Ambrus István. Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról

Átírás

1 JeMa 2015/4 ALKOTMÁNYJOG Ambrus István Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról A jogbiztonság elvét sértő büntetőjogi rendelkezés alaptörvény-ellenessége, valamint az alaki és az anyagi bűnhalmazat eltérő megítélésének lehetőségei Hivatalos hivatkozás: 23/2014. (VII. 15.) AB határozat, ABH 2014, Tárgyszavak: alaki bűnhalmazat anyagi bűnhalmazat arányosság bírói mérlegelési jog előreláthatóság három csapás ismételt elkövetés jogbiztonság visszaesők Értelmezett jogszabályhelyek: Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés, évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (régi Btk.) 12. (1) bekezdés, 85. (4) bekezdés, évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (új Btk.) 6. (1) bekezdés, 81. (4) bekezdés, évi XIX. törvény a büntetőeljárásról Az indítványok 2. A döntés érvelése 2.1 A többségi álláspont 2.2 Különvélemények 3. A rendelkező rész és a ratio decidendi 4. Az érvelés kritikája 5. A határozat jelentősége 1. Az indítványok A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény módosításáról szóló évi LVI. törvény 2. -a július 23. napjától egy új bekezdéssel egészítette ki a [régi] Btk.-nak a halmazati büntetésről rendelkező szabályait. A halmazati három csapásként elhíresült 85. (4) bekezdése szerint: Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. A törvényhely kisebb korrekcióját végezte el az egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló évi CLXI. törvény 68. (5) bekezdés b) pontja. 1 Több fontos megszorítással, de lényegében megtartotta a fenti rendelkezést a július 1. napján hatályba lépett [új] Btk. is. A 81. eredeti (4) bekezdése alapján: Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három különböző időpontokban elkövetett befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények bármelyike életfogy tig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ha azonban e törvény Általános Része lehetővé teszi, a büntetés korlátlanul enyhíthető. Az Alkotmánybírósághoz két bírói fórum fordult indítványnyal. Miután mindkét indítvány a halmazati három csapásra vonatkozó törvényhely(ek) megsemmisítésére irányult és indokaik is túlnyomórészt azonosak voltak, az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék indítványát (11.B.972/2011. sz.) egyesítette a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bf.230/2012/9. számú, március 4. napján kelt végzésében foglalt kezdeményezéséhez. Az indítványok lényege szerint a támadott rendelkezés több tekintetben sem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel. (a) A speciális halmazati büntetési szabály esetében a büntetési tétel felső határának duplázódása, valamint a kötelezően alkalmazandó életfogytig tartó szabadságvesztés feltételei nem egyértelműek és pontosan nem kiszámíthatók. A bűnhalmazat törvényi fogalmára figyelemmel amelynek értelmében halmazatról csak több bűncselekmény egy eljárásban történő elbírálása esetén beszélhetünk [(régi) Btk. 12. (1) bek., (régi) Btk. 6. (1) bek.] a támadott szabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy egyes elkövetők ugyanolyan bűncselekmények miatt lényegesen eltérő büntetőjogi fenyegetettséggel nézzenek szembe attól függően, hogy ügyüket egy eljárásban vagy különböző eljárásokban bírálják-e el. Ennek oka, hogy az ügyek egyesítésére vagy elkülönítésére vonatkozó szabályok (a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény 72. ) nem kötelezően alkalmazandóak, hanem az a hatóság célszerűségen alapuló mérlegelésének következménye. Ebből fakadóan az az elkövető, akinek a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekményét [(új) Btk (1) bek. 26. pont] más eljárásban tárgyalják, kedvezőbb elbírálásra számíthat, mint az, akinek a bűncselekményeit egy eljárásban bírálják el, és emiatt adott esetben, mérlegelés nélkül életfogytig tartó szabadságvesztésre kell ítélni. A büntetőeljárás tényei véletlenszerűvé, kiszámíthatatlanná tehetik, hogy az elkövetővel szemben kell-e alkalmazni a szigorú szabályt. 1 A meghaladja kitételt meghaladná -ra cserélte fel. Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról 5

2 ALKOTMÁNYJOG JeMa 2015/4 (b) A kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem teszi lehetővé a büntetéskiszabási szempontok vizsgálatát és érvényesülését, amely ellentétes a jogbiztonságból fakadó azon követelménnyel is, miszerint a büntetőjog egésze, ezen belül a büntetéskiszabási rendszer nem lehet ellentétes önmagával. (c) Az első alkalommal nem életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket megvalósító elkövetővel szemben a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem felel meg az alkotmányos büntetőjogtól elvárt arányosság követelményének. Ezzel kapcsolatban az indítvány utalt arra is, hogy a jelenlegi szabályozás kapcsán reális a veszélye annak, hogy az addig büntetlen előéletű vádlottnak a büntetőeljárásban nem lesz lehetősége arra, hogy vele szemben a bíróság a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételével, az elkövetett cselekmények tényleges tárgyi súlyához igazodó halmazati büntetést szabjon ki. Ez a körülmény olyan mértékben sérti az alapvető jogok szükséges és arányos korlátozásának követelményét, hogy az egyben az emberi méltóság sérthetetlenségének tilalmába is ütközik. (d) Az indítványok végül utaltak arra is, hogy a bírált halmazati büntetéskiszabási szabály ellentétes az összbüntetés jogintézményével is, utóbbi létjogosultságát ugyanis éppen az teremi meg, hogy a különböző eljárásokban elítélt személy olyan kedvező helyzetbe kerülhessen, mintha egy eljárásban bírálták volna el valamennyi bűncselekményét. 2. A döntés érvelése Az Alkotmánybíróság július 7. napján hirdette ki döntését. Az ügy előadó bírája Lévay Miklós volt, különvéleményt csatolt Dienes-Oehm Egon, amelyhez Pokol Béla is csatlakozott. 2.1 A többségi álláspont (I) Az Alkotmánybíróság először áttekintette a magyar szabályozáshoz hasonló tartalmú, az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Szlovákiában a közbiztonság javítása érdekében bevezetett rendelkezéseket. 2 Ebben a körben megállapítja, hogy valamennyi külföldi szabályozásban közös, hogy a harmadik csapás csak harmadik jogerős elítélés esetén léphet működésbe, olyan rendelkezés azonban sehol sem ismert, amely egyetlen eljárásban, akár büntetlen előéletű elkövetővel szemben is lehetővé tenné a három csapás alkalmazását. Vizsgálat tárgyává tette ezt követően a jogintézmény hazai lehetséges előzményeit. Itt a közveszélyes munkakerülőkről szóló évi XXI. törvénycikkre ( dologházi törvény ), a megrögzött bűntettesek kategóriáját bevezető büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló évi X. törvénycikkre (II. Bn.), valamint szigorított őrizet intézményét bevezető évi 9. tvr.-re (társadalom fokozottabb védelméről a közrendre és a közbiztonságra különösen veszélyes visszaeső bűnözők elleni hatékonyabb fellépés érdekében) utal, röviden kiemelve a jelzett jogintézmények legfontosabb jellemzőit. (II) Az Alkotmánybíróság a következőkben röviden összefoglalta a évi LVI. törvénnyel bevezetett új rendelkezéseket. Döntésében felhívta az 5/2013. (XII. 11.) BK véleményt, amelyben a Kúria részletesen összevetette a [régi] Btk. és az [új] Btk. vonatkozó halmazati büntetéskiszabási rendelkezéseit. A BK véleményből kiemelte, hogy az [új] Btk. 81. (4) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, amely szerint a súlyosabb büntetés kizárólag a különböző időpontban elkövetett, befejezett bűncselekmények esetén alkalmazható, a [régi] Btk. szabályozásával szemben azt jelenti, hogy annak kizárólag valódi anyagi halmazat esetén lehet helye. Ennek megfelelően a halmazati büntetésre vonatkozó súlyosabb büntetéskiszabási rendelkezések nem alkalmazhatóak abban az esetben, ha a terhelt cselekményei törvényi vagy természetes egységet alkotnak. Kizárt az alkalmazás az alaki halmazatban álló bűncselekmények miatt, valamint abban az esetben is, ha egymással részben alaki, részben anyagi halmazatban lévő bűncselekményeket kell elbírálni, de azok közül nem állapítható meg legalább három, anyagi halmazatot alkotó, befejezett, személy elleni erőszakos bűncselekmény. Emellett kizárt a súlyosabb rendelkezések alkalmazása akkor is, ha a három személy elleni erőszakos bűncselekmény egyike tekintetében a halmazati büntetés kiszabására próbára bocsátás megszüntetése folytán került sor. Kizárt továbbá a halmazati három csapás alkalmazása, ha a három erőszakos bűncselekmény közül bármelyik kísérleti vagy előkészületi stádiumban rekedt. Az [új] Btk. tehát összességében lényegesen szűkebb körben tette lehetővé a súlyosabb halmazati rendelkezések alkalmazását a [régi] Btk.-hoz képest. Hivatkozik az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosának 2014 februárjában készült AJB-5138/2013. számú jelentésére is, amely ugyancsak részletesen elemezte a három csapás szabályait. Az [új] Btk. 81. (4) bekezdésében foglalt halmazati három csapással összefüggésben a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állapította meg, ezért szükségesnek találta a jogszabályhely Alaptörvénynek megfelelő tartalmú módosítását. (III) Az Alkotmánybíróság döntéséből kiemelendő, hogy az több ízben hangsúlyozza, hogy határozata semmiben sem érinti az ún. erőszakos többszörös visszaesőkre [(régi) Btk pont 3, (új) Btk (1) bek. 31. c) pont] vonatkozó három csapás szabályokat [(régi) Btk. 97/A. (1) bek., (új) Btk. 90. (2) bek.]. Az állam azon jogát ugyanis, hogy a harmadízben jogerősen elítélt személyekkel szemben szigorúbb jogkövetkezményeket írjon elő, az Alkotmánybíróság az Alaptörvényből levezethetőnek találta. Az Alkotmánybíróság az alkotmányosság szempontjából más álláspontra helyezkedik azonban a halmazati három csapásra vonatkozó szabályok kapcsán. Hivatkozik a 9/1992. (I. 30.) AB határozatra, amely szerint a jogbiztonság a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműen és 2 Tette ezt arra is figyelemmel, hogy a évi LVI. törvény miniszteri indokolása a három csapás bevezetését e két ország büntetőpolitikájára történő hivatkozással kívánta alátámasztani augusztus 9. napjától június 30. napjáig hatályos törvényhely. 6 Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról

3 JeMa 2015/4 ALKOTMÁNYJOG hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előreláthatóak legyenek (ABH 1992, 59, 65). Az indítványozókkal egyetértve ezért nem találta a jogbiztonság alkotmányos követelményével összeegyeztethetőnek a támadott szabályokból fakadó azon lehetőséget, hogy a súlyosabb halmazati büntetéskiszabási szabályok alkalmazhatósága attól függjön, hogy az elkövető több bűncselekményét egy vagy több büntetőeljárásban bírálják-e el. Nem lehet ugyanis alappal számítani a törvény előírásainak megfelelő jogalkalmazói magatartásra akkor, ha a jogszabály megfogalmazása nem egyértelmű, többféle értelmezést is lehetővé tesz. Miután az ügyek egyesítése vagy elkülönítése kapcsán a büntetőeljárás szabályai objektív rendelkezést nem tartalmaznak, lényegében az eljáró hatóságok diszkrecionális jogkörében dől el, hogy a bűncselekmények egy vagy több eljárás keretében kerülnek-e elbírálásra. Összességében tehát az látható, hogy a különböző eljárásjogi helyzet eltérő büntetéskiszabást eredményez azon elkövetők esetében, akik három személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el. Ha ugyanis a három személy elleni erőszakos bűncselekmény elbírálására egy eljárásban kerül sor, akkor a büntetést a szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezések szerint kell meghatározni. Amennyiben azonban ugyanezen három bűncselekmény elbírálása nem egy eljárásban történik, és az elkövető valamenynyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el, akkor a büntetést az [új] Btk. Különös Részében meghatározott tételkeretek között, az összbüntetésre vonatkozó rendelkezések szerint kell kiszabni, amely eltérő büntetéskiszabást fog eredményezni. Fenti gondolatmenetét úgy foglalta össze az Alkotmánybíróság, hogy a halmazati három csapással kapcsolatos normák kapcsán nem előrelátható, hogy mikor kerülhet sor a szigorúbb halmazati szabályok alkalmazására, és a jogszabály ellentmondásossága bírói jogértelmezéssel sem orvosolható. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az [új] Btk. 81. (4) bekezdése, valamint a [régi] Btk. 85. (4) bekezdése nem felel meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményének. (IV) A fentieken túl az Alkotmánybíróság további aggályainak is hangot ad. Utal arra, hogy a büntetőjog alaptörvényi korlátainak legfontosabb eleme, hogy az egyén védelmet élvez a büntetőjogi eszközök állam általi önkényes felhasználásával szemben. Nem látja ezért alkotmányosan igazolhatónak, hogy a merőben eltérő tárgyi súlyú erőszakos bűncselekményekre lényegében azonos büntetéskiszabási szabályok kerüljenek megállapításra, ami lehetetlenné teszi, hogy a bíróság minden egyes elkövetett bűncselekményt tényleges súlya szerint értékelhessen. Az Alkotmánybíróság rögzíti továbbá, hogy az alkotmányosan elismerhető büntetési célokból nem következik, hogy a törvény a büntetés kiszabása körében ne írhatna elő akár kötelezően alkalmazandó szabályokat. Példaként hivatkozik a kiutasítás [(új) Btk. 59. (1) bek.] büntetésre, a közügyektől eltiltás [(új)btk. 61. (1) bek.] mellékbüntetésre, valamint a pártfogó felügyelet kötelezően elrendelendő esetköreire [(új) Btk ]. Ezen elméleti megfontolás ellenére az életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező alkalmazása kapcsán azt állapítja meg, hogy az többszörös elkövetés esetén sem igazolható alkotmányosan, amennyiben kiszabását ugyan behatárolt, de eltérő tárgyi súlyú bűncselekmények viszonylatában írja azt elő a törvény. (V) Végül megállapítja, hogy a jogalkalmazói mérlegelést kizáró szabály ugyancsak ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, mert nem felel meg a jogállami büntetési rendszerrel kapcsolatos Alaptörvényből fakadó követelményeknek. A büntetési rendszer alaptörvényi kritériumainak megfelelő, differenciált büntetéskiszabást az szolgálta volna, ha a jogalkotó megteremtette volna a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét a határozott ideig tartó, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés között. (VI) Mivel az Alkotmánybíróság az [új] Btk. 81. (4) bekezdésének, valamint a [régi] Btk. 85. (4) bekezdésének alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján megállapította, a hivatkozott rendelkezések további tartalmi vizsgálatát mellőzte. 2.2 A különvélemények Dienes-Oehm Egon Pokol Béla által is támogatott sommás különvéleményében utalt rá, hogy a szigorúbb halmazati szabályok alkalmazhatóságának kiszámíthatatlansága olyan jogbiztonsági probléma, amelyet az alapjogi sérelmek elkerülése érdekében meg kell szüntetni. Ezáltal ő is alaptörvény-ellenesnek ismerte el a helyzetet. Álláspontja szerint azonban annak orvoslása jogalkotói kompetencia, ezért az Alkotmánybíróságnak a halmazati három csapásra vonatkozó rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítése helyett elegendő lett volna határidő tűzése mellett felhívni a jogalkotó figyelmét a mulasztás kiküszöbölésére, a halmazati és az összbüntetési szabályok összhangjának megteremtésére. 3. A rendelkező rész és a ratio decidendi Érvrendszerének felvázolása alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény [(régi) Btk.] július 23-tól június 30-ig hatályos 85. (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, így az a Fővárosi Törvényszék előtt a 11.B.972/2011. szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint a Fővárosi Ítélőtábla előtt a 6.Bf.230/2012. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény [(új) Btk.] 81. (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény 45. (6) bekezdése alapján elrendeli a Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény [(régi) Btk.] 85. (4) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény [(új) Btk.] 81. (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról 7

4 ALKOTMÁNYJOG JeMa 2015/4 A döntés elvi jelentőségű tételei az alábbiak szerint foglalhatók össze: (a) ellentmond a jogbiztonság [Alaptörvény B) cikk (1) bek.] követelményének, ha nem előrelátható, hogy mely esetekben kerülhet sor szigorúbb akár kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztést jelentő halmazati büntetés kiszabására; (b) ugyancsak csorbítja az arányosság elvének megsértésén keresztül a jogbiztonságot az eltérő tárgyi súlyú bűncselekményi tényállások azonos büntetéssel való fenyegetettsége; (c) kötelezően alkalmazandó büntetéskiszabási szabályok alkotása révén a bírói mérlegelési jogkör szűkítése önmagában véve nem, csupán további okokkal együtthatva tekinthető alaptörvény-ellenesnek. 4. Az érvelés kritikája Ad (I) a) Az Alkotmánybíróság döntésének bevezetésében elvégzett jogösszehasonlító kitekintése körében helyesen utal arra, hogy lényegében a magyar büntető jogalkotás sajátossága volt a halmazati három csapásról rendelkező törvényhely. 4 Valamennyi más országban, ahol a közelmúltban a harmadik bűnelkövetést krudélis büntetéssel 5 fenyegető szabályozást vezettek be, vagy ez legalábbis felmerült, azt kizárólag a többszörös visszaesőkre vonatkoztatták, olyanokra tehát, akiket a harmadik bűncselekményüket megelőzően már (legalább) kétszer jogerősen elítéltek. 6 E vonatkozásban az USA-beli szabályozáshoz hasonlóan jár el például az AB-döntés által citált szlovák büntetőjog is. 7 b) Miután a jogintézmény a legnagyobb szabályozási múltra a tengerentúlon nyúlik vissza, áttekintésképp indokolt lehet néhány fontosabb jellemző kiemelése. 8 Az Amerikai Egyesült Államokról elmondható, hogy 1993-tól napjainkig valamilyen formában a tagállamok több mint felében megjelent a három csapás, amelyről a közvélemény különösen kezdetben jórészt kedvező értékítéletet adott. Ezzel szemben a jogirodalom már lényegesen kritikusabban viszonyul a jogintézményhez. Tóth Mihály általános éllel utal arra, hogy abban egyetértenek még az ottani mértékadó jogtudósok is, hogy a parttalan szigor mindenütt csupán átmeneti javulást eredményezett. 9 Közelebbről, leginkább azt a Magyarország által át nem vett rendelkezést szokás bírálni, amely szerint akár csekély súlyú, nem erőszakos harmadik bűncselekmény is alapjául szolgálhat a szigorúbb jogkövetkezmények alkalmazhatóságának. Így például egy 1995-ben történt eset kapcsán huszonöt év szabadságvesztésre ítélték azt az elkövetőt, aki harmadik alkalommal, erőszak alkalmazása nélkül, mindössze egy pizzát tulajdonított el. 10 Szintén szkeptikus a szerzők többsége a három csapásnak a bűnözés mértékére gyakorolt jótékony hatása kapcsán. Mint amerikai forrásokra hivatkozva Borbíró Andrea írja: [a] three strikes kedvező hatásáról tudósító tanulmányok csaknem kivétel nélkül valamely kormányzati vagy igazságszolgáltatási szerv hivatalos dokumentumai közül kerülnek ki. 11 A szerzők zöme végül további hátrányként a három csapás keresztülvitelének gyakorlati költségességét emeli ki. 12 Érdekes és megalapozott indokokkal színesíti a három csapással szemben kibontakozó érvrendszert az az olasz szakirodalomban megjelent álláspont, amely azért tartja a szabályozást a jogbiztonság követelményével összeegyeztethetetlennek, mert az USA ügyészeit és bíráit túlságosan nagy mérlegelési jogkör illeti meg, amely folytán, végső soron akár a három csapás alkalmazásának megengedhetősége is diszkrecionális jogkörükbe tartozhat. Így pl. ha az ügyész a harmadik, a három csapás szabályát éppen megalapozó bűncselekményt nem látja kellőképpen bizonyítottnak, ezért nem emel vádat. 4 Nagy Ferenc értékelése szerint szimbolikus törvényhozási gyöngyszem, ugyanakkor jogalkotási abszurdot jelentő elrettentő példa. Nagy Ferenc: Alkotmányosan megkérdőjelezhető szabályokról az új Btk. kapcsán in Hack Péter Koósné Mohácsi Barbara (szerk.): Emberek őrzője. Tanulmányok Lőrincz József tiszteletére (Budapest: ELTE Eötvös 2014) Egy gyakorló jogászként dolgozó szerző egyenesen drákói szigorról ír. Lásd Bótor Szabolcs: Néhány gondolat a közbeszédben három csapás törvényként elhíresült évi LVI. törvényről Büntetőjogi Tanulmányok XII. (Veszprém: MTA Veszprémi Területi Bizottsága 2011) A jelenkori szabályozásokkal szemben a régmúltból megemlíthető az a jogtörténeti érdekesség, hogy az 1532-ből származó német jogkönyv, a Constitutio Criminalis Carolina a a harmadízben elkövetett lopást halállal rendelte büntetni, éspedig nemcsak korábban már elítéltek, hanem büntetlen elkövetők esetében is. Ez a rendelkezés a praktikusok gondolkodásában elsősorban a folytatólagos bűncselekmény konstrukciójának megalkotása irányába gyakorolt hatást. Lásd Ambrus István: Egység és halmazat régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben (Szeged: SZTE ÁJTK 2014) A 2004-ben bevezetett, majd többször módosított szlovák szabályozást kritikusan mutatja be Anton Fábry: A»három csapás«büntetési elv bevezetése és ennek tapasztalatai Szlovákiában Ügyészek lapja 2010/ A kérdéskörhöz ld. Farkas Ákos: A falra akasztott nádpálca, avagy a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának korlátai (Budapest: Osiris 2002) 49 50, Beke-Martos Judit: Three Strikes Law. A három csapás törvénye Amerikában Rendészeti Szemle 2009/ Tóth Mihály: Utak, ösvények és»csapások«a visszaesés büntetőjogi szabályozásában in Belovics Ervin Tamási Erzsébet Varga Zoltán (szerk.): Örökség és büntetőjog. Emlékkönyv Békés Imre tiszteletére (Budapest: PPKE JÁK 2011) A Pizza Case -t ismerteti, és a három csapást e vonatkozásban bírálja Michael Vitiello: Three strikes: can we return to reality? Journal of Criminal Law and Criminology 1997/ Borbíró Andrea:»Three strikes and you re out«magyarországon kriminálpolitikai racionalitás vagy szimbolikus jogalkotás? in Földi András (szerk.): Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestiensis De Rolando Eötvös Nominatae (Budapest: ELTE ÁJK 2008) USA-beli forrásokat idéz a kérdés kapcsán Ulrike Glasberger:»Three strikes and You Are Out«Zu neuen Strafzumessungsgrundsätzen bei Wiederholungstätern Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft 1998/ Amerikai-német specifikus jogösszehasonlítást végzett el Florian Knauer: Die Verwertung jugendstrafrechtlicher Vorverurteilungen bei Sanktionierungen nach Erwachsenesrafrecht. Ein Rechtsvergleich zwischen den US-amerikanischen Three-Strikes-Gesetzen und der deutschen Sicherungsverwahrung Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft 2012/ Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról

5 JeMa 2015/4 ALKOTMÁNYJOG Ilyen esetben felmerülhet a fordított okfejtés gyanúja: éppen azért nem látja a vádhatóság képviselője kellően meggyőzőnek a rendelkezésre álló bizonyítékokat, mert nem kívánja az elkövetőre a kötelezően irányadó súlyos büntetés kiszabását. 13 De ugyanígy fennállhat a veszélye annak is, hogy az egyébként kétséget kizáróan nem bizonyított bűncselekmény miatt is vádemelésre kerül sor, ha az adott elkövetőre a három csapás alkalmazása a cél. Erre figyelemmel viszont akár ugyanabban az államban is kizárólag azon a körülményen múlhat a három csapás alkalmazása vagy ennek elmaradása, hogy melyik ügyészhez kerül az ügy. 14 Az olaszoknál egyébként a náluk 2005-ben bevezetett három csapást annak az arányosság elvét sértő jellege és a tett-büntetőjoggal való összeegyeztethetetlensége miatt ugyancsak éles bírálatok érik, jóllehet az ottani szabályok az USA-ban vagy nálunk ismertnél lényegesen enyhébbek, továbbá a bírói mérlegelést nem zárják ki, csupán korlátozzák. 15 c) A három csapás hazai jogtörténeti előzményei kapcsán az Alkotmánybíróság által nem hivatkozott egy további rendelkezés szolgálhat adalékul. A társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről szóló évi 24. tvr. 5. (2) bekezdése nyilvánvalóan szovjet hatásra tíz évig terjedő börtönbüntetés kiszabását tette lehetővé arra az esetre, ha az elkövető a társadalmi tulajdon elleni bűntettet ismételten követte el. 16 Az ismételt elkövetés megállapításához a korabeli jogirodalom szerint legalább két alkalommal kellett az elkövetőnek társadalmi tulajdon elleni bűntettet megvalósítania, az egyes elkövetések között tér- és időbeli összefüggésre nem volt szükség, továbbá a szigorúbb rendelkezés a (legalább) két cselekmény egy eljárásban történő elbírálása esetén ugyanúgy alkalmazást nyerhetett, mint akkor, ha az elkövető korábbi jogerős elítélését követően került ismét a bíróság elé társadalmi tulajdon elleni bűntett elkövetése miatt. 17 E jogintézményt a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló évi V. tv. nem vette át. Azt az általánosságban helyes álláspontot, amely szerint az ismételt bűnelkövetőkkel szemben különösen a harmadik alkalommal a bűn útjára lépőkkel szigorúbb büntetőjogi szankciók indokoltak, 18 a hazai jogirodalomban csak kevesek vitatták. 19 Az ismételt elkövetés azonban olyannyira széles és átfogó kategória, hogy a különböző jellegű eseteire adandó büntetőjogi reakciók körében további distinkció(ka)t indokolt tenni. Így például noha a szó nyelvtani értelmében mindketten ismételt bűnelkövetők nyilvánvaló, hogy a lelepleződéstől tartó, és ezért a tervezett nyaralásra a bolti kasszából nem egyszerre, hanem több részletben pénzt sikkasztó pénztáros cselekménye nem eshet azonos megítélés alá azzal a tolvajéval, aki kizárólag gépkocsik eltulajdonításából, majd áron aluli továbbértékesítéséből tartja fenn magát. 20 Hasonlóan lényeges lehet a különbség azon esetek között, hogy valaki életében először áll igaz, rögtön három, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt bíróság előtt, vagy már többször ítélték ilyen cselekmények alapján szabadságvesztésre, és utolsó szabadulása után sem hagy fel a bűnelkövetéssel. d) Noha az Alkotmánybíróság ezt tételként nem fogalmazza meg, megállapításaiból mégis levonható olyan következtetés, hogy három, személy elleni erőszakos bűncselekmény egyszerű halmazata esetére az erőszakos többszörös visszaesőkével megegyezően szigorú jogkövetkezmények törvényi előírása aggályos. Ennek indoka, hogy az erőszakos többszörös visszaesők még a büntetett előéletű személyeknek is azon speciális csoportja, akikkel szemben személy elleni erőszakos deliktumok miatt több alkalommal, jogerősen, letöltendő szabadságvesztést szabtak ki, amely hiába került (tipikusan) végrehajtásra, a speciális prevenciós büntetési célt nyilvánvalóan nem sikerült elérni, mert az elítélt ismét harmadszor is ugyanilyen (vagy hasonló) bűncselekményt követett el. 21 Közvetve alátámaszthatja továbbá e felfogás helyességét az a jogtörténeti áttekintésből vett szempont is, hogy olyan büntető rendelkezés, amely akár büntetlen előéletű, ám ismételt 13 A francia büntetőjogot vizsgálva az ehhez hasonló eljárást Farkas Ákos korrekcionalizációs trükknek nevezi. Ld. Farkas (8. lj.) Malcolm M. Feeley: Le origini e le conseguenze del panico morale: gli effetti sulle corti americane delle leggi»tre volte e sei eliminato«[»three strikes and you re out«] Rivista Italiana di Diritto e Procedura Penale 2000/ Bella Angela Della: Three strikes and you re out: la guerra al recidivo in California e i suoi echi in Italia Rivista Italiana di Diritto e Procedura Penale 2007/ , A kérdéshez ld. még Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói (Budapest: KJK 1987) BHÖ 232. (2) bek. 17 Ehhez részletesen ld. Földvári József: Az»ismételtség«a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeknél Jogtudományi Közlöny 1955/ Részben ellentétes állásponton Tallós Emil: Az ismételtség fogalma a társadalmi tulajdont károsító bűntetteknél Magyar Jog 1957/ Tóth (9. lj.) Ilyen kivételes álláspontot képviselt a régi szakirodalomban Szokolay István, aki szerint igaz, hogy javulást nem mutat az, ki ismét büntettbe esik, de azért több roszat és sérelmet nem követ el, mint ha először tenné azt, és a visszaesésnek oka többnyire maga a status, midőn a büntevők javulására és fogház utáni ellátására olly keveset áldozik. Nem igen találhatni tehát igazságosnak a büntetés nagyitását. Szokolay István: Büntető Jogtan. A codificatio és tudomány legújabb elvei szerint, különösen biráink s ügyvédeink számára (Pest: Heckenast Gusztáv 1848) A pénztáros cselekménye folytatólagosan elkövetett sikkasztásnak minősülhet, ezért vele szemben halmazati büntetés kiszabására nem kerülhet sor, a folytatólagosság [(új) Btk. 6. (2) bek.] kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelhető bár helyes felfogás szerint nem feltétlenül értékelendő súlyosító körülményként (BKv 56. III. 6. pont). Az autótolvaj terhére azonban amellett, hogy cselekményei a jelenlegi joggyakorlat szerint a sértettek száma szerinti bűnhalmazatot képeznek, az üzletszerűség [(új) Btk (1) bek. 28. pont] minősítő körülménye is megállapítható. Ld. Ambrus (6. lj.) , Korábban az AB maga is utalt arra, hogy a visszaesők súlyosabb büntetéssel fenyegetése alkotmányos indokokon alapszik és megfelel a büntetőjogi jogkorlátozás alkotmányos kritériumának (1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 576). Ehhez ld. Lévay Miklós: Az alkotmányos büntetőjogtól az alkotmányos kriminálpolitikáig in Hajdú József (főszerk.): 90 éves a szegedi jogászképzés (Szeged: SZTE ÁJTK 2013) , Palánkai Tiborné: Az Alkotmánybíróság büntetőjogi tárgyú határozatai; a büntetőjog kodifikációjának alkotmányjogi összefüggései Büntetőjogi Kodifikáció 2002/ Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról 9

6 ALKOTMÁNYJOG JeMa 2015/4 elkövetőket is a többszörös visszaesőkkel lényegében azonos súllyal rendelt volna büntetni, jórészt a tettes-büntetőjog talaján álló büntetőjogi gondolkodás idején (a két világháború között a megrögzött bűntettesek, 22 majd az 1950-es években a társadalmi tulajdon elleni bűntettet ismételten elkövetők kapcsán) érvényesült. Ez a felfogás pedig jogállami keretek között nem képviselhető. Ad (III) A halmazati három csapásról rendelkező szabálynak nem volt olyan jelentés adható, amely megfelelt volna az Alaptörvénynek. 23 Erre figyelemmel minden szempontból helyeselhető az Alkotmánybíróság azon állásfoglalása, amely azt alkotmányellenesnek nyilvánította. 24 Nem felelt és nem is felelhetett meg a szabályozás ugyanis a jogbiztonság alkotmányos kívánalmának 25 azért, mert lényegében attól vált függővé a szigorúbb halmazati büntetés alkalmazhatósága, hogy az elkövető legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményét ugyanazon vagy különböző eljárásokban bírálták-e el. 26 Mint Elek Balázs megállapítja, ha az ügyész nem egy vádiratot szerkeszt, vagy a bíró esetleg úgy dönt, hogy a legsúlyosabb bűncselekményt [ ] elkülöníti, a terheltnek csak a rendes és nem a felemelt büntetéssel kellett számolnia, sőt utóbb még amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak az összbüntetés kedvezményében is részesülhetett. 27 Ilyen jogszabályi környezetben pedig a halmazati három csapásra vonatkozó előírás az előreláthatóság Gellér Balázs szerint a teljes jogrendszer legfontosabb alapját jelentő 28 követelményével összeegyeztethetetlen volt. Mindez annak ellenére is igaz, hogy a halmazati három csapás akkor még hatályos szabályait elemző tankönyv- és kommentárirodalom szerint, amennyiben több eljárás indul, az ügyeket egyesíteni szükséges, illetve az egy eljárásban szereplő személy elleni erőszakos cselekmények elkülönítése nem fogadható el, mert különben a törvény szigora nem a jogalkotó szándéka szerint érvényesült volna. 29 Az egyesítést kógens szabályként előíró, illetve az elkülönítést megtiltó rendelkezést azonban az Be a nem ismer. Az pedig könnyen belátható, hogy a gyakorlati célszerűség hiánya mellett más, napjainkban a szigorításhoz hasonlóan népszerű büntetőeljárási vezérelvek mint például az időszerűség sokszor ugyancsak ellehetetleníthetik az egyesítést vagy az elkülönítés mellőzését. Így tételezzük fel, hogy az elkövető két, adott esetben egyszerű megítélésű bűncselekményt, rablást [(új) Btk ] és súlyos testi sértést [(új) Btk (3) bek.] követett el, melyek kapcsán egyazon büntetőeljárás folyt. Emellett azonban a terhelt egy [az (új) Btk (1) bek. 26. pont d) pontja alapján ugyancsak személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősülő] szövevényes, nehezen felderíthető és bizonyítható emberkereskedelemben [(új) Btk ] is részt vett, amelynek nyomozása és a bírósági eljárás várhatóan hosszú évekig elhúzódik. A rablás és a súlyos testi sértés miatt folytatott, akár bíróság elé állítás [Be. XXIV. Fejezet] keretében, legfeljebb néhány hét vagy hónap alatt jogerősen befejezhető büntetőeljárás időszerűségével ment volna szembe az a bíróság, amely kizárólag annak érdekében erőltette volna a két bűnügy egyesítését, hogy a halmazati három csapás szabályával lesújthasson. Az egyesítés/elkülönítés véletlenszerűsége mellett további, a halmazati három csapás vonatkozásában a jogbiztonság követelményét ugyancsak erodáló körülmény is említhető. Sem az ügyész nem köteles minden esetben vádat emelni, sem a büntetőbíróság bűnösséget megállapító ítéletet hozni valamennyi bűncselekmény kapcsán még abban az esetben sem, ha a (legalább) három, személy elleni erőszakos és bizonyítható bűncselekmény miatt egyébként egyetlen eljárás folyik, tehát a szigorúbb halmazati büntetés kiszabásának törvényi feltétele elvileg adott. A halmazati büntetés ugyanis jogkövetkezmény, amelynek előfeltétele a bűnhalmazati minősítés. Anyagi jogi (dogmatikai) kérdésben történő döntés, ha a jogalkalmazó a három bűncselekmény halmazatát nem valóságosnak, ha- 22 A II. Bn. Tervezetének vonatkozó rendelkezéseiről lesújtó értékítéletet adott Vámbéry Rusztem: A megrögzött bűntettesek Jogtudományi Közlöny 1927/ Röviden indokolt utalni arra, hogy a megrögzött (vagy a hozzájuk hasonló meghatározású közveszélyes ) elkövetőkkel szembeni szigorúbb büntetőjogi fellépésre már az első világháborút megelőzően is tettek kísérletet. Ehhez ld. Heller Erik: Törvényjavaslat a megrögzött büntettesekről Bűnügyi Szemle / , Vámbéry Rusztem: Törvényjavaslat a megrögzött bűntettesekről Jogtudományi Közlöny 1914/ Szomora Zsolt: Az alkotmánykonform normaértelmezés és a büntetőjog problémafelvetés in Juhász Zsuzsanna Nagy Ferenc Fantoly Zsanett (szerk.): Sapienti sat. Ünnepi kötet dr. Cséka Ervin professzor 90. születésnapjára (Szeged: Acta Jur. et Pol. 2012) Nagy Ferenc: A szabadságelvonással járó szankciókról az új Btk.-ban Börtönügyi Szemle 2014/ A jogbiztonság fogalmának alkotmányjogi vetületéhez ld. Trócsányi László: Az alkotmányosság elvei, az alkotmányos állam in Trócsányi László Schanda Balázs (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba. Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei (Budapest: HVG-ORAC ) 73. A büntetőjogi aspektusokhoz Kőhalmi László: Jogbiztonság és büntető jogalkotás Pécsi Határőr XIII , Varga Ádám: Jogbiztonság a büntető igazságszolgáltatásban in Verebély Imre (szerk.): Az állam és jog alapvető értékei a változó világban (Győr: SZE ÁJK Doktori Iskola 2012), 60 71, Békés Ádám: Büntetőpolitika és jogbiztonság Magyar Jog 2005/ Csemáné Váradi Erika: A halmazati büntetés in Horváth Tibor Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetőjog. Általános Rész (Budapest: CompLex 2014) Elek Balázs: Három csapás kontra arányosság Ügyészek lapja 2013/ , 21. Hasonlóan Elek Balázs: A bíró büntetéskiszabási szemléletének jogalkotói alakítása Kriminológiai Közlemények Gellér Balázs József: Nemzetközi büntetőjog Magyarországon, adalékok egy vitához (egyes jellemzők leírása és diagnózis kísérlet) (Budapest: Tullius 2009) Elek Balázs: A halmazati büntetés in Polt Péter (szerk.): Új Btk. Kommentár 2. kötet. Általános Rész (Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó 2013) 136., Belovics Ervin: A halmazati büntetés in Belovics Ervin et al: Büntetőjog I. Általános Rész. A évi C. törvény alapján (Budapest: HVG-ORAC 2012) 479. Nem utal e kívánalomra Mészár Róza: A halmazati büntetés in Kónya István (szerk.): Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. I. kötet (Budapest: HVG-ORAC ) Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról

7 JeMa 2015/4 ALKOTMÁNYJOG nem csupán látszólagosnak tekinti, ezáltal azt kétkomponensű halmazattá, de akár bűncselekményi egységgé is redukálhatja. 30 E körülmény folytán pedig a halmazati három csapás nem kerülhetett volna alkalmazásra, mert a látszólagos halmazatban háttérbe lépő bűncselekmény önállóságát veszíti, ezért miatta külön büntetőjogi felelősség nem állapítható meg (legfeljebb súlyosító körülményt képezhet). Ugyanerre vezethetett volna az is, ha az elkövető három bűncselekményét törvényi egységbe például a folytatólagosság egységébe foglalhatónak tekintették volna. Erre például szolgálhat az az egyébként meglehetősen bonyolult, a jogirodalomban és a gyakorlatban távolról sem egységes megítélésű 31 eset, amikor az elkövető három alkalommal, ugyanannak a pénzintézetnek a bankfiókjában követ el fegyveres rablást [(új) Btk (3) bek. a) pont]. Az USA-hoz hasonlóan részben már jogszociológiai vetületként nálunk is felmerülhetett volna egy további lehetőség. Eszerint a bíróságok mintegy kegyelmi jogkört gyakorolva azért értékelték volna az egyébként aggálytalanul bizonyítottnak tekinthető bűncselekményt is bizonyítatlannak, vagy az ügyész azért mellőzte volna a vádemelést, vagy tett volna valamely cselekmény viszonylatában felmentésre indítványt, hogy ne álljon halmazatban három olyan bűncselekmény, amely a halmazati három csapás alkalmazását megalapozza olyan elkövető kapcsán, aki az ilyen szigorú büntetést jogérzékük szerint nem érdemli meg. Ugyanerre ami még aggályosabb fordított előjellel is sor kerülhetett volna. 32 Előfordulhatott volna végül az is, hogy a bíróság (vagy a vádelőkészítési feladatok ellátása során az ügyész) ugyanilyen megfontolásból értelmezte volna valamely büntethetőségi akadály például a jogos védelem hatókörét a törvényes kereteken túlterjeszkedve vagy éppen túlságosan szűk körben. A fenti és hozzájuk hasonló lehetőségek felmerülése kiemelten alkalmasak lehettek a jogbiztonság csorbítására. Mindebből levonható az a következtetés, hogy a halmazati három csapásra vonatkozó szabály még akkor sem felelt volna meg az előreláthatóság és ennek folytán a jogbiztonság követelményének, ha a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény egyazon eljárásban kerül elbírálásra. Ad (II, VI) Az Alkotmánybíróság végső konklúziója miatt a halmazati három csapás részletszabályainak bírálatával érdemben nem foglalkozott. Ennek ellenére különösen a büntető törvényhozásban máshol is, továbbá a büntetőjog elméletében és gyakorlatában ugyancsak megfigyelhető tendenciákra figyelemmel lényeges lehet a határozathoz kapcsolódóan egy konkrét bűncselekménytani probléma feltárása. Az alábbiakban annak a kérdésnek a jelentőségét kívánjuk megvizsgálni, hogy az [új] Btk. 81. (4) bekezdése szemben a [régi] Btk. 85. (4) bekezdésével csak a különböző időpontokban 33 elkövetett személy elleni erőszakos (és befejezett) bűncselekmények elkövetése esetén engedett teret a halmazati három csapás alkalmazásának, ezáltal is korlátozva annak alkalmazási körét. 34 A [régi] Btk. 85. (4) bekezdésében foglalt rendelkezés az idősíkkal kapcsolatos szűkítést nem tartalmazott, így az elkövető tanúsíthatott egy vagy több cselekményt egyaránt, akár egyazon, akár különböző időpontokban, a szigorúbb halmazati büntetés kiszabásának a további törvényi feltételek egyidejű fennállása esetén nem volt akadálya. Kónya István a törvényhelyet e vonatkozásban bírálva azon nézetének adott hangot, hogy [a]z alaki bűnhalmazat a jogrend épségét védi azáltal, hogy a Különös Rész valamely tényállását kimerítő bűncselekmény ne maradjon büntetlenül. [ ] Az alanyi oldalhoz fűződő az elkövető személyének fokozott veszélyességét ellentételező három csapásként megismert büntetéskiszabási szabály azt honorálja, hogy az elkövető ténylegesen háromszor valósít meg személy elleni erőszakos bűncselekményt. Ezért ez az alaki halmazatra nem vonatkozhat. 35 Kónyáéval egybecseng Tóth Mihály ekkoriban megfogalmazott álláspontja, amely szerint a halmazati három csapásnak mindkét bűnhalmazati típusra történő kiterjesztése súlyos hiba, mert nem veszi figyelembe az alaki halmazat hosszú ideje kidolgozott és alkalmazott elveit. A szerző nézetének alátámasztására egy olyan fiktív esetet ismertet, amelyben a fiatal felnőtt, büntetlen előéletű elkövető egy falusi vásárban, ittas állapotban egy szobrot tulajdonít el, amelynek megtartása érdekében a szoborral a vele szemben fellépő rendőr felé üt, így megvalósítja a testi sértés, a hivatalos személy elleni erőszak és a felfegyverkezve, hivatalos személy ellen elkövetett rablás alaki halmazatát. Erre figyelemmel vele szemben működésbe kellett lépnie a halmazati három csapásnak, és kötelező lett volna életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni éspedig annak ellenére, hogy az új szabályozás hiányá- 30 Ambrus (6. lj.) A BH II. számon közzétett eseti döntés szerint nem egyrendbeli folytatólagosan elkövetett rablást, hanem többrendbeli rablást kell megállapítani, ha az elkövetők ugyanannak a jogi személynek a sérelmére, több postahivatali fiókban úgy követik el a rablási cselekményeket, hogy több természetes személy ellen alkalmaznak erőszakos vagy fenyegetést. Álláspontunk szerint ez a minősítés azért vitatható helyességű, mert ha a rablás jellegzetes jogi tárgyának a vagyoni jogosultságot tekintjük, akkor a folytatólagosság megállapíthatóságához szükséges azonos sértett feltétel alatt elegendő a jogi személy azonosságát megkövetelnünk, így az ilyen és hasonló esetekben a folytatólagosság megállapítása akadályba nem ütközik, továbbá általában ez a minősítés tekinthető az elkövetőre nézve kedvezőbbnek is. Részben ellentétesen Szomora Zsolt: XXXV. Fejezet. A vagyon elleni erőszakos bűncselekmények in Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz (Budapest: CompLex 2013) A kérdéskörhöz ld. még Deák Zoltán: A rablás rendbelisége a bírói gyakorlat (görbe) tükrében Magyar Jog 2010/ A jelenséghez ld. Bencze Mátyás: Az ártatlanság vélelmének érvényesülése a magyar büntetőbíróságok bizonyítási gyakorlatában Belügyi Szemle 2010/ , különösen Bár az USA-beli szabályok is elkülöníthető alkalommal elkövetett bűncselekményekről tesznek említést, ez a szabályozás két megelőző jogerős elítélést megkövetelő jellege miatt ennek különösebb jelentősége nincs. Ld. Beke-Martos (8. lj.) Arra, hogy az [új] Btk. vonatkozó szabályai enyhébbek a [régi] Btk.-hoz képest, számos folyamatban lévő ügyben eljárt bíróság rámutatott. Ld. például Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.437/2013/8., Fővárosi Törvényszék 26.B.881/2013/41., Kaposvári Törvényszék B.222/2013/58. számú határozatokat. 35 Kónya István: A három csapás bírói szemmel Magyar Jog 2010/ Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról 11

8 ALKOTMÁNYJOG JeMa 2015/4 ban valószínűleg végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték volna a terheltet. 36 Feltehetően a fenti sürgetésekre is tekintettel, a jogalkotó az [új] Btk. 81. (4) bekezdésében a már ismertetett módosítást végezte el, amelyet a jogirodalom az 5/2013. (XII. 11.) BK véleményben foglaltakat alapul véve jóformán egyöntetűen úgy értékelt, hogy a különböző időpontokban történő elkövetés azt jelenti, hogy az egyes bűncselekmények egymással anyagi bűnhalmazatban állnak. 37 Distinkciót a kérdés kapcsán csupán Horváth Eszter tett, aki szerint [a] változás lényegében azt eredményezi, hogy az alaki halmazatban lévő bűncselekményekre, és az egyidejűleg megvalósított anyagi halmazatban lévő bűncselekményekre nem sújt le a három csapás szigora [kiemelés tőlem: A. I.]. 38 Az egység többség tanának egyik legrégebbi dilemmája annak eldöntése, hogy bűnhalmazat megállapításához feltétlenül szükség van-e ugyanazon elkövető részéről több ténykedésre, vagy további feltételektől függően, egyetlen életbeli pontosabban a törvényi tényállásban írt elkövetési magatartást egyszer megvalósító cselekmény is alapjául szolgálhat a halmazati értékelésnek. A kérdés helyes megválaszolásához elengedhetetlen az alaki anyagi halmazat fogalmi párosának helyes definiálása. Az [új] Btk. 6. (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. Felfogásunk szerint egy cselekménnyel valósul meg több bűncselekmény tehát alaki halmazat létesül, ha az elkövető valamely törvényi tényállásban írt elkövetési magatartást egyetlen ízben tanúsítja, oly módon azonban, hogy e cselekmény egyidejűleg egy másik tényállásban írt magatartásnak vagy magatartásrésznek is megfelel, vagy ugyanazon tényállásban foglalt elkövetési magatartást meríti ki egyidejűleg legalább részben 39 többször. Alaki halmazat úgy is létrejöhet, hogy a kettő (vagy több) bűncselekmény a maga egészében ugyanazon elkövetési magatartás tanúsításával valósul meg, de úgy is, hogy az elkövetési magatartás egyes mozzanatai mindkét bűncselekménynek a sajátjai, míg más mozzanatok az egyik, megint más történések a másik bűncselekmény törvényi tényállásának keretein kívül esnek. 40 Az alaki halmazat kereteit tehát törvényi tényállásban írt elkövetési magatartás határozza meg. Amint az teljes egészében kifejtésre került, a következő életbeli cselekménymozzanat már még abban az esetben is, ha a korábbival szoros kontinuitásban van anyagi halmazatban lesz megállapítandó. Anyagi halmazat esetén tehát az elkövető több olyan akár azonos, akár különböző törvényi tényállás keretei közé illeszkedő magatartást tanúsít, amelyeknek közös momentuma/metszete nincsen. Minden esetben értelemszerű feltétel, hogy az elkövető cselekménye vagy cselekményei ne legyenek természetes vagy törvényi egységbe foglalhatók, valamint hogy a bűnhalmazat ne legyen látszólagos (ugyan alaki és anyagi változata a látszólagos halmazatnak is kimunkálható, az ide tartozó esetkörök végeredményben bűncselekményi egységet képeznek). Az alaki és az anyagi bűnhalmazat közötti mind minősítési, mind jogkövetkezménybeli megkülönböztetés alapját kezdetben az a gondolat adta, hogy az az elkövető, aki egyetlen cselekménnyel realizál több bűncselekményt, nyilvánvalóan kevésbé büntetést érdemlő, mint aki ezt több magatartásával viszi véghez, mert a többszöri elkövetés többszöri elhatározást, tipikusan nagyobb elszántságot tételez fel az elkövető részéről, indokolt tehát utóbbi súlyosabb büntetéssel fenyegetése. Az évi V. tc. a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről (Csemegi-kódex) ai lényegében úgy rendelkeztek, hogy alaki halmazat esetén csupán az abszorpció, míg anyagi halmazat esetében az aszperáció alkalmazható büntetéskiszabási elvként. A Csemegi-kódex az alaki halmazat esetében tehát nem engedte meg a bűnhalmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele felső határának átlépését, hanem legfeljebb ebben a keretben mozoghatott a bíró. Anyagi halmazat esetén azonban lehetőség volt a felső határnál súlyosabb büntetés kiszabására is. A törvény eme megoldása azonban a joggyakorlatban sokszor igazságtalan eredményre vezetett. Nehezen megindokolható például, hogy miért részesüljön enyhébb megítélésben a két vagyontárgyat is megrongáló elkövető csupán azon körülményre figyelemmel, hogy tervét csupán egyetlen magatartással hajtotta végre, és ehhez nem volt szüksége több tettre. 41 A XX. század derekára ezért a magyar büntető jogtudományban kikristályosodott az a nézet, amely szerint egy cselekmény- 36 Tóth Mihály: Gondolatok büntetőjogunk fejlődésének újabb dilemmáiról és távlatairól JURA 2010/ A szerző más munkájában is kidomborítja, hogy problematikusnak tartja a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának előírását akár egyetlen cselekménnyel megvalósítható egymással tehát alaki halmazatban lévő bűncselekmények esetén. Ld. Tóth Mihály: A büntetőjog tudományának és gyakorlatának kapcsolata in Hajdú (21. lj.) Juhász Zsuzsanna: A halmazati büntetés in Karsai (31. lj.) 199, Elek (29. lj.) 136, Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog. Általános Rész (Budapest Debrecen: Rejtjel ) 527, Nagy Ferenc: Anyagi büntetőjog. Általános rész II. (Szeged: Iurisperitus 2014) Horváth Eszter: A három csapás az alkotmányos büntetőjog tükrében Jogelméleti Szemle 2013/ Így alaki halmazat jön létre természetesen akkor is, ha például az elkövető egy petárdát dob a két sértetthez, amelynek felrobbanása folytán egyikük súlyos testi sérülést szenved el, míg a másiknál ez az elkövetőn kívül álló okból elmarad. Ilyenkor egy rendbeli befejezett és egy rendbeli kísérleti stádiumban rekedt súlyos testi sértést kell az elkövető terhére megállapítani. 40 E vonatkozásban hasonlóan Claus Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil. Band II. Besondere Erscheinungsformen der Strafrecht (München: C. H. Beck 2003) , Helmut Frister: Strafrecht Allgemeiner Teil (München: C. H. Beck 2008) A Csemegi-kódex felfogásának tarthatatlanságát nálunk meggyőzően elsőként Finkey Ferenc mutatta ki, aki már a XIX. század végén úgy fogalmazott, hogy [a]z anyagi és alaki halmazat közti egész megkülönböztetés [ ] elvi alapra vissza nem vezethető s elméletileg nem igazolható. Lásd Finkey Ferenc: Az egység és a többség tana a büntető jogban. (Egy büntetendő cselekmény és bűnhalmazat) (Sárospatak: k. n., nyomtatta: Steinfeld Jenő 1895) Ambrus István: Az Alkotmánybíróság határozata a halmazati három csapásról