Táji és természeti adottságok

Átírás

1 II.3.1. TÁJRENDEZÉS

2 Táji és természeti adottságok Természetföldrajzi tájbesorolás A földrajzi tájbeosztás szerint Borota az Alföld nagytájában található, a Bácskai síkvidék középtájában, Illancs (Észak-Bácskai homokhátság) és az Észak-Bácskai löszhátság (Bácskai löszös síkság) kistáj találkozásánál helyezkedik el. Bácskai-síkvidék jellemzői: Az észak-bácskai lösztábla Baja körzetében emelkedik ki a Duna árteréből, a megye legjobb termőképességű mezőségi talajai találhatók itt. Ennek északnyugati részét kimagasodó homoktakaróval fedett része az Illancs, melynek legmagasabb pontja 172 m tengerszint feletti magasságú Ólomhegy. A buckás táj nagy reliefenergiájú fedetlen (többnyire) futóhomok- terület. Illancsban a homok félig kötött. A Homokhátságon a legjellemzőbb talajtípus a csernozjom és a humuszos homoktalaj. Fizikai talajtípusként a vályog és a homokos vályog a legjellemzőbbek. A buckás, hullámos felszíni formák között az állandó vagy időszakos vízfolyások mentén húzódó mocsárrétek tűnnek fel. A felszíni földtani képződmények közül leginkább a mozgalmas felszínt kialakító szélbarázdák, a 1,5-2 km-es szélbarázda- és garmada sorok, parabolabuckák /az Illancs déli részén a hajtűszerű parabola a jellegzetes futóhomok-forma/ határozzák meg a tájat. Az Észak-Bácskai löszhátság többnyire lösszel fedett futóhomokvidék. Jellemző domborzati formája a tagolt löszös síkság és a vízfolyások mentén az alacsony ártéri síkság. A felszíni földtani képződmények közül leginkább a mozgalmas felszínt kialakító szélbarázdák határozzák meg a tájat, amelyeket vastag lösztakaró borít, kiváló termőképességű talajt biztosítva. A lankás buckákon az erózió nem jelentős. Éghajlat Ez az ország egyik legmelegebb tájegysége. Az erős kontinentális hatás miatt a telek hidegek, a nyarak forróak, szárazak. Itt a legerősebb a hőmérsékletingadozás. Nagy a valószínűsége a késő tavaszi és a kora őszi fagyoknak. Igen magas a napfényes órák száma évi óra. Az évi középhőmérséklet 10,7 C, a vegetációs időszaké 17,5 C. A fény- és hőmérsékleti viszonyok igen kedvezőek, de a csapadékviszonyok nem. Környezetéhez viszonyítottan száraz terület. Magas az aszály előfordulás valószínűsége. Az éves csapadékösszeg mm, a tenyészidőszaké mm -nagyon alacsony az éves csapadékmennyiség. Tartós hótakaró általában csak a tél közepén alakul ki, a hóréteg legnagyobb vastagsága cm. Alacsony a páratartalom. A relatív légnedvesség (58-60%) gyakori csökkenése miatt az országos átlagot meghaladó itt a légaszály. A lehetséges párolgás jelentősen meghaladja a csapadék mennyiségét. Az uralkodó szélirány északnyugati. II.3.1. Tájrendezés 2

3 Földtani felépítés: Bácska tengeri, folyóvizi és eolikus (szél felszínalakító munkája) feltöltésű medence. Az aljzat gránitból, különböző üledékekből áll, melyen m vastag pannon üledéksor (agyag, agyagmárga, durvaszemcséjű üledékek, agyag, homokos agyag, kavics) húzódik. A hordalékkúp épülése a pleisztocénben indul meg, a Duna megjelenése után. A Bácskai síkvidék az ős-sárvíz és a mecseki vízfolyások hordalékkúpja. A törésvonalak mentén a térség süllyedt. Az egyes felszínrészek váltakozó intenzitással töltődtek fel és süllyedtek le a harmadidőszak végétől. A süllyedés megszűnése után beindul a futóhomokmozgás, közepes és nagyméretű futóhomokformák keletkeznek. A felső pleisztocénban különültek el az Északbácskai Hátságot ma alkotó tájegységek. A negyedidőszakban a szárazzá vált térszín szintkülönbségeit a folyók hordalékai egyenlítették ki. Elsősorban löszfelhalmozódás ment végbe. Több futóhomok mozgási periódus után a homok mozgása leállt, majd a XVIII-XIX. században antropogén hatásra újraindult. A felszínfejlődés a jelenben is folyik, amit a társadalmi fejlődés (emberi beavatkozás) is befolyásol. Talaj: Illancs területét zömmel futóhomok,kisebb területet lösz,homokos löszborítja. Előfordul mészlepedékes csernozjom is. A Kecel Bajai magaspart mentén húzódó területeken felszínre bukkan a lösz, majd kelet felé haladva a felszínt borító futóhomok egyre vastagabbá válik. A buckavonulatok közötti vizes élőhelyeket leginkább a réti talajok jellemzik, és Borota közelében egy szoloncsák-szolonyec folt is található. Vízrajz: Felső-Bácska legjelentősebb vízfolyása a Kígyós-főcsatorna, amely a Duna vízgyűjtőterületébe tartozik. A belvíz által mérsékelten veszélyeztetett vízrendszerek közé tartozik. A belvízrendszernek nincs kapcsolata más vízrendszerekkel, így más rendszerekbe történő vízátvezetésre nincs lehetőség. A Kígyós vízkészlete erősen függ a talajvízkészlet állapotától, mivel meghatározó a talajvízből való táplálása. A csapadék hatása elsősorban a talajvízen át érvényesül. A vízkészletek csökkenő tendenciát mutatnak, amely feltételezhetően az emberi tevékenység következménye: a tározók, halastavak vízfelület-növekedéséből adódó párolgási veszteség növekedése, a vízfolyásból kivett vizek használata. A középtájra jellemzőek az időszakos vízfolyások, amelyek mészben, Na-sókban gazdagok. Sok a homokbuckák közti lefolyástalan tó. A talajvíz szintje változó. Növényvilág: Növényföldrajzilag az Alföld erdőssztyepp lenne, de az emberi tevékenység folytán ma már inkább kultúrpusztának tekinthető. A potenciális erdőtársulások a borókás fehérnyárasok, a pusztai és sziki tölgyesek, tatárjuharos lösztölgyesek, amelyek foltokban láthatók. Az eredeti II.3.1. Tájrendezés 3

4 növényzet emlékeit a lápos-ligetes árterek, a füzes-nyáras-tölgyes-kőrises-égeres ligetek őrzik. Az eredeti erdei növénytársulások, a valamikori tájra jellemző kocsányos tölgy (Quercusrobur) eltűnése, helyettük az akác nagy elterjedtsége társadalmi hatásnak tudható be. A felszín legnagyobb részét a különböző mezőgazdasági növények hasznosítják. A természetes növénytakaró szempontjából Borota környezete a növényföldrajzi beosztás szerint a Pannóniai flóratartományhoz, az Alföld flóravidékének (Eupannonicum) Duna-Tisza köze flórajárásába (Praematricum) tartozik. Illancs élőhelyei kettős arculatúak: - A homokterületeken nyílt homokpusztagyepek (jellemző növények a Festucavaginata, Stipaborysthenica, Alkannatinktoria, Dianthusserotinus, Centaureaareneria) és homoki sztyepprétek (Festucarupicola, Stipacapillata, Adonis vernalis, Alliummoschantum) mutatkoznak: moha, zuzmó, egyéves homoki gyep, évelő homokpusztagyep, zárt homokpusztarét, boróka- galagonya, fehérnyár, pusztai tölgyes. - A magaspart mentén löszsztyepprétek jelentkeznek. A tipikus löszpusztarét zárt gyep. Jellemző és állandó fajai mediterrán kapcsolatokra utalnak. Tömegesen jelenik meg benne a pusztai csenkesz Festucarupicola, a vékony csenkesz Festucavalesiaca, a kunkorgó árvalányhaj Stipacapillata. Virágzáskor feltűnő a magyar kutyatej Euphorbiapannonica, a ligeti zsálya Salvianemorosa, a mezei zsálya Salviapratensis,Taraxacumserotinum, Astralagusexscapus. Ez a vegetáció csak a meredek partoldalakon maradt meg, mivel a többi jó termőtalajú felszínt már rég művelésbe vonták. A buckaközi mélyedésekben előfordulnak löszhöz, vízhez, szikes talajokhoz kötődő társulások is. Ezen élőhelyeknek jellegtelenedése tapasztalható az utóbbi évtizedek szárazodási folyamatának következtében. Állatvilág: Az állatföldrajzi beosztás szerint az Alföld-Pannonicum faunakörzet Nagy-Alföld- Europannonicum faunajárásába esik. A növényzettel együtt az állatvilág is kicserélődött. Az egykor itt fészkelő madarak többségét már csak az őszi tavaszi vonulásukkor láthatjuk. A vizes élőhelyek adnak még fészkelési lehetőséget a madárvilág számára, melynek leggyakoribb képviselői a kis vöcsök, búbos vöcsök, tőkés réce, barna réti héja, vízityúk, szárcsa, bíbic, sárszalonka, kakukk, nádirigó. Tájtörténet, tájhasználat: Az I. és II. katonai felmérésen nyomon követhető, hogy Borota közigazgatási területének legnagyobb részét nyílt homoki gyep fedte. A legeltető állattenyésztés csökkenésével a gyepek záródása megnőtt, s mára csak a védett területeken (a közelben van a Hajósi Homokpuszta TT) maradt meg teljesen az eredeti vegetáció. A lecsapolások, vízszabályozások következtében fellépő szárazság miatt az eredeti erdőalkotó tölgy, fehérnyár helyett fenyőt, akácot használtak az egyre nagyobb mértékű homokmegkötő fásításokhoz. II.3.1. Tájrendezés 4

5 as évek az intenzív erdő- és mezőgazdaság időszaka volt. Ma a terület egyharmada erdő. A szántóművelés nagysága is fokozatosan nőtt, nem csak a déli, löszös, kiváló minőségű földeken, hanem részben a homokterületeket is beszántották. A szőlő- és gyümölcsültetvények mennyisége is folyamatos növekedést mutatott, de a nyolcvanas évek társadalmi változásai ezek visszafejlődéséhez vezettek. A tanyasi gazdálkodás a XIX. sz. közepétől az 1940-es évekig prosperált, majd az intenzív mezőgazdaság térhódításával hanyatlásnak indult, a tanyák elnéptelenedtek. A klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatására tájdegradáció következett be, melynek jellemzői: - talajtermékenység csökkenése, szikesedés, savanyodás, erózió - a növénytársulások szerkezetének változása, pusztulása - felszíni és felszín alatti vizek minőségromlása, mennyiségének csökkenése. A tájdegradáció nem csak Borota szűk környezetét érinti, hanem globális problémák hatására általánosan elterjedetté vált a folyamat csökkentésére nagyléptékű megoldások szükségesek. Területhasználat: A két különböző termőhelyi adottságú kistáj találkozásánál elterülő Borota tájképe tükrözi a kettősséget, amely a tájhasználatában is megmutatkozik. Borota nagyobb része a homokvidéken fekszik, csak területének déli 35-40%-a amely a löszös síkságba nyúlik - középkötött talajú, kiváló termőhelyi adottságú terület, amelyen szántóművelés folyik. A csapadékcsökkenés, a vízhiány azonban korlátozza gazdaságos termelést. A régebben jelentős szőlő- és gyümölcstermő területek lecsökkentek, sok a felhagyott művelésű telekterület. A mezőgazdasági termelés szerepe nagy a falu életében. A futóhomok vonala jól elkülönül a bácskai szántók uralta lösztakarótól. A homokvidéket főként homokmegkötésre szolgáló szárazságtűrő erdők és legelők, rétek uralják. A buckavonulatok közti mélyedésekben a hajdani szikes -, ill. lápi élőhelyek nagy része kiszáradt, beszántották, a megmaradt természeti területek védettséget élveznek. A működő tanyák száma csökkent; a lakósság 10 %-a él külterületen. Az évszázadok során kialakult változatos területhasználatú táj mozaikszerűsége napjainkra megszűnt, az északi homokvidék egységes gyeppé és erdőkké alakult, a déli löszös sík egybefüggő szántóművelésű felületté. Védett, védendő táji-, természeti értékek, területek Borota közigazgatási területén található védettségi típusok az ökológiai folyosó, magterület és a természeti terület. Az Országos Területrendezési Tervről szóló évi XXVI. t. 3/1. számú melléklete kihirdette a Nemzeti Ökológiai Hálózatot, melyben a település közigazgatási területe a magterületekkel és az ökológiai folyosókkal érintett. Az ökológiai folyosórészét képezi a Mátételki-Kígyós csatorna és a Weidinger-csatorna és azok partmenti övezete, és egyéb vizes élőhelyek foltjainak láncolata /amelyek főként a buckavonulatok közti mélyedésekben a régebben jelentős területű időszakosan vízborította terület megmaradt szikes, lápos felületei/. Ezek olyan természetes, természetközeli élőhelysávot alkotnak, mely alkalmasak az ökológiai hálózathoz tartozó egyéb élőhelyek közötti biológiai kapcsolatok biztosítására. A zöld folyosó övezete nem minősíthető beépítésre szánt területté. II.3.1. Tájrendezés 5

6 A fokozottan védett magterülethezsorolt egy kisebb homokpuszta térség az északi oldalon, a Hajósi Homokpuszta Természetvédelmi Terület közelében. Találhatók még olyan védett természeti területek - vizes élőhelyek -, melyek a törvény erejénél fogva élveznek kiemelt oltalmat: az ex lege lápok és természeti területek. Ezek természetközeli állapotban megmaradt mocsár, nádas, lefolyástalan vizes területek. Itt a használati mód és a művelési ág megváltoztatása a környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulását igényli. A 275/2004 (X. 8.) Kr. az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló jogszabály alapján védett NATURA 2000 (ld. 45/2006 KvVM r.) terület nincs Borota közigazgatási területén. A 8005/2001. (MK 156. szám) KöM tájékoztató közzétette a természet védelméről szóló többször módosított évi LIII. T. (Tvt) erejénél fogva, annak 23. (2) bekezdése alapján védett lápok jegyzékét, é a 8006/2001. (MK 156.) KöM tájékoztató pedig közzétette a természet védelméről szóló többször módosított évi LIII. törvény erejénél fogva, annak 23. (2) bekezdése alapján védett szikes tavak jegyzékét. Borota közigazgatási területén e jogszabályhely alapján védett láp és védett szikes tó nincs. A 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet alapján Borota a kiemelten fontos érzékeny természeti területekkel nem érintett. II.3.1. Tájrendezés 6

7