Az állami erdötisztek helyzete és a tervezett fizetésemelés. *)

Átírás

1 1156 Az állami erdötisztek helyzete és a tervezett fizetésemelés. *) Hónapok óta kering mindinkább határozottabb alakban az a hir, hogy az állami erdőtisztek a tervezett fizetésemeléssel kapcsolatban fa- és földilletményeiket elveszítik. Bár az intéző körök már eddig is oly sok jóindulatot I. táblázat. Fizetési osztály fokozat Jelenlegi Tervezett Átlagos fizetési fizetés fizetés többlet k o r o n a VI VII VIH IX X XI *) E közleményt az állami erdőtisztek köréből vettük. Szerk.

2 1157 tanúsítottak, hogy alig hihető, hogy az amúgy is kedvezőtlen helyzetben levő erdőtiszti karnak ilyetén megkárosítását minden kitelhető módon megakadályozni ne törekednének, még sem lesz felesleges a jelenleg élvezett illetmények pénzbeli értékét a tervezett fizetésemeléssel összehasonlítani, hogy lássuk, mennyiben érintené az a kincstári erdőtiszteket. Ha a napilapokban megjelent közleményeknek hitelt lehet adni, ugy az állami tisztviselők fizetése az I. táblázat szerint fog alakulni. Ezzel szemben a fa- és földilletmények tényleges értékét véve számításba, a fa értéke bízvást tehető wro 3 -kint 5 koronára, a föld értéke pedig kat. holdankint 30 koronára. Igaz ugyan, hogy a különböző erdőhatósági kerületekben a föld megváltási ára csak koronában van megállapítva,*) de annak holdankinti tiszta jövedelme, talán egy-két hely kivételével, megüti a 30 koronát, sőt sok helyen két-háromszorosát is. II. táblázat. Fizetési osztály Fa- Föld- Fa- és földilletmény Átlagos fizetés Mutatkozik illetmény értéke emelés nyereség veszteség ürm 3 le. h. k o r o n a VI VII VIII IX X XI *)Ugyancsak aföldmivelésügyi ministerium fenhatósága alattmüködőgazdatisztek illetményföldjének egy holdját 100 koronával váltják meg! Szerző.

3 1158 Tehát csak ezekkel az aránylag csekély értékekkel számitva, a fa- és földilletmény a II. táblázat szerinti volna. Igen mérsékelt adatokkal számítottunk, de igy is nyilvánvaló, hogy ez a fizetésrendezés nem bir a fizetésjavitás jellegével. Igen sok tisztviselőnél a földilletmény sokkal nagyobb összeget képviselvén, káruk is tetemesen nagyobb. S mindemellett nem vettük figyelembe, hogy bármennyire hihetetlennek hangzik hir szerint a tisztviselők nem maradnak meg okvetlenül abban a fizetési fokozatban, a melyben mostan vannak, hanem a rendezés alkalmával, ha a XI IX. fizetési osztályban nem töltöttek legalább 4, a VIII V.-ben pedig 5 évet, még abban az esetben is a legalsóbb fokozatba soroztatnak, ha jelenleg netán már a második fokba jutottak. Ez egyesekre nézve még nagyobb mértékben fokozza a bajt. A XI. fizetési osztályba tartozó erdészjelöltek nyereségét pl. fenn 400 koronával mutattuk ki, annak feltételezésével, hogy ki pl. az I. fokozatban van, ezentúl is abban marad, Igen ám, de még az erdészet mostoha előmeneteli viszonyai mellett sem fordul elő oly eset, hogy valaki több mint 8 évet töltsön a XI. fizetési osztályban, már pedig hogy annak 1. fokozatába léphessen, hallomás szerint ez a feltétele. Az az erdészjelölt, a ki most 1400 korona fizetést kap, mivel a 3. fokozatba sülyed vissza, uj fizetésként is csak 1400 koronát kap, a 2. fokban lévő még igy is 200 koronát nyer s csak a most is a 3. fokban lévő éri el a fenn kimutatott 400 korona fizetési többletet. A XI. fizetési osztály 1. fokozatának fizetéstöbblete ekként állandó megtakarítás lesz, mert az erdészjelöltek egyike sem fogja elérni az 1. fokozatot, hanem már a 2. vagy 3. fokozatból fognak a X. fizetési osztályba kineveztetni.

4 1159 Az erdészjelölteknél ez a hátrány nem bonyolul a fa- és földjárandóság elvesztővel. Tekintsük azonban egy főerdész esetéi, a ki az utóbbi éveknek fizetésrendezése következtében abba a szerencsés helyzetbe került, hogy 4 éven belül jutott a 2. fokozatba. Ez jelenleg 2400 koronát kap K. fa- és földjárandóság = 2910 K. Ezentúl, minthogy csak a 3. fokozatba jutott, 2600 koronát kap, egyebet semmit. Vészit tehát 310 K.-t, ha pedig illetményföldjei jók voltak, még sokkal többet. Könnyű volna még több példát felsorolni. Elég azonban ez is annak illustrálására, hogy az egy fizetési fokozatban eltöltendő időnek ily magyarázata, a mely valamennyi tisztviselőre igen káros volna, az erdészeti tisztikart fokozott mértékben sújtaná. Ausztriában ezt a kérdést ugy értelmezik, hogy valamely tisztviselő önhibáján kivül legfeljebb 4, illetőleg 5 évet tölthet valamely fizetési fokozatban, azontúl elő kell lépnie. Ha tekintetbe vesszük, hogy az erdőtisztek legnagyobb része éppen a hegyvidéket lakja, hol az év nrgyobb részében fűteni lévén kénytelen, a megállapított tűzifailletménynél gyakran jóval többet elhasznál és hogy a föld tiszta jövedelme a számításba vett 30 koronánál átlagosan bizonyára többnek vehető, akkor az emiitett káros besorozástól el is tekintve, joggal mondhatjuk, hogy a tervezett fizetésemelés az erdőtisztek zömére nézve és éppen a legrosszabbul javadalmazott alacsonyabb fizetési osztályokban levő erdötiszteknél, határozott érzékeny veszteséget jelent. Hogy mennyire rászolgálnak az erdőtisztek ezekre az illetményekre, annak illustrálása végett elég, ha az előmeneteli viszonyokra hivatkozunk, mert daczára az utóbbi

5 1160 években eszközölt és hálával fogadott javításoknak, mindnyájan fájó tudatában vagyunk annak, hogy az erdészeti állami szolgálat, a hasonló minősitést igénylő más pályákkal szemben, az előmeneteli viszonyokat tekintve, oly hátul áll, hogy a jelenlegi illetmények pénzértékének beszámításával sem közelíti meg a más pályákon működő állami tisztviselőknek ugyanannyi szolgálati idejük után élvezett járandóságait. Világos képet nyerünk ez állitásunk helyességéről, ha egybevetjük, hogy a tisztviselők hány százaléka tartozik a magasabb VIII V. fizetési osztályba az erdészetnél és más szolgálati ágazatoknál. Az állami költségvetésből kitűnik, hogy a kincstári erdészetnél 17-8%-a a tisztviselőknek tartozik az emiitett fizetési osztályokba, a bányászatnál 37%, az államépitészeti hivataloknál 36 /o, a ménesgazdaságoknál és koronauradalomnál 28%, a pénzügyigazgatóságok nál 41% s a földmivelésügyi ministerium jogi képzettségű fogalmazóinál 60%-ra emelkedik. Ez egyúttal nézetünk szerint útmutatást ad arra nézve, hogy miként volna a mutatkozó baj végeredményben leghelyesebben orvosolható. A földilletmény bár természetére nézve személyi járandóság bizonyos összefüggésben áll az erdő tisztek lótartási átalányaival, mert hogy a kezelő erdőtiszteknél az egyes kerületek szerint rendszeresített kor. átalányból lovat tartani nem lehet, az bizonyításra nem szorul akkor, midőn ebből az összegből csak maga a kocsis tartása legalább évi koronába kerül. Ha tekintetbe vesszük, hogy az erdőtisztek legnagyobb része két lovat kénytelen tartani, mert egy lóval terhes szolgálatát ellátni nem képes, belátható, hogy ez csakis olyképen lehetséges, hogy az illetményföldeken termett szénával és zabbal táplálja az erdész lovait, s ekként erre az u. n.

6 1161 teherrel járó illetményre személyi járandóságaiból reáfizet. Különös figyelmet érdemel e kérdés megítélésénél az, hogy az erdőtisztek a lovak, kocsi, szerszám stb. beszerzésére mit sem kapnak s az államszolgálat érdekében tett ezen kiadásaik, nemkülönben időnként uj lovak beszerzése oly terheket rónak a X. fizetési osztályba tartozó, tiszti biztosíték és tiszti dij levonásával úgyis sújtott kezdő erdőgondnokra, a melyet ő, ha magánvagyonnal nem bir (s mily kevesen birnak ilyennel!), csakis amúgy is csekély fizetésének adósságokkal való megterhelése utján fedezhet. (Ausztriában most foglalkoznak a tiszti biztosíték eltörlésének kérdésével.) A szolgálati szabályok értelmében a tisztviselők hivatalos utazások alkalmával ugyan két ló után számithatnak fel s közismerten rossz utaink és óriási terjedelmű hegységi erdőgondnokságainkban egy lóval egyáltalában nem lehet a szolgálatot ellátni; s ha ennek daczára a kezelő erdőtisztek egy ló tartására se kapnak elegendő átalányt, az az erdészeti pálya egyik különlegessége, a mely ezen^ kivül tudtunkkal sehol sem fordul elő. A földjárandóság elvonása érinti a marhatartási jogot is. A kincstári erdőkben élvezett s talán fenmaradó legeltetési jog egymagában nem elegendő a tehéntartásra. Télen istállóztatni kell. Eddig az illetményföld nyújtotta a kellő takarmányt, avagy az illetményföld jövedelméből vehetett az erdőtiszt szénát. Ezentúl nem vehet, nem tarthat tehát tehenet sem. Már pedig, hogy ez mit jelent az ország legelhagyatottabb vidékén lakó erdőtisztre, azt minden hozzáértő ember tudja méltányolni, azok azonban nem, a kik könnyüvérrel a tehéntartás lehetőségétől is meg akarják az erdőtisztet fosztani. A jelenlegi Vs és V* napidijakról, valamint az erdő-

7 1162 tisztekre nézve külön megállapított és már sehol sem létező posta-hajlópénzekről egyelőre ne tárgyaljunk, bízván abban, hogy az intéző körök, kik az alárendelt és terhes szolgálatokat végző tisztikar érdekeit szivükön hordják, ezeknek a ferde állapotoknak a megszüntetésére is mihamarabb módot fognak találni. A tüzifa-illetményről közismert dolog, hogy az legtöbb esetben a természetbeni lakások fűtésére szolgál, melyeknek minden helyiségét az erdőtisztek felsőbb rendelet értelmében kötelesek fűteni s éppen ezért, szükség esetén még illetményeiken felül is kapnak tűzifát, a melyet különösen a hegyvidéken nagyon is igénybe kellett venniök. Ha már most ezt is elveszítik, előáll az a visszás helyzet, hogy az erdőtiszt saját magának is pénzért fogja a tűzifát árusítani. Vannak dombtetőkre épített hegyvidéki erdészlakok s vannak métervastag falakkal biró régi épületekben elhelyezett erdőtiszti lakások, a melyekben az év 8 hónapján át kell fűteni még akkor is, ha a fűtés házfenntartás szempontjából ezentúl nem is tétetik az erdőtiszt kötelességévé. Vájjon miből vegye az az erdőtiszt a szükséges tűzifát, a mely egyes esetekben ürméterre rug? A mikor annakidején az erdőtiszti állásoknál a törzsfizetésen kivül fa- és földilletménytk is rendszeresitlettek, ez a mutatkozó szükséglet higgadt és nyugodt megfontolásának volt köszönhető. A magyar erdész működési köre az esetek túlnyomó számában igen műveletlen, a forgalomtól, a piaczoktól, az intenzivebb gazdasági müveléstől távol fekvő vidékekre esik, a hol házi szükségletét konyhanövényekben s általában tej- és földterményekben a legtöbb esetben csak ugy fedezheti, ha maga gazdálkodik azon a néhány hold földön, a mit illetményképen az állam adott

8 1163 rendelkezésére s ha 1 2 tehenet tarthat. Ez megszűnvén, megélhetése ebben a tekintetben is megnehezül, pedig éppen a legexponáltabb helyeken gazdasági, állami, nemzeti és társadalmi kötelességeiket teljesítő erdőtisztjeink szolgáltak legkevésbé reá arra, hogy úgyis súlyos helyzetüket fizetésjavitás czimén (!) még jobban súlyosbítsák. Nem egy erdőtiszt illetményföldjén valóságos kis mintagazdaságot űzött s ezzel jó példát nyújtott a környék népének. Hegyvidékünk végtelenül kezdetleges parasztgazdaságaira, ha az illetményföldek mintaszerű kezelésére felsőbb helyről is több gond fordíttatott volna s igy ez országszerte általánossá lett volna, ez sok esetben lehetett volna kedvező hatással. Ha pedig mindennek daczára való az a hir, hogy az állami erdőtisztek fa- és föld-járandóságaikat, melyek részükre kinevezési okmányaikban biztosíttattak s a melyek eddig minden újjászervezés és fizetésrendezés alkalmával mindig érintetlenül maradtak, elveszítik, akkor foglalkoznunk kell avval a kérdéssel, hogy miként volnának az állami erdőtisztek járandóságai olyképen szabályozhatók, hogy ne álljon elő aza mondhatnók tragikomikus eset, hogy kisebb részük fizetésjavitás közben sokkal kevesebbet nyer, mint más szakmabeli állami tisztviselők, az alsóbb fizetési osztályokban levő legnagyobb részük pedig felette érzékenyen károsodjék. Végzetesnek tartanok ugyanis ezt a szinte hihetetlen esetet nemcsak az erdőtiszti kar szempontjából, amely látván, hogy fontos feladatának teljesítésében kifejtett minden igyekezete daczára ismét és ismét csak hátrányban marad tisztviselőtársaival szemben, teljesen elkedvetlenednék (pedig ha valahol, ugy az elszigetelten, a határszélek elhagyatott völgyeiben működő erdészetnél bir fontossággal, hogy ténykedését a megelé-

9 1164 gedettségből fakadó ambiczió belső rugója vezesse), hanem veszélyesnek tartanok a köz szempontjából is. Sokat olvasunk szakunk elnéptelenedéséről, sőt földmivelésügyi ministerünk ezt maga konstatálta egyik képviselőházi beszédében mint agodalmat keltő jelenséget, és ellensúlyozásának módjaként az erdőtisztek javadalmazásának javítását jelölte meg. Vájjon, ha a fizetésjavitás az erdötiszteknél az emiitett módon diminuendo történik, nem fog-e az akadémia látogatottságának az a csekély emelkedése, amely utóbbi időben észlelhető, ismét visszafejlődni? Pedig nemcsak szakunk számszerinti elnéptelenedésétől kell tartanunk, hanem attól is, hogy az a jobbmódu középosztály, a mely hazánk intelligencziájának és a magyar állameszmének tulajdonképeni hordozója, fiait nem fogja oly hálátlan pályára küldeni, a mely mindig mellőzésben részesül. Az akadémia hallgatósága ily mostoha körülmények között mindinkább az alsóbb néprétegekből és a középiskolák selejtesebb anyagából fog kikerülni, melyet kérlelhetlen szigorral kirostálni az akadémiai tanároknak aligha lesz módjukban, hiszen úgyis oly nagy lesz a szükséglet erdészekben! Évtizedekig érezhető hanyatlást okozhat a jó, magas műveltségű erdőtisztek hiánya alig kissé fellendült erdőgazdaságunkban. A kártalanítás módjai között a ló tartási átalányok felemeléséről és a napidijak és postahajtópénzek terén mutatkozó hátrányos állapot megszüntetéséről nem óhajtunk szólni, mert ez fizetésjavitás természetével nem bir. A lótartási átalány teherrel járó illetmény lévén, ebből önként következik, hogy oly összegben kell megszabva lennie, hogy a lótartásra és a szükséges felszerelés beszerzésére elegendő legyen; avagy pedig állítson a kincstár

10 1165 fogatot erdőtisztje rendelkezésére, amint az pl. Ausztria államerdészeténél több helyen előfordul. A kártalanítás módjai között a kincstári erdők tiszta jövedelmében való részesedésről, az úgynevezett tantieme.-ről hallottunk, a mely más állami üzemeknél, a mezőgazdaságnál, a bányászatnál már évek hosszú során át tényleg gyakorlatban van és értesülésünk szerint az uj fizetésrendezés után is gyakorlatban marad.*) Ha ebben a tantieme-ben nemcsak a kincstári erdők, hanem a községi erdők s az erdőfelügyelöségek személyzete is méltányos összegben részesíthető, ugy ez tényleg a megoldás egyik módjának tekinthető. Részünkről azonban ennél igazságosabbnak és ugy az állam, mint a tisztviselők szempontjából megfelelőbbnek tartanok, ha a fa- és földjárandóság pénzértéke a mostani fizetésbe beszámíttatnék, a tisztviselők az ekként megállapított összfizetés alapján újból Boroztatnának a fizetési osztályokba s ezen ujabb sorozás alapján nyernék el a javított fizetést. A tényleg falun lakóknál még ekkor is szükség volna arra, hogy igen olcsó áron bizonyos korlátolt területű kincstári földet bérelhessen. Ez megfelelne a kiadott jelszónak, mely szerint a fizetés-javítással kapcsolatosan a tehermentes mellékilletmények mint ilyenek megszüntetendők, az erdészeti tisztikar illetményeinek természetére nézve teljesen egyenlő elbánásban részesülne más ágazatok tisztviselőivel s a fizetési osztályok kedvezőbb aránya tekintetében is közelebb jutna ahhoz az állapothoz, a melyet ugy a földmivelésügyi, mint más minisztériumoknak hasonló képzett- *) Az állami gazdatiszteknél szabály, hogy ennek a jutaléknak összege a XI. fizetési osztályban 500 koronánál, a X-ben 1000 koronánál és igy tovább, a Vl-ban 3000 koronánál nagyobb nem lehet. Szerző. ERDÉSZETI LAPOK 77

11 1166 ségü tisztviselői már régen élveznek. Hangsúlyozzuk ezt annak bizonyságául, hogy nem óhajtunk többet, mint mások, csak végre-valahára megközelitőleg oda óhajtunk jutni, ahol más tiszttársaink már régen vannak. Megszűnnék ekkor a mellékilletményeinkkel való folytonos előhozakodás a be nem avatottak részéről, a kik nem ismerve rendkivül gyarló előmeneteli viszonyainkat és a falusi élet szükségleteit, ebben valami oly kedvezményt látnak, melylyel az erdésznek többje van mint másnak. Az illetményeknek ily értelmű beszámítása egyáltalában nincsen példa nélkül. Éppen a földmivelésügyi ministerium kebelében történt a közelmúltban (1900-ban), hogy a gazdasági tisztviselők járandóságait, a melyek aránylag csekély pénzbeli fizetésből és mindenféle terményből és illetményből állottak, olykép szabályozták, hogy a készpénzfizetéshez hozzáadták a mellékilletmények pénzbeli értékét. Bizonyos mellékjárandóságok azonban, amelyek a falusi életből kifolyólag nélkülözhetlenek, mint pl. 1 2 hold föld, a fa, továbbá tej stb. ezentúl is megmaradtak. Megmaradt továbbá a már emiitett jutalék s megmaradt a központban szolgálóknál a pótlék. Vájjon miért nem lehetne, a jutalékról nem is-szólva, az erdőtiszteknél ugyanerre az álláspontra helyezkedni? De ha valamely előttünk ismeretlen okból valóban nem lehetne, akkor nézetünk szerint az óhajtandó, hogy a kiadott jelszó ellenében is a most meglevő alapra helyezkedve, a fizetésjavitás a mostani fizetések alapján történjék, a fa és földjárandóság pedig az eddigi módon továbbra is fenntartassék. Nem kételkedünk benne, sőt bizton reméljük, hogy a földmivelésügyi tárcza jelenlegi bölcs vezetője, kinek igazságérzete és tisztviselői iránti szeretete országszerte ismeretes s a kinek már erdőtiszti karunk is oly sokat

12 1167 köszönhet, nem zárkózik el az ekként nyíltan feltárt súlyos helyzet felismerésétől és módot fog találni arra, miszerint azoknak jogos igényeit, a kiknek kezeibe van letéve a gondjaira bizott hazai erdőgazdaság fellenditése, különleges viszonyaikkal számot vetve kielégítse. A bükk-tüzifa tartósságának és kelendőségének kérdéséhez. Irta : Kaán Károly. (Folytatás.) A bükk-tüzifa értékesítésének jelenlegi akadályai. Mióta a gőz hadat üzent térnek és időnek s a kőszén felvette küzdelmét a fával, a tűzifa a gyárak üzeménél alárendeltebb szerepre jutott. A gyári müvek technikája a szénfütésre alkalmas szerkezeteket fejleszti. A fának, mely azelőtt a gyárakén kivül csak a helyi szükségletet fedezte, távolabb vidéken kell sietve, mint házi tüzelőszer, piaczot biztosítani, nehogy tüzifatermésünk eladatlan maradjon s nehogy egyes nagy fogyasztók monopóliuma gátat vessen az erdőgazdaság belterjesebbé tételére, jövedelmének fokozására irányuló legnemesebb törekvéseink elé. A Salzkammergutban akkor emelkedett az erdőjövedelem s fokozódtak a faárak, midőn az állami sófőző müvek a szénfütésre rendezték be üzemüket s a tűzifa a vizén való szállítás beszüntetésével s az erdőfeltárás ebből kifolyólag megindított munkálatai folytán a nagy világ piaczára, a messzebb vidékek fogyasztóihoz jutott. Érzékeny baj csak ott jelentkezik, a hol az okszerű szállító eszközök hiján a tűzifának kihozása (közelítése) és annak szállítása körülményes és nehézségekbe ütközik. Bajok mutatkoznak főleg ott, hol a vizén hozott s a helyi 77*