Vajdasági es hőseink nyomában jártunk a HAT Határtalanul! pályázat keretében (2018. április )

Átírás

1 Vajdasági es hőseink nyomában jártunk a HAT Határtalanul! pályázat keretében (2018. április ) A Határtalanul! program keretében második alkalommal utaztunk olyan magyarlakta területre, amelyet a trianoni békeszerződést követően elcsatoltak Magyarországtól. Úti célunk a Vajdaság volt. Azt tapasztaltuk, hogy magyar emlékek a házakon, az utcákon, a tereken nem láthatók, csak templomokban, magán területeken őrzik őket. Az emberek azonban nagy szeretettel fogadtak mindenhol minket, kedvesek voltak, és amit csak tudtak, azt megosztották velünk, megmutatták nekünk, és úgy hisszük, igazi barátságok alakultak ki. Ábécésorrendben következzenek azok a települések, ahol jártunk felidézve a magyar történelem fontos pillanatait. Belgrád (Nándorfehérvár), Ó-Szerbia: A nándorfehérvári vár falai között emlékeztünk meg a csatáról és Hunyadi Jánosról, akinek alakját Arany János szavaival idéztük fel: Most is vallják, egyre dallják/szerbhon ifjai, leányi,/guzlicájok hangja mellett:/ki volt Janko Szibinyáni./De a magyar ajakon is/neve, híre általános:/mert hisz él még... él örökké/a dicső Hunyadi János. Sajnos a tornyot, ahonnét magával rántotta a mélybe a törököt Dugovics Titusz csak messziről láthattuk.

2 Elemér, Bánság: 1881-ben került a terület a Kiss család birtokába, és az aradi vértanú Kiss Ernő honvédtábornok itt, a plébániai templomban lévő családi kriptában lelt örök nyugalomra 1872-ben. Itt, Kiss Elemér szobránál tettük le koszorúnkat, amellyel a hősökre emlékeztünk. Kishegyes, Bácska: A szállásunk a kishegyesi Kátai tanyán volt, a vendéglátóink nagyon kedvesen fogadtak minket, és minden tekintetben kitűnő volt az ellátásunk. Kishegyes azért fontos az es történésekben, mert itt volt a szabadságharc utolsó győztes csatája július 14-én, amelyet Guyon Richárd vezetett Jellasics hadai ellen. Nagybecskerek, Bánság: A város híres szülötte Lázár Vilmos (1817. október 17.) honvédezredes, aradi vértanú.

3 Óbecse, Bácska: a helyet először egy 1091-es okiratban említik az erődítménye miatt, a karlócai békeszerződés keretében azonban az erődítményt lerombolták április 19-én Perczel Mór serege elfoglalta a zavargó szerb felkelőktől. A szabadságharc alatt katonai kórház működött itt, és Damjanich főhadiszállása is volt egy időben. Itt látogattuk meg a tudós Than testvérek, Than Károly és Than Mór emlékházát, ahol egy interaktív kiállítás várja az érdeklődőket. Pétervárad, Szerémség: Nevét Katona József Bánk bán drámájában is szereplő Petúr bánról kapta, aki 1213-ban a királyné udvarbírája és gyilkosa volt. Ő volt ennek a szerémségi uradalomnak a birtokosa is, amely máig őrzi a nevét. A szabadságharc alatt a péterváradi őrség mindvégig kitartott, és csak szeptember 7-én, hetekkel a világosi fegyverletétel után, Görgey megadást javasló soraira nyitották meg az erőd kapuját az osztrákok előtt.

4 Szenttamás, Bácska: Az es szabadságharc alatt itt kezdődött a Bécsből szított magyar-szerb konfliktus, amely végül az itt élő a magyarok nagy részének a lemészárlásához vezetett április 3-án Perczel Mór végül sikerrel vette be a várost a három megelőző véres csata után. Topolya, Bácska: Topolya a székhelye partneriskolánknak, a Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskolának, amelynek tanáraival és diákjaival nagyon jó, baráti kapcsolatunk alakult ki, és reméljük, még akár egy ilyen program keretében is újból találkozhatunk majd. Topolya lakosai ben nehéz időket éltek át január 30-án a szerb hadak kifosztották Topolyát, a Kray-kastélyt, és sok magyar életet kioltották. Topolya nevezetességei közül megnéztük a Délvidék legnagyobb katolikus templomát, amelyet Sarlós Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek. Jártunk a topolyai tájházban is, amelyet 1843-ban építettek, és a vidék egyik utolsó hagyományos építésű háza.

5 Tóthfalu, Bácska: A falu Tóth József földbirtokos, országgyűlési képviselőnek köszönheti létezését, aki nyári kúriája közelében 72 házhelyet osztott ki napszámos családoknak ben kezdte el építtetni a falu templomát, és a területhez tartozó tanyavilágban öt iskolát építtetett. A falu nevében is őrzi alapítójának a nevét. Törökbecse, Bánság: A város egyik leghíresebb polgára volt az aradi vértanúk egyike, Leiningen-Westerburg Károly Ágost honvéd vezérőrnagy, aki Hessen nagyhercegségben született, és felesége révén magyarországi (törökbecsei) nagybirokos lett szeptember 17-én nagy ünnepség keretében avatták fel a szobrát, amelyet végül 1954-ben az óbecsei labdarúgó csapat fenntartási költségeinek fedezésére beolvasztottak. A ma látható szobor Mezőtúr ajándéka, és 2009-ben állították fel a római katolikus templom udvarán.

6 Zenta, Bácska: A Tisza partján fekvő város az es forradalom és szabadságharc idején a magyar csapatokat folyamatosan támogatta: fegyveres szolgálattal, ingyenes fuvarokkal, gabonával, takarmánnyal és pengő forinttal januárjában Zentára is átcsaptak az osztrák hadsereg által gerjesztett nemzetiségi ellentétek, amelyek öldöklésbe és rablásba torkolltak, amiket egyrészt a szerb csapatok, másrészt helyi szerb lakosság követett el. A magyar hadsereg március 22-én foglalta vissza Zentát. Ma Zenta a Délvidék talán legmagyarabb városa, lakóinak 85 %-a magyar. Zombor, Bácska: Első állomásunk volt Kispest testvérvárosa. Itt született német származású családban Schweidel József honvéd tábornok, akit vezérlő őrnagyként végeztek ki Aradon október 6-án. Schweidel József tiszteletére 1905-ben szobrot állítottak, de az első világháború után a szobornak nyoma veszett, a talapzatát pedig 1931-ben a az első világháborúban elesett román és szerb katonák sírja fölé állították, és ma is ott áll a zombori pravoszláv temetőben.

7 A zombori városházán láttuk Franz Eisenhut A zentai csata című 1896-ban készített olajfestményét. A kép a párizsi születésű Savoyai Jenő herceget ábrázolja a csatában, aki az szeptember 11-én Zentánál meghatározó vereséget mért a török erőkre. Ennek a csatának lett a következménye a karlócai béke, amely a török kor végét jelentette Magyarországon. Az utazásunk megerősítette bennünk, hogy úgy, ahogy József Attila ban írta A Dunánál című versében, vannak még közös feladataink: A harcot, amelyet őseink vivtak,/békévé oldja az emlékezés/s rendezni végre közös dolgainkat,/ez a mi munkánk; és nem is kevés. Hisszük, hogyha a térség minden állama az Európai Unió tagjává válik, akkor a határok ugyanúgy jelképessé válhatnak, mint például Ausztria és Németország között, és nem lesz jelentősége annak, hogy magyarként ki, hol él. És akkor talán a szabadságharc nagy költőjének, Petőfi Sándor a szavai is valóra válhatnak: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!