5. A MAGYAR ROMANTIKA Kölcsey, Vörösmarty

Átírás

1 5. A MAGYAR ROMANTIKA Kölcsey, Vörösmarty A romantika a XIX. század meghatározó művészeti irányzata és stílusa, egyben világszemlélet és életérzés. Középpontjában: A szabadságeszme a teljesség iránti vágy az egyén önkifejezése, önérvényesítése áll. Hátterében: a felvilágosodás racionalizmusa, a francia forradalom élménye, az ipari forradalom és a polgárosodás kiábrándító hatása áll. "roman", a középkorban a népnyelven írt elbeszélő művek műfaja. közvetlen előzménye a "preromantika", elsősorban a szentimentalizmus, valamint a német "klasszika" és a "Sturm und Drang". A kultúrtörténet új keletű felfogása szerint a modern művészet, kultúra a romantikával kezdődik érzékeli a hagyományos világkép elavultságát, lebontja a tradíciókat, és új perspektívák kialakítására vállalkozik. A romantikus, azaz felfokozott életérzés: a távlat, a változás lehetősége 1. a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom (a "spleen")= historizmus, exotizmus ( német típusú romantika 2. forradalmi optimizmus, a kitörő életöröm forradalmi francia típusú romantika Ideje: XVIII. század utolsó éveiben alakul ki. Nyugat-Európában az első virágkora a XIX. század első évtizedei második tetőzése főképp a regényirodalomban, a képzőművészetben és a zenében, de már a realizmussal és a klasszikus modernség irányzataival párhuzamosan az egész kontinensen a századvégig is eltart. Általános vonásai: eszményítés vezérli; a romantikus alkotás az eszméket sugározza, elsősorban a szabadságot. A személyes vonások, a belső tartalmak, így az érzelemvilág kifejeződése nemzeti karakter szerepe is jelentős, a romantikában felértékelődnek a helyi és a korra jellemző sajátosságok (nacionalizmus) A romantika érdeklődik a nemzeti múlt, kiváltképp a középkor (a nemzeti kultúra gyökere), a népi hagyományok, valamint az egzotikus kultúrák iránt. Nagy szerepet kap az érdekesség, a kaland, a mese, az álom, a fantázia, a mitológia és maga a szépség. 1

2 A szövegek nyelve: erős líraiság szabad önkifejezés, egyedi, szabálytalan, olykor töredékes műformák a barokkra emlékeztető a monumentalitás, a zeneiség, a festőiség és az ellentétezés. Hangneme: a pátosz, a humor és az irónia is. Az esztétikai minőségek keveredhetnek, pl. a rút és a fennkölt. A műfajok határai is elmosódnak vagy teljesen megszűnnek; a líraiság mindenütt átható jelenség. A lírai műfajok közül gyakori az érzelmes dal és az elégia, de a legjellemzőbb a szélsőséges hangulatváltozású rapszódia. Jellemző: a komplexitás, pl. Wagner monumentális zenedrámáiban vagy a romantikus világdrámákban (pl. Goethe: Faust). Legfontosabb műfaj: a regény, nemzetközi nevén a "roman A romantikus regény számos változata születik meg: a történelmi regény, a kísértetregény (Angliában a "Gothic novel"), a rémregény, a fantasztikus regény, a detektívregény, a meseregény, valamint a verses regény. Művészetfelfogása: a művész és a társadalom kapcsolata is szélsőséges változatokat eredményez. Megjelenik a "vátesz", a jövőbe látó, isteni útmutatást követő népvezér De: a magányba húzódó, a világtól elvonult alkotó +látomásos költő: pl. Blake (William, ); profetikus, látomásos költői már a XVIII. században. Közvetlen és erőteljes hatásokra tör széles közönséghez szól, de a művek minőség szerinti erőteljes polarizációja. A romantika korában erősödik meg Európa-szerte a közkultúra, és kezd tömegkultúrává alakulni. A magyar romantika Közép-Kelet-Európában sajátos feladatkör: a nemzeti törekvések kifejezése a népiesség érvényre juttatása újszerű énszemlélet az irodalmi nyelv megújítása esetleg még a kialakítása is Magyarországi korszakai: I kora romantika (Aurora-, Athenaum-kör) II reformkor (népies-nemzeti romantika) III későromantika (regényes romantika) 2

3 között II. József politikájának ellenhatásaként a nemzeti törekvések már, felerősödtek Főként az 1790-től kibontakozó nemzeti drámairodalmunkban kaptak hangot, pl. Kisfaludy Károly és Katona József révén. Egészében még nem romantika. I kora romantika (Aurora-, Athenaum-kör) Kisfaludy Károly ( ) költő, drámaíró, az 1820-as évtized magyar irodalmának vezéralakja. Nemzeti tárgyú drámája a Tatárok Magyarországon (1809) Az Aurora c. zsebkönyve ( ) a magyar irodalmi élet megszervezésének fontos eszköze, eleinte az almanachlírának teremt fórumot, idővel azonban már a romantikus irodalomnak is. A Mohács című költeménye (1824) a romantikus líra egyik legjellegzetesebb darabja. Katona József ( ) költő, nemzeti drámánk megalkotója. Bánk bán (1814, 1819) A Bán bán első változatát 1815-ben írta az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatára. A művet 1819-ben barátja, Bárány Boldizsár javaslatai alapján átdolgozta. történelmi tárgyú, nemzeti és egyben magánéleti tragédiát ábrázol Végső megoldás: a részérdekeken, sérelmeken felülemelkedő, nemzeti egységet és általános szabadságot biztosító nemzeti uralkodó szolgáltatja. Akció és dikció egymással kölcsönhatásban áll benne. Nemzeti eposz-törekvések A magyar történelem kezdeteit megörökítő nemzeti eposz szükséglete merül fel. Több kezdeményezés pl. Pálóczi Horváth Ádám, Csokonaié Vitéz Mihály Vörösmarty írja meg a teljes eposzt. (Zalán futása, 1825) 3

4 Kölcsey Ferenc ( ) költő, politikus, bölcselő, a magyar irodalomkritika úttörője. Kazinczy hatására a klasszicizmus híveként kezdi pályáját, részt vesz mellette a nyelvújítás küzdelmeiben is Berzsenyit romanticizmusa miatt megbírálja (1817) még ugyanebben az évben (a "lasztóci levelek" tanúsága szerint) elfordul Kazinczy klasszicizmusától. Lírai versei eleinte a népiesség és a szentimentalizmus jegyeit viselték magukon, 1820-ra azonban már a romantika költője (Rákóczi hajh..., 1817; Rákos, 1821; Hymnus, 1823). Filozófusként, közéleti szereplőként írt prózai műve a Nemzeti hagyományok c. tanulmány (1826) ebben a nemzeti irodalom fejlesztését szorgalmazza, és az alapokat "a köznépi dalokban" találja meg. Közéleti lírája a reformkor válságairól tanúskodik (Zrínyi dala 1830-ból, Zrínyi második éneke 1838-ból, (Huszt, 1831). Színi bírálataiban a drámát a nemzettudat formálójának tekinti. A "romantikus triász" tagjai: Vörösmarty Mihály Bajza József Toldy (Schedel) Ferenc Ők a Kisfaludy Károly köré szerveződő Aurora-körből emelkedtek ki, és a liberális szellemű Athenaeum körét vezették. Vörösmarty Mihály ( ) nemzeti kultúránk első vezéralakja, a magyar romantika legnagyobb költője. költő mindhárom műnemben kritikus, lapszerkesztő, műfordító és akadémikus nyelvtudós. A hősi epikában eposz (Zalán futása 1825), valamint elbeszélő költemények sora A hazafias politikai líra (pl. Szózat, 1836; Gondolatok a könyvtárban, 1844; Előszó 1850). Vörösmarty Mihály ( ) Romantikus mesejátéka filozofikus tartalmakkal: Csongor és Tünde (1830). Művészetének középpontjában a boldogságkeresés és a hazaszeretet áll. Megújítja a költői nyelvet, utat biztosít utódainak. Bajza József ( ) szerkesztő, szentimentális dalköltő színikritikus és irodalomszervező. Toldy Ferenc ( ) "irodalomtörténet-írásunk atyja" romantikus szemléletű kritikus. A népiességet bírálja. 4

5 A magyar epika A XVIII. században még csak fordítások, ill. idegen minták után születő könyvek kerülnek az olvasók kezébe heroikus-gáláns, ill. népies, érzelmes vagy rokokó stílusban. Az első eredeti regényünk Dugonics András ( ) történelmi tárgyú kulcsregénye, az Etelka (1788). A valódi magyar történelmi regény báró Jósika Miklós ( ) Abafi (1836) (Walter Scott után) színhelye Erdély, az ideje Báthori Zsigmond kora (a XVI. század vége). Báró Eötvös József: A karthausi (1842) szentimentális stílusú, világfájdalmas énregény Magyarország 1514-ben történelmi regény a Dózsa-parasztháború korából, a szerkezete bonyolult, de az ábrázolásmódban a realizmus is jelentkezik. Petőfi Sándor regénye A hóhér kötele címmel vadromantikus mű. A modern magyar prózai kisepika a XIX. század első felében születik meg, a romantika és a realizmus különféle változataival. A nagy tömegek számára rémtörténetek, kalandleírások Kiemelhető Bérczy Károly ( ) történeti tárgyú novellákal, Nagy Ignác ( ) a Magyar titkok c. bűnügyi jellegű regény (1845). A XIX. századi magyar epikát átható anekdotizálás (egy érdekes tárgy színes előadása) inkább köthető a romantikához, mint a realizmushoz. A század második felében számos kisebb jelentőségű romantikus elbeszélő : Beöthy László ( ), Degré Alajos ( ), Pálffy Albert ( ), Vas Gereben ( ), Thury Zoltán ( ) és Lovik Károly ( ). Jókai Mór ( ) A legolvasottabb magyar romantikus regényíró, a magyar olvasóközönség megteremtője, a nemzettudat kifejezője és felmagasztalója Kiemelkedő művei: Egy magyar nábob (1853), Az új földesúr (1862), A kőszívű ember fiai (1869), Az arany ember (1873) és A rab Ráby (1875). Sajtótermékek Hetilapok. Szentimentális-romantikus ízlés. Az 1830-as évtizedben a legnépszerűbb sajtótermék a divatlap pl. a Regélő irodalmi melléklapja a Honművész. II reformkor (népies-nemzeti romantika) 5

6 A népiesség Révai Miklós (európai Osszián-kultusz, valamint Herder hatására) 1782-ben a népi énekek gyűjtésére szóló felhívást tesz közzé a Magyar Hírmondóban. A népies stílus megjelenik Faludi Ferenc és Orczy Lőrinc költeményeiben Gvadányi József verses epikájában. Első gyűjtő: Pálóczi Horváth Ádám ( ), Ötödfélszáz énekek (1813). Kultsár István ( ), a magyar kultúra úttörője a Hasznos Mulatságokban közli A köznép dalai c. gyűjtését (1818), és az irodalmi népiességet is szorgalmazza. A Bécsben élő, német nyelven író Gaal György ( ) népmesei antológiát ad ki Marchen der Magyaren címmel (1822). Kölcsey Ferenc a Nemzeti hagyományok c. tanulmányában (Élet és Literatura, 1826) a nemesi és a népi irodalom kapcsolatát szorgalmazza, a német Grimm testvérek példájára. Megjelennek Vörösmarty Mihály népies dalai Czuczor Gergely ( ) népdalcsokra Kriza János ( ) versei. Kisfaludy Károly közli saját népies dalait. Pulszky Ferenc ( ) Népmondák c. tanulmánya (1840) a népköltészet sok évszázados létére és egyedi értékeire mutat rá. A Kisfaludy Társaság 1841-ben esztétikai pályázat kapcsán vitatja meg a nemzetiség és a népiesség tartalmait évente pályázatokat hirdet (1846-ban a "nép ajkán élő" hősről szóló műre). Erdélyi János ( ) átfogóan értékeli a korszerű népiességet (Népköltészetről, 1842; A magyar népdalok, 1847), és népdal-divatot teremt a műköltészetben. A népiesség Magyar népköltészeti gyűjtemények Erdélyi János Magyar népköltési gyűjtemény, Népdalok és mondák c. munkája ( ), a Magyar közmondások könyve (1851) és a Magyar népmesék (1855). Kriza János Vadrózsák c. gyűjteménye (1863) Ipolyi Arnold ( ) a Magyar mythológia c. (1854) 1849 után irodalmunk fő társadalmi feladata a nemzeti hagyományok ápolása és megújítása; mindebben a század derekán már jelentős szerepe kap a népiesség is. Népnemzeti irodalom A népnemzeti irodalom jelentősebb szerzői a XIX. század második felében: az archaizáló Thaly Kálmán ( ), a patetikus stílusú Ábrányi Emil ( ), a meseíró Pósa Lajos ( ), az anekdotákat gyűjtő Tóth Béla ( ), a humorista Rákosi Viktor ("Sipulusz", ), a mese- és mondavilágunkat gondozó Benedek Elek ( ). Romantikus népiesség van jelen Mikszáth Kálmán Petelei István Papp Dániel Tömörkény István egyes műveiben. 6