A KATOLIKUS TEOLÓGIA MEGALAPOZÁSA

Átírás

1 A KATOLIKUS TEOLÓGIA MEGALAPOZÁSA B e v e z e t é s a t e o l ó g i a i ISM ERETELM ÉLETBE Richard R. Gaillardetz

2 SENSUS FIDEI FIDELIUM 1 A Sap ien tia Szerzetesi H ittudom ányi Főiskola Fundam entális T eológia T anszékének sorozata Sorozatszerkesztő : Vá r n a i J a k a b O FM, B a g y i n s z k i Á g o s t o n O FM

3 Richard R. Gaillardetz A KATOLIKUS TEOLÓGIA MEGALAPOZÁSA B e v e z e t é s a t e o l ó g ia i is m e r e t e l m é l e t b e L Harmattan Kiadó Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Budapest, 2011

4 A fordítás alapjául szolgáló mű: Richard R. Gaillardetz: By What Authority? A Primer on Scripture, the Magisterium, and the Sense of the Faithful, Liturgical Press, Collegeville, 2003 A magyar kiadást szerkesztette: B a g y in s z k i Á g o st o n OFM Fordította: B u d a i Gy ö r g y Lektorálta: Vá r n a i J a k a b OFM A szöveget gondozta: G á b o r A d r ie n n 2003 Liturgical Press (Saint John s Abbey, Collegeville, M innesota 56321, U. S. A.) L H arm attan Kiadó, 2011 Sapientia Szerzetesi H ittudom ányi Főiskola, 2011

5 TARTALOM Előszó a magyar kiadáshoz... 7 A szerző előszava Bevezetés. A II. Vatikáni Zsinat kinyilatkoztatás-teológiája E l s ő r é s z - A S z e n t í r á s é s a S z e n t h a g y o m á n y t e k i n t é l y e.. 31 I. M it jelent a Biblia sugalm azottsága? II. M i a bibliai k á n o n? III. Milyen viszonyban áll egymással a Szentírás és a Szenthagyomány?.. 67 M á s o d i k r é s z - Az E g y h á z T a n í t ó h i v a t a l á n a k t e k i n t é l y e.. 85 IV. Hogyan értelmezzük a Tanítóhivatalt az Egyházban? V. Hogyan gyakorolják tanítói tekintélyüket a pápa és a püspökök? VI. Mi a dogma és mi a tanítás (doctrina)? H a r m a d i k r é s z - A h í v ő k k ö z ö s s é g é n e k t e k i n t é l y e VII. M it értünk a hívek hitérzékén? V III. Megengedett-e az egyet nem értés a Katolikus Egyházban? IX. Milyen kapcsolat kívánatos a Tanítóhivatal és a teológusok között? Epilógus Köszönetnyilvánítás PÉLDÁK NYITOTT ÉS VITATOTT K É R D ÉSEK R E VÁLOGATOTT ANGOL NYELVŰ SZAKIRODALOM, E KÖNYV HÁROM NAGY TÉMAKÖRÉNEK MEGFELELŐ BONTÁSBAN

6 ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ A magyar nyelven hozzáférhető katolikus tankönyvirodalomban a teológiai ismeretelmélet alapvető kérdéseinek áttekintése mindezidáig csak dogmatika tankönyvek bevezetőinek (prolegomena), vázlatosan kidolgozott alfejezeteiből, és teológiai szótárak megfelelő címszavait összegyűjtve volt lehetséges. Ezzel szemben, az újkori katolikus teológiában M elchior Cano-ig visszamenő, félévezredes hagyománya van az episztemológiai kérdések önállóbb, rendszerezett tárgyalásának. Ez a szisztematikus teológiai tanulmányokba való bevezetéshez nélkülözhetetlen ismeretanyag a II. Vatikáni Z sinat előtti, újskolasztikus formájában tükröződik Schütz Antal 1922-ben megjelent magyar nyelvű Dogmatikájában, és a zsinat utáni formában és hangsúlyokkal jelenik meg az utóbbi két évtizedben magyarul is elérhetővé vált két dogmatika tankönyvben: a Theodor Schneider szerkesztésében megjelent Dogm atika Kézikönyvében és Gerhard Ludwig M üller Katolikus Dogmatikájában. A téma újskolasztikus és zsinatot követő tárgyalásai között vízválasztót jelent, hogy a Dei Verbum dokumentum (1965) a teológiai episztemológia néhány alapvető, vitatott kérdésében világos állásfoglalást tett. A legfontosabb ilyen állásfoglalások a kinyilatkoztatás nem pusztán tantételszerű természetére, a hagyomány dinamikus karakterére és a Szentíráshoz való viszonyára, a Tanítóhivatal hitletéteményt értelmező szerepére, és a modern szentírásmagyarázat módszertani mozgásterére vonatkoznak. Richard Gaillardetz magyarul most közreadott, bevezető tankönyve a zsinat ezen állásfoglalásait bontja ki, a viták közepette a témakör legkiemelkedőbb újkori mesterét, Boldog John Henry Newmant választva mentorként a teológiai ismeretelmélet műveléséhez.

7 A katolikus teológia megalapozása Gaillardetz rendszerező értelemben törekszik átfogó tárgyalásra, így csak utalásokat kapunk az egyes kérdések teológiatörténeti összefüggéseire vonatkozóan, amelyek a szerző szándéka szerint a mellékelt bibliográfián keresztül amúgy is hozzáférhetőek. M iközben Gaillardetz nagy érdeme, hogy könnyen feldolgozható terjedelemben ad kulcsot a zsinatnak megfelelő, évezredes hagyománnyal egybehangzó, episztemológiai szemlélet kialakításához, a könyvet feldolgozó teológiai kurzusoknak az egyes kérdések történeti összefüggéseit is érdemes alaposabban megvilágítaniuk. Cano-tól a barokk teológián, a Katolikus Tübingeni Iskolán, Franzelin-en, Newman-en, az újskolasztikusokon és a II. Vatikáni Zsinaton keresztül jutunk el a teológiai ismeretelmélet m ai problematikájáig, amit hitelesen foglal össze Richard Gaillardetz magyar nyelven most megjelenő, hiánypótló műve. A magyar olvasók számára a szerzőt magát is röviden be kell mutatnunk. Richard Gaillardetz e könyv m agyar kiadásának megjelenésekor az Egyesült Állam ok legrangosabb jezsuita egyetemei egyikének, a Boston College-nak a szisztematikus teológia professzora. Teológiai profiljára is alapvető hatással van, hogy nem pap teológusként, hanem nős emberként, négygyermekes családapaként m űveli a teológiát. Ennek megfelelően, az egyháztant középpontba állító szakmai orientációja komoly figyelmet szentel a házasság teológiája és lelkisége kérdésköreinek is. A szoros értelemben vett akadémiai m unka mellett hosszabban dolgozott egyházmegyei szintű felnőttképzési program ok koordinátoraként, és az Egyesült Á llamok püspöki karának megbízásából a katolikus-metodista párbeszéd egyik teológus szakértőjeként, valamint különböző bizottsági m unkákban. Gaillardetz professzor papi és püspöki rekollekciók vezetőjeként is világszerte keresett és elismert előadó. Az amerikai egyház meglehetősen összetett teológiai

8 Előszó a magyar kiadáshoz térképén belül hasonló kiegyensúlyozó szerepet tölt be, mint a német nyelvterület egyházán belül a magyar olvasó számára is ismerős W olfgang Bemert, akivel Gaillardetz szoros szakmai kapcsolatot ápol. A szerző e könyvben foglalt témákhoz kapcsolódó, szakmai profilját körvonalazó publikációi a bibliográfiát tartalmazó függelékben megtalálhatók, így itt nem szükséges ezeket felsorolnunk. Jelen kötetet mint bevezető tankönyvet jogosan elvárt, didaktikus tudatosság és áttekinthető tömörség jellemzi, amelyet a szerző bonyolult kérdéseket is egyszerűen láttatni képes stílusa tesz élvezetes olvasmánnyá. E kiadás szerkesztésében figyelembe vettük a magyar egyház amerikaitól eltérő adottságait. Ez elsősorban a szemléltetésre használt, amerikai teológiai irodalomból vett példák m agyarra fordítását, valam int néhány helyen lábjegyzetek beillesztését követelte meg. Ehhez kapcsolódik az a szerkesztői döntés is, hogy az eredeti kiadásban az egyes fejezetek végén található vitatott kérdések részt és az ajánlott bibliográfiát a magyar olvasó szempontjai szerint, megszűrt form á ban, a magyar kiadás függelékeként adjuk közre. Ezek a szerkesztői beavatkozások a könyv gondolati keretét nem érintik, de a magyar teológiai irodalomban otthonosabb formát adnak a tartalomnak. A szentírási idézetek magyar fordítását a Szent István Társulat 2009-es javított szövegéből vettük. A patrisztikus nevek átírásánál, a zsinatok nevének helyesírásánál, és általában az alapvető teológiai terminológia magyar helyesírással kapcsolatos kulcskérdéseinél az Ókeresztény Írók sorozat 20. kötetében (Vanyó László: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe) Perendy László tanár úr gondos szerkesztői munkával kialakított irányelveit vettük alapul. Ahol a patrisztikus szerzőktől vett idézeteknél vagy tanítóhivatali szövegeknél elérhető volt magyar fordítás, annak forrását az adott helyen lábjegyzetben feltüntettük. A II. Vatikáni

9 A katolikus teológia megalapozása Zsinat dokumentumainak magyar fordítása a Szent István Társulat S szövegét követi. M indezeken túl is előkerültek e könyv témái szempontjából különösen fontos, a magyar teológiai irodalomban még tisztázatlan helyesírási kérdések. Szembeötlőbb esetekben a tárgyalás kulcspontjain, lábjegyzetekben indokoltuk a szerkesztői döntéseket. Általános irányelv, hogy a Magyar Tudom ányos Akadémia érvényben lévő helyesírási szabályzatától csak olyan esetekben tértünk el, ahol a sajátos teológiai terminológia áttekinthetősége azt kifejezetten megkövetelte. A keresztény élet maga, így annak noetikus-teológiai dim enziója is a Mesterhez fűződő tanítványi viszonyban gyökerezik. A Mester: a Názáreti Jézus, a feltámadott Krisztus, aki tanítványokat gyűjt maga köré és megalapítja az Egyházat. A tanítvány és Mestere közötti élő kapcsolatban az Egyház sokrétű valósága, életmegnyilvánulásai és tanúságtevő fórumai olyan közvetítő szerepet játszanak, amely által a Mester tekintéllyel vezeti a tanítványt a mindennapok élethelyzeteiben. Ennek a kapcsolatnak a természetéről, a tekintélyi közvetítés formáiról és azok összefüggéseiről, valam int a teológiai ismeretelmélet mindezen keresztül kirajzolódó, intellektuális kontúrjairól ad eligazítást Gaillardetz professzor könyve, amelyet most öröm mel nyújtunk át a magyar olvasóknak. Bagyinszki Ágoston OFM Fundamentális Teológia Tanszék Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

10 A SZERZŐ ELŐSZAVA Ellenlábasai többször is nyilvánosan Jézusnak szegezték a kérdést: M ilyen tekintéllyel szólsz és cselekszel? Ő sohasem adott nekik közvetlen választ, ám ez a kérdés maga is elgondolkodtató. Valójában azt kérdezték Jézustól, hogy ki a cselekedeteid valódi szerzője? Jézus egész élete és szolgálata adta meg az egyetlen lehetséges választ erre a kérdésre. Isten maga cselekedett a Názáreti Jézus életében. Tekintélyét azzal az isteni személlyel fennálló kapcsolatára alapozta, akit bensőségesen Atyjának hívott. Az Egyház élete arra irányul, hogy hirdesse Jézus Krisztusnak, az Isten Igéjének a misztériumát. Tekintélyét illetően az Egyház is Istentől, az élet szerzőjétől függ: nem birtokolja jobban ezt a tekintélyt Jézusnál. Valójában a tekintély egyáltalán nem is birtokolható. A tekintély egy kapcsolat minőségéhez tartozik hozzá. Ezzel magyarázható, hogy mindig veszélyt is hordoz magában, ha az Egyház a tekintélyére hivatkozik. A veszély abból a félreértésből ered, hogy a tekintély személyekben (pl. egyházi elöljárók), vagy tárgyakban (pl. a Biblia) rejlik. Megtévesztő, ha így beszélünk a tekintélyről, mert alaposabb vizsgálódásból kiderül, hogy a tekintély inkább kapcsolat, mint személy vagy tárgy. A hétköznapi életben egy személy csak olyan mértékben lehet hatékony tekintély, amennyire tekintélyét a vele kapcsolatban állók elismerik. Például tanárként csak annyiban számítok tekintélynek az előadásaimon, amennyiben a diákjaim elismerik a hozzáértésemet. Hiába van egyetemi diplomám, ha úgy tekintenének rám, mint egy dilettánsra, elveszíthetném tekintélyemet az ő szemükben. A tekintély a kapcsolatunk jellegében valósul meg, bár objektív értékforrásból ered. Hasonló

11 A katolikus teológia megalapozása mondható el a vallási tekintélyről is. Ha az emberek úgy viszonyulnak a Szentíráshoz, a hitvalláshoz, vagy egy egyházi elöljáróhoz, hogy elismerik azok tekintélyét, akkor ez a tekintély e közösségben hatékonyan kifejezésre jut. A tekintély így m indig több alany közötti kapcsolatrendszerben válik valósággá: a tekintélyt elismerő, és a tekintélyt kinyilvánító szubjektumok között. A minket itt szorosabban érdeklő vallási tekintélyek végső soron Isten tekintélyének véges közvetítői, amelyeket a hit által ismer el tekintélynek a hívő ember. Ez a könyv az Egyház tekintélyéről szól. Különösképpen is annak szenteli figyelmét, hogy a tekintély hogyan áll kapcsolatban a keresztény hittel, és a teológia számára jelentős fórumokkal, amelyek felölelik a Szentírást, a Szenthagyományt, a pápákat és a püspököket, a hitvallásokat és a tanítást, a teológusokat és az egész hívő népet. Egy ilyen terjedelmű bevezető tankönyv természetesen nem térhet ki a tekintélygyakorlás számos részletkérdésére az egyházkormányzatban vagy az Egyház szentségi és liturgikus élete területén. A kereszténység történetében sajnálatosan bekövetkezett több, kisebb-nagyobb egyházszakadás annak a következménye, hogy nem született időben kellő egyetértés a hitéleti tekintély megfelelő forrásairól, vagy annak helyes gyakorlásáról. Előfordult, hogy kijátszották a Szentírás tekintélyét a Szenthagyomány tekintélyével szemben; avagy a Tanítóhivatal tekintélyét (pl. pápa és püspökök) a teológusokkal vagy a laikus hívőkkel szemben. Az egészséges katolikus tekintélyfelfogás képes összefogni ezeket a szembenállásokat, és rámutat arra, hogy a különböző tekintélyformák hogyan hatnak egymásra és hogyan egészítik ki egymást az Egyház küldetésében. A különböző témákat a II. Vatikáni Zsinat alapján fogjuk vizsgálni. Az 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni Zsinat olyannyira mozgásba hozta a katolikus gondolkodást, hogy ilyes

12 A szerző előszava mire a X V I. század óta nem volt példa. A zsinat nemcsak a hivatalosan kihirdetett, tizenhat dokumentum által fejtette ki a hatását, hanem azáltal az új teológiai értelmezési keret által is, amelyet a jelenkori egyházi élet átgondolására felkínált. Az új keret olyan kapcsolódási pontokat is figyelembe vett, amelyek ott jöttek létre, ahol korábban csak szembenállásokat feltételeztek. Hajdan a modern tudomány és a történetkritikai kutatás megjelenését komoly fenntartásokkal fogadták most a zsinat felszólított a modern tudományok komolyan vételére, valamint a történeti kutatások eredményei felé való nyitottságra. Valaha a papságot és a hívő népet két külön osztálynak tekintették, ahol a laikusok feladata arra korlátozódott, hogy engedelmeskedjenek a papságnak most a zsinat aktív együttműködésre szólította fel őket, arra építve, hogy mindannyian krisztushívők (christifideles). Korábban a teológusok feladata kimerült abban, hogy megmagyarázzák az Egyház hivatalos tanítását a laikus híveknek most Isten Igéjének szolgálatában a püspöknek és a teológusnak egymást kölcsönösen kiegészítő feladata van. Egykor a világot csupán veszélyek forrásának tekintették most a zsinat meglátta a világban Isten kegyelmének működését, és a tiszteletteljes párbeszéd lehetőségét is. A katolikus hit értelmezésének ezen új kerete a múlt és a jelen szempontjainak kiegyensúlyozására törekedett. Ez a két szempont már a zsinaton is formát öltött: egyrészt jelen volt az eltökéltség, hogy az Egyházat kommunikációképessé tegyék olyan területeken, ahol hite és gyakorlata már nem volt érthető a kortárs világ számára; másrészt jelen volt az igény, hogy viszszatérjenek a kereszténység forrásaihoz, és ezáltal újra felfedezzék a Szentírás és a korai Egyház lendületes látásmódját a keresztény életről, amelyet az újkori katolicizm us hagyott feledésbe merülni.

13 A katolikus teológia megalapozása Az, hogy ez a könyv a II. Vatikáni Zsinat alapján íródott, nem azt jelenti, hogy az általunk tárgyalt kérdésekre csak a zsinat dokumentumaitól várjuk a választ. A zsinat maga is egyszerre volt nyitott a múlt és a jövő felé. A zsinati alap inkább azt jelenti szám unkra, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítása megbízható értelmezési keretet nyújt a tanítás tekintélyi m egalapozásával kapcsolatos kérdéseink megtárgyalásához. A könyv alapvetően három részre tagozódik. Az első rész a hitletétemény (depositum fidei) tekintélyével kapcsolatos kérdéseket vizsgálja a Római Katolikus Egyházon belül. Katolikus felfogás szerint a Szentírás központi jelentőségű az Egyház életében, azonban a Szentírás tekintélye nem független az Egyház életétől, így a hagyománytól sem. A második rész azoknak a tekintélyére irányítja figyelmünket, akik hivataluknál fogva tanítanak a Katolikus Egyházban: a pápára és a püspökökre. A katolikusok Tanítóhivatalnak nevezik a pápa és a püspökök különleges tanítói tekintélyét. Végül, a harm adik rész egy elhanyagolt témát vesz górcső alá, nevezetesen azt a különleges tekintélyt, amelyet a világi hívek és az egész hívő közösség birtokol a keresztségből fakadóan. A II. Vatikáni Zsinat a hitérzék, a sensus fidelium ősi teológiai témájának tárgyalása során foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az újskolasztikus időszakban (közel egy évszázadon keresztül) a teológusok tekintélyét kizárólagosan a Tanítóhivatalhoz kapcsolták. A II. Vatikáni Zsinat előtt általános vélemény volt, hogy a teológusok feladata csupán a hivatalos egyházi tanítás magyarázata. Egy ősibb szemlélet szerint a teológusok m unkája kapcsolódik Isten egész népének hitbeli m eglátásaihoz is. A z utolsó részben a teológusok szerepével is foglalkozunk, valamint azzal a kényes kérdéssel, hogy mi történik akkor, ha valaki úgy érzi, hogy nem tud azonosulni az Egyház tanításának valamely elemével.

14 A szerző előszava Reményeim szerint ez a bevezetőnek szánt tankönyv hasznosnak bizonyul majd m ind egyetemi teológiai kurzusokon, mind a laikusok szolgálatában, különböző képzési programok keretében. Azoknak az olvasóknak, akik szakirodalmi hivatkozásokkal együtt szeretnék mélyebben megismerni azokat a szerteágazó témákat, amelyeket a jelen kötet második és harm adik része tárgyal, figyelmébe ajánlom korábbi szakmaibb hangú m unkám at.1 Jelen kötet célja nem az aprólékos akadémikus kidolgozottság volt, hanem hogy közérthető módon és szintézist teremtve m utassam be a kinyilatkoztatásról és az Egyház tanítói tekintélyéről szóló alapvető meglátásokat. Mindegyik fejezet egy-egy teológiai nézőpontot kínál a téma feldolgozásához. A függelékben minden fejezethez csatoltunk egy vázlatos áttekintést valamely kapcsolódó, de még le nem zárt teológiai kérdésről. Régi keletű a katolikus teológiában a quaestiones disputatae (a vitatott kérdések) számontartásának a pedagógiai módszere. Ez a műfaj a középkori egyetemeken alakult ki, ahol felismerték, hogy egy tekintéllyel rendelkező szöveg gondos olvasása (lectio) élénk vitákat válthat ki a szöveg pontos értelmezésével kapcsolatban. így a lectio lehetőséget kínált a disputatio-ra, amelynek során különféle értelmezésekről eshetett szó a studium során. Marie-Dominique Chenu OR a kiváló teológus-történész írja a disputatio jelentőségéről: Ettől a ponttól kezdve jutnak szerephez az érvek (pro) és az ellenérvek (contra); nem azért, hogy azonnali választ kapjanak, hanem azért, hogy a dubitatio (kételkedés) aktusával a keresést a végső határokig fokozzák. Kielégítő m agyarázatot csak azzal 1 R ic h a r d R. G a i l l a r d e t z : Teaching with Authority: A Theology of the Magisterium in the Church (Tekintéllyel tanítani: a Tanítóhivatal teológiája az Egyházban), The Liturgical Press, Collegeville, 1997.

15 A katolikus teológia megalapozása a feltétellel adnak, hogy tovább folytatják a keresést addig, am íg meg nem találják a kétely okát. 2 Ez a vitakultúra alapvetően fontos a teológiai m unka elevenségéhez. Bár egy ilyen könyv nem vállalkozhat arra, hogy elmélyedjen a kortárs viták problematikájában, az olvasónak mégis jogos igénye, hogy képet alkosson egy-egy ilyen vita jellegéről. A példaként kiválasztott vitatott kérdések vázlatos összefoglalása megismertetheti az olvasót a mai teológia egyházi élettel együtt járó - konstruktív feszültségeivel. 2 M. D. C h e n u : Toward Understanding Saint Thomas, Henry Regency, Chicago, 1964, 48.

16 A L Harmattan Kiadó kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u Tel.: (1) harm attan@ harm attan.hu; Felelős kiadó: Gyenes Á dám, Orosz András Lóránt OFM Tipográfia és borító: Takács Zita Nyomdai munkálatok: Robinco Kft. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter ISBN ISSN

17 2400 Ft ISBN SENSUS FIDEI FIDELIUM - A HÍVŐK HITÉRZÉKE Sorozatunk címét a II. Vatikáni Zsinat szavai fejtik ki: Isten szent népe Krisztus prófétai küldetéséből is részesedik, leginkább azáltal, hogy a hívő és szerető élettel egyre szélesebb körben tesz tanúságot róla, és fölajánlja Istennek a dicséret áldozatát: az Ő nevét megvalló ajkak gyümölcsét. A hívők összessége, mely a Szentlélek kenetének birtokában van, a hitben nem tévedhet, és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor»a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig«hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését. E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal hűségesen követett vezetésével már nem emberi szót, hanem valóban Isten igéjét kapja, az egyszer átadott szent hit tanítását, és fogyatkozás nélkül ragaszkodik hozzá, azáltal, hogy helyes ítélettel egyre elmélyül benne és egyre inkább alkalmazza életében." (Lum en Gentium 12)