AZ EGYSÉGES MEZŐGAZDASÁGI VADKÁRBECSLÉS PROTOKOLLJA (Vitaanyag)

Átírás

1 AZ EGYSÉGES MEZŐGAZDASÁGI VADKÁRBECSLÉS PROTOKOLLJA (Vitaanyag) Készítette: Dr. Király István PhD Dr. Marosán Miklós PhD Mező-Vad Kft. igazságügyi szakértői gazdasági társaság 2015

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A mezőgazdasági vadkár problémakörei a jelenlegi jogi környezet ismeretében A vonatkozó jogszabályok köre A vonatkozó jogszabályok kapcsolatrendszere, hivatkozásaik egymásra A vadászatra jogosult és a földhasználó felelősségi körei a mezőgazdasági vadkár megelőzése-, csökkentése terén A főbb problémák összefoglalása: Javaslat a mezőgazdasági vadkár felmérésére és térítésére A mezőgazdasági vadkáralap A vadkárbecslés személyi feltételei A földhasználó és a vadászatra jogosult felelőségi köre a vadkár megelőzés és elhárítás terén A mezőgazdasági vadkárbecslés szakmai irányelvei A vadkárbecslés általános szabályai A vadkárbecslés során alkalmazandó eszközök A mintaterek kijelölésének szabályai A mintaterek számának meghatározása A mintaterek méretének meghatározása Kapás sortávú növények esetén Gabona vagy dupla gabona sortávú növények esetén A mintagyűjtés szabályai Az előzetes és a végleges vadkárbecslés A vadkárbecslés részletes szabályai Kapás sortávú növények vadkár- és termésbecslésének részletes szabályai Kukorica Silókukorica Cirok Napraforgó Kapás sortávúnál kisebb sortávolságú növények vadkár- és termésbecslésének részletes szabályai Gabonák Szója Őszi káposztarepce Mellékeltek

3 1. Bevezetés Magyarországon az elmúlt évek során a statisztikai adatok alapján a kifizetett mezőgazdasági vadkár összege jelentősen meghaladta a kétmilliárd forintot. Szakmai szempontból joggal feltételezhető, hogy a statisztikai kimutatásokban meg nem jelenő vadkár közel hasonló értékű, mint a hivatalosan kifizetett vadkár. A földhasználók igen nagy köre azon a véleményen van, hogy a mezőgazdasági környezetben élő vadállomány egy szükséges negatív tényező, és az optimális állapot az lenne, ha nem is lenne vadállomány. Mindez véleményünk szerint semmiképpen sem illeszkedik bele a biodiverzitás fogalomkörébe. A növényvédelmi szak- és tankönyvekben a szántóföldi és kertészeti növények kártevői között szerepelnek a hazai vadállomány azon fajai, amelyek a mezőgazdasági vadkárt okozzák (mezei nyúl, gímszarvas, vaddisznó stb.). A földhasználók tevékenysége a legtöbb esetben mégsem terjed ki e fajok kártétele elleni védekezésre, ellenben az összes többi károsító (pl.: gomba, gyom, és rovarkártevők) ellenei védekezés természetesnek számít a földhasználók részéről. A probléma jelentős forrása, hogy a mezőgazdasági vadkár felmérését végző jelenlegi vadkárbecslői kör, mind szakmai felkészültségében, mind pedig szakmai kompetenciájában meglehetősen heterogén. A vadkár becslését végző szakértők döntő többsége vagy elavult módszereket alkalmaz, vagy egyáltalán nem alkalmaz szakmailag megalapozott módszereket sem a kár, sem pedig a termés becslése terén. Ennek következményeként nem ritkák az olyan esetek, amikor egy vad által károsított táblán két szakértő egymástól függetlenül végrehajtott becslése során sok száz sőt akár több, mint ezer százalékos eltéréssel állapítja meg a keletkezett kárt értékét. Ezeket az ellentmondásokat a vadkárbecslés jelenlegi nem kielégítő adattartalmú hivatalos dokumentációjának eredményeként a bíróság, igazságügyi szakértő bevonásával is csak a legritkább esetekben tudja feloldani és a valóságot megközelítő döntést hozni. Mindez véleményünk szerint szakmailag nem elfogadható. Ezek a folyamatok a vadászatra jogosultak részéről egyre komolyabb problémákat generálnak, aminek következtében a földhasználók és a vadászatra jogosultak közötti konfliktusok száma és mértéke fokozottan növekszik. E problémakörök megoldásához szeretnék megoldást nyújtani az egységes mezőgazdasági vadkárbecslési protokoll kidolgozásával. 2. A mezőgazdasági vadkár problémakörei a jelenlegi jogi környezet ismeretében A következőkben röviden bemutatjuk a vadkárral kapcsolatos jogszabályokat, ezeknek a vadkárral kapcsolatos fontosabb megállapításait és összefüggéseit. 3

4 2.1. A vonatkozó jogszabályok köre A vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló évi LV. törvény (Vtv.), a végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr.); A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól évi CXL. törvény (Ket.); Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló évi XLVII. törvény (Isztv.) 2.2. A vonatkozó jogszabályok kapcsolatrendszere, hivatkozásaik egymásra évi LV. törvény (Vtv.) 81. (3) A kár megállapítását a miniszter által rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő (a továbbiakban: szakértő) végezheti. (4) A kár becslését a miniszter által rendeletben megállapított egyszerűsített vadkárbecslési szabályok szerint a kirendeléstől számított nyolc napon belül kell lefolytatni. 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr.) (3) A Vtv. 81. (3) bekezdésének alapján a települési önkormányzat jegyzője által kirendelhető szakértők névjegyzékét a vadászati hatóság állítja össze, és azt a települési önkormányzatok jegyzőinek rendelkezésére bocsátja. Vtv. 81/A. A kárbecslési eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni: g) értesítés, szemle, szakértő, tárgyalás, évi CXL tv. (Ket.) 58. (3) Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. A hatóság egyéb esetben az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki. 59. (7) Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezései irányadók. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a szakértői eljárás időtartamára a szakhatóságra irányadó rendelkezések irányadók. 4

5 2005. évi XLVII. törvény (Isztv.) 1. (1) Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, a közjegyző, az ügyészség, a rendőrség és a jogszabályban meghatározott más hatóság (a továbbiakban együtt: hatóság) kirendelése, vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. (2) Az igazságügyi szakértő a tevékenységét e törvény és más jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni. Fentiekből következik, hogy a mezőgazdasági vadkárbecslés során a területileg illetékes jegyző elsősorban a vadászati hatóság által rendelkezésére bocsátott szakértői (vadkárbecslői) névsorból rendelhet ki a vadkár becslésére szakértőt. A becslést végző személyre (szakértő) függetlenül attól, hogy nem feltétlenül csak igazságügyi szakértő lehet, ugyanúgy vonatkoznak az igazságügyi tevékenységről szóló törvény (Isztv.) előírásai is. Igaz, hogy a jelenlegi jogi szabályozás hiányos a mezőgazdasági vadkár becslésére vonatkozó egyszerűsített vadkárbecslés szabályainak terén, de itt bír jelentőséggel az ISZTV 1. (1) bekezdése, amely szerint a szakértő a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. valamint, hogy a szakértő a tevékenységét a tevékenységére irányadó szakmai szabályok megtartásával, legjobb tudása szerint köteles végezni. Ebből következően a meglévő szakkönyvek és publikációk ismerete és az azokban szereplő módszerek- és eredmények alkalmazása, valamint a szakértői feladat elvégzéséhez rendelkezésre álló eszközök ismerete, megléte és alkalmazása a vonatkozó jogszabályi előírások alapján kötelező A vadászatra jogosult és a földhasználó felelősségi körei a mezőgazdasági vadkár megelőzése-, csökkentése terén Az évi LV. törvény a vadászatra jogosult és a földhasználó felelőségi körét az alábbiak szerint szabályozza. 78. (1) A jogosult a károk megelőzése érdekében köteles: a) amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni; b) a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni; c) a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen; d) szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani. 79. (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében: a) köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni; 5

6 b) köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni; c) köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni; d) jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni. A vadkármegelőzés és elhárítás során a vadászatra jogosult feladata, hogy meghatározza az adott feltételekhez igazodó módszerű és mértékű védekezést, amelyben a földhasználó köteles közreműködni. Amennyiben a földhasználó a közreműködést megtagadja, úgy az ezzel ok-okozati összefüggésbe hozható kárt a föld használójának terhére kell figyelembe venni. 79. (2) A föld használóját az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás illeti meg. Amennyiben a föld használója e törvény szerinti, rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni A főbb problémák összefoglalása: A vadászatra jogosult és a földhasználó kapcsolata a Vtv. szerint rögzített, de tisztázatlan körülményeket teremt; A rendes gazdálkodás köre nem került definiálására; A késedelmes bejelentés(ek)ből adódó jogvesztés tisztázatlan (jegyző, szakértő); A szakértői kör (szakmai végzettség, szakterület) pontatlan meghatározása; Az egyszerűsített vadkárbecslés szabályainak teljes hiánya; Peres eljárásra alkalmatlan jegyzőkönyvminta; Nem egységes és sokszor jogszerűtlen jegyzői eljárások. 3. Javaslat a mezőgazdasági vadkár felmérésére és térítésére Véleményünk szerint a jelenlegi mezőgazdasági vadkár elleni védekezés és megelőzés rendszerét, fentiekre alapozva új struktúrában kellene megvalósítani. Az új rendszer szerint a földhasználót, a földterületeinek fekvése szerint, attól függően, hogy az milyen vadkárveszélyességű területen található, eltérő vadkár megelőzési- és elhárítási kötelezettség terheli. Ezzel az eddig szakmailag és jogilag nem meghatározott rendes gazdálkodás körét kívánjuk definiálni. A földterület vadkárveszélyességétől függően mindenképpen szükséges előírni olyan minimálisan alkalmazandó tevékenységet a vadkár megelőzése-, elhárítása terén, amelynek hiányában, nem-, vagy csak csökkentett mértékben illeti meg vadkártérítés a föld használóját. A korábbi földhasználói 5%-os önrészt mindezek okán a vadkár megosztásába építettük be. 6

7 A földhasználó által művelt földterületek vonatkozásában a vadkár nyomon követése elsődlegesen a földhasználó kötelessége lenne, tekintettel arra, hogy a termelt kultúrából gazdasági haszna a földhasználónak keletkezik, így elemi érdeke a jelentős értéket képviselő termény megfelelő védelme. Nem a jó gazda gondossága az a magatartás, hogy kizárólag a betakarítás előtt jelzi a földhasználó, az addigra már több milliós vadkárt az érintett vadászatra jogosultnak. A visszaélések elkerülése-, valamint a vadkártérítés mindkét fél számára átlátható rendszerének működtetése érdekében, a jelenlegi vadkár megállapítási- és rendezési rendszer teljesen új alapokra történő helyezését javasoljuk. Az új rendszer az alábbi elemeket tartalmazná: országos vadkáralap országos működésű, egységesített szakértői testület egységesített, kötelezően alkalmazandó vadkárfelmérési rendszer (protokoll) központosított vadkárrendezés (ügyintézés) Az országos vadkáralapot a két fél differenciált hozzájárulása képezné, amely olyan mértékű kell legyen, hogy jogos vadkárigény esetén egyik fél gazdálkodása se kerüljön veszélybe, így mind a földhasználó, mind pedig a vadászatra jogosult kiszámítható gazdálkodói tevékenységet tudjon végezni. Az országos hatáskörű és egységesített szakértői testület működtetése lehetne garancia a keletkezett vadkár egységes, szakmailag megalapozott felmérésére, amely alapján kerülne kifizetésre a vadkáralapból a kár. Ennek érdekében szükséges a vadászati hatóság által nyilvántartott szakértői kör teljes felszámolása és új szakértői kör kialakítása a megfelelő szempontrendszerek alapján. E szakértői kör végezné a vadkár felmérését, de szakmai felügyeletét, szakirányítását és ellenőrzését, mint egy másodfokú szerv, az országos működésű szakértői testület végezné. Ezzel kapcsolatosan jogszabályban kell rögzíteni, a vadkár felmérését végző szakértők szakmai- és szakterületi kompetenciáit, oly módon, mint az igazságügyi szakértői rendszerben. A vadkár felmérése kizárólag egységesen alkalmazandó protokoll alapján végezhető. Mulasztás esetén a kárt felmérő szakértő, az országos szakértői testület döntése alapján kizárható a testületből. A központosított vadkárrendezés (ügyintézés) lenne hivatott kiváltani a jelenlegi jegyzői eljárást, ezzel garantálva az egységes, átlátható és jogkövető rendezés elvét. 7

8 3.1. A mezőgazdasági vadkáralap Az alap célja A mezőgazdasági vadkár és kártérítés jelenlegi jogi és pénzügyi környezete minden gazdálkodási évben számtalan vitás és peres eljárást képez, amely a két fél, a földhasználók és a vadászara jogosultak között mostanra igen komoly konfliktusforrássá alakult. Fentiek megoldása érdekében szükségesnek tartjuk, egy olyan jól működő rendszer kialakítását a mezőgazdasági vadkár felmérése és kártérítése terén, amely az alábbi szempontrendszert megvalósítja: a) rendezett és egységes jogi környezet, b) a két fél konfliktusait minimalizálja, c) objektív és nyomon követhető vadkárbecslési eljárás, d) kiszámítható pénzügyi környezetet teremt mindkét fél részére, e) differenciáltan arányos teherviselést jelent a felek számára. A felsorolt szempontrendszer megvalósítására a hatályos vadkárrendezési modell alkalmatlan. A problémák megoldása véleményünk szerint kizárólag egy központi vadkáralap létrehozása, a vadkárok szakmailag alátámasztott és jogilag ellenőrzött egységesített kifizetése lehet a megoldás. Amennyiben a továbbiakban ismertetett alap megfelelő előkészítést követően kerül beüzemelésre, úgy a két fél arányos teherviselése mellett, kiszámítható pénzügyi környezetben folytatható a mezőgazdasági termelés és a vadgazdálkodás. Az alap képzése, forrásai Az alap képzését mind a földhasználói, mind pedig a vadgazdálkodói oldalról, differenciáltan kell megvalósítani. Az alapba mindkét fél azonos mértékű hozzájárulást fizet be évente. A differenciálás a használt terület kiterjedése és annak vadkárveszélyessége alapján történik. A vadkárveszélyesség megyénként kerül megállapításra, amelynél az aktuális év vadkárveszélyessége az azt megelőző év vadgazdálkodási statisztikájában szereplő megyei vadkárértékek kerülnek figyelembe vételre. Földhasználó hozzájárulásának mértéke A földhasználói hozzájárulás alapja a KSH szerinti mezőgazdasági művelés alatt álló területek 2013-as évi adatai ( A földhasználói országos hozzájárulás mértéke az induló évben Ft. Ez az összeg a művelt területet figyelembe véve, átlagosan 284 Ft/ha hozzájárulást jelentene, ami a jelenlegi területalapú támogatást figyelembe véve, annak kb. 0,4%-a. 8

9 Vadászatra jogosultak hozzájárulásának mértéke A vadgazdálkodói hozzájárulás alapja a KSH szerinti megyei területadatok, amely alapján nem csak a vadgazdálkodásra alkalmas területnagyság kerül figyelembe vételre, tekintettel arra, hogy a vad károsítása ezeken a területeken is bekövetkezik. A vadgazdálkodói országos hozzájárulás mértéke az induló évben Ft. Ez az összeg a vadgazdálkodók által használt területet figyelembe véve, átlagosan 162 Ft/ha hozzájárulást jelentene. Az alap bevétele az első évben, így összesen Ft lenne. Az alap létrehozásának előnyei Állandóan rendelkezésre álló forrás a károk rendezésére = csökkenő ellentét a két fél körében. Egységesített eljárásrend = kevesebb jogvita. Kiszámíthatóbb jogi környezet mindkét fél részéről. Rendezett kifizetés jogos kárigény esetén = mindkét fél számára kiszámítható pénzügyi környezet. Munkahelyteremtés. Az alap létrehozásának hátrányai Többletteher a földhasználói és vadgazdálkodói oldalon. 9

10 Megye Vadgazdálkodási egységek száma mg-i vadkár 2014 vadkárarány vadkár Ft/VGE megye bruttó terület (ha) megye mezőgazdasági területe (ha) vadkár Ft/ha VGE hozzájárulás (Ft/ha) Földhasználó hozzájárulása (Ft/ha) Baranya % Ft Ft Ft Bács-Kiskun % Ft Ft Ft Békés % Ft Ft Ft Borsod-Abaúj- Zemplén % Ft Ft Ft Csongrád % Ft Ft 6 9 Ft Fejér % Ft Ft Ft Győr-Moson- Sopron % Ft Ft Ft Hajdú-Bihar % Ft Ft Ft Heves % Ft Ft Ft Komárom- Esztergom % Ft Ft Ft Nógrád % Ft Ft Ft Pest % Ft Ft Ft Somogy % Ft Ft Ft Szabolcs- Szatmár-Bereg Jász-Nagykun- Szolnok % Ft Ft Ft % Ft Ft 5 7 Ft Tolna % Ft Ft Ft Vas % Ft Ft Ft Veszprém % Ft Ft Ft Zala % Ft Ft Ft Összesen/átlag % Ft Ft Ft 10

11 3.2. A vadkárbecslés személyi feltételei A vadkárbecslés felelősségteljes, összetett mérnöki tevékenység, mely szintetizálja a vadgazdálkodási, szántóföldi növénytermesztési, kertészeti és erdészeti ismereteket. Mindezek alapján indokolt szakirányú továbbképzési szakon vadkárbecslési szakképesítést nyújtó képzést indítani. Véleményünk szerint 2-3 éves átmeneti időszakot követően, vadkárbecslési szakirányú továbbképzés (előre láthatólag vadkárbecslési szakmérnök megnevezéssel) keretében megszerzett végzettség birtokában legyen végezhető a vadkárbecslés. A vadkárbecslési szakirányú továbbképzési szak képzésének indítását és a képzés megvalósítását a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara meg tudja szervezni, illetve már folyamatban is van ez a munka. Az Állatorvos-tudományi Kar jogelődjén (Állatorvostudományi Egyetemen) 1973 óta folyik felsőfokú vadászati és vadgazdálkodási képzést nyújtó oktatás. A tervezett szak vezetője Dr. Marosán Miklós címzetes egyetemi tanár lesz, aki vadgazdálkodásból tudományos fokozattal (PhD) és habilitált doktori képesítéssel is rendelkezik és országosan elismert igazságügyi vadkárszakértő. A vadkárbecslési szakirányú továbbképzés agrár-tudományterületen szerzett végzettségekre épül. A szakirányú továbbképzési szak 3 féléves képzés keretében fog indulni a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. A vadkárbecslési szakmérnök képzés oktatásában az agrármérnöki, kertészmérnöki és erdőmérnöki képzést folytató intézmények és a témakör legelismertebb gyakorlati szakemberei is részt vesznek. Képzés tantárgyai: I. félév: 1. Mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti növénytan, 2. Alkalmazott növényélettan, 3. Vadászati állattan, 4. Vadgazdálkodás, 5. Szántóföldi növénytermesztés, 6. Kertészeti növénytermesztés (zöldség, gyümölcs, dísznövény, zöldfelületgazdálkodás), 7. Erdőgazdálkodási ismeretek (erdőművelés, erdőrendezés), II. félév: 8. Agrokémia, növényvédelmi kémia (növényvédőszerek, hatásmechanizmusok, vadriasztószerek). 9. Térinformatika és távérzékelés a szakértésben, 10. Növényvédelem (szántóföldi és kertészeti növénykórtan, állati kártevők és abiotikus kórokok), 11. Erdővédelemtan, 12. Jogi és igazgatási ismeretek (mezőgazdasági, erdészeti, vadászati jog, szakértőkre vonatkozó jogi előírások, a vadkárbecsléshez kötődő jogi ismeretek), 13. Szakértői ismeretek, 14. Vidékfejlesztés és szaktanácsadás,

12 15. Mezőgazdasági termés- és kárbecslés, 16. Mezőgazdasági vadkárbecslés. III. félév: 17. Kertészeti termés- és kárbecslés, 18. Kertészeti vadkárok becslése, 19. Erdészeti kárbecslés, 20. Erdei vadkárbecslés, 21. Vadban okozott kár, 22. Vad által okozott belterületi károk értékelése, 23. Vadkármegelőzés és elhárítás, 24. Szakdolgozat. A szakirányú továbbképzés birtokában a vadkárbecslést végző szakértőknek kétévente, 10 órás továbbképző tanfolyamon kellene részt venniük, melynek során megismerik az új kutatási és szakmai eredményeket, jogszabályi változásokat és egyéb a szakmai munka szempontjából fontos aktualitásokat A földhasználó és a vadászatra jogosult felelőségi köre a vadkár megelőzés és elhárítás terén Fogalom meghatározások: Fokozott vadkár megelőzés- és elhárítás: a vadkár elleni védekezés akkor minősül fokozott vadkár megelőzés- és elhárításnak, függetlenül annak módjától, ha a védendő növényállományban, a tábla nagyságának 3%-ánál nem keletkezik nagyobb vadkár. Fokozottan vadkárveszélyes tábla: Fokozottan vadkárveszélyes táblának minősül az a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla, amelynek szegélye 40%-ot meghaladóan nem mezőgazdasági művelés alatt álló táblával csatlakozik. Például erdővel, erdősávval, cserjesávval, nádassal, vízfolyással, műveléssel felhagyott területtel, vagy egyéb a vad megbúvását elősegítő területtel. Továbbá az olyan tábla, amelynek szegélye 0-40%-ig nem mezőgazdasági művelés alatt álló táblával csatlakozik, de a vadászterület erdősültsége meghaladja a 30%-ot. Nagy értékű növénykultúrák: fajta előállítási-, fajtafenntartási-, vetőmag előállításiés kísérleti célú növényállományok. Ezen túlmenően a csemegekukorica, az étkezési napraforgó, a szántóföldi zöldségnövények, valamint az összes biokultúra, ideértve az ökológiai- és biodinamikus gazdálkodásban termesztett növények. Vadkár érzékeny növénykultúrák: kukorica, tarbúza, zab, napraforgó, szántóföldi zöldségnövények, gyümölcsösök. Védősáv: olyan, a tábla szegélyében kialakított sáv, amely a táblába beváltó vad elejtését teszi lehetővé. A védősávot kaszálással, vagy szárzúzással kell fenntartani. 12

13 A rendes gazdálkodás köre A földhasználó rendes gazdálkodási köre: A termesztett növénykultúrára vonatkozó, az adott termesztési környezethez igazodó, szakmailag elfogadott talajművelési-, növénytermesztési- és növényvédelmi technológia alkalmazása; Faalakú gyümölcsös esetében a vad kirekesztésére alkalmas kerítés telepítése és fenntartása; Ahol a szőlőben történő nagyvad általi károsítás veszélye fenn áll, ott a vad kirekesztésére alkalmas kerítés telepítése és fenntartása; A szántóföldi kultúráknál fokozott vadkár esetében, minimum 4 méter szélességű védősáv elhagyása a tábla teljes kerületén, továbbá, 30 hektárnál nagyobb területű táblánál, 30 hektáronként egy, a tábla hossztengelyére merőleges, a tábla teljes szélességére kiterjedő minimum 4 méter szélességű lőnyiladék létesítése. Amennyiben a tábla alakja azt lehetővé teszi, a lőnyiladék helyett lőcsillag kialakítása is megfelelő; A kár megelőzése A vad által, a mezőgazdaságban okozott károk elleni megelőzés és védekezés terén a föld használója és a földterület fekvése szerinti vadászatra jogosult köteles az alábbiakban részletezettek szerint együttműködni. Abban az esetben, ha bármelyik fél az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, vagy a másik félnek a vadkár elleni megelőzésben és védekezésben való tevékenységét akadályozza, úgy a bekövetkezett kárért való felelősség ezt a felet terheli. Fentiek értelmében a jogosult a károk megelőzés érdekében köteles: 1. A vad általi károkozás esetén a föld használóját értesíteni; 2. A vadászati hatóság által jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervet a jogszabályban előírtak szerint gímszarvasra-, dámszarvasra-, őzre-, muflonra és vaddisznóra vonatkozó részét teljesíteni; 3. Vadkár esetén a vad riasztása, vagy vadkárelhárító vadászat végzése; 4. A vadkár által veszélyeztetett tábla esetében a megfelelő számú és típusú vadgazdálkodási berendezések elhelyezése; 5. Amennyiben a vadkár elleni megelőzés és védekezés másként nem valósítható meg hatékonyan, úgy a föld használójával való egyeztetés mellet, a föld használójával közösen villanypásztor telepítése és üzemeltetése; A föld használója a károk megelőzése érdekében köteles: 1. A föld használójának a rendes gazdálkodás körében kötelessége a vad általi károkozás elleni, szükséges mértékű és módú megelőzési és védekezési tevékenység végzése; 2. Köteles a vadkár bekövetkezése esetén a vadászatra jogosultat haladéktalanul, dokumentálható módon értesíteni; 3. A földhasználó köteles a vadászatra jogosultat a vetéstervéről az általa használt földterületek esetében minden év január 31. napjáig írásban értesíteni. Az a földhasználó, aki egy vadászterületen 30 hektárnál nagyobb kiterjedésű területen gazdálkodik, ezen túlmenően a vetésszerkezetét minden év január 31. napjáig egyezteti a vadászatra jogosulttal. A föld használója köteles a 13

14 vadászatra jogosultat a tényleges vetésidőről tájékoztatni, a vadkár megelőzésének megszervezése érdekében; 4. Nagy értékű növénykultúra, illetve fokozottan vadkárveszélyes területen, vadkár érzékeny kultúra termesztése esetén a földhasználó részéről fokozott vadkár megelőzés- és elhárítás szükséges; 5. A földhasználó csak akkor lehet jogosult vadkártérítésre, ha a károsított növényállomány vonatkozásában az adott gazdálkodási és termőhelyre jellemző szakszerű agrotechnológiát alkalmaz; 6. Amennyiben a föld használója nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, úgy vadkárigényt nem érvényesíthet. Nem érvényesíthet vadkárigényt abban az esetben sem, ha megakadályozza a vadászatra jogosultat abban, hogy a vadkárral veszélyeztetett táblán vadkárelhárító vadászatot végezzen; 7. Amennyiben a föld használója vadkárigényét érvényesíteni kívánja, úgy az adott növénykultúra vadkárbejelentésére nyitva álló határidőn belül köteles azt bejelenteni. A késedelmes bejelentés jogvesztő hatályú. 4. A mezőgazdasági vadkárbecslés szakmai irányelvei A felmérés során mindig törekedni kell az objektivitásra, azaz a becslés a lehetőségekhez képest a valós kárértéket minél jobban közelítse. A vadkárbecslés során csak azt a kárt szabad vadkárként felvenni, amelyről a szemle során szakértői bizonyossággal megállapítható, hogy azt vad okozta A vadkárbecslés általános szabályai A mezőgazdasági vadkárbecsléshez a következő adatok ismerete szükséges: a felmérendő művelt terület kiterjedése, a terület vadkármentes termésátlaga, a vad által okozott kár százalékban meghatározott értéke. Amennyiben a terület átlagától fokozottan eltérő termésátlagú vagy károsítású, nagy kiterjedésű területrész/ek találhatóak akkor azok méretét, termésátlagát és kárszázalékát külön kell meghatározni, és értékelni. Hasonló a helyzet az egybefüggően teljesen károsított foltokkal is. Azok kiterjedését mérni kell terepi GPS készülékkel és ki kell vonni a felmérendő teljes terület méretéből és ezekre külön kell meghatározni a terméskiesés értékét. Ahhoz, hogy ezekhez az adatokhoz hozzájussunk és a vadkár szakmailag és jogilag elfogadható módon becsülhető legyen az alábbi alapelvek és szabályok kell érvényesüljenek: a) mintaterületeken mintavételeket kell alkalmazni, b) vadkártól függetlenül termést nem fejlesztő növények nem kerülnek felvételezésre, c) a mintaterületeken meg kell határozni a ténylegesen termést fejlesztő növények számát, d) a mintaterületeken meg kell határozni a vad által károsított növények számát, 14

15 e) termésmintát kell szedni minden mintaterületről, f) méréssel meg kell határozni a termény (szemek, kaszatok), növényenkénti átlagos tömegét, g) majd meg kell határozni a terményminta nedvességtartalmát gabonanedvesség-mérő műszer (vagy laborvizsgálat) segítségével, és a lemorzsolt tömeget a Magyar Szabvány szerinti víztartalomra kell normalizálni, a 2. számú melléklet szerinti korrekciós táblázat használatával. h) le kell vonni a tisztítási és betakarítási veszteséget, a 3. számú melléklet szerint, i) fel kell mérni a vadkártól függetlenül termést nem adó táblarészletek kiterjedését (ha van ilyen), j) fel kell mérni a vadkár miatti, esetlegesen fellelhető egybefüggően károsított foltok kiterjedését, k) ki kell számolni a teljes vadkármentes termésátlagot és a teljes termésmennyiséget, l) ki kell számolni a kárt %-ban, termésmennyiségben és értékben, m) a vad által okozott kár értékéből le kell vonni a rendelet 5. számú melléklete szerint az elmaradt költségeket, n) a vadkár megosztását a rendelet 6. számú mellékelte alapján kell meghatározni A vadkárbecslés során alkalmazandó eszközök A vadkárbecslés különböző munkafolyamatai során az alábbi eszközöket kell alkalmazni. Mérőszalag: legalább 20-méteres, Terepi GPS készülék, területmérésre alkalmas szoftverrel, 0,5 m 2 -es mintatér kijelölő keret, Mérleg: 1 gramm pontosságú asztali- és 10 gramm pontosságú húzós mérleg, Termény nedvességmérő készülék, Fényképezőgép A mintaterek kijelölésének szabályai A mintaterek kijelölése és elhelyezése a táblán minden esetben szisztematikus kijelölést alkalmazva történik. A kijelölést a táblán haladva az ún. nyomvonalak mentén kell elvégezni. A nyomvonal a táblán a becslés során megtett út. A táblán a mintatereket egyenletesen kell kijelölni. Ennek megfelelően a tábla egyik sarkánál az első mintateret az utolsó szegősort követő sorban véletlenszerűen kell kijelölni, majd ettől a mintatértől számítva, a többi mintateret szisztematikus módszerrel kell kijelölni. A mintaterek táblán való elhelyezésének útvonala W nyomvonalon kell, hogy haladjon úgy, hogy azon a mintaterek egymástól egyenlő távolságban legyenek. (1. ábra) 15

16 1. ábra: A mintaterek nyomvonala a kezdő mintatérrel (piros nyíl) Az előzőekben ismertetett módszer alól kivétel a gabona és a duplagabona sortávolságra vetett növények taposási és túráskárának előzetes felmérése. Ennek során a mintatereket szintén szisztematikusan kell kijelölni, de oly módon, hogy a mintaterek a sorok mentén egymással párhuzamosak kell, hogy legyenek. (2. ábra) 2. ábra: Párhuzamos mintaterek (piros jelöléssel) gabona-, dupla gabona sortávú növények esetében. A mintatér kijelölés során a felmérés előtt, a tábla mérete alapján előre meg kell határozni a mintaterek számát és ki kell számolni a mintaterek egymáshoz képesti távolságát az alábbi képletek szerin: W alakú mintatér útvonal esetén Párhuzamos mintatér útvonal esetén W alakú mintatér útvonal esetén a mintaterek kijelölését az első-, majd pedig a megelőző mintatérhez képest kell kiméréssel kijelölni. A kimérés során GPS készülékkel rögzítjük az első-, vagy megelőző mintatér pontját, majd ahhoz képest meghatározott távolságot haladunk előre. A meghatározott távolság elérésekor, ezt a pontot a GPS készüléken rögzítve, a tábla megfelelő széle felé haladva, az előző nyomvonallal derékszöget bezáró nyomvonalon haladunk előre a meghatározott 16

17 távolságig, ahol kijelöljük a következő mintateret és annak pontját rögzítjük a GPS készülékkel. (3. ábra) második mintatér első mintatér 3. ábra: A mintaterek kijelölése a táblán belül Párhuzamos mintatér útvonal esetén a mintaterek kijelölését az első-, majd pedig a megelőző mintatérhez képest kell kiméréssel kijelölni. A kimérés során GPS készülékkel rögzítjük az első-, vagy megelőző mintatér pontját, majd ahhoz képest meghatározott távolságot haladunk előre. A meghatározott távolság elérésekor, ezt a pontot a GPS készüléken rögzítve kijelöljük a mintateret. (2. ábra) 4.4. A mintaterek számának meghatározása A mintaterek száma a felmért tábla területétől és a termesztett növény sortávolságától függ. Statisztikailag megbízható becslést eredményez a kapás sortávolság esetében az alábbi táblaméretekhez tartozó mintatérszám: 1,0000 ha alatt 10 db 1,0000-2,9999 ha 12 db 3,0000-9,9999 ha 15 db 10, ,9999 ha 20 db 30, ,9999 ha 25 db 100, ,9999 ha 30 db 300,0000 ha felett 35 db Azokban az esetekben, amikor a táblán belül jelentős különbség adódik a kár mértékében, illetve a termésátlagban, abban az esetben a táblát tábla részletekre kell osztani és ezeken a részeken a termés- és kárbecslést külön kell elvégezni. Ezekben az esetekben a táblarészleteken a mintatér útvonal kijelölése a korábbiakban meghatározottak szerint történik, az alábbi mintatér számok alkalmazásával: 1,0000 ha alatt 8 db 1,0000-2,9999 ha 10 db 3,0000-9,9999 ha 12 db 10, ,9999 ha 15 db 30, ,9999 ha 20 db 17

18 100, ,9999 ha 300,0000 ha felett 25 db 30 db Gabona és duplagabona sortávolság esetében a teljes tábla értékelése során az alábbi mintatér számok alkalmazandók: 1,0000 ha alatt 15 db 1,0000-2,9999 ha 20 db 3,0000-9,9999 ha 25 db 10, ,9999 ha 30 db 30, ,9999 ha 40 db 100, ,9999 ha 45 db 300,0000 ha felett 50 db Gabona és duplagabona sortávolság esetében amennyiben a tábla megosztásra kerül, akkor a táblarészletek értékelése során az alábbi mintatér számok alkalmazandók: 1,0000 ha alatt 10 db 1,0000-2,9999 ha 12 db 3,0000-9,9999 ha 15 db 10, ,9999 ha 20 db 30, ,9999 ha 25 db 100, ,9999 ha 30 db 300,0000 ha felett 35 db 4.5. A mintaterek méretének meghatározása Kapás sortávú növények esetén Mind az előzetes, mind pedig a végleges vadkárbecslés alkalmával 10 m 2 -es (1/1000- ed hektáros) mintatereket kell kijelölni, amelyeket a növény sorában, folyóméterben mérünk ki mérőszalaggal. A 10 m 2 -es mintatérnek folyóméterre történő átszámítása az alábbi képlettel történik: példával Azaz, 75 cm-es (0,75 m-es) sortávolság esetén 13,3333 folyóméternyi vetés felel meg 10 m 2 -nyi területnek. A 10 m 2 -nyi terület tulajdonképpen 1/1000-ed hektárnak felel meg, így a kapott értékeket ezerrel megszorozva minden esetben hektárra vonatkozó adatokhoz jutunk. 18

19 A vetés folyómétere 1 ha-on különböző sortávolság esetén Sortávolság (cm) Vetésfolyóméter 10, , , , , , , , , , , , , , Gabona vagy dupla gabona sortávú növények esetén E növények előzetes vadkárbecslése során a mintaterekkel a károsított felület kiterjedésének felmérése a cél. Ennek érdekében mérőszalaggal 10 méteres mintatereket kell kijelölni, a 2. számú ábra szerint. A végleges vadkárbecslése során 1 folyóméteres mintatereket kell kijelölni A mintagyűjtés szabályai Minden esetben olyan termésmintát kell begyűjteni, amelyet nem károsított a vad. A termésmintákat a mintaterek kijelöléséhez hasonlóan szisztematikus módon kell begyűjteni. A mintaszámokra és a mintavételre vonatkozó részletes szabályok a növényfajonkénti részletes részben találhatóak Az előzetes és a végleges vadkárbecslés Az előzetes vadkárbecslés lefolytatása addig indokolható, amíg a felmérendő tábla növényállományának termésképzése nem fejeződik be. Ezt követően végleges vadkárbecslést végzünk. Előzetes vadkárbecslésre szükség esetén egy termesztési évben többször is sor kerülhet a vad visszatérő károsítása miatt. Végleges vadkárbecslés egy tábla esetén, egy termesztési évben csak egyszer végezhető. Előzetes vadkárbecslés során az adott növényfaj vagy technológiai csoport sajátosságaira figyelemmel végezzük a vadkár felvételezését. Az előzetes vadkárbecslés esetében is mintaterületekre alapozottan felmérjük a károsodott növények vagy gabonánál a termések arányát. Az előzetes vadkárbecslés során felvett százalékban kifejezett vad által okozott károk döntően nem jelentenek egy az egyben terméskiesést (végleges vadkárt), mivel a növényállományok, és egyes esetekben az egyedi növények a korai károkat részben képesek kompenzálni. Emiatt az előzetes vadkár felvételezés során, ha a kár nem lehatárolható a táblán, akkor az egész táblára jellemző átlagos kárt felvételezzük a mintaterületeken. Amennyiben lehatárolható az 19

20 előzetes vadkár, akkor a kárral érintett területrészek kiterjedésének és elhelyezkedésének meghatározása a cél. Amikor olyan területen végzünk végleges vadkárbecslést, ahol volt előzetes vadkárbecslés és a kár a teljes tábla egészére lett felvéve, akkor a kárbecslést végző szakértő feladata, hogy megbecsülje, hogy mekkora terméskiesést okozott az előzetes kár. Ha az előzetes kár területe lehatárolásra került, akkor az előzetes kárral érintett táblarészlet károsodást az előzetes kárral érintett táblarész termésátlaga és az előzetes kárral nem érintett részek termésátlagának különbsége adja. Az így kiszámított termésátlag különbség a hektáronkénti vadkár. Amennyiben egy táblán nem volt előzetes vadkárbecslés, akkor a végleges kárbecsléskor csak azokat a növényeket vesszük fel vadkárosnak, amelyekről szakértői bizonyossággal megállapítható, hogy a kárt vad okozta. 5. A vadkárbecslés részletes szabályai A termés becslése során a termésmennyiséget a termést hozó növények száma és termő növényenkénti termés átlagos tömege alapján becsüljük meg. Kalászos gabonák esetében a kalászok száma és a kalászonkénti termés átlagos tömege alapján becsüljük a termés átlagot. A termések számát és tömegét a kijelölt mintaterekben felvett adatok alapján határozzuk meg Kapás sortávú növények vadkár- és termésbecslésének részletes szabályai A kár felmérése előzetes- és végleges vadkárbecslésre osztható Kukorica Előzetes vadkárbecslés Előzetes vadkárbecslésre kukoricában elsősorban vaddisznó túráskár bekövetkezése esetén kerül sor. Az előzetes becslés során a már ismertetett módon jelöljük ki a mintatereket. A mintatereken belül megszámoljuk a kikelt növényeket. Kiszámoljuk a mintaterületeken az összes tőhiányt. Képlettel: ahol: KTMN = károsítatlan mintaterek átlagos növényszáma KMN = károsított mintaterek átlagos növényszáma KMSZ = károsított mintaterek száma 20