EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK.

Átírás

1 45..-I cserebogár pajodjainak pusztítása. E. L." , 637. és 871. L 46. A szegedvidéki homokterületek erdősítése. Kiss F , Az ákáezfa Hamuról mint trágyaszerről. Bencze G.,,E. L." J. A mezőség kopárai befásitásának kérdése. Pécti D. E. L" Az ákáezfa ismeretéhez. (Pech.) E. L." Rovarkárositások a szegedi erdőgondnokság területén i Az ákáczpaizsictü kérdése Magyarországon. Illés N. EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK. í. József föherczeg ö császári és királyi Fenségének üdvözlése. Az Országos Erdészeti Egyesület József föherczeg ő cs. és kir. Fenségét, a magyar erdőgazdaság buzgó pártolóját s az egyesületnek régi alapító tagját, születésének 70. évfordulója alkalmából a következő hódolatteljes feliratban üdvözölte: Fenséges Ur! Az Országos Erdészeti Egyesület a magyar nemzet összességének örömétől áthatva, mély hódolattal tolmácsolja Fenségednek a magyar erdőgazdaság üdvözletét a mai örvendetes napon, a midőn a Kárpátok ormától az Adria partjáig az a lélekből fakadó fohász kel a magyar erdő művelőinek ajkán: vajha a Mindenható Fenségedet a magyar nemzetnek még számos éven át boldogságban megtartsa s vajha a magyar erdészet Fenségednek megbecsülhetlen rokonszenvét mindenkoron birja. Az Országos Erdészeti Egyesület nevében Budapesten, ly03. márczius hó 2-án. mély hódolattal Bund Károly s. k. Báró Bánffy Dezső s. k. titkár. elnök.

2 E feliratra 0 cs. és kir. Fensége az egyesület elnökéhez intézett következő levélben válaszolt: Fogadja Nagyméltóságod és az Országos Erdészeti Egyesület legbensőbb és legőszintébb hálámat azon szívélyes üdvkivánataiért, melyekkel 70. születésnapomra megleptek és melyek szivem mélyében élénk visszhangra találtak és legyen Nagyméltóságod meggyőződve igaz ragaszkodásom érzelmeiről, melyekkel maradok Fiúméban, márczius 8. őszinte tisztelője József fh. s. k. II. Jegyzőkönyv, felvétetett az Országos Erdészeti Egyesület számadásvizsgáló-bizottságának február 1-én tartott alakulóülésén. Jelen voltak: Bodor Gyula m. kir. erdőmester, Boitner Gyula osztr.-magy. államvasuttárs. főerdész, Szálai Ernő m. kir. közalap, főerdész, Tordony Gusztáv m. kir. erdőszámvizsgáló. 1. A bizottság tagjai egybegyűlvén, elnöknek közmegegyezéssel Boitner Gyula urat választják meg, a ki a választást a maga részéről elfogadja. 2. Tordony Gusztáv biz. tag azon kívánságának ad kifejezést, hogy az alapszabályok 99.. a) pontjának az a kifejezése, hogy a bizottság az egyesület összes vagyonát és pénzkezelését, valamint számadásvezetését számszerint ellenőrzi" a választmány által magyaráztassék, mert nézete szerint a bizottságnak nem csupán az a feladata, hogy a számadásokat a számmüveletek helyességére nézve, hanem szakszempontból, az alapszabályok rendelkezéseire nézve is felülvizsgálja, A bizottság e kérdést az igazgató-választmány elé terjeszti.

3 3. A bizottság elnöke Guckler Károly biz. tag lemondása folytán Balogh Ernő póttagot hivta be. Több tárgy nem lévén, a jegyzőkönyv lezáratott és aláiratolt. K. m. f. Tordony Gusztáv s. k.. Boitner Gyula s. k., Szahi Ernő s. k., Bodor Gyula s. k. III. Az Országos Erdészeti Egyesület rendkívüli választmányi február 22-én tartott ülésének jeggzókönyve. Jelen voltak: Bánffy Dezső báró elnök, dr. Bedő Albert I. alelnök, Horváth Sándor II. alelnök, Arató' Gyula, Csik Imre, báró Feüitzsch Artúr, Havas József, Hirsch István, Kallina Károly. Simon Gyula, Soltz Gyula és Tavi Gusztáv választmányi tagok, Bund Károly titkár, Csemy Győző pénztáros és számos alapító és rendes tag. Távolmaradásukat kimentették : Almásy Andor, Bitiner Gusztáv, Csupor István, Garlathy Kálmán, Havas Ágoston, Imecs Béla, Krajcsovits Béla, Laitner Elek, ISagy Károly, Pech Kálmán, Schmidt Ferencz, Scholcz Ottó és Vadászffy Jenő vál. tagok. I. Az igazgató-választmány legutóbbi ülésében fentartotta magának, hogy az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló tőrvény javaslattal annak közzététele után részletesen foglalkozzék. Addig is azonban felirattal fordult a földmivelésűgyi miniszter úrhoz, a melyben az állami erdőtisztek fizetésének minden tekintetben megnyugtató megoldását kérte. A titkár örömmel jelenti, hogy ezen lépés nem is maradt eredmény nélkül, a mennyiben a földmivelésűgyi miniszter ur feliratunkra válaszolva, az állami erdőtisztek fizetésrendezésének jelen ügyállásáról felvilágosítást ad, -a melyből az az örvendetes meggyőződés szerezhető, hogy ö Nagyméltósága és közvetlen tanácsadói legjobb meggyőződésük szerint és a felmerült nagy nehézségek mellett valóban hálára kötelező erélylyel és kitartással igyekeztek azon a viszonylagosan igen kedvezőtlen helyzeten javítani,

4 a melybe az állami erdőtisztek jutottak volna, ha a fizetésrendezés általános alapelvei minden további intézkedés nélkül reájuk is alkalmazást nyernek. Mielőtt tehát a titkár az emliteit választmányi határozatból kifolyólag a most már közzétett törvényjavaslatot összes kihatásaiban ismertetné és az erre vonatkozólag beérkezett indítványokat előterjesztené, az emiitett miniszteri leiratot felolvassa: Az Országos Erdészeti Egyesület t. elnökségének, Budapest szám, eln Az Országos Erdészeti Egyesület igazgató-választmányának mult évi deczember hó 6-án tartott üléséből kifolyólag hozzám intézett nagybecsű előterjesztésére van szerencsém a t. Elnökséget tisztelettel értesíteni, miszerint az állami erdőtisztek fizetésének az összes állami alkalmazottakra vonatkozólag most benyújtott törvényjavaslat keretén belül való s a méltányosan támasztható igényeknek megfelelő rendezése az ez irányban megindított tárgyalások kezdetétől fogva állandó gondoskodásom tárgyát képezte. Belátva az állami erdőtiszteknek a jelenlegi szervezés melletti hátrányos helyzetét, már eddig is törekvésem odairányult, hogy a törvényhozás által rendelkezésemre bocsátott pénzügyi eszközökkel ezeken a t. egyesület által is felemlített kedvezőtlen állapotokon fokozatosan javítsak. A midőn az állami alkalmazottak fizetésének rendezésére irányuló törvény megalkotásara vonatkozó tárgyalások megindultak, kénytelen voltam ugyan az abban tervezett s minden állami alkalmazottra egyiránt kiterjedő azon alapelvhez, melynek értelmében az állami tisztviselők, altisztek és szolgák eddig élvezett tehermentes illetményei a törvény életbeléptetése napjától megszüntettetnek, hozzájárulni, de már akkor is abban a feltevésben és meggyőződésben, hogy az ilyen mellékilletményeket élvező állami alkalmazottak, és ezek között tehát az állami erdőtisztek is, az elvont mellékilletményekért megfelelő kárpótlásban fognak részesülni. A további tárgyalások folyamán csakis a mikénti kárpótlás kérdése okozott nehézségeket, de miután a magam részéről is a leghelyesebbnek és egyszersmind méltányosnak is tartottam a több

5 oldalról nyilvánított ama kívánságot, hogy az állami erdőtisztek jelenlegi kedvezőtlen előmeneteli viszonyainak javításával az ezen szaknál szolgáló tisztviselők a hasonló képzettséggel biró állami tisztviselőkkel ebben a tekintetben is egyenlő elbánásban részesittessenek: a kárpótlás kérdését ezen az alapon igyekeztem rendezni. Megnyugvásomra szolgál, hogy a tisztelt egyesületet elöl idézett nagybecsű előterjesztésére arról értesijhetern, hogy ebbeli törekvésem sikerre vezetvén, az állami erdőtisztek méltányos igényeinek kielégítése a törvényhozáshoz benyújtott, szóban levő törvényjavaslatban, illetve annak indokolásában biztosítottnak tekinthető. Ezen indokolásban ugyanis fel van véve az a rendelkezés, hogy az állami erdőtisztek létszámában a fizetési osztályok arányosítása a kincstári bányászati lisztviselőknél jelenleg érvényben levő szervezés szerint eszközöltessék és hogy a jelzett elvek szerint való teljes rendezés figyelemmel a vele járó költségekre, az és években egyenlő részekben hajtassák végre. Ezen rendelkezés következtében és a m. kir. pénzügyminiszter urnák, valamint a minisztertanácsnak már kieszközölt hozzájárulása alapján az V VIII. fizetési osztályokba ezentúl az eddigi 21 '0 % helyett az állami erdészetnél alkalmazott tisztviselőknek 33*5 %-a fog tartozni, illetve az egyes fizetési osztályokban a következő állások fognak rendszeresiltetni és pedig: Az V. fizetési osztályban az eddigi 1 állás helyett jövőben 2 állás A VI., A VII A VIII A IX., A X A XI és a gyakornoki állásokban És miután az e czélra szükséges költségeknek a megfelelő költségvetésekbe leendő beállításához a m. kir. pénzügyminiszter urnák, valamint a minisztertanácsnak hozzájárulását is kieszközöltem, abban a meggyőződésben vagyok, hogy az elvont mellékilletmények fejében a megállapított kedvezőbb szervezéssel a személyzet teljes kárpótlást fog nyerni. ERDÉSZETI LAPOK, 1 8

6 Ezenfelül pedig számolva azzal a körülménynyel, hogy az állami erdőtisztek sok helyen az ott alig nélkülözhető földhasználatot más módon maguknak nem biztosithatnák, ezen beállható visszás állapoton a m. kir. pénzügyminiszter urnák már is kikért hozzájárulásával oly módon kívánok segíteni, hogy a kezelő és védszemélyzet saját czéljaira megfelelő földhasználati bérletet méltányos feltételek alatt engedélyezni fogok. És hogy az erdészetnél alkalmazottaknak módot nyújtsak, hogy a szükséges tűzifát akadálytalanul megszerezhessék, a lakásaik fűtéséhez szükséges tűzifát a termelési és szállítási költségek megtérítése ellenében szándékozom a rendelkezésre álló erdei vagy raktári készletekből kiszolgáltatni. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezen, a törvényhozás jóváhagyásának reményében tett intézkedéseimmel minden megtörtént, a mi méltányosan igényelhető volt. Végül megjegyzem, hogy az állami alkalmazottak illetményeinek ujabb rendezéséről szóló törvényjavaslat rendelkezései alapján, az állami erdőtisztek létszámában a törvény életbe léptével azonnal igen sokan összjavadalmazásukban tényleg többet fognak élvezni, mint eddig, hogy kivétel nélkül mindenkire előny háramlik abból, hogy javadalmazásának nagyobb része fog (mint eddig) a jövőben nyugdíjazás esetén beszámíttatni s hogy az átmeneti időszakban is az elvonandó terményjárandóságokért, miután ezek a javadalmazás kiegészítő részét képezték, az illetők ad personam pótlékok útján átmenetileg teljes mérvben kártalanittatni fognak, ugy, hogy senkinek összj^vadalmazása az ezidőszerint elvezettnél kisebb nem lehet. Budapesten, évi február hó 18-án. Darányi s k. A titkár azután előadja, hogy amint ebből a leiratból is kitűnik, a törvényjavaslat megszünteti az állami erdőtisztek nagy része által eddig élvezett fa- és földjárandóságot. Minthogy az újonnan megállapított fizetések többlete nem nyújt minden esetben teljes fedezetet az elvont mellékilletményekért, a törvény ugy intézkedik, hogy a külömbözet pótlékként megadassák mindaddig, amíg a fokozatos előmenetel során a fizetési többlet a mellékjárandóságok összegét eléri. Átmenetileg ezen intézkedés daczára is valamivel kevesebbet kap számos tisztviselő, mert a fizetési többlet 1,3-a az első évben tiszti clij czimén levonásba jö.

7 Az igy előállott helyzeten, a melynél az erdőtisztikar a mellékilletmények beszüntetése következtében viszonylag rosszabbul jár, mint más ágazatok tisztviselői, maga a törvényjavaslat ugyan nem segit, de annak indokolásában feltaláljuk a miniszteri leiratban emiitett revízióját a fizetési osztályokba való besorozásnak, a mely bárcsak az év derekára van tervbe véve, nemcsak a törvényjavaslat által teremtett hátrányos helyzetet mérsékeli, hanem azt a régi, utóbbi években csak enyhített aránytalanságot hivatott megszüntetni, a mely az erdészetnél az alsóbb és magasabb állások között fenáll s a melynek megszüntetését egyesületünk már ismételten kérelmezte. Az emiitett intézkedés az egész erdészeti tisztikar szempontjából véve határozott nagy nyereség, melynek jelentőségét sem az érdekelt államerdészeti tisztviselők szempontjából, sem szakmánk helyzete és jövője szempontjából kicsinyelni nem lehet. A tisztviselőknek mintegy 34 /o-a jut ilyképen magasabb fizetési osztályokba. De a többi tisztviselő is rövidebb idő alatt várhatja a magasabb fizetési osztályba való jutást s emellett élvezett illetményeinek jóval nagyobb része jő a nyugdíjigény megállapításánál számba, mint eddig, a minek nagy előnye majdan csak a jövőben fog teljesen érezhetővé válni. Ezen teljes méltánylást érdemlő nagy előny elismerése mellett csak az volna kívánatos, hogy az ne i!)04-ben, hanem a törvény életbeléptével egyidejűleg jutna érvényre; ami az érdekelt erdőtisztekkel nemcsak más tiszttársaikkal egyidejűleg éreztetné a fizetésrendezés közvetlen előnyeit, hanem a magasabb fizetési osztályba jutókra azzal az előnynyel is bírna, hogy egy évvel korábban számithatnának előlépésre. Ez annál nagyobb értékkel birna, mert azt az eddig élvezett előnyt, hogy az erdőtisztek, ha nem is egyik fizetési osztályból a másikba, de a magasabb fokozatba elég gyorsan jutottak, az uj törvény megszünteti. Összehasonlítást téve más hasonló (főiskolai) képzettséggel biró tisztikarokkal, hátrányos, hogy az erdőtisztikarnál a XI. fizetési osztály, habár tetemesen kisebb létszámmal, ezentúl is megtartatott. A bírósági aljegyzők kivételével minden más főiskolai teljes képzettségű tisztviselő eddig is a X. fizetési osztályba neveztetett ki s a bírósági aljegyzőkre a mostani törvényjavaslat szün- 18*

8 teti meg az eddigi anomáliát, kimondván, hogy a birói illetőleg ügyvédi vizsga letétele után azonnal jegyzőknek nevezendök ki. Az erdészjelöltekröl megfeledkezve mondja a törvényjavaslat indokolása (9. oldal): >A XI. f. o.-ba tartozó állami tisztviselők... egy része a középiskolának, legnagyobb része a középiskola 4 osztályának elvégzésével lép állami szolgálatba.* Oklevelünk tehát e tekintetben nem bir oly értékkel, mint más főiskola végbizonyítványa s mig mások (pl. az erdöszámtisztek) a középiskola elvégzése után éves korukban érik el ezt a fizetési osztályt, az erdész 3 évi főiskolai tanulmány és 2 4 évi gyakornokoskodás után éves korában jut ide. A jogi és műszaki képzettségű más tiszti karokhoz képest az erdőgyakornokot is, az államvizsga letétele után, a X. fizetési osztályba kellene kinevezni. Feltűnő továbbá, hogy más szakmák mellékjárandóságai, mint pl. a ménesbirtokok és a bányászat tisztviselőinek részjutaléka (tantiém) csupán felülvizsgálat tárgyává tétetik, de el nem vonatik, mert a törvényjavaslat indokolása szerint megszüntetése nem volna a szolgálat érdekével összeegyeztethető, mert az alkalmazottaknak munkakedvét s igy az üzemeknek jövedelmezőségét ts lényegesen csökkentené. A velünk egy tanintézeten kiképzett bányászok tehát a mellett, hogy már régóta élvezik az egyes fizetési osztályok helyes arányának előnyeit s ennek következtében a fizetésrendezésnél is az erdészettel ellentétben nagyobb számban lépnek a fizetési osztályok magasabb fokozataiba, ezenfelül részjutalékukat is megtartják. Végül még arra mutatott reá a titkár, hogy az erdészeti akadémia tanárai az állatorvosi főiskola tanáraival szemben mily kedvezőtlen elbánásban részesülnek. Mig ugyanis ezek fizetése 6400 K-ról K-ig terjedhet, ez utóbbiaké csupán K között változik. Az a körülmény, hogy a jogakadémiai tanárok ugyanily fizetésben részesülnek, nem nyugtathat meg, mert a jogi oktatás legfelsőbb fóruma mégis az egyetem, mig az akadémiánál magasabb tanintézete az erdészetnek nincsen. Külföldön az erdészeti oktatás sok helyen az egyetemeken történik s ott az erdészet tanárai az egyetemi tanárokkal egyenlő fizetésben részesülnek.

9 A titkár ezután a vidéki tagok részéről beküldött indítványokat ismerteti: 1. Márton Sándor indítványában azt kívánja, hogy az állami erdötisztek a tervbe vett fizetésrendezésnél már 1903-ban a megfelelő fizetési osztály ama fokozatába soroztassanak, a melyben ma vannak, hogy továbbá az egyes fizetési osztályokba sorozott tisztviselők arányszáma olyképpen állapíttassák meg, mint a földmivelésügyi minisztérium más főiskolai képzettségű tisztviselőinél, végül, hogy a napidijak és útiköltségek ügyében se legyen különbség az erdőtisztek és más államtisztviselők között. Ujabb két beadványban egy rendkívüli közgyűlés megtartásának szükségét hangoztatja. 2. Halász Géza szintén rendkívüli közgyűlést kivan, de javaslatot nem tesz, végűi 3. Aladics Emil, Bodor Jenő, Ebergényi Béla, Ferencz Gyula, Gondol Dezső, Györlce István, Huszár Pál, Intzédy Géza, Jancsó Gyula, Katona László, Kostialik János, Köfalusi Viktor, Lopusny Kornél, Martian Livius, ifj. Mjazovszky Károly, Mike Imre, Muzsnay Géza, Nemes Károly, Nyúl Sándor, Orosz Antal, Osterlamm Ernő, Pausinger Károly, Sándor Jenő, Sebők Ernő, Spettmann János, Szabó Ignácz, Szádeczky Miklós, Szentpály Kálmán, Tihanyi László, Zachar Mihály, Várnay Ödön és Winkler Miklós együttesen sürgönyileg a következő indítványt nyújtották be :»A fizetésrendezés által az erdőtiszteket ért helyzet fölötti aggodalmunk kifejezése mellett kérjük a tek. igazgató-választmányt, illetékes helyen odahatni, hogy: a) az ad personam pótlékok kiszámításánál a földilletmény holdankinti átlagértéke legalább 50 koronában állapíttassák meg; b) a földhasználati bérlet ne csak a kezelő és őrző, hanem a központi személyzet részére is az eddig használt földek bérbeadásával engedélyeztessék; c) a műszaki dijnoki minőségben eltöltött évek a fizetési fokozatba való besorozásnál vétessenek számításba; d) a napidijak és postahajtópénzek a többi állami tisztviselők részére érvényben lévő szabályok szerint, a lópénz pedig két koronában állapittassék meg;

10 e) az üresedésben lévő összes állások még a törvényjavaslat tárgyalása előtt töltessenek be: f) a magasabb állások mind a négy erdészeti ágazatnál egyenlő elvek szerint már a folyó évben arányosittassanak; g) az erdészjelöltek a bírósági aljegyzőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek." Sóltz Gyula a miniszteri leiratban foglalt értékes vívmányokra utalva, szükségesnek tartja, hogy az egyesület ezekért Darányi Ignácz földmivelésűgyi miniszternek köszönetét kifejezze, melynek kapcsán egyszersmind az a további kérés is elő volna adható, hogy az elvesztett mellékilletményekért ne csak jul. 1-ével nyujtassék kárpótlás, hanem azon időközre nézve is, amely az uj törvény életbelépte és az emiitett időpont között van. Horváth Sándor arra a megjegyzésre, amely a titkári előterjesztésben a XI. fizetési osztály megtartására vonatkozik, azt az észrevételt teszi, hogy a XI. fizetési osztálynak mellőzése csak látszólagos előnynyel járna, mert egy erre vonatkozó kérelem nézete szerint arra vezetne, hogy a most a XI. f. o.-ba tartozó állasokkal a gyakornoki állások szaporittatnának; ezért előnyösebbnek tartja a XI. f. o. megtartását, a melyben a tisztviselők magasabb fizetést és lakpénzt is élveznek. Ennek az ügynek kedvezőbb megoldását remélni nézete szerint nem lehet. Az akadémiáról a törvényjavaslatban intézkedés nem történik, de jelezheti, hogy újjászervezése folyamatban van, mely előreláthatólag a tanári karra nézve is bizonyos kedvezményekkel fog járni. Ha mégsem érik el egészen az állatorvosi főiskolai tanárok fizetését, ennek oka az, hogy az akadémia nem a fővárosban, hanem a vidéken van. Egyébiránt kijelenti, hogy a fizetésrendezésre vonatkozó tárgyalások folyamán az erdészetnek azokban résztvett képviselői minden jogos alapon nyugvó kívánságnak érvényt igyekeztek szerezni s ez a földmivelésűgyi miniszter jóakaratával sikerült is. Csatlakozik Sóltz Gyula indítványához. Simon Gyula kívánatosnak mondja, hogy a mellékilletmények elvesztése által szenvedett kár legalább azzal enyhittetnék, hogy a fizetési osztályokba való kedvezőbb besorozás már az évben megtörténik s azon nézetének ad kifejezést, hogy a kinevezés

11 az erdészetnél négy külön létszámban történvén, azok mindegyikében az egyes fizetési osztályok egyenlő arányban való elosztására kellene törekedni. Különösen sérelmesnek tartja a törvényjavaslat 40. -át, melynek alkalmazása nézete szerint törvényesen szerzett jogokat von el, a mennyiben a tisztviselők nagy része visszasoroztatik. Ez főképen a községi erdőknél lesz érezhető, mert ennél az ágazatnál az emiitett rendelkezésből folyó hátrány a tisztviselőknek mintegy 70 /o-át fogja sújtani. Kivánatosnak tartaná, ha ebben a kérdésben az egyesület annál is inkább állást foglalna, mert már más ágazatoknál is erős mozgalom indult meg. Hivatkozik az államerdészet nemzeti hivatására, a mely miatt az méltányosságot érdemel. Végül az útiköltségek szabályozását kívánja. Feüitzsch Artúr báró: A miniszter által kilátásba helyezett kárpótlást szivesebben látta volna magában a törvényben biztosi tottnak s az állások arányosításában csak egy régi jogos követelmény teljesítését látja. A mellékilletmények más üzemeknél megmaradnak. Az a körülmény, hogy az V. fizetési osztályban ezentúl két állás lesz szervezve, nyugtalanítja. Veszélyesnek tartaná, ha ebből az államerdészet egységes vezetésének megszüntetése következnék. Az akadémiai tanárok ügyét igen fontosnak tartja, a melyben az egyesületnek határozott állást kell foglalnia, az akadémia lefokozását meg kell gátolni s általában az állami erdőtisztek minden jogos kívánságát teljesitendőnek tartja, külömben ez a pálya az ország nagy kárára teljesen elveszíti vonzóerejét. Bund Károly titkár nem óhajtaná, ha báró Feüitzsch Artúr szavai az V. fizetési osztályban szervezett uj állásról ugy értelmeztetnék, mintha az egyesület nem örömmel venné tudomásul ezen uj állás szervezését. Feilitzsch Artúr báró megnyugtató válaszára Arató Gyula szólal fel. Abból indul ki, hogy bár az állami erdötisztek fizetésrendezésének ügye az utóbbi években jelentékeny lépésekkel haladt előre, mindazonáltal befejezettnek nem lehetett tekinteni. A javadalmazás akként volt megállapítva, hogy emiatt az állami erdőtisztek az állami tisztviselők általános szervezetébe nem voltak be-

12 illeszthetők. A megkülömböztetést a fizetést pótló mellékilletmények okozták. Mikor tehát az uj törvénytervezetnek a mellékilletmények megszüntetésére irányuló elvi rendelkezése nyilvánossá lett, nézete szerint csak azt lehetett kívánni, hogy a most nyiló alkalommal a íizetésrendezés befejezést nyerjen, még pedig akként, hogy az állások uj besorozásával teljes kárpótlás nyujtassék a mellékilletményekért s hogy ilyképpen az állami erdőtisztek szervezete beleilleszkedjék az általános keretbe. Mivel a miniszteri leirat szerint a kérdés tényleg ilyen megoldást nyert, azt óhajtja, hogy ezt az egyesület fogadja megnyugvással. Bizonyos hátrányok szerinte is mutatkoznak ugyan, de ezek részben a törvénytervezet általános rendelkezéseiből folynak és más szolgálati ágazatokkal közösek, részben pedig onnan erednek, hogy a fizetésrendezés nem nyert korábban befejezést. Azt a sérelmet azonban, ami az előbbi fölszólalásokban is emiitett időpont-eltolódásból származik, a maga részéről szintén olyannak tartja, mely az állami erdőtiszteket méltatlanul sújtaná s kívánatosnak tartja, hogy ennek orvoslása érdekében a miniszterhez kérelem intéztessék. Dr. Bedö Albert szerint ily sarkalatos változásoknál, a milyeneket a szóban forgó törvényjavaslat tervez, lehetetlen ugyan mindenkinek igényeit teljesen kielégíteni, de ez nem zárja ki, hogy az egyesület a maga függetlenségének érzetében nyíltan kifejezze véleményét. Sok kívánság fog még más ágazatok részéről is felmerülni, terjeszsze tehát fel az egyesület is a kifejezésre jutott jogos kívánságokat az illetékes miniszterhez. A maga részéről is óhajtja, hogy az államerdészet vezetése a jövőben is egy kézben egyesüljön. Nemkülönben pártolja az akadémiai tanárok érdekében való közbelépést. Horváth Sándor elfogadja Bedő indítványát, de azt tartja, hogy az egyes indítványok előbb megvitatandók s csak azok terjesztendők a kormány elé, a melyeket a választmány magáévá tesz. Igy pl. a Feilitzsch báró által említett az a kívánság, hogy a kormány által kilátásba helyezett kárpótlás magában a törvényben nyerjen kifejezést, nézete szerint mellőzendő, mert a kormány által tett igéret teljes garancziát nyújt. Az a kérelem, hogy a mellékilletmények megvonásáért ne csak jul. 1-ével, hanem a törvény életbeléptével azonnal nyujtassék kárpótlás, méltányos. El-

13 ismeri, hogy a fizetési fokozatokban való visszasorozás (40..), a melyről Simon Gyula emlékezett meg, tényleg hátrányos, de nem az erdészet különleges baja s az erre vonatkozó lépések aligha vezethetnek czélhoz. Az útiköltségekre vonatkozó kivánság, bár a fizetésrendezés kérdésével szoros kapcsolatban nincs, jogosult; ellenben az egyik indítványban foglalt az az óhaj, hogy az erdészjelölteknek fizetési fokozatokba való sorozásánál a műszaki dijnoki minőségbei} töltött évek is figyelembe vétessenek, teljesen reménytelen. Sóltz Gyula megjegyzi, hogy az előléptetésnél mutatkozó hátrányok (visszasorozás alacsonyabb fizetési fokozatba) megítélésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy nagyobbrészt onnan származnak, mert éppen a közelmúltban történt javítás az állami erdőtisztek fizetésrendezése ügyében. Ami az akadémiai tanárok ügyét illeti, reámutat a magyaróvári gazdasági akadémiára, melynek tanárai még kedvezőtlenebb fizetésben részesülnek. Egyébként e tekintetben figyelembe veendő az is, hogy az akadémián túlsúlyban vannak a bányászati tanárok. Csatlakozik Horváth Sándor azon felfogásához, hogy a felterjesztésnél figyelembe veendő indítványok megválogattassanak. Tavi Gusztáv ezt szintén szükségesnek tartja. Bund Károly azon körülménynél fogva, hogy a selmeczbányai akadémián bányászati tanárok vannak nagyobb számmal, azt indítványozza, hogy kerestessék meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, hogy szintén lépjen közbe az akadémiai tanárok érdekében. Feüitzsch Artúr báró hangsúlyozza, hogy nem arról van szó, hogy az egyesület csak azt kérje, aminek teljesítésére biztosan lehet számítani, hanem hogy az összes jogos kívánságokat teljesen nyíltan feltárja. Az elnök ezután mindenekelőtt felteszi azt a kérdést, vájjon az igazgató-választmány szükségesnek tartja-e egy rendkívüli közgyűlés egybehivását? Az igazgató-választmány tekintettel arra. hogy az egyesület közbelépésének csak ugy lehet reménye a sikerre, ha a legrövidebb időn belül megtörténik, tekintettel továbbá arra, hogy az ügy a beérkezett indítványokban, a titkár előterjesztésében és a lefolyt

14 vitában minden oldalról megvilágítást nyert s végül azon meggyőződése alapján, hogy e rendkívül sürgős ügyben a választmány kebeléből származó felterjesztés illetékes helyen éppen oly gondos és jóakaró figyelemben fog részesülni, mintha az szélesebb alapokra helyezett mozgalom eredménye lenne, a rendkívüli közgyűlést nem tartja szükségesnek, hanem kellően indokolt felterjesztésben a földmivelésügyi miniszterhez fordul. Az elnök folytatólag a felmerült indítványokat egyenkint szavazás alá bocsátván, az igazgató-választmány Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternek az állami erdőtisztek érdekeinek előmozdítására irányuló tevékenységéért és jóakaró gondoskodásáért egyhangúlag köszönetet szavaz; elhatározza, hogy kérelmezi, miszerint az állami erdöiisdek elvont mellék illetményeikért ne csak július 1-ével, hanem a törvény életbeléptével egyidejűleg kárpótoltassanak; kifejezést ad annak a kívánalomnak, hogy a törvényjavaslat ából kifolyólag az erdötiszteknél az egyes fizetési fokozatokba vdó besorozás tekintetében előálló kiválóan súlyos helyzet orvosoltassék és hogy a napidijak és útiköltségekre nézve az állami erdőtisztek más állami tisztviselőkkel egyenlő szabályok alá essenek; jelzi, hogy az államerdészet egységes vezetését az országos főerdőmester által a jövőben is kívánatosnak tartja. Végül elhatározza a választmány, hogy az akadémiai tanárok érdekében a földmivelésügyi miniszter oly értelmű közbelépését kéri, hogy fizetésük az állatorvosi főiskola tanárainak fizetésével megegyezően állapittassék meg s e tekintetben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet párhuzamos akczióra hivja fel. II. A földmivelésügyi miniszter az uj kereskedelmi szerződések megkötésére vonatkozólag az egyesület véleményét kéri ki. Az igazgató-választmány e kérdés tanulmányozására az elnökből, dr. Bedő Albert I. alelnökből, báró Feilitzsch Artúr vál. tagból, Vuk Gyula és Neuschloss Marczell alapító tagokból és a titkárból álló bizottságot kér fel s egyúttal felhatalmazza az elnökséget, hogy e bizottság véleménye alapján ez ügyben felterjesztést intézzen a földmivelésügyi miniszterhez. III. Az Oesterreichische Centralstelle zur VVahrung der land- und forstwirtsehaftlichen Interessen beim Abschlusse von Handelsvertrágen" fölhívta az egyesületet, hogy az uj autonóm

15 vámtarifa-tervezettel szemben elfoglalt álláspontjához az Országos Erdészeti Egyesület is csatlakozzék. Az átiratot a választmány az előző pontban emiitett bizottságnak adja ki véleményes jelentéstétel végett. IV. A földmivelésűgyi miniszter az egyesületnek köszönetét fejezte ki a pozsonyi gazdasági kiállításon való részvételéért. Örvendetes tudomásul szolgál. V. A földmivelésűgyi miniszter az évben kiosztott erdősítési jutalmakról értesítette az egyesületet. Tudomásul vétetett. VI. A földmivelésűgyi miniszter a legutóbbi közgyűlés által módosított alapszabályokat a jóváhagyási záradékkal ellátta. Az igazgató-választmány az alapszabályok kinyomatását elrendeli. VII. A kereskedelmi miniszter a párisi kiállításon (1900) megítélt aranyérmet megküldötte. Tudomásul szolgál. VIII. A Magyar Tudományos Akadémia felszólítására az elnökség a Forster-féle jutalomdíj odaítélésére alakítandó bizottságban való részvételre dr. Bedő Albert 1. alelnököt kérte fel. Tudomásul vétetik. IX. A számadásvizsgáló bizottság megalakulásáról a következő jegyzőkönyv vétetett fel. (L. a 262. oldalt.) Ami a 2. pontban felvetett kérdést illeti, a választmány az alapszabályokat ugy értelmezi, hogy a számadásvizsgáló-bizottságnak ugy mint eddig, ezentúl is az a feladata, hogy a számadásokat nemcsak szorosabb értelemben véve»számszerint«vizsgálja felül, hanem az alapszabályok rendelkezéseinek betartása szempontjából is. Egyébiránt a bizottság megalakulása tudomásul vétetik. X. Uj tagként felvétetnek: a) alapító tagnak báró Ambrózy István földbirtokos, főrendiházi tag, 320 K készpénzalapitványnyal, ajánlja a titkár; nagyváradi Pásztohy Emö m. k. erdészjelölt, 300 K-val, kötvényben, ajánlják Javorszky Albert és Erdődi György ; b) rendes tagnak Stephani Ervin földbirtokos, aj. a titkár; a Salgótarjáni Tcöszénbánya részvénytársulat erdészeti hivatala, aj. Borsiczky

16 Ottó; Ungar Ignácz és fia magpergető-intézete (Kassa), aj. a titkár ; Stainer Gyula cs. és kir. udv. szállító magpergető-intézete (Körmend), aj. Sipos Antal; Vogl Rezső, a körmendi magpergetö üzletvezetője, aj. Sipos Antal; Maurer Antii, Eszterházy hgi erdőgyakornok, aj, Blaschek Ede; Stojanovic Illés kir. erdögyakornok, aj. Petermann Keresztély; Szilárd Iván m. k. erdöszámtiszt, aj. Mozolovszky Adolf; Visnic Milán kir. erdőgyakornok, aj. Ulreich Gyula ; Janoviczky Béla m. k. erdészjelölt, aj. Merényi Gyula. XI. Horváth Sándor alelnök felhívja a választmány fig.elmét arra, hogy József föherczeg ő fensége márczius 2-án ünnepli szüszületésének 70. évfordulóját. Ez az egész magyar nemzet ünnepe lesz, a melyen az egyesületnek is részt kell vennie, melynek ő fensége, aki maga is erdőbirtokos és az erdészet iránt mindig meleg érdeklődéssel viseltetik, régi alapitó tagja. Indítványozza, hogy az egyesület ő fenségét feliratilag üdvözölje. A választmány ily értelemben határoz. XII. A jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Bedő Álbeit és Hirsch István urak kéretnek fel. Butid Károly s. k., titkár. Hirsch István s. k., váj. tag. K. m. f. Hitelesítésül: Báró Bánffy Dezső s. k., elnök. Dr. Bedő Aliért s. k., I. alelnök. IV. Ujabb fölterjesztés a földmivelésügyi miniszter úrhoz, az állami erdőtisztek fizetésrendezése ügyében. Nagyméltóságú Minister Ur! Nagyméltóságod mult évi eln. szám alatt kelt nagybecsű leiratával méltóztatott válaszolni azon tiszteletteljes előterjesztésünkre, a melyben évi deczember 6-án tartott választmányi ülésünkből az állami erdőtisztek fizetésrendezése ügyében azzal a kérelemmel járultunk Nagyméltóságod elé, hogy e kérdést jóakaró pártfogásban részesítve, az állami erdőtisztek jogos kíván-

17 ságait minden tekintetben megnyugtató megoldáshoz juttatni kegyeskedjék. Igazgató-választmányunk f. hó 22-én tartott ülésében tárgyalás alá véve Nagyméltóságod nagybecsű válaszát, örömmel és hálával vett tudomást a Nagyméltóságod által kilátásba helyezett intézkedésekről, a melyek közül a fizetési osztályok kedvezőbb aránybahozatala megszünteti azt a sajnálatos különb-éget, a mely e tekintetben az állami erdőtisztek és más hasonló képzettségű állami tisztviselők között évek hosszú során át fönnállóit. Nemkülönben teljes mértékben méltányoljuk Nagyméltóságodnak ama nemes czélzatát, a melylyel a velünk közölt rendszabályok utján enyhíteni kivan azokon a visszásságokon, a melyekkel az uj fizetésrendezés máskülönben az állami erdőtisztekre járna. Igazgató-választmányunk határozata alapján van szerencsénk Nagyméltóságodnak az állami erdőtisztek érdekében kilátásba helyezett ezen intézkedéseiért s az azokban megnyilvánuló jóindulatáért egyesületünk nevében őszinte hálánkat és tiszteletteljes köszönetünket kifejezni. A Nagyméltóságod igazságszeretetébe és gyakran tapasztalt jóakaratába vetett bizalom egyben arra indította egyesületünk igazgató-választmányát, hogy az erdőtisztek érdekében még most is szükségesnek tartott alábbi kérelmeivel az ügy jelen állása mellett is nem a törvényhozáshoz, hanem közvetlenül Nagyméltóságodhoz forduljon s hogy a több oldalról kívánatosnak jelzett rendkívüli közgyűlés mellőzésével adja elő további tiszteletteljes kérését, bízván abban, hogy a saját kebeléből eredő, komoly alapon nyugvó kérelem Nagyméltóságod részéről épp oly beható és gondos megítélésben és meghallgatásban fog részesülni, mintha az szélesebb körű, nagyobb hullámokat vető társadalmi mozgalom eredményeként merülne föl. Igazgató-választmányunk ugyanis komoly megfontolás után ugy találta, hogy azon nagybecsű intézkedések mellett is, a melyeket Nagyméltóságod kilátásba helyezett, az állami erdőtiszti kar helyzete a fizetésrendezés után még mindig több tekintetben kedvezőtlenebb lesz, mint más állami tisztviselőké és kötelességének tartja ezekre Nagyméltóságod figyelmét annál is inkább felhívni, mert máskülönben azon aggályai, melyek a hazai erdőgazdaság és

18 az erdészeti tisztikar jövője iránt legutóbbi felterjesztésünkben kifejezésre jutottak, ezentúl sem oszlanának el teljesen. Nagyméltóságod idézett nagybecsű válasziratában elismerni méltóztatik, hogy az állami erdőtisztek jogos igényt tarthatnak arra, hogy az elvonandó fa- és földilletményeikért kárpótlásban részesüljenek s ezen kárpótlás fejében a fizetési osztályok arányának 1904 július hó 1-ével való megjavítását helyezi kilátásba. A mennyiben azonban az emiitett mellékilletmények elvonása előreláthatólag ezen időpontnál előbb következik be, a jogosnak elismert kárpótlástól az érdekeltek esetleg egy évet is meghaladó időre elesnének. Tiszteletteljes kérelmünk tehát első sorban oda irányul, hogy az állami erdőtisztek mellékilletményeik elvonásáért a kilátásba helyezett módon, avagy időlegesen július hó 1-éig az uj fizetések reájuk való kiterjesztése mellett a természetben, illetőleg váltságdíjban élvezett mellékjárandóságoknak megfelelő értékig más alkalmas eszközökkel, a fizetésrendezési törvény életbeléptének időpontjától kezdve megszakítás nélkül kárpótoltassanak. Tekintettel arra, hogy az V. fizetési osztályba sorozott állások száma ezentúl kettő lesz, ennek örömmel való tudomásul vétele mellett igazgató-választmányunk ülésén felmerült az az óhaj. hogy ezen állások örvendetes szaporítása daczára is az államerdészet körébe tartozó összes ügyek a jövőben is az országos főerdőmester kezében egységes vezetés alatt maradjanak. Kötelességünk továbbá az igazgató-választmányban felmerült kívánságok alapján kifejezést adni annak, hogy a fizetésrendezési törvényjavaslat 40. -a éppen az erdőtiszti karra nézve mily súlyos helyzetet teremt. Nagyméltóságod bölcs belátása következtében javultak meg az államerdészeti tisztviselők előmeneteli viszonyai az utóbbi években s ez által oly erdőtisztek, a kik többnyire rendkívül hosszú, nem egy esetben két évtizedet is meghaladó időt töltöttek egy alacsonyabb fizetési osztályban, a közelmúltban nemcsak magasabb fizetési osztályba, hanem rövidesen annak második fokozatába is jutottak. Ezek, a midőn pl évi szolgálati idő mellett a VIII. fizetési osztályba jutottak, voltaképpen csak késő kárpótlást nyertek a régebbi kedvezőtlen előmeneteli viszonyokért. Az uj fizetésrendezés pedig éppen azért fosztja meg őket szerzett jogaiktól s veti vissza a legalsóbb fizetési

19 fokozatba, mert a régi szervezés hiányai csak a közelmúltban, Nagyméltóságod igazságszeretete és bölcs belátása következtében javultak. Ezen visszasorozás és a mellékilletményekért időlegesen nyújtott pótlék fokozatos beszüntetése következtében azon tisztviselők, a kik a közel jövőben magasabb fizetési osztályba nem jutnak, 8, esetleg 10 évig egy és ugyanazon, és pedig az eddigivel egyező javadalmazást fognak élvezni, vagy 4, illetőleg 5 év multán alig érezhető fizetéstöbbletben fognak részesülni. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy a természetben élvezett illetmények átlagosan nagyobb értéket képviseltek, mint a mily váltságösszeg a pótlékok megállapításánál számba vétetik, s ha meggondoljuk, hogy az I. fizetési fokozat eléréséig az eddiginél nagyobb összjövedelem elérése nélkül három izben fog az illető tisztviselő tiszti dijat fizetni, akkor nem lehet elzárkózni annak felismerése elől, hogy a fizetési osztályok kedvezőbb arányban való megállapítása által a közel jövőben nem érintett része a tisztviselőknek egy időre mostohább helyzetbe jut, mint a fizetésrendezés keresztülvitele nélkül, a midőn természetben kapott illetményeinek teljes értékű élvezete mellett több kilátása volt arra, hogy magasabb fizetési fokozatba jutva, összjövedelme a föntemlitett időn belül szaporodik. Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy sokszor tapasztalt atyai gondoskodásával oda hatni méltóztassék, hogy az átmenet nehézségei e tekintetben is megszűnjenek, avagy legalább is enyhüljenek. A Nagyméltóságod tárczája körébe tartozó erdőtisztekre vonatkozólag végül még az a tiszteletteljes kérelmünk, hogy azokat a fennálló különleges szabályok megszüntetésével utazások alkalmával megkülömböztetés nélkül ugyanabban a napidíjban és fuvarköltségben részesíteni méltóztassék, a mely a fennálló általános szabályok szerint minden más állami tisztviselőt megillet- Ezzel Nagyméltóságod ismét megszüntetné egyikét ama régi külön intézkedéseknek, a mely az állami erdőtiszteket más tiszttársaiktól hátrányosan megkülömböztette. Van azonban egyesületünknek egy további tiszteletteljes kérelme is, a mely bár a jelenlegi szervezet szerint nem érinti közvetlenül Nagyméltóságod tárczáját, nem kevésbbé általános erdőgazdasági érdek, mint az erdötisztek fizetésének méltányos rendé-

20 zése, s igy Nagyméltóságod, mint a hazai erdőgazdaság érdekeinek hivatott őre előtt nem lehet közömbös. Minden tudománynak, szakmának és gazdasági ágazatnak joggal legféltettebb kincse az a tanintézet, a melyen az illető tudomány jövő művelői neveltetnek. Ennek tekintélyétől, az olt működő tanerők reátermettségétől függ annak egész jövője. A hazai erdőgazdaság jövő fejlődése szempontjából tehát sajnálattal tapasztalta egyesületünk, hogy a selmeczbányai erdészeti akadémia tanári kara az uj fizetésrendezési törvény értelmében más főiskolák tanári karával szemben visszamaradt s nevezetesen az állatorvosi főiskola tanáraival szemben mostohább viszonyok közé jut. Az a körülmény, hogy a vidéki jogakadémiák tanárai hasonló javadalmazásban részesittetnek, nézetünk szerint nem jöhet tekintetbe, mert a jogi oktatás legfelsőbb fóruma az egyetemeken van, mig ellenben az erdészeti tudományok művelésének az erdészeti akadémia az egyetlen szintere. Nem nyugodhatunk meg abban az érvben sem, hogy az akadémia a vidéken van, mert ez a tanári karra, a melynek a szellemi élet nagy központjaival az érintkezést fenn kell tartania, inkább áldozatokkal, semmint előnyökkel jár. Tiszteletteljesen reámutatunk továbbá arra, hogy külföldön több helyen az erdészeti tudományok az egyetemeken és műegyetemen adatnak elő, az erdészeti tanári kar ott tehát az egyetemi tanárok javadalmazásában részesül. Ezekre támaszkodva, mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a m. kir. pénzügyminiszter urnái oly értelemben közbenjárni méltóztassék, hogy a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia uj szervezési szabályaiban a tanári kar részére az állatorvosi főiskola tanáraival egyenlő javadalmazás biztosittassék. Ezekben volt szerencsénk egyesületünknek az uj fizetésrendezési törvény alkalmából felmerült kérelmeit tisztelettel előadni s azokat Nagyméltóságod nagybecsű jóindulatába ajánlani. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletünk és nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését. Budapest, február hó 26-án. Bund Károly s. k. titkár. báró Bánffy Dezső s. k. elnök.

21 Uj V. alapítvány. Faragó Béla, a zala-egerszegi magyar fenyőmagpergető-gyár tulajdonosa, nagy áldozatkészségről tanúskodó és nemes czélra szolgáló alapítvány létesítésére határozta el magát, melynek kezelésére és gyümölcsöztetésére az Országos Erdészeti Egyesületet kérte fel. Azon jóindulatú támogatásnak viszonzásául, a melyben a magyar erdészközönség hazai iparvállalatát kezdettől fogva részesítette, hiteles közjegyzői okiratban kötelezte magát, hogy egymásután következő tiz éven át , összesen tehát 6000 koronát fizet az egyesület pénztárába, mely összeg a teljes befizetésig felszaporodó kamatokkal együtt alapítványként kezelendő. Tiz év múlva az alapítvány kamataiból évenkint három erdőtiszti vagy altiszti kiskorú árva segélyezendő nem- és valláskülönbség nélkül. Egyelőre ezekben óhajtottuk ismertetni ezt az ujabb alapítványt, meg lévén győződve, hogy az alapító nemesszivü bőkezűsége a magyar erdészet körében teljes elismeréssel és hálával találkozik. Az alapítvány ügyével az egyesület igazgató-választmánya legközelebbi ülésén fog foglalkozni. Budapest, február hó 28-án. VI. Értesítés. A titkári hivatal. Stainer Gyula, a körmendi magpergető-intézet uj tulajdonosa arról értesítette az Országos Erdészeti Egyesületet, hogy vevőit felhatalmazza, miszerint a számlaösszeg egy százalékát esetrőlesetre levonásba hozzák és az egyesület valamelyik jótékony alapítványa javára beküldjék. A midőn a czégnek e nagylelkű elhatározásáról t. tagtársainkat értesitenők, jótékony alapitványaink gyarapodása érdekében egyúttal tisztelettel kérjük a czég vevőit, hogy e felhatalmazás értelmében szíveskedjenek eljárni. Budapest, február hó 28-án. A titkári hivatal. ERDÉSZETI LAPOK 19