajon nem lehetett-e a kőképződés ascarstól feltételezve, á mely féreg éppen a fatalabb korban és éppen a munkásosztálynál oly gyakor jelenség. Készemről nem tartom lehetetlennek ezt a magyarázatot. Azonban a koron kvűl semm sem támogatja ezt a föltevést. Ellenben az a nyílás, a mely aductus choledochus és duodenum között létre jött, határozottan a mellett bzonyít, hogy tt ré- *) C. a. Ewald. Realencyklapoeda VII. 434.

12 ADATOK A MÁJTÁLYOG KÓROKTANÁHOZ. 9 gébben epekő tört keresztül és e nyíláson utólag mnden nehézség nélkül bejuthatott nem egy, de sok ascars. El kell tehát állanom ettől a magyarázattól. Sokkal valóbbsznünek tartom, hogy az ascarsnak a kőképződéshez elente nem volt semm köze. Jelen soram előadása óta Gr en er s eh tanár fontos adattal járult, e kérdés megoldásához. Kderítette u., hogy a kő magjában ascars-peték nem voltak, tehát a kő az ascars bejutása előtt képződött. Jóllehet az epekő már körülbelül 0 év óta megvolt és dőnként hol könnyebb, hol súlyosabb epekő-zsábát dézett elő, sőt tavaly és tavalyelőtt észlelésünk szernt chólangtst és hepattst s okozott tályog jó sokág nem keletkezett. Az utolsó roham májtályog-képzőclést ndított meg, de a genyedés nem a beszorult epekőtől ndult k: ott a nyálkahártya csak ksebb mérvben volt belövelt. Az epeútakon sem mutatkozott genyes lob; valósznű azért, hogy most sem az epekő okozta közvetetlenűl a májtályogot, hanem az ascars, a mely a roncsolt ductus choledochuson keresztül akadálytalanul bevándorolhatott. Ez a magyarázat az előbb fejtegetés alapján még nyer bzonyosságban, mert nagyon elfogadhatónak tetszk, hogy az évek óta fennállott cholelthasshoz csak akkor csatlakozott máj - tályog, mkor az epeútakba vándorolt ascars streptococcusokat vtt be magával, a melyek a beszorult kőtől fenntartott epepangásban kedvező alkalmat találván, a fnomabb epeútakba jutva, genyedést, tályogképződóst ndítottak meg. Összefoglalva rövden a mondottakat, esetemet a következő pontok teszk érdekessé:. Gyermekeknél és fatal egyéneknél, főleg a munkás osztályban, rtkán észlelhető epekő ; egyénünknél már 6 éves korban jelentkezett cholelthíassszerű tünetekkel. 2. Az epekövek gyakorságához képest aránylag rtkán jön létre májtályog. 3. A tályog az aránylag rtkább úton: az epevezetékek útján fejlődött. 4. A tályog azonban nem az epekő szomszédságából ndult k, hanem ettől távolabb a fnomabb epeútakból. 5. Az epeútakban ascars és annak peté találtatnak, de ha ezek de bejuthattak, mennyvel könnyebben mehet be a genyedést elődéző streptococcus pyogenes. 2*

13 20 GENKltSIOH GUSZTÁV DE. 6. A tályogképzó'dóst valószínűleg az ascarson bejutott streptococcus dézte elő. 7. A tályogképződés hely vszonyoknál fogva thrombust okozott a véna hepatca egyk ágában, másodlagos genygóczokat a tüdőben, egy lyen metastatcus tályog felfakadása következtében pneumothovaxot. 8. Ascarsnak az epeútakba jutása halálos baj fejlődését ndította meg.

14 Ertestoorvos szak H. E. L m m ^rt ; V7T / /\ / \ /\, \,* \ \ - k \ \ \ \ \m Xm... «' \ \f V» 3C TT f-x r-\ /\ 7^ -J W L Szept okt.l 2 3 J~-l l~x ZI Ep. >,/ \ ', A^.t ', \ \ ; V l / II / '" /[ >. * a.u. äd. * _J / 4 IL A-- - TT '", ff [ I J < :. T - t C - 4- E v '": / I -& r r d. *,rt ± -t -. x. ±_ I y TT I. t "n \ t < \... ' _,/ ejß t ' -X&. A \ / J J*r *m \ ' j % f H - * n "' j \ \ A csllagok es a mellyök rt dök a hdegräzds dejt jeuntky. Abeteg oht. 9-erv este Vz7öra7tor meghalt.-^ r L ; I ~\ t N/ A J y v \ 7 / r. j ; \. n M V \ \ \ I n / l ' A.* d.u:\ 7-Xd. L_ l h ', /,'./...- d.. 3 * -Al\ \ IS / H- -H- -! ~ T : l \ B n 7 " ' rt n ' / / / l '/ 7 n & A. / v - \ \...- \ ; \ V ^ v \ \ \ \ V V \ w a.u. * 4 3 :l Mömertefc. Erveres. Legzes. w s fc k w g. er "Dp \ 'd/ TSJ \>l ö ' BW^- - TJ * k /\ V T f ' / j j ' «V \ \ OLUS-6. I / / T \. \/ \/ V DrGenersch G.Adatoka mjtalyog köroktanähoz. Könym.lehmann G.BrdSsöban.