TAMÁSKA MÁTÉ Kassa-vidék településképei

Átírás

1 KALLIGRAM

2 TAMÁSKA MÁTÉ Kassa-vidék településképei

3 TAMÁSKA MÁTÉ KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI KALLIGRAM Pozsony, 2013

4 TARTALOM A könyv kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta I. KASSA-VIDÉK ÖRÖKSÉGHELYZETE 1 / Bevezető Az örökséghelyzet fogalmáról / 11 2 / Néhány szó a kutatásról / 18 3 / Az agglomerációs tér településhálózata / 19 4 / Társadalom és településkép / 30 5 / A településkép táji beágyazottsága / 50 6 / A településszerkezet öröksége / 67 7 / Udvarképek / 89 8 / Egyedi karakterelemek / / Utcaképi együttesek / / Örökséghelyzetek / 203 Szakirodalom / 214 II. TÁJKATASZTER ÉS TELEPÜLÉSLEXIKON Tájkataszter A Cserehát falvai / 227 Az Ida medencéje / 233 A Bódva medencéje / 238 A dombvidék / 243 A Felső-Bódva mente / 248 A karsztvidék leírása / 255 A Felső-Ida mente / 260 Kiadta a Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Pozsony, Első kiadás. Oldalszám 556. Felelős kiadó Szigeti László. Felelős szerkesztő Szaniszló Tibor. Borítóterv Hrapka Tibor. Grafikai elrendezés és nyomdai előkészítés Csető Péter. Nyomta az OOK-Press Kft., Veszprém. Felelős vezető Szathmáry Attila. Vydal Kalligram, spol. s r. o., Bratislava Prvé vydanie. Počet strán 556. Vydavateľ László Szigeti. Zodpovedný redaktor Tibor Szaniszló. Návrh obálky Tibor Hrapka. Grafická úprava a príprava do tlače Péter Csető. Vytlačila OOK-Press Kft., Veszprém. Tamáska Máté, 2012 ISBN Településlexikon Áj / 265 Ájfalucska (Hacsava) / 270 Alsólánc / 277 Alsómecenzéf / 281 Alsótőkés / 292 Aranyida / 296 Baska / 302 Bodolló / 307 Buzita / 312 Csécs / 318 Debrőd / 325

5 Felsőmecenzéf / 333 Felsőtőkés / 340 Felsőlánc / 345 Hatkóc / 348 Hilyó / 351 Hím / 355 (Torna)Horváti / 358 Idabukóc / 362 Jánok / 367 Jászó / 373 Jászómindszent (Poprócs) / 382 Jászóújfalu / 388 Kisida / 393 Komaróc / 397 Makranc / 401 Méhész / 406 Nagyida / 409 Pány / 418 Péder / 420 Perény / 424 Reste / 429 (Jászó)Rudnok / 432 Semse / 436 Somodi / 440 Stósz / 445 Szádelő / 453 Szepsi / 456 Szeszta / 465 Torna / 470 Tornaújfalu / 481 (Szád)Udvarnok / 486 (Bódva)Vendégi / 490 Zsarnó / 495 I. KASSA-VIDÉK ÖRÖKSÉGHELYZETE A tájkataszter és a lexikon készítésekor használt irodalom és források / 501 Settlementscapes of Košice region. English summary (Kassa-vidék településképei. Angol nyelvű összefoglaló) / 507 Képmelléklet / 537

6 1 / Bevezető Az örökséghelyzet fogalmáról A településképi elemzés leglényegesebb vonása, hogy az egyes építészeti alkotásokat nem egyenként mutatja be, hanem tér- és időbeli kapcsolataikban. 1 A településképi vizsgálatban egy templom, kastély vagy bármely más épület művészi értéke másodlagos kérdés ahhoz a szerephez képest, amelyet mint térhatároló elem a külső tér tagolásában betölt. 2 E alapfelfogását tekintve Kassa-vidék településképeinek vizsgálata illeszkedik a hasonló tematikájú városképi és faluképi vizsgálatok sorába. 3 Egy sor egyéb ponton azonban el is tér azoktól: (1) nemcsak a műemlékileg értékes együttesekre koncentrál, hanem a települések egészére; (2) nem stíluskorszakokról, hanem általában a régiségről beszél; (3) nem tárgyalja a csak régészetileg feltárható rétegeket, viszont külön bekezdéseket szentel a közelmúltnak. Vidéki területről lévén szó, elsősorban az építészettörténet és a néprajz határmezsgyéjén kialakult falufelmérések metodológiát volt érdemes alapul venni, illetve módosítani. 4 Ha ugyanis teljes egészében a a 20. század közepére kiérlelt kutatási gyakorlat lett volna mérvadó, akkor ma, a 21. század elején nem településképi, hanem településtörténeti dolgozat született volna. 5 Következik ez abból, hogy a népi és a belőle kifejlődött kisvárosi építészet mint élő, alkotó hagyomány, jó fél évszázada halott, így a paraszti társadalom és annak építőhagyománya között feltárt összefüggések java része is történeti adalékká vált. A csűrös települések kialakulása például szoros öszszefüggésben volt a gabona feldolgozásának módjával. 6 A mai faluképekben fellelhető 1 A településkép fogalmáról néhány alapvető magyar nyelvű munka: Máté 1995; Máté 2001; Meggyesi 2009; Pogány A településkép eredendően építőművészeti fogalom volt, és elsősorban esztétikai értékei miatt került az érdeklődés homlokterébe. A téma klasszikussá vált alapmunkája: Sitte Magyarországon az 1950-es években készültek nagy számban városképi elemzések, amelyeknek egy része később nyomtatásban is megjelent. A falvak tekintetében egy-egy tájegység népi építészetét, hagyományos településstruktúráját bemutató kiadványokban lelhetők fel településképi elemzések. Pl. Dercsényi Zsolnay 1956; Horler 1955 (különösen a bevezető tanulmányok); Horváth Marjalaki Kiss Valentiny Korompay 1956; Zádor A vidéki, falusi építészetkultúráról lásd pl. Bakó 1978; Gilyén Mendele Tóth 1975; Meggyesi 2008; Tóth 1971; Tóth A népi építészet kutatási metodológiájáról lásd Barabás Gilyén A néprajz belső vitái érdekes módon mindezidáig legkevésbé az építészeti falukutatást érintették, holott a felvetett szempontoknak itt sem lenne kisebb relevanciája, mint a tárgyi kultúra más területén. Lásd Bausinger A történeti néprajz ellentéteként kialakuló úgynevezett jelenkori néprajz helyzetéről lásd Fejős 2003a, valamint Fejős 2003b. 6 A csűrök területi elterjedése a kézi csépléssel függött össze, mivel ezeken a helyeken az őszi-téli hónapokra is átnyúlt a munka, s ezért a gabonát nagy befogadó képességű tárolókban kellett felhalmozni. Lásd Barabás Gilyén 2004, 27. p.; illetve Győrffy 1943, p.

7 12 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI BEVEZETŐ AZ ÖRÖKSÉGHELYZET FOGALMÁRÓL 13 csűrök és magtárak azonban már nem szerves tartozékai a mezőgazdasági termelésnek, ezzel együtt pedig lassan az emlékezet is elvész, amely értelmezni tudta ezeknek az épületeknek eredeti funkcióját. 7 A paraszti és az ahhoz kapcsolódó kisvárosi életvilág egésze történeti patinát nyert, a szónak abban az értelmében, hogy közte és a mai életvilágok között megszűnt a folytonosság, az értelmezhetőségi átjárhatóság. 8 Különösen így van ez Kassa vidékén, ahol a városi agglomeráció kiépülése és az erőltetett iparosítás az átlagosnál is erőteljesebb kontrasztot hozott létre múlt és jelen között. A történeti rétegek és a jelenkori településkép kapcsolatainak vizsgálata sajátos kutatási szemléletmódot igényel. 9 Ebből következett, hogy a Kassa-vidék múltjának jelenvalóságát feltáró vizsgálat saját szempontrendszert kellett kialakítson, s azt egy új fogalommal, az örökséghelyzettel írja le. Noha sokkal inkább a terephez alkalmazkodó rugalmas munkamódszerről, mintsem kategorikus fogalomról van szó, mégsem kerülhető meg az előzetes definíció: Az örökséghelyzet egy olyan építészet-topográfiai megközelítésmód, amely az eredeti társadalmi kontextusukat jórészt elvesztett történeti struktúrák helyét vizsgálja a mai településszövetben. Mielőtt bővebben kifejtenénk az iménti mondat tartalmát, szükséges hangsúlyozni, hogy az örökséghelyzet nem azonos a kulturális örökség fogalmával. 10 Az itt olvasható településképi elemzések ugyanis az objektumok jóval szélesebb körét fogják át, mint amelyek a kulturális örökség szempontjából relevánsak lennének. Miközben a kulturális örökség a tudatos örökségesítési folyamattal foglalkozik (pl. a műemlékekkel, védett településképekkel, emlékművekkel stb.), addig az örökséghelyzet minden történetinek minősíthető építészeti elemet igyekszik figyelembe venni. A kulturális örökség ilyen értelemben az örökséghelyzetnek egy speciális esete, az a szűkebb kontextus, amely a közösség emlékezetét és identitását szimbolizáló objektumokat írja le. Az örökséghelyzet időszemlélete: A településképi vizsgálat kezdetben a műemlékvédelem munkamódszereit vette át és vetítette ki a külső terek tanulmányozására. 11 Maga a műemlékvédelem pedig a pozitivista történettudományt, közelebbről pedig 7 Az emlékezetkutatással foglalkozó szakirodalom generációs emlékezetnek nevezi a szociális emlékezetnek ezt a mindennapi gyakorlat megszabta válfaját. Lásd Assmann p. ill. Mannheim 1928/29, p. 8 A kulturális örökség felértékelődését éppen az tette lehetővé, hogy a modern történettudomány és általában a felgyorsult technikai fejlődés láthatóvá tette a múlt és a jelen közötti különbségeket. Lásd Lowenthal A településképnek mint egy időbeliségében és jelentésben, formájában és társadalmi tartalmában is többrétegű jelenségnek az elemzésére néhány példa: Duncan Ley 1993; Kostof 1992; Kostof A kulturális örökségbe beletartozik múltunk és környezetünk minden olyan természeti, tárgyi, szellemi reliktuma és aspektusa (történések, szokások, hitvilágok, a természeti és épített környezet stb.), amit érdemesnek tartunk arra, hogy élő jelenben ható hagyományként eleink generációitól átvegyünk, és a jövő generációi számára átörökítsünk. Lásd Saád p. A kulturális örökség kutatása az elmúlt évtizedekben nagy lendületet nyert, ami mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a téma rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a különböző kutatási gyakorlatok szemléletmódjához. Vö. Erdősi Sonkoly 2004 (lásd a bevezető fejezetet). 11 Román 2004, p. a művészettörténetet tekintette mintának akkor, amikor az építészeti objektumokat egy lineáris kronológiai rend szerint periodizálta. A történeti periodizáció módszere alakította ki végül azt a munkamódszert, amely az építés genezisét igyekszik feltárni, majd sorra venni az átépítési fázisokat. 12 A településkép történeti vizsgálatának természetesen megvan a maga létjogosultsága, mint történettudományi diszciplínának. Ugyanakkor látni kell, hogy a történetiség a településképnek csak egyik dimenzióját képes megjeleníteni. Az alapprobléma abból adódik, hogy a pozitivista történetírás kialakította lineáris időfelfogás és a településképben megjelenő idő nem fedi egymást. 13 Míg az első az idő folytonosságát feltételezi, amely egyenlő egységekre osztható, addig a településkép ideje nagyon is aránytalan. Vannak korszakok, sőt évszázadok, amelyekből semmit nem őrzött meg, másokból viszont egész utcasorok maradtak fenn. Ráadásul a múlt idősíkjai nem egymástól elkülönülve, hanem meglehetős összevisszaságban, egymást újra és újra keresztező formációkban jelennek meg, hasonlóan ahhoz, ahogy a tájban is egymás mellé kerülhetnek egészen régi és fiatal kőzetrétegek. 14 A helyzet azonban még ennél is rosszabb, hiszen a természeti táj legalább fizikai törvényeknek engedelmeskedik, míg a településszövetben jó, ha törvényszerűségekről beszélhetünk, de igen gyakran csak egyszeri hatalmi érdekekről vagy véletlenekről. A településkép klasszikus történeti leírása igyekszik a településképben összetorlódó idősíkokat visszarendezni, és az egymásra rakódott múltrétegekből koherens településfejlődési modellt alkotni. Ily módon egy, a múlt tetszőleges pillanatában meghatározott nullpontról elindulva lépcsőfokonként válik felépíthetővé a településkép, valahogy úgy, ahogy az a rendelkezésre álló források alapján a múltban lejátszódhatott. 15 Az ilyen városleírások aztán visszahatnak a településkép percepciójára 12 Nem állíthatjuk persze, hogy az ötvenes-hatvanas években virágkorukat élő településképi vizsgálatok teljességgel nélkülözték volna a jelen perspektíváját. Csakhogy, mire a látképek elemzéséig eljutottak, addigra kidesztilláltak belőlük minden társadalomtörténeti információt, és pusztán a vizuális kapcsolatokra koncentráltak. 13 A történelem időfogalmáról, illetve a történelem által az iskolákban közvetített időstruktúrákról lásd Leduc A pozitivista történetírás kialakította időszemlélet mellett kultúránként és koronként igen eltérő lehet az emberek időről alkotott fogalma. Sőt az is egyre világosabb, hogy a 19. század végére kialakult időszemlélet gyökeres átalakulásokon megy keresztül, s a helyek múltja helyett egyre inkább a jelen helyei, illetve a jelenben létező múlt strukturálják gondolkodásmódunkat. A történelem prezentizmusának pedig éppen a különböző építési fázisokat megjelenítő város vált legszemléletesebb szimbólumává. Lásd Hartog A települési táj mint fogalom az angol town landscape kifejezés megfelelője, s mint ilyen, magyarul a településképhez áll legközelebb. Mindezen túl azonban a település kulturális táj is (culture landscape), amely kapcsolatot teremt múlt és jelen között, hatalmi viszonyokat jelenít meg, és számtalan narratív értelmezést is megenged. A fogalomról lásd részletesen Czepczyński p. 15 A történetírás szubjektivitását mi sem jelzi jobban, hogy a kutatók kulturális hátterének függvényében változhat a települések keletkezési ideje. Elég csak egybevetnünk Kassa vidékének két alapvető történetföldrajzi munkáját, amelyet szlovák részről Branislav Varsík, magyar részről pedig Györffy György jegyzett. Györffy értelmezésében a középkori településhálózat a magyar állam kiépülésével párhuzamosan zajló folyamat, míg Varsík minduntalan hangsúlyozza a korábbi szláv telepek fontosságát. Varsík 1964, 1973, 1977; Györffy 1987.

8 14 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI BEVEZETŐ AZ ÖRÖKSÉGHELYZET FOGALMÁRÓL Csak zárójelben érdemes megjegyezni, hogy sok esetben a középkorinak látszó alaprajzról sem állapíthatjuk meg biztosan, mikor is keletkezett, hiszen a 18. századi újratelepítés is létrehozhatott hasonló szerkezetiségeket. 17 A retrospektív elemzés lényegében egy logikai visszakövetkeztetés, és azon alapul, hogy a múlt bizonyos elemeiben a mai településképben is fennmaradt. Ha pl. egy utcavonalra építkező faluban, ahol a parasztházak átlagéletkora év, néhány olyan épületet találunk, amelyek lényegesen régebbiek, de a telek belsején állnak, akkor joggal feltételezhetjük, hogy azok egy korábbi, a mainál szabálytalanabb településképi állapotról tudósítanak. Lásd Baker A múlt megismerhetőségének egyik legnagyobb akadálya, hogy a belőle fennmaradt emlékek száma nem egyszerűen véges, de ami ennél is fontosabb, nem tudható, hogy ezek az emlékek hogyan viszonyultak az egykori valósághoz; másként fogalmazva reprezentatív mintának tekinthetők-e a múltról. Lásd részletesen: Goldhorpe 2000, p. is, amely már nem a maga szelektív és folyamatos, rendet nélkülöző idősíkjaiban jelent meg, hanem jól felépített történeti konstrukcióként. Lássuk, milyen helyszíni emlékekre kellene hagyatkoznunk, ha Kassa-vidék településképeit kronologikus rendben kívánnánk leírni! A középkorra a települések alaprajzi sajátosságán túl csak néhány templom és várrom emlékeztet. 16 A kora újkorból sincs sokkal több fogódzónk, főként templomok és kastélyok alkotják ezt a réteget. A legrégibb lakóházak a 19. század első felére datálhatók, de ezek száma is elenyészően csekély. A 19. század végéről már szép számmal maradtak fenn objektumok, de a népi lakóházak legtöbbje nem öregebb évnél. Végül a legszámosabb csoportot az elmúlt bő fél évszázad építőtevékenysége alkotja. Ha tehát ragaszkodnánk a középkor vagy a kora újkor településképének bemutatásához, akkor a mai építészeti anyag alapján úgy tűnne, mintha kétszáz évvel ezelőtt csak templomok, várak és kastélyok álltak volna. Ez a kép nyilvánvalóan hamis, tehát a hiányzó településképi elemeket valamiképpen rekonstruálnunk kellene. A helyzet fonákja az, hogy az elméleti rekonstrukciókat nagyrészt a ma is látható reliktum épületek, megmaradt telekszerkezetek és utcarendszerek retrospektív elemzésével tudnánk létrehozni. 17 Valahogy úgy, ahogy az épületkutató is egymás után fejti le az újabb ráépítéseket, hogy végül az eredeti épületről fogalmat alkosson. Ez a fajta elméleti rekonstrukció tehát a múltat a maga történeti valóságában kívánja megérteni, ezért a múltrétegeket világosan elkülöníti egymástól. Az örökséghelyzet ezzel szemben csak a jelenre kíváncsi, és csak olyan mélységben tekint viszsza, amennyire azt a ma még álló reliktumok igénylik. Mindebből következik, hogy számára a településszövet nem hiányos adathalmaz a múltról, hanem a komplett egész. 18 Nem teszi fel a kérdést, milyen is lehetett a régi településkép, nem vállalkozik a különböző korszakok rekonstruálására. Ehelyett arra koncentrál, hogy a különböző korszakokból fennmaradt emlékek kortárs településképi funkcióját értelmezze. Azzal, hogy lemondunk a történeti periódusok bemutatásáról, egyúttal azt is állítjuk, hogy a településképi kapcsolatokat nem eredeti kontextusaikban fogjuk elemezni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy-egy épület hatását környezetének megváltozása alapvetően befolyásolja. Egy 13. századi templom például, amely valaha katedrálisként magasodhatott a földbe vájt kunyhók fölé, ma elvész az emeletes családi házak halmazában. Másik oldalról viszont, ha léptéke okán már nem is, korából következően kiemelkedő pontjává vált a településképnek. A régiségnek mint esztétikai értéknek a felismerése pedig megintcsak olyan kortárs, de legalábbis modern kontextus, amely sokkal inkább örökségalkotás, semmint történeti hagyomány. 19 A jelenkorra koncentráló elemzés fontos módszertani sajátossága továbbá, hogy az időt differenciálatlanul kezeli. Az örökséghelyet leírásakor nem egyszerűen arról van szó, hogy a jelen településképből kiindulva lépésről lépésre haladva, ameddig a szem ellát, visszafejtjük a múltrétegeket. Ha ezt tennénk, úgy végső soron visszajátszott történelmet írnánk. Ha el kívánjuk kerülni ezt a csapdát, úgy az időt kevés számú diszkrét kategóriába kell összeolvasztani, amely kategóriák a régi és új leegyszerűsítő logikáját követik. Az örökséghelyzetben ugyanis másodlagos jelentőségű az építészeti elemek tényleges kora, hiszen az a fő kérdés, mi tekinthető örökségnek, tehát a történeti település hagyatékának, és mi az, ami ennek az örökségnek a környezete (helyzete), tehát egy új, modernizációs szerkezetiség. Túl azon, hogy az örökséghelyzet kevés számú időkategóriát használ, maguknak a kategóriáknak a meghatározása a mindenkori kutatási terep függvényében változhat. Budapesten például legalább három réteg alkotná az örökséghelyzetet. A történeti város a maga preindusztriális léptékével főként a budai várnegyedben koncentrálódik. Ezt veszi körül a 19. század első modernizációs periódusának jóval nagyobb léptékű városszövete. Végül ettől is világosan elválik az 1960-as évektől kezdődő vasbeton korszak. Ezzel szemben Kassa esetében már érdemes lenne arról elgondolkodni, vajon a történeti és a századfordulós réteget ne vizsgáljuk-e együtt, hiszen a Hernád-parti városban a századforduló urbanizációs periódusa nem hozott olyan mélyreható változásokat, mint Budapesten. Végül a Kassa-vidékhez hasonló rurális térségekben ez a kérdés fel sem merül, hiszen a 20. század közepéig csak hangsúlybeli eltolódásokkal találkozunk a hagyományos architektúrán belül. Az örökséghelyzet szempontjából tehát elegendő, ha régi és új között csupán egyetlen határvonalat húzunk. Ez a határ az 1950-es 1960-as évek fordulójára tehető, mikor is a premodern építőhagyományok végképp elvesztették szabályozó erejüket, és átadják helyüket egy soha korábban nem tapasztalt gyorsaságú és léptékű építési konjunktúrának. Az imént kifejtetteket röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az örökséghelyzet a hagyományos településképi kutatásoktól több alapvető ponton is eltér. Mindenekelőtt látni kell, hogy az örökséghelyzet nem történettudományos, hanem jelenkori tudományos fogalom, nem a történelem érdekli, hanem a történelem jelenvalósága. Számára a településkép nem a lineárisan haladó időben felnövő struktúra, hanem kész szerkezetiség (helyzet), amelynek szerves része a történeti örökség is. A történeti elemzéssel ellentétben, amely korszakokba visszahelyezve értelmezi az építészeti objektumokat, az örökséghelyzet ugyanezeknek az objektumoknak mai kontextualitását vizsgálja. Végezetül az örökséghelyzet a folyamatos időt igyekszik a fejlődés hirtelen felgyorsuló szakaszainál kettévágni és dichotóm ellentétpárokba (régi-új) rendezni. 19 A régiség még a 19. századi műemlékvédelem számára sem volt prioritás. A régiségérték fogalmát először 1903-ban Riegl használja klasszikussá vált munkájában. Lásd Riegl 1903.

9 16 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI BEVEZETŐ AZ ÖRÖKSÉGHELYZET FOGALMÁRÓL 17 Ezzel elvész ugyan a történeti építészet belső differenciáltsága, de annál élesebbé válik a történeti építészetnek mint egésznek szerepe a kortárs településképben. A településkép történeti vizsgálata a régmúltból halad a jelen felé az építészeti elemeket az egykori településszövetbe helyezi vissza lineáris időfelfogás (időszalag) A településkép örökséghelyzete a jelenről fejti le a múltrétegeket az építészeti elemeket mai kapcsolataik alapján elemzi diszkrét, illetve dichotóm időfelfogás (régi-új) Az örökséghelyzet tartalma: Abból, hogy az örökséghelyzet régi és új di cho tó miáját veszi alapul, nem következik, hogy benne a két korszak azonos hangsúllyal szerepelne. Mint nevéből is látható, elsősorban az örökség szerepére kíváncsi. A Kassa-vidékről szóló leírások éppen ezért az 1960 előtti réteget viszonylag részletesen tárgyalják, míg az utóbbi fél évszázadot csak olyan mélységben és részletességgel, amennyiben az kihatással volt az örökség alakulására. Másként fogalmazva, nem a vidék urbanizációja, ami lényeges, hanem az urbanizáció örökségi következményei. Az örökséghelyzet leíró jellegén túl magyarázó fogalom is. A magyarázatok kapcsán mindenekelőtt a településkép társadalmi mozgatórugóit igyekszik megérteni. 20 Ebből következően két egymástól többé-kevésbé, de nem teljesen elkülöníthető adathalmazzal dolgozik. Az első a tulajdonképpeni morfológiai leírás az utakról, házakról, kisarchitektúrákról, a második pedig az ezen morfológiát magyarázó társadalmi háttérváltozók köre. 21 Végül a kettő megfeleléseiből levonható örökséghelyzeti típusok képezik az empirikus vizsgálat végső konklúzióját. Az örökséghelyzet legegyszerűbben megfogható mutatója kétségtelenül a régi és új épületek statisztikai arányszáma, amely egyben a helyi társadalom anyagi viszonyainak egyik lehetséges fokmérője is. S bár kézenfekvőnek tűnik az összefüggés a történeti épületállomány visszaszorulása és a legújabb kori építési konjunktúra között, ez a kijelentés csak egy szeletét fedi le a valóságnak. A különböző települési elemek ugyanis eltérő módon reagáltak a modernizációs kihívásokra: egyes részek könnyebben, mások nehezebben alkalmazkodtak az új társadalmi környezethez. Így például a hatvanas évek után a legarchaikusabb paraszti építészet hagyatéka éppúgy gyors amortizációra volt ítélve, mint a legmagasabb kvalitást képviselő kastélyok. Végeredményben mindkettő azért, mert túlságosan távol állt attól a társadalmi és gazdasági rendszertől, amely akkoriban volt kialakulóban. Az archaikus épületek azért, mert kicsik és szegényesek voltak, a kastélyok pedig azért, mert egy-egy falu lehetőségeihez 20 Az építészet társadalmi magyarázatára igen jó és közérthető példa: Kleinesiel Bonyolultabb úgynevezett térszintaxis elemzést dolgozott ki: Hiller Hanson A településkép duális felfogása, nevezetesen, hogy az nem csupán épületek és terek halmaza, de a szociális viszonyok eredője és alakítója is, a szociológiában régóta meggyökeresedett gondolat. Lásd Löw A településkép vagy angolul landscape egyszerre jeleníti meg a tárgyi és a szociális világok látképét, s a szociológián belül ma már kutatási területté vált. Lásd pl. Meinig 1979; Zukin képest messze túlméretezettnek bizonyultak. 22 Gondoljunk csak bele, hogy egy-egy kastélyhoz építése idején több ezer holdas földbirtok tartozott! Az iméntiekkel ellentétben említhető meg a 20. század közepének korszerűsödő paraszti építészete, amely léptékének és minőségének köszönhetően viszonylag nagy számban maradt fenn. Az iménti példák azt mutatják, hogy a történeti településmorfológia bizonyos mértékig önmaga örökséghelyzetének magyarázó változója is. Tovább lépve azonban feltehető a kérdés, milyen további háttérváltozóktól függ egy-egy település öröksége? A tanulmány noha utal a földrajzi meghatározottságra is elsősorban a társadalmi formációkban keresi a választ, a helyi társadalom rétegzettségében, demográfiai helyzetében, foglalkozásbeli struktúrájában és önkormányzati rendszerében. 23 Az örökséghelyzeti vizsgálat lépései: Noha elviekben más megközelítés is lehetséges volna, Kassa-vidék leírása a nagyobb léptékek felől közelít a kisebb karakterelemek felé. Így elsőként a települések táji környezetét, másodikként a településszerkezeteket, harmadikként az udvarformákat, míg negyedikként az egyedi (nem tematikus) karakterelemeket, tehát a templomokat, kastélyokat és egyéb, az összhatás szempontjából kiemelkedő egyedi objektumokat veszi sorra. Minden esetben igyekszik összegezni és kategorizálni azokat a morfológiai szituációkat, amelyeket a történeti fejlődés Kassa vidékén a modernizáció előtt létrehozott, és felhívni a figyelmet azokra a változásokra, amelyeket az elmúlt fél évszázad okozott. Végül a feltárt örökséghelyzetek kétlépcsős tipologizálására kerül sor. Az első lépcsőt jelentő utcaképtípusok elsősorban a morfológiai vizsgálat eredményein nyugszanak, és az örökséghelyzet mikroszintjét képviselik. 24 Azokat a jellegzetes kismintázatokat, ha úgy tetszik, vándormotívumokat kell itt meghatározni, amelyek a terepen járva újra és újra feltűnnek, sokszor teljesen függetlenül a település egészének örökséghelyzetétől. Az utcaképek örökséghelyzete a történeti alakzatok leírásából indul ki, de azt a kérdést is felteszi, vajon ezek az utcaképek szerkezetiségükből következően mennyire érzékenyen reagálnak a modernizációs beavatkozásokra? Azt azonban, hogy ez a modernizáció ténylegesen bekövetkezik-e és milyen módon, nem az utcakép morfológiája fogja eldönteni, hanem az település egészének pozíciója, tehát a társadalmi környezet. Az örökséghelyzetek második, makroszintű tipológiája tehát a modernizáció és az örökség kapcsolódását veszi sorra. Azt mutatja be, milyen tipikus mintázatokat hozott létre régi és új találkozása vagy éppen e találkozás hiánya, s hogy ezek a mintázatok miként hatottak, hatnak vissza az örökség fizikai állapotára. 22 Az építészeti örökség fennmaradásának a térség két kisvárosában kimutatható összefüggéseiről lásd a szerző korábbi írását: Tamáska Máté: Alsómecenzéf és Torna történeti településképének kialakulása és mai örökséghelyzete. PhD-disszertáció, letölthető: (tézisek). 23 A településképet természetesen nemcsak a helyi társadalom tagoltsága alakította, de a táji környezet is, az például, hogy milyen építőanyagok álltak a közelben rendelkezésre. 24 Az utcaképek, térformák morfológiai csoportosítása nem ismeretlen a szakirodalomban. Néhány korai tipológia: Stübben 1924, 6-7. fejezet; Zucker 1959, 3. fejezet. A Kárpát-medence vidékies telepviszonyainak utcaképi morfológiájáról pedig lásd Meggyesi 2008; Kaitna Reichel Smetana 1978.

10 2 / Néhány szó a kutatásról 3 / Az agglomerációs tér településhálózata A felhasznált irodalmakról és a forrásokról a lexikon kapcsán szólunk majd, itt csak a kutatás gyakorlati lebonyolítását vázoljuk. Kassa-vidék településképi topográfiája fél évtizedes adatgyűjtés eredményeként született meg. 25 A címben szereplő Kassa-vidék kifejezés hivatalosan egy viszonylag fiatal, 1960 óta létező, megye jellegű régió neve, amely mintegy 114 települést foglal magába. 26 Nagyrészt a történeti Abaúj vármegye szlovákiai területét fedi le, ehhez csatlakozik nyugat felől Torna környéke, északon pedig néhány Sáros megyei falu. Már csupán az a tény, hogy ez az agglomerátum átlépi a történeti régiók határait, is jelzi, hogy ebben a térségben múlt és közelmúlt kontrasztjai élesen elválnak egymástól. Noha a járás falvai és kisvárosai minden irányból körbeveszik Kassát, a topográfia csak a várostól nyugatra fekvő területekkel foglalkozik. Annak ellenére, hogy a kiválasztott 44 település természetföldrajzi értelemben zárt tájegységet alkot, nevezetesen a Felső-Bódva vízgyűjtőjét, elsősorban nem ez, hanem a kutatómunka kapacitásának végessége volt az az ok, amiért végül le kellett mondani az egész járás feltérképezéséről. 27 Az éveken át tartó terepbejárások során csaknem tízezer fényképfelvétel, félszáznál is több interjú, több tucat házalaprajzi vázlat készült el. Miközben a fotódokumentáció minden településre kiterjedt, interjúkat és házfelméréseket készíteni nem mindenhol volt mód és alkalom. Három településről, Csécsről, Alsómecenzéfről és Tornáról azonban egészen részletes esettanulmány készült. Csécs értékvizsgálata egy műemléki szakmérnöki diplomamunka, Alsómecenzéf és Torna összevetése pedig egy doktori disszertáció alapját képezte A kutatómunkát a Szlovák Tudományos Akadémia, a Nemzetközi Visegrádi Alap, a Magyar Ösztöndíj Bizottság, a Balassi Intézet és a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj mobilitási programjai tették lehetővé. Külön köszönet Krcho Jánosnak és Mezős Tamásnak a szakmai támogatásért. 26 A Kassa-vidék 1968 óta létezik mint közigazgatási egység. Ugyanebben az időben döntöttek Kassa területének kibővítéséről is, korábban egy sor falusias település nem volt része Kassa vidékének: Bárca, Saca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Miszlóka, Peres, Pólyi, Szilvásapáti ban tovább terjeszkedett a város, Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke, Zsebes irányába ban a járást Szalánc és környékével bővítették ki. Vö. Vantová Az adatfelvétel egésze egyszemélyes vállalkozás volt. 28 Lásd Tamáska 2007, megtalálható a tanszéki könyvtárban; Tamáska Máté: Alsómecenzéf és Torna történeti településképének kialakulása és mai örökséghelyzete. PhD-disszertáció, letölthető: aleph.omikk.bme.hu. Az agglomerációs tér szektorai: Kassa agglomerációs terében egymástól világosan elváló funkcionális szektorok figyelhetők meg, mintha csak egy ritkán lakott 20. század elejei amerikai nagyváros övezetei lennének. 29 Középpontjában Kassa, illetve annak belvárosa képezi a hivatali adminisztrációt, a cityt, minden viszonyítási pont alapját. A városból déli irányba kilépve az agglomeráció ipari zónája, majd az ipari munkás lakóövezet következik, egy-egy kisebb ipari alközponttal kiegészítve. Végül a szocialista időszak intenzív iparosítását ellensúlyozandó a várostól északra fekvő erdős részeken ingázó lakófalvak és rekreációs központok jöttek létre. A rendszerváltás után ez a szektoralitás nemhogy csökkent volna, de még növekedett is, sőt egy újabb, a Kassától való tényleges közlekedési távolság függvényében változó keletnyugati választótengely is kialakult. A Kassa közvetlen környezetében található ipari-termelési zóna képezi tehát az első agglomerációs gyűrűt, amely körülbelül Nagyida Szeszta vonaláig tart. Központi létesítménye az egész tájat átformáló vasmű városnyi organizációja. A körülötte fekvő települések lakófunkcióit a szocializmus évtizedeiben adminisztratív eszközökkel igyekeztek megszüntetni, illetve korlátozni. A gyárvárost kiszolgáló ingázó munkásfalvakat ugyanis nem közvetlenül a vasmű mellett, hanem attól némileg távolabb, Csécs és Szepsi magasságában, illetve azon túl alakították ki. Ebben a munkáslakóövben két ipari alközpont is létesült: Szepsi és Torna. A Kassától délre kiépült ipari üzemeknek semmilyen történeti beágyazottságuk nem volt a főként mezőgazdasággal foglalkozó vidéken. Mindeközben az agrárium sem szűnt meg, hanem maga is iparosodott. Gyárszerű majorságok épültek a falvak mellett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az erőteljes indusztralizáció mellékhatásaként a városkörnyéki vidék jellegzetes szolgáltató funkciói, mint pl. a hétvégi házas turizmus, a mai napig sem találják helyüket ebben a szektorban. 30 A kassai agglomeráció pihenőövezete ugyanis nem itt, hanem északon alakult ki, ahol pedig hagyományosan a kézműipar, a bányászat, majd a századfordulótól az ipar 29 Az amerikai humánökológiai iskola szerint a nagyvárosok különböző funkciói és társadalmi csoportjai elkülönülő övezetekben találnak otthonra. Az iskola legismertebb munkái: Harris Ullman 1945, p.; Hoyt 1939; Park Burgess McKenzie 1925; Park Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte megfigyelhető volt, hogy a városok környékén kialakultak olyan rurális övezetek, amelyek gazdasági potenciálját éppen a közvetlen termeléstől való távolságuk (elmaradottságuk) biztosította. Ezeket a térségeket a szociológia a consumption countryside (szolgáltató vidék) kategóriával illeti. Lásd Marsden 1999, p

11 20 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI AZ AGGLOMERÁCIÓS TÉR TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 21 periféria szolgáltató észak termelő dél határvonala iparral határos lakóöv lakóöv döntően kassai ingázással és a nyaralóövezet keveredése 31 Az alsószepességi városokról lásd Guzsak Lásd Vozár et al nyaralóövezet munkás lakóöv ipari alközpontokkal, vasmű vonzása periféria városi lakosság térhódítása iparral határos lakóöv ipari zóna (vasmű) 1 Kassa-vidék településhálózati szerkezete. A vidék központja Kassa, amely körül markáns, a modern nagyváros szerkezetiségére emlékeztető agglomerációs övezetesség figyelhető meg. Settlement network structure of Košice region. The center of the region is Košice surrounded by agglomeration zonality that resembles the structuring of a modern city. volt a meghatározó. Utóbbi kapcsán azonban látni kell, hogy a Felső-Bódva a kapitalizmus korában nem tartozott az országos jelentőségű ipari gócpontok közé, annak ellenére sem, hogy Alsómecenzéf és Stósz gyárai nemzetközi piacokra is termeltek. 31 Ráadásul ezeket az üzemeket az 1920-as határváltozás, az ezzel járó cseh ipari konkurencia rendkívül negatívan érintette. Utoljára az ötvenes években Jászómindszent esetében merült fel egy komolyabb fejlesztés lehetősége, de a bányászat néhány évvel későbbi leállása mindezt okafogyottá tette. 32 Némi csekély feldolgozóipar továbbra is jelen van a térségben, de mennyiségében már nem jelentős. Mindezen negatív KASSA nagyváros folyamatokat a rekreációs funkciók gyors kiépülése ellensúlyozta. Völgytavak, nyaralótelepek, turistaösvények és sípályák létesültek, hogy Kassa városának fokozódó szabadidős tevékenységét kiszolgálhassák. 33 Az 1990 utáni átalakulások a szolgáltató jellegű északi dombvidék és a termelési tevékenység dominálta déli területek kettősségét alapvetően nem érintették. Mindemellett Kassa további felértékelődését jelzi, hogy kialakult egy, a korábbi felosztáshoz kapcsolódó másodlagos zónarendszer, amely kizárólag a Kassától mért távolság függvényében rendezi át a települések lakóértékét. 34 Az ipari munkásfalvak esetében Kassa rossz megközelíthetősége azok perifériává válásához járul hozzá, pl. Torna környékén. Ezzel szemben a Kassához közeli, de korábban adminisztratív (és környezetvédelmi) okokból nem fejlesztett, az ipari tevékenységhez közeli települések stabilizálni tudták helyzetüket. Ezekre a jó tömegközlekedéssel rendelkező falvakra jellemző, hogy a városból kiszoruló szegényebb néprétegek igyekeznek bennük megkapaszkodni. A szuburbanizációs folyamatok másik oldalán a módosabb középrétegek kiáramlása is megkezdődött, elsősorban a várostól nyugatra fekvő, iparral nem rendelkező falvakba. Végül a napi ingázási gyűrűn túl fokozott mértékben felértékelődik a vidék mint nyaralóövezet. Ennek során nem csupán a korábban is kedvelt üdülőhelyek szerepe erősödik, de a hétvégiház-tulajdonosok egyre nagyobb számban kezdik meghódítani a szebb fekvésű dombvidéki falvakat és kisvárosokat is. A mikroagglomerációk: Noha Kassa abszolút vezető szerepe vitathatatlan, a várostól távolodva néhány kisváros körül mikroagglomerációs gyűrű is kialakult. Ezek központjai Szepsi, Alsómecenzéf és Torna. Mindhárom a Bódva mentén fekszik, azon a délről északra vezető közlekedési folyosón, amely a Miskolci kaputól indulva egykoron regionális jelentőségű forgalmat bonyolított le az Észak-Alföld és a Szepesség között. 35 Látni kell ugyanakkor, hogy a szintén Miskolcról induló Hernád menti országúttal a Bódva már csak hosszából adódóan sem tudott versenyre kelni. Az itt kialakult városok alig haladták meg a falvak méretét, és jellemzően csupán egy-egy funkcióra specializálódtak, úgymint a bányászatra (Felsőmecenzéf, Stósz), a vasművességre (Alsómecenzéf), az egyházi igazgatásra (Jászó), a fa- és borkereskedelemre (Szepsi) vagy a vármegyei igazgatásra (Torna) A térségünkben található hilyói és idabukóci tározó mellett a tőlük északra fekvő ruzsini mesterséges völgytó a legismertebb. Ma is működik az aranyidai síközpont, de korábban Alsómecenzéfen is próbálkoztak hasonlóval. Nagyobb hétvégi házas telepek jöttek létre Aranyida, Idabukóc, Alsómecenzéf és Alsótőkés szomszédságában. 34 Természetesen a távolság ebben az esetben csak nagyjából felel meg a tényleges földrajzi távolságnak, hiszen a döntő szempont a közlekedésre fordítandó idő, energia, illetve költség. Lásd Mendöl A miskolci kapuról lásd: Peja p. 36 Hasonlóan csekély városias potenciával bírt a Bódva mente további két kisvárosa, Szendrő és Edelény. Lásd bővebben: Szalipszki 1999, p

12 22 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI AZ AGGLOMERÁCIÓS TÉR TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 23 Tornai járás Szepsi járás Kassai járás KASSA nagyváros Súlyát tekintve tulajdonképpen jelentéktelenebb, de kontúrosabb a két másik kisvárosnak, Alsómecenzéfnek és Tornának a mikroagglomerációja. Különösen Tornáé, amely a 19. századig megyeközpont volt, és amelyet a középkori várispánság köré szerveződött úgynevezett szolgáltató falvak gyűrűje vesz körül. 37 Torna vármegye rendkívül kicsiny, de önálló régió volt a középkori Magyarországon, s noha teljes különállását a 19. században elvesztette, mint járás tovább működhetett. Csehszlovákia első megalakulásakor azonban déli falvait elveszítette, majd az 1960-as közigazgatási reform a szlovákiai Tornagörgőt és környékét is leválasztotta Tornáról. Ezzel a járási székhely funkciója is okafogyottá vált, hiszen mindössze fél tucat aprófalura zsugorodott vonzáskörzete. Ez a néhány falu azonban ma is világosan elkülönülő szigetet alkot Kassavidéken belül, mivel útjaik az egykor szebb napokat megélt Torna felé gravitálnak. Míg Tornát aprófalvak, addig Alsómecenzéfet faluvá lett kisvárosok övezik. Bár a város a 18. században Szepsivel vetekedő piacközpont volt, de fejlődése megrekedt. 38 Alsómecenzéf a 20. század közepéig elsősorban Szepsi felé orientálódott, e város járásának volt a része, és erre vezetett helyérdekű vasúti szárnyvonala is. A hatvanas évektől azonban a kassai agglomeráció egyre erőteljesebb szervezőerővé vált, a Kassával meglévő közvetlen közúti összeköttetés pedig alternatívájává vált a vasútnak. Ebben a szituációban újrateremtődtek Alsómecenzéf városias funkciói. Annál is inkább, mert egykori szabadalmas bányaváros szomszédjai, Stósz és Felsőmecenzéf időközben kisfalvakká süllyedtek vissza. Alsómecenzéf elsősorban iskolájának és élénk kereskedelmi életének köszönhetően nevezhető mikroagglomerációs központnak A mai mikoagglomerációk, az egykori mező- és bányavárosok (bekeretezve) és a történeti járások áttekintő térképe. Kassa agglomerációs terében három mikroagglomeráció bontakozik ki. Legjelentősebb Szepsi és környéke. Szepsi Kassa szatellitje, ami miatt vonzáskörzete szinte teljesen egybeolvad Kassáéval. Alsómecenzéf elsősorban szomszédjainak hanyatlásából profitált. Végül Torna egykori megyeszékhelyi pozíciójának nyomát őrzi. Maps of today s micro-agglomerations, former market and mining towns (in frame), and historical districts. Three micro-agglomerations appear in Košice s agglomeration space. Moldava n/b and environs are the most important. Moldava n/b is Košice s satellite, therefore its catchment area merges with that of Košice. Nižný Medzev primarily profits from the decline of its neighbors. Finally, Turňa n/b keeps the traces of its former county seat position. A Felső-Bódva mente urbanisztikai potenciájának mesterséges felnagyítására a hatvanas években került sor, mikor is Szepsi robbanásszerű megugrásával kialakult egy valódi szatellit jellegű kisváros. A város lakosainak száma közel tízezer; oktatási, ipari és közigazgatási központ. Agglomerációs terét részletesebb kutatások hiányában nehéz lenne megbecsülni, mivel az szinte teljesen beleolvad Kassa szuburbán övezetébe. Így például Makrancról, Csécsről és Szesztáról viszonylag sokan járnak Szepsibe dolgozni, illetve a városi szolgáltatásokat igénybe venni, de ezek a falvak mégsem tekinthetők Szepsi tartozékainak, mivel Kassa vonzereje összehasonlíthatatlanul nagyobb. Eltűnt történeti vonzáskörzetek: Alsómecenzéf vonzáskörzete ma az egyre inkább falusiasodó Jászóra is kiterjed, holott Jászó, illetve a jászói kolostor egykor a Felső- Bódva mente legjelentősebb központjának számított. A kolostor kiindulópontja volt a középkori kolonizációjának. 39 Egész sor település, köztük Alsómecenzéf is a premontrei rend felügyelete alá tartozott. Jászó a török időkben püspöki székhely is volt, az 1700-as években pedig Magyarország egyik legjelentősebb barokk kolostora épült fel itt. A város fejlődését a II. József-féle politika törte meg, s noha a 20. század közepéig jelentős helységnek számított, súlya nem volt összehasonlítható a középkori és kora újkori előzményekkel. Jászóhoz hasonlóan városias szerepét teljesen elvesztő községgé süllyedt Nagyida is. A török korban csekély jelentőségű végvár állt itt, majd uradalmi központ és vásáros hely volt. 40 Később vasutat is kapott, és az ötvenes évekig virágzó település maradt. 37 A várispánság szolgáltató falvainak emlékeit őrzik az olyan településnevek, mint Méhész vagy Udvarnok. A várispánság, illetve Torna vármegye történetéről tömör, de jól használható összefoglalót ad: Magyar 2001, 9 19 p. Részletesebb, a társadalomtörténeti folyamatokat bemutató összefoglaló olvasható: Pozsgai Péter: Családok és háztartások. Torna megye társadalma a 19. század közepén. ELTE Bölcsészettudományi Kar, doktori disszertáció, Letölthető: p. 38 A piacközpontokról lásd részletesebben: Bácskai Nagy Jászó történetéről lásd Kolivosko Nagyida történetéről lásd Gál

13 24 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI AZ AGGLOMERÁCIÓS TÉR TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 25 (Szomolnok) (Rozsnyó) A szomszédságában felépülő vasmű miatt azonban fejlődését adminisztratív eszközökkel korlátozták, aminek eredményeként beleolvadt a Kassa Rozsnyó út mentén sorakozó népesebb falvak sorába. Az agglomeráció útjai: Kassa-vidék centrális jellegét mi sem igazolja jobban, mint úthálózata, amely világosan egy pontba mutat. Történetileg Kassa jóval kisebb terület (Szendrő) Tájat átszelő országos főút (áramló tér) Hagyományos országút Mellékút Történeti arculatú mellékút Megszűnt közlekedési kapcsolatok aprófalvas, pusztás Cserehát 3 Kassa-vidék útjai ma a város felé vezetnek. A történetileg is jelentéktelenebb észak déli összeköttetések mára teljesen megszűntek. A mellékutak csomópontjai egykori centrumokat is kirajzolnak. Torna valamikori megyeszékhelyről a szélrózsa minden irányába el lehet indulni. A volt mezőváros Nagyida a régi útvonalak kereszteződésében fekszik, akárcsak Szepsi. Today the roads of Košice region lead towards the town. The north-south connections historically less significant anyway have disappeared completely. The junctions of side roads also trace out one-time centers. One can set out in any direction from the former county seat, Torna. The former market town, Nagyida lies in the junction of old main roads like Szepsi. KASSA Hernád menti folyosó (Abaújszina) MISKOLC felett diszponált, mint azt mai agglomerációja mutatja, ami azt is jelenti, hogy a múltban nemcsak Kassára vezető utak, de kisebb, észak déli folyosók is léteztek. A mai centrális-tengelyes úthálózat korábban csak a Kassa birtokait képező felsőtőkési és az aranyidai részekre volt jellemző. Manapság két nagyobb kelet nyugati országútra szerveződik rá Kassa vidéke. A jelentősebb, országos jelentőségű folyosó Kassát Rozsnyóval köti össze, miközben érinti Szepsit és Tornát is. A másik észak felé, a Szepesség irányába halad, s mint regionális jelentőségű mellékút Jászón és Alsómecenzéfen is áthalad. Történeti távlatban a rozsnyói országút nem, vagy legalábbis nem mindenkor volt jelentősebb, mint a szepességi. A században például a postautat még észak felé vezették. 41 A rozsnyói országút vezető szerepét elsőként a vasútnak, majd az 1920-as határváltozásnak köszönhette. Utóbbinak azért, mert a Budapest felé gravitáló kapcsolatok hirtelen megszakadtak, ezzel együtt pedig megnőtt a kelet nyugati összeköttetés jelentősége. Ugyancsak a határváltozással függ össze a Bódva menti országút kiesése, amely pedig korábban még vasutat is kapott. Jóval jelentéktelenebb volt, de szintén elvesztette szerepét a buzitai út, amely a Cserehát belső részei felé biztosított kapcsolatot. A politikai határok alakulásától függetlenül elmondható, hogy Kassa vonzásának növekedésével a korábbi észak déli helyközi kis utak szerepe erősen visszaesett. A szomszédos települések, mint pl. Torna és Alsómecenzéf, Pány és Jászóújfalu, Semse és Idabukóc között nincsen kövesút, mivel más-más Kassára vezető feltáró út mellett fekszenek. Holott korábban ezeknek a sokszor ténylegesen csak gyalog járható mellékutaknak is megvolt a maguk szerepe. Az ájfalucskaiak ezeken az erdei utakon tartották a kapcsolatot Alsómecenzéffel, ahol rendszerint háztartási alkalmazottak és idénymunkások voltak. 42 Szintén a kisebb észak déli utakat kellett használniuk a hatkóci és a jászóújfalusi gazdáknak, akiknek Pány határában voltak földjeik. 43 A modernizáció ezeket a településközi kapcsolatokat megszüntette, amivel együtt a kiszolgáló utak is elsorvadtak. Ma legfeljebb turistaösvények, erdészeti utak őrzik nyomvonalukat. Az utak arculata: Az utak amellett, hogy a településhálózati kapcsolatok lenyomatai, közvetlen részesei is a településképi örökséghelyzetnek. Az utaknak is van arculata, amely előkészületét adja a belterületi látványnak. Ugyanazok a parasztházak egy kamionokkal zsúfolt főúthoz viszonyítva aránytalanul esetlennek és szegényesnek tűnnek, miközben egy keskeny és poros aszfaltcsík kiemeli hatásukat. Kassa környékének örökségi feltárásakor négy jellegzetes útképet sikerült elkülöníteni: 41 A postaút Kassáról indult, majd a Dombvidéken át érte el Jászót, onnan tovább pedig Szomolnokot. Lásd térkép szerint: Borovszky Sziklay 1896, 451. p. 42 Idősebb lakók elbeszélései alapján a módosabb mánta házaknál általános volt az ájfalucskaiak cselédként való foglalkoztatása. 43 Abaúj-Torna vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme művelési áganként és osztályonként az évi V. t.-czikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Budapest, 1914, 11. p. 3

14 26 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI AZ AGGLOMERÁCIÓS TÉR TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 27 áramló tér országútja hagyományos országút (1) a városias áramló teret 44 (2) a hagyományos országutat (3) a mellékutat és (4) a történeti jellegű mellékutat. (1) Az áramló tér útja, mint neve is mutatja, állandó mozgásban van. Nagyrégiónként hasonló módon fejlődik csomópontjaiban a mozgás fenntartását szolgáló létesítményekkel, busz- és vasúti pályaudvarokkal, lehajtókkal, pihenőkkel és benzinkutakkal. A félkész áruk világa ez, a gyors beruházásoké, ahol is az épület bekerülési költsége rendszerint jóval alacsonyabb, mint a teleké, amelyen áll, illetve az árué, amit kínál. Az építészet, amely ezt a mozgó világot kíséri, nem törekszik az állandóságra: bódék, hevenyészett műhelyek, raktárak sorjáznak egymás után. Vidékünkön egyedül a Kassa Rozsnyó gyorsforgalmi út sorolható e kategóriába. A rozsnyói út alig tart kapcsolatot a történeti településekkel, a legtöbb esetben el is kerüli azokat. (2) Az áramló tér útjaihoz képest a hagyományos országútnak nemcsak a tempója lassabb, de a tájhoz, településekhez fűződő viszonya is más. Ilyen hagyományos or történeti arculatú mellékút Torna 4 Kassa-vidék útjai. Az utak a településhez és a tájhoz kötődésük mértékében különböznek egymástól. Az áramló tér útjai elkerülik a településeket, nyílegyenesen szelik át a vidéket. A hagyományos országút ezzel szemben bevezet a településközpontba. Végül a történeti mellékutak mintegy kontúrként rajzolják meg a táj domborzati egyenetlenségeit Roads of Košice region. The roads differ according to how much they are attached to the settlement and land. The roads of flowing space avoid settlements and traverse the land. The traditional road however runs into the settlement center. Lastly the historical side roads trace out the relief of the land as a contour. Torna 6 A hagyományos országutak a falvak, kisvárosok centrumait kötik össze. A kivezető szakaszok a települési expanzió kedvelt célterületei. A tornai Új utca a 20. század elején épült ki. Traditional highways connect centers of villages and small towns. Settlement expansions prefer the outgoing sections. The New Street in Turňa n/b took shape in the beginning of the 20th century. 5 A modern gyorsforgalmi utak vonzzák is, taszítják is a településeket. Torna Csiga nevű új városrésze kétségtelenül kihasználja az út kínálta mobilitási lehetőséget, de a zaj miatt mégsem nőtt rá teljesen az autóútra, nem lett útifalu. Modern motorways attract and repel settlements at the same time. The new district of Turňa n/b called Snail definitely exploits the mobi lity options the road offers, yet for the noise it has not grown onto the road entirely, it has not become a road village. 44 Az áramló tér (space of flows) kifejezést Castellstől kölcsönöztem. Elgondolásai szerint a világ nagyvárosai, mint a posztmodern társadalmi elit életterei immár egyetlen hálózatba rendeződve folyamatosan kapcsolatban állnak egymással: létrejött az áramlások tere, amely uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött. Véleményem szerint kisebb léptékben ugyan, de hasonló hálózatokba rendeződnek a nemzetállamok nagyvárosai is (pl. Kassa, Rozsnyó, Eperjes, Érsekújvár). Castells 1989, 6. p.

15 28 KASSA-VIDÉK TELEPÜLÉSKÉPEI AZ AGGLOMERÁCIÓS TÉR TELEPÜLÉSHÁLÓZATA szágút Kassa vidékén a második számú feltáró tengely Al só me cenzéf irányába, illetve az aranyidai országút. Ezek a táj szerves tartozékai, annak domborzati viszonyaihoz alkalmazkodnak, éles kanyarokat írnak le. Nem távoli városokat, hanem falvakat és kisvárosokat kötnek össze, rendszerint átvezetve az utazót a faluközpontokon is. Míg az áramló tér világa elkülönül a település utcaszerkezetétől, addig a hagyományos országút beleolvad abba. Az áramló tér forgalma szolgáltató létesítményeket generál, miközben a zaj és a piszok a lakófunkciót visszaveti vagy nem is engedi kifejlődni. A hagyományos országút ezzel szemben történetileg tekintve fontos településképző tényező volt, amire Kassa vidékén is számtalan példát találni (Alsómecenzéf, Csécs, Szepsi). (3) A olyan falusias agglomerációs térségekben, mint amilyen Kassa vidéke, az utak többsége helyi forgalmat lebonyolító harmad-, illetve negyedrangú besorolású mellékút. Ezek táji beágyazottsága az országutakénál is erőteljesebb, szinte egybenőnek a környező vidékkel. Csekély alapozásuk okán alig emelkednek ki a talajszintből, rendszerint hiányoznak a szegélyek. Az út menti árkok, ha vannak egyáltalán, alig észrevehetőek. Az út pora itt még a szó eredeti értelmében létezik, hiszen a csekély forgalom okán vastag porréteg borítja az aszfaltot. (4) A mellékutakon belül külön figyelmet érdemelnek a gyümölcsfákkal szegélyezett történeti mellékutak, amelyek a motorizáció előtti tájhasználat hagyatékai. Az út menti földek egykoron az útőr jövedelméhez tartoztak, amelyet az rendszerint Szádelő 8 A mellékutak sajátos típusa az, amely képében még őrzi az útfenntartás motorizáció előtti karakterét. Ennek velejárója az út menti gyümölcsös, illetve általában a gondozott fasor. This particular type of side road still keeps its pre-motorization maintenance character, attributed by an orchard along the road or simply by tree. Alsólánc kaszálóként, gyümölcsösként művelt meg. 45 Kassa vidékén a Csécs és Pány, valamint a Torna és Áj közötti útszakaszok képe emlékeztet erre az időre. A gyümölcsfák életciklusának megfelelően ezek az utak az év különböző szakaszaiban rendkívül változatos és megkapó tájképi elemek lehetnek. 7 A mellékutak olyanok, mintha csak a falusi főutca meghosszabbításai lennének. Side roads seem to be the extensions of village high streets. 45 Bővebben lásd Tóth 1995.