Komoróczy Géza Jób könyve

Átírás

1 ELTE BTK Asssziriológiai és Hebraisztikai Tanszék / MTA Judaisztikai Kutatóközpont 2005/06, I. (őszi) félév Héber szövegolvasás HB Hétfő, 10:15 11:45 Kecskeméti utca 10 12, III. em. 319 K. G., Szúhu (Jegyzet) 1 Komoróczy Géza Jób könyve Asszíria sorsa: I. Samsi-Adad birodalmát fegyver hozta létre, fegyvertől dőlt is meg. Nyugaton Aleppóval támadt konfliktusa, a háttérben a Qatnával hosszú idő óta fenntartott és Jaszmah-Addu házasságával is megpecsételt kapcsolat állt. De Assur kereskedőinek telepe (káru) volt Qatnában; az igazi veszélyt Aleppo és Qatna rivalizálása hozta Samsi-Adadra. Végül arra kényszerült, hogy apa-társa, a qatnai Ishi-Addu fegyveres segítségét vegye igénybe a nyugati tartomány védelmében. Keleten pedig az esnunnai II. Ibal-pi-El támadta meg. Ezen a fronton éveken át védekezett a Dijála-völgy felől meg-megismételt hadjáratokban támadó Esnunnával szemben. De a két hadszínteret nem győzte erővel. Elveszett Szúhu (Szuhi), 2 3 elesett Arba-ilu. Aztán járvány tört ki az Euphratész menti városokban (1780 k.). Aleppo vagy Esnunna ellen: a harcok egyikében az öreg király életét vesztette. 4 5 Fia, Jaszmah-Addu sorsáról nem tudunk semmit. Assurban Ismé-Dagán lett a király, de csak magában a városban. A birodalom gyorsan szétmállott, Assur nagyhatalmi státusának évszázadokra vége lett. Utolsó hadjáratait I. Tukulti-apil-Esarra Babylón ellen vezette. Okairól az évkönyvek nem szólnak. Egy nemrégen ismertté vált asszír okmányban a királyi kincstár regisztrálja, hogy kiadmányoztak 2 lepelt, a király két fiának temetéséhez, akiket Kar-Dunijas nagy lázadása / felvonulása során öltek meg. Szín-ahhé-eriba később azt írja, hogy visszahozta Babylóniából azokat az isten-szobrokat, amelyeket Marduk-nádin-ahhé 418 évvel azelőtt vitt el zsákmányul. Tukulti-apil-Esarra évkönyve és a Szinkron krónika két hadjáratot említ, az elsőben az asszírok a Tigris keleti partján éppen csak elérték Babylónia északi határvonalát, és onnan nyugatnak fordultak, az Euphratész középső szakasza (Szúhu) felé. Ezekből a mozaikkockákból kell összerakni a lehetséges történelmet. 6 Az első hadjáratot talán Marduk-nádinahhé kezdte, elfoglalta Ekallatét, fogságba vitte az isten-szobrokat. Tukulti-apil-Esarra két fia ebben a nagy támadásban vesztette életét. Az ellentámadás erőtlen volt, az asszírok csak az Alsó-Zábutól délre eső területet tudták visszaszerezni. A második alkalommal azonban, még abban az évben, nyár végén vagy ősszel, hadseregük mélyen behatolt Kar-Dunijasba, elfoglalta a nagyvárosokat, Dúr-Kurigalzut, Szippar ikervárost, Babylónt. Tukulti-apil-Esarra Babylónban lángot vetett a királyi palotára, seregeinek szabad prédára adta a várost. 1 Egymással össze nem függő bekezdések a Mezopotámia története az ókorban c. kéziratból. 2 Jób könyvében (8,1): Súah. 3 Szúhu / Szuhi történetéhez: Noémi Háklár, Die Stellung Suhis in der Geschichte: ein Zwischenbilanz, Oriens Antiquus, 22 (1983), pp Halálának időpontja a babylóni Hammurápi uralkodásának 12., 13. vagy 17. éve lehetett. 5 Moshe Anbar, La fin du règne de Samsi-Addu I er, in: Marc Lebeau & Philippe Talon, Éd., Reflects des deux fleuves. Volume de mélanges offerts à André Finet (Accadica, Supplementum 6) (Leuven: Uitgeverij E. Peeters, 1989), pp Jaume Llop, Die persönlichen Gründe Tiglat-Pilesers I., Babylon anzugreifen, Orientalia, NS 72 (2003), pp

2 Egyik királyfeliratában Tukulti-apil-Esara ezt írja: Az Euphratészen 28 alkalommal keltem át, egy évben kétszer, 7 az ahlamú arámiak üldözésében. Vereséget mértem rájuk Tadmar várostól Amurrú országban, Anattól Szúhu országban, egészen Rapiquig Kar-Dunijasban. Zsákmányukat és javaikat Assurba vittem. Fekete obeliszk. Dombormű-sorozatok (Felülről lefelé): Király Ország Szua Gilzanu 8 Jéhu Izráel 9 Muszri 10 Marduk-apla-uszur Szúhu 11 Karparunda Patina 12 A dél-arábiai arab törzsek, amelyeknek kapcsolatai Damaszkuszig értek, a város elfoglalása után, a 8. század utolsó harmadában kerültek közvetlen érintkezésbe Asszíriával. 13 Damaszkusz asszír tartománnyá válása bizonyos előnyökkel járt számukra: legalább a sztyeppe- vagy sivatagos területeket megnyitotta előttük, akár mélyen bent Asszíriában. II. Sarrukín és Assur kormányzója (Tab-szilli-Esara) levélváltása megvilágítja a körülményeket. Eszerint az arabok, ha éhesek, fosztogatnak. A kormányzó jelenti, hogy ez a szárazság miatt van. A városokban fosztogatnak, soha nem rabolnak juhot vagy tevét, de az embereket kifosztják. A király azt az utasítást adja, hogy a kormányzó engedje be őket Hindánu területére, a Thartar és Szúhu között nyugodtan legeltethetik állataikat. A 8. században Szúhu kormányzója az Euphratész középső szakaszánál (Hindánu) rajtaütött egy Taima és Saba (Szaba) felől érkező karavánon: ( ) országuk messze van, követei soha nem jöttek el hozzám, ők soha nem kerestek fel engem Elevenen foglyul ejtettem közülük 100 (férfi)t, elkoboztam 200 tevéjüket, rakományukkal és minden árujukkal együtt. A kormányzó azt rója fel nekik, hogy megkerülték az ő igazgatása alatt álló területet, mert el akarták kerülni a vámot. A létszám és az állatok száma jelzi, hogy a karaván-kereskedelem jelentős gazdasági vállalkozás volt. A rakományban bíbor festésű kelme, vas, drágakövek is voltak. A kelme biztosan nem dél-arab termék: a karaván hivatásos kereskedőkből állt, akik mások áruit is szállították. III. Tukulti-apil-Esara / II. Sarrukínnak a század végén (716) a gazdag arany és (fél-) drágakő zsákmány mellett zsák illatszer- és fűszernövényt is küldtek ajándékba Egyiptom királya, 14 egy arab királynő (Szamszi) és Szaba királya (?); néhány évtizeddel később Karib-Il, Szaba királya hasonló ajándékokkal hódolt Szín-ahhé-eriba előtt. 7 Értsd: összesen 14 hadjáratot vezetett az arámiak ellen. 8 Az Urmia-tótól nyugatra Adója: ezüst, arany, ólom, réz edények, pálcák a király kezébe, lovak, kétpupú tevék. 9 Adója: ezüst, arany, egy arany csésze, egy arany vödör, arany serlegek, arany kancsók, ón, pálca a király kezébe, vadászó dárdák. 10 Itt talán egy déli / tengeri úton megközelíthető ország, esetleg India (?). Adója: kétpupú tevék, vízilovak, tulok, szarvas, antilop, elefánt, majmok. 11 Adója: ezüst, arany, arany vödrök, elefántcsont, dárdák, kelmék. 12 Adója: ezüst, arany, ólom, réz, réz edények, elefántcsont, ciprusfa. 13 Ryan Byrne, Early Assyrian Contact with Arabs and the Impact on Levantine Vassal Tribute, Bulletin of the American Schools of Oriental Research, no. 331 (2003), pp Sabaka fáraó. 2

3 Szaba 15 valószínűleg a 8. század vége felé, Karib-Il Vatár uralkodása alatt lett illatszerkereskedő nagyhatalom. A király neve sok szabai feliratban szerepel, két hosszabb szöveg leírja hadjáratait is: az illatszer-út fölötti ellenőrzés megszerzését. A meghódított termékeny fennsíkokon és Márib oázisában 16 Szaba virágzó földművelő gazdálkodást hozott létre, öntözésre alapozva. Márib (Marjab) Dél-Arábia legnagyobb városa volt (ca. 120 ha), méter magasságban a tengerszint fölött, azon a ponton, ahol a hegyekből lefolyó vizek a Vádi Dhana medrében összegyűlnek. Magát a várost kör alakú fal vette körül, a falakon kívül két hatalmas kert terült el, ezek öntözőcsatornáit a várostól 7 kilométernyire a Vádi Dhana medrére épített hatalmas tározó látta el vízzel; a máribi gát 17 az ókor legnagyobb ilyen építményének számít. Szaba királyai eleinte a MKRB / mukarrib, egyesítő címet viselték, a 6. században azonban felvették a MLK / malik király címet. Amikor Babylóniában már megerősödött, Nabú-apla-uszur az Euphratész középső szakaszának térségébe (Szúhu / Szuhi: Ána 18 környékén; Hindánu: nyugatabbra, a folyam jobb partján) vezetett hadjáratot (616). Itt már az asszír seregek ellen lépett fel, ez a terület Asszíria gazdasági hátországa volt. Az asszírok oldalán mannaj (Északnyugat-Irán) egységek is harcoltak. Szín-sar-iskun király nem volt a csapatokkal. A babylóni sereg eljutott egészen a Balih vidékéig, de magát Harránt még nem ostromolta meg. Már ekkor feltűntek az Euphratész térségében egyiptomi csapatok is, de nem bocsátkoztak harcba; Pszammétikhosz nyilvá jelezni akarta érdekeltségét Szíriában. Az Északi palota helyiségeiben került elő Nabú-kudurri-uszur Palota-múzeuma. Anyagát kezdetben a Déli palotában helyezték el, és csak később szállították át az új épületbe. A múzeum elnevezés modern műgyűjteményt sugall, valójában azonban ugyancsak a hatalmi reprezentációt szolgálta, hogy a király különféle emlékeket hordott össze a meghódított területekről és elődjeinek hagyatékából, hogy mindenki megszemlélhesse. A győzelmi jelvények vagy hadi trophaea gyűjteményében volt, többek között: Mari óasszír kormányzóinak szobrai; Samas-résa-uszur sztéléje Mariból (8. század), az illető a térség asszír helytartója volt, és feliratában büszkén állítja, hogy Szúhuból ő honosította meg a méhtenyésztést Mezopotámiában; a hettita Vihar-isten ábrázolása egy sztélén, a hátoldalán hieroglif-luvijai felirattal; királyfeliratok, közülük a legkorábbi a III. Ur-i dinasztia korából; Assur-bán-apli és Samas-sum-ukín sztéléi stb. A múzeum élő gyűjtemény maradt a perzsa korban is: I. Dareiosznak is van egy felirata az anyagban Hermann von Wissmann, Die Geschichte von Saba, I: Über die frühe Geschichte Arabiens und die Entstehung des Sabäerreiches (Sammlung Eduard Glaser, 13 / Österreichische Akademie der Wissenschaften, Philosophisch historische Klasse, Sitzungsberichte, 301, no. 5) (Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1975); II: Das Grossreich der Sabäer bis zu seinem Ende im frühen 4. Jh. v. Chr. (Österreichische Akademie der Wissenschaften, Philosophisch historische Klasse, Sitzungsberichte, 402) (Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1982). 16 Jemenben, Szaanától 120 kilométernyire keletre. 17 Legnagyobb kiépítettsége idején a gát 650 m hosszú, 15 m magas volt, vályogtégla tömbjét faragott kőből épült köpeny védte. Fennállása alatt négyszer végeztek komolyabb javításokat rajta. Valamikor i. sz. 558 (a legkésőbbi felirat dátuma) és Muhammad halála (i. sz. 632) között átszakadt (Korán, 34. szúra, Szaba, 15 sk.: Rájuk küldtük akkor a gátszakadás áradatát ), ez az öntözőrendszer végleges pusztulását okozta. 18 Bahija Khalil Ismail, Michael Roaf & Jeremy Black, Ana in the Cuneiform Sources, Sumer, 39 (1983), pp Peter Calmeyer, Museum, in: Reallexikon der Assyriologie, VIII ( ), pp ; Evelyn Klengel- Brandt, Gab es ein Museum in der Hauptburg Nebukadnezars II. in Babylon?, Forschungen und Berichte, 28 (1990), pp ; Irene J. Winter, Babylonian Archaeologists of The(ir) Mesopotamian Past, in: Paolo Matthiae, Alessandra Enea, Luca Peyronel & Frances Pinnock, Eds., Proceedings of the First International Congress on the Archaeology of the Ancient Near East (Rome, 1998) (Roma: Dipartimento di Scienze storiche, archeologiche e anthropologiche dell antichità, 2000), pp

4 Kürosz tisztában lehetett azzal, hogy a médek örökségére más is igényt formál. Lüdia 20 királya, Kroiszosz 21 pedig egyenesen attól tartott, hogy Kürosz előbb-utóbb szemet vet Kis- Ázsiára is. Legalább azt a területet magának igényelte volna, amely Média bukása után nyugaton felszabadult. Jósjelek kikérése 22 után Kroiszosz behatolt Kappadókiába, majd átlépte Média nyugati határát, a Halüsz folyót (549 k.), és Kelet felé kezdett hódítani. 23 Hérodotosz szerint Labünétosz / Nabú-naid is kapcsolatokat keresett Kroiszosz királlyal Kürosz, persze, felismerte, hogy Kroiszosz keleti terjeszkedése veszélyt jelent számára. Az Euphratész középső szakaszának térségét (Szúhu) könnyen elfoglalta (547). Ezután Lüdia (Lú[du]) ellen indult. 26 Felvonulása során a Zagrosztól nyugatra érintette Arbélát, és a Tigrisen átkelve ment Kis-Ázsia felé. Kroiszosz és Kürosz csapatai a Halüsztól keletre, Pteriánál ( Kappadókia, itt: Kis-Ázsia) ütköztek meg (547), 27 az ütközet azonban eldöntetlen maradt, és a lüdek visszavonultak téli pihenőre. Kürosz a nyomukban maradt, és egyébként közelebbről nem ismert útvonalon eljutott egészen Szardeiszig; bár kisebb kudarcokat 28 is el kellett szenvednie, végül ostrom alá vette és két heti ostrom után el is foglalta a lüd fővárost 29 (546), 30 minden aranyával, kincsével (khréma) együtt Perzsia királyá -nak győzelmét a Babylóni krónika is számon tartja Nabú-naid egyik harráni felirata szintén megemlékezik róla. Ott Kürosz, Ansan / Anzan királya, az ifjabb (ti. II.) szolga, 35 az istenek Marduk és Szín segítségének köszönhetően csekély hadseregével szétszórja az ellenfél hordá -ját (ummánmanda), királyukat legyőzi / megöli. Nabú-naid akkor még, úgy látszik, Babylón szempontjából kedvezőnek ítélte meg, hogy a perzsák Kis-Ázsiában terjeszkednek. Az ostrom során Kroiszosz király talán életét vesztette. 36 A görög történeti hagyomány egyik ága 37 szerint 20 Peter Frei, Die Rolle des Lyderreiches im internationalen System des 6. Jahrhunderts v. Chr., in: VIII. Türk Tarih Kongresi, Ankara, 1976 (Türk Tarih Kurumu Yayinları, IX, 8) (Ankara: Türk Tarih Kurumu Basımevi, 1979), I, pp Lat. Croesus. Mesés aranykincsét, amelynek révén neve szólássá vált (Krőzus), a Paktolosz homokjából és a Tmolosz hegyi bányákból nyerte. A szardeiszi ásatások során 1968-ban feltárták a király egyik arany-finomítóját. 22 Giovanni B. Lanfranchi, The Oracle of Apollo to Croesus: Mesopotamian Astrology and Mathematical Astronomy in Herodotus Histories, in: Elena Rova, Ed., Patavina orientalia selecta (History of the Ancient Near East. Monographs, 4) (Padova: Sargon srl., 2000), pp John G. Pedley, Sardis in the Age of Croesus (Norman, OK:, 1968); Crawford H. Greenewalt, jr., Croesus of Sardis and the Lydian Kingdom of Anatolia, in: Jack M. Sasson, & al., Eds, Civilizations of the Ancient Near East, II (1995), pp I, 74, 77, Paul-Alain Beaulieu, The Reign of Nabonidus, King of Babylon ( B.C.) (1989), p. 79 skk. Molly Miller, The Herodotean Croesus, Klio, 41 (1963), pp Herbert A. Storck, The Lydian Campaign of Cyrus the Great in Classical and Cuneiform Sources, The Ancient World, 19 (1989), pp Hérodotosz, I, 76. Pteria többek véleménye szerint Hattusas (Boğazköy), az egykori hettita főváros helyén álló phrüg város lehetett. 28 Diodórosz, IX, Hérodotosz, I, A dátum bizonytalan. 31 Hérodotosz, I, 153; Diodórosz, IX, 33,4. 32 William J. Young, The Fabulous Gold of the Pactolus Valley, Bulletin of the Museum of Fine Arts, 70, no. 359 (1972), pp. (4), A szöveghely problematikus. Az ország neve az agyagtáblán kitörött, a Lú[du] / Lüdia puszta kiegészítés ( KUR luu[d-di]), nem egyértelmű, töredékes jel-maradványok alapján. A Krónika szavai szerint Kürosz az elfoglalt ország királyát megölte, ez a szó azonban csak sumerogrammával van írva (GAZ), és annak jelentése szélesebb körben mozog, lehet nem csupán öl, de akár egyszerűen legyőz is. 34 Jack Cargill, The Nabonidus Chronicle and the Fall of Lydia: Consensus with Feet of Clay, American Journal of Ancient History, 2 (1977), pp Hayim Tadmor, Historical Implications of the Correct Rendering of Akkadian dâku, Journal of Near Eastern Studies, 17 (1959), pp Marie-Joseph Seux, Cyrus serviteur de Marduk?, Revue Biblique, 76 (1969), pp Kroiszosz megöléséről beszél Euszebiosz Krónikája (örmény fordítás). Hieronymus: Croesus a Cyro captus. Egy athéni vörösalakos váza (490 k.) Kroiszoszt máglyán ülve ábrázolja, a felirat megnevezi. Bakkhülidész egy epinikionjának (468) töredéke szerint Kroiszoszt Apollón megmentette az önkéntes máglyahaláltól, de további életét már nem az emberek között töltötte. 37 Kirby F. Smith, The Tale of Gyges and the King of Lydia, American Journal of Philology, 23 (1902), pp , ; James A. S. Evans, What Happened to Croesus?, The Classical Journal, 74 ( ), pp ; Walter Burkert, Das Ende des Kroisos: Vorstufen einer herodoteischen Geschichtserzählung, in: Christoph 4

5 azonban a legyőzött Kroiszosz a város elestekor nem halt meg: a győztes Kürosz tanácsadója lett, Kürosz magával vitte Ekbatanába, és életben volt még Kambüzész trónra lépésekor is. 38 Ez a változat Kürosz nagylelkűségét állítja előtérbe. Kürosz egyébként a görög hagyomány szerint legyőzetésük után életben hagyta a méd Asztüagészt és a babylóni Nabú-naidot is. Kroiszosz személye a legendában a Kis-Ázsia nyugati területeit elfoglaló Kürosz mellett mindenképpen jelkép értékű: jelzi, hogy Kürosz birodalma kiépítésekor értékesítette Kis-Ázsia / Lüdia görög színezetű kultúráját. Paszargadaiban a palota építkezésén bizonyára dolgoztak korábban Szardeiszben tevékenykedő mesteremberek és művészek is. Schäublin, Ed., Catalepton: Festschrift für Bernhard Wyss (Basel: Seminar für Klassische Philologie der Universität Basel, 1985), pp. 4 15; M. W. Haslam, The Fall of Sardis in the Roman Chronicle, Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik, 62 (1986), p. 198; Crawford H. Greenwalt, jr., When a Mighty Empire Was Destroyed: The Common Man at the Fall of Sardis, ca. 546 B.C., Proceedings of the American Philosophical Society, 136 (1992), pp Hérodotosz, I, 155 sk., 207 skk.; II, 36; Ktésziasz, frg. 9,5 Jacoby. 5