MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE A KONFERENCIA-SOROZAT TÜKRÉBEN ( )1

Átírás

1 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE A KONFERENCIA-SOROZAT TÜKRÉBEN ( )1 KOVACSICS JÓZSEF 1. A konferenciák témakörei és előadói A m ilecentenárium tiszteletére a rendező szervek" Magyarország népességszámát, a magyarság és a velük együtt azonos főhatalom alatt élő népek demográfiai jellemzőit kívánták a tudomány mai ismeretei alapján bemutatni. Az előadásokat a rendelkezésre álló források és a forrásokat legjobban ismerő tudós szakemberek párosításából négy témakörre osztottuk fel. Az első témakörben, február 16-án, az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában a honfoglalás és az Árpád-kor népesedéstörténetét tárgyaltuk: Györffy György, Benkő Loránd és Székely György akadémikusok, valamint Kristó Gyula, László Gyula, Érv Kinga és Kovacsics József professzorok előadásában. Mint a nevek felsorolása is mutatja: a régészt, a történészt, a nyelvészt, az embertan művelőjét éppúgy megszólaltattuk, mint a demográfust. Miután ezekre az évszázadokra vonatkozó források a leghiányosabbak, ismereteink verifikálása szükségessé tette a multidiszciplináris feldolgozást. A második előadássorozat október 12-én az Európa Intézetben a késő középkorral és a kora újkorral foglalkozott. Miután ennek az időszaknak a történeti demográfia szempontjából hasznosítható legfőbb forrásai adózási jellegűek, portális összeírások, kilenced-, tizedjegyzékek, urbáriumok, értékelésükhöz, adataik alapján történő népességi becslésekhez kivétel nélkül történész szakértőket kértünk fel. A 15. század végi népességi információkat Kubinyi András professzor vitaindítója és Engel Pál akadémikus előadásai tárták fel. A 16., 17. század népességtörténeti kutatásainak összefoglaló értékeléséről szólt Zimányi Vera professzomő. A demográfia matematikai fegyvertárát is igénybe vevő előadást tartott Granasztói György úr a Középeurópai Intézet igazgatója. Szakály Ferenc professzor és Dávid Géza docens, a törökkori népesség forrásait és az ezekből meríthető népesedéstörténeti következtetéseket taglalta. A fő kérdéskörhöz tehát az országos adatok elemzéséhez csatlakozott négy előadás: Blazovich László levéltárigazgató "A déli szlávok a Körös Tisza Maros szögben a 15., 16. században" címmel, 1 A honfoglalás évfordulója alkalmából rendezett "M agyarország népességfejlődése " című tudományos konferencián elhangzott előadás kiegészített és módosított változata. 2 A M agyar Tudom ányos Akadémia Demográfiai Bizottsága, Történeti D em ográfiai Albizottsága, Statisztikai Bizottsága, az M TA Történettudom ányi Intézete. M TA Gazdaság és Jogtudom ányok Osztálya. M TA Filozófia- és Történettudom ányok Osztálya, a Központi Statisztikai H ivatal, KSH Népességtudom ányi K utatóintézet, a M agyar Statisztikai Társaság D emográfiai Szakosztálya az Európa Intézet, az ELTE, a JATE, a M agyar Nemzeti Múzeum.

2 146 KOVACSICS JÓZSEF Oborni Teréz és Draskóczy István történészek az erdélyi forrásokról, illetve az erdélyi szászságrói adtak elő. Csetri Elek a MTA külső tagja Kolozsvár népességi fejlődését és nemzetiségi megoszlását mutatta be. A harmadik előadássorozatra március 20-án került sor a Központi Statisztikai Hivatalban "Magyarország népessége a 18. században és a 19. század első felében" címmel. Ennek az időszaknak a forrásai már egyre inkább a céltudatos, a demográfiai ismeretszerzés szolgálatában készültek, bár a millenniumi megemlékezésre készült grandiózus kötet, amelyet Acsády Ignác jeles akadémikus szerkesztett és a Központi Statisztikai Hivatal adott ki. a század elejei népességszám becslésénél még az adóösszeírásra támaszkodott. Mária Terézia uralkodása alatt azonban már megkezdődött a népesség átfogóbb vizsgálata. E században az egyházak fokozatosan kiterjesztik megfigyeléseiket a lakosság állapotára és népmozgalmára. Az egyház éppúgy ismerni akarta a hatalma, a gondozása alatt élő népesség számát, mint az állam. Jövedelemszerzési szempontból sem voitak lényegtelenek a születésekre, házasságkötésekre, halálozásokra, temetkezésekre vonatkozó megfigyelések, továbbá a népesség kormegoszlása, miután meghatározott egyházi aktusok megfelelő életkor eléréséhez voitak kötve (gyónás, bérmálás). A "Numeras Animarum. a Canonica Visitationes, a Conscriptio Bonorum et Proventuum" nevű egyházi feljegyzések mindmegannyi eddig még demográfiai célból alig hasznosított adatot tartalmaznak a 18. század népesedéstörténetének a tanulmányozásához. Tartalmazzák a népesség év eleji számát, a születések és halálozások adatait, az egyes vallásfelekezetekhez tartozó népesség nem és kor szerinti megoszlását, a családi állapotra, továbbá a foglalkozási megoszlásra vonatkozó adatokat. A 19. század első évtizedeiről e források már elemzést is nyújtanak, amennyiben a népmozgalmi események, főleg a halálozások okait is kutatják. A 19. század elején az összeírás adatait az egyház a papi névtárakban, sematizmusokban (Chematizmus venerabiii eléri Dioecesis) használja fel. A lakosság községenkénti összlétszámúnak, a különböző vallások szerinti összetételének megállapítása plébániánként történt, amelyekhez a leányegyházak (filiák) és mindennemű lakotthelyek lakosságát is hozzávették, ezekről azután esperes kerületenként összegező kimutatásokat is készítettek. A század végén között végrehajtják az első magyarországi népszámlálást. Az as éveket átfogó időszak demográfiai képét Katus László professzor tárta fel. Dányi Dezső ny. könyvtárigazgató a 18. század harmadik harmadának a népesedéstörténetét, míg magam az 1800-tól a hivatalos statisztikai szolgálat megindulásáig terjedő prae statisztikai időszak gazdag forrásait elemeztem. JáragóJTamás tanszékvezető docens a történeti demográfiai kutatás újabb vizsgálati irányára a család, a háztartás, a rokonság szerepére hívta fel a figyelmet, rámutatva ezen ismérveknek a demográfiai és társadalmi-gazdasági folyamatokban játszott szerepére. Soós István kutatása a magyarországi cigányok lélekszámúnak az alakulását és területi eloszlását mutatta be az közötti időszakban. Egyed Ákos professzor, aki

3 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 147 betegsége miatt nem tudott részt venni a konferencián, írásban küldte be "A Székelyföld népessége között" címen meghirdetett előadását. A színvonalas előadások, melyek több tudományterület eredményeit is felölelték, mind a történettudomány, mind a demográfia ismeretanyagát gyarapították. Ami a népességtörténeti konferencia egészét illeti: az előadások többsége az 1963-ban Kovacsics József szerkesztésében megjelent "Magyarország történeti demográfiája" című gyűjteményes munkából indult ki. 2. Az Árpád-kor Fenti megállapítás érvényes az Árpád-korral kapcsolatos ülésre is. ahol Györffy György akadémikus lényegében megerősítette az évi megállapításait. Becslése szerint a lovas alapján a családok száma nagyjából százezerre tehető. Nemzetközi számításoknak is megfelelően 5 fős családokat véve alapul, az etelközi magyarok 7 magyar és 3 kabar törzsének a lélekszámút figyelembe véve a honfoglalást megelőző támadások emberveszteségét, kissé magasra, százezerre téve. a honfoglalók számát főben állapította meg. Az itt talált népek számát pedig főre becsülte, a 10. századra főre, all. századra 1 millió főre, a tatárjárásig 2 millióra becsülte az ország népességét. Kristó Gyula professzor a fellelhető összes forrás (oklevelek bizánci és^ hazai források, (nemzetközi és hazai irodalom) gondos kritikai elemzésével Györffy György adataitól némiképpen eltérő módon az alábbi következtetésekre jutott: A honfoglaló magyarság létszámát mintegy százezer főre. a 900 táján itt élő népességét ezer főre becsülte. A Kárpát-medence népessége a m agyar honfoglalást követően ezer fő lehetett. E régió lakott területét 200 ezer négyzetkilométerre becsülve. 900 táján a népsűrűség 1,25 1,75 fő lehetett négyzetkilom éterenként. A honfoglalás és az Á rpádkor összefoglaló értékelése alapján az 1. táblában bemutatott demográfiai jellem zőket tartotta reálisnak. A honfoglalás kori félmillió körüli népességszám becslését mind Györffy, mind Kristó, de felső értékként magam is reálisnak tartom, egyetértve Györffy Györgynek az itt talált népek számának 200 ezer főre tett becslésével. Györffy Györgynek a tatárjárás előtti 2 m illióra tett becslésétől eltérő Kristó Gyulának 1,20 1,35 millióra tett becslése. Kristó Gyula a tatárjárás falupusztítását Györffy György Árpád-kori földrajzában bemutatott okfejtései alapján a Dunántúlon 20% -osra, az Alföldön 60% -os falupusztulásra teszi. Ami a háború és a járványok hatásaként 50%-os népességpusztulást jelentett. Szűcs Jenő megállapítása szerint a járvány ezer ember halálát jelentette, az évi népességet 1,02 1,22 m illió főre becsülte.

4 148 KOVACSICS JÓZSEF 1. M agyarország Árpád-kori lélekszárna, lakott területe, és népsűrűsége különböző eszmei időpontokban (Becslés) Number o f the population, area inhabited and population sensity o f Hungary in Arpadian age at various selected years (Estimation) Végül vessünk egy tekintetet a konferenciát megelőző népességi becslésekre (2. tábla)-. 2. M agyarország népességszámának becsült adatai Estimated numbers o f the population o f Hungary A vita két ponton igényel további kutatást: 1. Találtak-e a honfoglalók itt magyarokat?; 2. Az itt talált népesség száma nagyobb volt-e mint a honfoglalók száma? A honfoglalás idején itt élt népesség etnikai összetételével és számának meghatározásával Székely György akadémikus előadása foglalkozott részletesebben. A Balaton-felvídéken talált leletek alapján szűkebb területen valószínűsíti a latin népek kontinuitását. Erdélyben az 5., 6. században ott élt gepidák sorsával foglalkozott majd az avar, a frank, a bolgár, a bajor, a szláv m aradvány népekkel kapcsolatos elméletekkel. Különösen figyelemreméltó volt az előadásából az a rész amit Constantin E. Giurescu és D inu E. Giurescu a dáko-rom án szűkös forrásokra támaszkodó elméletéről

5 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 149 elmondott. Nevezettek a Tisza M aros Szamos Körös és más folyók neveit dákó-rom án áthagyom ányozásnak tudják be. A nyelvtudósok között Melich János volt az első, aki a "Honfoglaláskori M agyarország (Budapest ), a "Nyelvtudomány Kézikönyve" c. m unkájában kísérletet tett M agyarország Árpád-kori népessége etnikai eredetének és települési területeinek a térképezésére, őt követte Kniezsa Istvánnak a "Magyarország népei az Árpád-korban" című munkája (Budapest, 1938). Sajnos sem Melich, sem Kniezsa kitartó szorgalommal, nagy tárgyi tudással végzett munkái nem tartalmaznak számadatokat. Kniezsa István kutatásai azonban bemutatják a helynevek vizsgálata alapján all. századi M agyarország településeit és részletesen foglalkozik az ország benépesített vidékeinek a nemzetiségi megoszlásával. Részben Kniezsa István, részben A d o lf Ficker, valamint Hóman Bálint és Szekfü Gyula alapján az ország települési képét és a legnépesebb nemzetiségek földrajzi eloszlását m utatta be Kovacsics József. A magyarság elsősorban a Nagy-Alföldön, a Kis-Alföldön, a M ezőföldön és az Erdélyi Mezőségen települt meg. Ugyancsak kimutatható a Dunántúl mindazon településein a magyarság jelenléte, ahol legeltetésre, halászatra, vadászatra alkalmas területet találtak. A bevándorló népeknek a határszéli területek jutottak. Kniezsa a bolgár (törökök) jelenlétét, ak ik a 10. századra elszlávosodtak, a Szerémségre, a Délvidékre és Erdélyre teszi. I. István, Salamon, Szent László és II. István korában telepedtek le. Vámbéry török, Hunfalvy ugor származásúaknak tartotta őket. A Dunántúlon avar településeket, az Alföldön besenyők lakta településeket mutat ki. A szlávok legfőbb települési területe Pozsony, Nyitra, Trencsén, Zemplén és Zólyom megyékre esett. Jelentős az Ipoly- és Sajó-völgyének, Galánta környékének, a Pilis, a Vértes és a Bakony hegységek egyes területeinek szláv népessége. Erdélyben Gyulafehérvár környékén, az Alföld keleti részén, továbbá Zala megyében Zalavár környékén, kisebb szórványokban nyugaton, a határ mellett találunk szláv népelemeket, köztük Vas megyében vendeket (németül vindisch) akikkel a magyarság 1100 év óta békés, és egymás kultúráját gazdagító módon él együtt. Deér József szerint a szlávság a magyarsággal szemben kisebbségben volt. A zsidóságra a nyelvtudósok a személynevekből is következtetnek3. A németek jelenlétét a honfoglalás kor idejére Kniezsa professzor nem valószínűsíti. Holub József a Zala megye története a középkorban c. m unkájában a németek jelenlétét a Dunántúlon a történelmi események kapcsán bizonyítja. Bevándorlásuk Géza fejedelem idején fokozódik, 3 Deér József-. A honfoglaló magyarság. In: A magyarság őstörténete, Budapest, A nyelvtudósok közül Szabó T. Attila írja a "Nyelv és -elepülés" c. m unkájában, (Bp ), hogy az Árpád-\Lonó\ olyan mennyiségű ótestamentumi eredetű zsidó szem élynevet mint pl. Saul, Á brahám. Izsák stb.. vettünk át az egész m agyar nyelvterületen, amely arra enged következtetni, hogy e szim biózis m ár akkor megkezdődött (im. 8.old.), 1050-ben Esztergomban már zsinagógát építettek.

6 150 KOVACSICS JÓZSEF folytatódik I. István bajor feleségének hospesei révén, de tömegesen csak a 12. század végén jelennek meg és lesznek német többségű települések. Géza uralkodása idején mintegy szász parasztgazdaság révén 200 település jött létre Erdélyben, míg a Szepességben helység. A német lovagrendet 1211-ben II. András hívta be és ekkor telepítették Brassó, Kronstadt városát. Az avar népesség a 9. században a Nyugat-Dunántúlon, a Karoling birodalomhoz kapcsolódott. Savaria (Szombathely) és Carnutum (Deutsch Altenburg környéke) volt a legfőbb szálláshelyük. Régészeti leletek utalnak arra, hogy a honfoglaláskor avar népcsoportok éltek az ország területén. A d o lf Ficker. a Monarchia statisztikusa írja, hogy a magyarok honfoglalása egyben bajor-német népvándorlást is eredményezett. A határvonal a Lajta volt. melytől nyugatra németek, keletre magyarok voltak, de kisebbségben a dákó-románok, szlovákok és oroszok is. Utóbbiak Pozsony, Sopron. Moson és Vas megyékben a magyarok szolgálatában állottak, mint határvédők. Megemlíti Ficker, hogy ezeket az orosz etnikumú népeket már all. századtól kezdve ruténeknek hívták. Egykori emlékeiket megőrizték az orosz szóösszetételű falvak4. Okleveleinkben az oláhok neve először 1224-ben fordul elő. Az oláhokat már Anonymus említi, de jelenlétüket nem a honfoglalás korára, hanem a 12. század végére teszi. A d o lf Ficker a honfoglalás idején mint már említettem kisebb dák-román néptöredékek jelenlétét valószínűsíti. Betelepítésük III. Béla királysága idején kezdődött, aki határfigyelő szolgálatra telepített le románokat4, a tatárjárás után vett nagyobb lendületet Erdélybe történő bevándorlásuk. A m agyar történettudom ány a 13. században tíz állandó román falut valószínűsít Erdélyben. A kunokat (uzok), mint török eredetű népeket először Salamon király idejében jelzik (Kunhalom). TV. Béla alatt 40 ezer fő telepedett le. Kerékgyártó Á rpád szerint ennyi család (Kerékgyártó Árpád-. A műveltség fejlődése M agyarországon, Budapest, 1980.). Róbert esztergomi érsek 1227-ben 15 ezer kunt keresztelt meg. Kiváltságaikat 1279-ben, a tétényi gyűlésen kapták. Béla király, István fia számára a kun fejedelem leányát választotta feleségül. A mohamedánok (akik között örmények, szaracénok, izmaeliták, kálizok, kazárok voltak) a Volga mellékéről vándoroltak be 970 után, kereskedéssel foglalkozó m ohamedán vallású nép volt. Anonym us alapján azt valószínűsíthetjük, hogy Taksony vezér idején már jelenlétük igazolható. Böszörményt is (ma Hajdúböszörmény), mint a neve is jelzi, mohamedán népek alapították táján a Szerém ségben 30 izm aelita falu volt. 4 Die Völkerstame dér Österreich-Ungarischen Monarchie, W ien Seite Gvörffy György. Az ősidőktől a középkor végéig. In: Együttélő népek a Kárpát-m edencében (szerk. : Ács Zoltán). Bp old.

7 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 151 A fra n cia és olasz népesség a honfoglalás után részben a szerzetesrendekkel jö tt hazánkba. így főleg a bencésekkel, továbbá a királyok házasságai, valamint a főbb méltóságok kapcsolatai révén. III. Béla mindkét felesége francia volt. A cisztercita szerzetes renddel is jöttek franciák Zircre, Egresre, Pilisre, Pásztora, valamint a Garábon 1030-ban létesült prem ontrei renddel is érkeztek6. A bevándorlókra vonatkozó rövid áttekintésből is kitűnik, hogy a számszerű becslésre vonatkozó mai adataink nem tekinthetők véglegesnek. Összesítésként úgy becsülhető, hogy főre tehető a honfoglalás kori össznépesség. Ebből a népességszámból becslésem szerint ezer lehetett az itt talált népek száma, mely számba a székelyek is beleértendők. így érkeztünk el a m ásodik kérdéshez. A székelyek tekintetében az állásfoglalás már nem ilyen egyöntetű. Vannak szerzők, akik őshonosnak tüntetik fel őket. mások azt állítják, hogy a honfoglalókkal jöttek be, ismét más szerzők a 13. századra teszik bevándorlásukat. Hunfalvy magyar határőröknek tartja a székelyeket, akiket Szent László telepített Erdélybe. Pauler Gyula szerint bolgár eredetűek. Hóman Bálint szerint magyarral rokon törzs, mely a 10. században került Erdélybe. Engel Pál szerint már a honfoglalás előtt itt éltek. Feltételezi, hogy a késő avarok és a székelyek azonosak. Magam a hetvenes években Kanadában ismerkedtem meg László Gyula elméletével, amit azóta is figyelemmel kísérek saját tudományterületem irodalmában. Nem olvastam még László Gyulánál olyan hivatkozást, amely a híres Elsevir kötet Respublica et Status Regni Hungáriáé, 1634-ben Hollandiában megjelent Magyarországgal foglalkozó kötetére hivatkozna. Ismeretes, hogy a híres amsterdami Elsevir nyomdász testvérek 36 kötetben 34 ország leírását adták közre. A Magyarországgal foglalkozó kötet 108. oldalán M agyarországról a következőket olvashatjuk a honfoglalók útjáról, idézem: "a sereg a roxolánok (ruthének) moszkoviták és a szarmaták földjén keresztül vezetve végül a hunok maradékainál Daciában telepedett meg Attila ivadéka uralkodott felettük" eddig az idézet. A kettős honfoglalást, a hun-m agyar azonosságtudatot erősítő megállapítást találhatunk nemcsak Anonym us Gestájában. Kézai Simon K rónikájában, de Bonfini, M átyás király 6 Forrásaink nem adnak lehetőséget az Á rpád-korra, sem a francia, sem az olasz népesség számának a m egállapítására. Néhány jelentősebb kapcsolatra az alábbiakban utalunk. Egyúttal szükségesnek tartjuk annak kiem elését is, hogy az Á rpád-házi királyok élénk kapcsolatot tartottak a lengyel, a görög, a cseh a bolgár és a szerb uralkodókkal és a kijevi fejedelemséggel is. E kapcsolatokkal összefüggő bevándorlók számának a becslésére nem vállalkozhatunk. Párizsban tanult Bánffy Lukács, aki 1156-tól egri püspök, majd 1158-tól haláláig esztergom i érsek. III. Béla első felesége Cliarillon Anna. második felesége Capet M argit. Géza fejedelem fogadta be és hívta be M ilánóból az első olasz hospeseket, akik BarbarossaFrigyes hadai elől menekültek. Géza leányának férje és II. A ndrás felesége is olasz nő volt. Rogerius Esztergom ban és Székesfehérvárott em lít olaszokat. A váradi Regestgrum pedig Váradon. Kristó Gyula szerint a Í4. század elejéig 103 besenyő. 43 olasz, 36 cseh. 29 bolgár eredetű helységnév fordul elő. Kristó M akk Szekfű: Adatok "korai" helyneveink ismeretéhez I-II. Szeged, 1973, 1974.

8 152 KOVACSICS JÓZSEF történetírójának Thuróczy János Chronica Hungarorum c. munkájában is. Szekfü Gyula azt írja, hogy a magyarság eredetileg türk nyelvű volt, de nagyszámú finn-ugor szolgaréteget hozott magával. Mindezekkel azoknak a véleményéhez csatlakozom, akik íz t vallják, hogy Árpád, hadai magyarul beszélő népeket is találtak a honfoglaláskor. Kétségtelen, hogy a német történész iskola nem fogadja el a kettős honfoglalás elméletét. Végül a honfoglalás kori előadások témakörei közül érinteni szeretném a régészetet is, amelyről ugyancsak László Gyula tartott előadást. A régészeti feltárások során tetten érthető az ott élt nép emlékanyaga. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a temető feltárás során szigorú feltételeknek kell, hogy megfeleljen a lelet. Először is tudni kell, hogy a sírba mikor kezdtek temetkezni, ugyanúgy ismerni kell az utolsó temetkezés időpontját. Majd ki kell számítani, hogy hány generációt temethettek az adott temetőbe. Végül tudni kell azt is, hogy az adott faluban volt-e még más temető is. A' népvándorlás kori temetőfeltárások során külön nehézséget jelent a magyarságba beolvadt és azonos emlékeket őrző népcsoportok pl. a kabarok leletanyagának a megkülönböztetése. László Gyula hangsúlyozta, hogy a temetőfeltárások alapján azért nem alkothatunk tiszta képet, m ert nem ismerjük a csatlakozott népek, székelyek, kabarok, uzok, mohamedánok, zsidók temetőinek régészeti leleteit. Éry Kinga szerint a honfoglaló magyarság 3 4 nemzedékéről 109 férfi és 150 nő, zz Árpád-kor közötti időszakából 1200 férfi és 1100 nő embertani adatát ismerjük. Az eltemetett népesség a Dontól keletre eső. D él-u rai és Észak-Kaszpi vidék embertani leleteire hasonlít, és különböznek az avar kori leletektől. Azt az álláspontot vallja, hogy az Árpád-kori népesség ősei már az avar időszak előtt a Kárpát-m edencében élhettek. 3. A késő középkor és a kora újkor Az Árpád-kor végétől a török kor végéig terjedő időszak település- és népességtörténetének a kutatási eredményei sem tartoznak a vitathatatlan eredmények közé. A hiányos adóösszeírások nemkülönben a természetes szaporodás és a vándorlási adatok bizonytalansága következtében, legfőképpen azonban az érintett tudományágak együttműködését megszervező, célratörő, anyagilag is támogatott kutatómunka nélkül az előadók nem vállalkozhattak többre, mint hogy elődeik kutatási eredm ényeit m egvizsgálják azt saját kutatásaik alapján rektifíkálják. Bár már közötti időszakra vannak pápai tizedjegyzékek a győri, a kalocsai és a nyitrai egyházmegye kivételével 1351-től dicajegyzékek, 1650-től dézsmajegyzékek, ezeknek a feldolgozása más forrásokkal történő egybevetés nélkül nem alkalmas megbízható következtetésekre. Egyes régiókra az urbáriumok és az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozása nyújthat újabb tájékoztatást, de országos következtetések levonására ezek is

9 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 153 alkalmatlanok7. A 14. századi népességet Nagy Lajos korából ( ) Hómann Bálint becsülte meg: 3 millió főre téve az ország népességét. Az évre nagyjelentőségű forrást dolgozott fel E ngel Pál, aki a telekkatonaság felállításával kapcsolatos összeírásból az egyetlen ránk maradt forrást, Ung megye anyagát dolgozta fel. Barsy Gyula neves demográfusunk, Csánki D ezső M agyarország történeti földrajza a H unyadiak korában című munkájának a helységek számára vonatkozó becslése alapján. M átyás korában 4,5 5 m illióra tette az ország népességét, amelyből ugyancsak becsléssel 75 80% -ra tette a magyarok számát8. Acsády Ignác 1494/95-re, az ország mintegy 3/4-ét magában foglaló területen, 230 ezer jobbágyporta figyelembevételével, 4 5 millió főre tette az ország népességét9. A települések száma alapján végzett becsléseket K ubinyi A ndrás becslése nem tám asztotta alá. Kubinyi András professzor vállalta e századokat kutató elődök, Acsády Ignác, Szabó István, Fügedi Erik, Maksay Ferenc egykori megállapításainak elem zését, és az 1494/95. évi adóösszeírás eredm ényeit gondos forráskritikával, maga is feldolgozta. Úgy ítélte meg, hogy Szabó István által alkalm azott ötös szorzószám a jobbágyháztartások számának a m egállapítására tűi alacsony, ezért 6 6,2-es szorzószámot alkalmazott, figyelembe vette az összeírásból kim aradt rétegeket, (nemesek, szolgák, zsellérek, katonaköteles parasztok stb.). Kubinyi András Szabó Istvánhoz képest aki milliós népességet becsült az 1494/95-ös összeírás alapján több mint félmillióval alacsonyabbnak találta az eredményt, és 3 3,5 milliós népességet becsült az alábbi társadalmi rétegekre vonatkozó adatok felhasználásával: ben királyi rendelet írta elő a jobbágyok összeírását. Sajnos csak Ung m egye adatai m aradtak fenn ban M átyás király által elrendelt székely összeírás eredm ényeit sem ism erjük. Thurzó György zalavári és M iklós bátai apát 1508-ban egyházlátogatási jegyzőkönyvet készített. A 17. században pedig már több püspökség területén készülnek egyházlátogatási jegyzőkönyvek. A Canonica Visitatió és más egyházi források feldolgozása és ezeknek az adójegyzékekkel történő összevetése közelebb vihetne bennünket e források értékeléséhez is, am ellett, hogy előbbre jutnánk segítségükkel a népességszám és néhány más demográfiai faktor megismerésében. old. 8 Barsy Gyula: M agyarország népessége a honfoglalás óta. Statisztikai Szemle, Bp IV Acsády Ignác: M agyarország pénzügyei I. Ferdinand alatt. Az összeírás m egjelent E ngel: W elthistorie (M agyarország története), 49. kötet.

10 154 KOVACSICS JÓZSEF A Mátyás korabeli népességszámhoz viszonyított csökkenés okát a Mátyás uralkodását követő belharcokban, déli végeken a török pusztításában, legfőképpen pedig a pestis okozta halálozásban kell keresnünk. A 14. század a magyar népesség vészes csökkenésének az évszázada. Szinte az egész évszázadban pusztít a pestis, egyes években az éhínség is. A török háború is szedte az áldozatokat. Ugyanakkor az elpusztult, vagy elnéptelenedett falvakba folyam atos volt a bevándorlás. A déli szlávoknak a bevándorlását Blazovich László előadása tárta fel. A M ohácsi csata után a török sereg a Duna-Tisza közét teljesen feldúlta. Kifosztották Szer várost, ahol a vérszerződés történt, s amelynek az emlékét a mai Pusztaszer őrzi. Nagy kár érte Szegedet is, amely közel 8000 lakosával, az ország második legnagyobb városa volt. Csongrád megye kettészakadt, egy része török uralom alá került, míg a Tisza balpartja magyar fennhatóság alatt maradt. A század végére eltűnt a középkori települési rendszer. A települések több mint kétharmada néptelenedett el. A szerző a falupusztulást részletesen az általa szerkesztett történeti helységnévtárban mutatja be10. A század végén az 1597/98. évi tatárjárás Csongrád megye magyarságát szinte teljesen elpusztította és megnyitotta az utat a románság betelepülése számára. Súlyos veszteségek érték a megyét az ban kezdődő 15 éves háború alatt is. Hasonló pusztulásról számolhatnánk be a török által megszállt más vármegyékben is. Az általam legjobban ismert Veszprém megyében a 15 éves háború végéig a települések 3/4 része pusztult el, illetve lakatlanná vált. Ha a nyugati országokhoz hasonló körülmények között fejlődhetett volna az ország népessége, M agyarország napjainkra A nglia és Franciaország népességszám ával vetekednék. A drámai falu- és népességpusztulást Szakály Ferenc, D ávid Géza, majd őket követve Zimányi Vera professzorok világították meg a 16. és 17. századra vonatkozóan. Bakács István 1963-ban megjelent, Magyarország történeti demográfiája című kötetben 900 ezer főre becsülte a 16. század végi királyi M agyarország népességét, míg a török által m egszállt területen 10 Blazovich László szerk.: Csongrád megye, M agyarország történeti statisztikai helységnévtára, sorozatszerkesztő Kovacsics József, KSH, Bp

11 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE ezer leiekre. Szakály Ferenc a királyi M agyarország népességét Bakács Istvánnál alacsonyabbra ezer főre, míg D ávid Géza a szandzsák összeírások forráskritikai elemzése alapján 1 millió körüli számra tette a hódoltság népességét. Acsády Ignác a házak 16. századi összeírása alapján a királyi M agyarország 33 magyar és szlovén vármegyéjében 1 millió körülire becsülte a népességet. Zimányi Vera, kiindulva Szabó István és Bakács István tanulmányaiból, vitatta Szabó Istvánnak a 15. századra vonatkozó 3,5 4 millió főre tett becslését. Álláspontja szerint az ország népessége a 16. század végén 4 4,5 millióra tehető, ami a 15. század végén végrehajtott összeíráshoz képest 12%-os növekedést jelenthetett. Bakács István m egállapításait is megkérdőjelezte. Ő a 17. század végéve millió főt becsült az adóösszeírások alapján. Kitért az előadó arra, hogy a nagyarányú falupusztulás ellenére az ország egyes vidékein a telkek osztódása és ezzel együtt a népesség gyarapodása is jelentős volt. Lényegében hasonló következtetésekre jutott Dávid Zoltán is, főleg a 17. századra, aki a dézsmajegyzékeknek az egyházi forrásokkal és a Rákóczi kori dicákkal történt összevetését végezte el11. Veszprém megyei példával erősíthetem meg a Történeti Helységnévtár, illetve a Veszprém megyei Helytörténeti Lexikon alapján, hogy 1609 és 1696 között jelentékeny számban tűnnek fel új lakott puszták, amelyek az évtizedek folyamán falvakká fejlődtek. A járványokkal sújtott országban, a Rákóczi szabadságharc és a felszabadító háborúk körülményei között végrehajtott összeírást, amelyre Bakács eredményeit alapozta, Zimányi Vera nem tartotta megfelelő kiindulási alapnak. Az adóösszeírások hibáira alapozott érvelését egyébként néhány évtizeddel később végrehajtott és Acsády Ignác által feldolgozott évi eredm ények is megcáfoltak. Az ismertetett előadásokon kívül három előadás foglalkozott Erdély népességével, Oborni Teréz, Draskóczy István és Csetri Elek előadása. M ondanivalóm rövidítése érdekében ezekről az új tudományos eredményt is jelentő előadásokról a konferenciáról tudósító kiadványban számolunk be. Granasztói György igazgató úrnak Magyarország történeti demográfiájának longitudinális vizsgálata című előadására a továbbiakban kívánok kitérni. 11 D ávid Zoltán-. M agyarország népessége a 17., 18. század fordulóján. In. Történed Statisztikai Évkönyv old.

12 156 KOVACSICS JÓZSEF 4. M agyarország népessége között A harmadik előadássorozat keretében a 18. és a 19. századnak a hivatalos népszámlálásokig terjedő 150 évéről hangzott el négy előadás. A fő referátumot Katus László professzor tartotta. Összefoglalta a tárgyalt időszak legfontosabb demográfiai forrásait és megvilágította azokat a tendenciákat, amelyek a 18. századi népesedésre, népességszámra, a természetes szaporodásra, a születések és a halálozások alakulására, valamint a vándorlásra és a betelepítésre vonatkozóan megváltoztatták az ország demográfiai képét. Szólt arról, hogy Acsády Ignácnak az as évekre vonatkozó 2,5 millió főre tett becslését először Barsy Gyula korrigálta 3,5 m illióra. Az újabb kutatások is 4 m illiós népességszámot tartottak reálisnak, és mintegy 1 m illióra becsülik a bevándoroltak számát. A 18. század harmadik harmadának a népességét Dányi D ezső foglalta össze, utalt arra, hogy a negyvenes években az osztrák tartományokban megindult egyházi összeírások, Canonica Visitatiók és Conscriptio Animárumok ebben az időszakban már M agyarországra is kiterjedtek és az adóösszeírásoknál megbízhatóbb forrásai a demográfiai ismeretszerzésnek. Az egyházi anyakönyvezés elterjedése is segítette az ezirányú kutatómunkát. Legfőképpen azonban a II. József-íé\t első magyarországi népszámlálása járu lt hozzá hazánk népességének és a népesség összetételének a m egism eréséhez. A legfőbb adatokat a 3. táblában m utatom be (lásd a túloldalon). Kovacsics József t lőadása a 19. század első 7 évtizedének a demográfiai rekonstrukciójával foglalkozott. II. Jó zsef halála után a népszámlálás ügye már nem került le a napirendről, de a török háborúk miatt és II. József halála, illetve rendeletéinek visszavonása miatt némi m egtorpanást szenvedett. A nem esség az összeírásban is, de főleg a katonai közegeknek számlálóbiztosként lakásukon történt megjelenésében, jogaik csorbítását látta. Bár az Országgyűlés ben jóváhagyta népszámlálás tartását, végrehajtására nem került sor. Katonai célból 1802-ben ismét felmerült a népszámlálás szükségessége. Jóvá is hagyták az összeírást azzal, hogy az ne népszámlálás legyen, tehát a nem esekre ne terjedjen ki. A kormányok rádöbbentek arra, hogy az összeírásokat megfelelő szervezettség nélkül végrehajtani nem lehet. Ehhez pedig hivatali apparátusra volt szükség. A M onarchiában megindított statisztikai munkálatokat átmenetileg az osztrák Főszámvevő Igazgatóság (Generál Rechungs Directorium) keretében szervezték meg. Adataikat táblázatos kiadványban (innen ered a kötetek elnevezése: "Tafeln") tették közzé az udvari hatóságok referensei részére. A Tafeln kötetek felölelik 1865-ig a hivatalos magyar statisztikai szolgálat megalakulása előtti időszak népességi, gazdasági, szociális és kulturális adatait. A népesség számára vonatkozóan közölt adatok az között végrehajtott és a nem nemes népességre vonatkozó összeírások, illetve ezeken alapuló becslések eredményeit

13 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 157 tartalmazzák. A második alapvető forrás a korabeli államtudományi és statisztikai irodalom, főleg Magda Pál, Fényes Elek, Nagy Lajos, Ercsey Dániel, Kőnek Sándor, Pisztori Mór, Ráth György, Bárándy János, Jekelfalussy József, az osztrák A d o lf Ficker, Johann Springer, továbbá Ajtay Jó zsef és Kovács Alajos munkái tartalmaznak a vizsgált időszakra vonatkozó dem ográfiai ism eretanyagot. 3. A z es népszámlálás és a két revízió főadatai M ain data o f the population censuses o f and o f the nvo revisions

14 KOVACSICS JÓZSEF 4. Települések, házak, lakások, családok, népsűrűség Numbers o f settlements, houses, dwelling, fam ilies

15 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 159

16 160 KOVACSICS JÓZSEF ben elkezdődött egy, a nem nemesekre kiterjedő összeírás. E szerint főt mutatott a számlálás összesítése. Ebből a férfiak 4 8,8 %-ot, a nők 5 0,2 %-ot tettek ki. Az adatok Erdély és a Határőrvidék nélkül kerültek m egállapításra. Ahhoz, hogy a teljes évi népességszámot meg tudjuk becsülni nemest, papot és egyházi személyt és 64 ezer katonát kell hozzáadnunk ben a teljes népesség főre tehető. Más források, így az osztrák Tafeln kötetei főre teszik M agyarország népességét. A Tafeln kötetek alapján 1830-tól 1859-ig kísérhetjük figyelemmel Magyarország főbb népességi adatait (4. tábla). A népességszám mellett az előadás során a nemek, a kor, a műveltség, a foglalkozási összetétel, a nemzetiségi a vallási megoszlás és a népmozgalom elemzése is szerepelt. E kérdéskörből az I. és II. ábra útján csupán a népmozgalom alakulását és a magyarság arányának változását közöljük, előbbit a Tafeln kötetek alapján. I. Népmozgalom Vital statistics F orrás: T afeln kötetek.

17 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 161 Az év 50,6%o-es halálozási arányszáma és a 20%o-es természetes fogyás mellett az as és az 1855-ös esztendők négyszázezer főt meghaladó halálozási adatára szeretném a figyelmet felhívni. Az 1851-es évre vonatkozóan a statisztika országosan 37,l% o-es születési arányszám mellett 25,2%o halálozást, így ll,9% o-es természetes szaporodást mutat. Egyébiránt között 7-8 % o volt a természetes szaporodás. Kivétel az 1830-as év, amikor csak 1 % o volt ben közel félmillió kolerahalott tizedelte meg úgy a lakosságot, hogy a növekedés csak a szabadságharc utáni évtizedben, a parasztságot sújtó terhek nagy részben történt m egszüntetése után indult meg. Legmagasabb volt az élveszületési arányszám A lsó-n yitra megyében (72,5), Békés megyében (57,3), Komárom egyében (56,2), Trencsén megyében (55,8)% o -. A halandóság A lsó-n yitra megyében 50,4, Veszprém megyében 41,7 és Pest-Pilis megyében 41,8%o évben 50.6 % o volt a halálozási arányszám és 2 0 % o a term észetes fogyás. M agyarország népessége a szabadságharcot követő 18 évig tartó elnyomást hamar kiheverte, s között több mint 2 millió 300 ezer lakossal gyarapodott, jobban, mint a győztes Ausztria. Adatainkhoz az első kérdőjelet az közti adatokhoz kell tenni. E században vándorol be, illetve telepítenek be soi: esetben tudatosan magyarellenes célzattal nem magyar ajkú népességet. Ela nem jön a török megszállás utáni vákuum, mintegy 70 75%-a lett volna magyar az ország lakosságának. M iután az új népesség nagyobbrészt zárt tömbökben települt a magyar mint közvetítő nyelv nem játszhatott szerepet, így a 18. század végére már a 39% -ot sem érte el a magyarság aránya. Jelentősen javult volna a számarány a szabadságharcig terjedő időszak alatt, amikor a latin hivatalos nyelvet a magyar váltotta volna fel, ha a nyelvhasználat körüli vita nem élezi ki az ellentéteket a nemzetiségek között. Annyi bizonyos, hogy a nyelvhasználat tekintetében a németség továbbra is megőrizte különállását, a németség tömeges asszimilációjáról nem beszélhetünk. Az oláhokat és a szerbeket a keleti egyházakhoz való hovatartozásuk és bizonyos elzárkózásuk védte meg az asszimilálódástól, illetve a magyar kultúrhatástól. A tótság a Haruckern-féle telepítést kivéve, kisebb tömbökben telepedett le és az asszim ilációs hatás jobban érintette őket.

18 162 KOVACSICS JÓZSEF II. A magyarság aránya között Share o f the H ungarian population, Forrás: D em ográfiai publikációk. Az 1857-es népszámlálás adatai alapján Fényes Elek a nemzetiségek adatait újra kiszámította. Ekkor 4 4,5 %-ra tette a magyarok arányát (5. tábla). 5. M agyarország nemzetiségei 1857-ben N ationalities in Hungary in 1857

19 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE 163 A törvény előtti egyenlőséget, a jobbágyfelszabadítást az együttélő népek mindegyike üdvözölte és magáévá tette. Behatóbb kutatást igényelne, hogy a 48-as idők nemzetiségi konfliktusait kik és mi idézte elő. M agam a bécsi kormány ténykedéseiben látom az ellentétek szításának legfőbb csíráját. A 18. századi betelepítések és a magyarság körül létesített katonai határőrvidékek már előrevetítették a 19. századi konfliktusokat, mégis ami bennünket magyarokat illet, azt állapíthatjuk meg, hogy a 19. század első felének története a nyelvkérdés körül alakult ki. Az anyakönyvezésnek magyar nyelven való elrendelése, vagy a hivatalos nyelvként a magyar nyelvnek kötelezővé tétele még H orvát-szlavonországban is fokozta az ellentéteket. A történeti demográfia egyik kardinális kérdésével a család, háztartás, rokonság kérdéskörével foglalkozott Faragó Tamás előadása. Már az eddigiekben is kitűnt, hogy az adózó népesség megállapításánál az adózók számából meghatározott 5-ös, 6-os szorzószámokkal számították ki a népesség számát. Mennyi is volt az egy adózó háztartásában élők száma, mekkora volt a család, a háztartás és a rokonság? Ezekre a kérdésekre adott, a népesség szociológiai struktúráját, főleg a 18. századra, de a 17. századi folyamatokat is feltáró elemzést az előadó. Végül Soós István űr előadását emelem ki, aki az közötti időtartam között vizsgálta a cigányság számát, helyzetét a korabeli cigányösszeírások alapján. Egyed Ákos kolozsvári professzornak a Székelyföld népessége között című előadása, az előadó betegsége miatt elmaradt. Az írásban beküldött előadás azonban olvasható lesz. A Központi Statisztikai Hivatalban készül ugyanis az a kötet, amely a M agyarország történeti demográfiája sorozat II., záró köteteként a második, harmadik és negyedik konferencia anyagát közreadja. így érkezünk el 1870-hez, a Statisztikai Hivatal létrehozásához, amely új fejezetet nyit a demográfiai folyamatok méréséhez és egyben új, az eddigieknél világosabban m egrajzolható évtizedeit jelenti a társadalom -statisztikának. A hiteles nemzetiségi mintavételt már Keleti Károly végezte. E kérdések bem utatása az utolsó ülésszak keretében történt. Befejezés A három konferencia legfőbb mondanivalójának az értékeléséhez készítettem egy grafikont (III. ábra). Erre az 1963-ban megjelent történeti demográfiai kötet megállapításait és Granasztói György úr előadását is felhasználtam. Ő abból indul ki, hogy a prae statisztikai népességszámok alapvetően valószínűségeket takarnak, amit matematikai modell útján lehet a legjobban szemléltetni. A modell alapján, amit bemutatott, azt állapította meg hogy: "1500-ig viszonylag szabályszerűen alakultak a lélekszám ok".

20 164 KOVACSICS JÓZSEF A magyar népességfejlődést összehasonlította az európai adatokkal és arra a következtetésre jutott, hogy a 15. századi pestis a nyugati országokat jobban sújtotta ugyan, de a növekedés előbb indult meg nyugaton. Ennek ellenére a 18. század végéig M agyarország a 16., 17. századi stagnálás és pusztulás után népességét tekintve az európai államok élvonalában volt. Az egyetemes egészségügyi és kulturális fejlődés népünknek is osztályrészül jutott. A járványok m egfékezése a halálozás különösen a csecsemőhalálozás csökkentése terén az eltelt évszázadok korszakos változást hoztak. Az átlagember szempontjából nem az új elemek felfedezése hozott döntő változást, hanem az emberi élettartam meghosszabbodása. Acsády György Amerikában élő, kiváló demográfus kiszámította temetőleletek alapján, hogy a születéskor várható élettartam all. században mindössze 28,7 év volt. Az 1 évnél fiatalabb halottak pedig, a sopronkőhidai avar kori temetőben végzett ásatások leletei szerint 46,2% -át tették ki az összes halottaknak. Az 1870-ben született gyermek már év megélhetését remélhette. A honfoglaláskori 28,7 évvel, az közötti 34 év 6 hónappal szemben látjuk, hogy m ennyit javultak az életbenmaradás esélyei. Már az elmondottakból nyilvánvaló. M agyarország a szláv, a germán, a latin eredetű népek gyűrűjében élve évszázadok óta miközben megőrizte nyelvét és etnográfiai sajátosságait kölcsönös hatással volt a velük együtt, vagy m ellettük élő népekre. Asszim ilált, és asszim ilálódott. A magyarokkal együttélő, idevándorolt népek is gazdagították a m agyarság kultúráját. Együttélünk több évszázada különböző nemzetiségekkel de annak ellenére, hogy történelmünk, tudományunk, művészetünk és családi kapcsolataink is millió szállal kötnek össze bennünket, sokszor a kölcsönös érdekek helyett a kizárólagosság a másik kirekesztése, most éppen déli szom szédunknál a más nemzetiségűek elüldözése van napirenden. Hadd fejezzem be a három konferenciáról szóló áttekintést azzal a reménnyel, hogy a határok nélküli Európában a kölcsönös bizalomra, együttélésre a társnemzeti kapcsolatokra, mint gyümölcsöző értékekre alapozzák jövőjüket az itt élő nemzetiségek, de úgy, hogy vezetőink a történelem során elkövetett magyarellenes hibákat nem követik el, mert a nemzet több hátrányos megkülönböztetést nem bír el. Legyen magyarpárti a népesedéspolitika a népek szaporodási versenyében.

21 MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE III. M agyarország népessége 896 és 1859 között The population o f Hungary fr o m 896 through 1859 Tárgyszó: Történeti demográfia POPULATION HISTORY OF HUNGARY MIRRORED BY THE CONFERENCE-SERIES ( )