Mûanyagok és a környezet kényes egyensúly az Európai Unióban

Átírás

1 Mûanyagok és a környezet kényes egyensúly az Európai Unióban 1. Bevezetés A PLASTICS EUROPE, az Európai Mûanyaggyártók Szövetségének német tagozata március 22-én nemzetközi tájékoztatót tartott elsõsorban a közép- és kelet-európai mûanyagszövetségek és szaklapok képviselõinek a mûanyagok és a környezet viszonyával kapcsolatos aktuális kérdésekrõl.. A rendkívül felkészült és az adott szakterületeken jártas elõadók egyrészt saját álláspontjukat ismertették meg a hallgatósággal, másrészt felvázolták a lehetséges megoldásokat, illetve azokat az objektív peremfeltételeket, amelyek között ezeket keresni kell és lehet. Az elhangzott témák közül háromra térek ki röviden: a mûanyagok és az energiafelhasználás viszonyára, a bio-mûanyagokra (amelyekbe manapság a laikus és részben a szakmai közönség is két, egymástól igen sok tekintetben eltérõ anyagcsoportot sorol: a biológiailag lebontható és a megújuló, biológiai nyersanyagforrásból készülõ mûanyagokat) és végül az új vegyipari biztonsági elõírásrendszernek, a REACH 1 -nek a mûanyagiparra gyakorolt hatására. 2. A mûanyagok és a környezet kapcsolata 2.1. A mûanyagok és az energia Forrás: Plastics Europe DR. BÁNHEGYI GYÖRGY * mûanyag és vegyipari szakértõ 1. táblázat. A világ energiatermelésének megoszlása 2004-ben és 2030-ban, olaj-egyenérték Energiafajta %-os részesedés Kõolaj Földgáz Szén Biomassza/hulladék Nukleáris energia 6 5 Vízenergia 2 2 Egyéb megújuló energiaforrások >1 2 Összes energia (hordó olaj egyenérték), milliárd táblázat. A világ energiafelhasználásának megoszlása 2005-ben és 2020-ban a felhasználói területek között Felhasználó %-os részesedés Közlekedés Fûtés Vegyipar Villamos energiatermelés 8 7 Forrás: Plastics Europe Az elõrejelzések szerint 2004 és 2030 között a világ energiatermelésének megoszlása minimálisan fog megváltozni, miközben a termelés kb. 50%-kal nõ (1. táblázat). Az energiafelhasználás összetételében sem várható jelentõs változás (2. táblázat), a vegyipar egésze továbbra is csak mintegy 10%-kal fog részesedni a felhasználásból. A könnyen hozzáférhetõ fosszilis energiahordozók jó része (amelyek még legalább 50 évre elegendõnek tûnnek) politikai szempontból kockázatos régióban (fõleg Közel-Keleten) található és az is várható, hogy a feltörekvõ fejlõdõ gazdaságok (elsõsorban Kína és India) egyre intenzívebben kívánnak részesedni a rendelkezésre álló energiaforrásokból. Annak ellenére, hogy hosszú távon keresni és találni kell alternatív, környezeti szempontból elfogadható energiaforrásokat, a ma és a közeljövõ feladata az energiahatékonyság sürgõs javítása. Amikor a mûanyagokkal kapcsolatos klimatikus hatásokról beszélünk, szem elõtt kellene tartani, hogy az EU-ban pl. az üvegház hatású gázok 80%-ának keletkezéséért az energetikai felhasználást tartják felelõsnek, tehát ha ezen a területen 1% megtakarítást sikerül elérni, azzal sokkal többre megyünk, mint ha pl. a mûanyagok égetése ellen harcolunk. Ha a jogi környezetet nézzük, figyelembe kell venni az emisszió-kereskedelmet, az árampiaci szabályozást, a környezeti adókat és az EU elfogadott energiapolitikáját 2. A 2007-ben napvilágra került ENSZ jelentések minden eddiginél határozottabb összefüggést látnak az emberi tevékenység és a melegedés között, ami beavatkozás hiányában további eszkalációt eredményez. Természetesen mindez az ipar pillanatnyi érdekeit sérti és az is nyilvánvaló (még ha morálisan nem is indokolható), Környezetvédelem *Polygon Consulting, 1153 Budapest, Arany János utca Registration, Authorisation and Evaluation of Chemicals Vegyszerek regisztrációja, engedélyezése és minõsítése ra az üvegház hatású gázok kibocsátását 20%-kal csökkenteni kell, 2050-re az 1990-es szint 60 80%-ára kellene visszaszorítani és ra a megújuló energiaforrások arányt 20%-ra kell növelni évfolyam, 8. szám 339

2 hogy minden ország és régió a szükséges változtatások során saját érdekeit kívánja elõtérbe helyezni. Az EU energiapolitikájának fontosabb mérföldkövei az energiahatékonyság növelése, a megújuló energiaforrások kiépítése, az energetikai technológiák támogatása, az energiapiac liberalizációja és a közös energetikapolitika. Ha sikerülne 2020-ig az energiahatékonyság 20%-kal javítani, az évi 100 milliárd euró és 780 millió tonna CO 2 megtakarítását jelentené. A legfontosabb feladatok a lakóépületek hõháztartásának, valamint a fûtési és villamos energia elõállítás hatékonyságának javítása. Az európai vegyipar álláspontja a következõkben összegezhetõ: reális célokat kell kitûzni (az üvegházhatású gázok kibocsátásnáak 20%-os globális csökkentésében nincs egyetértés), a mûszaki fejlesztést kellene támogatni a törvényi szabályozás helyett, az emissziót olyan területeken kell csökkenteni, ahol az a legkisebb költséggel megtehetõ, a vegyipar termékeit fel kell használni az energiafelhasználás csökkentésében (hõszigetelés!), az átalakítás költségeinek igazságos elosztása az Európai Unión belül (egyenlõ teherviselés), az emisszió-kereskedelem problémáinak kiküszöbölése az EU további bõvítése elõtt, ne legyenek meghatározott kvóták a megújuló energiákra, ne legyen közös európai felügyelet, minden technológiát egyszerre kell felhasználni. Ezek az észrevételek egyszerre tartalmaznak racionális elemeket (pl. hogy az értelmetlen szabályozás egyéni szempontból logikus, mégis a célokkal ellentétes magatartást vált ki a piaci szereplõkbõl), és tükrözik azt a törekvést, hogy mindenki más kárára szeretné megúszni az átalakulást. 1. ábra. A 3 liter fûtõolajjal fûthetõ ház elvi megoldásai (Forrás: Plastics Europe) Nyilvánvaló, hogy a mûanyagok és az energiafelhasználás között számos területen van összefüggés: az építõiparban, a csomagolásban, a mezõgazdaságban, a villamos- és az energetikai iparban, az autógyártásban. A mai technológiák már lehetõvé tennék az ún. 3-literes ház megvalósítását (1. ábra). Egy technológia ökológiai hatékonyságának becslésénél mindig két paramétert kell figyelembe venni: milyen mértékben csökken a környezet terhelése és mekkora az anyagi megtakarítás? Pl. a hagyományos habosított polisztirol szigetelés ökológiai hatékonysága lényegesen jobb a kõzetgyapoténál, de ennél is lényegesen jobbak azok az újfajta habosított polisztirol hõszigetelések, amelyek infravörös elnyelõ grafit adalékot is tartalmaznak. Érdekes összehasonlítani néhány közszájon forgó technológia viszonylagos ökológiai hatékonyságát (2. ábra). Feltûnõ pl. a környezetvédõk által erõlte- 2. ábra. Néhány környezetkímélõ technológia ökológiai hatékonyságának öszszevetése. Az összehasonlítás alapját az képezi, hogy mekkora nyereségre tehetünk szert, ha 1000 eurót fektetünk be egy olyan technológiába, amely a hagyományos technológiákhoz képest környezetvédelmi elõnnyel jár. A másik tengelyen a környezeti terhelés csökkentése szerepel. Azok az ökológiailag hatékony technológiák, amelyek mindkét tengely mentén nagy értéket képviselnek évfolyam, 8. szám

3 tett mûanyag-újrafeldolgozás gyenge hatékonysága a hõszigeteléssel szemben. Azt sem árt figyelembe venni, hogy egy háztartási gép (pl. mosógép) élettartama alatt a teljes energiafelhasználás 90%-át a gép üzemeltetése és csak 10%-át az elõállítása és a szállítása jelenti tehát itt is legtöbbet azzal nyerünk, ha a gép energiafelhasználását csökkentjük. Az energiafelhasználás és a klímavédelem területén racionálisan kell eljárnunk: a mûanyagokat a hõszigetelés területén kiterjedten kell használni, a csomagolásban, a gépészeti alkalmazásokban ugyancsak mindenütt, ahol ez a berendezések energiafelhasználását csökkenti Bio-mûanyagok 3. ábra. A bio-mûanyagok kifejezést egyszerre használják a megújuló nyersanyagforrásból elõállítható és a biológiailag lebontható mûanyagokra, holott ez két, egymástól független fogalom (Forrás: Plastics Europe) A bio-mûanyagok közé tartoznak a biológiailag lebontható és a biológiai nyersanyagforrásból elõállítható mûanyagok, amelyek egymástól teljesen független fogalmak (3. ábra). Amikor a megújuló nyersanyagforrásból készülõ mûanyagokról vitatkoznak, a következõ szempontok szoktak felmerülni: a fosszilis nyersanyagok takarékosabb felhasználása, a klímaváltozás lassítása, új lehetõség a mezõgazdaság számára, a szemetelés problémája, környezetbarátság. Európában 2005-ben a teljes mûanyag felhasználás kb. 48,5 millió tonna volt, ebbõl mindössze 50 ezer tonna volt bio-mûanyag és már ez is évi 30%-os növekedést jelent. Az energetikán belül sem sokkal jobb a helyzet: 1115 millió tonna olajegyenértéknek megfelelõ kõolaj és földgáz felhasználás mellett mindössze 69 millió tonna olajegyenértéknek megfelelõ biomasszát használtak energiatermelésre. Mûszakilag teljes mértékben lehetséges a megújuló nyersanyagokra épülõ mûanyagtermelés, a kérdés az, hogy egyrészt milyen áron, másrészt, hogy ezzel valóban kevesebb kárt okozunk-e a környezetnek? A teljes vegyipar mindössze kb. 10%-ot használ fel a kõolajból és földgázból, ebbõl 4% jut a mûanyagiparra, tehát legjobb esetben is csúsztatás azt mondani, hogy a mûanyaggyártás területén kereshetõk és keresendõk a megoldások a fosszilis nyersanyagforrások takarékosabb felhasználására. (Más kérdés, hogy a közlekedési célú felhasználás visszaszorítása jóval népszerûtlenebb téma, tehát arról aránytalanul kevesebb szó esik a zöld propagandában.) Ha a megújuló nyersanyagforrásokból készülõ nyersanyagokat nézzük, itt lehetséges ismert monomereket biomasszából elõállítani, amelyek piacai és alkalmazásai jól ismertek, e folyamat hajtóereje az ár lehet, ami egyelõre jóval magasabb a fosszilis nyersanyagbázisból készülõnek. A fosszilis nyersanyagforrások kimerülésével a helyzet változni fog. A másik lehetõség új monomerek, esetleg rögtön polimerek (pl. poli(hidroxibutirát/valerát)) elõállítása megújuló nyersanyag bázison, adott esetben mikroorganizmusok segítségével. Itt az alkalmazásokat is újonnan kell kialakítani. A megújuló nyersanyagforrásból elõállított polimer, pl. a politejsav, lehet biológiailag lebomló, de pl. a PA11 tulajdonságaiban megegyezik a szintetikus változattal, csak a nyersanyagforrás különbözõ. A mûanyagipar már most is szívesen használ megújuló nyersanyagforrást a polimer- és a segédanyag gyártásban mindenhol, ahol az gazdaságos. A német vegyipban a felhasznált nyersanyagok kb. 10%-a származik ebbõl a forrásból. Úgy tûnik, hogy a mûanyagok kb. 1/3-a helyettesíthetõ megújuló nyersanyagforrásból származó termékkel, aminek nyersanyagbázisát a megmûvelhetõ földterület 2 3%-án meg lehet termelni. Ha azonban az üzemanyagok 20%-át megújuló nyersanyagforrásból akarják fedezni, ahogy az az EU terveiben szerepel, az a ma megmûvelhetõ földterület 16 33%-át venné igénybe, nem beszélve az óriási mennyiségben keletkezõ olyan biomasszáról, amelyet nem lehet közvetlenül üzemanyag gyártáshoz felhasználni. Azt sem árt figyelembe venni, hogy a biológiai nyersanyagbázison készülõ mûanyagok sem teljesen CO 2 -semlegesek, és az elkövetkezõ 1 2 évtizedben gyártásuk minimális energia megtakarítással valósítható meg. Ha a biológiai lebonthatóságot, mint évfolyam, 8. szám 341

4 független jellemzõt vizsgáljuk, megállapítható, hogy az csak bizonyos alkalmazásokban elõnyös. A természetes kaucsuk helyett pl. éppen azért találták fel a szintetikus kaucsukokat, mert nem volt elég hosszú az élettartama. Az autóiparban, a tartós csomagolásban vagy pl. az építõiparban nem használhatók a biológiailag lebomló mûanyagok, és a csomagolóanyagok területén is gondosan kerülni kell a lebomló és mechanikai újrafeldolgozással hasznosítható anyagok keveredését. A lebomló mûanyagokat csak rövid élettartamú, külön gyûjthetõ csomagolások és egyéb speciális alkalmazások esetében célszerû bevezetni és használni. A szemetelés nem annyira anyagspecifikus, inkább hulladékgazdálkodási és társadalmi probléma, amit csak részben oldana meg a lebomló csomagolások bevezetése Az új vegyipari biztonsági szabályozás (REACH) hatása a mûanyagiparra A mûanyagokkal kapcsolatos környezetvédelmi problémákat osztályozhatjuk azok hatásának erõssége és bekövetkezésének valószínûsége szerint (4. ábra). A vegyszerek alkalmazásában nem egyszerûen veszélyességük a döntõ, hanem a biztonságos alkalmazás elve, ami a tudományos kockázatfelmérésre épül. Annak ellenére, hogy a REACH szabályozás elvben nem foglalkozik a polimerekkel, a mûanyaggyártó (sõt feldolgozó) iparnak nagyon is oda kell figyelnie a fejleményekre és fel kell készülnie a szabályok fokozatos bevezetésére. Melyek azok a területek, ahol sor kerül a szabályok indirekt alkalmazására? Elsõsorban az adalékok és a monomer maradékok területén, különösen olyan alkalmazásokban (pl. élelmiszeripar, egészségügy, gyerekjátékok, beltéri levegõminõség, vízellátás stb.), ahol a monomerek és adalékok közvetlenül veszélyeztethetik az emberi 4. ábra. A mûanyagoknak a környezetre gyakorolt pozitív és negatív hatásai a hatás erõssége és bekövetkezésének valószínûsége szerint (Forrás: Plastics Europe) 5. ábra. A mûanyagiparnak hol kell figyelembe vennie az új vegyipari biztonsági elõírásokat? Elsõsorban az adalékok és monomermaradékok területén. Példa a poliolefinek (Forrás: Plastics Europe) egészséget vagy a környezetet. Az autóiparban pl. igen nagy gondot fordítanak a beltéri atmoszféra védelmére, de a nyersanyag kiválasztásnál (megengedett anyagok listája) vagy az újrahasznosításnál is a jövõben figyelembe kell venni a REACH elõírásait. A játékok esetén megnyugtató választ kell találni pl. a PVC és a ftalátlágyítók évtizedek óta folyó vitájára. Az elektronikai- és a villamos berendezés ipar az irodák és otthonok légminõség-védelmében, valamint pl. a tûzvédelemben használt adalékok (halogéntartalmú égésgátlók) miatt érintett. Az építõipar és a közmûépítés ugyancsak anyaglistákkal dolgozik, amelyek összeállításakor a beltéri levegõ, az ivóvíz, a talajvíz és a talaj védelmére, az éghetõségre és az újrafeldolgozhatóságra is tekintettel kell lenni. Az 5. ábra vázlatosan mutatja a mûanyagipar érintettségét a REACH szabályozásban a poliolefinek (PE, PP) példáján. A REACH bevezetése eldöntött tény, de már most látható, hogy rengeteg olyan kérdés fog felmerülni, amelyre a szabályozásban nem lelhetõ válasz. Németországban mind az ipari szervezetek, mind maguk a nagyobb iparvállalatok létrehozták azokat a csoportokat, amelyeknek az a dolguk, hogy ezeket a problémákat elõre lássák, feldolgozzák és javaslatokkal tudjanak a hatóságokhoz fordulni annak érdekében, hogy mire a megvalósításra sor kerül, addigra a problémák tisztázódjanak és a megválaszolásuk ne akkor állítsa le vagy zavarja a termelést. Itt csak jelzésszerûen lehet felvetni néhány kérdést: Hogyan befolyásolja a REACH az évfolyam, 8. szám

5 újrafeldolgozást? A szabályozás elvben a hulladékokra nem vonatkozik, másrészt viszont a kormányok bátorítják a hulladék újrafelhasználását. Melyik szempont élvez elsõbbséget? Mi a helyzet az EU határain kívülrõl érkezõ hulladékokkal? Mi a helyzet a kompaundokkal? A polimer komponensek nem esnek a REACH hatálya alá, de az összes többi adalék igen! Hogyan lehet összhangba hozni a REACH szabályozást azokkal az iparági törvényekkel (pl. építõipar, egészségügy), amelyekben már most is léteznek anyagminõséget elõíró jogszabályok? Hogyan érhetõ el, hogy az innovációs lánc szereplõi ne egymástól függetlenül küszködjenek a REACH problémáival? Milyen eszközökkel, milyen intézményrendszerrel elõzhetõ meg a párhuzamosság? Nyilvánvaló, hogy a REACH szabályozással foglalkozni kell, mindenkinek (lehetõleg elõre), tisztázni kell saját érintettségét és a résztvevõk (intézmények, cégek, hatóságok) szerepét. A gyártóknak és a mûanyag-feldolgozóknak nem árt anyaglistát készíteni és megnézni, hogy ezek közül melyiket érinti vagy fogja rövidesen érinteni a szabályozás. Ugyanez érvényes a termékekre is, itt azt is célszerû végignézni, hogy az adott anyagokhoz kapcsolódó kockázatok miként küszöbölhetõk ki vagy csökkenthetõk (pl. helyettesítéssel, más mûszaki megoldással stb.). Ki kell alakítani egy kommunikációs stratégiát a felhasználóknak, és õket is tájékoztatni kell saját érintettségükrõl, a várható változásokról. A kritikus anyagok esetében célszerû minél hamarabb helyettesítési stratégiát kidolgozni. 3. Összefoglalás A német mûanyagipar felelõsen gondolkodik az iparágat érintõ környezetvédelmi problémákról, állandó párbeszédet folytat a hatóságokkal és a felhasználókkal a kölcsönösen elfogadható megoldások felkutatása érdekében, ugyanakkor gyakorlatiasan, technológiára lefordítható, megvalósítható és lehetõleg gazdaságos megoldások kialakításában érdekelt. Az európai mûanyaggyártók szövetségének egyelõre sajnos még egy magyar polimer gyártó sem tagja, de a MÛANYAGIPARI SZÖVETSÉGen és más szervezeteken keresztül a német tagozat igyekszik megosztani az újonnan csatlakozott országok mûanyaggyártóival és -feldolgozóival is saját tapasztalatait és dilemmáit. Célszerû lenne, ha a hazai szereplõk is minél hamarabb, minél nagyobb számban bekapcsolódnának az ezzel kapcsolatos munkába, hogy az európai döntések ne sorscsapásszerûen érjenek bennünket, hanem fel legyünk rájuk készülve, sõt esetleg, érdekeinknek megfelelõen, elõre befolyásolhassuk azokat évfolyam, 8. szám 343

6 évfolyam, 8. szám