Délvidéken a Hunyadiak nyomában szeptember Jókai Mór Református Általános Iskola Nyíregyháza Úti napló

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Délvidéken a Hunyadiak nyomában szeptember Jókai Mór Református Általános Iskola Nyíregyháza Úti napló"

Alfréd Fekete
7 évvel ezelőtt
Látták:

1 Délvidéken a Hunyadiak nyomában szeptember Jókai Mór Református Általános Iskola Nyíregyháza Úti napló

2 Szeptember 19. (hétfő) Bácskossuthfalva Református óvodában jártunk, pici magyar gyerekeknél. Mindannyian nagyon édesnek találtuk őket. Természetesen hoztunk nekik játékokat és könyveket otthonról. Hihetetlen boldogság volt látni, hogy mennyire tudnak örülni ilyen apró dolgoknak is. Ők cserébe énekeltek nekünk néhány dalocskát. Az ajándékozás után elfogyasztottuk első ebédünket Délvidéken. Az óvónéniket is meghívtuk ebédelni. (A gyerekek furcsa módon csak délig voltak az óvodában.) Az udvaron töltött pár perces szabad programot egy igazi nyírségi nyírfa elültetése követte. A szertartás közben énekeltünk. Ezután tovább is kellett állnunk, sok programunk volt! Megérkeztünk Nyíregyházáról hozzátok! Ugye milyen finom a mézeskalács? Ajándékokat is hoztunk ám!

3 Szeretettel hoztuk a Nyírségből a szőrös nyírfát! Újvidék Nagyon sok szép és értékes épületet néztünk meg itt. Az ortodox katedrálist, a püspöki palotát, a római katolikus templomot és a városházát. Az idegenvezetőnk elhalmozott minket információkkal, így nagyon örültünk a 20 perces szabad programnak, amit a téren tölthettünk el. Újvidék főterén szívjuk magunkba az információkat Pétervárad Következő úti célunk Pétervárad volt, pontosabban a péterváradi erőd. A várba kacskaringós, emelkedős (nekünk nagyon hosszúnak tűnő) úton jutottunk fel. Ez a nap fáradalmai után eléggé megterhelő volt. Amikor felértünk, a gyönyörű kilátás kárpótolt mindenért. Tisztán láthattuk a várost, az erőd falait. Fotókban nincs hiány, bár a kilátás megörökíthetetlen. Az erőd legnevezetesebb része az óratorony. Ez a régi épület a hajósoknak nyújtott segítséget. A különlegessége ugyanis az, hogy az órákat a nagy, a perceket a kismutató jelzi. Így messziről könnyebb volt leolvasni az órát, a percek pedig nem is voltak olyan lényegesek a hajósok számára. A torony lábánál egy érdekes kiselőadást hallgathattunk meg egyik társunktól és fényképeket is készítettünk.

4 Gabica kiselőadását tartja Csoportkép az érdekes óratorony lábánál Székelykeve A hosszú, de kalandos napunk végén jó volt megérkezni szállásainkra. Kisebb csalódottságot okozott az a tény, hogy messze voltak egymástól a szálláshelyek. Vacsora után tehát el kellett válnunk. de azért az osztály lányai egy helyen maradtak. A szállásadónk egy kétgyermekes magyar családanya, aki Franciaországban nevelkedett. Kalandos életéről a közös reggelik alkalmával mesélt nekünk. Mariska néni lánya, Nóra is 13 éves, épp úgy, mint mi, ezért vele elég jól kijöttünk. Az esték jó hangulatban teltek, a férfi tanárok felvigyázása sem törte meg jókedvünket. Székelykeve magyar szellemisége olyan megnyerő volt számomra, hogy szinte otthon tudtam érezni magam. Én is megéreztem azt a fájdalmat, amit akkor éreznek, mikor próbálnak magyarok maradni mindennapjaikban. Hatalmas élmény volt! Cseh Annamária (7. a) Mi fogunk gondoskodni rólatok!

5 Szeptember 20. (kedd) Zuhogó esőben sok-sok lépcsőt másztunk, hogy feljussunk a Hunyadi tiszteletére emelt millenniumi toronyhoz, de megérte! Gyönyörű panoráma tárult elénk. ( Szurovcsák Dóra 7. b) Nekem legjobban a nándorfehérvári vár látogatása tetszett. Jó volt látni a diadal helyszínét! ( Bécsi Ádám 7. b) A keddi napon nekem a nándorfehérvári vár tetszett a legjobban. Jó érzés volt ott sétálni, ahol 555 évvel ezelőtt hazafiak védték országunkat. ( Nagy Felícia 7. b) Szépek voltak a várak, jók voltak a beszédek és jót kosaraztunk, meg eláztunk. ( Hegyi Ákos 7. b) Sajnos esett az eső, de szép volt Belgrád. Az iskola érdekes volt, a kosarazásnál a Székelykeve United kitett magáért. ( Csapó Márton 7. b) A székelykevei iskola nagyon tetszett, különösen a testnevelés terem. Amikor az iskolát megtekintettük, utána egy meccset játszottunk az ottaniak ellen. ( Rudik Máté 7. b) Az iskola gyönyörű tornatermében jó élmény volt kosarazni. A kultúrház is jó volt. Kedvesek voltak a székelykeveiek is. ( Farkas Fanni 7. b) Sajnos az eső miatt nem tudtuk jól megtekinteni a nándorfehérvári várat. Az ágyam mindig összerogyott, de jó volt. ( Sápi Péter 7. b) Jó pár lépcsőt megmásztunk, de megérte!

6 Irány a vár! Ázunk, fázunk, de Nándorfehérváron vagyunk!!! Emlékezünk az 555 évvel ezelőtti hősökre

7 Találkoztunk a székelykevei iskola igazgatójával is, akinek Teca néni a könyveken túl a szívét is átadta Előbb csak ismerkedtünk a tornateremmel, majd kosárlabdában jól elvertük vendéglátóinkat Szeptember 21. (szerda) A harmadik, s egyben utolsó előtti nap izgalmasnak ígérkezett, akárcsak a többi. A program két nevezetes vár megtekintése volt, de emellett más különleges élményben is részesültünk. Először Szendrőre látogattunk el, ahol egy nagy és viszonylag ép erődítmény fogadott minket. A tornyokba vezető meredek lépcsők megmászása után gyönyörű látvány tárult elénk. Megérte a sok erőfeszítés, mert mindenhonnan más szemszögből láthattuk a mellettünk hömpölygő Dunát. A vár közepén felállított szabadtéri színpad helyet adott egy rögtönzött bemutatónak. Az ott felcsendülő népdalokat a többi látogató is hallhatta, így tudták, hogy magyarok vagyunk. Sétáltunk egy kicsit Szendrő belvárosában, majd felkerekedtünk, és indultunk tovább következő célunk, Galambóc vára felé. Ekkor voltunk a legmesszebbre Magyarországtól és a legközelebb a Balkánhoz, ezért olyan dolgokkal találkoztunk, amik először furcsának tűntek. A néhány órás út vége felé már messziről láthattuk a várat. Mintha egy tájképbe csöppentünk volna bele. Hát még mikor a Vaskapu-szoroshoz értünk! Európa kék szalagja, a Duna egy karnyújtásnyira folyt tőlünk, s a folyó túloldalán Romániát pillanthattuk meg. Gyönyörű látványban volt részünk, de sajnos csak egy fotózásra álltunk meg. Viszont a buszban végig kattogtak a fényképezőgépek. A csodálatos tájat mindenki meg akarta örökíteni. Az éhes társaságot Székelykevén vacsora várta, de előbb megkoszorúztuk a

8 legdélebben található székelykaput és lovaskocsikáztunk egyet a falu határában. Ha bármelyik délvidéki magyar hallotta volna a székelykapunál felhangzó Székely Himnuszt, biztosan elérzékenyült volna. A bőséges vacsora után a helyi hagyományőrző néptánccsoport tagjai bukovinai táncot tanítottak nekünk. A kezdeti bátortalanság hamar elmúlt, és élvezettel roptuk a táncot a székelykeveiekkel. Egy rövid ideig napjaink táncát is járhattuk, de csomagolnunk kellett, mert másnap indultunk haza. Az utolsó Szerbiában töltött teljes nap mozgalmasan és érdekesen telt számunkra. Vizvári Eszter 7. c A 7. a és a 7. b osztály a szendrői várban A 7. c osztály és egy majdnem csoportkép

9 Éta, Panna és Fanni népdalokat énekel Eszter kiselőadást tart a törökök kiűzéséről A magyarok és a törökök vitézi párviadala A galambóci vár meghódítása

10 De jó is volt kocsira pattanni! A legdélebbi székelykapunál és a római katolikus templom előtt Énekeltünk és táncoltunk egyet a helyi fiatalokkal (Gólya, gólya

11 Szeptember 22. (csütörtök) Délvidéki kirándulásunk negyedik napján korán kellett kelnünk, hogy időben el tudjunk indulni hazafelé. Útközben még egy pár helyre azért elnéztünk. Legelőször Nagybecskereken találkoztunk a cserkészekkel. Ott velük együtt, egy templomban elhelyeztük az emlékkoszorúnkat Lázár Vilmos aradi vértanú emléktáblájánál. Bárki, aki betér a templomba láthatja, hogy a Jókai Mór Református Általános iskola cserkészcsapata is tiszteletét tette ott. Bár nagyon nehezünkre esett, de el kellett válnunk attól a csodaszép helytől, és már indultunk is tovább. A cserkészekkel együtt Elemérre mentünk, ahol Kiss Ernő emléktáblájára helyeztünk egy koszorút, majd a templom kriptájában az aradi vértanú sírját is megtekintettük. Innen egy szép település felé vettük az irányt, melynek becses neve Zenta. Itt már fogadtak bennünket a Bolyai Kollégiumban, ahol egy kedves fiatalember vezetésével bejártuk az egész sulit. Ő kísért el bennünket egy interaktív kiállításra is, ami hivatalosan csak másnap nyílt volna meg. Így abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy mi láthattuk és próbálhattuk ki elsőként a kiállított tárgyakat. Végezetül felkerestük az egykori zentai csata emlékművét, ahol persze a koszorúnkat is kitűztük. Az utolsó város, ahová ellátogattunk, Magyarkanizsa volt. Ezen a gyönyörűséges helyen az Oktatási és Művészeti Intézményt tekintettük meg. Majd elkölthettük utolsó dínárjainkat is. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy az üzletekben magyarul tudtunk az eladókkal beszélgetni. Ez volt délvidéki kirándulásunk utolsó állomása, mert innen már hazafelé indultunk. Fájó szívvel búcsúztunk ettől a csodálatos vidéktől és a frissen szerzett barátoktól, akikkel remélem, még találkozunk és mi is viszonozhatjuk majd egyszer az ő kedves vendégszeretetüket. Szerintem mindenki jól érezte magát ezen a hosszú és szép kiránduláson. Elmondhatjuk, hogy milyen szerencsénk volt, hogy a mi iskolánk is részt vett ezen a pályázaton, és mi voltunk a kiválasztott évfolyam, akik részt vehettünk ezen az úton. Rengeteg élményben volt részünk, és nagyon sok kedves, határon túli magyar emberrel ismerkedhettünk meg. Fröhlich Gabriella (7. c) Nagybecskereken cserkészekkel találkoztunk

12 Megkoszorúztuk Lázár Vilmos emléktábláját Marci Králik László munkásságát méltatja Králik László emléktáblájának megkoszorúzása Gabi bá és Józsi bá az emléktábla előtt Eleméren Kiss Ernő emléktábláját koszorúztuk meg Cserkészek csoportképe

13 Zentán a Bolyai Református Kollégiummal ismerkedtünk meg Nagyon interaktívak voltunk Koszorúzás majd csoportfotózás a zentai csata emlékművénél

14 Délvidéki kalandozásunk utolsó állomása: Magyarkanizsa DÉLVIDÉK VISSZAVÁR!

Hasonló dokumentumok

Határtalanul program Erdély május 3-6.

Határtalanul program Erdély május 3-6. Határtalanul program Erdély 2017. május 3-6. Május harmadikától hatodikáig Erdélyben jártunk. Mindenki nagyon várta a kirándulást, amin a Határtalanul pályázat segítségével vehettünk részt. Szerdán korán