4. szám. Dr. CENNER MIHÁLY MÁRKUS EMILIA. Budapest, 19*1. SZÍNHÁZTUDOMÁNYI INTÉZET Országos Színháztörténeti Múzeum

Átírás

1

2

3 SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR 4. szám Dr. CENNER MIHÁLY MÁRKUS EMILIA Budapest, 19*1. SZÍNHÁZTUDOMÁNYI INTÉZET Országos Színháztörténeti Múzeum

4 i szerkesztésért és a kiadásért felelős dr. H oat Ferenc, a Színházai do ím ányi Intézet igazgatója Megrendelve: 4,062. III.». Példányszám: 500 Készült Rotaprint eljárással az MSZ Á és MSZ Á szabványok szerint 8«25(A/5) ív terjedelemben ábrával FELSŐOKTATÁSI JEGYZETELLÁTÓ VÁLLALAT, BUDAPEST

5 1 EMBER ÉS SZEREP /Életrajz/ 4

6 1

7 EMBER ÉS SZEREP A ház, amelyben Márkus Emilia szeptember 10-én megszületett, a szombathelyi Batthány Fülöp-féle malomépület volt, a Gyöngyös partján. Az apa - tanult mesterségére nézve gombkötő - alkalmazottként dolgozott a malomban, ahol lakásuk is volt. Emilia szüleinek hetedik gyermeke volt, s születése napján kigyulladt a malom és a család átköltözött az anya fivérének, Horváth Boldizsár ügyvédnek Fő téri házába. Horváth Boldizsár jelentős szerepet játszott Vas megye politikai életében. Országgyűlési képviselő, majd az 1867-es kiegyezés kormányában igazságügyminiszter. Családjával Pestre költözött, ahová csakhamar követte időközben özvegyen maradt nővére is a hét gyermekkel ben Horváth Boldizsár is Özvegyen maradt, s négy gyermeke nevelését és háztartása vezetését nővérére bizta. így került a gyermek Márkus Emilia nagybátyja házába, amely abban az időben a szellemi és társasági élet egyik központja volt. Eötvös József és fia Loránd, Kaas Ivor, Trefort Ágoston, Gyulai Pál, a Pulszky család, Ferenc és gyermekei, Károly, Polixéna és Ágost, Michalovich öctön, Andrássy Gyula, Haynald Lajos és a magyar szellemi, politikai és térsasági élet más vezető egyéniségei tartoztak a Horváth ház baráti köréhez. Pest i tartózkodásai alatt gyakran fordult meg Liszt Ferenc is Horváth Boldizsár szalonjában, s Márkus Emilia emlékezett még olyan zeneestélyre, amikor az egyik zongorán Apponyi Albert és Mihalovich Ödön, a másikon Liszt Ferenc és Horváth Gizella, Boldizsár idősebbik lánya játszottak négykezest. Gizella később Eötvös Loránd felesége lett,egyik huga Láng Lajos egyetemi tanárhoz, a másik pedig Radiales Jenő

8 muzeumigazgatóhoz ment nőül ban, egy ilyen zeneesté ly en történt, hogy Márkus Emilia elszavalta Liszt Ferenc előtt Vörösmartynak Liszt Ferenchez irt ódáját. A kislánynak nagy sikere volt: az ősz mester ölébe vonta és megcsókolta, a vendégek tapsoltak és Kaas Ivor egyetemi tanár ki jelentette: ebből a kislányból színésznő lesz. A következő évben beiratták a Szini Tanoda előkészitő évére, ahová Paulay Ede eleinte fel sem akarta venni, zsenge kora és fejletlen testalkata miatt. Eötvös József Bucsu és A megfagyott gyermek cimü verseit annyi érzéssel adta elő, hogy Paulay korengedéllyel mégis felvette a "tarisznyások" közé, ahogyan a kezdőket akkor nevezték. Első színpadi bemutatkozása nem vizsgaelőadáson volt, hanem müsordarabba kellett beugrania. Dumas Alfonz ur c. darabjának Adrienne szerepére kerestek uj szereplőt, az anyai örömök előtt álló Gábos Irma /Visy Imréné/ helyébe. Paulayné Gvozdanovics Julia és Prielle Kornélia fedezték fel a szerep száméra Márkus Emiliát. Az első előadás a Várszínházban, október 23-án zajlott le. Évtizedek múlva Szász Károly erre az előadásra igy emlékszik vissza: "Márkus Emilia éppen ott, a Várszinházban aratta életében az első tapsokat, s én azon, talán nem is sokak közé tartozom, akik látták őt egészen gyermeklány korában fellépni az Alfonz űrbeli csitri Adrienne szerepében, s igy elmondhatom, hogy művészi pályája legkezdete óta ismerem e nagy művésznőnket. Akkor - ha jól emlékszem - első éves szinésznövendék volt, de az is csak ugy, hogy - egészen kiváló tehetségére való tekintettel - az előirt komál hamarabb vették be a szinésziskolába. Most is cseng - nem annyira fülemben, mint inkább lelkemben - kitörő felkiáltása, mellyel a közönséges házban nevelkedett *kis vadócz* addig nem ismert anyja kebelére futott: 'Mamám'. Ha a felfogásnak arra a biztonságára és az érzésnek arra az igazságára gondolok, ami ebből a kiáltásból kihangzott - bizvást mondhatom, hogy Márkus Emilia most is - annyi ünnepeltetés után is - büszke lehet ar-

9 ra a legelső s egyben egyik legnagyobb sikerére, melynek emlékét hálás közönsége - nemes művészete nyomán fakadt oly sok igaz gyönyörűség után is - ime, máig hiven őrzi." Még növendék, amikor Krisztina szerepét alakítja Feuillet Egy szegény ifjú történetében, s Benedix: Egy boldogtalan asszony c. magánjelenetét adja elő. Mindkettő si keréről a napilapok is beszámoltak. "...Szigligetinek adatott meg még a következő korszak számára bevezetni a társadal mi drámák hősnőinek következő legszínesebb alakitóját, Márkus Emiliát, októberében" - irja könyvében Pukánszkyné Kádár Jolán. Szigligeti véleményét viszont Podmaniczky Frigyes őrizte meg az utókor számára: "Márkus Emilia is akkor kezdte, 1877«október 1-én művészi pályáját a Nemzeti Színháznál, egyedül Szigligeti által felkaroltan, aki nekem az 1877 évi tél alatt, utóbb történt szerződtetését megelőzőleg, valódi elragadtatással beszélte el a kis Emilia sikerdus próbaszavalatát." Márkus Emilia "szini tanodái növendék" tehát még záróvizsgáinak letétele előtt a Nemzeti Színház tagja lett. A "vizsgaelőadás" már nem a háziszínpadon, hanem a nagyközönség előtt folyt le, s a minősítést sem a tanárok adták, hanem a kri tika hangja és a közönség véleménye. A szerződött tag első fellépte október 22-én volt, Shakespeare Romeo és Júliájának női főszerepében. Tekintettel a kezdő színésznő első szereplésére, idézzük a Pesti Napló színikritikusának teljes bírálati szövegét, "Márkus Emília kisasszony ma lépett fel először, mint szerződött tag a nemzeti színpadon, Romeo és Júliában, Julia szerepében. Az érdeklődés igen nagy volt a föllépés iránt. Ezen érdeklődés igen természetes. Márkus Emilia kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön, a pálya legkezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalább is nagyon reményteljes. - Márkus Emilia kisasszony megfelelt, sőt felülmulta a várakozást.

10 Voltak olyan jelenetei, melyekben Júliát inkább értelemmel, mint szívvel szeretteté, s na volt hiánya Júliának, e hiány az volt, hogy némelykor tul értelmes volt, az érzelem rovására.e hiány eltörpült, s elmosódott a játék folyamában. Általában olyan Julia volt, ki az ifjúság valódi bájával birt, s ki teljes illúzióba ragadta a képzeletet. Első megjelenése megragadott mindenkit, s a taps akaratlanul kitört. - Az erkély jelenetet nemes egyszerűséggel, a naivkodás hatásos fogásai nélkül adta, s épp ezért tetszett. A későbbi jelenetekben nagy drámai erővel játszott. Gyönge testalkata elbírta a nehéz feladatot, hangja nem vesztette el erejét, bár a kitöréseknél éppen nem kímélte. Márkus kisasszony Júliája nem volt sablon alakítás; a hivatás és tehetség első lépése volt a mai. A közönség minden jelenete után kitapsolta, s a zenekarból virágcsokrot, a páholyokból két szép koszorút dobtak a lábai elé. /Pesti Napló, okt. 2J./ Tizenhét évesen a Nemzeti Szinház tagjának lenni, el ső szerepül Júliát játszani, abban sikert aratni a gyönyörű lirai szerelmes, Nagy Imre partnereként - ez több, mint amit legmerészebb álmaiban a szinipályára lépő leányka el képzelhet. Adott-e ez további lendítőerőt számára, vagy el kápráztatta a siker? Könnyű most utólag megállapítani, hogy Márkus Emília nem állt meg a kezdeti sikereknél, hanem ta nult, dolgozott, fejlődött tovább. Márkus Emilia művészi fejlődését azonban nemcsak az utókor állapit ja meg, hanem a kortársak, közönség, kritika egyaránt. Még ugyanebben az évben öt darabban szerepel* Olyan repertoár színháznál,mint a Nemzeti Színház, a kezdő színésznő természetesen müsordarabokban kap egy-egy szerepet. De az öt között van Vörösmarty Az áldozat Csilárja és Hermia a Szentvánéji álomból. Tanulságos végigtekinteni az egész művészpálya teljes szereplistáján. Az első évek szerephalmaza a szinte naponkénti szereplést jelentette ban 27, 1879-ben 22 uj szerepben lép fel. Ezek között csak nagyon kevés a bemuta-

11 tó, sőt ritka még az uj betanulás is. Többnyire műsor darabok, amelyekben átvesz egy-egy szerepet azoktól, akiknek az igazgatóság nagyobb, vagy ujabb szerepet szánt. Szerepköri elődei: Lendvayné Fáncsy Ilka,Felekiné Munkácsi Flóra, Helvey Laura. Az évek multával a szerepek száma csökken, de a bemutatók száma növekszik, sőt csakis bemutató, esetleg uj betanulás jöhet számításba a beérkezett művésznőnél. Műsordarabba már nem lép be, abból már kinőtt. Az előadások száma viszont növekszik, van időszak, hogy úgyszólván minden este színpadon van. Aztán a parabola ive lassan lefelé hajlik, csökken a szerepek és ritkul a fellépések száma, s el következnek évek, amikor egyáltalán nem lép színpadra. Maga Márkus Emilia élete alkonyán gyakran idézte Petőfi sorait: "Mi a dicsőség? Tündöklő szivárvány, A napnak könnyekben megtört sugara." A sors azonban egy kivételesen hosszú és dicsőségben gazdag pályát irt elő számára, melynek több mint hetven éve alatt annyi sikerben, szeretetben, dédelgetésben és népszerűségben volt része, mint kortársai közül talán csak Blaha Lujzának, elődei közül meg éppen senkinek. Márkus Emilia élvezete a népszerűséget, a szeretetet; szerette az életet és felhasználta annak minden kínálkozó lehetőségét. Tul a nyolcvanadik évén egy újságíró megkérdezte, hogy mi a titka csodálatos frissességének, fiatalságának,s annak azt felelte: élni kell az életet a maga teljességében. Ez nála nemcsak elv volt, gyakorlatban is megvalósította! De az élet utjai nem mindig simák; az akadályokat le kell küzdeni, el kell hárítani. Ilyen akadály volt Márkus Emilia vasi tájszólása és hadarása a színpadon, amire a kritika soha nem mulasztotta el figyelmeztetni a már nem is kezdő színésznőt. Mindkét hibáját sikeresen leküzdötte, de kulturált, színes és hajlékony hangjában is felfedezhető volt a magyar vidék ize és zamata, annak minden bántó vagy kellemetlen mellókzöngéje nélkül.

12 Podmaniczky intendáns az es színházi évről adott jelentésében irja: "A fiatal erőkről szólva lehetetlen elhallgatnom azon örvendeztető előmenetelt, melyet Márkus Emilia és Csillag Teréz fiatal művésznőink tanúsítanak; szorgalom, tehetség és külső csin és hajlékonyság, minden egyesül e két művésznőnél, hogy oly vezénylő mester alatt, mint amilyen Paulay igazgató ur, úgyszólván minden egyes uj szerepnél, mint egy hatalmas haladásról tehessenek tanúságot a közönség előtt," Márkus szorgalmát és előmenetelét Paulay is méltányolta. Szüksége is volt erre a méltánylásra, különösen ha visszagondolunk Podmaniczky előző megnyilatkozására, ahol a kezdő Márkusról szólva kijelenti, hogy "...pályáját egyedül Szigligeti által felkaroltan...kezdte...". Szigligeti január 19-én váratlanul meghalt, s helyét a Nemzeti Szinház igazgatói székében Paulay Ede foglalta el. Paulay a Szigligeti által kijelölt uton haladt; elődjének kiváló érzékkel összeválogatott színészeit együttessé kovácsolta össze, s az 50 éves Nemzeti Színházat az évszázadokra visszatekintő nagy európai színpadokkal tette versenyképessé. Ennek az együttesnek - Márkus Emilia fiatal korában - leghíresebb tagjai Prielle Kornélia, Lendvayné Fáncsy Ilka, Feleky Miklós, Felekyné Munkácsi Flóra, Szigeti József, Vizvári Gyula, Vizváriné Szigeti Jolán, Szathmáryné Farkas Lujza, Újházi Ede, Nagy Imre, Náday Ferenc, Halmi Ferenc, Helvey Laura, Bercsényi Béla voltak. Fiatal erőnek szémitott még Jászai Mari, Rákosi Szidi, Császár Imre, Szacsvay Imre, Gyenes László, Dezső József, Hegyesi Mari, Fái Szeréna, Csillag Teréz, Alszeghy Irma, Tóth Imre, akit egy évvel Márkus előtt szerződtettek a Nemzetihez. Ebben az együttesben mindenki szerette a fiatal, kedves, tréfára, mókára mindig kapható, gyönyörű aranyszőke hajú Márkus Emiliát.Még Jászai Mari is! 1885 júniusában Párizsból Írja Jászai Prielle Kornéliánakt "...Három tragoediát láttam a Françaisban, csak kiadhatták az erejüket, de nem imponáltak; Te tu-

13 dod, kedves Asszonyom, hogy nem vagyok elbizakodott, csak éppen annyi önérzetem van, hogy élhessek, de ismétlem nem nyomtak agyon nagyságukkal, sőt - Isten bocsássa meg! - ha meggyógyulok még egy kicsit fel is emelem a fejemet. - Tehetjük Asszonyom. Meg vagyok róla győződve,asszonyom, hogyha Te, vagy, hogy a nagyokról ne beszéljek, én vagy a kis Márkus az ő érdekességével föllépnénk, egész Párizs érdeklődnék irántunk. Mert nincs ám a Franc ai snak egy olyan érdekes alakja se,mint az Emmuka. Nincs!" Hinnünk kell Jászainak, mert nem könnyen osztogatta elismerő jelzőit, különösen nem pályatársnőinek. Hogy a népszerűsége tetőfokán sugárzó Márkust nem szerette, arra naplójának számos bejegyzése a bizonyíték. Hogy miért nem szerette, arra öregkorának egy-egy őszinte pillanatában maga Jászai adott feleletet. Relie Pal újságírónak adott nyilatkozatában igy vall: "Azért nem szeretem Márkust, amiért Blahánét sem. Mert, hogy nevezik Márkust? a Szőke Csoda; s Blahánét? a Nemzet Csalogánya. És engem? Én vagyok a Nagyasszony. Ez azt jelenti, hogy engem tisztelnek, de őket s z e r e t i k! " Lehel István jegyezte fel Jászai utolsó heteinek történetét május 27-én Jászai ezzel fogadja a szanatóriumban látogató Lehelt: " I t t volt a Szőke Csoda is.jaj! István, milyen szép, milyen szép! - Mennyivel könynyebb lett volna az életem, ha nem irigyeltem volna ezt az asszonyt olyan elkeseredetten. De olyan szép volt mindig! És olyan érdekes. És én magam mindig oly rútnak és olyan érdektelennek éreztem. A tükör előtt álltam és s irt am az irigységtől*.." Valóban olyan szép volt Márkus Emilia? Termete valamivel magasabb volt az átlagos középtermetnél. Arca elég széles és feltűnően hosszú, orra egy kissé pisze, keze erőteljes és nagy, a termetéhez viszonyítva lába is nagy volt. Csodálatos volt Márkus Emilia tekintete. Gyönyörű kék szemét sötét, sürü pillák árnyékolták, s komoly vagy pajkos, szerelmes vagy szemrehányó tekintetének játékában részt

14 vett az egész arca. Ez a gyönyörű szem töretlen fényű maradt hosszú élete végéig. Haja, a hires aranyzuhatag csak 70 éves korában kezdett ezüstre változni. Kortársa és egykori rendezője, Csathó Kálmán igy emlékszik rá vissza:"hint nő - élete virágjában - ellenállhatatlan volt. Mint színésznő pedig meg volt áldva mindazokkal a testi és lelki tulajdonságokkal, amelyek egy drámai művésznő kelléktárát az akkori felfogás szerint hiánytalanná tehetik. Vonzó és érdekes arca, hosszú pilláktól sűrűn árnyalt kék szeme híven ki tudott fejezni minden érzést és indulatot, anélkül, hogy bármikor csak egy pillanatra is eltorzult volna. Erőteljes, de karcsú termete egyes részleteiben talán nem volt egészen tökéletes - keze, lába bizony nem volt aprónak mondható! - egészben mégis harmonikus volt és tetszetős. Emellett tudott gyöngének, törékenynek, s egészen fiatalsága legvégső határáig leányosnak látszani. Dus hajkoronája legendás volt és semmiféle hajfestéssel sem utánozhatóan, meleg aranyszőke. Ezért hivták népszerűsége tetőfokán Szőke Csodának. - Gyönyörű, meleg hangja éppen olyan hajlékony és engedelmes volt, mint a termete, éppen olyan kifejező, mint az arca. A szót mindig szép tisztán, hibátlanul ejtette, a düh önkívületében is érthetően, egy nagyon-nagyon pici dunántúli szinezettel, ami - anélkül, hogy csak távolból is tájszólásba siklott volna - izesen magyarrá tette beszédét." A fiatal, szép, érdekes és tehetséges színésznő már a családon belül is - az akkori fogalmak szerint - a legjobb társasághoz tartozott. Egészen természetes hát, hogy hamarosan feleségül kéri a finom társaságnak is egyik legszellemesebb, legkulturáltabb tagja Pulszky Károly, a zseniális műtörténész, az Országos Képtár fiatal igazgatója. Az esküvőt 1882 júniusában tartották, s utána az ifjú pár nászútra Olaszországba utazott. Ez volt Márkus Emilia első külföldi utazása. A néhány hetes útról - amelynek nagy részét Márkus TCmma szerint Pulszky műkincsek felkutatására

15 használta - hazatérve, a Tudományos Akadémia épületében lévő lakására költözött az ifjú pár. Az Akadémia épületében lakott Arany János, s Pulszkyék tisztelgő látogatást tettek Aranyéknál. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Márkus Emilia találkozott Arany Jánossal; a költő néhány hónap múlva meghalt. Pulszky oldalán nagyon sokat tanult Márkus Emilia.Sokat utaztak együtt, Márkus nyelveket tanult /beszélt németül, franciául, angolul és olaszul, s értett latinul is/, tanulmányozta a történelmi korok művészeti stilusát; különösen a reneszánsz művészetben tett szert nagy jártasságra. Történelmi darabokban játszott szerepeihez nem egyszer Pulszky tervezte a jelmezeket. Legtökéletesebb reneszánsz alakítása Jolánta volt Giacosa Az apród cimü egyfelvonásos vígjátékában. Alakításának hatására mi sem jellemzőbb, hogy 65 év távlatából nemcsak a korabeli kritikák véleményére támaszkodhatunk, hanem egy kivételesen hosszú kort megért, ma is élő szemtanú emlékezéseiben is él Márkus Emiliának ez az alakja. Pulszkyval való házassága idején aránylag keveset érintkezett színészekkel. Gőg? Lenézés? Egyáltalán nem. Márkus természetétől távol állott az ilyesmi. Férje érdeklődése, társasága, baráti köre irók, képzőművészek és politikusok társaságát alakította ki körülötte. Az alább idézett és részleteiben közölt Prielle levélben utalás van arra is, hogy Pulszkyék házasságkötésük után bemutatkozó látogatáson voltak Prielle Kornéliánál; a "visszavonulási bucsuvacsorára" meghívták a Nemzeti Szinház vezető színészeit és. színésznőit, A kapcsolatot tehát színházon kivül is fenntartotta kollégáival. De első házassága idejére esik ismeretsége Jókaival, Csiky Gergellyel, Gyulai Pállal, Ambrus Zoltánnal, Herczeg Ferenccel, aki igy emlékszik vissza megismerkedésükre: "Egy nyári estén régi, forró vágyam teljesült: Ambrus Zoltán a Margitszigeten bemutatott Márkus Emíliának és urának, Pulszky Károlynak. A szigeten laktak a kis nyaralóban. Olyan dus, az aranyszín legforróbb

16 árnyalatában tündöklő, villamossággal telitett hajat, amilyen Márkus Emmáé volt, nem láttam sem azelőtt, sem az óta. A művésznő több volt a szépnél: elképesztően és nyugtalanítóan érdekes volt. A francia drámában sok szó esett női démonokról, de a párizsi Írók csak álmodták a szőke csodákat, a valóságban csak egy volt, Márkus Emilia." Ebben az időben festette le Desdemona jelmezében Temple János és az életnagyságú festmény az akadémiai lakás egyik ajtókeretében volt elhelyezve. Emília olykor megtréfálta vendégeit és titkon elfordítva a képet az ajtókeretben, a festményen ábrázolt jelmezben hirtelen a vendégek előtt termett, azt a látszatot keltve, hogy a festmény megelevenedett. Eeszty Árpád, Innocent Eerenc, Ferraris Artúr, Hippi Rónai József festették meg arcképeit. Rippl Rónai Dianára de Bárdi Cimet adta csodálatosan finom pasztell képének, emlékezésül a gyönyörű reneszánsz hölgyre, akit szépségével és szőkeségével Márkus Emília felülmúlt. Mellszobrát is ebben az időben készítette el Stróbl Alajos. A szobor maga elpusztult, ma már csak fényképek mutatják a művésznőt a szobrász műtermében a készülő szoborral, majd ismét őt az elkészült szobor mellett. Pulszkyék akadémiai lakásának berendezéséről fogalmat alkothatott az is, aki csak évtizedekkel később, Márkus Emília hűvösvölgyi villájának berendezését látta. A faragott indiai székeket, a XVII. századi flamand faliszőnyeget, az olasz reneszánsz templomi széket /főpapi stallum/, képeket, dísztárgyakat, dombormüveket, melyeknek csak egy részét menthette át tulajdonosuk a megváltozott keretbe és uj környezetbe. Fennmaradt Prielle Kornéliának nevelt leányához irt egyik levele, amelyben részletesen beszámol a Pulszkyéknál tett látogatásóról: "Rózsikának idezárom ezt a japáni babát, had mulasson rajta néhány pillanatig. Hátára irt nevem pedig bizonyítsa azt, hogy én tegnap nagy estélyen voltam és ezzel

17 volt megjelölve a Pulszky papa jobbján lévő helyem.,.. Az aztán egészen más dolog, hogy Károlyka Ízlése, miiért elme, pazarlása milyen környezetbe helyezte az ő kis feleségét. Sokat hallottam felőle, de végtelenül túlszárnyalta képzelődésemet. Különben nem is szerezhettem róla fogalmat előlegesen, mert ilyesmit soha sem láttam, mert akár a budapesti arisztokraták lakásait, akár külföldi paloták berendezését gondolom végig, sehol egy emberpár részére annyi különcködést, fényűzést nem találtam. Pulszky Károly talán egész örökségét ide fektette, mert ez egy birtok. Utólagosan csak annyit mondok még, hogy ugy éreztem magamat, mintha hirtelen - egy angol regényben leirt - bűbájos háztartásba léptem volna. Különben az estély neve az volt, hogy a várt eset előtt egy időre bucsut vesz Emma a pályatársaktól. Voltunk 24-en, de hát természetesen ennek csak a felét szolgáltatta a szinház szine-java, a többi a család és pár iró volt. Éjfél után 2 órakor oszoltunk szét. És most aztán adieu académiai épület egy időre." A Prielle Kornélia levelében emiitett "várt esemény" Márkus Emi lia első gyermekének születése volt májusában született meg Tessa, az idősebbik leány, majd nyolc óv múlva, 1891 februárjában Romola. A Pulszky család túlságosan nagy befolyású volt a magyar tudományos életben. Egyetemi katedrákon, múzeumigazgató! székekben a család közelebbi, vagy távolabbi tagjai ültek, miniszterekkel tartottak rokonságot, komaságot, barátságot. Helyet foglaltak a parlamentben, sőt a főrendiházban is. Ezért indult meg az ellenpárt támadása, áldozatul kiszemelvén a legkevésbbé harcedzett családtagot, Pulszky Károlyt. Külföldi képvásérlásaival kapcsolatban megvádolták az állami pénzek hűtlen kezelésével és vizsgálati fogságba vetették. Ekkor már két leányuk volt és Márkus Emíliát mindenki a válásra igyekezett rábeszélni, ő azonban kitartott bajba jutott ura mellett. Az akadémiai lakásból ki kellett költözniük, s a Royal-szálló bérházában

18 béreltek lakást.a műkincsek nagyrészét eladták, Márkus Emília ékszereit és bundáit is pénzre váltották, hogy a megállapított magas kártérítési összeget kifizethessék. Pulszkyt szabadon engedték, s a szerencsétlen ember idegileg teljesen összetörve külföldre távozott, ahonnan néhány hónap múlva csak öngyilkosságának hire érkezett haza. A két gyermekével özvegyen maradt színésznő életében ezzel uj korszak kezdődött. Ebben az időben áll Márkus Emilia pályája tetőpontján. Siker, diadal, hirnév mind mellé szegülnek. A Pulszky ügy sajtóvisszhangja ujabb érdekességet kölcsönöz alakjának. Midőn férje perbefogása után először lép színpadra, a közönség tomboló ünnepléssel feledteti családi bánatát. A gyász nem tartott sokáig, öt hónappal a gyászhír vétele után eljegyezte magát Andor Oszkárral, s jóllehet a házasságot csak 1903 ban kötötték meg, együvé tartozásukat mindenki tudomásul vette. Andor Oszkár 11 évvel volt fiatalabb Márkusnál. Eredeti családi nevét magyarosította Andorra. Kereskedelmi pályán dolgozott, tartalékos huszártiszt volt, s amellett rendkívül jóképű, csinos fiatalember. A színházhoz közelállók nem nagy jövőt jósoltak ennek a kapcsolatnak, ismerve Márkus szeszélyeit, s tekintve a férfi javára szóló tekintélyes korkülönbséget. A felületes szemlélők azonban tévedtek. A férfi fiatalságának egész lobogásával imádta menyasszonyát, tűrte szeszélyeit, csodálta művészetét ós veleszületett és belénevelt beosztással rendbehozta Márkus Emma zilált pénzügyeit is. A művésznő jövedelme mindenkor messze fölülmulta pályatársaiét. Kivételes helyzete volt a Nemzeti Színházban. Évi jövedelme több,mint kétszerese volt a legjobban fizetett színésznőénél, de gazdálkodni soha nem tudott. Számtalan anekdota maradt fenn a pénzügyekbén tanúsított teljes tájékozatlanságáról. Hivatalos tartozásait maga a király rendezte magánpénztárából; magánadósságainak fedezetére a kultuszminiszter és a pénzügyminiszter - személyes befolyásukat vetve latba - utaltak

19 ki több izben tetemes összegeket ben oly értelmű beadvánnyal fordult az igazgatósághoz, hogy engedélyezzen számára minden évben 2 hónap rendkívüli szabadságot, mely alatt bármely színházban vállalhat vendégszereplést - anyagi ügyeinek rendezése céljából. A hagyatékban talált nagymennyiségű hitelezői felszólítás között is érdekes a hires Gerbeaud cég ügyvédi felszólítása 87 koronáról, az átvett, illetve elfogyasztott, de ki nem fizetett cukrászsütemények fejében. Ugyanakkor a cég főnöke, Gerbeaud Emil udvarias levél kiséretében küld Márkus Emiliának 100 koronát egy, a Márkus által megindított jótékonysági akció céljára. Mert más az üzlet, és más a társadalmi élet! 1903-ban Márkus Emilia házasságot köt Andor Oszkárral, s ugyanakkor folyamodik a miniszterelnökhöz, hogy férjének magyarosított nevét változtassa meg Párdányra. ő ugyanis két évtizede a színháznál P. Márkus Emilia nevet használja, első férje családnevének kezdőbetűje után, s ezen nem kivan változtatni,változtassák hát meg második férje nevét. A szokatlan kivánság teljesült, s igy maradt P. Márkus Emília. A 32 éves fiatal férjnek meglehetősen kellemetlen helyzete volt felesége 20 éves leányával szemben, de idegenkedéssel fogadta a 12 éves kisebbik is. Párdány rendbehozta felesége zilált háztartását, igyekezett megkímélni az anyagi gondoktól és a mindennapi élet apró-cseprő kellemetlenségeitől, hogy valóban csak a színpadnak,művészetének élhessen. A lányok férjhezmentek, s elkerültek nemcsak a háztól, hanem az országból is. Tessa Schmedes Erich bécsi operaénekesnek lett a felesége, Romola pedig beleszeretett az 1912-ben Budapesten vendégszereplő Nijinskybe, a világhiró orosz balett-táncosba, s a balett-társulatot elkísérte külföldi útjára, melynek során Buenos Airesben Nijinsky fe leségül vette. A házasságból két leány született: a külföldön nevelkedett Kyra és a budai Márkus villában nevelkedett Tamara. Márkus Emma második házassága után a Nemzeti Szinház Rákóczi ut és Múzeum körút sarkán álló bérházában vett

20 lakást, majd 1912-ben a Hűvösvölgyben építtetett villát, s ott lakott haláláig. A vlhát,a Herczeg Ferencével szomszédos telken,janszky Béla és Szivessy Tibor műépítészek terve szerint, neoreneszánsz stilusban épitették. Hatalmas márvány hall, ebből nyilt a könyvtárszoba, a "zöld" szalon, az óriási ebédlő, mig a lakószobák az emeleten voltak. A "toronyban" is volt kétszobás lakosztály, amelyben az első világháború alatt Nijinskyék laktak - internáltként. /Nijinskyék éppen látogatóban voltak a hadüzenet idején, s mivel orosz állampolgár volt, bár anyósa villájában lakhatott, de internáltként tartották nyilván,/ Negyedszázaddal később ugyanitt lakott az elborult elméjű nagy művész.akkor is háború volt, amely azonban nem kimélte a front mögötti területeket, nem kímélte Budapestet sem. A bombázások elől Nijinskyt felesége először Sopronba, majd onnan Ausztriába vitte. Az első világháború alatt a villában sebesült katonákat ápoltak,s Márkus Emilia a színház kényszerszünete alatt tevékeny részt vett a Vörös Kereszt munkájában, amiért aztán több színésztársavai együtt ő is megkapta a Vöröskereszt Hadiékitményes II. oszt. díszjelvényét. A villa hamarosan a budapesti, sőt a külföldről Budapestre látogató művészvilág egyik központja lett. Teák, estélyek, fogadások, ebédek, vacsorák követték egymást a még mindig pazarul berendezett villában, amelyhez természetesen inas, szakácsnő és szobalány tartoztak. A hires számozatlan bérkocsit, amelyet Márkus hosszú időn át hitelbe vett igénybe, Párdány okos gazdálkodása folytán gépkocsi váltotta fel. Márkus Emma fiatalkorában kitűnően lovagolt, ügyesen hajtott, de autót nem vezetett soha. A gépkocsit rendszeresen Párdány vezette, de volt inas-soffőrük is. Érdekes csoportkép őrzi Schratt Katalin, a hires bécsi színésznő látogatását Márkus Emiliánál. A felvétel a villa halljában készült, s a háziasszonyon és vendégén kivül Tessa, Ódry Árpád, Párdány Oszkár, Lenkei Hedvig és férje László Ferenc, Reimers Georg, a

21 Burg Szinház művésze, Herczeg Ferenc és Márffy Károly láthatók a képen. Márkus Emilia dushimzésü reneszánsz kabátot visel; szeretett otthon is különleges - különösen reneszánsz - ruhákban járni. Uszályos ruhában színpadon is olyan természetesen mozgott, mintha mindig abban járt volna, s látványosság volt, ahogyan abban leült, könnyed mozdulattal maga elé teritve a ruha uszályát. Még mindig hódító, érdekes és elegáns asszony, de bi zony a bemutatók száma erősen megcsappan. Éveken keresztül már csak egy-két uj darabban lép fel, de ezeknek sikere fe lér régi, nagy diadalaival decemberében a Kisfaludy Társaság Greguss-dijávai tünteti ki, elsősorban Stuart Mária alakításáért ban a Nemzeti Színház örökös és tiszteleti tagjává nevezik ki. Ez a cim már réges-régen járt volna Márkus Emiliának, de mindig kitért a kinevezés elől, félve, hogy az örökös tagság öragiteni fogja. Most, tul a Nemzeti Színházi tagságának 50. évén, a tiszteleti tagsággal együtt kapja meg. Ugyanakkor - nemzeti ajándékként - kiutalták számára a régi Nemzeti Szinház telkén épült üzletházak bérletét, ami ismét biztosította számára a gondtalan életet. A háború utáni infláció idején, hogy maradék pénzét mentse, szépségápoló szerek gyártásához adta nevét és kópét. "P. Márkus Emilia Szappangyártása, Budapest IX. Soroksári ut 121.", hirdeti a megmaradt levélpapír fej léce ; P. Márkus Emilia arcápoló krém, hirdeti a nemzeti szinü kis plakát, a P betű fejében a művésznőnek a Violante és a biró cimü jelenetből való képével. Ha egy rum plakátjához felhasználhatták Újházi Ede képét, egy púderéhez Blaha Lujzáét, miért ne értékesíthetné az irigyelt szépségét kozmetikai cikkek reklámjában? A "gyár" megszűnése után az ország minden részéből érkezett levelek bizonyitják, hogy a számitás nem volt alaptalan,de méltatlan volt a nagy művésznőhöz, szépségének és hírnevének reklám célra való felhasználása.

22 Márkus Emilia 1927-ben magán sziniiskola megnyitására kért engedélyt.az újsághírek ezt összekapcsolják a Színművészeti Akadémia reformtervezetével és a kormány félhivatalos lapja, a 8 órai Újság, mintegy a kormány intenciójának visszhangjaképpen azt irja, hogy a jelenlegi törekvés a szinioktatás egységesítésére irányul, tehát, ha Márkus Emilia tanitani akar, erre lehetőséget kell neki adni az Akadémián belül. A következő évben Sebestyén Károly, a Színművészeti Akadémia megbizott igazgatója tiszteleti tanári kinevezésre terjeszti fel Márkus Emi liât : "Márkus Emilia a klasszikus magyar színjátszás legnagyobb élő képviselője, de egyúttal az élő magyar színművészetnek is legnagyobb klasszikusa. Örök büszkesége intézetünknek, hogy növendéke volt és büszkesége lesz, ha tanárai közé sorozhatja. Erre a díszre, amely nem annyira neki,mint nekünk kitüntetés, Márkus Emilia különös érdemet szerzett művészetének példaadó, fölemelő, végeredményben oktató erejével. A magyar élő beszédnek nincs hozzá fogható mestere. Nyelvünk báját, zengő zenéjét, költői szépségét, hevét, lendületét senki oly tökéletesen, oly hiánytalanul még érvényre nem juttatta, mint Márkus Emilia. Amit sem utánozni, sem eltanulni nem lehet: az Isten adta tehetséget, az ősi és gyökeres zsenit, a páratlan és soha nem ismétlődhető egyéniséget, azt természetesen ő sem ültetheti át növendékeibe. De amit megtanulhatnak tőle, az is ritka érték, egy egész életre szóló útravaló: a beszélés tisztaságát, plasztikáját, zeneiségét, s azon tul a színpadnak, a hivatásnak, a hazai irodalomnak, a művészet örök értékeinek fanatikus tiszteletét. Akár élni fog Márkus Emilia a kinevezés révén neki megadott joggal, akár nem, a Színművészeti Akadémia csak nyerni fog vele súlyban és tekintélyben." 1929 szeptemberében a Színművészeti Akadémia tiszteleti tanárának nevezik ki. Kinevezése alkalmával az újságok nyilatkozatot kérnek tőle, de ő ezt azzal hárítja el, hogy "talán ősszel, hiszen a működésemet is ősszel kezdem meg.

23 Annyit mégis elmondhatok, hogy fő célom az, hogy a szép beszédre tanitsam a növendékeimet." A nyilatkozat ellenére, Márkus Emilia nem élt a kinevezésadta jogával. A magán sziniiskola terve tudomásunk szerint még egyszer felmerült a harmincas évek derekán. Ekkor Aczél Ilo nával együtt szándékoztak sziniiskolát nyitni Márkus Emilia villájában. Aczél Ilona betegsége és halála meghiúsította a terv keresztülvitelét ban az elsők között kapta meg az akkori legnagyobb magyar tudományos és művészeti kitüntetést, a Corvinkoszorút.- A hamarosan bekövetkezett nagy fájdalmát és sérelmét azonban a kapott cimek és kitüntetések nem enyhítették júniusában nyugdíjazták. Indiszkréció folytán az újságok már áprilisban irtak erről, mire Márkus egyenesen a kultuszminiszterhez fordult felvilágosításért, aki magánlevélben Ígéretet tett, hogy a nyugdíj, az örökös tagsági illetmény és a biztositott fellépti dijak együttesen a tényleges fizetés összegét fogják kitenni, tehát anyagilag nem rövidül meg. "Mindezt azonban csendben, házilag óhajtjuk keresztülvinni - Írja a miniszter - ugy, hogy a világnak egyáltalán nem kell tudomást szerezni Méltóságos Aszszonyom nyugdíjaztatásáról." A világ azonban mégis tudomást szerzett, mert a büszkeségében és művészi becsvágyában megsértett művésznő panaszával az államfőig elment. A nyugdíjazást nem vonták vissza, de anyagilag ismét kivételes el bánásban részesítették. A következő években általában 24 fellépését biztositó szerződést kötött vele a Nemzeti Szinház, ami évi pengőt jelentett, a nyugdijon és örökös tagsági járulékon felül. Emellett ott volt még a Rákóczi uti üzletsor bérjövedelme. Márkus Emil iának nem kellett nélkülöznie ben átalakították a villát ós az emelet i részt leválasztva bérbeadták, elbocsátották az inast és a szakácsnőt. Takarékoskodtak. Most már ritkán játszik decembere óta nem is volt premierje. De a szinház életében most is részt vesz:

24 gyakran jár szinházba mint néző, szinházról,filmről nyilatkozik az újságoknak, elkiséri Tamara unokáját a vizsgaelőadásokra, fellépésekre. Tamara a Sziniakadémiát végzi és otthon kérdezgeti nagyanyját a múltról, színészekről, véleményéről. Ki volt szerinted a XIX. század legnagyobb férfi színésze? - kérdi az unoka. "Akit már nem láttam, azt mondják: Egressy; akit én láttam: Halmi és Náday Ferenc. De gyermekkoromban még láttam a színpadon Szerdahelyi Kálmánt is!" Mi érdekel a legjobban? "A szinházon kivül a zene, a képzőművészet és a politika." Melyik volt a legkedvesebb szereped? "Sok volt: Julia, Ofélia, Desdemona. Különösen a romantikus darabok fantáziát működtető szerepei érdekeltek a legjobban." Hogyan fessük magunkat szinpadra? "Vannak arcok, amelyek eltűrik a sok festéket és vannak, amelyek nem. Az enyém például nem. Amikor a Nemzetibe a gázvilágítás helyett bevezették a villanyt, újra kellett tanulnunk az arcfestést. A gázvilágitásban a szinek lágyabban, puhábban hatottak, a villanynál kemények, hidegek voltak." Ha újra születnél, mi szeretnél lenni? "Színésznő, vagy királynő, hogy parancsolhassak és jót tehessek." Még sokat kérdezett az unoka kedvenc színekről, szokásokról, életekről és italokról s végül feltette a sokat tapasztalt, bölcs nagymamának az utolsó kérdést: Szerinted mi a legfontosabb az életben? "A béke!" - felelte egyszerűen és őszintén Márkus Emilia. Kint a világban háború dult, de a színésznő szivében sem volt béke. Már nem a színháznál való mellőztet és bántotta, ezen már túljutott; a családi háborúskodás meritette ki erejét. Leányaival évtizedek óta megújuló, majd elcsendesedő harcban állt. Kyra unokája már asszony,s Márkus Emilia őszinte büszkeséggel mutatja dédunokája képét. Utolsó hivatalos megbízásként kinevezik az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság - magyarul: filmcenzura - tagjává. A.front azonban közeledik a városhoz, a bombázások sűrűsödnek és a Hidegkúti uti villa lakói is mind hosszabb időt töltenek az óvóhellyé átalakított alagsorban.

25 1944. November 15-én éjszaka nyilaskeresztes karszalagot viselő, egyenruhás alakulat zárja körül a villát. A dörömbölésre maga Márkus Emilia nyitott ajtót. A belépő nyilas revolvert szegezett mellének: i t t zsidókat rejtegetnek. Pfuj, szegyeije magát Nagyasszony. Elő a zsidókkal! Márkus Emma elháritotta a mellének szegezett revolvert és méltósággal igy szólt: "Mi jogon tör be a házamba? Mi jogon von engem felelősségre? Itt zsidók nincsenek, egyébként annak adok a házamban menedéket,' akinek jónak látom." A nyilasok besugásra jöttek Márkus Emilia házába és nem hatotta meg őket a művésznő méltóságteljes magatartása. Átkutatták a villát és elhurcolták a közelben lakó neves iró sógornőjét, akinek a villában menedéket adtak. De magukkal vitték a hófehér hajú, 73 éves Párdány Oszkárt is. Másnap reggel Márkus Emilia és Tessa a család régi barátjával, Shmidt Albin orvosprofesszorral Párdány Oszkár - Oti papa, ahogyan otthon nevezték - keresésére indult. Az újpesti nyilasházban találtak rá a meggyötört öregúrra. Itt Márkus Emiliát újra durva szitkokkal illették, amire azonban a férje életéért aggódva - nem válaszolt. Tessa azonban,a szőke, álmodozó, rajongó, az élet realitásaiból semmit sem értő Tessa, bizva dán állampolgárságának védelmében, haragosan kelt anyja és mostohaapja védelmére. Először is adjanak egy széket anyámnak és ne hagyják állni Magyarország legnagyobb művésznőjét - csattant fel a hangja. A nyilasokat meglepte a szokatlan hang; akiket oda bevittek, vagy akik hozzátartozójukért könyörögni jöttek, azok nem ilyen hangon beszéltek velük. Nem is tudtak mit kezdeni Márkus Emiliával és dán állampolgár lányával, akik Párdány nélkül nem voltak hajlandók eltávozni. Hosszú megbeszélés, egymásközti tanácskozás és susroogás után,végre este kimondták a határozatot: elengedik Párdány Oszkárt. Egy fiatalember zseblámpával a villamosig kisérte őket és a búcsúzásnál halkan odaszólt: vigyázzanak, nehogy mógegyszer behozzák ide az öreget, másodszor már nem fogják elengedni. Párdány Oszkárt a

26 város különböző pontjain kórházak, rendházak, szállodák rejtegették. Búvóhelyét gyakran kellett változtatnia, hogy fel ne ismerjék jellegzetes szép fehér fejét. A karácsonyt már együtt töltötte Márkus Emilia az urával a Gellért-szálló pincéjében. S mig a fejük felett égett a szálló, sok század magukkal éhezve és betegen húzták meg magukat a pincében. A felszabadulás után Párdány Oszkárt súlyos betegen a Széher uti kórházba vitték és mellette maradt felesége is. Ott halt meg "Oti papa", májusában, házasságának 42-ik évfordulóján. Ezt a gyászt Márkus. Emilia már nem heverte ki. Egy ideig Tamara unokájánál lakott, aki megajándékozta élete legutolsó és talán legnagyobb örömével: Kinga dédunokájával. A 85 éves dédmama egész nap lótott-futott, hogy kedvencének a szükségesnél többet is előteremtsen őszén súlyos tüdőgyulladást kapott és hetekig a budai Irgalmas Kórházban ápolták. A villa még lakhatatlan volt, s Bajor Gizi gondoskodott Márkus Emma kényelméről.egy belvárosi szállodában vett ki számára szobát és naponta a saját konyhájáról küldte az ebédet. A gondoskodás és ápolás eredményeképp 1946 tavaszán Márkus Emilia visszaköltözhetett az elárvult villába. Bár az egyedüllét súlyosan nehezedett reá, megadta nagát sorsának, de nem tört meg őszén a Magyar Szinházba hivták vendégszereplésre és három estén játszotta a Szülők lázadásában Holm tanácsosné szerepét, frissen, lendületesen, szinte megfiatalodva a rivalda fényében januárjában és szeptemberében két izben is útra kelt és meglátogatta Nijinskyéket az ausztriai Mj.ttersillben áprilisában ujabb tüdőgyulladás támadta meg, de ebből is sikeresen kigyógyították. Közben szerepelt a rádióban versmondásokkal, vendégként a Vigszinház nyári,pódium-műsorán ugyancsak versekkel, részt vesz a Fészek Klub szinész estélyein, gyakran jár szinházba, operába, nyilatkozik az újságoknak az uj színészekről, uj drámákról és sa-

27 ját emlékeiről. Választmányi tagja lesz a Magyar-Szovjet és a Magyar-Francia Társaságnak. A hires villa egykor gyönyörű berendezésének már csak romjai vannak meg. A nagy értékű Pulszky-könyvtár szanaszét hever, de ami szükségesebb: hiányzik az ágy- és asztalnemű, a főzőedény és a mindennapi élethez szükséges holmik. Jövedelme most sem csekély, saját nyugdija, özvegyi nyugdija, örökös tagsági illetménye és a háború alatt elpusztult, de a kereskedők által újjáépített üzletsor bérjövedelme. Gazdálkodni azonban most sem tud. Ebédeket, vacsorákat már nem adhat, de délutáni látogatóit soha sem mulasztja el magakészitette teával kinálni. Csodálatosan jó, izes és zamatosteákat készit. Teáért, desszertért képes a HüvösvölgybŐl a Belvárosba utazni megszokott, régi csemegéséhez. Ugyanaz nap unokájánál ebédel a Pasaréten, délután újságírót fogad a villában és este szinházba megy. Ekkor 88 éves. Gyakori látogatója egyik fiatal ismerőse, akinek tollba mondja emlékezéseit, amelyeket Párdány már egyszer lejegyzett, de azok a háború alatt elvesztek májusában Balatonfüreden üdül. Bucsuzásul a szanatórium betegeinek és vendégeinek szaval. Szavalat közben azonban a hallban rövidzárlat keletkezett és a sötétség annyira megzavarja, hogy képtelen folytatni a verseket. Ez volt utolsó nyilvános szereplése. Hazatérve több levél várja: Amerikából autogrammot kérnek, egy öreg tisztelője verset ir hozzá és a Presse cimü német képes folyóirat számára nyilatkozatot kérnek. A Nemzeti Szinház meg akarja rendezni a 70. éves szinészi jubileumát, amely már 1947-ben esedékes lett volna, de ő kitér, az ünneplés elől. Bizalmas környezetének bevallja, hogy bántja, hogy őt együtt akarják ünnepelni Vizvári Mariskával és Bartos Gyulával.A személyére szerény, de művészi múltjára büszke Márkus Emilia ennyit mond: "...azért egy külön ünneplést megérdemeltem volna." Most a szinház titkára a családdal a 75* éves ünneplés le hetőségeit latolgatja. Ha várni lehetne 1950-ig» A szi-

28 nészet történetében páratlan ünneplést lehetne rendezni. 90 éves színésznő, 75 éve szinpadon, és milyen művésznő! Nála nemcsak az évek sokaságának a kuriózuma a döntő, hanem egyúttal a szazad legnagyobb szinmüvesznoje! Sajnos, tul sokáig fontolgattak... Amikor a szinészotthonok terve felmerült, a neves és jómodu színésznőket felkérték, rendezzenek be egy-egy szobát az otthonban. Márkus Emilia szomorúan mondta, hogy semmi nélkülözni való holmija, bútora nincs, pénze ugyancsak nincs. Ekkor támadt az az Ötlete, hogy otthon, a villában rendez előadóestet, s a meghívottak magas belépti diját ajánlja fel a szinészotthon javára. Ez a terv is - sajnos - csak terv maradt. Testi és szellemi erőinek teljes birtokában volt, noha érezte az évtizedek súlyát és - célozva a körülötte rohanó életre, amelyből ő már végkép lemaradt - gyakran mondta környezetének: túléltem magam. Ezen a nyáron irja Hevesi Sándor nővéreihez: "A fiatalság elröpül s megadással nézem, mint borul reám az alkony." Tul 89. születésnapján, hat hétig tartó betegség után, elkészülve a végső útra, halálos ágyán is szavalva, tréfálkozva, szenvedés nélkül aludt el örökre december 24-én. Temetése december 27-én, nagy gyászpompával a Nemzeti Színházból történt. Látva a temetkezési vállalat hatalmas összegű számláját, eszünkbe jutott Márkus Emilia egy korábbi megjegyzése: Disztemetést majd rendeznek nekem. Inkább adnák ide most azt a pénzt, több hasznát venném! Igaza volt, de a nemzeti kegyelet impozáns módon nyilvánult meg; vele a színművészet egy korszakot és egy stílust temetett el.

29 I I S Z Í N É S Z T ÉS S Z E R E P /Működés/

30

31 SZÍNÉSZ ÉS SZEREP Szinészek többnyire nehezen adnak számot alakitásuk mikéntjéről. Az ösztönösség és a tudatosság hogyan, milyen arányban jelentkeznek az ihlet pillanatában; a külső megjelenéshez életre kelteni az alak szellemét, vagy fordítva: megalkotni egy jellemet, s ehhez alakítani megfelelő külsőt: ez az alakítás és színjátszás titka, amely a jó színésznél cselekvőleg van jelen a színpadon, de szavakba foglalni nem lehet. A közönséget pedig leginkább az érdekli, hogyan alakit a színész. Márkus Emilia megpróbálta kielégíteni a közönség kíváncsiságát és szavakba foglalni az alakítás titkát. Azonban ő is inkább körülírja, mert az ihlet létrejöttét ő sem tudja megmagyarázni. Márkus Emilia tanulmánya, amelyet Ambrus Zoltánnal együtt készitett, felolvasás számára készült, de az elmaradván, 1902-ben nyomtatásban jelent meg. Ebből közöljük i t t a fontosabb részeket. "Akár mit mond is Diderot a Paradox sur le comedienben /abban az elmés párbeszédben, melyet oly sokszor s oly hasztalanul idéznek a szinészek fejére/ és akármit mondanak azok, akik Diderot elméletét komolyabban vették, mint maga Diderot: az a valami, ami a színészi alkotásban a fődolog, ami játékának fényt, életet, közvetlenséget és magával ragadó hevet ad, ez a valami nem annyira szándékos és tudatos munka eredménye, mint inkább a tehetségben rejlő erőnek magától való, természetszerű, félig öntudatlan s a szándékossággal nem mindig egyező megnyilatkozása. Mindenki ismeri Diderot tételeit: a nagy színészt mindenek előtt az Ítélet ereje teszi; a színész a színpadon hideg és nyugodt megfigyelő legyen, aki egy percre se tévessze szem elől az ábrá-

32 zolandó alakot s nyugodtan ellenőrizze a munkát, melyet a szinpadon végez; ne legyen benne érzékenység, csak nyugodt látása és hideg utánzó ereje legyen; a néző érezze, amit játszik, ne ő... A közönség érezzen, a színész csak a megfigyelésével dolgozzék; a fejével, ne a szivével. Ne érezzen, hanem pontosan tükrözze az érzés ama külső jeleit, amelyeket megfigyelő ereje ellesett. Mindez tetszetős, de aligha igaz. Nem hiszem, hogy volna eféle művész, amilyet Diderot emleget. Ha akad, aki ilyen hideg és nyugodt megfigyelőnek adja ki magát :alighanem hivalkodik. A legőszintébbek megvallottak, hogy semmire sem volnának képesek a nélkül az érzés nélkül, melyet Diderot az előadás művészetéből végképpen száműzni kivánt. Nem művészi, hanem démoni erő kellene hozzá, hogy a színész minden érzés nélkül teremtse meg a megindulást, a nyugalomból állítsa össze az életet, a megfigyelésből a tüzet, s emlékeiből a villámlást és a vi hart. És látni, hogy mily élettelen, üres, semmitmondó a színpadi játék, ha a színész nem éli bele magát annak a lelkébe, akit személyesit, ha nem érti jól, s nem érzi, mit mond, ha meggyőződés nélkül vitatkozik és érzés nélkül mímeli a fájdalmat, ha képzelete cserbenhagyja, ha közömbös marad Hekuba iránt, ha szivét kint hagyja a kulisszák mögött." Ezután kifejti, hogy a színész munkájában az a legbecsesebb, ami nem függ sem értelemtől, sem akarattól, tehát nem is adhat számot róla; az a "valami", ami az egyéniség legtitkosabb kohóiban forr, s ami a játszott alak számára életet, jellemet ad. Nyilvánvaló, hogy nem ismerhette még Sztanyiszlavszkij tudományos elméletét és rendszerét a színész alkotásáról és alkotó módszereiről. Mindenesetre becsülendő, hogy ha nem is tudta megfejteni a "titkot", gondolkodott a színészi alkotás módszereiről. Arról értekezik ez után, mit csinál a színész, amikor a szerepét megkapja. Elismeri, hogy a tanulás mikéntje teljesen mellékes: ki igy tanulja a szerepét, ki ugy. "Ami nem közömbös, az

33 hogy mialatt az ember tanul, tanul és nem tud semmit, ezalatt az erjedési időszak alatt jut-e valami eszébe a szerepével foglalkozó színésznek, kitalál-e egyet-mást, amire azelőtt soha se gondolt? Mi ilyenkor megszállja az embert, az fontosabb, mint a tanulás mikéntje, S mialatt a szerep mindeme sok kitalálás ellenére se akar kialakulni, a szi- nész azon veszi magát észre, hogy a főpróba ideje elérkezett. Akinek úsznia kell, az úszik. A szerepnek el kell készülnie. Hogyan? Megy az már magától. Mikor az előadás estéjén a függönyt felhúzzák, egyszerre csak valami élet kezdődik a színpadon." Igy vall Márkus, nyilván a saját felkészüléseiből ki indulva. S hogy igazat mond, azt bizonyltja egykori rendezője, Csathó Kálmán is: "...Márkussal szereptanulási tervet beszéltem meg; beosztottuk, hogy mikor mennyit fog tudni és a szerint irtam ki a próbákat. A terv azonban már az elején megbukott, mert a művésznő soha sem tanulta meg a szerepét akkorára, amikorára Ígérte volt... Hagyján, ha ez egyszerkétszer fordult volna elő, de igy ment napról-napra. Minden próba ezzel kezdődött: - Ne haragudj, ha a próba gyengén fog menni. De fel vagyok dúlva egészen, mert... Ebből mindig csak annyi volt igaz, hogy a próba gyengén ment, azaz sehogy. Bizony elég nehezen boldogultam vele, amíg rá nem eszméltem, hogy mindez csak addig tart nála;, amig a szöveget meg nem tanulta, mig az vérévé nem vált, s maga az alak meg a játék, legalább is körvonalaiban, ki nem formálódott benne. Attól kezdve öröm volt vele próbálni. Noha mindig tudta mit akar és miért akarja, nem volt makacs egy cseppet sem. Meghallgatott minden észrevételt Örömest, kapva kapott minden játékötletek, bárki hozta is. Nagyon megválogatta ugyan, mit tartson meg belőlük. Mindig meg lehetett győzni helytálló érvekkel; ha célját és értelmét látta, készséggel változtatott eredeti felfogásán. És ekkor, ezeknek a rendezői megbeszéléseknek a révén egy egészen uj Márkus Emmát ismertem meg. Érdekes volt egyébként figyelni, hogyan fino-

34 modott meg és színeződött ki ezeken az utolsó próbákon napról napra jobban az alakítása. És a főpróbán egyszerre tízszeres színpompában tárult a kiérett alakítás a közönség elé, bámulatba ejtve nemcsak a nézőket, hanem színészt ársai t is." Bródy Sándor bizonyára nem ismerte Márkus Emilia irását, mert a Komédia cimü könyvének Márkus Emíliáról szóló fejezetében igy ir : "És hogyan van Márkus Emilia asszony az úgynevezett színészi paradoxonnal, amit legravaszabb őrünk, a szinibirálat legbölcsebb rókája, az öreg Diderot vetett fel? Érzi-e azt, amit játszik? Erőt vesz-e, uralmat nyer-e személyén az a szerep, amelyet éppen játszik? Amikor elképzeli,legelőször kreálja meg az alakot, csak akkor vane megindulva, vagy mindig, valahányszor ábrázolja? Sensibilista-e ő, vagy intelligenciájával, elképzelő, utánzó tehetségével dolgozik? Alexander professzor, nagyrabecsült kollégám a szlnibirálatban, Diderotról irt könyvében összegyűjtötte a nagy művészek e tárgyhoz szóló vallomásait,amelyekből kitűnik, hogy csaknem minden igazi művész, amikor ábrázol,nem engedi át magát szerepe indulatainak, uralkodik magán, látja igazi és átalakult énjét, mely utóbbira az előbbi mindig ügyel." Márkus Emilia válaszol Bródy Sándor kérdésére, sőt válaszolt, mielőtt Bródy a kérdést föltette volna. A Magyar Szalon 1887 januári számában, játékos formában ugyan, de a lényegre tapintva mondja: "Színpadon a közönség tetszését megnyerni könnyebb, mint megtartani. Az igazat eltalálni könnyebb, mint megtalálni. Könnyebb nagyszerűnek lenni, mint egyszerűnek. De szerepeinkben akként feledni el saját egyéniségünket, hogy szemünk játék közben is mindig magunkra legyen fordítva - ez a legnehezebb." Egykori rendezője ugy véli, hogy Márkus Emma érezte azt, amit játszik: "A színpadon hü maradt a magára vett alakhoz mindvégig, s művészete teljes erejével átélve annak minden érzését és indulatát, meg merte magát mutatni emberi