Barangolás Erdélyország kulturális és természeti értékei körül HAT április

Átírás

1 Barangolás Erdélyország kulturális és természeti értékei körül HAT április Határtalanul! tanulmányi kirándulás hetedikeseknek Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Gimnázium és AMI 2475 Kápolnásnyék, Gárdonyi u. 29.

2 2016. április 11., hétfő Első megállónk: Nagyvárad Sétálva jártuk be a város egy részét, ahol láthattuk a Kőrös-folyó egy szakaszát és közösen elszavaltuk a Góg és Magág fia vagyok én című verset, fényképeztünk, rajzoltunk, művészettörténeti érdekességeket ismerhettünk meg a stílusokról, majd meghallgattuk Meláni kiselőadását. Második megállónk: Király-hágó Ezen a megállón megcsodálhattuk az erdélyi táj egy részét, fényképezés és szabadfoglalkozás volt. Azután a buszból megcsodálhattuk a Csucsán található Ady kastélyt. Harmadik megálló: Kolozsvár A Kolozsváron található Mátyás szülőházánál jártunk először, amit megkoszorúztunk tiszteletünk jeléül, és Imre (osztálytársunk) tartott előadást, majd elsétáltunk a Mátyás szoborhoz (ami őt és kedvenc 4 vezérét ábrázolja).itt a 7.a-s lányok előadtak egy Mátyásról szóló történetet (Egyszer volt Budán kutyavásár). Az előadás után felsétáltunk a Házsongárdi temetőbe, ahol úgyszintén megkoszorúztuk Dsida Jenő sírját. A temető kapujánál meghallgathattuk Csenge (osztálytársunk) szavalását. ( Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben) Hosszú út vezetett a szállásunkig, Oroszhegyig, de megérte, mert finom vacsorával vártak bennünket április 12.,kedd Kedden délelőtt a faluban maradtunk, és nagyon tartalmas délelőttöt töltöttünk el.voltunk Tünde néni helyi házánál, és megnézhettük a kenyérsütés elejét, a tészta készítését. Ezután elmentünk Áron bácsihoz, aki 94 éves oroszhegyi lakos. Ő elmesélte nekünk majdnem a teljes életét, azt, hogy megjárta

3 2. világháborút, és az azt követő orosz fogságot. Azt is elmondta, hogy úgy élte túl a fogságot, hogy a saját dohányát elcserélte a rabtársai kenyerére. Ezen kívül még nagyon sok érdekes dolgot mondott, és mi nagyon kíváncsian hallgattuk őt. Ezután megmutatta szerszámait, amiket a mai napig használ, kézzel készített, és még zenélt is nekünk citerán. Majd megnézhettük az ékszerdobozát, amit a fogságban faragott. Illedelmesen elköszöntünk, és folytattuk a túrát a háziszőttes múzeumba. Amikor megérkeztünk, a szőtteseket készítő néni fogadott minket. Megcsodálhattuk a szőtteseit, majd kipróbálhattuk a szövőszéket. Nagyon érdekes volt, mindenkinek nagyon tetszett, hogy megtanulhattuk a szövés folyamatát. Megnézhettünk egy mezőgazdasági eszközökből álló kiállítást is a hátsó pajtában. Következő úti célunk egy régebbi időkről szóló kiállítás, a helytörténeti gyűjtemény. Mindannyiunknak tetszett, hogy megismerhettük, hogy Oroszhegyen hogyan élhettek az emberek régen. Ezután visszamentünk Tünde nénihez, és megkóstolhattuk a kész kenyeret. Nagyon finom volt. Sőt, a kenyér külső héját is leverhettük. Következő megállónk az oroszhegyi Petőfi Sándor Általános Iskola volt. Bemehettünk a 7. osztályhoz, megismertük őket, és előadást tartott nekünk Tibi bácsi az iskola igazgatója. Mindenki nagyon élvezte. Ahogy visszaértünk, a szálláson már várt minket a nagyon finom, tartalmas ebéd. Miután elfogyasztottuk az ebédet, indultunk Székelyderzsre, a vártemplomhoz. Körülbelül egy óra buszút után megérkeztünk, ahol található a legrégebbi magyar rovásírásos emlék. Az idegenvezető néni elmondta a templom egész történetét. A környező települések ide gyűjtötték a szalonnát, mert a vártemplom tornyának klímája pont ideális volt erre a célra. Érdekesség, hogy a templom alatt fut egy kazamatarendszer, ami az egyik környező faluba jut. Ezt a helyiek menekülési útvonalként használták a török időkben. Ezután megnézhettünk egy kisebb kiállítást a helyi népviseletről. Nagyon érdekes és jó volt a vártemplom. Ezután visszamentünk Oroszhegyre, és jött a túra.

4 Késő délután elindultunk az Oroszhegyi kilátóhoz, amihez egy földes út vezetett. Amikor felértünk a hegyre, egy magas kilátó várt minket és egy nagy kereszt. Felmentünk a kilátóba, ahonnan csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Amikor lementünk a kilátóról, a kereszt előtt elénekeltük a Kék sólyom című dalt. Örömmel láttuk, hogy az itteniek vigyáznak a környezetre, nem sok szemetet találtunk, de azt összeszedtük. Amikor leértünk a hegyről, már várt minket a finom vacsora április 13.,szerda Székelyudvarhelyre reggeli után indultunk. Megnéztük a szoborparkot, ahol Csaba királyfi szobra előtt történelmi témájú előadást hallhattunk a hunokról és Atilla királyról. Meséltek nekünk arról, hogy a székely nép Csaba királyfi (a nagy hun fejedelem legkisebb fiá) közvetlen leszármazottjaként él Székelyföldön. Szavaltunk részletet a Rege a csodaszarvasról című műből (a Csaba-trilógiáról és Arany Jánosról magyartanárnőnktől tudhattunk meg sok mindent). Elénekeltük a Székely Himnuszt. Megszemléltük a turul madár és Orbán Balázs szobrát a szemben lévő parkban. A tervezettnél perccel többet időztünk, mivel a telefon nem kapcsolt, nem tudtuk elérni a buszt, megállni a közelben pedig nem tudott. Végül elértük, így útra kelhettünk Tolvajos-tető felé. Odaérvén három hatalmas fekete kereszt fogadott, amelyeken három fontos történelmi dátum szerepelt. Messzire nem kóborolhattunk el a medveveszély miatt. Gábor bácsi elmesélte Tolvajos-tető nevének eredetét. Következő megállónk Csíksomlyó volt. Megnéztük a Máriakegytemplomot, egyenként felmentünk a szoborhoz. Hallgattunk egy előadást az erdélyi vallásokról. A templom előtt gyülekeztünk, ahonnan elindultunk a forráshoz. Útba esett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egy háza, ezen kívül az

5 életfa, amiről Judit néni mesélt. Megérkeztünk a forráshoz, enyhén vasas víz folyt belőle. Felmentünk a dombra, ahonnan szép kilátás nyílt Csíksomlyóra. Utunk tovább folytatódott a Gyilkos-tó felé. Elmondták a legendáját, sok fényképet készítettünk, beszélgettünk a havasi gyopárról, a terület egyik jellemző növényéről, és ettünk a frissen készült helyi kürtőskalácsból. Fényképezni is megtanítottak minket a tanáraink, a tájképkészítés technikáját sajátíthattuk el. Onnan egyenest a Békás-szoros felé vettük az irányt. Szép szerpentines utakon mentünk, majd megérkeztünk. Végigsétáltunk, és nagyon élveztük a csodálatos látványt, és csodálkoztunk a növények tűrőképességén. A kellemes séta alatt sok földrajzi és növénytani érdekességet hallottunk, madarakat, például vízirigót figyelhettünk meg, színtanulmányokat készítettünk a Békás-patakról. Majd elindultunk Zetelakára, a Zetelaki víztárolóhoz. Ez volt a szerdai napunk utolsó megállója, ezután egy bőséges, finom vacsorával zártuk a napot, mely élményekkel teli, ámde fárasztó nap volt április 14.,csütörtök Lementünk reggelizni, majd még reggel átadtuk adományainkat a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Tamási György Szeretetházánál, Oroszhegyen. A ház vezetője, Annuska néni nagyon nagy szeretettel fogadott bennünket, és, mint később megtudtuk, a gyermekek is örültek a ruha- és iskolaszer-adománynak. felültünk a buszra, és hamarosan Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál voltunk. Itt meghallgattuk Csenge előadását Tamási Áronról, értelmeztük a sírverset és az obeliszk rajzait, majd elénekeltük a Magyar és a Székely Himnuszt. Emlékszalagot kötöttük a sírra. Parajdon Judit néni vezetésével túráztunk a sóhátaknál. Megnéztük a sósziklákat, és érdekes dolgokat tudhattunk meg a só történetéről és sokféle felhasználásáról. Körülbelül 1 óra alatt végeztünk is, majd bementünk a városba ajándékot vásárolni, aztán elindultunk a Korond felé.

6 Először a Csiga-dombot látogattuk meg. Ezen belül a sós forrást figyeltük meg. Ebben az a különleges, hogy mindig máshol tört fel. Az ottani lakosok a forrásból vizet hoztak és a sonkákat azzal tartósították régen. Meg is kóstoltunk a vizet. Sokunknak nagyon sós volt, de azért mindenki kortyolt belőle. Ezután pedig az egyik leghíresebb korondi bórvízforráshoz, az Árcsóhoz indultunk. Nem kellett sokat menni, kb percet. Ott egy vasas ásványvízforrás volt. Abból is ittunk. Rendes ásványvíz volt, de vasas és nagyon furcsa szagú. Pár embernek nem ízlett, de sokunk hozott palackot is, és töltöttünk. Innen a fazekasműhelyhez mentünk. Amikor megérkeztünk, Józsa János bácsi fogadott minket. Nagyon sokat mesélt az életéről és a fazekasságról. Mindenki kíváncsian hallgatta, mert érthetően és szívesen válaszolt a kérdéseinkre is. Két idős néni akkor festette a kerámiákat, nagyon ügyesen és gyorsan tudták csinálni az edényeket. Ők is szívesen beszélgettek velünk, meséltek a munkájukról és az életükről. Utána, mint mindig, kicsi kerámiákat vettünk. Szejkefürdő volt az utolsó megállónk aznap. Egy dombon felvezető Székelykapu-parkon mentünk fel. Itt 15 kapu van, a székelykapuk különböző nagyságúak, faragásúak, és eltérő időkből származnak, van nagyon régi, de egészen új is. A sor végén Orbán Balázs sírjához értünk. Itt Magyar, Székely himnuszt. Ezután visszamentünk a szállásra április 15.,péntek Miután felkeltünk, elindultunk a hazaútra. Sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan eltelt a hét. Ezután elindultunk Petőfi körtefájához, Székelykeresztúrra. A busz kicsit messzebb állt meg a parktól, ezért oda kellett sétálnunk. Nagyon esett az eső, ezért eláztunk. Petőfi körtefájánál egy előadást hallhattunk, és verseket is olvastunk közösen. Megtanultuk a körtefa előtti táblán lévő négysoros versikét is. A park nagyon szép volt, sok szobor és növény volt benne. A Bem-

7 emlékoszlopnál megismerkedtünk Bem apó életével, nagyon szép volt a faragott fa oszlop. Miután itt végeztünk, felszálltunk a buszra, s vártunk egy kicsit, mert Szandi meglátogatta a dédimamáját. Nagyon örült a dédi a kisunokájának. Ezután mentünk Petőfi kútjához, ahol szintén egy előadást hallhattunk. Szép volt, csak az a baj, hogy nagyon sokan oda dobják le a szemetet. A következő megálló a fehéregyházi Petőfi Múzeum volt. Itt előadást néztünk meg tévén Petőfi életéről. Utána körülnéztünk a múzeumban, és kimentünk az udvarra. Ott megnéztük Petőfi szobrát, emlékszalagot kötöttünk, a tömegsírnál elszavaltuk a Nemzeti dalt, és a turul magyar történelemben és mondavilágban betöltött szerepéről is hallgattunk egy előadást. Ezután egy hosszú útra indultunk a busszal, Déva várához. Amikor megérkeztünk, kisebb csoportokra osztódtunk, és úgy mentünk fel a várba, a felvonóval. Miután felértünk, meg kellett várni a többieket, és együtt indultunk el megnézni a várat. Amikor már a vár közepén voltunk, elszavaltuk a Kőmíves Kelemenné ballada részleteit, majd pár ember vállalkozott egy előadásra, eljátszották a balladát. Fotóztunk, Gábor bácsi mesélt a végvárakról, majd lementünk. Majd megint jött egy hosszú út, Aradra. Itt a vesztőhelyen megálltunk, megnéztük az aradi vértanúk emlékművét, emlékszalagot kötöttünk, és Vörösmarty: Átok című versét is elmondta egy társunk. Itt még közösen elénekeltük utunk lezárásaként a Magyar és a Székely Himnuszt, aztán elindultunk hazafelé.