KÖNYV, PUBLICISZTIKA, TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS, VISSZAEMLÉKEZÉS

Átírás

1 KÖNYV, PUBLICISZTIKA, TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS, VISSZAEMLÉKEZÉS 2016/10/25 NIFADMIN HOZZÁSZÓLÁS Részlet: Orbán Éva: Amit 56-ról mindenkinek tudnia kell.c. könyvéből ( 25-én komoly harcok voltak többek között az Illatos úton, ahol a szovjet rohamlövegekre tüzet nyitottak a felkelők. Harcok voltak a Jászai Mari téren, ahol szovjet és esztergomi erők többször csaptak össze a felkelőkkel, a Déli vasúti összekötő hídnál, a Corvin köznél, a Tompa utcában, az Üllői úton, a XVIII. kerületi pártbizottságnál, Soroksáron, Csepelen, Újpesten a

2 rendőrség épületénél. Többezres tüntetések voltak Budán a Zalka Máté laktanya előtt, a Deák téren a BM épülete előtt, ahol a politikai foglyok szabadon bocsájtását követelték, valamint a Jugoszláv Nagykövetség előtt. Jelentős esemény ezen a napon, hogy Maléter Pál ezredes parancsot kapott, hogy 5 harckocsival és 100 tisztiiskolással foglalja el a Kilián laktanyát, és számolja fel a Corvin közi, Tompa, Tűzoltó és Práter utcai felkelők ellenállását. Maléter ezredest a növendékek cserben hagyják, és bár segítségükre siettek a szovjetek, a Tűzoltó utcai csoport visszaverte őket. Maléter ezredes mindössze két tankkal ért a Kilián laktanyához, egyik a kapuba szorult, majd ezt rövid tűzharc követte. Az ezredes még a tankban értesült arról, hogy tűzszünetet hirdettek, és elrendelték, a címer nélküli nemzeti zászló kitűzését, aminek azonnal eleget tett. Ez félreértést okozott, mert a felkelők és az utca népe is úgy értelmezte, hogy Maléter ezredes átállt a felkelőkhöz, ami nem felel meg az igazságnak. Délután az ezredes a Corvin közi felkelőkkel tűzszünetet kötött, ami 28-áig nem bizonyult tartósnak október 25-e Véres csütörtök néven ismert 56 történetében, és meghatározó volt a további történésekre. A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében. A 25-i véres csütörtök a legszörnyűbb mészárlások egyike volt. Szemtanúk elmondása alapján ez a következőképp rekonstruálható: Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet páncélos haladt a Parlament felé. Egyik-másikukon magyar zászló lengett. Elfoglalták állásaikat a Parlamentnél. Fél óra tájban értek a tüntetők a Astoriánál hozzájuk csatlakozó két szovjet tankkal és két pácélkocsival a Kossuth térre. Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó tankokban lévő szovjet katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva őket, miközben próbálták oroszul megértetni velük, hogy ők nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért harcoló egyszerű, becsületes emberek. Folyt a barátkozás. Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. A Parlamentből kijött egy asszony, aki az egyik tankhoz ment, s mondott valamit. Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tetejéről lőni kezdték a fegyvertelen tömeget. A szovjet tankok tetejei becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetők felé fordultak. A Kossuth tér két oldalán lévő épület tetejéről is lőtték a téren összegyűlteket, de máig sem tisztázott, hogy kik. Az Akadémia és Nádor utca felől egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik a házasságkötő terem előtt megállt, és géppuskával lőtte a tömeget, majd megfordult és elment. Eszméletlen, őrült menekülés kezdődött, halottak, sebesültek voltak mindenütt. A menekülőket nem akarták beengedni a minisztériumba, mert megtiltották. A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tűzoltóságnak kellett eltakarítani. Ott nem volt segítség. A menekülőkre is lőttek. Többszáz halott maradt a téren, van aki a halottak számát több, mint nyolcszázra becsüli, és többszáz volt a sebesültek száma. A térről kiszorult tüntetők a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen is szembe kerültek az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget kértek. Ma már tudjuk, hogy hiába. A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelőkbe, segélyhelyekre, legtöbbjüket a Koltói kórházba, és nyílván közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak megmenteni. A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna parti oldalán a fal mellett oszlopsorokban egymásra rakták a tetemeket, majd késő délután teherautókkal folyamatosan vitték el a sortűz áldozatait.* (lj.a Kerepesi úti temetőben a halottakat időrendben a nagy ravatalozó és a krematórium körül tették le. A 25-i áldozatokat 50 fős máglyákba rakták. Mikes Tamás és társa megszámolták i áldozatot regisztráltak, akik között sok női halott volt, valamint az áldozatok kora is igen különböző volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és hasonló korúak voltak.).36./ Kik lőttek az FM tetejéről? Hihetetlennek tűnik, de tény, hogy mai napig sokkal inkább ködösítik, ami a Kossuth téren történt, ahelyett, hogy hivatalosan is feltárnák az igazságot. A tüntetők között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily mail tudósítója, aki a téren filmfelvételt is készített. Ezek a filmkockák bizonyíték erejűek. Azt erősítik, hogy az FM tetejéről lőnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit lehet megfigyelni, amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak. 36./ Az FM tetejéről sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán futottak a Szabadság tér felé, ahol IFA teherautók várták őket, amin elhajtottak. A környező minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok biztosították, de zöldávós, határőr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.

3 A 8.orosházi határőrkerület parancsnoksága jelentésében szerepel, hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen, és rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra. *(lj.8.ohp 1957.márc.3-i jelentése a harcok során meghalt ill. sebesült katonákról.) Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elől azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendőrök az V.ker kapitányságra vitték.**(lj.ezt látszik igazolni az V.ker.kapitányság 1957.jan.23-i jelentése, valamint Fónay Jenő 1995-ben a szerzőnek adott interjúja.** Fónay, aki jelen volt az elfogásnál, látta, hogy az FM Kozma Ferenc utcai hátsó kijáratán távoztak ezek az ávósok, akikre a két IFA teherautó várt.)45./ Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejéről is kizárólag az ÁVH követte el ezt a szörnyűséget. Később a szovjetekre próbálták áthárítani a felelősséget. A legújabb kutatások és visszaemlékezések / azonban mást is bizonyítani látszanak. Ezekből az tűnik ki, hogy a Parlamentet körül vevő, azt védőknek, a tűzparancsot már korábban kiadták. Szinte elő volt készítve, ami bekövetkezett. Az egyetemistákat O.L.né erre kora délelőtt, telefon figyelmeztette is, kérte, hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetők a térre menjenek. Sajnos sikertelenül. Október 25-én reggel sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte őket a HM-be, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak. Csoportok alakultak, hogy a környező házak padlástereit átvizsgálják. Majd felmentek a tetőre. 37.b./ *(lj.kéri Edit id.mű. A szerző az 5 B.VII.24118/94 sz.peranyag kapcsán 33 résztvevő nevét is említi.) Kopácsi Sándor, Budapest főkapitánya is kitér emlékiratában arra, hogy egy Júlia nevű rendőrszázados nőtől értesült telefonon a történésekről, majd felhívta Nagy Imrét. 39./ a szociális osztály vezetője, egy rendőrszázadosnő, kétségbeesve hívott telefonon: Kopácsi elvtárs! A tömeg ezt kiáltja: Vesszen Gerő! Ebből nagy baj lesz! Ugyan Júlia. A tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakom alatt őket. Sok nő és gyerek van közöttük. Ez békés tüntetés Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre, akiket ráadásul páncélosok kísérnek. Három perccel később Júlia kétségbeesetten hívott: Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre Lehetetlen! De most már én is hallottam a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett: Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVO-sok minden tetőről lőnek a tömegre! És most Képzelje, a szovjet tankok az ÁVO-sokat lövik. Védik a tömeget Ez szörnyű, ez elképesztő. Az emberek kiáltoznak és hullanak, mint a legyek százával Asszonyok, gyerekek Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével csak annyit mondott: Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyű. Szégyenletes. (I.m.128.p.) Hegedüs András volt miniszterelnök a sortűz idején az Akadémia utcai PB és KB ülésen vett részt, melyen szovjet vezetők is jelen voltak. Így emlékszik vissza a történtekre: Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt. Mi, ott, akik a tett színhelyétől alig pár száz méterre voltunk, hallottuk a sorozatlövéseket. Mikor döbbenten megtudtuk, hogy hogy békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, vizsgálatot követeltünk. Nincs tudomásom arról, hogy ez később megtörtént-e. ( ) Az FM tetejét úgy tűnik vegyes összetételű csoport szállta meg ÁVH-sok, volt partizánok -, és a tűzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta. 40./ Kéri Edit könyvében, párt-jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy a pártvezetés 25-én Apró Antalt bízta meg a Katonai Bizottság vezetésével. Ezen az ülésen Apró Antal többek között a következőket mondta: Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot. Teljes felha-

4 talmazást kérünk! Egy szemtanú így vall a megtörténtekről: Amit akkor láttam, azt soha nem fogom elfelejteni. A tömeg összeállt, összekarolt. Húsz-harminc ember két karját a mellette lévőébe fűzve sort alkotott. Az első sort így követte a második és a többi. Megindultak a Minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részre, ahonnan jöttek, és azt kiabálták: Gyilkos az ÁVO! Vesszen az ÁVO! Rendkívüli erővel zúgott, ahogy a Parlament elől jöttek. A zöld sapkás, zöld parolis határőr kiskatonák álltak a tömeggel szembeszegezett fegyverrel. Amikor egészen közel kerültek, rákiabáltak a tömegre: Állj! Állj vagy lövök! A tömeg nem állt meg. Gyerekek, nők, öregek, férfiak, fiatalok kart karba fűzve fegyvertelenül, mentek neki a géppuskának és a géppisztolynak. A kiskatonák dermedten álltak, rémülten nézték a tömeget, és nem mertek lőni. Hátrafutottak egy pár métert, szembefordultak a felkelőkkel. Megint kiáltották: Állj, vagy lövök! Ez kétszer-háromszor megismétlődött. Az emberek meg csak jöttek és zúgott a Gyilkos az ÁVO, vesszen az ÁVO! Akkor katartikus, életeket meghatározó események kezdődtek. Az elől haladók kigombolták a kabátjukat. A nők, ami volt rajtuk. Szembeszegezték a mellkasukat a fegyvereknek és azt kiáltották: Ide 1őj, ha magyar vagy! Merj ide lőni, ha magyar vagy! Csak jöttek és jöttek, és ezt kiabálták. Akik az első sorban voltak asszonyok, fiatalok, öregek, gyerekek két kezükkel széttárt kabátban: Ide lőj, ha magyar vagy! Hátulról zúgott: Gyilkosok, gazemberek! Gyilkos az ÁVO, vesszen az ÁVO! Féltem, hogy mikor lőnek. Az ávósok akkor nem lőttek, hanem a Minisztérium faláig hátráltak, tovább nem tudtak. A tömeg körbefolyta őket. Elszedték a fegyverüket, egy embert bántottak, azt is csak megpofozták: a parancsnokukat, egy ávó főhadnagyot, aki nem akarta a pisztolyát odaadni és nem engedte a sapkájáról a vörös csillagot levenni. A többiek nem vitatkoztak, nem is esett semmi bajuk. A tüntetők szabályosan elzavarták az egész ávós társaságot. Azok szaladtak, amerre tudtak, ki erre, ki arra. Az ablakokból figyelmeztették az embereket, hogy az ávósok autói itt vannak félreállítva. Gyorsan megszállták a három teherautót. A kocsik emberekkel zsúfolva Gyilkos az ÁVÓ! Vesszen az ÁVÓ! felkiáltásokkal elindultak és elhagyták a teret. A tömeg közben az USA-követség elé vonult. Hatalmas kórus kiabálta: Segítséget kérünk! Segítséget kérünk! Közben dél lett, mire ezek az események lezajlottak, pedig a tömeg csak háromnegyed tíz körül kezdett felvonulni. Miután nem hallottam lövéseket, lementem és eljutottam odáig, hogy rálássak a térre. Én is láttam ezt a rettenetes, nem is tudom, minek nevezzem: hullahegyet, a fekvő emberek mozgó lábait és karjait, akik ott kiabáltak, segítséget kértek. Jó méterre lehettem tőlük, jobban nem mertem őket megközelíteni. Láttam azokat a páncélosokat, amelyek ezt a tömeget szétlőtték. Ki mert odamenni?! Ez a látvány azóta is kísért engem. Visszamentem a Minisztériumba, mert tovább nem mertem ottmaradni. Délután 3-4 óra között jöttek az első teherautók, amikre feldobálták a halottakat, meg a sebesülteket és elvitték őket. Aki még élt, azt bevitték a Hold utcai orvosi rendelőbe. Akik nem fértek be oda, azokat tovább vitték más kórházakba. A halottakat pedig nyilván a temetőbe.

5 Öt óra is lehetett, mire a szállítás befejeződött és az utolsó teherautó is elment. Ez történt 25-én a Kossuth téren és környékén. Közben délben megtörtént az őrségváltás: Nagy Imre vette át a kormányt. Megszűntek a harcok, az egész városban kitűzték a fekete zászlókat, azonnal, amikor megtudták, mi történt. Az egész város gyászolt. Másnap, 26-án reggel gondoltam egyet, és mielőtt a Minisztériumba bementem volna 26 évesen meggondolatlanul -, elmentem a Parlament előtti térre. Akkor már nem lőttek, de páncélos még ott állt, csatárláncban. Némaságba burkolózva, behúzva a tető, sehol egy a1ó1a kikandikáló parancsnok. A Parlament fe1ő1 nézve, a bal oldali saroktól, átlós irányban mentem át a téren. Amit én ott láttam, még azok után is, hogy előző nap elvitték a halottakat, az valami iszonyat volt.állkapocsdarabok, végtagmaradványok, ruhadarabok, cipők, kesztyűk, réklicskék és mindez csupa-csupa vér Ott hevertek még, a téren. Én egyedül háttal álltam az orosz páncélosok ágyú csöveinek, de végig néztem jobbra és balra. Mindig arra gondoltam, hogy no, most fognak a hátamba lőni egy sorozatot. Mert aki ezt látja, az nem maradhat életben: tanúnak. Akkor már se visszamenni, se elfutni nem lehetett. Azt végig gondoltam magamban, hogy futni nem szabad, mert akkor És mentem, egyre gyorsuló lélegzettel a téren. Az utolsó métereket már nem bírtam tovább, rohanni kezdtem, amikor megláttam az első kapualjat, ahová bemenekülhettem. Nem lőttek utánam. Én ezt láttam a Parlament előtt, a téren (Részlet Bálint Jánossal készült interjúból)** A Kossuth téri sortűz hatása Ez a 25-i mészárlás olyan felháborodást és ellenállást váltott ki a lakosságból, hogy ott, ahol netán még nem volt szervezett ellenállás, ott is alakulni kezdett. Azt is mondhatnánk, hogy a Széna téri csoport ekkor vált szervezetté, valamint a többi, spontán létrejött csoport ekkor kezdett igazán komoly erővé válni, mert sokan csatlakoztak hozzájuk. Ilyen embertelen kegyetlenségre, ilyen mészárlásra nem lehetett másképp felelni. Az egész város gyászolt. Mindenütt kitűzték a fekete zászlókat. Még aznap Véres-zászlós tüntetést szerveztek a szovjet beavatkozás ellen. A tüntetők elfoglalták a Vörös Csillag Nyomdát, ahol röplapokat nyomtattak. Itt Értavi József ellenkormány megalakítását jelentette be. Nagy Imrével akartak tárgyalni, de letartóztatták őket. A fejetlenségre és pánikra jellemző, hogy a Parlament közelében lévő Pártközpont körül (Akadémia u.) is összecsapás volt. Tévedésből tűzharc robbant ki a Pártközpontot védő kormányőrök és az erősítésükre érkezett pécsi határőrkerület karhatalmi zászlóaljának egyik százada között, mivel az érkezők járművein nemzetiszínű zászló volt, s ezért az ávósok támadóknak vélték őket. Ehhez a naphoz fűződik Obersovszky Gyula: Igazság című lapjának a megjelenése is. Orbán Éva Nemzeti InternetFigyelő (NIF)